12.12.2012 Views

Magyar zsidó lexikon - MEK

Magyar zsidó lexikon - MEK

Magyar zsidó lexikon - MEK

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

Qulttner — 728 — Rabszolgakereskedők<br />

hitközsógnekegy Talmud Tóra ja,egyBikurCholim vód, 1 köztisztviselő, 2 munkás, 2 orvos, 8 magán-<br />

és egy Sasz Chevra egylete. A hitközség évi költtisztv selő, 16 iparos, 5 magánzó és 10 egyéb. A<br />

ségvetése 28,650 pengő, melyből nagyobb összege­ világháborúban a hitközség 89 tagja vett részt és<br />

ket fordít szociális ós fllantrópikus célokra. A hit­ 12-en estek el. A hitközség mai vezetősége: Tanközség<br />

anyakönyvi területéhez a P.-i járás összes nenbaum Márton főrabbi, Tannenbaum Viktor<br />

községei tartoznak. Lélekszáma 672, a családok elnök, Sidíauer Sámuel alelnök, Weinberger Vil­<br />

száma 167, az adófizetőké 139. Foglalkozás szerint: mos gondnok, Birnbaum Jakab pénztárnok, ifj.<br />

8 nagykereskedő, 4 tanító, 108 kereskedő, 3 ügy- Péter József ellenőr ós Róth Samu jegyző.<br />

Quittuer Zsigmond, vágfalvi, építész, szül.<br />

Budapesten 1857., megh. 1918. Bécsben. Építészeti<br />

tanulmányait Münchenben végezte Neureuthernél<br />

(1874—78). Műegyetemi tanulmányai után<br />

Európában, Ázsiában ós Afrikában tett hosszabb<br />

tanulmányutat. 1880-ban telepedett le Budapesten<br />

és azóta állandóan itt dolgozott. Számos monumentális<br />

jellegű és magánépületet tervezett Budapesten.<br />

Főbb müvei: Árvaház (1880); Pa Villonok<br />

az 1885. ós 1896-iki országos kiállításokon; A<br />

Hírlapírók Nyugdíjintézetének palotája az Alkotmány-utcában<br />

(1890); Mentők Háza a Markó-<br />

Raab, 1. Andor, író, szül. Pécsett 1897febr.3.<br />

Zsidó publicisztikai működését a cionizmusról a<br />

Nyugatban írott tanulmányával kezdte meg. Majd<br />

a Múlt és Jövőnek lett a helyettes szerkesztője.<br />

1922-ben pedig a Zsidó Szemlót szerkesztette.<br />

Könyve: Mayer Litvák unokája (tanulmányok<br />

és novellák).<br />

2. R. D. Lipót,' matematikus, szül. 1818.,<br />

megh. Komáromban 1892. Müve: Egyetemes naptár<br />

ajuliani, gregoriani és <strong>zsidó</strong> időszámításra<br />

1887. magyarul Budapesten, németül Wienben<br />

jelent meg. R. ezt a munkáját a pápának ajánlotta.<br />

Rabbi, a <strong>zsidó</strong> lelkész címe. Az aram nyelvben<br />

mestert jelent. A cím már Jézus korában is<br />

dívott és Jézust is rabbinak (mester) szólították<br />

a tanítványai. A talmudszerzők egyik generációjának<br />

tagjai szintén ezt a címet viselték. A R.<br />

címmel csak az élhetett, aki az ügynevezett szemicM-ban<br />

(kózfeltevésben), tehát felavatásban részesült.<br />

A Talmud idejében csupán a tanításra adott<br />

jogot a felavatás, a lelkészi teendők nem tartoztak<br />

akkor még a R. hatáskörébe. A Talmud<br />

lezárását követő században élt tudósok nem éltek<br />

a R. címmel, de a középkorban megint divatba<br />

jött ós lassan-lassan a lelkészekre ruházták át,<br />

noha kijár az a nem lelkészkodó talmudtudósnak<br />

is. L. Ráv.<br />

Raboszáj (rebószem). Uraim.<br />

Rabszolgakereskedők. Történelmi feljegyzések<br />

szerint a magyar honfoglalás idejében<br />

a <strong>zsidó</strong>k éppen úgy foglalkoztak rabszolgakerea-<br />

Q<br />

R<br />

utcában (1890); a Gresham Biztosító palotája<br />

(1906); a Pesti <strong>Magyar</strong> Kereskedelmi Bank palotája.<br />

Több síremléket is tervezett: Wahrmann,<br />

Bródy, Latzkó, Neuschloss családok síremlékeit.<br />

Elnöke volt a <strong>Magyar</strong> Építőművészek Szövetségének.<br />

Mint a Fővárosi Közmunkatanács és az<br />

Orsz. Középitésí Tanács tagja élénk részt vett a<br />

főváros és az ország középítkezéseinek irányításában.<br />

Az építészet terén irodalmilag is működött,<br />

fontosabb tanulmányai: Die Saulé (1878),<br />

Architekturformen (1879). Munkái a müncheni<br />

egyetemen jutalomban részesültek. P. B.<br />

kedéssel, mint az uralkodó népek. A honfoglalás<br />

korabeli <strong>Magyar</strong>ország északnyugati részei ezidőtájt<br />

még Szvatopluk nagymorvai birodalmához<br />

tartoztak. Itt már voltak <strong>zsidó</strong> lakosok, akik nyugatról<br />

vándoroltak ide és kereskedéssel foglalkoztak.<br />

Egy Raffelstettenben 903 és 907 közt kelt<br />

bajor vámszabályzat utal a <strong>zsidó</strong> kereskedésre ós<br />

rabszolgaszállításra is, amelyet a Dunán bonyolítottak<br />

le Bajorország és Morvaország között.<br />

Ez a vámszabályzat utolsó pontjában meghagyja,<br />

hogy a «Zsidók és egyéb kereskedők bárhonnét<br />

jöjjenek ezen (t. i. Morva-) országból, vagy máa<br />

országból, rabszolgák és egyéb árucikkek után<br />

igazságos vámot fizessenek, amint az előbbi királyok<br />

idejében még szokásban volt.» A rabszolgakereskedelem<br />

hosszá időkig dívott az Árpádházi<br />

királyok alatt is és a kereszténység elterjedése<br />

után csak annyiban korlátozódott, hogy a <strong>zsidó</strong>kat<br />

több ízben eltiltották a keresztény rabszolgák<br />

vásárlásától. Az első ilyen értelmű törvényt<br />

Szt. László hozta (1. Szabolcsi zsinat),<br />

később Kálmán király tiltotta el a <strong>zsidó</strong>knak a<br />

keresztény rabszolgák tartását (1 Kálmán <strong>zsidó</strong>törvénye),<br />

majd az esztergomi zsinat kimondta,<br />

hogy azokat még bérbe sem vehetik (1. Esztergomi<br />

zsinat). II. Endre is eltiltotta a <strong>zsidó</strong>knak a<br />

keresztény rabszolgák tartását (1. Beregi eskü)-<br />

A rabszolgatartás rendszere az országban mindamellett<br />

fennállott, mert II. Endre egyik büntető<br />

paragra f usa az izmael iták ós <strong>zsidó</strong>k örök rabszolga<br />

ságba való vetését jelöli meg büntetésül. Sőt<br />

keresztényeket is rabszolgaságba vethettek, de


Rachmonusz 729 — Radő<br />

ezeket csak keresztények vásárolhatták meg.<br />

II. Endre alatt még a rabszolgaság annyira virágzott,<br />

hogy 1288. Esztergomban az érsek is vámot<br />

szedett a rabszolgakereskedőktől. Egyébként<br />

<strong>Magyar</strong>országon még a XIV. sz.-ban is vásároltak<br />

keresztény rabszolgákat. V. ö. Kohn, A <strong>zsidó</strong>ság<br />

története <strong>Magyar</strong>országon. ü. i-.<br />

Rachmonusz (rachmonesz, h.), sajnálat<br />

szánakozás. Átvett értelemben szánalomra méltó<br />

ember. Tulajdonképpen ben R.<br />

Ráckeve, nagyk. Pest-Piiis-Solt-Kiskun vm.,<br />

6551 lak. A R.-i hitközség egészen újkeletű. Bár<br />

régebben is laktak itt <strong>zsidó</strong>k, de csak szórványosan,<br />

úgy hogy a hitközség megalapítására csak<br />

1879. került sor. Ugyanekkor létesült a Chevra<br />

Kadisa is. Templomot 1885. építtetett a hitközség<br />

a tagok önkéntes adományából és gyűjtés<br />

útján. Első rabbija, illetve rabbihelyettese Bande<br />

Illés, aki ma is működik. A hitközség magasabb<br />

állást betöltő tagjai Hajdú Jenő pénzügyi tanácsos<br />

és Pártos Samu m. kir. állatorvos. Holczmann<br />

Henrik fatelepe, Kovács Zsigmond és Klopfer<br />

Mihály szőlőgazdaságai számottevő tényezői<br />

R. gazdasági életének. A statusquo hitközség<br />

3512 pengős költségvetéssel dolgozik s200 pengőt<br />

költ szociális célokra. A hitközség anyakönyvi<br />

területéhez Pereg, Lacháza, Aporka, Szigetszentmá<br />

ton, Szigetújfalu, Szigetbecse községek tartoznak.<br />

A hitközség lélekszáma 122, a családok<br />

száma 38, az adófizetőké 56. Foglalkozás szerint:<br />

2 nagykereskedő, 20 kereskedő, 2 ügyvéd, 1 köztisztviselő,<br />

2 orvos, 3 iptros és 1 magánzó. A<br />

világháborúban 34 tagja vett részt, 6 esett el.<br />

Mai vezetősége: Szagéi Sándor elnök, Roth Albert<br />

alelnök, Szagéi Lajos pénztárnok, Zoltán József<br />

jegyző, Assinger Áron a Chevra Kadisa elnöke,<br />

Holezman Henrikné a Nőegylet elnöknője, Lengyel<br />

László, Wessely Lajos, Steinberger Adolf,<br />

Gröner Illés, Kiopfer Bernát és Blum József<br />

elöljárók.<br />

Rácx, 1. Miksa, sebész, igazgató főorvos<br />

Nagyváradon, szül. u. o. 1877. A közegészségügy<br />

fejlesztése érdekében érdemes munkásságot fejt<br />

ki. Az orvostudomány körébe vágó cikkei a szaklapokban<br />

jelentek meg. Több kitüntetésben részesült.<br />

A román király az elsőosztályú román egészségügyi<br />

érdemkereszttel tüntette ki. u. s.<br />

2. R. Sándor, ügyvéd és közgazdasági író.<br />

Aradon lakik. A háború alatt a petrogradi dán<br />

kir. követséghez volt beosztva, a háború után a<br />

<strong>Magyar</strong> Vörös Kereszt svájci megbízottja volt.<br />

Több ipari vállalatot alapított Aradon. Erdélyi<br />

lapokba állandóan ír közgazdasági és szociálpolitikai<br />

cikkeket. " r>. 8.<br />

Radnay Jíiklos*,festő,szül. Budapesten 1900.<br />

A képzőművészeti szabadiskolában tanult, azután<br />

a szolnoki telepen dolgozott. A Nemzeti Szalonban<br />

tájképeket (Parasztudvar, Alföldi szélmalom)<br />

állított ki. Részt vett a szolnoki jubiláris kiállítási<br />

m (Nyárfák. Szolnoki cukorgyár), továbbá Merni<br />

(jő ('..festményével a Műcsarnok 1928-iki kiállításán<br />

a szolnokiak csoportjában. v. B.<br />

ítadó. 1. Aladár,zeneszerző.szül.Budapesten<br />

18S2 december 26., megh. a szerb harctéren 1914.<br />

Koossler János tanítványa volt. Hátrahagyott<br />

kompozíciói kivételes tehetségre vallanak. Művei:<br />

Petőfi (szimfonikus költemény). Kamarazenemuvek,<br />

dalok, gordonkaverseny. K. K.<br />

2. R. Antal, műfordító, költő és irodalomtörténész,<br />

szül. Móron 1862 jún. 29. Budapesten<br />

tanult és szerzett tanári diplomát. 1885-ben a<br />

képviselőház gyorsíró-irodájába lépett, amelynek<br />

később főnöke lett. Munkássága rendkívül<br />

kiterjedt s megoszlik az eredeti költemények, a<br />

műfordítások ós az irodalomtörténet között. Eredeti<br />

versei: Versek; Dalok és törtétietek;<br />

Rákóczi sírja és egyéb költemények; Mesék az<br />

íróvilágból; Római ritmusok; Háborús strófák.<br />

Műfordításai: Olasz költőkből; Latin költők;<br />

Görög költők; Petrarca összes szerelmi szonettjei;<br />

Leopardi összes versei; Idegen költők<br />

albuma; Ariosto Őrjöngő Lorántja; Firduszi<br />

Sahnáméja; Dante Pokla. Fordított ezenkívül<br />

Shakespeartől, Schillertől, Coppéetől, Mussettől.<br />

Szerkesztette a <strong>Magyar</strong> Könyvtárt, a <strong>Magyar</strong><br />

Ifjóságot, a Remekírók Képes Könyvtárát. Tagja<br />

a KisfaludyTársaságnak és a Shakespeare-bizottság<br />

állandó előadója s a velencei tudományos<br />

társaságnak is tagja. Ő alapította meg a <strong>Magyar</strong><br />

Pen Klubot, melynek igazgatója. Tudományos<br />

művei: Idegen szavak szótára ; A magyar műfordítás<br />

története : Az olasz irodalom története;<br />

Az ifjabb Michelangelo Buonarotti: Dante;<br />

A fordítás művészete ; A magyar rím: Per u<br />

centenario del romanziere ungherese Jókai c.<br />

műve a velencei Akadémia kiadásában jelent<br />

meg.<br />

3. R. Emánuel, publicista, szül. Mjestecben<br />

(Csehorsz.) 1866 febr. 1., megh. Budapesten 1924<br />

ápr. 21. Eleinte bankhivatalnok volt, később a<br />

NeuesPester Journal, majd aPesterLloyd munkatársa<br />

volt. Egyik tárcasorozata Budapester<br />

Spaziergánge, Pesti séták c. magyarul is megjelent.<br />

Petőfi, Kiss József és Reviczky Gyula sok<br />

költeményét németre fordította.<br />

4. R. István, hírlapíró, szül. Kisvárdán 1891.<br />

Egyetemi tanulmányai után hírlapíró lett és a<br />

Világ, Pesti Napló, A Nap szerkesztőségeiben<br />

dolgozott. Megalapítása óta szerkesztette a Mozivilágot,<br />

később a Mozgófénykép Híradót és a Mozi<br />

és Film c. íilmszaklapokat. Dramaturg és filmfeliratíró,<br />

a <strong>Magyar</strong> Filmklub titkára. Több<br />

regény- és novella fordítása jelent meg. Önálló<br />

művei: Mesélés (novellakötet 1912); Hindenburg<br />

(életrajz 1916); A 2o éves mozi (1926). E <strong>lexikon</strong><br />

munkatársa.<br />

5. R. Károly, ügyvéd és író, szül. 1858., megh.<br />

1909. Aradon élt. Több színdarabot és jogi munkát<br />

írt. A Kikapós férjek c. darabja színrekerült a<br />

Városligeti színházban.<br />

6. R. Richárd*, újságíró, szül. Budapesten 1876.<br />

A Művészeti Közlöny munkatársa volt, később a<br />

Neues Poíitisches Volksblatt, majd a <strong>Magyar</strong><br />

Hirlap közgazdasági tudósítója lett. 1911-től<br />

kezdve szerkesztette a Fővárosi Közlönyt, majd<br />

pedig egy kőnyomatos lapot szerkesztett. Könyve<br />

jelent meg A magyar vasúti sztrájkok történetérőZ,<br />

továbbá Budapest in Schrift u.Bi-ld címmel.<br />

7. R.Sámuel, író, szül. Petröcön 1857 febr. 7.,<br />

megh. Budapesten 1919 júl. 18. Bécsben tanult<br />

jogot, azután Parisba ment, ahol több lap levelezője<br />

lett. 1898-tól kezdve a M. Távirati Iroda


Radoné 730 Rágalom<br />

vezetője volt s a hírszolgáltatás újjászervezése<br />

terén nagy érdemeket szerzett. Publicisztikai<br />

munkásságot külföldi lapokban ós a Pester Lloydban<br />

fejtett ki. Főbb munkái: Tisza, seine Partei<br />

u- seine Gegner : Az összeférhetetlenség; Die<br />

ungarische Verfassung; JDas Deutschtum in<br />

Ungarn; Politikai olvasókönyv; Újságírók<br />

iskolája; Népies po Utika; A politikai Robinson;<br />

Politikai frázisok és jelszavak; Újságírók<br />

(dráma); Dér Sturz des Zarümus; John Bull<br />

és társai. Felesége R. Hirsch NeJlí (1. o.).<br />

8. R. Vilmos, pedagógus és ifjúsági író, szül.<br />

Egerben 1847., megh. Budapesten 1919.1874-ben<br />

a budapesti állami tanítónőképző intézet tanára<br />

lett és mint ennek az iskolának igazgatója vonult<br />

nyugalomba. A Herbart-féie pedagógiának egyik<br />

legbuzgóbb magyar híve volt és számos tanulmányban<br />

foglalkozott mesterének elméletével.<br />

Tankönyveken kívül ifjúsági könyveket is írt.<br />

Közülük ismertebbek: Eredeti magyar gyermekés<br />

népmesék ; <strong>Magyar</strong> néprpondák; Robinson<br />

Grusoe élete ; Gróf Benyovszky Móric élete és<br />

kalandjai; Ujváry Miklós, a magyar Robinson;<br />

Vámbery Ármin utazásai. s-. ö.<br />

Radoné, 1. Hirsch Nelli festő, 1. Hirsch<br />

Nelli.<br />

2. R. Kempner Magda, írónő, szül. Báboezkán<br />

(Békés vm.) 1894 szept. 24. A budapesti egyetemen<br />

tanári oklevelet szerzett. Művei Ritmus (versek,<br />

drámai képek); Integrállények (regény).<br />

Rados, 1. Dezső, zenepedagógus, szül. Győrön<br />

1891 ápr. 12. A budapesti Zeneakadémia elvégzése<br />

után tanára, majd h. igazgatója volt a szabadkai<br />

Városi Zenedének s e minőségben rendkívül<br />

sokat tett a szerb-magyar részek zenekultúrájának<br />

felvirágoztatásáért. Számos koncertet<br />

adott. 1918 óta a budapesti Fodor-zeneakadémia<br />

tanára. Elismert zenepedagógus, K. K.<br />

2. R. Gusztáv*, matematikus, egyetemi tanár,<br />

szül. Budapesten 1862 febr. 22. A műegyetemen,<br />

az egyetem filozófiai fakultásán s a lipcsei<br />

egyetemen tanult. 1885-ben a műegyetem magántanára,<br />

1891 óta annak nyilv. rendes tanára<br />

lett. Tb. doktora a kolozsvári egyetemnek,<br />

egyik alapítója s alelnöke a Mathematikai és<br />

Physikai Társulatnak, sokáig szerkesztője volt a<br />

Mathematikai és Physikai Lapoknak s tagja a<br />

Magy. Tud. Akadémiának; háromszor volt rektora<br />

a Műegyetemnek s hétszer volt dékánja. Az ő<br />

rektorsága alatt létesült a Műegyetem közgazdasági<br />

fakultása és a Műegyetemi Deákotthon.<br />

Az Orsz. Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság,<br />

az Orsz. Közoktatásügyi Tanács és a Középisk.<br />

Tanárképző Intézet tagja, a Felsőoktatási Egyesület<br />

matematika-természettudományi osztályának<br />

elnöke. Matematikai munkássága rendkívül<br />

kiterjedt s főleg a felső algebra és számelmélet<br />

körébe vágó tanulmányai számos magyar és külföldi<br />

szakfolyóiratban jelentek meg. Önállóan<br />

megjelent müvei: A felsőbb fokú kongruenciák<br />

elméletéhez; Analysis és geometria.<br />

2. R. Ignác*, matematikus, szül. Budapesten<br />

1859. Tanári és bölcsészetdoktori oklevelének elnyerése<br />

után a Budapesti Keresk. Akadémia, majd<br />

az V. ker. állami főreáliskola tanára lett. Tanulmányai<br />

a Műegyetemi Lapokban, a Mathematikai<br />

és Természettudományi Értesítőben, a Mathematikai<br />

és Phisikai Lapokban, továbbá az Orsz.<br />

Középiskolai Tanáregyesületi Közlönyben jelentek<br />

meg. <strong>Magyar</strong>ra fordította Bolyai János<br />

Appendixét és Stückelnek Wolfgang u. Jőhann<br />

Bolyai c. művét.<br />

3." R. Móric, újságíró és lapkiadó szül. Abouyban<br />

1888. Megalapította Kolozsváron a Consum<br />

és Rumánischer Lloyd c. romániai közgazdasági<br />

lapokat. Sajtó alá rendezte az Erdélyi Gazdasági<br />

Lexikont. Iskolaszéki alelnöke a kolozsvári<br />

orthodox <strong>zsidó</strong> hitközségnek. Sz. r.<br />

Radváiiji László, közgazdasági író, szül.<br />

Budapesten 1876. A budapesti egyetemen jogot<br />

hallgatott és megszerezte az államtudományi<br />

doktorátust. Ezután a székesfőváros szolgálatába<br />

lépett, majd egy szerszámgyár cégvezetője volt.<br />

Az Üzlet c. közgazdasági lap szerkesztője. A <strong>Magyar</strong><br />

Szaklapok Szindikátusának ügyvezető elnöke.<br />

Több ízben képviselte a budapesti szaklapokat<br />

külföldi kongresszusokon. Munkái: A magántisztviselők<br />

és az általános választói jog;<br />

A textilszakmabeli kondíció konvenciók; A reklám<br />

művészete (Földes Artúrral); A grafikai reklám<br />

művészete- Sz. Q.<br />

Rágalom (héb. lósón höró, vulg. losen hőre,<br />

a. m. gonosz nyelv), a Bibliában, Talajúdban és a<br />

rabbinikus irodalomban megbélyegzett bön, mely<br />

iránt valamennyi irat kihangsúlyozott averziót<br />

mutat. A R. fogalmi körébe tartozik minden maliciózus<br />

vagy igaztalan vád, állítás, melynek az a<br />

célja, hogy embertársaink jó hírnevét beszenynyezze<br />

alap nélkül, továbbá a könnyelmű fecsegés,<br />

mely végül is R. lesz. A rágalmat már a<br />

mózesi könyvek eltiltják: «Nem szabad rágalmazóként<br />

járnod néped közt» (Levit. 19. 16);<br />

«Nem szabad hamis hírt terjesztened, ne játszál<br />

össze a gonosszal, mint igazságtalan tanu» (Exod.<br />

23. 1), amelyhez a rabbik a következő parancsot<br />

fűzik: cdntés ez, hogy senki se figyelhessen<br />

a R.-ra.B A bibliai parancs, «ne tégy hamis tanúbizonyságot<br />

felebarátod ellen», szintén a rágalmazókra<br />

vonatkozik. A próféták a társadalmi<br />

romlottságot a R. elterjedésével jellemzik. Jeremiás<br />

próféta azokról beszél, «akiknek nyelve a<br />

nyílhoz hasonlóan hajlik a hazudozásra» (9. 2),<br />

Ezékiel próféta pedig oly emberekről szól, akik<br />

mesemondással, azaz rágalmazással járnak a nép<br />

közt s vérontás okozói lesznek (22. 9). A rágalmat,<br />

mint bűnt a Zsoltárok és Példabeszédek<br />

könyve is megbélyegzi: «Testvéred ellen ha beszélsz,<br />

megrágalmazod saját anyád gyermekét»<br />

(Zsolt. 1. 20); «Azt, aki rossz hírbe hozza szomszédjáttitokban,<br />

elfogom gáncsolni)); «Ne rágalmazd<br />

meg a szolgát gazdája előtt, mert megátkoz<br />

téged és bűnösnek fogsz találtatni)- (Példabesz.<br />

30. 10); «A kígyó elbájolás nélkül is harapni<br />

fog s az ember, aki rágalmaz, szintén nem jobba<br />

(Ecclesiasticus 10.11);«Sokan estek el a kard élétől,<br />

de nem oly sokan, mint a mások nyelvétől*<br />

(Ecclesiasticus 5. 18). Igen jellemző az imákban<br />

a rágalmazók elleni panasz: «Mert soknak rágalmát<br />

hallottam s mindenki félt tőle, mert összeesküdtek<br />

ellenem, hogy életem vegyék» (Zsolt.<br />

31. 14; Zsolt. 35. 11; Jer. 20. 10). Míg a R.<br />

ekként elítéltetik, addig a gonosz beszédtől való


Rágalom<br />

tartózkodást a legnagyobb erénynek minősíti a<br />

Biblia. Az a tulajdonság, amely alkalmassá teszi<br />

az embert arra, hogy Isten házában tartózkodhasson,<br />

az, «hogy nyelve nem ejt ki rágalmat»<br />

(Zsolt. 15. 3). Ez az alapfeltótele a hosszú és<br />

boldog életnek. «Tartsd vissza nyelvedet és ajkadat<br />

a gonosztól és a rágalmazó beszédtől» (Zsolt.<br />

35. 14). A Talmud és Midrások túláradnak a R.<br />

elítélésétől; a rágalmat a kígyó mérgéhez hasonlítják<br />

(Berésit Rabba 2b. 2): «Ahogyan az<br />

kihat a test minden részére, éppen úgy a R. az<br />

ember lelkét sebzi meg; ahogy a kígyó mérge<br />

távolból tud hatni, úgy a Rómában költött R.<br />

meg tudja ölni azt, aki Szíriában él». A rágalmazó<br />

háromszoros gyilkos, mert megöli magát<br />

a rágalmazót, azt aki ráhallgat s azt akit<br />

megrágaírnazott». A Talmud példázataival a rágalmat<br />

a legnagyobb bűnnek tekinti: vesztes és<br />

végzetes kihatású hadmüveleteket tulajdonít annak,<br />

hogy a vesztő fél oldalán rágalmazók voltak<br />

; «Ha Dávid nem hallgatott volna a rágalmazókra,<br />

akkor a királyság nem oszlott volna két<br />

részre, Izrael nem követte volna el a bálványimádás<br />

bűnét és mi nem űzettünk volna el szülőföldünkről))<br />

(Sabb. 56b); «A rágalmazóról az Egyetlen<br />

Isten mondja: ,ó és Én nem élhetünk együtt<br />

ezen a világon'» (Midrás Jalkut, Zs. 101. 5-hez);<br />

«A rágalmazó megtagadja Istent» (Ar. 15b);<br />

«Négy kategória van kizárva Isten jelenléténél :<br />

a szitkozódok, hazudozók, hipokriták és rágalmazók))<br />

(Szóta 42a); A rágalmazó erkölcsi értelemben<br />

egyforma a bálványimádóval, a paráználkodóval<br />

ós a gyilkossal s semhogy ezen bűnök bármelyikét<br />

elkövesse, üldözések idején minden <strong>zsidó</strong>nak<br />

kötelessége inkább életét feláldozni (Áruch<br />

15b és Genes. Bab. 70. 4). A Talmud példázata<br />

szerint a bibliai Mirjam azért lett leprás, mert<br />

rosszat mondott Mózesről, testvéréről. Ezt az<br />

összefüggést azzal az erkölcsi tanítással okolja<br />

meg a Talmud, hogy amiképpen a rágalmazó<br />

morális leprát tud R.-mal okozni és fórjet feleségétől<br />

szét tud választani, éppen úgy természetes<br />

az ő bűnhődése is, mely kiveti a társadalomból<br />

(Ár. 16b). Egyik rabbi-döntés szerint a rágalmazó<br />

megkövezést érdemel (Jalk. Zsolt. 101. 5),<br />

míg a másik szerint «az, aki rosszat mond szomszédjáról<br />

s aki figyel rá és aki hamis tanúvallomást<br />

tesz szomszédja ellen, megérdemli, hogy a<br />

kutyák elé dobják» (Fesz. 118a). Felette jellemző<br />

a <strong>zsidó</strong> felfogásra, de egyszersmind emberismeretére<br />

és objektivitására is, hogy egyik héroszát<br />

sem tünteti fel teljesen hibátlannak s minthogy<br />

az ember, gyengeségénél fogva, legkönnyebben<br />

nyelvével vétkezik, a Midrás soknak bukását<br />

ebben látja. így szó van József megbüntetéséről,<br />

mert rosszat mondott testvéreiről (Gen. 37. 2;<br />

Gen. Rab. 84. 7; Jer. Pea 1. 1). R. bűnének számít<br />

a nép vezéreinek túlságosan erős korholó kifejezése<br />

is, pl. Mózes eme megszólítása : «Halljátok,<br />

ti lázadók» (Num. 20. 10-13), vagy Jesája<br />

próféta felkiáltása: ((Tisztátalan ajkú nép közt<br />

lakom én». A <strong>zsidó</strong> törvényhozás régebbi korszakában<br />

némely adat szerint szigorúbban büntette<br />

a rágalmat, mint sok súlyosan bűnös cselekedetet<br />

8 erre vall a Talmud egyik kitétele egy<br />

rágalxnazási ítélet elmondása kapcsán: «Valaha<br />

31 — Rákosi<br />

a rossz beszédet szigorúbban büntették, mint a<br />

rossz cselekedetet)). A rágalmat a <strong>zsidó</strong> vallás<br />

iszonyattal ós morális megvetéssel szemlélte és<br />

szigorú törvényhozással sújtotta nem csupán az<br />

ókorban, hanem sokkal később is, amíga Bészdinek<br />

ítélkeztek. Ez a megvetése és helyes felismerése<br />

a R.-nak a <strong>zsidó</strong> vallásethika Hillel nevéhez<br />

fűződő nagy tanításán alapszik: «Legyen felebarátod<br />

tisztessége oly drága előtted, mint sajátmagadé)).<br />

A R.-tól a <strong>zsidó</strong> ethika finomsága<br />

megkülönbözteti a mások rossz hírbe keverését<br />

(móci sém rá), mely azonban szintén bűnnek számít.<br />

A Biblia a rossz hírbe keverést is szigorúan<br />

ítéli el és annak következtében a férj elveszthette<br />

válási jogosultságát (Deuteron. 22. 13—21). A<br />

rabbinikus törvények szerint bármiféle inzultust<br />

meglehetett bocsátani, ha nyilvánosan bocsánatot<br />

kér az inzultáló, de a rágalmat nem (Jerus. Bába<br />

Káma 8. 7). A közép- ós újkori Bész-Dinek a<br />

kárt okozó rossz beszédet törvényesen elítélték,<br />

sőt miatta történt exkommunikálásról is tudunk<br />

s a kiközösítés mindaddig érvényben maradt,<br />

amíg teljes elégtételt nem kapott a meghurcolt<br />

egyén. Áseri rabbi pénzbüntetéssel sújtotta az<br />

enyhe rágalmazót s responsumaiban ezt ajánlja<br />

a többi Bósz-Dinnek is. A nők becsületét sértő<br />

igaztalan rossz beszédért három (hétfő — csütörtök)<br />

napi böjtre ítélték a bűnöst, továbbá arra,<br />

hogy a zsinagóga előtt mezítláb kellett ülnie,<br />

az istentisztelet alatt pedig az egész község jelenlétében<br />

az almemorról kellett bocsánatot kérnie<br />

attól, akit megbántott. A halottakról a rossz beszédet<br />

szintén bűnnek minősítették, főképpen a<br />

gáónikorszak tiltotta azt el. Expiálására több naposböjtöt,<br />

valódi bűnbánást és pénzbüntetést írtak<br />

elő (Sulchan Áruch, Orach Ghajim 606., 3.) s<br />

ezenkívül a rágalmazónak még a halott sírjánál<br />

is bocsánatot kellett kérnie. s. R.<br />

Raimann Rezső, zeneszerző, szül. Veszprémben<br />

1861 máj. 7., megh. Bécsben 1913 szept. 26.<br />

Nagyon termékeny komponista volt. 1881—1908-ig<br />

tizenöt operát irt és többel sikert aratott. Operettjei<br />

német színpadokon, Budapeeten és Esterházy<br />

herceg tatai kastélyában kerültek bemutatásra.<br />

K. K.<br />

Rakouitz Gyula, ügyvéd, szaklapszerkesztő,<br />

szül. Budapesten 1894 dec. 25. Egyetemi tanulmányait<br />

Budapesten, Neufchatelben és Oxfordban<br />

végezte. Pályáját mint törvényszéki jegyző<br />

az igazságügyminisztériumban kezdte, majd ügyvédi-irodát<br />

nyitott. Mint egyetemi adjunktus<br />

működik a budapesti Tudományegyetem büntetőjogi<br />

szemináriumán. Jogtanácsosa a budapesti<br />

orth. hitközségnek, a Frankfurti Biztosítónak és<br />

a Pesterzsébeti Gyufagyárnak. 1920 óta felelős<br />

szerkesztője a <strong>Magyar</strong> Jogélet c. jogtudományi<br />

folyóiratnak. Szaklapokban és napilapokban számos<br />

tanulmánya és cikke jelent meg. Könyvalakban<br />

megjelent nagyobb munkái: A veszélyviselés<br />

(1916, az Egyetem Senger-díját nyerte);<br />

Kommentár a választójogi törvényről (1918).<br />

A kény szeregyezségi jogról (1926). v. A.<br />

Rákosi H. Tibor, közgazdasági író, szül.<br />

Sarmaságon (Szatmár vm.) 1878. Azelőtt szépirodalmi<br />

műveket is írt (monológok, esztétikai cikkek),<br />

újabban csak közgazdasággal foglalkozik.


Rajec 732 Rasl<br />

Munkatársa a <strong>Magyar</strong> Pénzügy, <strong>Magyar</strong> Kereskedők<br />

Lapja és <strong>Magyar</strong> Iparnak.<br />

Rajec, kisk. Trencsén vm. (Ca-Szl.). A R.-i<br />

(kongresszusi) hitközség majdnem 200 éves. Mint<br />

a hitközség levéltárában levő okiratok igazolják,<br />

a hitközséget R.-en letelepedett kereskedők alapították<br />

1745. A kis hitközségnek van egy nagyon<br />

régi, többször restaurált temploma. Többi intézményei<br />

: a Chevra Kadisa, melynek jelenleg Steiner<br />

Vilmos az elnöke, a jótékonysággal foglalkozó<br />

Cedókó egyesület, melyet Altmann Aurél<br />

vezet és a Nőegylet, melynek Eiser Józsefné az<br />

elnöknője. A hitközség területéről többen származtak<br />

el olyanok, akik kulturális vagy közgazdasági<br />

működésükkel hírnévre tettek szert. Ezek<br />

Láng (1. o ) egyetemi tanár, N. Frank, aki kitérve<br />

papi pályára lépett s anglikán püspök lett ós<br />

Kuft'ler Viktor bécsi gyáros. A hitközség 16,000<br />

ck-s évi költségvetéssel dolgozik és ennek egy részét<br />

szociális és filantrópikus célokra fordítja.<br />

A hitközségnek, melynek anyakönyvi területéhez<br />

30 község tartozik, lélekszáma kb. 300, a családok<br />

száma kb. 100, adót 45-en fizotnek. Foglalkozás<br />

szerint a hitközségi tagok nagyrészt kereskedők,<br />

iparosok és gazdálkodók. Mai vezetősége:<br />

Donáth Sándor elnök, Lipscher Lajos alelnök,<br />

Altmann Aurél pénztárnok és titkár. A hitközség<br />

kántora Veretyn Sámuel.<br />

Rajka Ödön, orvos, szül. 1890. A budapesti<br />

egyetemet végezte, majd a Teleia dermatológus<br />

orvosa lett. Állandó munkatársa a Gyógyászat,<br />

Bőrgyógyászati Szemle ós több nagy külföldi<br />

szakfolyóiratnak. Több tanulmánya jelent meg<br />

könyvalakban. Főműve a Lehner Imrével (1. o.)<br />

együtt írt Allergie des Hatás.<br />

Rakenstein Juda Léb, rabbi, szül. Pakson a<br />

XIX. sz. húszas éveiben. Előbb Zágrábban, majd<br />

Szombathelyen működött s onnan került Topolyára,<br />

de állásáról később leköszönt. Filozófiai doktorátusa<br />

volt és cikkeket írt a Ben Chananjába,<br />

Lőw Lipót folyóiratába, azonkívül Divre Jehudó<br />

címen kiadta tóramagyarázatait (Wien, 1868).<br />

Rambam (RMBÍl), rabbi Móse ben Majmon<br />

(arabul: Abu Imram Musa ben Maimun ibn<br />

Abd Allah), a <strong>zsidó</strong>ság egyik legnagyobb kodifikátora<br />

és filozófusa, szül. Kordovában 1135<br />

márc. 30., megh. Kairóban 120-i dec. 13. Legnagyobb<br />

filozófiai műve: A tévelygők útmutatója<br />

(héberül: More nebuchim arabul: Dalalat al<br />

Há-isrin, amely kimutathatóan Aquinói Tamásra<br />

is nagy hatással volt). Korszakalkotóan fontos<br />

a Misnálioz írt arab kommentárja, amelyet héber,<br />

latin és több európai nyelvre fordítottak le.<br />

Évszázadokra terjedő hatást ért el a <strong>zsidó</strong> törvények<br />

kodifikációjával, amely Misné Tóra (a<br />

Tóra ismétlése) címen 1190. jelent meg. A <strong>zsidó</strong><br />

hitélet ebből a 14 könyvből bontakozott ki mai<br />

alakjában. A 13 hitágazat, amely a hitvallás<br />

alapja, szintén tőle ered. (1. Selőso ószor ikkóri,m).<br />

Felfogása nem mindig fedi a rabbinikus<br />

tekintélyek; felfogását. Minden ilyen eltérést<br />

problémának tekintenek a talmudkutatók (harber<br />

Rambam) és különös buzgósággal keresik az<br />

összeegyeztetést. A R. számos fólió-kiadásban<br />

jelont meg. Művei hat hatalmas fóliánst tesznek<br />

ki. L. Kódex-irodalom. v. M.<br />

Ranscliburg, 1. Pál, orvostanár, szül. Győrben<br />

1870 jan. 3. Atyja R. Salamon győri főrabbi<br />

volt. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Lipcsében,<br />

Wundtnál végezte. 1899-ben megalapította<br />

az első magyar pszichofizikai laboratóriumot.<br />

1916 óta a Foliklinika idegosztályának főorvosa,<br />

1918. rk. egyetemi tanár lett. Mint kísérleti<br />

pszichológus és gyermekpszichiáter európai<br />

nevet szerzett; az általa készített szellemi működést<br />

vizsgáló készülék, a mnemometer világszerte<br />

használatos. Mint gyógypedagógus is nagyarányú<br />

működést fejt ki és a budai ilynemű<br />

középfokú iskola az ő vezetése alatt működik.<br />

1923 óta egészségügyi főtanácsos. Rendkívül<br />

nagyszámú szakfolyóirat munkatársa bel- és külföldön.<br />

Önállóan megjelent nagyobb munkái:<br />

A fejfájásról (1897); Lelki gyógymódok (1900);<br />

A kretinizmus kór- és gyógytana (1905); A szellemi<br />

működések fizikája (1908): A lelki élet abnormitásai<br />

(1908, mindkettő a Műveltség Könyvtárában);<br />

A gyermeki elme (1908); Pszichológiai<br />

tanulmányok (1 — II., 1914); Az emberi elme<br />

)1923); Ideggyógyászat (1926 a Müller-fóle Klinikai<br />

recipekönyvben); Neue Beitrage zur PszyehologiedeshysterischenGeisteszustandes(189Í);<br />

Das Kranke Gedachtnis (1911): Die Leseschivache<br />

und Rechenschuiiche(1916); Die Heilerfolge<br />

der Nervennaht (1918); azonkívül R.<br />

írta az Encyclopádisches Handbueh der Heilpadagogik<br />

pszichológiai részét. s. R.<br />

2. R. Salarnon, rabbi, R. Pál atyja, szül. Luzcban<br />

(Csehország) 1816., megh. Győrben 1895.<br />

Régi rabbicsaládból származott. Előbb Csehországban<br />

volt rabbi, onnan 1855. Győrbe hívták<br />

meg. Kitűnő talmudtudós volt s egy talraudikus<br />

tárgyú nagy müve kéziratban s töredékben maradt<br />

fenn.<br />

3. R. Viktor, könyvkiadó, R. Salamon győri<br />

főrabbi fia, szül. Győrben 1862 aug. 8. A gimnázium<br />

elvégzése után Németországban folytatott<br />

szaktanulmányokat, majd visszatérve, a Révai<br />

Testvérek könyvkiadónak, később az Athenaeumnak<br />

volt igazgatója. Újabban a Pantheon könyvkiadó<br />

válialat óién áll. A magy. Könyvkereskedők<br />

Egyletének főtitkára, a Magy. Könyvkiadók<br />

ós Könyvkeresk. Egyesületének sokáig titkára,<br />

majd főtitkára, 1906—19-ig pedig elnökhelyettese<br />

volt. Az egyesület közlönyébe, a Corvinába<br />

magas színvonalon álló cikkeket írt. Irodalmi<br />

munkásságának legfőbb tárgya a szerzői ós kiadói<br />

jog. Az 1913. Budapesten megtartott nemzetközi<br />

kiadói kongresszust ő készítette elő. A francia<br />

Akadémia már 1901. az Officier de 1'Académie<br />

Francaise címmel tüntette ki. R. több munkát<br />

írt, többek közt: A szerzői jog védelmére alakított<br />

berni egyezmény, vonatkozással <strong>Magyar</strong>országra<br />

(1901); A Könyvárus müveit sége{\SSl).<br />

Itaisi. Rabbi Selomó Jiceháki-nak, a Biblia és<br />

Talmud legnagyobb kommentátorának általánosan<br />

használt abbreviatúrája; szül. 1040. Troyesben<br />

(Franciaország). Atyja tekintélyes talmudtudós<br />

volt, hasonlóképpen az anyjáról való nagybátyja<br />

Simon ben ,]ic,chok liturgiái költő is, aki<br />

Mainzban működött. A rokonsága révén juthatott<br />

R. is Mainzba Jakób ben Jakar híres talmudiskolájába.<br />

Innen Wormsba ment, ahol Izsák ben


Rasi-betü — 738 — Recepció<br />

Johuda előadásait hallgatta. Tanulmányait Speierban<br />

fejezte be rabbi Eljakim vezetése alatt. Tizennyolcéves<br />

korában megnősült és huszonötóves<br />

korában 1064. állandó tartózkodásra Troyesben<br />

telepedett meg. Ekkor már messze földön elismert<br />

tekintély volt és kiváló tudósok fontos kérdésekben<br />

az ő döntését kérték ki. Feltehető, hogy<br />

a troyesi község rabbijává választotta, de erről<br />

nincsenek hiteles adataink. Ellenben tudjuk, hogy<br />

egy nagy iskola élén állt, ahol Bibliát és Talmudot<br />

adott elö. Az előadása oly világos és szabatos<br />

volt, hogy rövid idő alatt azt tartották róla,<br />

hogy minden addig élt irásmagyarázót fölülmúlt.<br />

Valószínű, hogy az előadásaihoz írt jegyzeteiből<br />

készítette Konterosz c. halhatatlan kommentárjait<br />

a Talmud legtöbb traktátusához. írt kommentárt<br />

a Szentírás könyveihez is és aleghomályosabb<br />

helyet is megvilágosította. Bár itt is szigorúan<br />

a szöveghez alkalmazkodott és óvakodott'<br />

minden misztikus magyarázattól, mégis úgy<br />

érezte, hogy nem mindig jutott el a racionális értelmezéshez<br />

ós még öreg korában is azzal a gondolattal<br />

foglalkozott, hogy bibliai kommentárjait<br />

átdolgozza. Ezt a tervét már nem valósíthatta<br />

meg, de munkája nem szenvedett miatta, mert<br />

nemcsak népszerű, de nélkülözhetetlenné is vált<br />

és a Szentírás tanulmányozása még mai napig<br />

is R. kommentárja nélkül elképzelhetetlen. A legtöbb<br />

héber Biblia-kiadás az eredeti szöveg mellett<br />

R. kommentárjait is közli, még pedig abban<br />

a betűtípusban, amelyet R.-tól neveztek el. Nagy<br />

jelentőségét már a kortársai is elismerték és a<br />

róla alkotott felfogás nem változott a későbbi<br />

rabbinikus irodalomban sem, amely a Parsandata<br />

(törvénymagyarázó) névvel tüntette ki. R.<br />

alapította azt az iskolát, amely hosszú időre<br />

Franciaországot tette meg a rabbinikus tudományok<br />

központjává. Nagy hagyományait vejei és<br />

unokái plántálták át a későbbi nemzedékekbe és<br />

ok alapították meg a Toszafisták iskoláját, ü. p.<br />

Itasi-betíí. A könyvnyomtatás feltalálása<br />

után való időben kifejlett kisebb tipusú héber írás.<br />

Valószínűleg Rásinak Tóra- és talmud-kommentárjait<br />

szedték először ezzel a betűtípussal és<br />

innen nyerte a nevét is.<br />

Káskai, 1. Dezső*, orvostanár, szül. Budapesten<br />

1866 dec. 5. U. o. és Bécsben tanult, majd<br />

több fővárosi kórházban lett urológus-főorvos<br />

és egyetemi magántanár. Müvei: A cystitis aetioloyiája<br />

(1900 németül is); A húgycső szűkületek<br />

kór szövettana (németül is 1901); Az erömüvi<br />

húgycsöszii kiilelek (1908); Tanulmányok a dtiltmirigy<br />

megnagyobbodásáról{1901—1905); Vesevizsgálati<br />

módszerek (1911); Über Ilamröhreastrikturen<br />

(1912); Die Rolle cles Infí/ienzabazilhis<br />

beiErkrankungen der Urogenitalapparu((>[19\:\<br />

Virchows Archív); Hogyan és mit látunk<br />

a kystoskóppal? (1923); A sebészi vesemeqbetegedések<br />

korai diagnosisa (1926).<br />

2. R. Ferenc*, hírlapíró, költő és regényíró,<br />

mii. Komáromban 1883. Miután a budapesti<br />

egyetemen elvégezte a jogot, hírlapíró lett. 1903<br />

u ta a Festi Hírlap munkatársa és színházrovatáuak<br />

vezetője. A szépirodalom minden ágában termékeny<br />

munkásságot fejtett ki. Verseskötetei :<br />

Zongora dalai: Élni tovább ; Hét esztendő. No­<br />

velláskönyve: Asszonyi balsors. Regényei:<br />

A szerelem nyomorékjai; Férfisírás; Csodamajom<br />

; Kis lány, nagy színész; Dunai éjszakák<br />

; Kanáry Zoltán ; Szépasszony tolla. A fővárosban,<br />

Kolozsvárott és sok más vidéki városban<br />

színre került darabjai: Kolumbusz báró;<br />

Gyermekváros: Faun; A budai ház; Mentőangyal;<br />

Hivatalnokleány. Egyfelvonásos darabjait<br />

Mai témák c. kötetben gyűjtötte össze. Sz. G.<br />

Rá t kai Márton, színművész, szül. Budapesten<br />

1881 nov. 18. Az Orsz. Színművészeti Akadémián<br />

tanult, majd a <strong>Magyar</strong> Színház és több<br />

vidéki társulat tagja lett. 1905-től kezdve a Király<br />

Színháznak is tagja. 1921-ben huzamosabb<br />

ideig Amerikában működött és saját társulatával<br />

járta be az Egyesült-Államok nagyobb városait.<br />

Egyaránt kiváló drámai és opei ettszínész, aki<br />

ének- és táncszerepekben érte el legnagyobb sikereit.<br />

Kav, a rabbinak neve, ki a községnek vallási<br />

vezetője. A szokásos nyelvhasználat Rófnak ejti.<br />

Egy hitközségnek csak egy R.-ja lehet, a mellette<br />

funkcionáló lelkészek nem élhetnek ezzel a<br />

címmel.<br />

Reb (rabbi, h.). Ur. Mint cím megelőzi a személynevet.<br />

Pl. : reb Móse.<br />

Kebc (rabbi). A rabbi címe a jiddis nyelvhasználatban.<br />

A chásszideusok között a csodarabbi.<br />

Rebecn (szlávosított héber szó). Rabbi felesége.<br />

Recepció. A <strong>zsidó</strong> vallás egyenjogúsítása<br />

<strong>Magyar</strong>országon, amelyet az 1895. XLII. t.-c.<br />

biztosít. A R.-tmár az 1869. évi <strong>zsidó</strong> kongresszus<br />

követelte Mezei Móric, Rósa Izsó, Simou József<br />

és Fényvessy Adolf indítványa alapján. Sok sikert<br />

még a kezdeményezők sem remélhettek, mert<br />

abban az időben a protestáns vallások is küzdöttek<br />

még a teljes jogegyenlőségért. A következő<br />

évtizedben jóformán semmi sem történt, míg aztán<br />

1883. a községkerületi elnökök emlékiratot<br />

szerkesztettek és abban kérték a <strong>zsidó</strong> vallás<br />

számára mindazokat a jogokat, amelyek «az országban<br />

létező törvényesen bevett vallásfelekezeteket<br />

megilletik». Az ország még a tiszaeszlári<br />

izgalmak hangulatában izzott és a dicséretes inciatíva,<br />

amelyben több volt a bátorság, mint a<br />

politikai előrelátás, nem bírta döntő megmozdulásra<br />

sem a kormányt, sem a törvényhozást. De<br />

a <strong>zsidó</strong> közvélemény most már napirenden tartotta<br />

a kérdést és egy célját tudó komoly gárda<br />

küzdött érte a <strong>zsidó</strong> sajtóban szívósan és kitartóan,<br />

megint tíz esztendeig. Ebben a publicisztikai<br />

küzdelemben igen nagy érdemeket szereztek :<br />

Vázsonyi Vilmos, Szabolcsi Miksa, Mezey Ferenc,<br />

Lö\v Immánuel, Márkus Dezső, Mezei Ernő, Peres<br />

Ármin, Kosenberg Sándor, Ullmami Sándor<br />

és a két Palágyi. Az illetékes tényezők mindazonáltal<br />

még most sem tartották időszerűuek a probléma<br />

megoldását és végül is nem a jogos kívánság<br />

megismerése kényszoritette ki a rendezést, hanem<br />

az a körülmény, hogy az összes vallásokra kiható<br />

általánosabb jelentőséget kapott az egyenjogúsítás.<br />

A protestáns egyházak ugyanis egyre hangosabban<br />

panaszkodtak az elkeresztelésok miatt,<br />

amelyek uem respektálták a reformált vallások


Becepció — 734 — Reform hitközség<br />

számára biztosított egyenjogúságot és a keresztény<br />

vallások egymásközti viszonosságát az 1868<br />

LIII. t.-c. ellenére egyoldalúan megzavarták.<br />

Csáky Albin gróf kultuszminiszter körrendeletben<br />

az érvényes törvény tiszteletben tartását követelte<br />

a katolikus papságtól, amely nyilt ellenszegüléssel<br />

válaszolt, miután a lelkiismereti szabadságba<br />

való beavatkozásnak minősítette a<br />

miniszter rendeletét. A szilárdan kiépített és<br />

most mi r meg nem rendíthető vallásegyenlősóg<br />

ezáltal keresztény-probléma lett és általános érdek<br />

követelte a megoldását. Irányi Dániel 1891. a<br />

költségvetési tárgyalás során határozati javaslatot<br />

terjesztett a törvényhozás elé azzal a tartalommal,<br />

hogy : «a képviselőház utasítsa a kormányt,<br />

hogy a vallás szabad gyakorlatáról és a<br />

polgári házasságról törvényjavaslatokat terjeszszen<br />

elő.» A közhangulat nyomása alatt a<br />

kormány az egyházpolitikai reformtörvények<br />

előkészítésére határozta el magát. Ez az atmoszféra<br />

a <strong>zsidó</strong> kérdésnek is kedvezett. 1892<br />

jan. 6-án országos nagygyűlést tartott a magyar<br />

<strong>zsidó</strong>ság a pesti hitközség dísztermében<br />

ós elfogadta Vázsonyi Vilmosnak a képviselőház<br />

számára írt memorandumát, amely a <strong>zsidó</strong> vallás<br />

R.-jának törvénybe iktatását kérte. Most már<br />

volt sikere a <strong>zsidó</strong> megmozdulásnak. Gróf Szapáry<br />

Gyula miniszterelnök 1892 nov. 9-én bejelentette<br />

a képviselőháznak, hogy «a kormány<br />

előkészítette a törvényjavaslatokat az általános<br />

polgári anyakönyvvezetésről, az izraelita vallás<br />

törvénybe iktatásáról, valamint a vallás szabad<br />

gyakorlatáról és ezen törvényjavaslatok beterjesztésére<br />

megnyerte a korona jóváhagyását.<br />

A beígért törvényjavaslatot már nem Szapáry,<br />

hanem Wekerle Sándor kormánya nyújtotta be a<br />

képviselőháznak 1893 ápr. 26-án. A törvényjavaslat<br />

felszabadította a politikai pártszenvedélyt,<br />

az ország pártokra bomlott és mindenütt<br />

megindult a féktelen izgatás. Csáky gróf visszalépett<br />

és Eötvös Loránd báró vállalta a kultuszminiszteri<br />

tárcával a veszedelmes javaslatot is<br />

és ezt jún. 26-án már tárgyalás alá is vette a<br />

képviselőház. Csak három katolikus pap utasította<br />

vissza a javaslatot, a képviselőház többi<br />

tagja változás nélkül elfogadta. A főrendiházban<br />

már csak 103 igent kapott 109 nemmel szemben,<br />

de itt tulajdonkepen már csak az áttérések megengedése<br />

miatt utasították vissza. Még kétszer<br />

került a javaslat a főrendiház elé, utoljára 1895<br />

máj. 15-ón báró Bánffy Dezső miniszterelnöksége<br />

idején. 107 főrend mellette, 107 ellene szavazott,<br />

az egyenlő arányt Vay Béla elnök igen<br />

szavazata döntötte el. Á király 1895 okt. 1-én<br />

szentesítette a R.-s-törvényt és ez, mint az 1895.<br />

XIJII. t.-c. jelent meg a törvénytárban a következő<br />

szöveggel:<br />

1. $• Az izraelita vallás törvényesen bevett vallásnak<br />

nyilváníttat ik.<br />

2. s. Az 1868. Lili. törvénycikk 18., 19., 20.,<br />

21. és 28. §§-ok rendelkezései az izraelita vallásúakra<br />

is kitérjesztetik. E paragrafusok arról<br />

szólnak, hogy lelencek nevelőik vallását követik;<br />

senki sem kötelezhető más vallás szertartásainak<br />

gyakorlására (19. §.); mindenki tartozik<br />

egyházközségéhez csatlakozni (20. §.).<br />

8. §. Lelkészi (rabbi) és hitközségi előljáró az<br />

izraelita felekezetnek csak oly tagja lehet, aki<br />

magyar állampolgár és aki képesítését <strong>Magyar</strong>országban<br />

nyerte.<br />

4. §. A jelen törvény végrehajtásával a minisztérium<br />

bízatik meg.<br />

RecliAs. A rabbi, kántor és egyházfi esketési<br />

járandósága. Abbreviatúrája (R. Ch. S.) a Rév<br />

(rabbi) Ghazon (kántor) ós Samesz (egyházfi)<br />

szavaknak.<br />

Rechnitz, 1. Alexander Salomon, szerkesztő,<br />

szül. Budapesten 1846 jún. 28., megh.<br />

Hamburgban. A bécsi egyetemen tanult és korán<br />

újságíró lett. Nevét írói körökben akkor tette<br />

népszerűvé, amikor Drezdában az összes kiválóbb<br />

művészek életrajzát megírta. Ezeken kívül is<br />

számos jó életrajz származik tőle. Verses kötete<br />

Die Maciit der Liebe címen jelent meg. Kitűnő<br />

színházi kritikus és tárcaíró, aki később Hamburgban<br />

maga is lapot szerkesztett.<br />

2. R. Elza, festő, szül. Breslauban 1879.<br />

Skultéty Döménél, azután Szolnokon, Budapesten<br />

és Parisban tanult. A Műcsarnokban kiállított<br />

egyik kópét pedig az állam vette meg.<br />

Kisebb gyűjteménnyel a Nemzeti Szalon 1926-iki<br />

csoportkiállításán szerepelt (Tivolii tájképek;<br />

csendéletek). P. B.<br />

Rectores. Középkori latinnyelvű okiratban<br />

valószínűleg a vallási főnökök, a rabbi ós ülnökeinek<br />

elnevezése.<br />

Reé, hetiszakasz, mely Mózes 5. könyve 11.<br />

fejezetének 26. versétől a 16. fejezet 17. verséig<br />

terjedő részt foglalja magában. Rövid tartalma:<br />

Áldás és átok. Az istentiszteletnek helye. A hamis<br />

próféta és a bálványimádás csábítója ellen.<br />

Társadalmi törvények. Az elengedés éve. A rabszolga<br />

törvénye. Az állatok első fajzata. A három<br />

zarándokünnep. A hetiszakaszhoz tartozó prófétai<br />

rósz Jezsajás könyve 54. fejezete 11. versétől<br />

az 55. fejezet 5. verséig terjed. A tórai ós<br />

prófétai rész között nincsenösszefüggés,csakhogy<br />

a liturgiái berendezkedés szerint a hetiszakasz<br />

mindig a vigaszhetekben av hó 9-ike és ros<br />

hasónó között olvastatik fel, így lett a vigasztalóbeszéd<br />

tartalmú fejezet a kijelölt prófétai<br />

szakasz. F. D.<br />

Reform. A haladó <strong>zsidó</strong>ság németnyelvű<br />

orgánuma. Szerkesztették Pesten 1868—69-ig<br />

Strasmann Mór és Joseffy Farkas.<br />

Reform hitközség. A hatalmas mórtékben<br />

fejlődő pesti hitközségnek a múlt század első<br />

felében két temploma volt: a zsinagóga és a kultusztemplom<br />

(l. Pesti hitközség). E két hitközségi<br />

templomon kívül rövid ideig egy reformtemplom<br />

is fennállott Pesten, a király-utcai<br />

Valero házban. A templomot 1848. a «pesti izraeliták<br />

reform társulata» rendezte be a németországi<br />

reform imaházak mintájára. A társulat több merész<br />

újítást honosított meg, melyek nem a <strong>zsidó</strong><br />

hitélet talajából nőttek ki, hanem a forradalmi<br />

idők lázában keletkeztek. Eltörölték a tallisz ós<br />

tetiüin viselését, a cirkumciziót, az étkezési törvényeket,<br />

peszáchkor a mácosz-fogyasztást,<br />

jom-kippur kivételével az összes böjtnapokat.<br />

Szombatról vasárnapra helyezték a heti ünnepeket<br />

és az istentisztelet, melyen hajadon fővel kel-


Reform-<strong>zsidó</strong>ság<br />

lett megjelenni, a héber imák kiszorításával magyar-<br />

és németnyelvű volt. A reform társulat<br />

1848 júl. 8. alakult, Einhorn Ignác (a későbbi<br />

Horn Ede államtitkár) volt a lelkésze, ki 184:8<br />

szept. 28. avatta fel a reformtemplomot. Midőn a<br />

császáriak 1849 jűl.-ban elfoglalták Pestet, Einhorn<br />

Komáromba ment, hol Klapka honvédeméi<br />

tábori lelkész volt, majd a szabadságharc leveretése<br />

után emigrált a hazából. Név-, de nem vérrokona<br />

Einhorn Dávid schwerini rabbi lett<br />

utóda a pesti reform társulatnál. A reformmozgalom<br />

csak rövid életű volt nálunk. A helytartóság<br />

1852 okt. 20. feloszlatta a reform egyletet,<br />

mint meg nem engedhető szektát; rabbija Amerikába<br />

vándorolt ós anyakönyveit beszolgáltatták<br />

a hitközségnek. Ezzel véget ért a magyar<br />

<strong>zsidó</strong> reformmozgalom, mely 1848. Aradon, Nagyváradon,<br />

Nagybecskereken és Pécsett is kísértett,<br />

de csakhamar önmagától összeomlott. Gr. zs.<br />

Reform-<strong>zsidó</strong>ság, A Mendelssohn működését<br />

követő időszak azon mozgalmának elnevezése,<br />

mely a <strong>zsidó</strong>k politikai egyenjogúságának elnyerésén<br />

kívül vallási, különösen pedig istentiszteleti<br />

újításokra törekedett s e tekintetben messze<br />

túlment azon. a határon, amelyet a liberális <strong>zsidó</strong>ság<br />

aránytalan nagy többsége bárhol követett<br />

volna. A R. keletkezési helye Németország, de<br />

már igen korán átszármazott az az Egyesült-<br />

Államokba, újabban pedig Londonba is. Mindenütt<br />

csupán kisszámú frakciót alkot a <strong>zsidó</strong>ságon<br />

belül s hitközségeit az anyahitközsógtől seholsem<br />

különíti el, kivéve Amerikát, ahol csakis<br />

különálló hitközségek vannak. De még elkülönültségében<br />

is a <strong>zsidó</strong>ság más törekvéseiből sohasem<br />

vonja ki magát s működése kizáróan szertartási<br />

önállóságra szorítkozik. Eredeti legaghettó<br />

Összes hagyományai, de éppen úgy az eredeti<br />

<strong>zsidó</strong> hagyományok ellen is fordult és az istentisztelet<br />

modernizálására, a liturgia megrövidítésére<br />

s a kegyszerek mellőzésére törekedett. Ilyen<br />

alapon hagyta el pl. <strong>Magyar</strong>országon Chorin<br />

Áron (1. o.) aradi rabbi a Kol Nidrót, melyet Zsoltárral<br />

pótolt. Ezt valamennyi reformközsóg temploma<br />

megfontolatlanul követi. Éppenígy elhagyták<br />

a babiloni korszakból eredő arameus nyelvű<br />

imákat, továbbá a liturgiába kegyeletből felvett,<br />

de korántsem kötelező pijutokat, a középkori<br />

üldözések alatt szerzett vallásos költeményeket.<br />

Ehelyett a szónoklatnak, az orgona mellett működő<br />

vegyesénekkaroknak az anyanyelven elmondott<br />

imáknak juttattak nagyobb szerepet. Ók<br />

vezették be a konfirmációt, de néhol a szombati<br />

istentiszteletet vasárnapra helyezték át (Berlin<br />

R.-a templomában) s a rituális vágást, valamint<br />

a tisztátlannak minősített állatok élvezetének<br />

tilalmát mellőzték. Egyik főcéljuk volt a világi<br />

es modern ismeretek megszerzése s a teológusok<br />

modern kiképeztetése. A harmincas években még<br />

uem állandósultak meg későbbi és szórványosan<br />

Jelentkező túlzásaik (1- alább) s éppen ezért a<br />

modern <strong>zsidó</strong> teológusokat is híveik közé számították,<br />

úgyszintén a világiakat; előbbiek közt<br />

voltak Zunz, Chorin. Holdheim, Geiger A., Phillip-son<br />

L, atb.; utóbbiak között Ríesser Gábriel,<br />

a német <strong>zsidó</strong>ság emancipációjának előharcosa,<br />

* T ost, a történetíró stb. Az első reform-hitközségek,<br />

Reform-<strong>zsidó</strong>ság<br />

amelyek önálló templomot létesítettek, Hamburgban,<br />

Frankfurtban, Berlinben voltak. De az egész<br />

németül ós az országuk nyelvén beszélő <strong>zsidó</strong>ság<br />

körében, mindenütt reform-községnek minősítették<br />

azokat, amelyeknek templomaiban élőnyelvü<br />

hitszónoklatot tartottak, így a bécsi és pesti, a<br />

nagykanizsai ós szegedi stb. templomokat is.<br />

Nézeteik a reform-<strong>zsidó</strong>kat korán ellentétbe hozták<br />

nem csupán az ortodoxiával, mely természetesen<br />

egészében elvetette azt, hanem a tradíciókat<br />

tisztelő modern <strong>zsidó</strong>ság kiválóságaival is.<br />

Egyik legjelentékenyebb ellenfele a mozgalomnak<br />

Frankéi Zachariás, a breszlaui rabbiszeminárium<br />

első rektora, a kiváló <strong>zsidó</strong> teológus volt<br />

8 működőse a R.gal szemben a legmélyebb hatású<br />

volt. Orthodox részről a modern tudással nagymértékben<br />

rendelkező Hirsch Sámson Raphael ós<br />

Híldesheimer Izrael rabbik küzdöttek eredményesen<br />

a reformmozgalom ellen, de különváltak<br />

attól a progresszív <strong>zsidó</strong>ság legkiválóbbjai, így<br />

Geiger, Phi llippson, Jellinek stb. is. A R. mozgalmának<br />

első fázisa azzal az eredménnyel járt, hogy a<br />

<strong>zsidó</strong>ság majoritása éppen a középutat választotta<br />

és számos, külsőségekre vonatkozó szokást átvett<br />

ugyan a R.-tól, de anélkül, hogy akár az istentiszteletben<br />

a liturgián, akár a tradíciókon lényegesen<br />

változtatott volna. A középúton haladó<br />

<strong>zsidó</strong> majoritás templomaiban ugyan világszerte<br />

az anyanyelven tartják a hitszónoklatokat, a<br />

zsinagóga külső és belső ünnepélyességét igyekeznek<br />

esztétikai szempontból is növelni, de a R. túlzásait<br />

mindenütt elvetik s a liturgiából is csupán<br />

a kötelező erővel sohasem bíró részeket hagyják<br />

el. Az eredeti különbségek közt, amelyek szellemileg<br />

megvoltak, igen fontos a Palesztina<br />

visszaszerzését remélő s a nemzeti Messiást váró<br />

orthodox <strong>zsidó</strong>ság álláspontja, amellyel szemben<br />

a R. kizáróan a saját hazáját akarta lelkileg is<br />

szolgálni. Ezért kezdetben a R. a liturgiából mindazon<br />

részeket törölte, amelyek a Messiás eljövetelére<br />

céloztak. Éppenígy elvetették az egész szóbeli<br />

hagyományt, mint elavultat s vele együtt a<br />

mózesi törvények legnagyobb részét, a <strong>zsidó</strong> tudományos<br />

iratok helyébe pedig a modern filozófiát<br />

tették. Annál inkább jellemző, hogy ezeket a<br />

kísérleteket a R. tartósan seholsem tudta megvalósítani,<br />

főképpen nem a szombat áthelyezését.<br />

A messianizmus hitét sem tudta elimi-álni, mert<br />

a XIX. sz. végén jelentkező cionizmus a R. táborából<br />

feltűnő sok kiválóságot hódított így Herzlt<br />

magát, Nordaut, Fr. Oppenheimert. Oppenheimer<br />

állásfoglalása annál jellemzőbb, meitatyja, Július<br />

Oppenheimer oly reform hitközség rabbija volt,<br />

amelyik az összes rituálékat elvetette, s a szombatot<br />

vasárnapra helyezte stb. Amerikában a<br />

cionizmus propagálói és apostolai sok esetben<br />

szintén a szélső R.-ból kerülnek ki. Itt még az is<br />

jellegzetes, hogy sok kiváló <strong>zsidó</strong> teológus éppen<br />

a R.-hoz tartozik. A R. tanai röviden abban<br />

foglalhatók össze, hogy az a <strong>zsidó</strong>ságot adottságnak<br />

veszi, nem pedig veleszületett, kötelező erővel<br />

bíró hitnek; elveti a dogmatizmust, illetve<br />

azt, amit ő ennek vél, miután a <strong>zsidó</strong>ságnak a<br />

monotheista hitbevalláson kívül más dogmája<br />

nincs; elveti a messiási hitet s a <strong>zsidó</strong>ságot, amely<br />

igazságosságot és az egész világon jótékonyságot


Reform-<strong>zsidó</strong>ság — 736 — Relch<br />

gyakorol, a próféták utódainak ós a messiási<br />

gondolat megtestesülésének tartja. Ez alapon a<br />

tökéletességre való törekvés s a józan földi élet<br />

a <strong>zsidó</strong>ság célja. Eszerint megtartja a <strong>zsidó</strong> Egy-<br />

Isten hitét, minden dogmatikus magyarázat<br />

nélkül, hisz Izrael kiválasztottságában s miután<br />

a kaszt-papságot elveti, a papok-népében; hisz<br />

abban, hogy éppen azért mert kiválasztott nép<br />

(l.o.), morális kötelességeit fokozottabb mórtékben<br />

kell teljesítenie; hisz az emberek tökéletes egyenrangúságában<br />

Isten előtt; nem tekinti a góluí.zt, a<br />

diaszpórát isteni csapásnak, hanem a Gondviselés<br />

akaratának, mely Izraelt közelebb hozta a többi<br />

népekhez; Izrael történetének végcéljául pedig<br />

nem a nemzeti újjáéledést, hanem azt a tökéletes<br />

harmóniát tekinti, melyben Izrael Isten szeretetében<br />

a többi emberiséggel egyesülten működhetik;<br />

elveti a R. a veleszületett bűn gondolatát, mely<br />

egyébként távolról sem <strong>zsidó</strong> dogma, hanem éppen<br />

a pauliánus-keresztény egyházaké; elveti a cirkumciziót<br />

s a házassági jognak szerinte elavult<br />

szabványait. Ezen az új hitvalláson és a fentmondott<br />

liturgiái újításon kívül a jelenleg főképpen<br />

Amerikában nagy szám mai levő szélső reformzsinagógák<br />

feltűnően és csodálatosan erős <strong>zsidó</strong><br />

érzésű liturgiáiban még több újítás szerepel; ilyenek<br />

: az áldozási szimbólumot tartalmazó muszafima<br />

pótlása bűnbánó Zsoltárokkal, a Tóra felolvasás<br />

nem szakaszonkint, hanem egyhuzamban<br />

és felhívások nélkül történik; továbbá megszüntették<br />

a templomokban a nők elkülönítését, a<br />

duchant, vagyis a papi (kohanita) áldást és a<br />

minjant, a tíz hívőhöz kötött istentiszteletet, a<br />

taliiszt, teflllint és kittelt. Az almemer a frigyszekrény<br />

közvetlen közelében van. A péntekesti<br />

istentiszteletet szigorúan megtartják s amely<br />

reform-zsinagógák vasárnap is tartanak ünnepi<br />

istentiszteletet, azok sem hagyják el azt. Az<br />

újítás arra törekszik, hogy gyakrabban tartsanak<br />

ájtatosságokat s ebben alkalmazkodnak a<br />

polgári szünetekhez, anélkül, hogy a szombat<br />

szent jellegét elvileg csökkentenék. Az amerikai<br />

Egyesült Államokban hatalmas zsinagógáik vannak,<br />

így New-Yorkban, Baltimoreban, Cincinnatiban,<br />

Chicagóban s más városokban. Az ottani<br />

R. a <strong>zsidó</strong>ság minden filantróp ügyében a legmesszebbmenő<br />

módon tevékenykedik. Létezésük<br />

a negyvenes évekig megy vissza s első kimagasló<br />

vezéreik a németországi származású Einhorn<br />

Dávid rabbi, az oroszországi Lilién thai rabbi, a<br />

magyarországi Isaac "Wise newyorki ós Szóld<br />

(1. o.) baltimorei rabbik voltak. Liturgiájukat<br />

Einhorn D. állította össze, majd Szóld pótolta.<br />

A nők része a mozgalomban igen jelentékeny.<br />

Jelenlegi kimagasló egyéniségei közt több kiváló<br />

teológust is látunk, így Emil J. Hirsch rabbi,<br />

chicagói egyetemi tanárt, a rabbinikus irodalom<br />

kiváló ismerőjét, Kaufmann Kohler rabbi, v.<br />

szemináriumi tanárt, perzsiai nagykövetet stb.,<br />

Stephen Wise rabbit (1. o.), a mozgalom legjelentékenyebb<br />

vezetőjét. Németországban újabban<br />

erősödőben van a R., mely azonban továbbra is<br />

szigorúan megmarad az anyahitközsógek keretén<br />

beiül scsupán templomaiban válik külön. <strong>Magyar</strong>országon<br />

a negyvenes években, majd 1848. Horn<br />

Ede(l.o.)tábori lelkész kezdett reformmozgalmat,<br />

mely azonban rövidéletű volt. A nyolcvanas évek<br />

elején Stern Albert újpesti rabbi, kitűnő teológus<br />

próbálkozott a túlzó reform-iránnyal, de 1884.<br />

már le kellett mondania rabbiállásáról, mert<br />

saját hitközsége is idegenkedett a mozgalomtól.<br />

1928 augusztusában a R. vezetői internacionális<br />

gyűlést tartottak Berlinben, amelyen Sir Claude<br />

Monteíiore, londoni filantróp és jelentékeny <strong>zsidó</strong><br />

teológus elnökölt; míg női részről a vezetést<br />

Lady Montagu látta el. A gyűlés a modern korhoz<br />

való teljesebb alkalmazkodás szükségességét<br />

hirdette, de arra a modern <strong>zsidó</strong>ság tradícióhoz<br />

hű árnyalatait is meghívta. Az elmondottakon<br />

túlmenő különbségek itt sem merültek<br />

fel, sőt a kölcsönös közeledés és a R. régebbi<br />

túlzásainak elhagyása, másrészt a progresszív<br />

<strong>zsidó</strong>ságnak a R. némely hasznos újításához való<br />

közeledési szándóka az eredmény. Ebben azonban<br />

sem a szombat, sem egyéb kimagasló tradíciók<br />

és vallási törvények elhagyása nem foglaltatik<br />

bent. s. R.<br />

Irodalom. Főorgánum a Reform Advocate 1891-től kezdve<br />

Chicagóban, szerk. E. ö. Hirsch, ezenkívül számos más<br />

hetilap így a Jewish Times 1870-től, a The Jewish Reformer<br />

1887-töl kezdve, mindkettő New-Yorkban. Jóst, Culturgescirichte<br />

zur neueren Qeschichte der Israeliten von<br />

1815 bis 1845 (1847) ; u. a., Geschichte des Judentums<br />

mid seiner Bekten (III. 1859) ; A. Geiger, Jiidisohe Geschichte<br />

von 1830 bis zur Gegenwart (1849); Holdheim,<br />

Geschichte der Berliner Reformgememde (1857); J. H.<br />

Ritter, Geschichte der jüdisehen Reformation (Berlin<br />

1865>; S. Btern, Geschichte des Judentums von Mendelssohn<br />

bis auf die neuere Zeit (u. o. 1870); M. Le-in, Die<br />

Reíorm des Judentums (u. o. 1895) ; Dávid Einhorn's Ausgewáhlte<br />

Predigten und Reden, ed. K. Kohler (New-York<br />

1879) ; Ner Tamid (Katechismus, 1865 Philadelphia) ; Sámuel<br />

Hirsch, Die Reform im Judentum (Leipzig 1843) ;<br />

Claude Monteíiore, Liheral Judaism (London 1904); E. G.<br />

Hirsch, The Originality of Judaism (Cinncinati 1904) ; Kaufman<br />

Kohler, Backwards or Forwards ? (New-York 1885);<br />

E. Schreiber, Reform Judaism and its Pioneers (1892);<br />

S. Bernfeld. Juden und Judentum im neunzehnten Jahrhundert<br />

(Berlin 1898); J. H. Ritter, Die Jüdische Reform,<br />

gemeinde zn Berlin (u. o. 1902) ; D. Phillippson, The Beginnings<br />

of the Reform Movement in Judaism (Jew.<br />

Quart. Rewiew. X., XV.— XV1L).<br />

ReichA/jRa/kJAladár, politikus, szül. Baján,<br />

1871 jún. 25. A budapesti, berlini ós párisi egyetemeken<br />

tanult és ügyvéd lett szülővárosában,<br />

mely 1901. Plósz miniszterrel szemben és 1905.<br />

újból képviselővé választotta.<br />

2. R. Emil, angol esztétikai író, szül. Eperjesen<br />

1854., megh. Londonban 1910 dec. 11. A prágai,<br />

budapesti ós bécsi egyetemeken tanult és<br />

jogi doktorátust szerzett,majd kiment Amerikába,<br />

ahol öt évig élt, onnan Parisba, majd néhány év<br />

után Londonban költözött. Az itteni, valamint az<br />

oxfordi és cambridgei egyetemeken hosszú éveken<br />

át tartott előadásokat az esztétika ós történelein<br />

köréből. Előadásai látogatottak és népszerűek<br />

voltak. Ibsen egyik angol interpretálójavolt<br />

és a magyar irodalmat is először ő ismertette<br />

Angliában Hungárián litterature c. munkájában<br />

(1898). P^gyéb fontosabb müvei: Foundation.? of<br />

modern Europe (1904); Ristory o f Civilization ;<br />

Atlas of modern history; Ibsen stb.<br />

3. R. Ezékiel, rabbi,' szül. Vérbőn a XIX. sz.<br />

első felében, ahol atyja, Áltenkunstadt Jakab<br />

Koppéi (1. o.), a Chiddusé Jábéc (Pozsony 1837) c.<br />

munka szerzője rabbi volt. Előbb Oroszváron<br />

működött, majd Baánban. Atyja említett müvét<br />

R. adta ki. Utóda fia, R. Mózes lett.


Reich — 737 — Reif<br />

4. R. Ignác, író és tanár, szül. Zsámbékon togatta. Innsbruckban, Münchenben, Turinbaa és<br />

1821., megh. Budapesten 1887 ápr. 18. Atyja hit­ Wienben assyrológiai és egyptológiai tanulmáközségi<br />

jegyző volt 8 a Talmudba ő vezette be, nyokat végzett, majd Prágában egyet, magán­<br />

majd Váradon tanult tovább s ott gimnáziumba tanár lett. 1922-ben Amerikába ment. Phila­<br />

járt, később Pestre jött és nyelveket tanított. A delphiában a <strong>zsidó</strong> Dropsie College tanára és az<br />

szabadságharc idején lapokba dolgozott és a zsi­ ottani egyetemi múzeumban is fontos hivatalt<br />

dók magyarosodásának ügyét szo gálta. 1851-től tölt be. Mint a démotikus nyelv kutatója és egyik<br />

kezdve a pesti hitközség iskoláinak hittantanára legalaposabb ismerője, világhírű. Több munká­<br />

volt és bevezette a magyarnyelvű hittantanitóst. ban foglalkozott kutatásainak feldolgozásával.<br />

