Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
11) Maurice Merleau-Ponty: L'oeil et<br />
l'esprit. Paris 1969. (Német kiadása: ford.<br />
Christian Bermes, Hamburg 1984. 39. o.)<br />
12) I.m. 19. o.<br />
13) I.m. 34sk o.<br />
14) I.m. 19. o.<br />
<strong>és</strong> követjük a rajzoló tekintetét az asztalon álló rácsszerkezeten át a nőre, aki a rajzoló<br />
számára keretbe van foglalva, <strong>és</strong> ilymód képpé válik. A sugalmazást, hogy kövessük<br />
ezt a tekintetet, tovább erősíti, hogy a rácshálós keret a kép közepe felől jobb<br />
irányba rövidül, így pedig a rajzoló oldalán állunk. A női akt egyszerre két tekintetnek<br />
is ki van téve: a képet néző személyének <strong>és</strong> a képen megörökített rajzolóénak. Ez az<br />
irányaiban megsokszorozott tekintet egy üres hely, egy képzeletbeli kép köré csoportosul,<br />
amely még nem létezik, mert a rajzoló csak most kezd hozzá.<br />
Giulio Paolini az 1960-as években elemezte ennek a képzeletbeli képnek az előfeltételeit,<br />
egyszersmind a szerkeszt<strong>és</strong>éhez szolgáló sematikus kereteket is. Ebből leszűrte<br />
a különböző érzékel<strong>és</strong>– <strong>és</strong> képmodelleket, majd összekapcsolta őket, <strong>és</strong> ekképp úgy<br />
tálalta a tekintetgépeket, akár egy színpadon. A tekintet <strong>és</strong><br />
kép közötti találkozás síkjára megalkotta a „diaframma”<br />
(diafragma) metaforáját, amely a tekintet kettéhasadását <strong>és</strong><br />
a képen belüli <strong>és</strong> külső valóság szétválását fejezi ki. Ez a választófal<br />
annyit jelent, hogy feltétlenül szükséges egy határélmény,<br />
amelyben megnyilvánul a távolság a látható meg<br />
a között, ami e jelenségeken átsejlik.Alátás Maurice Merleau-<br />
Ponty szerint „nem a gondolkodás bizonyos módozata, nem<br />
is önjelenlét; eszköz ahhoz, hogy magamtól távol legyek,<br />
belülről vegyek r<strong>és</strong>zt a lét ilyetén kettéhasadásában, <strong>és</strong><br />
csak ezáltal ébredek önmagam tudatára.” 11 A fest<strong>és</strong>zet<br />
láthatóvá tesz: „Látható létet kölcsönöz annak, amit a mindennapi<br />
látás láthatatlannak vél”, 12 emez ugyanis elfelejtette<br />
önnön előfeltételeit. A műv<strong>és</strong>zet arra irányul, ami<br />
rejtett, ami képzeletbeli, „magukhoz téríti” a dolgokat,<br />
a láthatót; tekintete egyszerre irányul a jelenségek külsejére<br />
<strong>és</strong> „belső elevenségükre” 13 , <strong>és</strong> megmutatja, hogy miként<br />
működik a világelsajátításnak ez a tekintete.<br />
Ezért nyűgöznek le bennünket az olyan optikai k<strong>és</strong>zülékek is, mint a laterna magica<br />
<strong>és</strong> az árnyszínház, <strong>és</strong> még mindig ámulunk, ha egy lombosfa alatt ugrándoznak<br />
a napsarlók, vagy ha egy camera obscura kis dobozában megpillantjuk a külső valóság<br />
rabul ejtett képét. Nem baj, ha a berendez<strong>és</strong> mechanizmusa eg<strong>és</strong>z egyszerűen<br />
megfejthető, a közvetlen képjelen<strong>és</strong> poézise akkor is hat; ez a képjelen<strong>és</strong> a tekintetgépnek<br />
köszönhetően bizonyos távolságba került, s e távolságban átpattanhat<br />
a költői szikra. A látás ilyen folyamatában azt a fordulatot éljük át, amely a tárgyra<br />
irányuló pillantástól a felvillanó megért<strong>és</strong>hez vezet. A műalkotás a megismerő együttlátás<br />
pillanatában – akár egy tükör, amely visszatükröz – megmutatja azokat a jelenségeket<br />
<strong>és</strong> elemeket, amelyekből összetevődik <strong>és</strong> amelyeken alapszik. Paolini optikai<br />
metaforába foglalt küszöbe, a „diaframma” ennélfogva jelen- <strong>és</strong> távollévő, látható <strong>és</strong><br />
hozzágondolt, emlékezet <strong>és</strong> aktualitás egyidejűségének az élményét jellemzi. A megért<strong>és</strong><br />
pillanata ez, egyúttal pedig a különböző síkok közti hasadéké is. Ezen a membránon<br />
találkozik egymással az objektíve adott <strong>és</strong> a szubjektíve <strong>és</strong>zlelt – akárcsak<br />
a néző szellemi <strong>és</strong> térbeli álláspontja. Ez az illékony köztes tér világossá teszi, hogy<br />
a látásnak előfeltétele a távolság, hogy a látás „távolról történő birtokba vétel” 14 .<br />
A távolság az igézetben szűnik meg.<br />
Giulio Paolini<br />
Trompe l’oeil, 1977<br />
15
Change language