Pillanatgépek és tekintetporlasztók - C3

Az az ablak, az a messzi láthatár, azok a fekete felhõk, az a viharos
tenger mind nem egyebek, csak egy kép [...] Mint tudod, a különbözõ
testekrõl visszaverõdõ fénysugarak képet adnak ki, s e tükrözött
képet minden fényes felületre, így a szaruhártyára, vízre és üvegre is
ráfestik. A négy elem szellemei rögzíteni akarták e tünékeny képeket;
összeállítottak egy nagyon finom anyagot, amely nagyon ragadós,
és igen gyorsan megkeményedik és megszárad. Ezzel az anyaggal
egy szempillantás alatt elkészül egy kép. Bekennek vele egy darab
vásznat, majd a vászon elé helyezik a leképezendõ tárgyakat. Az elsõ
hatás a vásznon olyan, mint egy tüköré: látunk benne minden olyan
közel vagy távoli tárgyat, amelynek a képmását a fény továbbítani tudja.
Ám amire üveg nem képes, a vászon e ragacsos anyag segítségével
rögzíti a képeket. A tükör valósághûen leképezi a tárgyakat, de nem
rögzíti õket; a mi vásznunk ugyanolyan pontosan láttatja, és rögzíti is.
A kép lenyomata azonnal létrejön, ezután pedig haladéktalanul egy
sötét helyre viszik a vásznat. Egy óra múltán a lenyomat megszáradt,
s az így keletkezett kép annál értékesebb, mivel sem a mûvészet
utánozni, sem az idõ elpusztítani nem képes [... ] A rajz pontosságát,
a valósághû kifejezést, a vastagabb és vékonyabb vonalakat, a fokozatos
árnyalatokat, a perspektíva szabályait mind-mind a természetre
bízzuk, amely biztos kézzel és soha nem tévedve rajzolja a vászonra
szemünket megtévesztõ képeit.
Charles François Tiphaigne de la Roche: A fotográfia víziói. In: Giphantie. 18.
fejezet: La Tempeste. Paris 1760, 130skk o. Német fordítása in: Helmut Gernsheim:
Geschichte der Photographie. Die ersten Hundert Jahre. Berlin 1983, 34. o. (AL)
113