írásai a Ben-Chananjában, Beth-Leehemben, a Reicbard, 1. Zsigmond, kúriai bíró és jogi<br />

<strong>Magyar</strong> Izraelitában, a Winter-féle Évkönyvben, író, szül. Székesfehérvárott 1863 ápr. 28., megh.<br />

Ung.-Jüd. Wochenschriftben jelentek meg. Lefor­ Budapesten 1916 ápr. 8. Jogi tanulmányainak<br />

dította héberre Kölcsey «Hymnus»-át és ő maga elvégzése után ügyvédi oklevelet szerzett és<br />

is írt költeményeket. Kötete: Honszerelmi dalok 1888—93. ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1894.<br />

(Buda 1848). Leghíresebb és lexdkográf usok által a bírói pályára lépett ós 1913. kúriai híróvá<br />

az egész világon ós e <strong>lexikon</strong> írásánál is felhasz­ nevezték ki. Legjelentékenyebb müvei amely<br />

nált életrajzi gyűjteménye a Bész-Él, Ehrentem- mélyreható lélektani tudásról tanúskodik és a<br />

pel v érdien ter ungarischer Israeliten (I—V., 1856- gondolkodás imponáló bátorságára vall: Az er­<br />

1865., 2. kiad. 1878., 14 arcképpel), továbbá a kölcsi érzés. Többi munkáiban büntetőjogi kér­<br />

nem kevésbbé fontos: Besz-Lechem, Jahrbuch zur désekkel foglalkozott. Ezek közül a legfontosab­<br />

Beförderung des Ackerbaues, des Handwerks und bak : A feltételes elítélés; A felféleles elítélés<br />

der Industrie unter den Israeliten Ungars (2 köt. néhány vitás pontjáról; Pszychiatria és bün­<br />

1872—73). Egyéb művei: Házi szertartás a két tetőjog ; A bíró bünietésenyhítési joga ; A bűn­<br />

első Peszach-éjjelre (1878); Mózes első könyve cselekvények osztályozása; Tervezet a büntető­<br />

(ford. 1879). M.B. törvény módosításához; A közigazgatási bíró­<br />

5. R. Jaakov Koppéi, rabbi, szül. Verbón ságok.<br />

(Nyitra vm.) 1838., Reich Bzékiél üa és Koppéi 2. R. Piroska, költő, tanárnő, szül. Bereg­<br />

Charif fia. 1860-ban már szobotiszti rabbi volt. szászon 1887 szept. 26. A budapesti egyetemen<br />

1872-ben került atyja helyére Verbóra, 1890. pe­ középiskolai tanári oklevelet és a filozófiából<br />

dig Budapestre. Működése alatt lett a fővárosi doktori diplomát szerzett. Ezután a főváros<br />

orthodox bitközség naggyá és intézményekben leánygimnáziumának rendes tanára lett. Több<br />

gazdaggá, alatta létesültek a következő intézmé­ nagyobb munkát fordított angolból és franciából<br />

nyek : a Tórasz Emesz Talmud-Tóraiskola, a Hizo- és esztétikai tanulmányokat írt a Nyugatba. „Önharu<br />

szegényeket gyámolító egyesület, a Sász álló költeménykötetei: Az életen kívül; Őszi<br />

chevró felnőttek oktatására, az Aggokháza és a üdvözlet.<br />

kórház. Az 1868-i kongresszuson a konzervatívok Beicliental Ferenc, festő, szül. Nagylégen<br />

pártjához csatlakozott. Nagy Talmud-tuiiása, 1895. A Képzőművészeti Akadémián tanult. Most<br />

világi műveltsége, békeszeretete és egyéniségé­ Pozsonyban él. Az expresszionizmus felé hajló<br />

nek sok más vonzó vonása általános becsülést színes rajzokkal és vízfestményekkel szerepelt a<br />

szereztek R.-nek, akit a konzervatív magyar Helikon Szalon kiállításán (1923): Berlini házak ;<br />

<strong>zsidó</strong>ság legtekintélyesebb vezetőjének tisztel. Sz. Sebestyén ; Koldusok ; Önarckép. Előzőleg<br />

Erdemeiért királyi tanácsossággal tüntette ki a kiállított Szentpétervárott, ahol nagy sikere volt<br />

király. Az orthodox <strong>zsidó</strong>ság őt bízta meg felső­ és az egész kiállított anyagot (mintegy harminc<br />

házi képviseletével az 1927-iki választáson. A festményt) az állam vette meg. Nagy elismerést<br />

magyar felsőház legidősebb tagja. s. R. szerzett Bécsben is a Die Brücke csoportkiállítá­<br />

6. R. Leó, rabbi és orvos, szül. Karácsonysán, továbbá Berlinben a Gurlitt és Flechtheim<br />

mezőn 1863. Tanulmányait Ehrenfeld Saul rabbi­ szalonokban. Alexander Bloek Die 12 c költenál<br />

végezte. 1885 ben Amerikába vándorolt, ahol ményéhez rajzolt képsorozatát hatalmas nagy<br />

mint rabbi és orvos működik. Több orvosi szak­ albumformában Bécsben adta ki. F. B.<br />

munkát és talmudi vonatkozású könyvet írt. Keiclier Vilmos, ügyvéd, szül. Madacsony-<br />

Jelenleg Clevelandban él.<br />

ban 1850 aug. 5., megh. Pozsonyban 1920 jan. 13.<br />

7. R. Miklós, orvos, szakíró, szül. Zsámbékon Alsókubinban ügyvédkedett s Árvamegyének<br />

1856., megh. Budapesten. Tanulmányait Wienben volt tb főügyésze. Megyéjének politikai, gazda­<br />

végezte. Á magyar kormány ösztöndíjával tanulsági és társadalmi életében vezetőszerepet játmányozta<br />

külföldön a mechano-therapiátsvisszaszott. Több gazdasági vállalatnak igazgatósági<br />

térve ilyen gyógyintézetet rendezett be. Cikkei a tagja volt. Az alsókubiní <strong>zsidó</strong> hitközség elnöki<br />

Balnoológiai Évkönyvben, <strong>Magyar</strong> Orvosok Lap­ tisztét több mint bárom évtizeden át töltötte be.<br />

jában, Budapesti Orvosi Újságban s számos kül­ Publicisztikai téren is érdemes tevékenységet fejföldi<br />

orvosi szemlében és <strong>lexikon</strong>ban jelentek tett ki.<br />

meg. önálló müvei: A túlhevített száraz levegő- Reif Jakab, pedagógus, szül. Baánban 1844,<br />

fürdők módszerei és javallatai ; A Mechano- megh. Bécsben 1896. Államsegéllyel Németország<br />

tiícrapia.<br />

tanügyét tanulmányozta. Visszatérve az V. ker.<br />

8. R. Nathaniel, filológus, szül. Sárváron főreáliskolájának tanára lett s itt tanított halá­<br />

1^882. A Wien melletti Baden rabbijának fia. láig. Cikkei a Tanáregyesületi Értesítőben s az<br />

Habbiképesítést szerzett, de amellett a technikai intézeti értesítőkben jelentek meg\_Jeles pedagó­<br />

főiskolákat és a keleti nyelvek főiskoláit is Iá- • gus volt és tankönyveket írt. Önálló műve:<br />

Zsidó Lexikon.


Relnchard — 738 — Reinhardt<br />

Kozmopolitizmus és nationalizmus, különös szerint; Az ezredéves magyar állam és népe<br />

tekintettel a <strong>zsidó</strong>kjelen állására.<br />

c. gyűjteményben ccEgyházi szervezet»; Kirche<br />

tteinchard Károly, festő, szül. Győrött und Kirchengenossenschafte in TJngarn (1896) j<br />

1872., megh. Budapesten 1909. Életkép és táj­ Jogi dolgozatok; A concordatumról; A szerzőkép<br />

festő. A mintarajziskolában tanult, később désen kívüli kártérítési kötelmek; Zlinszky,<br />

Lotznál, kinek több nagyobbszabású munkájánál <strong>Magyar</strong> magánjoga (átdolgozta); Az egyházjog<br />

segédkezett (Ferencrendiek temploma, a Kúriának fogalma; Az egyházi személyek utáni örökö­<br />

mennyezete, parlamenti freskók). A Műcsarnok södési jog <strong>Magyar</strong>országon; Az egyházi házas­<br />

tárlatán Medve c. képe (ősemberek vadászata) ságkötési jog történelmi alapjai; A magyar<br />

keltett feltűnést. Utolsó éveiben freskótervezés­ házasságijog; Az egyházi házasságkötési jog<br />

sel, arcképfestéssel és grafikai munkákkal (Já­ tanának kifejlődése; Az egyház és állam<br />

kob halála) is foglalkozott. F. B. szétválasztása és a francia szétválasztási tör­<br />

Reiner, 1. Frigyes, karmester, szül. Budavény; A királykérdés <strong>Magyar</strong>országon (franpesten<br />

1888 dee. 19. A Zeneakadémián tanult. ciául is). s. E.<br />

1909-ben a Népopera korrepetitora, egy évvel 5. R. Zsigmond*, publicista és történész, R.<br />

később a laibacbi Landestheater első karmestere Ignác és János testvére, szül. Gyulafehérváron<br />

lett. 1914-ben a drezdai Hofoper első karmeste­ 1862 jún. 21., megh. Budapesten 1907- jún. 29.<br />

rének szerződtette. Ebben az intézetben fejlődött Az egyetemet Budapesten végezte. 1886-ban meg­<br />

nagykoncepciójú karmesterré. 1922-ben átvette alapította az alsófehórmegyei történelmi, régé­<br />

a cincinnatii szimfonikus zenekar vezetését. R. szeti és természettudományi egyletet Gyulafehér­<br />

a világ legjobb karmesterei közé tartozik. Dalováron. A nyolcvanas években felfedezte hosszabb<br />

kat és vonósnégyest komponált. 1928-ban meg­ kutatások után az ispánlaki nagy praehistorikus<br />

hívták a budapesti Operaház főzeneigazgatói bronzleletet, mely számos más lelettel az ő birto­<br />

állásába, de R. olyan súlyos feltételeket szabott, kába jutott. Értékes gyűjteményét részint a M.<br />

hogy a tárgyalások abba maradtak. K. K. Nemzeti Múzeumnak, részint pedig az általa ala­<br />

2. R. Ignác, jogi író, szül. Gyulafehérváron pított múzeumnak adományozta. Tagja volt a<br />

1863 febr. 14., megh. Budapesten 1917 júl. 11. Történelmi Társulatnak, a gyulafehérvári Poli­<br />

Fia R. Zsigmond alsó-fehórmegyei és gyulatikai Szemle c. politikai lapnak pedig szerkeszfehérvári<br />

főorvosnak, aki a szabadságharcban tője volt. Archeológiai tanulmányai az Archeo­<br />

mint tábori orvos jelentékeny működést fejtett lógiai Értesítőben jelentek meg, az Österreichi-<br />

ki Perczel, Guyon ós Bem hadseregében. A jogi sches Rechts-Lexikonba pedig ő irta a <strong>Magyar</strong>­<br />

doktorátus és ügyvédi oklevél megszerzése után ország közjogára és közigazgatására vonatkozó<br />

az igazságügyminisztóriumba osztották be, ahol részt üngarisches Staatsrecht címen. Egyéb mü­<br />

miniszteri osztálytanácsos, a börtönügyi, majd a vei : Egy görbe országból (elbeszélés); A válasz­<br />

nemzetközi jogi osztály főnöke volt. Müvei: A matásijog reformja; A keleti vallású magyar nemgyar<br />

bíróságok szervezete és területi beosztása; zeti egyház szervezése. s. R.<br />

A közjegyzői törvény magyarázata: A magyar Reinhardt, l.Heinrich, komponista ós zene­<br />

ügyvédség; A bírói és ügyészi szervezet módokritikus, szül. Pozsonyban 1865 ápr. 13., megh.<br />

sításáról szóló törvény magyarázata; Az erdé­ Wienben 1922 jan. 31. 1881-ben Wienbe ment,<br />

lyi birtokrendezési eljárásról szóló törvény mó­ ahol zenetanulmányokat folytatott ós több lap<br />

dosítása és kiegészítése : Strafanstalten TJn- zenekritikusa lett; a Wiener Zeitungnak, a kégarns;<br />

Les établissements Pénitentiaires en sőbbi Morgenzeitungnak szerkesztője is volt.<br />

Hongrie; A kegyelmezési jog. s. R. Nagyobb kompoziciói: Z>ie Minnekönigin (ko­<br />

3. R. Imre, ügyvéd, az Orthodox Orsz. Iroda mikus opera); Der Söldner (drámai opera); Das<br />

jogtanácsosa, szül. Pócspetriben (Szabolcs vm.) süsse Madel (operett); Der liebe Schatz (ope­<br />

1885 ápr. 18. A pozsonyi jesiván rabbi-oklevelet rett) ; Der Generalkonsul ; Krieg im Frieden :<br />

szerzett, ügyvédi képesítését a budapesti egyete­ Die süssen Grisetten : Fin Mcidclien für Alles :<br />

men nyerte el. 1908 óta áll az Orsz. Iroda szol­ Die erste Frau ; Der Gast des Königs. K. K.<br />

gálatában. Szerkesztette a már megszűnt Hitőr 2. R. Miksa*, színész, rendező és színigazgató,<br />

és <strong>Magyar</strong> Zsidó c. lapokat. Számos cikket ós tár­ szül. Bazinban 1873. Már kora ifjúságában elhagycát<br />

írt felekezeti és napilapokba. Dinah c. <strong>zsidó</strong>ta <strong>Magyar</strong>országot és Bécsben folytatta színészi<br />

tárgyú drámája 1919. könyvalakba jelent meg. tanulmányait. Először Bécsben, majd Berlinben<br />

4. R. János*, egyetemi tanár, jogtudós, egyház­ játszott és rendezői kérdésekkel is foglalkozott.<br />

jogász, R. Ignác testvére, szül. Nagybecskereken De minthogy újszerű törekvéseit idegen vezetés<br />

1865 jún. 22. Középiskolait Gyulafehérváron, az alatt nem tudta megvalósítani, megalapította<br />

egyetemet Budapesten végezte. Előbb az egyház­ Berlinben a Kleines Theatert, majd átvette a<br />

jog magántanára lett az egyetemen, 1915. pedig Deutsches Theatert. Közben hosszabb-rövidebb<br />

nyilvános rendes tanára az egyházjognak. Tagja ideig több más színházi vállalatot is vezetett a<br />

a M. Tud. Akadémiának, az államtudományi német fővárosban. Előadásokat rendezett óriási<br />

vizsgáló-bizottságnak és a budapesti ügyvódvizs- közönség részére a Busch-cirkuszban, egészen<br />

gáló-bizottságnak, a Szt. István Akadémiának intim, kis közönség számára pedig a Kammer-<br />

pedig főtitkára. Főbb, önálló alakban megjelent spieleben mutatott be e célra alkalmas színmű­<br />

művei: Die Besetzung der Bistümer in TJngarn veket. 1922-ben bérbe adta színházait. Azóta<br />

in historischer Entwickelung bis zur Gegenwart társulatának vezetőtagjaival, meg esetről-esetre<br />

(1888); A jogtörténelem és kutatási módszerei összeválogatott mellékszereplőkkel rendezett elő­<br />

(1894-); A felszentelést cím az érvényben levő jog adásokat több európai nagyvárosban. Világszerte


Relnitz — 739 — Remény<br />

híressé váltak a nyaranta Salzburgban rendezett<br />

ünnepi játékai. Több ízben járt Amerikában is,<br />

ahol filmdarabokat is rendezett. A világ egyik<br />

legkülönb rendezőjének, tartják. Nagy színészeket<br />

nevelt és sokszínű, sokhangú illuziógéppé<br />

szervezte át a színpadot. Rendezői skálája rendkívül<br />

tágas. Egyforma virtuozitással vitte színpadra<br />

Shakespearet, Ibsent, Hauptmannt, Moliéret,<br />

Strindberget, Sophoklest, Nestroyt, antik drámákat,<br />

klasszikus vígjátékokat, mc lern naturalistákat,<br />

Biedermayer-bohózatokat, lelki tragédiákat,<br />

hatásvadászó pantomimokat. Nem volt<br />

mindig kényes az eszközeinek megválogatásában,<br />

de művészi fantáziája termékenyítőén hatott<br />

nem csak a német, hanem minden nemzetbeli<br />

színpadra is. Társulata több ízben Budapesten is<br />

vendégszerepelt sz. G.<br />

Kei nitz.. 1. J5éla, zeneszerző, szül. Budapesten<br />

1878 nov. 15. Zenei tanulmányait a magyar<br />

fővárosban végezte. R. Ady Endre verseit zenésítette<br />

meg és ezekkel a finom kompozíciókkal<br />

nem csak a maga hírnevét alapozta meg, de hozzájárult<br />

a költő népszerűsítéséhez is. Egyfelvonásos<br />

operetteket és más dalokat is komponált. 1919 óta<br />

külföldön él emigrációban és egy bécsi színház<br />

karmestere. K. K.<br />

2. R.Jehosua Boruch, rabbi, szül. Kissingenben<br />

1823., megh. Gálszécsen 1912. Piatalon foglalta<br />

el a balkányi rabbi-állást, innen a gálszécsi hitközség<br />

élére került. Szerzője a Michtov Harison<br />

Vehaséni c. híres munkának és néhány írása<br />

apósa, Jungreisz Asér csengeri rabbi Menuchasz<br />

Osér c. könyvéhez csatoltan jelent meg.<br />

3. R. Max, osztrák közgazdász, szül. Pápán<br />

1851 aug. 18. A bécsi egyetemen jogot tanult és<br />

ügyvéd lett. 1878—1910 közt az Österr. Zentralbodenkreditbank<br />

jogtanácsosa, előzőleg pedig a<br />

Presse közgazdasági szerkesztője ós a Frankfurter<br />

Zeitung pénzügyi levelezője volt. Jelentékeny<br />

tanulmányokat írt az usterreichiseb.es<br />

Rechts<strong>lexikon</strong>ba és aVierteljahrsschrift f. Volkswirtschaft,<br />

Politik u. Kulturgeschichte c. folyóiratba.<br />

Müvei: Eisenbahnwesen Österreich- Üngarns<br />

(1881); International-rechtliche Streit-<br />

Iragén der österr. Eisenbahnen (1883); Expropr-iationsrecht<br />

der Eisenbahneii{l883); Rechtsverhaltnisse<br />

zwischen Staat und Eisenbahn<br />

(1884); Rücklösung und Heimfall der österr eichischen<br />

Eisenbahnen (1904); Das österreichische<br />

Staatseisenbahnwesen von seinem Anfang<br />

bis zur Jetztzeit (1913). Számos jogi ós közgazdaságtani<br />

nagyobb folyóirat állandó munkatársa<br />

volt.<br />

4. R. Nathan Feitel, rabbi, szül. Weisskirchenben<br />

(Morvaország), megh. Mádon 1862. A nagyhírű<br />

leipniki rabbinál, a Boruch Taám szerzőjénél<br />

tanult. Előbb németújvári rabbiülnök lett,<br />

később a gyöngyösi hitközség élére került és végül<br />

a hegyaljainádi rabbiszéket foglalta el. Itt 19 éven<br />

át működött. Néhány írása megjelent Divré Renaf<br />

uítpmel fiának, R. Jehosua Boruch (1. o.) gálszécsi<br />

rabbinak Michtov Horíson Vehaséni c.<br />

müvéhez csatoltan.<br />

Kelsz József, rabbi, szül. 1797. megh. Mezőcsáton<br />

1865. Elóbb Tiszalökön működött s később<br />

került Mezőcsátra. 1854-ben őt küldték ki Alexan-<br />

dersohn miskolc-csabai rabbi pöréhez a tanúvallomások<br />

felvételére. A Chaszam Szófer döntvénytár<br />

többször felemlíti nevét.<br />

Kellé, 1. Gabriella, operáénekesnő, szül. Budapesten<br />

1903. A Zeneakadémiát 1924. végezte.<br />

Ekkor a m. kir. Operaház tagjai sorába szerződtette.<br />

Lohengrin Elza-szerepében mutatkozott be<br />

az Operában. Az intézet igazgatósága méltányolta<br />

meglepően széleskörű énekkultúráját és<br />

terjedelmes szerepkört biztosított számára. Mint<br />

koncertónekesnő szintén a legelsők közé tartozik.<br />

2. R. Pál, író, szül. Budapesten 1885. Építészmérnöknek<br />

készült s miután tanulmányait elvégezte,<br />

képzőművészeti kritikus, majd hírlapíró<br />

lett. Számos tárcája jelent meg a Világban,<br />

az Újságban ós <strong>Magyar</strong> Hírlapban. Önállóan megjelent<br />

kötetei: A mi városunk (Pásztor Mihállyal<br />

közösen); Örök emlékek (elbeszélések); Muskátli<br />

(színmű, Belv. Színház); Egy perc (színmű);<br />

Ember tervez (színmű, Kamara Színház).<br />

Kemény (héberül tikva), valamely kívánság elvárása.<br />

A R. valamennyi vallás jellegzetes alkateleme,<br />

főleg azonban a bibliai <strong>zsidó</strong> vallásnak.<br />

A próféták ós a Zsoltárok telítve vannak azzal a<br />

gondolattal, hogy az embernek várnia és remélnie<br />

kell s hogy a R. egyetlen forrása az<br />

Isten. Ez a R. abból a mélységes hitből táplálkozik,<br />

hogy Isten a világ teremtője s az emberek<br />

sorsának intézője, de azonkívül Izrael megváltója<br />

is {Exod. 6. 6—8; Deuter. 7. 6; Jesája 43.<br />

4, 65. 19—25 ; Zsolt. 103. 13]; Izrael a választott<br />

nép és Isten az ő őrzője (Les. 41.8; 48. 20), aki<br />

a múltban megszabadította s a jövőre ígéretet tett<br />

a patriarcháknak, Izrael egész népének reménysége<br />

0, mint Jeremiás próféta nevezi: «Izráel<br />

reménysége és megváltója a bajok idején» (Jer.<br />

14. 8 ; 17. 13, .Zsolt. 46. 5; 119. 11.). A legsötétebb<br />

időkben is a R. tartotta meg a <strong>zsidó</strong>ságot.<br />

Már a próféták ezzel élesztik fel a kétségbeesetteket<br />

s amikor az első jeruzsálemi Templom<br />

lerombolásakor a <strong>zsidó</strong>kat fogolykóp hurcolták<br />

el, a próféták a R.-nyel vigasztalták a népet s<br />

a múltból bizonyították, hogy az isteni gondviselés<br />

őrködik Izrael felett. Ezért a szebb jövőbe<br />

vetett R. sohasem szunnyadt a <strong>zsidó</strong>ságban s<br />

különösen nőtt az a Makkabeusok alatti felkelés<br />

idején. Amidőn Antiochus Epiphanes (175—163<br />

időszám. előtt) megtámadta és meggyalázta a<br />

<strong>zsidó</strong> vallást, ugyanakkor Dániel próféta az Ég<br />

Királyságába vetett R.-ről álmodozott. A R. a<br />

<strong>zsidó</strong> vallásban még azon a meggyőződésen is<br />

alapszik, hogy Isten a világ kormányzója és bírája.<br />

«Az igazságos ember reménye boldogság,<br />

de a gonosztevő várakozása romba fog dőlni»<br />

(Példab. 10. 28. Zsolt 9. 19 ; 33. 5 ; 97.); cdsten<br />

a mi erősségünk ós menekvésünk, jelenvaló segítség<br />

a bajnak idején». (Zsolt. 16. 1.)Az apokrif<br />

irodalomban is visszhangzik a R.-be vetett hit:<br />

«Bízz Benne és meg fog segíteni téged, járj a<br />

helyes úton és helyezd reményed Ő belé» (Szirach<br />

2. 6)stb. A Talmudban a következők olvashatók<br />

aR.-ről: «Annak, aki reménységét Istenbe helyezi,<br />

Isten védelmet nyújt ezen ós a jövendő világon»<br />

(Men. 29b); «Azok, akiknek reményük Istenben<br />

van, nem töprengenek a következő nap felett»<br />

(Szóta 48b.); «Az embernek meg kell szoknia,<br />

47*


Remény<br />

hogy magában Így szóljon: Mindent, ami történik,<br />

Isten a javunkra akarja (Jóma 16a); «Egész<br />

Izrael örököse lesz a jövendő világnak)) (Szanhedrin<br />

10a.). A szebb jövőben való hit és az a R.,<br />

mely Isten igazságosságára és a kiválasztottság<br />

tudatára van alapítva, állandó gondolata és<br />

vigasza volt a <strong>zsidó</strong>ságnak a legszörnyűbb és<br />

leggonoszabb üldözések, mészárlások, kütmérgezósek<br />

és eretnekégetések idején is s ez a gondolat<br />

van hivatva arra, hogy Izrael népét a jelen<br />

korszakon is átsegítse.<br />

Remény. Zsidó ifjúsági folyóirat, havonkint<br />

jelenik meg és a <strong>zsidó</strong> nevelés egyetlen s igen<br />

hasznos orgánuma. Szerkesztője és kiadótulajdonosa<br />

Molnár Ernő dr.<br />

Reményi, 1. Antal* R. Ede (1. o.), bátyja<br />

tengerészeti író, szül. Miskolcon 1825 ápr. 15.,<br />

megh. Budapesten 1912 nov. 28. Iskoláit Egerben<br />

ós Pesten járta s 1846. ügyvéd lett. A szabadságharcban<br />

önkéntes volt Lázár György parancsnoksága<br />

alatt és századosi rangig vitte. Majd<br />

Klapka mellett szolgált és vele együtt emigrált.<br />

12 évet töltött Angliában és az Egyesült-Államokban.<br />

Részt vett az Egyesült-Államok által rendezett<br />

több expedícióban, így 1858. a Mississippi<br />

vidéki indián területen. 1861-ben visszatért<br />

<strong>Magyar</strong>országba a pestvidéki törvényszék bírája,<br />

majd törvényszéki főtanácsos lett. 1872-ben kinevezték<br />

az angol főkonzulátus jogi tanácsosának<br />

s ismét ügyvédi irodát nyitott. 1882 után a<br />

tengerészet érdekében fejtett ki élénk publicisztikai<br />

tevékenységet. Károly István főherceg<br />

1892. kinevezte a yachtraj jogtanácsosának.<br />

Midőn R. Ede Amerikába ment, ő agitált tovább<br />

a Petőfi-szobor érdekében s az ő érdemének tulajdonították,<br />

hogy 1882. a szobrot felállították. Közleményei<br />

megjelentek a Sajtóban a Földrajzi<br />

Közleményekben, a BudapestiSzemlébena Vasárnapi<br />

Újságban, a Budapesti Hírlapban. Önállóan<br />

megjelent művei: Two addresses (1862); Zur<br />

Geschichte der Donau-Flottille von den Römerzeiten<br />

bis zur Schlacht bei Mohács (1888); Nelson<br />

életrajza (ford. 1902); A szent-szövetség hadjárata<br />

II. Szelim szultán ellen (1903); Kolumbus<br />

származása és családja (Katol. Szemle 1903);<br />

Die Seeschlacht am Yalu, Vortrag (1904); Emlékkönyv<br />

a Petőfi-szobor leleplezése alkalmából<br />

(1882). — Fiai: 1. R. Ede ifj.*, kir. kathol. fógimn.<br />

tanár, szül. Chicagóban 1861. A klasszikafilológia<br />

köréből számos kitűnő tanulmányt írt.<br />

2. R. Ferenc (kőszegi)*, katonai és tengerészeti<br />

iró, nyűg. ezredes, szül. Budapesten 1868. s. R.<br />

2. R. Ede*, hegedűművész ós zenei iró, szül.<br />

Egerben 1829., megh. New-Yorkban 1898 máj.<br />

15., a Vaudeville színházban rendezett koncertje<br />

alkalmával, előadás közben. R. rendkívüli zenei<br />

tehetsége már gyermekkorában feltűnt és Bécsbe<br />

küldték tanulni. A negyvenes évek elején már<br />

Pesten koncertezett, a szabadságharc alatt pedig<br />

Görgey segédtisztje és — mint nevezték — «Görgey<br />

hegedüse» volt. A szabadságharc, leveretéee<br />

után ő is emigrált; több évig Parisban és<br />

Londonban aratott művészetével és a magyar<br />

zenével nagy sikert. Viktória királynő audvari<br />

virtuózD címmel tüntette ki. 1860-ban amnesztiában<br />

részesült; hazatért, beutazta <strong>Magyar</strong>orszá-<br />

Rendészeti törvények<br />

got ós mindenütt nagy sikerrel hangversenyezett.<br />

Az európai metropolisokba ugyan ezután is ellátogatott,<br />

de a hetvenes évek közepéig Pesten.<br />

volt állandó lakása. R. kezdte koncertjeivel<br />

Petőfi szobrára a gyűjtést s úgy ezt, mint a Széchenyi<br />

szoboralapot is ő hegedülte össze országszerte<br />

e célból rendezett koncertjein, amelyeken<br />

67,000 forintnyi összeget gyűjtött. 1870-ben<br />

Orczy Bódog báró, a Nemzeti Színház intendánsa<br />

verseaymesternek szerződtette, de egy év múlva<br />

megvált ettől az állásától. Nőül vette Fáy Antal<br />

leányát, Gizellát ós Parisba költözött, ahonnan<br />

a hetvenes évek végén Amerikába utazott. Tíz<br />

esztendei amerikai tartózkodás után családjával<br />

együtt visszatért <strong>Magyar</strong>országba, s itt a kilencvenes<br />

évek elején rendkívül sok hangversenyt<br />

adott. Nagy sikerei ismét külföldre vonzották,<br />

Parisba, majd az Egyesült-Államokba ment s itt<br />

érte utói a halál. R. nemcsak hegedűvirtuóz, hanem<br />

jelentékeny zeneíró is volt. <strong>Magyar</strong> stílusú<br />

művein kívül írt vonós-négyest, hegedűábrándokat<br />

és énekmüveket, ezek mellett pedig zeneesztétikái<br />

cikkeket magyar ós külföldi lapokba, sőt<br />

igen szellemes olasz- és törökországi leveleket<br />

is. A Hölgyfutár, a Pesti Napló, a Figyelő stb. lapok<br />

hozták időnként érdekes közleményeit. Zeneművei<br />

: Eredeti magyar népdalok és csárdások<br />

(zongorára, év nélkül); Eredeti magyar nép- és<br />

táncdal (zongorára, 1859); Repülj fecském ablakára<br />

és Ezt a kerek erdőt járom én (zongorára,<br />

1860); Nagy hallgató (hegedűre, zongora-kísérettel,<br />

év nélkül); Hulladoz a hársfavirág (1862);<br />

Gyilkos fenék malom volna (1863); Nouvelle<br />

école du violin c. alatt kiadta Chopin keringőit,<br />

mazurkáit és Bach transscriptióit. a R.<br />

Rendészeti törvények, a polgárok békéjére,<br />

biztonságára, egészségére, jólétére és erkölcsére<br />

vonatkozó törvények, melyeknek az a főcél<br />

juk,hogy megakadályozzák a bűnözést. A <strong>zsidó</strong><br />

állam már a legrégibb időben gyakorolta az ezirányú<br />

törvényhozást. A Deuteronomium (16. 18)<br />

soteriwi-ról, hivatalnokokról, a Targum peraninról<br />

beszél, amelyet majdnem valamennyi <strong>zsidó</strong><br />

kommentátor, rendőrhivatalnoknak értelmez,<br />

akinek feladata volt a bíróság határozatait végrehajtani<br />

(Peszikta Rabbati 149b ; Jad Hachazaka;<br />

Szanhedrin la, továbbá Rasi ós Ibn<br />

Ezra). A bibliai szövegek szerint a «soterim»<br />

kötelessége volt a rendelkezések kihirdetése, főkép<br />

háború idején (Deuter. 20. 5, 8, 9; Jósua 1.<br />

10, 3. 2); a király személyére való őrködés (Krón-<br />

1. 27. 1); a közmunkákra való felügyelet (Krón.<br />

11. 34. 13). Josephus (Antiquiiates IV. 8, § 14)<br />

azt állítja, hogy minden bíró két Lévi törzséből<br />

való rendőrközeggel rendelkezett. A bibliai iratokból<br />

is kitűnik, hogy valóban levitákat alkalmaztak<br />

rendőri szolgálatra (Krón. I. 23. 4; 26.<br />

29; Krón. II 36 13). Minden városnak és minden<br />

kerületnek külön rendőrsége volt; (Deuter. 1.<br />

15; Szifré Deut. 144; Szanhedrin 16b). Jehosafat<br />

király alatt az egész rendészet a legfőbb<br />

bíró joghatósága alá tartozott (Krón. II-<br />

19. 11, v. ö. u. o. 26.11). Említést találunk őrökről<br />

is, akik éjjelenként a városban cirkáltak s a<br />

gyanús személyeket letartóztatták (Énekek Én.<br />

3. 3 ; 5. 7). A jeruzsálemi Nagy Templom udvara-


Rendészeti törvények<br />

ban 21 levita látta el a rendőri funkciókat s ezek<br />

közül felváltva három éjjelenként is őrködött. Az<br />

őrség kapitánya éjjelenként lámpással végignézte<br />

hogy az őrök helyeiken vannak-e s ha valamelyik<br />

elaludt, jogában állt azt megfenyíteni s tüzet<br />

vinni közelébe (Middöt 1. 12). A Nagy Templom<br />

kapáinak kinyitása, amelyhez Josephus szerint<br />

legalább húsz ember volt szükséges, a kapusok<br />

(soőrim) kötelessége volt s a felügyeletet külön<br />

"hivatalnok látta el. A Misna (Ketubot 13a és 105a)<br />

magasabb rangú rendőrtisztviselőket említ, akik<br />

a Templom területén kihágási ügyekben bírói<br />

funkciót is végeztek és a templom-kincstárból<br />

kapták fizetésüket (Sekálim 4. 2 ós 7). Babilónia<br />

ós Palesztina <strong>zsidó</strong> községeiben a város<br />

vezetősége alá tartoztak. Kötelességük volt: a<br />

mérték ós súly felülvizsgálása (Szifra Kedősim<br />

8.. 8; Bába Bátra 89a), a piaci áruk árának<br />

szabályozása (B. B. u. o.j, földmérés és felügyelés,<br />

hogy senki a szomszéd birtok határát meg ne<br />

sértse {u. o. és Rasbam u. ahhoz, Bába Mecia<br />

107b), őrködés a városokban (B. B. u. o.), fegyveres-lovas<br />

szolgálat a külvárosokban (Bábú<br />

Botra 8a,- v. ö. Jebárnót 121b). Fizetésüket a<br />

várostól a lakók adóiból, kinevezésüket pedig<br />

az exilarchától (1. o.) kapták. A Biblia és Talmud<br />

rendészeti törvényei igen nagyszámúak. A Biblia<br />

elrendeli a korlátok kötelező építését a háztetőkre,<br />

«nehogy vért hozz házadra azáltal, hogy<br />

valaki leesik onnan» (Deuter. 22. 8). A Talmud a<br />

barlangok, pincék, kutak befedését köve tel if&rifré<br />

Deuter. 229) és a törött létrák eltávolítását (Bába<br />

Eáma 15b); a kutyákat láncon kellett tartani<br />

s csupán este oldhatták el a láncról, de csakis<br />

ott, ahol az ellenségtől való félelem jogos volt<br />

(Bába Káma 83a). Szelidítetlen állatokat, főkép<br />

vadmacskát nem volt szabad tartani s ha valaki<br />

ilyet talált bárki házában is, joga volt megölni az<br />

állatot (u. o. 80b; v. ö. Chullin 7b). Leomlott falat<br />

vagy fát a tulajdonosnak harminc napon<br />

belül el kellett takarítani, de ha veszélyes volt,<br />

akkor azonnal (Bába Mecia 117b; Ghősen Mispát<br />

416, 1). Tilos volt az utcára követ dobni (Bába<br />

Káma 50b) vagy a közutak alatt alagutat fúrni<br />

(Bábú Bátra 60a), ezt csak a városvezetősóg<br />

külön engedélyével, a rendészeti felügyelő ellenőrzése<br />

mellett lehetett. (Ghósen Mispát 417,<br />

1). Fegyvert nem volt szabad gyanús egyénnek<br />

eladni (Abóda Zára 15b; (Jore Bea. 151, 5).<br />

A helyi bíróságoknak kötelességük volt intézkedni<br />

a veszedelmesebb utak biztonságáról, hogy<br />

az utasokat baj ne érje. A bíróságok szabályozták<br />

a közlekedést és postaszolgáltatást, tartoztak<br />

gondoskodni arról is, hogy az azilumjogot senki<br />

meg ne sérthesse. Számos R.-et hagyományozott<br />

a Talmud a kereskedelem és forgalom zavartalan<br />

lebonyolításának biztosításara. Meghatározták<br />

az utak szélességét, hogy a szemben<br />

Jövő kocsik akadálytalanul kitérhessenek (Bábú<br />

Bátra 100a, b). Gondoskodás törtónt arról is,<br />

hogy a házak balkonja és a házak előtti fák ágai<br />

a kocsin, lovon vagy teveháton járókat ne sérthessék<br />

(u. o. 27b, 60a). A folyók vagy tavak kikötőinél<br />

a bozótokat és vadon növő fákat bárki<br />

kivághatta, miután azok a fuvarosok munkásságát<br />

megnehezítették (Bába Mecia 107b). Az építő-<br />

Rendészeti törvényele<br />

anyagot nem volt szabad nyílt utcán hagyni,<br />

csupán a téglát és cserepet, de a tulajdonos ez<br />

esetben is felelősséggel tartozott az esetleges károkért<br />

(u. o. 118b). A vizet nem volt szabad az<br />

utoára kiönteni a nyári évszakban s ha esőzés<br />

idején meg is engedték, aki kiöntötte, felelősséggel<br />

tartozott (Bába Káma 6a, 30a). A cbásszideus-esszóusok<br />

(1. o.) meghonosították azt a szokást,<br />

hogy az üvegdarabokat mélyen a földbe<br />

ásták el a szántóföldeken, nehogy valakit megsértsenek,<br />

mások elégették vagy folyó mentén<br />

szórták szót a törött tárgyakat^, o. 30a). A Jeruzsálemben<br />

érvényes R. eltiltották az elhasznált<br />

holmiknak az utcára való szórását, az agyagból<br />

való építkezést, a felesleges kertek ültetését (kivéve<br />

a rózsaligeteket), az apró jószág tartását s a<br />

trágya felhalmozásáta város határain belül (Bába<br />

Káma 82b). A R. fontos része az, amely a polgárok<br />

személyes szabadságára és tisztességére<br />

ügyelt. Aki valakit ellopott ós rabszolgának eladott,<br />

azt a mózesi törvények értelmében (Exod.<br />

21. 16) halállal büntették, a Az Én (Isten) szolgáim<br />

ők, nem a szolgák szo!gái», gyakran hangoztatott<br />

elv volt a rabbiknál (Bába Mecia 10a ; Kiddusin<br />

22b; mindkettő a Levit- 25. 42 alapján).<br />

A börtönbüntetés nem szerepel a Bibliában, de<br />

később alkalmazták azt. A kártalanításról törvények<br />

gondoskodtak oly esetben, mikor az igényjogosultságot<br />

bíróság állapította meg. A testi<br />

fenyítést a szigorúan megállapított mórtékben<br />

alkalmazták. A halálra ítélt megbecstelenítóse<br />

tiltva volt s a kivégzettet nem volt szabad éjnek<br />

idején a bitón hagyni (Deuter. 21. 23). A<br />

közmorálról a rabbik a legrészletesebben intézkednek.<br />

A játékost a társadalom kitaszítottjának<br />

tekintették, tanuzását bíróság előtt nem<br />

fogadták el, sem esküjÓDek nem adtak hitelt.<br />

Az egyéni tulajdonjogról részletes intézkedések<br />

és fejtegetések vannak a Talmudban. A földbirtok<br />

határát szigorúan megállapították s aki<br />

szomszédja földjére jogtalanul áthatolt, szigorúan<br />

megbüntették (Deider. 19. 14; 27. 17).<br />

Erre külön mezei rendőri intézmény felügyelt.<br />

Nem volt szabad a mezőkön sem olyan állatot<br />

tartani, amelyik a másik szántóföldjén a vetést<br />

pusztította (Bába Káyna 79b) s még a galambdúcokat<br />

is ötven öl távolságra kellett felállítani<br />

a szomszéd birtokától, nehogy az utóbbi vetésében<br />

kárt okozzon (Bába Botra 23a). Tilos volt a<br />

szomszéd birtok közvetlen közelében kutakat,<br />

gödröket és barlangokat fúrni (u. o. 17a), kemencéket<br />

pedig saját házban is csupán akkor volt<br />

szabad építeni, ha megállapították, hogy tűzveszély<br />

nem forog fenn (u. o. 20b). Az orgazdaságot<br />

büntették s ha gyanús volt egy tárgy<br />

eredete, tilos volt azt eladni. A juhásztol nem<br />

volt szabad juhot, gyapjút, tejet vagy borjút vásárolni<br />

(Bába Káma 118b), sem pedig a kertésztől<br />

fát vagy gyümölcsöt (u. o- 119a). Asszonyoktól,<br />

akiknek nem volt magántulajdonuk,<br />

valamint szolgáktól szintén nem volt szabad vásárolni,<br />

kivévén olyan tárgyakat, amelyekre nem<br />

forgott fenn gyanú, de nem volt szabad ugyanezektől<br />

megőrzésre sem átvenui tárgyakat (Bába<br />

Botra 51b). A csalás az üzletkötésnél szigorúan<br />

tiltva volt (Levit- 25. 14, 17), úgyszintén a fél-


Rendészeti törvények — 742 — Responsumok<br />

revezetósre szolgáló kétértelmű beszéd is (Bába toztatást láthatóan feltüntetett (Gittin 23a;<br />

Mecia 58b)r amely parancs a nem-<strong>zsidó</strong>val való Chósen Mispot 42, 1). & R!<br />

üzletkötésre is ugyanúgy vonatkozott (Chullin Irodalom. Bfoch Mózes, Dag mosaisch-talmudigche Polizeirecht<br />

(Budapegt 1879); Július Greengtone, Police Lawg<br />

94a). El volt tiltva a tárgyak olyan értékesítése, (Jew. Encyclop. 1904); Saalgchütz, Dag mogaische Recht<br />

amely értéküket meghaladó árra törekedett, úgy­ (Berlin 1853.) Hastingg, Dict. of the Bible.<br />

szintén az ilyen áruk kirakatozása is (Bába Kényi Aladár, zeneszerző, szül. Kolozsvárott<br />

Mecia 60a, b). Ha a bort vízz;el keverték, azt 1885. A budapesti egyetemen jogot hallgatott és<br />

addig nem adhatták el, amíg a vásárlóval a ke­ 1910 óta ügyvédi gyakorlatot folytat a fővárosverést<br />

nem tudatták (u, o.). A keverés rendőrban. Az Országos Zeneakadémián, zenemüvószi<br />

tisztek jelenlé ;ében történt (Toszefta Kelim; ós zenetanári diplomát nyert. Vonósnégyesével,<br />

Baba Káma VI. 10; v. ö. Abéda Zára 58a és zongoraötösóvel ós dalaival komoly figyelmet<br />

Basi). Érdekes és jellemző rendészeti intézkedés, keltett. Operettjei; A Kis gróf (Királyszínház);<br />

hogy az előírt módon levágott állat vérének a Tiszavirág (Királyszínház); Vandergold kisasz-<br />

főiitéren való kifolyását a hentes azért, hogy a szony (Városi Színház).<br />

barom súlyosabb legyen, nem állíthatta meg mes­ Béó (]%.). Tüdő. Az állat tüdejét levágatása<br />

terségesen (Chullin 113a). Különösen körülmé­ után a rituális higiéna szempontjából vizsgálat<br />

nyesek voltak a mérték és a súly ellenőrzésére alá veszik, annak a megállapítása végett: nem<br />

szolgáló R., amelyek a Biblia törvényein alapul­ szenvedett-e az állat olyan gyógyíthatatlan betegtak<br />

(Levitte. 19. 35, 36). A hamis súly és mérségben, amely miatt a húsát teréfó-nak (élvezheték<br />

használata a szoros értelemben vett magántetlen, mint az elhullott állatok húsa) kellene nyillakásban<br />

is szigorúan el volt tiltva (Deuter. 25 vánítani. A vizsgálatot rendszerint a metsző, bo­<br />

13—16 ; Bába Bátra 89b). R. Levi kijelenti, hogy nyolultabb esetekben a rabbi ejti meg.<br />

a hamis súly és mérték használata nagyobb bűn, Rés, a héber alphabetum huszadik betűje.<br />

mint a-szexuális tisztasági törvények megsze­ Hangzóórtéke: r, tehát torokhang. Számértéke:<br />

gése, mert ez utóbbit őszinte bűnbánattal le lehet kettőszáz. Neve fejet jelent, alakja is ennek fe­<br />

vezekelni, de az előbbi által okozott kárt nem lel meg.<br />

lehet, hacsak a csaló valamennyi vásárlójának Reschofszlty Artúr, rabbi, szül. Boldog kó-<br />

kárát meg nem téríti (Bába Bátra 88b). A súlyváralján (Abauj vm.) 1889 okt. 17. 1907— 1917-ig<br />

mérőt csupán kőből és üvegből volt szabad elő­ volt a budapesti rabbiképző növendéke. 1916-ban<br />

állítani, de sem bádogból, sem vasból, sem más avatták bölcsészdoktorrá, 1918-ban pedig rabbivá<br />

durva ércből, amelyen a piszok felhalmozódik és ugyanekkor a Pesti Izraelita Hitközség vallás­<br />

(u> o. 89b). A súlymérőt nem volt szabad sóba tanára lett. 1922-ben a nagyatádi hitközség vá­<br />

tenni, mert ez növelte súlyát (u. o.). A szabad lasztotta meg rabbijának és ott három évig mű­<br />

lengésre tágas helyet kellett hagyni (u. o. 89a), ködött. 1925. abonyi, 1929. losonci főrabbi lett.<br />

hetente legalább egyszer a tulajdonos köteles volt Munkája: Tanchum Jerusalmi Mursid alkáfi<br />

azt kitisztítani, míg a serpenyőket minden egyes (1916). K. D.<br />

mérés után (u. o. 88a). A piaci árak spekuláció<br />

útján történő felemelését a rabbik különösen el­<br />

Rés Goluszó, 1. Exilarcha.<br />

ítélték s aki mégis ezt tette, azt az uzsorással s<br />

Responsumok. Döntvénytárak, amelyek<br />

a mérték- és súlycsalókkal egyformának minő­<br />

elismert talmudi tekintélyek döntvényeit tartalsítették<br />

(Bába Bátra 90b). Tápanyagokat, amemazzák.<br />

A rabbinikus irodalomnak ez a része a<br />

lyekre Palesztinának szüksége volt, nom volt<br />

Talmud lezárása után keletkezett és még ma is<br />

szabad még a szomszédos Szíriába sem szállítani<br />

virágzik. Keletkezése arra vezethető vissza, hogy<br />

(u. o.). Éhség idején tiltva volt az élelem fel­<br />

a tannaiták, amorák, sabureusok iskoláinak megfelhalmozása,<br />

még az őstermelő is köteles volt<br />

szűnése után az írásmagyarázat, a törvény értel­<br />

azt piacra vinni. Normális viszonyok között felmezése<br />

és a jog alkalmazása autentikus fórum<br />

halmozás meg volt engedve a tulajdonosnak, de<br />

nélkül maradt, s az interpretálás és döntés jog­<br />

nem a közvetítő spekulálónak (u. o.). A gabonaköre<br />

azokban a kérdésekben, amelyek nyitva maközvetítés<br />

általában csak a pékeknek volt megradtak,<br />

az egykori intézményekről az Akadémiák<br />

engedve, olyan feltétel alatt, hogy kizáróan sütés<br />

vezetőire, majd pedig más auktoritásokra szállt<br />

céljára használták fel azt (u. o, 91a). A városi<br />

át. Az élet folyton változó formái között és a tu­<br />

piacon a város lakói és eladói előnyben részesüldományos<br />

érdeklődés állandó növekedése mellett<br />

tek, jóllehet az idegen kereskedővel is igen libe­<br />

új meg új kérdések merültek fel, amelyek tisztárálisan<br />

bánt a hatóság (u. o. 21b, 22a). Nőknek<br />

zást követeltek. Gyakorlati és merőben doktriner<br />

kozmetikai cikkeket idegenek is árulhattak s a<br />

kérdésekben tehát a <strong>zsidó</strong> közületek és egyes tu­<br />

tradíció ezt az intézkedést Ezrára vezeti vissza<br />

dósok az akadémiák gáónjai, később más általá­<br />

(Bábú Káma 82a, b). A tulajdonjog védelmére<br />

nosan elismert tudósok elé terjesztették kételyei­<br />

még a következő R. voltak: kiskorúak részére<br />

ket. Ezekből a kérdésekből (héberül: saálosz) ós<br />

gyámot rendeltek ki (Ketubot 18b, 20a); be-<br />

az ezekre adott feleletekből (héberül: tesuvósz)<br />

számíthatatlanok vagyonát a hatóság kezelte<br />

alakultak ki a R., amelyek Saálosz u-Tesuvósz<br />

(Chaggiga 3b ; Jore Dea I. 5); ha az alperes<br />

néven ismeretesek a rabbinikus irodalomban. A<br />

távol voltr akkor a bíróság gondnokot nevezett<br />

R. mindent felölelnek, nehezebb bibliai, rnisna-<br />

ki részére s ha idegenben halt meg az illető, a<br />

gemára- szövegek magyarázatát éppenúgy, mint<br />

bíróság beavatkozott a birtokfelosztásnál (Bába<br />

vallásflfilozóflát, asztronómiát, kronológiát, geo­<br />

Mecia 38b, 39a). Okmányokat csupán olyan anyagráfiát,<br />

matematikát, stb. s irodalmuk amely<br />

gon lehetett írni, amely minden vakarást és vál­<br />

ezerhétszáz év változatos viszonyait tükrözteti<br />

vissza, kultúrtörténelmi szempontokból is rend-


Besponsumok 743 Responsumok<br />

kívül becses. A legrégibb R. az első századokban R. Isaac Alfasi (Rif) volt a leghíresebb tekin­<br />

beolvadtak a legrégibb Talmudszövegekbe. Már tély ; műve Saálósz u-Tesuvósz c. először Li-<br />

a talmudi korban nagykiterjedésű tudományos vornóban jelent meg 1780. Utánuk következtek<br />

levelezés indult meg Babylonia és Palesztina francia részről R. Jákob Tam, a Szefer Hajjósor,<br />

rabbijai között. A responsum-irodalom e bevezető R Ábrahám ben Dávid Pasquióres, és R. Elie­<br />

korszakában sok tekintetben hasonlóságot mutat zer ben Nathan Mayence, az Eben Haézer szer­<br />

ugyanazon korszak római jogászainak döntéseizője, míg spanyol-arab részről R. Joseph ibn<br />

vel, bizonyos tekintetben pedig a keresztény egy­ Migas és Maimonides voltak a legnagyobb szerházatyák<br />

epistoláival is. Rendkívüli tömörség s zők. Utóbbinak döntéseit a Peer Hadór és a<br />

a tárgyhoz való szigorú ragaszkodás a főjellem­ Kóvec Tesuvósz ho-Pambam tartalmazza. A<br />

vonása. A gáóni-korszakban leginkább a talmudi XIII. sz.-ban a két vezető nyugati állam tu­<br />

jogi viták képezték főkép a R. tárgykörét. A gáódósai mellett már németországi rabbikat is lánok<br />

válaszlevelei sok promblémáraadnak határotunk. A század legnagyobb tekintélye R. Moses<br />

zott és döntés jellegű választ. Ebben a korszakban ben Nachman (Nachmanides), a híres geronai<br />

(a IX. sz.-ig) a Kelet a Nyugat rabbijaival is tudo­ tudós, akinek Saálósz u-Tesuvőszja Velencémányos<br />

összeköttetésbe kerül, így pl. a szurai ben jelent meg először 1523., másodszor Zol-<br />

(Perzsia) <strong>zsidó</strong> Akadémia főnöke döntését Barkiewben 1798. Mint R. szerzője a legnagyobb<br />

cellonába küldi az ottani rabbi megkeresésére. a szintén aragoniai R. Salomo ben Aderesz volt.<br />

Az első IX. sz.-ból fennmaradt R. már a könyv­ Az ő responsumai öt fólió-kötetben jelentek meg<br />

nyomtatás első százada óta jelennek meg külön­ (I. Bologna 1539, II. Livorno 1654, III. u. o. 1778,<br />

böző kiadásokban. Konstantinápolyban jelent meg IV. Salonici 1803, V. Livorno 1805), újabb kiadása<br />

1516. a Halachósz Peruchósz min-ha Gáőnim. pedig Lengyelországban 3 folió-kötetben. E szá­<br />

Régi fontos R, még a következők: Saálósz zad német rabbitekintélye R. Me'fr Rothenburg<br />

u-Tesuvósz mé-ha- Geonim (Konstantinápoly volt, akinek Saálósz u- Tesuvószja Cremonában<br />

1575); Saáré Cedek (ed. R. Nissim ben Chajim, jelent meg először 1557., míg a teljesebb kiadás<br />

Saloniki 1792); Saáié lesuvő (Leipzig 1858); Bloch Mózestől származik; ez utóbbinak címe<br />

Tesuvósz Geonim Kadmőnim (ed. D. Cassel, Szefer Tesuvósz Maharam(Berlin 1891). Francia<br />

u. o. 1868); Chemdő Genizó (Jeruzsálem 1863); részről R. Isaac ben Sósét volt híres responsum-<br />

Tesuvósz ha-Geonim (ed. Musafla, Lyck 1864); szerző. Utóbbinak műve Saálósz u-Tesuvósz c.<br />

Tóroszon sel Risonim (ed. Ch. Horovitz, Frank­ először Konstantinápolyban jelent meg 1546—47.,<br />

furt a. M. 1882); Tesuvósz ha-Geónim (ed. Prof. később Saálósz u-lesuvósz liorives Chadósósz<br />

Harkavy St. Petersburg, Berlin 1885); Tesuvósz c. Frenkel Dávid magyar talmudtudós adta ki<br />

Geoné Mizrach umaarov (ed. Joel Müller, 1885 ; Munkácson. A későbbi korok responsumai egyre<br />

Taám Zekénim (ed. Eliezer Askenazy, Frankfurt inkább mellőzik a vállásfllozóflai ós exegetikai<br />

a. M. 1856); Kevucasz Chachómim (ed. Warnheim, tárgykört, főkép jogi tartalmúak, emellett a<br />

"Wien 1867). Ugyancsak a régi korok responsum- későbbi szőrszálhasogató pilpul (1. o.) jelentkezik<br />

irodalmát tartalmazzaLouis (iinzbergnek, a new- bennük. Ez az egyoldalúság kétségtelenül a szayorki<br />

<strong>zsidó</strong> teológiai szeminárium kitűnő tanárákadatlan üldözések, a világtól való elzártság ós<br />

nak müve: Geniza-Studies(190z>). A késői közép­ elzárkózottság, a ghettóba való teljes visszavonukor<br />

hírneves tudósainak responsumait sok helyen lás eredménye és hatása. Nevesebb XVI. sz.-i<br />

kiadták a XIX. sz. folyamán, többnyire Orosz- szerzők Németországban: Israel Isserlein, a Te-<br />

Lengyelországban, folió-alakban és igen szép rumo Ghadósó, Israel Bruna, egy Saálósz u-<br />

kiállításban. Ilyenek: Aseri (Bos) Halóchósz-ja, Tesuvósz (Stettin 1860) szerzője, olasz területen<br />

R. Salomo ben Aderesznek és R. Rothenburgi R. Joseph Colon és R. Juda Minc, Törökország­<br />

Meirnek responsumai, melyek közül különösen az ban R. Jacob Berab, R. Elia Mizrachi, R. Levi ben<br />

aragoniai S. b. Adereszó a legelterjedtebb. A res­ Habib (Velence 1560), R. Moses Alashkov (Sabponsum-irodalom<br />

benne érte el csúcspontját, de bionetta 1554), R. Joseph Caro, a Sulchan Aruch<br />

úgy ő, mint a többi szerző nemcsak a talmud- kodifikátora, R. Sámuel de Modena, R. Dávid abi<br />

jogi kérdésekre adott felvilágosítást és levele­ Zimra, R. Azarja da Fano (megj. Dyrhenfurthzésük<br />

kulturhiBtoriai szempontból is felbecsülban 1788). Ugyanekkor kezdenek fel lépni Lengyelhetetlen<br />

értékes anyagot szolgáltat, mert koországban is a R. szerzői, így R. Moses Isserles,<br />

ruk kereskedelmére és a kultúra egyéb ágaira R. Salom Luria és R. Meír Lublin a XVII. sz.-ban<br />

is adalékokat tartalmaz, emellett pedig telve pedig R. Áron Kaidenover, az Emunasz Lemiel<br />

van értékes filológiai, exegetikai, lexicograflai, (Frankfurt a. M. 1683) és R. Menachem Krochmal,<br />

matematikai, archeológiai és liturgiái vonatko­ a Cemach Cedek (Amsterdam 1775). Ugyané sz.zásokkal.<br />

A XII. sz.-ban különösen Francia- és ban német R.-szerző volt: R. Jaír Chajim Bacha-<br />

Spanyolország rabbijai írtak R.-at. A kétféle felrach, a Chovósz Jóir, míg olasz területen R.<br />

fogás és műveltség közt meglehetős különbség Sámuel Aboab, a Devar Semuel (Velence 1702)<br />

észlelhető. A tárgykör leginkább a Talmud-exe- szerzője, továbbá R. Moses di Trani es R. Jágézis,<br />

de míg a spanyol iskola logikus, tömör és kob Alfandosi, a Mucol meés (Konstantinápoly<br />

világos, a francia rabbik a dialektikára és casu- 1718) szerzője. Olasz részről a XVIII. sz.-ban lép<br />

istikára hajlamosak, ami hazájuk keresztény teo­ fel az utolsó responsum-szerző. Ez R. Sámuel<br />

lógiai módszerének öntudatlan visszatükrözése. Morpurgo volt, a Semes Cedókó (Velence 1743)<br />

A legnagyobb responsum-szerző Franciaország­ szerzője, míg Törökországban R. Joseph Nabon,<br />

ban Rasi volt, akinek döntéseit a Pardes ós a a Nechpah Bekészef (Konstantinápoly 1748) szer­<br />

Machzor Vitry tartalmazza. Spanyol területen • zője Irta az utolsó nagyobb responsum-gytijte-


