Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
12.) Johann Wolfgang von Goethe: Westöstlicher<br />
Divan (Stuttgart, 1819). Szerk.<br />
Hendrik Birus, Frankfurt/M., 1994. Magyarul:<br />
Johann Wolfgang von Goethe: Nyugatkeleti<br />
díván. Ford. Vas István et al., in: Goethe<br />
válogatott művei. Versek. Európa, Budapest,<br />
1963, 473-560.<br />
13.) Egy prominens kivétel: Katharina<br />
Mommsen: Goethe und die arabische Welt.<br />
Frankfurt/M., 1988.<br />
14.) Belting 2008, 12.<br />
15.) Orhan Pamuk: A nevem Piros. Ford.<br />
Tasnádi Edit, Ulpius, Budapest, 2007.<br />
nemcsak történeti, hanem territoriális feltételeire is. Ez fejteget<strong>és</strong>einek második gyújtópontja.<br />
Csak e két mozzanat összevet<strong>és</strong>éből adódik fejteget<strong>és</strong>einek egyenlege: Belting<br />
nemcsak historizálja, hanem egyúttal deterritorizálja is az európai tekintetet. Ezzel<br />
ahhoz a kritikához kapcsolódik, amelyben Johann Gottfried Herder <strong>és</strong> Wolfgang von<br />
Goethe r<strong>és</strong>zesítette a döntően „nyugati” irányultságú műv<strong>és</strong>zettörténetet <strong>és</strong> az antikvitás<br />
recepciójának ezzel összefüggő egyeduralmát. Nemcsak a kortársak számára volt<br />
gyanús, hogy 1814-ben befejezett versciklusában, a Belting könyvének alcímében<br />
en passant felidézett Nyugat-keleti dívánban12 Goethe nem pusztán költői tiszteletadásban<br />
r<strong>és</strong>zesítette a Keletet, hanem az iszlám iránti mély rokonszenvéről is tanúbizonyságot<br />
tett. A germanisztika a mai napig<br />
ignorálja Goethe iszlám iránti szenvedélyét. 13<br />
Belting könyve kimondatlanul is rájátszik eme<br />
ignorancia politikai implikációira.<br />
Joggal mondhatjuk, hogy az irónia magában<br />
a dologban rejlik. Firenze ugyanis egy mindmáig<br />
félreismert keleti transzfernek köszönheti<br />
azt az egyedülálló státuszt, amelyet a nyugati<br />
képi gyakorlat fővárosaként betöltött. A szóban<br />
forgó férfi arab volt, matematikus, filozófus <strong>és</strong><br />
fizikus, <strong>és</strong> a Abu Ali al-Hasan Ibn al-Haitham<br />
(965k–1040) névre hallgatott, Európában pedig Alhazen néven volt ismert. 1028 körül<br />
írta könyvét a látás elméletéről (Kitab al-Manazir), amely 1200-tól Perspectiva címmel<br />
latin fordításban is hozzáférhető volt a nyugati középkor számára. Alhazen matematikai<br />
alapú, kísérletileg igazolt látáselmélete, amelynek a tudományosan akkoriban alulfejlett<br />
nyugati országokban nem volt párja, minden olyan ismertetőjegyet tartalmazott,<br />
amelyek alapján alkalmazni lehetett a kép <strong>és</strong> a képi perspektíva elméletére. Ezt azonban<br />
nem tette meg sem Alhazen, sem más arab teoretikusok. Ez a transzformáció a 13. <strong>és</strong><br />
a 15. század között, több lép<strong>és</strong>ben valósult meg, mégpedig Európában, ahol végül<br />
Filippo Brunelleschi <strong>és</strong> Leon Battista Alberti (De pictura / A fest<strong>és</strong>zetről, 1435) fejlesztette<br />
tovább a műv<strong>és</strong>zet elméleti <strong>és</strong> gyakorlati alapjaként értett perspektívatanná.<br />
Az arab <strong>és</strong> az európai kultúra különbségei épp a tekintet e mindeddig kev<strong>és</strong> figyelemre<br />
méltatott, rejtett történetének fényében válnak érthetőbbé. Keleten, amely nem volt<br />
sem kép nélküli, sem eleve képellenes, a képeknek más státusz <strong>és</strong> más funkció jutott: nem<br />
a szem érdekelte őket, ez a centrikus irányultságú, a világot a tekintetben <strong>és</strong> tekintetként<br />
megragadó reprezentációs szerv, hanem a súlypont <strong>és</strong> középpont nélküli, képektől<br />
mentes fény. Sem a perspektíva, sem a portré nem foglalkoztatta őket. De mivel magyarázható,<br />
teszi fel Belting a kérd<strong>és</strong>t, „hogy a geometrikus absztrakcióra épülő arab látáselméletet<br />
Nyugaton saját értelme ellenében olyan képelméletté alakították át, amely<br />
az emberi tekintetet teszi meg minden <strong>és</strong>zlel<strong>és</strong> sarkpontjává <strong>és</strong> foglalja képekbe, tehát<br />
ugyanarra irányul, amit mi a fotográfia kapcsán ‘analóg képeknek’ nevezünk?” 14<br />
Perspektíva <strong>és</strong> individuum<br />
De talán még csak nem is ez a döntő kérd<strong>és</strong>. Amikor Orhan Pamuk A nevem Piros című<br />
regényében azt a jóslatot adja egy 16. század végi oszmán miniatúrafestő szájába, hogy<br />
„egy napon, a jövőben” mindenki úgy fest majd, mint „ők”, a reneszánsz mesterei,<br />
„mindenhol a világon azt fogják a ‘kép’ fogalma alatt érteni, amit ők alkottak” 15 ,<br />
Johann Martin Will:<br />
Antropomorf tájkép,<br />
Augsburg, 1780 körül<br />
39
Change language