Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
évvel k<strong>és</strong>őbb, New Yorkban alapították meg az American Mutoscope and<br />
Biograph Company-t, amely a 19. század végére kiépítette Amerikában a saját<br />
piaci r<strong>és</strong>zét. További leányvállalatokat alapítottak Európában, Indiában <strong>és</strong> Dél-<br />
Afrikában, 1898-ban a Német Mutoszkóp- <strong>és</strong> Biográf-Társaságot Berlinben.<br />
Ez utóbbi 1906-ra mintegy 500 mutoszkópot telepített pályaudvarokon, szórakozóhelyeken<br />
<strong>és</strong> szállodák halljában. A mutoszkópokban vetített képszekvenciákat<br />
egy mutográfnak nevezett kamerával vették fel, amelyet elektromotor hajtott,<br />
<strong>és</strong> 70 mm-es perforált papírra dolgozott. A mutográfból nemsokára projektort is<br />
kifejlesztettek, amelyet biográfnak neveztek, hogy a vetít<strong>és</strong> révén nagyobb közönséget<br />
is elérjenek. 1905-ben a Német Mutoszkópot a csokoládégyáros Stollwerck<br />
vásárolta meg. Stollwerck 1906-ban az American Mutoscope-hoz hasonlóan<br />
átállt a 35 mm-es formátumra, így a filmeket már moziban is lehetett vetíteni.<br />
A mutoszkóp nemcsak párhuzamosan működött Edison kinetoszkópjával, hanem<br />
hosszú távon túl is élte: eg<strong>és</strong>zen az 1970-es évekig meg lehetett találni a játéktermekben<br />
<strong>és</strong> a vásárokon, sőt, a berlini Treptower Parkban eg<strong>és</strong>zen 1990-ig.<br />
O p t i k a<br />
A fénynek, a fény keletkez<strong>és</strong>ének, terjed<strong>és</strong>ének <strong>és</strong> <strong>és</strong>zlel<strong>és</strong>ének tudománya.<br />
A korábbi megjelöl<strong>és</strong>, az optica alatt a „látható dolgok tudományát” értették,<br />
amelyeket „egyenes sugarak” hívnak elő. A szembetegség elleni orvosságok<br />
éppúgy ide tartoztak, mint a távcsőhöz, a mikroszkóphoz, a laterna magicához <strong>és</strong><br />
a tükörhöz hasonló optikai eszközök. 1900 körül megkülönböztettek geometriai<br />
optikát, amelyet dioptikára (fénytör<strong>és</strong>tan) <strong>és</strong> katoptikára (fényvisszaverőd<strong>és</strong>-tan)<br />
osztottak, <strong>és</strong> fizikális optikát, amely alá mindazt sorolták, amit nem lehetett<br />
magyarázni a geometriai optika segítségével, például az elhajlást, az interferenciát<br />
<strong>és</strong> a polarizációt. Emellett volt gyakorlati vagy más néven alkalmazott<br />
optika is, amelynek feladata az optikai eszközök kiszámítása <strong>és</strong> elk<strong>és</strong>zít<strong>és</strong>e volt.<br />
Az optika ma jóval nagyobb területet fog át. A fény tanát jelöli, azaz az elektromagnetikus<br />
sugárzás, illetve elektromagnetikus spektrum azon r<strong>és</strong>zét, amelyet<br />
szabad szemmel vagy más fényérzékelő eszközzel érzékelni lehet. A fizikális<br />
optika a fény terjed<strong>és</strong>ének törvényszerűségeivel, a fény kibocsátásával <strong>és</strong> elnyel<strong>és</strong>ével<br />
foglalkozik egyes anyagok vagy elektromos <strong>és</strong> magnetikus mezők összefügg<strong>és</strong>ében,<br />
a geometrikus optika pedig minden olyan jelenséggel, amellyel<br />
kapcsolatban elhanyagolható a fény hullámterm<strong>és</strong>zete, azaz a sugarakkal mint<br />
geometrikus vonalakkal, melyek terjed<strong>és</strong>i irányát fénytör<strong>és</strong> vagy reflexió útján<br />
befolyásolni lehet, <strong>és</strong> amelyek bizonyos mintázatokat mutatnak. Az elektronvagy<br />
