Magyar zsidó lexikon - MEK
Magyar zsidó lexikon - MEK
Magyar zsidó lexikon - MEK
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Qulttner — 728 — Rabszolgakereskedők<br />
hitközsógnekegy Talmud Tóra ja,egyBikurCholim vód, 1 köztisztviselő, 2 munkás, 2 orvos, 8 magán-<br />
és egy Sasz Chevra egylete. A hitközség évi költtisztv selő, 16 iparos, 5 magánzó és 10 egyéb. A<br />
ségvetése 28,650 pengő, melyből nagyobb összege világháborúban a hitközség 89 tagja vett részt és<br />
ket fordít szociális ós fllantrópikus célokra. A hit 12-en estek el. A hitközség mai vezetősége: Tanközség<br />
anyakönyvi területéhez a P.-i járás összes nenbaum Márton főrabbi, Tannenbaum Viktor<br />
községei tartoznak. Lélekszáma 672, a családok elnök, Sidíauer Sámuel alelnök, Weinberger Vil<br />
száma 167, az adófizetőké 139. Foglalkozás szerint: mos gondnok, Birnbaum Jakab pénztárnok, ifj.<br />
8 nagykereskedő, 4 tanító, 108 kereskedő, 3 ügy- Péter József ellenőr ós Róth Samu jegyző.<br />
Quittuer Zsigmond, vágfalvi, építész, szül.<br />
Budapesten 1857., megh. 1918. Bécsben. Építészeti<br />
tanulmányait Münchenben végezte Neureuthernél<br />
(1874—78). Műegyetemi tanulmányai után<br />
Európában, Ázsiában ós Afrikában tett hosszabb<br />
tanulmányutat. 1880-ban telepedett le Budapesten<br />
és azóta állandóan itt dolgozott. Számos monumentális<br />
jellegű és magánépületet tervezett Budapesten.<br />
Főbb müvei: Árvaház (1880); Pa Villonok<br />
az 1885. ós 1896-iki országos kiállításokon; A<br />
Hírlapírók Nyugdíjintézetének palotája az Alkotmány-utcában<br />
(1890); Mentők Háza a Markó-<br />
Raab, 1. Andor, író, szül. Pécsett 1897febr.3.<br />
Zsidó publicisztikai működését a cionizmusról a<br />
Nyugatban írott tanulmányával kezdte meg. Majd<br />
a Múlt és Jövőnek lett a helyettes szerkesztője.<br />
1922-ben pedig a Zsidó Szemlót szerkesztette.<br />
Könyve: Mayer Litvák unokája (tanulmányok<br />
és novellák).<br />
2. R. D. Lipót,' matematikus, szül. 1818.,<br />
megh. Komáromban 1892. Müve: Egyetemes naptár<br />
ajuliani, gregoriani és <strong>zsidó</strong> időszámításra<br />
1887. magyarul Budapesten, németül Wienben<br />
jelent meg. R. ezt a munkáját a pápának ajánlotta.<br />
Rabbi, a <strong>zsidó</strong> lelkész címe. Az aram nyelvben<br />
mestert jelent. A cím már Jézus korában is<br />
dívott és Jézust is rabbinak (mester) szólították<br />
a tanítványai. A talmudszerzők egyik generációjának<br />
tagjai szintén ezt a címet viselték. A R.<br />
címmel csak az élhetett, aki az ügynevezett szemicM-ban<br />
(kózfeltevésben), tehát felavatásban részesült.<br />
A Talmud idejében csupán a tanításra adott<br />
jogot a felavatás, a lelkészi teendők nem tartoztak<br />
akkor még a R. hatáskörébe. A Talmud<br />
lezárását követő században élt tudósok nem éltek<br />
a R. címmel, de a középkorban megint divatba<br />
jött ós lassan-lassan a lelkészekre ruházták át,<br />
noha kijár az a nem lelkészkodó talmudtudósnak<br />
is. L. Ráv.<br />
Raboszáj (rebószem). Uraim.<br />
Rabszolgakereskedők. Történelmi feljegyzések<br />
szerint a magyar honfoglalás idejében<br />
a <strong>zsidó</strong>k éppen úgy foglalkoztak rabszolgakerea-<br />
Q<br />
R<br />
utcában (1890); a Gresham Biztosító palotája<br />
(1906); a Pesti <strong>Magyar</strong> Kereskedelmi Bank palotája.<br />
Több síremléket is tervezett: Wahrmann,<br />
Bródy, Latzkó, Neuschloss családok síremlékeit.<br />
Elnöke volt a <strong>Magyar</strong> Építőművészek Szövetségének.<br />
Mint a Fővárosi Közmunkatanács és az<br />
Orsz. Középitésí Tanács tagja élénk részt vett a<br />
főváros és az ország középítkezéseinek irányításában.<br />
Az építészet terén irodalmilag is működött,<br />
fontosabb tanulmányai: Die Saulé (1878),<br />
Architekturformen (1879). Munkái a müncheni<br />
egyetemen jutalomban részesültek. P. B.<br />
kedéssel, mint az uralkodó népek. A honfoglalás<br />
korabeli <strong>Magyar</strong>ország északnyugati részei ezidőtájt<br />
még Szvatopluk nagymorvai birodalmához<br />
tartoztak. Itt már voltak <strong>zsidó</strong> lakosok, akik nyugatról<br />
vándoroltak ide és kereskedéssel foglalkoztak.<br />
Egy Raffelstettenben 903 és 907 közt kelt<br />
bajor vámszabályzat utal a <strong>zsidó</strong> kereskedésre ós<br />
rabszolgaszállításra is, amelyet a Dunán bonyolítottak<br />
le Bajorország és Morvaország között.<br />
Ez a vámszabályzat utolsó pontjában meghagyja,<br />
hogy a «Zsidók és egyéb kereskedők bárhonnét<br />
jöjjenek ezen (t. i. Morva-) országból, vagy máa<br />
országból, rabszolgák és egyéb árucikkek után<br />
igazságos vámot fizessenek, amint az előbbi királyok<br />
idejében még szokásban volt.» A rabszolgakereskedelem<br />
hosszá időkig dívott az Árpádházi<br />
királyok alatt is és a kereszténység elterjedése<br />
után csak annyiban korlátozódott, hogy a <strong>zsidó</strong>kat<br />
több ízben eltiltották a keresztény rabszolgák<br />
vásárlásától. Az első ilyen értelmű törvényt<br />
Szt. László hozta (1. Szabolcsi zsinat),<br />
később Kálmán király tiltotta el a <strong>zsidó</strong>knak a<br />
keresztény rabszolgák tartását (1 Kálmán <strong>zsidó</strong>törvénye),<br />
majd az esztergomi zsinat kimondta,<br />
hogy azokat még bérbe sem vehetik (1. Esztergomi<br />
zsinat). II. Endre is eltiltotta a <strong>zsidó</strong>knak a<br />
keresztény rabszolgák tartását (1. Beregi eskü)-<br />
A rabszolgatartás rendszere az országban mindamellett<br />
fennállott, mert II. Endre egyik büntető<br />
paragra f usa az izmael iták ós <strong>zsidó</strong>k örök rabszolga<br />
ságba való vetését jelöli meg büntetésül. Sőt<br />
keresztényeket is rabszolgaságba vethettek, de
Rachmonusz 729 — Radő<br />
ezeket csak keresztények vásárolhatták meg.<br />
II. Endre alatt még a rabszolgaság annyira virágzott,<br />
hogy 1288. Esztergomban az érsek is vámot<br />
szedett a rabszolgakereskedőktől. Egyébként<br />
<strong>Magyar</strong>országon még a XIV. sz.-ban is vásároltak<br />
keresztény rabszolgákat. V. ö. Kohn, A <strong>zsidó</strong>ság<br />
története <strong>Magyar</strong>országon. ü. i-.<br />
Rachmonusz (rachmonesz, h.), sajnálat<br />
szánakozás. Átvett értelemben szánalomra méltó<br />
ember. Tulajdonképpen ben R.<br />
Ráckeve, nagyk. Pest-Piiis-Solt-Kiskun vm.,<br />
6551 lak. A R.-i hitközség egészen újkeletű. Bár<br />
régebben is laktak itt <strong>zsidó</strong>k, de csak szórványosan,<br />
úgy hogy a hitközség megalapítására csak<br />
1879. került sor. Ugyanekkor létesült a Chevra<br />
Kadisa is. Templomot 1885. építtetett a hitközség<br />
a tagok önkéntes adományából és gyűjtés<br />
útján. Első rabbija, illetve rabbihelyettese Bande<br />
Illés, aki ma is működik. A hitközség magasabb<br />
állást betöltő tagjai Hajdú Jenő pénzügyi tanácsos<br />
és Pártos Samu m. kir. állatorvos. Holczmann<br />
Henrik fatelepe, Kovács Zsigmond és Klopfer<br />
Mihály szőlőgazdaságai számottevő tényezői<br />
R. gazdasági életének. A statusquo hitközség<br />
3512 pengős költségvetéssel dolgozik s200 pengőt<br />
költ szociális célokra. A hitközség anyakönyvi<br />
területéhez Pereg, Lacháza, Aporka, Szigetszentmá<br />
ton, Szigetújfalu, Szigetbecse községek tartoznak.<br />
A hitközség lélekszáma 122, a családok<br />
száma 38, az adófizetőké 56. Foglalkozás szerint:<br />
2 nagykereskedő, 20 kereskedő, 2 ügyvéd, 1 köztisztviselő,<br />
2 orvos, 3 iptros és 1 magánzó. A<br />
világháborúban 34 tagja vett részt, 6 esett el.<br />
Mai vezetősége: Szagéi Sándor elnök, Roth Albert<br />
alelnök, Szagéi Lajos pénztárnok, Zoltán József<br />
jegyző, Assinger Áron a Chevra Kadisa elnöke,<br />
Holezman Henrikné a Nőegylet elnöknője, Lengyel<br />
László, Wessely Lajos, Steinberger Adolf,<br />
Gröner Illés, Kiopfer Bernát és Blum József<br />
elöljárók.<br />
Rácx, 1. Miksa, sebész, igazgató főorvos<br />
Nagyváradon, szül. u. o. 1877. A közegészségügy<br />
fejlesztése érdekében érdemes munkásságot fejt<br />
ki. Az orvostudomány körébe vágó cikkei a szaklapokban<br />
jelentek meg. Több kitüntetésben részesült.<br />
A román király az elsőosztályú román egészségügyi<br />
érdemkereszttel tüntette ki. u. s.<br />
2. R. Sándor, ügyvéd és közgazdasági író.<br />
Aradon lakik. A háború alatt a petrogradi dán<br />
kir. követséghez volt beosztva, a háború után a<br />
<strong>Magyar</strong> Vörös Kereszt svájci megbízottja volt.<br />
Több ipari vállalatot alapított Aradon. Erdélyi<br />
lapokba állandóan ír közgazdasági és szociálpolitikai<br />
cikkeket. " r>. 8.<br />
Radnay Jíiklos*,festő,szül. Budapesten 1900.<br />
A képzőművészeti szabadiskolában tanult, azután<br />
a szolnoki telepen dolgozott. A Nemzeti Szalonban<br />
tájképeket (Parasztudvar, Alföldi szélmalom)<br />
állított ki. Részt vett a szolnoki jubiláris kiállítási<br />
m (Nyárfák. Szolnoki cukorgyár), továbbá Merni<br />
(jő ('..festményével a Műcsarnok 1928-iki kiállításán<br />
a szolnokiak csoportjában. v. B.<br />
ítadó. 1. Aladár,zeneszerző.szül.Budapesten<br />
18S2 december 26., megh. a szerb harctéren 1914.<br />
Koossler János tanítványa volt. Hátrahagyott<br />
kompozíciói kivételes tehetségre vallanak. Művei:<br />
Petőfi (szimfonikus költemény). Kamarazenemuvek,<br />
dalok, gordonkaverseny. K. K.<br />
2. R. Antal, műfordító, költő és irodalomtörténész,<br />
szül. Móron 1862 jún. 29. Budapesten<br />
tanult és szerzett tanári diplomát. 1885-ben a<br />
képviselőház gyorsíró-irodájába lépett, amelynek<br />
később főnöke lett. Munkássága rendkívül<br />
kiterjedt s megoszlik az eredeti költemények, a<br />
műfordítások ós az irodalomtörténet között. Eredeti<br />
versei: Versek; Dalok és törtétietek;<br />
Rákóczi sírja és egyéb költemények; Mesék az<br />
íróvilágból; Római ritmusok; Háborús strófák.<br />
Műfordításai: Olasz költőkből; Latin költők;<br />
Görög költők; Petrarca összes szerelmi szonettjei;<br />
Leopardi összes versei; Idegen költők<br />
albuma; Ariosto Őrjöngő Lorántja; Firduszi<br />
Sahnáméja; Dante Pokla. Fordított ezenkívül<br />
Shakespeartől, Schillertől, Coppéetől, Mussettől.<br />
Szerkesztette a <strong>Magyar</strong> Könyvtárt, a <strong>Magyar</strong><br />
Ifjóságot, a Remekírók Képes Könyvtárát. Tagja<br />
a KisfaludyTársaságnak és a Shakespeare-bizottság<br />
állandó előadója s a velencei tudományos<br />
társaságnak is tagja. Ő alapította meg a <strong>Magyar</strong><br />
Pen Klubot, melynek igazgatója. Tudományos<br />
művei: Idegen szavak szótára ; A magyar műfordítás<br />
története : Az olasz irodalom története;<br />
Az ifjabb Michelangelo Buonarotti: Dante;<br />
A fordítás művészete ; A magyar rím: Per u<br />
centenario del romanziere ungherese Jókai c.<br />
műve a velencei Akadémia kiadásában jelent<br />
meg.<br />
3. R. Emánuel, publicista, szül. Mjestecben<br />
(Csehorsz.) 1866 febr. 1., megh. Budapesten 1924<br />
ápr. 21. Eleinte bankhivatalnok volt, később a<br />
NeuesPester Journal, majd aPesterLloyd munkatársa<br />
volt. Egyik tárcasorozata Budapester<br />
Spaziergánge, Pesti séták c. magyarul is megjelent.<br />
Petőfi, Kiss József és Reviczky Gyula sok<br />
költeményét németre fordította.<br />
4. R. István, hírlapíró, szül. Kisvárdán 1891.<br />
Egyetemi tanulmányai után hírlapíró lett és a<br />
Világ, Pesti Napló, A Nap szerkesztőségeiben<br />
dolgozott. Megalapítása óta szerkesztette a Mozivilágot,<br />
később a Mozgófénykép Híradót és a Mozi<br />
és Film c. íilmszaklapokat. Dramaturg és filmfeliratíró,<br />
a <strong>Magyar</strong> Filmklub titkára. Több<br />
regény- és novella fordítása jelent meg. Önálló<br />
művei: Mesélés (novellakötet 1912); Hindenburg<br />
(életrajz 1916); A 2o éves mozi (1926). E <strong>lexikon</strong><br />
munkatársa.<br />
5. R. Károly, ügyvéd és író, szül. 1858., megh.<br />
1909. Aradon élt. Több színdarabot és jogi munkát<br />
írt. A Kikapós férjek c. darabja színrekerült a<br />
Városligeti színházban.<br />
6. R. Richárd*, újságíró, szül. Budapesten 1876.<br />
A Művészeti Közlöny munkatársa volt, később a<br />
Neues Poíitisches Volksblatt, majd a <strong>Magyar</strong><br />
Hirlap közgazdasági tudósítója lett. 1911-től<br />
kezdve szerkesztette a Fővárosi Közlönyt, majd<br />
pedig egy kőnyomatos lapot szerkesztett. Könyve<br />
jelent meg A magyar vasúti sztrájkok történetérőZ,<br />
továbbá Budapest in Schrift u.Bi-ld címmel.<br />
7. R.Sámuel, író, szül. Petröcön 1857 febr. 7.,<br />
megh. Budapesten 1919 júl. 18. Bécsben tanult<br />
jogot, azután Parisba ment, ahol több lap levelezője<br />
lett. 1898-tól kezdve a M. Távirati Iroda
Radoné 730 Rágalom<br />
vezetője volt s a hírszolgáltatás újjászervezése<br />
terén nagy érdemeket szerzett. Publicisztikai<br />
munkásságot külföldi lapokban ós a Pester Lloydban<br />
fejtett ki. Főbb munkái: Tisza, seine Partei<br />
u- seine Gegner : Az összeférhetetlenség; Die<br />
ungarische Verfassung; JDas Deutschtum in<br />
Ungarn; Politikai olvasókönyv; Újságírók<br />
iskolája; Népies po Utika; A politikai Robinson;<br />
Politikai frázisok és jelszavak; Újságírók<br />
(dráma); Dér Sturz des Zarümus; John Bull<br />
és társai. Felesége R. Hirsch NeJlí (1. o.).<br />
8. R. Vilmos, pedagógus és ifjúsági író, szül.<br />
Egerben 1847., megh. Budapesten 1919.1874-ben<br />
a budapesti állami tanítónőképző intézet tanára<br />
lett és mint ennek az iskolának igazgatója vonult<br />
nyugalomba. A Herbart-féie pedagógiának egyik<br />
legbuzgóbb magyar híve volt és számos tanulmányban<br />
foglalkozott mesterének elméletével.<br />
Tankönyveken kívül ifjúsági könyveket is írt.<br />
Közülük ismertebbek: Eredeti magyar gyermekés<br />
népmesék ; <strong>Magyar</strong> néprpondák; Robinson<br />
Grusoe élete ; Gróf Benyovszky Móric élete és<br />
kalandjai; Ujváry Miklós, a magyar Robinson;<br />
Vámbery Ármin utazásai. s-. ö.<br />
Radoné, 1. Hirsch Nelli festő, 1. Hirsch<br />
Nelli.<br />
2. R. Kempner Magda, írónő, szül. Báboezkán<br />
(Békés vm.) 1894 szept. 24. A budapesti egyetemen<br />
tanári oklevelet szerzett. Művei Ritmus (versek,<br />
drámai képek); Integrállények (regény).<br />
Rados, 1. Dezső, zenepedagógus, szül. Győrön<br />
1891 ápr. 12. A budapesti Zeneakadémia elvégzése<br />
után tanára, majd h. igazgatója volt a szabadkai<br />
Városi Zenedének s e minőségben rendkívül<br />
sokat tett a szerb-magyar részek zenekultúrájának<br />
felvirágoztatásáért. Számos koncertet<br />
adott. 1918 óta a budapesti Fodor-zeneakadémia<br />
tanára. Elismert zenepedagógus, K. K.<br />
2. R. Gusztáv*, matematikus, egyetemi tanár,<br />
szül. Budapesten 1862 febr. 22. A műegyetemen,<br />
az egyetem filozófiai fakultásán s a lipcsei<br />
egyetemen tanult. 1885-ben a műegyetem magántanára,<br />
1891 óta annak nyilv. rendes tanára<br />
lett. Tb. doktora a kolozsvári egyetemnek,<br />
egyik alapítója s alelnöke a Mathematikai és<br />
Physikai Társulatnak, sokáig szerkesztője volt a<br />
Mathematikai és Physikai Lapoknak s tagja a<br />
Magy. Tud. Akadémiának; háromszor volt rektora<br />
a Műegyetemnek s hétszer volt dékánja. Az ő<br />
rektorsága alatt létesült a Műegyetem közgazdasági<br />
fakultása és a Műegyetemi Deákotthon.<br />
Az Orsz. Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság,<br />
az Orsz. Közoktatásügyi Tanács és a Középisk.<br />
Tanárképző Intézet tagja, a Felsőoktatási Egyesület<br />
matematika-természettudományi osztályának<br />
elnöke. Matematikai munkássága rendkívül<br />
kiterjedt s főleg a felső algebra és számelmélet<br />
körébe vágó tanulmányai számos magyar és külföldi<br />
szakfolyóiratban jelentek meg. Önállóan<br />
megjelent müvei: A felsőbb fokú kongruenciák<br />
elméletéhez; Analysis és geometria.<br />
2. R. Ignác*, matematikus, szül. Budapesten<br />
1859. Tanári és bölcsészetdoktori oklevelének elnyerése<br />
után a Budapesti Keresk. Akadémia, majd<br />
az V. ker. állami főreáliskola tanára lett. Tanulmányai<br />
a Műegyetemi Lapokban, a Mathematikai<br />
és Természettudományi Értesítőben, a Mathematikai<br />
és Phisikai Lapokban, továbbá az Orsz.<br />
Középiskolai Tanáregyesületi Közlönyben jelentek<br />
meg. <strong>Magyar</strong>ra fordította Bolyai János<br />
Appendixét és Stückelnek Wolfgang u. Jőhann<br />
Bolyai c. művét.<br />
3." R. Móric, újságíró és lapkiadó szül. Abouyban<br />
1888. Megalapította Kolozsváron a Consum<br />
és Rumánischer Lloyd c. romániai közgazdasági<br />
lapokat. Sajtó alá rendezte az Erdélyi Gazdasági<br />
Lexikont. Iskolaszéki alelnöke a kolozsvári<br />
orthodox <strong>zsidó</strong> hitközségnek. Sz. r.<br />
Radváiiji László, közgazdasági író, szül.<br />
Budapesten 1876. A budapesti egyetemen jogot<br />
hallgatott és megszerezte az államtudományi<br />
doktorátust. Ezután a székesfőváros szolgálatába<br />
lépett, majd egy szerszámgyár cégvezetője volt.<br />
Az Üzlet c. közgazdasági lap szerkesztője. A <strong>Magyar</strong><br />
Szaklapok Szindikátusának ügyvezető elnöke.<br />
Több ízben képviselte a budapesti szaklapokat<br />
külföldi kongresszusokon. Munkái: A magántisztviselők<br />
és az általános választói jog;<br />
A textilszakmabeli kondíció konvenciók; A reklám<br />
művészete (Földes Artúrral); A grafikai reklám<br />
művészete- Sz. Q.<br />
Rágalom (héb. lósón höró, vulg. losen hőre,<br />
a. m. gonosz nyelv), a Bibliában, Talajúdban és a<br />
rabbinikus irodalomban megbélyegzett bön, mely<br />
iránt valamennyi irat kihangsúlyozott averziót<br />
mutat. A R. fogalmi körébe tartozik minden maliciózus<br />
vagy igaztalan vád, állítás, melynek az a<br />
célja, hogy embertársaink jó hírnevét beszenynyezze<br />
alap nélkül, továbbá a könnyelmű fecsegés,<br />
mely végül is R. lesz. A rágalmat már a<br />
mózesi könyvek eltiltják: «Nem szabad rágalmazóként<br />
járnod néped közt» (Levit. 19. 16);<br />
«Nem szabad hamis hírt terjesztened, ne játszál<br />
össze a gonosszal, mint igazságtalan tanu» (Exod.<br />
23. 1), amelyhez a rabbik a következő parancsot<br />
fűzik: cdntés ez, hogy senki se figyelhessen<br />
a R.-ra.B A bibliai parancs, «ne tégy hamis tanúbizonyságot<br />
felebarátod ellen», szintén a rágalmazókra<br />
vonatkozik. A próféták a társadalmi<br />
romlottságot a R. elterjedésével jellemzik. Jeremiás<br />
próféta azokról beszél, «akiknek nyelve a<br />
nyílhoz hasonlóan hajlik a hazudozásra» (9. 2),<br />
Ezékiel próféta pedig oly emberekről szól, akik<br />
mesemondással, azaz rágalmazással járnak a nép<br />
közt s vérontás okozói lesznek (22. 9). A rágalmat,<br />
mint bűnt a Zsoltárok és Példabeszédek<br />
könyve is megbélyegzi: «Testvéred ellen ha beszélsz,<br />
megrágalmazod saját anyád gyermekét»<br />
(Zsolt. 1. 20); «Azt, aki rossz hírbe hozza szomszédjáttitokban,<br />
elfogom gáncsolni)); «Ne rágalmazd<br />
meg a szolgát gazdája előtt, mert megátkoz<br />
téged és bűnösnek fogsz találtatni)- (Példabesz.<br />
30. 10); «A kígyó elbájolás nélkül is harapni<br />
fog s az ember, aki rágalmaz, szintén nem jobba<br />
(Ecclesiasticus 10.11);«Sokan estek el a kard élétől,<br />
de nem oly sokan, mint a mások nyelvétől*<br />
(Ecclesiasticus 5. 18). Igen jellemző az imákban<br />
a rágalmazók elleni panasz: «Mert soknak rágalmát<br />
hallottam s mindenki félt tőle, mert összeesküdtek<br />
ellenem, hogy életem vegyék» (Zsolt.<br />
31. 14; Zsolt. 35. 11; Jer. 20. 10). Míg a R.<br />
ekként elítéltetik, addig a gonosz beszédtől való
Rágalom<br />
tartózkodást a legnagyobb erénynek minősíti a<br />
Biblia. Az a tulajdonság, amely alkalmassá teszi<br />
az embert arra, hogy Isten házában tartózkodhasson,<br />
az, «hogy nyelve nem ejt ki rágalmat»<br />
(Zsolt. 15. 3). Ez az alapfeltótele a hosszú és<br />
boldog életnek. «Tartsd vissza nyelvedet és ajkadat<br />
a gonosztól és a rágalmazó beszédtől» (Zsolt.<br />
35. 14). A Talmud és Midrások túláradnak a R.<br />
elítélésétől; a rágalmat a kígyó mérgéhez hasonlítják<br />
(Berésit Rabba 2b. 2): «Ahogyan az<br />
kihat a test minden részére, éppen úgy a R. az<br />
ember lelkét sebzi meg; ahogy a kígyó mérge<br />
távolból tud hatni, úgy a Rómában költött R.<br />
meg tudja ölni azt, aki Szíriában él». A rágalmazó<br />
háromszoros gyilkos, mert megöli magát<br />
a rágalmazót, azt aki ráhallgat s azt akit<br />
megrágaírnazott». A Talmud példázataival a rágalmat<br />
a legnagyobb bűnnek tekinti: vesztes és<br />
végzetes kihatású hadmüveleteket tulajdonít annak,<br />
hogy a vesztő fél oldalán rágalmazók voltak<br />
; «Ha Dávid nem hallgatott volna a rágalmazókra,<br />
akkor a királyság nem oszlott volna két<br />
részre, Izrael nem követte volna el a bálványimádás<br />
bűnét és mi nem űzettünk volna el szülőföldünkről))<br />
(Sabb. 56b); «A rágalmazóról az Egyetlen<br />
Isten mondja: ,ó és Én nem élhetünk együtt<br />
ezen a világon'» (Midrás Jalkut, Zs. 101. 5-hez);<br />
«A rágalmazó megtagadja Istent» (Ar. 15b);<br />
«Négy kategória van kizárva Isten jelenléténél :<br />
a szitkozódok, hazudozók, hipokriták és rágalmazók))<br />
(Szóta 42a); A rágalmazó erkölcsi értelemben<br />
egyforma a bálványimádóval, a paráználkodóval<br />
ós a gyilkossal s semhogy ezen bűnök bármelyikét<br />
elkövesse, üldözések idején minden <strong>zsidó</strong>nak<br />
kötelessége inkább életét feláldozni (Áruch<br />
15b és Genes. Bab. 70. 4). A Talmud példázata<br />
szerint a bibliai Mirjam azért lett leprás, mert<br />
rosszat mondott Mózesről, testvéréről. Ezt az<br />
összefüggést azzal az erkölcsi tanítással okolja<br />
meg a Talmud, hogy amiképpen a rágalmazó<br />
morális leprát tud R.-mal okozni és fórjet feleségétől<br />
szét tud választani, éppen úgy természetes<br />
az ő bűnhődése is, mely kiveti a társadalomból<br />
(Ár. 16b). Egyik rabbi-döntés szerint a rágalmazó<br />
megkövezést érdemel (Jalk. Zsolt. 101. 5),<br />
míg a másik szerint «az, aki rosszat mond szomszédjáról<br />
s aki figyel rá és aki hamis tanúvallomást<br />
tesz szomszédja ellen, megérdemli, hogy a<br />
kutyák elé dobják» (Fesz. 118a). Felette jellemző<br />
a <strong>zsidó</strong> felfogásra, de egyszersmind emberismeretére<br />
és objektivitására is, hogy egyik héroszát<br />
sem tünteti fel teljesen hibátlannak s minthogy<br />
az ember, gyengeségénél fogva, legkönnyebben<br />
nyelvével vétkezik, a Midrás soknak bukását<br />
ebben látja. így szó van József megbüntetéséről,<br />
mert rosszat mondott testvéreiről (Gen. 37. 2;<br />
Gen. Rab. 84. 7; Jer. Pea 1. 1). R. bűnének számít<br />
a nép vezéreinek túlságosan erős korholó kifejezése<br />
is, pl. Mózes eme megszólítása : «Halljátok,<br />
ti lázadók» (Num. 20. 10-13), vagy Jesája<br />
próféta felkiáltása: ((Tisztátalan ajkú nép közt<br />
lakom én». A <strong>zsidó</strong> törvényhozás régebbi korszakában<br />
némely adat szerint szigorúbban büntette<br />
a rágalmat, mint sok súlyosan bűnös cselekedetet<br />
8 erre vall a Talmud egyik kitétele egy<br />
rágalxnazási ítélet elmondása kapcsán: «Valaha<br />
31 — Rákosi<br />
a rossz beszédet szigorúbban büntették, mint a<br />
rossz cselekedetet)). A rágalmat a <strong>zsidó</strong> vallás<br />
iszonyattal ós morális megvetéssel szemlélte és<br />
szigorú törvényhozással sújtotta nem csupán az<br />
ókorban, hanem sokkal később is, amíga Bészdinek<br />
ítélkeztek. Ez a megvetése és helyes felismerése<br />
a R.-nak a <strong>zsidó</strong> vallásethika Hillel nevéhez<br />
fűződő nagy tanításán alapszik: «Legyen felebarátod<br />
tisztessége oly drága előtted, mint sajátmagadé)).<br />
A R.-tól a <strong>zsidó</strong> ethika finomsága<br />
megkülönbözteti a mások rossz hírbe keverését<br />
(móci sém rá), mely azonban szintén bűnnek számít.<br />
A Biblia a rossz hírbe keverést is szigorúan<br />
ítéli el és annak következtében a férj elveszthette<br />
válási jogosultságát (Deuteron. 22. 13—21). A<br />
rabbinikus törvények szerint bármiféle inzultust<br />
meglehetett bocsátani, ha nyilvánosan bocsánatot<br />
kér az inzultáló, de a rágalmat nem (Jerus. Bába<br />
Káma 8. 7). A közép- ós újkori Bész-Dinek a<br />
kárt okozó rossz beszédet törvényesen elítélték,<br />
sőt miatta történt exkommunikálásról is tudunk<br />
s a kiközösítés mindaddig érvényben maradt,<br />
amíg teljes elégtételt nem kapott a meghurcolt<br />
egyén. Áseri rabbi pénzbüntetéssel sújtotta az<br />
enyhe rágalmazót s responsumaiban ezt ajánlja<br />
a többi Bósz-Dinnek is. A nők becsületét sértő<br />
igaztalan rossz beszédért három (hétfő — csütörtök)<br />
napi böjtre ítélték a bűnöst, továbbá arra,<br />
hogy a zsinagóga előtt mezítláb kellett ülnie,<br />
az istentisztelet alatt pedig az egész község jelenlétében<br />
az almemorról kellett bocsánatot kérnie<br />
attól, akit megbántott. A halottakról a rossz beszédet<br />
szintén bűnnek minősítették, főképpen a<br />
gáónikorszak tiltotta azt el. Expiálására több naposböjtöt,<br />
valódi bűnbánást és pénzbüntetést írtak<br />
elő (Sulchan Áruch, Orach Ghajim 606., 3.) s<br />
ezenkívül a rágalmazónak még a halott sírjánál<br />
is bocsánatot kellett kérnie. s. R.<br />
Raimann Rezső, zeneszerző, szül. Veszprémben<br />
1861 máj. 7., megh. Bécsben 1913 szept. 26.<br />
Nagyon termékeny komponista volt. 1881—1908-ig<br />
tizenöt operát irt és többel sikert aratott. Operettjei<br />
német színpadokon, Budapeeten és Esterházy<br />
herceg tatai kastélyában kerültek bemutatásra.<br />
K. K.<br />
Rakouitz Gyula, ügyvéd, szaklapszerkesztő,<br />
szül. Budapesten 1894 dec. 25. Egyetemi tanulmányait<br />
Budapesten, Neufchatelben és Oxfordban<br />
végezte. Pályáját mint törvényszéki jegyző<br />
az igazságügyminisztériumban kezdte, majd ügyvédi-irodát<br />
nyitott. Mint egyetemi adjunktus<br />
működik a budapesti Tudományegyetem büntetőjogi<br />
szemináriumán. Jogtanácsosa a budapesti<br />
orth. hitközségnek, a Frankfurti Biztosítónak és<br />
a Pesterzsébeti Gyufagyárnak. 1920 óta felelős<br />
szerkesztője a <strong>Magyar</strong> Jogélet c. jogtudományi<br />
folyóiratnak. Szaklapokban és napilapokban számos<br />
tanulmánya és cikke jelent meg. Könyvalakban<br />
megjelent nagyobb munkái: A veszélyviselés<br />
(1916, az Egyetem Senger-díját nyerte);<br />
Kommentár a választójogi törvényről (1918).<br />
A kény szeregyezségi jogról (1926). v. A.<br />
Rákosi H. Tibor, közgazdasági író, szül.<br />
Sarmaságon (Szatmár vm.) 1878. Azelőtt szépirodalmi<br />
műveket is írt (monológok, esztétikai cikkek),<br />
újabban csak közgazdasággal foglalkozik.
Rajec 732 Rasl<br />
Munkatársa a <strong>Magyar</strong> Pénzügy, <strong>Magyar</strong> Kereskedők<br />
Lapja és <strong>Magyar</strong> Iparnak.<br />
Rajec, kisk. Trencsén vm. (Ca-Szl.). A R.-i<br />
(kongresszusi) hitközség majdnem 200 éves. Mint<br />
a hitközség levéltárában levő okiratok igazolják,<br />
a hitközséget R.-en letelepedett kereskedők alapították<br />
1745. A kis hitközségnek van egy nagyon<br />
régi, többször restaurált temploma. Többi intézményei<br />
: a Chevra Kadisa, melynek jelenleg Steiner<br />
Vilmos az elnöke, a jótékonysággal foglalkozó<br />
Cedókó egyesület, melyet Altmann Aurél<br />
vezet és a Nőegylet, melynek Eiser Józsefné az<br />
elnöknője. A hitközség területéről többen származtak<br />
el olyanok, akik kulturális vagy közgazdasági<br />
működésükkel hírnévre tettek szert. Ezek<br />
Láng (1. o ) egyetemi tanár, N. Frank, aki kitérve<br />
papi pályára lépett s anglikán püspök lett ós<br />
Kuft'ler Viktor bécsi gyáros. A hitközség 16,000<br />
ck-s évi költségvetéssel dolgozik és ennek egy részét<br />
szociális és filantrópikus célokra fordítja.<br />
A hitközségnek, melynek anyakönyvi területéhez<br />
30 község tartozik, lélekszáma kb. 300, a családok<br />
száma kb. 100, adót 45-en fizotnek. Foglalkozás<br />
szerint a hitközségi tagok nagyrészt kereskedők,<br />
iparosok és gazdálkodók. Mai vezetősége:<br />
Donáth Sándor elnök, Lipscher Lajos alelnök,<br />
Altmann Aurél pénztárnok és titkár. A hitközség<br />
kántora Veretyn Sámuel.<br />
Rajka Ödön, orvos, szül. 1890. A budapesti<br />
egyetemet végezte, majd a Teleia dermatológus<br />
orvosa lett. Állandó munkatársa a Gyógyászat,<br />
Bőrgyógyászati Szemle ós több nagy külföldi<br />
szakfolyóiratnak. Több tanulmánya jelent meg<br />
könyvalakban. Főműve a Lehner Imrével (1. o.)<br />
együtt írt Allergie des Hatás.<br />
Rakenstein Juda Léb, rabbi, szül. Pakson a<br />
XIX. sz. húszas éveiben. Előbb Zágrábban, majd<br />
Szombathelyen működött s onnan került Topolyára,<br />
de állásáról később leköszönt. Filozófiai doktorátusa<br />
volt és cikkeket írt a Ben Chananjába,<br />
Lőw Lipót folyóiratába, azonkívül Divre Jehudó<br />
címen kiadta tóramagyarázatait (Wien, 1868).<br />
Rambam (RMBÍl), rabbi Móse ben Majmon<br />
(arabul: Abu Imram Musa ben Maimun ibn<br />
Abd Allah), a <strong>zsidó</strong>ság egyik legnagyobb kodifikátora<br />
és filozófusa, szül. Kordovában 1135<br />
márc. 30., megh. Kairóban 120-i dec. 13. Legnagyobb<br />
filozófiai műve: A tévelygők útmutatója<br />
(héberül: More nebuchim arabul: Dalalat al<br />
Há-isrin, amely kimutathatóan Aquinói Tamásra<br />
is nagy hatással volt). Korszakalkotóan fontos<br />
a Misnálioz írt arab kommentárja, amelyet héber,<br />
latin és több európai nyelvre fordítottak le.<br />
Évszázadokra terjedő hatást ért el a <strong>zsidó</strong> törvények<br />
kodifikációjával, amely Misné Tóra (a<br />
Tóra ismétlése) címen 1190. jelent meg. A <strong>zsidó</strong><br />
hitélet ebből a 14 könyvből bontakozott ki mai<br />
alakjában. A 13 hitágazat, amely a hitvallás<br />
alapja, szintén tőle ered. (1. Selőso ószor ikkóri,m).<br />
Felfogása nem mindig fedi a rabbinikus<br />
tekintélyek; felfogását. Minden ilyen eltérést<br />
problémának tekintenek a talmudkutatók (harber<br />
Rambam) és különös buzgósággal keresik az<br />
összeegyeztetést. A R. számos fólió-kiadásban<br />
jelont meg. Művei hat hatalmas fóliánst tesznek<br />
ki. L. Kódex-irodalom. v. M.<br />
Ranscliburg, 1. Pál, orvostanár, szül. Győrben<br />
1870 jan. 3. Atyja R. Salamon győri főrabbi<br />
volt. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Lipcsében,<br />
Wundtnál végezte. 1899-ben megalapította<br />
az első magyar pszichofizikai laboratóriumot.<br />
1916 óta a Foliklinika idegosztályának főorvosa,<br />
1918. rk. egyetemi tanár lett. Mint kísérleti<br />
pszichológus és gyermekpszichiáter európai<br />
nevet szerzett; az általa készített szellemi működést<br />
vizsgáló készülék, a mnemometer világszerte<br />
használatos. Mint gyógypedagógus is nagyarányú<br />
működést fejt ki és a budai ilynemű<br />
középfokú iskola az ő vezetése alatt működik.<br />
1923 óta egészségügyi főtanácsos. Rendkívül<br />
nagyszámú szakfolyóirat munkatársa bel- és külföldön.<br />
Önállóan megjelent nagyobb munkái:<br />
A fejfájásról (1897); Lelki gyógymódok (1900);<br />
A kretinizmus kór- és gyógytana (1905); A szellemi<br />
működések fizikája (1908): A lelki élet abnormitásai<br />
(1908, mindkettő a Műveltség Könyvtárában);<br />
A gyermeki elme (1908); Pszichológiai<br />
tanulmányok (1 — II., 1914); Az emberi elme<br />
)1923); Ideggyógyászat (1926 a Müller-fóle Klinikai<br />
recipekönyvben); Neue Beitrage zur PszyehologiedeshysterischenGeisteszustandes(189Í);<br />
Das Kranke Gedachtnis (1911): Die Leseschivache<br />
und Rechenschuiiche(1916); Die Heilerfolge<br />
der Nervennaht (1918); azonkívül R.<br />
írta az Encyclopádisches Handbueh der Heilpadagogik<br />
pszichológiai részét. s. R.<br />
2. R. Salarnon, rabbi, R. Pál atyja, szül. Luzcban<br />
(Csehország) 1816., megh. Győrben 1895.<br />
Régi rabbicsaládból származott. Előbb Csehországban<br />
volt rabbi, onnan 1855. Győrbe hívták<br />
meg. Kitűnő talmudtudós volt s egy talraudikus<br />
tárgyú nagy müve kéziratban s töredékben maradt<br />
fenn.<br />
3. R. Viktor, könyvkiadó, R. Salamon győri<br />
főrabbi fia, szül. Győrben 1862 aug. 8. A gimnázium<br />
elvégzése után Németországban folytatott<br />
szaktanulmányokat, majd visszatérve, a Révai<br />
Testvérek könyvkiadónak, később az Athenaeumnak<br />
volt igazgatója. Újabban a Pantheon könyvkiadó<br />
válialat óién áll. A magy. Könyvkereskedők<br />
Egyletének főtitkára, a Magy. Könyvkiadók<br />
ós Könyvkeresk. Egyesületének sokáig titkára,<br />
majd főtitkára, 1906—19-ig pedig elnökhelyettese<br />
volt. Az egyesület közlönyébe, a Corvinába<br />
magas színvonalon álló cikkeket írt. Irodalmi<br />
munkásságának legfőbb tárgya a szerzői ós kiadói<br />
jog. Az 1913. Budapesten megtartott nemzetközi<br />
kiadói kongresszust ő készítette elő. A francia<br />
Akadémia már 1901. az Officier de 1'Académie<br />
Francaise címmel tüntette ki. R. több munkát<br />
írt, többek közt: A szerzői jog védelmére alakított<br />
berni egyezmény, vonatkozással <strong>Magyar</strong>országra<br />
(1901); A Könyvárus müveit sége{\SSl).<br />
Itaisi. Rabbi Selomó Jiceháki-nak, a Biblia és<br />
Talmud legnagyobb kommentátorának általánosan<br />
használt abbreviatúrája; szül. 1040. Troyesben<br />
(Franciaország). Atyja tekintélyes talmudtudós<br />
volt, hasonlóképpen az anyjáról való nagybátyja<br />
Simon ben ,]ic,chok liturgiái költő is, aki<br />
Mainzban működött. A rokonsága révén juthatott<br />
R. is Mainzba Jakób ben Jakar híres talmudiskolájába.<br />
Innen Wormsba ment, ahol Izsák ben
Rasi-betü — 738 — Recepció<br />
Johuda előadásait hallgatta. Tanulmányait Speierban<br />
fejezte be rabbi Eljakim vezetése alatt. Tizennyolcéves<br />
korában megnősült és huszonötóves<br />
korában 1064. állandó tartózkodásra Troyesben<br />
telepedett meg. Ekkor már messze földön elismert<br />
tekintély volt és kiváló tudósok fontos kérdésekben<br />
az ő döntését kérték ki. Feltehető, hogy<br />
a troyesi község rabbijává választotta, de erről<br />
nincsenek hiteles adataink. Ellenben tudjuk, hogy<br />
egy nagy iskola élén állt, ahol Bibliát és Talmudot<br />
adott elö. Az előadása oly világos és szabatos<br />
volt, hogy rövid idő alatt azt tartották róla,<br />
hogy minden addig élt irásmagyarázót fölülmúlt.<br />
Valószínű, hogy az előadásaihoz írt jegyzeteiből<br />
készítette Konterosz c. halhatatlan kommentárjait<br />
a Talmud legtöbb traktátusához. írt kommentárt<br />
a Szentírás könyveihez is és aleghomályosabb<br />
helyet is megvilágosította. Bár itt is szigorúan<br />
a szöveghez alkalmazkodott és óvakodott'<br />
minden misztikus magyarázattól, mégis úgy<br />
érezte, hogy nem mindig jutott el a racionális értelmezéshez<br />
ós még öreg korában is azzal a gondolattal<br />
foglalkozott, hogy bibliai kommentárjait<br />
átdolgozza. Ezt a tervét már nem valósíthatta<br />
meg, de munkája nem szenvedett miatta, mert<br />
nemcsak népszerű, de nélkülözhetetlenné is vált<br />
és a Szentírás tanulmányozása még mai napig<br />
is R. kommentárja nélkül elképzelhetetlen. A legtöbb<br />
héber Biblia-kiadás az eredeti szöveg mellett<br />
R. kommentárjait is közli, még pedig abban<br />
a betűtípusban, amelyet R.-tól neveztek el. Nagy<br />
jelentőségét már a kortársai is elismerték és a<br />
róla alkotott felfogás nem változott a későbbi<br />
rabbinikus irodalomban sem, amely a Parsandata<br />
(törvénymagyarázó) névvel tüntette ki. R.<br />
alapította azt az iskolát, amely hosszú időre<br />
Franciaországot tette meg a rabbinikus tudományok<br />
központjává. Nagy hagyományait vejei és<br />
unokái plántálták át a későbbi nemzedékekbe és<br />
ok alapították meg a Toszafisták iskoláját, ü. p.<br />
Itasi-betíí. A könyvnyomtatás feltalálása<br />
után való időben kifejlett kisebb tipusú héber írás.<br />
Valószínűleg Rásinak Tóra- és talmud-kommentárjait<br />
szedték először ezzel a betűtípussal és<br />
innen nyerte a nevét is.<br />
Káskai, 1. Dezső*, orvostanár, szül. Budapesten<br />
1866 dec. 5. U. o. és Bécsben tanult, majd<br />
több fővárosi kórházban lett urológus-főorvos<br />
és egyetemi magántanár. Müvei: A cystitis aetioloyiája<br />
(1900 németül is); A húgycső szűkületek<br />
kór szövettana (németül is 1901); Az erömüvi<br />
húgycsöszii kiilelek (1908); Tanulmányok a dtiltmirigy<br />
megnagyobbodásáról{1901—1905); Vesevizsgálati<br />
módszerek (1911); Über Ilamröhreastrikturen<br />
(1912); Die Rolle cles Infí/ienzabazilhis<br />
beiErkrankungen der Urogenitalapparu((>[19\:\<br />
Virchows Archív); Hogyan és mit látunk<br />
a kystoskóppal? (1923); A sebészi vesemeqbetegedések<br />
korai diagnosisa (1926).<br />
2. R. Ferenc*, hírlapíró, költő és regényíró,<br />
mii. Komáromban 1883. Miután a budapesti<br />
egyetemen elvégezte a jogot, hírlapíró lett. 1903<br />
u ta a Festi Hírlap munkatársa és színházrovatáuak<br />
vezetője. A szépirodalom minden ágában termékeny<br />
munkásságot fejtett ki. Verseskötetei :<br />
Zongora dalai: Élni tovább ; Hét esztendő. No<br />
velláskönyve: Asszonyi balsors. Regényei:<br />
A szerelem nyomorékjai; Férfisírás; Csodamajom<br />
; Kis lány, nagy színész; Dunai éjszakák<br />
; Kanáry Zoltán ; Szépasszony tolla. A fővárosban,<br />
Kolozsvárott és sok más vidéki városban<br />
színre került darabjai: Kolumbusz báró;<br />
Gyermekváros: Faun; A budai ház; Mentőangyal;<br />
Hivatalnokleány. Egyfelvonásos darabjait<br />
Mai témák c. kötetben gyűjtötte össze. Sz. G.<br />
Rá t kai Márton, színművész, szül. Budapesten<br />
1881 nov. 18. Az Orsz. Színművészeti Akadémián<br />
tanult, majd a <strong>Magyar</strong> Színház és több<br />
vidéki társulat tagja lett. 1905-től kezdve a Király<br />
Színháznak is tagja. 1921-ben huzamosabb<br />
ideig Amerikában működött és saját társulatával<br />
járta be az Egyesült-Államok nagyobb városait.<br />
Egyaránt kiváló drámai és opei ettszínész, aki<br />
ének- és táncszerepekben érte el legnagyobb sikereit.<br />
Kav, a rabbinak neve, ki a községnek vallási<br />
vezetője. A szokásos nyelvhasználat Rófnak ejti.<br />
Egy hitközségnek csak egy R.-ja lehet, a mellette<br />
funkcionáló lelkészek nem élhetnek ezzel a<br />
címmel.<br />
Reb (rabbi, h.). Ur. Mint cím megelőzi a személynevet.<br />
Pl. : reb Móse.<br />
Kebc (rabbi). A rabbi címe a jiddis nyelvhasználatban.<br />
A chásszideusok között a csodarabbi.<br />
Rebecn (szlávosított héber szó). Rabbi felesége.<br />
Recepció. A <strong>zsidó</strong> vallás egyenjogúsítása<br />
<strong>Magyar</strong>országon, amelyet az 1895. XLII. t.-c.<br />
biztosít. A R.-tmár az 1869. évi <strong>zsidó</strong> kongresszus<br />
követelte Mezei Móric, Rósa Izsó, Simou József<br />
és Fényvessy Adolf indítványa alapján. Sok sikert<br />
még a kezdeményezők sem remélhettek, mert<br />
abban az időben a protestáns vallások is küzdöttek<br />
még a teljes jogegyenlőségért. A következő<br />
évtizedben jóformán semmi sem történt, míg aztán<br />
1883. a községkerületi elnökök emlékiratot<br />
szerkesztettek és abban kérték a <strong>zsidó</strong> vallás<br />
számára mindazokat a jogokat, amelyek «az országban<br />
létező törvényesen bevett vallásfelekezeteket<br />
megilletik». Az ország még a tiszaeszlári<br />
izgalmak hangulatában izzott és a dicséretes inciatíva,<br />
amelyben több volt a bátorság, mint a<br />
politikai előrelátás, nem bírta döntő megmozdulásra<br />
sem a kormányt, sem a törvényhozást. De<br />
a <strong>zsidó</strong> közvélemény most már napirenden tartotta<br />
a kérdést és egy célját tudó komoly gárda<br />
küzdött érte a <strong>zsidó</strong> sajtóban szívósan és kitartóan,<br />
megint tíz esztendeig. Ebben a publicisztikai<br />
küzdelemben igen nagy érdemeket szereztek :<br />
Vázsonyi Vilmos, Szabolcsi Miksa, Mezey Ferenc,<br />
Lö\v Immánuel, Márkus Dezső, Mezei Ernő, Peres<br />
Ármin, Kosenberg Sándor, Ullmami Sándor<br />
és a két Palágyi. Az illetékes tényezők mindazonáltal<br />
még most sem tartották időszerűuek a probléma<br />
megoldását és végül is nem a jogos kívánság<br />
megismerése kényszoritette ki a rendezést, hanem<br />
az a körülmény, hogy az összes vallásokra kiható<br />
általánosabb jelentőséget kapott az egyenjogúsítás.<br />
A protestáns egyházak ugyanis egyre hangosabban<br />
panaszkodtak az elkeresztelésok miatt,<br />
amelyek uem respektálták a reformált vallások
Becepció — 734 — Reform hitközség<br />
számára biztosított egyenjogúságot és a keresztény<br />
vallások egymásközti viszonosságát az 1868<br />
LIII. t.-c. ellenére egyoldalúan megzavarták.<br />
Csáky Albin gróf kultuszminiszter körrendeletben<br />
az érvényes törvény tiszteletben tartását követelte<br />
a katolikus papságtól, amely nyilt ellenszegüléssel<br />
válaszolt, miután a lelkiismereti szabadságba<br />
való beavatkozásnak minősítette a<br />
miniszter rendeletét. A szilárdan kiépített és<br />
most mi r meg nem rendíthető vallásegyenlősóg<br />
ezáltal keresztény-probléma lett és általános érdek<br />
követelte a megoldását. Irányi Dániel 1891. a<br />
költségvetési tárgyalás során határozati javaslatot<br />
terjesztett a törvényhozás elé azzal a tartalommal,<br />
hogy : «a képviselőház utasítsa a kormányt,<br />
hogy a vallás szabad gyakorlatáról és a<br />
polgári házasságról törvényjavaslatokat terjeszszen<br />
elő.» A közhangulat nyomása alatt a<br />
kormány az egyházpolitikai reformtörvények<br />
előkészítésére határozta el magát. Ez az atmoszféra<br />
a <strong>zsidó</strong> kérdésnek is kedvezett. 1892<br />
jan. 6-án országos nagygyűlést tartott a magyar<br />
<strong>zsidó</strong>ság a pesti hitközség dísztermében<br />
ós elfogadta Vázsonyi Vilmosnak a képviselőház<br />
számára írt memorandumát, amely a <strong>zsidó</strong> vallás<br />
R.-jának törvénybe iktatását kérte. Most már<br />
volt sikere a <strong>zsidó</strong> megmozdulásnak. Gróf Szapáry<br />
Gyula miniszterelnök 1892 nov. 9-én bejelentette<br />
a képviselőháznak, hogy «a kormány<br />
előkészítette a törvényjavaslatokat az általános<br />
polgári anyakönyvvezetésről, az izraelita vallás<br />
törvénybe iktatásáról, valamint a vallás szabad<br />
gyakorlatáról és ezen törvényjavaslatok beterjesztésére<br />
megnyerte a korona jóváhagyását.<br />
A beígért törvényjavaslatot már nem Szapáry,<br />
hanem Wekerle Sándor kormánya nyújtotta be a<br />
képviselőháznak 1893 ápr. 26-án. A törvényjavaslat<br />
felszabadította a politikai pártszenvedélyt,<br />
az ország pártokra bomlott és mindenütt<br />
megindult a féktelen izgatás. Csáky gróf visszalépett<br />
és Eötvös Loránd báró vállalta a kultuszminiszteri<br />
tárcával a veszedelmes javaslatot is<br />
és ezt jún. 26-án már tárgyalás alá is vette a<br />
képviselőház. Csak három katolikus pap utasította<br />
vissza a javaslatot, a képviselőház többi<br />
tagja változás nélkül elfogadta. A főrendiházban<br />
már csak 103 igent kapott 109 nemmel szemben,<br />
de itt tulajdonkepen már csak az áttérések megengedése<br />
miatt utasították vissza. Még kétszer<br />
került a javaslat a főrendiház elé, utoljára 1895<br />
máj. 15-ón báró Bánffy Dezső miniszterelnöksége<br />
idején. 107 főrend mellette, 107 ellene szavazott,<br />
az egyenlő arányt Vay Béla elnök igen<br />
szavazata döntötte el. Á király 1895 okt. 1-én<br />
szentesítette a R.-s-törvényt és ez, mint az 1895.<br />
XIJII. t.-c. jelent meg a törvénytárban a következő<br />
szöveggel:<br />
1. $• Az izraelita vallás törvényesen bevett vallásnak<br />
nyilváníttat ik.<br />
2. s. Az 1868. Lili. törvénycikk 18., 19., 20.,<br />
21. és 28. §§-ok rendelkezései az izraelita vallásúakra<br />
is kitérjesztetik. E paragrafusok arról<br />
szólnak, hogy lelencek nevelőik vallását követik;<br />
senki sem kötelezhető más vallás szertartásainak<br />
gyakorlására (19. §.); mindenki tartozik<br />
egyházközségéhez csatlakozni (20. §.).<br />
8. §. Lelkészi (rabbi) és hitközségi előljáró az<br />
izraelita felekezetnek csak oly tagja lehet, aki<br />
magyar állampolgár és aki képesítését <strong>Magyar</strong>országban<br />
nyerte.<br />
4. §. A jelen törvény végrehajtásával a minisztérium<br />
bízatik meg.<br />
RecliAs. A rabbi, kántor és egyházfi esketési<br />
járandósága. Abbreviatúrája (R. Ch. S.) a Rév<br />
(rabbi) Ghazon (kántor) ós Samesz (egyházfi)<br />
szavaknak.<br />
Rechnitz, 1. Alexander Salomon, szerkesztő,<br />
szül. Budapesten 1846 jún. 28., megh.<br />
Hamburgban. A bécsi egyetemen tanult és korán<br />
újságíró lett. Nevét írói körökben akkor tette<br />
népszerűvé, amikor Drezdában az összes kiválóbb<br />
művészek életrajzát megírta. Ezeken kívül is<br />
számos jó életrajz származik tőle. Verses kötete<br />
Die Maciit der Liebe címen jelent meg. Kitűnő<br />
színházi kritikus és tárcaíró, aki később Hamburgban<br />
maga is lapot szerkesztett.<br />
2. R. Elza, festő, szül. Breslauban 1879.<br />
Skultéty Döménél, azután Szolnokon, Budapesten<br />
és Parisban tanult. A Műcsarnokban kiállított<br />
egyik kópét pedig az állam vette meg.<br />
Kisebb gyűjteménnyel a Nemzeti Szalon 1926-iki<br />
csoportkiállításán szerepelt (Tivolii tájképek;<br />
csendéletek). P. B.<br />
Rectores. Középkori latinnyelvű okiratban<br />
valószínűleg a vallási főnökök, a rabbi ós ülnökeinek<br />
elnevezése.<br />
Reé, hetiszakasz, mely Mózes 5. könyve 11.<br />
fejezetének 26. versétől a 16. fejezet 17. verséig<br />
terjedő részt foglalja magában. Rövid tartalma:<br />
Áldás és átok. Az istentiszteletnek helye. A hamis<br />
próféta és a bálványimádás csábítója ellen.<br />
Társadalmi törvények. Az elengedés éve. A rabszolga<br />
törvénye. Az állatok első fajzata. A három<br />
zarándokünnep. A hetiszakaszhoz tartozó prófétai<br />
rósz Jezsajás könyve 54. fejezete 11. versétől<br />
az 55. fejezet 5. verséig terjed. A tórai ós<br />
prófétai rész között nincsenösszefüggés,csakhogy<br />
a liturgiái berendezkedés szerint a hetiszakasz<br />
mindig a vigaszhetekben av hó 9-ike és ros<br />
hasónó között olvastatik fel, így lett a vigasztalóbeszéd<br />
tartalmú fejezet a kijelölt prófétai<br />
szakasz. F. D.<br />
Reform. A haladó <strong>zsidó</strong>ság németnyelvű<br />
orgánuma. Szerkesztették Pesten 1868—69-ig<br />
Strasmann Mór és Joseffy Farkas.<br />
Reform hitközség. A hatalmas mórtékben<br />
fejlődő pesti hitközségnek a múlt század első<br />
felében két temploma volt: a zsinagóga és a kultusztemplom<br />
(l. Pesti hitközség). E két hitközségi<br />
templomon kívül rövid ideig egy reformtemplom<br />
is fennállott Pesten, a király-utcai<br />
Valero házban. A templomot 1848. a «pesti izraeliták<br />
reform társulata» rendezte be a németországi<br />
reform imaházak mintájára. A társulat több merész<br />
újítást honosított meg, melyek nem a <strong>zsidó</strong><br />
hitélet talajából nőttek ki, hanem a forradalmi<br />
idők lázában keletkeztek. Eltörölték a tallisz ós<br />
tetiüin viselését, a cirkumciziót, az étkezési törvényeket,<br />
peszáchkor a mácosz-fogyasztást,<br />
jom-kippur kivételével az összes böjtnapokat.<br />
Szombatról vasárnapra helyezték a heti ünnepeket<br />
és az istentisztelet, melyen hajadon fővel kel-
Reform-<strong>zsidó</strong>ság<br />
lett megjelenni, a héber imák kiszorításával magyar-<br />
és németnyelvű volt. A reform társulat<br />
1848 júl. 8. alakult, Einhorn Ignác (a későbbi<br />
Horn Ede államtitkár) volt a lelkésze, ki 184:8<br />
szept. 28. avatta fel a reformtemplomot. Midőn a<br />
császáriak 1849 jűl.-ban elfoglalták Pestet, Einhorn<br />
Komáromba ment, hol Klapka honvédeméi<br />
tábori lelkész volt, majd a szabadságharc leveretése<br />
után emigrált a hazából. Név-, de nem vérrokona<br />
Einhorn Dávid schwerini rabbi lett<br />
utóda a pesti reform társulatnál. A reformmozgalom<br />
csak rövid életű volt nálunk. A helytartóság<br />
1852 okt. 20. feloszlatta a reform egyletet,<br />
mint meg nem engedhető szektát; rabbija Amerikába<br />
vándorolt ós anyakönyveit beszolgáltatták<br />
a hitközségnek. Ezzel véget ért a magyar<br />
<strong>zsidó</strong> reformmozgalom, mely 1848. Aradon, Nagyváradon,<br />
Nagybecskereken és Pécsett is kísértett,<br />
de csakhamar önmagától összeomlott. Gr. zs.<br />
Reform-<strong>zsidó</strong>ság, A Mendelssohn működését<br />
követő időszak azon mozgalmának elnevezése,<br />
mely a <strong>zsidó</strong>k politikai egyenjogúságának elnyerésén<br />
kívül vallási, különösen pedig istentiszteleti<br />
újításokra törekedett s e tekintetben messze<br />
túlment azon. a határon, amelyet a liberális <strong>zsidó</strong>ság<br />
aránytalan nagy többsége bárhol követett<br />
volna. A R. keletkezési helye Németország, de<br />
már igen korán átszármazott az az Egyesült-<br />
Államokba, újabban pedig Londonba is. Mindenütt<br />
csupán kisszámú frakciót alkot a <strong>zsidó</strong>ságon<br />
belül s hitközségeit az anyahitközsógtől seholsem<br />
különíti el, kivéve Amerikát, ahol csakis<br />
különálló hitközségek vannak. De még elkülönültségében<br />
is a <strong>zsidó</strong>ság más törekvéseiből sohasem<br />
vonja ki magát s működése kizáróan szertartási<br />
önállóságra szorítkozik. Eredeti legaghettó<br />
Összes hagyományai, de éppen úgy az eredeti<br />
<strong>zsidó</strong> hagyományok ellen is fordult és az istentisztelet<br />
modernizálására, a liturgia megrövidítésére<br />
s a kegyszerek mellőzésére törekedett. Ilyen<br />
alapon hagyta el pl. <strong>Magyar</strong>országon Chorin<br />
Áron (1. o.) aradi rabbi a Kol Nidrót, melyet Zsoltárral<br />
pótolt. Ezt valamennyi reformközsóg temploma<br />
megfontolatlanul követi. Éppenígy elhagyták<br />
a babiloni korszakból eredő arameus nyelvű<br />
imákat, továbbá a liturgiába kegyeletből felvett,<br />
de korántsem kötelező pijutokat, a középkori<br />
üldözések alatt szerzett vallásos költeményeket.<br />
Ehelyett a szónoklatnak, az orgona mellett működő<br />
vegyesénekkaroknak az anyanyelven elmondott<br />
imáknak juttattak nagyobb szerepet. Ók<br />
vezették be a konfirmációt, de néhol a szombati<br />
istentiszteletet vasárnapra helyezték át (Berlin<br />
R.-a templomában) s a rituális vágást, valamint<br />
a tisztátlannak minősített állatok élvezetének<br />
tilalmát mellőzték. Egyik főcéljuk volt a világi<br />
es modern ismeretek megszerzése s a teológusok<br />
modern kiképeztetése. A harmincas években még<br />
uem állandósultak meg későbbi és szórványosan<br />
Jelentkező túlzásaik (1- alább) s éppen ezért a<br />
modern <strong>zsidó</strong> teológusokat is híveik közé számították,<br />
úgyszintén a világiakat; előbbiek közt<br />
voltak Zunz, Chorin. Holdheim, Geiger A., Phillip-son<br />
L, atb.; utóbbiak között Ríesser Gábriel,<br />
a német <strong>zsidó</strong>ság emancipációjának előharcosa,<br />
* T ost, a történetíró stb. Az első reform-hitközségek,<br />
Reform-<strong>zsidó</strong>ság<br />
amelyek önálló templomot létesítettek, Hamburgban,<br />
Frankfurtban, Berlinben voltak. De az egész<br />
németül ós az országuk nyelvén beszélő <strong>zsidó</strong>ság<br />
körében, mindenütt reform-községnek minősítették<br />
azokat, amelyeknek templomaiban élőnyelvü<br />
hitszónoklatot tartottak, így a bécsi és pesti, a<br />
nagykanizsai ós szegedi stb. templomokat is.<br />
Nézeteik a reform-<strong>zsidó</strong>kat korán ellentétbe hozták<br />
nem csupán az ortodoxiával, mely természetesen<br />
egészében elvetette azt, hanem a tradíciókat<br />
tisztelő modern <strong>zsidó</strong>ság kiválóságaival is.<br />
Egyik legjelentékenyebb ellenfele a mozgalomnak<br />
Frankéi Zachariás, a breszlaui rabbiszeminárium<br />
első rektora, a kiváló <strong>zsidó</strong> teológus volt<br />
8 működőse a R.gal szemben a legmélyebb hatású<br />
volt. Orthodox részről a modern tudással nagymértékben<br />
rendelkező Hirsch Sámson Raphael ós<br />
Híldesheimer Izrael rabbik küzdöttek eredményesen<br />
a reformmozgalom ellen, de különváltak<br />
attól a progresszív <strong>zsidó</strong>ság legkiválóbbjai, így<br />
Geiger, Phi llippson, Jellinek stb. is. A R. mozgalmának<br />
első fázisa azzal az eredménnyel járt, hogy a<br />
<strong>zsidó</strong>ság majoritása éppen a középutat választotta<br />
és számos, külsőségekre vonatkozó szokást átvett<br />
ugyan a R.-tól, de anélkül, hogy akár az istentiszteletben<br />
a liturgián, akár a tradíciókon lényegesen<br />
változtatott volna. A középúton haladó<br />
<strong>zsidó</strong> majoritás templomaiban ugyan világszerte<br />
az anyanyelven tartják a hitszónoklatokat, a<br />
zsinagóga külső és belső ünnepélyességét igyekeznek<br />
esztétikai szempontból is növelni, de a R. túlzásait<br />
mindenütt elvetik s a liturgiából is csupán<br />
a kötelező erővel sohasem bíró részeket hagyják<br />
el. Az eredeti különbségek közt, amelyek szellemileg<br />
megvoltak, igen fontos a Palesztina<br />
visszaszerzését remélő s a nemzeti Messiást váró<br />
orthodox <strong>zsidó</strong>ság álláspontja, amellyel szemben<br />
a R. kizáróan a saját hazáját akarta lelkileg is<br />
szolgálni. Ezért kezdetben a R. a liturgiából mindazon<br />
részeket törölte, amelyek a Messiás eljövetelére<br />
céloztak. Éppenígy elvetették az egész szóbeli<br />
hagyományt, mint elavultat s vele együtt a<br />
mózesi törvények legnagyobb részét, a <strong>zsidó</strong> tudományos<br />
iratok helyébe pedig a modern filozófiát<br />
tették. Annál inkább jellemző, hogy ezeket a<br />
kísérleteket a R. tartósan seholsem tudta megvalósítani,<br />
főképpen nem a szombat áthelyezését.<br />
A messianizmus hitét sem tudta elimi-álni, mert<br />
a XIX. sz. végén jelentkező cionizmus a R. táborából<br />
feltűnő sok kiválóságot hódított így Herzlt<br />
magát, Nordaut, Fr. Oppenheimert. Oppenheimer<br />
állásfoglalása annál jellemzőbb, meitatyja, Július<br />
Oppenheimer oly reform hitközség rabbija volt,<br />
amelyik az összes rituálékat elvetette, s a szombatot<br />
vasárnapra helyezte stb. Amerikában a<br />
cionizmus propagálói és apostolai sok esetben<br />
szintén a szélső R.-ból kerülnek ki. Itt még az is<br />
jellegzetes, hogy sok kiváló <strong>zsidó</strong> teológus éppen<br />
a R.-hoz tartozik. A R. tanai röviden abban<br />
foglalhatók össze, hogy az a <strong>zsidó</strong>ságot adottságnak<br />
veszi, nem pedig veleszületett, kötelező erővel<br />
bíró hitnek; elveti a dogmatizmust, illetve<br />
azt, amit ő ennek vél, miután a <strong>zsidó</strong>ságnak a<br />
monotheista hitbevalláson kívül más dogmája<br />
nincs; elveti a messiási hitet s a <strong>zsidó</strong>ságot, amely<br />
igazságosságot és az egész világon jótékonyságot
Reform-<strong>zsidó</strong>ság — 736 — Relch<br />
gyakorol, a próféták utódainak ós a messiási<br />
gondolat megtestesülésének tartja. Ez alapon a<br />
tökéletességre való törekvés s a józan földi élet<br />
a <strong>zsidó</strong>ság célja. Eszerint megtartja a <strong>zsidó</strong> Egy-<br />
Isten hitét, minden dogmatikus magyarázat<br />
nélkül, hisz Izrael kiválasztottságában s miután<br />
a kaszt-papságot elveti, a papok-népében; hisz<br />
abban, hogy éppen azért mert kiválasztott nép<br />
(l.o.), morális kötelességeit fokozottabb mórtékben<br />
kell teljesítenie; hisz az emberek tökéletes egyenrangúságában<br />
Isten előtt; nem tekinti a góluí.zt, a<br />
diaszpórát isteni csapásnak, hanem a Gondviselés<br />
akaratának, mely Izraelt közelebb hozta a többi<br />
népekhez; Izrael történetének végcéljául pedig<br />
nem a nemzeti újjáéledést, hanem azt a tökéletes<br />
harmóniát tekinti, melyben Izrael Isten szeretetében<br />
a többi emberiséggel egyesülten működhetik;<br />
elveti a R. a veleszületett bűn gondolatát, mely<br />
egyébként távolról sem <strong>zsidó</strong> dogma, hanem éppen<br />
a pauliánus-keresztény egyházaké; elveti a cirkumciziót<br />
s a házassági jognak szerinte elavult<br />
szabványait. Ezen az új hitvalláson és a fentmondott<br />
liturgiái újításon kívül a jelenleg főképpen<br />
Amerikában nagy szám mai levő szélső reformzsinagógák<br />
feltűnően és csodálatosan erős <strong>zsidó</strong><br />
érzésű liturgiáiban még több újítás szerepel; ilyenek<br />
: az áldozási szimbólumot tartalmazó muszafima<br />
pótlása bűnbánó Zsoltárokkal, a Tóra felolvasás<br />
nem szakaszonkint, hanem egyhuzamban<br />
és felhívások nélkül történik; továbbá megszüntették<br />
a templomokban a nők elkülönítését, a<br />
duchant, vagyis a papi (kohanita) áldást és a<br />
minjant, a tíz hívőhöz kötött istentiszteletet, a<br />
taliiszt, teflllint és kittelt. Az almemer a frigyszekrény<br />
közvetlen közelében van. A péntekesti<br />
istentiszteletet szigorúan megtartják s amely<br />
reform-zsinagógák vasárnap is tartanak ünnepi<br />
istentiszteletet, azok sem hagyják el azt. Az<br />
újítás arra törekszik, hogy gyakrabban tartsanak<br />
ájtatosságokat s ebben alkalmazkodnak a<br />
polgári szünetekhez, anélkül, hogy a szombat<br />
szent jellegét elvileg csökkentenék. Az amerikai<br />
Egyesült Államokban hatalmas zsinagógáik vannak,<br />
így New-Yorkban, Baltimoreban, Cincinnatiban,<br />
Chicagóban s más városokban. Az ottani<br />
R. a <strong>zsidó</strong>ság minden filantróp ügyében a legmesszebbmenő<br />
módon tevékenykedik. Létezésük<br />
a negyvenes évekig megy vissza s első kimagasló<br />
vezéreik a németországi származású Einhorn<br />
Dávid rabbi, az oroszországi Lilién thai rabbi, a<br />
magyarországi Isaac "Wise newyorki ós Szóld<br />
(1. o.) baltimorei rabbik voltak. Liturgiájukat<br />
Einhorn D. állította össze, majd Szóld pótolta.<br />
A nők része a mozgalomban igen jelentékeny.<br />
Jelenlegi kimagasló egyéniségei közt több kiváló<br />
teológust is látunk, így Emil J. Hirsch rabbi,<br />
chicagói egyetemi tanárt, a rabbinikus irodalom<br />
kiváló ismerőjét, Kaufmann Kohler rabbi, v.<br />
szemináriumi tanárt, perzsiai nagykövetet stb.,<br />
Stephen Wise rabbit (1. o.), a mozgalom legjelentékenyebb<br />
vezetőjét. Németországban újabban<br />
erősödőben van a R., mely azonban továbbra is<br />
szigorúan megmarad az anyahitközsógek keretén<br />
beiül scsupán templomaiban válik külön. <strong>Magyar</strong>országon<br />
a negyvenes években, majd 1848. Horn<br />
Ede(l.o.)tábori lelkész kezdett reformmozgalmat,<br />
mely azonban rövidéletű volt. A nyolcvanas évek<br />
elején Stern Albert újpesti rabbi, kitűnő teológus<br />
próbálkozott a túlzó reform-iránnyal, de 1884.<br />
már le kellett mondania rabbiállásáról, mert<br />
saját hitközsége is idegenkedett a mozgalomtól.<br />
1928 augusztusában a R. vezetői internacionális<br />
gyűlést tartottak Berlinben, amelyen Sir Claude<br />
Monteíiore, londoni filantróp és jelentékeny <strong>zsidó</strong><br />
teológus elnökölt; míg női részről a vezetést<br />
Lady Montagu látta el. A gyűlés a modern korhoz<br />
való teljesebb alkalmazkodás szükségességét<br />
hirdette, de arra a modern <strong>zsidó</strong>ság tradícióhoz<br />
hű árnyalatait is meghívta. Az elmondottakon<br />
túlmenő különbségek itt sem merültek<br />
fel, sőt a kölcsönös közeledés és a R. régebbi<br />
túlzásainak elhagyása, másrészt a progresszív<br />
<strong>zsidó</strong>ságnak a R. némely hasznos újításához való<br />
közeledési szándóka az eredmény. Ebben azonban<br />
sem a szombat, sem egyéb kimagasló tradíciók<br />
és vallási törvények elhagyása nem foglaltatik<br />
bent. s. R.<br />
Irodalom. Főorgánum a Reform Advocate 1891-től kezdve<br />
Chicagóban, szerk. E. ö. Hirsch, ezenkívül számos más<br />
hetilap így a Jewish Times 1870-től, a The Jewish Reformer<br />
1887-töl kezdve, mindkettő New-Yorkban. Jóst, Culturgescirichte<br />
zur neueren Qeschichte der Israeliten von<br />
1815 bis 1845 (1847) ; u. a., Geschichte des Judentums<br />
mid seiner Bekten (III. 1859) ; A. Geiger, Jiidisohe Geschichte<br />
von 1830 bis zur Gegenwart (1849); Holdheim,<br />
Geschichte der Berliner Reformgememde (1857); J. H.<br />
Ritter, Geschichte der jüdisehen Reformation (Berlin<br />
1865>; S. Btern, Geschichte des Judentums von Mendelssohn<br />
bis auf die neuere Zeit (u. o. 1870); M. Le-in, Die<br />
Reíorm des Judentums (u. o. 1895) ; Dávid Einhorn's Ausgewáhlte<br />
Predigten und Reden, ed. K. Kohler (New-York<br />
1879) ; Ner Tamid (Katechismus, 1865 Philadelphia) ; Sámuel<br />
Hirsch, Die Reform im Judentum (Leipzig 1843) ;<br />
Claude Monteíiore, Liheral Judaism (London 1904); E. G.<br />
Hirsch, The Originality of Judaism (Cinncinati 1904) ; Kaufman<br />
Kohler, Backwards or Forwards ? (New-York 1885);<br />
E. Schreiber, Reform Judaism and its Pioneers (1892);<br />
S. Bernfeld. Juden und Judentum im neunzehnten Jahrhundert<br />
(Berlin 1898); J. H. Ritter, Die Jüdische Reform,<br />
gemeinde zn Berlin (u. o. 1902) ; D. Phillippson, The Beginnings<br />
of the Reform Movement in Judaism (Jew.<br />
Quart. Rewiew. X., XV.— XV1L).<br />
ReichA/jRa/kJAladár, politikus, szül. Baján,<br />
1871 jún. 25. A budapesti, berlini ós párisi egyetemeken<br />
tanult és ügyvéd lett szülővárosában,<br />
mely 1901. Plósz miniszterrel szemben és 1905.<br />
újból képviselővé választotta.<br />
2. R. Emil, angol esztétikai író, szül. Eperjesen<br />
1854., megh. Londonban 1910 dec. 11. A prágai,<br />
budapesti ós bécsi egyetemeken tanult és<br />
jogi doktorátust szerzett,majd kiment Amerikába,<br />
ahol öt évig élt, onnan Parisba, majd néhány év<br />
után Londonban költözött. Az itteni, valamint az<br />
oxfordi és cambridgei egyetemeken hosszú éveken<br />
át tartott előadásokat az esztétika ós történelein<br />
köréből. Előadásai látogatottak és népszerűek<br />
voltak. Ibsen egyik angol interpretálójavolt<br />
és a magyar irodalmat is először ő ismertette<br />
Angliában Hungárián litterature c. munkájában<br />
(1898). P^gyéb fontosabb müvei: Foundation.? of<br />
modern Europe (1904); Ristory o f Civilization ;<br />
Atlas of modern history; Ibsen stb.<br />
3. R. Ezékiel, rabbi,' szül. Vérbőn a XIX. sz.<br />
első felében, ahol atyja, Áltenkunstadt Jakab<br />
Koppéi (1. o.), a Chiddusé Jábéc (Pozsony 1837) c.<br />
munka szerzője rabbi volt. Előbb Oroszváron<br />
működött, majd Baánban. Atyja említett müvét<br />
R. adta ki. Utóda fia, R. Mózes lett.
Reich — 737 — Reif<br />
4. R. Ignác, író és tanár, szül. Zsámbékon togatta. Innsbruckban, Münchenben, Turinbaa és<br />
1821., megh. Budapesten 1887 ápr. 18. Atyja hit Wienben assyrológiai és egyptológiai tanulmáközségi<br />
jegyző volt 8 a Talmudba ő vezette be, nyokat végzett, majd Prágában egyet, magán<br />
majd Váradon tanult tovább s ott gimnáziumba tanár lett. 1922-ben Amerikába ment. Phila<br />
járt, később Pestre jött és nyelveket tanított. A delphiában a <strong>zsidó</strong> Dropsie College tanára és az<br />
szabadságharc idején lapokba dolgozott és a zsi ottani egyetemi múzeumban is fontos hivatalt<br />
dók magyarosodásának ügyét szo gálta. 1851-től tölt be. Mint a démotikus nyelv kutatója és egyik<br />
kezdve a pesti hitközség iskoláinak hittantanára legalaposabb ismerője, világhírű. Több munká<br />
volt és bevezette a magyarnyelvű hittantanitóst. ban foglalkozott kutatásainak feldolgozásával.<br />
írásai a Ben-Chananjában, Beth-Leehemben, a Reicbard, 1. Zsigmond, kúriai bíró és jogi<br />
<strong>Magyar</strong> Izraelitában, a Winter-féle Évkönyvben, író, szül. Székesfehérvárott 1863 ápr. 28., megh.<br />
Ung.-Jüd. Wochenschriftben jelentek meg. Lefor Budapesten 1916 ápr. 8. Jogi tanulmányainak<br />
dította héberre Kölcsey «Hymnus»-át és ő maga elvégzése után ügyvédi oklevelet szerzett és<br />
is írt költeményeket. Kötete: Honszerelmi dalok 1888—93. ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1894.<br />
(Buda 1848). Leghíresebb és lexdkográf usok által a bírói pályára lépett ós 1913. kúriai híróvá<br />
az egész világon ós e <strong>lexikon</strong> írásánál is felhasz nevezték ki. Legjelentékenyebb müvei amely<br />
nált életrajzi gyűjteménye a Bész-Él, Ehrentem- mélyreható lélektani tudásról tanúskodik és a<br />
pel v érdien ter ungarischer Israeliten (I—V., 1856- gondolkodás imponáló bátorságára vall: Az er<br />
1865., 2. kiad. 1878., 14 arcképpel), továbbá a kölcsi érzés. Többi munkáiban büntetőjogi kér<br />
nem kevésbbé fontos: Besz-Lechem, Jahrbuch zur désekkel foglalkozott. Ezek közül a legfontosab<br />
Beförderung des Ackerbaues, des Handwerks und bak : A feltételes elítélés; A felféleles elítélés<br />
der Industrie unter den Israeliten Ungars (2 köt. néhány vitás pontjáról; Pszychiatria és bün<br />
1872—73). Egyéb művei: Házi szertartás a két tetőjog ; A bíró bünietésenyhítési joga ; A bűn<br />
első Peszach-éjjelre (1878); Mózes első könyve cselekvények osztályozása; Tervezet a büntető<br />
(ford. 1879). M.B. törvény módosításához; A közigazgatási bíró<br />
5. R. Jaakov Koppéi, rabbi, szül. Verbón ságok.<br />
(Nyitra vm.) 1838., Reich Bzékiél üa és Koppéi 2. R. Piroska, költő, tanárnő, szül. Bereg<br />
Charif fia. 1860-ban már szobotiszti rabbi volt. szászon 1887 szept. 26. A budapesti egyetemen<br />
1872-ben került atyja helyére Verbóra, 1890. pe középiskolai tanári oklevelet és a filozófiából<br />
dig Budapestre. Működése alatt lett a fővárosi doktori diplomát szerzett. Ezután a főváros<br />
orthodox bitközség naggyá és intézményekben leánygimnáziumának rendes tanára lett. Több<br />
gazdaggá, alatta létesültek a következő intézmé nagyobb munkát fordított angolból és franciából<br />
nyek : a Tórasz Emesz Talmud-Tóraiskola, a Hizo- és esztétikai tanulmányokat írt a Nyugatba. „Önharu<br />
szegényeket gyámolító egyesület, a Sász álló költeménykötetei: Az életen kívül; Őszi<br />
chevró felnőttek oktatására, az Aggokháza és a üdvözlet.<br />
kórház. Az 1868-i kongresszuson a konzervatívok Beicliental Ferenc, festő, szül. Nagylégen<br />
pártjához csatlakozott. Nagy Talmud-tuiiása, 1895. A Képzőművészeti Akadémián tanult. Most<br />
világi műveltsége, békeszeretete és egyéniségé Pozsonyban él. Az expresszionizmus felé hajló<br />
nek sok más vonzó vonása általános becsülést színes rajzokkal és vízfestményekkel szerepelt a<br />
szereztek R.-nek, akit a konzervatív magyar Helikon Szalon kiállításán (1923): Berlini házak ;<br />
<strong>zsidó</strong>ság legtekintélyesebb vezetőjének tisztel. Sz. Sebestyén ; Koldusok ; Önarckép. Előzőleg<br />
Erdemeiért királyi tanácsossággal tüntette ki a kiállított Szentpétervárott, ahol nagy sikere volt<br />
király. Az orthodox <strong>zsidó</strong>ság őt bízta meg felső és az egész kiállított anyagot (mintegy harminc<br />
házi képviseletével az 1927-iki választáson. A festményt) az állam vette meg. Nagy elismerést<br />
magyar felsőház legidősebb tagja. s. R. szerzett Bécsben is a Die Brücke csoportkiállítá<br />
6. R. Leó, rabbi és orvos, szül. Karácsonysán, továbbá Berlinben a Gurlitt és Flechtheim<br />
mezőn 1863. Tanulmányait Ehrenfeld Saul rabbi szalonokban. Alexander Bloek Die 12 c költenál<br />
végezte. 1885 ben Amerikába vándorolt, ahol ményéhez rajzolt képsorozatát hatalmas nagy<br />
mint rabbi és orvos működik. Több orvosi szak albumformában Bécsben adta ki. F. B.<br />
munkát és talmudi vonatkozású könyvet írt. Keiclier Vilmos, ügyvéd, szül. Madacsony-<br />
Jelenleg Clevelandban él.<br />
ban 1850 aug. 5., megh. Pozsonyban 1920 jan. 13.<br />
7. R. Miklós, orvos, szakíró, szül. Zsámbékon Alsókubinban ügyvédkedett s Árvamegyének<br />
1856., megh. Budapesten. Tanulmányait Wienben volt tb főügyésze. Megyéjének politikai, gazda<br />
végezte. Á magyar kormány ösztöndíjával tanulsági és társadalmi életében vezetőszerepet játmányozta<br />
külföldön a mechano-therapiátsvisszaszott. Több gazdasági vállalatnak igazgatósági<br />
térve ilyen gyógyintézetet rendezett be. Cikkei a tagja volt. Az alsókubiní <strong>zsidó</strong> hitközség elnöki<br />
Balnoológiai Évkönyvben, <strong>Magyar</strong> Orvosok Lap tisztét több mint bárom évtizeden át töltötte be.<br />
jában, Budapesti Orvosi Újságban s számos kül Publicisztikai téren is érdemes tevékenységet fejföldi<br />
orvosi szemlében és <strong>lexikon</strong>ban jelentek tett ki.<br />
meg. önálló müvei: A túlhevített száraz levegő- Reif Jakab, pedagógus, szül. Baánban 1844,<br />
fürdők módszerei és javallatai ; A Mechano- megh. Bécsben 1896. Államsegéllyel Németország<br />
tiícrapia.<br />
tanügyét tanulmányozta. Visszatérve az V. ker.<br />
8. R. Nathaniel, filológus, szül. Sárváron főreáliskolájának tanára lett s itt tanított halá<br />
1^882. A Wien melletti Baden rabbijának fia. láig. Cikkei a Tanáregyesületi Értesítőben s az<br />
Habbiképesítést szerzett, de amellett a technikai intézeti értesítőkben jelentek meg\_Jeles pedagó<br />
főiskolákat és a keleti nyelvek főiskoláit is Iá- • gus volt és tankönyveket írt. Önálló műve:<br />
Zsidó Lexikon.
