Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
T Ö B B S Z Ö R Ö S P E R S P E K T Í V A<br />
ahogy azt Albrecht Dürer 1525-ben A lantot rajzoló ember című képében megmutatta<br />
(kép 25. o.). Mindkét grafika arra a módszertani k<strong>és</strong>zletre reflektál képi úton, amelyet<br />
a műv<strong>és</strong>z kép-műv<strong>és</strong>zetének művel<strong>és</strong>ekor igénybe vesz. A centrálperspektivikus szabályrendszerrel<br />
olyan sztenderd alakult ki, amely már mindig is előfeltételezi a szabályok<br />
ironikus vagy komoly áthágását. Az, amit Hogarth brit humorral didaktikus összefoglalásként<br />
egy tankönyv élére állít, mintegy mellékesen feltárja a perspektivikusság<br />
mindennemű gyakorlati kritikájának íratlan törvényét is: a perspektíva olyan technika,<br />
amelyet annak is tudnia kell használni, aki szembeszegül vele.<br />
Még ha játékosan is. Werner Nekes gyűjteményének darabjai arról a reneszánsszal<br />
együtt megszülető szenvedélyről tanúskodnak, amellyel az ekkor kifejlődő perspektivikus<br />
szabályrendszer ellen lázadtak. Az optikai eszközök <strong>és</strong> építmények, a panoptikumok,<br />
a fent-lent-képek, a kétnézetű képek (kép 40. o.) <strong>és</strong> anamorfikus torzítások<br />
(kép 70. o.), valamint a vetítőgép prototípusának, a laterna magicának különféle<br />
verziói már nagyon korán perspektivikus eltolásokkal <strong>és</strong> megkettőződ<strong>és</strong>ekkel,<br />
a szemlélői nézőpont decentrálásával dolgoztak. A camera obscurát (kép 97. o.), amelynek<br />
alapelvét már Arisztotel<strong>és</strong>z leírta, Leonardo da Vinci pedig pontosította, a 17. század<br />
elején különböző formákban valósították meg. A 20. században az alakelmélet <strong>és</strong> újabban<br />
a neurofiziológia vizsgálta az <strong>és</strong>zlel<strong>és</strong> multistabilis formáit. A különböző vizuális<br />
opciók, az előtér <strong>és</strong> a háttér vagy az egy <strong>és</strong> ugyanazon képi anyag alternatív megjelenít<strong>és</strong>ei<br />
közötti kényes, csak pillanatokra helyreállítható egyensúly formái, valamint<br />
a különböző nézőpontokat kikényszerítő kettős portrék, lamellaképek nemcsak<br />
a vizuális objektum egységességét <strong>és</strong> azonosíthatóságát rendítik meg. Az egyetlen<br />
eny<strong>és</strong>zpontot megtörő multiperspektivikusság a szemlélői pozíció egyértelműségét is<br />
aláássa. Még akkor is, ha a vizuális kísérletek játékossága időnként el is fedi e kísérletek<br />
antropológiai tétjének komolyságát.<br />
Az optikai tör<strong>és</strong>ek tükörjátékának ilyesfajta komolysága sejlik fel a svájci műv<strong>és</strong>z,<br />
Markus Raetz munkájában. Itt nem a befogadó ideális pozíciója határozza meg a szemlél<strong>és</strong><br />
mikéntjét <strong>és</strong> ily módon tárgyát, mint a központi perspektíva esetében, hanem a szemlélő<br />
tényleges helyzete. Amikor az alak nem tükörfordítottan jelenik meg a tükörben,<br />
hanem teljes eg<strong>és</strong>zében átalakul, mint a Nyúltükör (kép 174. o.) című művében, az nem<br />
pusztán a szemlélői pozíció megválasztásának többnyire öntudatlanul lezajló folyamatát<br />
tudatosítja. Egyben megmutatja elemi viszonylagosságát is. Rendkívül humoros<br />
az emberi alak <strong>és</strong> a nyúl közötti vizuális játék, amely Joseph Beuysra <strong>és</strong> Beuys nyulára<br />
utal, amelyet mint szimbolikus figurát Beuys maga is többféle módon formált át.<br />
Raetz munkájának szintaxisa azonban azt mutatja meg, hogyan jön létre az „objektív”<br />
világ megközelít<strong>és</strong>ének különböző módjaiból. Amelynek a „szubjektív” énre nézve<br />
is vannak konzekvenciái. Vajon nem ezek mutatkoznak meg Roland Stratmann „Végtelen<br />
rajzaiban”? E rajzok a kezet <strong>és</strong> a fejet, s végül az eg<strong>és</strong>z testet próbára tevő gyakorlatból<br />
születtek, amely azon alapul, hogy a képnek egyetlen folyamatos vonalból kell<br />
megszületnie (kép 43. o.). Ily módon épp a kontrollált, szigorú szabályrendszer nyitja meg<br />
a kép terét a kontrollálhatatlan számára. Az aszketikus testgyakorlat kizárja az újrakezd<strong>és</strong>t<br />
<strong>és</strong> a megszakítást, tehát az egyszer már meghúzott vonal csak átírással változtatható<br />
meg, amely eltakarja, de egyben fel is erősíti a már meghúzott vonalat. A kereső<br />
mozgás, amely megelőzi azt a pillanatot, amikor a vonalak <strong>és</strong> vonások figurákká sűrűsödnek<br />
össze, éppúgy megmarad a képen, mint az időnkénti hirtelen kitör<strong>és</strong> a figurális<br />
rendből. A fokozatosan elk<strong>és</strong>zülő képek sokat elárulnak keletkez<strong>és</strong>ük folyamatáról.<br />
42
Change language