You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
4) „O marvellous necessity […] O mighty<br />
process. Here the figures, here the colours,<br />
here all the images of the parts of the universe<br />
are reduced to a point […] Forms<br />
already lost can be regenerated and reconstituted<br />
in the image formed behind the<br />
pin-hole aperture.” Leonardo da Vinci, idézi<br />
Martin Kemp: The Science of Art. Optical<br />
themes in western art from Brunelleschi to<br />
Seurat. New Haven, London, 1990., 189. o.<br />
5) Vö. Peter Bexte: Blinde Seher. Wahrnehmung<br />
von Wahrnehmung in der Kunst<br />
des 17. Jahrhunderts. Mit einem Anhang<br />
zur Entdeckung des Blinden Flecks im Jahre<br />
1668. Drezda, 1999, 22. o.<br />
6) René Descartes: Dioptrika. Enigma,<br />
1994/4, 119-123. o. Ford.: Lőrinszky Ildikó<br />
7) Sigmund Freud: Das Unbehagen in der<br />
Kultur (1930). In: Studien-Ausgabe. Frankfurt<br />
am Main, 1982, IX. kötet, 222. o. (Magyar<br />
kiadása: Rossz közérzet a kultúrában.<br />
In: Esszék. Budapest, 1982, 327-405.)<br />
a fény egy síkra esik. Hogy e sík esetében filmről vagy szilíciumcellákról van szó, ebben<br />
az esetben teljesen közömbös. Csakis a lyukacska a meghatározó, ez a döntő mediális<br />
felfedez<strong>és</strong>. Hiszen csakis a nyíláson átjutva alakulnak át a külvilág dolgai belső képekké.<br />
A camera obscura nyílása kapcsán Leonardo da Vinci már Kepler előtt száz évvel<br />
tépelődni kezdett. A lyukacskán áthaladva a világ képe egyetlen ponttá zsugorodik<br />
össze. Egy pont azonban nem kép. Hogyan keletkezhet akkor ebből a radikális redukcióból<br />
egy új látvány? A képnélküli lyuk bármely kamerán az eltűn<strong>és</strong> rejtélyes helye,<br />
amely ugyanakkor a megjelen<strong>és</strong> célját szolgálja. Leonardót ez a mediális alapélmény<br />
himnikus passzusra ragadtatta. Egyenesen csodáról beszél, amely abban nyilvánul<br />
meg, hogy az egyszer már elveszett láthatóság a fordított képben újra előáll. 4<br />
Amit Leonardo da Vinci elmondott a camera obscuráról, azt Johannes Kepler átültette<br />
a szemre. Napmegfigyel<strong>és</strong>eiből ismerte a jelenséget, <strong>és</strong> a már említett 1604-es<br />
írásában először alkalmazta a látás magyarázatára: „Visio igitur fit per picturam rei<br />
visibilis ad album retinae et cauum parietem.” (A látás tehát a látható dolgok képe<br />
nyomán jön létre a konkáv hajlású retinán. 5<br />
Ebben az idézetben együtt látjuk a médium, kép <strong>és</strong> érzékel<strong>és</strong> fent említett háromszögének<br />
valamennyi elemét. A médium a camera obscura, a szem belsejének formájában;<br />
a kép (pictura) vetített képnek bizonyul, az érzékel<strong>és</strong> (visio) pedig épp e vetít<strong>és</strong><br />
nyomán jön létre. Ezzel a néhány szóval a szemet mint pillantásgépet definiáltuk.<br />
Kepler definíciója iránymutató volt. Azóta a szemről folytatott diskurzusok összefonódnak<br />
a képelőállító gépezetekről szóló diskurzusokkal. Nem váltak el egymástól<br />
mind a mai napig – 1604 óta a szem a mindenkori optikai médiumok gyülekezőhelye.<br />
Aki példát keres, az nézze meg Ridley Scott 1982-es filmjét, a Szárnyas fejvadászt:<br />
ahol egykor a camera obscura szolgált a látóapparátus modelljeként, ott ma már csak<br />
egy android komputerlencséje csillan meg. Csak mióta a szemet gépnek tekintjük,<br />
azóta lehetséges, hogy a gépek felnyissák a szemüket.<br />
Optikai papírsárkányok<br />
Ez volt az a kor, amelyben az érzékek problematikussá váltak. „Eg<strong>és</strong>z életvezet<strong>és</strong>ünk<br />
az érzékeinktől függ” – így szólt a filozófus, René Descartes Dioptrique-jának (Leiden,<br />
1637) első mondata. 6 Ha csak az illusztrációk miatt lapozzuk végig ezt az írást,<br />
figyelemreméltó technikai fejlőd<strong>és</strong> mutatkozik: a kezdetén szemeket boncolnak,<br />
a végén azonban távcsöveket építenek. Az egyiktől a másikhoz vezető út éppoly jellemző,<br />
mint amilyen göröngyös. Ha kezdetben a szemet magasztalja, akkor a végén<br />
gyenge érzékeinkről esik szó, amelyek segítségre szorulnak. 400 éve ezzel a kétfenekű<br />
indoklással konstruálják az optikai médiumokat.<br />
A pillanatgépek a szem protézisei. E haladás ambivalenciájának kifejez<strong>és</strong>ére alkotta<br />
meg az emberre vonatkoztatva Sigmund Freud a protézisisten7 fogalmát. Különös szóalkotás<br />
– nevezhetjük-e isteninek azt, aminek protézisre van szüksége? Ez a belső<br />
ellentmondás jól szemlélteti a szóban forgó meghasonlottságot. A médiumok valójában<br />
paradox ajánlatot tesznek az érzékeknek: egyszerre bíznak <strong>és</strong> kételkednek bennük.<br />
A szemek <strong>és</strong> a fülek egyetlen mozdulattal fel- <strong>és</strong> leértékelődnek. E szükségből már<br />
Descartes is erényt próbált kovácsolni, <strong>és</strong> egyre jobb távcsöveket ígért. A jövőbeli <strong>és</strong><br />
mindig jobb médiumok állandó ígérete azóta kíséri az emberiséget. Nevezhetnénk<br />
ezt az update logikájának. Általa úgy értékelődik le a múlt, hogy közben szabadulni<br />
sem tudunk tőle. Az update ugyanis lefelé mindig kompatibilis. Eközben egy olyan<br />
31
Change language