You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
T Ö B B S Z Ö R Ö S P E R S P E K T Í V A<br />
jövő ígérete jelenik meg, amely soha nem következhet be. Hiszen a tökéletes, kétségektől<br />
mentes médium elvi okokból lehetetlen. Ennek ellenére minden update megkísérli<br />
meghaladni a fent említett paradoxont, <strong>és</strong> bezárni éppen azt a differenciát, amelyből<br />
kiindult, <strong>és</strong> amely általa mindig újratermelődik. Az update-ben a differencia örök<br />
visszatér<strong>és</strong>e cirkulál. Ahol azonban ilyen ellentmondások lépnek fel, ott érkezik el<br />
a műv<strong>és</strong>zet órája. Azzal, hogy leállítja a mozgást, kérd<strong>és</strong>eket intéz a médiumhoz.<br />
René Descartes a távcsövekhez fűzött ajánlásaiban igencsak optimista volt. Az érzékektől<br />
a médiumok felé tartó átmenet problematikus lehet, mégsem volt számára belső<br />
logika nélkül. Van valami közös a szem <strong>és</strong> a távcsövek között – a fény mindkét esetben<br />
lencséken törik meg; csupán a tör<strong>és</strong>szög a döntő. Mint puszta szögek azonban a geometria<br />
birodalmába tartoznak. Ebből a birodalomból pedig a képek kimeríthetetlen<br />
áramlata indult ki. Ulrike Grossarth erre vonatkozóan többféleképpen tett fel kérd<strong>és</strong>eket.<br />
Azok a képek, amelyeket Grossarth egyenként, egy fény- <strong>és</strong> pillantás-metaforarendszer<br />
asszociatív összefügg<strong>és</strong>eibe helyez, megalapozzák René Descartes Dioptriquejának<br />
eg<strong>és</strong>z szövegét. Elejétől a végéig többek között tör<strong>és</strong>szögeket, visszaverőd<strong>és</strong>i<br />
szögeket, sugárnyalábokat láthatunk. Egyetlen szó nem esik a szemek kifejezőerejéről<br />
– a szem a befogadás puszta szervévé vált.<br />
A 17. században a geometriának jutott a feladat, hogy a médium, kép <strong>és</strong> érzékel<strong>és</strong><br />
szövetét összetartsa. A geometria definiálja a távcső médiumát, ő magyarázza el a kép<br />
keletkez<strong>és</strong>ét a szemben. Háromszor mondja el ugyanazt, mégis mindig másként: kép,<br />
médium, érzékel<strong>és</strong>. Benne rejlik a variáció invariánsa, röviden: a transzformáció törvénye.<br />
Így hivatkozik egyik a másikra, miközben az eg<strong>és</strong>z az őrületig fokozott forgásba<br />
kezd. Innen származik e pillantások mélyreható egyez<strong>és</strong>e a kor csavart oszlopaival,<br />
magasba szökő kompozícióival, örvénylő szobraival. Valamennyi mögött<br />
a látható mély nyugtalansága bújik meg.<br />
A szürrealisták mindig is tudták: kev<strong>és</strong> elvetemültebb dolog létezik a geometriánál;<br />
a dolgokat elvetíti A-ból B-be, transzformálja <strong>és</strong> eltolja őket. A barokk korban e lehetőségek<br />
kirobbanásával találkozunk. A reneszánsz megelégedett az egyszerű eukleid<strong>és</strong>zi<br />
geometriával, amelynek révén centrálperspektivikus képeket konstruálhatott. A barokk<br />
azonban elszabadította a lehetőségek játékát egy projektív geometriában, amely inkább<br />
a Pergai Apolloniusra hivatkozott, semmint Eukleid<strong>és</strong>zre. 8<br />
Ehelyütt több munkát is meg lehetne említeni – például Abraham Bosse írásait,<br />
amelyek 1650 körül meghatározóak voltak a képzőműv<strong>és</strong>zeti térkonstrukcióban. Újabban<br />
Giulio Paolini emelt ki egyes elemeket, hogy láthatóvá tegye a szubjektív pillantás<br />
<strong>és</strong> a geometrikusan szervezett képfelület közé bekapcsolt diafragmákat <strong>és</strong> membránokat.<br />
François Niceron az anamorfózisok létrehozásának módját tanította, amelyekben<br />
a kép megjelenik <strong>és</strong> egyszerre el is tűnik. Andrea Pozzo 1693-ban tudományos alapossággal<br />
vetített egy álkupolát a római San Ignazio mennyezetére. 9 A példák sora<br />
tetsz<strong>és</strong> szerint folytatható lenne. Főtémájuk így szól: Lo inganno degl’occhi (A szemek<br />
megtéveszt<strong>és</strong>e). Pietro Accolti már 1625-ben kimondta: az érzékek geometriája<br />
túlmutat minden érzékin, <strong>és</strong> fantomokat vetít az égre. Idézzük csak fel Johannis Zahn<br />
elképesztő találmányát! Nem úgy tűnik, mintha a figurák szemei sárkányokat eregetnének?<br />
Mintha a kép egy optikai papírsárkány lenne? (Kép 27. o.)<br />
Különös módon a kortárs médiaműv<strong>és</strong>zetben pontosan ezzel a jelenséggel találkozhatunk.<br />
Jeffrey Shaw 1993-ban az EVE (Extended Virtual Environment) vetítőrendszer<br />
segítségével a képeket úgy kezelte, akár az optikai papírsárkányokat, amelyek egy<br />
8) Használható bevezet<strong>és</strong>t nyújt a projektív<br />
geometriába Hans Löffel könyvének<br />
második fejezete: Hans Löffel: Blaise Pascal<br />
1623-1662. Basel, 1987, 31-46. o. (Vita<br />
Mathematica, 2. kötet)<br />
9) Abraham Bosse: Maniere universelle<br />
de M. des Argues pour pratiquer la perspective<br />
par petit-pied comme le géométral.<br />
Párizs, 1648. François Niceron: La<br />
Perspective Curieuse. Avec L’Optique et<br />
la Catoptrique du R. P. Mersenne […].<br />
Oeuvre tres-utile aux Peintres, Architectes,<br />
Sculpteurs, Graveurs, & a tous autres qui<br />
se meslent [sic] du Dessein. Párizs, 1652.<br />
A könyv elérhető az interneten pdf-formátumban.<br />
Andrea Pozzo: Perspectiva pictorum<br />
et architectorum. Róma, 1693. A könyv<br />
egy k<strong>és</strong>őbbi, 1719-es kiadása megtekinthető<br />
az interneten:<br />
http://echo.mpiwg-berlin.mpg.de/home.<br />
10) Johannis Zahn: Oculus Artificialis<br />
Teledioptricus. Nürnberg, 1702, 210. o.<br />
Akönyv pdf-formátumban elérhető az interneten:<br />
http://gallica.bnf.fr.<br />
32
Change language