Részegség<br />

ményt. Ugyancsak XV1ÍI. sz.-beliek a híres R.<br />

Jákob Emden, akinek enemü müve Saálósz Jabéc<br />

(Lemberg 1884 I—II.) c. jelent meg, R. Ezekiel<br />

Landmi, a Nóda bi-Jekudő és R. Mei'r Eiaenstadt,<br />

a Pánim Meirósz szerzője. A XIX. ez.-banazután<br />

végkép egyoldalú pilpullá süllyedt az egykor<br />

klasszikus R. irodalma. Tartalmuk a jogi döntéseken<br />

kívül leginkább a rítusra vonatkozik<br />

és élesen küzd a reformok ellen, a szóles látókört,<br />

nagy műveltséget és világi ismereteket pedig<br />

teljesen nélkülözi. A legkiválóbb R. szerzői a<br />

század elejéről R. Eger Akiba (1. o.), Szófer Mózes<br />

ós Sz. Ábrahám pozsonyi főrabbik (1. o.) és Élettanán<br />

Speetor, a Beér Jichok szerzője, később<br />

pedig a Mahram Sik (1. o.). A R. irodalma a XVIII.<br />

és XIX. sz.-okban <strong>Magyar</strong>országon rendkívül<br />

gazdagon vau képviselve, de az említetteken kívül<br />

nincs köztük oly szerző, aki klasszikusnak számítana.<br />

Az egyes szerzőket l. az illető rabbik neve<br />

alatt. 8. R.<br />

IrcxWom, A felsorolt kiadásokon kívül a R.-at Ismerteti:<br />

Joel Mfiller, Brieíe und Respon-en aus der vorgaonischen<br />

Jüdischen hitteraüur (Berlin Í8861 ; u. a., Elnleitung- in die<br />

Responsen (a. o. 1891) ég Zacharias Frankéi, Entwurf einer<br />

GescWchte der naectalmudiselien Responsen (Bresiau 1865).<br />

J. Z. Lauterbach. (Jew. Encycl.).<br />

Részegség. A R.-ből eredhető szörnyű bűnt<br />

a Biblia Lot esetének elmondása kapcsán mutatja<br />

be. A Talmud a R.-et nem tekinti olyan állapotnak,amely<br />

megszünteti a jogi fel el ősségeiig-«&iwtrakt.<br />

65a ezeket állapítja meg: A részeg ember<br />

adásvétele adásvételnek számít; ha a részeg ember<br />

főbenjáró bűnt követ el, halálra ítélik, ha<br />

olyan vétséget követ el, amiért megvesszőzés jár,<br />

megverik. Egyszóval ugyanúgy ítélik meg mindenben,<br />

mint az épelmójűt, csupán imádkozása<br />

nem számít. Ezt a felfogást akceptálta Maimonides<br />

és a Sulchan Áruch (Ghósen Hámispot<br />

222, 22) is, de ugyanezen princípiumok az angolamerikai<br />

jogban máig is irányadók.<br />

Rétli Alfréd, festő, szül. Budapesten 1888.<br />

Első kiállításán a Művószházban (1912) erősen<br />

kubista irányú kompozícióival tűnt föl, melyeket<br />

Parisból küldött haza. 1922-ben rendezett<br />

gyűjteményes kiállítást a Belvedere Szalonban.<br />

Az itt bemutatott tájképei, figurális kompozíciói<br />

és arcképtanulmányai már egyszerűsítésre való<br />

törekvésük mellett erősen a természethez közeledtek.<br />

A háború előtt Berlinben ós Parisban rendezett<br />

gyűjteményes kiállításokat. P. B.<br />

Réthi Leopold Ludwig, orvostanár, szül.<br />

Abaújszinán 1857 jún. 18., megh. Bécsben 1924.<br />

A bécsi egyetemen tanult, később Sehnitzler tanár<br />

asszisztense volt. 1824-ben az orr- ós gégebajok<br />

magántanára s az Alig. Krankenhaus gégespecialistája<br />

lett. Utóbb rk. egyetemi tanárnak nevezték ki.<br />

Főbb müvei: Die Krankheiten der Nas'e, ihrer<br />

NebenhöhlenunddesRachens(1892); Die Krankheiten<br />

des Kehlkopfes (1890—900); Die Motilitatsneurosen<br />

des weichen Gaumens (1893) ;<br />

Die polyvoide Rhinitis «. ihre Behavdlung<br />

(1894); Die laryngealen Erscheinungen bei der<br />

multiplen Sklerose des Gehirns u. des Rückenmarks<br />

(1907). Ezenkívül számos orvosi folyóiratban<br />

jelentek meg szaktanulmányai.<br />

Réthy, 1. Laura*, operetténekesnő, szül.<br />

Nagykőrösön 1866. A régi Népszínháznak volt<br />

U<br />

Révai<br />

ünnepelt primadonnája 1881 óta, de vidéken is<br />

játszott, főleg népszínművekben, mindig nagysikerrel.<br />

Később, mint Rudnyánszky Gyula költő<br />

felesége, Amerikába ment, ahol 1906. a bostoni<br />

Operához szerződött.<br />

2. R. Mór, műegyetemi tanár, matematikus,<br />

szUl. Nagykőrösön 1846 nov. 9., megh. Budapesten<br />

1925 okt. 16. Szülővárosa gimnáziumában,<br />

azután a budai és bécsi műegyetemeken tanultj<br />

majd az elő bbi helyen tanársegéd lett, de Eötvös<br />

Lóránt és Trefort miniszter Göttingenbe ésHeidelbergbe<br />

küldték ki tanulmányai folytatására. Hazaérkezésekor<br />

1874. Trefort kinevezte a kolozsvári<br />

egyetemre a matematika ós fizika rendes tanárává,<br />

1886-tól kezdve pedig haláláig a József<br />

Műegyetemen volt a matematika nyilvános rendes<br />

tanára. 1878 óta levelező, 1900 óta rendes<br />

tagja volt a M. Tud. Akadémiának és az Orsz.<br />

Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottságnak. Tanulmányai<br />

magyar szakfolyóiratokban,főleg azonban<br />

a Mathematische Annalenben jelentek meg. A<br />

M. Tud. Akadémia őt bízta meg Bólyay Tentamenjének<br />

kiadásával, amit R. Kőnig Gyulával<br />

(1. o.) együtt teljesített. Egyéb tanulmányai<br />

a Kolozsvári Orvos-Természettudományi Társ.<br />

Értesítőjében, az Akadémiai Értesítőben, a Poggendorff-fóle<br />

Annalenben, a Természettudományi<br />

Közlönyben, a Wiedemann Annalenben, a Mathem.<br />

és Fizikai Lapokban, a Math. és Természettud.<br />

Értesítőben jelentek meg. önálló könyvalakban<br />

megjelentek: A Diffraetió elméletéhez (1874);<br />

A kerületre redukálható felillet egészletek elméletéhez{l814t);Aháromméretü<br />

homogén tér(1875);<br />

Apropeller ésperipeller felületek elméletéhez<br />

(1875); A fény törése és visszaverése (1880);<br />

A sarkított Jényrezgés (1880); Folyadéksugarak(1894);<br />

Überschwere Flüssigstrahlen(í8'ó8).<br />

Révai, 1. Lajos, jogi író, R. Sámuel (1. o.)<br />

testvéröccse, szül. Eperjesen 1844 jan. 1., megh.<br />

Budapesten 1918 aug. 17. A budapesti és több<br />

külföldi egyetemen tanult, majd ügyvéd lett és<br />

sokáig szerkesztette az Ungarische Gerichtshalle<br />

c. folyóiratot, majd a Jog. c. szakfolyóiratot.<br />

Önálló alakban megjelent művei: Strafreform<br />

und Gefangnisivesen (1874); Budapest gyermekei<br />

(1874); Der Ungarische Strafprocess<br />

und die Stellung des Verteidigers in der U-ntersuchungu.<br />

Schlussverhandlung (1881); Bűnügyi<br />

statisztika (1901); A magyar színházi jog mai<br />

érvényében (1907).<br />

2. R. Leó, könyvkiadó, R. Lajos ügyvéd testvére,<br />

szül. Eperjesen 1844. Tanulmányait külföldön<br />

végezte, majd 1868. ő alapította Bécsben a<br />

Ploh c. humorisztikus lapot, amiért a hatóságokkal<br />

összeütközésbe került. 1869-ben Pesten<br />

telepedett le s nagyarányú antiquáriumot nyitott.<br />

Emellett mint kiadó is jelentékeny volt; ó<br />

adta ki Jókai, Mikszáth, Kiss József, Szathmáry<br />

Károly, Degré, Vajda János s más nagy írók<br />

műveit. Bátyjával együtt megalapította a Révai<br />

Testvérek könyvkiadóvállalatot ós emellett az<br />

első tudományos antiquáriumot, amely főleg a<br />

Hungarikák terén tűnt ki.<br />

3. R. Mór,János*, alegnagyobb magyar könyvkiadó,<br />

szül. Eperjesen 1860 febr. 24., megh. Budapesten<br />

1926 júl. 7. R. Sámuel (1. o.l fia. A bu-


Révai 745 — Révész<br />

dapesti és lipcsei egyetemen és az ottani világt<br />

hírű könyvkiadóknál tanult, majd 1880. helópetaz<br />

atyja által alapított Révai Testvérek könyvkiadóvállalatba,<br />

melyet ő fejlesztett mai színvonalára.<br />

1880-85 közt szerkesztette a Regényvilág<br />

c. szépirodalmi folyóiratot, majd résztvett<br />

Az Osztrák-<strong>Magyar</strong> Monarchia írásban és képben<br />

c. gyűjtemény szervezésében, 1893. pedig<br />

Jókai ötvenéves írói jubileuma alkalmából müveinek<br />

százkötetes nemzeti díszkiadását 6 szervezte<br />

oly módon, hogy a költő százezer forint<br />

tiszteletdíjat kapott. 1895-ben a cégátalakulásakor<br />

annak vezérigazgatója lett és maradt haláláig.<br />

Megszerezte a Pallas Nagy Lexikona tulajdonát<br />

és 1910. megindította saját főszerkesztésében<br />

a Révai Nagy Lexikona c. húszkötetes legnagyobb<br />

terjedelmű és leg modernebb magyar <strong>lexikon</strong>t.<br />

Emellett igen sokat írt magyar és külföldi<br />

lapokba, munkatársa volt a Magazin für die<br />

Literatur d. Auslandes c. folyóiratnak, a háború<br />

alatt és után pedig élénk publicisztikai tevékenységet<br />

fejtett ki. Ilyirányú művei: A világháború<br />

végcélja; Anglia kiválása Európából (1915); A<br />

béke útja (1917); A magyarság ügye a külföldön<br />

(1917); <strong>Magyar</strong> demokrácia, magyar választójog<br />

(1917); Egy magyar ember nyílt levele<br />

Wilsonnoz (1918); Földet a népnek, pénzt az<br />

országnak (1918); <strong>Magyar</strong>ország integritása és<br />

a wilsoni elvek (1920); Jókai és a magyar ügy<br />

a külföldön (franciául is); Jogeset a szerzői jog<br />

köréből; A Révai Nagy Lexikonénak története.<br />

Ezek közül a legtöbb megjelent német és francia<br />

nyelven is. Ezenkívül: Die Deutsche Sprache<br />

in Ungarn; Briefwechsel mit Prof. Eucken<br />

(1916); La doctrme de Monroe appliquée a<br />

l'Europe (1916); Le militarisme allemand<br />

(1916); La voix de la paix (1917); L'idéal<br />

démocratique de Ventente et la Hongrie (1918).<br />

Pontosabbak azonban ezeknél azok a sorozatok,<br />

amelyeket az Ő szerkesztésében adott ki a vállalat.<br />

Ezek: a Világkönyvtár, Mesterművek,<br />

Politika és Társadalom, Olcsó Jókai e. gyűjtemények,<br />

melyekkel a magyar kultúra terjesztésére<br />

igen sokat tett. s. E.<br />

4. R. Ödön*, könyvkiadó, szül. Eperjesen<br />

1862 júl. 29. R. Sámuel (1. o.) fia. Középiskolai<br />

tanulmányai végeztével külföldön képezte magát<br />

a könyvszakmában, majd belépett az atyja<br />

által alapított Révai Testvérek cégbe, 1908. pedig<br />

megalapította a Könyves Kálmán Mükiadó Rt.-t.,<br />

melynek igazgatója lett. Nagyban hozzájárult a<br />

magyar műkereskedelem fejlesztéséhez ós a magyar<br />

képzőművészeti alkotások sokszorosításához,<br />

a magyar műlapoknaka külföldön való terjesztéséhez,<br />

propagálásához, amelyet ő irányit.<br />

r 5. R. Sámuel, könyvkiadó és író, szül. Sebes-<br />

Kellemesen (Sáros vm.) 1833áprA3.,megh. Budapesten<br />

1908 nov. 13. Eleinte könyvkötő inas volt<br />

es több nagy városban, így Bécsben is dolgozott,<br />

miközben nemcsak szakmájában képezte ki magát,<br />

hanem alapos és nagy műveltségre is sz.ert<br />

tett.i 856-ban Eperjesen telepedett le, mint könyvkötő,<br />

de már pár év múlva megvásárolta a Benezur-félo<br />

könyvkereskedést, mellyel 1869. Budapestre<br />

költözött, Leó öccsével megalapította a<br />

Révai Testvérek Rt.-t, mely sokáig személyes<br />

tulajdona volt, későbh pedig fiai R. Mór János és<br />

Ödön vezetésébe ment át és tett szert országos<br />

nagy hírre. Az 6 érdeme a magyar könyvkereskedelem<br />

színvonalának emelése és a <strong>Magyar</strong><br />

Könyvkereskedők Országos Egyletének megalapítása.<br />

Ez utóbbinak elnöke volt. R. nagyműveltségű<br />

és a tudományokban valóban járatos férfiú<br />

volt, aki magyar ós német nyelven is értékes<br />

művet irt A társadalmi jólét feltételei címen<br />

(1901 németül Grundbedingungen der gesellschaftlichen<br />

Wohlfahrt, 1902). V. ö. Steinhofer,<br />

«R. S. élét- ós pályarajza» 1910). S.K.<br />

Bévay Bódog*, nyűg. táblai bíró és jogtudományi<br />

író, szül. Budapesten 1872. Miután a budapesti<br />

tudományegyetem jogi karán befejezte<br />

tanulmányait, bírói pályára lépett. 1917-ben ítélőtáblai<br />

bíró. 1920-ban nyugalomba vonult, azóta<br />

gyakorló ügyvéd Budapesten. A szaklapokba<br />

sok kisebb tanulmányt irt a házassági jog köréből,<br />

önálló munkái: A járásbírósági pervezetés ;<br />

A meghatalmazás be nem csatolásának következményei<br />

a járásbírósági eljárásban; A járásbírósági<br />

tömegnap ; Tanulmány a német járásbíróságokról<br />

; Házassági eljárás a Bp. gyakorlatában<br />

; Az elhagyásos per; A hűtlen elhagyás.<br />

Révész, 1. Adolf, író, szül. Vácon (Pest vm.)<br />

1854. Munkatársa az Alföldnek és Arad és Vidékének.<br />

Önálló kötetei: A társaságból; Az élőt<br />

iskolájából.<br />

2. R. Béla, író, szül. Esztergomban 1876. Mint<br />

hírlapíró a Népszavánál kezdte el pályáját és<br />

legelső irodalmi írásain is már erősen érződött<br />

az a szociális tendencia, amely későbbi<br />

munkásságában is megnyilatkozik. De míg a<br />

fiatalkori, realisztikus stílusú novelláiban ez a<br />

szociális érzés nyersen ós kiélezetten jut kifejezésre,<br />

a megállapodott ós kiforrott R.-nél a proletár-sorsnak<br />

és az emberi szenvedéseknek lírai<br />

költőjére találunk rá, akinek humanizmusa mélyen<br />

érző emberszeretetéből fakad. Számos novellájában<br />

<strong>zsidó</strong> vonatkozású témákkal is foglalkozott.<br />

Valósággal költészetté csiszolódik a prózája,<br />

mintahogy egész írói pályáján a stílusnak teljesen<br />

egyéni ötvözésére törekszik és ez a stíluskitéjlődése<br />

egyre egyenletesebben viszi közel ahoz az<br />

írásmódhoz, amelyhen a R.-i egyéniség erős lírával<br />

átfütötten, heves és nyugtalan ritmusban jelentkezik<br />

a maga szimbolikus ós nehézdiszítésü<br />

képeivel. Mondatvezetósét merész gondolatkapcsolások,<br />

a szavaknak és kifejezéseknek expresszív<br />

lüktetése jellemzi. Munkái: Emberek arca ;<br />

Forgatagban ; Űj novellák ; A nagy börtön ;<br />

Találkozás Hamupipőkével; Velük — értük;<br />

Nyomor: Egyedül mindenkivel; Miniatűrök;<br />

Beethoven stb. Ady Endréről három kötetet írt:<br />

visszaemlékezéseit Ady Endre életéről, verseiről,<br />

jelleméről, és a két kötetes Ady tragédiáját. R.<br />

huszonötéves írói jubileumakor 1928. az Athenaeum<br />

kiadta munkáinak gyűjteményes kiadását.<br />

3. R. Béla, közgazdász és szakíró, szül. Óbecsón<br />

1887 jün. 2. A Szigligeti társaság választmányi<br />

tagja. Munkatársa a <strong>Magyar</strong> Pénzügynek, Pénzintézeti<br />

Szemlének, Középeurópai Lloydnak, továbbá<br />

közgazdasági cikkei jelentek meg a <strong>Magyar</strong>országban<br />

és a Pesti Hirlapban. Önálló<br />

munkál: Jogi tanácsadó és gyakorlati útmu-


Révész — 746 — Rlesz<br />

totó; A kettős könyvelés alapelvei. Igazgatója<br />

volt a Nyíregyházi Általános Takarékpénztárnak.<br />

Jelenleg bank-vezérigazgató.<br />

5. R. Géza*, pszichológus, szül. Siófokon 1878<br />

dee. 9. A budapesti egyetem jogi fakultását végezte<br />

és miután doktorátust tett, kísérleti pszichológiával<br />

és filozófiával kezdett foglalkozni.<br />

B célból a berlini, müncheni és göttingeni egyetemeken<br />

folytatta tanulmányait, majd hazajövet<br />

a budapesti egyetemen a kísérleti pszichológia<br />

magántanára, később nyilvános rendkívüli tanára<br />

lett, egyszersmind megszervezte a főváros pedagógiai<br />

szemináriumának lélektani laboratóriumát,<br />

melynek vezetője volt 1919 közepéig. A forradalmak<br />

alatt a pszichológia nyilvános rendes tanárává<br />

nevezték ki, de azután külföldre távozott s<br />

1920-tól kezdve az amsterdami pszichológiaipedagógiai<br />

intézet igazgatója lett. Főbb művei:<br />

Zur Grundlegung der Tonpsychologie(1912);<br />

Erwin Nyiregyházy, Rsychologische Analyse<br />

eines musikalisch hervorragenden Kinaes<br />

(1916); A tehetség korai felismerése (1918);<br />

Das frühzeitige Atiftreten der Begabung und<br />

ihre Erkennung (1921): Experimeníel Study<br />

in Ábstration in Monkeys (1925); Musikgenuss<br />

bei Gehörlosen (1926). Ezeken kivül küion lenyomatként<br />

megjelent tőle: AbMngigkeit der<br />

Farbenschwellen von der achromatischen Erregung<br />

; Experimentellpsychologische Vntersuchungen<br />

an Hühnern; Leichtsinn der Nachtvögel;<br />

Orthosymphonie, melyek a Zeitschr. flir<br />

Psychologieban jelentek meg. A Zeitschr. für<br />

angewandte Psychologieban irott nagyobb tanulmányai:<br />

Selbstbeobachtung bei Kinder7i; Über<br />

«audition» colorée» stb. Felesége Alexander<br />

Magda*, esztétikus, Alexander Bernát, egyetemi<br />

tanár leánya, szül. 1885 szept. 13. A budapesti<br />

egyetemen tanári és bölcsószetdoktori oklevelet<br />

szerzett s több tanulmánya jelent meg a<br />

Budapesti Szemlében és az Athenaeumban. Önálló<br />

müve: A relief (1909), igen értékes esztétikai<br />

tanulmány. Sz. G.<br />

6. R. Margit*, férj. Hrabovszky Józsefné,<br />

szül. 1885. Gyógypedagógiai és kriminálpedagógiai<br />

író, egy gyermekszanatórium tulajdonosa.<br />

Számos tanulmányt, cikket írt a gyógypedagógia<br />

és kriminálpedagógia tárgyköréből magyar és<br />

német nyelven. Megírta Czeke Marianeval együtt<br />

Gróf Brunsurik Teréz élet- és jellemrajzát (1926).<br />

7. R. Mihály, író ós hírlapíró, szül. Kemenesmibályfán<br />

(Vas vm.) 1884. A Szocializmus szerkesztője<br />

és a Népszava s. szerkesztője. A szocialista<br />

munkásmozgalomban élénk részt vesz s<br />

mint főv. biz. tag a főváros politikájában is.<br />

Számos agitációs és ismertető füzetet írt. Nagyobb<br />

munkái: A magyarországi munkásmozgalom<br />

története; Somogyi Béla élete és munkássága<br />

; Szocialista községi politika a gyakorlatban.<br />

8z. G.<br />

8. R. Sámuel, főmérnök, szül. Tata-Tóvároson<br />

(Komárom vm.) 1852. Tanulmányait Münchenben<br />

végezte., Cikkei a <strong>Magyar</strong> Nyelvőrben, Természettudományi<br />

Közlönyben, a <strong>Magyar</strong> Mérnökés<br />

Epitészegyesület Közlönyében jelentek meg.<br />

Müvei: A föld (ford., Budapest 1880. két köt.);<br />

Vasúti szótár (két köt., magyar-német-francia,<br />

Budapest 1885—86). Szerkeszti a mórnökegyestilet<br />

közlönyét.<br />

Révés-í-Ferryman Ferenc, festő, szül. Siófokon<br />

1893. Figurális kompozieiókat és tájképeket<br />

festett erősen dekoratív fölfogásban, mely leginkább<br />

színes grafikáiban az ú. n. stencilekben<br />

érvényesült. Londonban tanult, ott volt 1916. elsó<br />

gyűjteményes kiállítása is. <strong>Magyar</strong>országon kiállított<br />

a Műcsarnokban, a <strong>Magyar</strong> Stúdióban grafikai<br />

munkákat, gyűjteményes kiállítása volt a<br />

Nemzeti Szalonban, azután Németországban állított<br />

ki. A Belvedere Szalonban rendezett nagysikerű<br />

budapesti kiállítása után Amerikába költözött,<br />

ahol a New Yorki Brooks-School zenetermében<br />

festett freskókat. F. B.<br />

Revü, negyedik a Tórához hívottak között.<br />

Ríchter Hugó, ideggyógyász, szül. Kőszegen<br />

(Vas vm.) A budapesti egyetem ós külföldi<br />

tanulmányainak elvégzése után a Jendrassik klinikán<br />

gyakornokoskodott. Tíz évig volt a Schaffer<br />

professzor vezetése alatt álló agyszövettani intézet<br />

tanársegéde. 1922 óta a budapesti Zsidó kórház<br />

idegosztályának vezető főorvosa. Tudományos<br />

munkássága főleg az agyvelő ép és kóros<br />

szövettanára vonatkozik. Külföldön leginkább a<br />

hátgerincsorvadás kórszövettan mivoltára vonatkozó<br />

vizsgálatai ismeretesek. R. fedezte fel a<br />

szifilisz kórokozóját a gerincvelő hátulsó gyökereiben.<br />

Más vonatkozású kutató munkássága a<br />

klinikai neurológia körébe tartozik. Tanulmányai<br />

túlnyomórészben külföldi szaklapokban ós<br />

folyóiratokban jelentek meg. v. A.<br />

Richtmann Mózes, rabbi, szül. Homonnán<br />

(Zemplén vm.) 1880 szept. 22. 1895—1905-ig<br />

volt a budapesti Rabbiképző növendéke, közben<br />

egy félévig a breslaui Jüdisch-theologisches Seminarban<br />

tanult. 1904-ben avatták bölcsészdoktorrá<br />

Budapesten, 1906. pedig rabbivá. Azóta a<br />

Pesti Izr. Hitközség segédrabbija. 1907-ben az Országos<br />

Izr. Tanítóképző Intézet tanárává nevezték<br />

ki, ahol a héber tárgyakat adja elő. Eredményűvel<br />

művelte a magyar <strong>zsidó</strong> történetet és több<br />

e tárgykörbe vágó monográfiát tett közzé. Munkái:<br />

Az arab <strong>zsidó</strong> újplatonikusok (Budapest<br />

1904); Landau Ezékiel és a magyar <strong>zsidó</strong>ság<br />

(Budapest); A régi <strong>Magyar</strong>ország <strong>zsidó</strong>sága<br />

(Budapest); Ortodoxia és cionismus (Budapest).<br />

Cikkei a <strong>Magyar</strong> Zsidó Szemlében, az Imit évkönyveiben,<br />

a JewishEncyclopediában,a Goldziher<br />

Emlékkönyvben, a Bacher Emlékkönyvben,<br />

a Zsidó Szemlében jelentek meg. F. r>.<br />

Richzeit Arthur, hírlapíró, szül. Nagy-Eresén<br />

(Maros-Torda vm.) 1872. Beutazta Európát, Amerikát,<br />

résztvett a spanyol-amerikai háborúban, a<br />

Dreyfuss-pör tárgyalásán, majd Kolozsvárott<br />

ujságíróskodott s szerkesztette a Fáklya c. hetilapot.<br />

Élményeit megírta Éhezve a világ körül o.<br />

müvében (Kolozsvár 1902).<br />

Riesz, 1. Frigyes*, egyetemi tanár, matematikus,<br />

szül. Győrött 1880 jan. 22. Budapest, Zürich<br />

és Göttingen egyetemein tanult 8 már 1911. a<br />

Kolozsvári egyetem tanárává, 1914. ny. rendes<br />

tanárává nevezték ki. Tagja a Magy. Tud. Akadémiának.<br />

Tanulmányai főleg a függvénytan,<br />

halmazelmélet és projektív geometria körébe<br />

vágnak és küt- ós belföldi szakfolyóiratokban je-


Rlmaszécs — 747 — Roboz<br />

lennek meg. Legfőbb müve: Les systémes d'équa- töltenek be. így Hazay Samu ny. honvédelmi mitions<br />

linéaires a une infinité d'inconnues (1913). niszter (1. o.), Lichtschein Adolf kir. tanácsos,<br />

2. B. Marcell*, matematikus, R. Frigyes test­ vármegyei tisztifőorvos, vasúti egészségügyi fővére,<br />

szül.'Győrött 1886. Tanulmányait Budapestanácsos, nóh. Bleier Leó tb. megyei tisztifőorvos.<br />

ten, Göttingenben és Parisban végezte s 1911. a Heinrich Béla állami gyermekmenhelyi igazgató<br />

stockholmi egyetem magántanára lett. Szakérte- és néhai Kármán Aladár megyei kórházigazgató.<br />

kezesei, amelyekben a matematikai sor-elmélet A hitközség évi 120,000 é. koronás költségvetés­<br />

több súlyos problémájával foglalkozik, magyar, sel dolgozik s 25,000 c. koronát költ szociális* és<br />

német, angol és olasz nyelven jelentek meg. fllantrópikus célokra. A hitközség anyakönyvi<br />

A Dirchlet-fóle sorokról szóló és Hardy neves an­ területéhez Rimakokova, Klenocz, Osgyán, Rimagol<br />

matematikussal együtt írott könyve 1915. jebánya és Tiszolc községek tartoznak. Lélekszáma<br />

lent meg Cambridgeben Tlxe generál theory of 940, a családok száma 250, adót 240-en fizetnek.<br />

Dirchlefs series címen. Nagy ügyelmet keltett a Foglalkozás szerint a hitközségi tagok túlnyomó­<br />

trigonometrikus sorokról Hilbbel együtt írott terrészt kereskedők és iparosok, de sok közöttük az<br />

jedelmes német tanulmánya is. Sz. G. orvos, ügyvéd, tisztviselő stb. A világháborúban<br />

Rimaszécs (Siac, Cs.-Szl.), kisk. Gömör vm. a hitközség 85 tagja vett részt, akik közül 5 en<br />

1653 lak. A <strong>zsidó</strong> hitközség 1876. alakult és or- estek el. A hitközség mai vezetősége: Singer<br />

thodox alapon működik. Az első elöljárók Róth Rezső főrabbi, Lichtschein Adolf dlszelnök, Lusz-<br />

Dávid, Denker Mór és Singer Simon voltak. Az tig Menyhért elnök, Braun Soma alelnök, Radó<br />

első rabbi Grünfeld Mór volt, aki 1911. jesivát Ármin pénztárnok, Kardos József ellenőr, Kozma<br />

létesített.' 1900-ban épült a templom. Működő in­ Ármin ós Bernát Dezső gondnokok, Seb lösz Latézmények<br />

: Chevra Kadisa, Talmud Tóra és Nőjos titkár.<br />

egylet. A háborúban 20-an vettek részt. 1918-ban Rippner Farkas, nagyiparos, szül. Nagy­<br />

a rimaszécsi <strong>zsidó</strong>kat teljesen kifosztották ós váradon 1886. Megalapítója az Első Nagyváradi<br />

többen súlyosan megsebesültek. A hitközség 34 Fésű- és Celluloidgyár R.-t.-nak, amely egyike a<br />

családban 158 lelket számlál. Adófizető tag 24. legjelentősebb erdélyi iparvállalatoknak. Élénk<br />

Foglalkozásuk: 27 kereskedő, 1 orvos. 1 köz­ munkát fejt ki a hitéletben, különösen a <strong>zsidó</strong>ság<br />

tisztviselő, 1 gazdálkodó és 1 egyéb. Évi költ­ kultur-mozgalmaiban. Elnöke a Pro Palesztina<br />

ségvetés 15.000 cK. Mai vezetősége: Grünfeld ligának. r>. s.<br />

Bfraim rabbi, Seidner Bertalan, Schwartz Dezső, Rituális fürdő, a Talmudban messzemenő<br />

Róth Mór és Reiner Bertalan.<br />

részletességgel szabályozott fürdő, nők tisztulá­<br />

Rimaszombat (Bimavská Sobota, Cs.-Szl.), sára. Eredetileg a Tóra írja elő a tisztulást nem<br />

rend. tan. város, Gömör vm. 7000 lakossal. R.-on csak nők, hanem férfiak számára is különféle<br />

a szabadságharc előtt <strong>zsidó</strong>k nem lakhattak. tisztátlanodás eseteire. Ez utóbbiak számára szóló<br />

A szabadságharc után többen költöztek be R.-ba előírás azonban a vallásgyakorlatban a szent­<br />

s ezek közül Böhm Izsák, Hegedűs Lipót, Kohn földi vonatkozású törvények alá foglaltatott,<br />

Adolf, Binét József, Glauser Mózes és Felsenburg melyek érvényüket vesztették. A fürdőzés rituá­<br />

József 1851. megalapították a hitközséget. Első lis fontossága mégis mind nagyobb jelentőségre<br />

rabbiul Friedmann M. Ábrahámot választották, emelkedett a <strong>zsidó</strong>ságban és a férfiak is vallá­<br />

aki még megyei rabbi volt. Az első elöljárók sos cselekedetnek tartják a rendszeres tisztálko­<br />

Kohn Adolf, Böhm Izsák és Felsenburg József dást. A chásszideusok valóságos kultuszt űznek<br />

voltak. A hitközség 1868. építette fel templomát a fürdőzésből. Minden reggel imádkozás előtt<br />

a magyar izr. vallásalap ós a hitközségi tagok megfürödnek, sokan a zárt fürdőnél előnyben ré­<br />

támogatásával. Népiskolát nem tart fenn a hitszesítik a szabad fürdőt, s még télen is meglékeközség,<br />

csupán egy Talmud Tórát létesített, mely lik a folyó jegét ós megmerülnek a hideg vízben.<br />

kóttanerős ós 70 növendéke van. A hitközség in­ Fontos szerepe van a R.-nek a Tóra-írásnál is.<br />

tézményei: Chevra Kadisa (al. 1851), elnöke A Tóra-író (szőfer) mielőtt hozzáfogna a Tóra<br />

Szalwendy Gyula, Talmud Tóra egyesület (1923) másolásához, megfürdik. Nólkülözhetlen a R.<br />

vezetője Singer Rezső főrabbi, a Nőegylet (1886), a háztartás számára is, mert új edény hasz­<br />

mely Bleier Leónó elnöklete alatt áll, az Ozer nálatba vétele csak abban az esetben van meg­<br />

Dalim egylet, melyet (1883) néhai Singer S. Leó engedve, ha előbb a fürdőben megmerítik. Mind­<br />

főrabbi alapított, a Salom Jehuda ifjúsági egylet ezeknél fogva a R. a hitélet egyik legfontosabb<br />

(1926), melyet Singer Rezső főrabbi irányit, a tartozéka és minden hitközséget már a kodifi­<br />

Mirjam Leányegylet (1928) elnöknője Sándor Jókált törvények köteleznek arra, hogy R. tartzsefné<br />

és a Cion egylet (1928), melynek Székely son fenn. F. M.<br />

Imre az elnöke. Az alapítási évszámokból is lát­ Róbert Emmerich*, német színész, szül.<br />

ható, hogy a R.-i orthodox hitközség keretén be­ Pesten 1847 máj. 21., megb. Würzburgban 1899<br />

lül pár év óta lelkes és céltudatos <strong>zsidó</strong> munka máj. 29. Jogi pályára késztilt, de 1865. színész<br />

folyik, ami Singer Rezső főrabbi agilitásának lett. Több nagy német színpadon, így Berlinben<br />

köszönhető. A hitközségnek, illetve Talmud Tórá­ is sokáig működött, 1872 óta pedig a bécsi Burgjának<br />

pár száz kötetet kitevő könyvtára van. színháznak volt tagja, majd örökös tagja. Szerel­<br />

A hitközségben néhai Singer S. Leó főrabbi munmes ós hős szerepekben kora legünnepeltebb<br />

kái jelentek meg (A hitágazatok. Bibliai törté­ színművészei közé tartozott.<br />

net ós Kötelességtan). A hitközség területén la­ Roboz, 1. Aruior, tanár, író, szül. Nagyvárakók<br />

és az onnan elszármazottak között többen don 1869 jan. 18. A budapesti egyetemen és<br />

vannak olyanok, akik előkelő társadalmi pozíciót a párisi Sorbonneon tanult, majd a budapesti


Roder — 748 — Rohonc<br />

VI. ker. áll. főreáliskola tanára lett, egyszersmind<br />

pedig az Athenaeum könyv kiadó-társulat lektora.<br />

Fiatalabb korában a Zsidó Hiradó és az Egyenlőség<br />

munkatársa volt ós sok héberből fordított<br />

költeménye jelent meg. Főleg, mint ifjúsági író<br />

jelentékeny ós körülbelül ötven kisebb-nagyobb<br />

képes verseskönyve jelent meg. Nagyobb ifjúsági<br />

munkái: Történetek az iskolából; XII<br />

Nyuszkó őfelsége birodalmából (1920); N. E.<br />

M. 0. Regény a diákéletből (1923); Klárika<br />

iskolás évei; A babatündér stb. Sz. G.<br />

2. 11. Imre, színházigazgató, szül. Budapesten<br />

1892 febr. 15. A budapesti egyetemen folytatott<br />

jogi tanulmányokat, de hamarosan a filmszakmában<br />

kezdte meg tevékenységét. Előbb a Projectograph-fllmgyár<br />

titkára lett, majd szerkesztette<br />

az első mozi-szaklapot a Mozgófénykép Híradót.<br />

Később a Phőnix filmgyárnak és az Apolló-kabarénak<br />

volt igazgatója és 1921. a Vígszínház igazgatója<br />

lett a Ben Blumenthal-féle színházi érdekeltség<br />

megbízásából.<br />

3. B. József, gyógypedagógus, szül. Dunapatajon<br />

1864. Azorsz. siketnéma tanintézet igazgatója.<br />

Igen nagyarányú pedagógiai munkásságot<br />

fejtett ki a Néptanítók Lapja, s a <strong>Magyar</strong> gyógypedagógiában,<br />

amelyet szerkesztett is. önálló<br />

művei: A siketnémák és vakok álmai; A dadogás<br />

gyógyítása; A gyengetehetséyüek oktatása ; Mi<br />

a dadogás és hogyan lehet rajta segíteni. Irt számos<br />

gyógypedagógiai tankönyvet is.<br />

Roder Adolf, pedagógus, hittudományi iró,<br />

Radó Antal atyja, szül. Eesényen 1833., megh. Balatonvörsön<br />

1899. Több vidéki városban tanított,<br />

majd a szombathelyi <strong>zsidó</strong> elemi iskola igazgatója<br />

lett. 42 évig működött s megkapta az<br />

arany érdemkeresztet. Cikkei a <strong>Magyar</strong> Izraelita,<br />

Ben Chananja, Jüdische Volksschule, Néptanítók<br />

Lapja ós a Vasmegyei Lapok hasábjain jelentek<br />

meg. Számos tankönyvet írt és szerkesztette a<br />

Vasmegyei Figyelőt az Eisenburger Nachrichtent,<br />

Jenseits der Donaut és a <strong>Magyar</strong> Honpolgárt.<br />

Róheim Géza, ethnológus, szül. Budapesten<br />

1891 szept. 12. Az egyetemen geográfiát tanult<br />

Budapesten, majd Lipcsében, Berlinben és<br />

Liverpoolban etnológiát hallgatott. Sokáig a<br />

Nemzeti Múzeum néprajzi osztályán volt alkalmazva,<br />

de 1920. állásától felfüggesztették. 1921ben<br />

elnyerte a szellemi tudományokra alkalmazott<br />

pszichoanalízis köréből hirdetett legjobb<br />

mnnkára az elsó nemzetközi pályadíjat. 1928<br />

elején a primitív népek tanulmányozására Ausztráliába<br />

ment. Számos kitűnő tanulmányt irt az<br />

Etnográfiába és a Freud-féle Imagóba. önállóan<br />

megjelentek a következők: Sárkányok és sárkány<br />

ölő hősök (1911)., németül: Drachen und<br />

Drachenkampfer (1912); Adalékok a magyar<br />

néphithez (1913); A varázserő fogalmának eredete<br />

(1914); A kazár nagyfejedelem és a turulmonda<br />

(1917); Spiegelzauber (1919); Adalékok<br />

a magyar néphithez (1920); Das Selbst (1921);<br />

Primitive man and environment (Í921). Ez utóbbi<br />

munkájával korunk egyik jelentékeny ós külföldön<br />

is nagyrabecsült ethnológusa lett. sz. G.<br />

Rohonc (Rechrntz, k.) nagyk. Vas vm. 4137<br />

lak. A XVI1I. sz.-ban a megye első városa volt<br />

ós a <strong>zsidó</strong>k is korán alapították itt meg hitköz­<br />

ségüket. A R.-i hitközség nemcsak egyike a legrégibb<br />

magyarországi hitközségeknek, de hosszú<br />

ideig a legtekintélyesebbek közé tartozott és befolyása<br />

az egész Dunántói <strong>zsidó</strong>ságára kiterjedt<br />

ós Vas, Zala és Somogy <strong>zsidó</strong>ságának valósággal<br />

központja volt egészen a XIX. sz. elejéig. A hitközség<br />

első alapítóinak ós elöljáróinak neve ismeretlen.<br />

A R.-i <strong>zsidó</strong>knak aBatthyányak voltak<br />

a védő-uraik, a birtokukon élő <strong>zsidó</strong>kat ők látták<br />

el véd-levelekkel a jogtalanság korszakaiban. A<br />

hitközség fejlődése a XIX. sz. második felében,<br />

a kiegyezés folytán beállott gazdasági helyzet<br />

következtében megállott. Pedig 1735. nagyságra<br />

nézve még a hatodik helyen állott az országban,<br />

a XVIII. sz. második felében több mint kétszáz<br />

családot számlált kerületével együtt, ami jelentékeny<br />

szaporulatot mutat, ha tudjuk, hogy 1687.<br />

még csak 36 családból állott a hitközség. 1848.<br />

csupán R.-on 209 <strong>zsidó</strong> család élt, amely aztán<br />

mire elérkezett a XX. sz., leapadt 60—70 családra.<br />

A hitközség mai létszáma is ezen a nívón<br />

mozog, aránytalan kis számban azokkal a sírkövekkel<br />

szemben, amelyek alatt három század<br />

letűnt nemzedéke nyugszik a <strong>zsidó</strong> temetőben. A<br />

temető első olvasható sírköve az 1682. esztendőt<br />

tünteti fel, azonban bizonyos, hogy maga a temető<br />

sokkal régibb. Eredeti területét 1827. megnagyobbították.<br />

A hitközségnek a XVII. sz. első felében<br />

még csak kis imaháza volt, egy 1649-ből való<br />

frigyszekrény-függöny őrzi ennek az emlékét. Az<br />

ereklyét a község jámbor asszonyai ajándékozták<br />

annak idején a hitközségnek. Később az egyik<br />

Batthyány gróf építtetett a községnek zsinagógát,<br />

amelynek használatát évi bór fejében engedte<br />

át. 1707-ben aztán a <strong>zsidó</strong>k 500 forintért<br />

megvásárolták a zsinagóga tulajdonjogát. R.<br />

annyira központja volt a <strong>zsidó</strong> életnek, hogy<br />

1718. szüksége mutatkozott annak, hogy új ós<br />

nagyobb templomot építsen a hitközség. 1727-ben<br />

megvásárolták a templomkörüli telket ós épületet<br />

600 frt-ért. Idekerült a paplak és az iskola.<br />

Ezt a templomot 1855. restaurálták és még ma is<br />

épségben fennáll a katolikus templom szomszédságában,<br />

ami ellen építése idején élénken tiltakozott<br />

az egyház, de a türelmes Batthyányak<br />

nem befolyásoltatták magukat. A templom felépítésének<br />

emléke a császári udvarhoz közelálló<br />

SámsonWertheimer nevéhez fűződik. A R.-i templom<br />

kegyszerei antiquitásuk révén jelentős értékűek.<br />

Három antik serlege 41 lat ezüst, a tórakorona<br />

147 lat ezüst. A tóravért nem tüntet fel<br />

évszámot, de mindenesetre a XVII. sz.-ból való.<br />

Egy tóravért 1718 évszámot visel az újabb templom<br />

építésének idejéből. Két tóratorony Gitl,<br />

Józel hakohón leánya ésLea, Lemel Áser leánya<br />

ajándéka. Az 1649-ből származó frigy szekrényen<br />

kívül a legrégibb ereklye 1727-ből való. A feliratok<br />

a függönyök felső részén csak két-három<br />

rövid sort tartalmaznak, ellentétben a XIX. sz.<br />

óta divatozó terjengős feliratokkal. Az adományozó<br />

a hitközség egyik elnöke, Mesullam Ziszl,<br />

Cevi fla ós annak neje, Gitl, Jákob leánya volt.<br />

Egy 1751-ből való dús keleti szövetből készült<br />

függönyt Jákob fla és neje Frumet, Lipmann hakohén<br />

leánya ajándékozott a templomnak. A harmadik,<br />

amely 1794ből való, Peis Léb, Ezríel


Róna — 750 Rósa<br />

könyvkritikákat írt. Kritikai tanulmányai és<br />

versei könyvalakban is megjelentek.<br />

2. R. József, szobrász, szül. Lovasberónyben<br />

(Fejér vm.) 1861. Tanulmányait Budapesten<br />

s a bécsi Képzőművészeti Akadémián végezte.<br />

1882-ben a király ösztöndíjával három évig<br />

Zumbusch mesteriskolájában dolgozott. Berlinben<br />

1885. első nagyobbszabású szobrával (Sz.<br />

Sebestyén és Olimpiai győző) a római ösztöndíjat<br />

nyerte el. A Műcsarnokban 1880. Megszorult<br />

faun c csoportjávíd a Rökk-díjat, Savoyai<br />

Jenő lovasszobrával a kis aranyérmet,<br />

József és Putifár felesége faszobrával a nagy<br />

aranyérmet nyerte el. Antikizáló aktok után, az<br />

új barokk értelmében, realisztikusan mintázott<br />

klasszikus tárgyú alakokat alkotott (Utolsó szerelem,<br />

1890; Anakreon, 1904; Zeneleckét adó<br />

faun, 1898; Zsuzsanna és a vének, 1908 — 9;<br />

Judith és Holofernes; Saul és Dávid; Ádám<br />

és Éva; Deborah éneke dombormű, a <strong>zsidó</strong> leánygimnáziumban).<br />

Több szobra és a Kis türelmetlen<br />

c. csoportja a Szépmüv. Múzeumban van.<br />

A múlt század 90-es éveitől fogva rósztvett csaknem<br />

minden nagyobb emlékszoborpályázaton és<br />

díjakat is nyert. Emlékszobrai között a legkiválóbbak<br />

: az eredetileg Zenta városa részére rendelt<br />

Savoyai Jenő herceg barokklendületű lovasszobra<br />

Budán (1899), a Kossuth-szobor Szegeden<br />

(1902) és Erzsébet királyné nemes egyszerűségű<br />

álló szobra Gödöllőn (1902). Egyéb emlékszobrai<br />

még: Kossuth Miskolcon (1898) ós Rozsnyón<br />

(1907), Zrim/iMklősBudapesten(1902), Szemere<br />

Bertalan Miskolcon (1906), Klapka Komáromban.<br />

A kerepes! temetőben levő síremlékei: Klapka<br />

György, Erkel Sándor, Telepy Károly, Greguss<br />

Imre és a Loeser-család síremléke. Számos arcképszobra<br />

között legismertebb: Konti József,<br />

Bánffy Dezső, Andrássy Dénes gróf hermája a<br />

Műcsarnok előtt. Ő készítette a Képzőművészeti<br />

Társulat 50 éves jubiláris plakettjét. Dekoratív<br />

munkái között a legkiválóbbak a veszprémi megyeháza,<br />

a marosvásárhelyi múzeum, a budapesti<br />

Leánykiháza8Ító Egylet palotájának, az üllői-úti<br />

Szülészeti klinika, a Vígszínház, az új Országház,<br />

az Igazságügyminisztórium palotájának, a Széchenyi-<br />

és Gellért-fürdő, a Korvin mozgószínház<br />

szobordíszei. Egyideig bronz öntőműhelyt is tartott<br />

fönn. Egyik legújabb munkája Dienzl Oszkár<br />

zeneszerző síremléke a kerepesi temetőben (1928).<br />

A Benczúr Társaság tagja. A Képzőművészeti<br />

Társulatnak hosszabb ideig elnöke volt. Aranyérmet<br />

nyert Antwerpenben és Parisban, Grand<br />

Prixt Londonban. F. B.<br />

3. R. Sámuel, orvostanár, szül. Halason 1857<br />

ápr. 1., megh. Budapesten 1910 febr. 14. A budapesti<br />

egyetemen tanult, majd Bécsben lett Kaposi<br />

Móric (1. o.) hírneves dermatológus asszisztense.<br />

1886-ban Budapesten nyilvános ambulatóriumot<br />

alapított szegény bőrbotegek részére. 1889 ben<br />

egyetemi magántanár, 1899. nyilvános rendkívüli<br />

tanár s mint ilyen utóda lőtt tanárának, Sehwimmer<br />

Ernőnek (1. o.) úgy a katedrán, mint a Szt.<br />

István-kórház dermatológiai osztályán, melyet<br />

haláláig vezetett. Szakmájában világhírű specialista<br />

volt, aki külföldi, főleg angol ós német<br />

szakfolyóiratokban állandóan dolgozott. Főbb,<br />

önállóan megjelent munkái: Malleus humidus<br />

acutus hominis (1884); A buja v. nemi betegségek<br />

(1894 és több kiad.); Impus erythematosus(1901);<br />

A rhinoscleroma kórtanához (1901); Az eczema<br />

kérdéséhez (1902); A gangraenák aetiologiája<br />

(1 903); Venereás betegségek (1903); Nosocomxális<br />

gangraena (1904); A tüoerculosisnak bőrön és<br />

nyálkahártyán való nyilvánulása (1904). Börgy'ógyászat-syphilidologiai<br />

kézikönyve németül<br />

is megjelent 1909. s. R.<br />

4. R. Zsigmond, meteorológus, szül. Turdossinban<br />

1860 dec. 13. Tanulmányait a budapesti egyetemen<br />

végezte s miután tanári képesítést és doktorátust<br />

szerzett, belépett a Meteorológiai Intézetbe,<br />

ahol 1900. aligazgató, 1912. igazgató lett.<br />

Számos szaktanulmányt írt a Természettudományi<br />

Közlönybe, a Meteorologisehe Zeitschriftbe,<br />

az Időjárásba. Nagyobb, önálló alakban megjelent<br />

munkái: A légnyomás a magyar birodalomban<br />

(1897); A hőmérséklet évi menete <strong>Magyar</strong>országon<br />

(1900); <strong>Magyar</strong>ország hőmérsékleti viszonyai<br />

(1904); Éghajlat. I. Általános rész (1907),<br />

II. <strong>Magyar</strong>ország éghajlata (1909).<br />

Rónai, 1. Ármin, német író, szül. Maros-Tordán<br />

1864 jan. 16. Németországba származott 8<br />

mint novellaíró jó nevet szerzett magának. Jelenleg<br />

Heidelbergben él. Regény- és novellakötetei:<br />

Der Kamf ums Mandat; Leutenant Schwerenöter;<br />

Vor zwanzig jahren ;• Mannheimer<br />

Erinnerungen; Ja, in Abbazzia; Villacher<br />

Rádium; Asien und, Afrika; Lustige Quellengeister;<br />

Das Heiratsbad; Der Nachtwachter<br />

von Wipfen; An der Neckarmauer; Der Galakutscher.<br />

2. R. János, ügyvéd, szül. Gyulafehérvárott<br />

1849 szept. 25., megh. Budapesten 1919 aug. 29.<br />

Jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte.<br />

Egyideig közjegyzőhelyettes volt Győrött,<br />

majd Fogarason és Balázsfalván folytatott ügyvédi<br />

gyakorlatot. Hosszú ideig Alsó-Fehér-m. tb.<br />

főügyésze volt. Erdély több városában megszervezte<br />

a 48-as függetlenségi pártot. Résztvett 1897.<br />

az első cionista világkongresszuson Bázelben s<br />

onnan hazatérve többekkel együtt megvetette<br />

alapját a magyar cionista mozgalomnak. Herzl<br />

Tivadarral sűrűn levelezett a mozgalom ügyében.<br />

Első elnöke volt a <strong>Magyar</strong> Cionista Szövetségnek,<br />

majd mikor lemondott elnöki tisztéről, a szövet-<br />

.ség örökös díszelnökóvé választották. Főbb munkái:<br />

Nacionalizmus és kozmopolitizmus különös<br />

tekintettel a <strong>zsidó</strong>ság mai helyzetére (1875);<br />

Zionismus in Ungarn (1897). v. A.<br />

3. R. Zoltán, ügyvéd, szocialista politikus,<br />

társadalomtudományi író, szül. 1880. A,Társadalomtudományi<br />

Társaság titkára, a Huszadik<br />

Század munkatársa s a Szocializmus szerkesztője<br />

volt. Tevékeny részt vett a szocialista mozgalomban<br />

és a Károlyi kormányban államtitkár, a<br />

kommünben igazságügyi népbiztos volt. A forradalom<br />

után emigrált, azóta Bécsben ól. Önálló<br />

könyve: Az általános választói jog és ellenségei<br />

(1907).<br />

Kosa Izsó (várhelyi), ügyvéd, szül. Szegeden<br />

1848 jan. 6., megh. u. o. 1918. A gimnáziumot a<br />

piaristáknál, az egyetemet Bécsben ós Budapesten<br />

végezte. Már ügyvédjelölt korában résztvett az


Rose tévósz — 751 — Rosenák<br />

emancipációs mozgalmakban, a <strong>Magyar</strong> Izraelita<br />

c. lap alapításában is Mezeivel, Tenczerrel és<br />

Ágaival együtt s a lap egyik főmunkatársa lett.<br />

Sok értékes cikket írt a lapba, de a legnagyobb<br />

feltűnést az oroszországi <strong>zsidó</strong>król írt cikksorozatával<br />

érte el. A <strong>zsidó</strong> kongresszusnak egyik<br />

legfiatalabb képviselője és jegyzője volt. A kiegyezés<br />

után Szegedre költözött, ahol rövid idő<br />

alatt vezető pozícióba jutott. A város közéletében<br />

rendkívüli befolyása és a törvényhatósági közgyűlésen<br />

döntő szava volt. A legfőbb és legfontosabb<br />

bizottságok elnöke volt. A szabadelvű pártot,<br />

később a munkapártot, mint elnök, szintén ő vezette.<br />

Az «Árpád» páholy nagymestere és 1886<br />

óta haláláig az ügy védi kamara elnöke volt. Igen<br />

értékes munkásságot fejtett ki az árvíz utáni<br />

rekonstrukcióban, mint a kir. biztosságnak első<br />

tanácsosa. Nagy odaadással foglalkozott a hitközség<br />

ügyeivel is és 1882. a hitközség elnökének<br />

választották meg. Az egyetemes magyar<br />

<strong>zsidó</strong>ság érdekében kifejtett munkássága pedig<br />

úgy talált elismerést, hogy a XII. községkerület<br />

elnöki székébe került. Haláláig tartó tisztsége<br />

alatt megerősítette a régi intézményeket és több<br />

újat is létesített. A nagyhírűvé vált új templom<br />

építése is részben az ő nevéhez fűződik. A közügyek<br />

terén kifejtett munkásságáért a király<br />

magyar nemességgel tüntette ki.<br />

Rose tévés* (h.). Összevont, rövidített szavak<br />

több szó kezdőbetűiből. Abbreviatura.<br />

Ros Chódes, az újhold héber neve. A hónap<br />

első napja a zsinagógai évben ünnepnap számba<br />

megy. Munkaszüneti jelentősége nincsen, de a liturgiája<br />

ünnepi jellegű. Van egy- és van kétnapos<br />

R. A kétnapos R. esetében az első nap az előző<br />

hónap 30. napjának számít (1. Luach). A Tisri<br />

újholdját külön nem ünneplik meg, mert az ros<br />

hasonóval esik össze. A R.-sal járó liturgiái változások<br />

a nap sorrendjében a következők: A sacharísz<br />

áldozati részébe beiktatják a vonatkozó<br />

szakaszt (IV. Mózes 28.11—15). A teflllóban/aále<br />

vejóvót (1. o.) mondanak és abba beiktatják a nap<br />

nevét. A teflíó után a tachanun elmarad. A teülót<br />

közvetlenül fél-hallói követi, kivéve tévész havát,<br />

mikor chanukka 7. napja is van — egész hallóit<br />

mondanak. Tóraolvasás van(l. o.), melynek anyaga:<br />

IV. Mózes 28. fejezet 1—15. versek. Ha R. szombatra<br />

esik (de más különleges nappal nem esik<br />

össze. 1. Négy szombat, Chanukka), akkor megváltozik<br />

a haftóra szövege is. Maftirnak nem a hetiszakasz<br />

végét ismétlik, hanem a fenti áldozati szakasz<br />

szombati és újholdi részeit. A maftir ilyenkor<br />

Jesája könyvének 66. fejezete, amely a prófétának<br />

az újholdkor és szombaton szentélyben való megjelenéséről<br />

szól. Ha történetesen újhold vasárnapra<br />

esik, a prófétai szakasz: Sámuel első könyve<br />

20. fejezet 18—42. versek, amely rész elején ((holnap<br />

újhold vagyon.) kifejezés fordul elő. Muszáfot<br />

is mondanak, külön erre az alkalomra szóló<br />

7 áldásos tefilót. Szombat-R.-kor a két tefllot<br />

-összevonják az átó jócarló kezdetű részbe. A<br />

napi Zsoltár után reggel a 104. zsoltárt mondják,<br />

mely a természet szépségét írja le. A minchó<br />

ima teflllójába beiktatják jaále vejóvó szakaszt.<br />

A tachanun elmarad. A maariv ima téfilójába<br />

beiktatják a jaále vejói)ó szakaszt. Az újholdat<br />

a Jom-Kippur-Kótón előzi meg s a birchasz levonó<br />

követi. F. D.<br />

Rós Cliódes-bencsolás, szóval jelzi a közönség<br />

azt a zsinagógai szertartást, melynek keretében<br />

a közeledő hónapot kihirdetik és megáldják.<br />

Az újholdat megelőző szombati muszaf istentiszteleten<br />

a jekumpurkon és mi sebérach szakaszok<br />

után mondják a jehi rócón kezdetű imát, melyben<br />

a hónapnak sikeréért, benne tartalmas életért<br />

imádkoznak. Az ima szövege a közönséges időszámítás<br />

III. 8z.-ából való, Ráv mondotta el naponta,<br />

imájának befejezése után. Majd az újhold<br />

kihirdetése következik, amit az előimádkozó<br />

végez a közönség felé fordulva a Tórával kezében,<br />

kihirdetvén, hogy a következő hét hányadik<br />

napján köszönt be az új hónap. Ez a szertartás<br />

elül hónap végén tisri hónapra vonatkoztatva<br />

elmarad, miután a tisri első napjaira eső ros<br />

hasónó ünnepekről úgyis tudomást szerez a közönség,<br />

F. D.<br />

Itoseu Sándor, író ós hírlapíró, szül. Sopronban<br />

1843. A német sajtóba írta esztétikai cikkeit és<br />

szépirodalmi műveit. Haláláig dramaturgja volt<br />

a wieni Stadttheaternek, amelynek számos színművet<br />

írt, fordított és dolgozott át, köztük a magyar<br />

Toldi István Gornelia c. müvét is. K. K.<br />

Kosénak, 1. István, sebész, szül. Budapesten<br />

1901 márc. 5. A budapesti és bonni egyetemeken<br />

két orvosi diplomát szerzett. A bonni<br />

egyetemen Garré profeszor asszisztense volt és<br />

Verworn a híres fiziológus laboratóriumában dolgozott.<br />

1926 óta a budapesti Verebély-klinikán<br />

működik. Önálló kutatásainak eredményeként<br />

feltűnést keltő dolgozatai jelentek meg a legelőkelőbb<br />

német tudományos folyóiratban, a Zeitschrift<br />

für allgemöine Phisiologieben, a szemölcsös<br />

bőrdaganatokról. Az Orvosképzés külön füzetében<br />

nagy tanulmányt írt a verejtékmirigyek<br />

tömlős daganatairól. v. A.<br />

2. B. Lipót, rabbi, szül.' Pozsonynádason 1869<br />

okt. Tízéves kora óta tanult a leghíresebb jesivákban<br />

s a berni egyetemen lett bölcsészeti doktor.<br />

1896-ban Bréma hitközsége főrabbijául választotta.<br />

Itt nem csak a hitéletet lendítette fel, de nemes,<br />

meleg szívével sokat tett különösen a világháború<br />

alatt az üldözött lengyel és orosz <strong>zsidó</strong>k<br />

érdekében. Több jótékonysági és kulturális intézményt<br />

létesített (népkonyhákat, betegrendelőket<br />

ós kulturegyleteket). Az ő kezdeményezésére vezette<br />

be a Norddeutscher Lloyd óceánjáró hajóin a<br />

rituális, konyhát. 1924-ben Amerikába ment, hogy<br />

a brémai új zsinagóga és a nevét viselő menház<br />

számára támogatást eszközöljön ki, ami sikerült<br />

is neki. Visszautaztában a hajón halt meg. Számos<br />

filozófiai cikket írt. Megjelent egy nagyobb, értékes<br />

tanulmánya a héber nyelv fejlődéséről, Der Fortschritt<br />

der hebraischen Sprachwissenschaft<br />

vom 10-ten bis zum 13-ten Jahrhundert, 1898,<br />

mely orientalisták számára ma is forrásmunkául<br />

szolgál. Egy kötetbe gyűjtve kiadta halachikus<br />

munkáit, Maamar Mordechai, talmudische<br />

Erklárungen zu dem 8-ten Traktat cím alatt.<br />

Ezt a művet talmudi körökben nagy elismeréssel<br />

fogadták. Megjelent még egykötetnyi beszéde:<br />

Beden, 1901. Hagyatéka, melyben sok tudományos<br />

munka maradt, sajtó alatt van. v. A,


Rosenákné Behr — 752 — Rosenbíatt<br />

3. R. Miksa, főorvos, szül. Pozsonynádason<br />

1867. A budapesti egyetemen tanult s miután az<br />

orvosi diplomát elnyerte, főleg a sebészetben képezte<br />

ki magát. Eleinte az Izraelita-kórház alorvosa,<br />

majd a Szent ístván-kórház h. sebészfőorvosa,<br />

Í920-ban pedig az orthodox-izraelita<br />

kórház igazgató főorvosa lett. 0 kezdeményezte<br />

úgy ezen utóbbi kórház, mint az orthodox izraelita<br />

nyilvános rendelő intézet létesítését. Ennek<br />

az intézetnek is ő az igazgatója. 1920 óta fővárosi<br />

bizottsági tag és a pesti izraelita hitközség<br />

választmányának is régebben tagja. A háborúban<br />

folytatott működéséért több magas kitüntetést<br />

kapott. Munkatársa több hazai és külföldi orvostudományi<br />

szaklapnak. Felesége: R.-né Behr<br />

Blanka írónő (1. o.), R. Lipót bremeni főrabbi<br />

(1. o.) pedig testvéröccse. v. A.<br />

Rosenákné Belír Blanka, írónó, szül. Pakson<br />

(Tolna vm.) 1881 máj. 7. Negyvenéves korában<br />

kezdett el írni. Meglepő stíluskészséget eláruló<br />

első novellái az Egyenlőség, a Múlt és Jövő<br />

és a napilapok hasábjain jelentek meg. Regényei:<br />

Judit, Éva-és Házasság (Pantheon 1928). Ez<br />

utóbbi könyvével nagy sikert aratott. v. A.<br />

Rosenbaum, 1.Ábrahám Lits, rabbi, megh.<br />

1877. Előbb nyitrai rabbiülnök volt, innen Pozsonyba<br />

költözött. Megjelent müvei: Ben Jehuda<br />

respousumok, Sosanasz Avróhom ós Meor<br />

Énajim.<br />

2. R. Amram, rabbi. Csodatevő hírében állt.<br />

1814-ben albertirsai rabbi lett. 1820-ban a hegyaljamádi<br />

hitközség élére került. 1826-ban Erec-<br />

Jiszroelbe ment, ahol Szafet városában telepedett<br />

le és ott halt meg.<br />

3. R. Gerson Lits, halévi, tályai rabbi, megh.<br />

1901. Nagynevű tudós volt. Megjelent Mésiv<br />

Devorim c. responsum-gytíjteménye, de még sok<br />

müve van kéziratban.<br />

4. R. Móse Arje Léb, halévi, pozsonyi dajan,<br />

megh. 1877. Megjelent művei: Moszo Di~Jeruso~<br />

lajim, kommentár a Jerusalmihoz, Onijo Dejono,<br />

kommentár a Sulchan Aruch különböző<br />

részeihez, Imrósz Hasém homiletikus magyarázatok.<br />

Több responsuma jelent meg a Mésiv Devorim<br />

c. responsum-gyüjteményében.<br />

Rosenberger, 1. Bernát (gyalui), földbirtokos,<br />

szül. 1829., megh. 1909 szept. 17. Mint<br />

nemzetőr vett részt a szabadságharcban. A fegyverletétel<br />

után gazdálkodott és faiparral foglalkozott.<br />

Tagja volt Kolozs vármegye törvényhatósági<br />

bizottságának. 1888-ban magyar nemességet<br />

kapott gyalui előnévvel.<br />

2. R. Ede, rabbi, szül. Balkátiyban (Szabolcs<br />

vm.) 1859 nov. 10., megh. Ókanizsán 1913.1880—<br />

1890-ig volt a budapesti rabbiképző növendéke.<br />

1889-ben avatták bölcsészdoktorrá Budapesten,<br />

1891. pedig rabbivá. Ugyancsak ez évben választotta<br />

meg főrabbijává az ókanizsai hitközség, ahol<br />

22 évig működött.<br />

Rosenberg, 1. Gyula, képviselő, szül. Kis-<br />

Cellben 1856 szept. 12. A budapesti egyetemen<br />

tanult jogot ós 1880. ügyvéd lett. Különösen a<br />

tengeri jog tanulmányozásával foglalkozott.<br />

Előbb Vas vármegye tb. aljegyzője, majd fővárosi<br />

ügyvéd ós az Adria tengerhajózási r.-t.<br />

jogtanácsosa lett. Nagy feltűnést keltett gróf<br />

Batthyány Istvánnal vívott halálos kimenetelű<br />

párbaja, melyért 9 havi államfogházra ítélték,<br />

de királyi kegyelem 3 hóra szállította azt le.<br />

1891-ben az Adria vezérigazgatója lett és ebben<br />

az állásában, melyet haláláig töltöttbe, sokat tett<br />

a magyar biztosítási ügy fejlődéséért. 1892-ben<br />

szabadelvű programmal képviselői mandátumot<br />

kapott és ezt több cikluson át viselte<br />

2. R. József, rabbi, szül. Balassagyarmaton<br />

1829., megh. Püsi ökladányon 1905. ápr., ahol<br />

37 éven át volt rabbi. Tanítványa volt Eisenstadt<br />

Meir (1. o.) ungvári rabbinak és szerzője<br />

a Jad Jószéf című háromkötetes halachikus<br />

műnek (1863 ós köv.). Tíz éven át ágyban fekvő<br />

beteg volt és ez idő alatt írta meg nagy munkáját.<br />

Fiai közül fi. Izsák Debrecenben, R. Menáchem<br />

Hadházán volt rabbi. (V. ö. Stein, «<strong>Magyar</strong><br />

Rabbik»).<br />

3. R. Lipót, hitközségi titkár és író. Nagyműveltségű<br />

férfiú volt, aki a múlt század derekán<br />

irodalommal is foglalkozott és igen jelentékeny<br />

munkákat írt. Az általa szerkesztett Jahrbuch<br />

für die israelit. Gemeinde m Ungarn (1860—61)<br />

az akkori hazai <strong>zsidó</strong>ság statisztikájára és adminisztrációjára,<br />

hitközségi állapotára vonatkozóan<br />

ma igen értékes forrás. Szerkesztője volt<br />

még az Arader Zeitungnak s azonkívül írt műve:<br />

Das Gesetz vom Jahre 1848 und die Gleichberechtiguvg<br />

der Juden in Ungarn (1861).<br />

4. R. Sándor, aradi főrabbi, szül. Makón 1844.,<br />

megh.Aradon 1909 aug. 3. Nagyváradon és Bécsben<br />

járt gimnáziumba, Lipcsében pedig az egyetemre.<br />

U. o. tett filozófiai doktorátust. Teológiai<br />

tanulmányait a breslaui rabbiszemináriumban<br />

végezte. 1868-ban a nagyváradi kongr. hitközségben,<br />

1876. Kaposváron, 1885. pedig Aradon<br />

lett főrabbi, mint Steinhardt J. (1. o.) ós Chorin<br />

Áron (1. o.) utóda. 1895-ben nagy feltűnést keltett<br />

azzal, hogy vegyes házasságot áldott meg<br />

templomi esketós alkalmával. A magyar <strong>zsidó</strong>ság<br />

tálliberálisnak ítélte álláspontját és R. ellen<br />

heves harcot indított. Kiváló műveltségű férfiú<br />

és elismert, nagyszerű magyar és német hitszónok<br />

volt. Eötvös József, Deák Ferenc és Lőw<br />

Lipót feletti emlókbeszédei füzetalakban is megjelentek,<br />

írt tanulmányokat a <strong>Magyar</strong> Zsidó<br />

Szemlébe és az IMIT Évkönyvébe. Egyéb művei:<br />

Die mosaische Echtheit der Kónigsurkunde in<br />

Deuteron. Ein geschichtliche-theologische Studie<br />

(Halberstadt 1867); Das Judentum und die<br />

Nationalitátsidee (Kaposvár 1885); A <strong>zsidó</strong> és<br />

keresztény között polgárilag kötött Mzassági<br />

frigynek megáldása a zsinagógában (1895). Halálakor<br />

az aradi hitközség gyász-albumot adott<br />

ki Dr. R. Sándor végtisztessége címmel. R. Kecskeméti<br />

Lipótnak, a nagyváradi hitközség nagyhírű<br />

főrabbijának apósa volt. s. R.<br />

Rosenbíatt Sámuel, amerikai rabbi és egyetemi<br />

tanár, a híres R. kántor fia, szül. Pozsonyban<br />

1902. Tanulmányait Hamburgban, New-<br />

Yorkban és Jeruzsálemben végezte, ahol Kook<br />

főrabbitól nyerte el a rabbíképesítést. 1921-ben<br />

kinevezték a new-yorki egyetemre a keleti nyelvek<br />

tanárának. Számos tudományos szakmunkája<br />

jelent meg. A trentoni Adath Israel hitközség<br />

rabbija.


RosenblUh — 753 — Rosenthal<br />

ft-osenblüh Jenő, rabbi, szül. Csépén, Ugocsa<br />

vm. 1865 ápr. 30., megh. 1914.1887-97-ig volt a<br />

budapesti Rabbiképző növendéke. 1898-ban avatták<br />

rabbivá. Azután szászvárosi rabbi lett, ahol<br />

16 évig működött. F. D.<br />

Kosenburg Menachem Cevi, szilágynagyfalui<br />

rabbi, szül. 1871., megh. 1911. Nagyváradon.<br />

Zichron Menachem címen homiletikus magyarázatokat<br />

tartalmazó könyvet irt.<br />

Rosenfeld, 1. Alfréd, filantróp, szül. 1859.,<br />

megh, 1915. Nagy vagyonának jelentékeny részét<br />

jótékony célra fordította, Végrendeletében a<br />

pesti izr. hitközségnek 300,000, a Chevra Kadisának<br />

100,000 K-t hagyott, a Magy. Tud. Akadémiának<br />

pedig pályadíjak kiírására 40,000 K-t.<br />

2. R. Jakab, filantróp, férfikora delén 1871<br />

aug. 29. vasúti szerencsétlenség áldozata lett.<br />

A katasztrófa színhelyén haldokolva végrendeletet<br />

készített, amelyben 20,000 frt-ot adományozott<br />

a soproni kongr. templom építésére és a szűkölködő<br />

tanítók részére. Emlékét a zsinagóga<br />

bejáratánál márványtábla örökítette meg.<br />

3. R. József, nagyváradi rabbi a XIX. sz. első<br />

felében, szül. Nagymartonban, megh. Nagyváradon<br />

1842. Kortársa volt Szófer Mózesnek, akivel<br />

tudományos levelezésben állott. Ajánlást írt a<br />

Bész Jicchok c. munkához. Nagyváradon 1810.<br />

működött.<br />

4. R. Mayer, miskolci főrabbi, szül. Brezován<br />

1830 okt., megh. Miskolcon 1908.Baneth Ezékiel<br />

nyitrai főrabbi és Fleissig Jakab galgóci rabbi<br />

tanítványa. Rabbi-pályáját, mint a lipótvári<br />

fogház lelkésze kezdte, majd Nádudvaron működött<br />

17 évig. Itt volt az ő tanítványa Vogel Simon<br />

későbbi gyalogsági tábornok. 1878-ban a miskolci<br />

hitközség választotta meg főrabbijává s itt fejtett<br />

ki áldásos papi működést haláláig. Felekezeti<br />

különbség nélkül rendkívüli tekintélynek<br />

örvendett. Fiai: R. József csernovici főrabbi,<br />

Révai Miksa budapesti hittanár, vejei Marmorstein<br />

szenici rabbi és Jordán Sándor szatmári<br />

főrabbi, unokája Marmorstein Artúr londoni<br />

rabbiszemináriumi tanár.<br />

Kosenstein Mór, rabbi, szül. Nagymegyesen<br />

(Komárom vm.) 1856 aug. 8., megh., Nagykikindán<br />

1922 aug. 10. 1877—1885-ig volt<br />

a budapesti Rabbiképző növendéke. 1884-ben<br />

avatták bölcsészdoktorrá Budapesten, 1886. pedig<br />

rabbivá. Előbb tapolcai, majd 1889 óta nagykikindai<br />

főrabbi. Munkája : Maimuni és az iszlám<br />

(Budapest 1884). Cikkei az Ungarische<br />

Wochenschriftben, az Oesterreichische Wochenschriftben<br />

ós a W éltben jelentek meg. p. D.<br />

Itosentlial, 1. Dávid, festő, szül.Pesten 1820.,<br />

me^h.u.o. 1851. Önkezével vetett véget életének.<br />

16 éves korában a bécsi Képzőművészeti Akadémia<br />

növendéke lett,majdPárisbanképez te magát<br />

tovább. Visszatérve, valami megfontolatlan elszólása<br />

miatt a pesti rendőrség letartóztatta, mire<br />

o a börtönben felakasztotta, más verzió szerint<br />

foszforral megmérgezte magát. Hogymi volt a<br />

r'-ndörség gyanúja ellen* 1 ., nem lehet tudni, mert<br />

a gyanúsak listáján nem szerepelt. Képe Délutáni<br />

pihenő címen ki volt Pesten állítva. Ezen<br />

; i képen nem Dávidnak, hanem Constantinnak<br />

nevezi magát.<br />

Z.vído Lexikon.<br />

2. R. Éliás, bibliophil és filantróp, szül.<br />

Moóron 1758., megh. Pesten 1833 ápr. 20. öt<br />

évig Talmudot tanult Pozsonyban, visszatérve<br />

szülővárosába, üzletet nyitott, de minden szabad<br />

idejét tanulással töltötte. Nemsokára Komáromba<br />

költözött, ahol a lakosság annyira megszerette,<br />

hogy a magisztrátus kivételesen polgárnak vette<br />

fel. Élénk figyelemmel kísérte a francia forradalom<br />

eseményeit s az emberi jogoknak a <strong>zsidó</strong>ságra<br />

való kiterjesztésén húsz éven át fáradozott<br />

: emlékiratokat, petíciókat szerkesztett és<br />

juttatott el magas helyekre. 1804-ben Pestre költözött<br />

s az itteni magánkönyvtára Zunz Leopold<br />

szerint «a legfontosabb magánkönyvtárak<br />

egyike» volt. R. igen tekintélyes pesti polgár<br />

lehetett, mert halálát a Vereinigte Ofner-Pester<br />

Zeitung nemcsak őszintén megsiratja, hanem<br />

kiemeli rendkívüli tudományát, műveltségét,<br />

jótékonyságát s aközértvaló fáradozását, mely ért<br />

egészségét és vagyonát feláldozta; kiemeli, hogy<br />

jótékonysága és közéleti tevékenysége a felekezeti<br />

korlátozást nem ismerte s hogy a valódi felvilágosodást<br />

hitsor sósai közt nagymértékben<br />

terjesztette példaadó életével. R. szerénységére<br />

mitsem jellemzőbb, mint általa készített sírkőfelirata<br />

a pesti <strong>zsidó</strong>temetőben : «Hier ist Schweigen<br />

— Lob». (V. ö. Reich, «Beth—El». IV. 1862).<br />

3. R. Ferdinánd, német rabbi, szül. Kenésén<br />

1839 nov. 10. megh. Breslauban. Jesivákon,<br />

majd Bécsben gimnáziumban, azután a lipcsei és<br />

berlini egyetemeken tanult. Berlinben nyerte el<br />

doktori és rabbiképesítését 1866., azután rabbi<br />

lett előbb Beuthenben, majd 1887 óta Breslauban.<br />

Főbb művei: Das erste Makkabaerbuch<br />

(1867); Die Erlásse Caesars und die Senatusconsulte<br />

in Josephtis (1879); Über apokryphische<br />

Bücheraus der Zeit und Schule R. Akibas{188b).<br />

4. R. Márkus, 1. Rózsavölgyi Márk.<br />

5. R. Menachem Mendel, rabbi. A sárosmegyei<br />

Zborón élt. Érnek sosánim cím alatt írt megjegyzéseket<br />

Reggio leveleihez. (Buda 1839).<br />

6. JR. Moritz, bécsi orvostanár, szül. Nagyváradon<br />

1833., megh. Bécsben 1889 dec. 30.<br />

A bécsi egyetemen tanult s már 1863. egyetemi<br />

magántanár, 1875. pedig a neurológiából nyilvános<br />

rendkívüli tanár lett. Több mint hetven szaktanulmánya<br />

mellett önállóan .megjelent főbb<br />

müvei: TJber Stottem (1.861); TJber Rirntumoren<br />

(2. kiad. 1870): TJber Scheintod (1872);<br />

Handbuch der Elektrotherapie (1873); Klinik<br />

der Nervenkrankheiten (1875, francia, angol,<br />

olasz és orosz nyelven is); Cervicale Paraplegie<br />

(1876); RindenzentrendesMenschenhirns{í8Í8);<br />

Myelitis und Tabes nach Jjues (1881); Diagnose<br />

und Therapieder Magenkrankheiten (1882).<br />

7. R. Naftalí, magántudós és filantróp, szül.<br />

Győrben 1727., megh. Móron 1898. Fiatal korában<br />

Frankéi Dávid berlini rabbi jesivájában<br />

tanult, ahol barátságot kötött Mendelssohn Mózessel.<br />

Innen Prágába került. Később Móron telepedett<br />

le, ahol jesivát is vezetett. Baneth Mordechaj<br />

(1. o.) nikolsburgi rabbi is a tanítványai<br />

közé tartozott. Országszerte ismerték naay jótékonyságáról<br />

és összeköttetései révén gyakran<br />

közbenjárt a felsőbb hatóságoknál a magyarországi<br />

<strong>zsidó</strong>ság érdekében.


Rosenzweig — 754 — Ros hasónó<br />

8. R. Salamon, hebraista, szül. Móron 1764 Ros ha-Kohol (h.), A <strong>zsidó</strong> hitközség el­<br />

jún. 13., megh. Pesten 1845 ápr. 8. Atyja R. nöke. Korrumpálva: rasekól.<br />

Naftali (1. o.), Mendelssohn Mózes személyes Ros hasónó, <strong>zsidó</strong> ünnep, szószerint az<br />

barátja volt fiatal korában. R. Banet Mordechai évnek feje, újév. Tisri hó első és második napján<br />

(\. o.) morvaországi és Barbi Méir (1. o.) pozsonyi van. A biblia csak egynaposnak ismeri. Liturgiái<br />

főrabbiknál tanult, majd szülővárosában telepe­ sajátságai a következők: R. első napjának elődett<br />

le mint kereskedő és magántudós. Ezidőben estéjón a szokásos maariv imát mondják. Has-<br />

számo s kitűnő tanulmánya jelent meg az akkor kivenu végén az ünnepnapi szövegezés (ufrősz),<br />

vezető folyóiratokban, a Ha-Measzef, az Orienti majda£ünnepvezórversef,Zsolt,81.,4. vers), tiku,<br />

és a Zion c. folyóiratokban, azonkívül pedig fél kadis (1. o.), melyben a leélószót megkettőzik,<br />

tudományos levelezésben állott Wessely Wolf- min kol birchószó helyett pedig mikol birchóganggal,<br />

a híres prágai hebraistával és egyetemi szót mondanak, így valamennyi kadisban jom<br />

tanárral. 1819. Pestre költözött. Itt írta #ész övén hakipurim kimeneteléig. A tefllo R.-i, a követ­<br />

c. művét (Óbuda 1839), melyben megtámadja a kező betoldásokkal a köznapi állandó vázához:<br />

frankfurti felvilágosodott <strong>zsidó</strong> tudóst, M. Creiz- zochrenu, mi chomóchő, uvchén ten, hamelech<br />

nachot, továbbá Luzzattot és Reggiot, korának hakódós,jom teruó(szombaton: zichron teruő),<br />

legjelentékenyebbnek számító hebraistáit. R. ki­ uchszov,beszé/er. Egész kadis. Kidus,befejezése:<br />

adta, bevezetéssel és magyarázatokkal látta el mekadés jiszróél vejom házikor on. Sehechejónu.<br />

Leo de Modena Ari Nohem c. kabbalisztikus mü­ Olenu. Árvák kadisa, 27. Zsoltár, adón ólom.<br />

vét, azonkívül kéziratban hátrahagyta Mendels­ Az emberek egymásnak boldog újesztendőt kísohn<br />

Phádon-jának teljes héber fordítását. (V. ö. vánnak a következő szavakkal: lesonó tóvó tiku-<br />

Büchler Sándor, «A <strong>zsidó</strong>k története Budapesszév veszichoszém (jó esztendőre írassál be és<br />

ten)) ; Reich, «Beth—El» II.)<br />

pecsételtessél). Otthon is kidust csinálnak: ál­<br />

9. R. Sámuel újságíró, szül. Pesten 1810 körül, dás a borra, az ünnepre és sehechejónu. A ke-<br />

megh. Bécsben 1868. Élete első felében Pesten nyérszegés után édes almát mártanak mézbe és<br />

élt, ahol húsz éven át szerkesztője és tulajdonosa áldást mondanak gyümölcsre, majd pedig jó és<br />

volt a Pesther Spiegel politikai lapnak, melynek kellemes (édes) évért könyörögnek. Reggel sacha-<br />

a szabadságharc előtti időkben bizonyos súlya risz (1. o.), mely sokhelyütt a napi diesérő dallal<br />

volt. A lap munkatársai közé tartozott Saphir is; (1. Sir liajichud), sir hakóvóddal és a napi zsol­<br />

aki egyébként R. sógora volt. A szabadságharc tárral kezdődik. A sacharisz ima jócér órtólpiju-<br />

után R. Bécsbe ment, ahol Der Modespiegel c. tokkal bővül. A sacharisz tefiló' megegyezik az<br />

lapot szerkesztette s a Pester Lloyd és más nagy estiveL Ovinu maikenu, mely szombaton el­<br />

lapok állandó levelezője és munkatársa volt. marad. Egész kadis (1. o.), én komochő. A Tórát<br />

kiveszik, még pedig kettőt; mondják Isten tizen­<br />

Rosenzweig Adolf, berlini rabbi, szül. Turhárom<br />

tulajdonságát, az alkalmi ribónosel ólomot,<br />

dossinban 1850 okt. 20. A gimnáziumot Buda­<br />

ez utóbbi szombaton elmarad. Smá, echod elohénu,<br />

pesten végezte, előzőleg és közben pedig a po­<br />

hol kodós után a nóró (félelmes, azért félelmes<br />

zsonyi Jesiva növendéke volt, majd a berlini<br />

napok)szót is betoldják. Gadlu, alhakól, vejaázór.<br />

egyetemen és a rabbiazemináriumban folytatta<br />

A Tóra-olvasás külön (ünnepi) hanglejtéssel tör­<br />

tanulmányait s miután Lipcsében filozófiai dokténik.<br />

Az első Tórához öt férfit szólítanak, (szomtorátust<br />

tett, 1874. rabbivá választották Passebaton<br />

hetet), a felolvasott rész: I. Mózes 21. fewalkban,<br />

később Birnbaumban, majd Posenben.<br />

jezet, Izsák születéséről szól, ez. a hagyomány<br />

1879-ben Teplitzben, 1887. pedig Berlinben lett<br />

szerint R.-kor történt. A második Tórát is az<br />

rabbi és ismert hitszónok. R. a tudományos iro­<br />

asztalra helyezik és fél kadist mondanak minddalomban<br />

is számottevő működést fejtett ki.<br />

kettő fölött. A második Tórából a maftir (1. o.)<br />

Főbb művei, amelyek önállóan jelentek meg:<br />

részére olvassák fel a vonatkozó áldozati részt:<br />

Zur Einleitung in die Bücher Esra und Ne-<br />

IV. Mózes 29. fejezet első 6 vers. A hozzátarhemia<br />

(Berlin 1875); Zum hundertsten Geburtstozó<br />

prófétai rész: I. Sámuel 1. fejezet 1. versétage<br />

des Nathan der Wáse (Posen 1878): Das<br />

től a 2. fejezet 10. verséig terjed, Sámuel szüle­<br />

Jahrhundert nach dem babylonisehen Exile mit<br />

téséről szól. Majd a sófár-fuvás következik, mely<br />

besonderer Rücksicht auf die religiöse Ent-<br />

szombaton elmarad. A 47. Zsoltárt, melyben a<br />

wicklung des Judentums (Berlin 1885); Künstler<br />

sófárról szó van, hétszer megismételik. Majd a<br />

und Jugendbüder(Neuhaus 1886); Der politische<br />

fúvó mond áldást és sehechejónuU erre az előírt<br />

und religiöse Charakler des Josephus Flavius<br />

kürt-fuvások következnek s a sófárra vonatkozó<br />

(Berlin 1889): Jerusalem und Caesarea (u. o.<br />

zsoltárvers. A 145. Zsoltár, asré (1. o.), jehallelu,<br />

1890); Das Auge im Bibel und Talmud (1892) ;<br />

28. Zsoltár és visszahelyezik a Tórát a frigy­<br />

Geselligkeit und Geselligkeitsfreuden in Bibel<br />

szekrénybe. A muszaf bevezető imája, fél kadis,<br />

und Talmud (u. o. 1895); Kleidung und Schmuck<br />

muszaf tefilo, az ismétlésnél betoldott pijutok<br />

im biblischen und talmudischem Schrifttum (u. o.<br />

és az úgynevezett kis sófár-fuvások, Kohaniták<br />

1905). Ezeken kívül tudományos folyóiratokban<br />

áldása. Egész kadis, én kélóhénu, árvák kadisa,<br />

számos értekezése jelent meg.<br />

a nagy sófár-fuvást megismétlik, kiegészítvén a<br />

itoseth Arnold*, klasszika-filológus, szül. hangokat százra. 27. Zsoltár, árvák kadisa, adón<br />

Márkus-Csepánfalván 1859 szept. 7. A budapesti ólom. Mincho: ásré, uvó lecij&ti, fél kadis, a<br />

egyetemen tanult s több helyt volt tanár vidé­ mincho tefiló megegyezik a saehariszéval, ovinu<br />

ken, majd a budapesti tanárképző intézetnél. maikenu, egész kadis, olénu, árvák kadisa.<br />

Több kitűnő görög ós latin nyelvű tankönyvet Mínchó után, még naplemente előtt oly folyó partirt<br />

s azonkívül értekezéseket szakfolyóiratokba.


