Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
M E D I A M A G I C A<br />
lencsékkel világosították <strong>és</strong> pontosították. Újabb száz évvel k<strong>és</strong>őbb üveglapokra festett<br />
képeket képesek sorozatszerűen felvonultatni az objektív előtt, majd vetíteni azokat.<br />
1750-ben Chevalier Patrice d’Arcy egy, már az időszámításunk szerinti második században<br />
is ismert jelenséget fedezett fel újra, nevezetesen azt, hogy a kép megmarad a recehártyán:<br />
Egy a valóságban már nem látható kép további másodpercekig látható marad<br />
szemünk előtt, mintha még mindig ott lenne. Ez a számos találmány alapjául szolgáló jelenség,<br />
melynek különleges aspektusait Nekes r<strong>és</strong>zletesen leírja, különlegesen fontos. A Mi<br />
történt valójában a képek között? ezt az utólagos képhatást egy Greta Garbót ábrázoló<br />
fekete-fehér negatívon (kép 136. o.) szemlélteti igen érzékletesen. Miután a néző néhány<br />
másodpercig nézi a felvételt, a pozitív magától jelenik meg a tökéletesen üres, fehér vásznon.<br />
Ez az utólagos, szinte varázslatnak tűnő képhatás egy igen egyszerű, ám a filmes<br />
illúzió fejlőd<strong>és</strong>e szempontjából döntő jelenséget mutat be, hiszen az illúzió létrejöttéhez<br />
az egymásrakövetkező képek összekapcsolására van szükség. Ennek az összeolvadásnak<br />
köszönhetően a néző az egyes, statikus képeket folyamatban látja, ami<br />
a mozgást érzékelteti. Mindezzel Nekes arra hívja fel a figyelmünket, hogy interpretáció<br />
nélküli filmkép nem létezik. Az angol John Ayrton Paris 1825-ös találmánya,<br />
a thaumatróp két különálló kép összekapcsolását teszi lehetővé: a csodakorong gyors<br />
forgásának köszönhetően a két külön kép eggyé olvad. Mintegy 150 évvel Paris találmánya<br />
előtt Sir Isaac Newton fedezte fel, hogy az üvegprizma megtöri a fényt, <strong>és</strong> hogy<br />
gyors rotáció esetén az összes spektrumszín fehérré alakul, mégpedig úgy, hogy többszínű<br />
korongokat forgatott nagy sebességgel egy központi tengely körül.<br />
Ezek a felfedez<strong>és</strong>ek számos további találmány létrejöttét lehetővé tették. A belga<br />
Joseph Plateau 1832-ben kifejlesztett találmánya, a fenakisztiszkóp (csodakerék vagy<br />
életkerék) azt illusztrálja, hogy a kinematografikus hatás nem választható el a sztroboszkópikus<br />
hatástól. 5 Ezért nevezte el Simon Stampfer ekkortájt Bécsben felfedezett<br />
korongját sztroboszkópnak. Eadweard Muybridge 1893-ban a fenakisztiszkóp sztroboszkópikus<br />
hatását felhasználva, a laterna magicával összekapcsolva fejleszti ki<br />
zoopraxiszkópját. Ez egy olyan vetítőberendez<strong>és</strong>, ami egy mozgásfázist több, kis<br />
k<strong>és</strong>leltet<strong>és</strong>sel egymás után működ<strong>és</strong>be lépő kamera segítségével kapcsol össze <strong>és</strong><br />
vetít folyamatos képként.<br />
De meglátásom szerint azt a tényt, hogy a filmes illúzió a mozgás <strong>és</strong> statikusság<br />
szubtilis játékától függ, a Lumiere fivérek Kinorája illusztrálja leginkább. A Kinorát<br />
1898-ban, három évvel a kinematográf első nyilvános bemutatója után dobták piacra.<br />
A k<strong>és</strong>zülék egy felvevő, egy másológép <strong>és</strong> egy projektor funkcióit egyesítette. Mégis<br />
lehetővé tette a közvetlen megfigyel<strong>és</strong>t, mégpedig a projekció kerülőútja nélkül.<br />
A kinora tulajdonképpen egy felhúzható rugós szerkezettel kieg<strong>és</strong>zített pörgetős kézimozi.<br />
A rugós szerkezet lehetővé teszi, hogy a korábban felvett, papírra másolt képeket<br />
a néző a saját ritmusában nézhesse. Ez a film egyes képekből áll össze, amik cilinderformájú<br />
henger alakban pörögnek, s a folyamat bármikor megszakítható. Így a mozi<br />
a mozgás illúziójára redukálódik. A mozi, sokkal inkább, mint a fotográfia, Roland<br />
Barthes híres megjegyz<strong>és</strong>ét idézve, pusztán „effet de réel” 6 , valósághatás. A mozi az<br />
illúzió birodalma par excellence. Tulajdonképpen speciális effektusok rendszerez<strong>és</strong>e:<br />
„A film az élet, a mozgás <strong>és</strong> a tér illúziója.” Werner Nekes a Mi történt valójában<br />
a képek között? bevezetőjében tér vissza a kérd<strong>és</strong>hez: „A szem lusta, <strong>és</strong> a vizuális <strong>és</strong>zlel<strong>és</strong><br />
a képek interpretációjával függ össze.”<br />
5) Patrice d’Arcy: Durchsehekunst, Media<br />
Magica 2, 1995.<br />
6) Roland Barthes: L’effet de réel. In: uő:<br />
Oeuvres completes. Szerk.: E. Marty, 2.,<br />
Párizs, 1994, 484.o.<br />
128
Change language