Relnchard — 738 — Reinhardt<br />
Kozmopolitizmus és nationalizmus, különös szerint; Az ezredéves magyar állam és népe<br />
tekintettel a <strong>zsidó</strong>kjelen állására.<br />
c. gyűjteményben ccEgyházi szervezet»; Kirche<br />
tteinchard Károly, festő, szül. Győrött und Kirchengenossenschafte in TJngarn (1896) j<br />
1872., megh. Budapesten 1909. Életkép és táj Jogi dolgozatok; A concordatumról; A szerzőkép<br />
festő. A mintarajziskolában tanult, később désen kívüli kártérítési kötelmek; Zlinszky,<br />
Lotznál, kinek több nagyobbszabású munkájánál <strong>Magyar</strong> magánjoga (átdolgozta); Az egyházjog<br />
segédkezett (Ferencrendiek temploma, a Kúriának fogalma; Az egyházi személyek utáni örökö<br />
mennyezete, parlamenti freskók). A Műcsarnok södési jog <strong>Magyar</strong>országon; Az egyházi házas<br />
tárlatán Medve c. képe (ősemberek vadászata) ságkötési jog történelmi alapjai; A magyar<br />
keltett feltűnést. Utolsó éveiben freskótervezés házasságijog; Az egyházi házasságkötési jog<br />
sel, arcképfestéssel és grafikai munkákkal (Já tanának kifejlődése; Az egyház és állam<br />
kob halála) is foglalkozott. F. B. szétválasztása és a francia szétválasztási tör<br />
Reiner, 1. Frigyes, karmester, szül. Budavény; A királykérdés <strong>Magyar</strong>országon (franpesten<br />
1888 dee. 19. A Zeneakadémián tanult. ciául is). s. E.<br />
1909-ben a Népopera korrepetitora, egy évvel 5. R. Zsigmond*, publicista és történész, R.<br />
később a laibacbi Landestheater első karmestere Ignác és János testvére, szül. Gyulafehérváron<br />
lett. 1914-ben a drezdai Hofoper első karmeste 1862 jún. 21., megh. Budapesten 1907- jún. 29.<br />
rének szerződtette. Ebben az intézetben fejlődött Az egyetemet Budapesten végezte. 1886-ban meg<br />
nagykoncepciójú karmesterré. 1922-ben átvette alapította az alsófehórmegyei történelmi, régé<br />
a cincinnatii szimfonikus zenekar vezetését. R. szeti és természettudományi egyletet Gyulafehér<br />
a világ legjobb karmesterei közé tartozik. Dalováron. A nyolcvanas években felfedezte hosszabb<br />
kat és vonósnégyest komponált. 1928-ban meg kutatások után az ispánlaki nagy praehistorikus<br />
hívták a budapesti Operaház főzeneigazgatói bronzleletet, mely számos más lelettel az ő birto<br />
állásába, de R. olyan súlyos feltételeket szabott, kába jutott. Értékes gyűjteményét részint a M.<br />
hogy a tárgyalások abba maradtak. K. K. Nemzeti Múzeumnak, részint pedig az általa ala<br />
2. R. Ignác, jogi író, szül. Gyulafehérváron pított múzeumnak adományozta. Tagja volt a<br />
1863 febr. 14., megh. Budapesten 1917 júl. 11. Történelmi Társulatnak, a gyulafehérvári Poli<br />
Fia R. Zsigmond alsó-fehórmegyei és gyulatikai Szemle c. politikai lapnak pedig szerkeszfehérvári<br />
főorvosnak, aki a szabadságharcban tője volt. Archeológiai tanulmányai az Archeo<br />
mint tábori orvos jelentékeny működést fejtett lógiai Értesítőben jelentek meg, az Österreichi-<br />
ki Perczel, Guyon ós Bem hadseregében. A jogi sches Rechts-Lexikonba pedig ő irta a <strong>Magyar</strong><br />
doktorátus és ügyvédi oklevél megszerzése után ország közjogára és közigazgatására vonatkozó<br />
az igazságügyminisztóriumba osztották be, ahol részt üngarisches Staatsrecht címen. Egyéb mü<br />
miniszteri osztálytanácsos, a börtönügyi, majd a vei : Egy görbe országból (elbeszélés); A válasz<br />
nemzetközi jogi osztály főnöke volt. Müvei: A matásijog reformja; A keleti vallású magyar nemgyar<br />
bíróságok szervezete és területi beosztása; zeti egyház szervezése. s. R.<br />
A közjegyzői törvény magyarázata: A magyar Reinhardt, l.Heinrich, komponista ós zene<br />
ügyvédség; A bírói és ügyészi szervezet módokritikus, szül. Pozsonyban 1865 ápr. 13., megh.<br />
sításáról szóló törvény magyarázata; Az erdé Wienben 1922 jan. 31. 1881-ben Wienbe ment,<br />
lyi birtokrendezési eljárásról szóló törvény mó ahol zenetanulmányokat folytatott ós több lap<br />
dosítása és kiegészítése : Strafanstalten TJn- zenekritikusa lett; a Wiener Zeitungnak, a kégarns;<br />
Les établissements Pénitentiaires en sőbbi Morgenzeitungnak szerkesztője is volt.<br />
Hongrie; A kegyelmezési jog. s. R. Nagyobb kompoziciói: Z>ie Minnekönigin (ko<br />
3. R. Imre, ügyvéd, az Orthodox Orsz. Iroda mikus opera); Der Söldner (drámai opera); Das<br />
jogtanácsosa, szül. Pócspetriben (Szabolcs vm.) süsse Madel (operett); Der liebe Schatz (ope<br />
1885 ápr. 18. A pozsonyi jesiván rabbi-oklevelet rett) ; Der Generalkonsul ; Krieg im Frieden :<br />
szerzett, ügyvédi képesítését a budapesti egyete Die süssen Grisetten : Fin Mcidclien für Alles :<br />
men nyerte el. 1908 óta áll az Orsz. Iroda szol Die erste Frau ; Der Gast des Königs. K. K.<br />
gálatában. Szerkesztette a már megszűnt Hitőr 2. R. Miksa*, színész, rendező és színigazgató,<br />
és <strong>Magyar</strong> Zsidó c. lapokat. Számos cikket ós tár szül. Bazinban 1873. Már kora ifjúságában elhagycát<br />
írt felekezeti és napilapokba. Dinah c. <strong>zsidó</strong>ta <strong>Magyar</strong>országot és Bécsben folytatta színészi<br />
tárgyú drámája 1919. könyvalakba jelent meg. tanulmányait. Először Bécsben, majd Berlinben<br />
4. R. János*, egyetemi tanár, jogtudós, egyház játszott és rendezői kérdésekkel is foglalkozott.<br />
jogász, R. Ignác testvére, szül. Nagybecskereken De minthogy újszerű törekvéseit idegen vezetés<br />
1865 jún. 22. Középiskolait Gyulafehérváron, az alatt nem tudta megvalósítani, megalapította<br />
egyetemet Budapesten végezte. Előbb az egyház Berlinben a Kleines Theatert, majd átvette a<br />
jog magántanára lett az egyetemen, 1915. pedig Deutsches Theatert. Közben hosszabb-rövidebb<br />
nyilvános rendes tanára az egyházjognak. Tagja ideig több más színházi vállalatot is vezetett a<br />
a M. Tud. Akadémiának, az államtudományi német fővárosban. Előadásokat rendezett óriási<br />
vizsgáló-bizottságnak és a budapesti ügyvódvizs- közönség részére a Busch-cirkuszban, egészen<br />
gáló-bizottságnak, a Szt. István Akadémiának intim, kis közönség számára pedig a Kammer-<br />
pedig főtitkára. Főbb, önálló alakban megjelent spieleben mutatott be e célra alkalmas színmű<br />
művei: Die Besetzung der Bistümer in TJngarn veket. 1922-ben bérbe adta színházait. Azóta<br />
in historischer Entwickelung bis zur Gegenwart társulatának vezetőtagjaival, meg esetről-esetre<br />
(1888); A jogtörténelem és kutatási módszerei összeválogatott mellékszereplőkkel rendezett elő<br />
(1894-); A felszentelést cím az érvényben levő jog adásokat több európai nagyvárosban. Világszerte
Relnitz — 739 — Remény<br />
híressé váltak a nyaranta Salzburgban rendezett<br />
ünnepi játékai. Több ízben járt Amerikában is,<br />
ahol filmdarabokat is rendezett. A világ egyik<br />
legkülönb rendezőjének, tartják. Nagy színészeket<br />
nevelt és sokszínű, sokhangú illuziógéppé<br />
szervezte át a színpadot. Rendezői skálája rendkívül<br />
tágas. Egyforma virtuozitással vitte színpadra<br />
Shakespearet, Ibsent, Hauptmannt, Moliéret,<br />
Strindberget, Sophoklest, Nestroyt, antik drámákat,<br />
klasszikus vígjátékokat, mc lern naturalistákat,<br />
Biedermayer-bohózatokat, lelki tragédiákat,<br />
hatásvadászó pantomimokat. Nem volt<br />
mindig kényes az eszközeinek megválogatásában,<br />
de művészi fantáziája termékenyítőén hatott<br />
nem csak a német, hanem minden nemzetbeli<br />
színpadra is. Társulata több ízben Budapesten is<br />
vendégszerepelt sz. G.<br />
Kei nitz.. 1. J5éla, zeneszerző, szül. Budapesten<br />
1878 nov. 15. Zenei tanulmányait a magyar<br />
fővárosban végezte. R. Ady Endre verseit zenésítette<br />
meg és ezekkel a finom kompozíciókkal<br />
nem csak a maga hírnevét alapozta meg, de hozzájárult<br />
a költő népszerűsítéséhez is. Egyfelvonásos<br />
operetteket és más dalokat is komponált. 1919 óta<br />
külföldön él emigrációban és egy bécsi színház<br />
karmestere. K. K.<br />
2. R.Jehosua Boruch, rabbi, szül. Kissingenben<br />
1823., megh. Gálszécsen 1912. Piatalon foglalta<br />
el a balkányi rabbi-állást, innen a gálszécsi hitközség<br />
élére került. Szerzője a Michtov Harison<br />
Vehaséni c. híres munkának és néhány írása<br />
apósa, Jungreisz Asér csengeri rabbi Menuchasz<br />
Osér c. könyvéhez csatoltan jelent meg.<br />
3. R. Max, osztrák közgazdász, szül. Pápán<br />
1851 aug. 18. A bécsi egyetemen jogot tanult és<br />
ügyvéd lett. 1878—1910 közt az Österr. Zentralbodenkreditbank<br />
jogtanácsosa, előzőleg pedig a<br />
Presse közgazdasági szerkesztője ós a Frankfurter<br />
Zeitung pénzügyi levelezője volt. Jelentékeny<br />
tanulmányokat írt az usterreichiseb.es<br />
Rechts<strong>lexikon</strong>ba és aVierteljahrsschrift f. Volkswirtschaft,<br />
Politik u. Kulturgeschichte c. folyóiratba.<br />
Müvei: Eisenbahnwesen Österreich- Üngarns<br />
(1881); International-rechtliche Streit-<br />
Iragén der österr. Eisenbahnen (1883); Expropr-iationsrecht<br />
der Eisenbahneii{l883); Rechtsverhaltnisse<br />
zwischen Staat und Eisenbahn<br />
(1884); Rücklösung und Heimfall der österr eichischen<br />
Eisenbahnen (1904); Das österreichische<br />
Staatseisenbahnwesen von seinem Anfang<br />
bis zur Jetztzeit (1913). Számos jogi ós közgazdaságtani<br />
nagyobb folyóirat állandó munkatársa<br />
volt.<br />
4. R. Nathan Feitel, rabbi, szül. Weisskirchenben<br />
(Morvaország), megh. Mádon 1862. A nagyhírű<br />
leipniki rabbinál, a Boruch Taám szerzőjénél<br />
tanult. Előbb németújvári rabbiülnök lett,<br />
később a gyöngyösi hitközség élére került és végül<br />
a hegyaljainádi rabbiszéket foglalta el. Itt 19 éven<br />
át működött. Néhány írása megjelent Divré Renaf<br />
uítpmel fiának, R. Jehosua Boruch (1. o.) gálszécsi<br />
rabbinak Michtov Horíson Vehaséni c.<br />
müvéhez csatoltan.<br />
Kelsz József, rabbi, szül. 1797. megh. Mezőcsáton<br />
1865. Elóbb Tiszalökön működött s később<br />
került Mezőcsátra. 1854-ben őt küldték ki Alexan-<br />
dersohn miskolc-csabai rabbi pöréhez a tanúvallomások<br />
felvételére. A Chaszam Szófer döntvénytár<br />
többször felemlíti nevét.<br />
Kellé, 1. Gabriella, operáénekesnő, szül. Budapesten<br />
1903. A Zeneakadémiát 1924. végezte.<br />
Ekkor a m. kir. Operaház tagjai sorába szerződtette.<br />
Lohengrin Elza-szerepében mutatkozott be<br />
az Operában. Az intézet igazgatósága méltányolta<br />
meglepően széleskörű énekkultúráját és<br />
terjedelmes szerepkört biztosított számára. Mint<br />
koncertónekesnő szintén a legelsők közé tartozik.<br />
2. R. Pál, író, szül. Budapesten 1885. Építészmérnöknek<br />
készült s miután tanulmányait elvégezte,<br />
képzőművészeti kritikus, majd hírlapíró<br />
lett. Számos tárcája jelent meg a Világban,<br />
az Újságban ós <strong>Magyar</strong> Hírlapban. Önállóan megjelent<br />
kötetei: A mi városunk (Pásztor Mihállyal<br />
közösen); Örök emlékek (elbeszélések); Muskátli<br />
(színmű, Belv. Színház); Egy perc (színmű);<br />
Ember tervez (színmű, Kamara Színház).<br />
Kemény (héberül tikva), valamely kívánság elvárása.<br />
A R. valamennyi vallás jellegzetes alkateleme,<br />
főleg azonban a bibliai <strong>zsidó</strong> vallásnak.<br />
A próféták ós a Zsoltárok telítve vannak azzal a<br />
gondolattal, hogy az embernek várnia és remélnie<br />
kell s hogy a R. egyetlen forrása az<br />
Isten. Ez a R. abból a mélységes hitből táplálkozik,<br />
hogy Isten a világ teremtője s az emberek<br />
sorsának intézője, de azonkívül Izrael megváltója<br />
is {Exod. 6. 6—8; Deuter. 7. 6; Jesája 43.<br />
4, 65. 19—25 ; Zsolt. 103. 13]; Izrael a választott<br />
nép és Isten az ő őrzője (Les. 41.8; 48. 20), aki<br />
a múltban megszabadította s a jövőre ígéretet tett<br />
a patriarcháknak, Izrael egész népének reménysége<br />
0, mint Jeremiás próféta nevezi: «Izráel<br />
reménysége és megváltója a bajok idején» (Jer.<br />
14. 8 ; 17. 13, .Zsolt. 46. 5; 119. 11.). A legsötétebb<br />
időkben is a R. tartotta meg a <strong>zsidó</strong>ságot.<br />
Már a próféták ezzel élesztik fel a kétségbeesetteket<br />
s amikor az első jeruzsálemi Templom<br />
lerombolásakor a <strong>zsidó</strong>kat fogolykóp hurcolták<br />
el, a próféták a R.-nyel vigasztalták a népet s<br />
a múltból bizonyították, hogy az isteni gondviselés<br />
őrködik Izrael felett. Ezért a szebb jövőbe<br />
vetett R. sohasem szunnyadt a <strong>zsidó</strong>ságban s<br />
különösen nőtt az a Makkabeusok alatti felkelés<br />
idején. Amidőn Antiochus Epiphanes (175—163<br />
időszám. előtt) megtámadta és meggyalázta a<br />
<strong>zsidó</strong> vallást, ugyanakkor Dániel próféta az Ég<br />
Királyságába vetett R.-ről álmodozott. A R. a<br />
<strong>zsidó</strong> vallásban még azon a meggyőződésen is<br />
alapszik, hogy Isten a világ kormányzója és bírája.<br />
«Az igazságos ember reménye boldogság,<br />
de a gonosztevő várakozása romba fog dőlni»<br />
(Példab. 10. 28. Zsolt 9. 19 ; 33. 5 ; 97.); cdsten<br />
a mi erősségünk ós menekvésünk, jelenvaló segítség<br />
a bajnak idején». (Zsolt. 16. 1.)Az apokrif<br />
irodalomban is visszhangzik a R.-be vetett hit:<br />
«Bízz Benne és meg fog segíteni téged, járj a<br />
helyes úton és helyezd reményed Ő belé» (Szirach<br />
2. 6)stb. A Talmudban a következők olvashatók<br />
aR.-ről: «Annak, aki reménységét Istenbe helyezi,<br />
Isten védelmet nyújt ezen ós a jövendő világon»<br />
(Men. 29b); «Azok, akiknek reményük Istenben<br />
van, nem töprengenek a következő nap felett»<br />
(Szóta 48b.); «Az embernek meg kell szoknia,<br />
47*
Remény<br />
hogy magában Így szóljon: Mindent, ami történik,<br />
Isten a javunkra akarja (Jóma 16a); «Egész<br />
Izrael örököse lesz a jövendő világnak)) (Szanhedrin<br />
10a.). A szebb jövőben való hit és az a R.,<br />
mely Isten igazságosságára és a kiválasztottság<br />
tudatára van alapítva, állandó gondolata és<br />
vigasza volt a <strong>zsidó</strong>ságnak a legszörnyűbb és<br />
leggonoszabb üldözések, mészárlások, kütmérgezósek<br />
és eretnekégetések idején is s ez a gondolat<br />
van hivatva arra, hogy Izrael népét a jelen<br />
korszakon is átsegítse.<br />
Remény. Zsidó ifjúsági folyóirat, havonkint<br />
jelenik meg és a <strong>zsidó</strong> nevelés egyetlen s igen<br />
hasznos orgánuma. Szerkesztője és kiadótulajdonosa<br />
Molnár Ernő dr.<br />
Reményi, 1. Antal* R. Ede (1. o.), bátyja<br />
tengerészeti író, szül. Miskolcon 1825 ápr. 15.,<br />
megh. Budapesten 1912 nov. 28. Iskoláit Egerben<br />
ós Pesten járta s 1846. ügyvéd lett. A szabadságharcban<br />
önkéntes volt Lázár György parancsnoksága<br />
alatt és századosi rangig vitte. Majd<br />
Klapka mellett szolgált és vele együtt emigrált.<br />
12 évet töltött Angliában és az Egyesült-Államokban.<br />
Részt vett az Egyesült-Államok által rendezett<br />
több expedícióban, így 1858. a Mississippi<br />
vidéki indián területen. 1861-ben visszatért<br />
<strong>Magyar</strong>országba a pestvidéki törvényszék bírája,<br />
majd törvényszéki főtanácsos lett. 1872-ben kinevezték<br />
az angol főkonzulátus jogi tanácsosának<br />
s ismét ügyvédi irodát nyitott. 1882 után a<br />
tengerészet érdekében fejtett ki élénk publicisztikai<br />
tevékenységet. Károly István főherceg<br />
1892. kinevezte a yachtraj jogtanácsosának.<br />
Midőn R. Ede Amerikába ment, ő agitált tovább<br />
a Petőfi-szobor érdekében s az ő érdemének tulajdonították,<br />
hogy 1882. a szobrot felállították. Közleményei<br />
megjelentek a Sajtóban a Földrajzi<br />
Közleményekben, a BudapestiSzemlébena Vasárnapi<br />
Újságban, a Budapesti Hírlapban. Önállóan<br />
megjelent művei: Two addresses (1862); Zur<br />
Geschichte der Donau-Flottille von den Römerzeiten<br />
bis zur Schlacht bei Mohács (1888); Nelson<br />
életrajza (ford. 1902); A szent-szövetség hadjárata<br />
II. Szelim szultán ellen (1903); Kolumbus<br />
származása és családja (Katol. Szemle 1903);<br />
Die Seeschlacht am Yalu, Vortrag (1904); Emlékkönyv<br />
a Petőfi-szobor leleplezése alkalmából<br />
(1882). — Fiai: 1. R. Ede ifj.*, kir. kathol. fógimn.<br />
tanár, szül. Chicagóban 1861. A klasszikafilológia<br />
köréből számos kitűnő tanulmányt írt.<br />
2. R. Ferenc (kőszegi)*, katonai és tengerészeti<br />
iró, nyűg. ezredes, szül. Budapesten 1868. s. R.<br />
2. R. Ede*, hegedűművész ós zenei iró, szül.<br />
Egerben 1829., megh. New-Yorkban 1898 máj.<br />
15., a Vaudeville színházban rendezett koncertje<br />
alkalmával, előadás közben. R. rendkívüli zenei<br />
tehetsége már gyermekkorában feltűnt és Bécsbe<br />
küldték tanulni. A negyvenes évek elején már<br />
Pesten koncertezett, a szabadságharc alatt pedig<br />
Görgey segédtisztje és — mint nevezték — «Görgey<br />
hegedüse» volt. A szabadságharc, leveretéee<br />
után ő is emigrált; több évig Parisban és<br />
Londonban aratott művészetével és a magyar<br />
zenével nagy sikert. Viktória királynő audvari<br />
virtuózD címmel tüntette ki. 1860-ban amnesztiában<br />
részesült; hazatért, beutazta <strong>Magyar</strong>orszá-<br />
Rendészeti törvények<br />
got ós mindenütt nagy sikerrel hangversenyezett.<br />
Az európai metropolisokba ugyan ezután is ellátogatott,<br />
de a hetvenes évek közepéig Pesten.<br />
volt állandó lakása. R. kezdte koncertjeivel<br />
Petőfi szobrára a gyűjtést s úgy ezt, mint a Széchenyi<br />
szoboralapot is ő hegedülte össze országszerte<br />
e célból rendezett koncertjein, amelyeken<br />
67,000 forintnyi összeget gyűjtött. 1870-ben<br />
Orczy Bódog báró, a Nemzeti Színház intendánsa<br />
verseaymesternek szerződtette, de egy év múlva<br />
megvált ettől az állásától. Nőül vette Fáy Antal<br />
leányát, Gizellát ós Parisba költözött, ahonnan<br />
a hetvenes évek végén Amerikába utazott. Tíz<br />
esztendei amerikai tartózkodás után családjával<br />
együtt visszatért <strong>Magyar</strong>országba, s itt a kilencvenes<br />
évek elején rendkívül sok hangversenyt<br />
adott. Nagy sikerei ismét külföldre vonzották,<br />
Parisba, majd az Egyesült-Államokba ment s itt<br />
érte utói a halál. R. nemcsak hegedűvirtuóz, hanem<br />
jelentékeny zeneíró is volt. <strong>Magyar</strong> stílusú<br />
művein kívül írt vonós-négyest, hegedűábrándokat<br />
és énekmüveket, ezek mellett pedig zeneesztétikái<br />
cikkeket magyar ós külföldi lapokba, sőt<br />
igen szellemes olasz- és törökországi leveleket<br />
is. A Hölgyfutár, a Pesti Napló, a Figyelő stb. lapok<br />
hozták időnként érdekes közleményeit. Zeneművei<br />
: Eredeti magyar népdalok és csárdások<br />
(zongorára, év nélkül); Eredeti magyar nép- és<br />
táncdal (zongorára, 1859); Repülj fecském ablakára<br />
és Ezt a kerek erdőt járom én (zongorára,<br />
1860); Nagy hallgató (hegedűre, zongora-kísérettel,<br />
év nélkül); Hulladoz a hársfavirág (1862);<br />
Gyilkos fenék malom volna (1863); Nouvelle<br />
école du violin c. alatt kiadta Chopin keringőit,<br />
mazurkáit és Bach transscriptióit. a R.<br />
Rendészeti törvények, a polgárok békéjére,<br />
biztonságára, egészségére, jólétére és erkölcsére<br />
vonatkozó törvények, melyeknek az a főcél<br />
juk,hogy megakadályozzák a bűnözést. A <strong>zsidó</strong><br />
állam már a legrégibb időben gyakorolta az ezirányú<br />
törvényhozást. A Deuteronomium (16. 18)<br />
soteriwi-ról, hivatalnokokról, a Targum peraninról<br />
beszél, amelyet majdnem valamennyi <strong>zsidó</strong><br />
kommentátor, rendőrhivatalnoknak értelmez,<br />
akinek feladata volt a bíróság határozatait végrehajtani<br />
(Peszikta Rabbati 149b ; Jad Hachazaka;<br />
Szanhedrin la, továbbá Rasi ós Ibn<br />
Ezra). A bibliai szövegek szerint a «soterim»<br />
kötelessége volt a rendelkezések kihirdetése, főkép<br />
háború idején (Deuter. 20. 5, 8, 9; Jósua 1.<br />
10, 3. 2); a király személyére való őrködés (Krón-<br />
1. 27. 1); a közmunkákra való felügyelet (Krón.<br />
11. 34. 13). Josephus (Antiquiiates IV. 8, § 14)<br />
azt állítja, hogy minden bíró két Lévi törzséből<br />
való rendőrközeggel rendelkezett. A bibliai iratokból<br />
is kitűnik, hogy valóban levitákat alkalmaztak<br />
rendőri szolgálatra (Krón. I. 23. 4; 26.<br />
29; Krón. II 36 13). Minden városnak és minden<br />
kerületnek külön rendőrsége volt; (Deuter. 1.<br />
15; Szifré Deut. 144; Szanhedrin 16b). Jehosafat<br />
király alatt az egész rendészet a legfőbb<br />
bíró joghatósága alá tartozott (Krón. II-<br />
19. 11, v. ö. u. o. 26.11). Említést találunk őrökről<br />
is, akik éjjelenként a városban cirkáltak s a<br />
gyanús személyeket letartóztatták (Énekek Én.<br />
3. 3 ; 5. 7). A jeruzsálemi Nagy Templom udvara-
Rendészeti törvények<br />
ban 21 levita látta el a rendőri funkciókat s ezek<br />
közül felváltva három éjjelenként is őrködött. Az<br />
őrség kapitánya éjjelenként lámpással végignézte<br />
hogy az őrök helyeiken vannak-e s ha valamelyik<br />
elaludt, jogában állt azt megfenyíteni s tüzet<br />
vinni közelébe (Middöt 1. 12). A Nagy Templom<br />
kapáinak kinyitása, amelyhez Josephus szerint<br />
legalább húsz ember volt szükséges, a kapusok<br />
(soőrim) kötelessége volt s a felügyeletet külön<br />
"hivatalnok látta el. A Misna (Ketubot 13a és 105a)<br />
magasabb rangú rendőrtisztviselőket említ, akik<br />
a Templom területén kihágási ügyekben bírói<br />
funkciót is végeztek és a templom-kincstárból<br />
kapták fizetésüket (Sekálim 4. 2 ós 7). Babilónia<br />
ós Palesztina <strong>zsidó</strong> községeiben a város<br />
vezetősége alá tartoztak. Kötelességük volt: a<br />
mérték ós súly felülvizsgálása (Szifra Kedősim<br />
8.. 8; Bába Bátra 89a), a piaci áruk árának<br />
szabályozása (B. B. u. o.j, földmérés és felügyelés,<br />
hogy senki a szomszéd birtok határát meg ne<br />
sértse {u. o. és Rasbam u. ahhoz, Bába Mecia<br />
107b), őrködés a városokban (B. B. u. o.), fegyveres-lovas<br />
szolgálat a külvárosokban (Bábú<br />
Botra 8a,- v. ö. Jebárnót 121b). Fizetésüket a<br />
várostól a lakók adóiból, kinevezésüket pedig<br />
az exilarchától (1. o.) kapták. A Biblia és Talmud<br />
rendészeti törvényei igen nagyszámúak. A Biblia<br />
elrendeli a korlátok kötelező építését a háztetőkre,<br />
«nehogy vért hozz házadra azáltal, hogy<br />
valaki leesik onnan» (Deuter. 22. 8). A Talmud a<br />
barlangok, pincék, kutak befedését köve tel if&rifré<br />
Deuter. 229) és a törött létrák eltávolítását (Bába<br />
Eáma 15b); a kutyákat láncon kellett tartani<br />
s csupán este oldhatták el a láncról, de csakis<br />
ott, ahol az ellenségtől való félelem jogos volt<br />
(Bába Káma 83a). Szelidítetlen állatokat, főkép<br />
vadmacskát nem volt szabad tartani s ha valaki<br />
ilyet talált bárki házában is, joga volt megölni az<br />
állatot (u. o. 80b; v. ö. Chullin 7b). Leomlott falat<br />
vagy fát a tulajdonosnak harminc napon<br />
belül el kellett takarítani, de ha veszélyes volt,<br />
akkor azonnal (Bába Mecia 117b; Ghősen Mispát<br />
416, 1). Tilos volt az utcára követ dobni (Bába<br />
Káma 50b) vagy a közutak alatt alagutat fúrni<br />
(Bábú Bátra 60a), ezt csak a városvezetősóg<br />
külön engedélyével, a rendészeti felügyelő ellenőrzése<br />
mellett lehetett. (Ghósen Mispát 417,<br />
1). Fegyvert nem volt szabad gyanús egyénnek<br />
eladni (Abóda Zára 15b; (Jore Bea. 151, 5).<br />
A helyi bíróságoknak kötelességük volt intézkedni<br />
a veszedelmesebb utak biztonságáról, hogy<br />
az utasokat baj ne érje. A bíróságok szabályozták<br />
a közlekedést és postaszolgáltatást, tartoztak<br />
gondoskodni arról is, hogy az azilumjogot senki<br />
meg ne sérthesse. Számos R.-et hagyományozott<br />
a Talmud a kereskedelem és forgalom zavartalan<br />
lebonyolításának biztosításara. Meghatározták<br />
az utak szélességét, hogy a szemben<br />
Jövő kocsik akadálytalanul kitérhessenek (Bábú<br />
Bátra 100a, b). Gondoskodás törtónt arról is,<br />
hogy a házak balkonja és a házak előtti fák ágai<br />
a kocsin, lovon vagy teveháton járókat ne sérthessék<br />
(u. o. 27b, 60a). A folyók vagy tavak kikötőinél<br />
a bozótokat és vadon növő fákat bárki<br />
kivághatta, miután azok a fuvarosok munkásságát<br />
megnehezítették (Bába Mecia 107b). Az építő-<br />
Rendészeti törvényele<br />
anyagot nem volt szabad nyílt utcán hagyni,<br />
csupán a téglát és cserepet, de a tulajdonos ez<br />
esetben is felelősséggel tartozott az esetleges károkért<br />
(u. o. 118b). A vizet nem volt szabad az<br />
utoára kiönteni a nyári évszakban s ha esőzés<br />
idején meg is engedték, aki kiöntötte, felelősséggel<br />
tartozott (Bába Káma 6a, 30a). A cbásszideus-esszóusok<br />
(1. o.) meghonosították azt a szokást,<br />
hogy az üvegdarabokat mélyen a földbe<br />
ásták el a szántóföldeken, nehogy valakit megsértsenek,<br />
mások elégették vagy folyó mentén<br />
szórták szót a törött tárgyakat^, o. 30a). A Jeruzsálemben<br />
érvényes R. eltiltották az elhasznált<br />
holmiknak az utcára való szórását, az agyagból<br />
való építkezést, a felesleges kertek ültetését (kivéve<br />
a rózsaligeteket), az apró jószág tartását s a<br />
trágya felhalmozásáta város határain belül (Bába<br />
Káma 82b). A R. fontos része az, amely a polgárok<br />
személyes szabadságára és tisztességére<br />
ügyelt. Aki valakit ellopott ós rabszolgának eladott,<br />
azt a mózesi törvények értelmében (Exod.<br />
21. 16) halállal büntették, a Az Én (Isten) szolgáim<br />
ők, nem a szolgák szo!gái», gyakran hangoztatott<br />
elv volt a rabbiknál (Bába Mecia 10a ; Kiddusin<br />
22b; mindkettő a Levit- 25. 42 alapján).<br />
A börtönbüntetés nem szerepel a Bibliában, de<br />
később alkalmazták azt. A kártalanításról törvények<br />
gondoskodtak oly esetben, mikor az igényjogosultságot<br />
bíróság állapította meg. A testi<br />
fenyítést a szigorúan megállapított mórtékben<br />
alkalmazták. A halálra ítélt megbecstelenítóse<br />
tiltva volt s a kivégzettet nem volt szabad éjnek<br />
idején a bitón hagyni (Deuter. 21. 23). A<br />
közmorálról a rabbik a legrészletesebben intézkednek.<br />
A játékost a társadalom kitaszítottjának<br />
tekintették, tanuzását bíróság előtt nem<br />
fogadták el, sem esküjÓDek nem adtak hitelt.<br />
Az egyéni tulajdonjogról részletes intézkedések<br />
és fejtegetések vannak a Talmudban. A földbirtok<br />
határát szigorúan megállapították s aki<br />
szomszédja földjére jogtalanul áthatolt, szigorúan<br />
megbüntették (Deider. 19. 14; 27. 17).<br />
Erre külön mezei rendőri intézmény felügyelt.<br />
Nem volt szabad a mezőkön sem olyan állatot<br />
tartani, amelyik a másik szántóföldjén a vetést<br />
pusztította (Bába Káyna 79b) s még a galambdúcokat<br />
is ötven öl távolságra kellett felállítani<br />
a szomszéd birtokától, nehogy az utóbbi vetésében<br />
kárt okozzon (Bába Botra 23a). Tilos volt a<br />
szomszéd birtok közvetlen közelében kutakat,<br />
gödröket és barlangokat fúrni (u. o. 17a), kemencéket<br />
pedig saját házban is csupán akkor volt<br />
szabad építeni, ha megállapították, hogy tűzveszély<br />
nem forog fenn (u. o. 20b). Az orgazdaságot<br />
büntették s ha gyanús volt egy tárgy<br />
eredete, tilos volt azt eladni. A juhásztol nem<br />
volt szabad juhot, gyapjút, tejet vagy borjút vásárolni<br />
(Bába Káma 118b), sem pedig a kertésztől<br />
fát vagy gyümölcsöt (u. o- 119a). Asszonyoktól,<br />
akiknek nem volt magántulajdonuk,<br />
valamint szolgáktól szintén nem volt szabad vásárolni,<br />
kivévén olyan tárgyakat, amelyekre nem<br />
forgott fenn gyanú, de nem volt szabad ugyanezektől<br />
megőrzésre sem átvenui tárgyakat (Bába<br />
Botra 51b). A csalás az üzletkötésnél szigorúan<br />
tiltva volt (Levit- 25. 14, 17), úgyszintén a fél-
Rendészeti törvények — 742 — Responsumok<br />
revezetósre szolgáló kétértelmű beszéd is (Bába toztatást láthatóan feltüntetett (Gittin 23a;<br />
Mecia 58b)r amely parancs a nem-<strong>zsidó</strong>val való Chósen Mispot 42, 1). & R!<br />
üzletkötésre is ugyanúgy vonatkozott (Chullin Irodalom. Bfoch Mózes, Dag mosaisch-talmudigche Polizeirecht<br />
(Budapegt 1879); Július Greengtone, Police Lawg<br />
94a). El volt tiltva a tárgyak olyan értékesítése, (Jew. Encyclop. 1904); Saalgchütz, Dag mogaische Recht<br />
amely értéküket meghaladó árra törekedett, úgy (Berlin 1853.) Hastingg, Dict. of the Bible.<br />
szintén az ilyen áruk kirakatozása is (Bába Kényi Aladár, zeneszerző, szül. Kolozsvárott<br />
Mecia 60a, b). Ha a bort vízz;el keverték, azt 1885. A budapesti egyetemen jogot hallgatott és<br />
addig nem adhatták el, amíg a vásárlóval a ke 1910 óta ügyvédi gyakorlatot folytat a fővárosverést<br />
nem tudatták (u, o.). A keverés rendőrban. Az Országos Zeneakadémián, zenemüvószi<br />
tisztek jelenlé ;ében történt (Toszefta Kelim; ós zenetanári diplomát nyert. Vonósnégyesével,<br />
Baba Káma VI. 10; v. ö. Abéda Zára 58a és zongoraötösóvel ós dalaival komoly figyelmet<br />
Basi). Érdekes és jellemző rendészeti intézkedés, keltett. Operettjei; A Kis gróf (Királyszínház);<br />
hogy az előírt módon levágott állat vérének a Tiszavirág (Királyszínház); Vandergold kisasz-<br />
főiitéren való kifolyását a hentes azért, hogy a szony (Városi Színház).<br />
barom súlyosabb legyen, nem állíthatta meg mes Béó (]%.). Tüdő. Az állat tüdejét levágatása<br />
terségesen (Chullin 113a). Különösen körülmé után a rituális higiéna szempontjából vizsgálat<br />
nyesek voltak a mérték és a súly ellenőrzésére alá veszik, annak a megállapítása végett: nem<br />
szolgáló R., amelyek a Biblia törvényein alapul szenvedett-e az állat olyan gyógyíthatatlan betegtak<br />
(Levitte. 19. 35, 36). A hamis súly és mérségben, amely miatt a húsát teréfó-nak (élvezheték<br />
használata a szoros értelemben vett magántetlen, mint az elhullott állatok húsa) kellene nyillakásban<br />
is szigorúan el volt tiltva (Deuter. 25 vánítani. A vizsgálatot rendszerint a metsző, bo<br />
13—16 ; Bába Bátra 89b). R. Levi kijelenti, hogy nyolultabb esetekben a rabbi ejti meg.<br />
a hamis súly és mérték használata nagyobb bűn, Rés, a héber alphabetum huszadik betűje.<br />
mint a-szexuális tisztasági törvények megsze Hangzóórtéke: r, tehát torokhang. Számértéke:<br />
gése, mert ez utóbbit őszinte bűnbánattal le lehet kettőszáz. Neve fejet jelent, alakja is ennek fe<br />
vezekelni, de az előbbi által okozott kárt nem lel meg.<br />
lehet, hacsak a csaló valamennyi vásárlójának Reschofszlty Artúr, rabbi, szül. Boldog kó-<br />
kárát meg nem téríti (Bába Bátra 88b). A súlyváralján (Abauj vm.) 1889 okt. 17. 1907— 1917-ig<br />
mérőt csupán kőből és üvegből volt szabad elő volt a budapesti rabbiképző növendéke. 1916-ban<br />
állítani, de sem bádogból, sem vasból, sem más avatták bölcsészdoktorrá, 1918-ban pedig rabbivá<br />
durva ércből, amelyen a piszok felhalmozódik és ugyanekkor a Pesti Izraelita Hitközség vallás<br />
(u> o. 89b). A súlymérőt nem volt szabad sóba tanára lett. 1922-ben a nagyatádi hitközség vá<br />
tenni, mert ez növelte súlyát (u. o.). A szabad lasztotta meg rabbijának és ott három évig mű<br />
lengésre tágas helyet kellett hagyni (u. o. 89a), ködött. 1925. abonyi, 1929. losonci főrabbi lett.<br />
hetente legalább egyszer a tulajdonos köteles volt Munkája: Tanchum Jerusalmi Mursid alkáfi<br />
azt kitisztítani, míg a serpenyőket minden egyes (1916). K. D.<br />
mérés után (u. o. 88a). A piaci árak spekuláció<br />
útján történő felemelését a rabbik különösen el<br />
Rés Goluszó, 1. Exilarcha.<br />
ítélték s aki mégis ezt tette, azt az uzsorással s<br />
Responsumok. Döntvénytárak, amelyek<br />
a mérték- és súlycsalókkal egyformának minő<br />
elismert talmudi tekintélyek döntvényeit tartalsítették<br />
(Bába Bátra 90b). Tápanyagokat, amemazzák.<br />
A rabbinikus irodalomnak ez a része a<br />
lyekre Palesztinának szüksége volt, nom volt<br />
Talmud lezárása után keletkezett és még ma is<br />
szabad még a szomszédos Szíriába sem szállítani<br />
virágzik. Keletkezése arra vezethető vissza, hogy<br />
(u. o.). Éhség idején tiltva volt az élelem fel<br />
a tannaiták, amorák, sabureusok iskoláinak megfelhalmozása,<br />
még az őstermelő is köteles volt<br />
szűnése után az írásmagyarázat, a törvény értel<br />
azt piacra vinni. Normális viszonyok között felmezése<br />
és a jog alkalmazása autentikus fórum<br />
halmozás meg volt engedve a tulajdonosnak, de<br />
nélkül maradt, s az interpretálás és döntés jog<br />
nem a közvetítő spekulálónak (u. o.). A gabonaköre<br />
azokban a kérdésekben, amelyek nyitva maközvetítés<br />
általában csak a pékeknek volt megradtak,<br />
az egykori intézményekről az Akadémiák<br />
engedve, olyan feltétel alatt, hogy kizáróan sütés<br />
vezetőire, majd pedig más auktoritásokra szállt<br />
céljára használták fel azt (u. o, 91a). A városi<br />
át. Az élet folyton változó formái között és a tu<br />
piacon a város lakói és eladói előnyben részesüldományos<br />
érdeklődés állandó növekedése mellett<br />
tek, jóllehet az idegen kereskedővel is igen libe<br />
új meg új kérdések merültek fel, amelyek tisztárálisan<br />
bánt a hatóság (u. o. 21b, 22a). Nőknek<br />
zást követeltek. Gyakorlati és merőben doktriner<br />
kozmetikai cikkeket idegenek is árulhattak s a<br />
kérdésekben tehát a <strong>zsidó</strong> közületek és egyes tu<br />
tradíció ezt az intézkedést Ezrára vezeti vissza<br />
dósok az akadémiák gáónjai, később más általá<br />
(Bábú Káma 82a, b). A tulajdonjog védelmére<br />
nosan elismert tudósok elé terjesztették kételyei<br />
még a következő R. voltak: kiskorúak részére<br />
ket. Ezekből a kérdésekből (héberül: saálosz) ós<br />
gyámot rendeltek ki (Ketubot 18b, 20a); be-<br />
az ezekre adott feleletekből (héberül: tesuvósz)<br />
számíthatatlanok vagyonát a hatóság kezelte<br />
alakultak ki a R., amelyek Saálosz u-Tesuvósz<br />
(Chaggiga 3b ; Jore Dea I. 5); ha az alperes<br />
néven ismeretesek a rabbinikus irodalomban. A<br />
távol voltr akkor a bíróság gondnokot nevezett<br />
R. mindent felölelnek, nehezebb bibliai, rnisna-<br />
ki részére s ha idegenben halt meg az illető, a<br />
gemára- szövegek magyarázatát éppenúgy, mint<br />
bíróság beavatkozott a birtokfelosztásnál (Bába<br />
vallásflfilozóflát, asztronómiát, kronológiát, geo<br />
Mecia 38b, 39a). Okmányokat csupán olyan anyagráfiát,<br />
matematikát, stb. s irodalmuk amely<br />
gon lehetett írni, amely minden vakarást és vál<br />
ezerhétszáz év változatos viszonyait tükrözteti<br />
vissza, kultúrtörténelmi szempontokból is rend-
Besponsumok 743 Responsumok<br />
kívül becses. A legrégibb R. az első századokban R. Isaac Alfasi (Rif) volt a leghíresebb tekin<br />
beolvadtak a legrégibb Talmudszövegekbe. Már tély ; műve Saálósz u-Tesuvósz c. először Li-<br />
a talmudi korban nagykiterjedésű tudományos vornóban jelent meg 1780. Utánuk következtek<br />
levelezés indult meg Babylonia és Palesztina francia részről R. Jákob Tam, a Szefer Hajjósor,<br />
rabbijai között. A responsum-irodalom e bevezető R Ábrahám ben Dávid Pasquióres, és R. Elie<br />
korszakában sok tekintetben hasonlóságot mutat zer ben Nathan Mayence, az Eben Haézer szer<br />
ugyanazon korszak római jogászainak döntéseizője, míg spanyol-arab részről R. Joseph ibn<br />
vel, bizonyos tekintetben pedig a keresztény egy Migas és Maimonides voltak a legnagyobb szerházatyák<br />
epistoláival is. Rendkívüli tömörség s zők. Utóbbinak döntéseit a Peer Hadór és a<br />
a tárgyhoz való szigorú ragaszkodás a főjellem Kóvec Tesuvósz ho-Pambam tartalmazza. A<br />
vonása. A gáóni-korszakban leginkább a talmudi XIII. sz.-ban a két vezető nyugati állam tu<br />
jogi viták képezték főkép a R. tárgykörét. A gáódósai mellett már németországi rabbikat is lánok<br />
válaszlevelei sok promblémáraadnak határotunk. A század legnagyobb tekintélye R. Moses<br />
zott és döntés jellegű választ. Ebben a korszakban ben Nachman (Nachmanides), a híres geronai<br />
(a IX. sz.-ig) a Kelet a Nyugat rabbijaival is tudo tudós, akinek Saálósz u-Tesuvőszja Velencémányos<br />
összeköttetésbe kerül, így pl. a szurai ben jelent meg először 1523., másodszor Zol-<br />
(Perzsia) <strong>zsidó</strong> Akadémia főnöke döntését Barkiewben 1798. Mint R. szerzője a legnagyobb<br />
cellonába küldi az ottani rabbi megkeresésére. a szintén aragoniai R. Salomo ben Aderesz volt.<br />
Az első IX. sz.-ból fennmaradt R. már a könyv Az ő responsumai öt fólió-kötetben jelentek meg<br />
nyomtatás első százada óta jelennek meg külön (I. Bologna 1539, II. Livorno 1654, III. u. o. 1778,<br />
böző kiadásokban. Konstantinápolyban jelent meg IV. Salonici 1803, V. Livorno 1805), újabb kiadása<br />
1516. a Halachósz Peruchósz min-ha Gáőnim. pedig Lengyelországban 3 folió-kötetben. E szá<br />
Régi fontos R, még a következők: Saálósz zad német rabbitekintélye R. Me'fr Rothenburg<br />
u-Tesuvósz mé-ha- Geonim (Konstantinápoly volt, akinek Saálósz u- Tesuvószja Cremonában<br />
1575); Saáré Cedek (ed. R. Nissim ben Chajim, jelent meg először 1557., míg a teljesebb kiadás<br />
Saloniki 1792); Saáié lesuvő (Leipzig 1858); Bloch Mózestől származik; ez utóbbinak címe<br />
Tesuvósz Geonim Kadmőnim (ed. D. Cassel, Szefer Tesuvósz Maharam(Berlin 1891). Francia<br />
u. o. 1868); Chemdő Genizó (Jeruzsálem 1863); részről R. Isaac ben Sósét volt híres responsum-<br />
Tesuvósz ha-Geonim (ed. Musafla, Lyck 1864); szerző. Utóbbinak műve Saálósz u-Tesuvósz c.<br />
Tóroszon sel Risonim (ed. Ch. Horovitz, Frank először Konstantinápolyban jelent meg 1546—47.,<br />
furt a. M. 1882); Tesuvósz ha-Geónim (ed. Prof. később Saálósz u-lesuvósz liorives Chadósósz<br />
Harkavy St. Petersburg, Berlin 1885); Tesuvósz c. Frenkel Dávid magyar talmudtudós adta ki<br />
Geoné Mizrach umaarov (ed. Joel Müller, 1885 ; Munkácson. A későbbi korok responsumai egyre<br />
Taám Zekénim (ed. Eliezer Askenazy, Frankfurt inkább mellőzik a vállásfllozóflai ós exegetikai<br />
a. M. 1856); Kevucasz Chachómim (ed. Warnheim, tárgykört, főkép jogi tartalmúak, emellett a<br />
"Wien 1867). Ugyancsak a régi korok responsum- későbbi szőrszálhasogató pilpul (1. o.) jelentkezik<br />
irodalmát tartalmazzaLouis (iinzbergnek, a new- bennük. Ez az egyoldalúság kétségtelenül a szayorki<br />
<strong>zsidó</strong> teológiai szeminárium kitűnő tanárákadatlan üldözések, a világtól való elzártság ós<br />
nak müve: Geniza-Studies(190z>). A késői közép elzárkózottság, a ghettóba való teljes visszavonukor<br />
hírneves tudósainak responsumait sok helyen lás eredménye és hatása. Nevesebb XVI. sz.-i<br />
kiadták a XIX. sz. folyamán, többnyire Orosz- szerzők Németországban: Israel Isserlein, a Te-<br />
Lengyelországban, folió-alakban és igen szép rumo Ghadósó, Israel Bruna, egy Saálósz u-<br />
kiállításban. Ilyenek: Aseri (Bos) Halóchósz-ja, Tesuvósz (Stettin 1860) szerzője, olasz területen<br />
R. Salomo ben Aderesznek és R. Rothenburgi R. Joseph Colon és R. Juda Minc, Törökország<br />
Meirnek responsumai, melyek közül különösen az ban R. Jacob Berab, R. Elia Mizrachi, R. Levi ben<br />
aragoniai S. b. Adereszó a legelterjedtebb. A res Habib (Velence 1560), R. Moses Alashkov (Sabponsum-irodalom<br />
benne érte el csúcspontját, de bionetta 1554), R. Joseph Caro, a Sulchan Aruch<br />
úgy ő, mint a többi szerző nemcsak a talmud- kodifikátora, R. Sámuel de Modena, R. Dávid abi<br />
jogi kérdésekre adott felvilágosítást és levele Zimra, R. Azarja da Fano (megj. Dyrhenfurthzésük<br />
kulturhiBtoriai szempontból is felbecsülban 1788). Ugyanekkor kezdenek fel lépni Lengyelhetetlen<br />
értékes anyagot szolgáltat, mert koországban is a R. szerzői, így R. Moses Isserles,<br />
ruk kereskedelmére és a kultúra egyéb ágaira R. Salom Luria és R. Meír Lublin a XVII. sz.-ban<br />
is adalékokat tartalmaz, emellett pedig telve pedig R. Áron Kaidenover, az Emunasz Lemiel<br />
van értékes filológiai, exegetikai, lexicograflai, (Frankfurt a. M. 1683) és R. Menachem Krochmal,<br />
matematikai, archeológiai és liturgiái vonatko a Cemach Cedek (Amsterdam 1775). Ugyané sz.zásokkal.<br />
A XII. sz.-ban különösen Francia- és ban német R.-szerző volt: R. Jaír Chajim Bacha-<br />
Spanyolország rabbijai írtak R.-at. A kétféle felrach, a Chovósz Jóir, míg olasz területen R.<br />
fogás és műveltség közt meglehetős különbség Sámuel Aboab, a Devar Semuel (Velence 1702)<br />
észlelhető. A tárgykör leginkább a Talmud-exe- szerzője, továbbá R. Moses di Trani es R. Jágézis,<br />
de míg a spanyol iskola logikus, tömör és kob Alfandosi, a Mucol meés (Konstantinápoly<br />
világos, a francia rabbik a dialektikára és casu- 1718) szerzője. Olasz részről a XVIII. sz.-ban lép<br />
istikára hajlamosak, ami hazájuk keresztény teo fel az utolsó responsum-szerző. Ez R. Sámuel<br />
lógiai módszerének öntudatlan visszatükrözése. Morpurgo volt, a Semes Cedókó (Velence 1743)<br />
A legnagyobb responsum-szerző Franciaország szerzője, míg Törökországban R. Joseph Nabon,<br />
ban Rasi volt, akinek döntéseit a Pardes ós a a Nechpah Bekészef (Konstantinápoly 1748) szer<br />
Machzor Vitry tartalmazza. Spanyol területen • zője Irta az utolsó nagyobb responsum-gytijte-
Részegség<br />
ményt. Ugyancsak XV1ÍI. sz.-beliek a híres R.<br />
Jákob Emden, akinek enemü müve Saálósz Jabéc<br />
(Lemberg 1884 I—II.) c. jelent meg, R. Ezekiel<br />
Landmi, a Nóda bi-Jekudő és R. Mei'r Eiaenstadt,<br />
a Pánim Meirósz szerzője. A XIX. ez.-banazután<br />
végkép egyoldalú pilpullá süllyedt az egykor<br />
klasszikus R. irodalma. Tartalmuk a jogi döntéseken<br />
kívül leginkább a rítusra vonatkozik<br />
és élesen küzd a reformok ellen, a szóles látókört,<br />
nagy műveltséget és világi ismereteket pedig<br />
teljesen nélkülözi. A legkiválóbb R. szerzői a<br />
század elejéről R. Eger Akiba (1. o.), Szófer Mózes<br />
ós Sz. Ábrahám pozsonyi főrabbik (1. o.) és Élettanán<br />
Speetor, a Beér Jichok szerzője, később<br />
pedig a Mahram Sik (1. o.). A R. irodalma a XVIII.<br />
és XIX. sz.-okban <strong>Magyar</strong>országon rendkívül<br />
gazdagon vau képviselve, de az említetteken kívül<br />
nincs köztük oly szerző, aki klasszikusnak számítana.<br />
Az egyes szerzőket l. az illető rabbik neve<br />
alatt. 8. R.<br />
IrcxWom, A felsorolt kiadásokon kívül a R.-at Ismerteti:<br />
Joel Mfiller, Brieíe und Respon-en aus der vorgaonischen<br />
Jüdischen hitteraüur (Berlin Í8861 ; u. a., Elnleitung- in die<br />
Responsen (a. o. 1891) ég Zacharias Frankéi, Entwurf einer<br />
GescWchte der naectalmudiselien Responsen (Bresiau 1865).<br />
J. Z. Lauterbach. (Jew. Encycl.).<br />
Részegség. A R.-ből eredhető szörnyű bűnt<br />
a Biblia Lot esetének elmondása kapcsán mutatja<br />
be. A Talmud a R.-et nem tekinti olyan állapotnak,amely<br />
megszünteti a jogi fel el ősségeiig-«&iwtrakt.<br />
65a ezeket állapítja meg: A részeg ember<br />
adásvétele adásvételnek számít; ha a részeg ember<br />
főbenjáró bűnt követ el, halálra ítélik, ha<br />
olyan vétséget követ el, amiért megvesszőzés jár,<br />
megverik. Egyszóval ugyanúgy ítélik meg mindenben,<br />
mint az épelmójűt, csupán imádkozása<br />
nem számít. Ezt a felfogást akceptálta Maimonides<br />
és a Sulchan Áruch (Ghósen Hámispot<br />
222, 22) is, de ugyanezen princípiumok az angolamerikai<br />
jogban máig is irányadók.<br />
Rétli Alfréd, festő, szül. Budapesten 1888.<br />
Első kiállításán a Művószházban (1912) erősen<br />
kubista irányú kompozícióival tűnt föl, melyeket<br />
Parisból küldött haza. 1922-ben rendezett<br />
gyűjteményes kiállítást a Belvedere Szalonban.<br />
Az itt bemutatott tájképei, figurális kompozíciói<br />
és arcképtanulmányai már egyszerűsítésre való<br />
törekvésük mellett erősen a természethez közeledtek.<br />
A háború előtt Berlinben ós Parisban rendezett<br />
gyűjteményes kiállításokat. P. B.<br />
Réthi Leopold Ludwig, orvostanár, szül.<br />
Abaújszinán 1857 jún. 18., megh. Bécsben 1924.<br />
A bécsi egyetemen tanult, később Sehnitzler tanár<br />
asszisztense volt. 1824-ben az orr- ós gégebajok<br />
magántanára s az Alig. Krankenhaus gégespecialistája<br />
lett. Utóbb rk. egyetemi tanárnak nevezték ki.<br />
Főbb müvei: Die Krankheiten der Nas'e, ihrer<br />
NebenhöhlenunddesRachens(1892); Die Krankheiten<br />
des Kehlkopfes (1890—900); Die Motilitatsneurosen<br />
des weichen Gaumens (1893) ;<br />
Die polyvoide Rhinitis «. ihre Behavdlung<br />
(1894); Die laryngealen Erscheinungen bei der<br />
multiplen Sklerose des Gehirns u. des Rückenmarks<br />
(1907). Ezenkívül számos orvosi folyóiratban<br />
jelentek meg szaktanulmányai.<br />
Réthy, 1. Laura*, operetténekesnő, szül.<br />
Nagykőrösön 1866. A régi Népszínháznak volt<br />
U<br />
Révai<br />
ünnepelt primadonnája 1881 óta, de vidéken is<br />
játszott, főleg népszínművekben, mindig nagysikerrel.<br />
Később, mint Rudnyánszky Gyula költő<br />
felesége, Amerikába ment, ahol 1906. a bostoni<br />
Operához szerződött.<br />
2. R. Mór, műegyetemi tanár, matematikus,<br />
szUl. Nagykőrösön 1846 nov. 9., megh. Budapesten<br />
1925 okt. 16. Szülővárosa gimnáziumában,<br />
azután a budai és bécsi műegyetemeken tanultj<br />
majd az elő bbi helyen tanársegéd lett, de Eötvös<br />
Lóránt és Trefort miniszter Göttingenbe ésHeidelbergbe<br />
küldték ki tanulmányai folytatására. Hazaérkezésekor<br />
1874. Trefort kinevezte a kolozsvári<br />
egyetemre a matematika ós fizika rendes tanárává,<br />
1886-tól kezdve pedig haláláig a József<br />
Műegyetemen volt a matematika nyilvános rendes<br />
tanára. 1878 óta levelező, 1900 óta rendes<br />
tagja volt a M. Tud. Akadémiának és az Orsz.<br />
Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottságnak. Tanulmányai<br />
magyar szakfolyóiratokban,főleg azonban<br />
a Mathematische Annalenben jelentek meg. A<br />
M. Tud. Akadémia őt bízta meg Bólyay Tentamenjének<br />
kiadásával, amit R. Kőnig Gyulával<br />
(1. o.) együtt teljesített. Egyéb tanulmányai<br />
a Kolozsvári Orvos-Természettudományi Társ.<br />
Értesítőjében, az Akadémiai Értesítőben, a Poggendorff-fóle<br />
Annalenben, a Természettudományi<br />
Közlönyben, a Wiedemann Annalenben, a Mathem.<br />
és Fizikai Lapokban, a Math. és Természettud.<br />
Értesítőben jelentek meg. önálló könyvalakban<br />
megjelentek: A Diffraetió elméletéhez (1874);<br />
A kerületre redukálható felillet egészletek elméletéhez{l814t);Aháromméretü<br />
homogén tér(1875);<br />
Apropeller ésperipeller felületek elméletéhez<br />
(1875); A fény törése és visszaverése (1880);<br />
A sarkított Jényrezgés (1880); Folyadéksugarak(1894);<br />
Überschwere Flüssigstrahlen(í8'ó8).<br />
Révai, 1. Lajos, jogi író, R. Sámuel (1. o.)<br />
testvéröccse, szül. Eperjesen 1844 jan. 1., megh.<br />
Budapesten 1918 aug. 17. A budapesti és több<br />
külföldi egyetemen tanult, majd ügyvéd lett és<br />
sokáig szerkesztette az Ungarische Gerichtshalle<br />
c. folyóiratot, majd a Jog. c. szakfolyóiratot.<br />
Önálló alakban megjelent művei: Strafreform<br />
und Gefangnisivesen (1874); Budapest gyermekei<br />
(1874); Der Ungarische Strafprocess<br />
und die Stellung des Verteidigers in der U-ntersuchungu.<br />
Schlussverhandlung (1881); Bűnügyi<br />
statisztika (1901); A magyar színházi jog mai<br />
érvényében (1907).<br />
2. R. Leó, könyvkiadó, R. Lajos ügyvéd testvére,<br />
szül. Eperjesen 1844. Tanulmányait külföldön<br />
végezte, majd 1868. ő alapította Bécsben a<br />
Ploh c. humorisztikus lapot, amiért a hatóságokkal<br />
összeütközésbe került. 1869-ben Pesten<br />
telepedett le s nagyarányú antiquáriumot nyitott.<br />
Emellett mint kiadó is jelentékeny volt; ó<br />
adta ki Jókai, Mikszáth, Kiss József, Szathmáry<br />
Károly, Degré, Vajda János s más nagy írók<br />
műveit. Bátyjával együtt megalapította a Révai<br />
Testvérek könyvkiadóvállalatot ós emellett az<br />
első tudományos antiquáriumot, amely főleg a<br />
Hungarikák terén tűnt ki.<br />
3. R. Mór,János*, alegnagyobb magyar könyvkiadó,<br />
szül. Eperjesen 1860 febr. 24., megh. Budapesten<br />
1926 júl. 7. R. Sámuel (1. o.l fia. A bu-
Révai 745 — Révész<br />
dapesti és lipcsei egyetemen és az ottani világt<br />
hírű könyvkiadóknál tanult, majd 1880. helópetaz<br />
atyja által alapított Révai Testvérek könyvkiadóvállalatba,<br />
melyet ő fejlesztett mai színvonalára.<br />
1880-85 közt szerkesztette a Regényvilág<br />
c. szépirodalmi folyóiratot, majd résztvett<br />
Az Osztrák-<strong>Magyar</strong> Monarchia írásban és képben<br />
c. gyűjtemény szervezésében, 1893. pedig<br />
Jókai ötvenéves írói jubileuma alkalmából müveinek<br />
százkötetes nemzeti díszkiadását 6 szervezte<br />
oly módon, hogy a költő százezer forint<br />
tiszteletdíjat kapott. 1895-ben a cégátalakulásakor<br />
annak vezérigazgatója lett és maradt haláláig.<br />
Megszerezte a Pallas Nagy Lexikona tulajdonát<br />
és 1910. megindította saját főszerkesztésében<br />
a Révai Nagy Lexikona c. húszkötetes legnagyobb<br />
terjedelmű és leg modernebb magyar <strong>lexikon</strong>t.<br />
Emellett igen sokat írt magyar és külföldi<br />
lapokba, munkatársa volt a Magazin für die<br />
Literatur d. Auslandes c. folyóiratnak, a háború<br />
alatt és után pedig élénk publicisztikai tevékenységet<br />
fejtett ki. Ilyirányú művei: A világháború<br />
végcélja; Anglia kiválása Európából (1915); A<br />
béke útja (1917); A magyarság ügye a külföldön<br />
(1917); <strong>Magyar</strong> demokrácia, magyar választójog<br />
(1917); Egy magyar ember nyílt levele<br />
Wilsonnoz (1918); Földet a népnek, pénzt az<br />
országnak (1918); <strong>Magyar</strong>ország integritása és<br />
a wilsoni elvek (1920); Jókai és a magyar ügy<br />
a külföldön (franciául is); Jogeset a szerzői jog<br />
köréből; A Révai Nagy Lexikonénak története.<br />
Ezek közül a legtöbb megjelent német és francia<br />
nyelven is. Ezenkívül: Die Deutsche Sprache<br />
in Ungarn; Briefwechsel mit Prof. Eucken<br />
(1916); La doctrme de Monroe appliquée a<br />
l'Europe (1916); Le militarisme allemand<br />
(1916); La voix de la paix (1917); L'idéal<br />
démocratique de Ventente et la Hongrie (1918).<br />
Pontosabbak azonban ezeknél azok a sorozatok,<br />
amelyeket az Ő szerkesztésében adott ki a vállalat.<br />
Ezek: a Világkönyvtár, Mesterművek,<br />
Politika és Társadalom, Olcsó Jókai e. gyűjtemények,<br />
melyekkel a magyar kultúra terjesztésére<br />
igen sokat tett. s. E.<br />
4. R. Ödön*, könyvkiadó, szül. Eperjesen<br />
1862 júl. 29. R. Sámuel (1. o.) fia. Középiskolai<br />
tanulmányai végeztével külföldön képezte magát<br />
a könyvszakmában, majd belépett az atyja<br />
által alapított Révai Testvérek cégbe, 1908. pedig<br />
megalapította a Könyves Kálmán Mükiadó Rt.-t.,<br />
melynek igazgatója lett. Nagyban hozzájárult a<br />
magyar műkereskedelem fejlesztéséhez ós a magyar<br />
képzőművészeti alkotások sokszorosításához,<br />
a magyar műlapoknaka külföldön való terjesztéséhez,<br />
propagálásához, amelyet ő irányit.<br />
r 5. R. Sámuel, könyvkiadó és író, szül. Sebes-<br />
Kellemesen (Sáros vm.) 1833áprA3.,megh. Budapesten<br />
1908 nov. 13. Eleinte könyvkötő inas volt<br />
es több nagy városban, így Bécsben is dolgozott,<br />
miközben nemcsak szakmájában képezte ki magát,<br />
hanem alapos és nagy műveltségre is sz.ert<br />
tett.i 856-ban Eperjesen telepedett le, mint könyvkötő,<br />
de már pár év múlva megvásárolta a Benezur-félo<br />
könyvkereskedést, mellyel 1869. Budapestre<br />
költözött, Leó öccsével megalapította a<br />
Révai Testvérek Rt.-t, mely sokáig személyes<br />
tulajdona volt, későbh pedig fiai R. Mór János és<br />
Ödön vezetésébe ment át és tett szert országos<br />
nagy hírre. Az 6 érdeme a magyar könyvkereskedelem<br />
színvonalának emelése és a <strong>Magyar</strong><br />
Könyvkereskedők Országos Egyletének megalapítása.<br />
Ez utóbbinak elnöke volt. R. nagyműveltségű<br />
és a tudományokban valóban járatos férfiú<br />
volt, aki magyar ós német nyelven is értékes<br />
művet irt A társadalmi jólét feltételei címen<br />
(1901 németül Grundbedingungen der gesellschaftlichen<br />
Wohlfahrt, 1902). V. ö. Steinhofer,<br />
«R. S. élét- ós pályarajza» 1910). S.K.<br />
Bévay Bódog*, nyűg. táblai bíró és jogtudományi<br />
író, szül. Budapesten 1872. Miután a budapesti<br />
tudományegyetem jogi karán befejezte<br />
tanulmányait, bírói pályára lépett. 1917-ben ítélőtáblai<br />
bíró. 1920-ban nyugalomba vonult, azóta<br />
gyakorló ügyvéd Budapesten. A szaklapokba<br />
sok kisebb tanulmányt irt a házassági jog köréből,<br />
önálló munkái: A járásbírósági pervezetés ;<br />
A meghatalmazás be nem csatolásának következményei<br />
a járásbírósági eljárásban; A járásbírósági<br />
tömegnap ; Tanulmány a német járásbíróságokról<br />
; Házassági eljárás a Bp. gyakorlatában<br />
; Az elhagyásos per; A hűtlen elhagyás.<br />
Révész, 1. Adolf, író, szül. Vácon (Pest vm.)<br />
1854. Munkatársa az Alföldnek és Arad és Vidékének.<br />
Önálló kötetei: A társaságból; Az élőt<br />
iskolájából.<br />
2. R. Béla, író, szül. Esztergomban 1876. Mint<br />
hírlapíró a Népszavánál kezdte el pályáját és<br />
legelső irodalmi írásain is már erősen érződött<br />
az a szociális tendencia, amely későbbi<br />
munkásságában is megnyilatkozik. De míg a<br />
fiatalkori, realisztikus stílusú novelláiban ez a<br />
szociális érzés nyersen ós kiélezetten jut kifejezésre,<br />
a megállapodott ós kiforrott R.-nél a proletár-sorsnak<br />
és az emberi szenvedéseknek lírai<br />
költőjére találunk rá, akinek humanizmusa mélyen<br />
érző emberszeretetéből fakad. Számos novellájában<br />
<strong>zsidó</strong> vonatkozású témákkal is foglalkozott.<br />
Valósággal költészetté csiszolódik a prózája,<br />
mintahogy egész írói pályáján a stílusnak teljesen<br />
egyéni ötvözésére törekszik és ez a stíluskitéjlődése<br />
egyre egyenletesebben viszi közel ahoz az<br />
írásmódhoz, amelyhen a R.-i egyéniség erős lírával<br />
átfütötten, heves és nyugtalan ritmusban jelentkezik<br />
a maga szimbolikus ós nehézdiszítésü<br />
képeivel. Mondatvezetósét merész gondolatkapcsolások,<br />
a szavaknak és kifejezéseknek expresszív<br />
lüktetése jellemzi. Munkái: Emberek arca ;<br />
Forgatagban ; Űj novellák ; A nagy börtön ;<br />
Találkozás Hamupipőkével; Velük — értük;<br />
Nyomor: Egyedül mindenkivel; Miniatűrök;<br />
Beethoven stb. Ady Endréről három kötetet írt:<br />
visszaemlékezéseit Ady Endre életéről, verseiről,<br />
jelleméről, és a két kötetes Ady tragédiáját. R.<br />
huszonötéves írói jubileumakor 1928. az Athenaeum<br />
kiadta munkáinak gyűjteményes kiadását.<br />
3. R. Béla, közgazdász és szakíró, szül. Óbecsón<br />
1887 jün. 2. A Szigligeti társaság választmányi<br />
tagja. Munkatársa a <strong>Magyar</strong> Pénzügynek, Pénzintézeti<br />
Szemlének, Középeurópai Lloydnak, továbbá<br />
közgazdasági cikkei jelentek meg a <strong>Magyar</strong>országban<br />
és a Pesti Hirlapban. Önálló<br />
munkál: Jogi tanácsadó és gyakorlati útmu-
Révész — 746 — Rlesz<br />
totó; A kettős könyvelés alapelvei. Igazgatója<br />
volt a Nyíregyházi Általános Takarékpénztárnak.<br />
Jelenleg bank-vezérigazgató.<br />
5. R. Géza*, pszichológus, szül. Siófokon 1878<br />
dee. 9. A budapesti egyetem jogi fakultását végezte<br />
és miután doktorátust tett, kísérleti pszichológiával<br />
és filozófiával kezdett foglalkozni.<br />
B célból a berlini, müncheni és göttingeni egyetemeken<br />
folytatta tanulmányait, majd hazajövet<br />
a budapesti egyetemen a kísérleti pszichológia<br />
magántanára, később nyilvános rendkívüli tanára<br />
lett, egyszersmind megszervezte a főváros pedagógiai<br />
szemináriumának lélektani laboratóriumát,<br />
melynek vezetője volt 1919 közepéig. A forradalmak<br />
alatt a pszichológia nyilvános rendes tanárává<br />
nevezték ki, de azután külföldre távozott s<br />
1920-tól kezdve az amsterdami pszichológiaipedagógiai<br />
intézet igazgatója lett. Főbb művei:<br />
Zur Grundlegung der Tonpsychologie(1912);<br />
Erwin Nyiregyházy, Rsychologische Analyse<br />
eines musikalisch hervorragenden Kinaes<br />
(1916); A tehetség korai felismerése (1918);<br />
Das frühzeitige Atiftreten der Begabung und<br />
ihre Erkennung (1921): Experimeníel Study<br />
in Ábstration in Monkeys (1925); Musikgenuss<br />
bei Gehörlosen (1926). Ezeken kivül küion lenyomatként<br />
megjelent tőle: AbMngigkeit der<br />
Farbenschwellen von der achromatischen Erregung<br />
; Experimentellpsychologische Vntersuchungen<br />
an Hühnern; Leichtsinn der Nachtvögel;<br />
Orthosymphonie, melyek a Zeitschr. flir<br />
Psychologieban jelentek meg. A Zeitschr. für<br />
angewandte Psychologieban irott nagyobb tanulmányai:<br />
Selbstbeobachtung bei Kinder7i; Über<br />
«audition» colorée» stb. Felesége Alexander<br />
Magda*, esztétikus, Alexander Bernát, egyetemi<br />
tanár leánya, szül. 1885 szept. 13. A budapesti<br />
egyetemen tanári és bölcsószetdoktori oklevelet<br />
szerzett s több tanulmánya jelent meg a<br />
Budapesti Szemlében és az Athenaeumban. Önálló<br />
müve: A relief (1909), igen értékes esztétikai<br />
tanulmány. Sz. G.<br />
6. R. Margit*, férj. Hrabovszky Józsefné,<br />
szül. 1885. Gyógypedagógiai és kriminálpedagógiai<br />
író, egy gyermekszanatórium tulajdonosa.<br />
Számos tanulmányt, cikket írt a gyógypedagógia<br />
és kriminálpedagógia tárgyköréből magyar és<br />
német nyelven. Megírta Czeke Marianeval együtt<br />
Gróf Brunsurik Teréz élet- és jellemrajzát (1926).<br />
7. R. Mihály, író ós hírlapíró, szül. Kemenesmibályfán<br />
(Vas vm.) 1884. A Szocializmus szerkesztője<br />
és a Népszava s. szerkesztője. A szocialista<br />
munkásmozgalomban élénk részt vesz s<br />
mint főv. biz. tag a főváros politikájában is.<br />
Számos agitációs és ismertető füzetet írt. Nagyobb<br />
munkái: A magyarországi munkásmozgalom<br />
története; Somogyi Béla élete és munkássága<br />
; Szocialista községi politika a gyakorlatban.<br />
8z. G.<br />
8. R. Sámuel, főmérnök, szül. Tata-Tóvároson<br />
(Komárom vm.) 1852. Tanulmányait Münchenben<br />
végezte., Cikkei a <strong>Magyar</strong> Nyelvőrben, Természettudományi<br />
Közlönyben, a <strong>Magyar</strong> Mérnökés<br />
Epitészegyesület Közlönyében jelentek meg.<br />
Müvei: A föld (ford., Budapest 1880. két köt.);<br />
Vasúti szótár (két köt., magyar-német-francia,<br />
Budapest 1885—86). Szerkeszti a mórnökegyestilet<br />
közlönyét.<br />
Révés-í-Ferryman Ferenc, festő, szül. Siófokon<br />
1893. Figurális kompozieiókat és tájképeket<br />
festett erősen dekoratív fölfogásban, mely leginkább<br />
színes grafikáiban az ú. n. stencilekben<br />
érvényesült. Londonban tanult, ott volt 1916. elsó<br />
gyűjteményes kiállítása is. <strong>Magyar</strong>országon kiállított<br />
a Műcsarnokban, a <strong>Magyar</strong> Stúdióban grafikai<br />
munkákat, gyűjteményes kiállítása volt a<br />
Nemzeti Szalonban, azután Németországban állított<br />
ki. A Belvedere Szalonban rendezett nagysikerű<br />
budapesti kiállítása után Amerikába költözött,<br />
ahol a New Yorki Brooks-School zenetermében<br />
festett freskókat. F. B.<br />
Revü, negyedik a Tórához hívottak között.<br />
Ríchter Hugó, ideggyógyász, szül. Kőszegen<br />
(Vas vm.) A budapesti egyetem ós külföldi<br />
tanulmányainak elvégzése után a Jendrassik klinikán<br />
gyakornokoskodott. Tíz évig volt a Schaffer<br />
professzor vezetése alatt álló agyszövettani intézet<br />
tanársegéde. 1922 óta a budapesti Zsidó kórház<br />
idegosztályának vezető főorvosa. Tudományos<br />
munkássága főleg az agyvelő ép és kóros<br />
szövettanára vonatkozik. Külföldön leginkább a<br />
hátgerincsorvadás kórszövettan mivoltára vonatkozó<br />
vizsgálatai ismeretesek. R. fedezte fel a<br />
szifilisz kórokozóját a gerincvelő hátulsó gyökereiben.<br />
Más vonatkozású kutató munkássága a<br />
klinikai neurológia körébe tartozik. Tanulmányai<br />
túlnyomórészben külföldi szaklapokban ós<br />
folyóiratokban jelentek meg. v. A.<br />
Richtmann Mózes, rabbi, szül. Homonnán<br />
(Zemplén vm.) 1880 szept. 22. 1895—1905-ig<br />
volt a budapesti Rabbiképző növendéke, közben<br />
egy félévig a breslaui Jüdisch-theologisches Seminarban<br />
tanult. 1904-ben avatták bölcsészdoktorrá<br />
Budapesten, 1906. pedig rabbivá. Azóta a<br />
Pesti Izr. Hitközség segédrabbija. 1907-ben az Országos<br />
Izr. Tanítóképző Intézet tanárává nevezték<br />
ki, ahol a héber tárgyakat adja elő. Eredményűvel<br />
művelte a magyar <strong>zsidó</strong> történetet és több<br />
e tárgykörbe vágó monográfiát tett közzé. Munkái:<br />
Az arab <strong>zsidó</strong> újplatonikusok (Budapest<br />
1904); Landau Ezékiel és a magyar <strong>zsidó</strong>ság<br />
(Budapest); A régi <strong>Magyar</strong>ország <strong>zsidó</strong>sága<br />
(Budapest); Ortodoxia és cionismus (Budapest).<br />
Cikkei a <strong>Magyar</strong> Zsidó Szemlében, az Imit évkönyveiben,<br />
a JewishEncyclopediában,a Goldziher<br />
Emlékkönyvben, a Bacher Emlékkönyvben,<br />
a Zsidó Szemlében jelentek meg. F. r>.<br />
Richzeit Arthur, hírlapíró, szül. Nagy-Eresén<br />
(Maros-Torda vm.) 1872. Beutazta Európát, Amerikát,<br />
résztvett a spanyol-amerikai háborúban, a<br />
Dreyfuss-pör tárgyalásán, majd Kolozsvárott<br />
ujságíróskodott s szerkesztette a Fáklya c. hetilapot.<br />
Élményeit megírta Éhezve a világ körül o.<br />
müvében (Kolozsvár 1902).<br />
Riesz, 1. Frigyes*, egyetemi tanár, matematikus,<br />
szül. Győrött 1880 jan. 22. Budapest, Zürich<br />
és Göttingen egyetemein tanult 8 már 1911. a<br />
Kolozsvári egyetem tanárává, 1914. ny. rendes<br />
tanárává nevezték ki. Tagja a Magy. Tud. Akadémiának.<br />
Tanulmányai főleg a függvénytan,<br />
halmazelmélet és projektív geometria körébe<br />
vágnak és küt- ós belföldi szakfolyóiratokban je-
Rlmaszécs — 747 — Roboz<br />
lennek meg. Legfőbb müve: Les systémes d'équa- töltenek be. így Hazay Samu ny. honvédelmi mitions<br />
linéaires a une infinité d'inconnues (1913). niszter (1. o.), Lichtschein Adolf kir. tanácsos,<br />
2. B. Marcell*, matematikus, R. Frigyes test vármegyei tisztifőorvos, vasúti egészségügyi fővére,<br />
szül.'Győrött 1886. Tanulmányait Budapestanácsos, nóh. Bleier Leó tb. megyei tisztifőorvos.<br />
ten, Göttingenben és Parisban végezte s 1911. a Heinrich Béla állami gyermekmenhelyi igazgató<br />
stockholmi egyetem magántanára lett. Szakérte- és néhai Kármán Aladár megyei kórházigazgató.<br />
kezesei, amelyekben a matematikai sor-elmélet A hitközség évi 120,000 é. koronás költségvetés<br />
több súlyos problémájával foglalkozik, magyar, sel dolgozik s 25,000 c. koronát költ szociális* és<br />
német, angol és olasz nyelven jelentek meg. fllantrópikus célokra. A hitközség anyakönyvi<br />
A Dirchlet-fóle sorokról szóló és Hardy neves an területéhez Rimakokova, Klenocz, Osgyán, Rimagol<br />
matematikussal együtt írott könyve 1915. jebánya és Tiszolc községek tartoznak. Lélekszáma<br />
lent meg Cambridgeben Tlxe generál theory of 940, a családok száma 250, adót 240-en fizetnek.<br />
Dirchlefs series címen. Nagy ügyelmet keltett a Foglalkozás szerint a hitközségi tagok túlnyomó<br />
trigonometrikus sorokról Hilbbel együtt írott terrészt kereskedők és iparosok, de sok közöttük az<br />
jedelmes német tanulmánya is. Sz. G. orvos, ügyvéd, tisztviselő stb. A világháborúban<br />
Rimaszécs (Siac, Cs.-Szl.), kisk. Gömör vm. a hitközség 85 tagja vett részt, akik közül 5 en<br />
1653 lak. A <strong>zsidó</strong> hitközség 1876. alakult és or- estek el. A hitközség mai vezetősége: Singer<br />
thodox alapon működik. Az első elöljárók Róth Rezső főrabbi, Lichtschein Adolf dlszelnök, Lusz-<br />
Dávid, Denker Mór és Singer Simon voltak. Az tig Menyhért elnök, Braun Soma alelnök, Radó<br />
első rabbi Grünfeld Mór volt, aki 1911. jesivát Ármin pénztárnok, Kardos József ellenőr, Kozma<br />
létesített.' 1900-ban épült a templom. Működő in Ármin ós Bernát Dezső gondnokok, Seb lösz Latézmények<br />
: Chevra Kadisa, Talmud Tóra és Nőjos titkár.<br />
egylet. A háborúban 20-an vettek részt. 1918-ban Rippner Farkas, nagyiparos, szül. Nagy<br />
a rimaszécsi <strong>zsidó</strong>kat teljesen kifosztották ós váradon 1886. Megalapítója az Első Nagyváradi<br />
többen súlyosan megsebesültek. A hitközség 34 Fésű- és Celluloidgyár R.-t.-nak, amely egyike a<br />
családban 158 lelket számlál. Adófizető tag 24. legjelentősebb erdélyi iparvállalatoknak. Élénk<br />
Foglalkozásuk: 27 kereskedő, 1 orvos. 1 köz munkát fejt ki a hitéletben, különösen a <strong>zsidó</strong>ság<br />
tisztviselő, 1 gazdálkodó és 1 egyéb. Évi költ kultur-mozgalmaiban. Elnöke a Pro Palesztina<br />
ségvetés 15.000 cK. Mai vezetősége: Grünfeld ligának. r>. s.<br />
Bfraim rabbi, Seidner Bertalan, Schwartz Dezső, Rituális fürdő, a Talmudban messzemenő<br />
Róth Mór és Reiner Bertalan.<br />
részletességgel szabályozott fürdő, nők tisztulá<br />
Rimaszombat (Bimavská Sobota, Cs.-Szl.), sára. Eredetileg a Tóra írja elő a tisztulást nem<br />
rend. tan. város, Gömör vm. 7000 lakossal. R.-on csak nők, hanem férfiak számára is különféle<br />
a szabadságharc előtt <strong>zsidó</strong>k nem lakhattak. tisztátlanodás eseteire. Ez utóbbiak számára szóló<br />
A szabadságharc után többen költöztek be R.-ba előírás azonban a vallásgyakorlatban a szent<br />
s ezek közül Böhm Izsák, Hegedűs Lipót, Kohn földi vonatkozású törvények alá foglaltatott,<br />
Adolf, Binét József, Glauser Mózes és Felsenburg melyek érvényüket vesztették. A fürdőzés rituá<br />
József 1851. megalapították a hitközséget. Első lis fontossága mégis mind nagyobb jelentőségre<br />
rabbiul Friedmann M. Ábrahámot választották, emelkedett a <strong>zsidó</strong>ságban és a férfiak is vallá<br />
aki még megyei rabbi volt. Az első elöljárók sos cselekedetnek tartják a rendszeres tisztálko<br />
Kohn Adolf, Böhm Izsák és Felsenburg József dást. A chásszideusok valóságos kultuszt űznek<br />
voltak. A hitközség 1868. építette fel templomát a fürdőzésből. Minden reggel imádkozás előtt<br />
a magyar izr. vallásalap ós a hitközségi tagok megfürödnek, sokan a zárt fürdőnél előnyben ré<br />
támogatásával. Népiskolát nem tart fenn a hitszesítik a szabad fürdőt, s még télen is meglékeközség,<br />
csupán egy Talmud Tórát létesített, mely lik a folyó jegét ós megmerülnek a hideg vízben.<br />
kóttanerős ós 70 növendéke van. A hitközség in Fontos szerepe van a R.-nek a Tóra-írásnál is.<br />
tézményei: Chevra Kadisa (al. 1851), elnöke A Tóra-író (szőfer) mielőtt hozzáfogna a Tóra<br />
Szalwendy Gyula, Talmud Tóra egyesület (1923) másolásához, megfürdik. Nólkülözhetlen a R.<br />
vezetője Singer Rezső főrabbi, a Nőegylet (1886), a háztartás számára is, mert új edény hasz<br />
mely Bleier Leónó elnöklete alatt áll, az Ozer nálatba vétele csak abban az esetben van meg<br />
Dalim egylet, melyet (1883) néhai Singer S. Leó engedve, ha előbb a fürdőben megmerítik. Mind<br />
főrabbi alapított, a Salom Jehuda ifjúsági egylet ezeknél fogva a R. a hitélet egyik legfontosabb<br />
(1926), melyet Singer Rezső főrabbi irányit, a tartozéka és minden hitközséget már a kodifi<br />
Mirjam Leányegylet (1928) elnöknője Sándor Jókált törvények köteleznek arra, hogy R. tartzsefné<br />
és a Cion egylet (1928), melynek Székely son fenn. F. M.<br />
Imre az elnöke. Az alapítási évszámokból is lát Róbert Emmerich*, német színész, szül.<br />
ható, hogy a R.-i orthodox hitközség keretén be Pesten 1847 máj. 21., megb. Würzburgban 1899<br />
lül pár év óta lelkes és céltudatos <strong>zsidó</strong> munka máj. 29. Jogi pályára késztilt, de 1865. színész<br />
folyik, ami Singer Rezső főrabbi agilitásának lett. Több nagy német színpadon, így Berlinben<br />
köszönhető. A hitközségnek, illetve Talmud Tórá is sokáig működött, 1872 óta pedig a bécsi Burgjának<br />
pár száz kötetet kitevő könyvtára van. színháznak volt tagja, majd örökös tagja. Szerel<br />
A hitközségben néhai Singer S. Leó főrabbi munmes ós hős szerepekben kora legünnepeltebb<br />
kái jelentek meg (A hitágazatok. Bibliai törté színművészei közé tartozott.<br />
net ós Kötelességtan). A hitközség területén la Roboz, 1. Aruior, tanár, író, szül. Nagyvárakók<br />
és az onnan elszármazottak között többen don 1869 jan. 18. A budapesti egyetemen és<br />
vannak olyanok, akik előkelő társadalmi pozíciót a párisi Sorbonneon tanult, majd a budapesti
Roder — 748 — Rohonc<br />
VI. ker. áll. főreáliskola tanára lett, egyszersmind<br />
pedig az Athenaeum könyv kiadó-társulat lektora.<br />
Fiatalabb korában a Zsidó Hiradó és az Egyenlőség<br />
munkatársa volt ós sok héberből fordított<br />
költeménye jelent meg. Főleg, mint ifjúsági író<br />
jelentékeny ós körülbelül ötven kisebb-nagyobb<br />
képes verseskönyve jelent meg. Nagyobb ifjúsági<br />
munkái: Történetek az iskolából; XII<br />
Nyuszkó őfelsége birodalmából (1920); N. E.<br />
M. 0. Regény a diákéletből (1923); Klárika<br />
iskolás évei; A babatündér stb. Sz. G.<br />
2. 11. Imre, színházigazgató, szül. Budapesten<br />
1892 febr. 15. A budapesti egyetemen folytatott<br />
jogi tanulmányokat, de hamarosan a filmszakmában<br />
kezdte meg tevékenységét. Előbb a Projectograph-fllmgyár<br />
titkára lett, majd szerkesztette<br />
az első mozi-szaklapot a Mozgófénykép Híradót.<br />
Később a Phőnix filmgyárnak és az Apolló-kabarénak<br />
volt igazgatója és 1921. a Vígszínház igazgatója<br />
lett a Ben Blumenthal-féle színházi érdekeltség<br />
megbízásából.<br />
3. B. József, gyógypedagógus, szül. Dunapatajon<br />
1864. Azorsz. siketnéma tanintézet igazgatója.<br />
Igen nagyarányú pedagógiai munkásságot<br />
fejtett ki a Néptanítók Lapja, s a <strong>Magyar</strong> gyógypedagógiában,<br />
amelyet szerkesztett is. önálló<br />
művei: A siketnémák és vakok álmai; A dadogás<br />
gyógyítása; A gyengetehetséyüek oktatása ; Mi<br />
a dadogás és hogyan lehet rajta segíteni. Irt számos<br />
gyógypedagógiai tankönyvet is.<br />
Roder Adolf, pedagógus, hittudományi iró,<br />
Radó Antal atyja, szül. Eesényen 1833., megh. Balatonvörsön<br />
1899. Több vidéki városban tanított,<br />
majd a szombathelyi <strong>zsidó</strong> elemi iskola igazgatója<br />
lett. 42 évig működött s megkapta az<br />
arany érdemkeresztet. Cikkei a <strong>Magyar</strong> Izraelita,<br />
Ben Chananja, Jüdische Volksschule, Néptanítók<br />
Lapja ós a Vasmegyei Lapok hasábjain jelentek<br />
meg. Számos tankönyvet írt és szerkesztette a<br />
Vasmegyei Figyelőt az Eisenburger Nachrichtent,<br />
Jenseits der Donaut és a <strong>Magyar</strong> Honpolgárt.<br />
Róheim Géza, ethnológus, szül. Budapesten<br />
1891 szept. 12. Az egyetemen geográfiát tanult<br />
Budapesten, majd Lipcsében, Berlinben és<br />
Liverpoolban etnológiát hallgatott. Sokáig a<br />
Nemzeti Múzeum néprajzi osztályán volt alkalmazva,<br />
de 1920. állásától felfüggesztették. 1921ben<br />
elnyerte a szellemi tudományokra alkalmazott<br />
pszichoanalízis köréből hirdetett legjobb<br />
mnnkára az elsó nemzetközi pályadíjat. 1928<br />
elején a primitív népek tanulmányozására Ausztráliába<br />
ment. Számos kitűnő tanulmányt irt az<br />
Etnográfiába és a Freud-féle Imagóba. önállóan<br />
megjelentek a következők: Sárkányok és sárkány<br />
ölő hősök (1911)., németül: Drachen und<br />
Drachenkampfer (1912); Adalékok a magyar<br />
néphithez (1913); A varázserő fogalmának eredete<br />
(1914); A kazár nagyfejedelem és a turulmonda<br />
(1917); Spiegelzauber (1919); Adalékok<br />
a magyar néphithez (1920); Das Selbst (1921);<br />
Primitive man and environment (Í921). Ez utóbbi<br />
munkájával korunk egyik jelentékeny ós külföldön<br />
is nagyrabecsült ethnológusa lett. sz. G.<br />
Rohonc (Rechrntz, k.) nagyk. Vas vm. 4137<br />
