Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Stratmann rögzíti a képen a képhez vezető utakat, <strong>és</strong> ezzel elárul valamit létrejöttükről,<br />
amelyet megőriz a végeredmény, az elk<strong>és</strong>zült (de nem lezárt) kép. A grafikus átrajzolások,<br />
a képrejtvényszerűen ható áttűn<strong>és</strong>ek, a csomópontok <strong>és</strong> a hálószerű átszövőd<strong>és</strong>ek<br />
révén különféle jelent<strong>és</strong>rétegek rakódnak le, amelyeket nem lehet konzisztens<br />
rendbe állítani. Stratmann képei esetében nem kapunk pontosan elmesélhető történetet,<br />
pusztán azok foszlányait. A képek egy olyan képzelőerő útvonalait rögzítik,<br />
amely fantasztikus elemeket kever össze emlékképekkel <strong>és</strong> mindennapi benyomásokkal.<br />
A képcímek révén a nyelvi <strong>és</strong> a képi értelem sajátos feszültségbe lép, ami nem<br />
oldódik fel, sokkal inkább fokozza a két értelmi rend meghatározhatatlanságát. A két<br />
pozíció időnként felcserélődni látszik, mint a szentek középkori ábrázolásain, amelyeken<br />
az alakok mellé odafestették<br />
áthagyományozott kijelent<strong>és</strong>eiket,<br />
hogy írásképük révén<br />
r<strong>és</strong>zévé váljanak annak a<br />
képnek, amelyet magyaráznak.<br />
Stratmannál a cím a rajzok r<strong>és</strong>ze,<br />
az egyetlen, amely megköveteli<br />
a vonal megszakítását. A címek<br />
betűinek könnyű olvashatóságát<br />
azonban ellenpontozza a rajzok<br />
komplexitása.<br />
Aképek mindazonáltal olyan<br />
képrejtvényekként olvashatók,<br />
mint amilyenekben már az Álomfejt<strong>és</strong>,<br />
Freud képekről írt nagy könyve is elveszett. Az álomképek olyanok, mint<br />
a rébuszok. Freud kísérletei, hogy a nyilvánvaló álomtartalmat átlépve a lappangó álomgondolathoz<br />
jusson, abba a felismer<strong>és</strong>be torkollottak, hogy minden megválaszolandó<br />
kérd<strong>és</strong> csak újabbakat szül. A szemlélő úgy merül alá Stratmann képeibe, mint egy<br />
álomba, amelyből alvóként felébred. Minden rajzilag rögzített helyet megzavar a továbbvezetett<br />
<strong>és</strong> mindig más perspektívának engedelmeskedő vonal, amely rárakódik a már<br />
rögzítettre. Amilyen kev<strong>és</strong>sé kölcsönöznek e képek kitüntetett helyet az énnek, annyira<br />
igaz, hogy a képek egy másik énnek, a multiperspektivikusságban feloldódó sokaságnak<br />
a kísérleti laboratóriumai. Maga a szubjektum az, ami itt elveszti biztos fogódzóit.<br />
Ezért csak az a szemlélő lesz érzékeny e képek „erejére”, aki olyan módon közeledik hozzájuk,<br />
amely megfelel annak a kitettségnek, amely magukra a képekre jellemző. (NE)<br />
Roland Stratman:<br />
Deseo-sorozat (r<strong>és</strong>zlet),<br />
2005–2006<br />
43
Change language