12.12.2012 Views

Pillanatgépek és tekintetporlasztók - C3

Pillanatgépek és tekintetporlasztók - C3

Pillanatgépek és tekintetporlasztók - C3

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

L Á T V Á N Y V I S Z O N Y O K<br />

A kétszeresen is közbeiktatott küszöb távol tart bennünket, <strong>és</strong> csak néz<strong>és</strong>ünkre<br />

szorítkozhatunk. Hiába a nyilvánvaló plaszticitás <strong>és</strong> az anyagokkal felfokozott naturalizmus,<br />

az anyagok különböző tapintási kvalitásait nem tudjuk felfogni. Duchamp<br />

– a retinális iránti nagy szkeptikusként – világossá teszi, hogy műalkotás <strong>és</strong> néző<br />

között a szemlélet az egyedül lehetséges találkozás, <strong>és</strong> hogy a fel-fogásnak érint<strong>és</strong>hez<br />

semmi köze. Ám már bele is sétáltunk a csapdájába. Duchamp egyszerre szemléltet<br />

is, meg el is rejt. Azáltal, hogy nem tudunk belépni a helyiségbe, a nézőpont pedig<br />

rögzített, a térbeli helyzet egy sík kép, amely egymás mögé felsorakoztatott síkokból<br />

áll össze, <strong>és</strong> amelyet mégsem tudunk teljesen megérteni, mivel csak korlátozott betekint<strong>és</strong>t<br />

kapunk. A színre vitt kép illúzióterét ekképp egy olyan eljárás leplezi le, amely<br />

egyúttal magát az illuzionizmust is felszámolja.<br />

A nagy kétkedő, Duchamp alkotásai kiállításunkon történelmi berendez<strong>és</strong>ek között<br />

jelennek meg: Rotoreliefjei (Disks Bearing Sirals, 1923/1935) a permanens játékok<br />

elvére épülnek. 1917-es, tükörsarok segítségével k<strong>és</strong>zített portréfotója a legújabb kutatások<br />

szerint a 20. század elejének népszerű fotódivatjához sorolható. (Erről lásd<br />

Heinz-Werner Lawo szövegét katalógusunkban a 117. oldalon) Egyúttal azonban felforgató<br />

állásfoglalás is a műv<strong>és</strong>z-zseni egyszeriségével szemben <strong>és</strong> a minduntalan önmagára<br />

visszavetődő tekintet személyiséghasító kitágítása mellett. Duchamp árnyéka<br />

minden olyan modern műv<strong>és</strong>zetre rányomja a bélyegét, amely önmagára <strong>és</strong> önnön feltételeire<br />

reflektál. (Erről lásd Regina Silveira műv<strong>és</strong>zi kommentárját.) Hol Duchamp<br />

1921-es csillagtonzúrája simul rá Douglas Gordon koponyájára, hol híres readymade-je,<br />

az 1917-es Szökőkút köszön vissza Pippin képtermelő gépekké átalakított<br />

piszoárjaiban. Végül nyilvánvalóan megidézett referenciaként tölti fel Mischa Kuball<br />

tükrös szekrényét. (Erről lásd még Hanne Loreck szövegét is katalógusunkban a 71.<br />

oldalon.) Kuball egyfelől Duchamp egyik kivitelezetlen tervéhez nyúl vissza („Tükrös<br />

szekrényt csinálni”, erről lásd Lawo, 117. o.). Másfelől viszont – a szekrényben fölfedezhető<br />

videóval, amelyen egymásra vetítve jelenik meg egy ablakból nyíló kilátás<br />

<strong>és</strong> Duchamp Nagy üvege – ez utóbbi, közismert remekműhöz. A szekrényajtókba<br />

vágott két kukucskáló lyuk pedig Duchamp „ismeretlen remekművére”, az Etant<br />

donn<strong>és</strong>-ra utal. 19 Kuball mintegy meghajlik Duchamp előtt, amikor összekapcsolja<br />

egymással a célzások mesterének három, egy megvalósítatlan, egy átmenetileg ismeretlen<br />

<strong>és</strong> egy híres művét.<br />

Duchamp Etant donn<strong>és</strong>-ját elég a múzeumban szemügyre vennünk, hogy a művet<br />

alkotó konstelláció voyeurista szerkezete máris visszavetüljön ránk, a nézőkre: a tekintet<br />

tárgyává válunk, hiszen az ajtó mögötti nő csupasz teste tükörhöz hasonlatosan<br />

veti vissza ránk szégyenlős pillantását, a kiállítótér keretében pedig mások látnak bennünket,<br />

amint az ajtó lyukain át leskelődünk. Az új iránti kíváncsiság a néz<strong>és</strong> gyönyörével<br />

párosul. Mint a sztereoszkópikus k<strong>és</strong>zülékek esetében, itt is az a benyomásunk,<br />

hogy egy exkluzív tárlat nézői vagyunk. A műv<strong>és</strong>z visszavág, peep show-ként mutatja<br />

be a kiállításipart, voyeurré teszi a műv<strong>és</strong>zet iránt fogékony múzeumlátogatót. Kuball<br />

pedig meghatványozza ezt a tekintetet, mert még egy további, érzékletes reflexiós síkot<br />

fűz hozzá: a néző, akit a szekrénybe tekintő hátának látványa arra k<strong>és</strong>ztet, hogy ő is így<br />

tegyen, közben pedig derülten tudomásul veszi azt is, hogy a peep show-val nevetségessé<br />

teszi magát, megfigyelői pozíciójában tükröződik, <strong>és</strong> megfigyel<strong>és</strong> közben figyelheti<br />

meg magát. Tekintet <strong>és</strong> meztelenség körkörös dialektikája (Duchamp-nál), megfigyelő<br />

alany <strong>és</strong> megfigyelt tárgy, megpillantás <strong>és</strong> megpillantatás körkörös dialektikája (Kuballnál)<br />

19) Duchamp művét azért szokás „ismeretlen<br />

remekmű”-ként emlegetni, mert élete<br />

utolsó éveiben azt állította, hogy a műv<strong>és</strong>zet<br />

már nem foglalkozratja, hanem csak<br />

a sakk, a mű így csak halála után vált ismertté.<br />

Erről lásd: Thomas Zaunschirm:<br />

Marcel Duchamps „Unbekanntes Meisterwerk”.<br />

Klagenfurt 1986.<br />

18

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!