lak. A XVI1I. sz.-ban a megye első városa volt<br />
ós a <strong>zsidó</strong>k is korán alapították itt meg hitköz<br />
ségüket. A R.-i hitközség nemcsak egyike a legrégibb<br />
magyarországi hitközségeknek, de hosszú<br />
ideig a legtekintélyesebbek közé tartozott és befolyása<br />
az egész Dunántói <strong>zsidó</strong>ságára kiterjedt<br />
ós Vas, Zala és Somogy <strong>zsidó</strong>ságának valósággal<br />
központja volt egészen a XIX. sz. elejéig. A hitközség<br />
első alapítóinak ós elöljáróinak neve ismeretlen.<br />
A R.-i <strong>zsidó</strong>knak aBatthyányak voltak<br />
a védő-uraik, a birtokukon élő <strong>zsidó</strong>kat ők látták<br />
el véd-levelekkel a jogtalanság korszakaiban. A<br />
hitközség fejlődése a XIX. sz. második felében,<br />
a kiegyezés folytán beállott gazdasági helyzet<br />
következtében megállott. Pedig 1735. nagyságra<br />
nézve még a hatodik helyen állott az országban,<br />
a XVIII. sz. második felében több mint kétszáz<br />
családot számlált kerületével együtt, ami jelentékeny<br />
szaporulatot mutat, ha tudjuk, hogy 1687.<br />
még csak 36 családból állott a hitközség. 1848.<br />
csupán R.-on 209 <strong>zsidó</strong> család élt, amely aztán<br />
mire elérkezett a XX. sz., leapadt 60—70 családra.<br />
A hitközség mai létszáma is ezen a nívón<br />
mozog, aránytalan kis számban azokkal a sírkövekkel<br />
szemben, amelyek alatt három század<br />
letűnt nemzedéke nyugszik a <strong>zsidó</strong> temetőben. A<br />
temető első olvasható sírköve az 1682. esztendőt<br />
tünteti fel, azonban bizonyos, hogy maga a temető<br />
sokkal régibb. Eredeti területét 1827. megnagyobbították.<br />
A hitközségnek a XVII. sz. első felében<br />
még csak kis imaháza volt, egy 1649-ből való<br />
frigyszekrény-függöny őrzi ennek az emlékét. Az<br />
ereklyét a község jámbor asszonyai ajándékozták<br />
annak idején a hitközségnek. Később az egyik<br />
Batthyány gróf építtetett a községnek zsinagógát,<br />
amelynek használatát évi bór fejében engedte<br />
át. 1707-ben aztán a <strong>zsidó</strong>k 500 forintért<br />
megvásárolták a zsinagóga tulajdonjogát. R.<br />
annyira központja volt a <strong>zsidó</strong> életnek, hogy<br />
1718. szüksége mutatkozott annak, hogy új ós<br />
nagyobb templomot építsen a hitközség. 1727-ben<br />
megvásárolták a templomkörüli telket ós épületet<br />
600 frt-ért. Idekerült a paplak és az iskola.<br />
Ezt a templomot 1855. restaurálták és még ma is<br />
épségben fennáll a katolikus templom szomszédságában,<br />
ami ellen építése idején élénken tiltakozott<br />
az egyház, de a türelmes Batthyányak<br />
nem befolyásoltatták magukat. A templom felépítésének<br />
emléke a császári udvarhoz közelálló<br />
SámsonWertheimer nevéhez fűződik. A R.-i templom<br />
kegyszerei antiquitásuk révén jelentős értékűek.<br />
Három antik serlege 41 lat ezüst, a tórakorona<br />
147 lat ezüst. A tóravért nem tüntet fel<br />
évszámot, de mindenesetre a XVII. sz.-ból való.<br />
Egy tóravért 1718 évszámot visel az újabb templom<br />
építésének idejéből. Két tóratorony Gitl,<br />
Józel hakohón leánya ésLea, Lemel Áser leánya<br />
ajándéka. Az 1649-ből származó frigy szekrényen<br />
kívül a legrégibb ereklye 1727-ből való. A feliratok<br />
a függönyök felső részén csak két-három<br />
rövid sort tartalmaznak, ellentétben a XIX. sz.<br />
óta divatozó terjengős feliratokkal. Az adományozó<br />
a hitközség egyik elnöke, Mesullam Ziszl,<br />
Cevi fla ós annak neje, Gitl, Jákob leánya volt.<br />
Egy 1751-ből való dús keleti szövetből készült<br />
függönyt Jákob fla és neje Frumet, Lipmann hakohén<br />
leánya ajándékozott a templomnak. A harmadik,<br />
amely 1794ből való, Peis Léb, Ezríel
Róna — 750 Rósa<br />
könyvkritikákat írt. Kritikai tanulmányai és<br />
versei könyvalakban is megjelentek.<br />
2. R. József, szobrász, szül. Lovasberónyben<br />
(Fejér vm.) 1861. Tanulmányait Budapesten<br />
s a bécsi Képzőművészeti Akadémián végezte.<br />
1882-ben a király ösztöndíjával három évig<br />
Zumbusch mesteriskolájában dolgozott. Berlinben<br />
1885. első nagyobbszabású szobrával (Sz.<br />
Sebestyén és Olimpiai győző) a római ösztöndíjat<br />
nyerte el. A Műcsarnokban 1880. Megszorult<br />
faun c csoportjávíd a Rökk-díjat, Savoyai<br />
Jenő lovasszobrával a kis aranyérmet,<br />
József és Putifár felesége faszobrával a nagy<br />
aranyérmet nyerte el. Antikizáló aktok után, az<br />
új barokk értelmében, realisztikusan mintázott<br />
klasszikus tárgyú alakokat alkotott (Utolsó szerelem,<br />
1890; Anakreon, 1904; Zeneleckét adó<br />
faun, 1898; Zsuzsanna és a vének, 1908 — 9;<br />
Judith és Holofernes; Saul és Dávid; Ádám<br />
és Éva; Deborah éneke dombormű, a <strong>zsidó</strong> leánygimnáziumban).<br />
Több szobra és a Kis türelmetlen<br />
c. csoportja a Szépmüv. Múzeumban van.<br />
A múlt század 90-es éveitől fogva rósztvett csaknem<br />
minden nagyobb emlékszoborpályázaton és<br />
díjakat is nyert. Emlékszobrai között a legkiválóbbak<br />
: az eredetileg Zenta városa részére rendelt<br />
Savoyai Jenő herceg barokklendületű lovasszobra<br />
Budán (1899), a Kossuth-szobor Szegeden<br />
(1902) és Erzsébet királyné nemes egyszerűségű<br />
álló szobra Gödöllőn (1902). Egyéb emlékszobrai<br />
még: Kossuth Miskolcon (1898) ós Rozsnyón<br />
(1907), Zrim/iMklősBudapesten(1902), Szemere<br />
Bertalan Miskolcon (1906), Klapka Komáromban.<br />
A kerepes! temetőben levő síremlékei: Klapka<br />
György, Erkel Sándor, Telepy Károly, Greguss<br />
Imre és a Loeser-család síremléke. Számos arcképszobra<br />
között legismertebb: Konti József,<br />
Bánffy Dezső, Andrássy Dénes gróf hermája a<br />
Műcsarnok előtt. Ő készítette a Képzőművészeti<br />
Társulat 50 éves jubiláris plakettjét. Dekoratív<br />
munkái között a legkiválóbbak a veszprémi megyeháza,<br />
a marosvásárhelyi múzeum, a budapesti<br />
Leánykiháza8Ító Egylet palotájának, az üllői-úti<br />
Szülészeti klinika, a Vígszínház, az új Országház,<br />
az Igazságügyminisztórium palotájának, a Széchenyi-<br />
és Gellért-fürdő, a Korvin mozgószínház<br />
szobordíszei. Egyideig bronz öntőműhelyt is tartott<br />
fönn. Egyik legújabb munkája Dienzl Oszkár<br />
zeneszerző síremléke a kerepesi temetőben (1928).<br />
A Benczúr Társaság tagja. A Képzőművészeti<br />
Társulatnak hosszabb ideig elnöke volt. Aranyérmet<br />
nyert Antwerpenben és Parisban, Grand<br />
Prixt Londonban. F. B.<br />
3. R. Sámuel, orvostanár, szül. Halason 1857<br />
ápr. 1., megh. Budapesten 1910 febr. 14. A budapesti<br />
egyetemen tanult, majd Bécsben lett Kaposi<br />
Móric (1. o.) hírneves dermatológus asszisztense.<br />
1886-ban Budapesten nyilvános ambulatóriumot<br />
alapított szegény bőrbotegek részére. 1889 ben<br />
egyetemi magántanár, 1899. nyilvános rendkívüli<br />
tanár s mint ilyen utóda lőtt tanárának, Sehwimmer<br />
Ernőnek (1. o.) úgy a katedrán, mint a Szt.<br />
István-kórház dermatológiai osztályán, melyet<br />
haláláig vezetett. Szakmájában világhírű specialista<br />
volt, aki külföldi, főleg angol ós német<br />
szakfolyóiratokban állandóan dolgozott. Főbb,<br />
önállóan megjelent munkái: Malleus humidus<br />
acutus hominis (1884); A buja v. nemi betegségek<br />
(1894 és több kiad.); Impus erythematosus(1901);<br />
A rhinoscleroma kórtanához (1901); Az eczema<br />
kérdéséhez (1902); A gangraenák aetiologiája<br />
(1 903); Venereás betegségek (1903); Nosocomxális<br />
gangraena (1904); A tüoerculosisnak bőrön és<br />
nyálkahártyán való nyilvánulása (1904). Börgy'ógyászat-syphilidologiai<br />
kézikönyve németül<br />
is megjelent 1909. s. R.<br />
4. R. Zsigmond, meteorológus, szül. Turdossinban<br />
1860 dec. 13. Tanulmányait a budapesti egyetemen<br />
végezte s miután tanári képesítést és doktorátust<br />
szerzett, belépett a Meteorológiai Intézetbe,<br />
ahol 1900. aligazgató, 1912. igazgató lett.<br />
Számos szaktanulmányt írt a Természettudományi<br />
Közlönybe, a Meteorologisehe Zeitschriftbe,<br />
az Időjárásba. Nagyobb, önálló alakban megjelent<br />
munkái: A légnyomás a magyar birodalomban<br />
(1897); A hőmérséklet évi menete <strong>Magyar</strong>országon<br />
(1900); <strong>Magyar</strong>ország hőmérsékleti viszonyai<br />
(1904); Éghajlat. I. Általános rész (1907),<br />
II. <strong>Magyar</strong>ország éghajlata (1909).<br />
Rónai, 1. Ármin, német író, szül. Maros-Tordán<br />
1864 jan. 16. Németországba származott 8<br />
mint novellaíró jó nevet szerzett magának. Jelenleg<br />
Heidelbergben él. Regény- és novellakötetei:<br />
Der Kamf ums Mandat; Leutenant Schwerenöter;<br />
Vor zwanzig jahren ;• Mannheimer<br />
Erinnerungen; Ja, in Abbazzia; Villacher<br />
Rádium; Asien und, Afrika; Lustige Quellengeister;<br />
Das Heiratsbad; Der Nachtwachter<br />
von Wipfen; An der Neckarmauer; Der Galakutscher.<br />
2. R. János, ügyvéd, szül. Gyulafehérvárott<br />
1849 szept. 25., megh. Budapesten 1919 aug. 29.<br />
Jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte.<br />
Egyideig közjegyzőhelyettes volt Győrött,<br />
majd Fogarason és Balázsfalván folytatott ügyvédi<br />
gyakorlatot. Hosszú ideig Alsó-Fehér-m. tb.<br />
főügyésze volt. Erdély több városában megszervezte<br />
a 48-as függetlenségi pártot. Résztvett 1897.<br />
az első cionista világkongresszuson Bázelben s<br />
onnan hazatérve többekkel együtt megvetette<br />
alapját a magyar cionista mozgalomnak. Herzl<br />
Tivadarral sűrűn levelezett a mozgalom ügyében.<br />
Első elnöke volt a <strong>Magyar</strong> Cionista Szövetségnek,<br />
majd mikor lemondott elnöki tisztéről, a szövet-<br />
.ség örökös díszelnökóvé választották. Főbb munkái:<br />
Nacionalizmus és kozmopolitizmus különös<br />
tekintettel a <strong>zsidó</strong>ság mai helyzetére (1875);<br />
Zionismus in Ungarn (1897). v. A.<br />
3. R. Zoltán, ügyvéd, szocialista politikus,<br />
társadalomtudományi író, szül. 1880. A,Társadalomtudományi<br />
Társaság titkára, a Huszadik<br />
Század munkatársa s a Szocializmus szerkesztője<br />
volt. Tevékeny részt vett a szocialista mozgalomban<br />
és a Károlyi kormányban államtitkár, a<br />
kommünben igazságügyi népbiztos volt. A forradalom<br />
után emigrált, azóta Bécsben ól. Önálló<br />
könyve: Az általános választói jog és ellenségei<br />
(1907).<br />
Kosa Izsó (várhelyi), ügyvéd, szül. Szegeden<br />
1848 jan. 6., megh. u. o. 1918. A gimnáziumot a<br />
piaristáknál, az egyetemet Bécsben ós Budapesten<br />
végezte. Már ügyvédjelölt korában résztvett az
Rose tévósz — 751 — Rosenák<br />
emancipációs mozgalmakban, a <strong>Magyar</strong> Izraelita<br />
c. lap alapításában is Mezeivel, Tenczerrel és<br />
Ágaival együtt s a lap egyik főmunkatársa lett.<br />
Sok értékes cikket írt a lapba, de a legnagyobb<br />
feltűnést az oroszországi <strong>zsidó</strong>król írt cikksorozatával<br />
érte el. A <strong>zsidó</strong> kongresszusnak egyik<br />
legfiatalabb képviselője és jegyzője volt. A kiegyezés<br />
után Szegedre költözött, ahol rövid idő<br />
alatt vezető pozícióba jutott. A város közéletében<br />
rendkívüli befolyása és a törvényhatósági közgyűlésen<br />
döntő szava volt. A legfőbb és legfontosabb<br />
bizottságok elnöke volt. A szabadelvű pártot,<br />
később a munkapártot, mint elnök, szintén ő vezette.<br />
Az «Árpád» páholy nagymestere és 1886<br />
óta haláláig az ügy védi kamara elnöke volt. Igen<br />
értékes munkásságot fejtett ki az árvíz utáni<br />
rekonstrukcióban, mint a kir. biztosságnak első<br />
tanácsosa. Nagy odaadással foglalkozott a hitközség<br />
ügyeivel is és 1882. a hitközség elnökének<br />
választották meg. Az egyetemes magyar<br />
<strong>zsidó</strong>ság érdekében kifejtett munkássága pedig<br />
úgy talált elismerést, hogy a XII. községkerület<br />
elnöki székébe került. Haláláig tartó tisztsége<br />
alatt megerősítette a régi intézményeket és több<br />
újat is létesített. A nagyhírűvé vált új templom<br />
építése is részben az ő nevéhez fűződik. A közügyek<br />
terén kifejtett munkásságáért a király<br />
magyar nemességgel tüntette ki.<br />
Rose tévés* (h.). Összevont, rövidített szavak<br />
több szó kezdőbetűiből. Abbreviatura.<br />
Ros Chódes, az újhold héber neve. A hónap<br />
első napja a zsinagógai évben ünnepnap számba<br />
megy. Munkaszüneti jelentősége nincsen, de a liturgiája<br />
ünnepi jellegű. Van egy- és van kétnapos<br />
R. A kétnapos R. esetében az első nap az előző<br />
hónap 30. napjának számít (1. Luach). A Tisri<br />
újholdját külön nem ünneplik meg, mert az ros<br />
hasonóval esik össze. A R.-sal járó liturgiái változások<br />
a nap sorrendjében a következők: A sacharísz<br />
áldozati részébe beiktatják a vonatkozó<br />
szakaszt (IV. Mózes 28.11—15). A teflllóban/aále<br />
vejóvót (1. o.) mondanak és abba beiktatják a nap<br />
nevét. A teflíó után a tachanun elmarad. A teülót<br />
közvetlenül fél-hallói követi, kivéve tévész havát,<br />
mikor chanukka 7. napja is van — egész hallóit<br />
mondanak. Tóraolvasás van(l. o.), melynek anyaga:<br />
IV. Mózes 28. fejezet 1—15. versek. Ha R. szombatra<br />
esik (de más különleges nappal nem esik<br />
össze. 1. Négy szombat, Chanukka), akkor megváltozik<br />
a haftóra szövege is. Maftirnak nem a hetiszakasz<br />
végét ismétlik, hanem a fenti áldozati szakasz<br />
szombati és újholdi részeit. A maftir ilyenkor<br />
Jesája könyvének 66. fejezete, amely a prófétának<br />
az újholdkor és szombaton szentélyben való megjelenéséről<br />
szól. Ha történetesen újhold vasárnapra<br />
esik, a prófétai szakasz: Sámuel első könyve<br />
20. fejezet 18—42. versek, amely rész elején ((holnap<br />
újhold vagyon.) kifejezés fordul elő. Muszáfot<br />
is mondanak, külön erre az alkalomra szóló<br />
7 áldásos tefilót. Szombat-R.-kor a két tefllot<br />
-összevonják az átó jócarló kezdetű részbe. A<br />
napi Zsoltár után reggel a 104. zsoltárt mondják,<br />
mely a természet szépségét írja le. A minchó<br />
ima teflllójába beiktatják jaále vejóvó szakaszt.<br />
A tachanun elmarad. A maariv ima téfilójába<br />
beiktatják a jaále vejói)ó szakaszt. Az újholdat<br />
a Jom-Kippur-Kótón előzi meg s a birchasz levonó<br />
követi. F. D.<br />
Rós Cliódes-bencsolás, szóval jelzi a közönség<br />
azt a zsinagógai szertartást, melynek keretében<br />
a közeledő hónapot kihirdetik és megáldják.<br />
Az újholdat megelőző szombati muszaf istentiszteleten<br />
a jekumpurkon és mi sebérach szakaszok<br />
után mondják a jehi rócón kezdetű imát, melyben<br />
a hónapnak sikeréért, benne tartalmas életért<br />
imádkoznak. Az ima szövege a közönséges időszámítás<br />
III. 8z.-ából való, Ráv mondotta el naponta,<br />
imájának befejezése után. Majd az újhold<br />
kihirdetése következik, amit az előimádkozó<br />
végez a közönség felé fordulva a Tórával kezében,<br />
kihirdetvén, hogy a következő hét hányadik<br />
napján köszönt be az új hónap. Ez a szertartás<br />
elül hónap végén tisri hónapra vonatkoztatva<br />
elmarad, miután a tisri első napjaira eső ros<br />
hasónó ünnepekről úgyis tudomást szerez a közönség,<br />
F. D.<br />
Itoseu Sándor, író ós hírlapíró, szül. Sopronban<br />
1843. A német sajtóba írta esztétikai cikkeit és<br />
szépirodalmi műveit. Haláláig dramaturgja volt<br />
a wieni Stadttheaternek, amelynek számos színművet<br />
írt, fordított és dolgozott át, köztük a magyar<br />
Toldi István Gornelia c. müvét is. K. K.<br />
Kosénak, 1. István, sebész, szül. Budapesten<br />
1901 márc. 5. A budapesti és bonni egyetemeken<br />
két orvosi diplomát szerzett. A bonni<br />
egyetemen Garré profeszor asszisztense volt és<br />
Verworn a híres fiziológus laboratóriumában dolgozott.<br />
1926 óta a budapesti Verebély-klinikán<br />
működik. Önálló kutatásainak eredményeként<br />
feltűnést keltő dolgozatai jelentek meg a legelőkelőbb<br />
német tudományos folyóiratban, a Zeitschrift<br />
für allgemöine Phisiologieben, a szemölcsös<br />
bőrdaganatokról. Az Orvosképzés külön füzetében<br />
nagy tanulmányt írt a verejtékmirigyek<br />
tömlős daganatairól. v. A.<br />
2. B. Lipót, rabbi, szül.' Pozsonynádason 1869<br />
okt. Tízéves kora óta tanult a leghíresebb jesivákban<br />
s a berni egyetemen lett bölcsészeti doktor.<br />
1896-ban Bréma hitközsége főrabbijául választotta.<br />
Itt nem csak a hitéletet lendítette fel, de nemes,<br />
meleg szívével sokat tett különösen a világháború<br />
alatt az üldözött lengyel és orosz <strong>zsidó</strong>k<br />
érdekében. Több jótékonysági és kulturális intézményt<br />
létesített (népkonyhákat, betegrendelőket<br />
ós kulturegyleteket). Az ő kezdeményezésére vezette<br />
be a Norddeutscher Lloyd óceánjáró hajóin a<br />
rituális, konyhát. 1924-ben Amerikába ment, hogy<br />
a brémai új zsinagóga és a nevét viselő menház<br />
számára támogatást eszközöljön ki, ami sikerült<br />
is neki. Visszautaztában a hajón halt meg. Számos<br />
filozófiai cikket írt. Megjelent egy nagyobb, értékes<br />
tanulmánya a héber nyelv fejlődéséről, Der Fortschritt<br />
der hebraischen Sprachwissenschaft<br />
vom 10-ten bis zum 13-ten Jahrhundert, 1898,<br />
mely orientalisták számára ma is forrásmunkául<br />
szolgál. Egy kötetbe gyűjtve kiadta halachikus<br />
munkáit, Maamar Mordechai, talmudische<br />
Erklárungen zu dem 8-ten Traktat cím alatt.<br />
Ezt a művet talmudi körökben nagy elismeréssel<br />
fogadták. Megjelent még egykötetnyi beszéde:<br />
Beden, 1901. Hagyatéka, melyben sok tudományos<br />
munka maradt, sajtó alatt van. v. A,
Rosenákné Behr — 752 — Rosenbíatt<br />
3. R. Miksa, főorvos, szül. Pozsonynádason<br />
1867. A budapesti egyetemen tanult s miután az<br />
orvosi diplomát elnyerte, főleg a sebészetben képezte<br />
ki magát. Eleinte az Izraelita-kórház alorvosa,<br />
majd a Szent ístván-kórház h. sebészfőorvosa,<br />
Í920-ban pedig az orthodox-izraelita<br />
kórház igazgató főorvosa lett. 0 kezdeményezte<br />
úgy ezen utóbbi kórház, mint az orthodox izraelita<br />
nyilvános rendelő intézet létesítését. Ennek<br />
az intézetnek is ő az igazgatója. 1920 óta fővárosi<br />
bizottsági tag és a pesti izraelita hitközség<br />
választmányának is régebben tagja. A háborúban<br />
folytatott működéséért több magas kitüntetést<br />
kapott. Munkatársa több hazai és külföldi orvostudományi<br />
szaklapnak. Felesége: R.-né Behr<br />
Blanka írónő (1. o.), R. Lipót bremeni főrabbi<br />
(1. o.) pedig testvéröccse. v. A.<br />
Rosenákné Belír Blanka, írónó, szül. Pakson<br />
(Tolna vm.) 1881 máj. 7. Negyvenéves korában<br />
kezdett el írni. Meglepő stíluskészséget eláruló<br />
első novellái az Egyenlőség, a Múlt és Jövő<br />
és a napilapok hasábjain jelentek meg. Regényei:<br />
Judit, Éva-és Házasság (Pantheon 1928). Ez<br />
utóbbi könyvével nagy sikert aratott. v. A.<br />
Rosenbaum, 1.Ábrahám Lits, rabbi, megh.<br />
1877. Előbb nyitrai rabbiülnök volt, innen Pozsonyba<br />
költözött. Megjelent müvei: Ben Jehuda<br />
respousumok, Sosanasz Avróhom ós Meor<br />
Énajim.<br />
2. R. Amram, rabbi. Csodatevő hírében állt.<br />
1814-ben albertirsai rabbi lett. 1820-ban a hegyaljamádi<br />
hitközség élére került. 1826-ban Erec-<br />
Jiszroelbe ment, ahol Szafet városában telepedett<br />
le és ott halt meg.<br />
3. R. Gerson Lits, halévi, tályai rabbi, megh.<br />
1901. Nagynevű tudós volt. Megjelent Mésiv<br />
Devorim c. responsum-gytíjteménye, de még sok<br />
müve van kéziratban.<br />
4. R. Móse Arje Léb, halévi, pozsonyi dajan,<br />
megh. 1877. Megjelent művei: Moszo Di~Jeruso~<br />
lajim, kommentár a Jerusalmihoz, Onijo Dejono,<br />
kommentár a Sulchan Aruch különböző<br />
részeihez, Imrósz Hasém homiletikus magyarázatok.<br />
Több responsuma jelent meg a Mésiv Devorim<br />
c. responsum-gyüjteményében.<br />
Rosenberger, 1. Bernát (gyalui), földbirtokos,<br />
szül. 1829., megh. 1909 szept. 17. Mint<br />
nemzetőr vett részt a szabadságharcban. A fegyverletétel<br />
után gazdálkodott és faiparral foglalkozott.<br />
Tagja volt Kolozs vármegye törvényhatósági<br />
bizottságának. 1888-ban magyar nemességet<br />
kapott gyalui előnévvel.<br />
2. R. Ede, rabbi, szül. Balkátiyban (Szabolcs<br />
vm.) 1859 nov. 10., megh. Ókanizsán 1913.1880—<br />
1890-ig volt a budapesti rabbiképző növendéke.<br />
1889-ben avatták bölcsészdoktorrá Budapesten,<br />
1891. pedig rabbivá. Ugyancsak ez évben választotta<br />
meg főrabbijává az ókanizsai hitközség, ahol<br />
22 évig működött.<br />
Rosenberg, 1. Gyula, képviselő, szül. Kis-<br />
Cellben 1856 szept. 12. A budapesti egyetemen<br />
tanult jogot ós 1880. ügyvéd lett. Különösen a<br />
tengeri jog tanulmányozásával foglalkozott.<br />
Előbb Vas vármegye tb. aljegyzője, majd fővárosi<br />
ügyvéd ós az Adria tengerhajózási r.-t.<br />
jogtanácsosa lett. Nagy feltűnést keltett gróf<br />
Batthyány Istvánnal vívott halálos kimenetelű<br />
párbaja, melyért 9 havi államfogházra ítélték,<br />
de királyi kegyelem 3 hóra szállította azt le.<br />
1891-ben az Adria vezérigazgatója lett és ebben<br />
az állásában, melyet haláláig töltöttbe, sokat tett<br />
a magyar biztosítási ügy fejlődéséért. 1892-ben<br />
szabadelvű programmal képviselői mandátumot<br />
kapott és ezt több cikluson át viselte<br />
2. R. József, rabbi, szül. Balassagyarmaton<br />
1829., megh. Püsi ökladányon 1905. ápr., ahol<br />
37 éven át volt rabbi. Tanítványa volt Eisenstadt<br />
Meir (1. o.) ungvári rabbinak és szerzője<br />
a Jad Jószéf című háromkötetes halachikus<br />
műnek (1863 ós köv.). Tíz éven át ágyban fekvő<br />
beteg volt és ez idő alatt írta meg nagy munkáját.<br />
Fiai közül fi. Izsák Debrecenben, R. Menáchem<br />
Hadházán volt rabbi. (V. ö. Stein, «<strong>Magyar</strong><br />
Rabbik»).<br />
3. R. Lipót, hitközségi titkár és író. Nagyműveltségű<br />
férfiú volt, aki a múlt század derekán<br />
irodalommal is foglalkozott és igen jelentékeny<br />
munkákat írt. Az általa szerkesztett Jahrbuch<br />
für die israelit. Gemeinde m Ungarn (1860—61)<br />
az akkori hazai <strong>zsidó</strong>ság statisztikájára és adminisztrációjára,<br />
hitközségi állapotára vonatkozóan<br />
ma igen értékes forrás. Szerkesztője volt<br />
még az Arader Zeitungnak s azonkívül írt műve:<br />
Das Gesetz vom Jahre 1848 und die Gleichberechtiguvg<br />
der Juden in Ungarn (1861).<br />
4. R. Sándor, aradi főrabbi, szül. Makón 1844.,<br />
megh.Aradon 1909 aug. 3. Nagyváradon és Bécsben<br />
járt gimnáziumba, Lipcsében pedig az egyetemre.<br />
U. o. tett filozófiai doktorátust. Teológiai<br />
tanulmányait a breslaui rabbiszemináriumban<br />
végezte. 1868-ban a nagyváradi kongr. hitközségben,<br />
1876. Kaposváron, 1885. pedig Aradon<br />
lett főrabbi, mint Steinhardt J. (1. o.) ós Chorin<br />
Áron (1. o.) utóda. 1895-ben nagy feltűnést keltett<br />
azzal, hogy vegyes házasságot áldott meg<br />
templomi esketós alkalmával. A magyar <strong>zsidó</strong>ság<br />
tálliberálisnak ítélte álláspontját és R. ellen<br />
heves harcot indított. Kiváló műveltségű férfiú<br />
és elismert, nagyszerű magyar és német hitszónok<br />
volt. Eötvös József, Deák Ferenc és Lőw<br />
Lipót feletti emlókbeszédei füzetalakban is megjelentek,<br />
írt tanulmányokat a <strong>Magyar</strong> Zsidó<br />
Szemlébe és az IMIT Évkönyvébe. Egyéb művei:<br />
Die mosaische Echtheit der Kónigsurkunde in<br />
Deuteron. Ein geschichtliche-theologische Studie<br />
(Halberstadt 1867); Das Judentum und die<br />
Nationalitátsidee (Kaposvár 1885); A <strong>zsidó</strong> és<br />
keresztény között polgárilag kötött Mzassági<br />
frigynek megáldása a zsinagógában (1895). Halálakor<br />
az aradi hitközség gyász-albumot adott<br />
ki Dr. R. Sándor végtisztessége címmel. R. Kecskeméti<br />
Lipótnak, a nagyváradi hitközség nagyhírű<br />
főrabbijának apósa volt. s. R.<br />
Rosenbíatt Sámuel, amerikai rabbi és egyetemi<br />
tanár, a híres R. kántor fia, szül. Pozsonyban<br />
1902. Tanulmányait Hamburgban, New-<br />
Yorkban és Jeruzsálemben végezte, ahol Kook<br />
főrabbitól nyerte el a rabbíképesítést. 1921-ben<br />
kinevezték a new-yorki egyetemre a keleti nyelvek<br />
tanárának. Számos tudományos szakmunkája<br />
jelent meg. A trentoni Adath Israel hitközség<br />
rabbija.
RosenblUh — 753 — Rosenthal<br />
ft-osenblüh Jenő, rabbi, szül. Csépén, Ugocsa<br />
vm. 1865 ápr. 30., megh. 1914.1887-97-ig volt a<br />
budapesti Rabbiképző növendéke. 1898-ban avatták<br />
rabbivá. Azután szászvárosi rabbi lett, ahol<br />
16 évig működött. F. D.<br />
Kosenburg Menachem Cevi, szilágynagyfalui<br />
rabbi, szül. 1871., megh. 1911. Nagyváradon.<br />
Zichron Menachem címen homiletikus magyarázatokat<br />
tartalmazó könyvet irt.<br />
Rosenfeld, 1. Alfréd, filantróp, szül. 1859.,<br />
megh, 1915. Nagy vagyonának jelentékeny részét<br />
jótékony célra fordította, Végrendeletében a<br />
pesti izr. hitközségnek 300,000, a Chevra Kadisának<br />
100,000 K-t hagyott, a Magy. Tud. Akadémiának<br />
pedig pályadíjak kiírására 40,000 K-t.<br />
2. R. Jakab, filantróp, férfikora delén 1871<br />
aug. 29. vasúti szerencsétlenség áldozata lett.<br />
A katasztrófa színhelyén haldokolva végrendeletet<br />
készített, amelyben 20,000 frt-ot adományozott<br />
a soproni kongr. templom építésére és a szűkölködő<br />
tanítók részére. Emlékét a zsinagóga<br />
bejáratánál márványtábla örökítette meg.<br />
3. R. József, nagyváradi rabbi a XIX. sz. első<br />
felében, szül. Nagymartonban, megh. Nagyváradon<br />
1842. Kortársa volt Szófer Mózesnek, akivel<br />
tudományos levelezésben állott. Ajánlást írt a<br />
Bész Jicchok c. munkához. Nagyváradon 1810.<br />
működött.<br />
4. R. Mayer, miskolci főrabbi, szül. Brezován<br />
1830 okt., megh. Miskolcon 1908.Baneth Ezékiel<br />
nyitrai főrabbi és Fleissig Jakab galgóci rabbi<br />
tanítványa. Rabbi-pályáját, mint a lipótvári<br />
fogház lelkésze kezdte, majd Nádudvaron működött<br />
17 évig. Itt volt az ő tanítványa Vogel Simon<br />
későbbi gyalogsági tábornok. 1878-ban a miskolci<br />
hitközség választotta meg főrabbijává s itt fejtett<br />
ki áldásos papi működést haláláig. Felekezeti<br />
különbség nélkül rendkívüli tekintélynek<br />
örvendett. Fiai: R. József csernovici főrabbi,<br />
Révai Miksa budapesti hittanár, vejei Marmorstein<br />
szenici rabbi és Jordán Sándor szatmári<br />
főrabbi, unokája Marmorstein Artúr londoni<br />
rabbiszemináriumi tanár.<br />
Kosenstein Mór, rabbi, szül. Nagymegyesen<br />
(Komárom vm.) 1856 aug. 8., megh., Nagykikindán<br />
1922 aug. 10. 1877—1885-ig volt<br />
a budapesti Rabbiképző növendéke. 1884-ben<br />
avatták bölcsészdoktorrá Budapesten, 1886. pedig<br />
rabbivá. Előbb tapolcai, majd 1889 óta nagykikindai<br />
főrabbi. Munkája : Maimuni és az iszlám<br />
(Budapest 1884). Cikkei az Ungarische<br />
Wochenschriftben, az Oesterreichische Wochenschriftben<br />
ós a W éltben jelentek meg. p. D.<br />
Itosentlial, 1. Dávid, festő, szül.Pesten 1820.,<br />
me^h.u.o. 1851. Önkezével vetett véget életének.<br />
16 éves korában a bécsi Képzőművészeti Akadémia<br />
növendéke lett,majdPárisbanképez te magát<br />
tovább. Visszatérve, valami megfontolatlan elszólása<br />
miatt a pesti rendőrség letartóztatta, mire<br />
o a börtönben felakasztotta, más verzió szerint<br />
foszforral megmérgezte magát. Hogymi volt a<br />
r'-ndörség gyanúja ellen* 1 ., nem lehet tudni, mert<br />
a gyanúsak listáján nem szerepelt. Képe Délutáni<br />
pihenő címen ki volt Pesten állítva. Ezen<br />
; i képen nem Dávidnak, hanem Constantinnak<br />
nevezi magát.<br />
Z.vído Lexikon.<br />
2. R. Éliás, bibliophil és filantróp, szül.<br />
Moóron 1758., megh. Pesten 1833 ápr. 20. öt<br />
évig Talmudot tanult Pozsonyban, visszatérve<br />
szülővárosába, üzletet nyitott, de minden szabad<br />
idejét tanulással töltötte. Nemsokára Komáromba<br />
költözött, ahol a lakosság annyira megszerette,<br />
hogy a magisztrátus kivételesen polgárnak vette<br />
fel. Élénk figyelemmel kísérte a francia forradalom<br />
eseményeit s az emberi jogoknak a <strong>zsidó</strong>ságra<br />
való kiterjesztésén húsz éven át fáradozott<br />
: emlékiratokat, petíciókat szerkesztett és<br />
juttatott el magas helyekre. 1804-ben Pestre költözött<br />
s az itteni magánkönyvtára Zunz Leopold<br />
szerint «a legfontosabb magánkönyvtárak<br />
egyike» volt. R. igen tekintélyes pesti polgár<br />
lehetett, mert halálát a Vereinigte Ofner-Pester<br />
Zeitung nemcsak őszintén megsiratja, hanem<br />
kiemeli rendkívüli tudományát, műveltségét,<br />
jótékonyságát s aközértvaló fáradozását, mely ért<br />
egészségét és vagyonát feláldozta; kiemeli, hogy<br />
jótékonysága és közéleti tevékenysége a felekezeti<br />
korlátozást nem ismerte s hogy a valódi felvilágosodást<br />
hitsor sósai közt nagymértékben<br />
terjesztette példaadó életével. R. szerénységére<br />
mitsem jellemzőbb, mint általa készített sírkőfelirata<br />
a pesti <strong>zsidó</strong>temetőben : «Hier ist Schweigen<br />
— Lob». (V. ö. Reich, «Beth—El». IV. 1862).<br />
3. R. Ferdinánd, német rabbi, szül. Kenésén<br />
1839 nov. 10. megh. Breslauban. Jesivákon,<br />
majd Bécsben gimnáziumban, azután a lipcsei és<br />
berlini egyetemeken tanult. Berlinben nyerte el<br />
doktori és rabbiképesítését 1866., azután rabbi<br />
lett előbb Beuthenben, majd 1887 óta Breslauban.<br />
Főbb művei: Das erste Makkabaerbuch<br />
(1867); Die Erlásse Caesars und die Senatusconsulte<br />
in Josephtis (1879); Über apokryphische<br />
Bücheraus der Zeit und Schule R. Akibas{188b).<br />
4. R. Márkus, 1. Rózsavölgyi Márk.<br />
5. R. Menachem Mendel, rabbi. A sárosmegyei<br />
Zborón élt. Érnek sosánim cím alatt írt megjegyzéseket<br />
Reggio leveleihez. (Buda 1839).<br />
6. JR. Moritz, bécsi orvostanár, szül. Nagyváradon<br />
1833., megh. Bécsben 1889 dec. 30.<br />
A bécsi egyetemen tanult s már 1863. egyetemi<br />
magántanár, 1875. pedig a neurológiából nyilvános<br />
rendkívüli tanár lett. Több mint hetven szaktanulmánya<br />
mellett önállóan .megjelent főbb<br />
müvei: TJber Stottem (1.861); TJber Rirntumoren<br />
(2. kiad. 1870): TJber Scheintod (1872);<br />
Handbuch der Elektrotherapie (1873); Klinik<br />
der Nervenkrankheiten (1875, francia, angol,<br />
olasz és orosz nyelven is); Cervicale Paraplegie<br />
(1876); RindenzentrendesMenschenhirns{í8Í8);<br />
Myelitis und Tabes nach Jjues (1881); Diagnose<br />
und Therapieder Magenkrankheiten (1882).<br />
7. R. Naftalí, magántudós és filantróp, szül.<br />
Győrben 1727., megh. Móron 1898. Fiatal korában<br />
Frankéi Dávid berlini rabbi jesivájában<br />
tanult, ahol barátságot kötött Mendelssohn Mózessel.<br />
Innen Prágába került. Később Móron telepedett<br />
le, ahol jesivát is vezetett. Baneth Mordechaj<br />
(1. o.) nikolsburgi rabbi is a tanítványai<br />
közé tartozott. Országszerte ismerték naay jótékonyságáról<br />
és összeköttetései révén gyakran<br />
közbenjárt a felsőbb hatóságoknál a magyarországi<br />
<strong>zsidó</strong>ság érdekében.
Rosenzweig — 754 — Ros hasónó<br />
8. R. Salamon, hebraista, szül. Móron 1764 Ros ha-Kohol (h.), A <strong>zsidó</strong> hitközség el<br />
jún. 13., megh. Pesten 1845 ápr. 8. Atyja R. nöke. Korrumpálva: rasekól.<br />
Naftali (1. o.), Mendelssohn Mózes személyes Ros hasónó, <strong>zsidó</strong> ünnep, szószerint az<br />
barátja volt fiatal korában. R. Banet Mordechai évnek feje, újév. Tisri hó első és második napján<br />
(\. o.) morvaországi és Barbi Méir (1. o.) pozsonyi van. A biblia csak egynaposnak ismeri. Liturgiái<br />
főrabbiknál tanult, majd szülővárosában telepe sajátságai a következők: R. első napjának elődett<br />
le mint kereskedő és magántudós. Ezidőben estéjón a szokásos maariv imát mondják. Has-<br />
számo s kitűnő tanulmánya jelent meg az akkor kivenu végén az ünnepnapi szövegezés (ufrősz),<br />
vezető folyóiratokban, a Ha-Measzef, az Orienti majda£ünnepvezórversef,Zsolt,81.,4. vers), tiku,<br />
és a Zion c. folyóiratokban, azonkívül pedig fél kadis (1. o.), melyben a leélószót megkettőzik,<br />
tudományos levelezésben állott Wessely Wolf- min kol birchószó helyett pedig mikol birchóganggal,<br />
a híres prágai hebraistával és egyetemi szót mondanak, így valamennyi kadisban jom<br />
tanárral. 1819. Pestre költözött. Itt írta #ész övén hakipurim kimeneteléig. A tefllo R.-i, a követ<br />
c. művét (Óbuda 1839), melyben megtámadja a kező betoldásokkal a köznapi állandó vázához:<br />
frankfurti felvilágosodott <strong>zsidó</strong> tudóst, M. Creiz- zochrenu, mi chomóchő, uvchén ten, hamelech<br />
nachot, továbbá Luzzattot és Reggiot, korának hakódós,jom teruó(szombaton: zichron teruő),<br />
legjelentékenyebbnek számító hebraistáit. R. ki uchszov,beszé/er. Egész kadis. Kidus,befejezése:<br />
adta, bevezetéssel és magyarázatokkal látta el mekadés jiszróél vejom házikor on. Sehechejónu.<br />
Leo de Modena Ari Nohem c. kabbalisztikus mü Olenu. Árvák kadisa, 27. Zsoltár, adón ólom.<br />
vét, azonkívül kéziratban hátrahagyta Mendels Az emberek egymásnak boldog újesztendőt kísohn<br />
Phádon-jának teljes héber fordítását. (V. ö. vánnak a következő szavakkal: lesonó tóvó tiku-<br />
Büchler Sándor, «A <strong>zsidó</strong>k története Budapesszév veszichoszém (jó esztendőre írassál be és<br />
ten)) ; Reich, «Beth—El» II.)<br />
pecsételtessél). Otthon is kidust csinálnak: ál<br />
9. R. Sámuel újságíró, szül. Pesten 1810 körül, dás a borra, az ünnepre és sehechejónu. A ke-<br />
megh. Bécsben 1868. Élete első felében Pesten nyérszegés után édes almát mártanak mézbe és<br />
élt, ahol húsz éven át szerkesztője és tulajdonosa áldást mondanak gyümölcsre, majd pedig jó és<br />
volt a Pesther Spiegel politikai lapnak, melynek kellemes (édes) évért könyörögnek. Reggel sacha-<br />
a szabadságharc előtti időkben bizonyos súlya risz (1. o.), mely sokhelyütt a napi diesérő dallal<br />
volt. A lap munkatársai közé tartozott Saphir is; (1. Sir liajichud), sir hakóvóddal és a napi zsol<br />
aki egyébként R. sógora volt. A szabadságharc tárral kezdődik. A sacharisz ima jócér órtólpiju-<br />
után R. Bécsbe ment, ahol Der Modespiegel c. tokkal bővül. A sacharisz tefiló' megegyezik az<br />
lapot szerkesztette s a Pester Lloyd és más nagy estiveL Ovinu maikenu, mely szombaton el<br />
lapok állandó levelezője és munkatársa volt. marad. Egész kadis (1. o.), én komochő. A Tórát<br />
kiveszik, még pedig kettőt; mondják Isten tizen<br />
Rosenzweig Adolf, berlini rabbi, szül. Turhárom<br />
tulajdonságát, az alkalmi ribónosel ólomot,<br />
dossinban 1850 okt. 20. A gimnáziumot Buda<br />
ez utóbbi szombaton elmarad. Smá, echod elohénu,<br />
pesten végezte, előzőleg és közben pedig a po<br />
hol kodós után a nóró (félelmes, azért félelmes<br />
zsonyi Jesiva növendéke volt, majd a berlini<br />
napok)szót is betoldják. Gadlu, alhakól, vejaázór.<br />
egyetemen és a rabbiazemináriumban folytatta<br />
A Tóra-olvasás külön (ünnepi) hanglejtéssel tör<br />
tanulmányait s miután Lipcsében filozófiai dokténik.<br />
Az első Tórához öt férfit szólítanak, (szomtorátust<br />
tett, 1874. rabbivá választották Passebaton<br />
hetet), a felolvasott rész: I. Mózes 21. fewalkban,<br />
később Birnbaumban, majd Posenben.<br />
jezet, Izsák születéséről szól, ez. a hagyomány<br />
1879-ben Teplitzben, 1887. pedig Berlinben lett<br />
szerint R.-kor történt. A második Tórát is az<br />
rabbi és ismert hitszónok. R. a tudományos iro<br />
asztalra helyezik és fél kadist mondanak minddalomban<br />
is számottevő működést fejtett ki.<br />
kettő fölött. A második Tórából a maftir (1. o.)<br />
Főbb művei, amelyek önállóan jelentek meg:<br />
részére olvassák fel a vonatkozó áldozati részt:<br />
Zur Einleitung in die Bücher Esra und Ne-<br />
IV. Mózes 29. fejezet első 6 vers. A hozzátarhemia<br />
(Berlin 1875); Zum hundertsten Geburtstozó<br />
prófétai rész: I. Sámuel 1. fejezet 1. versétage<br />
des Nathan der Wáse (Posen 1878): Das<br />
től a 2. fejezet 10. verséig terjed, Sámuel szüle<br />
Jahrhundert nach dem babylonisehen Exile mit<br />
téséről szól. Majd a sófár-fuvás következik, mely<br />
besonderer Rücksicht auf die religiöse Ent-<br />
szombaton elmarad. A 47. Zsoltárt, melyben a<br />
wicklung des Judentums (Berlin 1885); Künstler<br />
sófárról szó van, hétszer megismételik. Majd a<br />
und Jugendbüder(Neuhaus 1886); Der politische<br />
fúvó mond áldást és sehechejónuU erre az előírt<br />
und religiöse Charakler des Josephus Flavius<br />
kürt-fuvások következnek s a sófárra vonatkozó<br />
(Berlin 1889): Jerusalem und Caesarea (u. o.<br />
zsoltárvers. A 145. Zsoltár, asré (1. o.), jehallelu,<br />
1890); Das Auge im Bibel und Talmud (1892) ;<br />
28. Zsoltár és visszahelyezik a Tórát a frigy<br />
Geselligkeit und Geselligkeitsfreuden in Bibel<br />
szekrénybe. A muszaf bevezető imája, fél kadis,<br />
und Talmud (u. o. 1895); Kleidung und Schmuck<br />
muszaf tefilo, az ismétlésnél betoldott pijutok<br />
im biblischen und talmudischem Schrifttum (u. o.<br />
és az úgynevezett kis sófár-fuvások, Kohaniták<br />
1905). Ezeken kívül tudományos folyóiratokban<br />
áldása. Egész kadis, én kélóhénu, árvák kadisa,<br />
számos értekezése jelent meg.<br />
a nagy sófár-fuvást megismétlik, kiegészítvén a<br />
itoseth Arnold*, klasszika-filológus, szül. hangokat százra. 27. Zsoltár, árvák kadisa, adón<br />
Márkus-Csepánfalván 1859 szept. 7. A budapesti ólom. Mincho: ásré, uvó lecij&ti, fél kadis, a<br />
egyetemen tanult s több helyt volt tanár vidé mincho tefiló megegyezik a saehariszéval, ovinu<br />
ken, majd a budapesti tanárképző intézetnél. maikenu, egész kadis, olénu, árvák kadisa.<br />
Több kitűnő görög ós latin nyelvű tankönyvet Mínchó után, még naplemente előtt oly folyó partirt<br />
s azonkívül értekezéseket szakfolyóiratokba.
RÓSÓ<br />
Rottmann<br />
jára mennek, melyben halak vannak, vagy élő Rothenstein Mór, nyomdász, szül. Budavízhez<br />
és végzik a taslich (1. o.) szertartását szopesten 1864. A nyomdászok vezetőségi tagja. Húsz<br />
kás szerint. Ha az ünnep első napja szombatra esik, esztendő óta alelnöke a nyomdászok paritásos<br />
e szertartás a második napon történik. Az ünnep békéltető bizottságának, ugyanannyi idő óta tagja<br />
második napjának imái az első napéival azonosak. a Szakszervezeti Tanácsnak is, amelynek most<br />
A Tóra-felolvasás anyaga : I. Mózes 22. fejezet, elnöke. Szerkesztette a Volksstimmet. 1922 óta<br />
Izsák feláldozásáról szól, öt férfit szólítanak a országgyűlési képviselő. T. Zs.<br />
Tóra elé. A maftirnak felolvasandó pentateuchusi Róthfeld Sámuel, író és hírlapíró, szül.<br />
rész az előbbi napon olvasottal azonos. A haftóra Petrovácon 1857. Bécsben ós Parisban tanult. A<br />
Jeremiás 31. fejezet első 19 verse, Isten kegyel doktorátus megszerzése után hírlapíró lett és haméről<br />
irgalmáról szól. F. D. láláig ezen a pályán maradt. Munkatársa volt az<br />
Rósó (róse), gonosz, antiszemita.<br />
Agence Havasnak, a Neues Wiener Tagblattnak,<br />
Rotk, 1. Adolf, főorvos, szül. Miskolcon 1862 a Pester Lloydnak, a Politische Correspondenz-<br />
márc. 19. A budapesti egyetemen tanult s orvosi nek, majd a Neues Politisches Volksblatt szer<br />
diplomájának elnyerése után hosszabb ideig külkesztője s társtulajdonosa. Affaire Thom-Thilót<br />
földön folytatta tanulmányait. Főorvosa a Ste c. színmüvét Bécsben (1882) mutatták be; Tisza,<br />
fánia-úti ortopédiai intézetnek. Több gépezetet és seine Pariéi und seine Gegner c. politikai tanul<br />
műszert konstruált. Szaktanulmányai főleg a mánya Münchenben jelent meg (1889).<br />
Zeitsehrift für Ortop. Chirurgie c. folyóiratban Rothmann Ármin, orvostanár, stomatoló-<br />
jelennek meg.<br />
gus, szül. Nagycsehen 1860. Budapesten tanult<br />
2. R. Áron, rabbi, szül. 1830 körül, megh. Sik s miután orvos lett, egyideig az élettani klinilóson<br />
1897. 1858-tól kezdve volt siklósi rabbi. kán volt tanársegéd, majd a Poliklinika fogászati<br />
Irodalmilag is jelentékeny munkásságot fejtett főorvosa lett. 1891 óta egyetemi magántanár.<br />
ki. Munkatársa volt a Ben Chananja, a Hamecha- Számos szakfolyóiratba írt tanulmányain kívül<br />
ker és a JUdisches Zentralblatt c. folyóiratoknak. önállóan megjelent munkái: Az izommagvakról<br />
A Rasban döntvénytár is sűrűn említi nevét. (1885); Patho-Histologie der Zahnpulpa und<br />
3. R. Hugó, ügyvéd, szül. Ungváron 1877. Wurzelhatd (1899) stb.<br />
Jogi tanulmányai során többrendbeli pályadíjat Rótt Sándor, színész, szül. Budapesten 1871.<br />
nyert, doktorrá summa cum laude avatták. A 1892-ben lépett fel először pesti színpadon, ahol<br />
kolozsvári ügyvédi kamarának ügyésze volt. Te humorával és karakterábrázoló erejével állandó<br />
vékeny részt vett a romániai <strong>Magyar</strong> Párt meg sikereket aratott. Hosszú éveken át vezette a Kis<br />
szervezésében és megalakulása óta elnöki taná komédia színházát Steinhardt társaságában. Kécsának<br />
tagja. K. 8. sőbb az Andrássy-úti színházban játszott. 1928.<br />
4. R. Joel Cevi, rabbi. 13 éves korában Eisen- Bécsbe szerződött. Felesége Türk Berta ismert<br />
stadt Méir (1. o.) ungvári rabbi jesivájába került, színésznő, a pesti német humor egyik népszerű<br />
ahol 7 évig tanult. Előbb berettyóújfalui, később képviselője; fla: R. Ferenc színész, szül. u. o.<br />
bereznai és végül huszti rabbi lett. Megjelent 1901. Gimnáziumi érettségi után színész lett. El<br />
Bész Hajócér c. responsum-gyüjteménye. Megismert táncosszínósz és komikus.<br />
halt 1892. Huszton.<br />
Rottenberg, 1. Dávid Jehuda, rabbi, szül.<br />
5. R. Marcell, orvos, egyetemi magántanár, 1783., megh. 1857. Előbb a tályai, később a szent<br />
szül. Fényesen 1891. Egyetemi tanulmányait péteri hitközség rabbija volt. Szerzője a Tehilo Le-<br />
Budapesten, Berlinben és Münchenben végezte. dovid c. templomi szónoklatok gyűjteményének.<br />
1914-ben orvossá avatták Budapesten. 1924— 2. R. Joszef. Halévi, rabbi. 1875-ben tasi rabbi<br />
27-ig tanársegéd volt a sebészeti klinikán Kolozs lett. Innen a nyirmadai és később a kaszonyi hitvárt.<br />
1927-ben u. o. egyetemi magántanárrá habiközség élére került. Ide sokan zarándokoltak<br />
litálták. <strong>Magyar</strong> ós külföldi szaklapokban sok hozzá, hogy tanácsát és áldását kérjék. Homile-<br />
tanulmánya jelent meg. Különös figyelmet keltikus magyarázatokat tartalmazó könyve Bené<br />
tett a csontátültetés tanáról szóló értekezése, Solisím c. jelent meg. Meghalt 1911. T. l.<br />
amelynek alapján a tanári címet kapta. E. kiváló 3. R. M. N. pedagógus, a kassai <strong>zsidó</strong> iskola<br />
sebész, Aradon él. 8z. i. igazgatója és a hitközség titkára. Szerkesztette a<br />
5. R. Mátyás, tábori orvos a szabadságharcban. kassai Sómér Jiszrael c. hetilapot (1872). Művei:<br />
Tagja volt a magyarországi <strong>zsidó</strong>k országos kép Ein Wort zu seíner Zeit uber hebraischen TJnviseletének,<br />
mely az 1848—49-iki országgyűlés terricht und confessionelle Schule (Pest 1869).<br />
tartama alatt a <strong>zsidó</strong>k ügyét intézte. A szabad Rotter Lajos, regényíró és hírlapíró, szül.<br />
ságharcban, mint a tábori orvosi kar főigazgatója Budapesten 18Ö4. Orvosnak készült, de az orvosi<br />
(Kortbeuy szavaival: Generaldireetor der unga- oklevél megszerzése előtt hírlapíró lett. Hosszabb<br />
rischen Feldárzte) vett részt. Külföldi kiküldeté ideig a Pester Lloyd cikk- és tárcaírója volt, majd<br />
sében Ausztriában elfogták, majd kiszabadulva a Neues Politisches Volksblatt, utóbb pedig a<br />
Angliában telepedett le, ahol kiváló orvos-író és Neues Budapester Abendblatt felelős szerkesztője.<br />
gyakorló orvos hírét szerezte meg magának. (V. ö. Több külföldi lapban ismertette <strong>Magyar</strong>ország<br />
BervMein, «A szabadságharc és a <strong>zsidó</strong>k» 32. 1.). politikai, gazdasági és közművelődési viszonyait.<br />
Rothenberg Ephraim, rabbi, szül Eszter Németnyelvű ujságregónyei: Johann Orth ; Der<br />
gomban 1798., megh. u. o. 1871. Egv németnyelvű Zar und die Nihilisten : Zola-Dreyfuss; Der<br />
beszédét ismerjük, amelyet 1839 máj. 27. Kopácsy Pistolenschuss ; Hunger. Bz. 6.<br />
József hercegprímás bevonulásakor tartott Esz Rottmann Mozart, festő, szül. Ungvárott.<br />
tergomban.<br />
Nagycsaládü ungvári köszörüsmester fla, ki a<br />
48*
Rov — 756 — Rózsavölgyj<br />
zene iránt való nagy szeretetéből nevezte el fiát<br />
a nagy zeneszerző Mozart után. Aflá is nagy hajlandóságot<br />
érzett a zene iránt és előbb Bécsben<br />
a konzervatóriumba járt, majd Münchenben és<br />
Budapesten festeni tanult. Novellisztikus tartalmú<br />
életképekkelfEészwlőílésa templomba, Ozsonna)<br />
és főleg női arcképekkel lépett fel először. Már<br />
korán bibliai tárgyú és a <strong>zsidó</strong> népéletéből vett<br />
életképeket is festett. (Jób ; Sámson kigunyoltatása;<br />
Talmudista; Talmudi vita; Fiatal rabbi;<br />
Talmudi fejtörés.) P. B.<br />
Kov ül). Többség. P. minjan: numerikus többség.<br />
R. binjon: az erkölcsi tekintély túlsúlya. R.<br />
kösz: a serleg nagyobb fele, amelyet meg kell<br />
inni a szertartásoknál.<br />
Róv. Rabbi. A héber rav korrumpált alakja,<br />
1. Rav.<br />
Rovásírás. Fába metszett írásjelek, amilyeneket<br />
Erdélyben a székelyek elvétve még ma is<br />
használnak. Sebestyén Gyula azzal kapcsolatban,<br />
hogy kimutatta a székelyek kabar származását,<br />
Rózsay — 757 — Ruách hakódes<br />
ten. Megalapította a Rózsavölgyi és Társa céget,<br />
amely nagy érdemeket szerzett a magyar zenemüvek<br />
kiadásában és terjesztésében. Több mint<br />
5000 kiadványa van. A R.-cégnek Lipcsében is<br />
van fiókja és a magyar zenét külföldön is szolgálja.<br />
2. R. II. Gyula*, voltbudape3ti alpolgármester,<br />
szül. Nagykanizsán 1851., megh. Budapesten<br />
1924. Jogi tanulmányait a győri jogakadémián<br />
végezte. Öt évet töltött a honvédelmi minisztérium<br />
szolgálatában, 1874. pedig a fővárosnál<br />
vállalt állást. A hivatalos rangsorban gyorsan<br />
haladt fölfelé. 1891-ben tanácsnokká, 1897. alpolgármesterré<br />
választották. Amikor 1915. nyugalomba<br />
vonult, Ferenc József király az udvari<br />
tanácsosi címmel tüntette ki. Különösen a<br />
fővár ós tanügyének fejlesztésével és európai színvonalra<br />
emelésével szerzett érdemeket. .Az ö<br />
kezdeményezésére rendezték a kisdedóvóoktatást<br />
és önállósították a városi felsőkereskedelmi<br />
iskolákat.<br />
3. 11. Márk, zeneszerző, szül. Balassagyarmaton<br />
1787., megh. Budapesten 1848 jan. 23. Eleinte<br />
ügynök volt, de már ekkor megpróbált magyar<br />
táncokat kottára írni. Ő az első csárdásszerző.<br />
Első fellépésével olyan sikert aratott, hogy hangverseny<br />
körútra indult. 1814-ben Baján, 1819. Pesten<br />
telepedett meg s 1837. a Nemzeti Színházhoz<br />
szerződtették. Itt azonban csak rövid ideig volt,<br />
mert állandóan vidéki hangversenykörútra járt<br />
s ez alkalmakkor kizárólag saját szerzeményű<br />
magyar nótáit játszotta el. Szerzeményeit később<br />
tla, R. Gyula (1. o.), a R.-cég alapítója adta ki.<br />
Petőn gyönyörű költeményt szentelt emlékének.<br />
Rózsay József, orvos, szül. Lakompakon<br />
1815., megh. Balatonfüreden 1885 máj. 20. Atyja<br />
(Rosenfeld) Festetich gróf uradalmi orvosa volt.<br />
Bécsben tanult s ott volt eleinte kórházi orvos<br />
és miután a legkitűnőbb német egyetemeket bejárta,<br />
Pestre jött. A szabadságharc alatt tábori<br />
kórházi orvos volt, majd a Szegényház, később<br />
:i főváros ós Pestmegye főorvosa lett s ezeket<br />
az állásokat egész életén át megtartotta. 1864.<br />
« M. Tud. Akadémia tagjául választotta, a királytól<br />
pedig muraközi előnévvel magyar nemességet<br />
kapott. Nagy érdemei vannak a <strong>zsidó</strong>k megmavryarosításában<br />
s a negyvenes években a <strong>Magyar</strong>ító<br />
Egylet-nek egyik kezdeményezője volt. Élete<br />
végéig a <strong>zsidó</strong> közélet vezető tagja és egyidőben<br />
a hitközség elnöke is volt. Számos tanulmánya<br />
Jelent meg magyar és német szakfolyóiratokban.<br />
Ónálló munkái: A gyógyászat a hébereknél és<br />
a <strong>zsidó</strong> orvosok a középkorban (1863); A pekb'mcai<br />
hegy kátrány (1863); A véredényrend-<br />
rabbit is választott Deutsch Izsák személyében,<br />
aki nagy talmudtudós volt s 1873. bekövetkezett<br />
halála után kéziratban számos munkát hagyott<br />
hátra. A hitközség első elöljárói MoBkovits Zsigmond<br />
és Kohn Sámuel voltak. Az ő kezdeményezésükre<br />
emeletes házat vett a hitközség s itt rendezte<br />
be első imaházát. 1877-ben választott először<br />
elnököt, ugyanakkor létesült a Chevra Kadisa<br />
(jelenlegi vezetője Rosenblüth Jenő) és az<br />
elemi iskola, melyet 1894. az állam vett át. Az<br />
imaházat 1890 tűzvész pusztította el s három óv<br />
múlva felépült a modern stílusú új templom. A<br />
hitközség intézményei: a Nőegylet, melynek<br />
Rosenblüth Jenőné az elnöknője és a Szooiális<br />
Egyesület, mely Kársai Jenőné vezetése alatt<br />
áll. A hitközség évi költségvetése 90,025 ck.,<br />
melyből kb. 10,000 cK.-tkölt szociális és íüantrópikus<br />
célokra. A hitközségnek — mely jelenleg<br />
egy szervezethez sem tartozik — lélekszáma 437,<br />
a családok száma 71, adót 124 fizet. Foglalkozás<br />
szerint: 8 nagykereskedő, 3 gazdálkodó, 6 szabad<br />
pályán levő, 60 kereskedő, 5 ügyvéd, 7 köztisztviselő,<br />
6 orvos, 16 magántisztviselő, 8 iparos,<br />
1 mérnök, -4 magánzó. A hitközség tagjai közül<br />
84 vett részt a világháborúban és 15 esett el.<br />
Mai .vezetősége: Lemberger Izsó főrabbi, Lissauer<br />
József elnök, Grünwald Henrik alelnök,<br />
Kellner Mór és Schwarc Dezső gondnokok, Stempel<br />
Henrik pénztárnok, Demeter Gyula jegyző,<br />
Strausz Miksa ügyész, Kársai Jenő, Roth Henrik,<br />
if j. Róth Sándor és Herz Géza választmányi<br />
tagok.<br />
Ruách hakódes (h.). Szent Lélek, szent Szellem.<br />
A bibliai irodalomban sugallatot, de igazlelküsóget,<br />
lelkiismeretességet, buzgalmat is jelent.<br />
«Tíszta szívet teremts nekem, Isten és szilárd<br />
szellemet újíts fel bennem; ne vess el magadtól<br />
és szent szellemedet ne vedd el tőlünk» (Zsolt.<br />
51. 12, 13). Rendszerint a próféták érezték magukon<br />
Isten szellemét és ezt a talmudi irodalom<br />
szintén R.-nek mondja. De van a kabbalisztikus<br />
tudományban olyan használata is e szónak,<br />
amely közelebb áll már ahhoz a Szentlélekhez,<br />
amely az Újtestamentom szerint Istent<br />
helyettesíti és isteni része a Szentháromságnak.<br />
A <strong>zsidó</strong> felfogás természetesen kizárja az<br />
isteni egység felosztását és ennélfogva a Szentlélek<br />
nem mint Isten mellett való isten ól a képzeletében,<br />
hanem mint isteni princípium csupán<br />
ós mint cselekvő erő oly esetekben, mikor<br />
a cselekvés nem volna Istenhez elég méltó. A<br />
Midrás ós az ókori aram bibliafordítások (Targum,<br />
1. o.) olykor a való tényekkel meg nem<br />
egyező jelenségek áthidalására, vagy a bibliai<br />
•S>->- és a légzőszervek aggkori változásai (1864); személyek ajkán természetellenesnek hangzó ki<br />
észleletek az aggkor élettani és kórtant váltojelentések naturizálására jelentetik meg a R.-t,<br />
zatai köréből (1865); Adatok a járványok ok- vagyis egy-egy szót vagy kifejezést, amit ember<br />
rt'fi viszonyaihoz {\W&)\ Adatok aliagymáz ok- nem mondhatott, vagy azért, mert azt, amiről<br />
tanahoz (1868); A hullák elégetéséről (1874); beszél, akkor még nem tudhatta, vagy azért, mert<br />
Uortonügy (1879); Tanulmány a régi <strong>zsidó</strong>k or- azzal amit mond, véthetne az igazság ellen, a<br />
r<br />
"*ta>uíhoz(1875).<br />
R.-nek tulajdonítanak. A R.-t ilyen esetben min<br />
_ «»Mn.y6 (Roznava, Cs.-Szl.), rend. tan. város, dig védelmező géniusz, a Szentlélek, amely Isten<br />
O'miur vármegyében. 1850-ig nem lakhattak zsi- szentjeitől elhárítja a hazugságot és megszólal<br />
^'k R.-n. Glatter Albert kereskedő kapott először az ajkukon, mikor olyat kell mondaniok, amiről<br />
J*'t*lopedési engedélyt 1850. Ettől kezdve gyors ők még nem tudhatnak, de tudhatja a R. A R. te<br />
tumpoban fejlődött a hitközség. 1857-ben máihát éppen az ellenkező szerepet játsza, mint
Rubin 758 Ruszlnszkó <strong>zsidó</strong>sága<br />
Sátán, aki gáncsot vet az ember elé, hogy megvádolhassa.<br />
L. Szent és szentség- F. M.<br />
Rubin Azriel Jechiel, rabbi, megh. 1913.<br />
A nagymihályi hitközség messze földön híres<br />
dájanja volt. Müvei: Acé Jaar, Szedé Jaar és<br />
Szedé Hoir. T. I.<br />
Rubinstein, 1. Erna, hegedümüvésznő, szül.<br />
Nagyszebenben 1903 márc. 2. A Zeneakadémián<br />
Hubay Jenő tanította. A legkiválóbb hegedümüvósznők<br />
közé tartozik és Amerikában is nagy<br />
sikereket aratott. K. K.<br />
2. R. Mátyás, rabbi, szül. Dunapentelén 1867<br />
dec. 27. 1882—93-ig volt a budapesti Rabbiképző<br />
növendéke. 1892-ben avatták bölcsész-doktorrá<br />
Budapesten, 1894. pedig rabbivá, 1895. Mindszent<br />
választotta meg rabbijának, 1897. Orosháza,<br />
1902 óta szekszárdi főrabbi. Szaktárgya az<br />
ókereszténység története és több ily iránya szak-,<br />
dolgozata jelent meg. Munkái: A biblico-ialmudikus<br />
higiéné (Budapest 1892); Háborús imák és<br />
beszédek (Szekszárd 1915). Cikkei az Egyenlőségben,<br />
a Bloch Emlékkönyvben, az Imit Évkönyvei<br />
ben, a Blau Emiékönyvben, a Monatschrift für<br />
Geschichte und Wissenschaft des Judentumsban,<br />
a Revue des Etudes Juivesben és <strong>Magyar</strong> Zsidó<br />
Szemlében jelentek meg. F. D.<br />
3. R. Mesullam, rabbi, szül. Oroszvárott, ahol<br />
nagyatyja, R. Dávid mint rabbi működött. Apósának,<br />
Veigelsberg Cháim rabbinak halála után<br />
választották meg Kiskőrösön 1866. s ott működött<br />
haláláig, 1898-ig. Halachikus és aggadikus magyarázatait<br />
Mabit c. alatt adta ki (Kiskőrös 1886).<br />
Rubinyi Mózes, tanár, nyelvészeti és irodalomtörténeti<br />
író, szül. Debrecenben 1881 ápr. 1.<br />
Az egyetemet Budapesten és Lipcsében végezte.<br />
A bölcsószetdoktori és tanári oklevél megszerzése<br />
után a M. Tud. Akadémia megbízásából a bukovinai<br />
és romániai csángóvidókeket tanulmányozta<br />
1901—03 közt. Azután a fővárosnál lett középiskolai<br />
tanár. Számos nyelvészeti és irodalomtörténeti<br />
tanulmányt írt szaklapokba és folyóiratokba.<br />
Sajtó alá rendezte Mikszáth Kálmán irodalmi<br />
hagyatékát 17 kötetben és Mikszáth Kálmánné<br />
visszaemlékezéseit (1922), továbbá Mauks<br />
Kornélia A borzvári kastély titka c. müvét (1924).<br />
Munkái: Adalékok a moldvai csángók nyelvjárásához<br />
(1901); Újabb adalékok a moldvai csángók<br />
nyelvjárásához (1902); Két tanulmány a<br />
nyelvészet s a nyelvművelés történetéből (1903);<br />
Révai Miklós élete és nyelvészeti törekvései<br />
(1904); Tanulmányok a romániai csángókról<br />
(1906); Általános nyelvtudomány (1907); A világnyelv<br />
kérdése (1907, németül 1914); Nyelvesztétika<br />
(1908); Mikszáth Kálmán stílusa és<br />
nyelve (1910); Az erdélyi magyar nyelvművelő<br />
társaság története (1911); Révai Miklós magyar<br />
nyelvi és irodalmi kézikönyve (1912): A hangutánzás<br />
problémájának története (1912, németül<br />
1913); Mikszáth Kálmán élete és müvei<br />
(1917); Ibsen Henrik (1918); Vajda János<br />
(1922); Kiss József (1923); Herczeg Ferenc<br />
(1926); Kiss József élete és munkássága (1925).<br />
Rubovics Márk, festő, szül. Budapesten 1867.<br />
Tanulmányait a mintarajziskolában kezdte, azután<br />
Bécsben, Berlinben ós Parisban dolgozott. Biharival,<br />
Karlovszky val együtt 1891. magán festőis<br />
kolát tartott fönn. Egyideig a Nemzeti Szalon<br />
mütárosa volt. A Műcsarnokban állított ki először.<br />
Gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti<br />
Szalonban. Kisméretű életképeket (Érdekes olvasmány),<br />
tájképeket (Eső után) és csendéleteket<br />
fest. F. B,<br />
Rudolfer Antal, rabbi, szül. Galgócon 1864<br />
júl. 4. 1883—92-ig a budapesti Rabbiképző növendéke.<br />
1891-ben avatták bölcsészdoktorrá Budapesten,<br />
1893. pedig rabbivá. 1894 óta alsólendvai<br />
főrabbi. Munkája: Midrás Numeri-Rabba (1891).<br />
Cikkei a <strong>Magyar</strong> Zsidó Szemlében és a <strong>Magyar</strong><br />
Zsinagógában jelentek meg. F. D.<br />
Rust József*, esztétikus és nagykereskedő<br />
szül. Pesten 1860. Jogot végzett a pesti és a lipcsei<br />
egyetemen, majd apja R. Bernát textilnagykereskedésóbe<br />
lépett. Széleskörű társadalmi tevékenységet<br />
fejtett ki. Kezdeményezésére épült a<br />
Lipótvárosi Kaszinó palotája. Javaslatára a Lipótvárosi<br />
Kaszinó képzőművészek ós zenészek jutalmazására<br />
nagyobb díjakat tűzött ki. Több évig<br />
a Budapester Tagblatt politikai napilap színikritikusa<br />
volt. Mint Gyulai Pál meghitt barátja több<br />
esztétikai és kritikai tanulmányt írt a Budapesti<br />
Szemlébe. 1909-ben udvari tanácsos lett.<br />
Ruszinszkó <strong>zsidó</strong>sága. Ruszinszkóban a<br />
legutolsó népszámlálás szerint (1921) 93,023<br />
<strong>zsidó</strong> ól. Az összlakossághoz (604,745) viszonyítva<br />
15'28%-nak felel meg. Az impérium változása<br />
óta Ruszinszkóban 5642 <strong>zsidó</strong>val több lakik,<br />
mint azelőtt. Ez a növekedés 6 - 46%-ot tesz ki.<br />
Ezen a területen kétféle hitközség van: orthodox.<br />
és kongresszusi. Kongresszusi hitközség azonban<br />
egész Ruszinszkóban csak egy van, Ungváron,<br />
a többi orthodox. Az orth. hitközségek egyelőre<br />
a pöstyéni Jüdische Kanzleihoz tartoznak.<br />
Több ízben történtek kísérletek egy önálló ruszinszkói<br />
<strong>zsidó</strong> iroda felállítására, de siker nélkül,<br />
a törvényes előírások miatt, amelyek úgy intézkedtek,<br />
hogy önálló irodát csak akkor állíthatnak<br />
fel a ruszinszkói hitközségek, ha annak felállítására<br />
a hitközségeknek több mint 60 0 /0- a sza "<br />
vazott; a megtartott szavazáskor azonban csak<br />
30°/o szavazott az önálló iroda mellett. A <strong>zsidó</strong>ság<br />
mostoha gazdasági körülmények között él. Az<br />
ország gazdaságilag meglehetősen zárt terület,<br />
sok kopár és terméketlen vidékkel és a lakosság<br />
csak a legnagyobb nehézségek árán tud boldogulni.<br />
Ez alól a <strong>zsidó</strong>k sem lehetnek kivételek.<br />
R.-nak 80%-a nyomorog, 15%-a a létminimumot<br />
szerzi meg és b°/0-& rendelkezik csak vagyonnal.<br />
A <strong>zsidó</strong>ság elég tekintélyes része foglalkozik<br />
földmíveléssel és általában őstermeléssel<br />
(25%)- K ' 8 - és nagykereskedéssel (ideértve a<br />
kereskedelmi alkalmazottakat is) S8°/o foglalkozik,<br />
a többi napszámos és ipari munkás, vagy<br />
fuvarozó (16°/0). R.-nak foglalkoztatási aránya<br />
pl. Szlovenszkóhoz viszonyítva sokkal kedvezőbb,<br />
mert itt kevesebb a foglalkozás nélküli családtag,<br />
ami arra vezethető vissza, hogy a rossz<br />
gazdasági viszonyok mindenkit munkára kényszerítenek.<br />
A rossz gazdasági helyzet miatt nag><br />
szerep jut a <strong>zsidó</strong> jótékonykodásnak. A nőegykiteken<br />
kívül, különösen a Joint Distribution Comitee<br />
végez e tekintetben hatalmas munkát. A<br />
Joint központi irodája Munkácson van, ahonnan
Ruszlnszkó <strong>zsidó</strong>sága — 759 — Ruttkay-Rothauser<br />
szisztematikusan irányítják a jótékonykodás munkáját.<br />
A Joint árvagyámolító intézetében több<br />
mint 300 <strong>zsidó</strong> árva talál otthonra. Ezenkívül<br />
nagy mechanikai és elektrotechnikai műhelyt rendezett<br />
be, ahol e szakmában tanoncokat és segédeket<br />
képeznek ki ós ahol állandóan 80—40 <strong>zsidó</strong><br />
munkás keresi meg kenyerét. A Joint segítségével<br />
létesült Munkácson 1926. a Nekuda könyvnyomda<br />
és könyvkiadó vállalat. Huszton nagyarányú kosár-szalmafonó<br />
műhelyt, Jasinán pedig taliszgyárat<br />
állított fel a Joint. Hozzávetőleges számítás<br />
szerint 1919 óta az amerikai Joint Ruszinszkóban<br />
több mint 700,000 dollárt invesztált. Minden<br />
nagyobb ruszinszkói <strong>zsidó</strong> centrumban <strong>zsidó</strong><br />
hitelszövetkezeteket állított fel. így Beregszászon<br />
(Beregsas), Bilkén, Huszton, Jasinán, Munkácson<br />
(Mukacevo), Solotvinán, Ternovon, Técsön,<br />
Ungváron (Uzhorod), Volovojén és Nagyszőllősön<br />
(Sevlius). Ez a 11 <strong>zsidó</strong> hitelszövetkezet<br />
igen értékes gazdasági munkát végez és hasznos<br />
működése révén különösen a kiskereskedők és<br />
iparosok helyzetén lendít sokat. A 11 hitelszövetkezetnek<br />
közel 5000 tagja van és az 1926. év végéig<br />
kihelyezett kölcsönök összege meghaladja<br />
a 5.000,000 ck.-t. A <strong>zsidó</strong>ság 1918 után nemzeti<br />
alapon szervezkedett. Űgy a községi, mint<br />
a parlamenti választások alkalmából önálló<br />
pártként indult a választási küzdelembe és most<br />
már minden község választmányában <strong>zsidó</strong>párti<br />
képviselők is ülnek, Munkácson (Mukacevo),<br />
Nagyszőllősön (Sevlius) <strong>zsidó</strong>-párti alpolgármesterek<br />
vannak és egy <strong>zsidó</strong> képviselő a csehszlovák<br />
parlamentbe is bejutott kommunista programmal.<br />
Ruszinszkó 93,023 lélekszámú <strong>zsidó</strong>ságából<br />
79,722 vallotta magát <strong>zsidó</strong> nemzetiségűnek,<br />
ami 8o-7 0 /0-nak felel meg. Anyanyelv szerint<br />
70% magyar, a többi jiddis, szlovák és ruszin<br />
anyanyelvű. A mostoha gazdasági viszonyok<br />
miatt, melyek között a ruszinszkói <strong>zsidó</strong>k élnek,<br />
nem fejthettek ki nagymérvű anyagi hozzájárulást<br />
Palesztina felépítéséhez. Évente körülbelül<br />
6—700 sékelt árusítanak, 30—40,000 ck.-val járulnak<br />
a Nemzeti Alaphoz. Kulturális téren a<br />
Héber Iskola Egyesület fen tartásával nagyszabású<br />
munkát fejtenek ki. Ruszinszkóban 47 cionista<br />
helyicsoport van. A cionista mozgalom két<br />
lappal rendelkezik, ezek: a jiddis nyelvű Dus<br />
JidischeFolksblatt (Munkács, 1923. Szerk. Sauber<br />
Simon. V. évfolyam) és a magyer nyelvű Zsidó<br />
Néplap (Ungvár, 1919. Szerk. Szerény Béla. IX.<br />
évfolyam). A mozgalom vezetői: Sternbach Vilmos,<br />
Spiegel Sándor, Guttmann Mózes, Steiger<br />
Náthán, Szerény Béla, Palkovics-N., Juszkovics<br />
Mór, Weingarten A. Sajtóképviselete a nem cionista<br />
irányzatnak is van. 1927. megalakult Munkácson<br />
a Jidische Zeitung, amely Spira, munkácsi<br />
főrabbi szolgálatában a liberális, cionistamizrachista<br />
<strong>zsidó</strong>ság ellen harcol. A ruszinszkói<br />
<strong>zsidó</strong> sajtó órdemos munkásai az említetteken<br />
kívül: Bolgár Mózes (Zs. Néplap), Klein Mór (Zs.<br />
N.), Goldstein Mór (Zs. N.), Lövenkopf Kálmán<br />
Zs. N.), Spiegel S. (Jid. Folksbl.). 1921-ben alakult<br />
meg Munkácson a Ruszinszkói Héber Iskola<br />
Egyesület, azzal a céllal, hogy elemi ós középiskolák<br />
felállításával a héber nyelv reneszánszát<br />
mozdítsa elő. Már az első évben Munkácson, Husz<br />
ton, Svaljaván. Torunban, Jasinán, Beregszászban<br />
héber elemi iskolákat, 1924. Ungváron ós<br />
Beregszászon elemi iskolákat, 1925. Nagyszőllősön<br />
héber elemi iskolát létesítettek. 1923 okt. 1.<br />
nyilt meg Munkácson a Cs.-Sz. köztársaság első<br />
hóbernyelvü reform reál-gimnáziuma, majd 1927.<br />
a gimnázium keretében a héber tanítóképző szeminárium.<br />
Jelenleg 7 elemi 9 tanerővel és 580<br />
növendékkel, 1 gimnázium 9 tanerővel és 340<br />
növendékkel, 1 tanítóképző szeminárium 12 növendékkel<br />
áll a héber kultúra terjesztésének szolgálatában.<br />
Az összes héber iskolák nyilvános<br />
jellegűek. A héber nyelv mellett intenzíven tanítják<br />
az állami, valamint a ruszin nyelvet is, míg a<br />
gimnáziumban az angol és német nyelv tanítása<br />
a rendes tantárgyak közé tartozik. A héber iskolák<br />
ügyeit a Munkácson székelő Hóbsr Iskola<br />
Egyesület évről-évre megválasztott vezetősége<br />
intézi, a felügyeletet pedig a ruszinszkói állami<br />
iskola-inspektorátus végzi. Zsidó sportegyesületek<br />
közül a munkácsi Hagibor és a huszti Sámson<br />
működnek. Ezenkívül hatalmas cserkész-mozgalom<br />
van Ruszinszkóban. A <strong>zsidó</strong> cserkészek<br />
száma közel van az ezerhez.<br />
Irodalom. A mai ruszinszkói <strong>zsidó</strong> irodalom a<br />
kezdet-kezdetén van ós leginkább a <strong>zsidó</strong> újságokban<br />
jelennek meg irodalmi alkotások. Szerény<br />
Béla (Ungvár) <strong>zsidó</strong> tárgyú novelláival és több,<br />
ügyesen megkomponált jiddis színdarabjával<br />
(Der nachtiger Tug; Rámán; Visszatérők,<br />
stb.) keltett érdeklődést. Szorgalmasan fordít héberből<br />
és jiddisből magyar nyelvre. A régebbi<br />
<strong>zsidó</strong> irodalmi életből is jól ismert Bolgár Mózes<br />
(Huszt) leginkább <strong>zsidó</strong> politikai cikkek írásával<br />
foglalkozik. Sauber Simon (Munkács) jiddis nyelven<br />
ír humoros karcolatokat és tanulmányokat.<br />
Hakohen Weingarten Sámuel (Munkács) talmudfllozófiai<br />
és <strong>zsidó</strong> társadalmi írásaival vonta magára<br />
a figyelmet. Waldstein Emil (Ungvár) cseh<br />
nyelven írja <strong>zsidó</strong> szociálpolitikai cikkeit és egy<br />
nagyobbszabású németnyelvű könyvet jelentetett,<br />
meg R.-ról. a L.<br />
Ruttkay György, hírlapíró és színműíró, szül.<br />
Budapesten 1890. B.-Éothauser Miksa{l. o.)irófla.<br />
Jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte,<br />
ahol doktori oklevelet szerzett. Most Az<br />
Est bécsi szerkesztője. A Nagy cél c. egyfelvonásosát<br />
1908. mutatta be a <strong>Magyar</strong> Színház.<br />
Keringő c. háromfelvonásos vígjátéka 1916. került<br />
színre a Vígszínházban, majd a bécsi Deutsches<br />
Theaterben és több más német színpadon<br />
is. A nagyvilági nő c. vígjátékát a Vígszínházban<br />
adták elő 1920. Sz. Q.<br />
RuttJkay-Kotliauser Miksa (írói nevén<br />
Ruttkay György), hírlapíró és színműíró, szlil.<br />
Vácott 1863., megh. Budapesten 1913. A magyarországi<br />
német hírlapírás jeles tehetségei közé<br />
tartozott. Előbb a Neues Pester Journal munkatársa<br />
volt, majd 1890 óta a Pester Lloyd szerkesztőségének<br />
kötelékében dolgozott, mint tárcaíró,<br />
majd Silberstein-Ötvös Adolf halála után,<br />
mint színházi kritikus. Nagy propagandát fejtett<br />
ki a modern magyar színmüirodalomnak külföldön<br />
való ismertetése és térhódítása érdekében.<br />
Ő maga is több színdarabot és regényt fordított<br />
németre. Jelentékeny sikere volt eredeti színpadi
Rút Könyve — 760 Sacharlsz<br />
müveivel is. A Népszínházban került színre Peking<br />
rózsája c. operettje Stojanovics Jenő zenéjével<br />
és Holtomiglan c. színmüve, az Operában<br />
Hubay Jenő megzenésítésében Moharózsa c. dalmüve,<br />
a Nemzeti Színházban Sötétség és Az első<br />
és a második c. színmüve, valamint Vénusz c.<br />
vígjátéka. Sz. i.<br />
Bút Könyve, a bibliai könyvek egyéb «szent<br />
iratok» csoportjába tartozó könyv. Az öt Megilla<br />
(1. o.) közé sorozzák, melyek között a kánoni sorrendben<br />
a második. Héber neve: P^sz. A liturgiában<br />
mint a zsinagóga sovuószi olvasmánya szerepel.<br />
A könyv tudvalevőleg kalászórés idején törtónt<br />
eseményt beszél el és a kalászórésnek sovuósz<br />
az ünnepe. Falusi történet, amely nagyon egyszerű.<br />
Az előadás világos, bonyodalmak és meglepő<br />
fordulatok nélkül való, igazi költészet utá<br />
Saúló (h.). Kérdés. A rituális életben kétes<br />
esetek tisztázására irányul. A népies nyelvhasználatban<br />
a fogalom értelme a kasrusszal (1. o.)<br />
összefüggő dolgokra korlátozódik. Ilyen vonatkozásban<br />
értik S. alatt a levágott szárnyas begyének<br />
és belső részeinek megvizsgálását annak a<br />
megállapítása végett, hogy nem szenvedett-e az<br />
állat olyan betegségben, amely rituális szempontból<br />
élvezhetetlenné teszi. A vizsgálatot erre képesített<br />
funkcionáriusok végzik (rabbi, dajjan).<br />
Ennélfogva magát a vizsgálatot is S.-nak (vulg.<br />
sajle) nevezik, mert arra a kérdésre (saáló) felel,<br />
hogy kóser, vagy terófó-e a megvizsgált állat.<br />
Ilyen vizsgalat alá esik természetesen a levágott<br />
szarvasmarha is. L. Teréfó.<br />
Saólósz u-Tesuvósz. 1. Responsumok.<br />
Saatnéz (h.). Vegyes szövés- A vegyes szövésű<br />
ruha viselését a Biblia eltiltotta: «Kótfélóből<br />
készült ruhát, vegyes szövésből, ne ölts fel.» (Móz.<br />
III. 19. 19). «Ne ölts fel vegyes szövést, gyapjút<br />
és lent egybeszőve.» {Móz. V. 22. 11). Maimuni<br />
szerint ez a törvény a környező népek szokásainak<br />
kiküszöbölését célozta. E törvény mai napig<br />
érvényben van és a szigorú ritusuak nem öltözködnek<br />
S.-ban. Vegyességi tilalmat tartalmaz a<br />
Küájim törvénye is. Ez baromra, vetőmagra,<br />
szőlőre és ruhára vonatkozik. «Ne szánta ökörrel<br />
és szamárral együtt.» {Móz. V. 22.) «Szántóföldedet<br />
ne vesd be kétféle vetőmaggal és a szőlődet<br />
ne vesd be kétféle vetőmaggal.)- {Móz. III. 1,<br />
9). E tiltott vegyességekhez számítható a tejeshusos<br />
keverésének tilalma is. L. Kasrusz.<br />
Sabbasz chazón, a prófétai olvasmányról ós<br />
nem a tórái hotiszakaszról elnevezett szombat,<br />
amikor a haftóra {Jes. 1. f.) Chazon Jesájóhuval<br />
kezdődik, ez pedig mindig az áv hó 9-ót megelőző<br />
szombat, a tammuz 17-e ós tisó beáv<br />
között eső három gyászhót harmadik szombatja.<br />
A gyászhetek ezen szombatján már a tiso beóvkor<br />
felolvasandó Siralmak Könyvének moll-dallamában<br />
olvassák a haf torát. Rendszerint maga a rabbi<br />
kapja ezt a tisztséget. F. D.<br />
O<br />
h<br />
nozhatatlan müvésziességgel. Noémi éhség következtében<br />
kivándorolni kényszerül, egyik menye,<br />
Orpa, marad az óhazában, a máeik Rút, bár a Noé-'<br />
mihez való rokoni köteléke férje halálával meglazult,<br />
híven követi őt. Kalászszedegetés közben<br />
ismerkedik meg Boázzál, kinek később felesége<br />
lesz. Rút moabita származású nő — e frigyből<br />
származott tizedik nemzedéken Dávid király. Rút<br />
nem hősnő, hanem csöndes, szerény asszony, főerénye<br />
: a hű kitartás (a küzdelmes szegénység<br />
éveiben sem szakad el anyósától, Noémitól). Az<br />
univerzalitás gondolata jut benne kifejezésre; nem<br />
<strong>zsidó</strong>vórből is származhatott a <strong>zsidó</strong>k királya ós<br />
dalnoka: Dávid. Az Imit Bibliájában R.-t Bárány<br />
József (az ifjúsági kiadásban Bisler Mátyás), a<br />
Frenkel-féle Bibliában pedig Pfeiffer Izsák fordította.<br />
4 fejezetből áll. F. D.<br />
Sabbasz nachmu (Vigasztalás szombatja),<br />
a <strong>zsidó</strong> naptárban az áv hó 9-e (tiso beáv) utáni<br />
szombat, mely a «Nachmu, nachmu ámmi» kezdetű<br />
haf tóráról nyerte elnevezését.<br />
Sabbasz suvó (Megtérés szombatja), a <strong>zsidó</strong><br />
naptárban az újév és engesztelő nap közé eső<br />
szombat, mely a Suvo Jiszroel kezdetű haftoráról<br />
nyerte elnevezését.<br />
Sabbósz (h.). Szombat, Korrumpált kiejtéssel<br />
sabesznak mondják. A <strong>zsidó</strong>ság legjellegzetesebb<br />
ünnepnapja és munkatilalma kulturhistóriai<br />
fontosságra emelik, mert az emberiség<br />
szociális fejlődésébe a szombatra vonatkozó törvényekkel<br />
a Biblia ágyazta bele a hetenkinti kötelező<br />
munkaszünet gondolatát. (L. Szombat.)<br />
Sabbósz hagódól (Nagy szombat), a <strong>zsidó</strong><br />
naptárban a peszachot megelőző szombat. Elnevezésének<br />
okát ós eredetét még nem tisztázta a tudomány.<br />
Nem lehet a keresztény nagyszombat utánzata,<br />
