12.12.2012 Views

Pillanatgépek és tekintetporlasztók - C3

Pillanatgépek és tekintetporlasztók - C3

Pillanatgépek és tekintetporlasztók - C3

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

6) Vö. Jacques Dane: „One can look at seeing”.<br />

Kleine psychologie van een foto. In:<br />

Nieuwsbrief Nederlands Fotogenootschap.<br />

Nr. 7, 2005. július, 19-21. o.<br />

7) Irwin Reichstein: A Multigraph from<br />

Montreal. In: Photographic Canadiana.<br />

33. évfolyam, Nr. 1., 2007. május-június,<br />

12-17. o. A cikk Bob Carter által összefoglalt<br />

változata megtalálható a Photographic<br />

Historical Society of Canada honlapján:<br />

http://www.phsc.ca/reichstein.html.<br />

8) 1893. október, 148. o.<br />

9) 1894. október, 216. o.<br />

kíséreljük meg a szemkontaktus megteremt<strong>és</strong>ét a kettős tükörképpel. Ez term<strong>és</strong>zetesen<br />

szintén elforgatja a szemeit, <strong>és</strong> a tekintetek ismét nem találkoznak. A látszólag illogikus<br />

folyamat az egyszerű <strong>és</strong> a kettős tükröződ<strong>és</strong>ek bonyolult kereszteződ<strong>és</strong>-rendszeréből adódik.<br />

A hiábavaló kísérletezget<strong>és</strong> nyomán szinte már arra hajlunk, hogy a kettős tükörképeknek<br />

önálló cselekv<strong>és</strong>i módot tulajdonítsunk, amely a szemkontaktus tudatos elkerül<strong>és</strong>ére<br />

irányul. Az egyszerű <strong>és</strong> dupla tükröződ<strong>és</strong>ek keveréke bizonyos tekintetben<br />

önálló létez<strong>és</strong>be kezd. Az okozó érzékel<strong>és</strong>ében a négy tükörkép hozzárendel<strong>és</strong>einek<br />

látszólag egyértelmű rendszerétől lassan eloldódva identikus ősképpé alakulnak.<br />

A saját képünkhöz fűződő viszony ezáltal komplex módon fogalmazódik meg.<br />

A portré modellje számára ebben a tükörkabinetben először csupán a saját tükörképhez<br />

fűződő viszonyról van szó, utána azonban egy eredetileg ebből levezethető, identikus<br />

Én elképzel<strong>és</strong>éről is, végül pedig az önmagunkról alkotott identikus kép megszűn<strong>és</strong>éről.<br />

Ezzel még nincs vége. A folyamatot egy további nézet hozzáadásával, fölérendelt<br />

perspektívából egy kamera figyeli. A kamera nem vesz tudomást az előtte zajló tapasztalási<br />

folyamatról, <strong>és</strong> különbségtétel nélkül, teljesen semleges módon állítja össze<br />

a mediális csoportképet az egymással egyenértékű ősképből <strong>és</strong> négy tükörképéből.<br />

A portré modellje ezzel szemben, miközben különböző tükörképek veszik körül, önmagát<br />

a képtér elzártságában tapasztalja meg, nagyon egyedül, önmaga képeinek szorításában,<br />

amelyek még csak nem is a sajátjai. 6<br />

Feltételezhető, hogy épp ez a katartikus tapasztalat volt az, ami az elmúlt évszázad<br />

elején a tükörkabinetet <strong>és</strong> a benne keletkező felvételeket a műv<strong>és</strong>zek számára olyan<br />

érdekessé tette. Műv<strong>és</strong>zettörténetileg ekkor röviddel az analitikus kubizmus csúcspontja<br />

utáni időben járunk. Soknézetűség, elszakadás a látványtól, a centrális perspektíva<br />

megfordítása <strong>és</strong> feloldása, a tér <strong>és</strong> a tárgy vagy a portré modelljének körvonalazása<br />

– csupán néhány címszó, amely akkoriban a műv<strong>és</strong>zeket <strong>és</strong> elméletírókat foglalkoztatta.<br />

E tanulmány írása közben felvettem a kapcsolatot a képtípus egy másik gyűjtőjével:<br />

Irwin Reichstein Ottawából egy ilyen típusú, Montrealban keletkezett fotó által<br />

inspirálva, kikutatta a kép alapjául szolgáló alapgondolatot, <strong>és</strong> ezt nemrég publikálta is. 7<br />

Addig a szakirodalomban erre vonatkozóan leginkább Albert A. Hopkins Magic: Stage<br />

Illusions, Special Effects and Trick Photography című, 1897-ben megjelent könyvére<br />

utaltak. Reichstein azonban felkutatta Hopkins könyvének tulajdonképpeni forrását,<br />

<strong>és</strong> abból indult ki, hogy a fotográfus, James B. Shaw volt valószínűleg az első, aki ilyen<br />

jellegű fotókat k<strong>és</strong>zített, mégpedig 1893 körül, az Atlantic Cityben (New Jersey),<br />

a Boardwalkon működött stúdiójában. Reichstein a „fotográfia eme különös alkalmazásának”<br />

legkorábbi, számára ismert említ<strong>és</strong>éből következtetett erre, amely egy bizonyos<br />

Mr. Shaw tollából származik, <strong>és</strong> a The Popular Science News and Boston Journal<br />

of Chemistry című folyóiratban jelent meg. 8 Úgy tűnik, a hír innét terjedt el a fotográfiai<br />

szakfolyóiratokon keresztül az eg<strong>és</strong>z világon, amelyhez elsősorban a Scientific<br />

American című népszerű tudományos folyóiratban 9 megjelent kimerítő cikk járult<br />

hozzá, amit Reichstein teljes hosszúságában idéz. A cikkben először jelenik meg<br />

a kamera <strong>és</strong> a tükrök együttesének teljes <strong>és</strong> pontos leírása, három, rajzos illusztrációval,<br />

amelyek nyomán bárki meg is építhette azt. Reichstein az ezt követő időszakból<br />

származó további publikációk alapján arra a következtet<strong>és</strong>re jut, hogy az eljárás már<br />

1893/1894 körül általánosan <strong>és</strong> világszerte ismert volt az amatőr- <strong>és</strong> professzionális<br />

fotográfusok számára.<br />

121

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!