You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
M I C H A E L M AY E R<br />
1.) Martin Heidegger: A világkép kora. Ford.<br />
Pálfalusi Zsolt, in: Fenomén <strong>és</strong> mű. Szerk.<br />
Bacsó Béla, Budapest, Kijárat, 2002, 95.<br />
2.) A szerző itt a ‘megragadni’ jelent<strong>és</strong>ű<br />
begreifen ige <strong>és</strong> a ‘fogalom’jelent<strong>és</strong>ű Begriff<br />
szó rokonságára játszik rá. (A ford.)<br />
3.) Vö. Jean-Luc Nancy: Die Erschaffung<br />
der Welt oder die Globalisierung (La création<br />
du monde ou la mondialisation. Paris,<br />
2002). Ford. Anette Hoffmann, Zürich –<br />
Berlin, 2003.<br />
4.) Gilles Deleuze: A mozgás-kép. Film 1.<br />
Ford. Kovács András Bálint, Osiris, Budapest,<br />
2001, 271sk. Uő.: Az idő-kép. Film<br />
2. Ford. Kovács András Bálint, Palatinus,<br />
Budapest, 2008, 28.sk.; Uő.: Francis Bacon<br />
– Logik der Sensation (Francis Bacon –<br />
logique de la sensation, Paris, 1981). Ford.<br />
Joseph Vogl, München, 1995, 14, 55sk. Uő.<br />
– Félix Guattari: Was ist Philosophie?<br />
(Qu’est-ce que la philosophie? Paris,<br />
1991). Ford. Bernd Schwibs – Joseph Vogl,<br />
Frankfurt/M., 1996, 238sk.<br />
5.) Vö. Michael Mayer: Tarkowskijs Gehirn.<br />
Essay zur Aktualität des Kinos. Kül. 10. fej.:<br />
Die Welt des Zeit-Bildes, megjelenik:<br />
2008/09.<br />
6.) Vö. Silvia Eiblmayr, Valie Export,<br />
Monika Prischl-Maier (szerk.): Kunst mit<br />
Eigen-Sinn. Wien – München, 1985. Hans<br />
Ulrich Reck: Eigensinn der Bilder. Bildtheorie<br />
oder Kunstphilosophie? München,<br />
2007. Az Eigensinn ‘makacsságot, önfejűséget’<br />
jelent, szó szerint azonban ‘saját’<br />
vagy ‘sajátlagos értelmet’. (A ford.)<br />
7.) A szerző a francia posztstrukturalista<br />
gondolkodó, Michel Foucault (1926–1984)<br />
fogalmát használja; Foucault épistémé alatt<br />
a dolgokról alkotott tudás nagy történeti<br />
rendszereit érti. (A ford.)<br />
Perspektíva-váltás<br />
Világ-kép<br />
A világkép, írja Martin Heidegger 1937-ben, nem a világ képe, hanem a világ képként<br />
megragadva. Ezt a megragadást szó szerint kell értenünk: világ-kép, nem a világról<br />
alkotott kép, hanem a világ képként felfogva: meg- <strong>és</strong> kiragadása a világnak, mint<br />
hasonlóvá tétel (vagy rokonítás) <strong>és</strong> elsajátítás. Évtizedekkel a médiaelmélet Marshall<br />
McLuhan-féle megalapítása előtt, A világkép kora című írásában Heidegger már tárgyalta<br />
annak a tele-technikai infrastruktúrának a következményeit, amely képes arra,<br />
hogy minden történ<strong>és</strong>t univerzálisan láthatóvá tegyen <strong>és</strong> a világ bármely tetszőleges<br />
pontját „valós időben” összekösse egy másikkal. A „világ” Heideggernél nem pusztán<br />
a „globális falut” jelenti, hanem mindannak teljes szféráját, amely univerzálisan a rendelkez<strong>és</strong>ünkre<br />
áll. „A világkép”, írja Heidegger, „nem a világ képe, hanem a világ képként<br />
megragadva” (begriffen) 1 . Ez a megragadás (Begriff) 2 mindenekelőtt hozzányúlás<br />
(Zugriff), a valóságnak a kép médiumában <strong>és</strong> képként végbemenő átsajátítása, asszimilálása<br />
<strong>és</strong> neutralizálása. Akármit is mutat, a világkép minden esetben mérhető világot<br />
mutat, amelynek rettenete <strong>és</strong> szépsége a szemlélőt eleve nem terheli meg túlságosan.<br />
Másként fogalmazva: a világkép elsötétíti a világot, amint megmutatja. 3<br />
Gilles Deleuze minden bizonnyal az ellenőrz<strong>és</strong> hatalmáról beszélt volna, a „klisé” 4 általa<br />
kidolgozott fogalma pedig rokonságot mutat a heideggeri „világképpel” 5 . A médiaelmélet<br />
<strong>és</strong> a képtudomány tartós sikere tehát sokat köszönhet a filozófiai inspirációknak,<br />
amelyek radikalitása <strong>és</strong> komplexitása egyaránt példátlan volt. Az a műv<strong>és</strong>zettörténet,<br />
amely igyekszik hű maradni saját kanonizált <strong>és</strong> szűkös örökségéhez, ma a képtörténet<br />
álruhájában a szellem- <strong>és</strong> a kultúratudományok avantgárdjaként arat sikereket.<br />
De lehetséges egyszerre hangsúlyozni a képek sajátos önfejűségét6 <strong>és</strong> közben ugyanazt<br />
a diskurzust gyakorolni a képek kapcsán, amelyet a műv<strong>és</strong>zettörténet mindig is<br />
folytatott? Vajon a képtörténet akadémizmusára, formájára, gesztusaira nem nyomják<br />
rá bélyegüket olyan előfeltev<strong>és</strong>ek, amelyek mára de facto kérd<strong>és</strong>esek lettek? Miként<br />
hagyná hátra nyomát a képről folytatott gondolkodás a gondolkodás képén? Vagy<br />
a nyugati epistémé-n7 , a tudás formáin <strong>és</strong> a tudás felhalmozódásán? Érdemes továbbra<br />
is hinni abban, hogy mindez következmények nélkül maradhat a Scientia gyakorlatát<br />
<strong>és</strong> alakját általában tekintve?<br />
Kép-hatalom<br />
Az École des Hautes Études en Sciences Sociales nemrégiben elhunyt filozófusa,<br />
műv<strong>és</strong>zettörtén<strong>és</strong>ze <strong>és</strong> szemiotikusa, Louis Marin munkásságát olvashatjuk úgy is,<br />
mint ami e kérd<strong>és</strong>t járja körül a maga nagyon is diszkrét, csendes <strong>és</strong> egyben alapos<br />
módján. A kép témáját, amelynek eg<strong>és</strong>z életében a megszállottja volt, éppenséggel<br />
a tudományos kutatás is tárgyának tekintette, még ha meglehetősen felszínesen is.<br />
37
Change language