mivel régebben az újév előtti szombatot is<br />
így nevezték.<br />
Sacltarisz, a mindennapi reggeli ima héber<br />
neve. Megfelel a jeruzsálemi Szentélyben hozott<br />
reggeli áldozatnak. A zsinagógai év bizonyos<br />
napjain kihagyásokkal, illetőleg betoldásokkal<br />
mondják, öt egymástól megkülönböztethető részből<br />
áll: (1) Bevezető rész. (2) Hálaadó Zsoltárok.<br />
(3) Sómá. (4) TefiUo. (5) Befejező rósz. 1. A bevezető<br />
rósz tartalmazza az úgynevezett reggeli<br />
áldásokat (Birchosz hasachar), melyek általában<br />
hálaadó tartalmúak. Ugyancsak e részbe<br />
foglalják a Biblia ós hagyomány áldozati szakaszait,<br />
melyek az elpusztult jeruzsálemi szentélyre<br />
emlékeztetnek (Korbonosz). E bevezető,<br />
első rósz a 30. Zsoltárral végződik. 2. A hálaadó<br />
Zsoltárokat magában foglaló rész áldással kezdődik<br />
és végződik. A bevezető áldás a boruch<br />
seómár. Majd ezek a bibliai részek következnek<br />
I. Krónikák 16. 8-37, továbbá Zsolt. 99. 5<br />
99. 9 ; 78. 38; 9. 12; 25.6; 68. 35-36; 94. 1—2<br />
3. 9; 46. 8; 44. 13; 20. 10; 21. 19; 33. 20-22<br />
85.8; 44. 27; 81. 11; 144. 15; 13. 6. (Hódú
Sacharlsz — 761 — Ság<br />
laadonoj) 100. Zsoltár (mizmor leszodó), Zsolt.<br />
104.31; 113.2-4; 135. 13: 103.19; LKir. 16.31;<br />
Zsolt. 10.16; 33.10; Péld. 19 21; Zsolt. 33. 11;<br />
33.9; 132.13 ; 135.4; 94. 14; 78. 38; 20.10. (jehi<br />
chevőd). Zsolt 84.5; 144.15és 145. (ásré) 146-150.<br />
Zsolt. 89. 53; 135. 21.1. Krónikák 29. 10—13;<br />
Nechemia 9. 6-12. U. Mózes 14. f. 30. v.-től<br />
15. f. 19. v.-ig. E dicsérő dalokat tartalmazó<br />
bibliai részeket befejezi az áldás: jistabach. 3. A<br />
tulajdonképpen való ima itt kezdődik, borchuval,<br />
mely csak közösség (1. Minján) jelenlétében<br />
mondható. B rósz gerincét a semá ima alkotja.<br />
Ez megelőzően két áldást, befejezésül pedig egy<br />
áldást mondanak. A bevezető áldás jócér órtól<br />
jócér hamórószig, a másodig pedigahávó rabbótól<br />
beahavóig terjed. Majd a semá szakaszai következnek,<br />
nevezetesen semá V. Mózes 6. 4—8,<br />
veliójó im somóá V. Móz. 11. 13—21; cicisz<br />
IV. Móz. 16. 37-41. A befejező áldás itt kezdődik<br />
(emesz véjáciv) 8 goál jiszróélig tart. 4. Az<br />
ima főrésze a tefilló, vagy 18 (illetőleg későbbi<br />
betoldás folytán 19) áldásmondás. Állandó része,<br />
melyet minden alkalommal, ünnepnapon is mondanak,<br />
az első három ós az utolsó három áldás. E<br />
•tizenkilenc áldás a következő tartalommal bír: az<br />
ősatyák, a feltámadás, Isten szentsége, az értelem,<br />
a megtérés, a megbocsátás, a megváltás, a gyógyulás,<br />
a termés áldása, a számkivetettek összegyűjtése,<br />
az ítélet, az eretnekek, a jámborok,<br />
Jeruzsálem felépítése, Dávid diaasztiájának dicsősége,<br />
az ima, a szent szolgálat, hálaadás, áldás.<br />
Az állandó (1—3, 17—19) áldások inkább hála,<br />
a közbeesők (4—16) könyörgő tartalmúak. Ezt az<br />
imát, miután a község elimádkozta, az előimádkozó<br />
megismétli. Ezen ismétlésnél mondják a<br />
kedusát (néha szlichosz-részleteket illesztenek be,<br />
1. Szlichósz, Böjtnapok). 5. Végüla befejező részek<br />
következnek, nevezetesen: tachanun{l. o.\ tóraolvasás<br />
(1. o.), ásré (1. o.), olenu (1. o.), Zsoltárok<br />
(1. Napizsoltárok). S kinek-kinek a magánájtatossági<br />
része. Ez a váza a mindennapi reggeli<br />
istentiszteletnek, mely a következő változásokat<br />
szenvedi. 1. Az első rész az év valamennyi napján<br />
azonos, az áldozati részbe szombat, újhold napján<br />
beiktatják a vonatkozó bibliai (áldozati) részt.<br />
(1V. Móz. 28,9—10, illetőleg 11—14). 2. A hálaadó<br />
Zsoltárok közül elmarad a 100. Zsoltár a következő<br />
napokon : szombaton, ünnepnapokon, jom-kippur<br />
előnapján, peszach előnapján és félünnepnapjain<br />
(mert ezen napokon hálaáldozatot nem mutattak be<br />
a jeruzsálemi Szentélyben, e Zsoltár címében pedig<br />
a hálaáldozat nevet viseli). E Zsoltár helyett beiktatják<br />
szombaton és ünnepnapokon a 19, 34, 90,<br />
91,135,136. 33,92,93. Zsoltárokat. Hosáno rabbó<br />
(1. o.) napján a 100. Zsoltárt is, meg a beiktatottakat<br />
is elmondják. Szombat és ünnepnapokon e<br />
rész befejező áldása helyett a hosszabb szövegű<br />
nismászt mondják. 3. A semá rész gerince," a<br />
bibliai szakaszok, állandó ós változatlan. Szombaton<br />
az eleő áldás haméir loórec kezdetű része<br />
h'-lyett hakol joduchM mondanak. 4. A tefilló<br />
szombat és ünnepnapokon csak hót áldásból áll.<br />
-Meurmarad a köznapiak közül az első és utolsó 3,<br />
11- 3, 17-19), a közbeeső 13 (4-16) helyett egy,<br />
az ünnepről (szombatról) szóló kerül. Előimádkozó<br />
által való ismétléskor néha költői részeket illeszte<br />
nek be (1. Pijut). 5. A befejező részek közül bizonyos<br />
napokon a tachanun elmarad, a tóraolvasás<br />
a zsinagógai napok szerint változik, az ásré néha<br />
részeivel együtt délutánra tevődik át, olenu és a<br />
napi Zsoltárok állandóak. L. még Kadis. F. D-<br />
Sacherlegz, 1. Jicchok, rabbi. Prágában született,<br />
a kiűzetés után került Pozsonyba. Összegyűjtött<br />
homiliáit és novelláit kinyomatta 1777.<br />
Sulzbachban Korbán Ósom c. alatt. A pozsonyi<br />
községnek volt rabbihelyettese.<br />
2. S. Koppéi, rabbi, szül. Pozsonyban. Főmunkája:<br />
Parperóósz lachochmó (Wien 1814). mértankönyv<br />
ábrákkal.<br />
Sac-mac, közhasználatú rövidítése a sliachcibur<br />
(l. o.) ós a more cedek szavaknak. Oly fórfiút<br />
jelöl, ki a községben mind az előiinádkozói, mind<br />
pedig a rabbinusi teendőket végzi. A népies nyelvhasználatban<br />
a sokfoglalkozású emberre is vonatkoztatják.<br />
Satlclien, házaság közvetítő, a héber sidduch<br />
(házasság) szóból képződött német en képzővel. A<br />
<strong>zsidó</strong>k családi életét régebben a szigorú elzárkózás<br />
jellemezte. Ez különösen az asszonyokat ós leányokat<br />
akadályozta meg a szabad mozgásban. A családi<br />
tisztaság féltése kihatott az életformákra is<br />
és így az a társadalmi érintkezés, amely a barátok<br />
és ismerősök körének kitágítására vezet a máshitüek<br />
között, a <strong>zsidó</strong>k között nem alakulhatott ki<br />
a korlátlan érintkezésig. A két nembeli fiatalságnak<br />
alig volt arra alkalma, hogy összetalálkozzon<br />
és a szabad választás elvét érvényesítse a házasságban.<br />
A fiatalok összeházasodását rendszerint a<br />
szülők bonyolították le és abban inkább az ő akaratuk,<br />
mint a fiataloké érvényesült. Mindehhez<br />
hozzájárult a <strong>zsidó</strong>k kétséges társadalmi helyzete<br />
is, továbbá gazdasági elhelyezkedésük, amely főleg<br />
kereskedésre utalta őket. A családalapítás tehát<br />
majdnem minden esetben üzletalapítást is jelentett,<br />
mert bázist kellett teremteni a családi élet számára<br />
és biztosítani a megélhetést E szempont jelentősége<br />
még fokozódott abban az időben, mikor hatósági<br />
hozzájárulás (1. Eheconsens) és a biztosított megélhetés<br />
kimutatása kellett a házassághoz. Azért<br />
emelkedett a hozomány olyan nagy jelentőségre a<br />
<strong>zsidó</strong>k között. Ami látszólag számító materializmus,<br />
az valójában a családi élet szentségének<br />
féltéséből bontakozott ki. És a házasságot megelőző<br />
alkudozásban is nem mindig csak a pénz<br />
szeretete érvényesült, hanem a szülői gondosság<br />
is, amely a gyermek jövője miatt vállalta a nem<br />
nagyon rokonszenves szerepet. Egyébként pedig<br />
a hozományon való alkudozás sohasem volt olyan<br />
rideg azelőtt, hogy szóhoz ne juthattak volna benne<br />
a morális szempontok is. Ritkán akadt olyan szülő,<br />
aki csak a pénzt nézte. Nagyon fontos szerepet játszott<br />
a kiválasztásban a fiatalok egyéni értéke ós<br />
származása is. Különösen a származásra vetettek<br />
nagy súlyt azelőtt. A gazdag ember egyáltalán nem<br />
is törődött a hozománnyal és az volt a legfőbb becsvágya,<br />
hogy tekintélyes, tudós családba házasíthassa<br />
be a gyermekét. Veje, vagy menye kikeresésébentermészetesen<br />
a S.-retámaszkodott,aki ennélfogva<br />
fontosabb szerepet játszott, mint manapság<br />
és foglalkozása kevésbbé érdemelte meg a lenézést.<br />
Ság Manó, országgyűlési képviselő, ügyvéd,<br />
sztll. Ivánkán 1852. Cikkei az ügyvédi szaksaj-
Sajle — 762 — Sakter<br />
tóban, továbbá a Budapester Tagblattban és a<br />
<strong>Magyar</strong> Hírlapban jelennek meg. Haláláig a függetlenségi<br />
párt híve volt.<br />
Sajle, 1. Saáld.<br />
Sajó Aladár*, író és hírlapíró, szül. Vácott<br />
1869. A budapesti tudományegyetem jogi karán<br />
végezte tanulmányait, majd hírlapíró lett. A <strong>Magyar</strong><br />
Hírlapnak, utóbb a Budapesti Hírlapnak lett<br />
munkatársa. Jelenleg is e lap kötelékébe tartozik.<br />
Régebben az Esti Újság felelős szerkesztője is<br />
volt. Több szépirodalmi és tudományos müvet<br />
fordítóit magyarra. Önállóan megjelent kötetei:<br />
Katonáéknál; Deprofundis; Kaszárnyatitkok;<br />
JRegruták és más katonák; Ezredes Boriska<br />
(regény); A császár kenyerén; Az újság; A<br />
Vörösmarty-szobor; Egy újságíró jegyzökönyvéből.<br />
Sz. G.<br />
Sajókazinc, kisk. Borsod, Gömör és Kishont<br />
közig, egyes. vm. edelényi járásában 2810 lak. A<br />
<strong>zsidó</strong> hitközség 1806. keletkezett. Csak kevés<br />
számú, de nagyon buzgó tagjai példaadó áldozatkészséggel<br />
a hitélet megalapozását mindjárt azzal<br />
kezdték meg, hogy templomot építettek. Az erre<br />
vonatkozó eredeti jegyzőkönyv 17 tagot sorol fel,<br />
akik az építkezést előmozdították. 1869-ben az<br />
izr. kongresszusi státumok 4. §-a alapján önálló<br />
hitközséggé alakult ós ezt az átszervezést Borsodvármegye<br />
megerősítette. Trefort Ágost vallásos<br />
közoktatásügyi miniszter 1885. anyakönyvi<br />
kerületté nyilvánította és azóta hozzátartoznak<br />
Alsóbarcika, Pelsőbarcika és Berente.Intézmónyei<br />
közül megemlítendők a Chevra Kadisa és a hat<br />
osztályos elemi iskola, amely ezidőszerint szünetel.<br />
A hitközség 24 családban 94 lelket számlál,<br />
19 adófizetővel. Ezek foglalkozásuk szerint így<br />
oszlanak meg: 1 nagykereskedő, 11 kereskedő,<br />
2 iparos, l köztisztviselő, 2 magántisztviselő, 1<br />
vállalkozó, 2 magánzó, 4 egyéb. Lichtenstein<br />
Dezső, 3600 holdas gazdasága jelentékenyen<br />
hat a község ós környék szociális helyzetére és a<br />
munkásviszonyok kedvező kialakulására. A világháborúban<br />
a hitközség 14 tagja vett részt,<br />
2 hősi halált halt. A hitközségi vezetőség a következőkből<br />
áll: Grünfeld Henrik rabbi, Schwarcz<br />
Sándor elnök, Benda Lajos gondnok, Schwarcz<br />
Gyula iskolaszéki elnök, Klein Aladár pénztárnok.<br />
A Chevra Kadisa elnöke Schwarcz Gyula.<br />
Sajószentpéter, nagyk. Borsod, Gömör és<br />
Kishont egyes. vm. 5140 lak. A <strong>zsidó</strong> hitközséget<br />
1780 körül alapították a Bródy, Czinner, Kohn,<br />
Rosenthal, Groszmann és Weisz családok, amely<br />
családok utódai később is a hitközség élén állottak<br />
és ma is résztvesznek a vezetésében. Az első<br />
rabbi Pápai Farkas volt, aki 1792. született<br />
Pápán, míg halálának éve és helye ismeretlen.<br />
Azidőben a <strong>zsidó</strong>k még az elkülönített ghettóban<br />
éltek és így a hitközségi élet kifejlesztésében<br />
is gátolva voltak. Csak 1848 után, amidőn a<br />
<strong>zsidó</strong>k szabadabb mozgást nyertek, vette kezdetét<br />
az intenzív közösségi munka. Rendes imaházat<br />
épitettek és hozzáfogtak egyéb intézmények létesítéséhez.<br />
1868-ban megalakult a Chevra Kadisa,<br />
amely ma Mogyorós Simon vezetésével működik<br />
és 71 tagot számlál. Ugyanakkor létrehozták<br />
az izr. elemi népiskolát. Itt már kezdettől<br />
fogva magyar volt a tanítási nyelv. Jelenleg 95<br />
tanulója van, a tantestület tagjai: Sebesné "Weisz<br />
Mária és Freistadt Lajos világi tanítók, valamint<br />
Rosenberg Jakab hitoktató. Gyors egymásutánban<br />
új jótékonysági egyesületek keletkeztek. 1868.<br />
Gemilusz Chaszodim, 1869. Nőegylet, 1884. Éc-<br />
Chajim és 1885 Komaegylet. Mindezen egyesületek<br />
ma is működnek és hasznos tevékenységet<br />
fejtenek ki a jótékonyság terén. Ekkor a S.-i<br />
hitközség már a jelentékenyebbek közé tartozott<br />
s az első <strong>zsidó</strong> kongresszuson is képviseltette<br />
magát Czinner Benjámin által. A hitközség<br />
legvirágzóbb korszaka Bródy Miksa 25 évi elnökségének<br />
idejében volt (1893—1918). 1900-ban modern<br />
templomot építtetett ós megfelelő hajlékhoz<br />
juttatta a többi intézményeket is. Kiváló érdemeket<br />
szereztek még a hitközség felvirágoztatása<br />
körül végzett munkásságukkal: Czinner Jakab,<br />
Braun Vilmos és Mezei Mór. A hitközség anyagi<br />
és erkölcsi támogatója volt még Bródy Salamon<br />
veje, lovag Léderer Sándor budapesti lakos.<br />
A S.-i <strong>zsidó</strong>k a háború alatt is tanújelét<br />
adták jótékonyságuknak. Sokban hozzájárultak<br />
az ott felállított kisegítő kórház fentartáeához,<br />
úgyszintén vendégszeretettel fogadták a menekülteket.<br />
A hadseregben 67-en szolgáltak, akik<br />
közül 11 hősi halált halt. 1918-ban a vallásismeret<br />
ós a hithűség kiinélyítése végett Talmud-Tórát<br />
alapítottak. A háború előtt különböző alapítványok<br />
voltak a postai takarókban elhelyezve, amelyek<br />
azonban a korona leromlása folytán elértéktelenedtek.<br />
A hitközség az orthodoxia kebelébe<br />
tartozik. Lélekszáma 620, családszám 120, adófizető<br />
tag 132. Foglalkozásuk: 46 kereskedő, 2<br />
nagykereskedő, 30iparos, 5 köztisztviselő, 5 munkás,<br />
4 orvos, 4 gazdálkodó, 3 más szabadpályán,<br />
2 tanító, 1 magánzó és 27 egyéb. 8 közadakozásból<br />
él. Évi költségvetés 20,000 pengő, amely<br />
összegből 3000 pengő filantrópikus ÓB szociális<br />
célokat szolgál. Anyakönyvi területéhez tartoznak<br />
: Kápolna, László, Radostyán, Parasznya,<br />
Kandó, Varbó, Alacska, Berente, Kazinc, Baruka,<br />
Vadna, Dubicsány, Nagybarca, Bánhorvát, Bánfalva,<br />
Mályinka, Tardona, Tapolcsány, Dédes,<br />
Visnyó, Szilvásvárad. Egyes tagoknak az ipar<br />
és a közgazdaság terén is fontos szerepük van:<br />
Princz Mór felerészben a Kazinczi Gazdasági<br />
Kőszénbánya tulajdonosa, Weisz Ferenc részese<br />
a Berentei Kőszénbány a Vállalatnak ésWaldmann<br />
József a Disznóshorvátinak. Kun Géza a 700 holdas<br />
Dadányi-birtok és Stein Márton az 500 holdas<br />
Aladár-birtok bérlője. A mai vezetőség a következő<br />
: Grünfeld Henrik főrabbi, Heimlich Jenő elnök,<br />
Mogyorós Simon alelnök, Fogel József pénztárnok,<br />
Salamon Mór gondnok, Groszmann Lajos<br />
ellenőr, Princz Mór. Kőnigstein Adolf, Hartmann<br />
József, Klein Dezső előljárósági tagok és Krausz<br />
Mór jegyző.<br />
Sakter, a metsző közkeletű elnevezése. Héber<br />
neve.- sóchet. Ő végzi a hitközségekben az állatok<br />
rituális előírás szerint való levágását. Képesítését,<br />
illetve oklevelét (kaböló, 1. o.) három<br />
rabbitól nyeri, miután más metszőnél előzőleg<br />
gyakorlaton (1. Simmus) volt. Vannak olyan metszők,<br />
kik csak szárnyasok vágására vannak jogosítva<br />
és viszont olyanok is, kik szarvasmarluit is<br />
vágnak. Ez utóbbiak végzik a szarvasmarha tüde-
Salamon 763 — Salusinszky<br />
jenek vizsgálatát is a rituálé szempontjából. Ezt<br />
a magasabb képesítésüket a sóchet ubódek (vágó<br />
és vizsgáló) címmel fejezik ki.<br />
Salamon, rabbi, Kismartonban élt s a mohácsi<br />
vész előtti esztendők legismertebb magyar<br />
rabbija volt. 1551-ben a különböző országok<br />
rabbijai egy Prágában kiállított válólevél körül<br />
heves vitába keveredtek és S., aki ekkor már<br />
aggastyán volt, szintén részt vett benne. Tudományos<br />
levelezésben állott Páduai Méirrel is és<br />
mindenhol erélyesen védelmezte álláspontját a<br />
teológiai vitatkozásokban. Az egykorú teológiai<br />
tekintélyek nagy elismeréssel nyilatkoztak róla.<br />
Olyan híre volt, hogy meghívták Posenba, ahol<br />
az, ottani rabbiság elnökének nevezték ki. Apja:<br />
Liebermann szintén rabbi volt. Ez a XIII. sz.<br />
vége felé Pozsonyban ólt Judától, vagy Liebermanntól<br />
származott és S. Eliezer ben-Nátánnak,<br />
a nagyhírű mainzi rabbinak az ivadéka volt.<br />
Salamon, 1. Béla, színész, színigazgató, szül.<br />
Beregrákoson 1885. négy polgári iskolát végzett,<br />
majd a kereskedői pályára lépett. Később színész<br />
lett és humoros alakításaival nagy népszerűséget<br />
szerzett. Utóbb Nagy Endrével társult és azóta<br />
a Terézkörúti Színpad igazgatója.<br />
2. S- Henrik, orvostanár, stomatológus, szül.<br />
Hogy észen 1865 márc. 31. Budapesten végezte<br />
az egyetemet és u. o. lett 1911. egyetemi magántanár<br />
a fog- és szájbetegségek tanából. Szóleskörű<br />
szakirodalmi munkásságot fejtett ki és különböző<br />
nyelvű szakmunkákat fordított magyarra. Többek<br />
között spanyolból ő fordította le Eamon y<br />
Cajal természettudományi munkáját (1927). Nagyobb<br />
önálló művei: A stomatologicti tanítás<br />
története <strong>Magyar</strong>országon (,1906); Útmutató a<br />
klinikai és laboratóriumi odontotechnikai munkákhoz<br />
(1908); Összegyűjtött apróbb dolgozatok<br />
(1908); Atlas der stomatologischen Brücken-und<br />
Begtdierungsarbeiten{l9Ő9); Die Lehre von den<br />
elementar en orthodontischen Bewegungen (1912);<br />
Möntqenologische Kontrolié der Dtagnostik und<br />
Therapie bei Kieferbrüchen (Szabó Józseffel,<br />
1916); Fogpótlásban (1923); Petőfi koponyája<br />
(1923); öral sepsis. Előadások az orvosi gyakorlatból<br />
(1923) ; Eine Systematik d. zahnarztlichen<br />
Brückenaroeiten (olaszul is 1923); A fogorvosi<br />
hídpótlások rendszere (1924).<br />
3. S. László, író és újságíró, szül. Nagyváradon<br />
1891. Három verseskötete jelent meg, legelismertebb<br />
a Végtelen Elet c. Kritikái és publicisztikai<br />
írásai megjelentek az Új Kelet c. kolozsvári<br />
napilapban és számos folyóiratban. 8z. 1.<br />
4- S. Odön,ÍTÓée, hírlapíró, szül. Érsekujvárott<br />
1864., megh. Budapesten 1903. Néhány évig a<br />
budapesti műegyetem hallgatója volt. 1888-ban<br />
Parisba költözött, s onnan társadalmi és politikai<br />
cikkeket küldött budapesti lapoknak. Cikkeket,<br />
monológokat és tárcákat is írt. Elmés és ötletes<br />
író volt. Monológjai: Párbajhös; Szervusz; A<br />
hosszú ruha. 1894-ben a kolozsvári Nemzeti Színházban<br />
került színre Bánffy Miklós gróffal írott<br />
Hipnotümus c. színműve. 1901-ben a budapesti<br />
Uránia Színház mutatta be Monté Carlo és a Bimera<br />
c. ismeretterjesztő munkáját. Novelláskötete<br />
: Józan szerelmesek. Halála után megjelent<br />
Gondolatok, ötletek c. aforizmáskönyve. 8z. G.<br />
Salamon és Markalf. A világirodalom<br />
egyik legnépszerűbb és legelterjedtebb tréfás népkönyve,<br />
mely 1577. jelent meg magyarul. Tárgya<br />
<strong>zsidó</strong> eredetre mutat. Salamon, a <strong>zsidó</strong>k bölcs<br />
királya vitázik, vetélkedik benne Markalffal, a<br />
ravasz paraszttal. A népkönyv célja : szembeállítani<br />
a bölcs ember tudását, tanultságát a természetes<br />
ész furfangjával. Salamon jellemvonásaiban<br />
a bibliai uralkodó tulajdonságai lelhetők<br />
fel: életbölcsesség, szerelem, fényűzés. A dialógusok<br />
telve vannak bibliai példabeszéddel, közmondásokkal.<br />
Ezeknek forrásai: Példabeszédek,<br />
Énekek-éneke, Kohólet. Megvan benne a salamoni<br />
ítélet ós tartalomszerűen az Ésesz Chájil,<br />
Salamon királynak asszonyt magasztaló híres<br />
költeménye is. zs. J»<br />
Salgó, 1. Ernő, kritikus, műfordító és orvos,<br />
szül. Jánosházán 1873. Az egyetemet Budapestenvégezte,<br />
ahol doktori oklevelet szerzett. Orvosi<br />
tanulmányokat folytatott Parisban és Berlinben<br />
is. Az Újságírók Kórház- és Szanatórium Egyesületének<br />
megalakulása óta orvosa. Még egyetemi<br />
hallgató volt, mikor első kritikai cikkeivel<br />
magára vonta az irodalmi körök figyelmét.<br />
Eleinte az Egyetértésnek volt irodalmi és színikritikusa<br />
és a Budapesti Szemlébe is dolgozott.<br />
Majd a Független <strong>Magyar</strong>ország, utóbb a Pesti<br />
Napló belső munkatársa volt. Jelenleg a <strong>Magyar</strong>ország<br />
színikritikusa. Számos irodalmi ós<br />
esztétikai tanulmánya jelent meg A Hét, Nyugat,<br />
Űj <strong>Magyar</strong> Szemle és a Jelenkor c. folyóiratokban.<br />
Színikritikái gazdag ismeretekről, európai<br />
szempontokról és erős logikáról tanúskodnak.<br />
Munkásságának legjavát gyűjtötte össze írók és<br />
színdarabok c. gondosan megválogatott kötetében<br />
(1916). Az eredetihez finoman alkalmazkodó<br />
dús stíluskészséggel fordította le Stendhal, Goncourtók,<br />
Flaubert, Francé, Renan, Freycinet,<br />
Lemaitre és Dickens műveit. 8z. G .<br />
2. S. Jakab, orvostanár, szül. Budapesten 1849<br />
aug. 16., megh. u.o. 1918 jún. 29. A bécsi egyetemen<br />
tanult. Bécsben orvosi diplomát nyert,<br />
azután Budapesten telepedett le. Előbb tanársegéd<br />
volt az egyetem ideggyógyászati klinikáján, majd<br />
magántanár és 1884-től kezdve haláláig a Lipótmezei<br />
áll. elmegyógyintézet igazgató-főorvosa<br />
is volt. Nagyszámú tanulmányai magyar és külföldi<br />
szakfolyóiratokban jelentek meg. Müvei:<br />
Reformbestreben in der Glassification der<br />
Psychosen (Stuttgart 1881); Cerebrale Grundzustande<br />
der Psychosen- (1881); Compendium<br />
der Psychiatrie (Wien 1888); Az elmekórtan<br />
tankönyve (1888 ós II. kiad. 1892); A szellemi<br />
élet higiéniája ; Az. idegességről (1907).<br />
Salusinszky Imre, szerkesztő, szül. Balázsfalván<br />
1883. A budapesti egyetemen jogot hallgatott,<br />
majd 1902. hírlapíró lett. Előbb a <strong>Magyar</strong><br />
Szó munkatársa, majd a Budapest politikai rovatvezetője,<br />
utóbb segédszerkesztője volt. 1910-ben<br />
Az Estnek segédszerkesztője lett, jelenleg pedig<br />
felelős szerkesztője. Kiváló érdemei vannak a<br />
budapesti újságíró-intézmények felvirágoztatása<br />
körül. A Budapesti Újságírók Egyesületének<br />
Betegpónztára 1918. elnökévé választotta meg.<br />
Ezt az intézményt, amely igen szerény keretek<br />
között működött, S. átszervezte az Újságírók
Samesz — 764 — Sándor<br />
Kórház- és Szanatórium Egyesületévé, amely<br />
azóta hasznos tevékenységet fejt ki. 1927-ben<br />
és 1928. többed magával újjáteremtette a <strong>Magyar</strong>országi<br />
Hírlapírók Nyugdíjintézetét, mely<br />
a világháborút követő gazdasági leromlás miatt<br />
már jóformán tönkrement. E hírlapírói jóléti intézmény<br />
vezérlő tanácsának tagja. Sz. G.<br />
Samesz (helyesebben: sammos), héber elnevezése<br />
a hitközség szolgájának, az úgynevezett<br />
<strong>zsidó</strong>-mesternek, aki egyebek közt a zsinagógabeli<br />
istentiszteletnél is segédkezik. Az egyházi<br />
rendtartásból kiinduló keresztények egyházának<br />
vagy sekrestyésnek szokták nevezni. Minthogy a<br />
középkorban csak vallásos és teológiai tudományokban<br />
jártas egyéneket neveztek ki erre a hivatalra,<br />
a S. abban az időben, mint a község megbízottja,<br />
illetve titkára is szerepelt. Ő állította ki<br />
a hitközség okiratait és ha nem héber nyelvűek<br />
voltak, a község nevében alá is írta azokat. Nagyobb<br />
községekben, mint pl. Budán, két vagy<br />
több ily községi szolga és megbízott volt alkalmazásban.<br />
A mai viszonyok között templombiztosi<br />
szolgálatot teljesít a S. és felügyel a rendre<br />
az istentiszteletek alatt. Az istentiszteletekhez<br />
előkészíti a szükséges kegyszereket és a Tóra elé<br />
hívottaknak átadja a szertartási előljáró megbízását.<br />
F. M.<br />
Sámuel, hamaragróf IV. Béla uralkodása<br />
alat Arra nézve nincsenek pontos történelmi bizonyítékok,<br />
hogy <strong>zsidó</strong> volt-e, vagy izmaelita,tény az,<br />
hogy megkeresztelkedett, mert csak így tarthatta<br />
meg magas hivatalát, amit az Aranybulla értelmében<br />
(1. Aranybulla), mint <strong>zsidó</strong>nak, vagy izmaelitának<br />
el kellett volna vesztenie. Később valószínűleg<br />
régebbi vallása miatt eretnekséggel megvádolták,<br />
úgy hogy egyházi büntetést szabtak ki<br />
rá, aminek azonban nem vetette alá magát. Az<br />
egyház ekkor átokkal sújtotta és mint az átoklevél<br />
mondja, továbbra is gyámolította és támogatta<br />
a hozzá hasonló álkeresztényeket. U.L.<br />
Sámuel Kornél, szobrász, szül. Szilágykövesden<br />
1883., elesett az uzsoki szorosban 1914. A háború<br />
előtt föltűnt szobrásznemzedék egyik legtehetségesebb<br />
tagja volt, aki tiszta plasztikai formákatjuttatott<br />
kifejezésre, finom ritmusú aktjaiban.<br />
Művészi tanulmányait az iparművészeti isko<br />
lában kezdte, majd Münchenben folytatta. Először<br />
az 1909-iki kiállításon állított ki a Műcsarnokban<br />
esy női aktot és ezzel a Harkányi-díjat nyerte el.<br />
Menekülő c. fórfiaktja és Szeretet c. márványdombormüve<br />
a Szépmüv. Múzeumban van. Legkiválóbb<br />
alkotása Dávid nemes egyszerűségű<br />
férflaktja és Dózsa szobrának vázlata. F B.<br />
Sámuel Könyve, a Biblia Első próféták c.<br />
történeti könyv-gyüjteményóben a harmadik helyen<br />
áll és egyenes folytatása a Bírák könyvének<br />
; az utolsó bíróról: Sámuelről (1. o.) szól.<br />
Eredetileg egy könyv volt, de nagy terjedelme<br />
miatt kettőre osztották. Héber neve Széfer Semuel.<br />
Latinul ós görögül a Királyok két könyvével<br />
együtt jelzik őket is Királykönyveknek. Ebben<br />
az elrendezésben tehát Sámuel két könyve<br />
a Királyok első ós második könyve, a hébor Királyok<br />
két könyve pedig a Királyok (görögül<br />
Bazüejon, latinul Liber regum) harmadik és negyedik<br />
könyve gyanánt szerepel. Károli magyar<br />
Bibliája nem számol a történeti összefüggéssel<br />
és Rúth könyvét illeszti be a Lírák Könyve és<br />
Sámuel Könyve közé. S. könyve Sámuelről, az<br />
utolsó bíróról, továbbá az első királyokról Saulról<br />
és Dávidról szól. Több mint egy évszázadot ölel fel<br />
a két könyv, amely pragmatikusan adja elő e kor<br />
eseményeit ós sokszor forrásokra támaszkodik,<br />
(így megemlíti forrásául Széfer hajósór II. Sám.<br />
1 f. 18). A könyv egyes részei a liturgiában bizonyos<br />
hetiszakaszok prófétai olvasmányául s tolgálnak.<br />
Szerzője még a megosztott birodalmat<br />
ismerteti. F. D.<br />
Sámuel próféta, Elkana és Channa gyermeke,<br />
anyja fogadalmából názirnak és papi életre<br />
nevelkedik a silohi Szentélyben, Eli papsága<br />
alatt, de ennek fiait, kik visszaélnek a papsággal,<br />
éppen Sámuel ítéli el tisztségük elvesztésére.<br />
Sámuel is szövetséget köttet a néppel az Egyisten<br />
tiszteletére és így ő mint bíró, pap és próféta fejt<br />
ki tevékenységet. Prófétai kört is alapít (I.<br />
Sám. 10. 5). Fiai azonban nem az ő szellemében<br />
éltek, ezért a törzsek kívánságára beleegyezett<br />
ezek mellőzésébe ós a követelt királyválasztásba<br />
is, de csak azért, hogy a népet megnyugtassa<br />
Ömaga nem bízottá királyság intézményében ós<br />
meg is mondta, hogy ember nem gyakorolhatja<br />
Isten uralmát, a király csak képviselője lehet Istennek,<br />
de sok rossz hajlam rabul ejtheti. A nép<br />
nem engedett és királyt követelt. A jelentéktelen<br />
Benjaminiták egyik jelentéktelen sarjára: Saulra<br />
esett a választás. Ez csakhamar igazolta a próféta<br />
aggodalmait és nem hajlott a próféta figyelmeztetéseire,<br />
sőt ellenük cselekedett. Sámuel<br />
ezért megrótta és háza bukásával büntette meg.<br />
Sámuel minden helyzetben a nép atyjaként viselkedik.<br />
Bár nem helyesli a királyságot, mégis<br />
lemond a bíróságról és fiai tisztségéről is. Legszebb<br />
vonása a szelíd megbocsátás. Mikor Saul<br />
vétségbe esik, megsiratja, mintha a gyermekét<br />
siratná (Kir. I. 15. 35). F. M.<br />
Sándor, 1. Mihály*, hírlapíró, szül. Budapesten<br />
1874 júl. 9., megh. u. o. 1928. márc. 22.<br />
1902-ben a <strong>Magyar</strong> Szó, azután a Budapesti<br />
Napló, majd a Pester Lloyd sportrovatának vezetője<br />
és politikai cikkírója. Nagy szerepet játszott<br />
az újságírói közéletben is; az Újságírók<br />
Szanatórium Egyesületének alelnöke, a <strong>Magyar</strong>országi<br />
Hírlapírók Nyugdíjintézete felügyelő-bizottságának<br />
elnöke volt.<br />
2. S. Móric, festő, megh. Budapesten 1924. Az<br />
iparművészeti iskolában kezdte tanulmányait,<br />
azután a müncheni akadémián tanult. Tájképeket<br />
ós figurális képeket (Nő árnyékban. Férfi gordonkával)<br />
festett. A Műcsarnok 1919. tárlatán<br />
állított ki először (Váratlan vendég, Önarckép).<br />
3. S. Pál, közgazdász és politikus, szül. Hódmezővásárhelyen<br />
1860 ápr. 17. Tanulmányait<br />
Drezdában ós Budapesten végezte, majd a kereskedelmi<br />
pályára lépve, atyja kiterjedt gabonaüzletét<br />
fejlesztette tovább. A közéletben a század<br />
elején tűnt fel, amidőn 1901. a főváros V.<br />
kerülete országgyűlési képviselővé választotta.<br />
Ettől az időtől kezdve minden ülésszakon őt választották<br />
be újra a parlamentbe, melynek ma<br />
Apponyi gróf után ő a legrégibb tagja. 1902-ben<br />
Sopronban, majd 1903. a fővárosban tartott ke-
Sándorfl — 765 — Sárbogárd<br />
reskedelmi kongresszuson megvetette az Országos<br />
<strong>Magyar</strong> Kereskedelmi Egyesülés alapját s<br />
röviddel utána annak elnöke lett. A főváros politikai<br />
életében is tevékeny részt vett hosszabb<br />
ideig. 1912-ben a Közúti Vasutak vezérigazgatója,<br />
később még több más, jelentékeny iparvállalat<br />
igazgatója lett. A közéletben liberális meggyőződósét<br />
követte és kívül tudott maradni a<br />
pártkereteken, emellett ritka energiával, következetességgel<br />
és nagymértékű szaktud/issal haladt<br />
a liberális politika útján. A forradalmak alatt<br />
félrevonult, de az 1920-iki nemzetgyűlésen és az<br />
azt követő országgyűléseken vállalta a harcot a<br />
í eakció ellen. Férfias bátorsága és tárgyilagossága<br />
ellenfelei tiszteletét is kivívták. A gazdaságpolitikai<br />
problémákat alapos szaktudással bírálta<br />
és a szanálással kapcsolatos tévedések hatásos<br />
kritikája körül is ő végezte a legsúlyosabb munkát.<br />
Parlamenti felszólalásaival, amelyekkel súlyos<br />
időkben az antiszemita támadások elhárítására<br />
törekedett a magyar <strong>zsidó</strong>ság elismerését<br />
vívta ki. 1927-ben földkörüli nagy utazást tett s<br />
tapasztalatairól a Pester Lloyd hasábjain számolt<br />
be. . 8. R.<br />
Nímdoríi Kamill*, jogi író és kir. táblai bíró,<br />
szül. Veszprémben 1880. A budapesti egyetemen<br />
tanult és 1905. ügyvédi oklevelet szerzett. 1913.<br />
bírói pályára lépett és rövid idő alatt táblai bíró<br />
lett. 1918-ban berendelték az igazságügyminisztériumtörvényelőkészítőosztályába.<br />
Specialistája<br />
a közlekedési jognak, amelyet elő is ad a budapesti<br />
egyetem közgazdaságtudományi karán. Önálló<br />
jogi művei: A magyar vasúti jog döntvénytára;<br />
A munkaügyi bíráskodás ; Á világháborúban<br />
eltűntek holtnaknyilvánítására vonatkozó<br />
szabályok ; Szovjetkövetelések és szovjettartozások<br />
; A légi közlekedés magyar jogszabályai.<br />
Sanliedrin, 1. Szanhedrin.<br />
Saphir, 1. Adolf*, angol protestáns egyházi<br />
író, szül. Pesten 1831 szept. 26., megh. Londonban<br />
1891 ápr. 3. Pesten tanult Talmudot, de már 1843.<br />
családjával együtt megkeresztelte egy itt működő<br />
skót misszió. Ó volt az itt működő skót misszió<br />
első kitérítettje s később ő maga is annak szolgálatában<br />
állott 8 egész életén át a <strong>zsidó</strong>k térítése<br />
körül buzgólkodott. 1844-től kezdve S. Berlinben,<br />
Glasgowban és Edinburgban tanult, majd Hamburgban<br />
misszionáriusnak lépett fel, miutáD ő<br />
maga is protestáns lelkész lett s 1861. kezdve<br />
több londoni presbiteriánus egyházközségben működött.<br />
Nagyszámú műveiben a régi protestáns<br />
írók egyházi álláspontját fogadja el. Pontosabb<br />
művei: Diaries of Philip]) Saphir by his brother;<br />
Ghrist and the Scriptures, (magyarra ford.<br />
György Vilmos Krisztus es az írás címen); Lectures<br />
on the Lords Prayer; Christ crucified •<br />
Christand the Church: The hűiden life Our lifeday<br />
; r pie compassion of Jesus ; Mariin Luther.<br />
2. S. Moritz Gottlieb*, humorista, szül. Lovasberényben<br />
1795 febr. 8., megh. Badenben 1858<br />
szept. 5. Tízéves korában Prágába ment Talmudot<br />
tanulni, de a német irodalom jobban érdekelte<br />
es 1814. Pestre jött. Itt tanult meg franciául<br />
angolul és olaszul. Ekkor írta meg Der falsche<br />
Kaschtau c. bohózatát. Ezt a maró gúnnyal és<br />
igen drasztikus zsargon nyelven írt, de elveszett<br />
nek hitt munkát nyolcvan évi lappangás után Ben<br />
Bliezer (Mandl Bernát) fedezte fel és publikálta a<br />
M. Zs. Szemle 1900. évfolyamában. Ugyancsak<br />
elveszett Die falsche Gatalini c. másik pasquillusa<br />
is, de ez még nem került elő. Első nemet<br />
nyelven irt műve: Papüloten,Pesten jelent meg<br />
1821. Ennek sikere után Bécsbe, majd pár év<br />
múlva Berlinbe költözött, ahol kiadta a Berliner<br />
Schnellpost für Literatur, Theater und Geselligkeit<br />
c. folyóiratot és a Berliner Couriert, melyekkel<br />
sok barátot, de sok ellenséget is szerzett.<br />
Ekkor már jelentékeny egyéniség volt és ellenségei<br />
hevesen megtámadták a Saphir in Berlin<br />
c. pamflettjükben. Válaszul megírta Der getótete<br />
aber dennoch lebende Saphir c. elleniratát, mely<br />
három kiadást ért meg. 1829-ben Münchenbe költözött,<br />
ahol a Bazár für München folyóiratot és<br />
a Deutsche Horizontot szerkesztette. Minthogy a<br />
színházakat élesen támadta, a közhangulat ellene<br />
fordult és a várható zaklatások elől Parisba költözött.<br />
De a király utasítására nemsokára visszahívták<br />
MüDchenbe és kárpótlásul az elszenvedett<br />
sérelmekért a kir. színház intendaturájának tanácsosa<br />
címet kapta. Ezután a Bayerische Beobachtert<br />
szerkesztette. 1835-ben ismét Bécsbe ment<br />
s kiadta a Tbeaterzeitungot ós a Der Humorist c.<br />
lapot. Ismertebb munkái: Conditorei des Jocus<br />
(1825); Gesammelte Schriften (4 rész. 1830);<br />
Neueste Schriften (3 k. 1830); Humoristische<br />
T>amenbiblioihek (6 k. 1831—41); Humoristische<br />
A&en ele (.1832); Humoristische Glasperlen{l833);<br />
Dumme Briefe (2 k. 1834)* Karnevals- und<br />
Markenalmanach (1834); Das fliegende Album<br />
für Scherz, Humor und lebensfrohe Laune [2 k.<br />
5. kiad. 1875). Összegyűjtött művei 12 kötetben<br />
1884. Brünnben, 26 kötetben u. o. 1890. jelentek<br />
meg. s. E.<br />
3. S. Zsigmond, újságíró, szül. 1806., megh.<br />
Pesten 1866 okt. 17. Szerkesztette a Pesther<br />
Tageblattot 1839-45-ig, amelybe nagybátyja,<br />
S. Móritz (1. o.) is dolgozott. Zsidó tárgyú novellákat<br />
is közölt lapjában. Azonkívül szerkesztette<br />
a Pesther Sonntagszeitungot is. Mayláth gróffal<br />
együtt adta ki az Jris c. költé&zeti évkönyvet<br />
1840—41-ben.<br />
Sarbó Arthur* (szepesváraljai) orvostanár,<br />
szül. Budapesten 1867 márc. 10. Tanulmányait a<br />
budapesti, berlini, párisi és londoni egyetemeken<br />
és klinikákon végezte. 1896-ban az ideggyógyászat<br />
magántanára lett a budapesti egyetemen,<br />
egyszersmind a Szt.-István-kórház főorvosa. Jelentékenyebb<br />
művei: Népszerű útmutatás a beszédhibák<br />
felismerésére és elhárítására (1901);<br />
Achillessehnenreflex undseine klinische Bedeutung<br />
(1.903); Az epylepsia kor- és gyógytanának<br />
jelen állása (1904); A beszéd összes vonatkozásaiban,<br />
különös tekintettel a gyermekkorra<br />
(1906); Útmutató a balesetek körüli orvosi eljárásokban<br />
(1908); Háborús közleményekéin—<br />
1917); Zur Pathologie und Therapie der Kriegsnervenschiidigungen<br />
(1917); Syphilis és idegrendszer<br />
(1921); Jjber Hyptokinesis und rubrale<br />
Ataxie (1922); TJber Zisternenpunktion (1926).<br />
Sárbogárd, nagyk. Fejér vm. 6,518 lak. A<br />
z=idó hitközség keletkezésének ideje ismeretlen,<br />
de minden jel arra vatt, hogy egyike <strong>Magyar</strong>
Sárga folt — 766 — Sárospatak<br />
ország régi hitközségeinek. Annyi bizonyos, hogy<br />
a XVIII. sz.-ban már élénk hitközségi élet folyt<br />
S.-on. 1799-ben épült a hitközség saját telkén az<br />
első, máig is fennálló templom. Természetesen<br />
az akkori igényeknek megfelelően az csak lakóházBzerű<br />
épület volt, úgy hogy később szükségessé<br />
vált egy új templom építése. A régi Chevra<br />
könyvek arról tanúskodnak, hogy 1770. a Chevra<br />
Kadisa már működöti,. A múltról leginkább a<br />
temetőben találunk dokumentumokat. Egy 1788.<br />
sírkő felírásából megtudjuk, hogy ott pihen Bisehitz<br />
Salamon Prágából menekült rabbi, aki<br />
híres taltnudtudÓ8 és kabbalista volt. Valószínű,<br />
hogy 6 volt a hitközség első rabbija. A különböző<br />
időbeli sírkövekből láthatjuk az átmenetet a Talmud<br />
és Tóra búvárkodásában elzárkózott régi<br />
<strong>zsidó</strong> élettől — a német felvilágosodáson keresztül<br />
— a magyar asszimilációig. Amíg a régibb<br />
sírkövek klasszikus héberségükkel mutatják,<br />
hogy milyen jártassággal bírtak az akkori <strong>zsidó</strong>k<br />
a héber tudományban, addig a XVIII. sz. végén és<br />
a XIX. sz..el éjén már nagyrészt gótikus betűkkel<br />
németül vannak a családnevek bevésve. Később<br />
a német betű tért hódított és a héber felírás csak<br />
a sírkő hátlapjára került. Az 50-es években nagy<br />
kultúrharcok dúltak a hitközségben. A magyarosodás<br />
korszaka kezdődött és a német nyelv mindinkább<br />
háttérbe szorult. Ezek a harcok, amelyek<br />
a magyar nyelv teljes győzelmével végződtek,<br />
visszatükröződnek az akkori sírköveken. A<br />
XVIII. sz. második felében már alig találunk<br />
német felírású sírköveket. 1865-ben megalapították<br />
az elemi iskolát s itt kezdettől fogva<br />
magyar nyelven tanítottak. 1876-ban létesült a<br />
Nőegylet, amely Brenner Mártonná és Goldner<br />
Mórné vezetése alatt igen hasznos tevékenységet<br />
fejt ki, a később alakult Bikkur Cholim- és Krajcár<br />
Egylettel karöltve. 1879-ben épült fel a mai<br />
templom Frank Izsák támogatásával. A későbbi<br />
rabbik nagy jesivát létesítettek, amelyből több<br />
hír neves rabbi került ki, pl.: Krausz (Debrecen),<br />
Steiner (Újlak), Austerlitz (Eperjes), Abelesz<br />
(Wien). Rosentbal (Boroszló) és Josua Starnpfer<br />
(Palesztina). A hitközség orthodox alapon áll.<br />
Lélekszáma 458, családszám 132, adófizető tag<br />
122. Foglalkozásuk: 66 kereskedő, 26 iparos,<br />
10 magánzó, 7 köztisztviselő, 5 gazdálkodó, 6<br />
magántisztviselő, 4 orvos, 2 tanító, 1 ügyvéd,<br />
1 más szabadpályán, 1 vállalkozó, 1 munkás és<br />
1 egyéb. 5 közadakozásból él. Évi költségvetése<br />
12,000 pengő. Anyakönyvi területéhez tartoznak :<br />
Hereegfalva, Kálóz, Nagylók, Sárkeresztúr, Sárszentágota,<br />
Sárosd, Szolgaegyháza, Szilfamajor.<br />
Az iskola, amelynek keretén belül Talmud-Tóra<br />
is működik, Katz Vilmos vezetése alatt áll. Mai<br />
vezetősége: Abrahamsohn Ármin főrabbi, Goldner<br />
Mór elnök, Ehrlich Dezső, alelnök, Brenner<br />
Márton pénztárnok, Balázs Ármin isk. elnök,<br />
Strausz Ignátz Chevra elnök, Spitzer Jakab és<br />
Fischer Henrik templomgondnokok, Braun Dávid<br />
és Hirscb Gyula tanácsnokok, Katz Vilmos titkár.<br />
Sárga folt, 1. Zsidójel.<br />
Sarkadi, 1. Aladár, színművész, szül. Budapesten<br />
1874. Középiskolái elvégzése után színésznek<br />
ment, előbb vándortársulatoknál, később nagyobb<br />
vidéki színházaknál működött. Pestre fel-1<br />
kerülve, komikus szerepekben figyelemreméltó<br />
sikereket aratott, úgy hogy Bécsbe hívták, ahol<br />
a Roland Bühnót egy évig vezette ós kedvelt művésze<br />
lett az osztrák fővárosnak. Később a Vígszínház<br />
tagja lett.<br />
2. S. Emil, festő, szül. Bécsben 1881., megh.<br />
1908. Az iparrajz iskolában, majd a bécsi akadémián,<br />
utána pedig a mintarajzískolán tanult.<br />
Münchenben és Parisban is dolgozott. Főleg dekoratív<br />
rajzokat, plakátokat, könyvillusztrációkat,<br />
könyveimlapokat készített. F. B.<br />
3. S. Leó, író és festő, szül. Budapesten 1884.<br />
Eredménytelen itthoni kísérletek után fiatal korában<br />
külföldre került. Londonban négy angol színdarabja<br />
jelent meg. Sikerei közben hirtelenül áttért<br />
a pikturára 44 éves korában és New-Yorkba<br />
költözött, ahol Pogány Willyvel (1. o.) együtt rendezett<br />
képkiállítása általános feltűnést keltett.<br />
Jelenleg is New-Yorkban él. P. B.<br />
Sárközi György*, költő, szül. 1899. Vörösmarty<br />
és Babits Hagyományaiba kapcsolódó s<br />
mégis egyéni verseiben az erkölcsi tisztaságra törekvő<br />
ember szólal meg. Újabb verseiben ( Váltott<br />
lélekkel) a kétség fájdalmai is hangot nyernek.<br />
Sármai József*, ügyvéd, huszárezredes és<br />
író, szül. Kecskeméten 1862 febr. 27., megh. Budapesten.<br />
A budapesti egyetemen végezte a jogi<br />
fakultást. A doktorátus ós ügyvédi diploma megszerzése<br />
után nagyobb utazásokat tett a Balkánon,<br />
Egyiptomban és Palesztinában és érdekes<br />
tárcákban írta meg élményeit. 1891-94. az Élet c.<br />
folyóiratot szerkesztette. Emellett más szépirodalmi<br />
folyóiratokban és szaklapokban is dolgozott<br />
8 a külföldi jogéletről írt tapasztalatai az<br />
Ügyvédek Lapjában és a Jogtudományi Közlönyben<br />
jelentek meg. 1895-ben a lovastiszti tanfolyamban<br />
az orosz nyelv tanára lett. Később ezredesi<br />
rangot ért el.<br />
Sárospatak, nagyk., régi Rákóczi-város<br />
Zemplén vm. 10,408 magyar lak. (1920). A <strong>zsidó</strong><br />
hitközség (orthodox) 265 családban 1200 lelket<br />
számlál 195 adófizetővel. Köztük 90 kereskedő,<br />
17 iparos, 2 vállalkozó, 6 gazdálkodó, 4 tanító,<br />
5 magántisztviselő, 3 orvos, 4 ügyvéd, a többi<br />
más foglalkozásokban. Anyakönyvi területéhez<br />
tartoznak Bodroghalász, Makkoshotyka, Végardó,<br />
Károlyfalva, Hercegkút. Évi költségvetése<br />
30,000 P. Filantropikus és szociális célokra évi<br />
9000 P-t fordít. A hitközség alapításáról nincsenek<br />
megbízható adatok, de bizonyos, hogy 1780.<br />
volt már itt <strong>zsidó</strong> hitközség. Első rabbiját sem<br />
ismerjük ós csak feltevés, hogy az Szinyover Hirs<br />
lehetett, akinek születési és halálozási évét szintén<br />
nem tudjuk. A hitélet már az első évtizedekben<br />
is megfelelő intézményekre támaszkodott. A<br />
Chevra Kadisa hébernyelvű alapszabályai 140<br />
éves múltról tesznek bizonyságot ós a temetőben<br />
levő régi sírkövek másfél évszázadot meghaladó<br />
hitközségi szervezettségről. Szentóletú és nagytudós<br />
rabbik nemzedókről-nemzedókre hagyták<br />
az ősi tradíciókhoz való ragaszkodást. A hitéletnek<br />
azt a szigorúan orthodox bázisát, amelyen<br />
a hitközség ma is áll, Sehattin Simon (1837—64),<br />
Beiron Jesajo (1864-65) és Ehrenfeld Jesajo<br />
rabbik építették ki. Ezeknek nyomában halad<br />
a jelenlegi főrabbi, Fischer Fülöp is. A kul-
Sárvár — 767 — Sas<br />
túra és a hitélet egyforma ápolást is talált. A<br />
kultúra számára építették 1885. a magyarnyelvű<br />
oktatásra berendezett elemi népiskolát, amely ma<br />
is fennáll és 125 tanulót nevel hazafias szellemben.<br />
Van ezenkívül jesivája és Talmudtórája is.<br />
A jesivát valamelyik régi rabbi alapította és 25<br />
hallgatót részesít talmudikus oktatásban. Mai<br />
vezetője Schwarz Lázár rabbihelyettes. A hallgatók<br />
ellátásáról a hitközség tagjai gondoskodnak.<br />
Szélesebb keretek között mozog a Talmud Tóra,<br />
amelynek körülbelül 50 növendéke van. Ezt az<br />
intézményt nagyrószben a tandijakból tartják<br />
fenn, de a hitközség is szubvencionálja és ez adja<br />
a helyiséget, fűtést s világítást is. A gyermeknevelés<br />
ügyét minden időben magánosok is támogatták.<br />
Goldblatt Farkas az iskola céljaira épületből<br />
és bankrészvényekből álló alapítványt létesített,<br />
amely mai értékben kürülbelül 40,000 P-nek<br />
felel meg. Érdemes tevékenységre tekinthet viszsza<br />
a Nőegylet is, amely 50 évvel ezelőtt létesült.<br />
Belső egyenetlenségek sohasem zavarták meg a<br />
hitközség nyugalmas fejlődését. Még a chászidok<br />
térnyerése sem feszítette szét a hitközség egységes<br />
keretét, bárha azok istentiszteleteik számára<br />
külön Bész hamidrast építettek, de anélkül, hogy<br />
kiváltak volna az anyahitközségből, amely régi<br />
templomában végzi istentiszteleteit. A magyarok<br />
és <strong>zsidó</strong>k békés egyetértésben élnek egymás mellett<br />
és régi tradíció közöttük a jóban, rosszban<br />
való osztozkodás. így volt már 1848., mikor históriai<br />
emlékezés szerint a város prédára vetését<br />
a <strong>zsidó</strong>k hárították el. Ez akkor történt, mikor<br />
az orosz hadsereg vonult át a városon és a református<br />
kollégium elkeseredett diáksága köveket<br />
dobált rá a kollégium ablakaiból. Az oroszok megálltak<br />
és ágyúikat lövésre készen a községre irányították.<br />
Erre a hitközség vénei az idegen hadsereg<br />
főparancsnoka elé vonultak. A szájhagyomány<br />
nekik tulajdonítja, hogy a parancsnok<br />
visszavonta veszedelmes rendelkezéseit és ellenségeskedés<br />
nélkül vonult ki a városból. A világháborúban<br />
hozott vóráldozatokról 14 hősi halottja<br />
tanúskodik. A hitközség és intézményei élén állnak<br />
: Fischer Fülöp főrabbi; Schwarz Lázár alrabbi;<br />
Knopfler Izsó terménynagykereskedő, elnök<br />
; Pollák Móric bőrkereskedő, gondnok ; Gottesmann<br />
Zsigmond kereskedő, pénztáros; Landau<br />
Ferenc kereskedő, ellenőr; Goldblatt Mór bankigazgató,<br />
Princz Dávid malomtulajdonos, Moskovics<br />
Artúr ügyvéd, Deutsch Dávid nagybérlő,<br />
ifj. DanczigerDávid téglagyáros, TrattnerMárton<br />
szőlőbirtokos, Schreiber Sándor kereskedő, Buchhalter<br />
Vilmos jegyző. A Chevra Kadisa elnöke<br />
Sonnenfeld Henrik, a Nőegyleté Schreiber Sándorné<br />
és Blumberger Miksáné. Az Iskola tantestülete<br />
: Szegő Lipót igazgató, Kovácsnó Weisz<br />
Anna, Siehermann József és Friedlander Vilmos<br />
tanítók.<br />
Sárvár, nagyk. Vas vm. 9951 lak. A S.-i anyahitközség,<br />
amely ma orthodox alapon működik,<br />
Ío05. alakult, amikor — mint a jegyzőkönyvek<br />
tanúsítják — 28 tagot számlált. Alapítói Linger<br />
öimon ós Józsua, Schnabel Sámuel, Boskovits<br />
özirncha ós Schwarc Pinkász Léb kereskedők voltak.<br />
Első templomát a hitközség a bajor királyi<br />
uradalomtól bérelte, a második ugyancsak bérelt<br />
temploma az anyahitközségből kivált kongreszszusi<br />
hitközség tulajdonába ment át. Az új templom<br />
1882. a tagok önkéntes adakozásából épült.<br />
Ötosztályos elemi népiskolát 1850. alapított a hitközség,<br />
mely később Talmud Tórát is létesített.<br />
Van a hitközségnek még Chevra Kadisája, egy<br />
Nér Tomid egylete, Nőegyleté (elnöknője Sulcbeck<br />
Henrikné), Leányegylete, melyet Fischer<br />
ígnácné és Hajdú Miklósné vezetnek ós egy<br />
Malbis Arumim egyesülete, melynek Schnabl<br />
Zsigmond az elnöke. A hitközség tagjai közül<br />
Schiller Béla gazdálkodik 1000-holdas birtokon.<br />
A hitközség évi költségvetése 32,000 P, melynek<br />
egy részét szociális és füantropikus célokra fordítja.<br />
A hitközség anyakönyvi területéhez huszonegy<br />
község tartozik. Lélekszáma 568, családok<br />
száma 142, adót 142-en fizetnek. Foglalkozás<br />
szerint: 2 nagykereskedő, 7 gazdálkodó, 78 kereskedő,<br />
1 köztisztviselő, 5 magántisztviselő,<br />
6 iparos, 3 magánzó és 40 egyéb. A hitközség mai<br />
vezetősége: Fischer Menachem főrabbi, Schnabl<br />
Zsigmond elnök, Schwarc Mór alelnök, Löwinger<br />
Ignác ellenőr, Friebert Lajospénztáros, Löwinger<br />
Adolf és. Berger Antal gondnokok, Winkler<br />
Pinkász főkántor ós Kupfer Izsák jegyző. A kongresszusi<br />
hitközség 1880. alakult. Az alapítók<br />
Schnabel Manó, Schulbeck Sámuel, Guttmann<br />
Mór, Deutsch József és Schnabel Adolf voltak.<br />
Az első rabbi Mose Leib Breiner volt. Chevra<br />
Kadisát és elemi iskolát létesítettek. Utóbbi 1923.<br />
a tanulók csekély száma és az államsegély megvonása<br />
miatt kénytelen volt működésót beszüntetni.<br />
1922-ben templomot építettek br. hatvani<br />
Hatvány Béla támogatásával. A világháborúban<br />
26-an vettek részt. A hitközség kongresszusi jellegű<br />
és a VIII. községkerülethez tartozik. Lélekszáma<br />
190, családok száma 64, adófizető tag 70.<br />
Foglalkozásuk: 23 magántisztviselő, 13 kereskedő,<br />
7 iparos, 3 nagyiparos, 3 orvos, 3 ügyvéd,<br />
3 magánzó, 1 mérnök, 1 köztisztviselő, 1 munkás<br />
és 1 nyugdíjas. 1 munkanélküli és 1 közadakozásból<br />
él. A hitközség évi költségvetése 7000 P, amiből<br />
1000 P filantropikus és szociális célokat szolgál.<br />
Nagyobb üzemek br. hatvani Hatvány Béla<br />
vasmegyei cukorgyára (1000 munkás és 30 tisztviselő),<br />
Krausz József téglagyára, sajt- és vajgyára<br />
(50 m., 5 tv.). A hitközség mai vezetősége:<br />
Eibenschütz Emil elnök, Deutsch Jenő alelnök,<br />
Winkler Jakab ós Grünhut Simon templomgondnokok,<br />
Weltner Jenő pénztárnok ós Mayer Jakab<br />
ellenőr.<br />
Sas, 1. Irén, írónő, szül. Budapesten 1901 dec.<br />
17. Különböző napilapokba ós felekezeti lapokba<br />
ír cikkeket és novellákat. 1928 óta az Országos<br />
Egyetértés segédszerkesztője Megjelent könyvei:<br />
Furcsa kaland; Híres <strong>zsidó</strong>asszonyok; Vázsonyi<br />
Vilmosról : Kol Nidre (ifjúsági regény). Lefordította<br />
még Heine: A bacharachi rabbi c. munkáját.<br />
2. S. László, író és újságíró, szül. Budapesten<br />
1890. Pályáját a Világnál kezdte, amelynek tíz<br />
éven keresztül volt a munkatársa. A kommün<br />
alatt Svájcban, majd Ausztriában és Németországban<br />
élt, ahol német lapoknak dolgozott és<br />
több. egyfelvonásosa került színre. Utóbb Kolozsváron<br />
volt újságíró és irodalmi vezetője a Kadima
Sasvár — 7<br />
könyvkiadó vállalatnak. Zsidótárgyú regénye:<br />
Isten lábánfii Lefordította S. J. Agnon héber író<br />
regényét: Es a meggörbedt kiegyenesedik. Társszerzője<br />
a JKek sugár c. fantasztikus regénynek,<br />
amely Stuttgartban németül is megjelent.<br />
3. S. Náci, zeneszerző, Ányos Laci (1. o.) fivére,<br />
szül. Budapesten 1875 márc. 29., megh. u. o. 1926<br />
ószón. Népszerű dalszerző volt, akinek dalait<br />
mindenütt ismerték és játszották az országban.<br />
Háromszáznál több dalkompoziciót írt. S. élete<br />
végén megvakult. K. K.<br />
Sasvár (Sastín, ném. Schossberg, Cs.-Szl.)<br />
Nyitra vm. A régi bécsi <strong>zsidó</strong> temetőnek egyik sírköve<br />
szerint (v. ö. Wachstein, «"Wiener Inschriften»<br />
1.518) S.-onmár a XVII. ez. első felében is laktak<br />
<strong>zsidó</strong>k. Az 1736. évi konskripció 41 családot<br />
számlált össze. Köztük volt 8 kereskedő, 3 bor-,<br />
sör- ós pálinkamórő, 3 házaló, 4 szabó, 3 szalagszövő,<br />
1 harisnyakötő, 1 timár, 1 chirurgus, kántor,<br />
basszista, templomszolga, liberer és 8 szegény.<br />
Rabbit is említ egy másik oklevél 1746-ból,<br />
még pedig Lebl Jakabot. Zsidó bíró volt ekkor<br />
Mózes Adamus. A földes- és védúrnak fizettek<br />
évenkirit 400 frt-ot; ezenkívül mindenki saját<br />
uradalmi telken épült háza után évenkint 8 forintot.<br />
1746-ig a község <strong>zsidó</strong>sága jelentékenyen<br />
szaporodott. Ez évben már 51 család lakott itt.<br />
1754-ben tartott összeírás csak 39 családot mutatott<br />
ki; mint hitközségi judex Mandl Mózes<br />
szerepel a listán. Götzl Jakab és Hirschl Izsák az<br />
uradalomtól bérbe vett szeszfőzdéért évenkint<br />
1550 frt-ot fizetett bérösszegként. A S.-i domÍDÍuin<br />
császári birtokba kerülvén, a község<br />
ismét fejlődni kezdett. 1795-ben megint 47 <strong>zsidó</strong><br />
családot számláltak ott és 1848., Fényes Elek<br />
szerint, 439 nagyobbára jómódú <strong>zsidó</strong> lakott<br />
S.-on. Ez időben híres volt a S.-i <strong>zsidó</strong> zenekar,<br />
melyet lakodalmi és báli mulatságokra messze<br />
vidékekre is elhívtak. Rabbik voltak: 1746. Lebl<br />
Jakab, 1752. Hirsl, József 1774. Salamon Mózes,<br />
1786. Benedikt Márkusz, a később oly nagyhírű<br />
R. Benét Mordche, morvaországi főrabbi, 1795.<br />
Böhm Gábriel. 1840 körül Bróde Nátán, 1882.<br />
Engel Mózes Lipót. M. B<br />
Sasvári Ármin, hírlapíró, szül. Tormáson<br />
1853., megh. Budapesten 1924. Eleinte vidéki<br />
lapoknál dolgozott, majd 1872 - 1880-ig a Pesti<br />
Napló munkatársa volt és sok francia, angol és<br />
orosz regényt fordított magyarra. 1880—1883-ig<br />
Parisban élt, ahol szintén újságírással foglalkozott.<br />
1886—1898-ig a Revue d'Orient et de Hongrie<br />
c. francia n\elvű politikai lapot szerkesztette<br />
és több francianyelvü könyvben ismertette<br />
a magyarországi gazdasági és közművelődési<br />
viszonyokat. 1890-ben a <strong>Magyar</strong> Kereskedelmi<br />
Múzeum osztályvezetője, 1907. aligazgatója, 1923.<br />
pedig címzetes igazgatója lett. Ö szerkesztette<br />
és részben írta a Kereskedelmi Múzeum magyar<br />
és idegennyelvű szakkiadványait is. Önálló<br />
könyve: Bakalevelek a boszniai hadjáratbői<br />
(1878). 8z. o.<br />
Sátoraljaújhely, rend. tan. város, Zemplén<br />
vm.^1,162 lak. Ahitközség eredete a XVIII. sz.-ba<br />
nyúlik vissza. Zemplén vm. levéltárában vannak<br />
okmányok arról, hogy Rákóczi seregében <strong>zsidó</strong>k<br />
is szolgáltak, más okmányok pedig Rákóczi<br />
Sátoraljaújhely<br />
tisztjei s egyes <strong>zsidó</strong>k közötti elszámolásokról<br />
szólnak, ami azt bizonyítja, hogy az akkori Újhely<br />
községben már laktak <strong>zsidó</strong>k. Testületté<br />
tömörülésükről az első adat 1771-ből való, amikor<br />
is egy Naftali Hirsch nevű rabbi, aki a községen<br />
átutazott megvetette alapját a Chevra<br />
Kadisának. Valószínű, hogy a hitközség is ezidőtájt<br />
alakult meg. Első elöljárói Kurlánder<br />
Mihály, Engel Ábrahám, Rapaport, Hartstein<br />
Pinkász (isGrünf eld Márkusz voltak. Első rabbijául<br />
Weil Sámuelt választotta meg a hitközség, aki<br />
hosszú ideig fejtett ki áldásos működést. 1808—<br />
1840-ig a híres Teitelbaum Mózes volt a rabbi,<br />
aki a chaszidizmust megalapította <strong>Magyar</strong>országon.<br />
Bölcs tanácsaiért a keresztények is felkeresték,<br />
így a fiatal Kossuth Lajos is, akit megáldott<br />
s nagyrahivatottságát megjövendölte.<br />
Csodarabbi hírében állott. Halálának évfordulóján<br />
(tainuz 28) ma is ezrével zarándokolnak el a<br />
hívek sírjára. Teitelbaumot fia, majd unokája<br />
követte, aki kénytelen volt rabbiállását elhagyni<br />
a viszály miatt, mely a hitközséget chásszid és<br />
askenázi pártokra osztotta. A következő rabbi<br />
a nagy tudós Löw Jeremiás, aki az -országos kongresszuson<br />
is képviselte a hitközséget, amely az<br />
ő kívánságára egyik irányhoz sem csatlakozott.<br />
1873-ban fia Löw Bleázár (1. o.) lett a rabbi; ez<br />
1886. megalapította az orthodox hitközséget s<br />
később ungvári főrabbi lett. Az orth. hitközség<br />
megalakulásával egyidejűleg az anyahitközség<br />
a ccstatusquo ante» alapra helyezkedett. 1890-ben<br />
Weisz Kálmán szebeni rabbit választotta meg a<br />
hitközség. Halála után 1910—21-ig betöltetlen a<br />
rabbiszék. Akkor Roth Sámuel pomázi rabbit<br />
választották meg, aki a hit mélyítése és az ifjúság<br />
vallásos szellemben való nevelése terén már<br />
eddig is szép eredményeket ért el. A hitközség<br />
fejlődésének csúcspontját a múlt század 80-as<br />
éveitől a világháborúig terjedő időben érte el.<br />
1888 aug. 30. avatták fel a hitközség szép nagy<br />
templomát, mely a tagok önkéntes adományaiból<br />
épült. A templom építéséhez Wallis Gyuláné<br />
grófné is hozzájárult 200 pengővel. Van a hitközségnek<br />
még két Bész hamidrasa, amelyek mintegy<br />
100 évvel ezelőtt Teitelbaum rabbi idejében épültek.<br />
A hitközségnek 6 osztályú fiú- ós leányiskolája<br />
van, amelyet Schön Mózes egykori <strong>zsidó</strong>bíró<br />
Mintafőtanodának alapított 1836. Kesztenbaum<br />
Márton hagyatékából, aki 80,000 forintnyi vagyonát<br />
kulturális célokra hagyományozta. Az<br />
iskolának fennállása óta sok jeles pedagógus volt<br />
igazgatója és tanítója, így Heilprinn Mihály (1.<br />
o.), Singer Izráél kiváló talmudista és német<br />
tudós és Knopfler Sándor, aki a pedagógiai irodalomban<br />
is értékes munkásságot fejtett ki. Van<br />
még a hitközségnek Talmud-Tórája. A hitközség<br />
elnökei közlil, akik agilis munkájukkal előmozdították<br />
a hitközség fejlődését, a legérdemesebbek:<br />
Friedliber Albert, Reichard Mór, Thoman<br />
Móric, Schwarc Bernát, Fried Samu, Reichard<br />
Salamon, aki legutóbb magas korára való tekintettel<br />
lemondott s utóda Roth József ügyvéd lett.<br />
A hitközségnek számos intézménye van. Első<br />
helyen áll a nagymultú Chevra Kadisa, amelynek<br />
jelenlegi elnöke Saflr Márkusz. A Chevra<br />
Kadisa 1862. Reich Simon hagyatékából kórházat
Sátoraljaújhely — 769 — Scháchter<br />
át. 1904-ben létesült az új, ma is fennálló 45<br />
ágyas <strong>zsidó</strong>kórház, melynek igazgató-főorvosa<br />
Zinner Henrik, gondnoka Lichtenstein Jenő.<br />
Egyesületek: a Nőegylet, mely fentart egy aggokházát<br />
és Haas Bertalanné vezetése alatt működik,<br />
a Leányegylet, melynek Fried Manci az elnöke,<br />
a Bikur Cholim egylet, mely Bettelheim<br />
Sándor elnöklete alatt áll, a Singer-fóle önképzőkör,<br />
melyet Roth Sámuel főrabbi vezet, a Grosz<br />
De; ső és özv. Fischer Mórnó vezetése alatt álló<br />
népkonyhaegyesület és egy szegónygyermekeket<br />
iskoláztató és felruházó egyesület, melynek élén<br />
Reichard Salamon és Garai Árminné állnak.<br />
A hitközség tagjai közül több kiváló férfiú került<br />
ki. Ezek: Engel József szobrászművész (1. o.),<br />
Mezei Mór (1. o.) az Országos Izr. Iroda volt<br />
elnöke, aki a S.-i hitközség díszelnöke is volt<br />
sokáig, Mezei Ernő (1. o.) a kiváló publicista,<br />
Thoman Imre törzsorvos és zimonyi Schwarc<br />
Hermán mérnök, a Déli Vasút építője, akik végig<br />
harcolták a szabadságharcot és Schön Vilmos,<br />
aki egykor nagyon híres orvos volt. Többen a<br />
város társadalmi és kulturális életében vittek és<br />
visznek ma is szerepet. Ezek: Reichard Salamon,<br />
a város volt polgármestere, megyebizottsági tag,<br />
a hitközség volt elnöke, akit a múltévben 70-ik<br />
születésnapja alkalmából az egész város társadalma<br />
a főispánnal az élén meleg ünneplésben<br />
részesített, Székely Albert Zemplén vármegye tb.<br />
főügyésze, ismert publicista, Dévai Láios főfelügyelő-tanácsos,<br />
Grünbaum Simon, a Kereskedelmi<br />
Testület volt elnöke, Löwy Ignác az<br />
államépítészeti hivatal volt főnöke és Földes<br />
Albert pénzügyigazgató-helyettes. Nagyobb ipari<br />
vállalkozást Blum Géza létesített, akinek bútorgyára<br />
számos munkást foglalkoztat. Föld- és<br />
szőlőbirtokosok : Roth József, Roth Mór, Grosz<br />
Dezső, Burger Jakab, Haas Bertalan, Fuchs Emil,<br />
Fuchs Jenő és még sokan. A hitközségnek értékes<br />
levéltára van. A hitközségben a következő<br />
munkák jelentek meg : Teitelbaum Mózes rabbi<br />
Jiszmach Mose c. híres tórakommentárja, Löw<br />
Jeremiás rabbi Divré Jirmijohn c. responsuma,<br />
Weisz Kálmán rabbi PL snajim c. műve, Goldberger<br />
Izidor tatai rabbi A sátoraljaújhelyi izr.<br />
szentegylet alapításának története c. tanulmánya,<br />
Knopíler Sándor ranitó Hittankövyv elemi és<br />
középiskolák számára és A sátoraljaújhelyi izr.<br />
iskola története, végül Knopíler Mózes Avne<br />
Soham c. tórakommentárja. A hitközség évi<br />
költségvetése 38,000 pengő, melynek egy részét<br />
szociális és filantrópikus célokra fordítja, Számos<br />
jótékony és kulturális célú alapítványt is kezel<br />
még a hitközség. Lélekszáma 2000, a családok<br />
száma 480, adót 396-an fizetnek. Foglalkozás<br />
szerint: 2 nagykereskedő, 9 gazdálkodó, 6 tanító,<br />
^7 kereskedő, 28 ügyvéd, 19 köztisztviselő, 2 művész,<br />
7 munkás, 4 nagyiparos, 15 orvos, 44 magántisztviselő,<br />
1 vállalkozó, 25 szabadpályán<br />
-••'vő, 16 munkanélküli, 54 iparos, 4 mérnők,<br />
1 hírlapin), 56 magánzó és 15 egyéb. A hitközség<br />
-~'K) tagja vett részt a világháborúban, akik közül<br />
36-an estek el. A forradalmaknak egy áldozata<br />
v°lt, A hitközség mai vezetősége: Roth Sámuel<br />
főrabbi, Roth József elnök, Fried Samu tb. elnök,<br />
Liehtensteiu Jenő ós Windt Jakab elöljárók,<br />
Grünbaum Simon ellenőr, Schwarc Marcell pénztárnok,<br />
Saflr Márkusz és Schwarc Salamon gondnokok,<br />
Weisz Hermann jegyző és szentegyleti<br />
titkár, Taubesz Hermán dajan. Az előimádkozó<br />
Feldbrandt FUlöp. Az orthodox hitközség 1886.<br />
alakult meg. A hitközség alapítója s első rabbija<br />
Löw Eleázár, a későbbi nagyhírű ungvári<br />
rabbi volt. Az első elöljárók, akiknek nagy része<br />
még ma is részt vesz a hitközségi életben, a következők<br />
: Schweiger Ignác, Schwarc Ignác, Roth<br />
József, Deutsch Hermann, Gottlieb Sámuel,Lichtenstein<br />
Adolf és Friedmann Ábrahám. A hitközség<br />
nagy temploma 1887. a tagok adakozásából<br />
épült, 1895. került tető alá-a kis templom, a bész<br />
hamidras.Több kisebb imaháza van még a hitközségnek.<br />
Elemi népiskolája, mely kezdettől fogva<br />
3 tanerős, 1887. létesült, egy évvel előbb nyilt<br />
meg a Talmud Tóra iskola, melynek öt tanítója<br />
van. Jesiváját 1922. néhai Fellner József főrabbi<br />
alapította. Azóta szépen fejlődik a jesiva 8<br />
messze vidékről is számosan keresik fel, tanulás<br />
céljából. A,szegény talmudisták istápolására a<br />
hitközség ÉcChájim egyletet alapított, melynek<br />
Schwarc Ignác és Lipschitz Adolfné a vezetői, a<br />
szegény asszonyokat segélyezi a Benősz Cijon<br />
egylet, melynek eínöknői Schweiger Ignácné és<br />
Schweiger Márkuszné. Van ezenkívül egy, a<br />
gyermekek felruházására alakult Malbis Arumim<br />
egylet Alexander Vilmosné elnöklete alatt és<br />
egy Szandokosz egylet (betegágyas asszonyok<br />
segélyezósére),melynek ólén FránkelHeimann áll.<br />
A hitközség tagjai közül többen játszanak fontos<br />
szerepet a város gazdasági életében. Ezek:<br />
Schweiger Márkusz szesznagykereskedő a Kereskedelmi<br />
Társulat elnöke, városi és Zemplén vármegyei<br />
törvényhatósági bizottsági tag, Alexander<br />
Vilmos bankigazgató, Blumenfeld Adolf terménykereskedő,<br />
Deutsch Adolf földbirtokos, Kornitzer<br />
Lipót szeszkereskedő ós a helyi lap szerkesztője<br />
és Blumenfeld Jenő nagykereskedő. Nagyobb<br />
ipari vállalatokat létesítettek : Berger és<br />
Lipschitz, ifj. Deutsch Simon hordó- ós bútorgyárat,<br />
Trattner Márk sajt- és túrógyárat. A hitközség<br />
30,000 pengős költségvetéssel dolgozik,<br />
melyből nagyobb összeget fordít szociális ós<br />
filantrópikus célokra. A hitközség lélekszáma<br />
1250, a családok száma 420, az adófizetőké 360.<br />
Foglalkozás szerint; 9 nagykereskedő, 1 gazdálkodó,<br />
3 tanító, 150 kereskedő, 1 ügyvéd, 15 munkás,<br />
12 magántisztviselő, 1 vállalkozó, 100 iparos,<br />
14 magánzó és 100 egyéb. A hitközség mai vezetősége<br />
: Diek Hermán főrabbi, Sch weigerMárkusz<br />
elnök, Alexander Vilmos alelnök, ifj. Deutsch<br />
Sámuel pénztárnok, Rosman Lipót ellenőr, legifj.<br />
Deutsch Simon iskolaszéki elnök, Schweiger Ignác,<br />
Lipschitz Adolf, id. Deutsch Sámuel, Blumenfeld<br />
Adolf és Weinberger Izsák elöljárók, Berkovits<br />
Rafael templomgondnok, és Oppmann Ignác<br />
tanító, jegyző.<br />
Schachter, 1. Dezső, orvos, szaklapszerkesztö,<br />
szül. Budapesten 1897 máj. 24. S. Miksa<br />
(1. o.) fia, Egyetemi tanulmányait Budapesten és<br />
Heidelbergben végezte. 1926-ban megalapította az<br />
Orvostudományi Szemle c. havi folyóiratot. 1928<br />
okt. óta szerkeszti a Gyógyászatot is. Ebben<br />
a lapban jelennek meg tudományos cikkei.<br />
Zsidó Lexikon. V)
Schauer — 770 —<br />
2. S. Miksa, orvostanár és publicista, szül.<br />
Vácon 1859 aug. 20., megh. Budapesten 1917<br />
ápr. 80. A budapesti egyetemen tanult. 1890-ben<br />
a fekélyes sebek gyógytanának magántanára lett,<br />
1917. rk. tanárra nevezték ki. S. főorvosa<br />
volt az áll. gyermekmenedékhelynek és kiterjedt<br />
praxist folytatott, önállóan megjelent müvei:<br />
A sebek gyógyulása és a sebkezelés (magyarul<br />
ós németül 1886—87); Anleitung zur Wundbehandlung<br />
(1887); Sebészeti gyógyítás (1904);<br />
Orvosi műhibák etb. 1886-ban alapította ós haláláig<br />
szerkesztette a Gyógyászat c. orvosi folyóiratot.<br />
Publicisztikai tevékenységet aPesterLloyd,<br />
Pesti Napló ós más nagyobb lapok hasábjain fejtett<br />
ki ós cikkei rendszerint figyelmet keltettek.<br />
Évtizedeken át részt vett a <strong>zsidó</strong> közügyekben,<br />
ifjúsági mozgalmakat szervezett és szigorú kritikusa<br />
volt a hitközségi élet visszásságainak. A<br />
<strong>zsidó</strong> ellenzéki mozgalmat a községi életbe S.<br />
vitte be.<br />
Schauer Izrael, rabbi, megh. 1859. Szobotistban<br />
negyven évi működés után. Előbb Báanon működött<br />
s onnan ment Szobotistre, ahol utóda veje,<br />
Reich' Koppéi (1. o.) későbbi budapesti orthodox<br />
főrabbi lett. Kiváló talmudtudós volt.<br />
Scheiber, 1. Hugó, festő, szül. Budapesten<br />
1873. A világháborút követő újabb festőnemzedók<br />
egyik legösztönösebb művószegyénisége, a németes<br />
expresszionizmus erősen dekoratív irányú<br />
képviselője <strong>Magyar</strong>országon. Csaknem 50 éves<br />
korában jutott az első igazi elismeréshez a Belvedere<br />
Szalonban és az Alkotás művószházban<br />
kiállított képeivel. A természethez ragaszkodó<br />
munkáin erőseu torzító hajlama jelentkezik, főleg<br />
önarcképein; tájképein, városligeti, külvárosi és<br />
kisvárosi részletein pedig csaknem kíméletlen<br />
erővel, erős festői ösztöne érvényesül. Utolsó<br />
gyűjteményes kiállításain a Nemzeti Szalonban<br />
és az Ernst Múzeumban a természettől egész eltávolodva<br />
tömegmozgásokat igyekezett megérzókíteni<br />
igen színes vonaldekorációban (Körhinta ;<br />
Kabaré : Lovasok; Vasárnapi mulatság). Erősen<br />
leegyszerűsített jellemző arcképeket is rajzolt<br />
: Andrássy Gyula, Kertész K. Róbert, Babits<br />
Mihály, Hencarth Walden berlini festő stb.<br />
Nagy sikerrel állított ki a berlini Sturmban a<br />
Sturm amerikai kiállításain és Londonban. F. B.<br />
2. S. Lajos, rabbi, szül. Nemeshollóson 1867<br />
febr. 9. 1885—95-ig volt a budapesti Rabbiképző<br />
növendéke. 1901-ben avatták rabbivá. Azóta a<br />
Pesti Izraelita Hitközség vallástanára, 1901. a<br />
VIII. kerület templomkörzetónek rabbijává nevezték<br />
ki.<br />
Schenk Leopold, bécsi egyetemi tanár, híres<br />
flziológus, szül. Örményen 1840 aug. 23., megh.<br />
Schwanbergben 1902 aug. 18. A bécsi egyetemen<br />
tanult ós 1865. orvosi diplomát nyert. Előbb az<br />
ottani fiziológiai intézetnél lettassziszteiis, de már<br />
1868. magántanári kóposítóst kapott, 1873. pedig<br />
az ombriolögia professzoraletta bécsi egyetemen,<br />
melynek egyik legelső kiválósága volt. Azembriológia<br />
tanszéket az ő kezdeményezésére és részére<br />
alapította az állam akkor, amikor ennek a tudományának<br />
még sehol tanszéke nem volt. S. az<br />
embriológiában világhírű tekintély volt, Einfluss<br />
auf das Gescldechtsverhaltniss des Menschen<br />
und der TJiiere c 1898. megjelent munkáját több<br />
nyelvre lefordították. Azt a tételét, hogy a születendő<br />
gyermek neme az anya táplálkozási módjától<br />
függ, Kirchow, Műnk, Roox ós mások hevesen<br />
támadták. Lemondott katedrájáról, de teóriáját<br />
nem adta fel. Művei: Lehrbuch der vergleichenden<br />
Embryologie der Wirbelthiere (1874);<br />
Lehrbuch der Ristologie des Menschen (1885, 2.<br />
kiad. 1892); Lehrbuch der Bacteriologie (189*);<br />
Lehrbuch der Embryologie (1896). s R.<br />
Sclierl Ervin, publicista, szül. Szombathelyen<br />
1883. A budapesti, berlini ós heidelbergi egyetemeken<br />
jogi ós filozófiai tanulmányokat folytatott,<br />
majd hírlapíró lett. Előbb a Neues Pester<br />
Journal munkatársa volt, később néhány évig a<br />
Budapester Tagblattot szerkesztette, 1918. pedig<br />
a Pester Lloyd kötelékébe lépett. Jelenleg a bécsi<br />
Neue Freie Presse budapesti szerkesztője ós nagy<br />
figyelmet keltő cikkekben tájékoztatja az osztrák<br />
világlapot <strong>Magyar</strong>ország politikai és gazdasági<br />
viszonyairól.<br />
Seliermaiiu Adolf, orvos, szül. Tótónyben<br />
1842., megh. Budapesten 1904 ápr. 28. Bécsben<br />
tanult s miután ott elnyert diplomáját nosztrifikáltatta,<br />
Budapesten telepedett meg, ahol 1878.<br />
tiszti főorvos-helyettes, 1897. pedig főorvos lett.<br />
A fertőtlenítő intézetek az ő adminisztrációjának<br />
eredményei. Művei közül a Test és egészségtan<br />
hat kiadást ért el.<br />
Scliewesz: Achím. Héberbetűs német folyóirat.<br />
Szerkesztette Reich Ignác Pesten 1871-től a<br />
lapnak 1881. bekövetkezett megszűnésóig.<br />
Schey, 1. Frigyes (koromlai) báró*, bankár,<br />
szül. Kőszegen 1815 márc. 5., megh. Bécsben.<br />
Szülei jómódú, orthodox <strong>zsidó</strong> kereskedők voltak,<br />
akik fiaikat kitűnő nevelésben részesítették. S. a<br />
bécsi Polytechnikum elvégzése után a Wertheimstein-bankházba<br />
lépett, majd a Landauer cégbe,<br />
mely később, 1855. már az ő nevét viseli. Nagy<br />
érdemei voltak a selyemtermelés ós ipar terén<br />
az egész monarchiában, de különösen <strong>Magyar</strong>országon,<br />
ahol az ipar érdekében sok áldozatot<br />
hozott. Pénzügyi téren még nagyobb eredményeket<br />
ért el. A legnagyobb bécsi ós magyar ipari, pénzügyi<br />
vállalatoknak vezető tagja volt és számos<br />
gazdag alapítványt létesített. 1869. bárói rangot<br />
kapott ós rendkívül sok bel- ós külföldi magas<br />
rendjellel tüntették ki. Ó alapította és építtette<br />
a bécsi kereskedelmi Akadémiát és később a Stadttheatert<br />
is.<br />
2. S. Fülöp (koromlai) báró, szül. Kőszegen<br />
1798., megh. Badenben 1891 júl. 15. Gazdag, szigorúan<br />
orthodox szülők gyermeke volt. Üzleti<br />
becsületessége és jótékonysága oly nagy volt,<br />
hogy 1854. a városi tanács hálairatot adottat neki<br />
«az emberi nyomor enyhítése körüli ó'rdemeiértw.<br />
Szeretetházat építtetett és a <strong>zsidó</strong> templomot szintén<br />
saját költségén építtette. Nemességet és bárói<br />
rangot kapott, melyet királyi engedéllyel ruházott<br />
át az akkor még szintén <strong>zsidó</strong> unokaöccsóre, mert<br />
gyermeke nem volt. A lovagi rangot is unokaöccsei,<br />
S. Frigyes báró, S. Károly lovag és S.<br />
Fülöp báró örökölték. S. neje, Franciska, Lakenbach<br />
nagykanizsai hitközségi elnök leánya, jótékonyságáról<br />
szintén messzeföldön ismert ós tisztelt<br />
egyéniség volt. 8- -*•
Schlck — 771 Schiller<br />
3. S. Géza nőgyógyász, szül. Nagyszentmihályon<br />
(Vas vm.) 1888 jan. 29. Egyetemi tanulmányait<br />
Budapesten és Bécsben végezte. Pár hónapig<br />
a bécsi Wertheim-klinikán, majd a Weiss<br />
Alice kórházban működött. 1922-ben a Zsidó-kórház<br />
segéd-, majd alorvosa volt. 1927 jún. 10 óta a<br />
Weiss Alice korház osztályos főorvosa. A világháború<br />
alatt mint ezredorvos teljesített szolgálatot<br />
és megkapta a koronás arany érdemke resztet<br />
a kardokkal. Folyóiratokban több szakcikket<br />
írt különösen a gyulladásos megbetegedések kezelési<br />