RÓSÓ<br />

Rottmann<br />

jára mennek, melyben halak vannak, vagy élő­ Rothenstein Mór, nyomdász, szül. Budavízhez<br />

és végzik a taslich (1. o.) szertartását szopesten 1864. A nyomdászok vezetőségi tagja. Húsz<br />

kás szerint. Ha az ünnep első napja szombatra esik, esztendő óta alelnöke a nyomdászok paritásos<br />

e szertartás a második napon történik. Az ünnep békéltető bizottságának, ugyanannyi idő óta tagja<br />

második napjának imái az első napéival azonosak. a Szakszervezeti Tanácsnak is, amelynek most<br />

A Tóra-felolvasás anyaga : I. Mózes 22. fejezet, elnöke. Szerkesztette a Volksstimmet. 1922 óta<br />

Izsák feláldozásáról szól, öt férfit szólítanak a országgyűlési képviselő. T. Zs.<br />

Tóra elé. A maftirnak felolvasandó pentateuchusi Róthfeld Sámuel, író és hírlapíró, szül.<br />

rész az előbbi napon olvasottal azonos. A haftóra Petrovácon 1857. Bécsben ós Parisban tanult. A<br />

Jeremiás 31. fejezet első 19 verse, Isten kegyel­ doktorátus megszerzése után hírlapíró lett és haméről<br />

irgalmáról szól. F. D. láláig ezen a pályán maradt. Munkatársa volt az<br />

Rósó (róse), gonosz, antiszemita.<br />

Agence Havasnak, a Neues Wiener Tagblattnak,<br />

Rotk, 1. Adolf, főorvos, szül. Miskolcon 1862 a Pester Lloydnak, a Politische Correspondenz-<br />

márc. 19. A budapesti egyetemen tanult s orvosi nek, majd a Neues Politisches Volksblatt szer­<br />

diplomájának elnyerése után hosszabb ideig külkesztője s társtulajdonosa. Affaire Thom-Thilót<br />

földön folytatta tanulmányait. Főorvosa a Ste­ c. színmüvét Bécsben (1882) mutatták be; Tisza,<br />

fánia-úti ortopédiai intézetnek. Több gépezetet és seine Pariéi und seine Gegner c. politikai tanul­<br />

műszert konstruált. Szaktanulmányai főleg a mánya Münchenben jelent meg (1889).<br />

Zeitsehrift für Ortop. Chirurgie c. folyóiratban Rothmann Ármin, orvostanár, stomatoló-<br />

jelennek meg.<br />

gus, szül. Nagycsehen 1860. Budapesten tanult<br />

2. R. Áron, rabbi, szül. 1830 körül, megh. Sik­ s miután orvos lett, egyideig az élettani klinilóson<br />

1897. 1858-tól kezdve volt siklósi rabbi. kán volt tanársegéd, majd a Poliklinika fogászati<br />

Irodalmilag is jelentékeny munkásságot fejtett főorvosa lett. 1891 óta egyetemi magántanár.<br />

ki. Munkatársa volt a Ben Chananja, a Hamecha- Számos szakfolyóiratba írt tanulmányain kívül<br />

ker és a JUdisches Zentralblatt c. folyóiratoknak. önállóan megjelent munkái: Az izommagvakról<br />

A Rasban döntvénytár is sűrűn említi nevét. (1885); Patho-Histologie der Zahnpulpa und<br />

3. R. Hugó, ügyvéd, szül. Ungváron 1877. Wurzelhatd (1899) stb.<br />

Jogi tanulmányai során többrendbeli pályadíjat Rótt Sándor, színész, szül. Budapesten 1871.<br />

nyert, doktorrá summa cum laude avatták. A 1892-ben lépett fel először pesti színpadon, ahol<br />

kolozsvári ügyvédi kamarának ügyésze volt. Te­ humorával és karakterábrázoló erejével állandó<br />

vékeny részt vett a romániai <strong>Magyar</strong> Párt meg­ sikereket aratott. Hosszú éveken át vezette a Kis<br />

szervezésében és megalakulása óta elnöki taná­ komédia színházát Steinhardt társaságában. Kécsának<br />

tagja. K. 8. sőbb az Andrássy-úti színházban játszott. 1928.<br />

4. R. Joel Cevi, rabbi. 13 éves korában Eisen- Bécsbe szerződött. Felesége Türk Berta ismert<br />

stadt Méir (1. o.) ungvári rabbi jesivájába került, színésznő, a pesti német humor egyik népszerű<br />

ahol 7 évig tanult. Előbb berettyóújfalui, később képviselője; fla: R. Ferenc színész, szül. u. o.<br />

bereznai és végül huszti rabbi lett. Megjelent 1901. Gimnáziumi érettségi után színész lett. El­<br />

Bész Hajócér c. responsum-gyüjteménye. Megismert táncosszínósz és komikus.<br />

halt 1892. Huszton.<br />

Rottenberg, 1. Dávid Jehuda, rabbi, szül.<br />

5. R. Marcell, orvos, egyetemi magántanár, 1783., megh. 1857. Előbb a tályai, később a szent­<br />

szül. Fényesen 1891. Egyetemi tanulmányait péteri hitközség rabbija volt. Szerzője a Tehilo Le-<br />

Budapesten, Berlinben és Münchenben végezte. dovid c. templomi szónoklatok gyűjteményének.<br />

1914-ben orvossá avatták Budapesten. 1924— 2. R. Joszef. Halévi, rabbi. 1875-ben tasi rabbi<br />

27-ig tanársegéd volt a sebészeti klinikán Kolozs­ lett. Innen a nyirmadai és később a kaszonyi hitvárt.<br />

1927-ben u. o. egyetemi magántanárrá habiközség élére került. Ide sokan zarándokoltak<br />

litálták. <strong>Magyar</strong> ós külföldi szaklapokban sok hozzá, hogy tanácsát és áldását kérjék. Homile-<br />

tanulmánya jelent meg. Különös figyelmet keltikus magyarázatokat tartalmazó könyve Bené<br />

tett a csontátültetés tanáról szóló értekezése, Solisím c. jelent meg. Meghalt 1911. T. l.<br />

amelynek alapján a tanári címet kapta. E. kiváló 3. R. M. N. pedagógus, a kassai <strong>zsidó</strong> iskola<br />

sebész, Aradon él. 8z. i. igazgatója és a hitközség titkára. Szerkesztette a<br />

5. R. Mátyás, tábori orvos a szabadságharcban. kassai Sómér Jiszrael c. hetilapot (1872). Művei:<br />

Tagja volt a magyarországi <strong>zsidó</strong>k országos kép­ Ein Wort zu seíner Zeit uber hebraischen TJnviseletének,<br />

mely az 1848—49-iki országgyűlés terricht und confessionelle Schule (Pest 1869).<br />

tartama alatt a <strong>zsidó</strong>k ügyét intézte. A szabad­ Rotter Lajos, regényíró és hírlapíró, szül.<br />

ságharcban, mint a tábori orvosi kar főigazgatója Budapesten 18Ö4. Orvosnak készült, de az orvosi<br />

(Kortbeuy szavaival: Generaldireetor der unga- oklevél megszerzése előtt hírlapíró lett. Hosszabb<br />

rischen Feldárzte) vett részt. Külföldi kiküldeté­ ideig a Pester Lloyd cikk- és tárcaírója volt, majd<br />

sében Ausztriában elfogták, majd kiszabadulva a Neues Politisches Volksblatt, utóbb pedig a<br />

Angliában telepedett le, ahol kiváló orvos-író és Neues Budapester Abendblatt felelős szerkesztője.<br />

gyakorló orvos hírét szerezte meg magának. (V. ö. Több külföldi lapban ismertette <strong>Magyar</strong>ország<br />

BervMein, «A szabadságharc és a <strong>zsidó</strong>k» 32. 1.). politikai, gazdasági és közművelődési viszonyait.<br />

Rothenberg Ephraim, rabbi, szül Eszter­ Németnyelvű ujságregónyei: Johann Orth ; Der<br />

gomban 1798., megh. u. o. 1871. Egv németnyelvű Zar und die Nihilisten : Zola-Dreyfuss; Der<br />

beszédét ismerjük, amelyet 1839 máj. 27. Kopácsy Pistolenschuss ; Hunger. Bz. 6.<br />

József hercegprímás bevonulásakor tartott Esz­ Rottmann Mozart, festő, szül. Ungvárott.<br />

tergomban.<br />

Nagycsaládü ungvári köszörüsmester fla, ki a<br />

48*


Rov — 756 — Rózsavölgyj<br />

zene iránt való nagy szeretetéből nevezte el fiát<br />

a nagy zeneszerző Mozart után. Aflá is nagy hajlandóságot<br />

érzett a zene iránt és előbb Bécsben<br />

a konzervatóriumba járt, majd Münchenben és<br />

Budapesten festeni tanult. Novellisztikus tartalmú<br />

életképekkelfEészwlőílésa templomba, Ozsonna)<br />

és főleg női arcképekkel lépett fel először. Már<br />

korán bibliai tárgyú és a <strong>zsidó</strong> népéletéből vett<br />

életképeket is festett. (Jób ; Sámson kigunyoltatása;<br />

Talmudista; Talmudi vita; Fiatal rabbi;<br />

Talmudi fejtörés.) P. B.<br />

Kov ül). Többség. P. minjan: numerikus többség.<br />

R. binjon: az erkölcsi tekintély túlsúlya. R.<br />

kösz: a serleg nagyobb fele, amelyet meg kell<br />

inni a szertartásoknál.<br />

Róv. Rabbi. A héber rav korrumpált alakja,<br />

1. Rav.<br />

Rovásírás. Fába metszett írásjelek, amilyeneket<br />

Erdélyben a székelyek elvétve még ma is<br />

használnak. Sebestyén Gyula azzal kapcsolatban,<br />

hogy kimutatta a székelyek kabar származását,<br />


Rózsay — 757 — Ruách hakódes<br />

ten. Megalapította a Rózsavölgyi és Társa céget,<br />

amely nagy érdemeket szerzett a magyar zenemüvek<br />

kiadásában és terjesztésében. Több mint<br />

5000 kiadványa van. A R.-cégnek Lipcsében is<br />

van fiókja és a magyar zenét külföldön is szolgálja.<br />

2. R. II. Gyula*, voltbudape3ti alpolgármester,<br />

szül. Nagykanizsán 1851., megh. Budapesten<br />

1924. Jogi tanulmányait a győri jogakadémián<br />

végezte. Öt évet töltött a honvédelmi minisztérium<br />

szolgálatában, 1874. pedig a fővárosnál<br />

vállalt állást. A hivatalos rangsorban gyorsan<br />

haladt fölfelé. 1891-ben tanácsnokká, 1897. alpolgármesterré<br />

választották. Amikor 1915. nyugalomba<br />

vonult, Ferenc József király az udvari<br />

tanácsosi címmel tüntette ki. Különösen a<br />

fővár ós tanügyének fejlesztésével és európai színvonalra<br />

emelésével szerzett érdemeket. .Az ö<br />

kezdeményezésére rendezték a kisdedóvóoktatást<br />

és önállósították a városi felsőkereskedelmi<br />

iskolákat.<br />

3. 11. Márk, zeneszerző, szül. Balassagyarmaton<br />

1787., megh. Budapesten 1848 jan. 23. Eleinte<br />

ügynök volt, de már ekkor megpróbált magyar<br />

táncokat kottára írni. Ő az első csárdásszerző.<br />

Első fellépésével olyan sikert aratott, hogy hangverseny<br />

körútra indult. 1814-ben Baján, 1819. Pesten<br />

telepedett meg s 1837. a Nemzeti Színházhoz<br />

szerződtették. Itt azonban csak rövid ideig volt,<br />

mert állandóan vidéki hangversenykörútra járt<br />

s ez alkalmakkor kizárólag saját szerzeményű<br />

magyar nótáit játszotta el. Szerzeményeit később<br />

tla, R. Gyula (1. o.), a R.-cég alapítója adta ki.<br />

Petőn gyönyörű költeményt szentelt emlékének.<br />

Rózsay József, orvos, szül. Lakompakon<br />

1815., megh. Balatonfüreden 1885 máj. 20. Atyja<br />

(Rosenfeld) Festetich gróf uradalmi orvosa volt.<br />

Bécsben tanult s ott volt eleinte kórházi orvos<br />

és miután a legkitűnőbb német egyetemeket bejárta,<br />

Pestre jött. A szabadságharc alatt tábori<br />

kórházi orvos volt, majd a Szegényház, később<br />

:i főváros ós Pestmegye főorvosa lett s ezeket<br />

az állásokat egész életén át megtartotta. 1864.<br />

« M. Tud. Akadémia tagjául választotta, a királytól<br />

pedig muraközi előnévvel magyar nemességet<br />

kapott. Nagy érdemei vannak a <strong>zsidó</strong>k megmavryarosításában<br />

s a negyvenes években a <strong>Magyar</strong>ító<br />

Egylet-nek egyik kezdeményezője volt. Élete<br />

végéig a <strong>zsidó</strong> közélet vezető tagja és egyidőben<br />

a hitközség elnöke is volt. Számos tanulmánya<br />

Jelent meg magyar és német szakfolyóiratokban.<br />

Ónálló munkái: A gyógyászat a hébereknél és<br />

a <strong>zsidó</strong> orvosok a középkorban (1863); A pekb'mcai<br />

hegy kátrány (1863); A véredényrend-<br />

rabbit is választott Deutsch Izsák személyében,<br />

aki nagy talmudtudós volt s 1873. bekövetkezett<br />

halála után kéziratban számos munkát hagyott<br />

hátra. A hitközség első elöljárói MoBkovits Zsigmond<br />

és Kohn Sámuel voltak. Az ő kezdeményezésükre<br />

emeletes házat vett a hitközség s itt rendezte<br />

be első imaházát. 1877-ben választott először<br />

elnököt, ugyanakkor létesült a Chevra Kadisa<br />

(jelenlegi vezetője Rosenblüth Jenő) és az<br />

elemi iskola, melyet 1894. az állam vett át. Az<br />

imaházat 1890 tűzvész pusztította el s három óv<br />

múlva felépült a modern stílusú új templom. A<br />

hitközség intézményei: a Nőegylet, melynek<br />

Rosenblüth Jenőné az elnöknője és a Szooiális<br />

Egyesület, mely Kársai Jenőné vezetése alatt<br />

áll. A hitközség évi költségvetése 90,025 ck.,<br />

melyből kb. 10,000 cK.-tkölt szociális és íüantrópikus<br />

célokra. A hitközségnek — mely jelenleg<br />

egy szervezethez sem tartozik — lélekszáma 437,<br />

a családok száma 71, adót 124 fizet. Foglalkozás<br />

szerint: 8 nagykereskedő, 3 gazdálkodó, 6 szabad<br />

pályán levő, 60 kereskedő, 5 ügyvéd, 7 köztisztviselő,<br />

6 orvos, 16 magántisztviselő, 8 iparos,<br />

1 mérnök, -4 magánzó. A hitközség tagjai közül<br />

84 vett részt a világháborúban és 15 esett el.<br />

Mai .vezetősége: Lemberger Izsó főrabbi, Lissauer<br />

József elnök, Grünwald Henrik alelnök,<br />

Kellner Mór és Schwarc Dezső gondnokok, Stempel<br />

Henrik pénztárnok, Demeter Gyula jegyző,<br />

Strausz Miksa ügyész, Kársai Jenő, Roth Henrik,<br />

if j. Róth Sándor és Herz Géza választmányi<br />

tagok.<br />

Ruách hakódes (h.). Szent Lélek, szent Szellem.<br />

A bibliai irodalomban sugallatot, de igazlelküsóget,<br />

lelkiismeretességet, buzgalmat is jelent.<br />

«Tíszta szívet teremts nekem, Isten és szilárd<br />

szellemet újíts fel bennem; ne vess el magadtól<br />

és szent szellemedet ne vedd el tőlünk» (Zsolt.<br />

51. 12, 13). Rendszerint a próféták érezték magukon<br />

Isten szellemét és ezt a talmudi irodalom<br />

szintén R.-nek mondja. De van a kabbalisztikus<br />

tudományban olyan használata is e szónak,<br />

amely közelebb áll már ahhoz a Szentlélekhez,<br />

amely az Újtestamentom szerint Istent<br />

helyettesíti és isteni része a Szentháromságnak.<br />

A <strong>zsidó</strong> felfogás természetesen kizárja az<br />

isteni egység felosztását és ennélfogva a Szentlélek<br />

nem mint Isten mellett való isten ól a képzeletében,<br />

hanem mint isteni princípium csupán<br />

ós mint cselekvő erő oly esetekben, mikor<br />

a cselekvés nem volna Istenhez elég méltó. A<br />

Midrás ós az ókori aram bibliafordítások (Targum,<br />

1. o.) olykor a való tényekkel meg nem<br />

egyező jelenségek áthidalására, vagy a bibliai<br />

•S>->- és a légzőszervek aggkori változásai (1864); személyek ajkán természetellenesnek hangzó ki­<br />

észleletek az aggkor élettani és kórtant váltojelentések naturizálására jelentetik meg a R.-t,<br />

zatai köréből (1865); Adatok a járványok ok- vagyis egy-egy szót vagy kifejezést, amit ember<br />

rt'fi viszonyaihoz {\W&)\ Adatok aliagymáz ok- nem mondhatott, vagy azért, mert azt, amiről<br />

tanahoz (1868); A hullák elégetéséről (1874); beszél, akkor még nem tudhatta, vagy azért, mert<br />

Uortonügy (1879); Tanulmány a régi <strong>zsidó</strong>k or- azzal amit mond, véthetne az igazság ellen, a<br />

r<br />

"*ta>uíhoz(1875).<br />

R.-nek tulajdonítanak. A R.-t ilyen esetben min­<br />

_ «»Mn.y6 (Roznava, Cs.-Szl.), rend. tan. város, dig védelmező géniusz, a Szentlélek, amely Isten<br />

O'miur vármegyében. 1850-ig nem lakhattak zsi- szentjeitől elhárítja a hazugságot és megszólal<br />

^'k R.-n. Glatter Albert kereskedő kapott először az ajkukon, mikor olyat kell mondaniok, amiről<br />

J*'t*lopedési engedélyt 1850. Ettől kezdve gyors ők még nem tudhatnak, de tudhatja a R. A R. te­<br />

tumpoban fejlődött a hitközség. 1857-ben máihát éppen az ellenkező szerepet játsza, mint


Rubin 758 Ruszlnszkó <strong>zsidó</strong>sága<br />

Sátán, aki gáncsot vet az ember elé, hogy megvádolhassa.<br />

L. Szent és szentség- F. M.<br />

Rubin Azriel Jechiel, rabbi, megh. 1913.<br />

A nagymihályi hitközség messze földön híres<br />

dájanja volt. Müvei: Acé Jaar, Szedé Jaar és<br />

Szedé Hoir. T. I.<br />

Rubinstein, 1. Erna, hegedümüvésznő, szül.<br />

Nagyszebenben 1903 márc. 2. A Zeneakadémián<br />

Hubay Jenő tanította. A legkiválóbb hegedümüvósznők<br />

közé tartozik és Amerikában is nagy<br />

sikereket aratott. K. K.<br />

2. R. Mátyás, rabbi, szül. Dunapentelén 1867<br />

dec. 27. 1882—93-ig volt a budapesti Rabbiképző<br />

növendéke. 1892-ben avatták bölcsész-doktorrá<br />

Budapesten, 1894. pedig rabbivá, 1895. Mindszent<br />

választotta meg rabbijának, 1897. Orosháza,<br />

1902 óta szekszárdi főrabbi. Szaktárgya az<br />

ókereszténység története és több ily iránya szak-,<br />

dolgozata jelent meg. Munkái: A biblico-ialmudikus<br />

higiéné (Budapest 1892); Háborús imák és<br />

beszédek (Szekszárd 1915). Cikkei az Egyenlőségben,<br />

a Bloch Emlékkönyvben, az Imit Évkönyvei<br />

ben, a Blau Emiékönyvben, a Monatschrift für<br />

Geschichte und Wissenschaft des Judentumsban,<br />

a Revue des Etudes Juivesben és <strong>Magyar</strong> Zsidó<br />

Szemlében jelentek meg. F. D.<br />

3. R. Mesullam, rabbi, szül. Oroszvárott, ahol<br />

nagyatyja, R. Dávid mint rabbi működött. Apósának,<br />

Veigelsberg Cháim rabbinak halála után<br />

választották meg Kiskőrösön 1866. s ott működött<br />

haláláig, 1898-ig. Halachikus és aggadikus magyarázatait<br />

Mabit c. alatt adta ki (Kiskőrös 1886).<br />

Rubinyi Mózes, tanár, nyelvészeti és irodalomtörténeti<br />

író, szül. Debrecenben 1881 ápr. 1.<br />

Az egyetemet Budapesten és Lipcsében végezte.<br />

A bölcsószetdoktori és tanári oklevél megszerzése<br />

után a M. Tud. Akadémia megbízásából a bukovinai<br />

és romániai csángóvidókeket tanulmányozta<br />

1901—03 közt. Azután a fővárosnál lett középiskolai<br />

tanár. Számos nyelvészeti és irodalomtörténeti<br />

tanulmányt írt szaklapokba és folyóiratokba.<br />

Sajtó alá rendezte Mikszáth Kálmán irodalmi<br />

hagyatékát 17 kötetben és Mikszáth Kálmánné<br />

visszaemlékezéseit (1922), továbbá Mauks<br />

Kornélia A borzvári kastély titka c. müvét (1924).<br />

Munkái: Adalékok a moldvai csángók nyelvjárásához<br />

(1901); Újabb adalékok a moldvai csángók<br />

nyelvjárásához (1902); Két tanulmány a<br />

nyelvészet s a nyelvművelés történetéből (1903);<br />

Révai Miklós élete és nyelvészeti törekvései<br />

(1904); Tanulmányok a romániai csángókról<br />

(1906); Általános nyelvtudomány (1907); A világnyelv<br />

kérdése (1907, németül 1914); Nyelvesztétika<br />

(1908); Mikszáth Kálmán stílusa és<br />

nyelve (1910); Az erdélyi magyar nyelvművelő<br />

társaság története (1911); Révai Miklós magyar<br />

nyelvi és irodalmi kézikönyve (1912): A hangutánzás<br />

problémájának története (1912, németül<br />

1913); Mikszáth Kálmán élete és müvei<br />

(1917); Ibsen Henrik (1918); Vajda János<br />

(1922); Kiss József (1923); Herczeg Ferenc<br />

(1926); Kiss József élete és munkássága (1925).<br />

Rubovics Márk, festő, szül. Budapesten 1867.<br />

Tanulmányait a mintarajziskolában kezdte, azután<br />

Bécsben, Berlinben ós Parisban dolgozott. Biharival,<br />

Karlovszky val együtt 1891. magán festőis­<br />

kolát tartott fönn. Egyideig a Nemzeti Szalon<br />

mütárosa volt. A Műcsarnokban állított ki először.<br />

Gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti<br />

Szalonban. Kisméretű életképeket (Érdekes olvasmány),<br />

tájképeket (Eső után) és csendéleteket<br />

fest. F. B,<br />

Rudolfer Antal, rabbi, szül. Galgócon 1864<br />

júl. 4. 1883—92-ig a budapesti Rabbiképző növendéke.<br />

1891-ben avatták bölcsészdoktorrá Budapesten,<br />

1893. pedig rabbivá. 1894 óta alsólendvai<br />

főrabbi. Munkája: Midrás Numeri-Rabba (1891).<br />

Cikkei a <strong>Magyar</strong> Zsidó Szemlében és a <strong>Magyar</strong><br />

Zsinagógában jelentek meg. F. D.<br />

Rust József*, esztétikus és nagykereskedő<br />

szül. Pesten 1860. Jogot végzett a pesti és a lipcsei<br />

egyetemen, majd apja R. Bernát textilnagykereskedésóbe<br />

lépett. Széleskörű társadalmi tevékenységet<br />

fejtett ki. Kezdeményezésére épült a<br />

Lipótvárosi Kaszinó palotája. Javaslatára a Lipótvárosi<br />

Kaszinó képzőművészek ós zenészek jutalmazására<br />

nagyobb díjakat tűzött ki. Több évig<br />

a Budapester Tagblatt politikai napilap színikritikusa<br />

volt. Mint Gyulai Pál meghitt barátja több<br />

esztétikai és kritikai tanulmányt írt a Budapesti<br />

Szemlébe. 1909-ben udvari tanácsos lett.<br />

Ruszinszkó <strong>zsidó</strong>sága. Ruszinszkóban a<br />

legutolsó népszámlálás szerint (1921) 93,023<br />

<strong>zsidó</strong> ól. Az összlakossághoz (604,745) viszonyítva<br />

15'28%-nak felel meg. Az impérium változása<br />

óta Ruszinszkóban 5642 <strong>zsidó</strong>val több lakik,<br />

mint azelőtt. Ez a növekedés 6 - 46%-ot tesz ki.<br />

Ezen a területen kétféle hitközség van: orthodox.<br />

és kongresszusi. Kongresszusi hitközség azonban<br />

egész Ruszinszkóban csak egy van, Ungváron,<br />

a többi orthodox. Az orth. hitközségek egyelőre<br />

a pöstyéni Jüdische Kanzleihoz tartoznak.<br />

Több ízben történtek kísérletek egy önálló ruszinszkói<br />

<strong>zsidó</strong> iroda felállítására, de siker nélkül,<br />

a törvényes előírások miatt, amelyek úgy intézkedtek,<br />

hogy önálló irodát csak akkor állíthatnak<br />

fel a ruszinszkói hitközségek, ha annak felállítására<br />

a hitközségeknek több mint 60 0 /0- a sza "<br />

vazott; a megtartott szavazáskor azonban csak<br />

30°/o szavazott az önálló iroda mellett. A <strong>zsidó</strong>ság<br />

mostoha gazdasági körülmények között él. Az<br />

ország gazdaságilag meglehetősen zárt terület,<br />

sok kopár és terméketlen vidékkel és a lakosság<br />

csak a legnagyobb nehézségek árán tud boldogulni.<br />

Ez alól a <strong>zsidó</strong>k sem lehetnek kivételek.<br />

R.-nak 80%-a nyomorog, 15%-a a létminimumot<br />

szerzi meg és b°/0-& rendelkezik csak vagyonnal.<br />

A <strong>zsidó</strong>ság elég tekintélyes része foglalkozik<br />

földmíveléssel és általában őstermeléssel<br />

(25%)- K ' 8 - és nagykereskedéssel (ideértve a<br />

kereskedelmi alkalmazottakat is) S8°/o foglalkozik,<br />

a többi napszámos és ipari munkás, vagy<br />

fuvarozó (16°/0). R.-nak foglalkoztatási aránya<br />

pl. Szlovenszkóhoz viszonyítva sokkal kedvezőbb,<br />

mert itt kevesebb a foglalkozás nélküli családtag,<br />

ami arra vezethető vissza, hogy a rossz<br />

gazdasági viszonyok mindenkit munkára kényszerítenek.<br />

A rossz gazdasági helyzet miatt nag><br />

szerep jut a <strong>zsidó</strong> jótékonykodásnak. A nőegykiteken<br />

kívül, különösen a Joint Distribution Comitee<br />

végez e tekintetben hatalmas munkát. A<br />

Joint központi irodája Munkácson van, ahonnan


Ruszlnszkó <strong>zsidó</strong>sága — 759 — Ruttkay-Rothauser<br />

szisztematikusan irányítják a jótékonykodás munkáját.<br />

A Joint árvagyámolító intézetében több<br />

mint 300 <strong>zsidó</strong> árva talál otthonra. Ezenkívül<br />

nagy mechanikai és elektrotechnikai műhelyt rendezett<br />

be, ahol e szakmában tanoncokat és segédeket<br />

képeznek ki ós ahol állandóan 80—40 <strong>zsidó</strong><br />

munkás keresi meg kenyerét. A Joint segítségével<br />

létesült Munkácson 1926. a Nekuda könyvnyomda<br />

és könyvkiadó vállalat. Huszton nagyarányú kosár-szalmafonó<br />

műhelyt, Jasinán pedig taliszgyárat<br />

állított fel a Joint. Hozzávetőleges számítás<br />

szerint 1919 óta az amerikai Joint Ruszinszkóban<br />

több mint 700,000 dollárt invesztált. Minden<br />

nagyobb ruszinszkói <strong>zsidó</strong> centrumban <strong>zsidó</strong><br />

hitelszövetkezeteket állított fel. így Beregszászon<br />

(Beregsas), Bilkén, Huszton, Jasinán, Munkácson<br />

(Mukacevo), Solotvinán, Ternovon, Técsön,<br />

Ungváron (Uzhorod), Volovojén és Nagyszőllősön<br />

(Sevlius). Ez a 11 <strong>zsidó</strong> hitelszövetkezet<br />

igen értékes gazdasági munkát végez és hasznos<br />

működése révén különösen a kiskereskedők és<br />

iparosok helyzetén lendít sokat. A 11 hitelszövetkezetnek<br />

közel 5000 tagja van és az 1926. év végéig<br />

kihelyezett kölcsönök összege meghaladja<br />

a 5.000,000 ck.-t. A <strong>zsidó</strong>ság 1918 után nemzeti<br />

alapon szervezkedett. Űgy a községi, mint<br />

a parlamenti választások alkalmából önálló<br />

pártként indult a választási küzdelembe és most<br />

már minden község választmányában <strong>zsidó</strong>párti<br />

képviselők is ülnek, Munkácson (Mukacevo),<br />

Nagyszőllősön (Sevlius) <strong>zsidó</strong>-párti alpolgármesterek<br />

vannak és egy <strong>zsidó</strong> képviselő a csehszlovák<br />

parlamentbe is bejutott kommunista programmal.<br />

Ruszinszkó 93,023 lélekszámú <strong>zsidó</strong>ságából<br />

79,722 vallotta magát <strong>zsidó</strong> nemzetiségűnek,<br />

ami 8o-7 0 /0-nak felel meg. Anyanyelv szerint<br />

70% magyar, a többi jiddis, szlovák és ruszin<br />

anyanyelvű. A mostoha gazdasági viszonyok<br />

miatt, melyek között a ruszinszkói <strong>zsidó</strong>k élnek,<br />

nem fejthettek ki nagymérvű anyagi hozzájárulást<br />

Palesztina felépítéséhez. Évente körülbelül<br />

6—700 sékelt árusítanak, 30—40,000 ck.-val járulnak<br />

a Nemzeti Alaphoz. Kulturális téren a<br />

Héber Iskola Egyesület fen tartásával nagyszabású<br />

munkát fejtenek ki. Ruszinszkóban 47 cionista<br />

helyicsoport van. A cionista mozgalom két<br />

lappal rendelkezik, ezek: a jiddis nyelvű Dus<br />

JidischeFolksblatt (Munkács, 1923. Szerk. Sauber<br />

Simon. V. évfolyam) és a magyer nyelvű Zsidó<br />

Néplap (Ungvár, 1919. Szerk. Szerény Béla. IX.<br />

évfolyam). A mozgalom vezetői: Sternbach Vilmos,<br />

Spiegel Sándor, Guttmann Mózes, Steiger<br />

Náthán, Szerény Béla, Palkovics-N., Juszkovics<br />

Mór, Weingarten A. Sajtóképviselete a nem cionista<br />

irányzatnak is van. 1927. megalakult Munkácson<br />

a Jidische Zeitung, amely Spira, munkácsi<br />

főrabbi szolgálatában a liberális, cionistamizrachista<br />

<strong>zsidó</strong>ság ellen harcol. A ruszinszkói<br />

<strong>zsidó</strong> sajtó órdemos munkásai az említetteken<br />

kívül: Bolgár Mózes (Zs. Néplap), Klein Mór (Zs.<br />

N.), Goldstein Mór (Zs. N.), Lövenkopf Kálmán<br />

Zs. N.), Spiegel S. (Jid. Folksbl.). 1921-ben alakult<br />

meg Munkácson a Ruszinszkói Héber Iskola<br />

Egyesület, azzal a céllal, hogy elemi ós középiskolák<br />

felállításával a héber nyelv reneszánszát<br />

mozdítsa elő. Már az első évben Munkácson, Husz­<br />

ton, Svaljaván. Torunban, Jasinán, Beregszászban<br />

héber elemi iskolákat, 1924. Ungváron ós<br />

Beregszászon elemi iskolákat, 1925. Nagyszőllősön<br />

héber elemi iskolát létesítettek. 1923 okt. 1.<br />

nyilt meg Munkácson a Cs.-Sz. köztársaság első<br />

hóbernyelvü reform reál-gimnáziuma, majd 1927.<br />

a gimnázium keretében a héber tanítóképző szeminárium.<br />

Jelenleg 7 elemi 9 tanerővel és 580<br />

növendékkel, 1 gimnázium 9 tanerővel és 340<br />

növendékkel, 1 tanítóképző szeminárium 12 növendékkel<br />

áll a héber kultúra terjesztésének szolgálatában.<br />

Az összes héber iskolák nyilvános<br />

jellegűek. A héber nyelv mellett intenzíven tanítják<br />

az állami, valamint a ruszin nyelvet is, míg a<br />

gimnáziumban az angol és német nyelv tanítása<br />

a rendes tantárgyak közé tartozik. A héber iskolák<br />

ügyeit a Munkácson székelő Hóbsr Iskola<br />

Egyesület évről-évre megválasztott vezetősége<br />

intézi, a felügyeletet pedig a ruszinszkói állami<br />

iskola-inspektorátus végzi. Zsidó sportegyesületek<br />

közül a munkácsi Hagibor és a huszti Sámson<br />

működnek. Ezenkívül hatalmas cserkész-mozgalom<br />

van Ruszinszkóban. A <strong>zsidó</strong> cserkészek<br />

száma közel van az ezerhez.<br />

Irodalom. A mai ruszinszkói <strong>zsidó</strong> irodalom a<br />

kezdet-kezdetén van ós leginkább a <strong>zsidó</strong> újságokban<br />

jelennek meg irodalmi alkotások. Szerény<br />

Béla (Ungvár) <strong>zsidó</strong> tárgyú novelláival és több,<br />

ügyesen megkomponált jiddis színdarabjával<br />

(Der nachtiger Tug; Rámán; Visszatérők,<br />

stb.) keltett érdeklődést. Szorgalmasan fordít héberből<br />

és jiddisből magyar nyelvre. A régebbi<br />

<strong>zsidó</strong> irodalmi életből is jól ismert Bolgár Mózes<br />

(Huszt) leginkább <strong>zsidó</strong> politikai cikkek írásával<br />

foglalkozik. Sauber Simon (Munkács) jiddis nyelven<br />

ír humoros karcolatokat és tanulmányokat.<br />

Hakohen Weingarten Sámuel (Munkács) talmudfllozófiai<br />

és <strong>zsidó</strong> társadalmi írásaival vonta magára<br />

a figyelmet. Waldstein Emil (Ungvár) cseh<br />

nyelven írja <strong>zsidó</strong> szociálpolitikai cikkeit és egy<br />

nagyobbszabású németnyelvű könyvet jelentetett,<br />

meg R.-ról. a L.<br />

Ruttkay György, hírlapíró és színműíró, szül.<br />

Budapesten 1890. B.-Éothauser Miksa{l. o.)irófla.<br />

Jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte,<br />

ahol doktori oklevelet szerzett. Most Az<br />

Est bécsi szerkesztője. A Nagy cél c. egyfelvonásosát<br />

1908. mutatta be a <strong>Magyar</strong> Színház.<br />

Keringő c. háromfelvonásos vígjátéka 1916. került<br />

színre a Vígszínházban, majd a bécsi Deutsches<br />

Theaterben és több más német színpadon<br />

is. A nagyvilági nő c. vígjátékát a Vígszínházban<br />

adták elő 1920. Sz. Q.<br />

RuttJkay-Kotliauser Miksa (írói nevén<br />

Ruttkay György), hírlapíró és színműíró, szlil.<br />

Vácott 1863., megh. Budapesten 1913. A magyarországi<br />

német hírlapírás jeles tehetségei közé<br />

tartozott. Előbb a Neues Pester Journal munkatársa<br />

volt, majd 1890 óta a Pester Lloyd szerkesztőségének<br />

kötelékében dolgozott, mint tárcaíró,<br />

majd Silberstein-Ötvös Adolf halála után,<br />

mint színházi kritikus. Nagy propagandát fejtett<br />

ki a modern magyar színmüirodalomnak külföldön<br />

való ismertetése és térhódítása érdekében.<br />

Ő maga is több színdarabot és regényt fordított<br />

németre. Jelentékeny sikere volt eredeti színpadi


Rút Könyve — 760 Sacharlsz<br />

müveivel is. A Népszínházban került színre Peking<br />

rózsája c. operettje Stojanovics Jenő zenéjével<br />

és Holtomiglan c. színmüve, az Operában<br />

Hubay Jenő megzenésítésében Moharózsa c. dalmüve,<br />

a Nemzeti Színházban Sötétség és Az első<br />

és a második c. színmüve, valamint Vénusz c.<br />

vígjátéka. Sz. i.<br />

Bút Könyve, a bibliai könyvek egyéb «szent<br />

iratok» csoportjába tartozó könyv. Az öt Megilla<br />

(1. o.) közé sorozzák, melyek között a kánoni sorrendben<br />

a második. Héber neve: P^sz. A liturgiában<br />

mint a zsinagóga sovuószi olvasmánya szerepel.<br />

A könyv tudvalevőleg kalászórés idején törtónt<br />

eseményt beszél el és a kalászórésnek sovuósz<br />

az ünnepe. Falusi történet, amely nagyon egyszerű.<br />

Az előadás világos, bonyodalmak és meglepő<br />

fordulatok nélkül való, igazi költészet utá­<br />

Saúló (h.). Kérdés. A rituális életben kétes<br />

esetek tisztázására irányul. A népies nyelvhasználatban<br />

a fogalom értelme a kasrusszal (1. o.)<br />

összefüggő dolgokra korlátozódik. Ilyen vonatkozásban<br />

értik S. alatt a levágott szárnyas begyének<br />

és belső részeinek megvizsgálását annak a<br />

megállapítása végett, hogy nem szenvedett-e az<br />

állat olyan betegségben, amely rituális szempontból<br />

élvezhetetlenné teszi. A vizsgálatot erre képesített<br />

funkcionáriusok végzik (rabbi, dajjan).<br />

Ennélfogva magát a vizsgálatot is S.-nak (vulg.<br />

sajle) nevezik, mert arra a kérdésre (saáló) felel,<br />

hogy kóser, vagy terófó-e a megvizsgált állat.<br />

Ilyen vizsgalat alá esik természetesen a levágott<br />

szarvasmarha is. L. Teréfó.<br />

Saólósz u-Tesuvósz. 1. Responsumok.<br />

Saatnéz (h.). Vegyes szövés- A vegyes szövésű<br />

ruha viselését a Biblia eltiltotta: «Kótfélóből<br />

készült ruhát, vegyes szövésből, ne ölts fel.» (Móz.<br />

III. 19. 19). «Ne ölts fel vegyes szövést, gyapjút<br />

és lent egybeszőve.» {Móz. V. 22. 11). Maimuni<br />

szerint ez a törvény a környező népek szokásainak<br />

kiküszöbölését célozta. E törvény mai napig<br />

érvényben van és a szigorú ritusuak nem öltözködnek<br />

S.-ban. Vegyességi tilalmat tartalmaz a<br />

Küájim törvénye is. Ez baromra, vetőmagra,<br />

szőlőre és ruhára vonatkozik. «Ne szánta ökörrel<br />

és szamárral együtt.» {Móz. V. 22.) «Szántóföldedet<br />

ne vesd be kétféle vetőmaggal és a szőlődet<br />

ne vesd be kétféle vetőmaggal.)- {Móz. III. 1,<br />

9). E tiltott vegyességekhez számítható a tejeshusos<br />

keverésének tilalma is. L. Kasrusz.<br />

Sabbasz chazón, a prófétai olvasmányról ós<br />

nem a tórái hotiszakaszról elnevezett szombat,<br />

amikor a haftóra {Jes. 1. f.) Chazon Jesájóhuval<br />

kezdődik, ez pedig mindig az áv hó 9-ót megelőző<br />

szombat, a tammuz 17-e ós tisó beáv<br />

között eső három gyászhót harmadik szombatja.<br />

A gyászhetek ezen szombatján már a tiso beóvkor<br />

felolvasandó Siralmak Könyvének moll-dallamában<br />

olvassák a haf torát. Rendszerint maga a rabbi<br />

kapja ezt a tisztséget. F. D.<br />

O<br />

h<br />

nozhatatlan müvésziességgel. Noémi éhség következtében<br />

kivándorolni kényszerül, egyik menye,<br />

Orpa, marad az óhazában, a máeik Rút, bár a Noé-'<br />

mihez való rokoni köteléke férje halálával meglazult,<br />

híven követi őt. Kalászszedegetés közben<br />

ismerkedik meg Boázzál, kinek később felesége<br />

lesz. Rút moabita származású nő — e frigyből<br />

származott tizedik nemzedéken Dávid király. Rút<br />

nem hősnő, hanem csöndes, szerény asszony, főerénye<br />

: a hű kitartás (a küzdelmes szegénység<br />

éveiben sem szakad el anyósától, Noémitól). Az<br />

univerzalitás gondolata jut benne kifejezésre; nem<br />

<strong>zsidó</strong>vórből is származhatott a <strong>zsidó</strong>k királya ós<br />

dalnoka: Dávid. Az Imit Bibliájában R.-t Bárány<br />

József (az ifjúsági kiadásban Bisler Mátyás), a<br />

Frenkel-féle Bibliában pedig Pfeiffer Izsák fordította.<br />

4 fejezetből áll. F. D.<br />

Sabbasz nachmu (Vigasztalás szombatja),<br />

a <strong>zsidó</strong> naptárban az áv hó 9-e (tiso beáv) utáni<br />

szombat, mely a «Nachmu, nachmu ámmi» kezdetű<br />

haf tóráról nyerte elnevezését.<br />

Sabbasz suvó (Megtérés szombatja), a <strong>zsidó</strong><br />

naptárban az újév és engesztelő nap közé eső<br />

szombat, mely a Suvo Jiszroel kezdetű haftoráról<br />

nyerte elnevezését.<br />

Sabbósz (h.). Szombat, Korrumpált kiejtéssel<br />

sabesznak mondják. A <strong>zsidó</strong>ság legjellegzetesebb<br />

ünnepnapja és munkatilalma kulturhistóriai<br />

fontosságra emelik, mert az emberiség<br />

szociális fejlődésébe a szombatra vonatkozó törvényekkel<br />

a Biblia ágyazta bele a hetenkinti kötelező<br />

munkaszünet gondolatát. (L. Szombat.)<br />

Sabbósz hagódól (Nagy szombat), a <strong>zsidó</strong><br />

naptárban a peszachot megelőző szombat. Elnevezésének<br />

okát ós eredetét még nem tisztázta a tudomány.<br />

Nem lehet a keresztény nagyszombat utánzata,<br />

mivel régebben az újév előtti szombatot is<br />

így nevezték.<br />

Sacltarisz, a mindennapi reggeli ima héber<br />

neve. Megfelel a jeruzsálemi Szentélyben hozott<br />

reggeli áldozatnak. A zsinagógai év bizonyos<br />

napjain kihagyásokkal, illetőleg betoldásokkal<br />

mondják, öt egymástól megkülönböztethető részből<br />

áll: (1) Bevezető rész. (2) Hálaadó Zsoltárok.<br />

(3) Sómá. (4) TefiUo. (5) Befejező rósz. 1. A bevezető<br />

rósz tartalmazza az úgynevezett reggeli<br />

áldásokat (Birchosz hasachar), melyek általában<br />

hálaadó tartalmúak. Ugyancsak e részbe<br />

foglalják a Biblia ós hagyomány áldozati szakaszait,<br />

melyek az elpusztult jeruzsálemi szentélyre<br />

emlékeztetnek (Korbonosz). E bevezető,<br />

első rósz a 30. Zsoltárral végződik. 2. A hálaadó<br />

Zsoltárokat magában foglaló rész áldással kezdődik<br />

és végződik. A bevezető áldás a boruch<br />

seómár. Majd ezek a bibliai részek következnek<br />

I. Krónikák 16. 8-37, továbbá Zsolt. 99. 5<br />

99. 9 ; 78. 38; 9. 12; 25.6; 68. 35-36; 94. 1—2<br />

3. 9; 46. 8; 44. 13; 20. 10; 21. 19; 33. 20-22<br />

85.8; 44. 27; 81. 11; 144. 15; 13. 6. (Hódú


Sacharlsz — 761 — Ság<br />

laadonoj) 100. Zsoltár (mizmor leszodó), Zsolt.<br />

104.31; 113.2-4; 135. 13: 103.19; LKir. 16.31;<br />

Zsolt. 10.16; 33.10; Péld. 19 21; Zsolt. 33. 11;<br />

33.9; 132.13 ; 135.4; 94. 14; 78. 38; 20.10. (jehi<br />

chevőd). Zsolt 84.5; 144.15és 145. (ásré) 146-150.<br />

Zsolt. 89. 53; 135. 21.1. Krónikák 29. 10—13;<br />

Nechemia 9. 6-12. U. Mózes 14. f. 30. v.-től<br />

15. f. 19. v.-ig. E dicsérő dalokat tartalmazó<br />

bibliai részeket befejezi az áldás: jistabach. 3. A<br />

tulajdonképpen való ima itt kezdődik, borchuval,<br />

mely csak közösség (1. Minján) jelenlétében<br />

mondható. B rósz gerincét a semá ima alkotja.<br />

Ez megelőzően két áldást, befejezésül pedig egy<br />

áldást mondanak. A bevezető áldás jócér órtól<br />

jócér hamórószig, a másodig pedigahávó rabbótól<br />

beahavóig terjed. Majd a semá szakaszai következnek,<br />

nevezetesen semá V. Mózes 6. 4—8,<br />

veliójó im somóá V. Móz. 11. 13—21; cicisz<br />

IV. Móz. 16. 37-41. A befejező áldás itt kezdődik<br />

(emesz véjáciv) 8 goál jiszróélig tart. 4. Az<br />

ima főrésze a tefilló, vagy 18 (illetőleg későbbi<br />

betoldás folytán 19) áldásmondás. Állandó része,<br />

melyet minden alkalommal, ünnepnapon is mondanak,<br />

az első három ós az utolsó három áldás. E<br />

•tizenkilenc áldás a következő tartalommal bír: az<br />

ősatyák, a feltámadás, Isten szentsége, az értelem,<br />

a megtérés, a megbocsátás, a megváltás, a gyógyulás,<br />

a termés áldása, a számkivetettek összegyűjtése,<br />

az ítélet, az eretnekek, a jámborok,<br />

Jeruzsálem felépítése, Dávid diaasztiájának dicsősége,<br />

az ima, a szent szolgálat, hálaadás, áldás.<br />

Az állandó (1—3, 17—19) áldások inkább hála,<br />

a közbeesők (4—16) könyörgő tartalmúak. Ezt az<br />

imát, miután a község elimádkozta, az előimádkozó<br />

megismétli. Ezen ismétlésnél mondják a<br />

kedusát (néha szlichosz-részleteket illesztenek be,<br />

1. Szlichósz, Böjtnapok). 5. Végüla befejező részek<br />

következnek, nevezetesen: tachanun{l. o.\ tóraolvasás<br />

(1. o.), ásré (1. o.), olenu (1. o.), Zsoltárok<br />

(1. Napizsoltárok). S kinek-kinek a magánájtatossági<br />

része. Ez a váza a mindennapi reggeli<br />

istentiszteletnek, mely a következő változásokat<br />

szenvedi. 1. Az első rész az év valamennyi napján<br />

azonos, az áldozati részbe szombat, újhold napján<br />

beiktatják a vonatkozó bibliai (áldozati) részt.<br />

(1V. Móz. 28,9—10, illetőleg 11—14). 2. A hálaadó<br />

Zsoltárok közül elmarad a 100. Zsoltár a következő<br />

napokon : szombaton, ünnepnapokon, jom-kippur<br />

előnapján, peszach előnapján és félünnepnapjain<br />

(mert ezen napokon hálaáldozatot nem mutattak be<br />

a jeruzsálemi Szentélyben, e Zsoltár címében pedig<br />

a hálaáldozat nevet viseli). E Zsoltár helyett beiktatják<br />

szombaton és ünnepnapokon a 19, 34, 90,<br />

91,135,136. 33,92,93. Zsoltárokat. Hosáno rabbó<br />

(1. o.) napján a 100. Zsoltárt is, meg a beiktatottakat<br />

is elmondják. Szombat és ünnepnapokon e<br />

rész befejező áldása helyett a hosszabb szövegű<br />

nismászt mondják. 3. A semá rész gerince," a<br />

bibliai szakaszok, állandó ós változatlan. Szombaton<br />

az eleő áldás haméir loórec kezdetű része<br />

h'-lyett hakol joduchM mondanak. 4. A tefilló<br />

szombat és ünnepnapokon csak hót áldásból áll.<br />

-Meurmarad a köznapiak közül az első és utolsó 3,<br />

11- 3, 17-19), a közbeeső 13 (4-16) helyett egy,<br />

az ünnepről (szombatról) szóló kerül. Előimádkozó<br />

által való ismétléskor néha költői részeket illeszte­<br />

nek be (1. Pijut). 5. A befejező részek közül bizonyos<br />

napokon a tachanun elmarad, a tóraolvasás<br />

a zsinagógai napok szerint változik, az ásré néha<br />

részeivel együtt délutánra tevődik át, olenu és a<br />

napi Zsoltárok állandóak. L. még Kadis. F. D-<br />

Sacherlegz, 1. Jicchok, rabbi. Prágában született,<br />

a kiűzetés után került Pozsonyba. Összegyűjtött<br />

homiliáit és novelláit kinyomatta 1777.<br />

Sulzbachban Korbán Ósom c. alatt. A pozsonyi<br />

községnek volt rabbihelyettese.<br />

2. S. Koppéi, rabbi, szül. Pozsonyban. Főmunkája:<br />

Parperóósz lachochmó (Wien 1814). mértankönyv<br />

ábrákkal.<br />

Sac-mac, közhasználatú rövidítése a sliachcibur<br />

(l. o.) ós a more cedek szavaknak. Oly fórfiút<br />

jelöl, ki a községben mind az előiinádkozói, mind<br />

pedig a rabbinusi teendőket végzi. A népies nyelvhasználatban<br />

a sokfoglalkozású emberre is vonatkoztatják.<br />

Satlclien, házaság közvetítő, a héber sidduch<br />

(házasság) szóból képződött német en képzővel. A<br />

<strong>zsidó</strong>k családi életét régebben a szigorú elzárkózás<br />

jellemezte. Ez különösen az asszonyokat ós leányokat<br />

akadályozta meg a szabad mozgásban. A családi<br />

tisztaság féltése kihatott az életformákra is<br />

és így az a társadalmi érintkezés, amely a barátok<br />

és ismerősök körének kitágítására vezet a máshitüek<br />

között, a <strong>zsidó</strong>k között nem alakulhatott ki<br />

a korlátlan érintkezésig. A két nembeli fiatalságnak<br />

alig volt arra alkalma, hogy összetalálkozzon<br />

és a szabad választás elvét érvényesítse a házasságban.<br />

A fiatalok összeházasodását rendszerint a<br />

szülők bonyolították le és abban inkább az ő akaratuk,<br />

mint a fiataloké érvényesült. Mindehhez<br />

hozzájárult a <strong>zsidó</strong>k kétséges társadalmi helyzete<br />

is, továbbá gazdasági elhelyezkedésük, amely főleg<br />

kereskedésre utalta őket. A családalapítás tehát<br />

majdnem minden esetben üzletalapítást is jelentett,<br />

mert bázist kellett teremteni a családi élet számára<br />

és biztosítani a megélhetést E szempont jelentősége<br />

még fokozódott abban az időben, mikor hatósági<br />

hozzájárulás (1. Eheconsens) és a biztosított megélhetés<br />

kimutatása kellett a házassághoz. Azért<br />

emelkedett a hozomány olyan nagy jelentőségre a<br />

<strong>zsidó</strong>k között. Ami látszólag számító materializmus,<br />

az valójában a családi élet szentségének<br />

féltéséből bontakozott ki. És a házasságot megelőző<br />

alkudozásban is nem mindig csak a pénz<br />

szeretete érvényesült, hanem a szülői gondosság<br />

is, amely a gyermek jövője miatt vállalta a nem<br />

nagyon rokonszenves szerepet. Egyébként pedig<br />

a hozományon való alkudozás sohasem volt olyan<br />

rideg azelőtt, hogy szóhoz ne juthattak volna benne<br />

a morális szempontok is. Ritkán akadt olyan szülő,<br />

aki csak a pénzt nézte. Nagyon fontos szerepet játszott<br />

a kiválasztásban a fiatalok egyéni értéke ós<br />

származása is. Különösen a származásra vetettek<br />

nagy súlyt azelőtt. A gazdag ember egyáltalán nem<br />

is törődött a hozománnyal és az volt a legfőbb becsvágya,<br />

hogy tekintélyes, tudós családba házasíthassa<br />

be a gyermekét. Veje, vagy menye kikeresésébentermészetesen<br />

a S.-retámaszkodott,aki ennélfogva<br />

fontosabb szerepet játszott, mint manapság<br />

és foglalkozása kevésbbé érdemelte meg a lenézést.<br />

Ság Manó, országgyűlési képviselő, ügyvéd,<br />

sztll. Ivánkán 1852. Cikkei az ügyvédi szaksaj-


Sajle — 762 — Sakter<br />

tóban, továbbá a Budapester Tagblattban és a<br />

<strong>Magyar</strong> Hírlapban jelennek meg. Haláláig a függetlenségi<br />

párt híve volt.<br />

Sajle, 1. Saáld.<br />

Sajó Aladár*, író és hírlapíró, szül. Vácott<br />

1869. A budapesti tudományegyetem jogi karán<br />

végezte tanulmányait, majd hírlapíró lett. A <strong>Magyar</strong><br />

Hírlapnak, utóbb a Budapesti Hírlapnak lett<br />

munkatársa. Jelenleg is e lap kötelékébe tartozik.<br />

Régebben az Esti Újság felelős szerkesztője is<br />

volt. Több szépirodalmi és tudományos müvet<br />

fordítóit magyarra. Önállóan megjelent kötetei:<br />

Katonáéknál; Deprofundis; Kaszárnyatitkok;<br />

JRegruták és más katonák; Ezredes Boriska<br />

(regény); A császár kenyerén; Az újság; A<br />

Vörösmarty-szobor; Egy újságíró jegyzökönyvéből.<br />

Sz. G.<br />

Sajókazinc, kisk. Borsod, Gömör és Kishont<br />

közig, egyes. vm. edelényi járásában 2810 lak. A<br />

<strong>zsidó</strong> hitközség 1806. keletkezett. Csak kevés<br />

számú, de nagyon buzgó tagjai példaadó áldozatkészséggel<br />

a hitélet megalapozását mindjárt azzal<br />

kezdték meg, hogy templomot építettek. Az erre<br />

vonatkozó eredeti jegyzőkönyv 17 tagot sorol fel,<br />

akik az építkezést előmozdították. 1869-ben az<br />

izr. kongresszusi státumok 4. §-a alapján önálló<br />

hitközséggé alakult ós ezt az átszervezést Borsodvármegye<br />

megerősítette. Trefort Ágost vallásos<br />

közoktatásügyi miniszter 1885. anyakönyvi<br />

kerületté nyilvánította és azóta hozzátartoznak<br />

Alsóbarcika, Pelsőbarcika és Berente.Intézmónyei<br />

közül megemlítendők a Chevra Kadisa és a hat<br />

osztályos elemi iskola, amely ezidőszerint szünetel.<br />

A hitközség 24 családban 94 lelket számlál,<br />

19 adófizetővel. Ezek foglalkozásuk szerint így<br />

oszlanak meg: 1 nagykereskedő, 11 kereskedő,<br />

2 iparos, l köztisztviselő, 2 magántisztviselő, 1<br />

vállalkozó, 2 magánzó, 4 egyéb. Lichtenstein<br />

Dezső, 3600 holdas gazdasága jelentékenyen<br />

hat a község ós környék szociális helyzetére és a<br />

munkásviszonyok kedvező kialakulására. A világháborúban<br />

a hitközség 14 tagja vett részt,<br />

2 hősi halált halt. A hitközségi vezetőség a következőkből<br />

áll: Grünfeld Henrik rabbi, Schwarcz<br />

Sándor elnök, Benda Lajos gondnok, Schwarcz<br />

Gyula iskolaszéki elnök, Klein Aladár pénztárnok.<br />

A Chevra Kadisa elnöke Schwarcz Gyula.<br />

Sajószentpéter, nagyk. Borsod, Gömör és<br />

Kishont egyes. vm. 5140 lak. A <strong>zsidó</strong> hitközséget<br />

1780 körül alapították a Bródy, Czinner, Kohn,<br />

Rosenthal, Groszmann és Weisz családok, amely<br />

családok utódai később is a hitközség élén állottak<br />

és ma is résztvesznek a vezetésében. Az első<br />

rabbi Pápai Farkas volt, aki 1792. született<br />

Pápán, míg halálának éve és helye ismeretlen.<br />

Azidőben a <strong>zsidó</strong>k még az elkülönített ghettóban<br />

éltek és így a hitközségi élet kifejlesztésében<br />

is gátolva voltak. Csak 1848 után, amidőn a<br />

<strong>zsidó</strong>k szabadabb mozgást nyertek, vette kezdetét<br />

az intenzív közösségi munka. Rendes imaházat<br />

épitettek és hozzáfogtak egyéb intézmények létesítéséhez.<br />

1868-ban megalakult a Chevra Kadisa,<br />

amely ma Mogyorós Simon vezetésével működik<br />

és 71 tagot számlál. Ugyanakkor létrehozták<br />

az izr. elemi népiskolát. Itt már kezdettől<br />

fogva magyar volt a tanítási nyelv. Jelenleg 95<br />

tanulója van, a tantestület tagjai: Sebesné "Weisz<br />

Mária és Freistadt Lajos világi tanítók, valamint<br />

Rosenberg Jakab hitoktató. Gyors egymásutánban<br />

új jótékonysági egyesületek keletkeztek. 1868.<br />

Gemilusz Chaszodim, 1869. Nőegylet, 1884. Éc-<br />

Chajim és 1885 Komaegylet. Mindezen egyesületek<br />

ma is működnek és hasznos tevékenységet<br />

fejtenek ki a jótékonyság terén. Ekkor a S.-i<br />

hitközség már a jelentékenyebbek közé tartozott<br />

s az első <strong>zsidó</strong> kongresszuson is képviseltette<br />

magát Czinner Benjámin által. A hitközség<br />

legvirágzóbb korszaka Bródy Miksa 25 évi elnökségének<br />

idejében volt (1893—1918). 1900-ban modern<br />

templomot építtetett ós megfelelő hajlékhoz<br />

juttatta a többi intézményeket is. Kiváló érdemeket<br />

szereztek még a hitközség felvirágoztatása<br />

körül végzett munkásságukkal: Czinner Jakab,<br />

Braun Vilmos és Mezei Mór. A hitközség anyagi<br />

és erkölcsi támogatója volt még Bródy Salamon<br />

veje, lovag Léderer Sándor budapesti lakos.<br />

A S.-i <strong>zsidó</strong>k a háború alatt is tanújelét<br />

adták jótékonyságuknak. Sokban hozzájárultak<br />

az ott felállított kisegítő kórház fentartáeához,<br />

úgyszintén vendégszeretettel fogadták a menekülteket.<br />

A hadseregben 67-en szolgáltak, akik<br />

közül 11 hősi halált halt. 1918-ban a vallásismeret<br />

ós a hithűség kiinélyítése végett Talmud-Tórát<br />

alapítottak. A háború előtt különböző alapítványok<br />

voltak a postai takarókban elhelyezve, amelyek<br />

azonban a korona leromlása folytán elértéktelenedtek.<br />

A hitközség az orthodoxia kebelébe<br />

tartozik. Lélekszáma 620, családszám 120, adófizető<br />

tag 132. Foglalkozásuk: 46 kereskedő, 2<br />

nagykereskedő, 30iparos, 5 köztisztviselő, 5 munkás,<br />

4 orvos, 4 gazdálkodó, 3 más szabadpályán,<br />

2 tanító, 1 magánzó és 27 egyéb. 8 közadakozásból<br />

él. Évi költségvetés 20,000 pengő, amely<br />

összegből 3000 pengő filantrópikus ÓB szociális<br />

célokat szolgál. Anyakönyvi területéhez tartoznak<br />

: Kápolna, László, Radostyán, Parasznya,<br />

Kandó, Varbó, Alacska, Berente, Kazinc, Baruka,<br />

Vadna, Dubicsány, Nagybarca, Bánhorvát, Bánfalva,<br />

Mályinka, Tardona, Tapolcsány, Dédes,<br />

Visnyó, Szilvásvárad. Egyes tagoknak az ipar<br />

és a közgazdaság terén is fontos szerepük van:<br />

Princz Mór felerészben a Kazinczi Gazdasági<br />

Kőszénbánya tulajdonosa, Weisz Ferenc részese<br />

a Berentei Kőszénbány a Vállalatnak ésWaldmann<br />

József a Disznóshorvátinak. Kun Géza a 700 holdas<br />

Dadányi-birtok és Stein Márton az 500 holdas<br />

Aladár-birtok bérlője. A mai vezetőség a következő<br />

: Grünfeld Henrik főrabbi, Heimlich Jenő elnök,<br />

Mogyorós Simon alelnök, Fogel József pénztárnok,<br />

Salamon Mór gondnok, Groszmann Lajos<br />

ellenőr, Princz Mór. Kőnigstein Adolf, Hartmann<br />

József, Klein Dezső előljárósági tagok és Krausz<br />

Mór jegyző.<br />

Sakter, a metsző közkeletű elnevezése. Héber<br />

neve.- sóchet. Ő végzi a hitközségekben az állatok<br />

rituális előírás szerint való levágását. Képesítését,<br />

illetve oklevelét (kaböló, 1. o.) három<br />

rabbitól nyeri, miután más metszőnél előzőleg<br />

gyakorlaton (1. Simmus) volt. Vannak olyan metszők,<br />

kik csak szárnyasok vágására vannak jogosítva<br />

és viszont olyanok is, kik szarvasmarluit is<br />

vágnak. Ez utóbbiak végzik a szarvasmarha tüde-


Salamon 763 — Salusinszky<br />

jenek vizsgálatát is a rituálé szempontjából. Ezt<br />

a magasabb képesítésüket a sóchet ubódek (vágó<br />

és vizsgáló) címmel fejezik ki.<br />

Salamon, rabbi, Kismartonban élt s a mohácsi<br />

vész előtti esztendők legismertebb magyar<br />

rabbija volt. 1551-ben a különböző országok<br />

rabbijai egy Prágában kiállított válólevél körül<br />

heves vitába keveredtek és S., aki ekkor már<br />

aggastyán volt, szintén részt vett benne. Tudományos<br />

levelezésben állott Páduai Méirrel is és<br />

mindenhol erélyesen védelmezte álláspontját a<br />

teológiai vitatkozásokban. Az egykorú teológiai<br />

tekintélyek nagy elismeréssel nyilatkoztak róla.<br />

Olyan híre volt, hogy meghívták Posenba, ahol<br />

az, ottani rabbiság elnökének nevezték ki. Apja:<br />

Liebermann szintén rabbi volt. Ez a XIII. sz.<br />

vége felé Pozsonyban ólt Judától, vagy Liebermanntól<br />

származott és S. Eliezer ben-Nátánnak,<br />

a nagyhírű mainzi rabbinak az ivadéka volt.<br />

Salamon, 1. Béla, színész, színigazgató, szül.<br />

Beregrákoson 1885. négy polgári iskolát végzett,<br />

majd a kereskedői pályára lépett. Később színész<br />

lett és humoros alakításaival nagy népszerűséget<br />

szerzett. Utóbb Nagy Endrével társult és azóta<br />

a Terézkörúti Színpad igazgatója.<br />

2. S- Henrik, orvostanár, stomatológus, szül.<br />

Hogy észen 1865 márc. 31. Budapesten végezte<br />

az egyetemet és u. o. lett 1911. egyetemi magántanár<br />

a fog- és szájbetegségek tanából. Szóleskörű<br />

szakirodalmi munkásságot fejtett ki és különböző<br />

nyelvű szakmunkákat fordított magyarra. Többek<br />

között spanyolból ő fordította le Eamon y<br />

Cajal természettudományi munkáját (1927). Nagyobb<br />

önálló művei: A stomatologicti tanítás<br />

története <strong>Magyar</strong>országon (,1906); Útmutató a<br />

klinikai és laboratóriumi odontotechnikai munkákhoz<br />

(1908); Összegyűjtött apróbb dolgozatok<br />

(1908); Atlas der stomatologischen Brücken-und<br />

Begtdierungsarbeiten{l9Ő9); Die Lehre von den<br />

elementar en orthodontischen Bewegungen (1912);<br />

Möntqenologische Kontrolié der Dtagnostik und<br />

Therapie bei Kieferbrüchen (Szabó Józseffel,<br />

1916); Fogpótlásban (1923); Petőfi koponyája<br />

(1923); öral sepsis. Előadások az orvosi gyakorlatból<br />

(1923) ; Eine Systematik d. zahnarztlichen<br />

Brückenaroeiten (olaszul is 1923); A fogorvosi<br />

hídpótlások rendszere (1924).<br />

3. S. László, író és újságíró, szül. Nagyváradon<br />

1891. Három verseskötete jelent meg, legelismertebb<br />

a Végtelen Elet c. Kritikái és publicisztikai<br />

írásai megjelentek az Új Kelet c. kolozsvári<br />

napilapban és számos folyóiratban. 8z. 1.<br />

4- S. Odön,ÍTÓée, hírlapíró, szül. Érsekujvárott<br />

1864., megh. Budapesten 1903. Néhány évig a<br />

budapesti műegyetem hallgatója volt. 1888-ban<br />

Parisba költözött, s onnan társadalmi és politikai<br />

cikkeket küldött budapesti lapoknak. Cikkeket,<br />

monológokat és tárcákat is írt. Elmés és ötletes<br />

író volt. Monológjai: Párbajhös; Szervusz; A<br />

hosszú ruha. 1894-ben a kolozsvári Nemzeti Színházban<br />

került színre Bánffy Miklós gróffal írott<br />

Hipnotümus c. színműve. 1901-ben a budapesti<br />

Uránia Színház mutatta be Monté Carlo és a Bimera<br />

c. ismeretterjesztő munkáját. Novelláskötete<br />

: Józan szerelmesek. Halála után megjelent<br />

Gondolatok, ötletek c. aforizmáskönyve. 8z. G.<br />

Salamon és Markalf. A világirodalom<br />

egyik legnépszerűbb és legelterjedtebb tréfás népkönyve,<br />

mely 1577. jelent meg magyarul. Tárgya<br />

<strong>zsidó</strong> eredetre mutat. Salamon, a <strong>zsidó</strong>k bölcs<br />

