Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
9) On a Peculiar Class of Optical Deception.<br />
Journals of the Royal Institution 1831.<br />
10) Szabadalma: Einreichung des Privilegiums<br />
für das Stroboskop. Patentschrift,<br />
Wien, am 24. April 1833., Kiadása: Die<br />
Stroboscopischen Scheiben oder optischen<br />
Zauberscheiben. Deren Theorie und wissenschaftliche<br />
Anwendung, erklärt von dem<br />
Erfinder Simon Stampfer. Verlag Trentsensky<br />
& Vieweg, Wien und Leipzig 1833.<br />
11) Wheatstone: i. m.<br />
12) „The appearances, which are by this<br />
simple experiment rendered so obvious,<br />
may be easily inferred from the established<br />
laws of perspective; (…) Yet they seem to<br />
have escaped the attention of every philosopher<br />
and artist who has treated of the subjects<br />
of vision and perspective.” (Wheatstone:<br />
i. m.)<br />
13) Hermann von Helmholtz: Das Telestereoskop.<br />
In: Wissenschaftliche Abhandlungen<br />
2: 484-92, 1857. Ld. még Cahen,<br />
David (szerk): Hermann von Helmholtz<br />
and the Foundations of Nineteenth Century<br />
Science. University of California Press,<br />
Berkeley – LosAngeles – London 1993, 163.<br />
14) Segner 1740-ben egy kocsikerékre szerelt<br />
izzó széndarab forgatásával próbálta<br />
megmérni azt a sebességet, amelynél a szem<br />
már egy megszakítatlan körformát érzékel.<br />
15) Joseph and Barbara Anderson: The<br />
Myth of Persistence of Vision Revisited.<br />
Journal of Film and Video, Vol. 45, No. 1<br />
(Spring 1993) 3-12.<br />
http://www.uca.edu/org/ccsmi/ccsmi/clas<br />
sicwork/Myth%20Revisited.htm<br />
16) Ray Zone: Stereoscopic Cinema & the<br />
Origins of 3-D Film 1838-1952. University<br />
Press of Kentucky 2007, 22-23.<br />
17) H. Mark Gosser: Selected Attempts at<br />
Stereoscopic Moving Pictures and Their<br />
Relationship to the Development of Motion<br />
Picture Technology, 1852-1903. Ayer<br />
Publishing 1977, 87-89.; Zone: i. m., 26-27.<br />
18) Claudet, A.: On the Stereomonoscope,<br />
a New Instrument by Which an apparently<br />
Single Picture Produces the Stereoscopic<br />
Illusion. Proceedings of the Royal Society<br />
of London, Vol. 9, (1857–1859), 194-196.<br />
19) Julesz Béla Gábor Dénesről: „Észrevette,<br />
hogy a fény <strong>és</strong> az ultrahang hullámhossza<br />
között milliós nagyságrendnyi a különbség.<br />
Így, ha a hologramot fény segítségével<br />
k<strong>és</strong>zítjük, de aztán ultrahanggal<br />
olvassuk ki, akkor milliószoros nagyítás<br />
elérhető bármely r<strong>és</strong>zadat elveszt<strong>és</strong>e nélkül<br />
is.” Dialógusok az <strong>és</strong>zlel<strong>és</strong>ről. Budapest,<br />
Typotex 2000, 123. (Bela Julesz: Dialogues<br />
on perception. MIT Press, Cambridge<br />
MA. 1995.)<br />
20) Bela Julesz: Foundations of Cyclopean<br />
Perception. University of Chicago Press,<br />
Chicago, 1971.<br />
21) „Miért is olyan népszerű ez a módszer?<br />
Term<strong>és</strong>zetesen nem csak azért mert meghökkentő<br />
<strong>és</strong> valljuk be esztétikailag is szép.<br />
Nemcsak azért mert megoldott egy fontos<br />
tudományos kérd<strong>és</strong>t miszerint a sztereo<br />
mélység <strong>és</strong>zlel<strong>és</strong> már jóval a forma<strong>és</strong>zlel<strong>és</strong><br />
előtt a létrejön. Sokkal inkább azért, mert<br />
lehetővé tette a kutatók számára, hogy<br />
olyan ingereket mutassanak be a kísérleti<br />
személyeknek, amelyeket azok egy szemmel<br />
nem láthatnak (…), csak azok az idegsejtjeik<br />
érzékelhetik amelyek mindkét szemből<br />
kapnak ingert. Így az agy olyan belső<br />
tulajdonságaira, szerkezetére lehetett fényt<br />
deriteni, amire régebben egyáltalán nem<br />
volt lehetőség.” (Kovács Ilona)<br />
http://www.c3.hu/collection/ludwig/ind<br />
ex.html<br />
Ugyanezen jelenséget John Ayrton Paris (1785–1856), aki orvos volt <strong>és</strong> egy fiataloknak<br />
szóló tudomány-népszerűsítő könyv (Philosophy in sport made science in<br />
