You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
3) Ezt a jelenséget már a kínai bölcselő,<br />
Mo Ti (kb. i. e. 480–390) <strong>és</strong>Arisztotel<strong>és</strong>z (i. e.<br />
384–322, Problemata c. művében) is leírta.<br />
4) A középpontos perspektíva azon a megfigyel<strong>és</strong>en<br />
alapszik, hogy a láthatár felé<br />
összetartó párhuzamosok optikailag egy<br />
pontban találkoznak, <strong>és</strong> a valóságban egyforma<br />
méretű tárgyak a távolság növeked<strong>és</strong>ével<br />
egyre kisebbnek látszanak. Az épít<strong>és</strong>zötvös<br />
Filippo Brunelleschi 1413 <strong>és</strong> 1420<br />
között empirikus úton dolgozta ki, <strong>és</strong> többek<br />
között a firenzei Piazza del Duomón<br />
demonstrálta a középpontos perspektíva<br />
mértani alapjait. E célból fonálhálót feszített<br />
az új katedrális portáljának bél<strong>és</strong>falai<br />
közé. A portál keretbe fogta a templomban<br />
álló festő keresztelőkápolna felé irányuló<br />
tekintetét, a háló pedig racionalizálható<br />
elemekre osztotta a kilátást. Brunelleschi<br />
egy lyukas lemezt állított fel, amelynek távolságán<br />
rajzolás közben nem változatott.<br />
A festő a lyukon át fél szemével négyzetről<br />
négyzetre letapogatta a keresztelőkápolnát,<br />
s a látottakat egy kicsinyített fonalráccsal<br />
preparált táblára vitte át.<br />
5) A perspektíva-vita r<strong>és</strong>zleteit illetőleg<br />
hadd utaljunk e vita gazdag irodalmára:<br />
Samuel Y. Edgerton: The Renaissance<br />
Rediscovery of Linear Perspective. New<br />
York 1975. Hubert Damisch: Origine de la<br />
Perspective, Paris 1987. Legutóbb Hans<br />
Belting: Florenz und Bagdad. Eine westöstliche<br />
Geschichte des Blicks. München 2008.<br />
6) Vö. James J. Gibson: The Ecological<br />
Approach to Visual Perception. Boston,<br />
Houghton Mifflin 1979. (Német kiadása:<br />
Wahrnehmung und Umwelt. Der ökologische<br />
Ansatz in der visuellen Wahrnehmung.<br />
München, Wien, Baltimore 1982.)<br />
7) Dürer lefordította Piero della Francesca<br />
De prospectiva pingendi című munkáját<br />
(1470 k.), ismerte Jean Pelerin Viator francia<br />
tankönyvét a perspektíváról (De artificiali<br />
perspectiva, 1505), olaszországi útjain<br />
pedig tanulmányozta az ottani műv<strong>és</strong>zek<br />
fest<strong>és</strong>zetét.<br />
8) 7,5x21,5 cm, 1538-ban jelent meg az<br />
Unterweisung 3. kiadásában.<br />
megannyi camera obscuraként működnek. A fénylő égitestből kiinduló fényt a levelek<br />
közötti r<strong>és</strong>ek nyalábosítják, s az így a napsarlók visszájukra fordított <strong>és</strong> fejre állított<br />
képmásait hozza létre a földön. 3 A középkor egyik legnagyobb arab tudósa, Alhazen<br />
(Abu Ali al-Hasszán Ibn al-Haitham, kb. 965–1040) camera obscurát, „sötét kamrát”<br />
ajánlott a napfogyatkozás megfigyel<strong>és</strong>éhez, vagyis egy sötét helyiséget nagyon kis<br />
lyukkal az egyik falán, hogy a napsarló élesen képződjék le a lyukkal szemközti oldalon.<br />
Leonardo da Vinci (1452–1519) elsőként ábrázolt camera obscurát. A fénnyel <strong>és</strong><br />
optikával kapcsolatos vizsgálódásai során azt is megállapította, hogy a szemünk camera<br />
obscurához hasonlatosan épül fel. A 16. századtól már rajzolási segédletként használták<br />
a sötétkamrát. Így sikerült hordozható sátrak <strong>és</strong> ládák segítségével eg<strong>és</strong>z tájakat <strong>és</strong><br />