királya vitázik, vetélkedik benne Markalffal, a<br />

ravasz paraszttal. A népkönyv célja : szembeállítani<br />

a bölcs ember tudását, tanultságát a természetes<br />

ész furfangjával. Salamon jellemvonásaiban<br />

a bibliai uralkodó tulajdonságai lelhetők<br />

fel: életbölcsesség, szerelem, fényűzés. A dialógusok<br />

telve vannak bibliai példabeszéddel, közmondásokkal.<br />

Ezeknek forrásai: Példabeszédek,<br />

Énekek-éneke, Kohólet. Megvan benne a salamoni<br />

ítélet ós tartalomszerűen az Ésesz Chájil,<br />

Salamon királynak asszonyt magasztaló híres<br />

költeménye is. zs. J»<br />

Salgó, 1. Ernő, kritikus, műfordító és orvos,<br />

szül. Jánosházán 1873. Az egyetemet Budapestenvégezte,<br />

ahol doktori oklevelet szerzett. Orvosi<br />

tanulmányokat folytatott Parisban és Berlinben<br />

is. Az Újságírók Kórház- és Szanatórium Egyesületének<br />

megalakulása óta orvosa. Még egyetemi<br />

hallgató volt, mikor első kritikai cikkeivel<br />

magára vonta az irodalmi körök figyelmét.<br />

Eleinte az Egyetértésnek volt irodalmi és színikritikusa<br />

és a Budapesti Szemlébe is dolgozott.<br />

Majd a Független <strong>Magyar</strong>ország, utóbb a Pesti<br />

Napló belső munkatársa volt. Jelenleg a <strong>Magyar</strong>ország<br />

színikritikusa. Számos irodalmi ós<br />

esztétikai tanulmánya jelent meg A Hét, Nyugat,<br />

Űj <strong>Magyar</strong> Szemle és a Jelenkor c. folyóiratokban.<br />

Színikritikái gazdag ismeretekről, európai<br />

szempontokról és erős logikáról tanúskodnak.<br />

Munkásságának legjavát gyűjtötte össze írók és<br />

színdarabok c. gondosan megválogatott kötetében<br />

(1916). Az eredetihez finoman alkalmazkodó<br />

dús stíluskészséggel fordította le Stendhal, Goncourtók,<br />

Flaubert, Francé, Renan, Freycinet,<br />

Lemaitre és Dickens műveit. 8z. G .<br />

2. S. Jakab, orvostanár, szül. Budapesten 1849<br />

aug. 16., megh. u.o. 1918 jún. 29. A bécsi egyetemen<br />

tanult. Bécsben orvosi diplomát nyert,<br />

azután Budapesten telepedett le. Előbb tanársegéd<br />

volt az egyetem ideggyógyászati klinikáján, majd<br />

magántanár és 1884-től kezdve haláláig a Lipótmezei<br />

áll. elmegyógyintézet igazgató-főorvosa<br />

is volt. Nagyszámú tanulmányai magyar és külföldi<br />

szakfolyóiratokban jelentek meg. Müvei:<br />

Reformbestreben in der Glassification der<br />

Psychosen (Stuttgart 1881); Cerebrale Grundzustande<br />

der Psychosen- (1881); Compendium<br />

der Psychiatrie (Wien 1888); Az elmekórtan<br />

tankönyve (1888 ós II. kiad. 1892); A szellemi<br />

élet higiéniája ; Az. idegességről (1907).<br />

Salusinszky Imre, szerkesztő, szül. Balázsfalván<br />

1883. A budapesti egyetemen jogot hallgatott,<br />

majd 1902. hírlapíró lett. Előbb a <strong>Magyar</strong><br />

Szó munkatársa, majd a Budapest politikai rovatvezetője,<br />

utóbb segédszerkesztője volt. 1910-ben<br />

Az Estnek segédszerkesztője lett, jelenleg pedig<br />

felelős szerkesztője. Kiváló érdemei vannak a<br />

budapesti újságíró-intézmények felvirágoztatása<br />

körül. A Budapesti Újságírók Egyesületének<br />

Betegpónztára 1918. elnökévé választotta meg.<br />

Ezt az intézményt, amely igen szerény keretek<br />

között működött, S. átszervezte az Újságírók


Samesz — 764 — Sándor<br />

Kórház- és Szanatórium Egyesületévé, amely<br />

azóta hasznos tevékenységet fejt ki. 1927-ben<br />

és 1928. többed magával újjáteremtette a <strong>Magyar</strong>országi<br />

Hírlapírók Nyugdíjintézetét, mely<br />

a világháborút követő gazdasági leromlás miatt<br />

már jóformán tönkrement. E hírlapírói jóléti intézmény<br />

vezérlő tanácsának tagja. Sz. G.<br />

Samesz (helyesebben: sammos), héber elnevezése<br />

a hitközség szolgájának, az úgynevezett<br />

<strong>zsidó</strong>-mesternek, aki egyebek közt a zsinagógabeli<br />

istentiszteletnél is segédkezik. Az egyházi<br />

rendtartásból kiinduló keresztények egyházának<br />

vagy sekrestyésnek szokták nevezni. Minthogy a<br />

középkorban csak vallásos és teológiai tudományokban<br />

jártas egyéneket neveztek ki erre a hivatalra,<br />

a S. abban az időben, mint a község megbízottja,<br />

illetve titkára is szerepelt. Ő állította ki<br />

a hitközség okiratait és ha nem héber nyelvűek<br />

voltak, a község nevében alá is írta azokat. Nagyobb<br />

községekben, mint pl. Budán, két vagy<br />

több ily községi szolga és megbízott volt alkalmazásban.<br />

A mai viszonyok között templombiztosi<br />

szolgálatot teljesít a S. és felügyel a rendre<br />

az istentiszteletek alatt. Az istentiszteletekhez<br />

előkészíti a szükséges kegyszereket és a Tóra elé<br />

hívottaknak átadja a szertartási előljáró megbízását.<br />

F. M.<br />

Sámuel, hamaragróf IV. Béla uralkodása<br />

alat Arra nézve nincsenek pontos történelmi bizonyítékok,<br />

hogy <strong>zsidó</strong> volt-e, vagy izmaelita,tény az,<br />

hogy megkeresztelkedett, mert csak így tarthatta<br />

meg magas hivatalát, amit az Aranybulla értelmében<br />

(1. Aranybulla), mint <strong>zsidó</strong>nak, vagy izmaelitának<br />

el kellett volna vesztenie. Később valószínűleg<br />

régebbi vallása miatt eretnekséggel megvádolták,<br />

úgy hogy egyházi büntetést szabtak ki<br />

rá, aminek azonban nem vetette alá magát. Az<br />

egyház ekkor átokkal sújtotta és mint az átoklevél<br />

mondja, továbbra is gyámolította és támogatta<br />

a hozzá hasonló álkeresztényeket. U.L.<br />

Sámuel Kornél, szobrász, szül. Szilágykövesden<br />

1883., elesett az uzsoki szorosban 1914. A háború<br />

előtt föltűnt szobrásznemzedék egyik legtehetségesebb<br />

tagja volt, aki tiszta plasztikai formákatjuttatott<br />

kifejezésre, finom ritmusú aktjaiban.<br />

Művészi tanulmányait az iparművészeti isko­<br />

lában kezdte, majd Münchenben folytatta. Először<br />

az 1909-iki kiállításon állított ki a Műcsarnokban<br />

esy női aktot és ezzel a Harkányi-díjat nyerte el.<br />

Menekülő c. fórfiaktja és Szeretet c. márványdombormüve<br />

a Szépmüv. Múzeumban van. Legkiválóbb<br />

alkotása Dávid nemes egyszerűségű<br />

férflaktja és Dózsa szobrának vázlata. F B.<br />

Sámuel Könyve, a Biblia Első próféták c.<br />

történeti könyv-gyüjteményóben a harmadik helyen<br />

áll és egyenes folytatása a Bírák könyvének<br />

; az utolsó bíróról: Sámuelről (1. o.) szól.<br />

Eredetileg egy könyv volt, de nagy terjedelme<br />

miatt kettőre osztották. Héber neve Széfer Semuel.<br />

Latinul ós görögül a Királyok két könyvével<br />

együtt jelzik őket is Királykönyveknek. Ebben<br />

az elrendezésben tehát Sámuel két könyve<br />

a Királyok első ós második könyve, a hébor Királyok<br />

két könyve pedig a Királyok (görögül<br />

Bazüejon, latinul Liber regum) harmadik és negyedik<br />

könyve gyanánt szerepel. Károli magyar<br />

Bibliája nem számol a történeti összefüggéssel<br />

és Rúth könyvét illeszti be a Lírák Könyve és<br />

Sámuel Könyve közé. S. könyve Sámuelről, az<br />

utolsó bíróról, továbbá az első királyokról Saulról<br />

és Dávidról szól. Több mint egy évszázadot ölel fel<br />

a két könyv, amely pragmatikusan adja elő e kor<br />

eseményeit ós sokszor forrásokra támaszkodik,<br />

(így megemlíti forrásául Széfer hajósór II. Sám.<br />

1 f. 18). A könyv egyes részei a liturgiában bizonyos<br />

hetiszakaszok prófétai olvasmányául s tolgálnak.<br />

Szerzője még a megosztott birodalmat<br />

ismerteti. F. D.<br />

Sámuel próféta, Elkana és Channa gyermeke,<br />

anyja fogadalmából názirnak és papi életre<br />

nevelkedik a silohi Szentélyben, Eli papsága<br />

alatt, de ennek fiait, kik visszaélnek a papsággal,<br />

éppen Sámuel ítéli el tisztségük elvesztésére.<br />

Sámuel is szövetséget köttet a néppel az Egyisten<br />

tiszteletére és így ő mint bíró, pap és próféta fejt<br />

ki tevékenységet. Prófétai kört is alapít (I.<br />

Sám. 10. 5). Fiai azonban nem az ő szellemében<br />

éltek, ezért a törzsek kívánságára beleegyezett<br />

ezek mellőzésébe ós a követelt királyválasztásba<br />

is, de csak azért, hogy a népet megnyugtassa<br />

Ömaga nem bízottá királyság intézményében ós<br />

meg is mondta, hogy ember nem gyakorolhatja<br />

Isten uralmát, a király csak képviselője lehet Istennek,<br />

de sok rossz hajlam rabul ejtheti. A nép<br />

nem engedett és királyt követelt. A jelentéktelen<br />

Benjaminiták egyik jelentéktelen sarjára: Saulra<br />

esett a választás. Ez csakhamar igazolta a próféta<br />

aggodalmait és nem hajlott a próféta figyelmeztetéseire,<br />

sőt ellenük cselekedett. Sámuel<br />

ezért megrótta és háza bukásával büntette meg.<br />

Sámuel minden helyzetben a nép atyjaként viselkedik.<br />

Bár nem helyesli a királyságot, mégis<br />

lemond a bíróságról és fiai tisztségéről is. Legszebb<br />

vonása a szelíd megbocsátás. Mikor Saul<br />

vétségbe esik, megsiratja, mintha a gyermekét<br />

siratná (Kir. I. 15. 35). F. M.<br />

Sándor, 1. Mihály*, hírlapíró, szül. Budapesten<br />

1874 júl. 9., megh. u. o. 1928. márc. 22.<br />

1902-ben a <strong>Magyar</strong> Szó, azután a Budapesti<br />

Napló, majd a Pester Lloyd sportrovatának vezetője<br />

és politikai cikkírója. Nagy szerepet játszott<br />

az újságírói közéletben is; az Újságírók<br />

Szanatórium Egyesületének alelnöke, a <strong>Magyar</strong>országi<br />

Hírlapírók Nyugdíjintézete felügyelő-bizottságának<br />

elnöke volt.<br />

2. S. Móric, festő, megh. Budapesten 1924. Az<br />

iparművészeti iskolában kezdte tanulmányait,<br />

azután a müncheni akadémián tanult. Tájképeket<br />

ós figurális képeket (Nő árnyékban. Férfi gordonkával)<br />

festett. A Műcsarnok 1919. tárlatán<br />

állított ki először (Váratlan vendég, Önarckép).<br />

3. S. Pál, közgazdász és politikus, szül. Hódmezővásárhelyen<br />

1860 ápr. 17. Tanulmányait<br />

Drezdában ós Budapesten végezte, majd a kereskedelmi<br />

pályára lépve, atyja kiterjedt gabonaüzletét<br />

fejlesztette tovább. A közéletben a század<br />

elején tűnt fel, amidőn 1901. a főváros V.<br />

kerülete országgyűlési képviselővé választotta.<br />

Ettől az időtől kezdve minden ülésszakon őt választották<br />

be újra a parlamentbe, melynek ma<br />

Apponyi gróf után ő a legrégibb tagja. 1902-ben<br />

Sopronban, majd 1903. a fővárosban tartott ke-


Sándorfl — 765 — Sárbogárd<br />

reskedelmi kongresszuson megvetette az Országos<br />

<strong>Magyar</strong> Kereskedelmi Egyesülés alapját s<br />

röviddel utána annak elnöke lett. A főváros politikai<br />

életében is tevékeny részt vett hosszabb<br />

ideig. 1912-ben a Közúti Vasutak vezérigazgatója,<br />

később még több más, jelentékeny iparvállalat<br />

igazgatója lett. A közéletben liberális meggyőződósét<br />

követte és kívül tudott maradni a<br />

pártkereteken, emellett ritka energiával, következetességgel<br />

és nagymértékű szaktud/issal haladt<br />

a liberális politika útján. A forradalmak alatt<br />

félrevonult, de az 1920-iki nemzetgyűlésen és az<br />

azt követő országgyűléseken vállalta a harcot a<br />

í eakció ellen. Férfias bátorsága és tárgyilagossága<br />

ellenfelei tiszteletét is kivívták. A gazdaságpolitikai<br />

problémákat alapos szaktudással bírálta<br />

és a szanálással kapcsolatos tévedések hatásos<br />

kritikája körül is ő végezte a legsúlyosabb munkát.<br />

Parlamenti felszólalásaival, amelyekkel súlyos<br />

időkben az antiszemita támadások elhárítására<br />

törekedett a magyar <strong>zsidó</strong>ság elismerését<br />

vívta ki. 1927-ben földkörüli nagy utazást tett s<br />

tapasztalatairól a Pester Lloyd hasábjain számolt<br />

be. . 8. R.<br />

Nímdoríi Kamill*, jogi író és kir. táblai bíró,<br />

szül. Veszprémben 1880. A budapesti egyetemen<br />

tanult és 1905. ügyvédi oklevelet szerzett. 1913.<br />

bírói pályára lépett és rövid idő alatt táblai bíró<br />

lett. 1918-ban berendelték az igazságügyminisztériumtörvényelőkészítőosztályába.<br />

Specialistája<br />

a közlekedési jognak, amelyet elő is ad a budapesti<br />

egyetem közgazdaságtudományi karán. Önálló<br />

jogi művei: A magyar vasúti jog döntvénytára;<br />

A munkaügyi bíráskodás ; Á világháborúban<br />

eltűntek holtnaknyilvánítására vonatkozó<br />

szabályok ; Szovjetkövetelések és szovjettartozások<br />

; A légi közlekedés magyar jogszabályai.<br />

Sanliedrin, 1. Szanhedrin.<br />

Saphir, 1. Adolf*, angol protestáns egyházi<br />

író, szül. Pesten 1831 szept. 26., megh. Londonban<br />

1891 ápr. 3. Pesten tanult Talmudot, de már 1843.<br />

családjával együtt megkeresztelte egy itt működő<br />

skót misszió. Ó volt az itt működő skót misszió<br />

első kitérítettje s később ő maga is annak szolgálatában<br />

állott 8 egész életén át a <strong>zsidó</strong>k térítése<br />

körül buzgólkodott. 1844-től kezdve S. Berlinben,<br />

Glasgowban és Edinburgban tanult, majd Hamburgban<br />

misszionáriusnak lépett fel, miutáD ő<br />

maga is protestáns lelkész lett s 1861. kezdve<br />

több londoni presbiteriánus egyházközségben működött.<br />

Nagyszámú műveiben a régi protestáns<br />

írók egyházi álláspontját fogadja el. Pontosabb<br />

művei: Diaries of Philip]) Saphir by his brother;<br />

Ghrist and the Scriptures, (magyarra ford.<br />

György Vilmos Krisztus es az írás címen); Lectures<br />

on the Lords Prayer; Christ crucified •<br />

Christand the Church: The hűiden life Our lifeday<br />

; r pie compassion of Jesus ; Mariin Luther.<br />

2. S. Moritz Gottlieb*, humorista, szül. Lovasberényben<br />

1795 febr. 8., megh. Badenben 1858<br />

szept. 5. Tízéves korában Prágába ment Talmudot<br />

tanulni, de a német irodalom jobban érdekelte<br />

es 1814. Pestre jött. Itt tanult meg franciául<br />

angolul és olaszul. Ekkor írta meg Der falsche<br />

Kaschtau c. bohózatát. Ezt a maró gúnnyal és<br />

igen drasztikus zsargon nyelven írt, de elveszett­<br />

nek hitt munkát nyolcvan évi lappangás után Ben<br />

Bliezer (Mandl Bernát) fedezte fel és publikálta a<br />

M. Zs. Szemle 1900. évfolyamában. Ugyancsak<br />

elveszett Die falsche Gatalini c. másik pasquillusa<br />

is, de ez még nem került elő. Első nemet<br />

nyelven irt műve: Papüloten,Pesten jelent meg<br />

1821. Ennek sikere után Bécsbe, majd pár év<br />

múlva Berlinbe költözött, ahol kiadta a Berliner<br />

Schnellpost für Literatur, Theater und Geselligkeit<br />

c. folyóiratot és a Berliner Couriert, melyekkel<br />

sok barátot, de sok ellenséget is szerzett.<br />

Ekkor már jelentékeny egyéniség volt és ellenségei<br />

hevesen megtámadták a Saphir in Berlin<br />

c. pamflettjükben. Válaszul megírta Der getótete<br />

aber dennoch lebende Saphir c. elleniratát, mely<br />

három kiadást ért meg. 1829-ben Münchenbe költözött,<br />

ahol a Bazár für München folyóiratot és<br />

a Deutsche Horizontot szerkesztette. Minthogy a<br />

színházakat élesen támadta, a közhangulat ellene<br />

fordult és a várható zaklatások elől Parisba költözött.<br />

De a király utasítására nemsokára visszahívták<br />

MüDchenbe és kárpótlásul az elszenvedett<br />

sérelmekért a kir. színház intendaturájának tanácsosa<br />

címet kapta. Ezután a Bayerische Beobachtert<br />

szerkesztette. 1835-ben ismét Bécsbe ment<br />

s kiadta a Tbeaterzeitungot ós a Der Humorist c.<br />

lapot. Ismertebb munkái: Conditorei des Jocus<br />

(1825); Gesammelte Schriften (4 rész. 1830);<br />

Neueste Schriften (3 k. 1830); Humoristische<br />

T>amenbiblioihek (6 k. 1831—41); Humoristische<br />

A&en ele (.1832); Humoristische Glasperlen{l833);<br />

Dumme Briefe (2 k. 1834)* Karnevals- und<br />

Markenalmanach (1834); Das fliegende Album<br />

für Scherz, Humor und lebensfrohe Laune [2 k.<br />

5. kiad. 1875). Összegyűjtött művei 12 kötetben<br />

1884. Brünnben, 26 kötetben u. o. 1890. jelentek<br />

meg. s. E.<br />

3. S. Zsigmond, újságíró, szül. 1806., megh.<br />

Pesten 1866 okt. 17. Szerkesztette a Pesther<br />

Tageblattot 1839-45-ig, amelybe nagybátyja,<br />

S. Móritz (1. o.) is dolgozott. Zsidó tárgyú novellákat<br />

is közölt lapjában. Azonkívül szerkesztette<br />

a Pesther Sonntagszeitungot is. Mayláth gróffal<br />

együtt adta ki az Jris c. költé&zeti évkönyvet<br />

1840—41-ben.<br />

Sarbó Arthur* (szepesváraljai) orvostanár,<br />

szül. Budapesten 1867 márc. 10. Tanulmányait a<br />

budapesti, berlini, párisi és londoni egyetemeken<br />

és klinikákon végezte. 1896-ban az ideggyógyászat<br />

magántanára lett a budapesti egyetemen,<br />

egyszersmind a Szt.-István-kórház főorvosa. Jelentékenyebb<br />

művei: Népszerű útmutatás a beszédhibák<br />

felismerésére és elhárítására (1901);<br />

Achillessehnenreflex undseine klinische Bedeutung<br />

(1.903); Az epylepsia kor- és gyógytanának<br />

jelen állása (1904); A beszéd összes vonatkozásaiban,<br />

különös tekintettel a gyermekkorra<br />

(1906); Útmutató a balesetek körüli orvosi eljárásokban<br />

(1908); Háborús közleményekéin—<br />

1917); Zur Pathologie und Therapie der Kriegsnervenschiidigungen<br />

(1917); Syphilis és idegrendszer<br />

(1921); Jjber Hyptokinesis und rubrale<br />

Ataxie (1922); TJber Zisternenpunktion (1926).<br />

Sárbogárd, nagyk. Fejér vm. 6,518 lak. A<br />

z=idó hitközség keletkezésének ideje ismeretlen,<br />

de minden jel arra vatt, hogy egyike <strong>Magyar</strong>


Sárga folt — 766 — Sárospatak<br />

ország régi hitközségeinek. Annyi bizonyos, hogy<br />

a XVIII. sz.-ban már élénk hitközségi élet folyt<br />

S.-on. 1799-ben épült a hitközség saját telkén az<br />

első, máig is fennálló templom. Természetesen<br />

az akkori igényeknek megfelelően az csak lakóházBzerű<br />

épület volt, úgy hogy később szükségessé<br />

vált egy új templom építése. A régi Chevra<br />

könyvek arról tanúskodnak, hogy 1770. a Chevra<br />

Kadisa már működöti,. A múltról leginkább a<br />

temetőben találunk dokumentumokat. Egy 1788.<br />

sírkő felírásából megtudjuk, hogy ott pihen Bisehitz<br />

Salamon Prágából menekült rabbi, aki<br />

híres taltnudtudÓ8 és kabbalista volt. Valószínű,<br />

hogy 6 volt a hitközség első rabbija. A különböző<br />

időbeli sírkövekből láthatjuk az átmenetet a Talmud<br />

és Tóra búvárkodásában elzárkózott régi<br />

<strong>zsidó</strong> élettől — a német felvilágosodáson keresztül<br />

— a magyar asszimilációig. Amíg a régibb<br />

sírkövek klasszikus héberségükkel mutatják,<br />

hogy milyen jártassággal bírtak az akkori <strong>zsidó</strong>k<br />

a héber tudományban, addig a XVIII. sz. végén és<br />

a XIX. sz..el éjén már nagyrészt gótikus betűkkel<br />

németül vannak a családnevek bevésve. Később<br />

a német betű tért hódított és a héber felírás csak<br />

a sírkő hátlapjára került. Az 50-es években nagy<br />

kultúrharcok dúltak a hitközségben. A magyarosodás<br />

korszaka kezdődött és a német nyelv mindinkább<br />

háttérbe szorult. Ezek a harcok, amelyek<br />

a magyar nyelv teljes győzelmével végződtek,<br />

visszatükröződnek az akkori sírköveken. A<br />

XVIII. sz. második felében már alig találunk<br />

német felírású sírköveket. 1865-ben megalapították<br />

az elemi iskolát s itt kezdettől fogva<br />

magyar nyelven tanítottak. 1876-ban létesült a<br />

Nőegylet, amely Brenner Mártonná és Goldner<br />

Mórné vezetése alatt igen hasznos tevékenységet<br />

fejt ki, a később alakult Bikkur Cholim- és Krajcár<br />

Egylettel karöltve. 1879-ben épült fel a mai<br />

templom Frank Izsák támogatásával. A későbbi<br />

rabbik nagy jesivát létesítettek, amelyből több<br />

hír neves rabbi került ki, pl.: Krausz (Debrecen),<br />

Steiner (Újlak), Austerlitz (Eperjes), Abelesz<br />

(Wien). Rosentbal (Boroszló) és Josua Starnpfer<br />

(Palesztina). A hitközség orthodox alapon áll.<br />

Lélekszáma 458, családszám 132, adófizető tag<br />

122. Foglalkozásuk: 66 kereskedő, 26 iparos,<br />

10 magánzó, 7 köztisztviselő, 5 gazdálkodó, 6<br />

magántisztviselő, 4 orvos, 2 tanító, 1 ügyvéd,<br />

1 más szabadpályán, 1 vállalkozó, 1 munkás és<br />

1 egyéb. 5 közadakozásból él. Évi költségvetése<br />

12,000 pengő. Anyakönyvi területéhez tartoznak :<br />

Hereegfalva, Kálóz, Nagylók, Sárkeresztúr, Sárszentágota,<br />

Sárosd, Szolgaegyháza, Szilfamajor.<br />

Az iskola, amelynek keretén belül Talmud-Tóra<br />

is működik, Katz Vilmos vezetése alatt áll. Mai<br />

vezetősége: Abrahamsohn Ármin főrabbi, Goldner<br />

Mór elnök, Ehrlich Dezső, alelnök, Brenner<br />

Márton pénztárnok, Balázs Ármin isk. elnök,<br />

Strausz Ignátz Chevra elnök, Spitzer Jakab és<br />

Fischer Henrik templomgondnokok, Braun Dávid<br />

és Hirscb Gyula tanácsnokok, Katz Vilmos titkár.<br />

Sárga folt, 1. Zsidójel.<br />

Sarkadi, 1. Aladár, színművész, szül. Budapesten<br />

1874. Középiskolái elvégzése után színésznek<br />

ment, előbb vándortársulatoknál, később nagyobb<br />

vidéki színházaknál működött. Pestre fel-1<br />

kerülve, komikus szerepekben figyelemreméltó<br />

sikereket aratott, úgy hogy Bécsbe hívták, ahol<br />

a Roland Bühnót egy évig vezette ós kedvelt művésze<br />

lett az osztrák fővárosnak. Később a Vígszínház<br />

tagja lett.<br />

2. S. Emil, festő, szül. Bécsben 1881., megh.<br />

1908. Az iparrajz iskolában, majd a bécsi akadémián,<br />

utána pedig a mintarajzískolán tanult.<br />

Münchenben és Parisban is dolgozott. Főleg dekoratív<br />

rajzokat, plakátokat, könyvillusztrációkat,<br />

könyveimlapokat készített. F. B.<br />

3. S. Leó, író és festő, szül. Budapesten 1884.<br />

Eredménytelen itthoni kísérletek után fiatal korában<br />

külföldre került. Londonban négy angol színdarabja<br />

jelent meg. Sikerei közben hirtelenül áttért<br />

a pikturára 44 éves korában és New-Yorkba<br />

költözött, ahol Pogány Willyvel (1. o.) együtt rendezett<br />

képkiállítása általános feltűnést keltett.<br />

Jelenleg is New-Yorkban él. P. B.<br />

Sárközi György*, költő, szül. 1899. Vörösmarty<br />

és Babits Hagyományaiba kapcsolódó s<br />

mégis egyéni verseiben az erkölcsi tisztaságra törekvő<br />

ember szólal meg. Újabb verseiben ( Váltott<br />

lélekkel) a kétség fájdalmai is hangot nyernek.<br />

Sármai József*, ügyvéd, huszárezredes és<br />

író, szül. Kecskeméten 1862 febr. 27., megh. Budapesten.<br />

A budapesti egyetemen végezte a jogi<br />

fakultást. A doktorátus ós ügyvédi diploma megszerzése<br />

után nagyobb utazásokat tett a Balkánon,<br />

Egyiptomban és Palesztinában és érdekes<br />

tárcákban írta meg élményeit. 1891-94. az Élet c.<br />

folyóiratot szerkesztette. Emellett más szépirodalmi<br />

folyóiratokban és szaklapokban is dolgozott<br />

8 a külföldi jogéletről írt tapasztalatai az<br />

Ügyvédek Lapjában és a Jogtudományi Közlönyben<br />

jelentek meg. 1895-ben a lovastiszti tanfolyamban<br />

az orosz nyelv tanára lett. Később ezredesi<br />

rangot ért el.<br />

Sárospatak, nagyk., régi Rákóczi-város<br />

Zemplén vm. 10,408 magyar lak. (1920). A <strong>zsidó</strong><br />

hitközség (orthodox) 265 családban 1200 lelket<br />

számlál 195 adófizetővel. Köztük 90 kereskedő,<br />

17 iparos, 2 vállalkozó, 6 gazdálkodó, 4 tanító,<br />

5 magántisztviselő, 3 orvos, 4 ügyvéd, a többi<br />

más foglalkozásokban. Anyakönyvi területéhez<br />

tartoznak Bodroghalász, Makkoshotyka, Végardó,<br />

Károlyfalva, Hercegkút. Évi költségvetése<br />

30,000 P. Filantropikus és szociális célokra évi<br />

9000 P-t fordít. A hitközség alapításáról nincsenek<br />

megbízható adatok, de bizonyos, hogy 1780.<br />

volt már itt <strong>zsidó</strong> hitközség. Első rabbiját sem<br />

ismerjük ós csak feltevés, hogy az Szinyover Hirs<br />

lehetett, akinek születési és halálozási évét szintén<br />

nem tudjuk. A hitélet már az első évtizedekben<br />

is megfelelő intézményekre támaszkodott. A<br />

Chevra Kadisa hébernyelvű alapszabályai 140<br />

éves múltról tesznek bizonyságot ós a temetőben<br />

levő régi sírkövek másfél évszázadot meghaladó<br />

hitközségi szervezettségről. Szentóletú és nagytudós<br />

rabbik nemzedókről-nemzedókre hagyták<br />

az ősi tradíciókhoz való ragaszkodást. A hitéletnek<br />

azt a szigorúan orthodox bázisát, amelyen<br />

a hitközség ma is áll, Sehattin Simon (1837—64),<br />

Beiron Jesajo (1864-65) és Ehrenfeld Jesajo<br />

rabbik építették ki. Ezeknek nyomában halad<br />

a jelenlegi főrabbi, Fischer Fülöp is. A kul-


Sárvár — 767 — Sas<br />

túra és a hitélet egyforma ápolást is talált. A<br />

kultúra számára építették 1885. a magyarnyelvű<br />

oktatásra berendezett elemi népiskolát, amely ma<br />

is fennáll és 125 tanulót nevel hazafias szellemben.<br />

Van ezenkívül jesivája és Talmudtórája is.<br />

A jesivát valamelyik régi rabbi alapította és 25<br />

hallgatót részesít talmudikus oktatásban. Mai<br />

vezetője Schwarz Lázár rabbihelyettes. A hallgatók<br />

ellátásáról a hitközség tagjai gondoskodnak.<br />

Szélesebb keretek között mozog a Talmud Tóra,<br />

amelynek körülbelül 50 növendéke van. Ezt az<br />

intézményt nagyrószben a tandijakból tartják<br />

fenn, de a hitközség is szubvencionálja és ez adja<br />

a helyiséget, fűtést s világítást is. A gyermeknevelés<br />

ügyét minden időben magánosok is támogatták.<br />

Goldblatt Farkas az iskola céljaira épületből<br />

és bankrészvényekből álló alapítványt létesített,<br />

amely mai értékben kürülbelül 40,000 P-nek<br />

felel meg. Érdemes tevékenységre tekinthet viszsza<br />

a Nőegylet is, amely 50 évvel ezelőtt létesült.<br />

Belső egyenetlenségek sohasem zavarták meg a<br />

hitközség nyugalmas fejlődését. Még a chászidok<br />

térnyerése sem feszítette szét a hitközség egységes<br />

keretét, bárha azok istentiszteleteik számára<br />

külön Bész hamidrast építettek, de anélkül, hogy<br />

kiváltak volna az anyahitközségből, amely régi<br />

templomában végzi istentiszteleteit. A magyarok<br />

és <strong>zsidó</strong>k békés egyetértésben élnek egymás mellett<br />

és régi tradíció közöttük a jóban, rosszban<br />

való osztozkodás. így volt már 1848., mikor históriai<br />

emlékezés szerint a város prédára vetését<br />

a <strong>zsidó</strong>k hárították el. Ez akkor történt, mikor<br />

az orosz hadsereg vonult át a városon és a református<br />

kollégium elkeseredett diáksága köveket<br />

dobált rá a kollégium ablakaiból. Az oroszok megálltak<br />

és ágyúikat lövésre készen a községre irányították.<br />

Erre a hitközség vénei az idegen hadsereg<br />

főparancsnoka elé vonultak. A szájhagyomány<br />

nekik tulajdonítja, hogy a parancsnok<br />

visszavonta veszedelmes rendelkezéseit és ellenségeskedés<br />

nélkül vonult ki a városból. A világháborúban<br />

hozott vóráldozatokról 14 hősi halottja<br />

tanúskodik. A hitközség és intézményei élén állnak<br />

: Fischer Fülöp főrabbi; Schwarz Lázár alrabbi;<br />

Knopfler Izsó terménynagykereskedő, elnök<br />

; Pollák Móric bőrkereskedő, gondnok ; Gottesmann<br />

Zsigmond kereskedő, pénztáros; Landau<br />

Ferenc kereskedő, ellenőr; Goldblatt Mór bankigazgató,<br />

Princz Dávid malomtulajdonos, Moskovics<br />

Artúr ügyvéd, Deutsch Dávid nagybérlő,<br />

ifj. DanczigerDávid téglagyáros, TrattnerMárton<br />

szőlőbirtokos, Schreiber Sándor kereskedő, Buchhalter<br />

Vilmos jegyző. A Chevra Kadisa elnöke<br />

Sonnenfeld Henrik, a Nőegyleté Schreiber Sándorné<br />

és Blumberger Miksáné. Az Iskola tantestülete<br />

: Szegő Lipót igazgató, Kovácsnó Weisz<br />

Anna, Siehermann József és Friedlander Vilmos<br />

tanítók.<br />

Sárvár, nagyk. Vas vm. 9951 lak. A S.-i anyahitközség,<br />

amely ma orthodox alapon működik,<br />

Ío05. alakult, amikor — mint a jegyzőkönyvek<br />

tanúsítják — 28 tagot számlált. Alapítói Linger<br />

öimon ós Józsua, Schnabel Sámuel, Boskovits<br />

özirncha ós Schwarc Pinkász Léb kereskedők voltak.<br />

Első templomát a hitközség a bajor királyi<br />

uradalomtól bérelte, a második ugyancsak bérelt<br />

temploma az anyahitközségből kivált kongreszszusi<br />

hitközség tulajdonába ment át. Az új templom<br />

1882. a tagok önkéntes adakozásából épült.<br />

Ötosztályos elemi népiskolát 1850. alapított a hitközség,<br />

mely később Talmud Tórát is létesített.<br />

Van a hitközségnek még Chevra Kadisája, egy<br />

Nér Tomid egylete, Nőegyleté (elnöknője Sulcbeck<br />

Henrikné), Leányegylete, melyet Fischer<br />

ígnácné és Hajdú Miklósné vezetnek ós egy<br />

Malbis Arumim egyesülete, melynek Schnabl<br />

Zsigmond az elnöke. A hitközség tagjai közül<br />

Schiller Béla gazdálkodik 1000-holdas birtokon.<br />

A hitközség évi költségvetése 32,000 P, melynek<br />

egy részét szociális és füantropikus célokra fordítja.<br />

A hitközség anyakönyvi területéhez huszonegy<br />

község tartozik. Lélekszáma 568, családok<br />

száma 142, adót 142-en fizetnek. Foglalkozás<br />

szerint: 2 nagykereskedő, 7 gazdálkodó, 78 kereskedő,<br />

1 köztisztviselő, 5 magántisztviselő,<br />

6 iparos, 3 magánzó és 40 egyéb. A hitközség mai<br />

vezetősége: Fischer Menachem főrabbi, Schnabl<br />

Zsigmond elnök, Schwarc Mór alelnök, Löwinger<br />

Ignác ellenőr, Friebert Lajospénztáros, Löwinger<br />

Adolf és. Berger Antal gondnokok, Winkler<br />

Pinkász főkántor ós Kupfer Izsák jegyző. A kongresszusi<br />

hitközség 1880. alakult. Az alapítók<br />

Schnabel Manó, Schulbeck Sámuel, Guttmann<br />

Mór, Deutsch József és Schnabel Adolf voltak.<br />

Az első rabbi Mose Leib Breiner volt. Chevra<br />

Kadisát és elemi iskolát létesítettek. Utóbbi 1923.<br />

a tanulók csekély száma és az államsegély megvonása<br />

miatt kénytelen volt működésót beszüntetni.<br />

1922-ben templomot építettek br. hatvani<br />

Hatvány Béla támogatásával. A világháborúban<br />

26-an vettek részt. A hitközség kongresszusi jellegű<br />

és a VIII. községkerülethez tartozik. Lélekszáma<br />

190, családok száma 64, adófizető tag 70.<br />

Foglalkozásuk: 23 magántisztviselő, 13 kereskedő,<br />

7 iparos, 3 nagyiparos, 3 orvos, 3 ügyvéd,<br />

3 magánzó, 1 mérnök, 1 köztisztviselő, 1 munkás<br />

és 1 nyugdíjas. 1 munkanélküli és 1 közadakozásból<br />

él. A hitközség évi költségvetése 7000 P, amiből<br />

1000 P filantropikus és szociális célokat szolgál.<br />

Nagyobb üzemek br. hatvani Hatvány Béla<br />

vasmegyei cukorgyára (1000 munkás és 30 tisztviselő),<br />

Krausz József téglagyára, sajt- és vajgyára<br />

(50 m., 5 tv.). A hitközség mai vezetősége:<br />

Eibenschütz Emil elnök, Deutsch Jenő alelnök,<br />

Winkler Jakab ós Grünhut Simon templomgondnokok,<br />

Weltner Jenő pénztárnok ós Mayer Jakab<br />

ellenőr.<br />

Sas, 1. Irén, írónő, szül. Budapesten 1901 dec.<br />

17. Különböző napilapokba ós felekezeti lapokba<br />

ír cikkeket és novellákat. 1928 óta az Országos<br />

Egyetértés segédszerkesztője Megjelent könyvei:<br />

Furcsa kaland; Híres <strong>zsidó</strong>asszonyok; Vázsonyi<br />

Vilmosról : Kol Nidre (ifjúsági regény). Lefordította<br />

még Heine: A bacharachi rabbi c. munkáját.<br />

2. S. László, író és újságíró, szül. Budapesten<br />

1890. Pályáját a Világnál kezdte, amelynek tíz<br />

éven keresztül volt a munkatársa. A kommün<br />

alatt Svájcban, majd Ausztriában és Németországban<br />

élt, ahol német lapoknak dolgozott és<br />

több. egyfelvonásosa került színre. Utóbb Kolozsváron<br />

volt újságíró és irodalmi vezetője a Kadima


Sasvár — 7<br />

könyvkiadó vállalatnak. Zsidótárgyú regénye:<br />

Isten lábánfii Lefordította S. J. Agnon héber író<br />

regényét: Es a meggörbedt kiegyenesedik. Társszerzője<br />

a JKek sugár c. fantasztikus regénynek,<br />

amely Stuttgartban németül is megjelent.<br />

3. S. Náci, zeneszerző, Ányos Laci (1. o.) fivére,<br />

szül. Budapesten 1875 márc. 29., megh. u. o. 1926<br />

ószón. Népszerű dalszerző volt, akinek dalait<br />

mindenütt ismerték és játszották az országban.<br />

Háromszáznál több dalkompoziciót írt. S. élete<br />

végén megvakult. K. K.<br />

Sasvár (Sastín, ném. Schossberg, Cs.-Szl.)<br />

Nyitra vm. A régi bécsi <strong>zsidó</strong> temetőnek egyik sírköve<br />

szerint (v. ö. Wachstein, «"Wiener Inschriften»<br />

1.518) S.-onmár a XVII. ez. első felében is laktak<br />

<strong>zsidó</strong>k. Az 1736. évi konskripció 41 családot<br />

számlált össze. Köztük volt 8 kereskedő, 3 bor-,<br />

sör- ós pálinkamórő, 3 házaló, 4 szabó, 3 szalagszövő,<br />

1 harisnyakötő, 1 timár, 1 chirurgus, kántor,<br />

basszista, templomszolga, liberer és 8 szegény.<br />

Rabbit is említ egy másik oklevél 1746-ból,<br />

még pedig Lebl Jakabot. Zsidó bíró volt ekkor<br />

Mózes Adamus. A földes- és védúrnak fizettek<br />

évenkirit 400 frt-ot; ezenkívül mindenki saját<br />

uradalmi telken épült háza után évenkint 8 forintot.<br />

1746-ig a község <strong>zsidó</strong>sága jelentékenyen<br />

szaporodott. Ez évben már 51 család lakott itt.<br />

1754-ben tartott összeírás csak 39 családot mutatott<br />

ki; mint hitközségi judex Mandl Mózes<br />

szerepel a listán. Götzl Jakab és Hirschl Izsák az<br />

uradalomtól bérbe vett szeszfőzdéért évenkint<br />

1550 frt-ot fizetett bérösszegként. A S.-i domÍDÍuin<br />

császári birtokba kerülvén, a község<br />

ismét fejlődni kezdett. 1795-ben megint 47 <strong>zsidó</strong><br />

családot számláltak ott és 1848., Fényes Elek<br />

szerint, 439 nagyobbára jómódú <strong>zsidó</strong> lakott<br />

S.-on. Ez időben híres volt a S.-i <strong>zsidó</strong> zenekar,<br />

melyet lakodalmi és báli mulatságokra messze<br />

vidékekre is elhívtak. Rabbik voltak: 1746. Lebl<br />

Jakab, 1752. Hirsl, József 1774. Salamon Mózes,<br />

1786. Benedikt Márkusz, a később oly nagyhírű<br />

R. Benét Mordche, morvaországi főrabbi, 1795.<br />

Böhm Gábriel. 1840 körül Bróde Nátán, 1882.<br />

Engel Mózes Lipót. M. B<br />

Sasvári Ármin, hírlapíró, szül. Tormáson<br />

1853., megh. Budapesten 1924. Eleinte vidéki<br />

lapoknál dolgozott, majd 1872 - 1880-ig a Pesti<br />

Napló munkatársa volt és sok francia, angol és<br />

orosz regényt fordított magyarra. 1880—1883-ig<br />

Parisban élt, ahol szintén újságírással foglalkozott.<br />

1886—1898-ig a Revue d'Orient et de Hongrie<br />

c. francia n\elvű politikai lapot szerkesztette<br />

és több francianyelvü könyvben ismertette<br />

a magyarországi gazdasági és közművelődési<br />

viszonyokat. 1890-ben a <strong>Magyar</strong> Kereskedelmi<br />

Múzeum osztályvezetője, 1907. aligazgatója, 1923.<br />

pedig címzetes igazgatója lett. Ö szerkesztette<br />

és részben írta a Kereskedelmi Múzeum magyar<br />

és idegennyelvű szakkiadványait is. Önálló<br />

könyve: Bakalevelek a boszniai hadjáratbői<br />

(1878). 8z. o.<br />

Sátoraljaújhely, rend. tan. város, Zemplén<br />

vm.^1,162 lak. Ahitközség eredete a XVIII. sz.-ba<br />

nyúlik vissza. Zemplén vm. levéltárában vannak<br />

okmányok arról, hogy Rákóczi seregében <strong>zsidó</strong>k<br />

is szolgáltak, más okmányok pedig Rákóczi<br />

Sátoraljaújhely<br />

tisztjei s egyes <strong>zsidó</strong>k közötti elszámolásokról<br />

szólnak, ami azt bizonyítja, hogy az akkori Újhely<br />

községben már laktak <strong>zsidó</strong>k. Testületté<br />

tömörülésükről az első adat 1771-ből való, amikor<br />

is egy Naftali Hirsch nevű rabbi, aki a községen<br />

átutazott megvetette alapját a Chevra<br />

Kadisának. Valószínű, hogy a hitközség is ezidőtájt<br />

alakult meg. Első elöljárói Kurlánder<br />

Mihály, Engel Ábrahám, Rapaport, Hartstein<br />

Pinkász (isGrünf eld Márkusz voltak. Első rabbijául<br />

Weil Sámuelt választotta meg a hitközség, aki<br />

hosszú ideig fejtett ki áldásos működést. 1808—<br />

1840-ig a híres Teitelbaum Mózes volt a rabbi,<br />

aki a chaszidizmust megalapította <strong>Magyar</strong>országon.<br />

Bölcs tanácsaiért a keresztények is felkeresték,<br />

így a fiatal Kossuth Lajos is, akit megáldott<br />

s nagyrahivatottságát megjövendölte.<br />

Csodarabbi hírében állott. Halálának évfordulóján<br />

(tainuz 28) ma is ezrével zarándokolnak el a<br />

hívek sírjára. Teitelbaumot fia, majd unokája<br />

követte, aki kénytelen volt rabbiállását elhagyni<br />

a viszály miatt, mely a hitközséget chásszid és<br />

askenázi pártokra osztotta. A következő rabbi<br />

a nagy tudós Löw Jeremiás, aki az -országos kongresszuson<br />

is képviselte a hitközséget, amely az<br />

ő kívánságára egyik irányhoz sem csatlakozott.<br />

1873-ban fia Löw Bleázár (1. o.) lett a rabbi; ez<br />

1886. megalapította az orthodox hitközséget s<br />

később ungvári főrabbi lett. Az orth. hitközség<br />

megalakulásával egyidejűleg az anyahitközség<br />

a ccstatusquo ante» alapra helyezkedett. 1890-ben<br />

Weisz Kálmán szebeni rabbit választotta meg a<br />

hitközség. Halála után 1910—21-ig betöltetlen a<br />

rabbiszék. Akkor Roth Sámuel pomázi rabbit<br />

választották meg, aki a hit mélyítése és az ifjúság<br />

vallásos szellemben való nevelése terén már<br />

eddig is szép eredményeket ért el. A hitközség<br />

fejlődésének csúcspontját a múlt század 80-as<br />

éveitől a világháborúig terjedő időben érte el.<br />

1888 aug. 30. avatták fel a hitközség szép nagy<br />

templomát, mely a tagok önkéntes adományaiból<br />

épült. A templom építéséhez Wallis Gyuláné<br />

grófné is hozzájárult 200 pengővel. Van a hitközségnek<br />

még két Bész hamidrasa, amelyek mintegy<br />

100 évvel ezelőtt Teitelbaum rabbi idejében épültek.<br />

A hitközségnek 6 osztályú fiú- ós leányiskolája<br />

van, amelyet Schön Mózes egykori <strong>zsidó</strong>bíró<br />

Mintafőtanodának alapított 1836. Kesztenbaum<br />

Márton hagyatékából, aki 80,000 forintnyi vagyonát<br />

kulturális célokra hagyományozta. Az<br />

iskolának fennállása óta sok jeles pedagógus volt<br />

igazgatója és tanítója, így Heilprinn Mihály (1.<br />

o.), Singer Izráél kiváló talmudista és német<br />

tudós és Knopfler Sándor, aki a pedagógiai irodalomban<br />

is értékes munkásságot fejtett ki. Van<br />

még a hitközségnek Talmud-Tórája. A hitközség<br />

elnökei közlil, akik agilis munkájukkal előmozdították<br />

a hitközség fejlődését, a legérdemesebbek:<br />

Friedliber Albert, Reichard Mór, Thoman<br />

Móric, Schwarc Bernát, Fried Samu, Reichard<br />

Salamon, aki legutóbb magas korára való tekintettel<br />

lemondott s utóda Roth József ügyvéd lett.<br />

A hitközségnek számos intézménye van. Első<br />

helyen áll a nagymultú Chevra Kadisa, amelynek<br />

jelenlegi elnöke Saflr Márkusz. A Chevra<br />

Kadisa 1862. Reich Simon hagyatékából kórházat


Sátoraljaújhely — 769 — Scháchter<br />

át. 1904-ben létesült az új, ma is fennálló 45<br />

ágyas <strong>zsidó</strong>kórház, melynek igazgató-főorvosa<br />

Zinner Henrik, gondnoka Lichtenstein Jenő.<br />

Egyesületek: a Nőegylet, mely fentart egy aggokházát<br />

és Haas Bertalanné vezetése alatt működik,<br />

a Leányegylet, melynek Fried Manci az elnöke,<br />

a Bikur Cholim egylet, mely Bettelheim<br />

Sándor elnöklete alatt áll, a Singer-fóle önképzőkör,<br />

melyet Roth Sámuel főrabbi vezet, a Grosz<br />

De; ső és özv. Fischer Mórnó vezetése alatt álló<br />

népkonyhaegyesület és egy szegónygyermekeket<br />

iskoláztató és felruházó egyesület, melynek élén<br />

Reichard Salamon és Garai Árminné állnak.<br />

A hitközség tagjai közül több kiváló férfiú került<br />

ki. Ezek: Engel József szobrászművész (1. o.),<br />

Mezei Mór (1. o.) az Országos Izr. Iroda volt<br />

elnöke, aki a S.-i hitközség díszelnöke is volt<br />

sokáig, Mezei Ernő (1. o.) a kiváló publicista,<br />

Thoman Imre törzsorvos és zimonyi Schwarc<br />

Hermán mérnök, a Déli Vasút építője, akik végig<br />

harcolták a szabadságharcot és Schön Vilmos,<br />

aki egykor nagyon híres orvos volt. Többen a<br />

város társadalmi és kulturális életében vittek és<br />

visznek ma is szerepet. Ezek: Reichard Salamon,<br />

a város volt polgármestere, megyebizottsági tag,<br />

a hitközség volt elnöke, akit a múltévben 70-ik<br />

születésnapja alkalmából az egész város társadalma<br />

a főispánnal az élén meleg ünneplésben<br />

részesített, Székely Albert Zemplén vármegye tb.<br />

főügyésze, ismert publicista, Dévai Láios főfelügyelő-tanácsos,<br />

Grünbaum Simon, a Kereskedelmi<br />

Testület volt elnöke, Löwy Ignác az<br />

államépítészeti hivatal volt főnöke és Földes<br />

Albert pénzügyigazgató-helyettes. Nagyobb ipari<br />

vállalkozást Blum Géza létesített, akinek bútorgyára<br />

számos munkást foglalkoztat. Föld- és<br />

szőlőbirtokosok : Roth József, Roth Mór, Grosz<br />

Dezső, Burger Jakab, Haas Bertalan, Fuchs Emil,<br />

Fuchs Jenő és még sokan. A hitközségnek értékes<br />

levéltára van. A hitközségben a következő<br />

munkák jelentek meg : Teitelbaum Mózes rabbi<br />

Jiszmach Mose c. híres tórakommentárja, Löw<br />

Jeremiás rabbi Divré Jirmijohn c. responsuma,<br />

Weisz Kálmán rabbi PL snajim c. műve, Goldberger<br />

Izidor tatai rabbi A sátoraljaújhelyi izr.<br />

szentegylet alapításának története c. tanulmánya,<br />

Knopíler Sándor ranitó Hittankövyv elemi és<br />

középiskolák számára és A sátoraljaújhelyi izr.<br />

iskola története, végül Knopíler Mózes Avne<br />

Soham c. tórakommentárja. A hitközség évi<br />

költségvetése 38,000 pengő, melynek egy részét<br />

szociális és filantrópikus célokra fordítja, Számos<br />

jótékony és kulturális célú alapítványt is kezel<br />

még a hitközség. Lélekszáma 2000, a családok<br />

száma 480, adót 396-an fizetnek. Foglalkozás<br />

szerint: 2 nagykereskedő, 9 gazdálkodó, 6 tanító,<br />

^7 kereskedő, 28 ügyvéd, 19 köztisztviselő, 2 művész,<br />

7 munkás, 4 nagyiparos, 15 orvos, 44 magántisztviselő,<br />

1 vállalkozó, 25 szabadpályán<br />

-••'vő, 16 munkanélküli, 54 iparos, 4 mérnők,<br />

1 hírlapin), 56 magánzó és 15 egyéb. A hitközség<br />

-~'K) tagja vett részt a világháborúban, akik közül<br />

36-an estek el. A forradalmaknak egy áldozata<br />

v°lt, A hitközség mai vezetősége: Roth Sámuel<br />

főrabbi, Roth József elnök, Fried Samu tb. elnök,<br />

Liehtensteiu Jenő ós Windt Jakab elöljárók,<br />

Grünbaum Simon ellenőr, Schwarc Marcell pénztárnok,<br />

Saflr Márkusz és Schwarc Salamon gondnokok,<br />

Weisz Hermann jegyző és szentegyleti<br />

titkár, Taubesz Hermán dajan. Az előimádkozó<br />

Feldbrandt FUlöp. Az orthodox hitközség 1886.<br />

alakult meg. A hitközség alapítója s első rabbija<br />

Löw Eleázár, a későbbi nagyhírű ungvári<br />

rabbi volt. Az első elöljárók, akiknek nagy része<br />

még ma is részt vesz a hitközségi életben, a következők<br />

: Schweiger Ignác, Schwarc Ignác, Roth<br />

József, Deutsch Hermann, Gottlieb Sámuel,Lichtenstein<br />

Adolf és Friedmann Ábrahám. A hitközség<br />

nagy temploma 1887. a tagok adakozásából<br />

épült, 1895. került tető alá-a kis templom, a bész<br />

hamidras.Több kisebb imaháza van még a hitközségnek.<br />

Elemi népiskolája, mely kezdettől fogva<br />

3 tanerős, 1887. létesült, egy évvel előbb nyilt<br />

meg a Talmud Tóra iskola, melynek öt tanítója<br />

van. Jesiváját 1922. néhai Fellner József főrabbi<br />

alapította. Azóta szépen fejlődik a jesiva 8<br />

messze vidékről is számosan keresik fel, tanulás<br />

céljából. A,szegény talmudisták istápolására a<br />

hitközség ÉcChájim egyletet alapított, melynek<br />

Schwarc Ignác és Lipschitz Adolfné a vezetői, a<br />

szegény asszonyokat segélyezi a Benősz Cijon<br />

egylet, melynek eínöknői Schweiger Ignácné és<br />

Schweiger Márkuszné. Van ezenkívül egy, a<br />

gyermekek felruházására alakult Malbis Arumim<br />

egylet Alexander Vilmosné elnöklete alatt és<br />

egy Szandokosz egylet (betegágyas asszonyok<br />

segélyezósére),melynek ólén FránkelHeimann áll.<br />

A hitközség tagjai közül többen játszanak fontos<br />

szerepet a város gazdasági életében. Ezek:<br />

Schweiger Márkusz szesznagykereskedő a Kereskedelmi<br />

Társulat elnöke, városi és Zemplén vármegyei<br />

törvényhatósági bizottsági tag, Alexander<br />

Vilmos bankigazgató, Blumenfeld Adolf terménykereskedő,<br />

Deutsch Adolf földbirtokos, Kornitzer<br />

Lipót szeszkereskedő ós a helyi lap szerkesztője<br />

és Blumenfeld Jenő nagykereskedő. Nagyobb<br />

ipari vállalatokat létesítettek : Berger és<br />

Lipschitz, ifj. Deutsch Simon hordó- ós bútorgyárat,<br />

Trattner Márk sajt- és túrógyárat. A hitközség<br />

30,000 pengős költségvetéssel dolgozik,<br />

melyből nagyobb összeget fordít szociális ós<br />

filantrópikus célokra. A hitközség lélekszáma<br />

1250, a családok száma 420, az adófizetőké 360.<br />

Foglalkozás szerint; 9 nagykereskedő, 1 gazdálkodó,<br />

3 tanító, 150 kereskedő, 1 ügyvéd, 15 munkás,<br />

12 magántisztviselő, 1 vállalkozó, 100 iparos,<br />

14 magánzó és 100 egyéb. A hitközség mai vezetősége<br />

: Diek Hermán főrabbi, Sch weigerMárkusz<br />

elnök, Alexander Vilmos alelnök, ifj. Deutsch<br />

Sámuel pénztárnok, Rosman Lipót ellenőr, legifj.<br />

Deutsch Simon iskolaszéki elnök, Schweiger Ignác,<br />

Lipschitz Adolf, id. Deutsch Sámuel, Blumenfeld<br />

Adolf és Weinberger Izsák elöljárók, Berkovits<br />

Rafael templomgondnok, és Oppmann Ignác<br />

tanító, jegyző.<br />

Schachter, 1. Dezső, orvos, szaklapszerkesztö,<br />

szül. Budapesten 1897 máj. 24. S. Miksa<br />

(1. o.) fia, Egyetemi tanulmányait Budapesten és<br />

Heidelbergben végezte. 1926-ban megalapította az<br />

Orvostudományi Szemle c. havi folyóiratot. 1928<br />

okt. óta szerkeszti a Gyógyászatot is. Ebben<br />

a lapban jelennek meg tudományos cikkei.<br />

Zsidó Lexikon. V)


Schauer — 770 —<br />

2. S. Miksa, orvostanár és publicista, szül.<br />

Vácon 1859 aug. 20., megh. Budapesten 1917<br />

ápr. 80. A budapesti egyetemen tanult. 1890-ben<br />

a fekélyes sebek gyógytanának magántanára lett,<br />

1917. rk. tanárra nevezték ki. S. főorvosa<br />

volt az áll. gyermekmenedékhelynek és kiterjedt<br />

praxist folytatott, önállóan megjelent müvei:<br />

A sebek gyógyulása és a sebkezelés (magyarul<br />

ós németül 1886—87); Anleitung zur Wundbehandlung<br />

(1887); Sebészeti gyógyítás (1904);<br />

Orvosi műhibák etb. 1886-ban alapította ós haláláig<br />

szerkesztette a Gyógyászat c. orvosi folyóiratot.<br />

Publicisztikai tevékenységet aPesterLloyd,<br />

Pesti Napló ós más nagyobb lapok hasábjain fejtett<br />

ki ós cikkei rendszerint figyelmet keltettek.<br />

Évtizedeken át részt vett a <strong>zsidó</strong> közügyekben,<br />

ifjúsági mozgalmakat szervezett és szigorú kritikusa<br />

volt a hitközségi élet visszásságainak. A<br />

<strong>zsidó</strong> ellenzéki mozgalmat a községi életbe S.<br />

vitte be.<br />

Schauer Izrael, rabbi, megh. 1859. Szobotistban<br />

negyven évi működés után. Előbb Báanon működött<br />

s onnan ment Szobotistre, ahol utóda veje,<br />

Reich' Koppéi (1. o.) későbbi budapesti orthodox<br />

főrabbi lett. Kiváló talmudtudós volt.<br />

Scheiber, 1. Hugó, festő, szül. Budapesten<br />

1873. A világháborút követő újabb festőnemzedók<br />

egyik legösztönösebb művószegyénisége, a németes<br />

expresszionizmus erősen dekoratív irányú<br />

képviselője <strong>Magyar</strong>országon. Csaknem 50 éves<br />

korában jutott az első igazi elismeréshez a Belvedere<br />

Szalonban és az Alkotás művószházban<br />

kiállított képeivel. A természethez ragaszkodó<br />

munkáin erőseu torzító hajlama jelentkezik, főleg<br />

önarcképein; tájképein, városligeti, külvárosi és<br />

kisvárosi részletein pedig csaknem kíméletlen<br />

erővel, erős festői ösztöne érvényesül. Utolsó<br />

gyűjteményes kiállításain a Nemzeti Szalonban<br />

és az Ernst Múzeumban a természettől egész eltávolodva<br />

tömegmozgásokat igyekezett megérzókíteni<br />

igen színes vonaldekorációban (Körhinta ;<br />

Kabaré : Lovasok; Vasárnapi mulatság). Erősen<br />

leegyszerűsített jellemző arcképeket is rajzolt<br />

: Andrássy Gyula, Kertész K. Róbert, Babits<br />

Mihály, Hencarth Walden berlini festő stb.<br />

Nagy sikerrel állított ki a berlini Sturmban a<br />

Sturm amerikai kiállításain és Londonban. F. B.<br />

2. S. Lajos, rabbi, szül. Nemeshollóson 1867<br />

febr. 9. 1885—95-ig volt a budapesti Rabbiképző<br />

növendéke. 1901-ben avatták rabbivá. Azóta a<br />

Pesti Izraelita Hitközség vallástanára, 1901. a<br />

VIII. kerület templomkörzetónek rabbijává nevezték<br />

ki.<br />

Schenk Leopold, bécsi egyetemi tanár, híres<br />

flziológus, szül. Örményen 1840 aug. 23., megh.<br />

Schwanbergben 1902 aug. 18. A bécsi egyetemen<br />

tanult ós 1865. orvosi diplomát nyert. Előbb az<br />

ottani fiziológiai intézetnél lettassziszteiis, de már<br />

1868. magántanári kóposítóst kapott, 1873. pedig<br />

az ombriolögia professzoraletta bécsi egyetemen,<br />

melynek egyik legelső kiválósága volt. Azembriológia<br />

tanszéket az ő kezdeményezésére és részére<br />

alapította az állam akkor, amikor ennek a tudományának<br />

még sehol tanszéke nem volt. S. az<br />

embriológiában világhírű tekintély volt, Einfluss<br />

auf das Gescldechtsverhaltniss des Menschen<br />

und der TJiiere c 1898. megjelent munkáját több<br />

nyelvre lefordították. Azt a tételét, hogy a születendő<br />

gyermek neme az anya táplálkozási módjától<br />

függ, Kirchow, Műnk, Roox ós mások hevesen<br />

támadták. Lemondott katedrájáról, de teóriáját<br />

nem adta fel. Művei: Lehrbuch der vergleichenden<br />

Embryologie der Wirbelthiere (1874);<br />

Lehrbuch der Ristologie des Menschen (1885, 2.<br />

kiad. 1892); Lehrbuch der Bacteriologie (189*);<br />

Lehrbuch der Embryologie (1896). s R.<br />

Sclierl Ervin, publicista, szül. Szombathelyen<br />

1883. A budapesti, berlini ós heidelbergi egyetemeken<br />

jogi ós filozófiai tanulmányokat folytatott,<br />

majd hírlapíró lett. Előbb a Neues Pester<br />

Journal munkatársa volt, később néhány évig a<br />

Budapester Tagblattot szerkesztette, 1918. pedig<br />

a Pester Lloyd kötelékébe lépett. Jelenleg a bécsi<br />

Neue Freie Presse budapesti szerkesztője ós nagy<br />

figyelmet keltő cikkekben tájékoztatja az osztrák<br />

világlapot <strong>Magyar</strong>ország politikai és gazdasági<br />

viszonyairól.<br />

Seliermaiiu Adolf, orvos, szül. Tótónyben<br />

1842., megh. Budapesten 1904 ápr. 28. Bécsben<br />

tanult s miután ott elnyert diplomáját nosztrifikáltatta,<br />

Budapesten telepedett meg, ahol 1878.<br />

tiszti főorvos-helyettes, 1897. pedig főorvos lett.<br />

A fertőtlenítő intézetek az ő adminisztrációjának<br />

eredményei. Művei közül a Test és egészségtan<br />

hat kiadást ért el.<br />

Scliewesz: Achím. Héberbetűs német folyóirat.<br />

Szerkesztette Reich Ignác Pesten 1871-től a<br />

lapnak 1881. bekövetkezett megszűnésóig.<br />

Schey, 1. Frigyes (koromlai) báró*, bankár,<br />

szül. Kőszegen 1815 márc. 5., megh. Bécsben.<br />

Szülei jómódú, orthodox <strong>zsidó</strong> kereskedők voltak,<br />

akik fiaikat kitűnő nevelésben részesítették. S. a<br />

bécsi Polytechnikum elvégzése után a Wertheimstein-bankházba<br />

lépett, majd a Landauer cégbe,<br />

mely később, 1855. már az ő nevét viseli. Nagy<br />

érdemei voltak a selyemtermelés ós ipar terén<br />

az egész monarchiában, de különösen <strong>Magyar</strong>országon,<br />

ahol az ipar érdekében sok áldozatot<br />

hozott. Pénzügyi téren még nagyobb eredményeket<br />

ért el. A legnagyobb bécsi ós magyar ipari, pénzügyi<br />

vállalatoknak vezető tagja volt és számos<br />

gazdag alapítványt létesített. 1869. bárói rangot<br />

kapott ós rendkívül sok bel- ós külföldi magas<br />

rendjellel tüntették ki. Ó alapította és építtette<br />

a bécsi kereskedelmi Akadémiát és később a Stadttheatert<br />

is.<br />

2. S. Fülöp (koromlai) báró, szül. Kőszegen<br />

1798., megh. Badenben 1891 júl. 15. Gazdag, szigorúan<br />

orthodox szülők gyermeke volt. Üzleti<br />

becsületessége és jótékonysága oly nagy volt,<br />

hogy 1854. a városi tanács hálairatot adottat neki<br />

«az emberi nyomor enyhítése körüli ó'rdemeiértw.<br />

Szeretetházat építtetett és a <strong>zsidó</strong> templomot szintén<br />

saját költségén építtette. Nemességet és bárói<br />

rangot kapott, melyet királyi engedéllyel ruházott<br />

át az akkor még szintén <strong>zsidó</strong> unokaöccsóre, mert<br />

gyermeke nem volt. A lovagi rangot is unokaöccsei,<br />

S. Frigyes báró, S. Károly lovag és S.<br />

Fülöp báró örökölték. S. neje, Franciska, Lakenbach<br />

nagykanizsai hitközségi elnök leánya, jótékonyságáról<br />

szintén messzeföldön ismert ós tisztelt<br />

egyéniség volt. 8- -*•


Schlck — 771 Schiller<br />

3. S. Géza nőgyógyász, szül. Nagyszentmihályon<br />

(Vas vm.) 1888 jan. 29. Egyetemi tanulmányait<br />

Budapesten és Bécsben végezte. Pár hónapig<br />

a bécsi Wertheim-klinikán, majd a Weiss<br />

Alice kórházban működött. 1922-ben a Zsidó-kórház<br />

segéd-, majd alorvosa volt. 1927 jún. 10 óta a<br />

Weiss Alice korház osztályos főorvosa. A világháború<br />

alatt mint ezredorvos teljesített szolgálatot<br />

és megkapta a koronás arany érdemke resztet<br />

a kardokkal. Folyóiratokban több szakcikket<br />

írt különösen a gyulladásos megbetegedések kezelési<br />

módjáról. Nagyobb tanulmánya: A lepény<br />

időszaki kezelésének története és mai állása.<br />

Scliick Ábrahám, győri rabbi, megh. u. o.<br />

1850-ben, 24 évi működés után. Előzőleg Prerau,<br />

Mislic és Baladin községekben működött, míg a<br />

győri hitközség meg nem hívta. Leszármazottja<br />

volt a híres Heller Lipman rabbinak, a Tószefósz<br />

Jomtóv szerzőjének. S. jelentékeny talmudtudós<br />

volt, akit a Chaszam Szófer is említ. (V. ö. Reich,<br />

«Besz-Él II.» és Stein, <strong>Magyar</strong> Rabbik.)<br />

Scliielitancz Ármin, pedagógus, szül. Nagyorosziban<br />

(Nógrád vm.) 1862 okt. 30. A tanítóképző<br />

elvégzése után Szigetváron lett főtanító.<br />

1886-ban a Pesti Izraelita Hitközség iskolájához<br />

került. Időközben megszerezvén a tanári diplomát,<br />

résztvett a hitközség polgári fiúiskolájának megszervezésében,<br />

amelynek számára tantervet dolgozott<br />

ki. Itt tanított 1905-ig, amikor a Wesselényi-utcaileánypolgári<br />

iskolához került,melynek<br />

1908 óta igazgatója. A <strong>zsidó</strong> tanítóság mozgal­<br />

maiban évtizedek óta vezető szerepet játszik s<br />

1919 óta elnöke az Országos Izraelita Tanítóegyesületnek.<br />

A Tanítóegyesületek Országos<br />

Szövetségének tiszteletbeli tagja. Különböző<br />

szaklapokban számos pedagógiai cikke jelent<br />

meg. v. A.<br />

Scbiff, 1. Ernő, orvos, gyermekgyógyász,<br />

szül. Gáborjánban (Bihar vm.) 1863. Egyetemi tanulmányai<br />

után a külföldi gyermekkórházakat<br />

tanulmányozta. Később a nagyváradi gyermekkórház<br />

igazgató főorvosa ós a bábaképző tanára lett.<br />

1919-ben a felállítandó debreceni egyetem gyermekgyógyászati<br />

tanszékére kapott meghívást. Ennek<br />

el fogadását azonban függővé tette aviszonyok<br />

későbbi alakulásától, ü. a. év aug.-ban azonban<br />

•az antiszemita mozgalmak megindulása nyomán<br />

visszavonta feltételesen adott Ígéretét. 1925-ig a<br />

nagyváradi gyermekkórház ólén állott, azóta magángyakorlatot<br />

folytat. Tudományos vizsgálatainak<br />

eredményét a <strong>Magyar</strong> Tudományos Akadémia<br />

öt terjedelmes kötetben adta ki. Az újszülöttek<br />

fiziológiája ós patológiája körül végzett tudományos<br />

kutatásaira az egész világ orvosi irodalma,<br />

mint forrásmunkákra hivatkozik. Bz. L<br />

2- S. Ervin, orvostanár, szül. Bihar-Diószogen<br />

1891 szept. 22. S. Ernö(l o.) Üa. Egyetemi tanulmányait<br />

jórészt Németországban végezte, ahol<br />

mint 22 éves ifjú tűnt fel a gyermekgyógyá­<br />

szati kongresszuson tartott előadásával. 1919-ben<br />

Feer professzor klinikáján dolgozott Zürichben,<br />

de u. a. óv szept.-ben Czerny professzor mellé<br />

került Berlinbe. Alig két évi berlini működése<br />

után docense lett az egyetemnek, három évvel<br />

késóbb nyilvános rk. professzornak nevezték ki.<br />

1927-ben hat hónapon át észak-amerikai egyete-1<br />

meken tanított. Önálló, tudományos kutatásokon<br />

alapuló dolgozatainak száma meghaladja a százat.<br />

3. S. Kálmán, orvos, szül. Hunfalván 1865.<br />

Előbb Nothnagel és Stellwag tanárok oldalán<br />

működött, majd a marienbadi szanatórium első<br />

asszisztense lett, később Budapesten orvosi szakrendelőt<br />

nyitott. Tudományos cikkei a.bécsi orvosi<br />

lapokban, továbbá a Pester med. chirurg. Pressében<br />

jelentek meg.<br />

4. S. Ödön, hegedűművész, S. Ernő fla,<br />

szül. Nagyváradon. Jogot végzett. Művészi oklevelét<br />

kitüntetéssel szerezte meg a brüsszeli konzervatóriumon.<br />

Egyideig tagja volt a Roth—<br />

Schiff kvartettnek Berlinben. Parisban ós a<br />

nyugati városokban adott koncertjeit a sajtó nagy<br />

elismeréssel fogadta. K. K.<br />

Schiffer, 1. Adolf, gordonkaművész, szül.<br />

Apatinban 1873. Popper Dávidnál végezte tanulmányait.<br />

1900 szept.-ben a Zeneakadémia tanára<br />

lett. Egyidőben gordonkása volt a Kemény—<br />

Schiffer vonósnégyes társaságnak is. Gordonkaiskolája<br />

jelent meg. K. K.<br />

2. S. Artúr, festő, szül. Eszéken 1885. S. Adolf<br />

testvéröccse. Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán<br />

és Parisban tanult. A Műcsarnok 1917-iki<br />

tárlatán és a Művészház 1914-iki kiállításán szerepelt<br />

(Csendélet, Hölgy boával). Főleg arcképeket<br />

(Buttykay Ákos, Fónagy Béla író), továbbá<br />

tájképeket fest. A háború óta Eszéken él. F. B.<br />

Schill Salamon, tanár, szül. Budapesten 1849<br />

okt. 4., megh. u. o. 1918 máj. 31. Tanulmányait<br />

Győrött, Budapesten és Bécsben végezte. Miután<br />

a görög és latin nyelvből tanári oklevelet kapott,<br />

az aradi gimnázium tanára lett, hol 1874—78 ig<br />

működött. 1878-ban a Rabbiképző tanárának hívták<br />

meg, melynek alsó tanfolyamán latin és görög<br />

nyelvet adott elő. Számos kitűnő tankönyvet<br />

írt és több bibliamagyarázó cikket, melyek különböző<br />

magyar- és külföldi folyóiratokban jelentek<br />

meg. Szerkesztette a Bloch Mózes 80. születésnapja<br />

alkalmából kiadott ünnepi iratot és megírta<br />

a Rabbiképző huszonötesztendős történetét.<br />

Philó egyik munkáját magyarra fordította.<br />

.Schiller, 1. Bódog, jogtörténész, S. Zsigmond<br />

fia. szül. Pozsonyban 1877 febr. 9., megh. Budapesten<br />

1914 jan. 29. Budapesten ós több /<br />

külföldi egyetemen tanult s már akkor feltűnt<br />

Az örökös főrendiség eredete c munkájával. Tanulmányai<br />

végeztével törvényszéki bíró és a jogtörténelem<br />

egyetemi magántanára lett. Lefordította<br />

Timon <strong>Magyar</strong> alkotmány- és jogtörténetét<br />

németre. Nagyobb müvei: A hármaskövyvjogforrástana<br />

(1902); Apragmatica sanetio és a<br />

házi törvények (1903).<br />

2. S. Henrik, ügyvéd ós hírlapíró, szül. Ógyallán<br />

1851 aug. 6., megh. Budapesten 1924 nov. 19.<br />

Ügyvéd lett,, majd a belügyminisztériumba osztották<br />

be. Állandó hírlapírói tevékenységet is<br />

fejtett ki, előbb a <strong>Magyar</strong> Újságban, majd a<br />

bátyja által szerkosztett Pester Lloydban, amelynek<br />

egyik főmunkatársa lett. Számos kitűnő tanulmányt<br />

ós cikksorozatot írt a bűnvádi eljárásról<br />

ós az agrárreformról. Ezek könyvalakban is<br />

megjelentek.<br />

3. S. Zsigmond, publicista ós botanikus, szül.<br />

Ógyallán 1847 szept. 17., megh. Budapesten 1920<br />

49*


Schiller-Szfnessy<br />

ezept. 12. Jogot tanult Budapesten ós belügyminiszteri<br />

fogalmazó, 1872-től kezdve pedig a<br />

Pester Lloyd munkatársa volt, közben azonban<br />

1880—84. a Pressburger Zeitungnak volt főszerkesztójo.<br />

1 903-tól kezdve a Pester Lloydnak felelős<br />

szerkesztője volt. Vezércikkeket, számos kitűnő<br />

tanulmányt és tárcákat írt lapjának. Ezenkívül<br />

«A Nemzetiségi kérdés» címmel 1878. a Budapesti<br />

Szemlébe írt tanulmányt, míg botanikai értekezései<br />

az Oesterr. botanische Zeitschriftben jelentek<br />

meg 1863-1884 között. Önálló botanikai<br />

művei: Nyitra város növény földrajzi leírása<br />

(1865); A ranunculus binatus fejlődéstörténeti<br />

rendszertani vizsgálata (1917).<br />

Scliiller-Szinessy Salamon, rabbi, cambridgei<br />

egyetemi tanár, szül. Óbudán 1820., ahol atyja<br />

Schiller Mayer a rabbitanács tagja volt. Iskoláit<br />

Óbudán és Pesten végezte. 1840-—44-ig a pesti<br />

egyetem bölcsészeti karának előadásait látogatta,<br />

majd a jenai egyetemen megszerezte a filozófiai<br />

doktorátust. Teológiai ismereteit Hirsch Charif<br />

óbudai, Schwab Löb pesti és Tauber Áron bátorkeszi<br />

rabbiknál szerezte. Rabbiképesítő okiratait<br />

Chorin Áron aradi, Schwab Löb pesti és Mayer<br />

székesfehérvári rabbik állították ki. 1844-től<br />

1848 ig a megalakult eperjesi hitközség hitszónokaként<br />

működött és egyúttal az eperjesi ev.<br />

teológián a héber nyelvnek rendes tanára volt.<br />

Már ebben az időben a szabadságeszmőknek lelkes<br />

terjesztője volt és a héber lapokban megjelent<br />

versei között a Szózat héber fordítását is<br />

közölte. A szabadságharc kitörésekor bejárta az<br />

országot, mindenütt szónoklatokat tartott ós <strong>zsidó</strong><br />

honvédeket toborzott. Majd maga is beállt utász<br />

közkatonának. Ő volt az, aki Török tábornok<br />

rendeletét foganatosította s Szőreg mellett a<br />

tiszai hidat felszedette, miáltal az osztrák seregek<br />

behatolását sikertilt megakadályoznia. Megsebesülve<br />

hadifogságba került, börtönbe zárták, ahonnan<br />

a kivégzése elől szerencsésen megszökött.<br />

Triesztbe ment, onnan Írországba menekült, ahol<br />

a birminghami hitközség felajánlotta neki a<br />

hitszónok-rabbj állást. Innen Manchesterbe hívták<br />

meg az Egyesült Zsidó Hitközség rabbijává,<br />

majd a később megalakuló Reform-hitközségben<br />

prédikált rövid ideig. 1863-ban lemondott állásáról<br />

ós Cambridgebe ment a héber kéziratok tanulmányozására.<br />

Ennek eredménye volt nagy<br />

műve : Catalogue of the Hebrew Manuscripst<br />

preserved in the University Library Cambridge<br />

(1876). Már 1866 óta kinevezett tudora<br />

(magántanára) volt a rabbinikus irodalomnak,<br />

amelynek előadójává is kinevezték, 1878. az egyetem<br />

a Master of Árts címmel tüntette ki. A tiszaeszlári<br />

vérvád idején eiős mozgalmat indított a<br />

babona ellen éa amikor 1887. Eperjes leégett,<br />

nagy gyűjtést indított Angliában az eperjesi kollégium<br />

és a hitközség felsegélyezésére. S. egyéb<br />

müvei közt fontosabbak : Dávid Kimchis Commentary<br />

on the Fsalms. (Book. I.) és Massa ba-<br />

Arab, amely Romanelli marokkói utazásáról szól<br />

a XVII. sz.-ban. Munkatársa volt az Encyclopedia<br />

Brittannicának, melybe megírta a rabbinikus<br />

irodalomra vonatkozó tanulmányokat. Tanulmányai<br />

jelentek meg továbbá a Journal of Philologyban,<br />

az Academy és Expositur c. folyóiratok-<br />

Schleslngrer<br />

ban. Még <strong>Magyar</strong>országon megjelent művei: Tendenz<br />

u. Geist der zweiten Rabbin erversammlung<br />

zu Frankfurt a. M. (1845); Die Befreiung<br />

durch unseren Glauben (1845); Kanzelreden<br />

(1845). B.R.<br />

Schlafgroschen. Egy tallér vámpénz volt,<br />

amit 1686 után minden olyan Pesten átutazó<br />

<strong>zsidó</strong> tartozott fizetni, aki a városban töltötte az<br />

éjszakát. Idővel az egy tallért három krajcárra,<br />

egy garasra szállította le a városi tanács. Csupán<br />

átutazásért harminc krajcárt kellett fizetni. Ezidőben,<br />

kb. egy századon át nem lakott <strong>zsidó</strong><br />

Pesten. u. L.<br />

Schlesinger, 1. Ferdinánd, hírlapíró, szül.<br />

Budapesten 1830 aug. 16., megh. 1889 márc. 6.<br />

A szabadságharcban honvéd volt, majd Mexikóban,<br />

később Nicaraguában ezredes és várparancsnok<br />

lett. Alapítója volt a San-Prancisco Journal<br />

c. német napilapnak s munkatársa a New Yorker<br />

Staatszeimngnak. Később Bécsben telepedett le,<br />

ahol több lapot szerkesztett ily címeken: Bőse<br />

Zungen, Lásterschule, Illustrierte Plaudereien.<br />

Müvei: Die letzten Tagé des ungarischen Aufstandes{l8b0);<br />

Sechs Monate in Vidise (1850).<br />

2. S- Ignác, orvos, a Pesti Izr. Hitközség elnöke,<br />

szül. Pozsonyban 1810., megh. Pesten 1849<br />

aug. 22. tüdővészben. Pesten nevelkedett és itt<br />

járt gimnáziumba, az egyetemet pedig Bécsben<br />

végezte, ahol 1832. orvosdoktori oklevelet nyert.<br />

Azután a kőszegi <strong>zsidó</strong> hitközség orvosának hívták<br />

meg s u. o. városi és kórházi főorvos lett<br />

1833. Két év múlva Pestre költözött s itt kiterjedt<br />

orvosi tevékenysége mellett 1842. részt vett<br />

a <strong>Magyar</strong> Izr. Kézműves és Földmívelő Egylet<br />

(Mikéfe) alapításában és az egylet első titkára<br />

lett. 1843-ban kezdeményezte a <strong>Magyar</strong>ító Egyletet.<br />

1848. a Pesti Izr. Hitközség elnökóvó választotta<br />

s azonkívül tagja lett annak a küldöttségnek,<br />

amely a <strong>zsidó</strong>k érdekeit volt hivatva<br />

képviselni az 1848-iki nemzetgyűlésen. A szabadságharc<br />

alatt tábori kórházakban fejtett ki<br />

nagy tevékenységet, bár ő maga halálos betegségben<br />

szenvedett. A budapesti orvosegyesület<br />

alapító, a párisi orvosegyesület levelező tagja<br />

volt. S. nagyarányú tudományos működést is fejtett<br />

ki s tanulmányai részben az Orvosi Tárban<br />

jelentek meg 1838—47 közt, részben a <strong>Magyar</strong><br />

Orvosok és Természetvizsgálók Munkálataiban<br />

(1847), az Első <strong>Magyar</strong> Zsidó Naptárban (1848).<br />

Önálló formában a köv. művei jelentek meg:<br />

Dissertatio inaug. medica de hemicrania solari<br />

(1832 Vi ennae); íledizinische Topogrctphie der<br />

Kön. Freistadte Pesthu. Ofen-Pesth 1840), mely<br />

utóbbit a pesti egyetem orvosi kara száz arannyal<br />

jutalmazta meg.<br />

3. S. Izrael Dávid, rabbi, szül. 1800 körül,<br />

megh. 1854. A bazini rabbiállást 1832-től kezdve<br />

haláláig töltötte be. Jelentékeny irodalmi munkásságot<br />

fejtett ki. 1843-ban jelent meg Hásón<br />

Lemód e. müve tiszta és világos héber nyelven.<br />

A műből kitűnik, hogy S. alaposan és hozzáértéssel<br />

foglalkozott algebrával és asztronómiával.<br />

Tíz fejezetben tárgyalja az időszámítást, kiterjeszkedve<br />

úgy a csillagászati magyarázatokra,<br />

mint az ünnepnapokkal való összefüggésre. De<br />

nem ez a müve tette nevét ismertté, hanem a


Schleslngrer — 773 — Sohleslnger<br />

Meehólész Hamachnáim c., (magyarul: Tábo­ nagy feltűnést keltett, S. maga fordította angolra.<br />

rok tánca), mellyel S. <strong>Magyar</strong>országon a ketté­ 1867-ben Bécsben előadták egy egyfelvonásos<br />

szakadás előharcosa lett. Munkájában, mely Lőw humoreszkjét: Ein Ausgleich mit Üngarn cím­<br />

