Pillanatgépek és tekintetporlasztók - C3

T Ö B B S Z Ö R Ö S P E R S P E K T Í V A
Marin azonban nem a művészettörténeti motívum- és formaelemzés eszközeivel tárgyalta,
és nem is azzal az ontológiai vesződséggel, amely a képből következtet annak
lényegére, hogy ily módon rögzítse azt. Amikor Marin a kép „hatalmáról”, „hatalmairól”,
a kép „erejéről” ír, magáról a képről beszél, annak (időbeli értelmű) „lényegéről”
8 , nem pedig a tudományos kutatás tematikusan leszűkített tárgyáról. 9 Az erő
nem a kép egyik tulajdonsága, nem olyasmi, ami puszta ismertetőjegyként tünteti ki.
A kép erejére irányuló marini kérdés kimondatlanul, de mégis határozottan egy minden
következményében még nem belátható perspektíva-váltást előfeltételez. A kérdés
többé nem így hangzik (ontologikusan): Mi a kép?, hanem így (relációlogikailag):
Hol van a kép? Milyen helyen és milyen helyről fejti ki szédítő, igéző, veszélyes és
kétértelmű hatását?
A kép rejtett története
Úgy tűnik, a kép történetéről írt legújabb könyvével10 a maga módján Hans Belting
is elkötelezte magát a képek helyére irányuló kérdés iránt – pontosabban: a képek
eredetére irányuló kérdés iránt. Négy másik idézet mellett egy Norman Brysontól
vett részlet áll új könyve élén: „A perspektivikus kód a szemlélő fizikai jelenlétére
irányul. Ilyen értelemben az enyészpont az egész rendszer sarkköve, ez az, amely megtestesíti
és láthatóvá teszi a szemlélőt. A központi látósugár önmagára vezeti vissza
a tekintetet.” 11 A Brysontól vett idézet és a címben feltüntetett helységnevek révén
Belting már a kezdet kezdetén a Nyugat és a Kelet kettősségébe helyezi témáját, a képként
értett perspektívát. Ezzel nem pusztán a művészettörténet-írás egyik nagy, zavarba
ejtő rejtélyét veszi újra górcső alá, azt a kérdést, miként született meg a központi perspektíva
az európai újkor szelleméből. Könyvének címe és mottója azt is elárulja,
hogy a könyv formai és tartalmi szempontból nem „centrálperspektivikusan” megszerkesztett.
A könyvnek – egy ellipszishez hasonlóan – legalább két gyújtópontja van.
Érdemes ezért sztereoszkopikusan olvasni.
A „tekintet kelet-nyugati történetével” Belting egyfelől a kora reneszánsz képi modellben
érvényre jutó „természetes észlelés” – nem csak Heidegger óta időszerű – historizálását
tűzi ki célul. Belting leírja, miként jutott érvényre mintegy természeti jelenségként
egy olyan konstrukció, amelyet kontingens, történelmi és technikai körülmények
határoztak meg. De nem pusztán arról van szó, hogy a világra irányuló nyugati pillantás
kulturálisan kódolt. Hanem arról is, hogy ennek a körülménynek nincsen tudatában.
Csak saját episztemológiai és technikai feltételeiből eredő strukturális vaksága
révén válhatott az állítólag természetes észlelés művi-művészi megfelelőjévé. Ennek
ellenére éppoly kevéssé „természetes”, mint az a világ, amely megmutatkozik számára.
Objektivitása látszat (Schein), amely „létnek” („Sein”) adja ki magát, és annak a perspektivikusan
konstruált képi szerveződésnek az eredményeként jön létre, amely monokuláris
jellege, lehatároltsága, szél- és mélységélessége, okuláris statikussága és permanenciája
folytán lényegi szakítást jelent az organikus szempár percepciós beidegződéseivel.
A központi perspektíva feltalálása olyan folyamatot indított el, amely az analóg és digitális
képalkotó eljárások fejlődése, a fotográfia, a film, a televízió, a videó és a számítógép
nyomán mind dinamikusabbá válik, de továbbra is a kora reneszánszban bevezetett
optikai és technikai paraméterek felhasználásából él. Mindazt, amit az eredendően
nyugati tekintet megszületéseként szokás ünnepelni vagy bírálni, beleértve e tekintet
nagyszerű és kétes implikációit is, Belting másfelől visszavezeti keletkezésének
8.) A Wesen szó mai jelentése ‘lényeg’
(illetve ‘lény’), de nyelvtörténetileg a ‘(valamivé)
válni, történni, megtörténni’ jelentésű
igéből származik. (A ford.)
9.) Vö. Louis Marin: Von den Mächten des
Bildes. Glossen (Des pouvoirs de l’image,
Paris, 1993). Ford. Till Bardoux, Berlin,
2007. Ehhez lásd még: Jacques Derrida:
Kraft der Trauer. Die Macht des Bildes bei
Louis Marin (Pour Louis Marin, Paris,
1992). Ford. Michael Wetzel, In: Michael
Wetzel, Hertha Wolf (szerk.): Der Entzug
der Bilder. Visuelle Realitäten. München,
1994, 13–35.
10.) Hans Belting: Florenz und Bagdad.
Eine westöstliche Geschichte des Blicks.
München, 2008.
11.) Norman Bryson: Vision and Painting.
The Logic of Gaze. London, 1983, 106.
38