You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
P E T E R B E X T E<br />
1) Pietro Accolti: Lo inganno degl’occhi.<br />
Prospettiva pratica. Firenze, 1625. A könyvbe<br />
betekinthetünk az interneten:<br />
http://echo.mpiwg-berlin.mpg.de/home.<br />
2) Johannes Kepler: Ad Vitellionem paralipomena,<br />
quibus astronomiae pars optica<br />
traditur; potissimum de artificiosa observatione<br />
et aestimatione diametrorum deliquiorumq[que]<br />
solis et lunae. Cum exemplis<br />
insignium eclipsium. Habes hoc libro, Lector,<br />
inter alia multa noua, tractatum luculentum<br />
de modo visionis, & humorum oculi vsu,<br />
contra opticos & anatomicos, authore Ioanne<br />
Keplero, S.C. Mtis Mathematico, Frankfurt,<br />
1604. A könyvbe beletekinthetünk az interneten:<br />
http://num-scd-ulp.u-strasbg.fr:8080.<br />
Az őrjöngő optikáról<br />
Ez volt az a kor, amelyben az ember már nem hitt a saját szemének. Ez volt tegnap,<br />
ez van ma: a korok összekavarodnak. Milyen közel van hozzánk a 17. század a maga<br />
őrjöngő optikájával! Akkoriban kezdett a médium, a kép <strong>és</strong> az érzékel<strong>és</strong> háromszöge<br />
abba a forgásba, amely még a jelent is hajtja.<br />
A látható belső nyugtalanságáról van szó, mégpedig csakis erről. Minden újabb<br />
médium ezt fokozta, minden állítólag realista eljárás újabb csalóka képeket állított elő.<br />
Lo inganno degl’occhi (A szemek megtéveszt<strong>és</strong>e) – mikor jelent meg könyv ezzel<br />
a címmel? Akkoriban történt vagy ma? 1<br />
A 17. század a mai média-képözön antikvitása. Mintha egy földalatti feszültség<br />
kötné össze a jelent ezzel az állítólag oly távoli korszakkal. Kortárs műv<strong>és</strong>zek, mint<br />
Ulrike Grossarth, Giulio Paolini <strong>és</strong> Sigmar Polke reflektáltak rá. Azzal, hogy a 17. század<br />
pozícióira hivatkoznak, megerősítik a sejt<strong>és</strong>t, hogy nem értelmetlen kapcsolatot feltételezni<br />
a két korszak között.<br />
Ennek próbáját a zenében már régen elvégezték. Milyen jól cseng együtt a kortárs<br />
kompozíció <strong>és</strong> a barokk muzsika! A filozófia területén pedig elég, ha csak Gilles<br />
Deleuze Leibniz-könyvét vesszük, azonnal <strong>és</strong>zrevehetjük, hogy a korai modern <strong>és</strong><br />
a posztmodern a legkiválóbban eg<strong>és</strong>zíti ki egymást. A <strong>Pillanatgépek</strong>-kiállítás esélyt ad<br />
arra, hogy ugyanezt a képzőműv<strong>és</strong>zetben is kipróbáljuk; hiszen a műv<strong>és</strong>zet dolga, hogy<br />
a mediális gépezeteket produktív módon kihasználja <strong>és</strong> kérd<strong>és</strong>eket intézzen hozzájuk.<br />
Szemek a számtérben<br />
Az első pillanatgép maga a szem – így posztulálta 1604-ben Johannes Kepler, <strong>és</strong><br />
messzire mutató fejlőd<strong>és</strong>t indított el, amely a szemmel folytatott kísérletek sorához<br />
vezetett, ami pontosan megfelelt a képelőállító gépeken végzett kísérletező munkának.<br />
Az egyik oldalon szemet boncoltak, a másikon teleszkópot, mikroszkópot, kamerákat<br />
<strong>és</strong> vetítőket építettek. E két sorozat metszetében keletkezett az a képanyag, amely<br />
a mai műv<strong>és</strong>zeket lelkesed<strong>és</strong>sel tölti el.<br />
Johannes Kepler nevét elsősorban a csillagászatból ismerjük. Az ég kutatója azonban<br />
csillagmegfigyel<strong>és</strong>ei közben a földet fedezte fel, <strong>és</strong> beleütközött az érzékel<strong>és</strong><br />
problémájába. Ezért írta meg 1604-ben azt a könyvet, amelynek hosszú latin címe<br />
rövidítve így hangzik: Ad Vitellionem Paralipomena, Quibus Astronomiae Pars Optica<br />
Traditur (Kieg<strong>és</strong>zít<strong>és</strong>ek Vitellóhoz, amelyekben a csillagászat optikai r<strong>és</strong>ze folytatódik).<br />
2 Összefügg<strong>és</strong>ünkben mindenekelőtt a csillagászat optikai r<strong>és</strong>zére vonatkozó<br />
utalás érdekes. Itt nem a távcsőről van szó, amelyet Galileo Galilei csupán hat évvel<br />
k<strong>és</strong>őbb fordít a Hold felé, sokkal inkább magáról a szemről. Kepler kutató tekintete<br />
az égről visszafordult a Föld felé; s a csillagok ellenpontjaként a szemet találta ott.<br />
A könyv első nagy rézmetszetén a szem jelenik meg.<br />
29
Change language