Lipót, Schwab Lőw pesti, Mannheimer bécsi és mel. Egyéb munkái: Ein politisches ABC fürs<br />

más kiváló rabbik ellen irányult, a konzervativ Volk ; Ein unentberlicher Fiihrer xm constitu-<br />

irány mellett foglalt állást. A könyv nagy hationellen Staat (1848). Egyik jelentékeny muntást<br />

tett s a legelőkelőbb teológusok foglalkoztak kája olaszul jelont meg: Storia della guerra in<br />

vele. Később írt müve Jofiach Lekéc címen je­ Ungheria címmel Torinóban.<br />

lent meg. Pia, S. Józsefrajkai rabbi.<br />

10. S. I. Sámuel, orvos-író, szül. Pozsonyban<br />

5. S. I. Kolev Beivel, tapolcsányi rabbi, szül. 1815., megh. Bécsben 1891 m&.'c. 19. Az elsők<br />

1828., megh. 1911. Torasz Bar Nas c. müve közé tartozott, aki spiritizmussal és magnetiz-<br />

homiletikus magyarázatokat tartalmaz. mussal, meg a telepátiával tudományosan fog­<br />

6. S. Lajos*, egyetemi tanár, matematikus, lalkozott. Számos e körbe vágó tárcát írt évtize­<br />

szül. Nagyszombatban 1864 nov. 1. Pozsonyban deken át a Neue Freie Pressébe. Művei: Die<br />

járt gimnáziumba, majd a heidelbergi és berlini Prostitution in Wien u. Paris (1868).<br />

egyetemeken tanult s az utóbbi helyen korán ma­ 11. S- II. Sámuel, rabbi, szül. Ipolyságon 1884.<br />

gántanár, 1897. Bonnban rk. tanár, 1902. Kolozs­ okt. 2. 1902—1912-ig volt a budapesti Rabbivárott<br />

rendes egyet, tanár lett. 1911-ben kinevezképző növendéke. 1911-ben avatták bölcsószd<br />

ték Budapestre, de alig foglalta el itteni állását, torrá Budapesten, 1913. pedig rabbivá. 1914-ben<br />

megvált tőle ós Giessenbe ment egyetemi tanár­ monori, 1922. a debreceni hitközség választotta<br />

nak. Számos szaklapba írt tanulmányain kívül meg főrabbijává. Költőileg feldolgozott talmudi<br />

főbb művei: Handbuch der Theorie d. Linearen és midrási legendái megjelentek az Országos<br />

Diferentialgleichungen (3 köt. 1895—98); Ein- Egyetértésben. Főműve: Pseudo-Bachja. Kitáb<br />

führung in die Theorie der Differentialglei- áL-mam al-nafs (Budapest 1911). F. D.<br />

chungen (1900); Vorlesungen über Un. Differen- 12. S. Sulka, szül. Ullmann, filantróp, szül. Potialgleichungen<br />

(1908); Bolyay in Memóriám zsonyban 1779., megh. 1833 aug. 21. Vagyonos<br />

(19U2); Gauss's Werke (19i7): Baum, Zeit u. atyja a kiterjedt Ullmann-család ausztriai őse volt,<br />

Relativitatsthewie (1920).<br />

aki leányát kiválóan iskoláztatta, majd S. nevű<br />

7. S. II. Lajos, nicaraguai tábornok és nagybir­ gazdag kereskedőhöz adta feleségül. Jótékonytokos,<br />

szül. Nagykanizsán a XIX. sz. húszas óveisága és annak módja megható és példátlan volt.<br />

sen, megh. Guatemalában, ahol ültetvényes volt, Minden külsőséget kerülve, <strong>zsidó</strong>nak és keresztény­<br />

1900 körül. A szabadságharcban honvéd volt és nek egyaránt védnöke és támasza volt, aki titok­<br />

mint káplár Komárom várában harcolt, majd ban támogatta a gyermekágyas nőket, a sorvadá-<br />

Hamburgba menekült, onnan Londonba, majd sosokat s a külváros és ghettó pinceodvaiban lakó<br />

Amerikába ment. Az ötvenes évek közepén az nélkülözőket, az árvákat ós özvegyeket. (V. ö.<br />

európai lapok tele voltak nevével. S. t. i. Walker Beich, ccBeth-El» 1862. III. f.)<br />

alatt szolgált a nicaraguai-costaricai csapatok­ 13.S. W^'lhelmS., orvostan ár, szül.Tinnyel839.,<br />

ban, de már 1857. saját levelei és más pontos megh. Bécsben 1900 körül. A bécsi egyetemen ta­<br />

források szerint a nicaraguai hadsereg másonult s miután 1864. orvos lett, 1874. u. o. a gynedik<br />

parancsnoka volt brigadéros-tábornoki rangkológiából magántanárrá habilitálták. Ő alapította<br />

ban. E minőségben diplomatának is felhasznál­ 1878. a Wiener Medezinische Blátter c. orvosi<br />

ták. Mikor diplomáciai megbízatását teljesítette hetilapot, amelybe számtalan tanulmányt írt. Főbb<br />

és Costa-Ricából visszatért, Walker, a parancs­ önállóan megjelent munkái: Gyvaekologische<br />

nok, árulással vádolta és ki akarta végeztetni. S. Studien (1879); Experimenielle. Untersuchun-<br />

pronunciamentot bocsájtott ki Walker ellen, akit gen über Uterusbewegungen; Über Reflexbe-<br />

az amerikai nagytőke elnöknek óhajtott volna. S. v:egungen des TJterus; Über die. Centra dtr<br />

ezt éveken át megakadályozta csapataival, melyek Gefass- und Utermnerven; Über Blutge-<br />

San Salvador és Nicaragua érdekeit képviselték. schwvlste des tveiblichen Beckens ; Zur Archi-<br />

A pestis és kolera azonban megtizedelték seregeit, tektonik des weiblichen Beckens.<br />

mire végkép visszavonult Guatemalába, ahol 14. S. Zsigmond, író, szül. Vágüjhelyen, más<br />

mint kávéültetvényes nagy tekintélynek örven­ adat szerint Pozsonyban 1832 jün. 15., megh.<br />

dett. 1892-ben fiával együtt meglátogatta Buda­ Bécsben 1918 márc. 7. Ifjúságáról keveset tupestet<br />

s ez alkalomból a lapok is foglalkoztak dunk, de 1856. a Pest-Ofener-Zeitungnak munka­<br />

érdekes alakjával. S. nem volt kalandor, kalantársa volt, majd a bécsi Morgenpost és 1866.<br />

dos szereplése a viszonyok következménye volt. a Neues Wiener Tagblatt tárcaírója lett. Emellett<br />

Kikeresztelkedéséről nincs semmi pozitív adat. állandóan írt színdarabokat ós drámai költemé­<br />

8- S. Miksa, orvos és publicista, szül. Kismarnyeket. Ezek: Mit der Féder (1860); Die<br />

tonban 1822., halála éve ismeretlen. A prágai és Gustel von Blasewitz (1861); Der Hausspion<br />

becsi egyetemeken tanult ós orvosi diplomát (vigj. 1861); Ein Opfer der Wissenschaft (ISG1);<br />

nyert. Résztvett az 1848-iki mozgalmakban és új­ Ein Opfer der Fatienten ; Die Schraube des<br />

ságot szerkesztett, majd haditörvényszék elé állí­ Glvckes; Eine morálisaké Ohrfeige, valatották<br />

Bécsben. 1850-ben Berlinen át Londonba mennyi a Burg- és Carltheaterben, továbbá Auf<br />

ment, ahol az Bnglische Correspondenzet alapí­ der Ministerbank : Mein Sohn ; Frau Sonne<br />

totta. Ónálló kötetei: Aus Ungarn (Leipzig 1850 (1864—1867), Dos Madel aus dem Volke ; Ein<br />

kót kiad. u. a. évben); Wanderungen durch Lon­ liberaler Kandidat ;Das Endevor dem Avfang;<br />

don (2 köt. 1852—53). Ezek közül az elsőt, mely Die Schwestern von Rudolfstadt; Das Trauer-


SchlUsse) — 774 — Schönbergrer<br />

spiel des Kindes; Zahlen beweisen, Sie u. ihr<br />

Buch (1903) mind későbbi darabjai. Nagysikerű<br />

vígjátékai összegyűjtve Originál-Lustspiel címen<br />

(1863) jelentek meg. Kortársai ötletességéért,<br />

szellemességéért és kitűnő stílusáért igen nagyra<br />

becsülték. S. a bécsi újságírók vezető egyénisége<br />

volt. T. J.<br />

Schlüssel Dávid, rabbi, szül. Neu-Szandecen<br />

1865. Több évtizede a munkácsi orthodox<br />

hitközség alrabbija. Számos responzumot és halachikus<br />

munkát írt, amel rek közül megjelentek:<br />

Imre Dőirid (1909); Béúz Dóvid (1911); Gán<br />

Dóvid (1911).<br />

Schmelczer Izsák, rabbi, szül. Péterróven<br />

1885 jún. 11.1905-1915-ig volt a budapesti Rabbiképző<br />

növendéke, 1914-ben avatták bölcsészdoktorrá<br />

Budapesten, 1916 pedigrabbivá. Azóta a Pesti<br />

Izraelita Hitközség vallástanára és a ílúárvaházi<br />

templom rabbija. Főműve: A karaiták ünnepés<br />

böjtnapjairól (1914). P. D.<br />

Schmeyr Jechiei Michael, rabbi, szül. Galíciában,<br />

megh. Cifferen (Pozsony vm.) 1844., ahol<br />

már a húszas évek óta működött. Két munkát írt<br />

Cháje Ólom (Wien 1830) és Derech Ghájim (u. o.<br />

1837) címen, azonban Zunz plágium vádjával<br />

illeti.<br />

Schnitzer 1. Ármin, rabbi, szül. Húnfalván<br />

1836 dec. 8., megh. Komáromban a háború vége<br />

felé. A nikolsburgi jesiván és az ottani gimnáziumban<br />

tanult, később egyetemi tanulmányokat<br />

folytatott és bölcsészdoktor lett. 1861-től kezdve<br />

haláláig Komáromban volt főrabbi. Érdeme, hogy<br />

1866. kieszközölte több magyar vádlott felmentését<br />

a haditörvényszéknél, 1867. pedig a vármegyénél<br />

az ő kezdeményezésére szüntették meg a<br />

<strong>zsidó</strong>kra megalázó esküformulát. Jelentékeny<br />

tényezője volt Komárom város törvényhatóságának.<br />

Később az Országos Rabbi egyesület elnöke<br />

és a XII. községkerület alelnöke lett. Számos<br />

cikke jelent meg különböző lapokban, hitszónoklatait<br />

és alkalmi beszédeit magyar és német nyelven<br />

adta ki. Emlékezéseit Zsidó Eultúrképek<br />

c. alatt írta meg (1904). Munkái még: Eine<br />

Mabbinerwahl; Der Traum im jüdischen<br />

Schrifticm.<br />

2. S. Ignác, színműíró és műfordító, szül. Budapesten<br />

1839., megh. Bécsben 1921. Évtizedekig<br />

magyar és német lapok munkatársa volt<br />

Budapesten, majd Bécsbe költözött. Az osztrák<br />

és német színpadok számára sok opera- és operett-librettót<br />

írt. A legnagyobb sikerű operettlibrettója<br />

a Cigánybáró, amelyet Strauss János<br />

zenésített meg. Számos magyar színművet fordított<br />

németre. Legnagyobb érdeme azonban,<br />

hogy Petőfi Sándornak összes verseit lefordította<br />

németre (Alexander Petőfi: Poetische Werke<br />

in sechs Banden in deutscher Nachdichtung,<br />

Wien-Leipzig 1910). Műfordítói tevékenységének<br />

elismeréséül a Kisfaludy-társaság és a Petőfitársaság<br />

kültagjai közé választotta. az. G.<br />

Schnitzler János*, orvostudományi író és<br />

tiécsi egyetemi tanár, szül. Nagykanizsán 1835.,<br />

megh. Bécsben 1893. Orvosi tanulmányait a budapesti<br />

és bécsi egyetemen végezte, majd Bécsben.<br />

1867. a bécsi egyetem tanára lett. Nagy<br />

érdemei vannak az osztrák orvosi szaksajtó föl-<br />

lendítése körül. A legtekintélyesebb osztrák<br />

orvosi folyóiratnak, a Wiener Medizinische Pressének<br />

megindítója ós 1860—86-ig szerkesztője<br />

volt. 1887-ben alapította az Internationale Klinisehe<br />

Rundschau ós 1890. a KliniBche Zeit- und<br />

Streitfragen c. orvosi szaklapokat. Önálló müvei<br />

közül a legjelentékenyebbek: Di


Schönfeld — 775 — Schreiner<br />

Művészi tanulmányait Münchenben, Nagybányán<br />

és Parisban végezte. Kiállított a Műcsarnokban és<br />

Művészházban, az utóbbi helyen szobrokkal is<br />

szerepelt. Résztvett a Fiatal művészek csoportkiállításán<br />

a Nemzeti Szalonban. Gyűjteményes<br />

kiállítása volt a Belvedere Szalonban 1923. és<br />

képviselve volt a Kút 1927-iki kiállításán a Nemzeti<br />

Szalonban. F. B.<br />

Schőul'elil, 1. Áron, rabbi, szül. Felsőfalun<br />

1880 jan. 11.1895—1905-ig volt a budapesti Rabbiképző<br />

növendéke, 1904. avatták bölcsészdoktorrá<br />

Budapesten,! 906. pedig rabbivá. Azóta besztercebányai<br />

főrabbi. Főműve: A <strong>zsidó</strong>' vállásbölcsészet<br />

szentírásmagyarázata Maimuni után (Budapest<br />

1904). ' F. D.<br />

2. S. Baruch, pedagógus, szül. Szenicén<br />

1778., mogh. Budapesten 1853 dec. 29. Prágában<br />

tanult és tanító volt Morvaországban, majd<br />

<strong>Magyar</strong>ország több községében. Főkép héber<br />

verses köteteivel tűnt ki. Ily művei: Zárór<br />

Perachim (Wien 1814); Muszar Haszkél (Prag<br />

1831), ez utóbbi héber nyelvű ethikatanulók<br />

számára; Salme Tóda (Hamburg 1840, ezt a<br />

munkáját a nagy német-<strong>zsidó</strong> politikusnak : Gábriel<br />

Riessernek ajánlotta).<br />

3. S. Józsefe ügyvéd, szül. Tiszapéterfalván<br />

1884 dec. 4. Középiskoláit a budapesti Rabbiképző<br />

gimnáziumában, jogi tanulmányait a budapesti<br />

tudományegyetemen végezte. 1903-ban többekkel<br />

együtt megalapította a Makkabeát (1. o.), amelynek<br />

egyidőben elnöke volt. A magyarországi cionista<br />

mozgalomban kezdettől fogva vezető szerepet<br />

tölt be mint publicista. Kisebb megszakításokkal<br />

húsz éve felelős szerkesztője a Zsidó Szemlének.<br />

Lefordította Herzl Tivadar (1. o.) Judenstaat<br />

c. művét. Szellemes, szatirikus élű cikkei<br />

és tanulmányai, amelyek mind a cionista eszmét<br />

propagálják, két kötetben jelentek meg: Vissza<br />

a gettóba! (1919) és Harcban a <strong>zsidó</strong>sáqért<br />

(1928). v.A<br />

4. S. Mózes Mordecháj, rabbi, S. Jakab szikszói<br />

rabbi fia, szül. Szikszón 1791., megh. Simándon<br />

1867. Előbb 30 éven át Tiszafüreden, majd 1848.<br />

Sarkadon, később Simándon működött. Alexandersohn<br />

miskolc—csabai rabbi perében rabbitársa<br />

mellett foglalt állást. Tesuvasz Mordechai címen<br />

döntvényt írt.<br />

5. S. Viktor, rabbi, szül. Esztergom vm.-ben.<br />

Gimnáziumi tanulmányait az esztergomi katolikus<br />

főgimnáziumban végezte, később a pozsonyi<br />

rabbiiskolában tanult. Egyetemi éveit a<br />

pesti és bécsi egyetemeken töltötte, u. o. szerzett<br />

doktorátust. Később Bécsben rabbivá választották.<br />

Innen Londonba került, ahol a Nord-End<br />

német nyelvű <strong>zsidó</strong> hitközség 1909. rabbijának<br />

választotta.<br />

Schüuwald Károly, rabbi, szül. Domoszlón<br />

(Heves vm.) 1879 febr. 4., megh. 1921. 1893-<br />

1903-ig volt a budapesti Rabbikópző növendéke.<br />

1902-ben avatták bölcsészdoktorrá Budapesten,<br />

1904. pedig rabbivá. 1903 óta tapolcai főrabbi,<br />

főműve : Judaibn Tibon terminoloqiája (Buda-<br />

Pest, 1902). F. D.<br />

Schosberger Hirsch, a győri püspökség<br />

«behutz-Judja». Wild József győri püspököt bevonulása<br />

alkalmából Győrsziget <strong>zsidó</strong>sága nevé­<br />

ben német beszédben üdvözölte. A beszéd 1806.<br />

Győrött nyomtatásban is megjelent.<br />

Schossberg Izsák Franki, rabbi, szül. Sasváron,<br />

megh. Boldogasszonyban 1833. Nagybátyja<br />

volt a híres Mahram Schik huszti rabbinak. Előbb<br />

Rajkán működött, 1825—1833-ig pedig Boldogasszonyban.<br />

Scliossberger Klára , bárónő, festő, szül.<br />

Budapesten 1893. Első mestere Deák-Ébner Lajos<br />

volt, azután Fényes Adolfnál tanult. Kiállított az<br />

Ernst Múzeumban, a Műcsarnokban a szolnokiak<br />

csoportjában és 1927. a szolnoki művésztelep 25<br />

éves jubiláris kiállításain. Arcképeket (Anyja,<br />

Kállay Tamás), tájképeket (Szolnoki fahíd,<br />

Bodeni tó) és virágcsendéleteket fest unom, világos<br />

színekben. F. B.<br />

Sclireiber, 1. FJmil, rendőri szakíró ós h.<br />

rendőrfőkapitány, szül. Kaposváron 1863. A budapesti<br />

egyetem jogi fakultását végezte s miután<br />

doktorátust tett, 1886-tól kezdve az államrendőrség<br />

szolgálatában állott. Sokág a fogház- és toloncügy<br />

egyik intézője volt, 1896 óta azonban a<br />

főkapitányság adminisztratív osztályán működött<br />

s ennek főnöke lett. Szakszerűen foglalkozott<br />

a prostitúció, a toloncügy s az iparjog kérdéseivel,<br />

melyekről több tanulmányt irt. A kormány<br />

megbízásából a prostitúciót 1907. a külföldön,<br />

így Oroszországban is tanulmányozta.<br />

Részt vett, mint kiküldött, számos külföldi konferencián,<br />

főleg a leánykereskedelmi konferenciákon.<br />

A leánykereskedelem elnyomására alakult<br />

erkölcsrendószeti intézmény főnöke volt.<br />

1920-ban nyugalomba vonult.<br />

2. S. Ignác, rabbi, szül. Nagyváradon 1891<br />

nov. 30., megh. 1922 dec. 6. 1908—1918-ig volt<br />

a budapesti Rabbiképző növendéke. 1916-ban<br />

avatták bölcsészdoktorrá Budapesten 1919. pedig<br />

rabbivá; ugyanakkor az óbudai hitközség főrabbijává<br />

választotta. Főműve : Pseudo Aristoteles<br />

de causis (Budapest 1916). F. I>.<br />

3. S. Naftali, rabbi, megh. 1913. 35 éven át<br />

működött a kisvárdai hitközségnél mint dajan.<br />

Szerzője a Mate Naftoli c. homiletikus műnek.<br />

4. S. Sámuel, szül. Berettyóújfaluban 1860.<br />

Egyetemi tanulmányainak elvégzése után a megyei<br />

közigazgatás szolgálatába lépett és katonaügyi<br />

előadó volt. <strong>Magyar</strong>ra fordította Meisel Farkas<br />

Alajos stettini főrabbi Homilien über die<br />

Sprüche der Viiter c. öt kötetes munkáját.<br />

Schreiner Márton, tanár, szül. Nagyváradon<br />

1863 júl 8.,megh. Berlinben 1926.1881-86-ig volt<br />

a budapesti Rabbikópző növendéke. 1885-ben avatták<br />

bölcsészdoktorrá Budapesten, 1887. pedig<br />

rabbivá. 1886-ban dunapentelei, 1887. csurgói<br />

főrabbi volt. Innen 1891. az Országos Izraelita<br />

Tanítóképző Intézetbe került tanárnak, hol a<br />

hébertárgyakat adta elő. 1894-ben a berlini Lehranstalt<br />

für die Wissenschaft des Judentums a<br />

történeti és vallásbölcseleti tanszékre hívta meg.<br />

1902-ben elméje elborult, szanatóriumba vitték<br />

és ott halt meg. Számos dolgozata jelent meg<br />

a különböző külföldi tudományos folyóiratokban,<br />

jórészt a vallásbölcselet köréből. Legfontosabb<br />

művei: Adalékok a bibliai szöveg kiejtésének<br />

történetéhez (1885); Az iszlám vallásos mozgalmai<br />

az első négy században (1889); Zur G-e-


Schreyer 776 — Schwab<br />

schichte des Ascharitentums (1890); Le Kitáb<br />

al-Muhadkara de Moise iba Ezraet sessources<br />

(1892 j; Der Kalam in der jüdischen Litteratur<br />

(1895); Gontributions a Vhistoire des juires en<br />

Egypte (1896); Zur Oeschichte der Polemik<br />

zwischen Juden und Muhammedanern; Bibliai<br />

szemelvények (1892— 93); Diejüngsten Urteile<br />

über das Judentum. Sok értekezést írt a <strong>Magyar</strong><br />

Zsidó Szemle, a Pbilológiai Közlöny, a Zeitschrift<br />

der Deutschen Morgenlándischer Gesellschaft, a<br />

Revue des Etudes Juives, a Monatsschrift f. d.<br />

Gesch. u. Wissenschaft d. Judentums stb. folyóiratokba.<br />

F. D.<br />

Schreyer Jakab, jogtudós, szül. Ugrán 1847<br />

febr. 7. Iskoláit és az egyetemet Nagyváradon,<br />

Bécsben ós Budapesten végezte. 1872-től kezdve<br />

Budapesten ügyvédi gyakorlatot folytatott. Tagja<br />

volt a fővárosi képviselőtestületnek ós a Kereskedelmi<br />

ós Iparkamara vezetőségének. 1893-ban<br />

Szilágyi Dezső igazságügyminiszter megbízásá­<br />

ból elkészítette a bankbukásra vonatkozó törvény<br />

revízióját és más újabb törvényjavaslatokat. Müvei,<br />

amelyek könyvalakban megjelentek; A perorvoslatok<br />

teljes rendszere, melyet a M. Tud. Akadémia<br />

100 arannyal jutalmazott; A polgári törvénykezési<br />

rendtartás (2 köt.); Huszonöt év<br />

a <strong>Magyar</strong> Kereskedelmi Csarnok történetéből<br />

(1896), melyet a keresk. minisztérium adott ki.<br />

Schubert Ernő, festőművész, szül. Bácsfán<br />

(Pozsony vm.) 1903 dec. 17. Az UME tagja. Többször<br />

kiállított a Nemzeti Szalonban, az Ernstmúzeumban<br />

ós Bécsben. Olajkópeit ós paszteljeit<br />

színérzéke, grafikáit a kompozíció egysége jellemzi.<br />

Schück, 1. Bernát, rabbi, szül. Karcagon<br />

1872. S. Salamon (1. o.)fia. A temesvári orthodox<br />

hitközség főrabbija. Sok tanulmányt és könyvet<br />

írt. Megírta a <strong>zsidó</strong> nemzeti mozgalom történetót.<br />

Hit és Állam c. müvében a vallás szerepét<br />

ismerteti az államban. 8z. i.<br />

2. S. Dávid, rabbi, szül. Bresován, megb. Tokajon<br />

1889. Szófer Mózesnek volt tanítványa Pozsonyban<br />

ós Benet Ezékielnek Nyitrán. Szócsónyben<br />

1852—67 közt működött, majd hót évig varannói<br />

rabbi volt és 1864-től haláláig a tokaji<br />

hitközség rabbiállását töltötte be. Halachikus értekezéseit<br />

halála után fia, S. Jakab nádudvari<br />

rabbi adta ki Imre Dővid c. (Munkács 1890).<br />

3. S. Salamon, szül. Brezován 1844., megh.<br />

Karcagon 1916 aug. 20. ósei már a XV. sz. óta<br />

híres rabbikat adtak a <strong>zsidó</strong>ságnak. S. nagybátyjánál,<br />

az akkori szócsényi rabbinál, majd Balassagyarmaton<br />

tanult. 1868-tól kezdve Karcagon működött<br />

mint kerületi főrabbi. Az istenliszteletet<br />

magas színvonalra emelte s mint hitszónok is,<br />

hírnevet szerzett. Több hitszónoklata magyar és<br />

német nyelven nyomtatásban is megjelent. A<br />

tiszaeszlári ós a szentimrei vérvádak alkalmából<br />

Keresztények <strong>zsidó</strong>król c. 1892. röpiratot írt,<br />

melyet németre is lefordítottak. Másik röpirata:<br />

Tízparancsolat az antiszemitizmus ellen.<br />

Scliulliof, 1. Izsák, rabbi, szül. Prágában,<br />

megh. u. o. 1733 jan. 19. Veje volt Kohen Efráim<br />

(1. o.) hírneves budai rabbinak s Buda ostromát<br />

1683—86 közt átélte. Érdekes, részben verses,<br />

hébernyelvü feljegyzéseit, melyek kortörténeti<br />

adatokban bővelkednek, hű magyar fordításban<br />

közli Kohn Sámuel Héber kútforrások c. művében,<br />

azonkívül bőven megemlékezik róla Kaufmann<br />

Dávid Die letzte Erstürmung Ofens (1895)<br />

c. nagy művében.<br />

2. S. Leopold, francia csillagász, szül. Baján<br />

1847 márc. 12., megh. Parisban 1921 okt. Az<br />

egyetemet Bécsben és Parisban végezte, majd<br />

a bécsi obszervatóriumban működött, de már<br />

1877-től kezdve a párisi obszervatóriumnak volt<br />

adjunktusa és a Bureau des Longitude főkalkulátora.<br />

1878 óta tagja volt a <strong>Magyar</strong> Tudományos<br />

Akadémiának. Főképpen a bolygók és üstökösök<br />

pályaszámításával foglalkozott és kutatásainak<br />

eredményeit a különböző asztronómiai folyóiratokban<br />

ós akadémiai kiadványokban, így a<br />

M. Tud. Akadémiáéban is közzé tette.<br />

Schütz, 1. Henrik, ügyvéd. Jogi tanulmányait<br />

a budapesti egyetemen végezte és u. o.<br />

avatták doktorrá. 1905 óta az aradi ügyvédi<br />

kamara titkára, 1921. a hitközség elnökóvó vá-<br />

' lasztották, amely állást jelenleg is betölti. Jelen­<br />

tős szerepet játszik a <strong>zsidó</strong> hitközség kulturális<br />

mozgalmaiban és az Erdély-Bánáti Országos<br />

Zsidó Iroda társelnöke. A magyar uralom alatt<br />

tagja volt a városi törvényhatósági bizottságnak,<br />

majd a román impérium alatt a városi tanácsnak.<br />

2. S. Julcsa, festő, szül. Budapesten. Münchenben<br />

tanult. 1912-ben kisebb gyűjteménnyel<br />

szerepelt a Müvószház kiállításán, továbbá egész<br />

gyűjteménnyel a <strong>Magyar</strong> Képzőművésznők Egyesületének<br />

kiállításán. Legutóbb a Műcsarnok 1927.<br />

tárlatán vett részt a <strong>Magyar</strong> Képzőmüvésznők<br />

csoportjában. F. B.<br />

3. S. Miksa, egyetemi magántanár, hírlapíró,<br />

szül. 1852., megh. 1888. A Pester Lloyd beimunkatársa<br />

és zenekritikusa volt. Dolgozott a<br />

jogi ós zenei szaklapokba is. önálló műve: Franz<br />

Liszt über die Juden.<br />

4. S. Vilmos, pedagógus, szül. Janikon 1828.<br />

Tanított a vágújhelyi és aradi <strong>zsidó</strong>iskolákban.<br />

Munkatársa volt a Ben Chananjának, írt a Pester<br />

Lloydba is. önálló műve: 2hciei pádagogische<br />

Briefe.<br />

Schwab Löw, pesti főrabbi, szül. Kruknauban<br />

(Morvaország) 1794 márc. 11., megh. Budapesten<br />

1857 ápr. 3. Tanítványa volt Nikolsburgban<br />

R. Benet Mordechainak, majd Szófer Mózesnak<br />

Pozsonyban. Egymásután lett rabbi Gewitschben,<br />

Prossnitzban és 1836. Budapesten.<br />

Nagy műveltségű, amellett a hagyományokhoz<br />

szigorúan ragaszkodó tudós volt. Felsőbb matematikával<br />

és filozófiával is foglalkozott. Mint<br />

teológus konzervatív volt. A szertartásban csak<br />

éppen annyi reformot engedélyezett, amennyi elkerülhetetlenül<br />

szükséges volt. Az első rabbi volt<br />

Morvaországban, aki irodalmi német nyelven prédikált<br />

és aki az esketési szertartást templomban<br />

végezte. Rövid pesti működése alatt megalapozta<br />

a <strong>zsidó</strong> kórházat és a dohány-utcai templomot.<br />

Jelentékeny része volt a <strong>zsidó</strong> emancipációs törekvésekben<br />

s e tekintetben publicisztikai tevékenységet<br />

is fejtett ki. Petíciót nyújtott be a vidéki <strong>zsidó</strong>ság<br />

nevében az országgyűléshez ós a támadásokat<br />

külön iratban azonnal megcáfolta. Egyik<br />

vallás-erkölcstan! pedagógiai müve félszázadon


Schwalb — 777 — Schwarz<br />

át nagyon népszerű volt: Emlékeztetés a vallásban<br />

nyert oktatásra az iskolából kilépő izraelita<br />

ifiúságnak ajándék gyanánt (1846, németül<br />

is). Több hitszónoklata is megjelent, így a szegedi<br />

templom felszentelést beszéde : Das Gotteshaus<br />

und die Hmmelspforte c. (Í846). S.-nak nagy<br />

része van a <strong>Magyar</strong> Izraelita Kézmű ós Földmívelő<br />

Egylet létrehozásában és a reformtörekvések<br />

mérséklésében. Amint a <strong>zsidó</strong>ságnak, úgy az<br />

egész magyarságnak is lelkes szószólója volt<br />

a szabadságharc alatt és után. Ezért 1849. letartóztatták<br />

és 12 hétig fogságban tartották az Újépületben.<br />

Vallásossága, műveltsége, kitűnő organizáló<br />

képessége és főpapi magatartása következtében<br />

nagy tiszteletnek örvendett országszerte.<br />

Scliwalb Miklós, zongora művész, szül. Budapesten<br />

1903 febr. 20 Kovács Sándor és Dohnányi<br />

Ernő voltak a tanárai. Egyike a legtehetségesebb<br />

fiatal zongoraművészeknek, aki európai és amerikai<br />

turnéján jelentékeny sikereket aratott, K. K.<br />

Sckwartz, l. Ábrahám Juda Léi Hakohén,<br />

rabbi, szül. Mádon 1824. 14 éves korában Szofer<br />

Mózes pozsonyi rabbi jesiváján tanult, innen a<br />

verbói jesivába került. 186 1-ben beregszászi, majd<br />

18S1. mádi rabbi lett s itt működött 1883. bekövetkezett<br />

haláláig. Hátrahagyott müvei közül<br />

eddig Kol Árje c responsumgyüjtemény jelent<br />

meg. T. i.<br />

2. S. Antal, szül. Debrecenben 1849., megh.<br />

Nagyváradon 1919. S. nagy szerepet játszotta<br />

bihari politikában. A munkapárt megalakulásakor<br />

Tisza István őt bízta meg a biharmegyei <strong>zsidó</strong>ság<br />

megszervezésével. Sokat tett a nagyváradi Szentegyletért,<br />

amelynek elöljárója volt. Tagja volt<br />

a nagyváradi törvényhatósági bizottságnak és<br />

Nagyvárad <strong>zsidó</strong> intézményeiben jelentős szerepet<br />

játszott. 8z. L<br />

3. S. Ignác, orvos, szakíró, 6zül. Nyitrán<br />

1867. Az orvostudomány történetével foglalkozott.<br />

Munkatársa volt a Revue international de<br />

bibliographie niedicale-nak (Paris), az Egyet. Phil.<br />

Közlönynek, a Természettudományi Közlönynek<br />

ós sok más folyóiratnak. Önálló művei: Die Geschichte<br />

derMedizinin Ungam{Budapest 1890),<br />

Die medizmischen HaiuUchriften der königlichen<br />

Universitatsbibliothek in Würzburg<br />

(Würzburg 1907).<br />

S. István*, szobrász és éremművósz. szül. Nyitrán<br />

1851. Előbb egy pesti ezüstgyárban dolgozott,<br />

majd Bécsben az iparművészeti iskolán tanult.<br />

1872-ben Bécsben cizelláló-iskolát nyitott<br />

és 1881. az osztrák iparművészeti iskola tanára<br />

lett. Főleg az éremszobrászat terén működött<br />

Bécsben és számos érmet ós plakettet készített.<br />

<strong>Magyar</strong> vonatkozású érmei: Székesfehérvári<br />

orsz. kiállítás érme, Orsz. nőiparkiállítás érme;<br />

Orsz. általános kiállítás érme; Gróf Andrássy<br />

Gyula emlékérem; Erzsébet királyné halálára<br />

készült érem; Szily Kálmán plakettje. Az osztrák<br />

veretű 100, 10, 5, 1 koronás arany- és ezüstpónzeken<br />

I. Ferenc József fejét ő mintázta. Az érmeken<br />

a domborművű fej alatt S. mesterjegy van.<br />

Ezt a régi időben szokásos eljárást ő elevenítette<br />

fol. Külföldre készített pénzérmei közül felemlítendök:<br />

Egy levás ezüstpénz Ferdinánd bolgár<br />

fejedelem képmásával; ötperperás ezüstpénz Ni-<br />

kita király képmásával; egy dinár Petár király<br />

képmásával. Egyéb érmei : Angeli festő emlékplakettje;<br />

Biliroth orvostanár emlékérme; Bécsi<br />

jubileumi iparkiállítás érme stb. A Szépm. Múz.<br />

éremgyűjtemónyébenEitelberger bécsi művészettörténész<br />

érme; Donner pozsonyi szobrász emlékérme<br />

képviseli. A Műcsarnok 1891. kiállításán<br />

szobrokat is állított ki (Kígyót ölő fiú ; Faun<br />

Indákkal; Herakles Nessus ingében.) v B.<br />

5. S. Miksa, szül. Keresztelőszentpálon 1892. Titkára<br />

az erdélyi <strong>zsidó</strong> Árvagondozónak és inspektora<br />

az erdélyi Joint-kisbankoknak. 1913-ban<br />

Dömény Lajossal egyetemben megindította a<br />

magyar <strong>zsidó</strong> cserkészmozgalmat, később Erdélyben<br />

is megszervezte a <strong>zsidó</strong> cserkészetet. Sz. 1-<br />

Schwarz, l. Adolf, a bécsi rabbiszeminárium<br />

rektora, szül Pápa mellett, Adász-Tevelen 1846<br />

júl. Pápán járt gimnáziumba s egyidejűleg atyjától,<br />

aki rabbi volt, Talmudot tanult. Az egyetemet<br />

Bécsben végezte, ahol filozófiai doktorátust<br />

szerzett. A teológiát Jellinek és J. Weiss vezetésével<br />

tanulta a bécsi Bész-Hamidrásban, majd a<br />

breslaui rabbiszemináriumban. Karlsruheban lett<br />

főrabbi. Tanulmányai befejezése után 1893. a bécsi<br />

Rabbiszeminárium megnyitásakor annak rektorává<br />

választották és azóta ott működik. Nagyszámú<br />

művei közül a legfontosabbak : TJber Jacobis<br />

oppositionelle Stelhmg zu Kant, Fichte<br />

und Schelling (1870); TJber das jüdische Kalenderivesen<br />

' (1872); Sabbatpredigten ZK den<br />

Wochenabschnitten der Fünf Bücher Moses<br />

(I-V. 1879—1883); Festpredi gten für alleHauptfeiertage<br />

des Jahres (1884); Predigten. Neue<br />

Eolge(1892); Die Tosifta der Ordnuvg Moed.<br />

I. Der Tracíat Sabbath (1879); II. Der Tractat<br />

Erubvn (1882); Tosifta juxta Mischnarum Óraműm<br />

Recomposita et Őommentario instructa.<br />

I. Seraim. II. Chulin (1890—1902);_ Die Kontroversender<br />

Schammaiten undHilleliten.Ein Beitrag<br />

zur Entwicklungsgeschichte derHillelschule<br />

(1893); Die hermeneutische Analogie in der<br />

talmudischen Litteratur. Ein Beitrag zur Geschichte<br />

der Logik im Morgenlande (1901); Die<br />

Frauen der Bíbel Drei Vortrage (1903); Die Erzahlungskunst<br />

der Bíbel. Zwei Vortrage 1904);<br />

Die Mischneh Tora (1905); Die hermeneutische<br />

Indulaton in der talmudischen Litteratur (1909).<br />

Ezenkívül még számos jelentékeny tanulmányt írt.<br />

2. S. Ármin, hírlapíró és műfordító, szül. Keszthelyen<br />

1845., megh. Budapesten 1922. Tanulmányainak<br />

befejezése után hírlapíró lett és budapesti<br />

német napilapok szerkesztőségében dolgozott.<br />

Évtizedekig a Pester Lloyd parlamenti tudósítója<br />

volt. Sok magyar és francia regényt fordított<br />

németre, a többi közt Jókai Mór, Mikszáth<br />

Kálmán és Eötvös József báró munkáit is. Zola<br />

Emil összes munkáinak első teljes német kiadása<br />

szintén tőle való. sz. Q.<br />

3. S. Artúr, orvostanár, Szászy-S. Gusztáv*<br />

egyetemi jogtanár (1. o.) testvére, szül. Budapesten<br />

1851 júl. l.,megh. u. o. 1917. A budapesti<br />

ós bécsi egyetemeken tanult. Előbb Korányi tanár<br />

asszisztense, majd a Poliklinika ideggyógyászati<br />

főorvosa volt. 1889 óta egyetemi magántanár,<br />

azután rk. tanárrá és az Orsz. Közegészségügyi<br />

tanács tagjává nevezték ki. <strong>Magyar</strong> és külföldi


Schwarz — 778 — Schwelgrer<br />

szakfolyóiratokba számos kitűnő tanulmányt,<br />

évtizedeken át pedig a Pester Lloydba tárcákat<br />

írt a pszichopatológia köréből. s. R.<br />

4. 8. Benjámin, rabbi, szül. Brottományon<br />

(Bihar vm.) 1880 okt. 26. 1898—1908-ig volt a<br />

budapesti Rabbiképző növendéke. 1908-ban avatták<br />

bölcsészdoktorrá Budapesten, 1909. pedig rabbivá.<br />

Tizenöt évig a Pesti Izr. Hitközség vallástanára<br />

volt, 1926. megválasztották a VII. kerületi<br />

templomkörzet rabbijává. Műve: Juszuf<br />

al-Baszir al-Kitab al-Muchtáwi XV. fej. (Budapest<br />

1908). F.D.<br />

5. S. Bertalan*, egyetemi tanár, szül. Budapesten<br />

1886 febr. 17. Fia S. Artúr (1. o.) budapesti<br />

egyetemi orvostanárnak. Az egyetem jogi fakultását<br />

elvégezve, Lipcsébe ment, ahol 1912. magántanár,<br />

majd 1920. rk. tanár lett. Később Baselben<br />

lett a római jog nyilv. r. tanára. Munkái:<br />

A római birtokjog alapjai (1906); Hypothek u.<br />

Hypallagma (1911); Gausalis ügylet es tulajdon<br />

átruházás a görög papyrusok jogában (1912);<br />

Die öffentliche u. priváté Urkunde im römischen<br />

Egypten. Studien z. hellenistischen Privatrecht<br />

(1920). a R.<br />

6. S. Ede, orvos és antropológus, szül. Miskolcon<br />

1831 szept. 13., megh. Bécsben 1862 szept. 22.<br />

Pesten tanult a piaristáknál, majd részt vett a<br />

szabadságharcban mint honvéd és Szent Tamásnál<br />

kitüntette magát. Bécsben 1856. doktori oklevelet<br />

szerzett és kórházi orvos lett. A Novaraexpedició<br />

orvosa volt s megírta az expedíció orvosi<br />

és antropológiai részét. Művei: tjber Körpermessungen<br />

zur Diagnostik der Menschenrassen<br />

(1859, angolul is u. a.); Reise der österreichischen<br />

Fregatté Novara um die Erde in d.<br />

J. 1857—59(1861); System of Anthropological<br />

invertigations (1862); Die Nahrungsmittel der<br />

Tahiter; Chinesische Arzte u. Medikamente<br />

1859. A bécsi <strong>zsidó</strong> temetőben helyezték nyugalomra<br />

s emlékművét Hieser szobrász-tanárral<br />

készíttették el.<br />

7. S. Gábor, rabbi, szül. Nádudvaron 1872<br />

dec. 13. 1886—96-ig a budapesti Rabbiképző<br />

egy évig a wieni Jüdisch-tbeologische Lehranstalt<br />

hallgatója volt. 1895-ben avatták bölcsészdoktorrá<br />

Budapesten, 1897. pedig rabbivá.<br />

Előbb károlyvárosi rabbi volt, 1900 óta zágrábi<br />

főrabbi. Művei: A Peschitő szir fordítás Jeremiás<br />

Könyvére (Budapest 1895); Az izr. vallás<br />

szertartásai horvát nyelven (Tankönyv); A <strong>zsidó</strong>k<br />

története(I—-II. horvát nyelven. Tankönyv);<br />

Az imakönyv fordítása horvát nyelvre- Cikkei<br />

a <strong>Magyar</strong> Zsidó Szemlében, a Jew. Encyclopediában,<br />

a horvát orsz. levéltár Értesítőjében, a<br />

horvát középiskolai tanárok Értesítőjében, az<br />

Allgemeine Zeitung des Judeutumsban jelentek<br />

meg. F. D.<br />

8. S. Ignác, antikvárius és bibliográfus, szül.<br />

Nyitrán 1865., megh, Bécsben 1926. Előbb a bécsi<br />

Cíilhofer és Ranschburgkönyvkereskedésében dolgozott,<br />

majd önálló könyv-ós grafikai antik várüzlete<br />

volt Bécsben. A régi könyvek szaktudósa<br />

volt, bibliográfiai munkákat is irt. Legismertebb<br />

könyve : Die Geschichte der Juden in Wien.<br />

9. S. Jakab, rabbi, szül. Nagyváradon 1884<br />

febr. 7.1910-igvolta budapesti Rabbiképző növen­<br />

déke. 1909-ben avatták bölcsészdoktorrá Budapesten,<br />

1911. pedig rabbivá. Azóta a Pesti Izr.<br />

Hitközség vallástanára. Könyve: Pseudo-Balchi<br />

Eitáb al-Bad' val Tarich c. müvének <strong>zsidó</strong><br />

vonatkozásai {1909). Cikkei a <strong>Magyar</strong> Zsidó Szemlében<br />

jelentek meg. F. D.<br />

10. S. Mihály, ügyvéd, szül. Nagyváradon<br />

1845 szept. 14., megh. 1894 okt. 13. Középiskoláit<br />

Nagyváradon, a jogi tanulmányokat Budapesten<br />

végezte. Becskereken nyitott ügyvédi irodát,<br />

rövid idő alatt jelentékeny városi és megyei tisztségekbe<br />

jutott és a megye tisztb. főügyésze lett.<br />

Élénk részt vett a hitközség életében is és annak<br />

alelnöke, majd elnöke lett. D. a<br />

11. S. Miksa, rabbi, szül. Kisvárdán 1854 jan.<br />

14., megh. 1902 december 14. 1877—87 ig volt a<br />

budapesti Rabbiképző növendéke. 1887-ben avatták<br />

bölcsészdoktorrá, 1888. pedig rabbivá. Ugyanakkor<br />

megválasztották főrabbivá Egerben, ahol<br />

haláláig működött. Müve: Kohen Efrájim óbudai<br />

rabbi élete és responsumai (Budapest, 1887). F. D.<br />

12. S. Mór,rabbi, szül. Csáktornyán 1869 júl. 6.<br />

1884-94-ig volt a budapesti Rabbiképző, egy évig<br />

a berlini Lehranstalt für die Wissenschaft des<br />

Judentums hallgatója. 1893-ban avatták bölcsészdoktorrá,<br />

1895. pedig rabbivá. 1896-ban turócszentmártoni,<br />

1898 óta győri főrabbi. Könyve:<br />

Kimchi Mózes élete és munkái {1893). Cikkei a<br />

Bloch Emlékkönyvben, a Monatschrift für Geschichte<br />

und Wissenschaft des Judentumsban<br />

és a <strong>Magyar</strong> Zsidó Szemlében jelentek meg. F. D.<br />

13. S. Mózes Áron, rabbi, megh. Pacsán 1889<br />

márc. 31. Unokája volt Rapaport pápai rabbinak<br />

(1. o.). 1857-től kezdve haláláig működött Pacsán.<br />

S. elismert tekintélyes tudós volt, a bécsi Neuzeit<br />

és a Ben Chananja folyóirat több tanulmányt<br />

közölt tőle.<br />

14. S. Naftali, rabbi, szül. Beregszászon 1846.,<br />

megh. Mádon 1886. Tanulmányai befejezése után<br />

a mádi hitközség rabbija volt. Műveit fiai adták<br />

ki Saár Naftáli (Paks 1903) és a Bész Naftali<br />

(u. o. 1889) címen.<br />

15. S. Vilmos, újságíró és szabadságharcos,<br />

szül. Sátoraljaújhelyen 1815., megh. Budapesten<br />

1908. Fiatal korában gróf Andrássy Manó<br />

tanítója volt, Kossuth Lajosnak pedig már a szabadságharc<br />

előtt baráti köréhez tartozott. A szabadságharcot<br />

mint honvédfőhadnagy küzdötte<br />

végig, számos ütközetben vett részt és egy alkalommal<br />

Irányi Dániel életét is megmentette. Később<br />

a Pester Lloyd tudósítója volt. Sátoraljaújhely<br />

városa a közügyek terén szerzett érdemeiért<br />

díszpolgárának választotta meg. Az erre vonata<br />

kozó jegyzőkönyvet fia, S, Gyula fővárosi ügyvéd<br />

(1858—1926) a Zsidó Múzeumnak adományozta.<br />

,Scliweig-er 1. Lázár, rabbi, etnológus, szül.<br />

Nagytapolcsányban 1872 aug. 2. Tanulmányait<br />

Frankfurtban és a berni egyetemen fejezte be, ahol<br />

filozófiai doktorátust tett. 1904 óta egri főrabbi<br />

s mint ilyen, sokat tett az ottani hitélet emelésén.<br />

Emellett azonban kiváló etnológus és néppszichológus,<br />

aki ezirányú tanulmányaival a külföld<br />

szakköreiben is ismertté tette nevét. <strong>Magyar</strong><br />

nyelven írt tanulmányai régebben főleg a <strong>Magyar</strong><br />

Nemzeti Múzeum kiadványában, azEtnographiá-


Schwerln 779 Sebest<br />

ban jelentek meg. önállóan megjelent nagyobb tanulmányai:<br />

Philosophie der Geschichte, Völkerpsychologie<br />

und Sociologie in ikren gegenseitige7iBeziehungen{l899);Das<br />

Gesetzder grossen<br />

Zalü (1904, magyarul is); Die logischen Methoden<br />

der Ethnologie (1909, magyarul is); Die<br />

Anknüpfungspunkte der Kunst und Ethnographie(1910,magyarulis);<br />

Die Jubilaen derDeszendenztheorie<br />

(1910); Die Religion im Lichte der<br />

Völkerpsychologie (1911); Utóhangok a Darwinünnepélyhez<br />

(1909); Moritz Lazarus (1911); A<br />

neodarwinizmus (1912, németül is).<br />

2. S. Márton, szül. Kecskeméten 1834., megh.<br />

1905 dec. 31. Részt vett az 1868-as kongresszuson,<br />

amelynek háznagya volt. Mikor a községkerületek<br />

megalakultak, a pesti kerület őt választotta 1871.<br />

elnöknek, az elnökök pedig az Országos Iroda élére<br />

állították. Sok szolgálatot tett a felekezeti tanügynek.<br />

1866-ban résztvett az Izraelita Tanítóegyesület<br />

megalapításába, az Orsz. Izr. Tanítóképző igazgatótanácsának,<br />

a Rabbiképző Intézet vezérlőbizottságánakelnöke<br />

(1880-1905), a Pesti Izr. Hitközségnek<br />

pedig tanügyi elöljárója volt.<br />

Schwerin Götz, rabbi, Kohn Sámuel főrabbi<br />

nagyatyja, szül. Schwerin a. d. Wartheben<br />

(Posen) 1760., megh. Baján 1845. A pozsonyi és<br />

prágai világhírű jesivákon tanult és 1796. költözött<br />

<strong>Magyar</strong>országba, ahol előbb Szabadkán,<br />

majd 1815-től kezdve Baján volt rabbi. 1827-ben a<br />

magyar hitközségek egy része megválasztotta az<br />

egész ország főrabbijának, azzal a jogkörrel, hogy<br />

vallási ügyekben dönthessen s a feleket viszály<br />

esetén megjelenésre kónyszeríthesse s hogy beleegyezése<br />

nélkül az országban senkit se lehessen<br />

rabbi vagy más rituális funkcióra alkalmazni.<br />

Jogköre kiterjedt a türelmi adó elosztására és<br />

mindenféle ellentét elsimítására is. S. magas hivatását<br />

mintaszerűen töltötte be. Ő maga nem állt<br />

távol bizonyos reformoktól, így megengedte és<br />

maga is gyakorolta a prédikálást ünnepi istentiszteletek<br />

alkalmával s hitszónoklataiban nem<br />

szorítkozott kizárólag bibliai magyarázatra. Az<br />

1844-iki paksi rabbikonferencián egyik legszámottevőbb<br />

résztvevő ő volt. Életrajzát unokája,<br />

Kohn Sámuel főrabbi (1. o.) írta meg a <strong>Magyar</strong><br />

Zsidó Szemle 1898—99. évf.-ban. s. R.<br />

Nchwimmer Ernő*, orvostanár, az első magyar<br />

bőrgyógyász-specialista, szül. Budapesten<br />

1837 nov. 21., megh. u. o. 1898 febr. 25. Tanulmányait<br />

a pesti egyetemen kezdte, majd Bécsben<br />

folytatta s ott szerezte diplomáját. Bgyideig bécsi<br />

kórházakban működött, majd félévig Egyiptomban<br />

tartózkodott a bőrbetegségek további tanulmányozása<br />

céljából.Visszatérve, a Rókus-kórházban<br />

ápolta a bőrbetegeket, főorvosi engedéllyel,<br />

mert külön szakosztály még nem volt. Később<br />

saját költségén nyitott dormatológiai rendelőt.<br />

1870-ben a dermatológiából egyetemi magántanárrá<br />

habilitálták, 1875. pedig, mint a Rókuskórház<br />

hevenyosztály orvosa kiküzdötte, hogy<br />

két szobát a bőrbetegeknek adjanak. 1878-ban<br />

egyet. rk. tanár címet, 1891-ben ugyanilyen minőségben<br />

katedrát kapott és a Szt.-István-kórház<br />

dermatológus-főorvosa lett. Kiváló balneológus<br />

is volt s a lipiki fürdőt ő virágoztatta fel. El­<br />

gusok Egyesületének, a Balneológiai Egyesületnek<br />

alelnöke, sok külföldi orvosi akadémiának<br />

rendes tagja volt. <strong>Magyar</strong> és külföldi szaklapokban<br />

megjelent értekezésein kívül nagyobb<br />

müvei: Börkórtan (1874); A szájür önszervi<br />

nyáktalajai (1878, németül is); Zur Iherapie<br />

der Variola vom ÍStandpunkte der Mikrococcuslehre<br />

(1880); Emlékirat a bőr- és bujakórtan<br />

oktatásának rendszeresítése tárgyában a budapesti<br />

egyetemen (1881); Emlékbeszéd Hebra<br />

tanár felett (1881); Die neuropathischen Dermatonosen<br />

(1883); Haidkrankheiten (1884);<br />

Die Grundlinien der heutigen Syphilistherap>ie(1888);<br />

Biszum Endpunkte Europas. Reiseskizze<br />

einer Nordlandfahrt(189b). A Belgyógyászat<br />

Kézikönyvébe S. Irta a Himlő, Tehénhimlő,<br />

Lepra, Poklosság fejezeteket^ 1894), továbbá az<br />

Eulenburg-féle Realencyclopedie d. gesamt. Heilkunde<br />

bőrgyógyászati értekezéseit is. s. R,<br />

Sebeők Dezső, Ügyvéd, jogi író, szül. Budapesten<br />

1891 jan. 8. Egyetemi tanulmányait u. o.<br />

végezte s miután jogi doktorátust és ügyvédi oklevelet<br />

szerzett, gyakorló ügyvéd lett. Közben<br />

1916—18 közt törvényszéki bíró volt s mint ilyent<br />

az igazságügyminisztérium kodifikáló osztályába<br />

rendelték a háborús gazdasági rendeletek megalkotása<br />

végett. 1916 óta tagja a Pesti Izraelita<br />

Hitközség képviselőtestületének és választmányának,<br />

egyszersmind pedig a kulturális osztály<br />

helyettes elöljárója is. Az ügyosztályban ő vetette<br />

fel a könyvkiad >s és a <strong>zsidó</strong> könyv propagálásának<br />

eszméjét. 1919—27 közt ötvenkét allegorikus<br />

cikket írt Tamás fiamhoz e. a numerus<br />

clausus ellen, a bécsi Jüdische Zeitungnak pedig<br />

a magyar <strong>zsidó</strong>ság jogi helyzetéről írt felvilágosító<br />

ós objektív tanulmányokat. Ő szervezte a<br />

bécsi, prágai és berlini numerus-clausus bizottságokat<br />

a nélkülöző magyar diákok nyomorának<br />

enyhítésére. Élénk részt vesz a községkerület<br />

ügyeinek intézésében is. Szerkeszti a Budapesten<br />

megjelenő Wirtschaftliche Nachrichtent, állandó<br />

munkatársa a Jogtudományi Közlöny, a Kereskedelmi<br />

Jog, a Berliner Tageblatt és a Prager<br />

Tageblatt c. lapoknak. Számos tanulmányán kívül<br />

önállóan megjelent müvei: Az állam igénybevételi<br />

joga (1917, Grill); A zsákokról szóló<br />

jogszabályok (7. kiad. 1923); Az anyasági biztosításról<br />

(1916) s ezenkívül számos háborús rendelet,<br />

s. R.<br />

Sebes Lipót Ferenc(szarvasi),h.onvéáezTeáes,<br />

szül. Kápolnásnyóken 1856., megh. 1926. Kora<br />

gyermekségében megnyilatkozott a katonai pálya<br />

iránti hajlama. Egyik legkiválóbb növendéke volt<br />

a Ludovikának, ahol 1882. avatták honvédtiszttó.<br />

Az egész világháborút a harctéren töltötte a szerb,<br />

orosz ós olasz frontokon. Ezredparancsnoki minőségében<br />

több kiváló hadi tettet hajtott végre. Vitézsége<br />

elismeréséül számos magas kitüntetésben<br />

részesült, 1916. pedig szarvasi előnévvel megkapta<br />

a magyar nemességet.<br />

Sebesl Ernő, orvos ós író, szül. Sebeskellemesen<br />

1893. Orvosi tanulmányait a budapesti<br />

egyetemen kezdte és a pozsonyi egyetemen nyert<br />

orvosi oklevelet. Az államfordulat után ő az első,<br />

aki önálló magyar verses könyvvel (A csönd<br />

nöke volt a <strong>Magyar</strong> Dermatológusok és Uroló- | karján, 1919) jelentkezik Szlovenszkón. Azóta


SebSk — 781 — Selmecbánya<br />

Sebők, 1. Samu, tanár, szül. Námesztón 1856.<br />

Tanított Sopronban, Budapesten, Fogarason. Cikkei<br />

az Oedenburger Zeitungban, az Etnográfiában,<br />

a <strong>Magyar</strong> Nemzeti Múzeumi Értesítőben jelentek<br />

meg. Szerkesztette a Zalavármegyei Hirlapot.<br />

Önálló müvei: Göcsej földrajzi tanulmány;<br />

Fogaras geológiája.<br />

2. S. Zsigmond*, író és hírlapíró, szül. Párkányban<br />

1861., megh. Budapesten 1916. A budapesti<br />

egyetemen bölcsészetet és természettudományt<br />

hallgatott. 1882 ben a Pesti Hirlap munkatársa<br />

lett. Később a Szegedi Napló, majd megint a<br />

Pesti Hirlap szerkesztőségében dolgozott. 1892-től<br />

a Budapesti Hirlap és Az Én Újságomnak főmunkatársa<br />

volt, 1910. pedig Benedek Elekkel<br />

megalapította ós haláláig szerkesztette a Jó Pajtás<br />

c. ifjúsági lapot. Mackó úr különböző utazásairól<br />

és Dörmögő Dömötör változatos kalandjairól<br />

szóló könyvei a magyar gyermekirodalom<br />

értékes gyarapodását jelentik. Mint novellista is<br />

az első sorban állt. Müvei: Alakok (1887); Elbeszélések<br />

(1894); Pusztai élet (1903); Bajcsányi<br />

deeadem (1909); Ifjúkor(1913);Színfoltok(19lb).<br />

Tagja volt a Kisfaludy-, Petőti-és Dugonics-Társaságnak.<br />

' , 8z. G.<br />

Sechitó (h.). Eituális vágás (1. Étkezési törvények).<br />

Séd (h.). Rossz szellem. Már a Tórában fordul<br />

elő: «Áldoznak a sódimnek, a nemisteneknek<br />

(Mőz. V. 32. 17). Az aram fordítás szeirimmel<br />

azonosítja, melyet Jesájából «erdei bakok»nak,<br />

szatíroknak ismerünk. A Talmud és a középkori<br />

<strong>zsidó</strong>ság hisz a sédim létezéseben, szárnyas<br />

lényeknek képzeli őket, amelyek ember módjára<br />

táplálkoznak és szaporodnak. Fejedelmük<br />

Asmodáj. Ásód többesszámú alakja sédim. A legújabb<br />

kutatás azt hiszi, hogy a szemmel nem<br />

látható sédim alatt nem démonokat képzelt a<br />

Talmud, hanem baktériumokat és ezért olyan<br />

szigorúak a kézleöblítésre vonatkozó rendelkezései.<br />

F. M.<br />

Seelenfreund, 1. Cháim Mayer, rabbi, szül.<br />

1770 körül, megh. Nagyszőllősön 1824. Már<br />

húszéves korában a torlai hitközség rabbija volt.<br />

1810-ben Űjfehértón, 1820. Nádudvaron, csakhamar<br />

Nagyszőllősön lett Ugoosa megyés rabbija.<br />

Kéziratait halála után fia, S. Jákob adta ki Saáré<br />

Ghájim címen (Pozsony 1851). Másik íia S. Salamon<br />

rosznowitzi rabbi, harmadik fia S. Ábrahám<br />

kassai rabbi volt. Ennek két műve jelent<br />

meg: Prasz Ovósz és Pné Avrőhőm.<br />

2. S. Salamon, grafikus, szül. Szegeden 1876.<br />

Grafikai munkákat: könyvcímlapokat, ex-libriseket,<br />

halálévforduló-lapokat tervezett, héber betűk<br />

motívumaitól fejlesztett ornamentikával<br />

diszitve. A Herzl Tivadar-emléklapot is ő tervezte.<br />

1921-ben Palesztinába vándorolt ki. F- B.<br />

Sehechejónu, annak az áldásnak a neve,<br />

melyet új dolog (idei gyümölcs, új ruha) első<br />

élvezésekor mondanak. Közönséges időből ünnepi<br />

időbe való fordulást is ezzel köszöntenek. Az áldás<br />

magyarul így hangzik: Áldassál .... ki megéretted<br />

velünk (ezt az időt), megtartottál minket<br />

(erre az időre) és elérkeztettél minket (ehhez<br />

az időhöz). A szerúpont az áldás mondásában<br />

nem egészen világos. Általában minden olyan<br />

dolognál mondják, mely nem az embertől, hanem<br />

a naptár járásától függ. Ünnepek beköszöntésének<br />

kidusánál (kivéve peszach két utolsó napját), az<br />

esztendő folyamán az újfajta gyümölcs első<br />

élvezésekor, ros hásónói sófárfuvás, megilláolvasás,<br />

chanukkagyujtás előtt. (Utóbbinál csaK az<br />

első alkalommal.) Ünnepek második napján is<br />

van S., mert a naptári bizonytalanság megengedte<br />

régen a föltevést, hogy csak akkor kezdődik az<br />

ünnep. Nem mond S.-t a barmicvó, viszont az<br />

apa, ki 30 napos fiát a kohéntól kiváltja (1. Pidjon<br />

habén) elmondja. F. D.<br />

Seidner Albert, pedagógus, felekezeti író,<br />

szül. Aradon (Arad vm.) 1834. Cikkei a BenCha-<br />

Danjában, továbbá a Pesti Naplóban s aradi sajtóban<br />

jelentek meg.<br />

Seidlcr Hermán, kereskedő, megh. Sopronban<br />

1869 ápr. 4. Németkeresztúron ólt s a kongresszus<br />

egybehívása előtt propagandát csinált<br />

a felvilágosodottságnak. Németül éa héberül írt.<br />

Művei: Ein Wort zu seiner Zeit stb. (Oedenburg<br />

1868); Jüdisch-religiöse Zeit fragén (Oedenburg<br />

1869, héberül is. Fia, Báron von S., a<br />

bárói ág megalapítója, fiatal korában Németkeresztúron<br />

Talmudot tanult, később kikeresztelkedett.<br />

Atyja halálakor 400 frt-ot adományozott<br />

a soproni temető falkerítésóre. V. ö. Pollák,<br />

«A <strong>zsidó</strong>k története Sopronban».<br />

Seitli (j.). Paróka. A j. szó a német Scheitel<br />

szóból alakult. (L. Paróka)<br />

Selaéh, hetiszakasz, mely Mózes 4. könyve<br />

13. fejezetének elejétől a 15. fejezet végéig terjedő<br />

részt foglalja magában. Eövid tartalma : a<br />

kémek, Mózes könyörög a népért, áldozati törvény,<br />

a tészta zsengéje, tévedés, szándékosság, a<br />

szombatrontó büntetése, a ruhaszegély rojtjai.<br />

A hetiszakaszhoz tartozó prófétai rész Jósua<br />

könyve 2. fejezetének elejétől a fejezet végéig<br />

terjed. A tórái és prófétai rész között az az összefüggés,<br />

hogy ez utóbbiban viszont Józsua küld<br />

kémeket Jericho városába, az előbbiben meg Mózes<br />

egész Palesztinába. F. D.<br />

Selisi (h.), harmadik azok között, akiket felhívnak<br />

a Tóraolvasáshoz. Az első két felhívás a<br />

kohént és lévit illeti. Ezen az okon a harmadik<br />

válik elsőrangú tisztséggé és rendszerint a rabbinak<br />

vagy valamely előkelő vendégnek juttatják.<br />

Selcer bilbul (h.). Kitalált hazugság értelmében<br />

használt héber kifejezés. Tulajdonképpen<br />

rosszindulatból koholt hazugság jelölésére szolgál.<br />

Selmecbánya (Banska Stiavnica, Cs.-Szl.),<br />

szabad kir. város Hont vm. 15,185 szlovák, magyar<br />

(6340) és német lak. A <strong>zsidó</strong> hitközség 140<br />

családban 350 lelket számlál 110 adófizetővel.<br />

1910-ben még 527 lelket számlált a hitközség. A<br />

számszerű visszafejlődés nem okozott érezhetőbb<br />

hanyatlást a hitéletben, amelynek minden terhét<br />

sok áldozatkészséggel 3 nagykereskedő, 57 kereskedő,<br />

3 nagyiparos, 8 iparos, 4 ügyvéd, 6 orvos,<br />

2 gyógyszerész, 6 magántisztviselő, 3 mérnök,<br />

2 köztisztviselő és 10 magánzó viseli. Ezek öszszesen<br />

45,000 ck-t költenek évenkint a hitközségi<br />

adminisztrációra, fenntartják az 1892. alapított<br />

Chevra Kadisát, a Nőegyletét és az elemi iskolát,<br />

amely ezidőszerint csak a vallásoktatást látja el.<br />

A <strong>zsidó</strong>ság élénk kulturéletet él és sikeres teve-


Selmecbánya — 782 — Seló3 eszré mldó3z<br />

kenységet fejt ki a közgazdaságban is. A város<br />

és környék majdnem minden ipari vállalkozását<br />

és pénzintézetét <strong>zsidó</strong>k alapították. Hell Jakab<br />

(megh. 1905.) kibővítette Vihnye fürdőt, építette a<br />

Hungária szállodát és alapította a Selmeci Kereskedelmi<br />

és Hitelintézetet, Ungár Kálmán a faárugyárat,<br />

Weisz Adolf kereskedő a fehórneműgyárat<br />

(már megszűnt), Erdős Sándor gyáros a cipőgyárat,<br />

amely most Erdős és Gerő tulajdona,<br />

Timföld Jenő gyáros a kötőgyára:,. Guttmann<br />

Elemér átvette és kibővítette a faárugyárat,<br />

Glückstahl Gyula Budapesten szőrmegyárat létesített.<br />

Jelentős tényezőket adott az itteni <strong>zsidó</strong>ság<br />

a közéletnek is, közöttük: Kapp Jakab, Tandlich<br />

Ignác városi főorvosokat, Szegedi Sándor bányafőorvost,<br />

Zászló Adolf főbányatanácsost, Grünhut<br />

Gyula bányamérnököt, Welward Rezső állami<br />

gyári főorvost, Tátrai Emil vezető járásbirót. És<br />

a sokrétű tevékenység annál feltűnőbb, mert a<br />

hitközség az aránylag legfiatalabbak közé tartozik.<br />

Az első <strong>zsidó</strong>k csak a 70-es években telepedtek<br />

meg S.-n. Azelőtt nem engedték meg a bányavárosokban,<br />

S.-n sem a <strong>zsidó</strong>k letelepedését. Nemsokára<br />

az első beszivárgás után, 1878. már 30<br />

<strong>zsidó</strong> család lakta a várost. A hitközséget 1879<br />

júl. 20. ezek alapították és megalkották alapszabályait.<br />

Elnökké Hell Jakabot választották. Első<br />

ténykedése volt, hogy szabályozta az adókivetést,<br />

amely 476 forintot eredményezett és akciót indított<br />

a templom építésére, ezt azonban a széthúzás<br />

következtében csak 15 évvel ezután valósították<br />

meg. 1887 júl. 30. alakult meg az első iskolaszék<br />

Kapp Jakab elnöklésével. Az első tanítók Priedmann<br />

Bernát és Gliger Bernát voltak. Ebben az<br />

esztendőben már 1535 forintra emelkedett a költségvetés,<br />

három évvel később pedig már annyira<br />

megerősödött a hitközség, hogy a templom céljaira<br />

telket vásárol és 1893 ig fel is építteti. Röviddel<br />

ezelőtt alakult meg a ChevraKadisa és elnökéül<br />

Welward Márkust, alelnökéül Geiger<br />

Márkot, pénztárnokául Hochberger Ármint és ellenőréül<br />

Weisz Jenőt választották meg. A vallás<br />

ápolására, a kultúrára és a fllantropiára irányuló<br />

törekvések akkor nyertek történelmi tartalmat,<br />

mikor a hitközség lelkesen csatlakozik a <strong>zsidó</strong><br />

vallás recepciójáért küzdő országos mozgalomhoz<br />

Goldsticker Márk elnöksége alatt. A város kereszténylakossága,<br />

amellyel mindig zavartalan egyetértésben<br />

élt és az antiszemitizmust csak hírből<br />

Í8merte,"őszinte érdeklődéssel ügyelte ezt a törekvést,<br />

mint ahogy szeretettel támogatta a közjóra<br />

irányuló egyéb törekvéseit is. A világháborúban<br />

a hitközség sok tagja vett részt és 8 hősi halált<br />

halt. Anyakönyvi területéhez tartoznak: Piarcs,<br />

Hodrus, Szentantal, Ilia, Bajnskabóla, Teple, Pocsuvaelló,<br />

Berencsfalu. Vezetésében hosszú ideig<br />

tevékenykedtek Hell Jakab, Kapp Jakab, Glücksthal<br />

Gyula, Goldsucher Bernát és Tandlich Ignác<br />

elnökök. Ezidőszerint élén állanak: Hell Béla<br />

nagykereskedő, elnökhelyettes; Wassermann Béla<br />

gyógyszerész, pénztáros; Grünhut Gyula hányató<br />

mérnök, iskolaszéki elnök; László Adolf f őbányatanácsos,<br />

számvizsgáló bizottsági elnök ; Singer<br />

Mór kereskedő templomgondnok; Beregi Samu,<br />

Binc Lajos, Ernst Zsigmond, Pollacsek Jenó.WetzlerMór,<br />

Weiner Lipót, Weisz Simon, Weisz Dezső,<br />

ifj. Weisz Samu választmányi tagok. Weisz Fülöp<br />

jegyző.<br />

Sollei József, dermatológus, szül. 1872. A<br />

budapesti ós több külföldi egyetemen tanult, majd<br />

Schwimmer tanár mellett volt asszisztens. A Charitó-Poliklinika<br />

főorvosa és a Bőrgyógyászati,<br />

Urológiai és Venerologiai Szemle főmunkatársa<br />

volt. Az Archiv f. Dermatologie és Dermatologische<br />

Zeitschrift o. folyóiratoknak is dolgozott.<br />

Főműve a Bőrgyógyászat kézikönyve (1925). S,<br />

szakmájának egyik elismert tudósa.<br />

SeLó ósfcáni (h.). <strong>Magyar</strong>ul: aki nem teremtett<br />

meg engem (ilyennek, vagy olyannak). A<br />

reggeli liturgia három benedikciójának záró formulája,<br />

amelyet mindegyikben más-más szóval<br />

fejeznek be. Az első benedikciónak go'/, a másodiknak<br />

eved (rabszolga), a harmadiknak isó<br />

(asszony) az utolsó szava. Az elsőben faji származásáért,<br />

a másodikban emberi állapotáért, a<br />

harmadikban neméért hálálkodik az ájtatoskodó.<br />

Ezt azonban nem úgy fejezi ki, hogy: Áldott<br />

légy Te Örökkévaló Istenünk, aki engem <strong>zsidó</strong>nak<br />

(szabad embernek, férfiúnak) teremtettél<br />

meg, hanem úgy : Áldott légy stb., aki nem teremtettél<br />

meg nem<strong>zsidó</strong>nak (rabszolgának, aszszonynak).<br />

A nem<strong>zsidó</strong>t a gój szóval fejezi ki<br />

az áldásmondás. Mindhárom talmudi eredetű, de<br />

már régen támadtak viták a gój kifejezés miatt,<br />

mert félreértésre adott alkalmat. Az egyházi<br />

cenzúra intézményesítése idején gój helyett nochrit<br />

szedettek az imakönyvekbe, de később elejtették<br />

e szó használatát, mert nochri általában<br />

idegent jelent, még idegen származású <strong>zsidó</strong>t<br />

is. A XVIII. sz.-ban gój ós nochri helyett<br />

dkum szót használtak (Ovdó kochóvim umazulosz<br />

=• csillagok és csillagképek szolgái szavaknak<br />

héber abbreviaturája, 1. Akum). Amantuai<br />

(1558),thingeni (1560),prágai (1566),velencei (1566<br />

és 1572), a dyhernfurti (1694) kiadású sziddurok a<br />

vitás formula helyett a seószáni jiszróel^ aki<br />

<strong>zsidó</strong>nak teremtettél engem formulát használják.<br />

A wilnai gáon, úgyszintén a XVI. és a XVII. sz.<br />

több nagyhírű kodiflkátora ezt a formulát ajánlja,<br />

mert jobban megfelel a <strong>zsidó</strong> alázatosságnak és<br />

nem okozhat félreértést azok között, akik a héber<br />

nyelvet hiányosan ismerik. L. Gój. u. P.<br />

Selosész jemé hagboló (magyarul: az elkülönülés<br />

3 napja), a sevuószt megelőző 3 nap,<br />

mikor Mózes előkészítette Izraelt a kinyilatkoztatásra,<br />

Félünnepnek számít, tachanunt (1. o.) nem<br />

mondanak e napokon. F. ü.<br />

Selós eszré miAósz(h.). Tizenháromjótulajdonság.<br />

Isten tizenhárom attribútuma Mózes II. k.<br />

34. f. 6-7. v. alapján. (JHVA, JHVA kegyelmes<br />

és irgalmas isten, hosszantűrő, nagykegyességű<br />

és igazságos, ki megtartja szeretetét ezrediziglen,<br />

megbocsát vétket, elpártolást és bűnt s elengedi)^<br />

Tizenháromban a Talmud állapította meg<br />

Isten attribútumait, a S. összefoglaló elnevezés is<br />

tőle ered (fíóshasáná 17a) és olyan hatást tulajdonít<br />

a Szentírás vonatkozó verseinek, hogy engesztelést<br />

remél az elmondásukból. Ezért már a<br />

Talmud kora óta a liturgiában is meggyökeresedett<br />

ez a formula és böjtnapokon, főleg jomkippur<br />

napján több ízben is elrecitálják. A jomkippurt<br />

megelőző második nap hajnali szelichája (1. o.)