earnest: being an attempt to implant in the young mind the first principles of natural<br />
philosophy by the aid of the popular toys and sports of youth) szerzője, előadásain,<br />
például 1824-ban Londonban (Royal College of Physicians) egy kis, forgatható tárcsa<br />
segítségével demonstrálta. Akár egy pénzérmét is megpörgethetett volna az asztalon,<br />
ám a korong azért tűnt célszerűbbnek, mert ha kellően megválasztott ábrát rajzoltak rá,<br />
például az egyik oldalra egy madarat, a másikra egy kalickát, akkor ennek könnyen<br />
érthető optodramatikus hatása minden magyarázat helyett revelatív módon mutatta,<br />
amit mondani kívánt: a megpörgetett korongon a madár bekerült a kalickába. Az eszközt<br />
thaumatropnak (tauma görögül csoda, tehát kb. „csodaforgó”-nak lehetne fordítani)<br />
nevezte, kis könyv is jelent meg róla, s mint játék 1826 körül a piacra került. A thaumartop<br />
feltalálói közt alkalmanként emlegetik William Henry Fitton (1780–1861), Charles<br />
Babbage, John Herschel neveit is. Thaumatrophoz használt képeket helyezett sztereonézőbe<br />
David Wells a 19. század végén, hogy a diákjait segítse a sztereoszkopikus<br />
képek néz<strong>és</strong>ének, keletkez<strong>és</strong>ének megért<strong>és</strong>ében. 16<br />
Jules Duboscq (1817–1886) párizsi optikus, többek között a Brewster-féle sztereonézők<br />
k<strong>és</strong>zítője kombinálta a sztereoszkópot <strong>és</strong> a Plateau-féle fenakisztiszkópot, s<br />
k<strong>és</strong>zített egy stéréofantoscope, illetve bioscope névvel megnevezett eszközt, melyre<br />
elsőként, 1852-ben szabadalmat is nyújtott be. 17 A találmányból, néhány leíráson <strong>és</strong> hivatkozáson<br />
túl jelenleg egyetlen fennmaradt képet ismerünk, Plateau gyűjteményéből,<br />
a genti egyetemen. Antoine François Jean Claudet (1797–1867) 18 s maga Wheatstone<br />
is próbálkozott ezzel az összekapcsolással, de egyik eszköz sem terjedt el.<br />
1971<br />
Nobel-díja átvételekor elhangzott előadásában, 1971-ben, Gábor Dénes, a holográfia<br />
feltalálója mondta az alábbiakat: „[A] »diffúz« hologram igen furcsa külsejű: mintha csupa<br />
zaj volna. Akár »ideális Shannon-kódolásnak« is nevezhetjük. Claude E. Shannon<br />
ugyanis információelméletében kimutatta, hogy a leghatékonyabb az a kódolás, amelyben<br />
minden szabályosság eltűnik a jelből, vagyis e kódolásnak »zajszerűnek« kell<br />
lennie. De hol van ebben a káoszban az információ? Kimutatható, hogy a hologram<br />
nem annyira rendszertelen, mint amilyennek látszik. Nem olyan a helyzet, mintha<br />
rendszertelenül homokszemeket dobáltak volna a lemezre. Meglehetősen bonyolult<br />
alakzatról van szó, a tárgy diffrakciós képéről, amely rendszertelen közönként, de mindig<br />
ugyanabban a méretben <strong>és</strong> ugyanabban az irányításban ismétlődik.<br />
A diffúz hologramoknak igen érdekes tulajdonságuk, hogy a hologramnak bármely<br />
olyan kicsiny r<strong>és</strong>ze, amely elég nagy ahhoz, hogy a diffrakciós mintát tartalmazza, az<br />
eg<strong>és</strong>z tárgyra vonatkozó minden információt tartalmaz. A tárgy ebből rekonstruálható<br />
is, de a zaj nagyobb. A diffúz hologram tehát elosztott memória. Ezzel kapcsolatban<br />
sokat spekuláltak azon, vajon az emberi memória is nem holografikus term<strong>és</strong>zetű-e.”<br />
Talán túlzott mer<strong>és</strong>zség kapcsolatot látni a holografikus mintázat valamint annak<br />
egy eleme, a diffrakciós minta, illetve Julesz Béla (1928–2003) véletlen-pont sztereogramja<br />
(RDS – random dot stereogram), texturái <strong>és</strong> textonelmélete között19 azon túl,<br />
hogy a fenti előadás ugyanazon évben hangzott el, mint amelyben Julesz Béla alapvető<br />
könyve, a Foundations of Cyclopean Perception megjelent. 20 A látáskutatást épp<br />
a sztereóképek, pontosabban a két szemmel történő térérzékel<strong>és</strong>, sztereopszis jelenségének<br />
új magyarázatát bizonyító, paradigmaváltast jelentő kísérletek21 állították új pályára.<br />
103