Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
L Á T V Á N Y V I S Z O N Y O K<br />
Elég meglátnom valamit, hogy tudjam, mint érhetem el, még ha nem tudom is,<br />
hogy az idegrendszerben ez miként megy végbe. Mozgó testem helye a látható<br />
világban van, r<strong>és</strong>ze ennek, ezért is tudom a láthatóra irányítani. És fordítva, a látás<br />
is függ a mozgástól. Csak azt látjuk, amit szemügyre veszünk. Mi volna a látás,<br />
ha szemünk meg sem mozdulna? És mozgása is csak zavarosan tudná visszaadni<br />
a dolgokat, ha ez a mozgás maga reflektorikus vagy vak volna, nem rendelkezne<br />
érzékelõkkel, nem volna éleslátása, <strong>és</strong> benne a látás nem elõzné meg saját<br />
magát. Elvileg minden helyváltoztatásom térbeli környezetem egy helyére vonatkoztatható,<br />
be van rajzolva a látható térképére, <strong>és</strong> legalábbis tekintetem hatótávolságáig<br />
rögzítve van a „képes vagyok rá” térképén. Mind a két térkép teljes.<br />
A látható világ <strong>és</strong> motorikus szándékaim világa ugyannak a létnek a kimerítõ r<strong>és</strong>zei.<br />
Látásnak <strong>és</strong> mozgásnak ez a bámulatos egymásba fonódása, amelyre nem gondolunk<br />
elégszer, megtiltja, hogy a látást gondolati mûveletként fogjuk fel, amely<br />
a világ képét vagy ábrázolását, az immanencia <strong>és</strong> ideák világát építené fel a szellem<br />
elõtt. Teste révén, amely maga látható, a láthatóba merült, a látó nem teszi<br />
magáévá azt, amit lát: mindössze közeledik hozzá tekintete révén, rányitja tekintetét<br />
a világra. [... ]<br />
A talány abban leledzik, hogy testem egyszerre látó <strong>és</strong> látható. Miközben minden<br />
dolgot szemügyre vesz, egyszersmind saját magát is szemügyre veheti, <strong>és</strong> abban,<br />
amit éppen lát, látásképességének „másik oldalára” ismerhet. Látva látja magát,<br />
tapintva tapintja magát, önmaga számára látható <strong>és</strong> érezhetõ. A látás „maga”,<br />
de nem transzparencia révén, mint a gondolkodás, amely gondoljon bármit is,<br />
magát mindig asszimilálja, mert gondolkodásként konstituálja, gondolkodássá<br />
alakítja át, hanem eggyé válás révén az, a látó nárcisztikus összekötöttsége révén<br />
azzal, amit lát, az érintõ nárcisztikus összekötöttsége révén azzal, amit érint, az<br />
érzõ nárcisztikus összekötöttsége révén azzal, amit érez – olyan „maga” tehát,<br />
amely kötõdik a dolgokhoz, amelynek színe <strong>és</strong> fonákja, múltja <strong>és</strong> jövõje van...<br />
Maurice Merleau-Ponty: L'oeil et l'esprit, 1960<br />
24
Change language