ionoptika az elektronok <strong>és</strong> az ionok terjed<strong>és</strong>ét vizsgálja, a hullámoptika<br />
azokat a fényjelenségeket, amelyek a fény hullámterm<strong>és</strong>zetével vannak összefügg<strong>és</strong>ben,<br />
mint amilyen az elhajlás, az interferencia <strong>és</strong> a polarizáció. A kvantumoptika<br />
olyan hatásokat ír le, amelyek esetében a fény r<strong>és</strong>zecsketerm<strong>és</strong>zete lép<br />
előtérbe, a fiziológiai optika pedig a látás fizikális <strong>és</strong> fiziológiai törvényszerűségeit<br />
kutatja, s végül az atmoszférikus optika a fény viselked<strong>és</strong>ét az atmoszférában.<br />
P a n o r á m a<br />
gr. pan = összetételekben előforduló szó, jelent<strong>és</strong>e: minden, eg<strong>és</strong>z, teljes,<br />
horama: látvány)<br />
A panorámakép 360°-os körképet jelent, melyet külön erre a célra tervezett épületben<br />
állítanak ki. A panorámát a kép <strong>és</strong> az épület együttesen adja ki, a megtéveszt<strong>és</strong>ek<br />
<strong>és</strong> trükkök teljes gépezetével, a kiszámított fényhatásokkal <strong>és</strong> a staffager<strong>és</strong>zletekkel<br />
együtt. A panorámát belépti díj ellenében lehetett látogatni. A nézőt<br />
először egy sötét folyosóba vezették, ahol meg kellett várnia, míg szeme a külvilág<br />
fényéről átáll a félhomályra. Aztán egy lépcsőn felment az épület közepén<br />
elhelyezett kilátóba, ahonnan megtekinthette a panorámaképet. Körben valósághűen<br />
megfestett tájképre vagy jelenetre látott, amelyet fentről indirekt fénnyel<br />
atmoszférikusan megvilágítottak. A képi perspektívát úgy számolták ki, hogy<br />
pontosan a nézői helyre irányuljon. A nézőt egy korlát akadályozta meg abban,<br />
hogy elmozduljon erről a helyről, <strong>és</strong> <strong>és</strong>zrevegye a kép torzulását. A néző előtt<br />
rejtve maradt a kétdimenziós festmény <strong>és</strong> a három dimenziós tér közötti átmenet is,<br />
amelyet ügyesen megtöltöttek staffage-r<strong>és</strong>zletekkel. A panorámakép megteremtőiként<br />
Johann Adam Breysig (1766–1831) német <strong>és</strong> Robert Barker (1739–1806)<br />
ír festőt szokás számon tartani. Előbbi dolgozta ki korábban az elgondolást, de Barker<br />
volt az, aki elsőként valósította meg. Barker építette meg az első félkörpanorámát<br />
1788-ban, Holyroodban, amelyet k<strong>és</strong>őbb teljes körképpé eg<strong>és</strong>zített ki. Barker<br />
számára végül az Albion Mills tetejéről nyíló londoni kilátás körképe hozta el<br />
vágyott sikert, 1792-ben. A panorámakép, amelyet gyakran „az első szigorú<br />
értelemben vett optikai tömegmédiumként” emlegetnek, Londonból terjedt el<br />
eg<strong>és</strong>z Európába. Párizsban 1799-ben, Berlinben 1800-ban, Hamburgban 1803-ban<br />
nyitották meg az első körképet.Apanorámakép mindegyik r<strong>és</strong>zeleme – a festmény,<br />
az épület <strong>és</strong> a képi tartalom – esetében meg lehet találni a műv<strong>és</strong>zettörténeti<br />
előképeket, például a színpadképekben, a pantheonokban <strong>és</strong> a vedutákban.<br />
Végülis a panoráma olyan fejlőd<strong>és</strong> eredménye, amelyet a horizont kitágításának<br />
a vágya hajtott. Az sem lehet véletlen, hogy a panorámakép alig néhány évvel<br />
az után született meg, hogy útjára indították az első légballont – amit szintén<br />
