Pillanatgépek és tekintetporlasztók - C3

7) Durchsehekunst, Media Magica 2, 1995.
8) Vieltausendschau, Media Magica 4, 1996.
9) A kevés kommentár egyikét lásd: Bild-
Raum, Media Magica 5, 1996.
10) Ld. A Les Prévert de Prévert című
montázskönyvet, Collages, Bibliotheque
Nationale 1982.
11) Belebte Bilder, Media Magica 3, 1995.
Sokféleség és sokszorosítás
Ám elsőként térjünk vissza a filmekben mutatott tárgyak különbségeihez. A képi animáció
számtalan különböző eljárásmódjának tulajdonképpeni eredetisége nem is annyira
a képek mozgatásában, mint inkább a képek egymással történő összekapcsolásában
rejlik. Az animált kép elsősorban sokfélének tűnik. E sokféleség formáit különböző
korszakokban különböző jellegzetességeken keresztül fedezhetjük fel: a manierizmusban
például a képbe rejtett képben, aminek elülső- és hátsó oldalán a képet átvilágítva
más-más motívum tűnik fel. Az anamorfózisokban, ha azokat szokatlan szögből szemléljük,
a festett vagy rajzolt képben egy másik kép bukkan
fel. Gondoljunk az olyan technikával előállított képekre,
amelyeken első pillantásra semmi sem fedezhető fel. Vagy
a kihúzható képeslapokra, amikből ha oldalról húzunk,
megváltozik a kép, vagy egy másik kép tűnik fel az első alatt.
A sztereoszkopikus vagy anaglif képek, amelyeken a kép
rétegződései kétféle módon relief hatást idéznek elő, ugyancsak
a kettős képek közé sorolhatók. Az ilyen 3D-s képi
hatást a filmesek ma is csak különféle segédeszközök alkalmazásával
érhetik el.
Sok bemutatott tárgy gyerekkorunkból ismerős. Sokukra
jellemző a játékosság. Ezért is hívjuk őket „Végtelen
számú kombinációs lehetőséget tartalmazó montázsjátékoknak”
7 . A 19. században, Európában fejlesztették ki őket,
a technika lényege az, hogy a képet szét lehet szedni, majd
újból és újból összerakni. Aztán ott vannak a varázskönyvek,
szalagcsíkképek, és az egymás fölé helyezhető, úgynevezett
kép-dominók. 8 Egyes képek a rajtuk látható jelenet
mellett több rejtett jelenetet is tartalmaznak. Ezek egymással felcserélhetők,
azokhoz a ruhákhoz hasonlóan, melyekben a baba mindig másképp néz ki, mintha
mindig más bőrébe bújna. Nekes szavaival élve: „A német film szó eredetileg bőrt,
vékonyka bőrréteget jelent.” 9
A legkülönfélébb kulisszák segítségével hozhatunk létre egy belső teret vagy egy
tájat. Az építés, szétszerelés, majd újraépítés öröme a világ lényegét képező szinte
végtelen variációs lehetőséget tükrözi, amely állandó mozgásban van, akkor is, ha
a leképezett alakok nem lendülnek mozgásba, nem mobilak. A képek diverzitása és
sokfélesége olyan mozgást tükröz, ami nem egyenes vonalú és célirányos, s így a világ
komplexitásának megfelelő leképezése.
Ez a Prévert-féle10 leltár ma már szinte abszurdnak tűnő 19. századi tudományos
eszközöket is tartalmaz, melyek segítségével a víz kémiai reakcióit bizonyították.
Nekes szerint azt illusztrálják, hogy „a 19. században esztétikai élvezetet okozott
a kémiai reakciók megfigyelése.” 11 Ezt Étienne-Jules Marey fotografikus fegyverével
végzett kronofotografikus kísérletei is bizonyítják. A kép tulajdonképpeni forradalma
valóban akkor kezdődik, amikor lehetővé válik a kép megragadása, felvétele, kémiai
eszközökkel való rögzítése és gyors másolása.
Ezt a végtelen számú variációs lehetőséget, a képek állandó cseréjét Roland Barthes
a L’analyse structurale du récit-ben az elbeszélés struktúrájával hasonlítja össze:
„Egy elbeszélés hosszú mondatainak ismétlődő és egymásra épülő elemei olyanok,
Marey fotográfiai flintája.
Étienne-Jules Marey:
Le Mouvement. Paris, 1894
131