Selósim — 783 Semá<br />

költői formában dolgozta fel a S.-t. A régi <strong>zsidó</strong><br />

bibliakomentátorok között sok vitára adott alkalmat<br />

a talmudi megállapítás, inert a Szentírás<br />

fermtebb idézett szövegében felsorolt isteni tulajdonságok<br />

nem adják a tizenhármat. V. ö. Ibn Ezra<br />

kommentárját az idézett versekhez. F. M.<br />

Selósim (h.). A nagy gyász harmincnapos<br />

időszaka. L. Gyászszokások.<br />

Sclosó oszor ikórim (h.). Tizenhárom hitágazat,<br />

amelyet Maimonides Mózes állított fel a<br />

<strong>zsidó</strong> hitvallás alapjául. A hitvallomás minden<br />

verse awiwi-aawinnaí(hiszem) kezdődik. 1. Hiszem<br />

tökéletes meggyőződéssel, hogy a Teremtő, magasztaltassák<br />

az ő neve, minden lénynek teremtője<br />

és igazgatója és hogy ő főoka mindennek,<br />

ami volt, van és lesz; 2. hogy ő az egyetlen, kihez<br />

semmi viszonyban hasonló egység nincsen<br />

és csak ő az egyetlen istenünk, aki volt, van és<br />

lösz; 3. hogy Isten testetlen, szabad a testiség<br />

minden változatától és semminemű alakban el<br />

nem képzelhető ; 4. Ó az első ós utolsó; 5. Ó rajta<br />

kívül imádni senkit sem szabad; 6. hogy a próféták<br />

minden szava igaz; 7. hogy Mózes minden<br />

próféciája igaz és minden próféták feje volt;<br />

8. hogy az egész szentírás, ahogy bírjuk, Mózesnek<br />

nyilváníttatott; 9. hogy a szentírás sohasem<br />

cseréltetett fel mással és sohasem fog másnak<br />

nyilváníttatni; 10. hogy Isten tudja minden ember<br />

gondolatait és cselekedeteit; 11. hogy megjutalmazza<br />

a törvénytartókat és megbünteti a törvény<br />

áthágóit; 12. hogy el fog jönni a Messiás ;<br />

13. hogy fel fognak támadni a halottak. F. D.<br />

Selósó szeíbrini (h.).Három könyv. Az isteni<br />

Ltélkezés három könyve, amely a Talmud szerint<br />

nyitottan fekszik ros hasónó napján Isten előtt.<br />

S. niftóchim berós hasóno; achasz sel resóim<br />

ye murim, achasz sel cadikim gemurim, veachasz<br />

sel benónim. Három könyv áll nyitva ros hasónó<br />

(újév) napján: az egyik alegbűnösöbbekó, a másik<br />

a legjámborabbaké. a harmadik pedig a középszerű<br />

eké.<br />

Sellmann, 1. Lajos, rabbi, szül. Tiszanánan<br />

(Heves vm.) 1854 jan. 17. Atyja, S. Sándor<br />

1800—-60, a hevesmegyei Poroszló község rabbija<br />

cs tanítója volt. Tanulmányait Pozsonyban, Bécsben<br />

és Berlinben végezte. 1878-ban lett rabbi Szegeden,<br />

1879 óta főrabbi Hódmezővásárhelyen.<br />

Kiváló talmudtudós s exegeta és számos tanulmányt<br />

írt német és héber folyóiratokba, a M. Zs.<br />

-Szemlébe és az IMIT Évkönyveibe. Előbbiben megfentek<br />

: Külföldi utániból (1883-84); GrőfTe-<br />

[ík.V Sándor és a <strong>zsidó</strong>k (1885). Az IMIT Évkuny<br />

vében jelentek meg Életképek (1895-98) c.<br />

•nekezósei. Ezekben nemcsak a valódi <strong>zsidó</strong> világot<br />

és szellemet örökíti meg, hanem a <strong>zsidó</strong><br />

wriryu, magyar nyelvű széppróza egyik kezde-<br />

Ji'.-nyezöje, lett. Egyéb müvei: Redák (1896) és<br />

'- u j>\de Misztefiná (1898); Az aranyborjú és a<br />

-suiosag (Évkönyv 1897) és önálló kötete A nő<br />

c t IA P " féle igeu J elentó keny Ocár Haszifrusz<br />

• u-oiógmi folyóiratokban jelentek meg, de több<br />

KWrw SU 5 ls közli értekezéseit főkép házasságjogi<br />

kérdésekről.<br />

2. S. Rezső, társadalomtudományi író, szül.<br />

Hódmezővásárhelyen 1889 febr. 7. S. Lajos fia.<br />

Filozófiai és államtudományi tanulmányait a<br />

budapesti és lipcsei egyetemeken s az utóbbival<br />

kapcsolatos Történelmi Intézetben végezte. 1911.<br />

filozófiai doktorátust, 1912. középiskolai és felsőkereskedelmi<br />

tanári okleveleket szerzett, azután<br />

több középiskolában tanárkodott, legutóbb az<br />

V. ker. állami főgimnáziumban. 1920-ban tanári<br />

állásától megfosztották s azóta számos<br />

magyar és külföldi lap és folyóirat munkatársa.<br />

Kőnyvalakban és különlenyomatban megjelent<br />

tanulmányai: A német politikai pártok<br />

története (Pallas 1911); Ranke, mint politikus<br />

(1913); Az orosz agrárreform (1915); Fokozza-e<br />

a telepítés a termelést? (1915); A hűbéri társadalom<br />

kora (1919); Fascista ideológia és angol<br />

reálpolitika (1926): A szocializmus Szovjet-<br />

Oroszországban (1926); J. Bellers, a Páneurópagondolat<br />

atyja (1926); A fejlődés törvény szerütlensége<br />

a történelemben (Kolozsvár 1926); u. a.<br />

szerb nyelven (1927); A háború utáni államok<br />

agrárreformjai (20 tanulmány, Szabadka 1928);<br />

Az inkvizíció a történelmi kutatások megvilágításában<br />

(Budapest 1928). Zsidó történelmi<br />

tárgyú értekezései, melyek az inkvizíció korára<br />

vonatkoznak az Egyetértésben (1926—27) és<br />

a Múlt és Jövőben (1927—1928) jelentek meg.<br />

A marannusok része Amerika felfedezésében ;<br />

Tortura-jegy zökönyv 1569-ből; Prozelyta mártírok<br />

a <strong>zsidó</strong>ságban ; A sevillai Quemadero;<br />

Zsidó származású spanyol püspökök; Gábriel<br />

de Granada; Az orvos a máglyán). Sajtó<br />

alatti müve Babonák eredete és fejlődése. Évenként<br />

több előadást tart a Omikóben a <strong>zsidó</strong><br />

történelem köréből és belső munkatársa volt a<br />

Révai Nagy Lexikonnak és munkatársa a Közgazdasági<br />

Knciklopédiának. E <strong>lexikon</strong>nak is munkatársa.<br />

Sém (h.). Név. Szűkebb értelemben: Isten neve.<br />

Az Isten szó helyett használják, hogy elkerüljék<br />

nevének hiábavaló kimondását. Ha-sem alakjában<br />

is használatos, mindkét formában a boruch<br />

hu (áldott Ő) hozzátételével.<br />

Semá (h), a <strong>zsidó</strong> liturgia egyik legismertebb<br />

része, amely több szakaszból áll, valamennyi a<br />

Pentateuchusból való. Három szakasza így oszlik<br />

meg: /. Mózes ötödik könyve 6. fejezet<br />

4-9. versek. II. Mózes ötödik könyve 11. fejezet<br />

13—21. versek. III. Mózes negyedik könyve 16.<br />

fejezet 37—41. versek. Napjában mindhárom<br />

szakaszt kétszer mondják, a sacharisz és maariv<br />

imánál. Az első két szakasz a teflllin és mezuzo,<br />

a harmadik a cicisz (1. o.) törvényét tartalmazza.<br />

Ezért helyezik el az első két szakasz szövegét<br />

pergamenttekercsen a teflllinbe és mezuzóba. A S.<br />

első (I.) szakaszát a lefekvés előtt való imában is<br />

elmondják. Az első rész első és második verse között<br />

a következő benedikciót mondják : «Dícsértessók<br />

uralmának fenséges Neve mindörökké».<br />

Ezt az egész esztendő folyamán halkan, jomkippur<br />

napján azonban hangosan kell elmondani.<br />

Ha az imát otthon ós nem a közösségben mondják<br />

el, akkor ezzel a három szóval vezetik be :<br />

El melech neemon — Fenséges király az Isten.<br />

A közösségben az utolsó szakasz két utolsó


Sémád — 784 — Senodor<br />

szavát, ([Ani] Adonój elohéchem = Én vagyok az<br />

Örökkévaló, a ti Istenetek) a következő ima első<br />

(emesz = igaz) szavával együtt megismételik tehát<br />

így : Adonój Elohéchem emesz. Az ismétlés<br />

a gyülekezetben el nem mondott három bevezető<br />

szót pótolja. (B három szót is számításba véve a<br />

S. 248 szót számlál és az ókori anatómia szerint<br />

az ember teste is ennyi tagból áll. B magyarázat<br />

ós számítás természetesen kabalisztikus tartalmú).<br />

A S. első mondata «Halljad Izrael, az Örökkévaló,<br />

a mi Istenünk, az örökkévaló egyetlen egy» hitvallomás<br />

jellegével bír s így külön szerepet kapott<br />

a liturgiában is. A Tóra kivételénél szombat<br />

ós ünnepnapokon, a muszaf imánál, a jom-kippuri<br />

és a jom-kippur-kótón (1. o.) liturgia befejezésénél<br />

is elmondják ezt a hitvallomást. Httvallomásszerü<br />

tartalma folytán a középkori vértanuk e<br />

szóval ajkukon léptek a máglyára. A hitvallomás<br />

első ket szava (S. liszroól) indulatszókent is ól a<br />

nép nyelvén, leginkább akkor, ha valami megijeszti,<br />

vagy csodálatba ejti. F. D.<br />

Sémád, (h.). Hitehagyás, kitérés.<br />

Semini, hetiszakasz, mely Mózes 3. könyve<br />

9. fejezetének kezdetótól a 11. fejezet végéig terjedő<br />

részt foglalja magában. Rövid tartalma:<br />

Áron és fiai felavatásának nyolcadik napja, Áron<br />

fiainak bűnhődése. Részegítő ital tilalma, A tiszta<br />

és tisztátalan állatok. A heti szakaszhoz tartozó<br />

prófétai rósz Sámuel 2- Könyve 6. fejezetének<br />

elejétől a 7. fejezet 17. verséig terjed. A tórái ós<br />

prófétai rész között az az összefüggés, hogy a<br />

prófétai részben is a szentélynek Dávid által való<br />

felavatásáról van szó. D. F.<br />

Semini aceresz (fi.). Zsidó ünnep, szukkósz<br />

nyolcadik napja, az ünnepi sor záróünnepe<br />

(szimchász tóró későbbi fejlődés), tisri hó 22.<br />

napján van. Liturgiái sajátságai a következők :<br />

A maarivnál maarovisz, ünnepi tefilló az ünnep<br />

külön megnevezésével. Egész kadis, kidus, sehechejónu.<br />

A sacharisznál a szokott ünnepi rend,<br />

két Tórát vesznek ki a frigyszekrényből. A kivételnél<br />

Isten 13 tulajdonsága ós az ünnepiribónó sel<br />

ólom. Semá, echod, kodós venőrő (1. o.) Az első<br />

Tórához öt férfiút szólítanak (szombaton hetet) ;<br />

a felolvasandó rész : V. Mózes 14. fejezet 22. vers­<br />

től a 16. fejezet 17. verséig, az ünnepekről ós a<br />

zarándoklá8ról szól. A második Tórából a maftir<br />

részére IV. Mózes 29. fejezet 35—89. veraeket,<br />

melyek a vonatkozó áldozati törvényt tartalmazzák,<br />

olvassák fel. A prófétai szakasz : I. Királyok<br />

8. fejezet 54. versétől a 9. fejezet első versóig<br />

terjed.. Salamon király templomavatásáról szól,<br />

a szukkósz ünnep megöléséről ós arról, hogy a<br />

nyolcadik napon hazaengedte a népet. Halottak<br />

emlékezete és a mártíroké (1. Hazkorasz nesómósz<br />

ós Áv horáchámim). Fél kadis jellegzetes<br />

dalammal, mert az esőért való fohász következik<br />

(1. Gesem és Kifli). A tefilló ismétlésénél pifutok,<br />

papok áldása (1. Birokász kohánim), egész kadis,<br />

én kélohénu, olénu, navi zsoltár, adón ólom.<br />

Az étkezés még sátorban (i. SzukkóJ folyik. A<br />

minchó a szokásos ünnepi. Utána még csemegéket<br />

fogyasztanak a sátorban, napi ima kíséretében<br />

elhagyják azt. F. D.<br />

Semini semóue seméno. Lefordíthatatlan<br />

szójáték. <strong>Magyar</strong>ul így hangzik: Nyolc semini<br />

(után) bőséges esztendő (következik). Amit úgy<br />

kell érteni, hogy ha nyolcszor olvassák a zsinagógában<br />

a semini hetiszakaszt, akkor bő esztendő<br />

lesz. Egy-egy hetiszakaszt csak háromszor olvasnak<br />

tel egy télen, csak a semini hetiszakaaz<br />

esik kivétel alá, mert azt némely esztendőben a<br />

peszach közbejövetele miatt nyolcszor kell felolvasni.<br />

Hogy a köznép hite szerint bőséges esztendő<br />

várható ilyenkor, az valamilyen kalendáriumi<br />

megfigyelésre támaszkodhatik. F. M.<br />

Seniiró-macósz (k), Különös szigorúsággal<br />

kezelt lisztből és külön felügyelet alatt készített<br />

macósz (pászka), amelyet a szeder-estéken hasznainak.<br />

Semiró (h.). Őrzés, halottőrzés.<br />

Sémiták. A Bibliában gyökerező kifejezés<br />

azoknak a népeknek megjelölésére, amelyek Noé<br />

fiától, Sómtől származnak. (Móz. 1.10, 1). A sémiországok<br />

közé tartozik Mezopotámia, Asszíria,<br />

Babilónia, Szináj, Fönícia, Palesztina, Arábia,<br />

tehát azok az országok, melyek a Földközi tengertől<br />

egészen az Euf ratesig és Tigrisig terjednek<br />

egyrészt, másrészt Armenia hegyeitől Nyugat-<br />

Arábiáig. Mindazonáltal találkozunk S.-kal e<br />

határokon kívül is. így laknak arabok Afrikában<br />

is, föniciaiak pedig több földközi tengeri<br />

szigeten. Nyelveiket a következő főágakra osztják:<br />

1. a babiloni-asszír nyelv, mely az okiratokban<br />

maradt fenn; 2. az arameus nyelv, mely<br />

nyugati ós keleti dialektusra oszlik. Az előbbihez<br />

tartoznak: a bibliai aram, a palmirén, a szabeus,<br />

a <strong>zsidó</strong>-aram, a galileai aram, a szamaritánus és<br />

az arameus dialektus, melyet Malulában beszélnek;<br />

a keletihez pedig: a babiloni-aram, a mandeus,<br />

a szír és az aram, melyet Asszíriában beszélnek;<br />

3. a kánaáni nyelv, mely az el-amarnai levelekben<br />

maradt reánk, a föníciai dialektus, a biblia<br />

ós biblia utáni héber és a moabita; 4. az arabs<br />

nyelv, mely északi és déli ágra oszlik; az északihoz<br />

tartoznak: az arabs feliratok nyelve, a mai<br />

arabs nyelv és annak dialektusai, a szír, az egyiptomi,<br />

a tuniszi; a délihez pedig: a mineusok és<br />

szabeusok nyelve. Jellegzetességük: a háromgyökűség,<br />

a kótneműség, a tárgyi és birtokos<br />

függelékek. A <strong>zsidó</strong>ellenes irányzat (1. Antiszemitizmus)<br />

a S. fogalmát megbélyegzésképpen<br />

a <strong>zsidó</strong>kra korlátozza. F. M.<br />

Semuo ki-óvo (k.). Közeli hír. A gyászidő<br />

szabályozására szolgáló terminus technikus. Ha<br />

az ember a gyászheten belül kapja az apja, anyja,<br />

testvére, vagy gyermeke halálhírét, akkor ez<br />

olybá számít, mintha a halál napján kapta volna<br />

meg és a teljes gyász kötelező. Ilyen esetben<br />

tehát a teljes gyászidőt (7, illetve 30 nap, sivo,<br />

selosim, 1. o.) a halálhír vételétől számítják. S.<br />

rechókó — távoli hír, elévült. A temetés napjától<br />

számított hét napon túl vett halálhír nem kötelez<br />

már a teljes gyászidóre. (Zébáchim 100). F. M.<br />

SemósK (S2éfer), l. Kivonulás könyve.<br />

Seniores. V. Lászlónak a pozsonyi <strong>zsidó</strong> hitközséghez<br />

intézett levelében fordul elő ez a latin<br />

kifejezés. Valószínűleg az elöljáróságot támogató<br />

választmányfóle testület tagjait értette alatta.<br />

Senodor (h.) kifejezés a mi-sebérachban (1. o.)<br />

fordul elő, annyit jelent: felajánl. Ezen szó után<br />

hirdetik meg a Tórafelolvasás pihenői alatt a


Sepsiszentgyörgy — 785 — Sevuósz<br />

jótékonycólra felajánlott összeget. Ezért nevezik<br />

a templomi adományozást snőderolásnak.<br />

Sepsiszentgyörgy (Sf. Georghe, E.) rend.<br />

tan. város, Háromszók vm. 8665 lak. A S.-i<br />

hitközség a múlt század 40-es éveiben alakult.<br />

1867-ben a Háromszék vár megyei Izraelita Hitközség<br />

nevet kapta az akkori kormánytól s abban<br />

az időben az egyedüli vármegyei hitközség volt<br />

<strong>Magyar</strong>országon. 1895-ig csak imaháza volt a<br />

hitközségnek. Akkor épült fel a most is meglevő<br />

templom. A templomépítés néhai Kupferstich<br />

József érdeme, aki 50 évig volt a hitközség elnöke.<br />

A hitközségnek a világháborúban részt vett tagjai<br />

közül 4 esett el. A hitközség mai vezetősége:<br />

Montag Imre elnök és Rosenberg Imre alelnök.<br />

Septima Mária. Ennek a latin névnek hordozója<br />

<strong>zsidó</strong> volt és fiatalon, még leánykorában<br />

halt meg a pannóniai Aquincumban. Az itt történt<br />

ásatások tárták tel sírkövét, amely a magyarországi<br />

ősi <strong>zsidó</strong>ságnak egyik legbecsesebb kőemléke.<br />

A legújabb történelmi felfogás azonban<br />

kétségbe vonja S. <strong>zsidó</strong> származását.<br />

Serbelecb (j.). A német Scherben többesszámú,<br />

hibridképzésű alakja. Azokat az apró<br />

cserepeket hívják így, amelyeket a halott szemeire<br />

tesznek.<br />

Serédi Jenő, orvos, iró, szül. Miskolcon 1863<br />

dec. 13. Egyetemi tanulmányainak elvégzése után<br />

Miskolcon lett orvos. Itt két ízben is volt lapszerkesztő.<br />

Novellái helyi és fővárosi lapokban<br />

jelentek meg. Romlás, A hír, A fiú c színmüvei<br />

a vidéki színilázaknak egy időben állandó műsordarab<br />

jai voltak.<br />

Seress László*, író és hírlapíró, szül. Baján<br />

1875. Tanulmányait szülővárosában és Budapesten<br />

végezte, majd hírlapíró lett. Az Egyetértés,<br />

<strong>Magyar</strong> Szó, Pesti Napló, Független <strong>Magyar</strong>ország<br />

munkatársa volt. 1910 óta Az Est főmunkatársa<br />

és közgazdasági szerkesztője. Hosszabb ideig<br />

a Budapesti Újságírók Egyesületének főtitkára<br />

volt. A tözsdeadó és az adók elmélete c. müvét<br />

a M. Tud. Akadémia dicséret tel tüntette ki. A nagy<br />

francia forradalom története c. gyűjteményes<br />

munkának következő köteteit írta; A forradalom<br />

XVI. Lajos király lefejezéséig; A rémuralom;<br />

Bonaparte Napóleon; Napóleon császár.<br />

1914 ben megjelent négykötetes Napóleonéletrajza.<br />

Szemere, Kosstdhés Görgey c. kiadatlan<br />

leveleket tett közzé (1913). Lefordította Marx<br />

és Lassalle több munkáját, Schaffle, Die Quintessenz<br />

des Socialismus c. tanulmányát, Bíichner,<br />

Erő és Anyag, valamint Darwin, Az ember származása<br />

c. müvét.<br />

Sértés. Héberül bósész, rechüusz vagy loson<br />

horá. A S.-t, bárkinak szándékos megszégyenítését,<br />

vagy megrágalmazását a <strong>zsidó</strong> jog<br />

szigorúan bünteti. A bibliai jog eredetileg nem<br />

ismerte a szóbeli S.-t, csupán a tettlegeset. Ha<br />

asszony a sértett, rabbinikus felfogás szerint a<br />

pénzbüntetést az ő javára ítélték meg (Mózes V.<br />

25. 1 1). A Talmud a tettleges S. különböző nemeit<br />

sorolja fel, amelyekre nézve különböző nagyságú<br />

pénzbüntetéseket állapít meg. A testi S.-sel kap­<br />

csolatban a <strong>zsidó</strong> jog már ttgyolorubo veszi azt a<br />

lelki fájdalmat is, amelyet a sértett elszenvedett.<br />

A büntetés kiszabásánál tehát nem csupán fájda­<br />

lomdíjat, gyógyítási költségeket és bizonyos jóvátételi<br />

összeget állapít meg az időveszteségért és<br />

az elmaradt keresetért, hanem erkölcsi kártérítést<br />

is megítél, ami teljesen megfelel a mai jogi felfogásnak.<br />

Ilyen kártérítést természetesen csak<br />

abban az esetben követelhet a sértett, ha a S. szándékosan<br />

történt. A talmudi jog a szóbeli S.-nek két<br />

fajtáját különbözteti meg: Egyik a gondatlanságból<br />

elkövetett S. (rechüusz), másik a szándékos<br />

rágalmazás (lóson horá) A S. a Talmud szerint<br />

a legsúlyosabb deliktum, mert a rnegszégyeniilés<br />

fájdalma minden más fájdalomnál erősebb.<br />

Aki embertársát megszégyeníti, az talmudi felfogás<br />

szerint nem nyerheti el a túlvilági boldogságot.<br />

A nyilvánosság előtt történt S.-re használt<br />

érdekes talmudi kifejezés malbim pné chavérő,<br />

{elsápasztani embertársunk arcát) azzal függ össze,<br />

hogy a S. a sértett arcán színváltozást idéz elő,<br />

t. i. vérvörössé, halvánnyá, kékké, zölddé teszi.<br />

A S. a sértett és a sértő fél tekintélye, állása,<br />

esetleg neme szerint ítélendő meg. Az asszony<br />

szógyenérzete nagyobb, mint a férfié, a vele szemben<br />

elkövetett S. tehát súlyosabb bűn. Hasonlóképpen<br />

súlyos megítélés alá esik a tanító megsértése,<br />

továbbá a prozelitáé, akit nem szabad<br />

előbbi életmódjára emlékeztetni. Tartózkodni<br />

kell a szegény vagy munkás megsértésétől,<br />

«mert azok csak szolgálatot teljesítenek neked,<br />

ami azonban nem jogosít fel arra, hogy megsértsd<br />

őket». A bűnösök megsértésétől is óvakodni kell,<br />

mert egyetlen ember sincs hiba nélkül s éppen<br />

ezért nem alázhatja meg embertársát. Chásszidikus<br />

irányú <strong>zsidó</strong> községekben még a legújabb<br />

időkben is súlyosan, cherem-mel (1. o.) büntetik<br />

a becsületsértést, mely büntetés addig tart, míg a<br />

sértő fél bocsánatkéréssel ki nem engeszteli a sértettet.<br />

A sértő ezenkívül bűnhődésül böjtölni és<br />

pénzbüntetést fizetni is tartozik. Általában azonban<br />

a sértett fél személyes bocsánatát tartják a<br />

legfontosabbnak, ami meglehetősen szubjektív<br />

megítélése a S.-nek és ellentétben áll a modern<br />

jogi felfogással. Újabban Kában Meir rabbi Chőféc<br />

Chajim és Semirasz hálóson c. műveiben<br />

összegyűjtötte a S.-re és annaK megítélésére vonatkozó<br />

összes szabályokat.<br />

Sévá brocbósz. (Hét áldásmondás). A <strong>zsidó</strong><br />

esküvők szertartásának lényeges része. A hét<br />

áldást ilyenkor az eskető rabbi recitálja a chupó<br />

(baldachin) alatt. Az esküvőt követő lakoma után<br />

az asztali ima keretében is elmondják a S.-t, sok<br />

helyen nyolc nap egymásután. L. Pőnim chaddsósz.<br />

Sevát, a zsinagógai év tizenegyedik hónapja.<br />

Mindig harminc napból áll. Újholdja a naptári berendezkedés<br />

szerint csak hétfőre, keddre, szerdára,<br />

csütörtökre és szombatra eshetik. A zodiakusban<br />

veder a jele. (L. Chamisó oszor bisvát [Sevát 15.]).<br />

Sabbasz sekólimot (1. o.) vagy e hónap utolsó<br />

szombatján tartják, közönséges évben, vagy ha<br />

ez adar újholdjának első napjával esik össze, akkor<br />

azon a napon. (E nap tulajdonképpen szintén S.hoz<br />

tartozik, annak 30-ik napja.) v. r>.<br />

Sevuósz, <strong>zsidó</strong> ünnep a kinyilatkoztatás emlékére.<br />

Szíván 6. és 7. napjára esik, a Biblia csak<br />

egy naposnak ismeri. Liturgiái sajátságai a következők<br />

: Az ünnep első napjának estéjén az imát<br />

Zsidó Lexikon. ói>


Slchermann — 786 Sík<br />

későn kezdik, hogy a szeflró (l.o.) hét hete teljes le-<br />

, gyen. Maarovisz előírás szerint. Ha szombat este<br />

van,a tefiló-b&n vátodienut mondanak. Klddus<br />

és sehechejonu. Sok helyütt virrasztanak éjszaka<br />

és a tikwn-imákat és a szemelvényeket mondják.<br />

Saeharisznál^'íícér és pijut, egész haliéi (1. o.),<br />

egész kadis. Én komőchó, majd két Tórát vesznek<br />

ki a frigyszekrényből. Isten tizenhárom tulajdonsága,<br />

ünnepi ribőnó sel ólom (1. o.), semá,<br />

echod, gádla, al hakol, vejaazor. Az akdomusz<br />

kezdetű himnuszt mondják a tóraolvasás előtt.<br />

Az első Tórához öt férfiút szólítanak, részükre<br />

felolvassák a M. II. 19, 1—20, 26 részt, mely a<br />

kinyilatkoztatásról szól, félkadis. A második Tórából<br />

a maftir részére felolvassák M. IV. 28,<br />

26—31. verseit, ez a szakasz a vonatkozó áldozati<br />

részt tartalmazza. A prófétai szákasz: Ezekiel<br />

könyvének első fejezete, mely szintén, miképpen<br />

a tórái szakasz, teófániáról, Isten megjelenéséről<br />

szól. Ifjút e részhez misztikus tartalmánál<br />

fogva nem hívnak fel. Ünnepi muszaf a vonatkozó<br />

betoldásokkal, a tefiló ismétlésével pijut.<br />

Szokás e napon tejes ételt is fogyasztani. Az ünnep<br />

második napjának liturgiája az elsővel nagyjában<br />

megegyezik. Egész haliéi, majd Rút könyvét<br />

olvassák. En komőchő, két Tórát vesznek ki a<br />

frigyszekrényből — Isten tizenhárom tulajdonsága<br />

és az ünnepi ribónó sel ólom (1. o.), mely<br />

szombaton elmarad. Az első Tórából öt férfi részére<br />

olvassák: M. V. 15, 19—16, 17. verseket;<br />

ha szombat van, hét férfit szólítanak a Tórához<br />

és ily esetben az olvasást a 14. fejezet 22. versénél<br />

kezdik. E rósz az ünnepekről szól. A második<br />

Tórából felolvasott rész az előző napon olvasottal<br />

szószerint megegyezik. A prófétai rész Chabakuk<br />

2, 20 — 3,19-ig terjed. Ez előtt jeciv piszgom (l.o.)<br />

kezdetű himnusz. Eazkorasz nesomos (1. o.), áv<br />

horachmim (1. o.), muszaf (1. o.) az előző napival<br />

szószerint megegyezik, az ismétlésnél pijutót mondanak<br />

(l.o.). F. D.<br />

Sicherinann, 1. Bernát, jogi író, szül. Érmihályfalván<br />

1860 márc. 1. A budapesti egyetemen<br />

tanult ós ügyvédi diplomát szerzett. Eleinte<br />

Kassán volt ügyvéd és városi főügyész, 1911.<br />

pedig a Magy. Ált. Hitelbank joa-tanácsosának<br />

hívták meg. Elnöke az Országos Ügyvédszövetségnek,<br />

az 1910 és 1912. hágai nemzetközi konferenciára<br />

minta váltó- és csekkjog kiváló szakértőjét,<br />

a kormány őt küldte ki. Számos törvény<br />

és rendelet előkészítésében vett részt, így az egységes<br />

váltójogról és a biztosítéki jelzálogról szóló<br />

törvényjavaslatok és a moratóriumról szóló rendeletek<br />

megalkotásában. Nagyobb önálló alakban<br />

megjelent munkái: A cheque (1895); Az osztrák<br />

cheque-törvényjavaslatról (1897); A cheque előadói<br />

tervezetéről (1903); A biztosítéki jelzálogról<br />

(1914). Munkatársa a legtöbb hazai jogi szakfolyóiratnak.<br />

2. S. Emánuel, mezőgazda, szül. Ófehértón<br />

1811 márc. 25., megh. a hetvenes években. Nagyapja<br />

már gazda volt ós atyja volt az első <strong>zsidó</strong><br />

Szabolcsban, akinek a XVIII. az. végén nemesi<br />

birtoka volt magántulajdonban Kótajon. S ezt<br />

a birtokot az ötvenes években híres mintagazdasággá<br />

fejlesztette. A new-yorki állami agrikultur-társaság<br />

tagjává választotta ós diplomát I<br />

küldött részére. Uj mezőgazdasági tizemágakat,<br />

mint dohány-ültetvényt, továbbá az akkor modern<br />

gépeket ö honosította meg először. S.-t jótékonyságáról<br />

is ismerték. A földmívelésbez való visszatérés<br />

gondolatát propagálta a <strong>zsidó</strong>k között.<br />

Sid, Syd (1. Zsid.).<br />

Sidúluch (h.). Házasság. Már a <strong>zsidó</strong> állam<br />

idején is szentségnek tekintették a <strong>zsidó</strong>k a házasságot<br />

és ez a felfogás az idők folyamán mégmegerősödött.<br />

A házasságkötésben nemcsak szociális,<br />

nanem vallási szempontok is érvényesültek,<br />

mert a szaporodásra vonatkozó isteni igéket<br />

parancsnak vették. Mindehhez hozzájárult az az<br />

állandó törekvés is, amely odairányult, hogy<br />

emberies keretek közé szorítsa a nemi életet és<br />

megóvja azt a testet-lelket ölő kicsapongásoktól.<br />

A talmudi kodiflkátorok ezért nem csupán magát<br />

a házasságot írták elő, de még az idejét is szabályozták.<br />

ccSemone észre leehupó». A tizennyolc<br />

éves ifjú házasodjon meg. A chászideusok<br />

még ezt a korhatárt is túlmagasnak tartják és<br />

még fiatalabb korukban házasítják össze gyermeküket.<br />

Ezek a korai házasságok természetesen<br />

sokat ártottak a <strong>zsidó</strong>ságnak és a keleti <strong>zsidó</strong>k<br />

degenerálódása bizonyára erre vezethető vissza.<br />

Viszont tagadhatatlan, hogy a S.-ban sokszor<br />

szigorú szelekció is érvényesült, ami a nemesebb<br />

kitenyésztésre hatott kedvezően. A kiválasztás<br />

legősibb rendszere a bibliai időkig megy vissza<br />

és az a kohaniták között biztosította a «tiszta»<br />

származást. A kohaniták még a diaszpórában<br />

is sokáig ügyeltek arra, hogy keveretlenül tartsák<br />

meg az ahronida vért, de mikor ez már lehetetlenné<br />

vált, a közfelfogás a kohén méltóságával<br />

egyenrangúsította a tudós méltóságát és<br />

lehetővé tette a kohanita és nem-kohanita, de<br />

tudós családok összabázasodását. A jichusz<br />

(nemes származás) nem katonai vagy társadalmi<br />

nemességet jelentett, hanem tudományos arisztokráciát,<br />

amire a régi <strong>zsidó</strong>k legalább is olyan<br />

büszkék voltak, mint nemesi rangjukra a mai<br />

<strong>zsidó</strong>k. Az volt a legnemesebb család, amely<br />

legtöbb híres tudóst adott a <strong>zsidó</strong>ságnak. Még ma<br />

is élnek <strong>zsidó</strong> családok (<strong>Magyar</strong>országon is), amelyek<br />

sok száz év előtt élt tudósoktól származtatják<br />

magukat. De olyanok is vannak még,<br />

amelyek a jíchuszra még manapság is ügyelnek<br />

és a rabbinikus értelemben vett szellemi arisztokrácia<br />

meszaliansznak tekinti a tudatlannal<br />

való összeházasodást. ü. P.<br />

Siefoenbürger Izraelit. Az erdélyi <strong>zsidó</strong>ság<br />

hetilapja volt, mely a vallási, társadalmi és<br />

pedagógiai kérdésekkel foglalkozott. Altmann<br />

József szerkesztésében Gyulafehérvárott jelent<br />

meg 1882. Ugyanezen évben szűnt meg a lap.<br />

Silt (Schik). <strong>Magyar</strong>országon is sűrűn előforduló<br />

<strong>zsidó</strong> családnév, amely állítólag a ccsem<br />

jiszróel kodós» (Izrael névé szent) kezdőbetűinek<br />

összevonásából keletkezett. Ezt a nevet olyan<br />

családok vették fel, amelyeknek valamelyik tagja<br />

mártírhalált halt.<br />

Sík, 1. Bernát, rabbi, szül. Brezován 1874<br />

máj. 31. 1893-1903-ig volt a budapesti Rabbiképző<br />

növendéke. 1912-ben avatták bölcsészdoktorrá<br />

Budapesten, 1904. pedig rabbivá. 1903<br />

óta károlyvárosi főrabbi. Főműve: Commentá-


Siklós — 787 - Silberfeid<br />

rius Maimonidi in Mischnam ad tractatum.<br />

Taanith (Budapest 1902). v. D.<br />

2. S. Mőzes, rabbi, a Mhrarn Sik híres döntvénytár<br />

szerzője, szül. Brezován, megh. Huszton<br />

1879. Leszármazottja a Tószefosz Jomtőv<br />

szerzőjének és egyik kedvenc tanítványa Szófer<br />

MózeB pozsonyi főrabbinak. 1837-ben Pozsony-<br />

SzentgyÖrgyön választották meg rabbinak, 1861.<br />

pedig elfogadta a huszti hitközség meghívását s<br />

itt működött élete végéig, mint egy nagyhírű<br />

jesiva fenntartója. Már 1846. kiadta glosszáit a<br />

Micvo Hasém c. műhöz. Jóllehet a konzervatív<br />

irány egyik főtámassza volt, a chásszideizmusnak<br />

gátat vetett. Halála után adták ki világszerte<br />

ismert responsumait a Mhram Sik c. alatt<br />

négy kötetben (I., II. Munkács 1880—81; III., IV.<br />

Lemberg 1884).<br />

3. S. Sándor*, ügyvéd, jogi író, szül. 1853.,<br />

megh. Budapesten 1900 jan. 1. A budapesti<br />

ügyvédi kamarának titkára volt s őt bízták meg<br />

a magyar ügyvédség történetének megírásával,<br />

azonban művét nem fejezhette be korai halála<br />

miatt. Jogi szaklapokba írt számos tanulmányán<br />

kívül önállóan megjelent művei: A correctionalisatióról<br />

a bűnvádi eljárásban (1884); A büntetőjog<br />

őskora. Adalék a népek lélektanához (u.<br />

o.); A főispán az igazságszolgáltatásban (1886);<br />

Szilágyi Dezső természet után rajzolva (1891);<br />

A magyar ügyvédi kar történeti kiállításának<br />

katológusa (1896); Le a napirendről- Az esküdtbíróságok<br />

szervezetéről szóló javaslat főbb hibái<br />

(1896).<br />

4. S. Sándor*, kegyesrendi áldozár, költő és<br />

tanár, szül. Budapesten 1889 jan. 20. Tanulmányait<br />

u. o. végezte s 1911 óta a budapesti piarista<br />

főgymnázmrn tanára. Tagja a Szt. István<br />

Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak. írt<br />

egy imádságos könyvet az ifjúság számára<br />

(1914. Schütz Antallal együtt). A vallásos költészet<br />

egyik legismertebb müvelője. Verskötetei:<br />

Szembe a nappal; A belülvalók mécse; Sik S.<br />

költeményei; Költemények ; Maradék, magyarok<br />

; Zsoltárfordítás. Színmüvei: Ébredés:<br />

Salamon király gyűrűje; Alexius ; Zrinyi.<br />

Regényei és novellái: Hét szép história; Csend.<br />

Irodalomtörténeti művei: Mindszenthy Gedeon<br />

élete és költészete; A magyar irodalom ismertetése.<br />

Siklós, nagyk. Baranya vm. 5523 lak. S.-on<br />

az 1800-as évek elején telepedtek le a <strong>zsidó</strong>k.<br />

Amtg csak néhány <strong>zsidó</strong> család lakott S.-on, addig<br />

ezek a beremendi hitközséghez tartoztak.<br />

Itt tartották ünnepeiket s halottaikat a már 1730.<br />

létesített herendi <strong>zsidó</strong> temetőbe temették. A<br />

<strong>zsidó</strong> lakosság szaporodása következtében 1840.<br />

önálló hitközség alakult S.-on. Ekkor már volt<br />

kisebb imaházuk és külön temetőjük. Később az<br />

imaház szűknek bizonyult s 1864. a hitközségi<br />

tagok hozzájárulásával szép templomot építettek.<br />

Ezenkívül van még a hitközségnek egy Beszhamidras<br />

imaháza is. 1848-ban a hitközség elemi<br />

iskolát alapított, melyben 1871 óta magyar<br />

nyelven folyik a tanítás. 1869 után a hitközség<br />

kongresszusi jelleget nyert. Intézményei: a Chevra<br />

Kadisa, melynek elnöke Heisler Ferenc, alelnöke<br />

Kohn Izsó, a Nőegylet, mely Vida Miklósné el­<br />

nöklete alatt áll, a Talmnd-Tóra és az 1926.<br />

létesített Antónia szeretetház, mindkettő Vida<br />

Miklós vezetése alatt. A hitközségnek nevesebb<br />

szülöttei Barta Lajos író (1. o.) és Károly Ernő<br />

festőművész. Több kiváló tagja volt a hitközségnek,<br />

akik a társadalmi és gazdasági életben sikeresen<br />

tevénykedtek. Ezek: néhai Lévai Adolf a<br />

Forgalmi Bank Rt. volt vezérigazgatója, Oommendatore<br />

Krausz Ernő, a Banca Commerciale Triestina<br />

igazga'tója Triesztben, Szabó Géza a Jugoszláv-bank<br />

gazgatója Zágrábban és Lengyel Albert<br />

állategészségügyi felügyelő. Nagyobb gazdasági<br />

vállalkozást létesített Mauthner József, aki<br />

igazgatója az általa alapított Baranyai Villamossági<br />

R.-t.-nak, mely mintegy 30 munkást foglalkoztat.<br />

A hitközség történetével Bálint Ferenc<br />

Siklós monográfiája c. munkája foglalkozik behatóan.<br />

A hitközség 18,000 pengős évi költségvetéssel<br />

dolgozik, melyből 1900 pengőt fordít szociális<br />

és fllan tropikus célokra. Több, főleg jótékonycélú<br />

alapítványt is kezel a hitközség. Anyakönyvi<br />

területéhez Beremend, Harkány, Nagyharsány,<br />

Kémes, Kóros, Vokány, Dráva-Szabolcs, Szava,<br />

Vej ti, Gordisa, Vajszló, Baranya-Hidvég, Rácfalva,<br />

Czun, Tésenfa és Siklós-Nagyfalu községek<br />

tartoznak. A hitközség lélekszáma 453, a<br />

családok száma 152, adót 176-an fizetnek. Foglalkozás<br />

szerint: 4 nagykereskedő, 15 gazdálkodó,<br />

2 szabadpályán levő, 2 tanító, 65 kereskedő,<br />

5 ügyvéd, 2 köztisztviselő, 3 orvos, 14 magántisztviselő,<br />

1 vállalkozó, 21 iparos ós 31 magánzó.<br />

76 tagja vett részt a világháborúban, akik<br />

közül 14-en estek el. Mai vezetősége: Vida Miklós<br />

elnök, Fürst Hermann alelnök, Nagy Ernő<br />

iskolaszóki elnök, Pauncz Géza pénztárnok,<br />

Fischhof Zsigmond, Kohn Gyula és Jakab Bernát<br />

gondnokok, Blum József, Hirschfeld Ödön, Spitzer<br />

Zsigmond és Szűcs Lázár előljárósági tagok,<br />

Kellner Dezső titkár. A rabbi állás jelenleg betöltetlen.<br />

Állandó helyettes főrabbi Flesch Ármin<br />

mohácsi főrabbi. Főkántor: Fischer Henrik.<br />

Siklós Albert, zeneszerző, szül. Budapesten<br />

1878 jún. 26. A Zeneakadémián tanult. Előbb a<br />

Fodor-zeneiskolában tanított. 1900. a Zeneakadémia<br />

tanárának nevezték ki. Könyvei: Öszhangzattan<br />

; Ellenponttan ; Formatan; Hangszer<br />

eléstan ; Zenei Lexikon; <strong>Magyar</strong> zene története.<br />

Kompozíciói: A tükör (pantomim); A hónapok<br />

háza opera, bemutatta a m. kir. Operaház<br />

1927. Szimfónia. G-dur, három zenekari szvitt,<br />

két nyitány, vonósnégyes, zongoradarabok, dalok.<br />

Különösen a pedagógia terén vannak érdemei.<br />

Silberfeid Jakab, rabbi, szül. Gyöngyősön<br />

1878szept. 11.1893—1903. volt a budapesti Rabbiképző<br />

növendéke. 1902. avatták bölcsészdoktorrá<br />

Budapesten, 1904. pedig rabbivá. Ekkor választották<br />

meg nyíregyházai rabbinak. 1907-ben<br />

Aranyosmarótra került. 1913 óta békéscsabai főrabbi.<br />

Számos prédikáció-gyűjteménye jelent meg.<br />

Egyéb müvei: A lélekvándorlás tana a <strong>zsidó</strong> irodalomban<br />

(Budapest 1902.); A nyíregyházai<br />

Chevra Kadisa története; Hangok a szívekhez :<br />

Mécsláng és babér; Ciprusgallyak : Siratok<br />

hangja; Amiró lebész Jákob;' Dibré Sólom<br />

Veemesz: Emek habóchó. Cikkei a <strong>Magyar</strong> Zsidó<br />

Szemlében, a Zsidó Szemlében, az Egyenlősóg-<br />

50*


Sllbersteln — 788 — Simeon ben Jochai<br />

ben, a Múlt és Jövőben, a Szombati Újságban, a<br />

Hamicpeban jelentek meg. F. D.<br />

Silberstein, 1. August*, német író, szül.<br />

Óbudán 1827 jól. 1., megh. Bécsben 1900 márc. 7.<br />

Az 1848. forradalomban az akadémiai légió jegyzője<br />

volt s emiatt Bécsből menekülnie kellett.<br />

185*. visszatért, de a haditörvényszék öt évre<br />

elitélte s ebből kettőt kitöltött. Költeményeket,<br />

regényeket és novellákat írt. A hetvenes években<br />

nagyon népszerű volt. Művei: Lieder aus<br />

dem deutschen Wald; Dorfschwalben aus<br />

Oesterreich ; Dorfschwalben; Fischer Mug;<br />

Deutsche Hochlandsgeschichten; Neue Hochlandsgeschichten;<br />

Landlaufige Geschichten ;<br />

Dorfmusik; Die vom Dorf.<br />

2. S. Dámd, váci rabbi, szül. Bonyhádon. Eiőbb<br />

Tőketerebesen működött, majd Palesztinába vándorolt<br />

ki, de visszajött és a váci orth. hitközség<br />

rabbijául választotta meg. Megh. 1884. Műve:<br />

Sevilé Dóvid c. jelent meg négy részben (I. Jeruzsálem<br />

1863; II. 1823., Ili—IV. Przemysl 1889).<br />

3. S. Jesája, rabbi, S. Dávid íia, szül. Zentán<br />

1856. 14 éves koráig Jeruzsálemben nevelkedett.<br />

Atyja jesiváján tanult. 1883-ban atyja halála<br />

után egyhangúlag őt választotta meg utódjául a<br />

váci órth. hitközség. Azóta csak a hitéletnek s a<br />

tudománynak el és behatóan foglalkozik a kabbalisztikus<br />

irodalommal is. Az országos orthodoxia<br />

irányításában vezető szerepe van. Eddig<br />

megjelent munkái: két halachikus glossza atyja<br />

könyvéhez, a Svilé Dóvid-hoz csatolva. Maaszáj<br />

Lemelech c. munkájában Maimonidesz kódexének<br />

egyes fejezeteit kommentálja.<br />

Silberstein-Ötvös Adolf, esztétikus és pub­<br />

licista, szül. Budapesten 1845 júl. 1., megh., u. o.<br />

1899 jan 12. A pesti piaristáknál tanult és iskolatársa<br />

volt Hevesi Lajosnak, Toldy Istvánnak,<br />

Heinrich Gusztávnak, Tarnay Jánosnak, Bérezik<br />

Árpádnak és más későbbi kiválóf-ágoknak. Azután<br />

a lipcsei egyetemen több évig orvostudományt,<br />

majd Berlinben és Heidelbergben filozófiát hallgatott<br />

s az utóbbiból Lipcsében doktorátust tett.<br />

Ekkor már munkatársa volt a Leipziger Tageblattnak<br />

és a Deutsche Alig. Zeitungnak, röviddel<br />

utóbb pedig a Fremdenblatt szerkesztője lett<br />

Bécsben, ahol Draraaturgische Blátter címen heti<br />

folyóiratot is szerkesztett 1870—71-ben a Temesvarer<br />

Zeitungot szerkesztette, majd a Pester<br />

Lloyd, a Pester Journal ós az Ungarischer Líoyd<br />

vezércikkírója és kritikusa lett, emellett állandó<br />

munkatársa volt a hetvenes évektől kezdve a<br />

Figyelő, Fővárosi Lapok, <strong>Magyar</strong> Szalon, Ungarische<br />

Revue, A Hót, Ország-Világ, a Művészeti<br />

Lap, <strong>Magyar</strong> Szellemi Élet stb. folyóiratoknak.<br />

Kiváló érdemeket szerzett Jókai, Mikszáth,Bartók<br />

és mások műveinek németre fordításával, amiért<br />

a Petőfi Társaság tagjává választotta. Legjelentékenyebb<br />

alkotásai tárca formában jelentek<br />

meg. Önálló kötetei: Die Katharsis des Aristoteles<br />

(1867); Rede zur Feier der kÖjahr. dichterischen<br />

WirksamkeüR. Gottschalls (1 867); Rud.<br />

Gottschall (1868); Philosophische Briefe an<br />

eine Frau (1873,magyarul is u. a.); Dichtkunst<br />

des Aristoteles. Versuch eines Systems (1876);<br />

Strategie der Liebe. Studien (188Ó, 2. kiad. 1884);<br />

Bibel der Natúr (4. kiad. 1887); Egy pesti Don<br />

Jüan (regény, 1885):Karpathenliedervon Bartók<br />

(1886); Anna von Bari teld (Historisches Schauspiel<br />

von Bartók, 1889); Dramaturgiai dolgozatok<br />

(Társadalmi arcképek. <strong>Magyar</strong> esztétika.<br />

Szereleméé vallásosság, 1894); lm Strome der<br />

Zeit (4 köt. 1894—95). s*. a<br />

Silbiger Bertalan, ügyvéd, szül. Miskolcon<br />

1881. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte.<br />

Rövid ideig Miskolcon folytatott ügyvédi<br />

gyakorlatot, majd felhagyott vele, mikor 1928.<br />

a város tiszti főügyészévé választották. Azóta<br />

több intézményt alapított így az országos hírűvé<br />

emelkedett városi közélelmezési vállalatot, szeszgyárat<br />

stb. s a városfejlesztés munkájában elismerten<br />

nagy szerepet játszik. v. A,<br />

Simái Ödön, nyelvész, tanár, szül. 1879. A.<br />

budapesti egyetemen tanult és a főváros iskoláiban<br />

tanított, de 1919. állásától elmozdították.<br />

Főleg a nyelvújítás anyaggyűjtésével foglalkozott.<br />

Művei: Márton József mint szótáríró<br />

(1902); Dugonics András mint nyelvújító (1904).<br />

Azonkívül tanulmányokat írt a <strong>Magyar</strong> Nyelv és<br />

a <strong>Magyar</strong> Nyelvőr c. folyóiratokba.<br />

Simeon, főpap ós Judaea királya, 1. Makkábeusok.<br />

Simeon ben Jochai, hírneves tannaita<br />

a II. sz.-ból, a Zóhár állítólagos szerzője; Galileában<br />

szül. és Mérónban halt meg. R. Akiba tanítványa<br />

volt Bené Berakban 13 évig, de Jabnéban<br />

II. Gamaliel pátriárka vezetése alatt is tanult.<br />

Kortársa volt R. Meirnek (I. o.). Hosszabb ideig<br />

Szidonban működött s itt nagy tekintélyt szerzett.<br />

Életére vonatkozóan a Talmud számos adatot<br />

közöl, így azt is, hogy midőn R. Akibát Hadrián<br />

császár fogságba vetette, S. Rómában befolyásos<br />

atyja segítségével kieszközölte, hogy a börtönben<br />

rendszeresen látogathassa mesterét, akitől ott is<br />

tanult. Atyjával ellentétben a Hadrián alatti üldözések<br />

miatt Róma-ellenes volt s ezért Varus<br />

kormányzó halálra ítélte, mire S. fiával együtt<br />

egy barlangba menekült, ahol a hagyomány szerint<br />

13 évig élt, Hadrián haláláig (tíabbat 33b:<br />

Peszikta 88b; Genes. B. 77. 6; Eccl. R. 10. 8:<br />

Eszter R. 1. 9). Ezalatt gyümölcsön és gyökereken<br />

ólt. Kiszabadulása után Mérón völgyének közelében<br />

telepedett meg és tovább tanított. Más<br />

hagyomány szerint S. többedmagával Rómában<br />

is járt s a császárnál kieszközölte, hogy a <strong>zsidó</strong><br />

vallás parancsolatai ellenes törvényeket visszavonták<br />

(Meila 17b). Számos szép monda fűződik<br />

nevéhez s a legtöbb Talmud-traktátus halachikus<br />

döntéseit is közli. Ezekből az tűnik ki,<br />

hogy erősen kritikai fő volt, aki még mesterétől,<br />

Akibától is függetlenítette magát. Minthogy<br />

a Misna, Toszefta és Szifra szerzését Akiba<br />

négy legkiválóbb tanítványának tulajdonítják,<br />

a tradíció szerint a Szifré szerzője ő volt (Szanhedrin<br />

86a), úgyszintén a Mechilta de R. Simeon<br />

szerzője is; (a Szifré halachikus Midras a Pentat.<br />

IV—V.-höz. a Mechilta az Exodushoz). Feltűnően<br />

szisztematikus gondolkodó volt, aki úgy jogi<br />

döntéseiben, mint exegézisében mindig világosan<br />

tudta magát kifejezni. A Haggadában is<br />

kiváló volt. Rendkívül vallásos tudós lóvén,<br />

annál jellemzőbb, hogy a tudománnyal való foglalkozást<br />

az ima kedvéért sem kívánta megsza-


Simeon ha-Caddlk 789 Simeon pátriárkák<br />

kítani (Jer. Chaggiga II. 77a). Számos erkölcsi<br />

mondását is megörökítette a Talmud. A legismertebbek<br />

a következők: «Háromkorona van, ú. m.<br />

a királyi, főpapi és a Tóra koronába, de a jó hírnévé<br />

valamennyinél többet ér» (Abót 4. 13); «A<br />

bünbánás hatalma oly nagy, hogy ha az ember,<br />

aki egész életén át gyakorolta a gonoszságot, a<br />

végén megbánja azt, akkor úgy tekintetik, mint<br />

teljesen igazságos ember» (Toszefta, Kiddusin<br />

1. 14; Kidd. 40b; Sir ha Sirim Babba 5. 16); a<br />

felfuvalkodottságot a bálványimadással tartotta<br />

egyenlőnek (Szóta 4b). A nyilvános megszégyenítésről<br />

pedig ez volt a véleménye: cdnkább<br />

vesse magát valaki az égő kemencébe, mintsem,<br />

hogy embertársát nyilvánosan megszégyenítse»<br />

(Beráchót 43b). Elítélte az uzsorát, mely Rómából<br />

inficiálta a <strong>zsidó</strong>ságot, úgyszintén a becstelen<br />

kereskedést, a házi béke megrontóit (Jer- Bába<br />

Mecia 10d ; B. M. 58b; Levit. B. 9.) és az aszszonyok<br />

babonáit, valamint a pogányságot (Jer.<br />

Kiddusin 4. 66c). Racionalizmusa mellett erősen<br />

hajlott a miszticizmusra s az erre vonatkozó<br />

feljegyzések szintén igen nagy számúak. Ezért<br />

tartották'őt a középkorban a Zóhár szerzőjének.<br />

Állítólagos sírhelyét Mérónban a hívők serege<br />

keresi fel évente ijjár 18. (L. Zóhár, Kabbala,<br />

Zarándoklás a Szentföldre.) s. R.<br />

Irodalom. Max Seligsonn


Simon 790 Singer<br />

voltak. A Talmud nem csupán ezeket közli nagy<br />

számban, hanem haggadikus mondásait is. Tőle<br />

származnak pl. a következők: «A világ erkölcsi<br />

és társadalmi alkotmánya három principiumon<br />

nyugszik : igazságon, jótékonyságon, és bókón»<br />

(Ábót I. 18); «fontos dolog a béke; Áron, a pap,<br />

csupán azért lett híres, mert kereste a békét» ;<br />

((igazságot kell szolgáltatni nem<strong>zsidó</strong>nak és <strong>zsidó</strong>nak<br />

egyaránt» ; «az előbbinek alkalmat kell<br />

adni, hogy választhasson <strong>zsidó</strong> vagy pogánj törvényszék<br />

között» (Szifré Deut. 16); ((felesleges<br />

emléket állítani a jámboroknak, mondásaik megőrzik<br />

azok emlékót» (Jeruzs. Sekálim 47a;<br />

Genes. B. LXXXII. 11).<br />

Irodalom. J. Z. Lantért) ach, (Jew. Encyclop.); Frankéi,<br />

Hodegetica in Mischnam ; Brfill, Einleitung in die MiBchna<br />

I.; Weiss, Dór-Dór I—II. ; Grátz, Geschichte der Juden<br />

III—IV.; Bacher Vilmos, Agada der Tannaiten II.; Ph. Bloch<br />

(Monateschrift 1864); Heilprin, Szeder ha-Dórót II. '<br />

Simon, 1. Jenő, hegedűművész, szili. Budapesten<br />

1899. Az akadémia elvégzése után külföldi<br />

hangversenykörútra indult. 1925-ben a bukaresti<br />

zenekonzervatóriom tanára lett. Azóta<br />

Romániában ól.<br />

2. S. József, az Izr. Orsz. Iroda titkárja, szül.<br />

Kapolcson 1844., megh. 1915. jan. Mint fiatal<br />

ügyvéd, az 1869-iki <strong>zsidó</strong> kongresszus egyik<br />

jegyzője lett. E ténykedése után az Izraeliták<br />

Országos Irodájának titkárává választották.<br />

1904-ig maradt ebben a pozícióban. 1880 óta az<br />

országos Eabbikópző vezórlőbizottságának előadója<br />

és az orsz. izr. tanítóképző igazgatótanácsának<br />

tagja és előadója volt. Részt vett az orsz.<br />

izr. ösztöndíjegyesület megalapításában. A <strong>Magyar</strong><br />

Zsidó Szemle is őt tekinti megalapítójának.<br />

1894-ben királyi tanácsossá nevezték ki.<br />

3. S. Lajos, ügyvéd, szül. Nagysomkúton<br />

1891 jan. 9. Budapesten végezte az egyetemet, u. i.<br />

nyitott ügyvédi irodát. Nagybányán cionista<br />

egyesületet alakított. Tagja s egyidőben elnöke<br />

volt a Makkabeának. Intenzív publicisztikai tevékenységet<br />

is kifejtett. Köayvalakban megjelent<br />

nagyobb tanulmánya: Hová vezet a <strong>zsidó</strong>k<br />

útja? v. A.<br />

SLmonyi, 1. Jenő, földrajzi író, szül. Veszprémben<br />

1860 máj. 12. A budapesti egyetemen<br />

tanult s 1888 óta a kereskedelmi akadémia tanára.<br />

Sok földrajzi tanulmányt írt a Budapesti<br />

Szemle, Földrajzi Közlemények, Természettudományi<br />

Közlöny és más folyóiratokba és több értékes<br />

müvet lefordított, így Ratzel Anthropogeografiájának<br />

első részét, továbbá Leroy-Beauíieunek<br />

A <strong>zsidó</strong>ság és az antiszemita áramlat c.<br />

munkáját, tankönyveket is írt. önálló nagyobb<br />

müvei: A sarkvidéki felfedezések története<br />

(1890); Az új világ (1890); A világkereskedelem<br />

(1899); Idegen népek között (3. kiad. 1905).<br />

2. S. Zsigmond*, egyetemi tanár, nyelvész,<br />

szül. Veszprémben 1853 jan. 1., megh. Budapesten<br />

1919 nov. 23. Miután a budapesti egyetemet elvégezte,<br />

Lipcsében, Berlinben és Parisban képezte<br />

tovább magát. Már 1877. egyetemi magántanár;<br />

a következő évben pedig az akkor megnyílt Orsz.<br />

Rabbiképző Intézet tanára, majd egyszersmind<br />

egyetemi rk. tanár lett. 1889-ben kinevezték<br />

rendes egyetemi tanárnak. A M. Tud. Akadémiának,<br />

több finn akadémiának rendes, a Philo-<br />

lógiai Társaságnak pedig tiszteleti tagja volt.<br />

Tudományos munkásságát az Akadémia számos<br />

pályadíjjal a főváros pedig 1898. a Ferenc József<br />

koronázási díjjal jutalmazta. 1919-ben az Akadémia<br />

mégis eljárást indított ellene. S. szerkesztője<br />

volt Szarvas Gábor társaságában a <strong>Magyar</strong><br />

Nyelvtörténeti Szó tárnak (3 köt.), továbbá a Nyelvtudományi<br />

Közleményeknek (1892—5), a <strong>Magyar</strong><br />

Nyelvőrnek (1895—1919) és a Nyelvészeti Füzeteknek.<br />

Balassa Józseffel (1. o.) együtt Németmagyar<br />

és <strong>Magyar</strong>-német szotárt is szerkesztett.<br />

Ó adta ki a vall. ós közokt. minisztérium megbízásából<br />

a Középiskolai Műszótárt (1906). Legelterjedtebb<br />

műve a nagyközönséget is érdeklő<br />

Helyes magyarság c. műve (3. kiad. 1914). Főbb<br />

munkái: A magyar határozók{2 köt. 1888—95):<br />

A magyar kötőszók (3 köt. 1881— 83); A magyar<br />

nyelv (Í905); Die ungarische Sprache (Geschichte<br />

u. Charakteristik 1907); Tüzetes magyar nyelvtan<br />

(1896); A magyar szórend (1903); A jelzők<br />

mondattana (1913).<br />

Simus (h.), a gyakorlat ideje, amely a hitközségi<br />

metszők képesítő vizsgáját megelőzi.<br />

L. Sakter.<br />

Sin, a héber alfabetum huszonegyedik betűje.<br />

Hangzó értéke : s (ha a pont a betű jobboldalán<br />

van elhelyezve, ha a baloldalon, akkor sz), tehát<br />

foghang. Számértéke: háromszáz. Neve fogat<br />

jelent, alakja is ennek felel meg.<br />

Sinai kinyilatkoztatás, 1. Kinyilatkoztatás.<br />

Sinay Vilmos, pedagógus, szül. Kismartonban<br />

1862 dec. 10. Gimnáziumot és pedagógiumot végzett,<br />

azután talmudi főiskolák hallgatója volt.<br />

Előbb Bosácon volt tanító, azután Kiskunfélegyházára<br />

került, ahol 40 évig volt vallásoktató<br />

az áll. tanítóképzőben és a középiskolákban.<br />

Művei: Díe Thora und derén Sprache (Wien<br />

1885); Beitrage zur Gesch. der Gemeinde Eisenstadt.<br />

Cikkeit az Egyenlőség, Jüdische Presse<br />

és Israelit közölte.<br />

Singer, 1. Ábrahám, rabbi, megh. Várpalotán<br />

1914 jan., ahol évtizedeken át működött. Gazdag<br />

irodalmi munkásságot fejtett ki. Önálló<br />

kötetei: Paris, Braunschweig, Arad, mely a<br />

XIX. sz.-i <strong>zsidó</strong> reformmozgalmak történetét<br />

világítja meg. Materialien zur Geschichte der<br />

Juden m TJngarn c. müvében a magyar <strong>zsidó</strong>ság<br />

történetéhez 1791—1825 közti időkről nyújt értékes<br />

anyagot. Ugyancsak értékes adatokat tartalmaz<br />

Ghromk der Juden in TJngarn c. műve.<br />

Kiadta a <strong>Magyar</strong> Zsidó Levéltár c gyűjteményt<br />

és megírta a <strong>Magyar</strong> Rabbik és községek történetét<br />

(2 kötetben, még kiadatlan). További<br />

művei: A várpalotai <strong>zsidó</strong>k története; Hamadrich.<br />

Fia és a várpalotai rabbiszékben utóda<br />

S. Leó igen jelentős irodalmi munkásságot fejt<br />

ki. Legismertebb müve Asmodai c. színdarabja,<br />

ameiyben az Asmodai mondát dolgozta fel; A<br />

Pészach-Haggada etb.<br />

2. S. Artúr, publicista, szül. Budapesten 1870<br />

júl. 15. A bécsi egyetemen végezte tanulmányait,<br />

majd több külföldi nagyobb lap munkatársa lett.<br />

1900-ban megalapította a Neues Budapester Abendblattot,<br />

amelynek főszerkesztője, később pedig a<br />

Berliner Tagblatt magyarországi levelezője ós a


Singer 791 — Singer<br />

Rudolf Mo8se rt. vezérigazgatója lett. Önállóan<br />

megjelent müvei: Mahnworte; Die Máramaros<br />

(1907); Lasst die Kroaten retten; Bismarck in<br />

der TÁteratur[NeuesBismarck-Jahrbuch; Geschichte<br />

des Dreibundes; Von Bismarck bis<br />

Hindenburg.<br />

3. S. Bernát, rabbi, szül. Sátoraljaújhelyen<br />

1868 dec. 5.. megh. Szabadkán 1916 jún. 21.<br />

1887 — 1893-ig volt a budapesti Rabbiképző növendéke.<br />

1892-ben avatták bölcsészdoktorrá Budapesten,<br />

1894. pedig rabbivá. Előbb nyolc évig<br />

Tapolcán lelkószkedett. 1902-től haláláig Szabadkán<br />

működött mint főrabbi. Cikkei az Egyenlőségben,<br />

a Múlt és Jövőben, az Autonómiában, a<br />

Zsidó Szemlében, a Zemplén Vármegyében, a<br />

Bácskai Hírlapban, a Bácsmegyei Naplóban, a<br />

Tapolca és Vidékében jelentek meg. F. D.<br />

4. S. Berthold, amerikai egyetemi tanár és<br />

konzul, szül. Jászberényben 1860 nov. 23. A budapesti<br />

ós berlini egyetemen tanult és doktorátust<br />

szerzett. Azután az Egyesült Államokba költözött,<br />

ahol Chicagóban telepedett le s itt rövidesen<br />

Spanyolország, Costarica, San-Salvador és Nicaragua<br />

főkonzula lett. A legtöbbb Chicagóban levő<br />

egyetemen (így a katolikus egyetemen is) a nemzetközi<br />

jog tanára. A chicagói egyetem a L. L. D.<br />

(Doctor of Laws) címmel tüntette ki. A magyarság<br />

érdekében értékes publicisztikai munkásságot<br />

fejtett ki. Főbb munkái: United States of<br />

Foreign Copyright Laws (1907); Patent s, Trade-<br />

Marks, Desigus, Gopyrights (1909); Patent and<br />

Trade Mark Latos ofthe World (1911); Trade<br />

Mark Laws of the World and unfair trade<br />

(1913); International Law (1918).<br />

5. S. Franz Ignatz, osztrák szerkesztő, szül.<br />

Győrött 1828., megh. Bécsben. Eleinte aranyművesnek<br />

készült, de a szabadságharc idején<br />

már hírlapíró volt és Bécsben igen népszerű<br />

lett. Lapját a kormány nem engedte árulni, ezért<br />

a dohánytőz8dók útján terjesztette. A Geissel ós<br />

a Priedenszeitung szerkesztője, majd a Morgenpost<br />

és a Stadtpost alapítója volt, 1872. pedig<br />

megindította az lllustriertes Wiener Extrablatt c.<br />

napilapot. Ezenkívül több füzetet adott ki és ezek<br />

jövedelmét jótékonycólra fordította. A szegények<br />

tűzifával való ellátására egy alkalommal 70,000<br />

frt alaptőkét gyűjtött. Bécs város képviselőtestületének<br />

tagja, majd előljáróhelyettes, 1870.<br />

pedig városi tanácsnok lett.<br />

6. S. Gusztáv, ezredes, szül. Somfa-Baranyán<br />

1863. Középiskoláit Pécsett, a hadapródiskolát<br />

Budapesten végezte. 1888-ban hadnaggyá nevezték<br />

ki, 1892. főhadnaggyá, 1912. már őrnagy ós<br />

azután gyors tempóban érte el az alezredesi, 1917.<br />

az ezredesi rangot. A háború elején csoportparancsnok<br />

volt, részt vett a rohatini és lembergi<br />

ütközetben, ahol 1914 szept. 11. súlyosan megsebesült.<br />

Felgyógyulása után ismét a harctérre<br />

ment ós végigharcolta a kárpáti hadjáratot. Przemysl<br />

bevétele után nagybetegen Budapestre hozták<br />

a Bálint klinikára. í 917-ben az erdélyi határra<br />

vezényelték, mint ezredparancsnokot, 1918. a<br />

szerbiai közigazgatáshoz osztották be. Az összeomlás<br />

után nyugdíjazták. Magas katonai érdemrendek<br />

tulajdonosa. 1917-ben severini előnévvel<br />

nemességet kapott.<br />

7. S. Izidor, osztrák nemzetgazdász és publicista,<br />

szül. Budapesten 1857 jan. 16., megh. Bécsben<br />

1928 jan. Bécsben járt gimnáziumba, majd<br />

az egyetemre, ahol egy ideig matematikát és astronomiát<br />

tanult, később a jogtudományi ós nemzetgazda<br />

ságtani stúdiumok felé fordult. Rövid ideig<br />

ügyvéd is volt. TJntersuchungen űber die sozialen<br />

Verháltnisse des nord-östlichen Böhmen c.<br />

művének megjelenése után kineveztek a bécsi<br />

egyetemen a statisztika magántanárának, 1891.<br />

pedig professzori címet kapott. Később megalapította<br />

a Zeit c. folyóiratot, amely nemsokára<br />

liberális napilappá alakult át, a háború előtti<br />

évben azonban megszűnt. Müvei: Soziale Verháltnisse<br />

in Ost-Asien (1888); Soziale Wanderungen<br />

der Gegenwart (1889).<br />

8. S. Izrael, rabbi és pedagógus, szül. Pakson<br />

1828., megh. Sátoraljaújhelyen 1900 körül. Atyja<br />

volt S. Bernát (1. o.) főrabbinak és Székely Albert<br />

(1. o.) zemplénmegyei főügyésznek. S. a nikolsburgi<br />

jesiván tanult, majd 1851. Szegeden lett<br />

hitoktató s itt tanított 1860-ig, majd Sátoraljaújhelyen<br />

a cs. és k. mintaiskolánál működött.<br />

Művei: Lehrbuch der isr. Beligion stb.; Vallástan<br />

az izraelita ifjúság számára; Neveléstan<br />

izr. szülök részére; Erziehungslehre für Israeliten;<br />

Rend- és illemszabályok; Pflichten isr.<br />

Schulmanner; Az igazság és béke; Emlékkönyv<br />

50 éves néptanítói és hittanári működésemről.<br />

9. S. Jakab, rabbi, szül. Sajókazincon 1867<br />

dec. 13. 1885—1895-ig volt a budapesti Rabbiképző<br />

növendéke. 1894-ben avatták bölcsészdoktorrá<br />

Budapesten, 1896. pedig rabbivá. 1897<br />

óta temesvári főrabbi. Művei: Jóna próféta (Budapest<br />

1894); Adatok a bánsági <strong>zsidó</strong>k történetéhez<br />

a XVIII. században; Temesmegye és a<br />

<strong>zsidó</strong>k polgárosítása; A temesvári <strong>zsidó</strong>k az<br />