módjáról. Nagyobb tanulmánya: A lepény<br />
időszaki kezelésének története és mai állása.<br />
Scliick Ábrahám, győri rabbi, megh. u. o.<br />
1850-ben, 24 évi működés után. Előzőleg Prerau,<br />
Mislic és Baladin községekben működött, míg a<br />
győri hitközség meg nem hívta. Leszármazottja<br />
volt a híres Heller Lipman rabbinak, a Tószefósz<br />
Jomtóv szerzőjének. S. jelentékeny talmudtudós<br />
volt, akit a Chaszam Szófer is említ. (V. ö. Reich,<br />
«Besz-Él II.» és Stein, <strong>Magyar</strong> Rabbik.)<br />
Scliielitancz Ármin, pedagógus, szül. Nagyorosziban<br />
(Nógrád vm.) 1862 okt. 30. A tanítóképző<br />
elvégzése után Szigetváron lett főtanító.<br />
1886-ban a Pesti Izraelita Hitközség iskolájához<br />
került. Időközben megszerezvén a tanári diplomát,<br />
résztvett a hitközség polgári fiúiskolájának megszervezésében,<br />
amelynek számára tantervet dolgozott<br />
ki. Itt tanított 1905-ig, amikor a Wesselényi-utcaileánypolgári<br />
iskolához került,melynek<br />
1908 óta igazgatója. A <strong>zsidó</strong> tanítóság mozgal<br />
maiban évtizedek óta vezető szerepet játszik s<br />
1919 óta elnöke az Országos Izraelita Tanítóegyesületnek.<br />
A Tanítóegyesületek Országos<br />
Szövetségének tiszteletbeli tagja. Különböző<br />
szaklapokban számos pedagógiai cikke jelent<br />
meg. v. A.<br />
Scbiff, 1. Ernő, orvos, gyermekgyógyász,<br />
szül. Gáborjánban (Bihar vm.) 1863. Egyetemi tanulmányai<br />
után a külföldi gyermekkórházakat<br />
tanulmányozta. Később a nagyváradi gyermekkórház<br />
igazgató főorvosa ós a bábaképző tanára lett.<br />
1919-ben a felállítandó debreceni egyetem gyermekgyógyászati<br />
tanszékére kapott meghívást. Ennek<br />
el fogadását azonban függővé tette aviszonyok<br />
későbbi alakulásától, ü. a. év aug.-ban azonban<br />
•az antiszemita mozgalmak megindulása nyomán<br />
visszavonta feltételesen adott Ígéretét. 1925-ig a<br />
nagyváradi gyermekkórház ólén állott, azóta magángyakorlatot<br />
folytat. Tudományos vizsgálatainak<br />
eredményét a <strong>Magyar</strong> Tudományos Akadémia<br />
öt terjedelmes kötetben adta ki. Az újszülöttek<br />
fiziológiája ós patológiája körül végzett tudományos<br />
kutatásaira az egész világ orvosi irodalma,<br />
mint forrásmunkákra hivatkozik. Bz. L<br />
2- S. Ervin, orvostanár, szül. Bihar-Diószogen<br />
1891 szept. 22. S. Ernö(l o.) Üa. Egyetemi tanulmányait<br />
jórészt Németországban végezte, ahol<br />
mint 22 éves ifjú tűnt fel a gyermekgyógyá<br />
szati kongresszuson tartott előadásával. 1919-ben<br />
Feer professzor klinikáján dolgozott Zürichben,<br />
de u. a. óv szept.-ben Czerny professzor mellé<br />
került Berlinbe. Alig két évi berlini működése<br />
után docense lett az egyetemnek, három évvel<br />
késóbb nyilvános rk. professzornak nevezték ki.<br />
1927-ben hat hónapon át észak-amerikai egyete-1<br />
meken tanított. Önálló, tudományos kutatásokon<br />
alapuló dolgozatainak száma meghaladja a százat.<br />
3. S. Kálmán, orvos, szül. Hunfalván 1865.<br />
Előbb Nothnagel és Stellwag tanárok oldalán<br />
működött, majd a marienbadi szanatórium első<br />
asszisztense lett, később Budapesten orvosi szakrendelőt<br />
nyitott. Tudományos cikkei a.bécsi orvosi<br />
lapokban, továbbá a Pester med. chirurg. Pressében<br />
jelentek meg.<br />
4. S. Ödön, hegedűművész, S. Ernő fla,<br />
szül. Nagyváradon. Jogot végzett. Művészi oklevelét<br />
kitüntetéssel szerezte meg a brüsszeli konzervatóriumon.<br />
Egyideig tagja volt a Roth—<br />
Schiff kvartettnek Berlinben. Parisban ós a<br />
nyugati városokban adott koncertjeit a sajtó nagy<br />
elismeréssel fogadta. K. K.<br />
Schiffer, 1. Adolf, gordonkaművész, szül.<br />
Apatinban 1873. Popper Dávidnál végezte tanulmányait.<br />
1900 szept.-ben a Zeneakadémia tanára<br />
lett. Egyidőben gordonkása volt a Kemény—<br />
Schiffer vonósnégyes társaságnak is. Gordonkaiskolája<br />
jelent meg. K. K.<br />
2. S. Artúr, festő, szül. Eszéken 1885. S. Adolf<br />
testvéröccse. Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán<br />
és Parisban tanult. A Műcsarnok 1917-iki<br />
tárlatán és a Művészház 1914-iki kiállításán szerepelt<br />
(Csendélet, Hölgy boával). Főleg arcképeket<br />
(Buttykay Ákos, Fónagy Béla író), továbbá<br />
tájképeket fest. A háború óta Eszéken él. F. B.<br />
Schill Salamon, tanár, szül. Budapesten 1849<br />
okt. 4., megh. u. o. 1918 máj. 31. Tanulmányait<br />
Győrött, Budapesten és Bécsben végezte. Miután<br />
a görög és latin nyelvből tanári oklevelet kapott,<br />
az aradi gimnázium tanára lett, hol 1874—78 ig<br />
működött. 1878-ban a Rabbiképző tanárának hívták<br />
meg, melynek alsó tanfolyamán latin és görög<br />
nyelvet adott elő. Számos kitűnő tankönyvet<br />
írt és több bibliamagyarázó cikket, melyek különböző<br />
magyar- és külföldi folyóiratokban jelentek<br />
meg. Szerkesztette a Bloch Mózes 80. születésnapja<br />
alkalmából kiadott ünnepi iratot és megírta<br />
a Rabbiképző huszonötesztendős történetét.<br />
Philó egyik munkáját magyarra fordította.<br />
.Schiller, 1. Bódog, jogtörténész, S. Zsigmond<br />
fia. szül. Pozsonyban 1877 febr. 9., megh. Budapesten<br />
1914 jan. 29. Budapesten ós több /<br />
külföldi egyetemen tanult s már akkor feltűnt<br />
Az örökös főrendiség eredete c munkájával. Tanulmányai<br />
végeztével törvényszéki bíró és a jogtörténelem<br />
egyetemi magántanára lett. Lefordította<br />
Timon <strong>Magyar</strong> alkotmány- és jogtörténetét<br />
németre. Nagyobb müvei: A hármaskövyvjogforrástana<br />
(1902); Apragmatica sanetio és a<br />
házi törvények (1903).<br />
2. S. Henrik, ügyvéd ós hírlapíró, szül. Ógyallán<br />
1851 aug. 6., megh. Budapesten 1924 nov. 19.<br />
Ügyvéd lett,, majd a belügyminisztériumba osztották<br />
be. Állandó hírlapírói tevékenységet is<br />
fejtett ki, előbb a <strong>Magyar</strong> Újságban, majd a<br />
bátyja által szerkosztett Pester Lloydban, amelynek<br />
egyik főmunkatársa lett. Számos kitűnő tanulmányt<br />
ós cikksorozatot írt a bűnvádi eljárásról<br />
ós az agrárreformról. Ezek könyvalakban is<br />
megjelentek.<br />
3. S. Zsigmond, publicista ós botanikus, szül.<br />
Ógyallán 1847 szept. 17., megh. Budapesten 1920<br />
49*
Schiller-Szfnessy<br />
ezept. 12. Jogot tanult Budapesten ós belügyminiszteri<br />
fogalmazó, 1872-től kezdve pedig a<br />
Pester Lloyd munkatársa volt, közben azonban<br />
1880—84. a Pressburger Zeitungnak volt főszerkesztójo.<br />
1 903-tól kezdve a Pester Lloydnak felelős<br />
szerkesztője volt. Vezércikkeket, számos kitűnő<br />
tanulmányt és tárcákat írt lapjának. Ezenkívül<br />
«A Nemzetiségi kérdés» címmel 1878. a Budapesti<br />
Szemlébe írt tanulmányt, míg botanikai értekezései<br />
az Oesterr. botanische Zeitschriftben jelentek<br />
meg 1863-1884 között. Önálló botanikai<br />
művei: Nyitra város növény földrajzi leírása<br />
(1865); A ranunculus binatus fejlődéstörténeti<br />
rendszertani vizsgálata (1917).<br />
Scliiller-Szinessy Salamon, rabbi, cambridgei<br />
egyetemi tanár, szül. Óbudán 1820., ahol atyja<br />
Schiller Mayer a rabbitanács tagja volt. Iskoláit<br />
Óbudán és Pesten végezte. 1840-—44-ig a pesti<br />
egyetem bölcsészeti karának előadásait látogatta,<br />
majd a jenai egyetemen megszerezte a filozófiai<br />
doktorátust. Teológiai ismereteit Hirsch Charif<br />
óbudai, Schwab Löb pesti és Tauber Áron bátorkeszi<br />
rabbiknál szerezte. Rabbiképesítő okiratait<br />
Chorin Áron aradi, Schwab Löb pesti és Mayer<br />
székesfehérvári rabbik állították ki. 1844-től<br />
1848 ig a megalakult eperjesi hitközség hitszónokaként<br />
működött és egyúttal az eperjesi ev.<br />
teológián a héber nyelvnek rendes tanára volt.<br />
Már ebben az időben a szabadságeszmőknek lelkes<br />
terjesztője volt és a héber lapokban megjelent<br />
versei között a Szózat héber fordítását is<br />
közölte. A szabadságharc kitörésekor bejárta az<br />
országot, mindenütt szónoklatokat tartott ós <strong>zsidó</strong><br />
honvédeket toborzott. Majd maga is beállt utász<br />
közkatonának. Ő volt az, aki Török tábornok<br />
rendeletét foganatosította s Szőreg mellett a<br />
tiszai hidat felszedette, miáltal az osztrák seregek<br />
behatolását sikertilt megakadályoznia. Megsebesülve<br />
hadifogságba került, börtönbe zárták, ahonnan<br />
a kivégzése elől szerencsésen megszökött.<br />
Triesztbe ment, onnan Írországba menekült, ahol<br />
a birminghami hitközség felajánlotta neki a<br />
hitszónok-rabbj állást. Innen Manchesterbe hívták<br />
meg az Egyesült Zsidó Hitközség rabbijává,<br />
majd a később megalakuló Reform-hitközségben<br />
prédikált rövid ideig. 1863-ban lemondott állásáról<br />
ós Cambridgebe ment a héber kéziratok tanulmányozására.<br />
Ennek eredménye volt nagy<br />
műve : Catalogue of the Hebrew Manuscripst<br />
preserved in the University Library Cambridge<br />
(1876). Már 1866 óta kinevezett tudora<br />
(magántanára) volt a rabbinikus irodalomnak,<br />
amelynek előadójává is kinevezték, 1878. az egyetem<br />
a Master of Árts címmel tüntette ki. A tiszaeszlári<br />
vérvád idején eiős mozgalmat indított a<br />
babona ellen éa amikor 1887. Eperjes leégett,<br />
nagy gyűjtést indított Angliában az eperjesi kollégium<br />
és a hitközség felsegélyezésére. S. egyéb<br />
müvei közt fontosabbak : Dávid Kimchis Commentary<br />
on the Fsalms. (Book. I.) és Massa ba-<br />
Arab, amely Romanelli marokkói utazásáról szól<br />
a XVII. sz.-ban. Munkatársa volt az Encyclopedia<br />
Brittannicának, melybe megírta a rabbinikus<br />
irodalomra vonatkozó tanulmányokat. Tanulmányai<br />
jelentek meg továbbá a Journal of Philologyban,<br />
az Academy és Expositur c. folyóiratok-<br />
Schleslngrer<br />
ban. Még <strong>Magyar</strong>országon megjelent művei: Tendenz<br />
u. Geist der zweiten Rabbin erversammlung<br />
zu Frankfurt a. M. (1845); Die Befreiung<br />
durch unseren Glauben (1845); Kanzelreden<br />
(1845). B.R.<br />
Schlafgroschen. Egy tallér vámpénz volt,<br />
amit 1686 után minden olyan Pesten átutazó<br />
<strong>zsidó</strong> tartozott fizetni, aki a városban töltötte az<br />
éjszakát. Idővel az egy tallért három krajcárra,<br />
egy garasra szállította le a városi tanács. Csupán<br />
átutazásért harminc krajcárt kellett fizetni. Ezidőben,<br />
kb. egy századon át nem lakott <strong>zsidó</strong><br />
Pesten. u. L.<br />
Schlesinger, 1. Ferdinánd, hírlapíró, szül.<br />
Budapesten 1830 aug. 16., megh. 1889 márc. 6.<br />
A szabadságharcban honvéd volt, majd Mexikóban,<br />
később Nicaraguában ezredes és várparancsnok<br />
lett. Alapítója volt a San-Prancisco Journal<br />
c. német napilapnak s munkatársa a New Yorker<br />
Staatszeimngnak. Később Bécsben telepedett le,<br />
ahol több lapot szerkesztett ily címeken: Bőse<br />
Zungen, Lásterschule, Illustrierte Plaudereien.<br />
Müvei: Die letzten Tagé des ungarischen Aufstandes{l8b0);<br />
Sechs Monate in Vidise (1850).<br />
2. S- Ignác, orvos, a Pesti Izr. Hitközség elnöke,<br />
szül. Pozsonyban 1810., megh. Pesten 1849<br />
aug. 22. tüdővészben. Pesten nevelkedett és itt<br />
járt gimnáziumba, az egyetemet pedig Bécsben<br />
végezte, ahol 1832. orvosdoktori oklevelet nyert.<br />
Azután a kőszegi <strong>zsidó</strong> hitközség orvosának hívták<br />
meg s u. o. városi és kórházi főorvos lett<br />
1833. Két év múlva Pestre költözött s itt kiterjedt<br />
orvosi tevékenysége mellett 1842. részt vett<br />
a <strong>Magyar</strong> Izr. Kézműves és Földmívelő Egylet<br />
(Mikéfe) alapításában és az egylet első titkára<br />
lett. 1843-ban kezdeményezte a <strong>Magyar</strong>ító Egyletet.<br />
1848. a Pesti Izr. Hitközség elnökóvó választotta<br />
s azonkívül tagja lett annak a küldöttségnek,<br />
amely a <strong>zsidó</strong>k érdekeit volt hivatva<br />
képviselni az 1848-iki nemzetgyűlésen. A szabadságharc<br />
alatt tábori kórházakban fejtett ki<br />
nagy tevékenységet, bár ő maga halálos betegségben<br />
szenvedett. A budapesti orvosegyesület<br />
alapító, a párisi orvosegyesület levelező tagja<br />
volt. S. nagyarányú tudományos működést is fejtett<br />
ki s tanulmányai részben az Orvosi Tárban<br />
jelentek meg 1838—47 közt, részben a <strong>Magyar</strong><br />
Orvosok és Természetvizsgálók Munkálataiban<br />
(1847), az Első <strong>Magyar</strong> Zsidó Naptárban (1848).<br />
Önálló formában a köv. művei jelentek meg:<br />
Dissertatio inaug. medica de hemicrania solari<br />
(1832 Vi ennae); íledizinische Topogrctphie der<br />
Kön. Freistadte Pesthu. Ofen-Pesth 1840), mely<br />
utóbbit a pesti egyetem orvosi kara száz arannyal<br />
jutalmazta meg.<br />
3. S. Izrael Dávid, rabbi, szül. 1800 körül,<br />
megh. 1854. A bazini rabbiállást 1832-től kezdve<br />
haláláig töltötte be. Jelentékeny irodalmi munkásságot<br />
fejtett ki. 1843-ban jelent meg Hásón<br />
Lemód e. müve tiszta és világos héber nyelven.<br />
A műből kitűnik, hogy S. alaposan és hozzáértéssel<br />
foglalkozott algebrával és asztronómiával.<br />
Tíz fejezetben tárgyalja az időszámítást, kiterjeszkedve<br />
úgy a csillagászati magyarázatokra,<br />
mint az ünnepnapokkal való összefüggésre. De<br />
nem ez a müve tette nevét ismertté, hanem a
Schleslngrer — 773 — Sohleslnger<br />
Meehólész Hamachnáim c., (magyarul: Tábo nagy feltűnést keltett, S. maga fordította angolra.<br />
rok tánca), mellyel S. <strong>Magyar</strong>országon a ketté 1867-ben Bécsben előadták egy egyfelvonásos<br />
szakadás előharcosa lett. Munkájában, mely Lőw humoreszkjét: Ein Ausgleich mit Üngarn cím<br />
Lipót, Schwab Lőw pesti, Mannheimer bécsi és mel. Egyéb munkái: Ein politisches ABC fürs<br />
más kiváló rabbik ellen irányult, a konzervativ Volk ; Ein unentberlicher Fiihrer xm constitu-<br />
irány mellett foglalt állást. A könyv nagy hationellen Staat (1848). Egyik jelentékeny muntást<br />
tett s a legelőkelőbb teológusok foglalkoztak kája olaszul jelont meg: Storia della guerra in<br />
vele. Később írt müve Jofiach Lekéc címen je Ungheria címmel Torinóban.<br />
lent meg. Pia, S. Józsefrajkai rabbi.<br />
10. S. I. Sámuel, orvos-író, szül. Pozsonyban<br />
5. S. I. Kolev Beivel, tapolcsányi rabbi, szül. 1815., megh. Bécsben 1891 m&.'c. 19. Az elsők<br />
1828., megh. 1911. Torasz Bar Nas c. müve közé tartozott, aki spiritizmussal és magnetiz-<br />
homiletikus magyarázatokat tartalmaz. mussal, meg a telepátiával tudományosan fog<br />
6. S. Lajos*, egyetemi tanár, matematikus, lalkozott. Számos e körbe vágó tárcát írt évtize<br />
szül. Nagyszombatban 1864 nov. 1. Pozsonyban deken át a Neue Freie Pressébe. Művei: Die<br />
járt gimnáziumba, majd a heidelbergi és berlini Prostitution in Wien u. Paris (1868).<br />
egyetemeken tanult s az utóbbi helyen korán ma 11. S- II. Sámuel, rabbi, szül. Ipolyságon 1884.<br />
gántanár, 1897. Bonnban rk. tanár, 1902. Kolozs okt. 2. 1902—1912-ig volt a budapesti Rabbivárott<br />
rendes egyet, tanár lett. 1911-ben kinevezképző növendéke. 1911-ben avatták bölcsószd<br />
ték Budapestre, de alig foglalta el itteni állását, torrá Budapesten, 1913. pedig rabbivá. 1914-ben<br />
megvált tőle ós Giessenbe ment egyetemi tanár monori, 1922. a debreceni hitközség választotta<br />
nak. Számos szaklapba írt tanulmányain kívül meg főrabbijává. Költőileg feldolgozott talmudi<br />
főbb művei: Handbuch der Theorie d. Linearen és midrási legendái megjelentek az Országos<br />
Diferentialgleichungen (3 köt. 1895—98); Ein- Egyetértésben. Főműve: Pseudo-Bachja. Kitáb<br />
führung in die Theorie der Differentialglei- áL-mam al-nafs (Budapest 1911). F. D.<br />
chungen (1900); Vorlesungen über Un. Differen- 12. S. Sulka, szül. Ullmann, filantróp, szül. Potialgleichungen<br />
(1908); Bolyay in Memóriám zsonyban 1779., megh. 1833 aug. 21. Vagyonos<br />
(19U2); Gauss's Werke (19i7): Baum, Zeit u. atyja a kiterjedt Ullmann-család ausztriai őse volt,<br />
Relativitatsthewie (1920).<br />
aki leányát kiválóan iskoláztatta, majd S. nevű<br />
7. S. II. Lajos, nicaraguai tábornok és nagybir gazdag kereskedőhöz adta feleségül. Jótékonytokos,<br />
szül. Nagykanizsán a XIX. sz. húszas óveisága és annak módja megható és példátlan volt.<br />
sen, megh. Guatemalában, ahol ültetvényes volt, Minden külsőséget kerülve, <strong>zsidó</strong>nak és keresztény<br />
1900 körül. A szabadságharcban honvéd volt és nek egyaránt védnöke és támasza volt, aki titok<br />
mint káplár Komárom várában harcolt, majd ban támogatta a gyermekágyas nőket, a sorvadá-<br />
Hamburgba menekült, onnan Londonba, majd sosokat s a külváros és ghettó pinceodvaiban lakó<br />
Amerikába ment. Az ötvenes évek közepén az nélkülözőket, az árvákat ós özvegyeket. (V. ö.<br />
európai lapok tele voltak nevével. S. t. i. Walker Beich, ccBeth-El» 1862. III. f.)<br />
alatt szolgált a nicaraguai-costaricai csapatok 13.S. W^'lhelmS., orvostan ár, szül.Tinnyel839.,<br />
ban, de már 1857. saját levelei és más pontos megh. Bécsben 1900 körül. A bécsi egyetemen ta<br />
források szerint a nicaraguai hadsereg másonult s miután 1864. orvos lett, 1874. u. o. a gynedik<br />
parancsnoka volt brigadéros-tábornoki rangkológiából magántanárrá habilitálták. Ő alapította<br />
ban. E minőségben diplomatának is felhasznál 1878. a Wiener Medezinische Blátter c. orvosi<br />
ták. Mikor diplomáciai megbízatását teljesítette hetilapot, amelybe számtalan tanulmányt írt. Főbb<br />
és Costa-Ricából visszatért, Walker, a parancs önállóan megjelent munkái: Gyvaekologische<br />
nok, árulással vádolta és ki akarta végeztetni. S. Studien (1879); Experimenielle. Untersuchun-<br />
pronunciamentot bocsájtott ki Walker ellen, akit gen über Uterusbewegungen; Über Reflexbe-<br />
az amerikai nagytőke elnöknek óhajtott volna. S. v:egungen des TJterus; Über die. Centra dtr<br />
ezt éveken át megakadályozta csapataival, melyek Gefass- und Utermnerven; Über Blutge-<br />
San Salvador és Nicaragua érdekeit képviselték. schwvlste des tveiblichen Beckens ; Zur Archi-<br />
A pestis és kolera azonban megtizedelték seregeit, tektonik des weiblichen Beckens.<br />
mire végkép visszavonult Guatemalába, ahol 14. S. Zsigmond, író, szül. Vágüjhelyen, más<br />
mint kávéültetvényes nagy tekintélynek örven adat szerint Pozsonyban 1832 jün. 15., megh.<br />
dett. 1892-ben fiával együtt meglátogatta Buda Bécsben 1918 márc. 7. Ifjúságáról keveset tupestet<br />
s ez alkalomból a lapok is foglalkoztak dunk, de 1856. a Pest-Ofener-Zeitungnak munka<br />
érdekes alakjával. S. nem volt kalandor, kalantársa volt, majd a bécsi Morgenpost és 1866.<br />
dos szereplése a viszonyok következménye volt. a Neues Wiener Tagblatt tárcaírója lett. Emellett<br />
Kikeresztelkedéséről nincs semmi pozitív adat. állandóan írt színdarabokat ós drámai költemé<br />
8- S. Miksa, orvos és publicista, szül. Kismarnyeket. Ezek: Mit der Féder (1860); Die<br />
tonban 1822., halála éve ismeretlen. A prágai és Gustel von Blasewitz (1861); Der Hausspion<br />
becsi egyetemeken tanult ós orvosi diplomát (vigj. 1861); Ein Opfer der Wissenschaft (ISG1);<br />
nyert. Résztvett az 1848-iki mozgalmakban és új Ein Opfer der Fatienten ; Die Schraube des<br />
ságot szerkesztett, majd haditörvényszék elé állí Glvckes; Eine morálisaké Ohrfeige, valatották<br />
Bécsben. 1850-ben Berlinen át Londonba mennyi a Burg- és Carltheaterben, továbbá Auf<br />
ment, ahol az Bnglische Correspondenzet alapí der Ministerbank : Mein Sohn ; Frau Sonne<br />
totta. Ónálló kötetei: Aus Ungarn (Leipzig 1850 (1864—1867), Dos Madel aus dem Volke ; Ein<br />
kót kiad. u. a. évben); Wanderungen durch Lon liberaler Kandidat ;Das Endevor dem Avfang;<br />
don (2 köt. 1852—53). Ezek közül az elsőt, mely Die Schwestern von Rudolfstadt; Das Trauer-
SchlUsse) — 774 — Schönbergrer<br />
spiel des Kindes; Zahlen beweisen, Sie u. ihr<br />
Buch (1903) mind későbbi darabjai. Nagysikerű<br />
vígjátékai összegyűjtve Originál-Lustspiel címen<br />
(1863) jelentek meg. Kortársai ötletességéért,<br />
szellemességéért és kitűnő stílusáért igen nagyra<br />
becsülték. S. a bécsi újságírók vezető egyénisége<br />
volt. T. J.<br />
Schlüssel Dávid, rabbi, szül. Neu-Szandecen<br />
1865. Több évtizede a munkácsi orthodox<br />
hitközség alrabbija. Számos responzumot és halachikus<br />
munkát írt, amel rek közül megjelentek:<br />
Imre Dőirid (1909); Béúz Dóvid (1911); Gán<br />
Dóvid (1911).<br />
Schmelczer Izsák, rabbi, szül. Péterróven<br />
1885 jún. 11.1905-1915-ig volt a budapesti Rabbiképző<br />
növendéke, 1914-ben avatták bölcsészdoktorrá<br />
Budapesten, 1916 pedigrabbivá. Azóta a Pesti<br />
Izraelita Hitközség vallástanára és a ílúárvaházi<br />
templom rabbija. Főműve: A karaiták ünnepés<br />
böjtnapjairól (1914). P. D.<br />
Schmeyr Jechiei Michael, rabbi, szül. Galíciában,<br />
megh. Cifferen (Pozsony vm.) 1844., ahol<br />
már a húszas évek óta működött. Két munkát írt<br />
Cháje Ólom (Wien 1830) és Derech Ghájim (u. o.<br />
1837) címen, azonban Zunz plágium vádjával<br />
illeti.<br />
Schnitzer 1. Ármin, rabbi, szül. Húnfalván<br />
1836 dec. 8., megh. Komáromban a háború vége<br />
felé. A nikolsburgi jesiván és az ottani gimnáziumban<br />
tanult, később egyetemi tanulmányokat<br />
folytatott és bölcsészdoktor lett. 1861-től kezdve<br />
haláláig Komáromban volt főrabbi. Érdeme, hogy<br />
1866. kieszközölte több magyar vádlott felmentését<br />
a haditörvényszéknél, 1867. pedig a vármegyénél<br />
az ő kezdeményezésére szüntették meg a<br />
<strong>zsidó</strong>kra megalázó esküformulát. Jelentékeny<br />
tényezője volt Komárom város törvényhatóságának.<br />
Később az Országos Rabbi egyesület elnöke<br />
és a XII. községkerület alelnöke lett. Számos<br />
cikke jelent meg különböző lapokban, hitszónoklatait<br />
és alkalmi beszédeit magyar és német nyelven<br />
adta ki. Emlékezéseit Zsidó Eultúrképek<br />
c. alatt írta meg (1904). Munkái még: Eine<br />
Mabbinerwahl; Der Traum im jüdischen<br />
Schrifticm.<br />
2. S. Ignác, színműíró és műfordító, szül. Budapesten<br />
1839., megh. Bécsben 1921. Évtizedekig<br />
magyar és német lapok munkatársa volt<br />
Budapesten, majd Bécsbe költözött. Az osztrák<br />
és német színpadok számára sok opera- és operett-librettót<br />
írt. A legnagyobb sikerű operettlibrettója<br />
a Cigánybáró, amelyet Strauss János<br />
zenésített meg. Számos magyar színművet fordított<br />
németre. Legnagyobb érdeme azonban,<br />
hogy Petőfi Sándornak összes verseit lefordította<br />
németre (Alexander Petőfi: Poetische Werke<br />
in sechs Banden in deutscher Nachdichtung,<br />
Wien-Leipzig 1910). Műfordítói tevékenységének<br />
elismeréséül a Kisfaludy-társaság és a Petőfitársaság<br />
kültagjai közé választotta. az. G.<br />
Schnitzler János*, orvostudományi író és<br />
tiécsi egyetemi tanár, szül. Nagykanizsán 1835.,<br />
megh. Bécsben 1893. Orvosi tanulmányait a budapesti<br />
és bécsi egyetemen végezte, majd Bécsben.<br />
1867. a bécsi egyetem tanára lett. Nagy<br />
érdemei vannak az osztrák orvosi szaksajtó föl-<br />
lendítése körül. A legtekintélyesebb osztrák<br />
orvosi folyóiratnak, a Wiener Medizinische Pressének<br />
megindítója ós 1860—86-ig szerkesztője<br />
volt. 1887-ben alapította az Internationale Klinisehe<br />
Rundschau ós 1890. a KliniBche Zeit- und<br />
Streitfragen c. orvosi szaklapokat. Önálló müvei<br />
közül a legjelentékenyebbek: Di
Schönfeld — 775 — Schreiner<br />
Művészi tanulmányait Münchenben, Nagybányán<br />
és Parisban végezte. Kiállított a Műcsarnokban és<br />
Művészházban, az utóbbi helyen szobrokkal is<br />
szerepelt. Résztvett a Fiatal művészek csoportkiállításán<br />
a Nemzeti Szalonban. Gyűjteményes<br />
kiállítása volt a Belvedere Szalonban 1923. és<br />
képviselve volt a Kút 1927-iki kiállításán a Nemzeti<br />
Szalonban. F. B.<br />
Schőul'elil, 1. Áron, rabbi, szül. Felsőfalun<br />
1880 jan. 11.1895—1905-ig volt a budapesti Rabbiképző<br />
növendéke, 1904. avatták bölcsészdoktorrá<br />
Budapesten,! 906. pedig rabbivá. Azóta besztercebányai<br />
főrabbi. Főműve: A <strong>zsidó</strong>' vállásbölcsészet<br />
szentírásmagyarázata Maimuni után (Budapest<br />
1904). ' F. D.<br />
2. S. Baruch, pedagógus, szül. Szenicén<br />
1778., mogh. Budapesten 1853 dec. 29. Prágában<br />
tanult és tanító volt Morvaországban, majd<br />
<strong>Magyar</strong>ország több községében. Főkép héber<br />
verses köteteivel tűnt ki. Ily művei: Zárór<br />
Perachim (Wien 1814); Muszar Haszkél (Prag<br />
1831), ez utóbbi héber nyelvű ethikatanulók<br />
számára; Salme Tóda (Hamburg 1840, ezt a<br />
munkáját a nagy német-<strong>zsidó</strong> politikusnak : Gábriel<br />
Riessernek ajánlotta).<br />
3. S. Józsefe ügyvéd, szül. Tiszapéterfalván<br />
1884 dec. 4. Középiskoláit a budapesti Rabbiképző<br />
gimnáziumában, jogi tanulmányait a budapesti<br />
tudományegyetemen végezte. 1903-ban többekkel<br />
együtt megalapította a Makkabeát (1. o.), amelynek<br />
egyidőben elnöke volt. A magyarországi cionista<br />
mozgalomban kezdettől fogva vezető szerepet<br />
tölt be mint publicista. Kisebb megszakításokkal<br />
húsz éve felelős szerkesztője a Zsidó Szemlének.<br />
Lefordította Herzl Tivadar (1. o.) Judenstaat<br />
c. művét. Szellemes, szatirikus élű cikkei<br />
és tanulmányai, amelyek mind a cionista eszmét<br />
propagálják, két kötetben jelentek meg: Vissza<br />
a gettóba! (1919) és Harcban a <strong>zsidó</strong>sáqért<br />
(1928). v.A<br />
4. S. Mózes Mordecháj, rabbi, S. Jakab szikszói<br />
rabbi fia, szül. Szikszón 1791., megh. Simándon<br />
1867. Előbb 30 éven át Tiszafüreden, majd 1848.<br />
Sarkadon, később Simándon működött. Alexandersohn<br />
miskolc—csabai rabbi perében rabbitársa<br />
mellett foglalt állást. Tesuvasz Mordechai címen<br />
döntvényt írt.<br />
5. S. Viktor, rabbi, szül. Esztergom vm.-ben.<br />
Gimnáziumi tanulmányait az esztergomi katolikus<br />
főgimnáziumban végezte, később a pozsonyi<br />
rabbiiskolában tanult. Egyetemi éveit a<br />
pesti és bécsi egyetemeken töltötte, u. o. szerzett<br />
doktorátust. Később Bécsben rabbivá választották.<br />
Innen Londonba került, ahol a Nord-End<br />
német nyelvű <strong>zsidó</strong> hitközség 1909. rabbijának<br />
választotta.<br />
Schüuwald Károly, rabbi, szül. Domoszlón<br />
(Heves vm.) 1879 febr. 4., megh. 1921. 1893-<br />
1903-ig volt a budapesti Rabbikópző növendéke.<br />
1902-ben avatták bölcsészdoktorrá Budapesten,<br />
1904. pedig rabbivá. 1903 óta tapolcai főrabbi,<br />
főműve : Judaibn Tibon terminoloqiája (Buda-<br />
Pest, 1902). F. D.<br />
Schosberger Hirsch, a győri püspökség<br />
«behutz-Judja». Wild József győri püspököt bevonulása<br />
alkalmából Győrsziget <strong>zsidó</strong>sága nevé<br />
ben német beszédben üdvözölte. A beszéd 1806.<br />
Győrött nyomtatásban is megjelent.<br />
Schossberg Izsák Franki, rabbi, szül. Sasváron,<br />
megh. Boldogasszonyban 1833. Nagybátyja<br />
volt a híres Mahram Schik huszti rabbinak. Előbb<br />
Rajkán működött, 1825—1833-ig pedig Boldogasszonyban.<br />
Scliossberger Klára , bárónő, festő, szül.<br />
Budapesten 1893. Első mestere Deák-Ébner Lajos<br />
volt, azután Fényes Adolfnál tanult. Kiállított az<br />
Ernst Múzeumban, a Műcsarnokban a szolnokiak<br />
csoportjában és 1927. a szolnoki művésztelep 25<br />
éves jubiláris kiállításain. Arcképeket (Anyja,<br />
Kállay Tamás), tájképeket (Szolnoki fahíd,<br />
Bodeni tó) és virágcsendéleteket fest unom, világos<br />
színekben. F. B.<br />
Sclireiber, 1. FJmil, rendőri szakíró ós h.<br />
rendőrfőkapitány, szül. Kaposváron 1863. A budapesti<br />
egyetem jogi fakultását végezte s miután<br />
doktorátust tett, 1886-tól kezdve az államrendőrség<br />
szolgálatában állott. Sokág a fogház- és toloncügy<br />
egyik intézője volt, 1896 óta azonban a<br />
főkapitányság adminisztratív osztályán működött<br />
s ennek főnöke lett. Szakszerűen foglalkozott<br />
a prostitúció, a toloncügy s az iparjog kérdéseivel,<br />
melyekről több tanulmányt irt. A kormány<br />
megbízásából a prostitúciót 1907. a külföldön,<br />
így Oroszországban is tanulmányozta.<br />
Részt vett, mint kiküldött, számos külföldi konferencián,<br />
főleg a leánykereskedelmi konferenciákon.<br />
A leánykereskedelem elnyomására alakult<br />
erkölcsrendószeti intézmény főnöke volt.<br />
1920-ban nyugalomba vonult.<br />
2. S. Ignác, rabbi, szül. Nagyváradon 1891<br />
nov. 30., megh. 1922 dec. 6. 1908—1918-ig volt<br />
a budapesti Rabbiképző növendéke. 1916-ban<br />
avatták bölcsészdoktorrá Budapesten 1919. pedig<br />
rabbivá; ugyanakkor az óbudai hitközség főrabbijává<br />
választotta. Főműve : Pseudo Aristoteles<br />
de causis (Budapest 1916). F. I>.<br />
3. S. Naftali, rabbi, megh. 1913. 35 éven át<br />
működött a kisvárdai hitközségnél mint dajan.<br />
Szerzője a Mate Naftoli c. homiletikus műnek.<br />
4. S. Sámuel, szül. Berettyóújfaluban 1860.<br />
Egyetemi tanulmányainak elvégzése után a megyei<br />
közigazgatás szolgálatába lépett és katonaügyi<br />
előadó volt. <strong>Magyar</strong>ra fordította Meisel Farkas<br />
Alajos stettini főrabbi Homilien über die<br />
Sprüche der Viiter c. öt kötetes munkáját.<br />
Schreiner Márton, tanár, szül. Nagyváradon<br />
1863 júl 8.,megh. Berlinben 1926.1881-86-ig volt<br />
a budapesti Rabbikópző növendéke. 1885-ben avatták<br />
bölcsészdoktorrá Budapesten, 1887. pedig<br />
rabbivá. 1886-ban dunapentelei, 1887. csurgói<br />
főrabbi volt. Innen 1891. az Országos Izraelita<br />
Tanítóképző Intézetbe került tanárnak, hol a<br />
hébertárgyakat adta elő. 1894-ben a berlini Lehranstalt<br />
für die Wissenschaft des Judentums a<br />
történeti és vallásbölcseleti tanszékre hívta meg.<br />
1902-ben elméje elborult, szanatóriumba vitték<br />
és ott halt meg. Számos dolgozata jelent meg<br />
a különböző külföldi tudományos folyóiratokban,<br />
jórészt a vallásbölcselet köréből. Legfontosabb<br />
művei: Adalékok a bibliai szöveg kiejtésének<br />
történetéhez (1885); Az iszlám vallásos mozgalmai<br />
az első négy században (1889); Zur G-e-
Schreyer 776 — Schwab<br />
schichte des Ascharitentums (1890); Le Kitáb<br />
al-Muhadkara de Moise iba Ezraet sessources<br />
(1892 j; Der Kalam in der jüdischen Litteratur<br />
(1895); Gontributions a Vhistoire des juires en<br />
Egypte (1896); Zur Oeschichte der Polemik<br />
zwischen Juden und Muhammedanern; Bibliai<br />
szemelvények (1892— 93); Diejüngsten Urteile<br />
über das Judentum. Sok értekezést írt a <strong>Magyar</strong><br />
Zsidó Szemle, a Pbilológiai Közlöny, a Zeitschrift<br />
der Deutschen Morgenlándischer Gesellschaft, a<br />
Revue des Etudes Juives, a Monatsschrift f. d.<br />
Gesch. u. Wissenschaft d. Judentums stb. folyóiratokba.<br />
F. D.<br />
Schreyer Jakab, jogtudós, szül. Ugrán 1847<br />
febr. 7. Iskoláit és az egyetemet Nagyváradon,<br />
Bécsben ós Budapesten végezte. 1872-től kezdve<br />
Budapesten ügyvédi gyakorlatot folytatott. Tagja<br />
volt a fővárosi képviselőtestületnek ós a Kereskedelmi<br />
ós Iparkamara vezetőségének. 1893-ban<br />
Szilágyi Dezső igazságügyminiszter megbízásá<br />
ból elkészítette a bankbukásra vonatkozó törvény<br />
revízióját és más újabb törvényjavaslatokat. Müvei,<br />
amelyek könyvalakban megjelentek; A perorvoslatok<br />
teljes rendszere, melyet a M. Tud. Akadémia<br />
100 arannyal jutalmazott; A polgári törvénykezési<br />
rendtartás (2 köt.); Huszonöt év<br />
a <strong>Magyar</strong> Kereskedelmi Csarnok történetéből<br />
(1896), melyet a keresk. minisztérium adott ki.<br />
Schubert Ernő, festőművész, szül. Bácsfán<br />
(Pozsony vm.) 1903 dec. 17. Az UME tagja. Többször<br />
kiállított a Nemzeti Szalonban, az Ernstmúzeumban<br />
ós Bécsben. Olajkópeit ós paszteljeit<br />
színérzéke, grafikáit a kompozíció egysége jellemzi.<br />
Schück, 1. Bernát, rabbi, szül. Karcagon<br />
1872. S. Salamon (1. o.)fia. A temesvári orthodox<br />
hitközség főrabbija. Sok tanulmányt és könyvet<br />
írt. Megírta a <strong>zsidó</strong> nemzeti mozgalom történetót.<br />
Hit és Állam c. müvében a vallás szerepét<br />
ismerteti az államban. 8z. i.<br />
2. S. Dávid, rabbi, szül. Bresován, megb. Tokajon<br />
1889. Szófer Mózesnek volt tanítványa Pozsonyban<br />
ós Benet Ezékielnek Nyitrán. Szócsónyben<br />
1852—67 közt működött, majd hót évig varannói<br />
rabbi volt és 1864-től haláláig a tokaji<br />
hitközség rabbiállását töltötte be. Halachikus értekezéseit<br />
halála után fia, S. Jakab nádudvari<br />
rabbi adta ki Imre Dővid c. (Munkács 1890).<br />
3. S. Salamon, szül. Brezován 1844., megh.<br />
Karcagon 1916 aug. 20. ósei már a XV. sz. óta<br />
híres rabbikat adtak a <strong>zsidó</strong>ságnak. S. nagybátyjánál,<br />
az akkori szócsényi rabbinál, majd Balassagyarmaton<br />
tanult. 1868-tól kezdve Karcagon működött<br />
mint kerületi főrabbi. Az istenliszteletet<br />
magas színvonalra emelte s mint hitszónok is,<br />
hírnevet szerzett. Több hitszónoklata magyar és<br />
német nyelven nyomtatásban is megjelent. A<br />
tiszaeszlári ós a szentimrei vérvádak alkalmából<br />
Keresztények <strong>zsidó</strong>król c. 1892. röpiratot írt,<br />
melyet németre is lefordítottak. Másik röpirata:<br />
Tízparancsolat az antiszemitizmus ellen.<br />
Scliulliof, 1. Izsák, rabbi, szül. Prágában,<br />
megh. u. o. 1733 jan. 19. Veje volt Kohen Efráim<br />
(1. o.) hírneves budai rabbinak s Buda ostromát<br />
1683—86 közt átélte. Érdekes, részben verses,<br />
hébernyelvü feljegyzéseit, melyek kortörténeti<br />
adatokban bővelkednek, hű magyar fordításban<br />
közli Kohn Sámuel Héber kútforrások c. művében,<br />
azonkívül bőven megemlékezik róla Kaufmann<br />
Dávid Die letzte Erstürmung Ofens (1895)<br />
c. nagy művében.<br />
2. S. Leopold, francia csillagász, szül. Baján<br />
1847 márc. 12., megh. Parisban 1921 okt. Az<br />
egyetemet Bécsben és Parisban végezte, majd<br />
a bécsi obszervatóriumban működött, de már<br />
1877-től kezdve a párisi obszervatóriumnak volt<br />
adjunktusa és a Bureau des Longitude főkalkulátora.<br />
1878 óta tagja volt a <strong>Magyar</strong> Tudományos<br />
Akadémiának. Főképpen a bolygók és üstökösök<br />
pályaszámításával foglalkozott és kutatásainak<br />
eredményeit a különböző asztronómiai folyóiratokban<br />
ós akadémiai kiadványokban, így a<br />
M. Tud. Akadémiáéban is közzé tette.<br />
Schütz, 1. Henrik, ügyvéd. Jogi tanulmányait<br />
a budapesti egyetemen végezte és u. o.<br />
avatták doktorrá. 1905 óta az aradi ügyvédi<br />
kamara titkára, 1921. a hitközség elnökóvó vá-<br />
' lasztották, amely állást jelenleg is betölti. Jelen<br />
tős szerepet játszik a <strong>zsidó</strong> hitközség kulturális<br />
mozgalmaiban és az Erdély-Bánáti Országos<br />
Zsidó Iroda társelnöke. A magyar uralom alatt<br />
tagja volt a városi törvényhatósági bizottságnak,<br />
majd a román impérium alatt a városi tanácsnak.<br />
2. S. Julcsa, festő, szül. Budapesten. Münchenben<br />
tanult. 1912-ben kisebb gyűjteménnyel<br />
szerepelt a Müvószház kiállításán, továbbá egész<br />
gyűjteménnyel a <strong>Magyar</strong> Képzőművésznők Egyesületének<br />
kiállításán. Legutóbb a Műcsarnok 1927.<br />
tárlatán vett részt a <strong>Magyar</strong> Képzőmüvésznők<br />
csoportjában. F. B.<br />
3. S. Miksa, egyetemi magántanár, hírlapíró,<br />
szül. 1852., megh. 1888. A Pester Lloyd beimunkatársa<br />
és zenekritikusa volt. Dolgozott a<br />
jogi ós zenei szaklapokba is. önálló műve: Franz<br />
Liszt über die Juden.<br />
4. S. Vilmos, pedagógus, szül. Janikon 1828.<br />
Tanított a vágújhelyi és aradi <strong>zsidó</strong>iskolákban.<br />
Munkatársa volt a Ben Chananjának, írt a Pester<br />
Lloydba is. önálló műve: 2hciei pádagogische<br />
Briefe.<br />
Schwab Löw, pesti főrabbi, szül. Kruknauban<br />
(Morvaország) 1794 márc. 11., megh. Budapesten<br />
1857 ápr. 3. Tanítványa volt Nikolsburgban<br />
R. Benet Mordechainak, majd Szófer Mózesnak<br />
Pozsonyban. Egymásután lett rabbi Gewitschben,<br />
Prossnitzban és 1836. Budapesten.<br />
Nagy műveltségű, amellett a hagyományokhoz<br />
szigorúan ragaszkodó tudós volt. Felsőbb matematikával<br />
és filozófiával is foglalkozott. Mint<br />
teológus konzervatív volt. A szertartásban csak<br />
éppen annyi reformot engedélyezett, amennyi elkerülhetetlenül<br />
szükséges volt. Az első rabbi volt<br />
Morvaországban, aki irodalmi német nyelven prédikált<br />
és aki az esketési szertartást templomban<br />
végezte. Rövid pesti működése alatt megalapozta<br />
a <strong>zsidó</strong> kórházat és a dohány-utcai templomot.<br />
Jelentékeny része volt a <strong>zsidó</strong> emancipációs törekvésekben<br />
s e tekintetben publicisztikai tevékenységet<br />
is fejtett ki. Petíciót nyújtott be a vidéki <strong>zsidó</strong>ság<br />
nevében az országgyűléshez ós a támadásokat<br />
külön iratban azonnal megcáfolta. Egyik<br />
vallás-erkölcstan! pedagógiai müve félszázadon
Schwalb — 777 — Schwarz<br />
át nagyon népszerű volt: Emlékeztetés a vallásban<br />
nyert oktatásra az iskolából kilépő izraelita<br />
ifiúságnak ajándék gyanánt (1846, németül<br />
is). Több hitszónoklata is megjelent, így a szegedi<br />
templom felszentelést beszéde : Das Gotteshaus<br />
und die Hmmelspforte c. (Í846). S.-nak nagy<br />
része van a <strong>Magyar</strong> Izraelita Kézmű ós Földmívelő<br />
Egylet létrehozásában és a reformtörekvések<br />
mérséklésében. Amint a <strong>zsidó</strong>ságnak, úgy az<br />
egész magyarságnak is lelkes szószólója volt<br />
a szabadságharc alatt és után. Ezért 1849. letartóztatták<br />
és 12 hétig fogságban tartották az Újépületben.<br />
Vallásossága, műveltsége, kitűnő organizáló<br />
képessége és főpapi magatartása következtében<br />
nagy tiszteletnek örvendett országszerte.<br />
Scliwalb Miklós, zongora művész, szül. Budapesten<br />
1903 febr. 20 Kovács Sándor és Dohnányi<br />
Ernő voltak a tanárai. Egyike a legtehetségesebb<br />
fiatal zongoraművészeknek, aki európai és amerikai<br />
turnéján jelentékeny sikereket aratott, K. K.<br />
Sckwartz, l. Ábrahám Juda Léi Hakohén,<br />
rabbi, szül. Mádon 1824. 14 éves korában Szofer<br />
Mózes pozsonyi rabbi jesiváján tanult, innen a<br />
verbói jesivába került. 186 1-ben beregszászi, majd<br />
18S1. mádi rabbi lett s itt működött 1883. bekövetkezett<br />
haláláig. Hátrahagyott müvei közül<br />
eddig Kol Árje c responsumgyüjtemény jelent<br />
meg. T. i.<br />
2. S. Antal, szül. Debrecenben 1849., megh.<br />
Nagyváradon 1919. S. nagy szerepet játszotta<br />
bihari politikában. A munkapárt megalakulásakor<br />
Tisza István őt bízta meg a biharmegyei <strong>zsidó</strong>ság<br />
megszervezésével. Sokat tett a nagyváradi Szentegyletért,<br />
amelynek elöljárója volt. Tagja volt<br />
a nagyváradi törvényhatósági bizottságnak és<br />
Nagyvárad <strong>zsidó</strong> intézményeiben jelentős szerepet<br />
játszott. 8z. L<br />
3. S. Ignác, orvos, szakíró, 6zül. Nyitrán<br />
1867. Az orvostudomány történetével foglalkozott.<br />
Munkatársa volt a Revue international de<br />
bibliographie niedicale-nak (Paris), az Egyet. Phil.<br />
Közlönynek, a Természettudományi Közlönynek<br />
ós sok más folyóiratnak. Önálló művei: Die Geschichte<br />
derMedizinin Ungam{Budapest 1890),<br />
Die medizmischen HaiuUchriften der königlichen<br />
Universitatsbibliothek in Würzburg<br />
(Würzburg 1907).<br />
S. István*, szobrász és éremművósz. szül. Nyitrán<br />
1851. Előbb egy pesti ezüstgyárban dolgozott,<br />
majd Bécsben az iparművészeti iskolán tanult.<br />
1872-ben Bécsben cizelláló-iskolát nyitott<br />
és 1881. az osztrák iparművészeti iskola tanára<br />
lett. Főleg az éremszobrászat terén működött<br />
Bécsben és számos érmet ós plakettet készített.<br />
<strong>Magyar</strong> vonatkozású érmei: Székesfehérvári<br />
orsz. kiállítás érme, Orsz. nőiparkiállítás érme;<br />
Orsz. általános kiállítás érme; Gróf Andrássy<br />
Gyula emlékérem; Erzsébet királyné halálára<br />
készült érem; Szily Kálmán plakettje. Az osztrák<br />
veretű 100, 10, 5, 1 koronás arany- és ezüstpónzeken<br />
I. Ferenc József fejét ő mintázta. Az érmeken<br />
a domborművű fej alatt S. mesterjegy van.<br />
Ezt a régi időben szokásos eljárást ő elevenítette<br />
fol. Külföldre készített pénzérmei közül felemlítendök:<br />
Egy levás ezüstpénz Ferdinánd bolgár<br />
fejedelem képmásával; ötperperás ezüstpénz Ni-<br />
kita király képmásával; egy dinár Petár király<br />
képmásával. Egyéb érmei : Angeli festő emlékplakettje;<br />
Biliroth orvostanár emlékérme; Bécsi<br />
jubileumi iparkiállítás érme stb. A Szépm. Múz.<br />
éremgyűjtemónyébenEitelberger bécsi művészettörténész<br />
érme; Donner pozsonyi szobrász emlékérme<br />
képviseli. A Műcsarnok 1891. kiállításán<br />
szobrokat is állított ki (Kígyót ölő fiú ; Faun<br />
Indákkal; Herakles Nessus ingében.) v B.<br />
5. S. Miksa, szül. Keresztelőszentpálon 1892. Titkára<br />
az erdélyi <strong>zsidó</strong> Árvagondozónak és inspektora<br />
az erdélyi Joint-kisbankoknak. 1913-ban<br />
Dömény Lajossal egyetemben megindította a<br />
magyar <strong>zsidó</strong> cserkészmozgalmat, később Erdélyben<br />
is megszervezte a <strong>zsidó</strong> cserkészetet. Sz. 1-<br />
Schwarz, l. Adolf, a bécsi rabbiszeminárium<br />
rektora, szül Pápa mellett, Adász-Tevelen 1846<br />
júl. Pápán járt gimnáziumba s egyidejűleg atyjától,<br />
aki rabbi volt, Talmudot tanult. Az egyetemet<br />
Bécsben végezte, ahol filozófiai doktorátust<br />
szerzett. A teológiát Jellinek és J. Weiss vezetésével<br />
tanulta a bécsi Bész-Hamidrásban, majd a<br />
breslaui rabbiszemináriumban. Karlsruheban lett<br />
főrabbi. Tanulmányai befejezése után 1893. a bécsi<br />
Rabbiszeminárium megnyitásakor annak rektorává<br />
választották és azóta ott működik. Nagyszámú<br />
művei közül a legfontosabbak : TJber Jacobis<br />
oppositionelle Stelhmg zu Kant, Fichte<br />
und Schelling (1870); TJber das jüdische Kalenderivesen<br />
' (1872); Sabbatpredigten ZK den<br />
Wochenabschnitten der Fünf Bücher Moses<br />
(I-V. 1879—1883); Festpredi gten für alleHauptfeiertage<br />
des Jahres (1884); Predigten. Neue<br />
Eolge(1892); Die Tosifta der Ordnuvg Moed.<br />
I. Der Tracíat Sabbath (1879); II. Der Tractat<br />
Erubvn (1882); Tosifta juxta Mischnarum Óraműm<br />
Recomposita et Őommentario instructa.<br />
I. Seraim. II. Chulin (1890—1902);_ Die Kontroversender<br />
Schammaiten undHilleliten.Ein Beitrag<br />
zur Entwicklungsgeschichte derHillelschule<br />
(1893); Die hermeneutische Analogie in der<br />
talmudischen Litteratur. Ein Beitrag zur Geschichte<br />
der Logik im Morgenlande (1901); Die<br />
Frauen der Bíbel Drei Vortrage (1903); Die Erzahlungskunst<br />
der Bíbel. Zwei Vortrage 1904);<br />
Die Mischneh Tora (1905); Die hermeneutische<br />
Indulaton in der talmudischen Litteratur (1909).<br />
Ezenkívül még számos jelentékeny tanulmányt írt.<br />
2. S. Ármin, hírlapíró és műfordító, szül. Keszthelyen<br />
1845., megh. Budapesten 1922. Tanulmányainak<br />
befejezése után hírlapíró lett és budapesti<br />
német napilapok szerkesztőségében dolgozott.<br />
Évtizedekig a Pester Lloyd parlamenti tudósítója<br />
volt. Sok magyar és francia regényt fordított<br />
németre, a többi közt Jókai Mór, Mikszáth<br />
Kálmán és Eötvös József báró munkáit is. Zola<br />
Emil összes munkáinak első teljes német kiadása<br />
szintén tőle való. sz. Q.<br />
3. S. Artúr, orvostanár, Szászy-S. Gusztáv*<br />
egyetemi jogtanár (1. o.) testvére, szül. Budapesten<br />
1851 júl. l.,megh. u. o. 1917. A budapesti<br />
ós bécsi egyetemeken tanult. Előbb Korányi tanár<br />
asszisztense, majd a Poliklinika ideggyógyászati<br />
főorvosa volt. 1889 óta egyetemi magántanár,<br />
azután rk. tanárrá és az Orsz. Közegészségügyi<br />
tanács tagjává nevezték ki. <strong>Magyar</strong> és külföldi
Schwarz — 778 — Schwelgrer<br />
szakfolyóiratokba számos kitűnő tanulmányt,<br />
évtizedeken át pedig a Pester Lloydba tárcákat<br />
írt a pszichopatológia köréből. s. R.<br />
4. 8. Benjámin, rabbi, szül. Brottományon<br />
(Bihar vm.) 1880 okt. 26. 1898—1908-ig volt a<br />
budapesti Rabbiképző növendéke. 1908-ban avatták<br />
bölcsészdoktorrá Budapesten, 1909. pedig rabbivá.<br />
Tizenöt évig a Pesti Izr. Hitközség vallástanára<br />
volt, 1926. megválasztották a VII. kerületi<br />
templomkörzet rabbijává. Műve: Juszuf<br />
al-Baszir al-Kitab al-Muchtáwi XV. fej. (Budapest<br />
1908). F.D.<br />
5. S. Bertalan*, egyetemi tanár, szül. Budapesten<br />
1886 febr. 17. Fia S. Artúr (1. o.) budapesti<br />
egyetemi orvostanárnak. Az egyetem jogi fakultását<br />
elvégezve, Lipcsébe ment, ahol 1912. magántanár,<br />
majd 1920. rk. tanár lett. Később Baselben<br />
lett a római jog nyilv. r. tanára. Munkái:<br />
A római birtokjog alapjai (1906); Hypothek u.<br />
Hypallagma (1911); Gausalis ügylet es tulajdon<br />
átruházás a görög papyrusok jogában (1912);<br />
Die öffentliche u. priváté Urkunde im römischen<br />
Egypten. Studien z. hellenistischen Privatrecht<br />
(1920). a R.<br />
6. S. Ede, orvos és antropológus, szül. Miskolcon<br />
1831 szept. 13., megh. Bécsben 1862 szept. 22.<br />
Pesten tanult a piaristáknál, majd részt vett a<br />
szabadságharcban mint honvéd és Szent Tamásnál<br />
kitüntette magát. Bécsben 1856. doktori oklevelet<br />
szerzett és kórházi orvos lett. A Novaraexpedició<br />
orvosa volt s megírta az expedíció orvosi<br />
és antropológiai részét. Művei: tjber Körpermessungen<br />
zur Diagnostik der Menschenrassen<br />
(1859, angolul is u. a.); Reise der österreichischen<br />
Fregatté Novara um die Erde in d.<br />
J. 1857—59(1861); System of Anthropological<br />
invertigations (1862); Die Nahrungsmittel der<br />
Tahiter; Chinesische Arzte u. Medikamente<br />
1859. A bécsi <strong>zsidó</strong> temetőben helyezték nyugalomra<br />
s emlékművét Hieser szobrász-tanárral<br />
készíttették el.<br />
7. S. Gábor, rabbi, szül. Nádudvaron 1872<br />
dec. 13. 1886—96-ig a budapesti Rabbiképző<br />
egy évig a wieni Jüdisch-tbeologische Lehranstalt<br />
hallgatója volt. 1895-ben avatták bölcsészdoktorrá<br />
Budapesten, 1897. pedig rabbivá.<br />
Előbb károlyvárosi rabbi volt, 1900 óta zágrábi<br />
főrabbi. Művei: A Peschitő szir fordítás Jeremiás<br />
Könyvére (Budapest 1895); Az izr. vallás<br />
szertartásai horvát nyelven (Tankönyv); A <strong>zsidó</strong>k<br />
története(I—-II. horvát nyelven. Tankönyv);<br />
Az imakönyv fordítása horvát nyelvre- Cikkei<br />
a <strong>Magyar</strong> Zsidó Szemlében, a Jew. Encyclopediában,<br />
a horvát orsz. levéltár Értesítőjében, a<br />
horvát középiskolai tanárok Értesítőjében, az<br />
Allgemeine Zeitung des Judeutumsban jelentek<br />
meg. F. D.<br />
8. S. Ignác, antikvárius és bibliográfus, szül.<br />
Nyitrán 1865., megh, Bécsben 1926. Előbb a bécsi<br />
Cíilhofer és Ranschburgkönyvkereskedésében dolgozott,<br />
majd önálló könyv-ós grafikai antik várüzlete<br />
volt Bécsben. A régi könyvek szaktudósa<br />
volt, bibliográfiai munkákat is irt. Legismertebb<br />
könyve : Die Geschichte der Juden in Wien.<br />
9. S. Jakab, rabbi, szül. Nagyváradon 1884<br />
febr. 7.1910-igvolta budapesti Rabbiképző növen<br />
déke. 1909-ben avatták bölcsészdoktorrá Budapesten,<br />
1911. pedig rabbivá. Azóta a Pesti Izr.<br />
Hitközség vallástanára. Könyve: Pseudo-Balchi<br />
Eitáb al-Bad' val Tarich c. müvének <strong>zsidó</strong><br />
vonatkozásai {1909). Cikkei a <strong>Magyar</strong> Zsidó Szemlében<br />
jelentek meg. F. D.<br />
10. S. Mihály, ügyvéd, szül. Nagyváradon<br />
1845 szept. 14., megh. 1894 okt. 13. Középiskoláit<br />
Nagyváradon, a jogi tanulmányokat Budapesten<br />
végezte. Becskereken nyitott ügyvédi irodát,<br />
rövid idő alatt jelentékeny városi és megyei tisztségekbe<br />
jutott és a megye tisztb. főügyésze lett.<br />
Élénk részt vett a hitközség életében is és annak<br />
alelnöke, majd elnöke lett. D. a<br />
11. S. Miksa, rabbi, szül. Kisvárdán 1854 jan.<br />
14., megh. 1902 december 14. 1877—87 ig volt a<br />
budapesti Rabbiképző növendéke. 1887-ben avatták<br />
bölcsészdoktorrá, 1888. pedig rabbivá. Ugyanakkor<br />
megválasztották főrabbivá Egerben, ahol<br />
haláláig működött. Müve: Kohen Efrájim óbudai<br />
rabbi élete és responsumai (Budapest, 1887). F. D.<br />
12. S. Mór,rabbi, szül. Csáktornyán 1869 júl. 6.<br />
1884-94-ig volt a budapesti Rabbiképző, egy évig<br />
a berlini Lehranstalt für die Wissenschaft des<br />
Judentums hallgatója. 1893-ban avatták bölcsészdoktorrá,<br />
1895. pedig rabbivá. 1896-ban turócszentmártoni,<br />
1898 óta győri főrabbi. Könyve:<br />
Kimchi Mózes élete és munkái {1893). Cikkei a<br />
Bloch Emlékkönyvben, a Monatschrift für Geschichte<br />
und Wissenschaft des Judentumsban<br />
és a <strong>Magyar</strong> Zsidó Szemlében jelentek meg. F. D.<br />
13. S. Mózes Áron, rabbi, megh. Pacsán 1889<br />
márc. 31. Unokája volt Rapaport pápai rabbinak<br />
(1. o.). 1857-től kezdve haláláig működött Pacsán.<br />
S. elismert tekintélyes tudós volt, a bécsi Neuzeit<br />
és a Ben Chananja folyóirat több tanulmányt<br />
közölt tőle.<br />
14. S. Naftali, rabbi, szül. Beregszászon 1846.,<br />
megh. Mádon 1886. Tanulmányai befejezése után<br />
a mádi hitközség rabbija volt. Műveit fiai adták<br />
ki Saár Naftáli (Paks 1903) és a Bész Naftali<br />
(u. o. 1889) címen.<br />
15. S. Vilmos, újságíró és szabadságharcos,<br />
szül. Sátoraljaújhelyen 1815., megh. Budapesten<br />
1908. Fiatal korában gróf Andrássy Manó<br />
tanítója volt, Kossuth Lajosnak pedig már a szabadságharc<br />
előtt baráti köréhez tartozott. A szabadságharcot<br />
mint honvédfőhadnagy küzdötte<br />
végig, számos ütközetben vett részt és egy alkalommal<br />
Irányi Dániel életét is megmentette. Később<br />
a Pester Lloyd tudósítója volt. Sátoraljaújhely<br />
városa a közügyek terén szerzett érdemeiért<br />
díszpolgárának választotta meg. Az erre vonata<br />
kozó jegyzőkönyvet fia, S, Gyula fővárosi ügyvéd<br />
(1858—1926) a Zsidó Múzeumnak adományozta.<br />
,Scliweig-er 1. Lázár, rabbi, etnológus, szül.<br />
Nagytapolcsányban 1872 aug. 2. Tanulmányait<br />
Frankfurtban és a berni egyetemen fejezte be, ahol<br />
filozófiai doktorátust tett. 1904 óta egri főrabbi<br />
s mint ilyen, sokat tett az ottani hitélet emelésén.<br />
Emellett azonban kiváló etnológus és néppszichológus,<br />
aki ezirányú tanulmányaival a külföld<br />
szakköreiben is ismertté tette nevét. <strong>Magyar</strong><br />
nyelven írt tanulmányai régebben főleg a <strong>Magyar</strong><br />
Nemzeti Múzeum kiadványában, azEtnographiá-
Schwerln 779 Sebest<br />
ban jelentek meg. önállóan megjelent nagyobb tanulmányai:<br />
Philosophie der Geschichte, Völkerpsychologie<br />
und Sociologie in ikren gegenseitige7iBeziehungen{l899);Das<br />
Gesetzder grossen<br />
Zalü (1904, magyarul is); Die logischen Methoden<br />
der Ethnologie (1909, magyarul is); Die<br />
Anknüpfungspunkte der Kunst und Ethnographie(1910,magyarulis);<br />
Die Jubilaen derDeszendenztheorie<br />
(1910); Die Religion im Lichte der<br />
Völkerpsychologie (1911); Utóhangok a Darwinünnepélyhez<br />
(1909); Moritz Lazarus (1911); A<br />
neodarwinizmus (1912, németül is).<br />
2. S. Márton, szül. Kecskeméten 1834., megh.<br />
1905 dec. 31. Részt vett az 1868-as kongresszuson,<br />
amelynek háznagya volt. Mikor a községkerületek<br />
megalakultak, a pesti kerület őt választotta 1871.<br />
elnöknek, az elnökök pedig az Országos Iroda élére<br />
állították. Sok szolgálatot tett a felekezeti tanügynek.<br />
1866-ban résztvett az Izraelita Tanítóegyesület<br />
megalapításába, az Orsz. Izr. Tanítóképző igazgatótanácsának,<br />
a Rabbiképző Intézet vezérlőbizottságánakelnöke<br />
(1880-1905), a Pesti Izr. Hitközségnek<br />
pedig tanügyi elöljárója volt.<br />
Schwerin Götz, rabbi, Kohn Sámuel főrabbi<br />
nagyatyja, szül. Schwerin a. d. Wartheben<br />
(Posen) 1760., megh. Baján 1845. A pozsonyi és<br />
prágai világhírű jesivákon tanult és 1796. költözött<br />
<strong>Magyar</strong>országba, ahol előbb Szabadkán,<br />
majd 1815-től kezdve Baján volt rabbi. 1827-ben a<br />
magyar hitközségek egy része megválasztotta az<br />
egész ország főrabbijának, azzal a jogkörrel, hogy<br />
vallási ügyekben dönthessen s a feleket viszály<br />
esetén megjelenésre kónyszeríthesse s hogy beleegyezése<br />
nélkül az országban senkit se lehessen<br />
rabbi vagy más rituális funkcióra alkalmazni.<br />
Jogköre kiterjedt a türelmi adó elosztására és<br />
mindenféle ellentét elsimítására is. S. magas hivatását<br />
mintaszerűen töltötte be. Ő maga nem állt<br />
távol bizonyos reformoktól, így megengedte és<br />
maga is gyakorolta a prédikálást ünnepi istentiszteletek<br />
alkalmával s hitszónoklataiban nem<br />
szorítkozott kizárólag bibliai magyarázatra. Az<br />
1844-iki paksi rabbikonferencián egyik legszámottevőbb<br />
résztvevő ő volt. Életrajzát unokája,<br />
Kohn Sámuel főrabbi (1. o.) írta meg a <strong>Magyar</strong><br />
Zsidó Szemle 1898—99. évf.-ban. s. R.<br />
Nchwimmer Ernő*, orvostanár, az első magyar<br />
bőrgyógyász-specialista, szül. Budapesten<br />
1837 nov. 21., megh. u. o. 1898 febr. 25. Tanulmányait<br />
a pesti egyetemen kezdte, majd Bécsben<br />
folytatta s ott szerezte diplomáját. Bgyideig bécsi<br />
kórházakban működött, majd félévig Egyiptomban<br />
tartózkodott a bőrbetegségek további tanulmányozása<br />
céljából.Visszatérve, a Rókus-kórházban<br />
ápolta a bőrbetegeket, főorvosi engedéllyel,<br />
mert külön szakosztály még nem volt. Később<br />
saját költségén nyitott dormatológiai rendelőt.<br />
1870-ben a dermatológiából egyetemi magántanárrá<br />
habilitálták, 1875. pedig, mint a Rókuskórház<br />
hevenyosztály orvosa kiküzdötte, hogy<br />
két szobát a bőrbetegeknek adjanak. 1878-ban<br />
egyet. rk. tanár címet, 1891-ben ugyanilyen minőségben<br />
katedrát kapott és a Szt.-István-kórház<br />
dermatológus-főorvosa lett. Kiváló balneológus<br />
is volt s a lipiki fürdőt ő virágoztatta fel. El<br />
gusok Egyesületének, a Balneológiai Egyesületnek<br />
alelnöke, sok külföldi orvosi akadémiának<br />
rendes tagja volt. <strong>Magyar</strong> és külföldi szaklapokban<br />
megjelent értekezésein kívül nagyobb<br />
müvei: Börkórtan (1874); A szájür önszervi<br />
nyáktalajai (1878, németül is); Zur Iherapie<br />
der Variola vom ÍStandpunkte der Mikrococcuslehre<br />
(1880); Emlékirat a bőr- és bujakórtan<br />
oktatásának rendszeresítése tárgyában a budapesti<br />
egyetemen (1881); Emlékbeszéd Hebra<br />
tanár felett (1881); Die neuropathischen Dermatonosen<br />
(1883); Haidkrankheiten (1884);<br />
Die Grundlinien der heutigen Syphilistherap>ie(1888);<br />
Biszum Endpunkte Europas. Reiseskizze<br />
einer Nordlandfahrt(189b). A Belgyógyászat<br />
Kézikönyvébe S. Irta a Himlő, Tehénhimlő,<br />
Lepra, Poklosság fejezeteket^ 1894), továbbá az<br />
Eulenburg-féle Realencyclopedie d. gesamt. Heilkunde<br />
bőrgyógyászati értekezéseit is. s. R,<br />
Sebeők Dezső, Ügyvéd, jogi író, szül. Budapesten<br />
1891 jan. 8. Egyetemi tanulmányait u. o.<br />
végezte s miután jogi doktorátust és ügyvédi oklevelet<br />
szerzett, gyakorló ügyvéd lett. Közben<br />
1916—18 közt törvényszéki bíró volt s mint ilyent<br />
az igazságügyminisztérium kodifikáló osztályába<br />
rendelték a háborús gazdasági rendeletek megalkotása<br />
végett. 1916 óta tagja a Pesti Izraelita<br />
Hitközség képviselőtestületének és választmányának,<br />
egyszersmind pedig a kulturális osztály<br />
helyettes elöljárója is. Az ügyosztályban ő vetette<br />
fel a könyvkiad >s és a <strong>zsidó</strong> könyv propagálásának<br />
eszméjét. 1919—27 közt ötvenkét allegorikus<br />
cikket írt Tamás fiamhoz e. a numerus<br />
clausus ellen, a bécsi Jüdische Zeitungnak pedig<br />
a magyar <strong>zsidó</strong>ság jogi helyzetéről írt felvilágosító<br />
ós objektív tanulmányokat. Ő szervezte a<br />
bécsi, prágai és berlini numerus-clausus bizottságokat<br />
a nélkülöző magyar diákok nyomorának<br />
enyhítésére. Élénk részt vesz a községkerület<br />
ügyeinek intézésében is. Szerkeszti a Budapesten<br />
megjelenő Wirtschaftliche Nachrichtent, állandó<br />
munkatársa a Jogtudományi Közlöny, a Kereskedelmi<br />
Jog, a Berliner Tageblatt és a Prager<br />
Tageblatt c. lapoknak. Számos tanulmányán kívül<br />
önállóan megjelent müvei: Az állam igénybevételi<br />
joga (1917, Grill); A zsákokról szóló<br />
jogszabályok (7. kiad. 1923); Az anyasági biztosításról<br />
(1916) s ezenkívül számos háborús rendelet,<br />
s. R.<br />
Sebes Lipót Ferenc(szarvasi),h.onvéáezTeáes,<br />
szül. Kápolnásnyóken 1856., megh. 1926. Kora<br />
gyermekségében megnyilatkozott a katonai pálya<br />
iránti hajlama. Egyik legkiválóbb növendéke volt<br />
a Ludovikának, ahol 1882. avatták honvédtiszttó.<br />
Az egész világháborút a harctéren töltötte a szerb,<br />
orosz ós olasz frontokon. Ezredparancsnoki minőségében<br />
több kiváló hadi tettet hajtott végre. Vitézsége<br />
elismeréséül számos magas kitüntetésben<br />
részesült, 1916. pedig szarvasi előnévvel megkapta<br />
a magyar nemességet.<br />
Sebesl Ernő, orvos ós író, szül. Sebeskellemesen<br />
1893. Orvosi tanulmányait a budapesti<br />
egyetemen kezdte és a pozsonyi egyetemen nyert<br />
orvosi oklevelet. Az államfordulat után ő az első,<br />
aki önálló magyar verses könyvvel (A csönd<br />
nöke volt a <strong>Magyar</strong> Dermatológusok és Uroló- | karján, 1919) jelentkezik Szlovenszkón. Azóta
SebSk — 781 — Selmecbánya<br />
Sebők, 1. Samu, tanár, szül. Námesztón 1856.<br />
Tanított Sopronban, Budapesten, Fogarason. Cikkei<br />
az Oedenburger Zeitungban, az Etnográfiában,<br />
a <strong>Magyar</strong> Nemzeti Múzeumi Értesítőben jelentek<br />
meg. Szerkesztette a Zalavármegyei Hirlapot.<br />
Önálló müvei: Göcsej földrajzi tanulmány;<br />
Fogaras geológiája.<br />
2. S. Zsigmond*, író és hírlapíró, szül. Párkányban<br />
1861., megh. Budapesten 1916. A budapesti<br />
egyetemen bölcsészetet és természettudományt<br />
hallgatott. 1882 ben a Pesti Hirlap munkatársa<br />
lett. Később a Szegedi Napló, majd megint a<br />
Pesti Hirlap szerkesztőségében dolgozott. 1892-től<br />
a Budapesti Hirlap és Az Én Újságomnak főmunkatársa<br />
volt, 1910. pedig Benedek Elekkel<br />
megalapította ós haláláig szerkesztette a Jó Pajtás<br />
c. ifjúsági lapot. Mackó úr különböző utazásairól<br />
és Dörmögő Dömötör változatos kalandjairól<br />
szóló könyvei a magyar gyermekirodalom<br />
értékes gyarapodását jelentik. Mint novellista is<br />
az első sorban állt. Müvei: Alakok (1887); Elbeszélések<br />
(1894); Pusztai élet (1903); Bajcsányi<br />
deeadem (1909); Ifjúkor(1913);Színfoltok(19lb).<br />
Tagja volt a Kisfaludy-, Petőti-és Dugonics-Társaságnak.<br />
' , 8z. G.<br />
Sechitó (h.). Eituális vágás (1. Étkezési törvények).<br />
Séd (h.). Rossz szellem. Már a Tórában fordul<br />
elő: «Áldoznak a sódimnek, a nemisteneknek<br />
(Mőz. V. 32. 17). Az aram fordítás szeirimmel<br />
azonosítja, melyet Jesájából «erdei bakok»nak,<br />
szatíroknak ismerünk. A Talmud és a középkori<br />
<strong>zsidó</strong>ság hisz a sédim létezéseben, szárnyas<br />
lényeknek képzeli őket, amelyek ember módjára<br />
táplálkoznak és szaporodnak. Fejedelmük<br />
Asmodáj. Ásód többesszámú alakja sédim. A legújabb<br />
kutatás azt hiszi, hogy a szemmel nem<br />
látható sédim alatt nem démonokat képzelt a<br />
Talmud, hanem baktériumokat és ezért olyan<br />
szigorúak a kézleöblítésre vonatkozó rendelkezései.<br />
F. M.<br />
Seelenfreund, 1. Cháim Mayer, rabbi, szül.<br />
1770 körül, megh. Nagyszőllősön 1824. Már<br />
húszéves korában a torlai hitközség rabbija volt.<br />
1810-ben Űjfehértón, 1820. Nádudvaron, csakhamar<br />
Nagyszőllősön lett Ugoosa megyés rabbija.<br />
Kéziratait halála után fia, S. Jákob adta ki Saáré<br />
Ghájim címen (Pozsony 1851). Másik íia S. Salamon<br />
rosznowitzi rabbi, harmadik fia S. Ábrahám<br />
kassai rabbi volt. Ennek két műve jelent<br />
meg: Prasz Ovósz és Pné Avrőhőm.<br />
2. S. Salamon, grafikus, szül. Szegeden 1876.<br />
Grafikai munkákat: könyvcímlapokat, ex-libriseket,<br />
halálévforduló-lapokat tervezett, héber betűk<br />
motívumaitól fejlesztett ornamentikával<br />
diszitve. A Herzl Tivadar-emléklapot is ő tervezte.<br />
1921-ben Palesztinába vándorolt ki. F- B.<br />
Sehechejónu, annak az áldásnak a neve,<br />
melyet új dolog (idei gyümölcs, új ruha) első<br />
élvezésekor mondanak. Közönséges időből ünnepi<br />
időbe való fordulást is ezzel köszöntenek. Az áldás<br />
magyarul így hangzik: Áldassál .... ki megéretted<br />
velünk (ezt az időt), megtartottál minket<br />
(erre az időre) és elérkeztettél minket (ehhez<br />
az időhöz). A szerúpont az áldás mondásában<br />
nem egészen világos. Általában minden olyan<br />
dolognál mondják, mely nem az embertől, hanem<br />
a naptár járásától függ. Ünnepek beköszöntésének<br />
kidusánál (kivéve peszach két utolsó napját), az<br />
esztendő folyamán az újfajta gyümölcs első<br />
élvezésekor, ros hásónói sófárfuvás, megilláolvasás,<br />
chanukkagyujtás előtt. (Utóbbinál csaK az<br />
első alkalommal.) Ünnepek második napján is<br />
van S., mert a naptári bizonytalanság megengedte<br />
régen a föltevést, hogy csak akkor kezdődik az<br />
ünnep. Nem mond S.-t a barmicvó, viszont az<br />
apa, ki 30 napos fiát a kohéntól kiváltja (1. Pidjon<br />
habén) elmondja. F. D.<br />
Seidner Albert, pedagógus, felekezeti író,<br />
szül. Aradon (Arad vm.) 1834. Cikkei a BenCha-<br />
Danjában, továbbá a Pesti Naplóban s aradi sajtóban<br />
jelentek meg.<br />
Seidlcr Hermán, kereskedő, megh. Sopronban<br />
1869 ápr. 4. Németkeresztúron ólt s a kongresszus<br />
egybehívása előtt propagandát csinált<br />
a felvilágosodottságnak. Németül éa héberül írt.<br />
Művei: Ein Wort zu seiner Zeit stb. (Oedenburg<br />
1868); Jüdisch-religiöse Zeit fragén (Oedenburg<br />
1869, héberül is. Fia, Báron von S., a<br />
bárói ág megalapítója, fiatal korában Németkeresztúron<br />
Talmudot tanult, később kikeresztelkedett.<br />
Atyja halálakor 400 frt-ot adományozott<br />
a soproni temető falkerítésóre. V. ö. Pollák,<br />
«A <strong>zsidó</strong>k története Sopronban».<br />
Seitli (j.). Paróka. A j. szó a német Scheitel<br />
szóból alakult. (L. Paróka)<br />
Selaéh, hetiszakasz, mely Mózes 4. könyve<br />
13. fejezetének elejétől a 15. fejezet végéig terjedő<br />
részt foglalja magában. Eövid tartalma : a<br />
kémek, Mózes könyörög a népért, áldozati törvény,<br />
a tészta zsengéje, tévedés, szándékosság, a<br />
szombatrontó büntetése, a ruhaszegély rojtjai.<br />
A hetiszakaszhoz tartozó prófétai rész Jósua<br />
könyve 2. fejezetének elejétől a fejezet végéig<br />
terjed. A tórái és prófétai rész között az az összefüggés,<br />
hogy ez utóbbiban viszont Józsua küld<br />
kémeket Jericho városába, az előbbiben meg Mózes<br />
egész Palesztinába. F. D.<br />
Selisi (h.), harmadik azok között, akiket felhívnak<br />
a Tóraolvasáshoz. Az első két felhívás a<br />
kohént és lévit illeti. Ezen az okon a harmadik<br />
válik elsőrangú tisztséggé és rendszerint a rabbinak<br />
vagy valamely előkelő vendégnek juttatják.<br />
Selcer bilbul (h.). Kitalált hazugság értelmében<br />
használt héber kifejezés. Tulajdonképpen<br />
rosszindulatból koholt hazugság jelölésére szolgál.<br />
Selmecbánya (Banska Stiavnica, Cs.-Szl.),<br />
szabad kir. város Hont vm. 15,185 szlovák, magyar<br />
(6340) és német lak. A <strong>zsidó</strong> hitközség 140<br />
családban 350 lelket számlál 110 adófizetővel.<br />
1910-ben még 527 lelket számlált a hitközség. A<br />
számszerű visszafejlődés nem okozott érezhetőbb<br />
hanyatlást a hitéletben, amelynek minden terhét<br />
sok áldozatkészséggel 3 nagykereskedő, 57 kereskedő,<br />
3 nagyiparos, 8 iparos, 4 ügyvéd, 6 orvos,<br />
2 gyógyszerész, 6 magántisztviselő, 3 mérnök,<br />
2 köztisztviselő és 10 magánzó viseli. Ezek öszszesen<br />
45,000 ck-t költenek évenkint a hitközségi<br />
adminisztrációra, fenntartják az 1892. alapított<br />
Chevra Kadisát, a Nőegyletét és az elemi iskolát,<br />
amely ezidőszerint csak a vallásoktatást látja el.<br />
A <strong>zsidó</strong>ság élénk kulturéletet él és sikeres teve-
Selmecbánya — 782 — Seló3 eszré mldó3z<br />
kenységet fejt ki a közgazdaságban is. A város<br />
és környék majdnem minden ipari vállalkozását<br />
és pénzintézetét <strong>zsidó</strong>k alapították. Hell Jakab<br />
(megh. 1905.) kibővítette Vihnye fürdőt, építette a<br />
Hungária szállodát és alapította a Selmeci Kereskedelmi<br />
és Hitelintézetet, Ungár Kálmán a faárugyárat,<br />
Weisz Adolf kereskedő a fehórneműgyárat<br />
(már megszűnt), Erdős Sándor gyáros a cipőgyárat,<br />
amely most Erdős és Gerő tulajdona,<br />
Timföld Jenő gyáros a kötőgyára:,. Guttmann<br />
Elemér átvette és kibővítette a faárugyárat,<br />
Glückstahl Gyula Budapesten szőrmegyárat létesített.<br />
Jelentős tényezőket adott az itteni <strong>zsidó</strong>ság<br />
a közéletnek is, közöttük: Kapp Jakab, Tandlich<br />
Ignác városi főorvosokat, Szegedi Sándor bányafőorvost,<br />
Zászló Adolf főbányatanácsost, Grünhut<br />
Gyula bányamérnököt, Welward Rezső állami<br />
gyári főorvost, Tátrai Emil vezető járásbirót. És<br />
a sokrétű tevékenység annál feltűnőbb, mert a<br />
hitközség az aránylag legfiatalabbak közé tartozik.<br />
Az első <strong>zsidó</strong>k csak a 70-es években telepedtek<br />
meg S.-n. Azelőtt nem engedték meg a bányavárosokban,<br />
S.-n sem a <strong>zsidó</strong>k letelepedését. Nemsokára<br />
az első beszivárgás után, 1878. már 30<br />
<strong>zsidó</strong> család lakta a várost. A hitközséget 1879<br />
júl. 20. ezek alapították és megalkották alapszabályait.<br />
Elnökké Hell Jakabot választották. Első<br />
ténykedése volt, hogy szabályozta az adókivetést,<br />
amely 476 forintot eredményezett és akciót indított<br />
a templom építésére, ezt azonban a széthúzás<br />
következtében csak 15 évvel ezután valósították<br />
meg. 1887 júl. 30. alakult meg az első iskolaszék<br />
Kapp Jakab elnöklésével. Az első tanítók Priedmann<br />
Bernát és Gliger Bernát voltak. Ebben az<br />
esztendőben már 1535 forintra emelkedett a költségvetés,<br />
három évvel később pedig már annyira<br />
megerősödött a hitközség, hogy a templom céljaira<br />
telket vásárol és 1893 ig fel is építteti. Röviddel<br />
ezelőtt alakult meg a ChevraKadisa és elnökéül<br />
Welward Márkust, alelnökéül Geiger<br />
Márkot, pénztárnokául Hochberger Ármint és ellenőréül<br />
Weisz Jenőt választották meg. A vallás<br />
ápolására, a kultúrára és a fllantropiára irányuló<br />
törekvések akkor nyertek történelmi tartalmat,<br />
mikor a hitközség lelkesen csatlakozik a <strong>zsidó</strong><br />
vallás recepciójáért küzdő országos mozgalomhoz<br />
Goldsticker Márk elnöksége alatt. A város kereszténylakossága,<br />
amellyel mindig zavartalan egyetértésben<br />
élt és az antiszemitizmust csak hírből<br />
Í8merte,"őszinte érdeklődéssel ügyelte ezt a törekvést,<br />
mint ahogy szeretettel támogatta a közjóra<br />
irányuló egyéb törekvéseit is. A világháborúban<br />
a hitközség sok tagja vett részt és 8 hősi halált<br />
halt. Anyakönyvi területéhez tartoznak: Piarcs,<br />
Hodrus, Szentantal, Ilia, Bajnskabóla, Teple, Pocsuvaelló,<br />
Berencsfalu. Vezetésében hosszú ideig<br />
tevékenykedtek Hell Jakab, Kapp Jakab, Glücksthal<br />
Gyula, Goldsucher Bernát és Tandlich Ignác<br />
elnökök. Ezidőszerint élén állanak: Hell Béla<br />
nagykereskedő, elnökhelyettes; Wassermann Béla<br />
gyógyszerész, pénztáros; Grünhut Gyula hányató<br />
mérnök, iskolaszéki elnök; László Adolf f őbányatanácsos,<br />
számvizsgáló bizottsági elnök ; Singer<br />
Mór kereskedő templomgondnok; Beregi Samu,<br />
Binc Lajos, Ernst Zsigmond, Pollacsek Jenó.WetzlerMór,<br />
Weiner Lipót, Weisz Simon, Weisz Dezső,<br />
ifj. Weisz Samu választmányi tagok. Weisz Fülöp<br />
jegyző.<br />
Sollei József, dermatológus, szül. 1872. A<br />
budapesti ós több külföldi egyetemen tanult, majd<br />
Schwimmer tanár mellett volt asszisztens. A Charitó-Poliklinika<br />
főorvosa és a Bőrgyógyászati,<br />
Urológiai és Venerologiai Szemle főmunkatársa<br />
volt. Az Archiv f. Dermatologie és Dermatologische<br />
Zeitschrift o. folyóiratoknak is dolgozott.<br />
Főműve a Bőrgyógyászat kézikönyve (1925). S,<br />
szakmájának egyik elismert tudósa.<br />
SeLó ósfcáni (h.). <strong>Magyar</strong>ul: aki nem teremtett<br />
meg engem (ilyennek, vagy olyannak). A<br />
reggeli liturgia három benedikciójának záró formulája,<br />
amelyet mindegyikben más-más szóval<br />
fejeznek be. Az első benedikciónak go'/, a másodiknak<br />
eved (rabszolga), a harmadiknak isó<br />
(asszony) az utolsó szava. Az elsőben faji származásáért,<br />
a másodikban emberi állapotáért, a<br />
harmadikban neméért hálálkodik az ájtatoskodó.<br />
Ezt azonban nem úgy fejezi ki, hogy: Áldott<br />
légy Te Örökkévaló Istenünk, aki engem <strong>zsidó</strong>nak<br />
(szabad embernek, férfiúnak) teremtettél<br />
meg, hanem úgy : Áldott légy stb., aki nem teremtettél<br />
meg nem<strong>zsidó</strong>nak (rabszolgának, aszszonynak).<br />
A nem<strong>zsidó</strong>t a gój szóval fejezi ki<br />
az áldásmondás. Mindhárom talmudi eredetű, de<br />
már régen támadtak viták a gój kifejezés miatt,<br />
mert félreértésre adott alkalmat. Az egyházi<br />
cenzúra intézményesítése idején gój helyett nochrit<br />
szedettek az imakönyvekbe, de később elejtették<br />
e szó használatát, mert nochri általában<br />
idegent jelent, még idegen származású <strong>zsidó</strong>t<br />
is. A XVIII. sz.-ban gój ós nochri helyett<br />
dkum szót használtak (Ovdó kochóvim umazulosz<br />
=• csillagok és csillagképek szolgái szavaknak<br />
héber abbreviaturája, 1. Akum). Amantuai<br />
(1558),thingeni (1560),prágai (1566),velencei (1566<br />
és 1572), a dyhernfurti (1694) kiadású sziddurok a<br />
vitás formula helyett a seószáni jiszróel^ aki<br />
<strong>zsidó</strong>nak teremtettél engem formulát használják.<br />
A wilnai gáon, úgyszintén a XVI. és a XVII. sz.<br />
több nagyhírű kodiflkátora ezt a formulát ajánlja,<br />
mert jobban megfelel a <strong>zsidó</strong> alázatosságnak és<br />
nem okozhat félreértést azok között, akik a héber<br />
nyelvet hiányosan ismerik. L. Gój. u. P.<br />
Selosész jemé hagboló (magyarul: az elkülönülés<br />
3 napja), a sevuószt megelőző 3 nap,<br />
mikor Mózes előkészítette Izraelt a kinyilatkoztatásra,<br />
Félünnepnek számít, tachanunt (1. o.) nem<br />
mondanak e napokon. F. ü.<br />
Selós eszré miAósz(h.). Tizenháromjótulajdonság.<br />
Isten tizenhárom attribútuma Mózes II. k.<br />
34. f. 6-7. v. alapján. (JHVA, JHVA kegyelmes<br />
és irgalmas isten, hosszantűrő, nagykegyességű<br />
és igazságos, ki megtartja szeretetét ezrediziglen,<br />
megbocsát vétket, elpártolást és bűnt s elengedi)^<br />
Tizenháromban a Talmud állapította meg<br />
Isten attribútumait, a S. összefoglaló elnevezés is<br />
tőle ered (fíóshasáná 17a) és olyan hatást tulajdonít<br />
a Szentírás vonatkozó verseinek, hogy engesztelést<br />
remél az elmondásukból. Ezért már a<br />
Talmud kora óta a liturgiában is meggyökeresedett<br />
ez a formula és böjtnapokon, főleg jomkippur<br />
napján több ízben is elrecitálják. A jomkippurt<br />
megelőző második nap hajnali szelichája (1. o.)
