Pillanatgépek és tekintetporlasztók - C3

Nemsokkal Neuwied után a kérlelhetetlen asztali csengõ sajnos
lerendelt minket a kajütbe. Hasztalan kértük, hogy a fedélzeten
tálaljanak; a kérésünk megtagadását alátámasztó, igencsak észszerû
okoknak semmi hasonlóan ésszerût nem tudunk ellene
vetni, a szükség parancsolt, nekünk pedig bele kellett törõdnünk,
hogy a köz sorsán osztozzunk. Odalenn a kajüt két oldalán két
hosszú asztalnál hatvan-hetven vendéget találtunk, akik elég
kényelmesen elfértek. A feltálalt ételek mennyisége és finomsága
megint eszünkbe juttatta a kis konyhát, ahol mindezt készítették,
és újfent csodálatra késztetett. Igaz, hogy a kajütben nyomasztó
volt a hõség; de hol nem volna az egy nagyon meleg nyári napon,
egy vendégekkel zsúfolt ebédlõben? A velünk szemközti ablakok
és a közéjük helyezett tükrök azonban, amelyekben a hátunk mögött
tovatûnõ partot is megpillanthattuk, különös, szédítõ benyomást
keltettek, valahányszor rájuk emeltük a tekintetünket. Miközben
– mint minden gyors mozgásnál – úgy éreztük, mintha egy
helyben állnánk, a házak, sziklák és fák szinte röpülve haladtak el
mellettünk. Az ablakok és a tükrök kerete felszabdalta a tájat,
amelybõl mindig csak egy letépett darabkát pillantottunk meg;
túl sokat láttunk, és túl keveset, az ablakokból nyíló kilátás és
a tükörképek bámulatos módon összefolytak, hogy e kavarodásban
már alig tudtuk megkülönböztetni, mi a kép, és mi a valóság.
Johanna Schopenhauer: Ausflug an den Niederrhein und nach Belgien im
Jahr 1828 [Kirándulás az Alsó-Rajnára és Belgiumba 1828-ban]. 1. rész.
Leipzig 1831. Új kiadása: Essen 1987, 69-70. o. (AL)
I N T E R V A L L U M – I N S P I R Á C I Ó – I N T E R A K C I Ó 114