városokat hűen megörökíteni. Festők, például Jan Vermeer van Delft (1623–1675) vagy<br />
Canaletto (1722–1780) maguk is használták ezt a segédeszközt, ám épp az ő festményeik<br />
szemléltetik, hogy a tökélyhez több is szükségeltetik, mint a technikai engedelmesség<br />
<strong>és</strong> a síkba átvitt megannyiféle jelenség hajszálpontos lemásolása. (Erről lásd<br />
a 95. oldalon lévő illusztrációt <strong>és</strong> Helga Lutz szövegét, katalógusunkban a 85. oldalon.)<br />
Nézőnyílás <strong>és</strong> fénylyuk, fókusz <strong>és</strong> projekciós sík, ezek pontos lokalizálása <strong>és</strong> a látósugarak<br />
szemléltet<strong>és</strong>e – ezeken az elveken alapszik egy firenzei, az európai fest<strong>és</strong>zet<br />
hagyományát messzemenően befolyásoló fölfedez<strong>és</strong>, a középpontos perspektíva is. 4<br />
Filippo Brunelleschi 1413 <strong>és</strong> 1420 között empirikusan dolgozta ki hozzá a geometriai<br />
alapokat, Leon Battista Alberti A fest<strong>és</strong>zetről (De pictura) című 1436-os traktátusában<br />
használati útmutatást adott hozzá. Alberti egy olyan világra nyíló ablakként definiálja<br />
a képet, amelyet a perspektíva törvényei kötnek össze a valódival, egy olyan látógúla sík<br />
metszeteként, amelynek a mélységvonalai egyetlen pontban, a szem-pontban találkoznak.<br />
Masaccio a Santa Maria Novella Szentháromság-freskóján (Trinita, 1425–28) megfestette<br />
a műv<strong>és</strong>zettörténet első olyan homogén <strong>és</strong> szisztematikus terét, amely racionálisan,<br />
ezeknek az irányvonalaknak a mentén lett megszerkesztve. A néző az esemény<br />
fő tanújává válik, mert amaz az ő álláspontjához van tájolva. Az ábrázolás mintha illuzionisztikusan<br />
folytatná a néző világát, s ilymód a kép előterében lakó földi tökéletlenséget<br />
közvetlenül összekapcsolná a képen megjelenő isteni szférával – a két sík egyesül.<br />
Ebben pedig lenyűgöző meggyőzőerő rejlik. 5 Ám már a reneszánszban is akadtak műv<strong>és</strong>zek,<br />
akik elvetették a középponti perspektíva új, matematikai elvekre épülő tanát,<br />
<strong>és</strong> saját koncepciót dolgoztak ki. Leonardo da Vinci például bírálta a vonalperspektíva<br />
egyetlen szem-pontjának önkényes kiválasztását, s helyette a levegőperspektívát, valamint<br />
a gömb alakú, „term<strong>és</strong>zetes” perspektívát hirdette, amely jobban megfelel a szem<br />
anatómiájának, a bifokális mozgó látásnak <strong>és</strong> az anyag megjelen<strong>és</strong>i módjának. A mai<br />
érzékel<strong>és</strong>elmélet mozgásperspektíváról beszélne. 6 (A perspektíváról lásd még Michael<br />
Mayer szövegét, katalógusunkban az 37. oldalon)<br />
Membránok<br />
Albrecht Dürer (1471–1528) alig száz évvel k<strong>és</strong>őbb Underweysung der Messung című<br />
művében különböző lehetőségeket mutat be arra, hogy segédeszközöket helyezve<br />
magunk <strong>és</strong> a tárgy közé, miként válik lehetségessé az „igazsághű” ábrázolás. 7 Aktrajzolót<br />
ábrázoló (1525) 8 metszetén a műv<strong>és</strong>z, modellje <strong>és</strong> a kettejük közé állított rácshálós ablak<br />
látható. Utóbbi egy obeliszkszerű nézőrúddal, a szintvonalzóval együtt alkotja a k<strong>és</strong>züléket,<br />
amely lehetővé teszi a képtartalom szabatos perspektivikus ábrázolását.<br />
13
Change language