Selósim — 783 Semá<br />
költői formában dolgozta fel a S.-t. A régi <strong>zsidó</strong><br />
bibliakomentátorok között sok vitára adott alkalmat<br />
a talmudi megállapítás, inert a Szentírás<br />
fermtebb idézett szövegében felsorolt isteni tulajdonságok<br />
nem adják a tizenhármat. V. ö. Ibn Ezra<br />
kommentárját az idézett versekhez. F. M.<br />
Selósim (h.). A nagy gyász harmincnapos<br />
időszaka. L. Gyászszokások.<br />
Sclosó oszor ikórim (h.). Tizenhárom hitágazat,<br />
amelyet Maimonides Mózes állított fel a<br />
<strong>zsidó</strong> hitvallás alapjául. A hitvallomás minden<br />
verse awiwi-aawinnaí(hiszem) kezdődik. 1. Hiszem<br />
tökéletes meggyőződéssel, hogy a Teremtő, magasztaltassák<br />
az ő neve, minden lénynek teremtője<br />
és igazgatója és hogy ő főoka mindennek,<br />
ami volt, van és lesz; 2. hogy ő az egyetlen, kihez<br />
semmi viszonyban hasonló egység nincsen<br />
és csak ő az egyetlen istenünk, aki volt, van és<br />
lösz; 3. hogy Isten testetlen, szabad a testiség<br />
minden változatától és semminemű alakban el<br />
nem képzelhető ; 4. Ó az első ós utolsó; 5. Ó rajta<br />
kívül imádni senkit sem szabad; 6. hogy a próféták<br />
minden szava igaz; 7. hogy Mózes minden<br />
próféciája igaz és minden próféták feje volt;<br />
8. hogy az egész szentírás, ahogy bírjuk, Mózesnek<br />
nyilváníttatott; 9. hogy a szentírás sohasem<br />
cseréltetett fel mással és sohasem fog másnak<br />
nyilváníttatni; 10. hogy Isten tudja minden ember<br />
gondolatait és cselekedeteit; 11. hogy megjutalmazza<br />
a törvénytartókat és megbünteti a törvény<br />
áthágóit; 12. hogy el fog jönni a Messiás ;<br />
13. hogy fel fognak támadni a halottak. F. D.<br />
Selósó szeíbrini (h.).Három könyv. Az isteni<br />
Ltélkezés három könyve, amely a Talmud szerint<br />
nyitottan fekszik ros hasónó napján Isten előtt.<br />
S. niftóchim berós hasóno; achasz sel resóim<br />
ye murim, achasz sel cadikim gemurim, veachasz<br />
sel benónim. Három könyv áll nyitva ros hasónó<br />
(újév) napján: az egyik alegbűnösöbbekó, a másik<br />
a legjámborabbaké. a harmadik pedig a középszerű<br />
eké.<br />
Sellmann, 1. Lajos, rabbi, szül. Tiszanánan<br />
(Heves vm.) 1854 jan. 17. Atyja, S. Sándor<br />
1800—-60, a hevesmegyei Poroszló község rabbija<br />
cs tanítója volt. Tanulmányait Pozsonyban, Bécsben<br />
és Berlinben végezte. 1878-ban lett rabbi Szegeden,<br />
1879 óta főrabbi Hódmezővásárhelyen.<br />
Kiváló talmudtudós s exegeta és számos tanulmányt<br />
írt német és héber folyóiratokba, a M. Zs.<br />
-Szemlébe és az IMIT Évkönyveibe. Előbbiben megfentek<br />
: Külföldi utániból (1883-84); GrőfTe-<br />
[ík.V Sándor és a <strong>zsidó</strong>k (1885). Az IMIT Évkuny<br />
vében jelentek meg Életképek (1895-98) c.<br />
•nekezósei. Ezekben nemcsak a valódi <strong>zsidó</strong> világot<br />
és szellemet örökíti meg, hanem a <strong>zsidó</strong><br />
wriryu, magyar nyelvű széppróza egyik kezde-<br />
Ji'.-nyezöje, lett. Egyéb müvei: Redák (1896) és<br />
'- u j>\de Misztefiná (1898); Az aranyborjú és a<br />
-suiosag (Évkönyv 1897) és önálló kötete A nő<br />
c t IA P " féle igeu J elentó keny Ocár Haszifrusz<br />
• u-oiógmi folyóiratokban jelentek meg, de több<br />
KWrw SU 5 ls közli értekezéseit főkép házasságjogi<br />
kérdésekről.<br />
2. S. Rezső, társadalomtudományi író, szül.<br />
Hódmezővásárhelyen 1889 febr. 7. S. Lajos fia.<br />
Filozófiai és államtudományi tanulmányait a<br />
budapesti és lipcsei egyetemeken s az utóbbival<br />
kapcsolatos Történelmi Intézetben végezte. 1911.<br />
filozófiai doktorátust, 1912. középiskolai és felsőkereskedelmi<br />
tanári okleveleket szerzett, azután<br />
több középiskolában tanárkodott, legutóbb az<br />
V. ker. állami főgimnáziumban. 1920-ban tanári<br />
állásától megfosztották s azóta számos<br />
magyar és külföldi lap és folyóirat munkatársa.<br />
Kőnyvalakban és különlenyomatban megjelent<br />
tanulmányai: A német politikai pártok<br />
története (Pallas 1911); Ranke, mint politikus<br />
(1913); Az orosz agrárreform (1915); Fokozza-e<br />
a telepítés a termelést? (1915); A hűbéri társadalom<br />
kora (1919); Fascista ideológia és angol<br />
reálpolitika (1926): A szocializmus Szovjet-<br />
Oroszországban (1926); J. Bellers, a Páneurópagondolat<br />
atyja (1926); A fejlődés törvény szerütlensége<br />
a történelemben (Kolozsvár 1926); u. a.<br />
szerb nyelven (1927); A háború utáni államok<br />
agrárreformjai (20 tanulmány, Szabadka 1928);<br />
Az inkvizíció a történelmi kutatások megvilágításában<br />
(Budapest 1928). Zsidó történelmi<br />
tárgyú értekezései, melyek az inkvizíció korára<br />
vonatkoznak az Egyetértésben (1926—27) és<br />
a Múlt és Jövőben (1927—1928) jelentek meg.<br />
A marannusok része Amerika felfedezésében ;<br />
Tortura-jegy zökönyv 1569-ből; Prozelyta mártírok<br />
a <strong>zsidó</strong>ságban ; A sevillai Quemadero;<br />
Zsidó származású spanyol püspökök; Gábriel<br />
de Granada; Az orvos a máglyán). Sajtó<br />
alatti müve Babonák eredete és fejlődése. Évenként<br />
több előadást tart a Omikóben a <strong>zsidó</strong><br />
történelem köréből és belső munkatársa volt a<br />
Révai Nagy Lexikonnak és munkatársa a Közgazdasági<br />
Knciklopédiának. E <strong>lexikon</strong>nak is munkatársa.<br />
Sém (h.). Név. Szűkebb értelemben: Isten neve.<br />
Az Isten szó helyett használják, hogy elkerüljék<br />
nevének hiábavaló kimondását. Ha-sem alakjában<br />
is használatos, mindkét formában a boruch<br />
hu (áldott Ő) hozzátételével.<br />
Semá (h), a <strong>zsidó</strong> liturgia egyik legismertebb<br />
része, amely több szakaszból áll, valamennyi a<br />
Pentateuchusból való. Három szakasza így oszlik<br />
meg: /. Mózes ötödik könyve 6. fejezet<br />
4-9. versek. II. Mózes ötödik könyve 11. fejezet<br />
13—21. versek. III. Mózes negyedik könyve 16.<br />
fejezet 37—41. versek. Napjában mindhárom<br />
szakaszt kétszer mondják, a sacharisz és maariv<br />
imánál. Az első két szakasz a teflllin és mezuzo,<br />
a harmadik a cicisz (1. o.) törvényét tartalmazza.<br />
Ezért helyezik el az első két szakasz szövegét<br />
pergamenttekercsen a teflllinbe és mezuzóba. A S.<br />
első (I.) szakaszát a lefekvés előtt való imában is<br />
elmondják. Az első rész első és második verse között<br />
a következő benedikciót mondják : «Dícsértessók<br />
uralmának fenséges Neve mindörökké».<br />
Ezt az egész esztendő folyamán halkan, jomkippur<br />
napján azonban hangosan kell elmondani.<br />
Ha az imát otthon ós nem a közösségben mondják<br />
el, akkor ezzel a három szóval vezetik be :<br />
El melech neemon — Fenséges király az Isten.<br />
A közösségben az utolsó szakasz két utolsó
Sémád — 784 — Senodor<br />
szavát, ([Ani] Adonój elohéchem = Én vagyok az<br />
Örökkévaló, a ti Istenetek) a következő ima első<br />
(emesz = igaz) szavával együtt megismételik tehát<br />
így : Adonój Elohéchem emesz. Az ismétlés<br />
a gyülekezetben el nem mondott három bevezető<br />
szót pótolja. (B három szót is számításba véve a<br />
S. 248 szót számlál és az ókori anatómia szerint<br />
az ember teste is ennyi tagból áll. B magyarázat<br />
ós számítás természetesen kabalisztikus tartalmú).<br />
A S. első mondata «Halljad Izrael, az Örökkévaló,<br />
a mi Istenünk, az örökkévaló egyetlen egy» hitvallomás<br />
jellegével bír s így külön szerepet kapott<br />
a liturgiában is. A Tóra kivételénél szombat<br />
ós ünnepnapokon, a muszaf imánál, a jom-kippuri<br />
és a jom-kippur-kótón (1. o.) liturgia befejezésénél<br />
is elmondják ezt a hitvallomást. Httvallomásszerü<br />
tartalma folytán a középkori vértanuk e<br />
szóval ajkukon léptek a máglyára. A hitvallomás<br />
első ket szava (S. liszroól) indulatszókent is ól a<br />
nép nyelvén, leginkább akkor, ha valami megijeszti,<br />
vagy csodálatba ejti. F. D.<br />
Sémád, (h.). Hitehagyás, kitérés.<br />
Semini, hetiszakasz, mely Mózes 3. könyve<br />
9. fejezetének kezdetótól a 11. fejezet végéig terjedő<br />
részt foglalja magában. Rövid tartalma:<br />
Áron és fiai felavatásának nyolcadik napja, Áron<br />
fiainak bűnhődése. Részegítő ital tilalma, A tiszta<br />
és tisztátalan állatok. A heti szakaszhoz tartozó<br />
prófétai rósz Sámuel 2- Könyve 6. fejezetének<br />
elejétől a 7. fejezet 17. verséig terjed. A tórái ós<br />
prófétai rész között az az összefüggés, hogy a<br />
prófétai részben is a szentélynek Dávid által való<br />
felavatásáról van szó. D. F.<br />
Semini aceresz (fi.). Zsidó ünnep, szukkósz<br />
nyolcadik napja, az ünnepi sor záróünnepe<br />
(szimchász tóró későbbi fejlődés), tisri hó 22.<br />
napján van. Liturgiái sajátságai a következők :<br />
A maarivnál maarovisz, ünnepi tefilló az ünnep<br />
külön megnevezésével. Egész kadis, kidus, sehechejónu.<br />
A sacharisznál a szokott ünnepi rend,<br />
két Tórát vesznek ki a frigyszekrényből. A kivételnél<br />
Isten 13 tulajdonsága ós az ünnepiribónó sel<br />
ólom. Semá, echod, kodós venőrő (1. o.) Az első<br />
Tórához öt férfiút szólítanak (szombaton hetet) ;<br />
a felolvasandó rész : V. Mózes 14. fejezet 22. vers<br />
től a 16. fejezet 17. verséig, az ünnepekről ós a<br />
zarándoklá8ról szól. A második Tórából a maftir<br />
részére IV. Mózes 29. fejezet 35—89. veraeket,<br />
melyek a vonatkozó áldozati törvényt tartalmazzák,<br />
olvassák fel. A prófétai szakasz : I. Királyok<br />
8. fejezet 54. versétől a 9. fejezet első versóig<br />
terjed.. Salamon király templomavatásáról szól,<br />
a szukkósz ünnep megöléséről ós arról, hogy a<br />
nyolcadik napon hazaengedte a népet. Halottak<br />
emlékezete és a mártíroké (1. Hazkorasz nesómósz<br />
ós Áv horáchámim). Fél kadis jellegzetes<br />
dalammal, mert az esőért való fohász következik<br />
(1. Gesem és Kifli). A tefilló ismétlésénél pifutok,<br />
papok áldása (1. Birokász kohánim), egész kadis,<br />
én kélohénu, olénu, navi zsoltár, adón ólom.<br />
Az étkezés még sátorban (i. SzukkóJ folyik. A<br />
minchó a szokásos ünnepi. Utána még csemegéket<br />
fogyasztanak a sátorban, napi ima kíséretében<br />
elhagyják azt. F. D.<br />
Semini semóue seméno. Lefordíthatatlan<br />
szójáték. <strong>Magyar</strong>ul így hangzik: Nyolc semini<br />
(után) bőséges esztendő (következik). Amit úgy<br />
kell érteni, hogy ha nyolcszor olvassák a zsinagógában<br />
a semini hetiszakaszt, akkor bő esztendő<br />
lesz. Egy-egy hetiszakaszt csak háromszor olvasnak<br />
tel egy télen, csak a semini hetiszakaaz<br />
esik kivétel alá, mert azt némely esztendőben a<br />
peszach közbejövetele miatt nyolcszor kell felolvasni.<br />
Hogy a köznép hite szerint bőséges esztendő<br />
várható ilyenkor, az valamilyen kalendáriumi<br />
megfigyelésre támaszkodhatik. F. M.<br />
Seniiró-macósz (k), Különös szigorúsággal<br />
kezelt lisztből és külön felügyelet alatt készített<br />
macósz (pászka), amelyet a szeder-estéken hasznainak.<br />
Semiró (h.). Őrzés, halottőrzés.<br />
Sémiták. A Bibliában gyökerező kifejezés<br />
azoknak a népeknek megjelölésére, amelyek Noé<br />
fiától, Sómtől származnak. (Móz. 1.10, 1). A sémiországok<br />
közé tartozik Mezopotámia, Asszíria,<br />
Babilónia, Szináj, Fönícia, Palesztina, Arábia,<br />
tehát azok az országok, melyek a Földközi tengertől<br />
egészen az Euf ratesig és Tigrisig terjednek<br />
egyrészt, másrészt Armenia hegyeitől Nyugat-<br />
Arábiáig. Mindazonáltal találkozunk S.-kal e<br />
határokon kívül is. így laknak arabok Afrikában<br />
is, föniciaiak pedig több földközi tengeri<br />
szigeten. Nyelveiket a következő főágakra osztják:<br />
1. a babiloni-asszír nyelv, mely az okiratokban<br />
maradt fenn; 2. az arameus nyelv, mely<br />
nyugati ós keleti dialektusra oszlik. Az előbbihez<br />
tartoznak: a bibliai aram, a palmirén, a szabeus,<br />
a <strong>zsidó</strong>-aram, a galileai aram, a szamaritánus és<br />
az arameus dialektus, melyet Malulában beszélnek;<br />
a keletihez pedig: a babiloni-aram, a mandeus,<br />
a szír és az aram, melyet Asszíriában beszélnek;<br />
3. a kánaáni nyelv, mely az el-amarnai levelekben<br />
maradt reánk, a föníciai dialektus, a biblia<br />
ós biblia utáni héber és a moabita; 4. az arabs<br />
nyelv, mely északi és déli ágra oszlik; az északihoz<br />
tartoznak: az arabs feliratok nyelve, a mai<br />
arabs nyelv és annak dialektusai, a szír, az egyiptomi,<br />
a tuniszi; a délihez pedig: a mineusok és<br />
szabeusok nyelve. Jellegzetességük: a háromgyökűség,<br />
a kótneműség, a tárgyi és birtokos<br />
függelékek. A <strong>zsidó</strong>ellenes irányzat (1. Antiszemitizmus)<br />
a S. fogalmát megbélyegzésképpen<br />
a <strong>zsidó</strong>kra korlátozza. F. M.<br />
Semuo ki-óvo (k.). Közeli hír. A gyászidő<br />
szabályozására szolgáló terminus technikus. Ha<br />
az ember a gyászheten belül kapja az apja, anyja,<br />
testvére, vagy gyermeke halálhírét, akkor ez<br />
olybá számít, mintha a halál napján kapta volna<br />
meg és a teljes gyász kötelező. Ilyen esetben<br />
tehát a teljes gyászidőt (7, illetve 30 nap, sivo,<br />
selosim, 1. o.) a halálhír vételétől számítják. S.<br />
rechókó — távoli hír, elévült. A temetés napjától<br />
számított hét napon túl vett halálhír nem kötelez<br />
már a teljes gyászidóre. (Zébáchim 100). F. M.<br />
SemósK (S2éfer), l. Kivonulás könyve.<br />
Seniores. V. Lászlónak a pozsonyi <strong>zsidó</strong> hitközséghez<br />
intézett levelében fordul elő ez a latin<br />
kifejezés. Valószínűleg az elöljáróságot támogató<br />
választmányfóle testület tagjait értette alatta.<br />
Senodor (h.) kifejezés a mi-sebérachban (1. o.)<br />
fordul elő, annyit jelent: felajánl. Ezen szó után<br />
hirdetik meg a Tórafelolvasás pihenői alatt a
Sepsiszentgyörgy — 785 — Sevuósz<br />
jótékonycólra felajánlott összeget. Ezért nevezik<br />
a templomi adományozást snőderolásnak.<br />
Sepsiszentgyörgy (Sf. Georghe, E.) rend.<br />
tan. város, Háromszók vm. 8665 lak. A S.-i<br />
hitközség a múlt század 40-es éveiben alakult.<br />
1867-ben a Háromszék vár megyei Izraelita Hitközség<br />
nevet kapta az akkori kormánytól s abban<br />
az időben az egyedüli vármegyei hitközség volt<br />
<strong>Magyar</strong>országon. 1895-ig csak imaháza volt a<br />
hitközségnek. Akkor épült fel a most is meglevő<br />
templom. A templomépítés néhai Kupferstich<br />
József érdeme, aki 50 évig volt a hitközség elnöke.<br />
A hitközségnek a világháborúban részt vett tagjai<br />
közül 4 esett el. A hitközség mai vezetősége:<br />
Montag Imre elnök és Rosenberg Imre alelnök.<br />
Septima Mária. Ennek a latin névnek hordozója<br />
<strong>zsidó</strong> volt és fiatalon, még leánykorában<br />
halt meg a pannóniai Aquincumban. Az itt történt<br />
ásatások tárták tel sírkövét, amely a magyarországi<br />
ősi <strong>zsidó</strong>ságnak egyik legbecsesebb kőemléke.<br />
A legújabb történelmi felfogás azonban<br />
kétségbe vonja S. <strong>zsidó</strong> származását.<br />
Serbelecb (j.). A német Scherben többesszámú,<br />
hibridképzésű alakja. Azokat az apró<br />
cserepeket hívják így, amelyeket a halott szemeire<br />
tesznek.<br />
Serédi Jenő, orvos, iró, szül. Miskolcon 1863<br />
dec. 13. Egyetemi tanulmányainak elvégzése után<br />
Miskolcon lett orvos. Itt két ízben is volt lapszerkesztő.<br />
Novellái helyi és fővárosi lapokban<br />
jelentek meg. Romlás, A hír, A fiú c színmüvei<br />
a vidéki színilázaknak egy időben állandó műsordarab<br />
jai voltak.<br />
Seress László*, író és hírlapíró, szül. Baján<br />
1875. Tanulmányait szülővárosában és Budapesten<br />
végezte, majd hírlapíró lett. Az Egyetértés,<br />
<strong>Magyar</strong> Szó, Pesti Napló, Független <strong>Magyar</strong>ország<br />
munkatársa volt. 1910 óta Az Est főmunkatársa<br />
és közgazdasági szerkesztője. Hosszabb ideig<br />
a Budapesti Újságírók Egyesületének főtitkára<br />
volt. A tözsdeadó és az adók elmélete c. müvét<br />
a M. Tud. Akadémia dicséret tel tüntette ki. A nagy<br />
francia forradalom története c. gyűjteményes<br />
munkának következő köteteit írta; A forradalom<br />
XVI. Lajos király lefejezéséig; A rémuralom;<br />
Bonaparte Napóleon; Napóleon császár.<br />
1914 ben megjelent négykötetes Napóleonéletrajza.<br />
Szemere, Kosstdhés Görgey c. kiadatlan<br />
leveleket tett közzé (1913). Lefordította Marx<br />
és Lassalle több munkáját, Schaffle, Die Quintessenz<br />
des Socialismus c. tanulmányát, Bíichner,<br />
Erő és Anyag, valamint Darwin, Az ember származása<br />
c. müvét.<br />
Sértés. Héberül bósész, rechüusz vagy loson<br />
horá. A S.-t, bárkinak szándékos megszégyenítését,<br />
vagy megrágalmazását a <strong>zsidó</strong> jog<br />
szigorúan bünteti. A bibliai jog eredetileg nem<br />
ismerte a szóbeli S.-t, csupán a tettlegeset. Ha<br />
asszony a sértett, rabbinikus felfogás szerint a<br />
pénzbüntetést az ő javára ítélték meg (Mózes V.<br />
25. 1 1). A Talmud a tettleges S. különböző nemeit<br />
sorolja fel, amelyekre nézve különböző nagyságú<br />
pénzbüntetéseket állapít meg. A testi S.-sel kap<br />
csolatban a <strong>zsidó</strong> jog már ttgyolorubo veszi azt a<br />
lelki fájdalmat is, amelyet a sértett elszenvedett.<br />
A büntetés kiszabásánál tehát nem csupán fájda<br />
lomdíjat, gyógyítási költségeket és bizonyos jóvátételi<br />
összeget állapít meg az időveszteségért és<br />
az elmaradt keresetért, hanem erkölcsi kártérítést<br />
is megítél, ami teljesen megfelel a mai jogi felfogásnak.<br />
Ilyen kártérítést természetesen csak<br />
abban az esetben követelhet a sértett, ha a S. szándékosan<br />
történt. A talmudi jog a szóbeli S.-nek két<br />
fajtáját különbözteti meg: Egyik a gondatlanságból<br />
elkövetett S. (rechüusz), másik a szándékos<br />
rágalmazás (lóson horá) A S. a Talmud szerint<br />
a legsúlyosabb deliktum, mert a rnegszégyeniilés<br />
fájdalma minden más fájdalomnál erősebb.<br />
Aki embertársát megszégyeníti, az talmudi felfogás<br />
szerint nem nyerheti el a túlvilági boldogságot.<br />
A nyilvánosság előtt történt S.-re használt<br />
érdekes talmudi kifejezés malbim pné chavérő,<br />
{elsápasztani embertársunk arcát) azzal függ össze,<br />
hogy a S. a sértett arcán színváltozást idéz elő,<br />
t. i. vérvörössé, halvánnyá, kékké, zölddé teszi.<br />
A S. a sértett és a sértő fél tekintélye, állása,<br />
esetleg neme szerint ítélendő meg. Az asszony<br />
szógyenérzete nagyobb, mint a férfié, a vele szemben<br />
elkövetett S. tehát súlyosabb bűn. Hasonlóképpen<br />
súlyos megítélés alá esik a tanító megsértése,<br />
továbbá a prozelitáé, akit nem szabad<br />
előbbi életmódjára emlékeztetni. Tartózkodni<br />
kell a szegény vagy munkás megsértésétől,<br />
«mert azok csak szolgálatot teljesítenek neked,<br />
ami azonban nem jogosít fel arra, hogy megsértsd<br />
őket». A bűnösök megsértésétől is óvakodni kell,<br />
mert egyetlen ember sincs hiba nélkül s éppen<br />
ezért nem alázhatja meg embertársát. Chásszidikus<br />
irányú <strong>zsidó</strong> községekben még a legújabb<br />
időkben is súlyosan, cherem-mel (1. o.) büntetik<br />
a becsületsértést, mely büntetés addig tart, míg a<br />
sértő fél bocsánatkéréssel ki nem engeszteli a sértettet.<br />
A sértő ezenkívül bűnhődésül böjtölni és<br />
pénzbüntetést fizetni is tartozik. Általában azonban<br />
a sértett fél személyes bocsánatát tartják a<br />
legfontosabbnak, ami meglehetősen szubjektív<br />
megítélése a S.-nek és ellentétben áll a modern<br />
jogi felfogással. Újabban Kában Meir rabbi Chőféc<br />
Chajim és Semirasz hálóson c. műveiben<br />
összegyűjtötte a S.-re és annaK megítélésére vonatkozó<br />
összes szabályokat.<br />
Sévá brocbósz. (Hét áldásmondás). A <strong>zsidó</strong><br />
esküvők szertartásának lényeges része. A hét<br />
áldást ilyenkor az eskető rabbi recitálja a chupó<br />
(baldachin) alatt. Az esküvőt követő lakoma után<br />
az asztali ima keretében is elmondják a S.-t, sok<br />
helyen nyolc nap egymásután. L. Pőnim chaddsósz.<br />
Sevát, a zsinagógai év tizenegyedik hónapja.<br />
Mindig harminc napból áll. Újholdja a naptári berendezkedés<br />
szerint csak hétfőre, keddre, szerdára,<br />
csütörtökre és szombatra eshetik. A zodiakusban<br />
veder a jele. (L. Chamisó oszor bisvát [Sevát 15.]).<br />
Sabbasz sekólimot (1. o.) vagy e hónap utolsó<br />
szombatján tartják, közönséges évben, vagy ha<br />
ez adar újholdjának első napjával esik össze, akkor<br />
azon a napon. (E nap tulajdonképpen szintén S.hoz<br />
tartozik, annak 30-ik napja.) v. r>.<br />
Sevuósz, <strong>zsidó</strong> ünnep a kinyilatkoztatás emlékére.<br />
Szíván 6. és 7. napjára esik, a Biblia csak<br />
egy naposnak ismeri. Liturgiái sajátságai a következők<br />
: Az ünnep első napjának estéjén az imát<br />
Zsidó Lexikon. ói>
Slchermann — 786 Sík<br />
későn kezdik, hogy a szeflró (l.o.) hét hete teljes le-<br />
, gyen. Maarovisz előírás szerint. Ha szombat este<br />
van,a tefiló-b&n vátodienut mondanak. Klddus<br />
és sehechejonu. Sok helyütt virrasztanak éjszaka<br />
és a tikwn-imákat és a szemelvényeket mondják.<br />
Saeharisznál^'íícér és pijut, egész haliéi (1. o.),<br />
egész kadis. Én komőchó, majd két Tórát vesznek<br />
ki a frigyszekrényből. Isten tizenhárom tulajdonsága,<br />
ünnepi ribőnó sel ólom (1. o.), semá,<br />
echod, gádla, al hakol, vejaazor. Az akdomusz<br />
kezdetű himnuszt mondják a tóraolvasás előtt.<br />
Az első Tórához öt férfiút szólítanak, részükre<br />
felolvassák a M. II. 19, 1—20, 26 részt, mely a<br />
kinyilatkoztatásról szól, félkadis. A második Tórából<br />
a maftir részére felolvassák M. IV. 28,<br />
26—31. verseit, ez a szakasz a vonatkozó áldozati<br />
részt tartalmazza. A prófétai szákasz: Ezekiel<br />
könyvének első fejezete, mely szintén, miképpen<br />
a tórái szakasz, teófániáról, Isten megjelenéséről<br />
szól. Ifjút e részhez misztikus tartalmánál<br />
fogva nem hívnak fel. Ünnepi muszaf a vonatkozó<br />
betoldásokkal, a tefiló ismétlésével pijut.<br />
Szokás e napon tejes ételt is fogyasztani. Az ünnep<br />
második napjának liturgiája az elsővel nagyjában<br />
megegyezik. Egész haliéi, majd Rút könyvét<br />
olvassák. En komőchő, két Tórát vesznek ki a<br />
frigyszekrényből — Isten tizenhárom tulajdonsága<br />
és az ünnepi ribónó sel ólom (1. o.), mely<br />
szombaton elmarad. Az első Tórából öt férfi részére<br />
olvassák: M. V. 15, 19—16, 17. verseket;<br />
ha szombat van, hét férfit szólítanak a Tórához<br />
és ily esetben az olvasást a 14. fejezet 22. versénél<br />
kezdik. E rósz az ünnepekről szól. A második<br />
Tórából felolvasott rész az előző napon olvasottal<br />
szószerint megegyezik. A prófétai rész Chabakuk<br />
2, 20 — 3,19-ig terjed. Ez előtt jeciv piszgom (l.o.)<br />
kezdetű himnusz. Eazkorasz nesomos (1. o.), áv<br />
horachmim (1. o.), muszaf (1. o.) az előző napival<br />
szószerint megegyezik, az ismétlésnél pijutót mondanak<br />
(l.o.). F. D.<br />
Sicherinann, 1. Bernát, jogi író, szül. Érmihályfalván<br />
1860 márc. 1. A budapesti egyetemen<br />
tanult ós ügyvédi diplomát szerzett. Eleinte<br />
Kassán volt ügyvéd és városi főügyész, 1911.<br />
pedig a Magy. Ált. Hitelbank joa-tanácsosának<br />
hívták meg. Elnöke az Országos Ügyvédszövetségnek,<br />
az 1910 és 1912. hágai nemzetközi konferenciára<br />
minta váltó- és csekkjog kiváló szakértőjét,<br />
a kormány őt küldte ki. Számos törvény<br />
és rendelet előkészítésében vett részt, így az egységes<br />
váltójogról és a biztosítéki jelzálogról szóló<br />
törvényjavaslatok és a moratóriumról szóló rendeletek<br />
megalkotásában. Nagyobb önálló alakban<br />
megjelent munkái: A cheque (1895); Az osztrák<br />
cheque-törvényjavaslatról (1897); A cheque előadói<br />
tervezetéről (1903); A biztosítéki jelzálogról<br />
(1914). Munkatársa a legtöbb hazai jogi szakfolyóiratnak.<br />
2. S. Emánuel, mezőgazda, szül. Ófehértón<br />
1811 márc. 25., megh. a hetvenes években. Nagyapja<br />
már gazda volt ós atyja volt az első <strong>zsidó</strong><br />
Szabolcsban, akinek a XVIII. az. végén nemesi<br />
birtoka volt magántulajdonban Kótajon. S ezt<br />
a birtokot az ötvenes években híres mintagazdasággá<br />
fejlesztette. A new-yorki állami agrikultur-társaság<br />
tagjává választotta ós diplomát I<br />
küldött részére. Uj mezőgazdasági tizemágakat,<br />
mint dohány-ültetvényt, továbbá az akkor modern<br />
gépeket ö honosította meg először. S.-t jótékonyságáról<br />
is ismerték. A földmívelésbez való visszatérés<br />
gondolatát propagálta a <strong>zsidó</strong>k között.<br />
Sid, Syd (1. Zsid.).<br />
Sidúluch (h.). Házasság. Már a <strong>zsidó</strong> állam<br />
idején is szentségnek tekintették a <strong>zsidó</strong>k a házasságot<br />
és ez a felfogás az idők folyamán mégmegerősödött.<br />
A házasságkötésben nemcsak szociális,<br />
nanem vallási szempontok is érvényesültek,<br />
mert a szaporodásra vonatkozó isteni igéket<br />
parancsnak vették. Mindehhez hozzájárult az az<br />
állandó törekvés is, amely odairányult, hogy<br />
emberies keretek közé szorítsa a nemi életet és<br />
megóvja azt a testet-lelket ölő kicsapongásoktól.<br />
A talmudi kodiflkátorok ezért nem csupán magát<br />
a házasságot írták elő, de még az idejét is szabályozták.<br />
ccSemone észre leehupó». A tizennyolc<br />
éves ifjú házasodjon meg. A chászideusok<br />
még ezt a korhatárt is túlmagasnak tartják és<br />
még fiatalabb korukban házasítják össze gyermeküket.<br />
Ezek a korai házasságok természetesen<br />
sokat ártottak a <strong>zsidó</strong>ságnak és a keleti <strong>zsidó</strong>k<br />
degenerálódása bizonyára erre vezethető vissza.<br />
Viszont tagadhatatlan, hogy a S.-ban sokszor<br />
szigorú szelekció is érvényesült, ami a nemesebb<br />
kitenyésztésre hatott kedvezően. A kiválasztás<br />
legősibb rendszere a bibliai időkig megy vissza<br />
és az a kohaniták között biztosította a «tiszta»<br />
származást. A kohaniták még a diaszpórában<br />
is sokáig ügyeltek arra, hogy keveretlenül tartsák<br />
meg az ahronida vért, de mikor ez már lehetetlenné<br />
vált, a közfelfogás a kohén méltóságával<br />
egyenrangúsította a tudós méltóságát és<br />
lehetővé tette a kohanita és nem-kohanita, de<br />
tudós családok összabázasodását. A jichusz<br />
(nemes származás) nem katonai vagy társadalmi<br />
nemességet jelentett, hanem tudományos arisztokráciát,<br />
amire a régi <strong>zsidó</strong>k legalább is olyan<br />
büszkék voltak, mint nemesi rangjukra a mai<br />
<strong>zsidó</strong>k. Az volt a legnemesebb család, amely<br />
legtöbb híres tudóst adott a <strong>zsidó</strong>ságnak. Még ma<br />
is élnek <strong>zsidó</strong> családok (<strong>Magyar</strong>országon is), amelyek<br />
sok száz év előtt élt tudósoktól származtatják<br />
magukat. De olyanok is vannak még,<br />
amelyek a jíchuszra még manapság is ügyelnek<br />
és a rabbinikus értelemben vett szellemi arisztokrácia<br />
meszaliansznak tekinti a tudatlannal<br />
való összeházasodást. ü. P.<br />
Siefoenbürger Izraelit. Az erdélyi <strong>zsidó</strong>ság<br />
hetilapja volt, mely a vallási, társadalmi és<br />
pedagógiai kérdésekkel foglalkozott. Altmann<br />
József szerkesztésében Gyulafehérvárott jelent<br />
meg 1882. Ugyanezen évben szűnt meg a lap.<br />
Silt (Schik). <strong>Magyar</strong>országon is sűrűn előforduló<br />
<strong>zsidó</strong> családnév, amely állítólag a ccsem<br />
jiszróel kodós» (Izrael névé szent) kezdőbetűinek<br />
összevonásából keletkezett. Ezt a nevet olyan<br />
családok vették fel, amelyeknek valamelyik tagja<br />
mártírhalált halt.<br />
Sík, 1. Bernát, rabbi, szül. Brezován 1874<br />
máj. 31. 1893-1903-ig volt a budapesti Rabbiképző<br />
növendéke. 1912-ben avatták bölcsészdoktorrá<br />
Budapesten, 1904. pedig rabbivá. 1903<br />
óta károlyvárosi főrabbi. Főműve: Commentá-
Siklós — 787 - Silberfeid<br />
rius Maimonidi in Mischnam ad tractatum.<br />
Taanith (Budapest 1902). v. D.<br />
2. S. Mőzes, rabbi, a Mhrarn Sik híres döntvénytár<br />
szerzője, szül. Brezován, megh. Huszton<br />
1879. Leszármazottja a Tószefosz Jomtőv<br />
szerzőjének és egyik kedvenc tanítványa Szófer<br />
MózeB pozsonyi főrabbinak. 1837-ben Pozsony-<br />
SzentgyÖrgyön választották meg rabbinak, 1861.<br />
pedig elfogadta a huszti hitközség meghívását s<br />
itt működött élete végéig, mint egy nagyhírű<br />
jesiva fenntartója. Már 1846. kiadta glosszáit a<br />
Micvo Hasém c. műhöz. Jóllehet a konzervatív<br />
irány egyik főtámassza volt, a chásszideizmusnak<br />
gátat vetett. Halála után adták ki világszerte<br />
ismert responsumait a Mhram Sik c. alatt<br />
négy kötetben (I., II. Munkács 1880—81; III., IV.<br />
Lemberg 1884).<br />
3. S. Sándor*, ügyvéd, jogi író, szül. 1853.,<br />
megh. Budapesten 1900 jan. 1. A budapesti<br />
ügyvédi kamarának titkára volt s őt bízták meg<br />
a magyar ügyvédség történetének megírásával,<br />
azonban művét nem fejezhette be korai halála<br />
miatt. Jogi szaklapokba írt számos tanulmányán<br />
kívül önállóan megjelent művei: A correctionalisatióról<br />
a bűnvádi eljárásban (1884); A büntetőjog<br />
őskora. Adalék a népek lélektanához (u.<br />
o.); A főispán az igazságszolgáltatásban (1886);<br />
Szilágyi Dezső természet után rajzolva (1891);<br />
A magyar ügyvédi kar történeti kiállításának<br />
katológusa (1896); Le a napirendről- Az esküdtbíróságok<br />
szervezetéről szóló javaslat főbb hibái<br />
(1896).<br />
4. S. Sándor*, kegyesrendi áldozár, költő és<br />
tanár, szül. Budapesten 1889 jan. 20. Tanulmányait<br />
u. o. végezte s 1911 óta a budapesti piarista<br />
főgymnázmrn tanára. Tagja a Szt. István<br />
Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak. írt<br />
egy imádságos könyvet az ifjúság számára<br />
(1914. Schütz Antallal együtt). A vallásos költészet<br />
egyik legismertebb müvelője. Verskötetei:<br />
Szembe a nappal; A belülvalók mécse; Sik S.<br />
költeményei; Költemények ; Maradék, magyarok<br />
; Zsoltárfordítás. Színmüvei: Ébredés:<br />
Salamon király gyűrűje; Alexius ; Zrinyi.<br />
Regényei és novellái: Hét szép história; Csend.<br />
Irodalomtörténeti művei: Mindszenthy Gedeon<br />
élete és költészete; A magyar irodalom ismertetése.<br />
Siklós, nagyk. Baranya vm. 5523 lak. S.-on<br />
az 1800-as évek elején telepedtek le a <strong>zsidó</strong>k.<br />
Amtg csak néhány <strong>zsidó</strong> család lakott S.-on, addig<br />
ezek a beremendi hitközséghez tartoztak.<br />
Itt tartották ünnepeiket s halottaikat a már 1730.<br />
létesített herendi <strong>zsidó</strong> temetőbe temették. A<br />
<strong>zsidó</strong> lakosság szaporodása következtében 1840.<br />
önálló hitközség alakult S.-on. Ekkor már volt<br />
kisebb imaházuk és külön temetőjük. Később az<br />
imaház szűknek bizonyult s 1864. a hitközségi<br />
tagok hozzájárulásával szép templomot építettek.<br />
Ezenkívül van még a hitközségnek egy Beszhamidras<br />
imaháza is. 1848-ban a hitközség elemi<br />
iskolát alapított, melyben 1871 óta magyar<br />
nyelven folyik a tanítás. 1869 után a hitközség<br />
kongresszusi jelleget nyert. Intézményei: a Chevra<br />
Kadisa, melynek elnöke Heisler Ferenc, alelnöke<br />
Kohn Izsó, a Nőegylet, mely Vida Miklósné el<br />
nöklete alatt áll, a Talmnd-Tóra és az 1926.<br />
létesített Antónia szeretetház, mindkettő Vida<br />
Miklós vezetése alatt. A hitközségnek nevesebb<br />
szülöttei Barta Lajos író (1. o.) és Károly Ernő<br />
festőművész. Több kiváló tagja volt a hitközségnek,<br />
akik a társadalmi és gazdasági életben sikeresen<br />
tevénykedtek. Ezek: néhai Lévai Adolf a<br />
Forgalmi Bank Rt. volt vezérigazgatója, Oommendatore<br />
Krausz Ernő, a Banca Commerciale Triestina<br />
igazga'tója Triesztben, Szabó Géza a Jugoszláv-bank<br />
gazgatója Zágrábban és Lengyel Albert<br />
állategészségügyi felügyelő. Nagyobb gazdasági<br />
vállalkozást létesített Mauthner József, aki<br />
igazgatója az általa alapított Baranyai Villamossági<br />
R.-t.-nak, mely mintegy 30 munkást foglalkoztat.<br />
A hitközség történetével Bálint Ferenc<br />
Siklós monográfiája c. munkája foglalkozik behatóan.<br />
A hitközség 18,000 pengős évi költségvetéssel<br />
dolgozik, melyből 1900 pengőt fordít szociális<br />
és fllan tropikus célokra. Több, főleg jótékonycélú<br />
alapítványt is kezel a hitközség. Anyakönyvi<br />
területéhez Beremend, Harkány, Nagyharsány,<br />
Kémes, Kóros, Vokány, Dráva-Szabolcs, Szava,<br />
Vej ti, Gordisa, Vajszló, Baranya-Hidvég, Rácfalva,<br />
Czun, Tésenfa és Siklós-Nagyfalu községek<br />
tartoznak. A hitközség lélekszáma 453, a<br />
családok száma 152, adót 176-an fizetnek. Foglalkozás<br />
szerint: 4 nagykereskedő, 15 gazdálkodó,<br />
2 szabadpályán levő, 2 tanító, 65 kereskedő,<br />
5 ügyvéd, 2 köztisztviselő, 3 orvos, 14 magántisztviselő,<br />
1 vállalkozó, 21 iparos ós 31 magánzó.<br />
76 tagja vett részt a világháborúban, akik<br />
közül 14-en estek el. Mai vezetősége: Vida Miklós<br />
elnök, Fürst Hermann alelnök, Nagy Ernő<br />
iskolaszóki elnök, Pauncz Géza pénztárnok,<br />
Fischhof Zsigmond, Kohn Gyula és Jakab Bernát<br />
gondnokok, Blum József, Hirschfeld Ödön, Spitzer<br />
Zsigmond és Szűcs Lázár előljárósági tagok,<br />
Kellner Dezső titkár. A rabbi állás jelenleg betöltetlen.<br />
Állandó helyettes főrabbi Flesch Ármin<br />
mohácsi főrabbi. Főkántor: Fischer Henrik.<br />
Siklós Albert, zeneszerző, szül. Budapesten<br />
1878 jún. 26. A Zeneakadémián tanult. Előbb a<br />
Fodor-zeneiskolában tanított. 1900. a Zeneakadémia<br />
tanárának nevezték ki. Könyvei: Öszhangzattan<br />
; Ellenponttan ; Formatan; Hangszer<br />
eléstan ; Zenei Lexikon; <strong>Magyar</strong> zene története.<br />
Kompozíciói: A tükör (pantomim); A hónapok<br />
háza opera, bemutatta a m. kir. Operaház<br />
1927. Szimfónia. G-dur, három zenekari szvitt,<br />
két nyitány, vonósnégyes, zongoradarabok, dalok.<br />
Különösen a pedagógia terén vannak érdemei.<br />
Silberfeid Jakab, rabbi, szül. Gyöngyősön<br />
1878szept. 11.1893—1903. volt a budapesti Rabbiképző<br />
növendéke. 1902. avatták bölcsészdoktorrá<br />
Budapesten, 1904. pedig rabbivá. Ekkor választották<br />
meg nyíregyházai rabbinak. 1907-ben<br />
Aranyosmarótra került. 1913 óta békéscsabai főrabbi.<br />
Számos prédikáció-gyűjteménye jelent meg.<br />
Egyéb müvei: A lélekvándorlás tana a <strong>zsidó</strong> irodalomban<br />
(Budapest 1902.); A nyíregyházai<br />
Chevra Kadisa története; Hangok a szívekhez :<br />
Mécsláng és babér; Ciprusgallyak : Siratok<br />
hangja; Amiró lebész Jákob;' Dibré Sólom<br />
Veemesz: Emek habóchó. Cikkei a <strong>Magyar</strong> Zsidó<br />
Szemlében, a Zsidó Szemlében, az Egyenlősóg-<br />
50*
Sllbersteln — 788 — Simeon ben Jochai<br />
ben, a Múlt és Jövőben, a Szombati Újságban, a<br />
Hamicpeban jelentek meg. F. D.<br />
Silberstein, 1. August*, német író, szül.<br />
Óbudán 1827 jól. 1., megh. Bécsben 1900 márc. 7.<br />
Az 1848. forradalomban az akadémiai légió jegyzője<br />
volt s emiatt Bécsből menekülnie kellett.<br />
185*. visszatért, de a haditörvényszék öt évre<br />
elitélte s ebből kettőt kitöltött. Költeményeket,<br />
regényeket és novellákat írt. A hetvenes években<br />
nagyon népszerű volt. Művei: Lieder aus<br />
dem deutschen Wald; Dorfschwalben aus<br />
Oesterreich ; Dorfschwalben; Fischer Mug;<br />
Deutsche Hochlandsgeschichten; Neue Hochlandsgeschichten;<br />
Landlaufige Geschichten ;<br />
Dorfmusik; Die vom Dorf.<br />
2. S. Dámd, váci rabbi, szül. Bonyhádon. Eiőbb<br />
Tőketerebesen működött, majd Palesztinába vándorolt<br />
ki, de visszajött és a váci orth. hitközség<br />
rabbijául választotta meg. Megh. 1884. Műve:<br />
Sevilé Dóvid c. jelent meg négy részben (I. Jeruzsálem<br />
1863; II. 1823., Ili—IV. Przemysl 1889).<br />
3. S. Jesája, rabbi, S. Dávid íia, szül. Zentán<br />
1856. 14 éves koráig Jeruzsálemben nevelkedett.<br />
Atyja jesiváján tanult. 1883-ban atyja halála<br />
után egyhangúlag őt választotta meg utódjául a<br />
váci órth. hitközség. Azóta csak a hitéletnek s a<br />
tudománynak el és behatóan foglalkozik a kabbalisztikus<br />
irodalommal is. Az országos orthodoxia<br />
irányításában vezető szerepe van. Eddig<br />
megjelent munkái: két halachikus glossza atyja<br />
könyvéhez, a Svilé Dóvid-hoz csatolva. Maaszáj<br />
Lemelech c. munkájában Maimonidesz kódexének<br />
egyes fejezeteit kommentálja.<br />
Silberstein-Ötvös Adolf, esztétikus és pub<br />
licista, szül. Budapesten 1845 júl. 1., megh., u. o.<br />
1899 jan 12. A pesti piaristáknál tanult és iskolatársa<br />
volt Hevesi Lajosnak, Toldy Istvánnak,<br />
Heinrich Gusztávnak, Tarnay Jánosnak, Bérezik<br />
Árpádnak és más későbbi kiválóf-ágoknak. Azután<br />
a lipcsei egyetemen több évig orvostudományt,<br />
majd Berlinben és Heidelbergben filozófiát hallgatott<br />
s az utóbbiból Lipcsében doktorátust tett.<br />
Ekkor már munkatársa volt a Leipziger Tageblattnak<br />
és a Deutsche Alig. Zeitungnak, röviddel<br />
utóbb pedig a Fremdenblatt szerkesztője lett<br />
Bécsben, ahol Draraaturgische Blátter címen heti<br />
folyóiratot is szerkesztett 1870—71-ben a Temesvarer<br />
Zeitungot szerkesztette, majd a Pester<br />
Lloyd, a Pester Journal ós az Ungarischer Líoyd<br />
vezércikkírója és kritikusa lett, emellett állandó<br />
munkatársa volt a hetvenes évektől kezdve a<br />
Figyelő, Fővárosi Lapok, <strong>Magyar</strong> Szalon, Ungarische<br />
Revue, A Hót, Ország-Világ, a Művészeti<br />
Lap, <strong>Magyar</strong> Szellemi Élet stb. folyóiratoknak.<br />
Kiváló érdemeket szerzett Jókai, Mikszáth,Bartók<br />
és mások műveinek németre fordításával, amiért<br />
a Petőfi Társaság tagjává választotta. Legjelentékenyebb<br />
alkotásai tárca formában jelentek<br />
meg. Önálló kötetei: Die Katharsis des Aristoteles<br />
(1867); Rede zur Feier der kÖjahr. dichterischen<br />
WirksamkeüR. Gottschalls (1 867); Rud.<br />
Gottschall (1868); Philosophische Briefe an<br />
eine Frau (1873,magyarul is u. a.); Dichtkunst<br />
des Aristoteles. Versuch eines Systems (1876);<br />
Strategie der Liebe. Studien (188Ó, 2. kiad. 1884);<br />
Bibel der Natúr (4. kiad. 1887); Egy pesti Don<br />
Jüan (regény, 1885):Karpathenliedervon Bartók<br />
(1886); Anna von Bari teld (Historisches Schauspiel<br />
von Bartók, 1889); Dramaturgiai dolgozatok<br />
(Társadalmi arcképek. <strong>Magyar</strong> esztétika.<br />
Szereleméé vallásosság, 1894); lm Strome der<br />
Zeit (4 köt. 1894—95). s*. a<br />
Silbiger Bertalan, ügyvéd, szül. Miskolcon<br />
1881. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte.<br />
Rövid ideig Miskolcon folytatott ügyvédi<br />
gyakorlatot, majd felhagyott vele, mikor 1928.<br />
a város tiszti főügyészévé választották. Azóta<br />
több intézményt alapított így az országos hírűvé<br />
emelkedett városi közélelmezési vállalatot, szeszgyárat<br />
stb. s a városfejlesztés munkájában elismerten<br />
nagy szerepet játszik. v. A,<br />
Simái Ödön, nyelvész, tanár, szül. 1879. A.<br />
budapesti egyetemen tanult és a főváros iskoláiban<br />
tanított, de 1919. állásától elmozdították.<br />
Főleg a nyelvújítás anyaggyűjtésével foglalkozott.<br />
Művei: Márton József mint szótáríró<br />
(1902); Dugonics András mint nyelvújító (1904).<br />
Azonkívül tanulmányokat írt a <strong>Magyar</strong> Nyelv és<br />
a <strong>Magyar</strong> Nyelvőr c. folyóiratokba.<br />
Simeon, főpap ós Judaea királya, 1. Makkábeusok.<br />
Simeon ben Jochai, hírneves tannaita<br />
a II. sz.-ból, a Zóhár állítólagos szerzője; Galileában<br />
szül. és Mérónban halt meg. R. Akiba tanítványa<br />
volt Bené Berakban 13 évig, de Jabnéban<br />
II. Gamaliel pátriárka vezetése alatt is tanult.<br />
Kortársa volt R. Meirnek (I. o.). Hosszabb ideig<br />
Szidonban működött s itt nagy tekintélyt szerzett.<br />
Életére vonatkozóan a Talmud számos adatot<br />
közöl, így azt is, hogy midőn R. Akibát Hadrián<br />
császár fogságba vetette, S. Rómában befolyásos<br />
atyja segítségével kieszközölte, hogy a börtönben<br />
rendszeresen látogathassa mesterét, akitől ott is<br />
tanult. Atyjával ellentétben a Hadrián alatti üldözések<br />
miatt Róma-ellenes volt s ezért Varus<br />
kormányzó halálra ítélte, mire S. fiával együtt<br />
egy barlangba menekült, ahol a hagyomány szerint<br />
13 évig élt, Hadrián haláláig (tíabbat 33b:<br />
Peszikta 88b; Genes. B. 77. 6; Eccl. R. 10. 8:<br />
Eszter R. 1. 9). Ezalatt gyümölcsön és gyökereken<br />
ólt. Kiszabadulása után Mérón völgyének közelében<br />
telepedett meg és tovább tanított. Más<br />
hagyomány szerint S. többedmagával Rómában<br />
is járt s a császárnál kieszközölte, hogy a <strong>zsidó</strong><br />
vallás parancsolatai ellenes törvényeket visszavonták<br />
(Meila 17b). Számos szép monda fűződik<br />
nevéhez s a legtöbb Talmud-traktátus halachikus<br />
döntéseit is közli. Ezekből az tűnik ki,<br />
hogy erősen kritikai fő volt, aki még mesterétől,<br />
Akibától is függetlenítette magát. Minthogy<br />
a Misna, Toszefta és Szifra szerzését Akiba<br />
négy legkiválóbb tanítványának tulajdonítják,<br />
a tradíció szerint a Szifré szerzője ő volt (Szanhedrin<br />
86a), úgyszintén a Mechilta de R. Simeon<br />
szerzője is; (a Szifré halachikus Midras a Pentat.<br />
IV—V.-höz. a Mechilta az Exodushoz). Feltűnően<br />
szisztematikus gondolkodó volt, aki úgy jogi<br />
döntéseiben, mint exegézisében mindig világosan<br />
tudta magát kifejezni. A Haggadában is<br />
kiváló volt. Rendkívül vallásos tudós lóvén,<br />
annál jellemzőbb, hogy a tudománnyal való foglalkozást<br />
az ima kedvéért sem kívánta megsza-
Simeon ha-Caddlk 789 Simeon pátriárkák<br />
kítani (Jer. Chaggiga II. 77a). Számos erkölcsi<br />
mondását is megörökítette a Talmud. A legismertebbek<br />
a következők: «Háromkorona van, ú. m.<br />
a királyi, főpapi és a Tóra koronába, de a jó hírnévé<br />
valamennyinél többet ér» (Abót 4. 13); «A<br />
bünbánás hatalma oly nagy, hogy ha az ember,<br />
aki egész életén át gyakorolta a gonoszságot, a<br />
végén megbánja azt, akkor úgy tekintetik, mint<br />
teljesen igazságos ember» (Toszefta, Kiddusin<br />
1. 14; Kidd. 40b; Sir ha Sirim Babba 5. 16); a<br />
felfuvalkodottságot a bálványimadással tartotta<br />
egyenlőnek (Szóta 4b). A nyilvános megszégyenítésről<br />
pedig ez volt a véleménye: cdnkább<br />
vesse magát valaki az égő kemencébe, mintsem,<br />
hogy embertársát nyilvánosan megszégyenítse»<br />
(Beráchót 43b). Elítélte az uzsorát, mely Rómából<br />
inficiálta a <strong>zsidó</strong>ságot, úgyszintén a becstelen<br />
kereskedést, a házi béke megrontóit (Jer- Bába<br />
Mecia 10d ; B. M. 58b; Levit. B. 9.) és az aszszonyok<br />
babonáit, valamint a pogányságot (Jer.<br />
Kiddusin 4. 66c). Racionalizmusa mellett erősen<br />
hajlott a miszticizmusra s az erre vonatkozó<br />
feljegyzések szintén igen nagy számúak. Ezért<br />
tartották'őt a középkorban a Zóhár szerzőjének.<br />
Állítólagos sírhelyét Mérónban a hívők serege<br />
keresi fel évente ijjár 18. (L. Zóhár, Kabbala,<br />
Zarándoklás a Szentföldre.) s. R.<br />
Irodalom. Max Seligsonn
Simon 790 Singer<br />
voltak. A Talmud nem csupán ezeket közli nagy<br />
számban, hanem haggadikus mondásait is. Tőle<br />
származnak pl. a következők: «A világ erkölcsi<br />
és társadalmi alkotmánya három principiumon<br />
nyugszik : igazságon, jótékonyságon, és bókón»<br />
(Ábót I. 18); «fontos dolog a béke; Áron, a pap,<br />
csupán azért lett híres, mert kereste a békét» ;<br />
((igazságot kell szolgáltatni nem<strong>zsidó</strong>nak és <strong>zsidó</strong>nak<br />
egyaránt» ; «az előbbinek alkalmat kell<br />
adni, hogy választhasson <strong>zsidó</strong> vagy pogánj törvényszék<br />
között» (Szifré Deut. 16); ((felesleges<br />
emléket állítani a jámboroknak, mondásaik megőrzik<br />
azok emlékót» (Jeruzs. Sekálim 47a;<br />
Genes. B. LXXXII. 11).<br />
Irodalom. J. Z. Lantért) ach, (Jew. Encyclop.); Frankéi,<br />
Hodegetica in Mischnam ; Brfill, Einleitung in die MiBchna<br />
I.; Weiss, Dór-Dór I—II. ; Grátz, Geschichte der Juden<br />
III—IV.; Bacher Vilmos, Agada der Tannaiten II.; Ph. Bloch<br />
(Monateschrift 1864); Heilprin, Szeder ha-Dórót II. '<br />
Simon, 1. Jenő, hegedűművész, szili. Budapesten<br />
1899. Az akadémia elvégzése után külföldi<br />
hangversenykörútra indult. 1925-ben a bukaresti<br />
zenekonzervatóriom tanára lett. Azóta<br />
Romániában ól.<br />
2. S. József, az Izr. Orsz. Iroda titkárja, szül.<br />
Kapolcson 1844., megh. 1915. jan. Mint fiatal<br />
ügyvéd, az 1869-iki <strong>zsidó</strong> kongresszus egyik<br />
jegyzője lett. E ténykedése után az Izraeliták<br />
Országos Irodájának titkárává választották.<br />
1904-ig maradt ebben a pozícióban. 1880 óta az<br />
országos Eabbikópző vezórlőbizottságának előadója<br />
és az orsz. izr. tanítóképző igazgatótanácsának<br />
tagja és előadója volt. Részt vett az orsz.<br />
izr. ösztöndíjegyesület megalapításában. A <strong>Magyar</strong><br />
Zsidó Szemle is őt tekinti megalapítójának.<br />
1894-ben királyi tanácsossá nevezték ki.<br />
3. S. Lajos, ügyvéd, szül. Nagysomkúton<br />
1891 jan. 9. Budapesten végezte az egyetemet, u. i.<br />
nyitott ügyvédi irodát. Nagybányán cionista<br />
egyesületet alakított. Tagja s egyidőben elnöke<br />
volt a Makkabeának. Intenzív publicisztikai tevékenységet<br />
is kifejtett. Köayvalakban megjelent<br />
nagyobb tanulmánya: Hová vezet a <strong>zsidó</strong>k<br />
útja? v. A.<br />
SLmonyi, 1. Jenő, földrajzi író, szül. Veszprémben<br />
1860 máj. 12. A budapesti egyetemen<br />
tanult s 1888 óta a kereskedelmi akadémia tanára.<br />
Sok földrajzi tanulmányt írt a Budapesti<br />
Szemle, Földrajzi Közlemények, Természettudományi<br />
Közlöny és más folyóiratokba és több értékes<br />
müvet lefordított, így Ratzel Anthropogeografiájának<br />
első részét, továbbá Leroy-Beauíieunek<br />
A <strong>zsidó</strong>ság és az antiszemita áramlat c.<br />
munkáját, tankönyveket is írt. önálló nagyobb<br />
müvei: A sarkvidéki felfedezések története<br />
(1890); Az új világ (1890); A világkereskedelem<br />
(1899); Idegen népek között (3. kiad. 1905).<br />
2. S. Zsigmond*, egyetemi tanár, nyelvész,<br />
szül. Veszprémben 1853 jan. 1., megh. Budapesten<br />
1919 nov. 23. Miután a budapesti egyetemet elvégezte,<br />
Lipcsében, Berlinben és Parisban képezte<br />
tovább magát. Már 1877. egyetemi magántanár;<br />
a következő évben pedig az akkor megnyílt Orsz.<br />
Rabbiképző Intézet tanára, majd egyszersmind<br />
egyetemi rk. tanár lett. 1889-ben kinevezték<br />
rendes egyetemi tanárnak. A M. Tud. Akadémiának,<br />
több finn akadémiának rendes, a Philo-<br />
lógiai Társaságnak pedig tiszteleti tagja volt.<br />
Tudományos munkásságát az Akadémia számos<br />
pályadíjjal a főváros pedig 1898. a Ferenc József<br />
koronázási díjjal jutalmazta. 1919-ben az Akadémia<br />
mégis eljárást indított ellene. S. szerkesztője<br />
volt Szarvas Gábor társaságában a <strong>Magyar</strong><br />
Nyelvtörténeti Szó tárnak (3 köt.), továbbá a Nyelvtudományi<br />
Közleményeknek (1892—5), a <strong>Magyar</strong><br />
Nyelvőrnek (1895—1919) és a Nyelvészeti Füzeteknek.<br />
Balassa Józseffel (1. o.) együtt Németmagyar<br />
és <strong>Magyar</strong>-német szotárt is szerkesztett.<br />
Ó adta ki a vall. ós közokt. minisztérium megbízásából<br />
a Középiskolai Műszótárt (1906). Legelterjedtebb<br />
műve a nagyközönséget is érdeklő<br />
Helyes magyarság c. műve (3. kiad. 1914). Főbb<br />
munkái: A magyar határozók{2 köt. 1888—95):<br />
A magyar kötőszók (3 köt. 1881— 83); A magyar<br />
nyelv (Í905); Die ungarische Sprache (Geschichte<br />
u. Charakteristik 1907); Tüzetes magyar nyelvtan<br />
(1896); A magyar szórend (1903); A jelzők<br />
mondattana (1913).<br />
Simus (h.), a gyakorlat ideje, amely a hitközségi<br />
metszők képesítő vizsgáját megelőzi.<br />
L. Sakter.<br />
Sin, a héber alfabetum huszonegyedik betűje.<br />
Hangzó értéke : s (ha a pont a betű jobboldalán<br />
van elhelyezve, ha a baloldalon, akkor sz), tehát<br />
foghang. Számértéke: háromszáz. Neve fogat<br />
jelent, alakja is ennek felel meg.<br />
Sinai kinyilatkoztatás, 1. Kinyilatkoztatás.<br />
Sinay Vilmos, pedagógus, szül. Kismartonban<br />
1862 dec. 10. Gimnáziumot és pedagógiumot végzett,<br />
azután talmudi főiskolák hallgatója volt.<br />
Előbb Bosácon volt tanító, azután Kiskunfélegyházára<br />
került, ahol 40 évig volt vallásoktató<br />
az áll. tanítóképzőben és a középiskolákban.<br />
Művei: Díe Thora und derén Sprache (Wien<br />
1885); Beitrage zur Gesch. der Gemeinde Eisenstadt.<br />
Cikkeit az Egyenlőség, Jüdische Presse<br />
és Israelit közölte.<br />
Singer, 1. Ábrahám, rabbi, megh. Várpalotán<br />
1914 jan., ahol évtizedeken át működött. Gazdag<br />
irodalmi munkásságot fejtett ki. Önálló<br />
kötetei: Paris, Braunschweig, Arad, mely a<br />
XIX. sz.-i <strong>zsidó</strong> reformmozgalmak történetét<br />
világítja meg. Materialien zur Geschichte der<br />
Juden m TJngarn c. müvében a magyar <strong>zsidó</strong>ság<br />
történetéhez 1791—1825 közti időkről nyújt értékes<br />
anyagot. Ugyancsak értékes adatokat tartalmaz<br />
Ghromk der Juden in TJngarn c. műve.<br />
Kiadta a <strong>Magyar</strong> Zsidó Levéltár c gyűjteményt<br />
és megírta a <strong>Magyar</strong> Rabbik és községek történetét<br />
(2 kötetben, még kiadatlan). További<br />
művei: A várpalotai <strong>zsidó</strong>k története; Hamadrich.<br />
Fia és a várpalotai rabbiszékben utóda<br />
S. Leó igen jelentős irodalmi munkásságot fejt<br />
ki. Legismertebb müve Asmodai c. színdarabja,<br />
ameiyben az Asmodai mondát dolgozta fel; A<br />
Pészach-Haggada etb.<br />
2. S. Artúr, publicista, szül. Budapesten 1870<br />
júl. 15. A bécsi egyetemen végezte tanulmányait,<br />
majd több külföldi nagyobb lap munkatársa lett.<br />
1900-ban megalapította a Neues Budapester Abendblattot,<br />
amelynek főszerkesztője, később pedig a<br />
Berliner Tagblatt magyarországi levelezője ós a
Singer 791 — Singer<br />
Rudolf Mo8se rt. vezérigazgatója lett. Önállóan<br />
megjelent müvei: Mahnworte; Die Máramaros<br />
(1907); Lasst die Kroaten retten; Bismarck in<br />
der TÁteratur[NeuesBismarck-Jahrbuch; Geschichte<br />
des Dreibundes; Von Bismarck bis<br />
Hindenburg.<br />
3. S. Bernát, rabbi, szül. Sátoraljaújhelyen<br />
1868 dec. 5.. megh. Szabadkán 1916 jún. 21.<br />
1887 — 1893-ig volt a budapesti Rabbiképző növendéke.<br />
1892-ben avatták bölcsészdoktorrá Budapesten,<br />
1894. pedig rabbivá. Előbb nyolc évig<br />
Tapolcán lelkószkedett. 1902-től haláláig Szabadkán<br />
működött mint főrabbi. Cikkei az Egyenlőségben,<br />
a Múlt és Jövőben, az Autonómiában, a<br />
Zsidó Szemlében, a Zemplén Vármegyében, a<br />
Bácskai Hírlapban, a Bácsmegyei Naplóban, a<br />
Tapolca és Vidékében jelentek meg. F. D.<br />
4. S. Berthold, amerikai egyetemi tanár és<br />
konzul, szül. Jászberényben 1860 nov. 23. A budapesti<br />
ós berlini egyetemen tanult és doktorátust<br />
szerzett. Azután az Egyesült Államokba költözött,<br />
ahol Chicagóban telepedett le s itt rövidesen<br />
Spanyolország, Costarica, San-Salvador és Nicaragua<br />
főkonzula lett. A legtöbbb Chicagóban levő<br />
egyetemen (így a katolikus egyetemen is) a nemzetközi<br />
jog tanára. A chicagói egyetem a L. L. D.<br />
(Doctor of Laws) címmel tüntette ki. A magyarság<br />
érdekében értékes publicisztikai munkásságot<br />
fejtett ki. Főbb munkái: United States of<br />
Foreign Copyright Laws (1907); Patent s, Trade-<br />
Marks, Desigus, Gopyrights (1909); Patent and<br />
Trade Mark Latos ofthe World (1911); Trade<br />
Mark Laws of the World and unfair trade<br />
(1913); International Law (1918).<br />
5. S. Franz Ignatz, osztrák szerkesztő, szül.<br />
Győrött 1828., megh. Bécsben. Eleinte aranyművesnek<br />
készült, de a szabadságharc idején<br />
már hírlapíró volt és Bécsben igen népszerű<br />
lett. Lapját a kormány nem engedte árulni, ezért<br />
a dohánytőz8dók útján terjesztette. A Geissel ós<br />
a Priedenszeitung szerkesztője, majd a Morgenpost<br />
és a Stadtpost alapítója volt, 1872. pedig<br />
megindította az lllustriertes Wiener Extrablatt c.<br />
napilapot. Ezenkívül több füzetet adott ki és ezek<br />
jövedelmét jótékonycólra fordította. A szegények<br />
tűzifával való ellátására egy alkalommal 70,000<br />
frt alaptőkét gyűjtött. Bécs város képviselőtestületének<br />
tagja, majd előljáróhelyettes, 1870.<br />
pedig városi tanácsnok lett.<br />
6. S. Gusztáv, ezredes, szül. Somfa-Baranyán<br />
1863. Középiskoláit Pécsett, a hadapródiskolát<br />
Budapesten végezte. 1888-ban hadnaggyá nevezték<br />
ki, 1892. főhadnaggyá, 1912. már őrnagy ós<br />
azután gyors tempóban érte el az alezredesi, 1917.<br />
az ezredesi rangot. A háború elején csoportparancsnok<br />
volt, részt vett a rohatini és lembergi<br />
ütközetben, ahol 1914 szept. 11. súlyosan megsebesült.<br />
Felgyógyulása után ismét a harctérre<br />
ment ós végigharcolta a kárpáti hadjáratot. Przemysl<br />
bevétele után nagybetegen Budapestre hozták<br />
a Bálint klinikára. í 917-ben az erdélyi határra<br />
vezényelték, mint ezredparancsnokot, 1918. a<br />
szerbiai közigazgatáshoz osztották be. Az összeomlás<br />
után nyugdíjazták. Magas katonai érdemrendek<br />
tulajdonosa. 1917-ben severini előnévvel<br />
nemességet kapott.<br />
7. S. Izidor, osztrák nemzetgazdász és publicista,<br />
szül. Budapesten 1857 jan. 16., megh. Bécsben<br />
1928 jan. Bécsben járt gimnáziumba, majd<br />
az egyetemre, ahol egy ideig matematikát és astronomiát<br />
tanult, később a jogtudományi ós nemzetgazda<br />
ságtani stúdiumok felé fordult. Rövid ideig<br />
ügyvéd is volt. TJntersuchungen űber die sozialen<br />
Verháltnisse des nord-östlichen Böhmen c.<br />
művének megjelenése után kineveztek a bécsi<br />
egyetemen a statisztika magántanárának, 1891.<br />
pedig professzori címet kapott. Később megalapította<br />
a Zeit c. folyóiratot, amely nemsokára<br />
liberális napilappá alakult át, a háború előtti<br />
évben azonban megszűnt. Müvei: Soziale Verháltnisse<br />
in Ost-Asien (1888); Soziale Wanderungen<br />
der Gegenwart (1889).<br />
8. S. Izrael, rabbi és pedagógus, szül. Pakson<br />
1828., megh. Sátoraljaújhelyen 1900 körül. Atyja<br />
volt S. Bernát (1. o.) főrabbinak és Székely Albert<br />
(1. o.) zemplénmegyei főügyésznek. S. a nikolsburgi<br />
jesiván tanult, majd 1851. Szegeden lett<br />
hitoktató s itt tanított 1860-ig, majd Sátoraljaújhelyen<br />
a cs. és k. mintaiskolánál működött.<br />
Művei: Lehrbuch der isr. Beligion stb.; Vallástan<br />
az izraelita ifjúság számára; Neveléstan<br />
izr. szülök részére; Erziehungslehre für Israeliten;<br />
Rend- és illemszabályok; Pflichten isr.<br />
Schulmanner; Az igazság és béke; Emlékkönyv<br />
50 éves néptanítói és hittanári működésemről.<br />
9. S. Jakab, rabbi, szül. Sajókazincon 1867<br />
dec. 13. 1885—1895-ig volt a budapesti Rabbiképző<br />
növendéke. 1894-ben avatták bölcsészdoktorrá<br />
Budapesten, 1896. pedig rabbivá. 1897<br />
óta temesvári főrabbi. Művei: Jóna próféta (Budapest<br />
1894); Adatok a bánsági <strong>zsidó</strong>k történetéhez<br />
a XVIII. században; Temesmegye és a<br />
<strong>zsidó</strong>k polgárosítása; A temesvári <strong>zsidó</strong>k az<br />
1848149. szabadságharcban; A temesvár-gyárvárosi<br />
izr. nőegylet hetvenötéves története; A<br />
Maszkü él Dal 6Ü éves története; A temesvári<br />
rabbik a XVII és XVIII. században. F. D.<br />
10. S. Ödön (Edmund), hegedűművész, szül.<br />
Tatán 1831 okt. 14., megh. Stuttgartban 1912 jan.<br />
23. S. Joachim gyermekkori barátja volt. A bécsi<br />
zenekonzervatóriumban és Parisban tanult s<br />
azután a pesti Nemzeti Színház szólistája lett.<br />
Európaszerte nagy sikerrel hangversenyezett az<br />
ötvenes években, főleg Lipcsében a Gewandhausban.<br />
1854-ben Liszt ajánlatára kinevezték koncert-mesternek<br />
Weimarba, majd 1861-től kezdve<br />
Stuttgartban lett a zenekonzervatórium tanára.<br />
Jeles komponista is volt. Igen nagy számú<br />
kompozíciói közül nevezetesebbek a magyar vonatkozásúak:<br />
Le carneval hongrois, Op. 15;<br />
Adieu a la Patrie. Impromptu hongrois, Op. 4 ;<br />
Fantaise hongroise, üp. 7; Hommage a Liszt;<br />
továbbá: Masurka avec Pianoforte (Pest,<br />
Rózsavölgyi); Cadenz zu Beethovens Violin-<br />
Gonzert; La sérénade Op. 14; Notturno Op. 16.<br />
stb. Morceau de Sálon és Airs variés- Legkiválóbbnak<br />
zeoepedagógusi minőségben bizonyult. Ez<br />
irányú müve a Seifritzcal együtt írt Grosse theoretisch-praktische<br />
Violinschule. K- K.<br />
11. S. Szigfried, vegyész, szül. Pápán 1861.,<br />
megh. Parisban 1907. S.Zsigmond bátyja, Előbb a
Siófok 792 -- Sir hajlchud<br />
Nobelgyár vegyésze, majd a párisi Societé centrale<br />
de dynamit vezérigazgatója volt.<br />
12. 5. Zsigmond, publicista, szül. Pápán 1850<br />
oki 22., megh. Budapesten 1913 jún. 27. Egyetemi<br />
tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte. Korán<br />
munkatársa lett a Neue Preie Pressének, majd<br />
a Pester Lloyd munkatársa, Falk Miksa halála<br />
után pedig 1906. főszerkesztője lett. Kiváló publicista<br />
volt ós politikai cikkeivel nagy szolgálatokat<br />
tett az országnak külföldön is, lapját pedig magas<br />
nivóra emelte. Érdemei elismeréséül 1912. főrendiházi<br />
tagnak nevezték ki. S. a Kisfaludy Társaságnak<br />
alapító tagja, a hírlapírók betegpénztárának<br />
egyik megteremtője volt.<br />
Siófok, nagyk. Veszprém vm. 3150 lak. A<br />
(kongresszusi) <strong>zsidó</strong> hitközség nem nagy múltra<br />
tekinthet vissza. 1860-ig csak két <strong>zsidó</strong> család<br />
lakott S.-on, Muth Mátyás regálbérlő és Braun<br />
Sámuel szatócs családja. Muth Mátyásnak öt fia<br />
(Mór, József, Simon, Ádám és Sándor) megnősülvén,<br />
ugyancsak S.-on telepedett meg s az<br />
ő családjaik vetették meg a hitközség alapját.<br />
De 1860-tól kezdve, a Déli vasút megnyitása<br />
után, minek következtében S. lett a vidék kereskedelmi<br />
gócpontja, gyors egymásutánban telepedtek<br />
ide más <strong>zsidó</strong> családok is, úgy, hogy két<br />
év múlva, 1862-ben, már meg is alakult a hitközség.<br />
A Balatonkajári rabbikerülethez tartozó<br />
hitközség első rabbija Dessauer Mór, első elnöke<br />
Fleischmann Ignác kereskedő volt, akiknek<br />
buzgó és agilis vezetése alatt gyors tempóban<br />
tekintélyessé fejlődött a hitközség. A hívek lelkes<br />
áldozatkészségére mi sem jellemzőbb, minthogy<br />
mindjárt a hitközség megalapításának évében<br />
kéttanerős magyarnyelvű népiskolát nyitottak,<br />
mely kezdetben bérházban volt elhelyezve,<br />
de 1874. saját hajlékába költözött. Az iskola<br />
most három tanerős és negyvenöt éven keresztül<br />
Rónai Adolf, a jelenlegi hitközségi jegyző volt<br />
vezetőtanltója. 1869-ben templomot, majd hivatalnok-lakásokat<br />
és rituális fürdőt épített saját<br />
erejéből a hitközség. Chevra Kadisája 1863-ban<br />
alakult. Van ezenkívül Nőegylete Freud Imréné<br />
vezetése alatt és Leányegylete, melynek Schiffer<br />
Paula az elnöke. S.-ról származik Kálmán Imre<br />
(1. o.), a világhírű operettszerző. A kicsi, de viruló<br />
hitközség lélekszáma 360, akik 109 családban<br />
élnek s köztilök 122-en fizetnek adót. Ezek között<br />
1 gazdálkodó, 40 kereskedő, 36 iparos, 4 orvos, 1<br />
ügyvéd, 3 köztisztviselő, 5 magántisztviselő, 2 tanító,<br />
18 magánzó és 6 egyéb. A hitközség 10,956<br />
pengős évi költségvetéssel dolgozik, fllantropikus<br />
és szociális célokra 450 pengőt költ évente. A hit<br />
község számos tagja vett részt a világháborúban,<br />
akik közül 11-en hősi halált haltak. A hitközség<br />
jelenlegi vezetősége : Grosz Farkas rabbi, Hirsch<br />
Mór elnök, Rabin Zoltán másodelnök, Friss Emil<br />
iskolaszéki elnök, Rónai Adolf jegyző, Freud<br />
Imre pénztáros, Weinberger Mór templomelőljáró<br />
és Büchler Mór gondnok.<br />
Sipos Ignác, hírlapíró, szül. Liptószentmiklóson<br />
1850., megh. Budapesten 1928 márc. 7.<br />
Több mint hatvan esztendeig működött az újságírói<br />
pályán. A gimnáziumot Késmárkon, az egyetemet<br />
Budapesten végezte el s azután belépett az<br />
Ungarischer Lloyd, majd a Pester Lloyd, később<br />
a Neues Pester Journal szerkesztőségébe, mely<br />
utóbbinak ötvenkét évig volt belső munkatársa,<br />
majd szerkesztője, egészen a lap megszűnéséig.<br />
Siraeli, 1. Szirach-<br />
Siralmak Könyve (héberneve: Echó), görögül:<br />
Trénoj, latinul: Liber threnorum. A bibliai<br />
Szentiratok gyűjteményében az Öt Megilla (kis<br />
könyv, ünnepi olvasmány) egyike és a zsinagógában<br />
av hó 9., Jeruzsálem első és második pusztulásának<br />
gyásznapján s előestéjén kerül felolvasásra.<br />
A görög fordításban Jeremiás próféta<br />
könyvéhez tartozóként szerepel és a hagyomány<br />
is neki tulajdonítja, noha tárgyilag nem vonatkoztatható<br />
az egész könyv a jeruzsálemi Templom<br />
elestére. A könyv egyes versei alfabetikus akrostichonban<br />
követik egymást (az utolsó fejezet<br />
ugyan nem alfabetikus, de a héber betűk számámának<br />
megfelelően 22 verset tartalmaz); kapcsolatuk<br />
laza, úgy látszik külön-külön alkalomra<br />
írott lírikus kifakadások, melyek mélységeikkel<br />
ma is meghatják az olvasót. A könyv liturgikus<br />
alkalmazást nyer a katolikus egyházban is, ahol<br />
a «nagyhéten» Utániakban kerül eléneklésre. Az<br />
egyes fejezetek Échő (ó miként!) szóval kezdődnek<br />
: «Ó miként maradt magára — az egykor<br />
népdús város, a tartományok fölött uralkodó —<br />
most robotossá lett. Sír az éjszakában, könnye az<br />
arcán, régi szerelmesei között nincs, ki vigasztalná,<br />
barátai elárulták, ellenségeivé lettek...»<br />
Sok lealázott nép fájdalma zokog ezekbeu a versekben<br />
: «Gondolj rá, Isten, mi történt velünk,<br />
tekints le és lásd a mi gyalázatunkat: ősbirtokunk<br />
idegen kézre jutott, házaink külföldiekére;<br />
árvák lettünk, apátlanok, anyáink özvegyek.<br />
Tulajdon vizünket pénzért kell innunk, fánkat<br />
nagyáron megvennünk. Nyakunkon az üldöző,<br />
kifáradtunk és nem adnak nyugtot... Apáink<br />
vétettek, — de ők nincsenek itt, mi pedig bűneiket<br />
viseljük. Szolganépség uralkodik rajtunk,<br />
nincs, aki kezüktől megszabadítson)). F. M.<br />
Síremlék. A <strong>zsidó</strong> ritus szerint csak egyszerű<br />
kő, vagy márványtömb lehet. A konzervatív<br />
<strong>zsidó</strong>k még manapság is követik ezt a rituális<br />
egyszerűséget és csak olykor-olykor térnek<br />
el tőle, mikor különös szentségről híres <strong>zsidó</strong><br />
rabbik sírja fölé egyszerű téglaépületet (Őhelt)<br />
állítanak. A haladó <strong>zsidó</strong> temetőiben már díszes<br />
kriptákat is találunk. <strong>Magyar</strong>országon a legrégbb<br />
<strong>zsidó</strong> sírkövet, amely 1340-ből való, Nagyszombatban<br />
találták. Héber felirata így hangzik: «Itt<br />
van eltemetve a becsületesember és hűséges férfiú<br />
Izrael, Ghájim fia, kit éjjel, ágyában meggyilkoltak.<br />
Halála engesztelés legyen számára s az Úr<br />
bosszulja meg vérét! Támmuz hó 22-ik napján,<br />
kedden, időszámításunk (5) 100 = 1340 évében».<br />
Ugyancsak találtak Nagyszombatban egy 1391ből<br />
való sírkövet is, amelyen az az esztendő, mint<br />
a «jajgatás éve» van feltüntetve. Ez valószínűleg<br />
azon évben lezajlott <strong>zsidó</strong>üldözésre utal.<br />
Sir haj le hu ti (h.). <strong>Magyar</strong>ul: dal [Isten]<br />
egyetlenségéröl Mindennapon van egy, amagyarországi<br />
rítusban csak kol nidre (1. o ) este mondják<br />
valamennyit. Szerzőjük: Sámuel ben Kalonimosz.<br />
A dal első versét az előimádkozó, a másodikat<br />
a község mondja és így folytatják váltakozva<br />
végig. F- D.
