Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
L Á T V Á N Y V I S Z O N Y O K<br />
A kétszeresen is közbeiktatott küszöb távol tart bennünket, <strong>és</strong> csak néz<strong>és</strong>ünkre<br />
szorítkozhatunk. Hiába a nyilvánvaló plaszticitás <strong>és</strong> az anyagokkal felfokozott naturalizmus,<br />
az anyagok különböző tapintási kvalitásait nem tudjuk felfogni. Duchamp<br />
– a retinális iránti nagy szkeptikusként – világossá teszi, hogy műalkotás <strong>és</strong> néző<br />
között a szemlélet az egyedül lehetséges találkozás, <strong>és</strong> hogy a fel-fogásnak érint<strong>és</strong>hez<br />
semmi köze. Ám már bele is sétáltunk a csapdájába. Duchamp egyszerre szemléltet<br />
is, meg el is rejt. Azáltal, hogy nem tudunk belépni a helyiségbe, a nézőpont pedig<br />
rögzített, a térbeli helyzet egy sík kép, amely egymás mögé felsorakoztatott síkokból<br />
áll össze, <strong>és</strong> amelyet mégsem tudunk teljesen megérteni, mivel csak korlátozott betekint<strong>és</strong>t<br />
kapunk. A színre vitt kép illúzióterét ekképp egy olyan eljárás leplezi le, amely<br />
egyúttal magát az illuzionizmust is felszámolja.<br />
A nagy kétkedő, Duchamp alkotásai kiállításunkon történelmi berendez<strong>és</strong>ek között<br />
jelennek meg: Rotoreliefjei (Disks Bearing Sirals, 1923/1935) a permanens játékok<br />
elvére épülnek. 1917-es, tükörsarok segítségével k<strong>és</strong>zített portréfotója a legújabb kutatások<br />
szerint a 20. század elejének népszerű fotódivatjához sorolható. (Erről lásd<br />
Heinz-Werner Lawo szövegét katalógusunkban a 117. oldalon) Egyúttal azonban felforgató<br />
állásfoglalás is a műv<strong>és</strong>z-zseni egyszeriségével szemben <strong>és</strong> a minduntalan önmagára<br />
visszavetődő tekintet személyiséghasító kitágítása mellett. Duchamp árnyéka<br />
minden olyan modern műv<strong>és</strong>zetre rányomja a bélyegét, amely önmagára <strong>és</strong> önnön feltételeire<br />
reflektál. (Erről lásd Regina Silveira műv<strong>és</strong>zi kommentárját.) Hol Duchamp<br />
1921-es csillagtonzúrája simul rá Douglas Gordon koponyájára, hol híres readymade-je,<br />
az 1917-es Szökőkút köszön vissza Pippin képtermelő gépekké átalakított<br />
piszoárjaiban. Végül nyilvánvalóan megidézett referenciaként tölti fel Mischa Kuball<br />
tükrös szekrényét. (Erről lásd még Hanne Loreck szövegét is katalógusunkban a 71.<br />
oldalon.) Kuball egyfelől Duchamp egyik kivitelezetlen tervéhez nyúl vissza („Tükrös<br />
szekrényt csinálni”, erről lásd Lawo, 117. o.). Másfelől viszont – a szekrényben fölfedezhető<br />
videóval, amelyen egymásra vetítve jelenik meg egy ablakból nyíló kilátás<br />
<strong>és</strong> Duchamp Nagy üvege – ez utóbbi, közismert remekműhöz. A szekrényajtókba<br />
vágott két kukucskáló lyuk pedig Duchamp „ismeretlen remekművére”, az Etant<br />
donn<strong>és</strong>-ra utal. 19 Kuball mintegy meghajlik Duchamp előtt, amikor összekapcsolja<br />
egymással a célzások mesterének három, egy megvalósítatlan, egy átmenetileg ismeretlen<br />
<strong>és</strong> egy híres művét.<br />
Duchamp Etant donn<strong>és</strong>-ját elég a múzeumban szemügyre vennünk, hogy a művet<br />
alkotó konstelláció voyeurista szerkezete máris visszavetüljön ránk, a nézőkre: a tekintet<br />
tárgyává válunk, hiszen az ajtó mögötti nő csupasz teste tükörhöz hasonlatosan<br />
veti vissza ránk szégyenlős pillantását, a kiállítótér keretében pedig mások látnak bennünket,<br />
amint az ajtó lyukain át leskelődünk. Az új iránti kíváncsiság a néz<strong>és</strong> gyönyörével<br />
párosul. Mint a sztereoszkópikus k<strong>és</strong>zülékek esetében, itt is az a benyomásunk,<br />
hogy egy exkluzív tárlat nézői vagyunk. A műv<strong>és</strong>z visszavág, peep show-ként mutatja<br />
be a kiállításipart, voyeurré teszi a műv<strong>és</strong>zet iránt fogékony múzeumlátogatót. Kuball<br />
pedig meghatványozza ezt a tekintetet, mert még egy további, érzékletes reflexiós síkot<br />
fűz hozzá: a néző, akit a szekrénybe tekintő hátának látványa arra k<strong>és</strong>ztet, hogy ő is így<br />
tegyen, közben pedig derülten tudomásul veszi azt is, hogy a peep show-val nevetségessé<br />
teszi magát, megfigyelői pozíciójában tükröződik, <strong>és</strong> megfigyel<strong>és</strong> közben figyelheti<br />
meg magát. Tekintet <strong>és</strong> meztelenség körkörös dialektikája (Duchamp-nál), megfigyelő<br />
alany <strong>és</strong> megfigyelt tárgy, megpillantás <strong>és</strong> megpillantatás körkörös dialektikája (Kuballnál)<br />
19) Duchamp művét azért szokás „ismeretlen<br />
remekmű”-ként emlegetni, mert élete<br />
utolsó éveiben azt állította, hogy a műv<strong>és</strong>zet<br />
már nem foglalkozratja, hanem csak<br />
a sakk, a mű így csak halála után vált ismertté.<br />
Erről lásd: Thomas Zaunschirm:<br />
Marcel Duchamps „Unbekanntes Meisterwerk”.<br />
Klagenfurt 1986.<br />
18
Change language