az a vágy táplált, hogy a valóságot más szempontból lássák, mint korábban.<br />
P e r s p e k t í v a d o b o z<br />
Akukucskálódoboz egy fajtája, belső oldalait megfestették, <strong>és</strong> a festmény horizontvonalának<br />
magasságában nyílásokat vágtak a doboz oldalába. A perspektívadobozok,<br />
melyeknek belsejébe miniatűr enteriőröket festettek, egyben az anamorfózis<br />
egy különleges válfaját is képviselték. Különösen a 17. századi Hollandiában<br />
örvendtek nagy népszerűségnek. A perspektívadobozok meglepő, illuzionisztikus<br />
hatást keltettek térmélységet hangsúlyozó, r<strong>és</strong>zletesen kidolgozott<br />
ábrázolásaikkal. A térbeliség látszatát erőteljes perspektivikus rövidül<strong>és</strong>ekkel<br />
keltették fel, úgy, hogy a térbeliség dimenziói szemlél<strong>és</strong> közben sokkal nagyobbnak<br />
látszottak, mint amilyenek valójában voltak. A mélységi hatást erősítette<br />
az előtér <strong>és</strong> a háttér optikai megkülönböztet<strong>és</strong>e, amely szükségessé tette, hogy<br />
a szem hozzászokjon a látványhoz. Állítólag már Leon BattistaAlberti (1404–1472)<br />
rendelkezett hasonló tárggyal, de a legismertebb perspektívadobozok csak 1660<br />
körül jelentek meg, <strong>és</strong> Samuel van Hoogstraaten (1627–1678) nevéhez fűződnek,<br />
akinek ilyen jellegű alkotásai közül mára csupán öt példány maradt fenn.<br />
A fekete-fehér márványpadlóról, a szomszédos terekbe nyíló átjárókról, valamint<br />
a világos <strong>és</strong> sötét r<strong>és</strong>zek hatásos váltakozásáról ismert enteriőrfest<strong>és</strong>zet<br />
az 1660-as években, a delfti iskola festőinél vált népszerűvé.<br />
P e r s p e k t í v a - s z í n h á z<br />
A kulisszaképek néz<strong>és</strong>ére alkalmas kukucskálódoboz egy formája, amely Martin<br />
Engelbrecht (1684–1756) augsburgi rézmetsző nevéhez fűződik. Engelbrecht<br />
perspektíva-színházai hat vagy hét rézmetszetből álltak, amelyeket egymás mögé<br />
sorakoztatva helyezett el egy fából vagy kartonból k<strong>és</strong>zült dobozban, melyet<br />
a képek rögzít<strong>és</strong>e érdekében kétoldalt rovátkákkal látott el. Léteztek vízszintes<br />
<strong>és</strong> függőleges kukucskálódobozok. A fekvő dobozok esetében a kulisszaképeket<br />
felülről helyezték be, <strong>és</strong> innen esett be a fény is. Előre, a homlokfalba egy lencsét<br />
építettek be. Az álló dobozok esetében hátulról állították be a képeket.<br />
A néző tekintetét egy 45°-os szögben megdöntött tükörrel vezették keresztül<br />
a képeken, melyet a lencse mögé szereltek fel.Alencse (<strong>és</strong> a tükör), illetve az egyes<br />
kulisszaképek közötti távolság révén megdöbbentő térbeli hatást tudtak előidézni.<br />
P e r z i s z t e n c i a<br />
(lat. persistare = kitartó, tartós)<br />
Észlel<strong>és</strong>fiziológiai jelenség, amelynél az <strong>és</strong>zlel<strong>és</strong> tovább tart, mint az azt kiváltó<br />
érzéki inger, lásd utóképhatás.<br />
P e r z i s z t e n c i a k e r é k<br />
Ez a játék, amelyet egy kis gőzgéppel együtt árusítottak, az <strong>és</strong>zlel<strong>és</strong> tehetetlenségének<br />
az elvén alapult, <strong>és</strong> annak szemléltet<strong>és</strong>ére építették. Kis pléhlapokból<br />
áll, amelyeket különböző színű pontokkal láttak el. A kerék forgásakor a pontok<br />
csillagalakba rendeződő vonalakká olvadtak össze.<br />
201
Change language