Sir hakóvód 793 Skutezky<br />
Sir kakóvód (h.). <strong>Magyar</strong>ul: dal [Isten/ dicsőségéről-<br />
Szombat- és ünnepnapon mondják a<br />
muszaf ima után nyitott frigyszekrénynél. Szerzője:<br />
regensburgi Júda. A versfőkbe a héber<br />
alfabetum betűi vannak beszőve. Az előimádkozó<br />
a községgel váltakozva mondja a verseket.<br />
Sir liamaálósz (h.). Fokozatok éneke; a<br />
120—134. Zsoltárok neve. L. Zsoltárok.<br />
Sir hasirim, 1. Énekek éneke.<br />
Sírok látogatása. Héberül: Kever óvósz.<br />
A <strong>zsidó</strong> vallás közvetlen kapcsolatot teremtett<br />
Isten és ember között és nim is juttatott semmi<br />
szerepet sem a közvetítésnek. Ezért nem fajult el<br />
a halottak iránt való kegyelet halott-kultusszá<br />
a <strong>zsidó</strong>k között és hogy nem ismeri a szentté avatást,<br />
annak az oka is ebben van. Magától értetődik,<br />
hogy ilyen körülmények között a szentek<br />
imádása sem bontakozhatott ki a <strong>zsidó</strong> áhítatból.<br />
Nem-<strong>zsidó</strong> hatások alatt olykor mégis olyan<br />
kifejezéseket keres a <strong>zsidó</strong>-kegyelet, amelyek közel<br />
járnak a halottak kultuszához és a szentek<br />
imádására emlékeztetnek. Egy-egy szentéletü<br />
ember még századok múlva is él az emlékezésben<br />
és a konzervatív <strong>zsidó</strong>k el-elzarándokolnak<br />
a sírjához, hogy hitükben megerősödjenek és<br />
szenvedéseikben enyhülést találjanak.. A sírnál<br />
imádkoznak is, de anélkül, hogy a szentet meg<br />
is imádják. Az Isten könyörületére itt a hely<br />
szentsége miatt számítanak. Egyiptomban, Fosztatban,<br />
Algírban és Marokkóiban, éppen úgy<br />
Kelet-Európában, Lengyelországban és a háború<br />
előtti <strong>Magyar</strong>ország északi részén vannak sírok,<br />
melyekhez különböző országok <strong>zsidó</strong>sága rendkívül<br />
nagyszámban zarándokol. <strong>Magyar</strong>országon<br />
a legnevezetesebb ezek között Teitelbaum Mózes<br />
(1. o.) sírja Sátoraljaújhelyen, amelyet a hívők tízezrei<br />
keresnek fel. (így ez a sír, mint más zarándokhelyek<br />
Európában kivétel nélkül mind a kegyelet<br />
ós -az őszinte áhítatosság tiszteletreméltó<br />
helyei, amelyekben nagyon erényes, aszkéta<br />
életet élt, felette vallásos, nagy tudásuk és emberszeretetük<br />
miatt már életükben osztatlan tiszteletben<br />
része-sült rabbik pihennek.<br />
Sir sel pegóim (h.). A csapások dala. A 91.<br />
Zsoltár, melyet temetések alkalmával mondanak.<br />
A Zsoltár boldognak mondja azt, aki mindvégig<br />
Istenben bízik.<br />
Sistematica gentis Judaicae regulatio.<br />
E néven ismeretes az a <strong>zsidó</strong> vonatkozású<br />
rendszabály, amely Ií. József császár 1783. közzétett<br />
intézkedését tartalmazza. A rendelet kimondja,<br />
hogy összes közirataikat ezentúl ne héber,<br />
vagy héber-német zsargonban írják a <strong>zsidó</strong>k,<br />
hanem a közhasználatban ló vő latin, magyar, vagy<br />
német nyelven. E nyelveket a fiatal <strong>zsidó</strong>k két<br />
esztendő alatt sajátítsák el. A héber, vagy héberm-met<br />
nyelvű közirat érvénytelen. Héber könyök<br />
pedig csak az istentiszteleteken használhatók.<br />
A császári rendelet kiterjeszkedett a <strong>zsidó</strong>k<br />
iskoláztatására, a polgári életben való szereplésükre<br />
(l. Egyenjogosító törekvések) és módot<br />
adott a polgárosuláera. u. L.<br />
Siur(h.). Mérték ; siur mikre: a rituális fürdő<br />
vizének minimális mértéke. S jelenti még a Talmud<br />
tanulmánynak a jesivában vagy chéderben<br />
* A gv-egy félévre (zman) kijelölt penzumát is B<br />
általában a napirenden levő talmudi tanulmányt<br />
is. Van fősiur (Haupt-siur). A behatóbb, több<br />
kommentárral kísért penzum és melléksiur,<br />
(nébensiur) kevéábbé mélyrehatóan tárgyalt<br />
penzum. A fősiur előadása rendszerint délelőttre<br />
esik a jesivában, a melléksiuré délutánra, vagy<br />
estére. F. M.<br />
SÍVÓ (h.). Hétnapos gyász. Szülőt, testvért,<br />
gyermeket földön ülve gyászolnak hót napig a<br />
temetés után. L. Gyásszokások.<br />
Sivo deneckmoszb (h.). Hét vigasztaló<br />
szombat, tiso beov böjtjétől rós hasonóig, amikor<br />
csakis a vigasztaló próféta (Jesája második<br />
része) könyvéből vett haftórákat olvasnak a zsinagógában.<br />
Az első ilyen szombat sabbósz nachmu<br />
(1. o.).<br />
Sivre luchósz (h.). A szóttört törvénytábla<br />
törmeléke. A Talmud olyan tudósra alkalmazza,<br />
aki elfelejtette tudományát (Beráchot 8 b).<br />
Skaj ech. (Jisár kocháchő. jejassér kochachó;<br />
h.) Gi/arapodjon meg az erőd. A Talmud korában<br />
használt üdvözlő formula, ami köszönetképpen<br />
még ma is dívik. Főleg a zsinagógában élnek<br />
vele. így pl. a Tórához felhívottnak, mikor viezszamegy<br />
helyére, ezzel köszönik meg a felajánlott<br />
jótékony célú adományt. De ezzel üdvözlik<br />
még a rabbit a prédikáció után és az előimádkozó<br />
t is az istentisztelet után.<br />
Skreinka Lázár, rabbi, szül. Holleschauban.<br />
A X1X. sz. közepén Aradon működött, mint segédrabbi<br />
ós hittanár (1830—50) s a Chorin Áron(l. o.)<br />
főrabbi által alapított iskola igazgatója. Az utóbbival<br />
egyértelemben ő is azon fáradozott, hogy a<br />
<strong>zsidó</strong>ság a héber nyelvű irodalom elsajátítása<br />
mellett minél nagyobb világi műveltségre tegyen<br />
szert. Munkatársa volt a Ben Chananjanak, a<br />
Monatschriftnek.es az Orient. Literaturuak. Nagyobb<br />
művei: Über das Gnostische Princip in<br />
der Kabbala (1846); Versuch einer Erlauterung<br />
mfhrerer dunkler Stellen im Buche Dániel<br />
(1860); Analytische ElementarleJire der rabbinischmosaischen<br />
Religion, der biblischen Geschichte<br />
u- der Sittenlehre (1846); Beitráge zur<br />
Entivickelungsgeschichte der jüdischen Dogmen<br />
u. des jüdischen Kultus (1861).<br />
Skntezky Döme, festő, szül. Kisgajáron<br />
1850., megh. Besztercebányán 1921. Tizenötéves<br />
korában Meixner bécsi szobrász műtermébe<br />
került, de csakhamar otthagyta és az akadémiára<br />
iratkozott, majd másfél óv után ösztöndíjjal<br />
Olaszországba ment, hol két évet töltött.<br />
Közben néhány hónapig Münchenben ós Firenzében<br />
is tanult. 1870-ben Bécsbe tért vissza, hol<br />
öt évig élt és arcképeket festett. 1875-ben Velencében<br />
telepedett le. Fejlődésének e tízéves<br />
periódusa alatt a velencei népéletből merített, hol<br />
humoros, hol komoly életképeit festette, melyek<br />
különösen angol műkereskedők, keresett cikkei<br />
lettek. Legelőbb a bécsi müegyletben állította ki<br />
velencei életképeit: Rossz nyelvek; Aki alszik,<br />
nem fog halat- Budapesten a Műcsarnok 1885-iki<br />
kiállításán szerepelt először: A legszebbnek; A<br />
vásárfia c. képeivel. Velencei idejéből valók még:<br />
A rögtönzött műterem : A szegények; A szerető<br />
gyűrűje; Akik egymást szeretik (megvette I.<br />
Ferenc József); Az új modell. 1885 után Besz-
Slach-mónesz — 794 — Sófor<br />
tercebányára költözött, hol haláláig élt ós szorgalmasan<br />
küldte utolsó idejéig képeit a budapesti<br />
Műcsarnokba. A múlt század 80-as éveiben különösen<br />
népszerűek voltak a katonatisztek ós a<br />
szalonok életéből vett adomás képei: A modern<br />
Paris; A modern Odysseus (mindkettőt I. Ferenc<br />
József vette meg); Kis vendég. Besztercebányán<br />
is festett móg velencei stílusában tartott életképeket:<br />
Ájtatosság; Könnyű más kárán nevetni<br />
(1892 Szópmüv. Múzeum), stb. De jobbára a<br />
rézolvasztók és kohók életéből veszi ezután képeinek<br />
tárgyát, különböző világítási problémákat<br />
tanulmányozva. Ilyen képei: A mindennapi<br />
kenyér (1899) ós a Munkában, melylyel 1905. a<br />
kis aranyérmet nyeri el. Számos kópét megszerezte<br />
a Szópmüv. Múzeum, a Fővárosi Múzeum,<br />
a müncheni Pinakotteka, a prágai Rudolflnum,<br />
a római Modern Képtár. Önarcképe pedig a<br />
Történelmi Arcképcsarnokban van. A Műcsarnok<br />
<strong>Magyar</strong>országon levő munkáiból 1923. emlékkiállítást<br />
rendezett, mely csak hiányosan mutatta<br />
be munkásságát. A festészet technikájának teóriájával<br />
is sokat foglalkozott ós érdekes tanulmányt<br />
írt az olasz művészetről, mely ugyancsak<br />
hagyatékában maradt. A csehek nagyrabecsíilik<br />
S. művészetét és a prágai múzeumban külön termet<br />
szándékoznak berendezni képeiből. F. B.<br />
Slach-mónesz (Mislóach monósz, h.). Ajándékküldés<br />
purim napján. Ez a hagyományos<br />
ajándékküldés Eszter könyvének következő versén<br />
alapszik: «Ennek okáért a falubeli <strong>zsidó</strong>k,<br />
akik körül kerítetlen helységekben laknak, adár<br />
tizennegyedik napját tették meg az öröm és lakodalom<br />
napjává (a várfalakkal körülvett Susán a<br />
tizenötödik napon ünnepelt) és egymás számára<br />
az ajándékküldözés (u-mislóach monósz) napjává.))<br />
Ugyancsak ennek a versnek alapján elrendeli<br />
a Sulchan Áruch (l.o.), hogy minden ember<br />
tartozik legalább egy embertársának két ajándékot<br />
és legalább két szegénynek egy-egy ajándékot<br />
küldeni. A S.-t nem szokás megköszönni,<br />
mert a törvénnyé szentesült hagyomány kötelezi<br />
erre az ajándékozót. A cselekedete tehát micvónak<br />
számít ós így nem ő a jótevő, hanem az, aki<br />
alkalmat ad neki arra, hogy egy jótéttel Isten<br />
előtt érdemeket szerezhessen magának. F. M.<br />
Slatten samesz íj.). Mindenre felhasználható<br />
bérenc; valaki, aki annyira vak híve a rabbinak,<br />
vagy a hitközség elnökének, hogy szolgaszerepet<br />
játszik mellette. A szó a német Schlappe?t-ből<br />
alakult. Schlappe = papucs.<br />
Slemil. Ügyetlen, két balkezű ember. A szó<br />
eredete ismeretlen. Némelyek szerint a német<br />
eredetű, de lengyel képzővel ellátott Schlimmezalnyik<br />
rövidítése. (Eredetileg Schlimm mazlnyik<br />
= balszerencséjű.)<br />
Sliacli (h.). Küldönc; sliach cibur a hitközzég<br />
megbízottja: előimádkozó; ha azonkívül<br />
rituális kérdésekben a rabbi helyetteseként felvilágosítást<br />
is ad : «móre cedek». A sliach cibur<br />
és móré cedek kezdőbetűiből alakult a soc-moc<br />
(S c m c) szó a rabbihelyettes-előimádkozó elnevezésére.<br />
Slosim íh-). Harminc napos gyász. L. Gyászszokások.<br />
Smad. Kitérés. L. Mesumod.<br />
Síuerl. Nagy Lajos alatt, a száműzetés idején,<br />
Sopronból Izsák nevű apjával és Eferl fivérével<br />
Bécsújhelyre költözött. <strong>Magyar</strong> és osztrák okiratok<br />
1374 ós 1386 között S.-t ós fivérét említik<br />
leggyakrabban azok közül, akik új életkörülményeik<br />
között szerephez jutottak. S. jelentős hitelt<br />
nyújtott Bécs városának és ugyanekkor <strong>Magyar</strong>országon<br />
is tizenkét bécsi fontot hitelezett fivérével<br />
együtt. A kölcsönért Miklós nagymartom gróf<br />
vállalta a kezességet. Agyagosi Antal birtokai is<br />
a két fivérnél voltak elzálogosítva. S. ós fivére a<br />
száműzetés után sem tértek vissza <strong>Magyar</strong>országba,<br />
hanem végleg Ausztriában telepedtek meg.<br />
Snina. (Szinna, Cs.-Szl.) Zemplén vm. A S.-i<br />
(orthodox) hitközség a homonnai csak 1880. lett<br />
önállóvá. Megalapítója s egyben első főrabbija<br />
Krausz Sámuel volt, aki 1911. bekövetkezett haláláig<br />
állott a hitközség élén. A hitközség első elöljárói<br />
Lebovits Bernát, Herskovits Adolf, Szrulovits<br />
Mór és Herskovits Sándor voltak. A hitközség<br />
1893. építette templomát a tagok önkéntes<br />
adományaiból. Talmud-Tórája, mely két tanerős<br />
s 40 növendéke van, 1920. létesült. Van még a<br />
hitközségnek rituális fürdője. Tagjai közül a társadalmi<br />
életben vezetőszerepet játszanak Kornfeld<br />
Ferenc járásorvos, Hoffmann Ármin körorvos<br />
és Herskovits Sándor körjegyző. A hitközség<br />
területéről származik Gonda Henrik (1. o.) miniszteri<br />
tanácsos, volt sajtófőnök. A hitközség 36,000<br />
c.-koronás évi költségvetéssel dolgozik, melynek<br />
nagy részét szociális és filantrópikus célokra<br />
fordítja. A hitközség lélekszáma 387, családok<br />
száma 72, adót 60-an fizetnek. Foglalkozás szerint:<br />
1 nagykereskedő, 2 tanító, 30 kereskedő,<br />
6 köztisztviselő, 2 orvos, 3 magántisztviselő, 1<br />
vállalkozó, 16 iparos és 10 egyéb. A világháború<br />
alatt 1914. az orosz invázió miatt a hitközségnek<br />
csaknem minden tagja elmenekült és csak 1915<br />
júniusában térhettek vissza. A hitközség 37 tagja<br />
vett részt a világháborúban, akik közül 10-en<br />
estek el. A forradalomnak a hitközség egy tagja<br />
esett áldozatul. A hitközség mai vezetősége: Klein<br />
Henrik főrabbi, Eichler Jakab elnök és Brúder<br />
Emil gondnok.<br />
Soc-moc, 1. Sliach és Sac-mac.<br />
Soeliét ubódelc fh. j. Metsző és húsvizsgáló.<br />
A levágott állat húsát vizsgálat alá kell vetni<br />
annak a megállapítása végett: megfelel-e a közegészségügyi<br />
követelményeknek, amelyek a rituális<br />
vágásnak és fogyasztásnak alapfeltételei.<br />
A rituális vizsgálatot csak az a metsző végezheti,<br />
aki erre külön képesítést szerzett. A képesítést<br />
(kaboló) elismert rabbitekintólyek adják<br />
megfelelő vizsga alapján. F- M -<br />
Sófor (h.). Kiirt, a zsinagóga egyetlen fúvóhangszere,<br />
melyet a Tóra előírása szerint ros hasónó<br />
(újév) ünnepén használnak. Kosszarvból készül,<br />
a Talmudban részletezett módon. Háromféle<br />
modulációja van ilyenkor a kürtszónak és ennek<br />
megfelelően íniaden hangnak más a neve. Az első,<br />
hosszan elnyújtott rivallást, amely a heves ébresztő<br />
hangjára hasonlít, tekió-nak hívják, a másodikat,<br />
amely leginkább a megdöbbenés felkiáltásaira<br />
emlékeztet sevorim-nak mondják, a harmadik<br />
a zokogást utánozza és ezt ter«o'-nak nevezik.<br />
A kürtszó ünnepélyes, megrázó is, de nem
Sófor sel mosiach<br />
dallamos, valószínű, hogy régen melódikusabb<br />
volt mint manapság, de miután a Talmud idejében<br />
még nem ismerték a hangjegyeket, a S.szó<br />
melódiája feledésbe ment. A S.-t már az újévet<br />
megelőző elül hó minden reggelén szólaltatják<br />
meg a sacharisz-ima keretében, de inkább<br />
csak gyakorlatképpen, hogy a hangszer hibátlanul<br />
szolgálhasson az ünnepek alatt. A S. részben<br />
a vallási türelmetlenség eszközéül is szerepel.<br />
Az egyházból való kiközösítés rendszerint S.-szó<br />
mellett törtónt. A S.-f úvó előírás szerint csak vallásilag<br />
megbízható fórfiú lehet. Báltokéának nevezik<br />
(helyesebb volna : tókéa vagy bál tekio).<br />
Sófor sel mosiach (h.). A Messiás kürtje.<br />
Sóftim hetiszakasz, mely Mózes 5. könyve<br />
16. fejezetének 18. versétől a 21. fejezet 9. verséig<br />
terjedő részt foglalja magában. Rövid tartalma<br />
: Társadalmi törvények; A bálványimádás<br />
büntetése; Fellebezés a levitákhoz; Királyválasztás<br />
; A Tóra uralma ; Papok törvénye ; Bűvészet<br />
tilalma; Igaz ós hamis próféta; Menedékvárosok<br />
; Határeltolás; Hamis tanuzás; Hadi<br />
törvények; Békekisérlet; Nők, gyermekek és<br />
élőfák kímélése ; Gyanús holtak találása ; A város<br />
felelőssége: A hetiszakaszhoz tartozó prófétai<br />
rész Jesája Könyve 51. fejezetének 12. versétől<br />
az 52. fejezet 12. verséig terjed. A tórái és<br />
prófétai rész között nincsen összefüggés, csakhogy<br />
a liturgiái berendezkedés szerint e hetiszakaszt<br />
mindig a vigaszhetekben av hó 9-ike és<br />
ros hasono között olvassák fel, ígylettavigasztoló<br />
beszédtartalmú fejezet a kijelölt prófétai<br />
szakasz. F. i>.<br />
Sóftim (Széfer), 1. Bírák Könyve.<br />
Sólet, szombati étel; bab, főtt hússal. Már pénteken<br />
teszik a kemencébe, hogy napnyugtáig<br />
megfőhessen és meleget tartson szombat délig,<br />
amikor kiveszik. A szó eredetét nem ismerik, de<br />
talán a francia chand lüböl (melegágyból való)<br />
származik. Köznapra, ünnepre nem készítenek<br />
S.-et.<br />
Sólőm (h.).Béke. Köszöntésekben: S.alechem<br />
és viszonzásul alóchem S. (Béke Önnel). A rabbinikus<br />
irodalom a legnagyobb emberi erénynek<br />
magasztalja a békeszeretetet. Áron főpap mint<br />
a békeszeretet eszményképe ól a <strong>zsidó</strong> nép emlékezeteben,<br />
óhév S. szerette a bókét és rodéf S.<br />
és a béke után járt mindig. A vallásos nevelés<br />
egyik főtörekvése, hogy Áron szellemében nevelje<br />
a <strong>zsidó</strong> ifjúságot. v. D.<br />
Húlom aléchem (h.). Béke veletek. Ezzel a<br />
formulával köszöntik a régen látott, vagy idegenből<br />
jött embereket. A köszönésre úgy felelnek,<br />
hogy a szórendet megfordítják. A köszöntött<br />
tehát így mondja: aléchem sőlom (reátok béke).<br />
Mindig így használják, többes számban, még<br />
akkor is, ha a köszöntés csak egy embernek<br />
szól. K. M.<br />
Solós síeudosi. (h., korrumpált alakja:<br />
xalsiUlesz). A harmadik lakoma. A Talmud három<br />
Kötelező lakomát ír elő a szombatra. A harmadik<br />
szombat délutánra, a minchó-ima (1. o.) utánra<br />
esik és ezt nevezik S.-nak. A vallásos <strong>zsidó</strong>k<br />
Wzótt ez a legkedvesebb szombati lakoma, ame-<br />
'yet társas összejöveteleken, talmudikus diszkusszió<br />
mellett szoktak elfogyasztani. A chásszi-<br />
95 Somkút<br />
deusok között szinte misztikus színezete van már<br />
a S.-nak. A hívek a caddik (szent rabbi) házában<br />
költik el a lakomát, messiási dalokat énekelnek,<br />
legendákat mesélgetnek ós gyönyörködve hallgatják<br />
a rabbi kabbalisztikus szentírás-magyarázatait,<br />
F. M.<br />
Soltész, Í.Adolf, közgazdasági író és hírlapíró,<br />
szül. Gyöngyösön 1868. Korán újságíró lett<br />
ós munkatársa a Nemzeti Újságnak, az Alföldnek<br />
és a Szegedi Naplónak. Előbb az iparegyesület<br />
titkára, majd igazgatója lett. Szakcikkei, amelyek<br />
ipari és gazdasági kérdéseket tárgyalnak<br />
folyóiratokban és napilapokban jelentek meg.<br />
Főbb munkái: <strong>Magyar</strong>ország és Ausztria közgazdasági<br />
viszonyáról; A választójog az iparosok<br />
szempontjából; Adóreform az ipar szempontjából<br />
; Iparosok és kereskedők adója;<br />
A háborús adónovella. Sz. G.<br />
2. S. József, kincstári tanácsos, szül. Gyulán<br />
1863. Fiatal gyermekéveiben árvaságra jutott<br />
és nagy nélkülözések közt végezte középiskolai<br />
tanulmányait. Negyvenkét év óta működik a<br />
<strong>Magyar</strong> Országos Központi Takarékpénztárnál,<br />
melynek jelenleg igazgatója. Élénk közgazdasági<br />
és közéleti tévé kény sóg-et fejt ki. A Ligetklub<br />
alelnöke, továbbá a Pesti Izraelita Hitközség<br />
adófelszólamlási bizottságának elnöke, úgyszintén<br />
a hitközség újonnan kreált számvevőszékének<br />
elnökhelyettese. Mint a VII. templomkörzet<br />
elnöke, kitartó harcosa volt annak a mozgalomnak,<br />
mely a Bethlen-téren felépítendő új hitközségi<br />
templom felállítását eredményezte. K. D.<br />
Solti, 1. Dezső, színész, szül. Budapesten<br />
1886. Középiskolát végzett, majd színész lett és<br />
mint töncoskómikus jó nevet szerzett. 1913-ban<br />
kivándorolt Amerikába,ahol angol nyelven játszik.<br />
2. S-Hermin, színésznő, szül. Máramarosszigeten<br />
1890. A pályáját Kolozsváron kezdte, ahol<br />
édesatyja társulatánál játszott énekesnői szerepeket.<br />
Onnan felkerült Budapestre, a Royal<br />
Orfeumba. Újabban premier-mozikban énekel<br />
vidám sanzonokat.<br />
Somkút (Nagysomkút, Somcuta maré, R.)<br />
A S.-i (orthodox) hitközség 1828. alakult. Közelebbit<br />
a hitközségi élet kezdetéről neln tudunk,<br />
miután semmiféle feljegyzések nincsenek és a<br />
hitközség múltját csak kevéssé megbízható<br />
szájhagyományok őrzik. Ezek szerint a hitközséget<br />
elsó rabbija Keller Eisik alapította, aki<br />
szentóletü híres talmudista volt ós nagyon magas<br />
kort érve el 1903. halt meg S.-on. A hitközség<br />
1859. építette templomát, mely mellett még<br />
két kis imaháza is van. A hitközség intézményei<br />
: a Chevra Kadisa, melynek Növi Izidor az<br />
elnöke, az 1852. alakult Talmud-Tóra, melynek<br />
öt tanítója van és Herskovits Sámuel áll az élén,<br />
a Chevra Sász egylet (vezetője Weisz Sámuel) és<br />
a nőegylet, melynek Mózes Sándornó az elnöknője.<br />
A hitközség 350,000 leies évi költségvetéssel dolgozik<br />
és 20,000 leit költ szociális és íilantrópikus<br />
célokra. Anyakönyvi területéhez tartoznak a<br />
S.-i járás összes községei. Lélekszáma 1200, a családok<br />
száma 150, adót 130-an fizetnek. Foglalkozás<br />
szerint: 3 nagykereskedő, 15 gazdálkodó, 25<br />
katona,40 kereskedő, 7 Ügyvéd, 20 munkás, 3 orvos,<br />
20 magántisztviselő, 50 iparos és 5 magánzó.
Somló — 796 Somogyi<br />
A világháborúban résztvett tagjai közül 6-an<br />
-estek el. A hitközség elnöke Weisz Sámuel, akit<br />
nagyobb Bzámú képviselőtestület támogat a hitközség<br />
ügyeinek vezetésében.<br />
Somló, 1. Bódog*, egyetemi tanár, jogbölcseleti<br />
író, szül. Pozsonyban 1873., megh. Kolozsváron<br />
1920 szept. Önkezével vetett véget életének.<br />
A kolozsvári, lipcsei és heidelbergi egyetemeken<br />
tanult s 1908. Kolozsváron lett egyetemi<br />
magántanár, majd a nagyváradi jogakadémián,<br />
1905-t >1 kezdve pedig újból a kolozsvári egyetemen<br />
működött, mint a jogbölcselet nyilvános<br />
rendes tanára. Alelnöke volt a Társadalomtudományi<br />
Társaságnak Budapesten, ahová 1918. a<br />
Károlyi-kormány egyetemi tanárnak nevezte ki,<br />
de 1919. visszament Kolozsvárra. Munkái: Der<br />
Ursprung des Totemismus (Pikler GyulávaL<br />
közösen); A parlamentarizmus a magyar jogban<br />
(189i); Törvényszerűség a szociológiában<br />
(1896); A nemzetközi jog bölcseletének alapelvei<br />
(1898); Állami beavatkozás és individualizmus<br />
(1903); Der Güterverkehr in der Urgesellschaft<br />
(Bruxelles, 1909); Zur Gründung<br />
einer beschreibenden Sociologie (Berlin 1909);<br />
Az érték problémája (1911); Platón állama<br />
(1920); Macchiavelli (1921). Sz. G.<br />
2. S. József, filmgyáros, szül. Pápán 1888.<br />
Budapesten végezte egyetemi tanulmányait. Később<br />
Berlinben a Nordisk Pilma Co. középeurópai<br />
vezérigazgatója volt. A Nordisk feloszlása<br />
után résztvett a berlini F. P. S. filmgyári vállalkozás<br />
alapításában.<br />
Somlyó Zoltán, költő, szül. Alsódomborún<br />
(Zalavm.) 1882. Korán hírlapíró pályára lépett és<br />
eleinte Fiúméban volt újságíró, majd a fővárosban<br />
a <strong>Magyar</strong> Nemzet munkatársa lett s azután<br />
nagyváradi, szegedi, pécsi, szabadkai szerkesztő<br />
ségekben dolgozott. Minden magyar-<strong>zsidó</strong> lapnak<br />
állandó munkatársa. Versei fővárosi lapokban és<br />
szépirodalmi folyóiratokban jelennek meg. Sokat<br />
fordított H. v. Hoffmannsthal, Baudelaire és mások<br />
költeményeiből. Különösen Hoffmansthal:<br />
«A balga és a haláb> c. dialógusának művészies<br />
fordításával bizonyult kiváló műfordítónak. Sok<br />
elbeszélő és verses kötete jelent meg. Számos<br />
verse a magyar líra legjobb értékei közé sorozható<br />
és ő maga kétségtelenül a modern magyar<br />
költők legelső sorában foglal helyet. Nyelvezetének<br />
egyszerűsége, érzéseinek tisztasága és közvetlensége<br />
jellemzik költészetét. Dallamossága szép<br />
sanzonokban is kifejezésre jutott. Könyvei: Az<br />
átkozott költő (versek, 1911); Bél van (1911);<br />
Északra indulok (1912); /Sötét baldachin (1913);<br />
Hadak a hóban (elbeszélés, 1915); Végzetes<br />
verssorok (1916); Őszi regény (1916), mely<br />
utóbbi legjelentékenyebb elbeszélő müve. Továbbá<br />
; Nyolc könyv (költemények, 1916); A<br />
halál árnyékában (költ., 1917); A férfi, versei<br />
(1922); Miléua (1924); Alentin talanta tilor<br />
(1924); Tangó Milonga herceqnő regénye (1925).<br />
Somogyi, 1. Béla", szocialista politikus ós<br />
publicista, szül. Halastón (Vas vm.) 1868 máj.<br />
16., meggyilkolták Budapesten 1920 febr. A<br />
munkásság ós polgárság gyásza mellett a Kerepesi<br />
temetőben helyezték nyugalomra. S. szegénysége<br />
miatt tanítói pályára lépett s előbb Felsóvisón<br />
volt tanító, de már ekkor munkatársa a szocialista<br />
lapoknak, majd 1897 óta a Népszava es<br />
Volksstimmeszerkesztője.Később kémiatermészettudományi<br />
szakos középiskolai tanári oklevelet<br />
nyert 8 a főváros felső keresk. iskoláiban tanított<br />
publicisztikai munkássága mellett. 1906-ban alapította<br />
az Uj korszak c. lapot és megszervezte a<br />
<strong>Magyar</strong>országi Tanítók Szakszervezetét. 1919-ben<br />
a Beniczky-kormány balratolódásakor önként otthagyta<br />
állását s tagja lett a forradalmi munkástanácsnak.<br />
A proletárdiktatúra alatt S. nemcsak<br />
államtitkári, hanem egyszerű tanári fizetését sem<br />
vette fel s inkább nyomorgóit, de később mégis<br />
állásától fosztották meg. A diktatúra bukásakor<br />
a fővárosban maradt és szerkesztette a Népszavát,<br />
abban a higgadt tónusban, amely egész működését<br />
jellemezte. S.-t a munkásság mártírjának tekinti,<br />
nem csupán <strong>Magyar</strong>országon, hanem az<br />
egész világon. Rendkívül kiterjedt irodalmi munkássága<br />
a nép nevelésére irányult. Számos füzetet<br />
írt világos tiszta stílusban; ezek: A többtermelés<br />
könyve, vagy a kisgazda tudománya<br />
(1916); Mi baja a magyar népnek? (1912); A<br />
keresztény szociális népámítás (1917); A keresztényszociális<br />
néppárt programja (1918). Ezeken<br />
kívül lefordította Bebel és Lassalle több munkáját<br />
magyarra. s. R.<br />
2. S. Ede, író, hírlapíró, szül. Kaposvárott 1852<br />
jan. 16., megh. Budapesten 1921 aug. 1. Korán<br />
lett újságíró ós 1877-től kezdve hites törvényszéki<br />
tolmácsa volt a német, francia, angol, olasz,<br />
majd orosz nyelveknek. Ő szerkesztette az első<br />
nagyobb magyar enciklopédiát, a tizenhatkötetes<br />
<strong>Magyar</strong> Lexikont, mely azonban nem fejeződött<br />
be. 1880-ban az Ország-Világot szerkesztette,<br />
majd a Budapesti Hirlap belső munkatársa lett.<br />
E lapba írott népszerű tudományos tárcái sokáig<br />
népszerűek voltak. Bár nem szakszerűen,<br />
de foglalkozott az etruszk és szumir kérdésekkel<br />
és a szumir-turáni rokonsággal is. E tárgyról<br />
írt műve: Szumirok és magyarok (1906); Emlékezzünk<br />
régiekről (1907). Ezeken kívül írt<br />
francia, angol és olasz nyelvtant, fordított számos<br />
regényt és írt egy ötnyelvű szótárt két kötetben,<br />
s. B:<br />
3. S. Manó*, egyetemi tanár, miniszteri tanácsos,<br />
szül. Budapesten 1866 júl. 12., megh. u. o.<br />
1928 ápr. Jogi tanulmányait Budapesten és külföldi<br />
egyetemeken végezte, majd állami szolgálatba<br />
lépett és 1920-ig a pénzügyminisztériumban<br />
működött. 1900 óta a budapesti egyetemen<br />
a nemzetgazdaságtan ós szociálpolitika<br />
magántanára volt. A munkanélküliség elleni küzdelem<br />
egyesületének több alkalommal volt képviselője<br />
Parisban, Genfben, Zürichben. Szerkesztette<br />
aTársadalompolitikaiKözleményeket(1 904)-<br />
Művei: Az óbudai hajógyár munkásainak helyzete<br />
; Die Lage der Arbeiter in Ungarn vom<br />
hygienischen Standpunkte; A munkásosztalék;<br />
A szocialista szövetkezetek Belgiumban ; Szociálpolitikai<br />
tanulmányok; Br. Dercsényi János;<br />
unpréirurseur de la pohtique sociale en H071grie:<br />
le báron J. Dercsényi ; A hazai vándoripar<br />
és vándorkereskedelem; A társadalomgazdasági<br />
törvények ; A munkapiac a háború után;_<br />
Der Arbeitsmarkt nach dem Kriege ; Egy régi
Somogynagybajom<br />
magyar szociális politikus: Szokolay István;<br />
A pályaválasztást tanácsadás- sz. o.<br />
4. S. Mór, zongoraművész, tanár, szül. Szigetváron<br />
1857. 1892-ben nyerte el a tanári okieve<br />
let Budapesten a Zeneakadémián. Sokat játszott<br />
külföldön, egy időben a Hubay-Popper négyessel<br />
is közreműködött. 1893-ban alapította meg zeneiskoláját.<br />
Pedagógiai munkásságán kívtil komponált<br />
is. Felesége, S. Berger Karola, énektanárnő<br />
és sokáig a würzburgi színháznak volt<br />
drámai művésznője. Leánya, S. Adrienne, népszerű<br />
hangverseny énekesnő és zongoraművésznő.<br />
S. a fővárosban 1894-től kezdve magán-zenekonzervatóriumot<br />
tart fenn. K. K.<br />
Somogynagybajom, nagyk. Somogy vm.<br />
4970 lak. A S.-i (statusquo) hitközség a XVIII.<br />
sz. végén alakult. Alapítói s egyben első elöljárói<br />
Láng József, Braun Leb, Krausz Ábrahám<br />
és Steiner Ignác kereskedők voltak. Templomát,<br />
melyet ma is használnak, még 1878.<br />
építette a hitközség. Négy-osztályos elemi iskolája<br />
1861. létesült. A háború után az iskolától<br />
megvonták az államsegélyt s miután a hitközség<br />
saját erejéből nem tudta fenntartani, 1921.<br />
kénytelen volt az iskolát megszüntetni. A hitközségnek<br />
volt egy nőegylete, amely ugyancsak<br />
beszüntette működését. A Chevra Kadisa<br />
1828. alakult, s vezetője a mindenkori hitközségi<br />
elnök. A hitközség tagjai közül néhai Krausz<br />
Albert nagyobb gőzmalmot létesített, melyet jelenleg<br />
utódai vezetnek, Böhm Ernő volt takarékpénztári<br />
igazgató, a hitközség elnöke pedig egy<br />
kb. 3500 holdas inintagazdaságot vezet. A hitközség<br />
évi költségvetése 3600 pengő, melynek egy<br />
kis részét szociális és filaatrópikus célokra fordítja.<br />
A hitközség anyakönyvi területéhez Somogysárd,<br />
Mezőcsokonya, Újvárfalva, Kiskorpád<br />
és Kisasszond községek tartoznak. A hitközség<br />
lélekszáma 110, a családok száma 40, adót 34-en<br />
fizetnek. Foglalkozás szerint: 2 nagykereskedő,<br />
3 gazdálkodó, 1 katona, 10 kereskedő, 1 ügyvéd,<br />
1 köztisztviselő, 4 munkás, 5 nagyiparos, 3 orvos,<br />
6 iparos, 2 magánzó, 1 egyéb. A hitközség tagjai<br />
közül a világháborúban 18-an vettek részt és<br />
8-an estek el. Mai vezetősége: Böhm Ernő elnök,<br />
Varga Samu alelnök, Friedmann Géza pénztárnok,<br />
Rosenberg Izidor szentegyleti pénztárnok,<br />
Zala Mór jegyző. A rabbiállás évek óta betöltetlen.<br />
A hitközség kántora Ehrenkreis Simon.<br />
Somogys-eil, kisk. Somogy vm. 2353 lak.<br />
A S.-i (kongresszusi) hitközség 1810 körülalakult.<br />
Az alapítókról semmi feljegyzés nincs. A hitközség<br />
temploma 1835. épült. Az első rabbit Ehrlich<br />
Salamon személyében 1848. választották meg. A<br />
hitközség kezdetben szépen fejlődött, úgy hogy<br />
elemi népiskolát is tarthatott fenn, amely kezdetben<br />
2. majd 3, később 1 tanerős volt, 1921. pedig<br />
megszűnt. A hitközség tagjainak száma azóta is<br />
egyreapad. Egyetlen intézménye a Chevra Kadisa.<br />
2333 P évi költségvetéssel dolgozik, mely összeg<br />
nagyrészét szociális és fllantropikus célokra fordítja.<br />
Anyakönyvi területéhez az igali járás köz<br />
ségei tartoznak. Lélekszáma 60, családok száma<br />
23, adót 18-an fizetnek. Foglalkozás szerint 1 gazdálkodó,<br />
1 tanító, 7 kereskedő, 8 iparos, 2 magánzó.<br />
A világháborúban résztvett tagjai közül<br />
97 — Sonnenthal<br />
4 esett el. A hitközség mai vezetősége: Herskovits<br />
Mózes rabbi, Walder Sándor elnök, Klein Henrik<br />
és Biró Pál alelnökök, Kőszegi Árpád pénztáros,<br />
Walder József templom gondnok, Fuchs Ödön,<br />
Bauer Mór, Kohn Pál, Kemény Miksa es Weisz<br />
Jenő képviselőtestületi tagok és "Weber Ábrahám<br />
kántor.<br />
Sonnenfeld Zsigmond, író, szül. Vágújhelyen<br />
1845 okt. 1. Az egyetemet Budapesten végeztééi<br />
s a modern nyelvek tanára lett a budapesti állami<br />
felső leányiskolában, egyszersmind munkatársa<br />
volt a Pester Lloydnak és Neues Pester Journalnak.<br />
1890-ben Hirsch báró titkárául Parisba<br />
költözött. A Hirsch báró által alapított argentínai<br />
<strong>zsidó</strong> földművelő kolóniákorganizátoravolt stöbbször<br />
meglátogatta a gyarmatokat. Egy ilyen útjairól<br />
az IMIT évkönyvében számol be. A kolónizálást<br />
később Kanadában is folytatták S. tervei szerint.<br />
1912-ben visszatért Budapestre. Önállóan<br />
megjelent müvei: Levau Miklós élete és művei<br />
(1882); Jüdische Bauernkolonim (1914); Ungarns<br />
Mánner der Zeit (1916); Bilder aus Bussland<br />
(1914—15).<br />
Soimeiiselieiii, 1. Éliás, rabbi, szül. Pásztón<br />
1888 ápr. 27. A pozsonyi rabbiiskoíában szerezte<br />
oklevelét. 1912-ben Újszentannán lett rabbi. A háborúban<br />
mint a 15-ik hadosztály tábori lelkésze,<br />
vitézségi érmet kapott.<br />
2. S. Mose, rabbi, szül. Trencsénben. 1827-ben<br />
turócszentmártoni kerületi rabbi. 1840-ben jelent<br />
meg Pozsonyban Cohár lebinjon c. superkommentárja<br />
Selómó Lurja müvéhez.<br />
3. S. Salamon H-, rabbi, szül. Turócszentmártonban<br />
1839 jún. 24., megh. 1910 körül Amerikában.<br />
Boskowitzban tanult a jesiván s 1863.<br />
itt nyert rabbiképesítést. Ezután Hamburgban,<br />
majd a jénai egyetemen tanult tovább s itt doktoralt,<br />
majd rabbi lett Varasdon, később Prágában,<br />
azután New-Yorkban, St. Louisban, 1905-től<br />
kezdve Des Moinesben, Jowa állam fővárosában.<br />
Számos értekezése jelent meg német és angol<br />
tudományos folyóiratokban.<br />
Sonnenthal Adolf, Bittér von, német színész,<br />
szül. Pesten 1834 dec. 21., megh. Prágában<br />
1909 ápr. 4. Jómódú szülőktől származott<br />
és szabóinas volt tizenhatéves koráig, amikor<br />
Bécsbe ment. Itt a Burgszínház karzatján látta<br />
az akkor virágjában lévő Dawisont az Erbförster<br />
c. darabban s másnap jelentkezett a művésznél,<br />
aki a gyermek vakmerőségén előbb csodálkozott,<br />
majd kipróbálva őt, Laubenek a Burgszínház<br />
igazgatójának figyelmébe ajánlotta. Már 1851. fellépett<br />
S. Temesváron a Városi színházban. Két<br />
évig különböző magyar városok német színpadán<br />
játszott, majd Grácban, Königsbergben és 1856<br />
óta a bécsi Burgszínházban, ahol először mint<br />
Mortimer lépett fel a Stuart Máriá-ban. Ebben<br />
a szerepében még nem volt sikere, hanem a<br />
következő nap Haeklánder, Der geheime Agentc.<br />
drámájában, majd főleg a Don C'arlos-ban, olyan<br />
sikert ért el, hogy Laube véglegesen szerződtette.<br />
1870-ben S. már rendezője, majd rövidesen főrendezője,<br />
1887—88. pedig igazgatója lett a Burgszínháznak.<br />
Huszonötéves burgszínházi jubileumát<br />
a bécsiek őszinte ünnepléssel ülték meg s a<br />
császár nemességet adományozott S.-nek. Ellen-
Sopron — 798 — Sopron<br />
ben 1896. negyvenéves művészi jubileumát az<br />
antiszemiták elrontották s megakadályozták, hogy<br />
díszpolgárságot kapjon. S. a régi deklamáló-patótikus<br />
iskolának legnagyobb művésze volt s főleg<br />
beszedmodora volt tökéletes és magával ragadó.<br />
Repertoárja igen kiterjedt volt s játszott minden<br />
olyan nagyobb szerepet, amely egyénisége érvényesítésére<br />
módot nyújtott. Nagyobb és ismert<br />
szerepei voltak: Romeo, Kean, Egmont, Hamlet,<br />
Macbeth, Wallenstein, Nathan derWeise, Othello,<br />
Fiesco, Bolingbroke, főleg pedig az Uriel Acosta,<br />
mely leghíresebb szerepe volt. Továbbá: Faust,<br />
Teli, Clavigo, II. Richárd, VI. Henrik stb.<br />
Sopron, szab. kir. város, Sopron vm. 35.248<br />
lak. A S.-i <strong>zsidó</strong>ság története visszanyúlik a<br />
magyar állam-alapítás koráig. 1526-ban a hatóságokhoz<br />
intézett feliratukban a S.-i <strong>zsidó</strong>k azt<br />
állították, hogy őseik már 1000 körül S.-ban laktak,<br />
de ezt nem lehet egészen hiteles adatnak elfogadni,<br />
mert az üldözések idejében írták, amikor<br />
talán túloztak is, hogy ősiségük alapján jogaikat<br />
megvédhessék. Ezzel szemben határozottan<br />
megállapítható, hogy a XIV. sz. elején már több<br />
<strong>zsidó</strong> lakott S.-ban, még pedig külön <strong>zsidó</strong> utcában,<br />
az akkori idők szokásainak megfelelően. A<br />
S.-i <strong>zsidó</strong>król ez a legrégibb történelmi értesülés.<br />
Az 1379-i S.-i telekkönyv azonban már pontos<br />
adatokat közöl róluk. Ekkor már majdnem minden<br />
városrészben találhatók és e kimutatás szerint<br />
huszonhét ház volt <strong>zsidó</strong> tulajdonban. 1360ból,<br />
száműzetésük idejéből (1. Kiűzetés) kevés<br />
emléket hagytak magukról a S.-i <strong>zsidó</strong>k, ük is,<br />
mint a nyugati részben lakók, Ausztriába vándoroltak.<br />
Nagy Lajos egynémely kivételes rendelkezése<br />
éppen a S.-i <strong>zsidó</strong>kat sújtotta, mert S.<br />
városának adományozta. A Bécsújhelyen megtelepedett<br />
S.-i <strong>zsidó</strong>k állandóan fenntartották az<br />
összekötetést <strong>Magyar</strong>országgal, de a számkivetósi<br />
rendelet visszavonása után is sokan maradtak<br />
Ausztriában. Tudunk S.-i <strong>zsidó</strong>król, akik komoly<br />
pénzügyi tekintélyek lettek Ausztriában is<br />
(1. Smerl; Eferl). A száműzetés alatt fenntartott<br />
kapcsolatok súlyos károkat okoztak a Bécsújhelyen<br />
lakó S.-i <strong>zsidó</strong>knak, mert a S.-iak továbbra<br />
is vettek fel kölcsönöket tőlük, de amint szóba<br />
került ismét a <strong>zsidó</strong>k visszatérésének lehetősége,<br />
a S.-i polgárok folyamodtak Lajoshoz, hogy<br />
mentse fel őket adósságaik visszafizetésének kötelezettsége<br />
alól. Lajos, hogy a S.-iaknak kedvébe<br />
járjon, Rudolf osztrák herceghez fordult,<br />
mert csak az ő beleegyezóze mellett menthette fel<br />
a S.-iakat adósságaik alól, mivel a Bécsújhelyen<br />
megtelepedett S.-i <strong>zsidó</strong>k már nem az «ő <strong>zsidó</strong>i»,<br />
hanem a herceg <strong>zsidó</strong>i voltak. 1365-ben a herceg<br />
semmisnek nyilvánította a Bécsújhelyen lakó<br />
<strong>zsidó</strong>knál lévő S.-i adósleveleket. Mikor az 1365<br />
előtt kiadott királyi rendelet értelmében ismét<br />
visszaköltöztek a <strong>zsidó</strong>k, ingatlanaik javarészét<br />
idegen kézben találták, mivel ezeket gazdátlanságuk<br />
idején a polgárság markosabbja, sőt maga<br />
a város is önkényesen lefoglalta. Ebből aztán<br />
számos per keletkezett, amelyek a felvetődött<br />
bonyolult jogi kérdések miatt évekig eltartottak.<br />
1368-ban Izrael nevű <strong>zsidó</strong>nak ügye magát<br />
Lajost is foglalkoztatta (1. Izrael). A S.-i <strong>zsidó</strong>k<br />
kérték adósságleveleik újabb megerősítését is, a<br />
keresztény lakósok ellenben a levelek véglegeB<br />
megsemmisítését sürgették. A S.-i <strong>zsidó</strong>k ezidötájt<br />
sokféle zaklatást szenvedtek, S. külön vámpénzt<br />
fizettetett velük (1. Zsidó-vám), aztán a<br />
pecséthasználat jogától is megfosztották őket<br />
(1. Héber pecsétek). Viszonyaik nem sokat javulhattak<br />
az idők során sem, mert 1412. ügyeik rendezésére<br />
Zsigmond király teljhatalmú megbízatással<br />
egy Smylo nevű nemesembert küldött ki,<br />
aki 1386. alkancellár volt S.-ban. A hitelüzletek<br />
körül is állandó sérelmek érték a <strong>zsidó</strong>kat, így<br />
Albert király is 1438. György mészárosnak elengedte<br />
a kamatokat, amelyekkel <strong>zsidó</strong> hitelezőinek<br />
tartozott. 1440-ben az özvegy Erzsébet királyné<br />
is súlyos méltánytalanságot követett el<br />
ellenök. A város falain kívül lévő házakat erődítési<br />
szempontok miatt lebontották. A házak<br />
lakóinak és tulajdonosainak a királyné úgy nyújtott<br />
kárpótlást, hogy egyszerűen nekik ajándékozta<br />
a <strong>zsidó</strong>k belvárosban lévő házait ós rendeletének<br />
végrehajtásával a városi tanácsot bízta<br />
meg. Intézkedését azzal indokolta, hogy a keresztény<br />
hit híveit többre kell becsülni a <strong>zsidó</strong>knál<br />
és hitetleneknél. A kárral sújtott polgárokat felmentette<br />
még ama kölcsönök visszafizetése alól is,<br />
amelyeket a lerombolt házaikra vettek fel a <strong>zsidó</strong>któl.<br />
A <strong>zsidó</strong>knak megparancsolta, hogy ezentúl<br />
valamennyien csak négy házban lakhatnak.<br />
Erre a rendeletre még 1525. is hivatkozott a város,<br />
de Erzsébet rendelkezéseinek nem vehette<br />
hasznát, mert Erzsébet Fridrik római királynál<br />
és ausztriai császárnál S. városát zálogba vetette,<br />
a íiálogbirtokos pedig a <strong>zsidó</strong>k kérelmére<br />
Erzsébet rendeletét érvénytelenítette és meghagyta,<br />
hogy a <strong>zsidó</strong>knak tizenhat házát és zsinagógáját<br />
el ne vegyék és a tőlük felvett kölcsönöket<br />
visszafizessék. A S.-i <strong>zsidó</strong>k így egészen<br />
az 1526. évig bekövetkezett újabb kiűzetésükig<br />
meghagyott jogaikban éltek. Az 1440-től kezdődő<br />
periódusban, amikor az országos <strong>zsidó</strong>bíró hivatala<br />
megszűnt (1. Országos <strong>zsidó</strong>bíró), a S.-i <strong>zsidó</strong>k<br />
épúgy, mint az ország többi <strong>zsidó</strong>i, a városi<br />
hatóságoknak voltak alárendelve és viszonyaikban<br />
1476 körül állott be javulás, amikor Mátyás<br />
király felállította a <strong>zsidó</strong> praefecturát (1.<br />
Zsidó praefectura). Mátyás halála 1490. újabb<br />
megpróbáltatásokat hozott rájuk, mert S.-ban zavargás<br />
tört ki, ami komolyan veszélyeztette a<br />
<strong>zsidó</strong>k élet- és vagyonbiztonságát. S. város börtönbe<br />
vetette a <strong>zsidó</strong>kat és csak azzal a feltétellel<br />
bocsátotta őke tismét szabadon, hogy adósaiknak<br />
engedjék el a tartozásaikat. Beatrix, Mátyás<br />
özvegye és fia Corvin János maguk is közbeléptek,<br />
hogy a város engedje szabadon az elfogott<br />
<strong>zsidó</strong>kat. Nemsokára ezután az adózás miatt gyűlt<br />
meg a bajuk Baithmüller Lajossal, S. katonai<br />
parancsnokával. Ez 1495. az ottani <strong>zsidó</strong>kra «taxát))<br />
(1. Zsidó adók) vetett ki. egy részét erőszakosan<br />
már be is hajtotta, midőn az önkényesség<br />
tudomására jutott Ulászlónak, aki a S.-i hatóságokat<br />
felszólította, hogy a <strong>zsidó</strong>któl beszedett<br />
összegeket űzessék vissza. 1503-ban a S.-i <strong>zsidó</strong>kat<br />
mind börtönbe vetették, mivel egy Salamon<br />
nevű <strong>zsidó</strong>nak megkeresztelkedett fia, aki visszatért<br />
a <strong>zsidó</strong>ságba, azt a vallomást tette, hogy a<br />
<strong>zsidó</strong>k csábították a keresztény hit elhagyására.
Sopron — 799 — Sopron<br />
A Dózsa-féle parasztlázadás idején, 1514. újabb<br />
veszedelem fenyegette a S.-i <strong>zsidó</strong>kat. Ulászlóhoz<br />
fordultak segítségért, hogy védje meg őket<br />
a lázadókkal szemben, mire a király S.-nak különös<br />
védelmébe ajánlotta őket. így el is kerülték<br />
a súlyosabb megpróbáltatásokat. Ennek a kornak<br />
igazságszolgáltatásáról jellemző példát jegyzett<br />
fel a történelem. Egy Dorothea nevű gyilkos aszszonyt,<br />
aki Handel nevű <strong>zsidó</strong>nak a feleségét<br />
meggyilkolta ós kirabolta, a városi hatóság állítólag<br />
Brandenburgi György kórelmére szabadonbocsátott<br />
és a városi bíró a rablott holmi egy<br />
részét a maga számára lefoglalta. A meggyilkolt<br />
asszony férjének végül is a kormánytanács szolgáltatott<br />
igazságot. Ebben a korban gazdasági<br />
téren is sok megszorításnak tették ki a S.-i <strong>zsidó</strong>kat,<br />
így megtiltották nekik a finomabb és drágább<br />
posztóneinűekkel való kereskedést, mivel<br />
féltek versenyképességüktől a keresztény kereskedők<br />
(1. Kereskedelem). Csak könnyű cseh posztót<br />
árulhattak, azt is csak mérsékelten. A szabó-céh<br />
keresztülvitte, hogy <strong>zsidó</strong> szabók új ruhát ne<br />
adhassanak el kereszténynek. Az alkuszok elérték,<br />
hogy keresztény által kötendő üzletnél <strong>zsidó</strong><br />
ne közvetíthessen. Az élelmiszerárusok és piaci<br />
kofák az ellen léptek fel sikerrel, hogy <strong>zsidó</strong>k<br />
olyan árukat, amilyenekkel ők kereskednek, eladásra<br />
ne vásárolhassanak. S.-ban minden egyes<br />
házhoz tartozott a városi teleknek egy bizonyos<br />
része, csak a <strong>zsidó</strong>k házainak nem jutott egy darab<br />
sem. Egy 1379-ből való okirat maradt fenn<br />
erről a S.-i levéltárban. A S.-i <strong>zsidó</strong>knak elnyomott<br />
helyzetén nem egyszer segített az a körülmény,<br />
hogy a <strong>zsidó</strong>k megkárosítása a királyi<br />
kincstár kárára történt, minthogy a <strong>zsidó</strong>k a király<br />
kamaraszolgái voltak (1. Kamaraszolgák).<br />
így II. Ulászló alatt is ez okból történt királyi'beleavatkozás<br />
az érdekükben, majd II. Lajos is kijelentette<br />
S. városának, hogy nem fogja tűrni az ottani<br />
<strong>zsidó</strong>k elnyomását. 1523-ban oltalma alá vette a<br />
S.-i <strong>zsidó</strong>kat és meghagyta a városnak, hogy az<br />
általa is megerősített szabadalmaik értelmében<br />
hagyja békében élni a <strong>zsidó</strong>kat és gondoskodjék<br />
vagyoni és személyi biztonságukról. A különböző<br />
adókkal azonban csak nyomorgatta a város még<br />
ezután is a <strong>zsidó</strong>kat (1. Zsidó adók). Az ingatlanok<br />
után is neki fizettek és egy Jaki nevű S.-i <strong>zsidó</strong>nőről<br />
feljegyeztetett, hogy megvásárolt háza után<br />
évenként egy magyar forintot fizetett a városnak.<br />
A S.-i <strong>zsidó</strong>k létszáma egy 1527. kelt okirat szerint,<br />
négyszáz főnyi volt. Ennyire teszi az akkortájt<br />
kiűzött S.-i <strong>zsidó</strong>k számát is. S. városa 1526.<br />
az ottani <strong>zsidó</strong>k nagy száma miatt panasszal fordult<br />
Ferdinándhoz, ez a nagy szám azonban ötvagy<br />
hatszáz lehetett mindössze, ha tekintetbe<br />
vesszük, hogy a mohácsi vész idején S.-ból is számosan<br />
megszöktek, azonkívül pedig a zaklatások<br />
miatt sem várták meg mindnyájan végleges kiűzetésüket<br />
s már korábban önként távoztak A S.-i<br />
<strong>zsidó</strong> község középnagyságú volt és az 1517. kivetett<br />
«taxaextraordiuariá»-hoz 80 forinttal járult<br />
hozzá. Az 1406 ós 1450 közötti időben a pozsonyi<br />
és a S.-i <strong>zsidó</strong>k hitközségo volt a legtekintélyesebb<br />
PS egy idöbsna vezérszerep a S.-i <strong>zsidó</strong>knak jutott.<br />
De sok zaklatás között fejlődött a hitközség ós így<br />
tartott ez a mohácsi vészig. A végzetes vereség<br />
után, amikor a türelmetlen katolikusok vették<br />
kezükbe az ország kormányzását, a <strong>zsidó</strong>k helyzete<br />
nagyon rosszra fordult <strong>Magyar</strong>országon.<br />
1526-ban hosszas huza-vona után a S.-i <strong>zsidó</strong>k<br />
királyi dekrétummal «örök-időre» kiűzettek a<br />
városból, ahová csak a XVIII. sz.-ban kezdtek<br />
visszatérni. A S.-i <strong>zsidó</strong>ság vallási életéről e korból<br />
kevés történelmi adat maradt ránk. Kétségtelen,<br />
hogy S.-ban virágzó hitközség volt, amely<br />
egy színvonalon állott a két legnagyobb hitközséggel,<br />
a budaival ós a pozsonyival. A <strong>zsidó</strong>kat<br />
kiűzetésükkor ki is rabolták és a héber pergamenteket<br />
bekötési tábláknak használták fel, amelyekből<br />
néhány még ma is megvan a S.-i levéltárban.<br />
Ezekből kitűnik, hogy a <strong>zsidó</strong>k Talmuddal<br />
és a Biblia exegesisével foglalkoztak és tanulmányozták<br />
Maiinonidesz törvénykönyvét is.<br />
Természetesen egyházi intézményeik is voltak.<br />
1379-ben két rituális fürdőről van tudomásunk.<br />
1440 óta többször említtetik a zsinagóga, amely<br />
az Jj-utcában volt. Ez az utca volt a <strong>zsidó</strong>k utcája.<br />
Tudós rabbik álltak a hitközség élén. Körülbelül<br />
a XIV. sz. végén élt Moier rabbi, akire a<br />
Minhógim szerzője, mint kiváló tekintélyre hivatkozik.<br />
A XV. sz.-ból ismerjük Kálmán rabbit,<br />
Gedl rabbit, Jákob rabbit és Juda rabbit. Utóbbit<br />
a XIV. sz. egyik történetírója, a Salselesz Hakabóló<br />
szerzője, mint az askenáz országok egyik<br />
nagy tudósát említi. Valószínű, hogy ezek tanházakat<br />
is tartottak fenn, erre azonban nincs bizonyíték.<br />
A mai <strong>zsidó</strong>ság története 1840. kezdődik.<br />
Azelőtt is laktak néhányan a városban, de<br />
csak titokban, mint «megtürtek» és nem végeztek<br />
semmi közösségi munkát. 18í0-ben az országgyűlés<br />
megnyitotta a <strong>zsidó</strong>k számára a szabad<br />
királyi városokat és ekkor kezdetét vette a <strong>zsidó</strong>k<br />
letelepedése S.-ban. Érdekes jelenség, hogy<br />
legtöbben Lakompakról, Kis-Martonból, Kaboldról,<br />
Német-Kereszturról és Nagy-Martonból jöttek,<br />
ahová őseik tulajdonképpen S.-ból kerültek<br />
az 1526-i száműzetés alkalmával. A S.-i városi<br />
tanács a tradíciókhoz hűen ismét áskálődott a <strong>zsidó</strong>k<br />
ellen, de ezúttal teljesen eredménytelenül.<br />
A <strong>zsidó</strong>k száma állandóan növekedett. Eleinte a<br />
beköltözőitek nem tömörültek külön hitközségbe,<br />
hanem annak a hitközségnek kötelékében maradtak,<br />
ahonnan elkerültek és csak «vallási társulatot)'<br />
létesítettek. Ez minden tekintetben nehézségeket<br />
okozott, de leginkább a temető és az<br />
iskola hiányát érezték. 1850. temetőhelyet kérelmeztek<br />
a várostól, amit azonban a tanács<br />
nem adott meg. 1852-ben magániskolára való<br />
engedélyt kértek; ezt meg is kaptak, de a létrejött<br />
iskola kezdetben nagyon gyengén működött.<br />
Az utolsó <strong>zsidó</strong>ellenes zavargások 1858. voltak,<br />
a kormány azonban szigorú parancsot adott ki ós<br />
azonnal rendet teremtett. A <strong>zsidó</strong>k most már<br />
zavartalanul élhettek és mindinkább érezhetővé<br />
vált az önálló hitközség alapításának szüksége.<br />
Horschetzky Róbert, a vallásos gyülekezet elnöke<br />
1857. kérvényt nyújtott be a hitközség alapításának<br />
engedélyezése végett ós miután kimutatta,<br />
hogy hányan tartoznak a soproni községhez,<br />
megkapták az engedélyt s a bizottság megalakult.<br />
Az első elöljárók Horschetzky Róbert.<br />
Zappert Miksa, Meller Miksa, Kohn Salamon és
Sopron — 800 — Sopron<br />
Dux Mózes Áron voltak. Ekkor azonban temető,<br />
rabbi éa állandó zsinagóga még mindig nem<br />
volt. Az ima-összejöveteleket különböző bérelt<br />
lakásokban tartották. Miután 1862. a temető<br />
helyre vonatkozó kérelmet a városi tanács ismét<br />
visszautasította, a hitközség vezetősége elhatározta,<br />
hogy önerejükből fognak temetőt létesíteni.<br />
Összegyűjtötték a szükséges pénzt és 1869.<br />
megvették az ú. n. «Leimsieder»-telket, ahol a<br />
mai <strong>zsidó</strong> temető áll. Ugyanebben az évben alakult<br />
meg a Chevra Kadisa, amely ma Léderer<br />
Sándor vezetése alatt áll és 90 taggal bir. A hitközség<br />
már 1868. szükségét érezte egy lelkipásztornak<br />
és Alt Lázárt bízta meg, aki Rehberger<br />
A. dájánnal együtt végezte a rabbi-teendőket.<br />
Működésével azonban nem voltak megelégedve<br />
ós 1872. elbocsátották. Ekkor a hitközség<br />
20 évig rabbi nélkül maradt, ami azzal magyarázható,<br />
hogy a templom- és iskolaépítéssel volt<br />
elfoglalva és ez a munka minden erejét lekötötte.<br />
Az emancipáció (1. o.) utáni emlékezetes<br />
kongresszus következtében a tagok egyrésze kivált<br />
és megalapították az orthodox hitközséget.<br />
De az anya-hitközség sem fogadta el a kongresszusi<br />
szabályzatokat és megmaradt régi statusquo-ante<br />
alapon. A templomépítés eközben<br />
nagyon lassan haladt s egy szerencsétlen véletlen<br />
jött a hitközség segítségére. Rosenfeld Jakab,<br />
a hitközség legnagyobb jótevője az Asehaffenburg<br />
melletti vasúti szerencsétlenségnél életót<br />
veszítette és a katasztrófa helyén végrendeletet<br />
készített, amelyben 20,000 forintot a soproni<br />
hitközség javára hagyományozott. Ebből az<br />
összegből és a tagok járulekaiból épült fel a mai<br />
templom 1876., amelyet nagy ünnepélyességgel<br />
Jelűnek Adolf bécsi rabbi avatott fel. 1884-ben<br />
befejeződött az iskola felépítése is. amelyhez 400<br />
forinttal Széchenyi László gróf is hozzájárult.<br />
Az iskola mindinkább magyarosodni kezdett és<br />
1893. rendszeresítették a magyar nyelvoktatást. A<br />
jótékonyság gyakorlását különböző, e célból alakult<br />
egyesületek végezték és végzik ma is.<br />
1863-ban megalakult a Nőegylet, később a<br />
Betegségéi yző Egylet, a szegény gyermekek felruházásával<br />
foglalkozó Fillér-Egylet és a szegény<br />
diákok támogatására szolgáló Deáksegélyző<br />
Egyesület. 1892-ben a rabbiszék betöltése<br />
végett meghívták Spira Jakab és Büchler<br />
Adolf rabbikat. Mindkét jelöltnek voltak párthívei<br />
és az ellentétek annyira kiélesedtek, hogy<br />
legjobbnak látták mindkettőtől elállni. A választást<br />
bizonytalan időre elhalasztották és csak<br />
1894. tartották meg, amidőn szinte egyhangúlag<br />
megválasztották Pollák Miksát (1. o.), aki ma is<br />
a hitközség élén áll. A hitközség lélekszáma kb<br />
1500, családszám 250 körül van, 308 adófizető<br />
taggal. Foglalkozásuk: 120 kereskedő. S nagykereskedő,<br />
36 köztisztviselő, 30 magántisztviselő,<br />
20 magánzó, 19 orvos, 17 iparos, 13 ügyvéd,<br />
6 tanító. 4 nagyiparos, 4 vállalkozó, 4 mérnök,<br />
3 más szabad pályán, 2 író, 2 katona, 1<br />
gazdálkodó és 19 egyéb, 10 közadakozásból él.<br />
Évi költségvetés 32,906 pengő, amiből 30,000<br />
pengőt hitéleti, szociális és fllantropikus célokra<br />
költenek. Anyakönyvi területéhez tartoznak a<br />
soproni járás községei. Az iskola tantestülete:<br />
Lantos Jakab igazgató, Hoffner Júlia és Weinberger<br />
Ernő tanítók. A világháborúban 356-on<br />
katonáskodtak és 23 hősi halált halt. A hitközség<br />
tagjai közül többeknek nagy szerepük van a<br />
gyáripar kiépítésében. A következő vállalatok<br />
vannak <strong>zsidó</strong>k kezében: Hacker Lipót és Fia,<br />
Schwartz Viktor téglagyárak, Maier Leo. Eisenmann<br />
és Reisz, Walter Kürt textilgyárak, Jacobi<br />
Sándor szivarkahüvelygyár. A hitközség mai<br />
vezetősége: Pollák Miksa főrabbi, Schöi berger<br />
Gusztáv elnök, ifj. Hacker Lipót és Mitzger<br />
Salamon alelnökök, Schiller Vilmos pénztárnok,<br />
Scheiber Samu, Strausz Jakab és Weisz Henrik<br />
templomgondnokok, Német Vilmos iskolaszóki<br />
elnök, Strasser Emil iskolaszéki alelnök, Kemenes<br />
Aladár hitközségi ügyész, Léderer Sándor és<br />
Kerpel Ignác iskolaépületi gondnokok, Nagy<br />
Ferenc, Krausz Mihály éa Spitzer József elóljárósági<br />
tagok, Horvát Rezső jegyző.<br />
Az orthodox hitközséget a hitközségből 1873.<br />
kivált 48 tag alapította meg. Még a megalakulás<br />
évében rabbit választott a hitközség Grünwald<br />
Manó (1. o.) személyében, aki 55 év után ma is<br />
a hitközség élén áll. A hitközség első elnöke<br />
Pollák Salamon volt, akit Fuehs Vilmos, Gellis<br />
Miksa, Frischmann Jakab, Wittmann Károly,<br />
Klaber Károly, Fuchs Jónás, Klaber Adolf, Klaber<br />
Ödön, Ullmann Henrik, Rosenberger Béla,<br />
Schiff Ödön, Friedmann Izidor, végül pedig<br />
Weiler Béla követett az elnöki székben. A kiváló<br />
és lelkes vezetőknek tulajdonítható, hogy a<br />
hitközség gyors tempóban fejlődött, tagjainak<br />
száma csakhamar megkétszereződött s olyan,<br />
intézményei létesültek, amelyek gondosan őrködnek<br />
a hagyományok felett. 1874-ben létesült<br />
a Talmud Tóra iskola, amelyet a hitközség csak<br />
szubvencionál, de magánosok tartanak fel. A<br />
Talmud Tóra 1923. új, modern berendezésű hajlékba<br />
került, melyet Goldschmied Szigfried kezdeményezésére<br />
önkéntes adományokból létesítettek.<br />
Az iskolának ma három tanítója van s növendékeinek<br />
száma 80. 1890 —91-ben épült a hitközség<br />
nagy temploma. A 23,800 forintos építkezési<br />
költséget a hitközség kölcsön útján fedezte.<br />
1911-ben rituális fürdőt és pászkaházat<br />
épített a hitközség, ugyanakkor és ezután is<br />
többször próbált elemi népiskolát létesíteni, de<br />
nem sikertilt, úgy hogy a gyermekek a statusquo<br />
hitközség iskoláját látogatják. 1912-ben<br />
Klauber Győző nagy adománya segítségével<br />
külön temetőt létesítettek. 1917-ben alakult meg<br />
a jesiva, amelynek Poser Simon a vezetője és<br />
hallgatóinak száma kb. 50. A hitközség intézményei<br />
: a Chevra Kadisa, melynek elnöke<br />
Friedmann Vilmos, alelnöke Bienenfeld Benő,<br />
a Talmud Tóra, melynek elnöke Goldschmied<br />
Szigfried, alelnöke Schischa Simon, a felnőttek<br />
talmudi és biblia oktatására szolgáló Sász<br />
Chevra, melynek elnöke Bienenfeld Dezső, alelnöke<br />
Fleischmann Samu, előadó rabbija Mttller<br />
Lajos. Ezenkívül van még egy Nőegylet,<br />
melynek Schiff Izidorné az elnöke és Steiner<br />
Miksáné az alelnöke, egy Bikur Cholim betegsególyzőegyesület,<br />
mely Breuer Ignác elnöklete<br />
alatt működik és egy Tif eresz Bachurim egyesület,<br />
mely a héber kultúra ismertetését tűzte ki cél-
Sor habor 801 Spira<br />
jául. A hitközség tagjai közül Weiler Béla elnök Debrecenben, a szolnoki, békéscsabai és kolozsvári<br />
városi ügyész, a társadalmi életben is előkelő (nyári) színházak épületei. A szegedi zenepalota<br />
szerepet játszik. Ipari vállalkozásokat létesítet tervpályázatán Márkus Gézával együtt I. dijat<br />
tek: Steiner József (téglagyár), Steiner Gyula és nyert 1910. F.R<br />
Emil (ugyancsak téglagyár); mindkét üzem nagy Spiegler Gyula Sámuel, rabbi, szül. Balassaszámú<br />
munkást foglalkoztat. A hitközség 50,000 gyarmaton 1838., megh. Budapesten. Tanulmápengős<br />
évi költségvetéssel dolgozik, melyből nyait Brünnben, Prágában, majd Budapesten vé<br />
8000 pengőt fordít szociális és íllantropikus cégezte, később itt iskolát nyitott. Nevezetesebb<br />
lokra. A hitközség történetét Pollák Miksa írta művei: PhilosophischeSeflexionenüberdieisra-<br />
meg: A <strong>zsidó</strong>k története S.-ban c könyvében. elitische Eeligion (Kassa, 1860); Vádirat a<br />
A hitközség lélekszáma kb. 1100, a családok vérvád ellen (Kassa, 1883); Héber bölcsészet<br />
száma 225, adót 209-en fizetnek. Foglalkozás (Budapest, 1885); Die Phüosophie der Kabbala<br />
szerint; 12 nagykereskedő, 1 tanító, 124 keres (Lipcse, 1886); Die Geschichte der Phüosophie<br />
kedő, 2 ügyvéd, 2 munkás, 4 nagyiparos, 1 orvos, des Judenthums (Lipcse, 1890); Die Unsterfa<br />
16 magántisztviselő, 2 vállalkozó, 14 iparos, 12 lichkeit der Seele (Lipcse, 1895). Megírta né<br />
magánzó és 19 egyéb. A hitközség mai vezetőmetül a magyarok és szabadságharcuk történetét.<br />
sége : Grünwald Manó főrabbi, Weiler Béla el Spielberger, 1. Leó, író, szül. Kassán 1898.<br />
nök, Schischa Simon alelnök, Feigelstock Mór Megjelent munkái: Gól (novellák, Kassa, 1921);<br />
pénztáros, Friedmann Izidor ellenőr, Müller Fü Dybuk (fordítás Lányi Menyhérttel együtt, Kassa,<br />
löp és Goldschmied Ede templomi elöljárók. 1924); Zsidó építők (tanulmány, Prága—Kassa,<br />
Sor habor, legendás, mitikus állat. Hatal 1926). Önálló irodalmi munkákon kívül szorgalmas<br />
étvágyú ökör, mely naponta egy hegynyi masan fordítja magyarra a jiddis és héber írókat.<br />
legelőt legel le. A legenda szerint ebből az állatból Több jiddis színdarab az ő fordításában került<br />
fognak enni egykor az igazak a túlvilág isteni színre a szlovenszkói és ruszinszkói magyar szín<br />
lakomáján. v. M. házakban. E <strong>lexikon</strong> munkatársa.<br />
Sós,l.Aladár, építész, szül. Temesvárott 1887. 2. S. Mór, ügyvéd, szül. Kassán 1892 okt. 22.<br />
Tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte, Jogi tanulmányait Kassán és Budapesten végezte<br />
utána a magyar államvasutaknál főmérnök volt. és u. o. szerzett doktorátust. Jelentős szerepet ját<br />
Több pályázatot és a mérnökegyleti ösztöndíjat szik Kassán a <strong>zsidó</strong> társadalmi mozgalmakban.<br />
nyert. Mint szakíró és lapszerkesztő is működött. A Joint ötös' választmányának és az Országos<br />
A legutóbbi években Jakab Dezső építésszel (1. o.) Cionista Szervezet központi bizottságának tagja.<br />
társulva dolgozik. F. B. Mint a Zsidó Párt képviselője öt éven át volt a<br />
2. S. Géza, szobrász, Salten Félix (1. o.) író fivére, Kassa város képviselőtestületének tagja, mely<br />
szül. Bécsben 1870., megh. Budapesten 1918. Fő idő alatt <strong>zsidó</strong> érdekek védelmében hasznos munleg<br />
állatszobrokat mintázott jellegzetes mozdulakát fejtett ki.<br />
tokban. Iskoláit Budapesten járta, művészi tanul Spielmann Zsigmond, író, szül. Csaezán<br />
mányait a bécsi akadémián végezte. Itthon előbb 1862 szept. 3. Kiadta a Volapük Almanach-ot<br />
Zala Györgynél segédkezett a millenáris emlék és a Volapük grammatika-*- (Die Weltsprache<br />
művön, majd önállóan dolgozott és a Műcsarnok Volapük, Leipzig). Elnöke volt a bécsi tudomában<br />
állított ki. Később Buenos Airesba vándorolt nyos világnyelv társaságnak.<br />
ki, ott nem tudott érvényesülni és visszajött, F. B. Spira, 1. Cevi Elimelech, rabbi., megh. 1841.<br />
Sovevim névvel jelezzük ama böjtnapokat, Előbb Ribatits, Strizev, Holisitz ós Dinov len<br />
melyeket a szökőévekben tart a zsinagóga gyergyelországi községekben rabbiskodott. Innen kemekbetegségek<br />
elkerülése végett. Nevét onnan rült <strong>Magyar</strong>országra, a munkácsi hitközség élére.<br />
nyerte, hogy ezeket a böjtöket ama hetek hétfőin Öregségére visszatért Dinovba. Megjelent müvei:<br />
tartják, melyeknek szombatjain a következő heti Bené Jiszoszchor, Májon Ganim, Igro Deszakaszok<br />
olvastatnak fel: Semósz, voéró, bó, pirko, Derech Pikudecho, Igro Dekalo, Magid,<br />
besálách, Jiszró, mispotim, terumó, tecave. E sza Réach Dudoim, Vehejé Berocho, Derech Ldovak<br />
kezdő betűi adják a S. szót; ezért röviden e szecho, Kelé Horoim, Devorim Nechmodim és<br />
napokat S. böjtnek nevezik. Ha a hétfő újholdra, Berocho Mesulesesz homiletikus és kabbalisz-<br />
vagy más böjtöt kizáró napra esik, akkor csütikus könyvek, Hag'ohosz Meharco jegyzetek a<br />
törtökön böjtölnek. L. Böjtnapok.<br />
Zoharhoz, Likuté Meharco bibliamagyarázatok,<br />
Spiegel, l. Ármin, rabbi, szül. Korneuburgban Ghidusé Meharco glosszák Megilla traktátus-<br />
(Alsó-Ausztria) 1883 jan. 28. 1898-1909-ig volta hoz. Könyveit a konzervatív és főleg a chásszi-<br />
budapesti Rabbiképző növendéke. 1910-ben .avatdikus <strong>zsidó</strong>k körében mindenhol ismerik és<br />
ták rabbivá, 1924. bölcsészdoktorrá Budapesten. tanulják. T. I.<br />
1910-ben Szarvas, 1911 óta esztergomi főrabbi. 2. S. Cevi Hirsch, rabbi, megh. 1913. 1893-ban<br />
Fő müve: József ibn Kaszpi Gerór Hakeszef c. a munkácsi hitközség élére került atyja, S. Sala<br />
logikájának előszava és bevezetése (Budapest mon (1. o.) utódjául. Rendkívüli tudása magába<br />
1924). F. D. ölelte a talmudi és a kabbalisztikus tudományok<br />
2. & Frigyes, építész, szül. Budapesten 1866. minden ágát. Olyan szent hírében állt, hogy töme<br />
Tanulmányait a műegyetemen végezte 1887. Szágesen zarándokoltak hozzá a hívek az egész ormos<br />
bérházat épített Budapesten, melyeken a legszágbél. Konzervativizmusában a legintranzigenújabb<br />
építészeti törekvéseket igyekezett érvényesebb volt ós a modern viseletűeket nem tűrte meg<br />
síteni. Építkezései között megemlítendók: a Ker. a környezetében. Munkái közül a leghíresebb a<br />
és Iparkamara s a Fémipari Szakiskola épületei Darké Tesuvo c. könyve, amely a Jore Deá-nak<br />
Zsidó Lexikon. 51
Splro 802 Spitzer<br />
kommentárja. Egyéb művei: Beér Lachaj Hói,<br />
Zóhár-rnagyarázat, Cevi Tiferesz responsutnok,<br />
Tiferesz Boriim és Darké Emuno. T. I.<br />
3. S. Jakab, rabbi, szül. Homonnán (Zemplén<br />
vm.) 1864 júl. 3. 1881—91-ig volt a budapesti<br />
Rabbiképző növendéke. 1890-ben avattak bölcsészdoktorrá<br />
Budapesten, 1892 pedig rabbivá. Két<br />
évig Bisenz rabbija, 1894 óta Máhrisch-ostraui<br />
főrabbi. F. D<br />
4. S. Lázár, rabbi, szül. Strzyzovban 1868. Híres<br />
rabbi-családból származik. 1902-ben a munkácsi<br />
hitközség rabbikollégiumának főnökévé (ros<br />
bészdin), majd 1913. a hitközség főrabbijává<br />
választották. Igazgatója a munkácsi nyilvános<br />
rabbiiskolának. Megjelent munkái: Minchász<br />
Elózor (responsumok 3 köt); Osz Chajim Vesó-<br />
Iqm; Chamiso Máamorosz ; Zichron Óadikim ós<br />
Olasz Tomid. T. I.<br />
5. S. Salamon, rabbi. szül. Lengyelországban,<br />
a Przemysl közelében levő Ribatits községben<br />
1832., megh. 1893. Nagybátyjánál, S. Cevi Elimelechnél<br />
(1. o.) nevelkedett. 1857-ben a strizevi<br />
hitközség rabbija lett, ahol 25 éven át működött.<br />
1882-ben elfoglalta a munkácsi rabbiszéket és<br />
nagy erővel terjesztette a chásszidizmust a<br />
magyarországi <strong>zsidó</strong>ság kőzött. A Talmudban ós<br />
a kabbalában nagy jártassággal bírt és gyakran<br />
fordultak hozzá tudományos kérdésekkel. Fia és<br />
unokája művében jelentek meg egyes responsumai<br />
Sém Slomo címmel. T. L<br />
6. S. Salamon, rabbi, szül. Homonnán 1865<br />
nov. 20. Rabbi-oklevelét a berlini Hildesheimerf<br />
éle intézetben szerezte. Verbász Kulán, Losoncon<br />
volt rabbi, 1898 óta a miskolci hitközség rabbija.<br />
1923 júl. 8-án a hitközség ós a város társadalma<br />
melegen ünnepelte 25 éves lelkészi működésének<br />
jubileuma alkalmából. Munkái: Die Eschatologie<br />
der Juden nach Talmud und Midras (Berlin,<br />
1889); Egyházi beszéden (Miskolc, 1905).<br />
Spiro Ede, festő, szül. Pozsonyban 1790 körül,<br />
megh. Bécsben 1856. Egy Apponyi gróf lett rá<br />
figyelmessé Pozsonyban és küldte Olaszországba<br />
1820 körül. Rómában festette Hágár a pusztában<br />
c. képét ós 1825. küldte haza Esterházy Miklós<br />
grófnak <strong>Magyar</strong>ország és Erdély egyesítése c<br />
képének vázlatát, mely az 1839. festett Asztrik<br />
püspök átveszi a pápától az Istvánnak szánt<br />
koronát c. kép mellett az első magyar történeti<br />
képek egyike. A 30-as évek elején Pozsonyba tért<br />
vissza, hol arcképeket és oltárképeket festett.<br />
1835-ben Bécsben telepedett le, ahol Judith Holofernes<br />
fejével; Fonó olasz parasztasszony ;<br />
Alvó zarándoknö; Kovácsműhely Rómában;<br />
a Madonna virágünnepe Genzanoban c. képeit<br />
mutatta be 1834. rendezett kiállításán. Pesti ki<br />
állításokon a 40-es években átlag 100 — 150 forintjával<br />
árulták képeit F. B.<br />
Sipitz, 1. Áron Halévi, rabbi, megh. Holicson<br />
1816. 1799—1811-ig Prosznic község rabbija<br />
volt. Innen Trencsénbe ós később Holicsra került.<br />
Homiletikus magyarázatai vejének, Zivebner<br />
(Sehag) Ábrahámnak (1. o.) Öhel Avrohom c.<br />
könyvéhez csatoltan jelentek meg Bész Aharon<br />
címmel. T. I.<br />
2. S- Izsák, rabbi a XVIII. században, szül. Nikolsburgban<br />
s 1745-ben Berlinben adte ki Bir-<br />
chasz Jerhiel c. müvét, amely a Tóra öt könyvéhez<br />
tartalmaz aggadikus fejtegetéseket. Ezenkívül<br />
maradt egy müve Biur Jicchok címen (Brünu,<br />
1790). Halála után fia, S. Izrael adta ki a peszachi<br />
Haggadához írt magyarázatokat, melyhez S. unokájának,<br />
S. Jechiel Micháel hőgyószi rabbinak<br />
Peri Éc c. müve van csatolva. T. I.<br />
3. S. Jechiel Michael, rabbi, megh. Hőgyószen<br />
1790. Kiadta atyjának S. Izsák bonyhádi rabbinak<br />
Biur Éc c. művét (Brünn 1790) és ehhez<br />
hozzácsatolta bevezető tanulmányát. Kéziratban<br />
több müve maradt meg. T. L<br />
4. S. Jicchok Halévi, rabbi, szül. Nikolsburgban,<br />
megh. Bonyhádon 1768. Korán Berlinbe került.<br />
Tóra-kommentárjának címe: Birchasz Jicchok,<br />
1746. jelent meg Berlinben. Kevéssel könyvének<br />
megjelenése után választották meg Bonyhádra<br />
rabbinak. Itt működött egészen haláláig. Posthumus<br />
műveként adták ki Hagada-kommentárját,<br />
Brünnben, 1789. jelent meg. T. i.<br />
5. S. Meir, baranyai megyés főrabbi a XVIII.<br />
sz.-ban, szül. Nikolsburgban, megh. a század vége<br />
felé. 1870-ben jelent meg Koszisz Lamoór c.<br />
műve, melyhez Chajesz Gerson akkori nagymartom,<br />
későbbi nikolsburgi országos főrabbi írt<br />
ajánlatot. Sénon Hamoór c. műve, amely rituális<br />
kérdéseket tárgyal, 1792. Bécsben jelent meg.<br />
6. S. Móritz; amerikai rabbi, szül. Békés-Csabán<br />
1848 okt. 14. A prágai egyetemen tanult s<br />
egyszersmind az ottani jesiván is, ahol Tebelesz<br />
Juda rabbitól kapta rabbikópesítésót. 1870-ben<br />
Chicagóban, majd Milwaukeeben, 1878-tól kezdve<br />
St.-Louisban volt rabbi. Állandó munkatársa volt<br />
az American Israelite, a Deborah lapoknak s<br />
egyideig szerkesztette a Jewish Tribünét, majd<br />
a Jewish Voiceot. B. a<br />
7. S- Mózes, rabbi a XIX. sz. elején, szül.<br />
Óbudán. Prágában ós Nikolsburgban tanult. Veje<br />
volt Österreicher Mózes Árje nagykárolyi rabbinak.<br />
Tudományos levelezésben állott Kunitz Mózes<br />
rabbival, a Hámecaréf szerzőjével. 26 éven át<br />
töltötte be Csengeren rabbi tisztségét.<br />
Spit-eer, 1. Bevjamin Salomon, rabbi, szül.<br />
1810 körül, megh. Bécsben 1893 dec. 5. Veje volt<br />
Szófer Mózesnek (1. o.) s több mint 40 évig a bécsi<br />
Schiffgasseben lévő orthodox hitközség rabbija<br />
volt. Türelmetlen ellenfele volt a bécsi nagy hitközségnek,<br />
melynek reformjait nem bocsátotta<br />
meg. Responsumait, prédikációit és talmudi jegyzeteit<br />
veje, Baer-Kohen Joseph adta ki Tikun<br />
Selomó címen (1892).<br />
2. S. Benjámin Salomon, ószakamerikai tengerészkapitány,<br />
szül. Óbudán 1774., megh. Bécsben<br />
1820. Jómódú szülei a József császár-féle<br />
türelmirendelet idején Pestre költöztek. A hitközség<br />
elöljáróvá választotta meg S. atyját, Goetzl-t,<br />
aki később egész vagyonát elvesztette. S. addig<br />
se tanult, amíg jólétben élt, elszegényedvén,<br />
házalókereskedő lett. Később kivándorolt s előbb<br />
Prágában ólt, majd Németországban, végre Hamburgban<br />
nagy nyomora miatt beállott matróznak.<br />
Kétszer körüljárta az egész földgömböt, majd<br />
New-Orleansban telepedett le s itt kapitány lett<br />
és önállóan vezetett kereskedelmi hajóival az<br />
afrikai északi-és nyugati partokon folytatott kereskedést.<br />
Tíz évre rá, hogy kivándorolt, 1808.
Spltzer — 803 — Sport<br />
már sokszoros milliomos volt és visszatért Pestre,<br />
ahol azonban visszaéltek becsületességével, hamis<br />
ajánlatokkal becsapták és kizsarolták. Erre újból<br />
elment tengerészkapitánynak és egy tízágyús<br />
hajót vezetett Marokkóba, de hajótörést szenvedett<br />
ós egy összeütközésnél súlyosan megsebesült.<br />
1820-ban újra visszatért Bécsbe, majd ismét Amerikába<br />
készülődött, hogy ottani ingatlanait értékesítse,<br />
de váratlanul szélütést kapott. Sírja a<br />
bécsi <strong>zsidó</strong>temetőben van. V. ö. Beich, «Beth—El»<br />
1860. IV. f. 8. R.<br />
3. S. Emánuel, festő, szül. Pápán, 1844., megh.<br />
Wagingban (München mellett) 1919. Atyja Pápán<br />
földbirtokos volt S.öt évet töltő ttPárisban és aL'art<br />
pour tous folyóiratnak készített rajzokat. 1869.<br />
Münchenbe költözött, aholWilhelm v. Diez iskolájába<br />
járt. Hírnevét Münchenben festett humoros<br />
erősen, novellisztikus élű, nagy életképeivel<br />
szerezte. 1870-80 között a Fliegende Blátternek,<br />
a 90-es években pedig az Über Land und Meernek<br />
rajzolt és feltalált egy sokszorosító eljárást<br />
(Spitzer-tipia). Régebben a Műcsarnok tárlatain<br />
is kiállított. Élete utolsó éveiből valók azok a<br />
képek, melyeket 1919. mutatott be a müncheni<br />
Kunstvereinban ós amelyeken már mint az impresszionista-festés<br />
egyik előfutárja mutatkozott.<br />
E képekből egész sorozatot Nemes Marcell (1. o.)<br />
a Szépm. Múzeumnak ajándékozott. P. B.<br />
4. S. Frederic(Sámuel), francia műgyűjtő, szül.<br />
Pozsonyban 1814., megh. Parisban 1890. Atyja<br />
temetőcsősz volt s ő Bécsbe ment, ahol 1848.<br />
önként belépett a hadseregbe, amellyel Itáliába<br />
került. Visszatérve, megkezdte a 'műgyűjtést.<br />
Egy potom áron vásárolt Dürer-festménnyel megalapította<br />
szerencséjét. Londonba, majd Parisba<br />
ment és régi fegyverek gyűjtésével kezdett foglalkozni.<br />
Évek múlva óriási fegyvergyűjteményét<br />
a bécsi Rothschild báró vette meg félmillió<br />
frankért. Másnemű gyűjteményéért Gambetta<br />
6 millió frankot ajánlott fel s a megvásárolt<br />
gyűjteményből állami muzeumot létesítettek,<br />
melynek életfogytiglan való igazgatója S. volt.<br />
Gyűjteményének jegyzéke, a Catalogue de la<br />
Collection Spitzer (3. vol. 1887), maga is érték<br />
s bolti ára 1200 fr. volt. & R.<br />
5. S. Henrik, orvos, író, szül. Keszthelyen<br />
1840., megh. a 90-es években. A budapesti egyetemen<br />
tanult és 1864. lett orvos. Sokáig élt Törökországban,<br />
ahol az orosz-török háború idején törzsorvosi<br />
minőségben szolgált. Később Nagyváradon<br />
volt kórházi főorvos, majd a biharmegyei Nagyherekibe<br />
vonult vissza. Élénk és tartalmas visszaemlékezést<br />
írt Törökországi élményeim címmel<br />
(2 köt. 1879).<br />
6. S. Ignác, filantróp, szül. 1840., megh. Aradon<br />
1909. Előbb Aradon, azután Bécsben tanult,<br />
majd Aradra való visszatérése után atyja<br />
üzletébe lépett. Végrendeletiig 2.000,000 K-t<br />
hagyott jótékony- ós kultúrcólokra. Aradon utcát<br />
neveztek el róla. sz. L<br />
7. S. József, ügyvéd, szül. Szentkereszten 1883<br />
dec. 14. Iskoláit Kassán és Iglón végezte. Megalapította<br />
a Melissza cukorkagyárat Kolozsvárott<br />
és a Ttizifaforgalmi részvénytársaságot. Szerkesztette<br />
néhány évig a Kolozsvári Friss Újság c.<br />
napilapot. I<br />
8. S. Leo, egyetemi tanár, filológus, szül. Pozsonyban<br />
1887. Tanulmányait Pozsonyban, részben<br />
Budapesten, majd Bécsben végezte. Utóbbi<br />
helyen tett doktorátust és u. o. lett a román nyelvek<br />
magántanára, majd ugyanilyen minőségben<br />
a bonni egyetemen tanított, 1926 óta pedig<br />
Marburgban az összehasonlító román nyelvészet<br />
nyilvános rendes tanára. Mint összehasonlító nyelvész<br />
nem csupán a szavak eredetének ós fejlődésének<br />
vizsgálata val, hanem a nyelv és stílus<br />
egész kialakulásával és azok lelki tényezőinek<br />
kutatásával foglalkozik. Munkatársa a legtöbb<br />
nagyobb német filológiai folyóiratnak s azonkívül<br />
a <strong>Magyar</strong> Nyelvőrnek is. Főbb müvei: Die Wortbildung<br />
als stilistisches Mittel (1910); Fremduvrterschatz<br />
und FremdvöIkerhass(1918); Über<br />
einige Wörter der Litbessprache (1918); Barbusse<br />
(1920); Die Umschreibung des Beqriffes<br />
Hunger im Italienischen (1920); Itahenische<br />
Kriegsgefangenenbriefe (192); Italienische Umgangssprache<br />
(1922).<br />
9. S. Sámuel, rabbi és kultúrtörténész, szül.<br />
Keszthelyen 1839., megh. Eszéken 1896. Atyja,<br />
aki Keszthelyen volt rabbi, Jom-Tob Lipman<br />
Heller családjából származott. S. Prágában tanult<br />
8 1856-tól Eszéken volt főrabbi. Müvei:<br />
írta: Das Heer- und Wehrgesetz der altén<br />
Israeliten, Griechen und Rörner (1869); Die jüdische<br />
Ehe (1869); Die jüdische Gemeindeordnung<br />
(1873); Das Mahl bei den altén Völkern<br />
(1878): UrheimischinslavischenLándern(1880);<br />
Das Jubilaum in wörtlicher und historischer<br />
BeleucMung (1882); Das Blutgespenst aufseine<br />
wahre Quelle zurückgefúhrt{l883);Dasreligiöse<br />
Bedenken o. Kann man d. Eid vor einem Andersglaubigen<br />
ablegen ? (1883); Über Baden und Báder<br />
bei den Altén (1883); Die JJhr bei den Altén<br />
(1885); Ö6er Sitté und Sitten der altén Völker<br />
(1886); Der Brief bei den altén Völkern (1893).<br />
Sport. A magyar <strong>zsidó</strong>k társadalmi egyenjogúsítását<br />
követő időre esik a S. feléledésének korszaka<br />
<strong>Magyar</strong>országon. A 90-es ó vekben már résztvesznek<br />
a S.-életben a <strong>zsidó</strong>k is, az ország összlakosságához<br />
mérten eléggé jelentős mértékben.<br />
Fontos munkát végeznek egyrészt mint szervezők,<br />
másrészt mint aktív S.-emberek és sikereikkel<br />
rácáfoltak arra az elfogult teóriára, amely<br />
a <strong>zsidó</strong>k testi satnyaságát, fizikai teljesítményre<br />
való alkalmatlanságát igyekezett bizonyítani. A<br />
S.-oló tömegben nehéz szemmel tartani a <strong>zsidó</strong><br />
atléták ós organizátorok munkáját és érdemeit,<br />
mert éppen a S. területén nem tartották soha<br />
számon a vallási hovatartozást. Mégis a rendelkezésre<br />
álló adatok szerint különvéve a S. ágakat,<br />
megvilágítjuk a magyar <strong>zsidó</strong> atléták működésót<br />
(1. Atlétika; Birkózás; Futbal; Kerékpár,<br />
Úszás; Torna;Vívás alatt). A S.-oló <strong>zsidó</strong> ifjak<br />
legkiválóbbjai megszerezték a legjobb magyar<br />
kardvivó és a legjobb magyar birkózó címek<br />
mellé nem egyszer a világbajnokságot is és igen<br />
sokan nemzetközi versenyeken szereztek győzelmet<br />
a magyar színeknek. Többen a S. adminisztrációjában<br />
játszottak jelentős szerepet (1. Brüll<br />
Alfréd; Fischer Mór ; Hajós Alfréd ; Hajdú<br />
Marcel). Elenyésző kis számban vannak azok a<br />
S.-egyesületek, amelyek tagjaik közé nem fogad-<br />
öl*
Stár mechirasz choméc 804 Statusquo-ante<br />
nak be <strong>zsidó</strong>kat. Budapesten egy olyan egyesület<br />
van, amely viszont kifejezetten <strong>zsidó</strong> egylet (1.<br />
Vivő és Atlétikai Club). F. P.<br />
Stár mediirasü. choméc. A kovászos eladásáról<br />
készített adásvételi szerződés peszach<br />
előnapján. Az erre vonatkozó talmudi rendelkezés<br />
a Szentírásnak erre a versére támaszkodik:<br />
«Ne láttassék semmi kovászos a hét napokon át<br />
minden határodban)) (Deuter. 16. 4). A Talmud<br />
szó szerint votte e vers értelmét és nemcsak a<br />
kovászos élvezetét, de birtokban tartását is megtiltotta<br />
a peszach egész idejére, sőt a felhasználását<br />
sem engedte meg, ágy hogy még elajándékozni<br />
sem szabad és állatetetósre is alkalmatlan. Az idők<br />
során érezni kezdték, hogy a túlszigorú tilalom<br />
gazdasági nehézségeket okoz. Mindannak a birtokon<br />
kívül való helyezése, ami a choméc fogalma<br />
alá esik, sok esetben keresztülvihetetlennek bizonyult,<br />
mert súlyos anyagi károk származhattak<br />
belőle. Az élethez való alkalmazkodás törvényének<br />
nyomása alatt tehát az a szokás alakult ki,<br />
hogy a chómócot peszach előtt formálisan más<br />
vallásuaknak kell eladni, még pedig szerződós<br />
mellett; peszach után az ügyletet visszacsinálják.<br />
Az eladást azonban semmi hátsó gondolat, vagy<br />
fenntartás nem kísérheti; de a visszavásárlás meg<br />
van engedve. Minthogy pedig ez a könnyítés azzal<br />
fenyegetett, hogy az ügylet komolysága illuzóriussá<br />
válhatik, a visszavételt ahhoz a feltételhez<br />
kötötték, hogy az eladóra némi veszte sséggel<br />
járjon. P. M.<br />
Stark Lipót, mérnök, szül. Trencsénben 1866.<br />
A budapesti műegyetemet végezte, majd a Ganz<br />
Villamossági Rt.-hoz került, 1893-tól kezdve pedig<br />
Saó Pauloban (Brazília) működött, mint főmérnök,<br />
ahonnan később a <strong>Magyar</strong> Elektromossági Rt.<br />
visszahívta. 1911-ben a Société Anonyme Ottomane<br />
d'Electricité főmérnöke lett Konstantinápolyban,<br />
majd még u. a. évben a budapesti<br />
fővárosi elektromos művek igazgatójául hivták<br />
meg, egyszersmind a <strong>Magyar</strong> Elektrotechnikusok<br />
Szövetsége alelnökévé választotta meg.<br />
Főbb, önállóan megjelent mixnkái: Berechnung<br />
der elektrischen Leitungen J. Herzoggal együtt<br />
(1890); Gebrciuchliche Spavnungen in Wechselstromanlagen<br />
(1897); Maschinenbau und<br />
Elektrotechnik (1898); Blitzableiter mit besonderer<br />
Berücksichtigung landwirtschaftlicher<br />
Gebaude (1903). Később az Elektrotechnika<br />
című szakfolyóiratot szerkesztette hosszabbideig.<br />
Statusquo-ante. A magyarországi izraelita<br />
hitközségek egy része az 1868—69-iki országos<br />
egyetemes gyűlés után nom csatlakozott sem az<br />
egyetemes gyűlés által létesített kongresszusi,<br />
sem pedig az 1871. megalakult orthodox szervezethez,<br />
hanem megmaradt abban a jogállapotban,<br />
amelyben az egyetemes gyűlés előtt a hazai hitközségek<br />
voltak. Abból a tényből, hogy a kongresszus<br />
előtti jogállapotban maradtak, nyerték elnevezésüket.<br />
A S. alapon álló hitközségek egészen1928-ig<br />
abban különböztek a kongresszusi és az orthodox<br />
szervezethez tartozó hitközségektől, hogy számukra<br />
sem a kongresszusi, sem az orthodox szervező<br />
szabályzat nem volt kötelező és nem volt<br />
központi képviseleti szervük. Ennélfogva ezen<br />
hitközségekkel a kormányhatóságok a közigazgatási<br />
hatóságok utján érintkeztek, s felekezeti<br />
választott bíróság hiányában a közigazgatási hatóságok<br />
döntöttek a S. alapon álló hitközségek<br />
vitás ügyeiben. A S. alapon álló hitközségek már<br />
a világháború előtt igyekeztek közös szervezetbe<br />
tömörülni. A külön szervezet létesítésére meglevő<br />
kívánságot nagyban fokozta az izraelita<br />
vallásfelekezet felsőházi képviseletéről szóló,<br />
88,206/1926, sz. VKM. rendelet, amely a S. alapon<br />
álló hitközségeknek a felsőházi tag választásánál<br />
különálló jelentőséget nem adott. Ilyen előzmények<br />
után 1927. megalakult a magyarországi S.<br />
izraelita hitközségek országos szövetsége, amelynek<br />
alapszabályait a vall. és közokt. miniszter<br />
az 1928-iki 35,847/11. számú rendeletével jóváhagyta.<br />
Ennek folytán a S. alapon álló hitközségek<br />
is ma már külön szervezethez tartoznak, amely<br />
szervezetnek legfőbb célja: A magyarországi S„<br />
izraelita hitközségeknek a magyar <strong>zsidó</strong>ság megfelelő,<br />
egységes önkormányzatának mielőbbi elérhetése<br />
érdekében közös erkölcsi és anyagi érdekeik<br />
védelme. A S. országos szövetségnek nem<br />
minden S. alapon álló hitközség tagja s az odavaló<br />
belépés sem kötelező. A szövetség tagjává<br />
csupán az a S. hitközség válik, amelynek közgyűlése,<br />
az összes szavazóképes tagok legalább<br />
kétharmadrészének titkos szavazatával, a szövetségbe<br />
való belépést elhatározta. A kongresszusi<br />
és az orthodox szervezethez tartozó hitközségek<br />
szervezeteikből kiléphetnek és a S. szövetséghez<br />
csatlakozhatnak. Az erre vonatkozó hitközségi<br />
határozat azonban különös alakszerűségeket kivan<br />
meg (1. Hitközségek). A S. szövetség képviseli<br />
a kebelébe tartozó hi tközségeket, ezek összességét<br />
az egyetemes <strong>zsidó</strong>ságot érintő kérdésekben<br />
a kormány hatóságok előtt, közvetíti a m. kir.<br />
kormány és a kebelébe tartozó hitközségek közötti<br />
érintkezést, közvetítőkónt jár el egyes hitközségek<br />
körében előforduló vitás esetek békés<br />
elintézése érdekében és feladata, hogy mindent<br />
megtegyen, ami a magyar <strong>zsidó</strong>k megfelelő egységes<br />
önkormányzatának megvalósítása érdekében<br />
szükségesnek mutatkozik. A S. szövetség<br />
szervei: (1) a naggyűlés, (2) a szövetségi tanács,<br />
(3) az elnökség. 1. A naggyűlés tagjai a szövetséghez<br />
tartozó önálló hitközségek rabbijai és a<br />
hitközségek elnökei. Ezenkívül minden hitközség<br />
a választói névjegyzékükbe felvett minden 200<br />
hitközségi tag után egy-egy képviselőt választ a<br />
naggyülésbe. 2. A szövetségi tanács, az elnökség<br />
tagjaival együtt 7 rabbi és 13 világi tanácsosból<br />
áll. A tanácsosok a nagygyűlés tagjai közül<br />
3 évre választatnak. Állásuk tiszteletbeli. 3. A<br />
szövetség elnöksége a következőkből alakul:<br />
a) egyegházi és egy világi elnökből, b) két társelnökbői,<br />
c) két alelnökből, d) két előadóból. A<br />
szövetség elnökségét a nagygyűlés választja és<br />
pedig a társelnökök, az alelnökök és előadók<br />
egyike a világi, a másik a rabbitagok sorából választandó.<br />
A legtekintélyesebb S. alapon álló hitközségek<br />
a debreceni, a nyíregyházai, az egri és<br />
a gyöngyösi hitközségek. A S. szövetség első<br />
egyházi elnöke Lebovits József baranyamágocsi<br />
főrabbi, világi elnöke pedig Fejér Ferenc, a debreceni<br />
izraelita hitközség elnöke volt. M. R.
Stauber — 805 Stetn<br />
Stauber József (nagy doroghi), lapszerkesztő,<br />
szül. Nagy doroghon 1871 febr. 1. A budapesti<br />
tudományegyetemen jogot végzett. Előbb a Szabad<br />
Szó, majd a Pesti Napló belső munkatársa<br />
lett. 1897 óta felelős szerkesztője az Aradi Közlönynek.<br />
Néhány év alatt az újságot a vidék egyik<br />
legnagyobb napilapjává fejlesztette. S. alelnöke<br />
volt aVidéki HirlapírókOrsz. Szövetségének, majd<br />
elnöke az Újságírók Országos Szervezetének.<br />
Később az Aradi Nyomda r.-t. vezetője és az Aradi<br />
Közlöny tulajdonos főszerkesztője lett. 1910-ben<br />
«nagydoroghi» előnévvel magyar nemességet kapott.<br />
Húsz éven át, a háború végóig, választott<br />
tagja volt Arad varos törvényhatósági bizottságának<br />
és ugyancsak választott tagja a román<br />
impérium alatt megalakult első városi tanácsnak.<br />
Lapjában lelkesen támogatja az erdélyi <strong>Magyar</strong><br />
Párt törekvéseit. Sz. L<br />
Steier Lajos, történetíró és publicista, szül.<br />
Liptószentmiklóson 1885 márc. 2. Mérnöknek,<br />
majd jogásznak készült és a budapesti egyetemen<br />
doktorált, aztán lapszerkesztő volt és kimerítően<br />
foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel, főleg a tótkérdéssel..<br />
A szlovák történelem anyagát a Történelmi<br />
Társulat megbízásából ő tanulmányozta a<br />
bécsi levéltárakban. S. a legkomolyabb magyar<br />
történetírók közzé tartozik. Főbb művei: A tótkérdés;<br />
A sajtókamara; Csehek és tótok ; There<br />
is no Gzech Culturein Upper-Hungary; Beniczky<br />
Lajos 1848—49-iki kormánybiztos visszaemlékezései,<br />
jelentései; A tót nemzetiségi kérdés<br />
története és okirattára I—III. k.; Görgey és<br />
Kossuth (1924); Haynau és Paskievics; Az<br />
1849-iki trónfosztásról. Legújabban német nyelven<br />
szélesen megalapozott munkát írt az utódállamok<br />
politikai, gazdasági és nemzetségi viszonyairól<br />
Die Vergewaltigung c. alatt.<br />
Stein, 1. Artúr, ügyvéd, S. Miksa (1. o.) főrabbi<br />
flaf szül. Törökszentmiklóson 1889. Jogi<br />
tanulmányokat végzett és ügyvédi gyakorlatot<br />
folytat Budapesten. 1912 óta szerkesztője a Hagyományé,<br />
<strong>zsidó</strong> felekezeti hetilapnak (l.o.). Nemzetiség<br />
és felekezet c. tanulmánya megjelent 1921.<br />
2. S. Fülöp, orvos, szül. Nyitrán 1868., megh.<br />
Budapesten 1917. Egyetemi tanulmányait Bécsben<br />
végezte és u. o. szerzett doktorátust. Budapesten<br />
előbb a belügyminisztérium közegész-<br />
8é gugyi osztályán, majd az angyalföldi elmegyógyintézetben<br />
működött, utána a Schwartzerf<br />
éle intézet főorvosa volt. Az alkoholellenes mozgalmat<br />
ő indította meg <strong>Magyar</strong>országon 1900 körül.<br />
1901-ben pedig az Angliából kiküldött Mias<br />
Gray-vel megalapította Budapesten a GoodTemplar<br />
Rendet, melynek haláláig előharcosa és szellemi<br />
vezére volt. A GoodTemplar Rendnek Forel<br />
mellett nemzetközi másodelnöke. Érdemeiért kir.<br />
tauácsosi címet kapott. Számos cikket, tanulmányt<br />
írt magyar és külföldi lapokba az alkoholkérdés,<br />
ideggyógyászat és higióna köréből.<br />
Müvei: Az alkohol kérdés mai állása (1910);<br />
Az iszákosság és annak leküzdése (1913).<br />
3. S. Tjudwig, filozófus óa egyetemi tanár,<br />
szül. Erdőbónyén 1859 nov. 12. Középiskoláit<br />
Pápán ós Sárospatakon, egyetemi tanulmányait<br />
Berlinben ós Hallóban végezte s az előbbi helyen<br />
a rabbiszemináriumot is, ahol rabbi-oklevelet<br />
nyert és 1881—83-ig Berlinben működött mint<br />
rabbi. 1886-ban Zürichben, 1891-től Bernben volt<br />
a íl lo zófia egy etemi tanára.1911 - ben lemondott tanszókéről<br />
ós azóta Berlinben él, ahol a Nord undStid<br />
c. társadalomtudományi folyóiratot és az Archiv<br />
für systematische Philosophiet szerkeszti. 8. igen<br />
nagy kiterjedésű tudományos munkásságot fejt<br />
ki. Pontosabb müvei a következők: Die Falaschas<br />
(1880); Die Willensfreiheit bei denjüdischen<br />
Phüosophen des Mittelalters (1882); Berthold<br />
Auerbach (1882); Eduárd Lasker (1883):<br />
Die Psychologie der Stoa (1886); Die Erkenntnistheorie<br />
der Stoa (1888); Leibniz und Spinoza<br />
(1890); Friedrich Nietzsches Wettanschauung<br />
und ihre Gefahren (1893); Das erste<br />
Auftauchen der socialen Frage bei den Griechen<br />
(1896); Die sociale Frage im Lichte der<br />
Philosophie (1897, II. kiad. 1903, IV. kiad. 1923.<br />
Fő munka, franciául és oroszul is megjelent) ;<br />
Die Philosophie des Friedens (1899); An der<br />
Wende des Jahrhunderts (1900); Der Sinn des<br />
Daseins (1904); Der sociale Optimismus (1905);<br />
Die Anfánge der menschlichen Kultur (1906);<br />
Philosophische Strömungen der Gegenwart<br />
(1908); Weltbűrgertum, Nationalstaat und Internationale<br />
Verstandigung (1913); Evolutionary<br />
Optimism (1924). A Műveltség Könyvtárába<br />
Tegze Gy. és Heller Farkas közreműködésével<br />
ő írta a Társadalom c kötetet. Sokáig<br />
Diltheyvel ós B. Erdmannal együtt szerkesztette<br />
az Archiv für Geschichte der Philosophie-t. Ezenkívül<br />
tanári működése alatt kiadta a Bemer<br />
Studien zur Philosophie und Ihre Geschichte<br />
sorozatot, majd újabban a Bibliothek für Philosophiet.<br />
Tagja a <strong>Magyar</strong> Tudományos Akadémiának<br />
is 1899 óta. 8. E.<br />
4. S. Marc Aurél, sir, archeológus, utazó és<br />
orientalista, szül. Budapesten 1862 nov. 6. Szanszkrit<br />
nyelvésznek készült és Bécs, Tiibingen,<br />
Oxford és London egyetemein tanult. 1888-ban<br />
kinevezték az indiai Lahoreba a Punjab-egyetem<br />
könyvtárnokának és az ottani Keleti Szeminárium<br />
igazgatójának, egyszersmind a szanszkrit nyelv<br />
tanára ós a kerület tanulmányi főigazgatója lett.<br />
Egyideig Kalkuttában is működött. Világhírű<br />
archeológus. Kasmírban, a kinai Turkesztánban<br />
és a Góbi Sivatagban eredményes ásatásokat<br />
végzett. Utazásairól írt műveinek egy része magyarul<br />
is megjelent. (Homokba temetett városok ;<br />
Középázsiai utam: Romvárosok Ázsia sivatagjaiban<br />
; Indiából Kínába; Harmadik utam<br />
Belső-Ázsiába, 1913—1916). S. munkássága kiterjed<br />
Eszak-India vallástörténetére, továbbá a<br />
görög-kor maradványaira ós főleg a skíta-uralom<br />
művelődési viszonyaira, valamint a szanszkrit-utáni<br />
indiai nyelvekre és azok paleográfiájára.<br />
Ezek a tudományos művei sorrendben a<br />
következők: Zoroastrian Deities on indoscythian<br />
Goins (1888); Zur Geschichte der Pahis<br />
von Kabul (1893); Kalhanas Bafatarangini or<br />
Ghronicle of the Kinqs of Kashmir (3 voL<br />
text and translation, 1892—1900); Catalogue of<br />
the Sanscrit Manuscripts in the Raqhunatha<br />
Tenvple Library ofHis Highnes the Maharadja<br />
of Jamnu and Kashmir (1884); Detailed Éeport<br />
of an Archeological lour icith the Buner
Stolnbach — 806 — Stelner<br />
Field Force (1898); Memoir on Maps Illustrating<br />
the Ancient Geography of Kashmir (1899);<br />
Afganistan in Avestic Geography (1888); Notes<br />
on Ou-Kong's Account of Kashmir (1896); Serindia<br />
(5 vol: 1909); melyben belsőázsiai útjának<br />
eredményeiről számol be, továbbá The thousend<br />
Buddhas (1921). S. mint kartográfus is a legjelentékenyebbek<br />
közé tartozik, mert a Taklamankán<br />
és Góbi-sivatag, meg a Khüen-Lünhegylánc<br />
ismeretlen vidékeit felvételezte. Tagja<br />
a <strong>Magyar</strong> Tud. Akadémiának, a Magy. Földrajzi<br />
Társaságnak, melynek Lóczy-érmót ő nyerte meg<br />
először, díszdoktora a cambridgei és oxfordi<br />
egyetemeknek és tagja számos külföldi tudományos<br />
akadémiának. A háború alatt megkapta az<br />
angol állampolgárságot és ez alkalommal bárói<br />
rangra is emelték. s. R.<br />
5. S. Mayer Miksa, rabbi, szül. Törökszentmiklóson<br />
1865 aug. 23. 1886-ban törökszentmiklósi<br />
rabbi lett, 1896. a nagyszombati hitközség<br />
élére került, ahol jelenleg is működik. Itt hires<br />
jesivát létesített és nagyjelentőségű irodalmi tevékenységet<br />
fejtett ki. Szerkesztette és irta a<br />
<strong>Magyar</strong> Rabbik c. folyóiratot (1905—10). Egyéb<br />
művei: Hagyomány (1910—15), Evén Hameir,<br />
Jahrbuch Í—1L és Alkalmi Beszédek (1913).<br />
Fontos szerepe van a szlovenszkói <strong>zsidó</strong>ság felekezeti<br />
életében: a szlovenszkói hagyományhű<br />
rabbik egyesületének elnöke és a szlovenszkói<br />
hitközségek szövetségének egyházi feje. S. kiváló<br />
szónok.<br />
Steinbacli, 1. Gusztáv, író, szül. Pozsonyban<br />
1848 febr. 18. Gimnáziumi tanulmányait u. o.<br />
végezte, a filozófiát Bécsben. Ott nyerte jogi és<br />
filozófiai doktorátusát. Előbb a Deutsche Zeitung<br />
és a Neues Pester Journal, 1879. a Neue Freue<br />
Presse szerkesztőségének tagja lett. Müvei: Das<br />
ungarische Strafgesetzbucli; Ungarische Verfassungsgesetze<br />
(1891); Jahrbuch des öffentlichen<br />
Rechts (1907); Franz Deák. Parlamenti<br />
és belpolitikai cikkeket írt. 1889-ben aConcordia<br />
bécsi hírlapírók egyesülete nyugdíjintézetének<br />
elnökévé választotta meg és haláláig ez intézmény<br />
élén maradt.<br />
2. S. József, orvos ós író, szül. Pécsett 1850<br />
jan. 3., megh. 1927. Az egyetemet Bécsben végezte,<br />
ahol egyideig az egyetemi kórház asszistense<br />
volt, majd a tengerészeinél működött, később<br />
gynekológus lettFranzensbadban. Szerkesztette<br />
az Oesterreichisch - Ungarische Badezeitung-ot.<br />
Orvosi működése mellett szépirodalmi<br />
tevékenységet fejtett ki. Idevonatkozó művei:<br />
Heimatsklánqe (1882); Übersetzung von Josef<br />
Kiss, Gedichte (1886); Eiaenes und Fremdes<br />
(1888). Die Stellung der Militarartzte im Oestereichisch<br />
- Ungarische?!, lleeresverbande. Ez<br />
utóbbi Petőfi három költői elbeszélését is tartalmazza,<br />
míg a többieket Alexander Petőfis poetischeWerke<br />
címen 1902-ben adta ki. Ezért a Kisfaludy-Társaság<br />
és a Petőfi-Társaság tagjává választotta.<br />
Steinberg Sámuel, egyetemi tanár, történetíró,<br />
szül. Kőszegen 1857 dec. 16. A gráci egyetemen<br />
tanult és u. o. lett filozófiai doktor 1882.,<br />
1895-ben pedig a bécsi egyetem magántanára.<br />
1901-ben kinevezték a prágai német egyetemre<br />
a történettudományok nyűg. rendes tanárává.<br />
Nagyszámú tanulmányai, amelyek szakfolyóiratokban<br />
jelennek meg, főképpen a XIV.—XVL<br />
századok korát ölelik fel. Főműve: Nuntiaturberichte<br />
aus Deutschland (1897).<br />
Steinberger Lajos (Louis), feltaláló, szül.<br />
Szegeden. Pályáját, mint tájképfestő kezdte. Később<br />
Amerikába ment és ott több technikai találmányávalnagysikert<br />
aratott. Feltalálta az Électroset<br />
ós a Filmoid-Flexoid-Insulost. Chicagóban és<br />
St. Louisban a világkiállításokon több kitüntetést<br />
nyert. Körülbelül 300 találmányát szabadalmazták.<br />
S. igen népszerű ember Amerikában. «Zsidó<br />
Edison» néven emlegetik. Jelenleg Brooklynban<br />
él.<br />
Steiner, 1. Fülöp, festő, szül. Pesten 1812., a<br />
bécsi képzőművészeti akadémia anyakönyve szerint<br />
Kittseen. Tanulmányait Pesten kezdte, 1837.<br />
Münchenbe ment, ahol akkor I. Lajos király<br />
alatt új művészi élet virágzott. Arcképeket és<br />
életképeket festett és az 1840-es évek közepén<br />
Pesten ólt. F. B.<br />
2. S. Gyula, szobrász, szül. Budapesten 1878.<br />
párisi Société des Beaux Árts kiállításán 1909.<br />
tűnt fel hatalmas méretű Lavina szoborcsoportjával.<br />
1910-ben pedig a berlini kiállításon aratott<br />
nagy sikert Michel Angelo és Est c. szobraival.<br />
Azóta nyoma veszett. F. B.<br />
3. S. Ignác, pedagógus, szül. Szécsényben<br />
1845. Hosszú ideig a lévai izr. elemi iskola igazgatója<br />
volt. Felekezeti és héber lapokba írt vallástörtónelmi<br />
és pedagógiai cikkeket. Fontosabb<br />
munkái: A lévai izr. hitközség története ; Joacliin<br />
és Boáz; Beise in das gelobte Land ós<br />
Ein Beitrag zur Geschichte der Entwicklung<br />
der religiosen Idee im Judentum.<br />
4. S. Jesája, rabbi, szül. Zborón 1851., megh.<br />
1925. Gyermekkorában abüdszentmihályijesivába<br />
került. Innen a liszkai caddikhoz ment, aki nemsokára<br />
bizalmasává avatta. A caddik halála után<br />
Liszkán akart maradni, de ott üldözéseknek volt<br />
kitéve és Bodrogkereszturra költözött. Ekkor már<br />
a liszkai hívek közül sokan őt tartották a caddik<br />
utódjának. A nagyhírű szandeci, szigeti és nadvernai<br />
rabbik is elismerték. Híre egyre terjedt.<br />
Faképpen a jótékonyságáról beszéltek sokat. A<br />
háború alatt nagyon sok menekült is menedékhelyet<br />
talált nála. A magyarországi konzervatív<br />
<strong>zsidó</strong>ság nagyrésze hívéül szegődött, sőt gyakran<br />
nem<strong>zsidó</strong>k is elmentek hozzá tanácsot kérni. 1925.<br />
Szandecről jövet megbetegedett az úton és ijar<br />
hó 3-án meghalt.<br />
T - L<br />
5. S. Lajos, egyetemi tanár, meteorológus,<br />
szül. Vácon 1871 jún. 15. A budapesti egyetemen<br />
tanult, majd a göttingeni ós berlini egyetemeken<br />
folytatta tanulmányait s miután filozófiai doktorátust<br />
szerzett, a Meteorológiai Intézet tisztviselője<br />
lett. 1907 óta egyetemi magántanár, 1917-ben<br />
pedig a <strong>Magyar</strong> Tudományos Akadémia tagjává<br />
választotta. <strong>Magyar</strong> és külföldi matematikai, meteorológiai<br />
és fizikai szaklapokban számos tanulmánya,<br />
a wasshingtoni Terrestrial Magnetiom ós<br />
a Meteorologische Zeitschrift c. folyóiratokban<br />
pedig több értekezése jelent meg. Könyvalakban<br />
megjelent művei: Az 1892. II. Üstökös pályája<br />
(1897): A Balaton-vidékén az 1901 nya-
Stelnhardt — 807 — Stern<br />
rán végzett földmágnességi mérések eredményei gresszusán a haladópárt egyik vezére volt. Részt<br />
(1902. A Balaton tudományos tanulmányozásai vett az Országos Rabbiszeminárium létesítésében<br />
nak; eredményei c. sorozatban); Der tagliche is s az intézet vezérlőbizottságának élete végóig<br />
Gang der erdmagnetischen Elemente der tagja volt. Kiváló magyar és német hitszónok<br />
Kingua Fjord (1904. Archiv. d. Deutschen lataivalországos hírnevet szerzett. Nyomtatásban<br />
Seewarte Hamburg); A földmágnességi hábor megjelent hitszónoklatai: Egyházi beszéd, targások<br />
egy különös alakjárúl; Hőmérsékleti vitotta Baján az újonnan épült izraelita templom<br />
szonyok a dobsinai jégbarlangban. Újabb na felszentelése alkalmával c. alatt. (Arad 1845).<br />
gyobb munkája: A föld mágneses jelenségei Auftrittspredigt (u. o. 1845); A király sziletés-<br />
(1923).<br />
napján tartott magyar beszéd (u. o. 1845); Be<br />
6. S. Márkus, rabbi szül. Pozsonyban 1864 széd, mely az aradi izraelita templomban 1846<br />
máj. 22. 1884—1894-ig volt a budapesti Rabbi aug. 29. a magyar izraelitáktól fizettetni szoképző<br />
növendéke. 1893-ban avatták bölcsészdokkott türelmi adó kegyelmes királyi, leírat által<br />
torrá, 1895. pedig rabbivá. 1896 óta bielitzi fő történt eltöröltetése miatt rendezett egyházi ünrabbi.<br />
Müvei: Micha könyve, (Budapest 1893); nepélyen tartatott (1846); Predigt zur Feier<br />
Die Eeden an der Bahre S. I. Halberstam ; der glückl. Genesung Franz Josef I.... in der<br />
Gedenkrede über den Grossprásidenten der Synagoge zu Nagy-Várad (1853); Bedé am<br />
Grossloge in Neicyork. F. D. Sarge des seligen Herrn Friedrich Gross<br />
7. S. Pál, orvostanár, sebész, szül. Pápán 1879 (1858); Bedé (1860); A korlátozások felfüggesz<br />
febr. 5. A budapesti egyetemen tanult 8 itt nyert tése alkalmából; továbbá Lőw Lipót feletti<br />
orvosi diplomát, 1907. pedig a kolozsvári egye emlékbeszéde a Lőw Lipót végtisztessége című<br />
temen lett asszistens a sebészeti klinikán. 1911. műben.<br />
egyetemi magántanár, 1919. rendkívüli, majd Steinhart Akiba, rabbi, szül. Liptószentmik-<br />
nyilvános rendes tanár lett. A háborút, mint törzslósonl788., megh. Alsókubinban 1846. Hasonnevű<br />
orvos szolgálta végig. Külföldi orvosi kongresz- nagyatyja u. o. volt Tabbi s ennek müvét Masbir<br />
ezusokon több előadást tartott. Nagyobb művei: Bór (Prága 1828) S. adta ki. Egyéb művei:<br />
A prostatatúltengés sebészeti kezelése (1911., Kóach hésiv (Prága 1827) ós Bechór Sór. Har<br />
németül 1912); Sebészeti műtéttan (1916). Orvosminc éven át működött hitközségében.<br />
tudományi cikkei és tanulmányai külföldi ós ma Steinherz Jakab, rabbi, szül. Nagypákán<br />
gyar folyóiratokban jelentek meg.<br />
(Pozsony vm.) 1856 nov. 24., megh. 1921. 1885-ig<br />
8. S. Simon, tanár, szül. Temesváron 1856 volt a budapesti Rabbiképző növendéke. 1885-ben<br />
júl. 13., megh. xi. o. 1924. A budapesti egyetemen avatták bölcsészdoktorrá Budapesten, 1886. pe<br />
tanult s miután a matematikából és fizikából dig rabbivá. Előbb Nagyatádon működött. 1888. a<br />
tanári és bölesészetdoktori oklevelet nyert, a székesfehérvári hitközség választotta meg fő<br />
makói állami főgimnáziumban, majd a temesvári rabbijának és haláláig ott működött. Cikkei az<br />
állami főreáliskolában volt tanár az összeomlásig. Imit évkönyveiben s a <strong>Magyar</strong> Zsidó Szemlében<br />
A magyar iskoláknak román iskolákká történt jelentek meg.<br />
átalakítás után S. megvált állásától ós miután a Stella József, orvos. Régi olasz családból<br />
román állampolgári esküt nem tette le, a temes származott és tanulmányait is Olaszországban<br />
vári Zsidó Lyceum tanáraként működött haláláig. végezte. 1711-ben már Pozsonyban működött. A<br />
Sok tanulmányt Irt szaklapokba. Önállóan megje királyi család körül szerzett érdemeiért privilélent<br />
müvei: A reciprok poláris kúpszeletek negiumot kapott az uralkodótól, hogy orvosi műkövezetesebb<br />
tulajdonságai (1884); Népszerű csildését mindenütt, ahol <strong>zsidó</strong>k laknak, korlátlanul<br />
lagászati értekezések (1893). Sz. J. fejthesse ki. De Nikolsburgban mégis nehezen<br />
9. S. Vilmos, rabbi, szül. Vácon (Pest vm.) 1886 leküzdhető összeütközései voltak szabad tudo<br />
jún. 30. 1900—1910-ig volt a budapesti Rabbimányos működése miatt a hatósággal. Héber<br />
képző növendéke. 1909-ben avatták bölcsészdok könyvet irt Toceósz Chajjim c alatt. Meghalt<br />
torrá Budapesten, 1911. pedig rabbivá. Ugyan Bécsben 1720.V. ö. L. Wachstein, «Die Inschrifakkor<br />
a hátszegi hitközség rabbijává választotta ten des altén Judenfriedhofes in Wien». II. kötet.<br />
meg. Kilenc évi működés után Nagy szentmiklósra Sterk. Izidor, építész, szül. Budapesten 1860.<br />
került, innen két évi lelkészkedés után Versecre. Becsben tanult és 1892. telepedett le Budapesten.<br />
1924 óta nagykikindai főrabbi. Müvei: Három Számos gyártelepen ós bérházon kívül több nagy<br />
arab kézirat az őkairői genizáből (1909); Em üzletházat tervezett, melyek közül a legnevezelékbeszédek<br />
(Velika Kikinda 1926). P. D. tesebb a Révai Testverek Üllői-úti könyvesháza. A<br />
Steinhardt Jakab, rabbi, szül. Makón 1818 Gellért fürdő pályázatain háromszor nyert I. dí<br />
Stern — 800 — Stern<br />
Pesti Izr. Hitközség polgári fiúiskoláját, melynek<br />
1896. történt megnyitása óta igazgatója. 1906-18.<br />
elnöke volt az Országos Izraelita Tanítóegyesületnek.<br />
A régi nagy tanítók gárdájából való jeles<br />
pedagógus, aki értékes munkálkodásával nem csak<br />
a szorosan vett felekezeti, de az egész magyar<br />
tanügy fejlődése körül nagy érdemeket szerzett.<br />
Ötven éves működése után 1928. vonult nyugalomba.<br />
A <strong>Magyar</strong> Zsidó Szemlében és a Tanügyi<br />
Értesítőben számtalan cikke és dolg )zata jelent<br />
meg. Iskolai könyvei és szakmunkái közül fontosabbak:<br />
Héber nyelvtan: Izrael története (két<br />
kötet, 1901); Szemelvények a zsoltárokból és<br />
Szemelvények a prófétákból. E <strong>lexikon</strong> revizora.<br />
2. S. Adolf, honvódtörzsorvos, szül. Nagykárolyban<br />
1847. Sokat foglalkozott katona-egészségüggyel<br />
és 1866. a hadjárat alatt, mikor fölállították<br />
a honvédséget, rósztvett az egészségügy<br />
megszervezésében s előbb dandái 1 -, majd törzsorvos<br />
s végül orvosfőnök lett. Szakcikkei a Honvéd,<br />
Militár Zeitung, Wehrzeitung ós Ludovika<br />
Akadémia Közlönye c. folyóiratokban jelentek<br />
meg.<br />
3. S. Albert, rabbi, szül. Nagykanizsán 1826.,<br />
megh. Óbudán 1888 jún. 16 A pozsonyi és óbudai<br />
jesivákon tanult és ott nyerte rabbiképesítését is.<br />
Apósa, a híres Fassel Hirsch nagykanizsai főrabbi<br />
ajánlatára Lengyeltóti hitközsége rabbijának<br />
választotta meg. 1851—67 között itt működött.<br />
Ekkor Újpestre hívták meg, de 1884. le<br />
kellett mondania állásáról, mert a reformkövetelések<br />
terén oly igényekkel állott elő, amelyek<br />
a hívek érzületét elidegenítették tőle. S. gyógyíthatatlan<br />
elmekórt kapott, amelybe pár év múlva<br />
meghalt. S. igen képzett, nagytudományú modern<br />
teológus volt. 1877—79 közt héber nyelven<br />
szerkesztette a Hamechakér c. tudományos folyóiratot,<br />
melyből három kötet jelent meg. Ebben<br />
számos egyházjogi és héber irodalomtörténeti<br />
tanulmányt közölt. A hullahamvasztásról, jogi<br />
és történelmi szempontból (1874) és a <strong>zsidó</strong> nevek<br />
eredetéről (1861) is írt tanulmányt. Asszimilációs<br />
törekvéseinek igazolására nevét megmagyarosította<br />
Szterényire. Piai Szterényi Hugó*<br />
természettudós (1. o.) és Szterényi József* báró,<br />
volt miniszter (1. o.) s. R.<br />
4. S. Bernát, író, hírlapíró, szül. Rigában 1867<br />
jún. 13. Bécsi és müncheni szerkesztőségekben<br />
működött sokáig, majd a nagyobb német lapok levelezőjeként<br />
Oroszországból, Kelet-Ázsiából és a<br />
Balkánról írt tudósításokat. Később a Berliner<br />
Localanzeiger, a Berliner Tageblatt, majd a Neue<br />
Freie Presse belsőmunkatársa lett. 1900-ban Falk<br />
Miksa meghívására Budapestre jött, s itt a Pester<br />
Lloyd vezércikkírója, azután a Neue Pester Journal<br />
belmunkatársa volt a lap megszűnéséig. Mű vei:<br />
Ludtvig der Kunstsinnige ; Erinnerungen an<br />
Bauernfeld; Fürst Wladimirs Tafelrunde:<br />
Altrussische Heldensagen : Die JRomanows :<br />
Aus dem modernen Russland : An der Wolga :<br />
Zwisclien Kaspi und Pontus : Von der Ostsee<br />
zum Stillen Ocean: Vom Kaukasus zum Hindukusch;<br />
Der Sultan und seine Politik : Die moderné<br />
Türkéi; Abdul Hamid und sein Hof;<br />
Jungtürken und Verschux'jrer ; Medizinischer<br />
Aberglauben und Geschlechtslebeninder Türkéi<br />
(2 Bde); Geschichte der öffentlichen Sittlichkeit<br />
in Russland (2 Bde); Geschichte der erotischen<br />
Litteratur (2 Bde).<br />
5. S.Gerson, rabbi, szül. Hegyaljamádon 1858.<br />
1880-ban megválasztották Marosludas főrabbijává,<br />
ahol azóta teológiai munkásságot fejt ki.<br />
Jalkut Hagersírni o. 12 kötetes műve a legnépszerűbb<br />
erdélyi haggadista és halachista munkák<br />
egyike. További művei: Ével kovéd; Marbe<br />
jesiva ós Birchasz hanefes. 8z. 1.<br />
6. S. Ignác, teológus és pedagógus, szül. Nyitra<br />
vm. 1810 körül, öngyilkosságot követett el Szegeden<br />
1865. Évtizedeken át Hódmezővásárhelyen<br />
volt tanító az ottani <strong>zsidó</strong> népiskolában. A kabbaláról<br />
írt értékes tanulmánya a Ben Chananja több<br />
számában jelent meg és az elsők közé tartozott,<br />
akik a modern tudomány szempontjából megvilágították<br />
azt.<br />
7. S. Lázár, ügyvéd, szül. Báestopolyán 1860.<br />
Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte,<br />
ugyanitt szerezte jogi doktorátusát is. A magyar<br />
országos ügyvédszövetség megalakításában tevékeny<br />
része volt és 1918. elnöke volta szövetség<br />
nagybecskereki osztályának. Részt vett Torontál<br />
vm. kulturális életében és a Szabad Líceum megteremtésében.<br />
Munkatársa volt a Huszadik Század<br />
c. folyóiratnak, majd 1918 után a Szabadkai<br />
Hírlapnak és a Bácsmegyei Naplónak. A nagybecskereki<br />
<strong>zsidó</strong> hitközségnek előbb alelnöke,<br />
aztán elnöke volt.<br />
8. S. Max Emánuel (Mendel Ber Stern),<br />
hebraista, szül. Pozsonyban 1811 nov. 9., megh.<br />
Bécsben 1873 febr. 9. A Schmidt Anton-fóle héber<br />
könyvnyomda korrektora volt, majd a kismartoni<br />
<strong>zsidó</strong> iskolákhoz hívták meg. Itt írta meg Tiferesz<br />
ha-Tisbi c. epikai költeményét, melyet Bécsben<br />
1840. M. J. Ernst álnéven adott ki. 1840-ben<br />
megjelent szatírája Ihurmbau zu Bábel címen.<br />
1845-ben kezdte szerkeszteni a Kochvó Jicchok c.<br />
folyóiratot, melyet a Wieni Csász. Akadémia két<br />
izben is támogatott. A császár a «Pro litteris et<br />
artibus» aranyérmével tüntette ki,a DeutschMorgenlándische<br />
Gesellschaft pedig tiszteletbeli tagjának<br />
választotta meg. S. további müvei a következők:<br />
König Sauls Glück und Ende (1833);<br />
Sprüche Salomos (héber kommentárral, 1833, 2.<br />
kiad. 1854); Síré ha-Jichud (1840); Ével Mőse<br />
(1840); Perlen des Orients (1840); Zeitstimmen<br />
(1841); Klange aus der Torzéit (1841); Das Bach<br />
Ezechiel (1842); Bész-ha-Széfer (1842); Die<br />
fromme Zionstochter (1842); Toklősz Jiszróél<br />
(1844); Die Weisheitssprüche des Josua b. Szirach<br />
(1844); Festgebete der Israeliten (184-4);<br />
Bikuré ha-Ólom (1851); Szeliclwsz (1853);<br />
Haggódóh (1854); Tachkemóni d. Juda al-<br />
Gharizi (1854); Die Rabbinerwahl in Bumesl<br />
(1856); Lehrbuch des Herzenspflichten nach R<br />
Bach ja (1856); Chochnosz, Selómó (1858); Zur<br />
Alexander-Sage (1861); Ócar ha-milin {1863);<br />
More Nebuchim v. Maimonid.es. iibersetzt (1864);<br />
Készer Tóra (1864). s. R.<br />
9. S. Menachem Mendel, rabbi, megh. 1834.<br />
Előbb kalisi dáján volt, később a máramarosszigeti<br />
hitközség élére került, ahol 30 éven át működött,<br />
Derech Emuno (Csernovitz 1857) c. müve<br />
homiletikus magyarázatokat tartalmaz. T. I.
Sterntuch — 809 — Störk<br />
10. S. Salamon, rabbi, a XIX. sz. első feléten,<br />
Alistálon működött, mint apósának, Friedmann<br />
Salamonnak f utóda, amikor ez utóbbit G-algócra<br />
hívták meg.Élóak tudományos levelezésben állott<br />
Szófer Mózessel ós Aszód Judával, mint ezek responsumaiból<br />
kitűnik. Egy kocsi gázolta halálra<br />
1858. Utódául fiát, S. Mózest választották meg,<br />
míg másik üa, S. Salom Ber Dunaszerdahelyen<br />
volt a század elején rabbisági ülnök.<br />
11.5. Samu, orvostanár, szül. Homonnan 1858<br />
nov. 18., megh. Budapesten 1926 szept. 17. A<br />
budapesti egyetemen avatták orvossá 1881. Néhány<br />
évig Korányi tanár első asszisztense volt.<br />
1889-ben a fizikális vizsgálati módszerek tanából<br />
magántanár, később a Poliklinika belgyógyászati<br />
osztályának főorvosa lett. Müvei: A fizikális<br />
vizsgálati módszerek tankönyve (1888, 4.<br />
kiad. 1905); Tumor mediartini esete (1898); A<br />
hepatüis interstilialistól eredő hasvízkór sebészi<br />
kezelése (1900).<br />
12-. S. Sámuel, orvostanár, szül. Halason 1839<br />
szept. 16., megh. 1900 körül. A prágai ós bécsi<br />
egyetemeken tanult és a bécsi köz kórház orvosa,<br />
1863. egyetemi magántanár, 1870. pedig rendes<br />
egyetemi tanára lett a klinikai propaedeutikának.<br />
Főbb művei: Beitrage zur Kenntnis der Funktionen<br />
des Nervensystems (1868); Die propadeutische<br />
Klinik als selbstandiges theoretischmedizinische<br />
Forschungs-Institut (1870); Diagnostik<br />
der Brustkrankheiten von propadeutischkliiúschen<br />
Standpíinkte (1877).<br />
13. S. Selomo Zalman, rabbi, Rohoncon működött.<br />
Tórakommentárjának címe: IÁvjász chén<br />
(Prága 1833).<br />
14. S. Vilmos, orvos, szül. Nagyenyeden 1891.<br />
Tanársegéd volt a kolozsvári egyetemen ; 1914. a<br />
szebeni hadtest orvoslaboratóriumának vezetője,<br />
1918. Erdély egészségügyi felügyelője volt. Feltalálója<br />
a külföldön is elismert Fuchsin-Bouillon<br />
Stern néven ismert bakteorológiai eljárásnak.<br />
Számos alapvető cikke jelent meg német és francia<br />
szaklapokban a szerológia köréből. Kolozsvárott<br />
megalapította a Therapia-laboratórium c.<br />
mfiintézetet. Sz, I.<br />
8terntuch(helyesebben: Stirntuch),régi ritus<br />
szerint élő <strong>zsidó</strong>nők fövege a haj teljes eltakarására.<br />
Lengyelország és <strong>Magyar</strong>ország északkeleti<br />
részein a gazdag és előkelő chásszideus asszonyok<br />
szombaton és ünnepnapokon nagy fényűzést<br />
fejtenek ki a S.-chal, amely gyakran vagyontéró<br />
drágakővel van díszítve.<br />
Nteuer Miksa Dávid, ügyvéd, szül. Homonnan<br />
1871. A Columbia-egyetemen végezte tanulmányait<br />
és 1893. kezdte meg ügyvédi működését<br />
Newyorkban. Nagy feltűnést keltő perekben képviselte<br />
a védelmet és rövid idő alatt nagy népszerüsógre<br />
tett szert. Számos jótékonysági ós ponti<br />
kai szervezet vezetője. Alelnöke az American<br />
Jtnvish Congressnek. B. B.<br />
Stier Josef, berlini rabbi, szül. Vágájhelven<br />
18* í ápr. 12., megh. Berlinben. Pozsonyban, majd<br />
» bécsi egyetemen tanult s a breslaui rabbiszemináriumban<br />
nyerte el diplomáját. 1872-ben<br />
özumhathelyen lett főrabbi, 1890 óta haláláig<br />
Htírhu egyik rabbija volt. Müvei: Franz Deák<br />
i-«'•'>); Festschrift zur Emweihung der Syna-<br />
gogein Steinamanger (1880); Priesterund Propheten(\SM);<br />
Zunz{\ 893); Theismus undNaturforschung<br />
in ihrem Verháltnis zur Teleologie<br />
(1896); Die Éhre in der Bibel (1897).<br />
Stier-Somló Fritz*, egyetemi tanár, államjogász,<br />
szül. 1873 máj. 21. Berlinben tanult.<br />
1904-ben Bonnban kapott egyetemi katedrát,<br />
majd a kölni egyetemen lett az állam- és nemzetközi<br />
jognak és politikának rendes tanára. Főbb<br />
művei: Die deutsche Sozialgesetzgebung (1906);<br />
Das Recht der Arbeiterversicherung (1912);<br />
Preussisclies Staatsrechi (1910); Kommunáié<br />
Wissenschaften und Kommunáié Praxis(1911);<br />
Studien zum sozialen Recht (1912); Die Vereinigten<br />
Staaten von Deutschland (\919); Vom<br />
parlamentarischen Wahlrecht in den Kulturstaaten<br />
der Welt (1918); Die Wandlungen des<br />
preussischen Stadte-, Landgemeinde-, Kreisund<br />
Pravinzialrechts (1922); Politik (1921).<br />
Stiller Bertalan, orvostanár, szül. Miskolcon<br />
1837 jan. 23., megh. Budapesten 1922 jan. 3. A<br />
budapesti és bécsi egyetemeken tanult. 1874 óta<br />
főorvosa volt a Zsidó Kórháznak, melynek később<br />
igazgatója lett. 1886-ban magántanár, 1906. udvari<br />
tanácsos lett. Értekezései a hazai és külföldi<br />
szakfolyóiratokban jelentek meg. Nagyobb szakmüvei<br />
: Az ideges gyomorbántalmak (1884, magyar<br />
és német nyelven); A lép betegségei (1895);<br />
Az ideges gyomorbetegségek; a hashártya betegségei<br />
(1897); Az asthéniás alkati betegségekről<br />
(1907, magyar ós német nyelven); Glossen zur<br />
Radiologie des Magens (1910).<br />
2. S. Mór, jogtudós, szül. Miskolcon 1842.,<br />
megh. Budapesten 1917. A budapesti egyetem jogi<br />
karán végezte tanulmányait, majd ügyvédi oklevelet<br />
szerzett és rövid idő alatt a főváros legelőkelőbb<br />
ügyvédei közé emelkedett. 1880-ban<br />
kiadta törvényszéki szónoklatait Védbeszédek<br />
bűn- és sajtóügyekben címmel. Sok tanulmánya<br />
jelent meg főképpen a büntetőjog köréből a Jogtudományi<br />
Közlöny és Themis nevű folyóiratokban.<br />
1885-ben megalapította ós negyedszázadnál<br />
tovább szerkesztette a Jog című heti szakfolyóiratot.<br />
1906-ban jelent meg Angol parlamenti<br />
küzdelmek c. politikai és közjogi tanulmánykötete.<br />
Több évtizeden át a törvényhatósági bizottság<br />
tagja volt és élénk részt vett a főváros közügyeiben<br />
is.<br />
Störk, Í.Félix*,német egyetemi tanár, jogtudós,<br />
szül. Budán 1851 okt. 20., megh. Greifswaldban<br />
1908 jan. 18-, ahol egyetemi tanára volt az<br />
állam jognak és német közjognak. Nagyobb művei<br />
: Option und Plebiscit bei Eroberungen und<br />
Gebietscessionen (1879); Dos verfassungsmassige<br />
Verháltnis der Ahgeordneten zur Wáhlerschaft<br />
(1881); Handbuch der deutschen Verfassungen<br />
(1884); Zur Methodik des öffentlichen<br />
Rechts (1885); Zustimmungserganzung und Genehmigung<br />
(1898); Das bürger'liche Gesetzbuch<br />
mit der Gesetzgebungsapparate des deutschen<br />
Reiches (1899); Der staatsbürgerliche Unterricht<br />
(1893). Labanddal együtt szerkesztette az<br />
Archiv für öffentliches Recht c. folyóiratot s<br />
folytatta a Martens-féle nemzetközi jogforrásgyűjteménynek,<br />
a Nouveau Recueil des Traitósuek<br />
a kiadását és szerkesztését. s. R.
Stomfa — 810 — Strausz<br />
2. S. Kari, orvostanár, szül. Óbudán 1832 2. S. Dávid Júda, rabbi, szül. Vágújhelyen,<br />
szept. 17., megh. Bécsben 1899 szept. 13. A prágai ahol atyja S. Eleazár rabbi volt. S. 1851—1861<br />
és bécsi egyetemeken tanult, majd Sürk tanár közt Szarvason, majd Kulán működött s itt is halt<br />
asszisztense lett s ő használta először a laryn- meg 1888 jan. 26. Teológiai tanulmányokat írt a<br />
goscopot torokbetegeknél. Ezenkívül még más Ben Chananjába.<br />
műszereket is talált fel, amelyek később elter 3. 8. Eleázár, rabbi, szül. Rozsnyón 1790.,<br />
jedtek. 1864-ben magántanár, majd rk. tanár, megh. Vágújhelyen 1848 dec. 18. Triesohben és<br />
1891. a laryngológianyilv.rendes egyetemi tanára Prágában tanult a jesiván, majd rabbiállást töl<br />
és a klinika vezetője lett Számos műve közül fontött be előbb Nagy magyarban, majd 1830—34-ig<br />
tosabbak: Laryngoscopische Mitteilungen (1863); Győrben, 1834-től pedig élete végóig Vágújhe<br />
Laryngoscopische Operationen (2. kiad. 1872); lyen volt főrabbi. Egyike ?olt az elsőknek, akik<br />
Beitráge zur Heilung des Pareuchym u. Gysten- tiszta, irodalmi német nyelven tartották prédikákropfes<br />
(1874); Mitteilungen iiber Asthma cióikat az orthodox templomokban. A Ben Cha-<br />
Bronchiale u. d. mechanische Lungenbehandnanja 1859. évf.-ban Lőw Lipót örökítette meg<br />
lung (1875); Klinik d. Krankheiten d. Kehl- emlékét.<br />
kopfes, der Nase u. des Bachens (1876—80); 4. S. Miksa, mérnök, szül. Pápán 186-4 dec.<br />
Sprechen u. Singen (1881); Die Erkrankungen 23. A műegyetemet Budapesten végezte, majd<br />
der Nase, des Rachens u. des Kehlkopfes hosszabb külföldi tanulmányutat tett. Több vas<br />
(1895-97).<br />
utat épített, így több hegyi vasutat Galíciában,<br />
Stomfa (Stupava Cs.-Szl.). A Pálffyak vé a Máramarossziget- Kőrösmezei vasutat stb. Épídelme<br />
alatt már a XV1I. sz. utolsó negyedében tett még több Tisza- ós Duna-hidat. Hosszabb ideje<br />
szervezett <strong>zsidó</strong> község volt, neves rabbival. Az főtitkára a Magánmérnökök Orsz. Szöv.-ének és<br />
1670. évi bécsi kiűzetés után néhány módos <strong>zsidó</strong> felelős szerkesztője a Közmunkának. Különböző<br />
család.S.-án telepedett le. 1686-ban lakott ott a szaklapokban ós napilapokban állandóan jelen<br />
gazdag és nagytekintélyű Hirsch Lazels, a bécsi nek meg cikkei, főleg mérnök-gazdasági kérdé<br />
pénzverde ezüstezálhtója, ki Oppenheimer Sásekről, v. A.<br />
muellel együtt néhány, Buda visszavívasánál Strauss Lajos, hegedűművész, szül. Pozsony<br />
fogságba esett <strong>zsidó</strong>t nagy váltságdíjjal kiszababan 1835., megh. Cambridgeben (Anglia) 1899<br />
dított. Egy másik ott lakó <strong>zsidó</strong>: Stambe (Stam- okt. 15. Első zenei tanulmányait a bécsi Konzerpfen)<br />
Mózes 1712. a komáromi katonai őrségnek vatóriumban végezte. 1850-ben tartotta első nyil<br />
szállítója volt. Jelenlegi szépstílusú zsinagógája vános hangversenyét — a nagy hegedűművész.<br />
1803. épült. 1809-ben, midőn I. Napóleon hadse Ettől az időtől kezdve sikerekben gazdag élete<br />
rege e vidéket megszállotta, a <strong>zsidó</strong> hitközség van. 1864-ben a londoni Filharmóniai társaság<br />
sokat szenvedett. Rabbik: Katzenellenbogen Meier szólistája lett. Az angol király királyi zeneigaz<br />
1680 körül; Eskelesz Juda 1700; Srage üri gató címet adományozta neki.<br />
1720-1730; Jechiel, Michel b. Salamon 1730— Strausz Adolf, néprajzi író, egyetemi tanár,<br />
1745 ; Kális Izsák 1750—1783 ; Árholcz Nátán szül. Cecén(F<br />
1783—1791; Ullmann Salamon 1793—1797;<br />
Bollák Lóvi 1798-1806 ; Tauber I. L. ?—1829;<br />
Kuttenplan József 1829 — 1833; Binét M. Márkusz<br />
1835-1849; Winter Lázár 1852—1893;<br />
Herzog M. Sámuel 1897—. (V. ö. Kohn S., Héber<br />
források; Herzog, Koroth habottim.) M. B.<br />
Strakosch Alexander, színművész-pedagógus,<br />
szül. Eperjesen 1845 dec. 3., más adat szerint<br />
Sebesen (Sáros vm.), megh. Berlin-Schönbergben<br />
1909 szept. 16. Miután Sonnenthal felfedezte<br />
képességeit, játszott Troppau, Hannover ós<br />
Budapest színpadjain, majd Parisba ment, ahol a<br />
Gomédie Francaisenál a betanításnál segédkezett.<br />
Onnan hozta őt vissza Laube és alkalmazta játékmesternek.<br />
1879-től kezdve, mint recitátor világhírű<br />
volt s Európa minden nagy városában<br />
fellépett igen nagy sikerrel s főkép Shakespearet<br />
ós a német klasszikusokat interpretálta mesterien.<br />
Egy időben Erzsébet királyné szavaló művésze<br />
volt. Később a bécsi Konzervatóriumban tanárságot<br />
is vállalt.<br />
Strasser, 1. Albert, közgazdász, szül. 1833.<br />
Lissán (Cs.-Szl.), megh. Temesváron 1894. Jogi<br />
tanulmányai végeztével a temesvári Lloyd Társulat,<br />
majd 1876. az Ipar- ós Kereskedelmi Kamara<br />
titkára lett. Szerkesztette a Temesvarer Zeitungot,<br />
Temesvarer Lloydot, Südungarischer Lloydot, továbbá<br />
a Laterne c. ólclapot ós a temesvári szabadkőművesek<br />
közlönyét, az Uniont. n. s.<br />
, ejér vm.) 1853 máj. 15. Középiskolái<br />
után a Ludovika Akadémiát végezte ós egyideig<br />
a vezérkarban teljesített szolgálatot, majd a budapesti<br />
egyetemen tanult s főleg balkáni országok<br />
néprajzának tanulmányozásával foglalkozott. A<br />
bolgár-magyar barátság megalapozásában jelentős<br />
része van. Kormányküldetésben többízben beutazta<br />
a Balkánt ós Kis-Ázsiát a világháború alatt<br />
is. Az orosz-japán háború alatt a török kormány<br />
mellett volt Motzu-Hitu japán császár hivatalos<br />
megbízottja. Mint a bolgár néprazi és gazdasági<br />
viszonyok kitűnő ismerője munkatársa volt Stambulov<br />
bolgár miniszterelnöknek és Ferdinánd bolgár<br />
király barátságával tüntette ki. Tudományos<br />
munkásságának elismeréséül számos magyar és<br />
külföldi kitüntetést kapott. S. sokáig volt rendes<br />
tanára a Keleti Akadémián keleti országok<br />
politikai, néprajzi és gazdasági történetének, majd<br />
az egyetemen is ugyanezt adta elő. 1923-ban nyugalomba<br />
vonult. Nagyszámú tudományos tanulmánya<br />
magyar ós külföldi folyóiratokban jelent<br />
meg s mint publicista is évtizedekig dolgozott a<br />
Hon, Egyetértés, Nemzet, Budapesti Hírlap, Pesti<br />
Napló, Pester Lloyd, Neue Freie Presse, Frankfurter<br />
Zeitung, Times, Temps, Trnska Constitucia ós<br />
más nagy lapokba. Szerkesztette a Revue d'Orient,<br />
a Gazette de Hongrie és Die Donaulander c. tudományos<br />
folyóiratokat. A <strong>Magyar</strong> Néprajzi Társaság<br />
egyik megalapítója és tiszteletbeli tagja. Tudományos,<br />
néprajzi tárgyú darabjait (Orosz-
Strelml 811 Sulchán Áruch<br />
japán háború, stb.) többb százszor előadta az<br />
Uránia-színház. A közel Kelet országainak etnoo-ráfiája<br />
szempontjából gyakran alapvető fontossága<br />
szakmunkái: Bosnyák föld és népe (1881);<br />
Bosnien, Land und Leute (1884); Bosznia és<br />
Hercegovina (1885); A Balkáni félsziget (1888);<br />
Voyage au Montenegró (1889); Bolgár népköltési<br />
gyűjtemény (1892); Bulgarische Volksdichtungen<br />
(1895); Bolgár nyelvtan (1894); Bolgár<br />
néphit (1897); Die Bulgaren (1898); Bosznia<br />
ipara (1898); Paris (1898); Románia (1899);<br />
Bulgária ipara (1901); Szerbia (1903); Törökország<br />
(1905); Az M/i Balkán-félsziget (1913);<br />
Vas Osmanische Reich (1917) Grossbulgarien<br />
(1917). S. a <strong>zsidó</strong> tudományos irodalmat is gazdagította,<br />
megírta A római ghettó történetét (1929).<br />
Egyik legelső kezdeményezője a magyarországi<br />
cionista-mozgalomnak s díszelnöke a <strong>Magyar</strong><br />
Cionista Szövetségnek. Számos alkalommal képviselte<br />
huzamosabb ideig a magyarországi cionista<br />
szervezetet Londonban és a cionista világkongresszusokon.<br />
A karlsbadi cionista világkongresszus<br />
megbízásából 1921. tanulmányúton járt<br />
Palesztinában s útjáról magyar, német, francia<br />
és héber lapokban számolt be. <strong>Magyar</strong> és külföldi<br />
cionista lapoknak állandó munkatársa s a budai<br />
hitközségnek egyik vezetője. Kulturális téren igen<br />
jelentékeny és lelkes működést fejt ki. A budai<br />
I. ker. templomkörzetnek díszelnöke.<br />
Streiml, prémkörítéses kalpag. Az orosz és<br />
lengyel <strong>zsidó</strong>k szombati viselete, de csak a tudósok<br />
és előkelőek élnek vele rendszerint. A chásszideusok<br />
között mindenki. A prémkörítés úgy van<br />
szabva, hogy tizenhárom szőrmecsomó tüskéllik<br />
ki belőle. Ezzel a tizenhárom törzset szimbolizálják.<br />
(József törzsét ugyanis kettőnek veszik,<br />
Efraim és Menasse törzsének.) Azokkal szemben,<br />
akik a lengyel slachticoktól átvett viseletnek<br />
mondják, némelyek a S. viselését a lateráni<br />
zsinatig viszik vissza. A zsinat mindenképpen<br />
meg akarta bélyegezni a <strong>zsidó</strong>kat ós arra kötelezte<br />
ókét, hogy <strong>zsidó</strong> jelnek állatfarkat tűzzenek a<br />
ruházatukra. Mely ruhadarabra kell a megszégyenítő<br />
farkat feltűzni, azt nem írta elő a zsinat.<br />
A <strong>zsidó</strong>k tehát azt tették, hogy nem is egy, hanem<br />
tizenhárom prómdarabbal szegték körül a süvegeiket.<br />
Ebben az egyébként ellenőrizhetlen hagyományban<br />
a S. 13 ága isten 13 attribútumára és<br />
a 13 legfőbb hittótelre emlékeztet. F. M.<br />
Striclter Salamon, osztrák orvostanár, szül.<br />
Vágújhelyen 1834., megh. Bécsben 1898 ápr. 2.<br />
A bécsi egyetemen tanult előbb jogot, majd orvostudományt.<br />
Azután különböző klinikákon működött,<br />
mint asszisztens. 1862-ben azonban lemondott<br />
a gyakorlatról ós az embriológia magántanára<br />
-ett az egyetemen, ahol Brücke ós Oppolzer tanárok<br />
melleit működött. 1868-ban rk. tanára lett a<br />
Kísérleti patológiának ós az akkor létesült patológiai<br />
intézet igazgatójává is S.-t nevezték ki. 1872<br />
°w az általános és kísérleti kórtan nyilv. rendes<br />
eeyetemi tanára volt. 1875-ben kinevezték a Csá-<br />
8 -^ri Tudományos Akadémia rendes tagjának. S.<br />
merész újító volt a kórtan tudományában, ahol<br />
JOK régebbi teóriát kutatásaival halomra döntött.<br />
**U tudományos értekezést irt ós azonkívül a<br />
Következő nagyobb munkákat: üntersuchungen<br />
über die Papülen in der Mundhöhle der Froschlarven<br />
(1857); Studien. (1869); Handbuch der<br />
Lehre von den Geweben des Menschen und der<br />
Tiere(1871-73); Vorlesungenüberdieallgemeine<br />
und experiméntéllé Pathologie (1877—83); Studien<br />
über das Bewusstsein (1879); Studien über<br />
die Sprachvorstellungen (1882); Über die Bewegungsvorstellungen<br />
(1882); Studien über die<br />
Association der Vorsfellungen (1883); Physiologie<br />
des Rechts (ISSi); Allgemeine Pathologie<br />
der Infectionskrankheüen (1886); Die Behandluvg<br />
der Nervcnkrankheiten (1891). Egyetemi<br />
tanári működésének 25 éves fordulója alkalmából<br />
tisztelői és tanítványai kiadták addig irott<br />
tanulmányainak jegyzéket 25 Jahre experimenteller<br />
Pathologie c. alatt. s. R.<br />
Sturm Albert, publicista és tanár, szül. Liptószentmiklóson<br />
1851., megh. Budapesten 1909 febr.<br />
14. Papi családból származott. Eredetileg jogi<br />
pályára készült, de 1875. tanári vizsgát tett és öt<br />
esztendeig tanított is. Később a Pester Journal<br />
munkatársa lett. Innen a bécsi Tagespressehez,<br />
majd a Neue Preie Presséhez került. Mikor visszajött<br />
Pestre, Schnitzerrel együtt megalapította a<br />
Neues Pester Journalt. 1886-ban a Pester Lloyd<br />
szerkesztőségébe lépett és innen csak tíz év múlva<br />
ment el, mikor a Budapesti Tudósító c. félhivatalos<br />
kőnyomatos tulajdonosa lett. Lefordította<br />
németre Arany Buda halálá-t, amiért a Kisfaludy-társaság<br />
tagjai sorába választotta. Önálló<br />
munkái: Kulturbilder aus Budapest (1875),<br />
Freimaurerische Gedichte. A vértanú c. ötfelvonásos<br />
tragédiájával, melyet Újvári Béla társaságában<br />
írt, dicséretet aratott a Karácsonya-pályázaton.<br />
Sudo dedáj nó, (h.) bírói mérlegelés,becslés,<br />
diszkréció.<br />
Sugár Ignác, kamarai titkár, szül. 1862.,megh.<br />
Miskolcon 1918. Tanulmányait a budapesti egyetemen<br />
végezte s ugyanitt lett jogi doktor. Előbb<br />
kereskedelmi iskolai tanár volt, majd a Miskolci<br />
Kereskedelmi és Iparkamara titkára lett. Közgazdasági<br />
ós jogi szaklapokban számos tanulmánya<br />
jelent meg. Munkái közül jelentősebbek: Közgazdaságtan<br />
Budapest 1896); A kisiparos sorsa<br />
(Budapest (1901); Az önálló vámterület életbeléptetése<br />
(Budapest 1901). , v. A.<br />
Sulamit, az Énekek Éneké-nek főalakja,<br />
jóllehet az ének csak egyszer említi (7.1). S. egy<br />
pásztor menyasszonya volt, de rendkívüli szépsége<br />
a tradíció szerint heves szenvedélyre lobbantotta<br />
Salamon királyt, aki őt meg akarta szerezni<br />
háreme számára, de sikertelenül. A név<br />
ethymológiailag Sunám leányát jelenti s ezért<br />
másik bibliai formája Sunámit s ezen az alapon<br />
némely kritikus szerint azonos ^Királyok Könyvében<br />
említett sunámiti Abisággal, aki Dávid király<br />
halála után nagy szerepet játszott a jeruzsálemi<br />
királyi udvarban. F. M.<br />
Sulchán Árucli- Josef ben Efraim Karó<br />
(1488—-1575) törvénytára, amely véglegesen szabályozta<br />
a <strong>zsidó</strong> hitéletet. A S. kompendiuma<br />
Karó főművének, a Bész Joszef c. munkának,<br />
amelyen 35 évig dolgozott. Ez a grandiózus mnnka<br />
az újabb eszmeáramlatok produktuma, mert a<br />
módszeresség már olyan mértékben érvényesül
Sulchán Áruch — 812 — Surő<br />
benne, mint amilyent az előtte élt kodifikátorok<br />
még nem alkalmazhattak. A halachikua anyag<br />
elrendezésében a szelektálás és a modern kritika<br />
módszereit Karó alkalmazta legelőször. Nagy<br />
elődeitől csak ebben különbözött, egyebekben<br />
hozzájuk alkalmazkodott és inkább csak arra törekedett,<br />
hogy amit azok kezdtek, teljesebbre<br />
építse ki, mint arra, hogy túlszárnyalja őket és<br />
újat alkosson. Eész Jőszef c. nagy műve is nem<br />
egyéb, mint Jákob ben Asór (1340) Árba Turim<br />
(Négy sor) kommentárja. Csakhogy úgy irta meg<br />
ezt a kommentárt, hogy hatalmas törvénytár lett<br />
belőle. Összegyűjtötte a második jeruzsálemi Templom<br />
lerombolása óta keletkezett halachikus döntvényeket,<br />
ismerteti és meg is bírálja a rájuk vonatkozó<br />
összes kommentárokat és sommázásul<br />
megállapítja a végleges haláchát, tehát azt a törvényt,<br />
amelyet érvényesnek kell elismerni. Munkájának<br />
értékeléséhez tudni kell, hogy maga Jákob<br />
ben Asér is úttörő munkát végzett a Árba<br />
Turim megírásával és ezt az utána következő korok<br />
is elismerték, mikor kódexét a Halacha alapművéül<br />
fogadták el. Karó is erre építette fel az<br />
ő Bész Jo'zse/'-jét és ezért az ő munkájának méltánylásához<br />
is csak úgy juthatunk el, ha legalább<br />
nagy vonalaiban ismerjük az alapépítményt. Jákob<br />
ben Asér kódexe négy részre őszük. Az elsőnek<br />
Orach Ghájim (Az elet útja) a címe és a köznapokra,<br />
a szombatra éz az ünnepnapokra vonatkozó<br />
törvényeket tartalmazza. A második könyv<br />
címe Joré Dea (A megismerés tana) és a vallásgyakorlat<br />
kódexe. A sorozat harmadik része az<br />
Eben Haézer (A Segítség köve) a házasságijogot,<br />
a negyedik rész pedig, a Chosen Mispot<br />
(A jog paizsa) a polgári jogszolgáltatást adja. Jákob<br />
ben Asér kétségtelenül logikusan törekedett az<br />
érvényes törvények világos elrendezésére, de<br />
csak az addigi zűrzavart oszlatta el. Könnyebbé<br />
tette az áttekintést, de olyan kódexet, amelyre a<br />
gyakorlati életben megnyugvással támaszkodhatott<br />
volna a <strong>zsidó</strong>ság, mégsem adott, mert túlságosan<br />
részletező és a különböző vélemények felsorolásában<br />
oly terjedelmes, hogy nem adhata<br />
meg azt a gyors tájékozást, ami a törvénytárak<br />
legfőbb érdeme. Ehhez hozzájárul még az a hátránya<br />
is, hogy a forrásmunkákat nem jelöli meg.<br />
Ezért határozta el magát csaknem másfél század<br />
után Karó, hogy kommentárt ír az Árba Turimhoz<br />
és rendet teremt a rabbinikus törvényhozás<br />
útvesztőiben. így jött létre az első szisztematikus<br />
törvénygyűjtemény. Karó érezhette, hogy a jövő<br />
<strong>zsidó</strong>ságának fundamentumát építette ki ebben<br />
a munkájában, de ahhoz, hogy köztulajdonná lehessen,még<br />
ezt is túlságosan bonyolultnak találta.<br />
Ezért írta meg kilenc évvel később a Sulchan<br />
Áruchot-ot (Terített asztal), a Bész Josef kompendiumaképen,<br />
még pedig olyan Bzigorú szabatossággal,<br />
hogy azt, a saját állítása szerint,<br />
akárki is harminc nap alatt könnyen áttanulmányozhatja.<br />
Olyan kódexet akart a <strong>zsidó</strong>ság kezére<br />
adni, amely minden kételyt megszüntet és<br />
megkönnyíti az eligazodást a rabbinikus törvények<br />
labirintusában. Ez a törekvése a legnagyobb<br />
mértékben sikerült, még pedig azért, mert módszeresen<br />
dolgozta fel az anyagot és ahhoz az alapelvéhez,<br />
amely a döntvények végleges lerögzítésó-<br />
nól irányította, vaskövetkezetességgel ragaszkodott.<br />
Minden törvényt a legelismertebb döntvényezők<br />
véleménye alapján szövegezett meg. Érvényesnekpedig<br />
olyan döntvénytismert el, amely három<br />
auktoritás azonos felfogását fejezi ki. Mértékadó<br />
dönt vónyezőknek általában Alfa^-i-t, Maimonides-t<br />
és Aser ben Jechiel-t fogadja el. Ha e három<br />
kodittkátor törvénymagyarázata egyezik, akkor<br />
minden más rabbinikus tekintély 7 véleményét<br />
figyelmen kívül hagyja és érvényes törvénynek az<br />
ő egyező döntésüket iktatta a törvénytárába. Abban<br />
az esetben pedig, mikor Alfasi, Maimuni és<br />
Aser b. Jechiel nem mutatnak valamely törvény<br />
értelmezésében egyöntetű felfogást, akkor Karó<br />
a többségi vélemény után igazodott, illetve azt a<br />
véleményt kodifikálta, amelyet e három közül<br />
kettő egyezően vallott. A S. hatása és népszerűsége<br />
olyan nagy, hogy alig is van még egy munka<br />
a rabbinikus irodalomban, amely hozzá mérhető.<br />
A <strong>zsidó</strong>ság felismerte nagy értékét, amely főleg<br />
abban áll, hogy véget vetett a különböző iskolák<br />
és irányok torzsalkodásainak és az egész talmudikus<br />
törvényrendszert egy munkába tömörítette.<br />
A tudományos világ úgy fogta fel ezt a kódexet,<br />
mint a talmudikus törvénytudomány zárókövét.<br />
Maga a <strong>zsidó</strong>ság pedig a legmegbízhatóbb útmutatót<br />
látta meg benne, a hitélet legfőbb őrét és<br />
szabályozóját és abban a tudatban, hogy leghívebben<br />
jut benne kifejezésre az ősi vallásos<br />
felfogás, önként vetette magát a szuverenitása<br />
alá. Ma már csaknem az egész világ <strong>zsidó</strong>sága a<br />
S.-ot ismeri el a hitélet alapjául és csupán a reform<strong>zsidó</strong>ság<br />
szélső irányzata tett az utolsó<br />
évtizedekben kísérletét arra, hogy a tőle való<br />
f üggetlenítésre bírja rá a haladó <strong>zsidó</strong>ságot. De<br />
ez az elszakadás csak nagyon kis területre korlátozódott<br />
és ma, különösen <strong>Magyar</strong>országon,<br />
még a leghaladóbb hitközségek is hitéletüknek<br />
a S. szellemében való restaurálására törekednek,<br />
u.p.<br />
Sümegi Vilmos*, hírlapíró és politikus, szül.<br />
Sümegen 1864 ápr. 4. Több lap munkatársa volt.<br />
Ö alapította Holló Lajossal együtt a <strong>Magyar</strong>ország<br />
c. politikai estilapot, mely a függetlenségiliberális<br />
politika legfőbb szócsöve lett. Később<br />
szerkesztette is, majd a lap kiadóvállalatának<br />
igazgatója lett. 1904—18-ig állandóan országgyűlési<br />
képviselő volt függetlenségi programmal.<br />
Surámyi József*, hírlapíró, szül. Budapesten<br />
1861., megh. u. o. 1918 júl. 17. Tanulmányait u.<br />
o. és külföldön végezte, de már előbb hírlapíró<br />
lett és több lapba írt tárcákat és novellákat.<br />
Kereskedelmi téren is tevónykedett s nagyobb<br />
szabású kiviteli- és behozatali céget alapított.<br />
1901-benmegvetteaPesti Naplót, melynek 1917-ig<br />
főszerkesztője volt. Erdemeiért udv. tanácsosi<br />
címmel tüntették ki. A harctéren elesett egyetlen<br />
fia emlékére nagyobb alapítványt tett hadikórház<br />
létesítésére s végre adeletóben is nagyobb összeget<br />
hagyományozott jótékony célokra. Németnyelvű<br />
verses kötete Hans Harding álnéven jelent<br />
meg 1890.<br />
$uró, 8zószerint sort jelent. A temetési szertartás<br />
befejezése után ugyanis a temetésen megjelent<br />
férfiak két szemben álló sorban sorakoznak<br />
ós közöttük vonulnak el az eltemetett leg-
Suruk — 818 — SzabadelvOségr<br />
közelebbi fóríirokonai (nevezetesen: fiai, fivérei,<br />
apja, férje) kor szerint, miközben a két sor tagjai<br />
héberül a következő vigaszszavakat mondják:<br />
Isten vigasztaljon meg titeket (téged) Ción és<br />
Jeruzsálem gyászolói közepette. E sorbanállás<br />
szertartása elmarad ama napokon, mikor gyászhetet<br />
tartani nem kell, illetőleg a gyászhét<br />
nem követi közvetlenül a temetést, tehát :<br />
ünnepek előnapjain, félilnnepeken, ünnepek másodnapjain.<br />
F. D.<br />
Surnk, a héber magánhangzó-rendszerben<br />
a rövid u. ü-nek is kiejtik, sőt a lengyel zsargonban<br />
i-nek is.<br />
Snssmann Wolf, rabbi, szül. Pozsonyban<br />
1825., megh. u. o. 1898. Gyermekkorában aChaszam<br />
Szófer pozsonyi jesivájába került. A mester<br />
halála után 4 évig fiánál, a Keszav Szófernél<br />
tanult. Innen Sük Mósehoz ment, akinél 5<br />
évig tanult és végül utolsó mestere Perlesz Móse<br />
bonyhádi rabbi volt. Előbb a vázsonyi, később a<br />
szentgróti hitközség rabbija volt, míg 1868—69.<br />
mesterei utasítására elvállalta a budapesti Sász<br />
Chevra rabbiságát. Ekkor még nem volt Pesten<br />
orthodox hitközség és a Sász Chevra volt a konzervatívok<br />
egyesülete. S. sokat tett a hitélet kimélyítése<br />
érdekében. Az ő és a Deutsch Áron Dá-<br />
Szabadelvűség. Vallásban, politikában, de<br />
még a tudományban és gazdasági életben is az<br />
az irány, amely arra törekszik, hogy nagyobb<br />
szabadságot, több jogot és könnyebb fejlődóst biztosítson<br />
a társadalomnak és ehhez képest elvi<br />
ellensége minden korlátozásnak, főleg azoknak,<br />
amelyek a tekintélyek vak tiszteletében, a hagyományban,<br />
az öröklött formalizmusban és a történelmi<br />
jogban gyökereznek. Ennek az iránynak az<br />
a felfogása, hogy az ember boldogsága fontosabb,<br />
mint az öröklött formák szentüítartása. Az élet<br />
folytonos változásai észszerű alkalmazkodást követelnek.<br />
Nem szabad hát a fejlődés törvényei<br />
alól kivonni a szokásokat és berendezkedéseket<br />
sem és ha vannak is közöttük olyanok, amelyek<br />
lényegük szerint szentek és sérthetetlenek, csak<br />
a tartalmukat védheti meg a multak iránt való<br />
tisztelet, de az élet kényszerűségeihez alkalmazkodó<br />
formai változást nem utasíthatja el. A lényeget<br />
nem érintő és csupán a formák célszerű megváltoztatására<br />
törekvő Sz. a <strong>zsidó</strong> irodalom minden<br />
periódusában észlelhető, ha némely korban<br />
bujkálnia is kellett és az irodalom mélységeiben<br />
húzódott is meg. Ilyen búvóhelye a Sz.-nek a talmudi<br />
Aggada is. Ez volt az ókori ós középkori<br />
<strong>zsidó</strong> közvéleménynek szabad sajtója a hivatalos<br />
írásmagyarázattal szemben, amely annyi rendszabályt<br />
teremtett, hogy szinte agyonszabályozta<br />
a <strong>zsidó</strong> életet és ezzel magát a vallásosságot is.<br />
A <strong>zsidó</strong> gondolkodás már e korokban is szabadabb<br />
mozgást követelt ós nem is tűrte el BZÓ nélkül a<br />
hagyományok makacs forma-kultuszát. A szigorú<br />
rabbinizmussal szemben az Aggada képviseli a<br />
Sz<br />
vid balassagyarmati rabbi tevékenysége folytán.<br />
Budán rituális fürdőt építettek. Kéziratait fia,<br />
S. Fisel budapesti rabbiülnök adta ki Chalifasz<br />
Szimlasz Binjomin címen. S. 1891. visszatért<br />
Pozsonyba.<br />
Sváb Károly*, főrend, szül. Csongrádon 1829.,<br />
megh. 1890. Részt vett a szabadságharcban, mint<br />
hadnagy, azután nagy kiterjedésű birtokain Csanád-<br />
és Torontálmegyékben gazdálkodott. 1875—<br />
1885-ig Törökké nizsa országgyűlési képviselője<br />
volt, attól kezdve főrend. Elnöke volt az Országos<br />
<strong>Magyar</strong> Zsidó Alapítványi Egyletnek.<br />
Svó (sva), a héber magánhangzó rendszerben<br />
más nyelvbeli magánhangzóval vissza nem adható<br />
hang neve. Kétféle hangon szolgál ugyanaz<br />
a jel. Az egyik: svó nő (mozgó, helyesebben folyó)<br />
hézag, mely magánhangzó teljes rövidüléséből<br />
vagy eltűnéséből a volt hangzó helyén megmarad<br />
és e-nek ejtjük: (torokhangoknál a, Ö, é-nek<br />
és ilyenkor chatof-nak nevezik) pl. dóvor (dábár),<br />
dévorim(debárim); cházák,cházákim, chóli,(chőli).<br />
Amásiksw nach (nyugvó, helyesebben néma svó),<br />
melyet egyáltalán nem ejtünk ki és kitétele a mai<br />
kiejtésben fölöslegessé vált, inkább más hangtani<br />
funkciója tette szükségessé megjelölését. F. M.<br />
Synliedrion, 1. Szanhedrin.<br />
Sz.-et és az egész <strong>zsidó</strong> gondolkodásra jellemző,<br />
hogy a Talmud kodifikátorai egyáltalán nem fojtották<br />
el a szabadabb gondolkodást, sőt tűrték,<br />
még támogatták is és minden szabadelvű nyilatkozatot<br />
lelkiismeretesen feljegyeztek. Abban az<br />
időben az egész társadalmi élet jóformán az auktoritás<br />
elvén épült fel, a vallásos életben pedig<br />
a hagyományok tisztelete érvényesült. Aki ezekkel<br />
az elvekkel szembeszállt, tulajdonképen az<br />
uralkodó hatalommal szállt szembe és ez már akkor<br />
is hálátlan szerep volt. Az aggadisták mégis<br />
vállalták a kockázatot és épen Istennel példázgattak<br />
arról, hogy a népakarat fontosabb tényező,<br />
mint a tekintélyek tirannizmusa és a szabadakarat<br />
olyan attribútuma az életnek, amelytől még<br />
az Isten sem akarta megfosztani az emberiséget.<br />
Klasszikus plaszticitással hirdeti ezt a Sz.-et a<br />
következő Aggada: «Mikor Mózes Isten sugalmazására<br />
irta a Tórát, az annál a mondatnál: ,Hadd<br />
teremtsünk embert a magunk képmására', feldöbbent.<br />
,Uram, — szólt Istenhez — az eretnekek<br />
úgy magyarázzák majd ezt a fogalmazást, mint<br />
ha nem egymagad, hanem más istenekkel együtt<br />
teremtetted volna az embert ós ürügyet találnak<br />
ebben a bálványimádásra.' Mire az Úr így felelt:<br />
,Csak írd, amit mondok ; aki téves tant akar követni,<br />
hadd tegye meg; én azonban erkölcsi példát<br />
akarokadni arról, hogy a nagyok ne járjanak mindiga<br />
maguk esze után, hanem hallgassák meg a kisebbek<br />
véleményét is, mint ahogy én magam is az<br />
ember megteremtésének kérdését az angyalokkal<br />
vitattam meg, (Beresit Babba 1. 26). Volt az<br />
írásmagyarázóknak egy iskolája, amely szünetle-