1848149. szabadságharcban; A temesvár-gyárvárosi<br />

izr. nőegylet hetvenötéves története; A<br />

Maszkü él Dal 6Ü éves története; A temesvári<br />

rabbik a XVII és XVIII. században. F. D.<br />

10. S. Ödön (Edmund), hegedűművész, szül.<br />

Tatán 1831 okt. 14., megh. Stuttgartban 1912 jan.<br />

23. S. Joachim gyermekkori barátja volt. A bécsi<br />

zenekonzervatóriumban és Parisban tanult s<br />

azután a pesti Nemzeti Színház szólistája lett.<br />

Európaszerte nagy sikerrel hangversenyezett az<br />

ötvenes években, főleg Lipcsében a Gewandhausban.<br />

1854-ben Liszt ajánlatára kinevezték koncert-mesternek<br />

Weimarba, majd 1861-től kezdve<br />

Stuttgartban lett a zenekonzervatórium tanára.<br />

Jeles komponista is volt. Igen nagy számú<br />

kompozíciói közül nevezetesebbek a magyar vonatkozásúak:<br />

Le carneval hongrois, Op. 15;<br />

Adieu a la Patrie. Impromptu hongrois, Op. 4 ;<br />

Fantaise hongroise, üp. 7; Hommage a Liszt;<br />

továbbá: Masurka avec Pianoforte (Pest,<br />

Rózsavölgyi); Cadenz zu Beethovens Violin-<br />

Gonzert; La sérénade Op. 14; Notturno Op. 16.<br />

stb. Morceau de Sálon és Airs variés- Legkiválóbbnak<br />

zeoepedagógusi minőségben bizonyult. Ez<br />

irányú müve a Seifritzcal együtt írt Grosse theoretisch-praktische<br />

Violinschule. K- K.<br />

11. S. Szigfried, vegyész, szül. Pápán 1861.,<br />

megh. Parisban 1907. S.Zsigmond bátyja, Előbb a


Siófok 792 -- Sir hajlchud<br />

Nobelgyár vegyésze, majd a párisi Societé centrale<br />

de dynamit vezérigazgatója volt.<br />

12. 5. Zsigmond, publicista, szül. Pápán 1850<br />

oki 22., megh. Budapesten 1913 jún. 27. Egyetemi<br />

tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte. Korán<br />

munkatársa lett a Neue Preie Pressének, majd<br />

a Pester Lloyd munkatársa, Falk Miksa halála<br />

után pedig 1906. főszerkesztője lett. Kiváló publicista<br />

volt ós politikai cikkeivel nagy szolgálatokat<br />

tett az országnak külföldön is, lapját pedig magas<br />

nivóra emelte. Érdemei elismeréséül 1912. főrendiházi<br />

tagnak nevezték ki. S. a Kisfaludy Társaságnak<br />

alapító tagja, a hírlapírók betegpénztárának<br />

egyik megteremtője volt.<br />

Siófok, nagyk. Veszprém vm. 3150 lak. A<br />

(kongresszusi) <strong>zsidó</strong> hitközség nem nagy múltra<br />

tekinthet vissza. 1860-ig csak két <strong>zsidó</strong> család<br />

lakott S.-on, Muth Mátyás regálbérlő és Braun<br />

Sámuel szatócs családja. Muth Mátyásnak öt fia<br />

(Mór, József, Simon, Ádám és Sándor) megnősülvén,<br />

ugyancsak S.-on telepedett meg s az<br />

ő családjaik vetették meg a hitközség alapját.<br />

De 1860-tól kezdve, a Déli vasút megnyitása<br />

után, minek következtében S. lett a vidék kereskedelmi<br />

gócpontja, gyors egymásutánban telepedtek<br />

ide más <strong>zsidó</strong> családok is, úgy, hogy két<br />

év múlva, 1862-ben, már meg is alakult a hitközség.<br />

A Balatonkajári rabbikerülethez tartozó<br />

hitközség első rabbija Dessauer Mór, első elnöke<br />

Fleischmann Ignác kereskedő volt, akiknek<br />

buzgó és agilis vezetése alatt gyors tempóban<br />

tekintélyessé fejlődött a hitközség. A hívek lelkes<br />

áldozatkészségére mi sem jellemzőbb, minthogy<br />

mindjárt a hitközség megalapításának évében<br />

kéttanerős magyarnyelvű népiskolát nyitottak,<br />

mely kezdetben bérházban volt elhelyezve,<br />

de 1874. saját hajlékába költözött. Az iskola<br />

most három tanerős és negyvenöt éven keresztül<br />

Rónai Adolf, a jelenlegi hitközségi jegyző volt<br />

vezetőtanltója. 1869-ben templomot, majd hivatalnok-lakásokat<br />

és rituális fürdőt épített saját<br />

erejéből a hitközség. Chevra Kadisája 1863-ban<br />

alakult. Van ezenkívül Nőegylete Freud Imréné<br />

vezetése alatt és Leányegylete, melynek Schiffer<br />

Paula az elnöke. S.-ról származik Kálmán Imre<br />

(1. o.), a világhírű operettszerző. A kicsi, de viruló<br />

hitközség lélekszáma 360, akik 109 családban<br />

élnek s köztilök 122-en fizetnek adót. Ezek között<br />

1 gazdálkodó, 40 kereskedő, 36 iparos, 4 orvos, 1<br />

ügyvéd, 3 köztisztviselő, 5 magántisztviselő, 2 tanító,<br />

18 magánzó és 6 egyéb. A hitközség 10,956<br />

pengős évi költségvetéssel dolgozik, fllantropikus<br />

és szociális célokra 450 pengőt költ évente. A hit­<br />

község számos tagja vett részt a világháborúban,<br />

akik közül 11-en hősi halált haltak. A hitközség<br />

jelenlegi vezetősége : Grosz Farkas rabbi, Hirsch<br />

Mór elnök, Rabin Zoltán másodelnök, Friss Emil<br />

iskolaszéki elnök, Rónai Adolf jegyző, Freud<br />

Imre pénztáros, Weinberger Mór templomelőljáró<br />

és Büchler Mór gondnok.<br />

Sipos Ignác, hírlapíró, szül. Liptószentmiklóson<br />

1850., megh. Budapesten 1928 márc. 7.<br />

Több mint hatvan esztendeig működött az újságírói<br />

pályán. A gimnáziumot Késmárkon, az egyetemet<br />

Budapesten végezte el s azután belépett az<br />

Ungarischer Lloyd, majd a Pester Lloyd, később<br />

a Neues Pester Journal szerkesztőségébe, mely<br />

utóbbinak ötvenkét évig volt belső munkatársa,<br />

majd szerkesztője, egészen a lap megszűnéséig.<br />

Siraeli, 1. Szirach-<br />

Siralmak Könyve (héberneve: Echó), görögül:<br />

Trénoj, latinul: Liber threnorum. A bibliai<br />

Szentiratok gyűjteményében az Öt Megilla (kis<br />

könyv, ünnepi olvasmány) egyike és a zsinagógában<br />

av hó 9., Jeruzsálem első és második pusztulásának<br />

gyásznapján s előestéjén kerül felolvasásra.<br />

A görög fordításban Jeremiás próféta<br />

könyvéhez tartozóként szerepel és a hagyomány<br />

is neki tulajdonítja, noha tárgyilag nem vonatkoztatható<br />

az egész könyv a jeruzsálemi Templom<br />

elestére. A könyv egyes versei alfabetikus akrostichonban<br />

követik egymást (az utolsó fejezet<br />

ugyan nem alfabetikus, de a héber betűk számámának<br />

megfelelően 22 verset tartalmaz); kapcsolatuk<br />

laza, úgy látszik külön-külön alkalomra<br />

írott lírikus kifakadások, melyek mélységeikkel<br />

ma is meghatják az olvasót. A könyv liturgikus<br />

alkalmazást nyer a katolikus egyházban is, ahol<br />

a «nagyhéten» Utániakban kerül eléneklésre. Az<br />

egyes fejezetek Échő (ó miként!) szóval kezdődnek<br />

: «Ó miként maradt magára — az egykor<br />

népdús város, a tartományok fölött uralkodó —<br />

most robotossá lett. Sír az éjszakában, könnye az<br />

arcán, régi szerelmesei között nincs, ki vigasztalná,<br />

barátai elárulták, ellenségeivé lettek...»<br />

Sok lealázott nép fájdalma zokog ezekbeu a versekben<br />

: «Gondolj rá, Isten, mi történt velünk,<br />

tekints le és lásd a mi gyalázatunkat: ősbirtokunk<br />

idegen kézre jutott, házaink külföldiekére;<br />

árvák lettünk, apátlanok, anyáink özvegyek.<br />

Tulajdon vizünket pénzért kell innunk, fánkat<br />

nagyáron megvennünk. Nyakunkon az üldöző,<br />

kifáradtunk és nem adnak nyugtot... Apáink<br />

vétettek, — de ők nincsenek itt, mi pedig bűneiket<br />

viseljük. Szolganépség uralkodik rajtunk,<br />

nincs, aki kezüktől megszabadítson)). F. M.<br />

Síremlék. A <strong>zsidó</strong> ritus szerint csak egyszerű<br />

kő, vagy márványtömb lehet. A konzervatív<br />

<strong>zsidó</strong>k még manapság is követik ezt a rituális<br />

egyszerűséget és csak olykor-olykor térnek<br />

el tőle, mikor különös szentségről híres <strong>zsidó</strong><br />

rabbik sírja fölé egyszerű téglaépületet (Őhelt)<br />

állítanak. A haladó <strong>zsidó</strong> temetőiben már díszes<br />

kriptákat is találunk. <strong>Magyar</strong>országon a legrégbb<br />

<strong>zsidó</strong> sírkövet, amely 1340-ből való, Nagyszombatban<br />

találták. Héber felirata így hangzik: «Itt<br />

van eltemetve a becsületesember és hűséges férfiú<br />

Izrael, Ghájim fia, kit éjjel, ágyában meggyilkoltak.<br />

Halála engesztelés legyen számára s az Úr<br />

bosszulja meg vérét! Támmuz hó 22-ik napján,<br />

kedden, időszámításunk (5) 100 = 1340 évében».<br />

Ugyancsak találtak Nagyszombatban egy 1391ből<br />

való sírkövet is, amelyen az az esztendő, mint<br />

a «jajgatás éve» van feltüntetve. Ez valószínűleg<br />

azon évben lezajlott <strong>zsidó</strong>üldözésre utal.<br />

Sir haj le hu ti (h.). <strong>Magyar</strong>ul: dal [Isten]<br />

egyetlenségéröl Mindennapon van egy, amagyarországi<br />

rítusban csak kol nidre (1. o ) este mondják<br />

valamennyit. Szerzőjük: Sámuel ben Kalonimosz.<br />

A dal első versét az előimádkozó, a másodikat<br />

a község mondja és így folytatják váltakozva<br />

végig. F- D.


Sir hakóvód 793 Skutezky<br />

Sir kakóvód (h.). <strong>Magyar</strong>ul: dal [Isten/ dicsőségéről-<br />

Szombat- és ünnepnapon mondják a<br />

muszaf ima után nyitott frigyszekrénynél. Szerzője:<br />

regensburgi Júda. A versfőkbe a héber<br />

alfabetum betűi vannak beszőve. Az előimádkozó<br />

a községgel váltakozva mondja a verseket.<br />

Sir liamaálósz (h.). Fokozatok éneke; a<br />

120—134. Zsoltárok neve. L. Zsoltárok.<br />

Sir hasirim, 1. Énekek éneke.<br />

Sírok látogatása. Héberül: Kever óvósz.<br />

A <strong>zsidó</strong> vallás közvetlen kapcsolatot teremtett<br />

Isten és ember között és nim is juttatott semmi<br />

szerepet sem a közvetítésnek. Ezért nem fajult el<br />

a halottak iránt való kegyelet halott-kultusszá<br />

a <strong>zsidó</strong>k között és hogy nem ismeri a szentté avatást,<br />

annak az oka is ebben van. Magától értetődik,<br />

hogy ilyen körülmények között a szentek<br />

imádása sem bontakozhatott ki a <strong>zsidó</strong> áhítatból.<br />

Nem-<strong>zsidó</strong> hatások alatt olykor mégis olyan<br />

kifejezéseket keres a <strong>zsidó</strong>-kegyelet, amelyek közel<br />

járnak a halottak kultuszához és a szentek<br />

imádására emlékeztetnek. Egy-egy szentéletü<br />

ember még századok múlva is él az emlékezésben<br />

és a konzervatív <strong>zsidó</strong>k el-elzarándokolnak<br />

a sírjához, hogy hitükben megerősödjenek és<br />

szenvedéseikben enyhülést találjanak.. A sírnál<br />

imádkoznak is, de anélkül, hogy a szentet meg<br />

is imádják. Az Isten könyörületére itt a hely<br />

szentsége miatt számítanak. Egyiptomban, Fosztatban,<br />

Algírban és Marokkóiban, éppen úgy<br />

Kelet-Európában, Lengyelországban és a háború<br />

előtti <strong>Magyar</strong>ország északi részén vannak sírok,<br />

melyekhez különböző országok <strong>zsidó</strong>sága rendkívül<br />

nagyszámban zarándokol. <strong>Magyar</strong>országon<br />

a legnevezetesebb ezek között Teitelbaum Mózes<br />

(1. o.) sírja Sátoraljaújhelyen, amelyet a hívők tízezrei<br />

keresnek fel. (így ez a sír, mint más zarándokhelyek<br />

Európában kivétel nélkül mind a kegyelet<br />

ós -az őszinte áhítatosság tiszteletreméltó<br />

helyei, amelyekben nagyon erényes, aszkéta<br />

életet élt, felette vallásos, nagy tudásuk és emberszeretetük<br />

miatt már életükben osztatlan tiszteletben<br />

része-sült rabbik pihennek.<br />

Sir sel pegóim (h.). A csapások dala. A 91.<br />

Zsoltár, melyet temetések alkalmával mondanak.<br />

A Zsoltár boldognak mondja azt, aki mindvégig<br />

Istenben bízik.<br />

Sistematica gentis Judaicae regulatio.<br />

E néven ismeretes az a <strong>zsidó</strong> vonatkozású<br />

rendszabály, amely Ií. József császár 1783. közzétett<br />

intézkedését tartalmazza. A rendelet kimondja,<br />

hogy összes közirataikat ezentúl ne héber,<br />

vagy héber-német zsargonban írják a <strong>zsidó</strong>k,<br />

hanem a közhasználatban ló vő latin, magyar, vagy<br />

német nyelven. E nyelveket a fiatal <strong>zsidó</strong>k két<br />

esztendő alatt sajátítsák el. A héber, vagy héberm-met<br />

nyelvű közirat érvénytelen. Héber könyök<br />

pedig csak az istentiszteleteken használhatók.<br />

A császári rendelet kiterjeszkedett a <strong>zsidó</strong>k<br />

iskoláztatására, a polgári életben való szereplésükre<br />

(l. Egyenjogosító törekvések) és módot<br />

adott a polgárosuláera. u. L.<br />

Siur(h.). Mérték ; siur mikre: a rituális fürdő<br />

vizének minimális mértéke. S jelenti még a Talmud<br />

tanulmánynak a jesivában vagy chéderben<br />

* A gv-egy félévre (zman) kijelölt penzumát is B<br />

általában a napirenden levő talmudi tanulmányt<br />

is. Van fősiur (Haupt-siur). A behatóbb, több<br />

kommentárral kísért penzum és melléksiur,<br />

(nébensiur) kevéábbé mélyrehatóan tárgyalt<br />

penzum. A fősiur előadása rendszerint délelőttre<br />

esik a jesivában, a melléksiuré délutánra, vagy<br />

estére. F. M.<br />

SÍVÓ (h.). Hétnapos gyász. Szülőt, testvért,<br />

gyermeket földön ülve gyászolnak hót napig a<br />

temetés után. L. Gyásszokások.<br />

Sivo deneckmoszb (h.). Hét vigasztaló<br />

szombat, tiso beov böjtjétől rós hasonóig, amikor<br />

csakis a vigasztaló próféta (Jesája második<br />

része) könyvéből vett haftórákat olvasnak a zsinagógában.<br />

Az első ilyen szombat sabbósz nachmu<br />

(1. o.).<br />

Sivre luchósz (h.). A szóttört törvénytábla<br />

törmeléke. A Talmud olyan tudósra alkalmazza,<br />

aki elfelejtette tudományát (Beráchot 8 b).<br />

Skaj ech. (Jisár kocháchő. jejassér kochachó;<br />

h.) Gi/arapodjon meg az erőd. A Talmud korában<br />

használt üdvözlő formula, ami köszönetképpen<br />

még ma is dívik. Főleg a zsinagógában élnek<br />

vele. így pl. a Tórához felhívottnak, mikor viezszamegy<br />

helyére, ezzel köszönik meg a felajánlott<br />

jótékony célú adományt. De ezzel üdvözlik<br />

még a rabbit a prédikáció után és az előimádkozó<br />

t is az istentisztelet után.<br />

Skreinka Lázár, rabbi, szül. Holleschauban.<br />

A X1X. sz. közepén Aradon működött, mint segédrabbi<br />

ós hittanár (1830—50) s a Chorin Áron(l. o.)<br />

főrabbi által alapított iskola igazgatója. Az utóbbival<br />

egyértelemben ő is azon fáradozott, hogy a<br />

<strong>zsidó</strong>ság a héber nyelvű irodalom elsajátítása<br />

mellett minél nagyobb világi műveltségre tegyen<br />

szert. Munkatársa volt a Ben Chananjanak, a<br />

Monatschriftnek.es az Orient. Literaturuak. Nagyobb<br />

művei: Über das Gnostische Princip in<br />

der Kabbala (1846); Versuch einer Erlauterung<br />

mfhrerer dunkler Stellen im Buche Dániel<br />

(1860); Analytische ElementarleJire der rabbinischmosaischen<br />

Religion, der biblischen Geschichte<br />

u- der Sittenlehre (1846); Beitráge zur<br />

Entivickelungsgeschichte der jüdischen Dogmen<br />

u. des jüdischen Kultus (1861).<br />

Skntezky Döme, festő, szül. Kisgajáron<br />

1850., megh. Besztercebányán 1921. Tizenötéves<br />

korában Meixner bécsi szobrász műtermébe<br />

került, de csakhamar otthagyta és az akadémiára<br />

iratkozott, majd másfél óv után ösztöndíjjal<br />

Olaszországba ment, hol két évet töltött.<br />

Közben néhány hónapig Münchenben ós Firenzében<br />

is tanult. 1870-ben Bécsbe tért vissza, hol<br />

öt évig élt és arcképeket festett. 1875-ben Velencében<br />

telepedett le. Fejlődésének e tízéves<br />

periódusa alatt a velencei népéletből merített, hol<br />

humoros, hol komoly életképeit festette, melyek<br />

különösen angol műkereskedők, keresett cikkei<br />

lettek. Legelőbb a bécsi müegyletben állította ki<br />

velencei életképeit: Rossz nyelvek; Aki alszik,<br />

nem fog halat- Budapesten a Műcsarnok 1885-iki<br />

kiállításán szerepelt először: A legszebbnek; A<br />

vásárfia c. képeivel. Velencei idejéből valók még:<br />

A rögtönzött műterem : A szegények; A szerető<br />

gyűrűje; Akik egymást szeretik (megvette I.<br />

Ferenc József); Az új modell. 1885 után Besz-


Slach-mónesz — 794 — Sófor<br />

tercebányára költözött, hol haláláig élt ós szorgalmasan<br />

küldte utolsó idejéig képeit a budapesti<br />

Műcsarnokba. A múlt század 80-as éveiben különösen<br />

népszerűek voltak a katonatisztek ós a<br />

szalonok életéből vett adomás képei: A modern<br />

Paris; A modern Odysseus (mindkettőt I. Ferenc<br />

József vette meg); Kis vendég. Besztercebányán<br />

is festett móg velencei stílusában tartott életképeket:<br />

Ájtatosság; Könnyű más kárán nevetni<br />

(1892 Szópmüv. Múzeum), stb. De jobbára a<br />

rézolvasztók és kohók életéből veszi ezután képeinek<br />

tárgyát, különböző világítási problémákat<br />

tanulmányozva. Ilyen képei: A mindennapi<br />

kenyér (1899) ós a Munkában, melylyel 1905. a<br />

kis aranyérmet nyeri el. Számos kópét megszerezte<br />

a Szópmüv. Múzeum, a Fővárosi Múzeum,<br />

a müncheni Pinakotteka, a prágai Rudolflnum,<br />

a római Modern Képtár. Önarcképe pedig a<br />

Történelmi Arcképcsarnokban van. A Műcsarnok<br />

<strong>Magyar</strong>országon levő munkáiból 1923. emlékkiállítást<br />

rendezett, mely csak hiányosan mutatta<br />

be munkásságát. A festészet technikájának teóriájával<br />

is sokat foglalkozott ós érdekes tanulmányt<br />

írt az olasz művészetről, mely ugyancsak<br />

hagyatékában maradt. A csehek nagyrabecsíilik<br />

S. művészetét és a prágai múzeumban külön termet<br />

szándékoznak berendezni képeiből. F. B.<br />

Slach-mónesz (Mislóach monósz, h.). Ajándékküldés<br />

purim napján. Ez a hagyományos<br />

ajándékküldés Eszter könyvének következő versén<br />

alapszik: «Ennek okáért a falubeli <strong>zsidó</strong>k,<br />

akik körül kerítetlen helységekben laknak, adár<br />

tizennegyedik napját tették meg az öröm és lakodalom<br />

napjává (a várfalakkal körülvett Susán a<br />

tizenötödik napon ünnepelt) és egymás számára<br />

az ajándékküldözés (u-mislóach monósz) napjává.))<br />

Ugyancsak ennek a versnek alapján elrendeli<br />

a Sulchan Áruch (l.o.), hogy minden ember<br />

tartozik legalább egy embertársának két ajándékot<br />

és legalább két szegénynek egy-egy ajándékot<br />

küldeni. A S.-t nem szokás megköszönni,<br />

mert a törvénnyé szentesült hagyomány kötelezi<br />

erre az ajándékozót. A cselekedete tehát micvónak<br />

számít ós így nem ő a jótevő, hanem az, aki<br />

alkalmat ad neki arra, hogy egy jótéttel Isten<br />

előtt érdemeket szerezhessen magának. F. M.<br />

Slatten samesz íj.). Mindenre felhasználható<br />

bérenc; valaki, aki annyira vak híve a rabbinak,<br />

vagy a hitközség elnökének, hogy szolgaszerepet<br />

játszik mellette. A szó a német Schlappe?t-ből<br />

alakult. Schlappe = papucs.<br />

Slemil. Ügyetlen, két balkezű ember. A szó<br />

eredete ismeretlen. Némelyek szerint a német<br />

eredetű, de lengyel képzővel ellátott Schlimmezalnyik<br />

rövidítése. (Eredetileg Schlimm mazlnyik<br />

= balszerencséjű.)<br />

Sliacli (h.). Küldönc; sliach cibur a hitközzég<br />

megbízottja: előimádkozó; ha azonkívül<br />

rituális kérdésekben a rabbi helyetteseként felvilágosítást<br />

is ad : «móre cedek». A sliach cibur<br />

és móré cedek kezdőbetűiből alakult a soc-moc<br />

(S c m c) szó a rabbihelyettes-előimádkozó elnevezésére.<br />

Slosim íh-). Harminc napos gyász. L. Gyászszokások.<br />

Smad. Kitérés. L. Mesumod.<br />

Síuerl. Nagy Lajos alatt, a száműzetés idején,<br />

Sopronból Izsák nevű apjával és Eferl fivérével<br />

Bécsújhelyre költözött. <strong>Magyar</strong> és osztrák okiratok<br />

1374 ós 1386 között S.-t ós fivérét említik<br />

leggyakrabban azok közül, akik új életkörülményeik<br />

között szerephez jutottak. S. jelentős hitelt<br />

nyújtott Bécs városának és ugyanekkor <strong>Magyar</strong>országon<br />

is tizenkét bécsi fontot hitelezett fivérével<br />

együtt. A kölcsönért Miklós nagymartom gróf<br />

vállalta a kezességet. Agyagosi Antal birtokai is<br />

a két fivérnél voltak elzálogosítva. S. ós fivére a<br />

száműzetés után sem tértek vissza <strong>Magyar</strong>országba,<br />

hanem végleg Ausztriában telepedtek meg.<br />

Snina. (Szinna, Cs.-Szl.) Zemplén vm. A S.-i<br />

(orthodox) hitközség a homonnai csak 1880. lett<br />

önállóvá. Megalapítója s egyben első főrabbija<br />

Krausz Sámuel volt, aki 1911. bekövetkezett haláláig<br />

állott a hitközség élén. A hitközség első elöljárói<br />

Lebovits Bernát, Herskovits Adolf, Szrulovits<br />

Mór és Herskovits Sándor voltak. A hitközség<br />

1893. építette templomát a tagok önkéntes<br />

adományaiból. Talmud-Tórája, mely két tanerős<br />

s 40 növendéke van, 1920. létesült. Van még a<br />

hitközségnek rituális fürdője. Tagjai közül a társadalmi<br />

életben vezetőszerepet játszanak Kornfeld<br />

Ferenc járásorvos, Hoffmann Ármin körorvos<br />

és Herskovits Sándor körjegyző. A hitközség<br />

területéről származik Gonda Henrik (1. o.) miniszteri<br />

tanácsos, volt sajtófőnök. A hitközség 36,000<br />

c.-koronás évi költségvetéssel dolgozik, melynek<br />

nagy részét szociális és filantrópikus célokra<br />

fordítja. A hitközség lélekszáma 387, családok<br />

száma 72, adót 60-an fizetnek. Foglalkozás szerint:<br />

1 nagykereskedő, 2 tanító, 30 kereskedő,<br />

6 köztisztviselő, 2 orvos, 3 magántisztviselő, 1<br />

vállalkozó, 16 iparos és 10 egyéb. A világháború<br />

alatt 1914. az orosz invázió miatt a hitközségnek<br />

csaknem minden tagja elmenekült és csak 1915<br />

júniusában térhettek vissza. A hitközség 37 tagja<br />

vett részt a világháborúban, akik közül 10-en<br />

estek el. A forradalomnak a hitközség egy tagja<br />

esett áldozatul. A hitközség mai vezetősége: Klein<br />

Henrik főrabbi, Eichler Jakab elnök és Brúder<br />

Emil gondnok.<br />

Soc-moc, 1. Sliach és Sac-mac.<br />

Soeliét ubódelc fh. j. Metsző és húsvizsgáló.<br />

A levágott állat húsát vizsgálat alá kell vetni<br />

annak a megállapítása végett: megfelel-e a közegészségügyi<br />

követelményeknek, amelyek a rituális<br />

vágásnak és fogyasztásnak alapfeltételei.<br />

A rituális vizsgálatot csak az a metsző végezheti,<br />

aki erre külön képesítést szerzett. A képesítést<br />

(kaboló) elismert rabbitekintólyek adják<br />

megfelelő vizsga alapján. F- M -<br />

Sófor (h.). Kiirt, a zsinagóga egyetlen fúvóhangszere,<br />

melyet a Tóra előírása szerint ros hasónó<br />

(újév) ünnepén használnak. Kosszarvból készül,<br />

a Talmudban részletezett módon. Háromféle<br />

modulációja van ilyenkor a kürtszónak és ennek<br />

megfelelően íniaden hangnak más a neve. Az első,<br />

hosszan elnyújtott rivallást, amely a heves ébresztő<br />

hangjára hasonlít, tekió-nak hívják, a másodikat,<br />

amely leginkább a megdöbbenés felkiáltásaira<br />

emlékeztet sevorim-nak mondják, a harmadik<br />

a zokogást utánozza és ezt ter«o'-nak nevezik.<br />

A kürtszó ünnepélyes, megrázó is, de nem


Sófor sel mosiach<br />

dallamos, valószínű, hogy régen melódikusabb<br />

volt mint manapság, de miután a Talmud idejében<br />

még nem ismerték a hangjegyeket, a S.szó<br />

melódiája feledésbe ment. A S.-t már az újévet<br />

megelőző elül hó minden reggelén szólaltatják<br />

meg a sacharisz-ima keretében, de inkább<br />

csak gyakorlatképpen, hogy a hangszer hibátlanul<br />

szolgálhasson az ünnepek alatt. A S. részben<br />

a vallási türelmetlenség eszközéül is szerepel.<br />

Az egyházból való kiközösítés rendszerint S.-szó<br />

mellett törtónt. A S.-f úvó előírás szerint csak vallásilag<br />

megbízható fórfiú lehet. Báltokéának nevezik<br />

(helyesebb volna : tókéa vagy bál tekio).<br />

Sófor sel mosiach (h.). A Messiás kürtje.<br />

Sóftim hetiszakasz, mely Mózes 5. könyve<br />

16. fejezetének 18. versétől a 21. fejezet 9. verséig<br />

terjedő részt foglalja magában. Rövid tartalma<br />

: Társadalmi törvények; A bálványimádás<br />

büntetése; Fellebezés a levitákhoz; Királyválasztás<br />

; A Tóra uralma ; Papok törvénye ; Bűvészet<br />

tilalma; Igaz ós hamis próféta; Menedékvárosok<br />

; Határeltolás; Hamis tanuzás; Hadi<br />

törvények; Békekisérlet; Nők, gyermekek és<br />

élőfák kímélése ; Gyanús holtak találása ; A város<br />

felelőssége: A hetiszakaszhoz tartozó prófétai<br />

rész Jesája Könyve 51. fejezetének 12. versétől<br />

az 52. fejezet 12. verséig terjed. A tórái és<br />

prófétai rész között nincsen összefüggés, csakhogy<br />

a liturgiái berendezkedés szerint e hetiszakaszt<br />

mindig a vigaszhetekben av hó 9-ike és<br />

ros hasono között olvassák fel, ígylettavigasztoló<br />

beszédtartalmú fejezet a kijelölt prófétai<br />

szakasz. F. i>.<br />

Sóftim (Széfer), 1. Bírák Könyve.<br />

Sólet, szombati étel; bab, főtt hússal. Már pénteken<br />

teszik a kemencébe, hogy napnyugtáig<br />

megfőhessen és meleget tartson szombat délig,<br />

amikor kiveszik. A szó eredetét nem ismerik, de<br />

talán a francia chand lüböl (melegágyból való)<br />

származik. Köznapra, ünnepre nem készítenek<br />

S.-et.<br />

Sólőm (h.).Béke. Köszöntésekben: S.alechem<br />

és viszonzásul alóchem S. (Béke Önnel). A rabbinikus<br />

irodalom a legnagyobb emberi erénynek<br />

magasztalja a békeszeretetet. Áron főpap mint<br />

a békeszeretet eszményképe ól a <strong>zsidó</strong> nép emlékezeteben,<br />

óhév S. szerette a bókét és rodéf S.<br />

és a béke után járt mindig. A vallásos nevelés<br />

egyik főtörekvése, hogy Áron szellemében nevelje<br />

a <strong>zsidó</strong> ifjúságot. v. D.<br />

Húlom aléchem (h.). Béke veletek. Ezzel a<br />

formulával köszöntik a régen látott, vagy idegenből<br />

jött embereket. A köszönésre úgy felelnek,<br />

hogy a szórendet megfordítják. A köszöntött<br />

tehát így mondja: aléchem sőlom (reátok béke).<br />

Mindig így használják, többes számban, még<br />

akkor is, ha a köszöntés csak egy embernek<br />

szól. K. M.<br />

Solós síeudosi. (h., korrumpált alakja:<br />

xalsiUlesz). A harmadik lakoma. A Talmud három<br />

Kötelező lakomát ír elő a szombatra. A harmadik<br />

szombat délutánra, a minchó-ima (1. o.) utánra<br />

esik és ezt nevezik S.-nak. A vallásos <strong>zsidó</strong>k<br />

Wzótt ez a legkedvesebb szombati lakoma, ame-<br />

'yet társas összejöveteleken, talmudikus diszkusszió<br />

mellett szoktak elfogyasztani. A chásszi-<br />

95 Somkút<br />

deusok között szinte misztikus színezete van már<br />

a S.-nak. A hívek a caddik (szent rabbi) házában<br />

költik el a lakomát, messiási dalokat énekelnek,<br />

legendákat mesélgetnek ós gyönyörködve hallgatják<br />

a rabbi kabbalisztikus szentírás-magyarázatait,<br />

F. M.<br />

Soltész, Í.Adolf, közgazdasági író és hírlapíró,<br />

szül. Gyöngyösön 1868. Korán újságíró lett<br />

ós munkatársa a Nemzeti Újságnak, az Alföldnek<br />

és a Szegedi Naplónak. Előbb az iparegyesület<br />

titkára, majd igazgatója lett. Szakcikkei, amelyek<br />

ipari és gazdasági kérdéseket tárgyalnak<br />

folyóiratokban és napilapokban jelentek meg.<br />

Főbb munkái: <strong>Magyar</strong>ország és Ausztria közgazdasági<br />

viszonyáról; A választójog az iparosok<br />

szempontjából; Adóreform az ipar szempontjából<br />

; Iparosok és kereskedők adója;<br />

A háborús adónovella. Sz. G.<br />

2. S. József, kincstári tanácsos, szül. Gyulán<br />

1863. Fiatal gyermekéveiben árvaságra jutott<br />

és nagy nélkülözések közt végezte középiskolai<br />

tanulmányait. Negyvenkét év óta működik a<br />

<strong>Magyar</strong> Országos Központi Takarékpénztárnál,<br />

melynek jelenleg igazgatója. Élénk közgazdasági<br />

és közéleti tévé kény sóg-et fejt ki. A Ligetklub<br />

alelnöke, továbbá a Pesti Izraelita Hitközség<br />

adófelszólamlási bizottságának elnöke, úgyszintén<br />

a hitközség újonnan kreált számvevőszékének<br />

elnökhelyettese. Mint a VII. templomkörzet<br />

elnöke, kitartó harcosa volt annak a mozgalomnak,<br />

mely a Bethlen-téren felépítendő új hitközségi<br />

templom felállítását eredményezte. K. D.<br />

Solti, 1. Dezső, színész, szül. Budapesten<br />

1886. Középiskolát végzett, majd színész lett és<br />

mint töncoskómikus jó nevet szerzett. 1913-ban<br />

kivándorolt Amerikába,ahol angol nyelven játszik.<br />

2. S-Hermin, színésznő, szül. Máramarosszigeten<br />

1890. A pályáját Kolozsváron kezdte, ahol<br />

édesatyja társulatánál játszott énekesnői szerepeket.<br />

Onnan felkerült Budapestre, a Royal<br />

Orfeumba. Újabban premier-mozikban énekel<br />

vidám sanzonokat.<br />

Somkút (Nagysomkút, Somcuta maré, R.)<br />

A S.-i (orthodox) hitközség 1828. alakult. Közelebbit<br />

a hitközségi élet kezdetéről neln tudunk,<br />

miután semmiféle feljegyzések nincsenek és a<br />

hitközség múltját csak kevéssé megbízható<br />

szájhagyományok őrzik. Ezek szerint a hitközséget<br />

elsó rabbija Keller Eisik alapította, aki<br />

szentóletü híres talmudista volt ós nagyon magas<br />

kort érve el 1903. halt meg S.-on. A hitközség<br />

1859. építette templomát, mely mellett még<br />

két kis imaháza is van. A hitközség intézményei<br />

: a Chevra Kadisa, melynek Növi Izidor az<br />

elnöke, az 1852. alakult Talmud-Tóra, melynek<br />

öt tanítója van és Herskovits Sámuel áll az élén,<br />

a Chevra Sász egylet (vezetője Weisz Sámuel) és<br />

a nőegylet, melynek Mózes Sándornó az elnöknője.<br />

A hitközség 350,000 leies évi költségvetéssel dolgozik<br />

és 20,000 leit költ szociális és íilantrópikus<br />

célokra. Anyakönyvi területéhez tartoznak a<br />

S.-i járás összes községei. Lélekszáma 1200, a családok<br />

száma 150, adót 130-an fizetnek. Foglalkozás<br />

szerint: 3 nagykereskedő, 15 gazdálkodó, 25<br />

katona,40 kereskedő, 7 Ügyvéd, 20 munkás, 3 orvos,<br />

20 magántisztviselő, 50 iparos és 5 magánzó.


Somló — 796 Somogyi<br />

A világháborúban résztvett tagjai közül 6-an<br />

-estek el. A hitközség elnöke Weisz Sámuel, akit<br />

nagyobb Bzámú képviselőtestület támogat a hitközség<br />

ügyeinek vezetésében.<br />

Somló, 1. Bódog*, egyetemi tanár, jogbölcseleti<br />

író, szül. Pozsonyban 1873., megh. Kolozsváron<br />

1920 szept. Önkezével vetett véget életének.<br />

A kolozsvári, lipcsei és heidelbergi egyetemeken<br />

tanult s 1908. Kolozsváron lett egyetemi<br />

magántanár, majd a nagyváradi jogakadémián,<br />

1905-t >1 kezdve pedig újból a kolozsvári egyetemen<br />

működött, mint a jogbölcselet nyilvános<br />

rendes tanára. Alelnöke volt a Társadalomtudományi<br />

Társaságnak Budapesten, ahová 1918. a<br />

Károlyi-kormány egyetemi tanárnak nevezte ki,<br />

de 1919. visszament Kolozsvárra. Munkái: Der<br />

Ursprung des Totemismus (Pikler GyulávaL<br />

közösen); A parlamentarizmus a magyar jogban<br />

(189i); Törvényszerűség a szociológiában<br />

(1896); A nemzetközi jog bölcseletének alapelvei<br />

(1898); Állami beavatkozás és individualizmus<br />

(1903); Der Güterverkehr in der Urgesellschaft<br />

(Bruxelles, 1909); Zur Gründung<br />

einer beschreibenden Sociologie (Berlin 1909);<br />

Az érték problémája (1911); Platón állama<br />

(1920); Macchiavelli (1921). Sz. G.<br />

2. S. József, filmgyáros, szül. Pápán 1888.<br />

Budapesten végezte egyetemi tanulmányait. Később<br />

Berlinben a Nordisk Pilma Co. középeurópai<br />

vezérigazgatója volt. A Nordisk feloszlása<br />

után résztvett a berlini F. P. S. filmgyári vállalkozás<br />

alapításában.<br />

Somlyó Zoltán, költő, szül. Alsódomborún<br />

(Zalavm.) 1882. Korán hírlapíró pályára lépett és<br />

eleinte Fiúméban volt újságíró, majd a fővárosban<br />

a <strong>Magyar</strong> Nemzet munkatársa lett s azután<br />

nagyváradi, szegedi, pécsi, szabadkai szerkesztő­<br />

ségekben dolgozott. Minden magyar-<strong>zsidó</strong> lapnak<br />

állandó munkatársa. Versei fővárosi lapokban és<br />

szépirodalmi folyóiratokban jelennek meg. Sokat<br />

fordított H. v. Hoffmannsthal, Baudelaire és mások<br />

költeményeiből. Különösen Hoffmansthal:<br />

«A balga és a haláb> c. dialógusának művészies<br />

fordításával bizonyult kiváló műfordítónak. Sok<br />

elbeszélő és verses kötete jelent meg. Számos<br />

verse a magyar líra legjobb értékei közé sorozható<br />

és ő maga kétségtelenül a modern magyar<br />

költők legelső sorában foglal helyet. Nyelvezetének<br />

egyszerűsége, érzéseinek tisztasága és közvetlensége<br />

jellemzik költészetét. Dallamossága szép<br />

sanzonokban is kifejezésre jutott. Könyvei: Az<br />

átkozott költő (versek, 1911); Bél van (1911);<br />

Északra indulok (1912); /Sötét baldachin (1913);<br />

Hadak a hóban (elbeszélés, 1915); Végzetes<br />

verssorok (1916); Őszi regény (1916), mely<br />

utóbbi legjelentékenyebb elbeszélő müve. Továbbá<br />

; Nyolc könyv (költemények, 1916); A<br />

halál árnyékában (költ., 1917); A férfi, versei<br />

(1922); Miléua (1924); Alentin talanta tilor<br />

(1924); Tangó Milonga herceqnő regénye (1925).<br />

Somogyi, 1. Béla", szocialista politikus ós<br />

publicista, szül. Halastón (Vas vm.) 1868 máj.<br />

16., meggyilkolták Budapesten 1920 febr. A<br />

munkásság ós polgárság gyásza mellett a Kerepesi<br />

temetőben helyezték nyugalomra. S. szegénysége<br />

miatt tanítói pályára lépett s előbb Felsóvisón<br />

volt tanító, de már ekkor munkatársa a szocialista<br />

lapoknak, majd 1897 óta a Népszava es<br />

Volksstimmeszerkesztője.Később kémiatermészettudományi<br />

szakos középiskolai tanári oklevelet<br />

nyert 8 a főváros felső keresk. iskoláiban tanított<br />

publicisztikai munkássága mellett. 1906-ban alapította<br />

az Uj korszak c. lapot és megszervezte a<br />

<strong>Magyar</strong>országi Tanítók Szakszervezetét. 1919-ben<br />

a Beniczky-kormány balratolódásakor önként otthagyta<br />

állását s tagja lett a forradalmi munkástanácsnak.<br />

A proletárdiktatúra alatt S. nemcsak<br />

államtitkári, hanem egyszerű tanári fizetését sem<br />

vette fel s inkább nyomorgóit, de később mégis<br />

állásától fosztották meg. A diktatúra bukásakor<br />

a fővárosban maradt és szerkesztette a Népszavát,<br />

abban a higgadt tónusban, amely egész működését<br />

jellemezte. S.-t a munkásság mártírjának tekinti,<br />

nem csupán <strong>Magyar</strong>országon, hanem az<br />

egész világon. Rendkívül kiterjedt irodalmi munkássága<br />

a nép nevelésére irányult. Számos füzetet<br />

írt világos tiszta stílusban; ezek: A többtermelés<br />

könyve, vagy a kisgazda tudománya<br />

(1916); Mi baja a magyar népnek? (1912); A<br />

keresztény szociális népámítás (1917); A keresztényszociális<br />

néppárt programja (1918). Ezeken<br />

kívül lefordította Bebel és Lassalle több munkáját<br />

magyarra. s. R.<br />

2. S. Ede, író, hírlapíró, szül. Kaposvárott 1852<br />

jan. 16., megh. Budapesten 1921 aug. 1. Korán<br />

lett újságíró ós 1877-től kezdve hites törvényszéki<br />

tolmácsa volt a német, francia, angol, olasz,<br />

majd orosz nyelveknek. Ő szerkesztette az első<br />

nagyobb magyar enciklopédiát, a tizenhatkötetes<br />

<strong>Magyar</strong> Lexikont, mely azonban nem fejeződött<br />

be. 1880-ban az Ország-Világot szerkesztette,<br />

majd a Budapesti Hirlap belső munkatársa lett.<br />

E lapba írott népszerű tudományos tárcái sokáig<br />

népszerűek voltak. Bár nem szakszerűen,<br />

de foglalkozott az etruszk és szumir kérdésekkel<br />

és a szumir-turáni rokonsággal is. E tárgyról<br />

írt műve: Szumirok és magyarok (1906); Emlékezzünk<br />

régiekről (1907). Ezeken kívül írt<br />

francia, angol és olasz nyelvtant, fordított számos<br />

regényt és írt egy ötnyelvű szótárt két kötetben,<br />

s. B:<br />

3. S. Manó*, egyetemi tanár, miniszteri tanácsos,<br />

szül. Budapesten 1866 júl. 12., megh. u. o.<br />

1928 ápr. Jogi tanulmányait Budapesten és külföldi<br />

egyetemeken végezte, majd állami szolgálatba<br />

lépett és 1920-ig a pénzügyminisztériumban<br />

működött. 1900 óta a budapesti egyetemen<br />

a nemzetgazdaságtan ós szociálpolitika<br />

magántanára volt. A munkanélküliség elleni küzdelem<br />

egyesületének több alkalommal volt képviselője<br />

Parisban, Genfben, Zürichben. Szerkesztette<br />

aTársadalompolitikaiKözleményeket(1 904)-<br />

Művei: Az óbudai hajógyár munkásainak helyzete<br />

; Die Lage der Arbeiter in Ungarn vom<br />

hygienischen Standpunkte; A munkásosztalék;<br />

A szocialista szövetkezetek Belgiumban ; Szociálpolitikai<br />

tanulmányok; Br. Dercsényi János;<br />

unpréirurseur de la pohtique sociale en H071grie:<br />

le báron J. Dercsényi ; A hazai vándoripar<br />

és vándorkereskedelem; A társadalomgazdasági<br />

törvények ; A munkapiac a háború után;_<br />

Der Arbeitsmarkt nach dem Kriege ; Egy régi


Somogynagybajom<br />

magyar szociális politikus: Szokolay István;<br />

A pályaválasztást tanácsadás- sz. o.<br />

4. S. Mór, zongoraművész, tanár, szül. Szigetváron<br />

1857. 1892-ben nyerte el a tanári okieve<br />

let Budapesten a Zeneakadémián. Sokat játszott<br />

külföldön, egy időben a Hubay-Popper négyessel<br />

is közreműködött. 1893-ban alapította meg zeneiskoláját.<br />

Pedagógiai munkásságán kívtil komponált<br />

is. Felesége, S. Berger Karola, énektanárnő<br />

és sokáig a würzburgi színháznak volt<br />

drámai művésznője. Leánya, S. Adrienne, népszerű<br />

hangverseny énekesnő és zongoraművésznő.<br />

S. a fővárosban 1894-től kezdve magán-zenekonzervatóriumot<br />

tart fenn. K. K.<br />

Somogynagybajom, nagyk. Somogy vm.<br />

4970 lak. A S.-i (statusquo) hitközség a XVIII.<br />

sz. végén alakult. Alapítói s egyben első elöljárói<br />

Láng József, Braun Leb, Krausz Ábrahám<br />

és Steiner Ignác kereskedők voltak. Templomát,<br />

melyet ma is használnak, még 1878.<br />

építette a hitközség. Négy-osztályos elemi iskolája<br />

1861. létesült. A háború után az iskolától<br />

megvonták az államsegélyt s miután a hitközség<br />

saját erejéből nem tudta fenntartani, 1921.<br />

kénytelen volt az iskolát megszüntetni. A hitközségnek<br />

volt egy nőegylete, amely ugyancsak<br />

beszüntette működését. A Chevra Kadisa<br />

1828. alakult, s vezetője a mindenkori hitközségi<br />

elnök. A hitközség tagjai közül néhai Krausz<br />

Albert nagyobb gőzmalmot létesített, melyet jelenleg<br />

utódai vezetnek, Böhm Ernő volt takarékpénztári<br />

igazgató, a hitközség elnöke pedig egy<br />

kb. 3500 holdas inintagazdaságot vezet. A hitközség<br />

évi költségvetése 3600 pengő, melynek egy<br />

kis részét szociális és filaatrópikus célokra fordítja.<br />

A hitközség anyakönyvi területéhez Somogysárd,<br />

Mezőcsokonya, Újvárfalva, Kiskorpád<br />

és Kisasszond községek tartoznak. A hitközség<br />

lélekszáma 110, a családok száma 40, adót 34-en<br />

fizetnek. Foglalkozás szerint: 2 nagykereskedő,<br />

3 gazdálkodó, 1 katona, 10 kereskedő, 1 ügyvéd,<br />

1 köztisztviselő, 4 munkás, 5 nagyiparos, 3 orvos,<br />

6 iparos, 2 magánzó, 1 egyéb. A hitközség tagjai<br />

közül a világháborúban 18-an vettek részt és<br />

8-an estek el. Mai vezetősége: Böhm Ernő elnök,<br />

Varga Samu alelnök, Friedmann Géza pénztárnok,<br />

Rosenberg Izidor szentegyleti pénztárnok,<br />

Zala Mór jegyző. A rabbiállás évek óta betöltetlen.<br />

A hitközség kántora Ehrenkreis Simon.<br />

Somogys-eil, kisk. Somogy vm. 2353 lak.<br />

A S.-i (kongresszusi) hitközség 1810 körülalakult.<br />

Az alapítókról semmi feljegyzés nincs. A hitközség<br />

temploma 1835. épült. Az első rabbit Ehrlich<br />

Salamon személyében 1848. választották meg. A<br />

hitközség kezdetben szépen fejlődött, úgy hogy<br />

elemi népiskolát is tarthatott fenn, amely kezdetben<br />

2. majd 3, később 1 tanerős volt, 1921. pedig<br />

megszűnt. A hitközség tagjainak száma azóta is<br />

egyreapad. Egyetlen intézménye a Chevra Kadisa.<br />

2333 P évi költségvetéssel dolgozik, mely összeg<br />

nagyrészét szociális és fllantropikus célokra fordítja.<br />

Anyakönyvi területéhez az igali járás köz<br />

ségei tartoznak. Lélekszáma 60, családok száma<br />

23, adót 18-an fizetnek. Foglalkozás szerint 1 gazdálkodó,<br />

1 tanító, 7 kereskedő, 8 iparos, 2 magánzó.<br />

A világháborúban résztvett tagjai közül<br />

97 — Sonnenthal<br />

4 esett el. A hitközség mai vezetősége: Herskovits<br />

Mózes rabbi, Walder Sándor elnök, Klein Henrik<br />

és Biró Pál alelnökök, Kőszegi Árpád pénztáros,<br />

Walder József templom gondnok, Fuchs Ödön,<br />

Bauer Mór, Kohn Pál, Kemény Miksa es Weisz<br />

Jenő képviselőtestületi tagok és "Weber Ábrahám<br />

kántor.<br />

Sonnenfeld Zsigmond, író, szül. Vágújhelyen<br />

1845 okt. 1. Az egyetemet Budapesten végeztééi<br />

s a modern nyelvek tanára lett a budapesti állami<br />

felső leányiskolában, egyszersmind munkatársa<br />

volt a Pester Lloydnak és Neues Pester Journalnak.<br />

1890-ben Hirsch báró titkárául Parisba<br />

költözött. A Hirsch báró által alapított argentínai<br />

<strong>zsidó</strong> földművelő kolóniákorganizátoravolt stöbbször<br />

meglátogatta a gyarmatokat. Egy ilyen útjairól<br />

az IMIT évkönyvében számol be. A kolónizálást<br />

később Kanadában is folytatták S. tervei szerint.<br />

1912-ben visszatért Budapestre. Önállóan<br />

megjelent müvei: Levau Miklós élete és művei<br />

(1882); Jüdische Bauernkolonim (1914); Ungarns<br />

Mánner der Zeit (1916); Bilder aus Bussland<br />

(1914—15).<br />

Soimeiiselieiii, 1. Éliás, rabbi, szül. Pásztón<br />

1888 ápr. 27. A pozsonyi rabbiiskoíában szerezte<br />

oklevelét. 1912-ben Újszentannán lett rabbi. A háborúban<br />

mint a 15-ik hadosztály tábori lelkésze,<br />

vitézségi érmet kapott.<br />

2. S. Mose, rabbi, szül. Trencsénben. 1827-ben<br />

turócszentmártoni kerületi rabbi. 1840-ben jelent<br />

meg Pozsonyban Cohár lebinjon c. superkommentárja<br />

Selómó Lurja müvéhez.<br />

3. S. Salamon H-, rabbi, szül. Turócszentmártonban<br />

1839 jún. 24., megh. 1910 körül Amerikában.<br />

Boskowitzban tanult a jesiván s 1863.<br />

itt nyert rabbiképesítést. Ezután Hamburgban,<br />

majd a jénai egyetemen tanult tovább s itt doktoralt,<br />

majd rabbi lett Varasdon, később Prágában,<br />

azután New-Yorkban, St. Louisban, 1905-től<br />

kezdve Des Moinesben, Jowa állam fővárosában.<br />

Számos értekezése jelent meg német és angol<br />

tudományos folyóiratokban.<br />

Sonnenthal Adolf, Bittér von, német színész,<br />

szül. Pesten 1834 dec. 21., megh. Prágában<br />

1909 ápr. 4. Jómódú szülőktől származott<br />

és szabóinas volt tizenhatéves koráig, amikor<br />

Bécsbe ment. Itt a Burgszínház karzatján látta<br />

az akkor virágjában lévő Dawisont az Erbförster<br />

c. darabban s másnap jelentkezett a művésznél,<br />

aki a gyermek vakmerőségén előbb csodálkozott,<br />

majd kipróbálva őt, Laubenek a Burgszínház<br />

igazgatójának figyelmébe ajánlotta. Már 1851. fellépett<br />

S. Temesváron a Városi színházban. Két<br />

évig különböző magyar városok német színpadán<br />

játszott, majd Grácban, Königsbergben és 1856<br />

óta a bécsi Burgszínházban, ahol először mint<br />

Mortimer lépett fel a Stuart Máriá-ban. Ebben<br />

a szerepében még nem volt sikere, hanem a<br />

következő nap Haeklánder, Der geheime Agentc.<br />

drámájában, majd főleg a Don C'arlos-ban, olyan<br />

sikert ért el, hogy Laube véglegesen szerződtette.<br />

1870-ben S. már rendezője, majd rövidesen főrendezője,<br />

1887—88. pedig igazgatója lett a Burgszínháznak.<br />

Huszonötéves burgszínházi jubileumát<br />

a bécsiek őszinte ünnepléssel ülték meg s a<br />

császár nemességet adományozott S.-nek. Ellen-


Sopron — 798 — Sopron<br />

ben 1896. negyvenéves művészi jubileumát az<br />

antiszemiták elrontották s megakadályozták, hogy<br />

díszpolgárságot kapjon. S. a régi deklamáló-patótikus<br />

iskolának legnagyobb művésze volt s főleg<br />

beszedmodora volt tökéletes és magával ragadó.<br />

Repertoárja igen kiterjedt volt s játszott minden<br />

olyan nagyobb szerepet, amely egyénisége érvényesítésére<br />

módot nyújtott. Nagyobb és ismert<br />

szerepei voltak: Romeo, Kean, Egmont, Hamlet,<br />

Macbeth, Wallenstein, Nathan derWeise, Othello,<br />

Fiesco, Bolingbroke, főleg pedig az Uriel Acosta,<br />

mely leghíresebb szerepe volt. Továbbá: Faust,<br />

Teli, Clavigo, II. Richárd, VI. Henrik stb.<br />

Sopron, szab. kir. város, Sopron vm. 35.248<br />

lak. A S.-i <strong>zsidó</strong>ság története visszanyúlik a<br />

magyar állam-alapítás koráig. 1526-ban a hatóságokhoz<br />

intézett feliratukban a S.-i <strong>zsidó</strong>k azt<br />

állították, hogy őseik már 1000 körül S.-ban laktak,<br />

de ezt nem lehet egészen hiteles adatnak elfogadni,<br />

mert az üldözések idejében írták, amikor<br />

talán túloztak is, hogy ősiségük alapján jogaikat<br />

megvédhessék. Ezzel szemben határozottan<br />

megállapítható, hogy a XIV. sz. elején már több<br />

<strong>zsidó</strong> lakott S.-ban, még pedig külön <strong>zsidó</strong> utcában,<br />

az akkori idők szokásainak megfelelően. A<br />

S.-i <strong>zsidó</strong>król ez a legrégibb történelmi értesülés.<br />

Az 1379-i S.-i telekkönyv azonban már pontos<br />

adatokat közöl róluk. Ekkor már majdnem minden<br />

városrészben találhatók és e kimutatás szerint<br />

huszonhét ház volt <strong>zsidó</strong> tulajdonban. 1360ból,<br />

száműzetésük idejéből (1. Kiűzetés) kevés<br />

emléket hagytak magukról a S.-i <strong>zsidó</strong>k, ük is,<br />

mint a nyugati részben lakók, Ausztriába vándoroltak.<br />

Nagy Lajos egynémely kivételes rendelkezése<br />

éppen a S.-i <strong>zsidó</strong>kat sújtotta, mert S.<br />

városának adományozta. A Bécsújhelyen megtelepedett<br />

S.-i <strong>zsidó</strong>k állandóan fenntartották az<br />

összekötetést <strong>Magyar</strong>országgal, de a számkivetósi<br />

rendelet visszavonása után is sokan maradtak<br />

Ausztriában. Tudunk S.-i <strong>zsidó</strong>król, akik komoly<br />

pénzügyi tekintélyek lettek Ausztriában is<br />

(1. Smerl; Eferl). A száműzetés alatt fenntartott<br />

kapcsolatok súlyos károkat okoztak a Bécsújhelyen<br />

lakó S.-i <strong>zsidó</strong>knak, mert a S.-iak továbbra<br />

is vettek fel kölcsönöket tőlük, de amint szóba<br />

került ismét a <strong>zsidó</strong>k visszatérésének lehetősége,<br />

a S.-i polgárok folyamodtak Lajoshoz, hogy<br />

mentse fel őket adósságaik visszafizetésének kötelezettsége<br />

alól. Lajos, hogy a S.-iaknak kedvébe<br />

járjon, Rudolf osztrák herceghez fordult,<br />

mert csak az ő beleegyezóze mellett menthette fel<br />

a S.-iakat adósságaik alól, mivel a Bécsújhelyen<br />

megtelepedett S.-i <strong>zsidó</strong>k már nem az «ő <strong>zsidó</strong>i»,<br />

hanem a herceg <strong>zsidó</strong>i voltak. 1365-ben a herceg<br />

semmisnek nyilvánította a Bécsújhelyen lakó<br />

<strong>zsidó</strong>knál lévő S.-i adósleveleket. Mikor az 1365<br />

előtt kiadott királyi rendelet értelmében ismét<br />

visszaköltöztek a <strong>zsidó</strong>k, ingatlanaik javarészét<br />

idegen kézben találták, mivel ezeket gazdátlanságuk<br />

idején a polgárság markosabbja, sőt maga<br />

a város is önkényesen lefoglalta. Ebből aztán<br />

számos per keletkezett, amelyek a felvetődött<br />

bonyolult jogi kérdések miatt évekig eltartottak.<br />

1368-ban Izrael nevű <strong>zsidó</strong>nak ügye magát<br />

Lajost is foglalkoztatta (1. Izrael). A S.-i <strong>zsidó</strong>k<br />

kérték adósságleveleik újabb megerősítését is, a<br />

keresztény lakósok ellenben a levelek véglegeB<br />

megsemmisítését sürgették. A S.-i <strong>zsidó</strong>k ezidötájt<br />

sokféle zaklatást szenvedtek, S. külön vámpénzt<br />

fizettetett velük (1. Zsidó-vám), aztán a<br />

pecséthasználat jogától is megfosztották őket<br />

(1. Héber pecsétek). Viszonyaik nem sokat javulhattak<br />

az idők során sem, mert 1412. ügyeik rendezésére<br />

Zsigmond király teljhatalmú megbízatással<br />

egy Smylo nevű nemesembert küldött ki,<br />

aki 1386. alkancellár volt S.-ban. A hitelüzletek<br />

körül is állandó sérelmek érték a <strong>zsidó</strong>kat, így<br />

Albert király is 1438. György mészárosnak elengedte<br />

a kamatokat, amelyekkel <strong>zsidó</strong> hitelezőinek<br />

tartozott. 1440-ben az özvegy Erzsébet királyné<br />

is súlyos méltánytalanságot követett el<br />

ellenök. A város falain kívül lévő házakat erődítési<br />

szempontok miatt lebontották. A házak<br />

lakóinak és tulajdonosainak a királyné úgy nyújtott<br />

kárpótlást, hogy egyszerűen nekik ajándékozta<br />

a <strong>zsidó</strong>k belvárosban lévő házait ós rendeletének<br />

végrehajtásával a városi tanácsot bízta<br />

meg. Intézkedését azzal indokolta, hogy a keresztény<br />

hit híveit többre kell becsülni a <strong>zsidó</strong>knál<br />

és hitetleneknél. A kárral sújtott polgárokat felmentette<br />

még ama kölcsönök visszafizetése alól is,<br />

amelyeket a lerombolt házaikra vettek fel a <strong>zsidó</strong>któl.<br />

A <strong>zsidó</strong>knak megparancsolta, hogy ezentúl<br />

valamennyien csak négy házban lakhatnak.<br />

Erre a rendeletre még 1525. is hivatkozott a város,<br />

de Erzsébet rendelkezéseinek nem vehette<br />

hasznát, mert Erzsébet Fridrik római királynál<br />

és ausztriai császárnál S. városát zálogba vetette,<br />

a íiálogbirtokos pedig a <strong>zsidó</strong>k kérelmére<br />

Erzsébet rendeletét érvénytelenítette és meghagyta,<br />

hogy a <strong>zsidó</strong>knak tizenhat házát és zsinagógáját<br />

el ne vegyék és a tőlük felvett kölcsönöket<br />

visszafizessék. A S.-i <strong>zsidó</strong>k így egészen<br />

az 1526. évig bekövetkezett újabb kiűzetésükig<br />

meghagyott jogaikban éltek. Az 1440-től kezdődő<br />

periódusban, amikor az országos <strong>zsidó</strong>bíró hivatala<br />

megszűnt (1. Országos <strong>zsidó</strong>bíró), a S.-i <strong>zsidó</strong>k<br />

épúgy, mint az ország többi <strong>zsidó</strong>i, a városi<br />

hatóságoknak voltak alárendelve és viszonyaikban<br />

1476 körül állott be javulás, amikor Mátyás<br />

király felállította a <strong>zsidó</strong> praefecturát (1.<br />

Zsidó praefectura). Mátyás halála 1490. újabb<br />

megpróbáltatásokat hozott rájuk, mert S.-ban zavargás<br />

tört ki, ami komolyan veszélyeztette a<br />

<strong>zsidó</strong>k élet- és vagyonbiztonságát. S. város börtönbe<br />

vetette a <strong>zsidó</strong>kat és csak azzal a feltétellel<br />

bocsátotta őke tismét szabadon, hogy adósaiknak<br />

engedjék el a tartozásaikat. Beatrix, Mátyás<br />

özvegye és fia Corvin János maguk is közbeléptek,<br />

hogy a város engedje szabadon az elfogott<br />

<strong>zsidó</strong>kat. Nemsokára ezután az adózás miatt gyűlt<br />

meg a bajuk Baithmüller Lajossal, S. katonai<br />

parancsnokával. Ez 1495. az ottani <strong>zsidó</strong>kra «taxát))<br />

(1. Zsidó adók) vetett ki. egy részét erőszakosan<br />

már be is hajtotta, midőn az önkényesség<br />

tudomására jutott Ulászlónak, aki a S.-i hatóságokat<br />

felszólította, hogy a <strong>zsidó</strong>któl beszedett<br />

összegeket űzessék vissza. 1503-ban a S.-i <strong>zsidó</strong>kat<br />

mind börtönbe vetették, mivel egy Salamon<br />

nevű <strong>zsidó</strong>nak megkeresztelkedett fia, aki visszatért<br />

a <strong>zsidó</strong>ságba, azt a vallomást tette, hogy a<br />

<strong>zsidó</strong>k csábították a keresztény hit elhagyására.


Sopron — 799 — Sopron<br />

A Dózsa-féle parasztlázadás idején, 1514. újabb<br />

veszedelem fenyegette a S.-i <strong>zsidó</strong>kat. Ulászlóhoz<br />

fordultak segítségért, hogy védje meg őket<br />

a lázadókkal szemben, mire a király S.-nak különös<br />

védelmébe ajánlotta őket. így el is kerülték<br />

a súlyosabb megpróbáltatásokat. Ennek a kornak<br />

igazságszolgáltatásáról jellemző példát jegyzett<br />

fel a történelem. Egy Dorothea nevű gyilkos aszszonyt,<br />

aki Handel nevű <strong>zsidó</strong>nak a feleségét<br />

meggyilkolta ós kirabolta, a városi hatóság állítólag<br />

Brandenburgi György kórelmére szabadonbocsátott<br />

és a városi bíró a rablott holmi egy<br />

részét a maga számára lefoglalta. A meggyilkolt<br />

asszony férjének végül is a kormánytanács szolgáltatott<br />

igazságot. Ebben a korban gazdasági<br />

téren is sok megszorításnak tették ki a S.-i <strong>zsidó</strong>kat,<br />

így megtiltották nekik a finomabb és drágább<br />

posztóneinűekkel való kereskedést, mivel<br />

féltek versenyképességüktől a keresztény kereskedők<br />

(1. Kereskedelem). Csak könnyű cseh posztót<br />

árulhattak, azt is csak mérsékelten. A szabó-céh<br />

keresztülvitte, hogy <strong>zsidó</strong> szabók új ruhát ne<br />

adhassanak el kereszténynek. Az alkuszok elérték,<br />

hogy keresztény által kötendő üzletnél <strong>zsidó</strong><br />

ne közvetíthessen. Az élelmiszerárusok és piaci<br />

kofák az ellen léptek fel sikerrel, hogy <strong>zsidó</strong>k<br />

olyan árukat, amilyenekkel ők kereskednek, eladásra<br />

ne vásárolhassanak. S.-ban minden egyes<br />

házhoz tartozott a városi teleknek egy bizonyos<br />

része, csak a <strong>zsidó</strong>k házainak nem jutott egy darab<br />

sem. Egy 1379-ből való okirat maradt fenn<br />

erről a S.-i levéltárban. A S.-i <strong>zsidó</strong>knak elnyomott<br />

helyzetén nem egyszer segített az a körülmény,<br />

hogy a <strong>zsidó</strong>k megkárosítása a királyi<br />

kincstár kárára történt, minthogy a <strong>zsidó</strong>k a király<br />

kamaraszolgái voltak (1. Kamaraszolgák).<br />

így II. Ulászló alatt is ez okból történt királyi'beleavatkozás<br />

az érdekükben, majd II. Lajos is kijelentette<br />

S. városának, hogy nem fogja tűrni az ottani<br />

<strong>zsidó</strong>k elnyomását. 1523-ban oltalma alá vette a<br />

S.-i <strong>zsidó</strong>kat és meghagyta a városnak, hogy az<br />

általa is megerősített szabadalmaik értelmében<br />

hagyja békében élni a <strong>zsidó</strong>kat és gondoskodjék<br />

vagyoni és személyi biztonságukról. A különböző<br />

adókkal azonban csak nyomorgatta a város még<br />

ezután is a <strong>zsidó</strong>kat (1. Zsidó adók). Az ingatlanok<br />

után is neki fizettek és egy Jaki nevű S.-i <strong>zsidó</strong>nőről<br />

feljegyeztetett, hogy megvásárolt háza után<br />

évenként egy magyar forintot fizetett a városnak.<br />

A S.-i <strong>zsidó</strong>k létszáma egy 1527. kelt okirat szerint,<br />

négyszáz főnyi volt. Ennyire teszi az akkortájt<br />

kiűzött S.-i <strong>zsidó</strong>k számát is. S. városa 1526.<br />

az ottani <strong>zsidó</strong>k nagy száma miatt panasszal fordult<br />

Ferdinándhoz, ez a nagy szám azonban ötvagy<br />

hatszáz lehetett mindössze, ha tekintetbe<br />

vesszük, hogy a mohácsi vész idején S.-ból is számosan<br />

megszöktek, azonkívül pedig a zaklatások<br />

miatt sem várták meg mindnyájan végleges kiűzetésüket<br />

s már korábban önként távoztak A S.-i<br />

<strong>zsidó</strong> község középnagyságú volt és az 1517. kivetett<br />

«taxaextraordiuariá»-hoz 80 forinttal járult<br />

hozzá. Az 1406 ós 1450 közötti időben a pozsonyi<br />

és a S.-i <strong>zsidó</strong>k hitközségo volt a legtekintélyesebb<br />

PS egy idöbsna vezérszerep a S.-i <strong>zsidó</strong>knak jutott.<br />

De sok zaklatás között fejlődött a hitközség ós így<br />

tartott ez a mohácsi vészig. A végzetes vereség<br />

után, amikor a türelmetlen katolikusok vették<br />

kezükbe az ország kormányzását, a <strong>zsidó</strong>k helyzete<br />

nagyon rosszra fordult <strong>Magyar</strong>országon.<br />

1526-ban hosszas huza-vona után a S.-i <strong>zsidó</strong>k<br />

királyi dekrétummal «örök-időre» kiűzettek a<br />

városból, ahová csak a XVIII. sz.-ban kezdtek<br />

visszatérni. A S.-i <strong>zsidó</strong>ság vallási életéről e korból<br />

kevés történelmi adat maradt ránk. Kétségtelen,<br />

hogy S.-ban virágzó hitközség volt, amely<br />

egy színvonalon állott a két legnagyobb hitközséggel,<br />

a budaival ós a pozsonyival. A <strong>zsidó</strong>kat<br />

kiűzetésükkor ki is rabolták és a héber pergamenteket<br />

bekötési tábláknak használták fel, amelyekből<br />

néhány még ma is megvan a S.-i levéltárban.<br />

Ezekből kitűnik, hogy a <strong>zsidó</strong>k Talmuddal<br />

és a Biblia exegesisével foglalkoztak és tanulmányozták<br />

Maiinonidesz törvénykönyvét is.<br />

Természetesen egyházi intézményeik is voltak.<br />

1379-ben két rituális fürdőről van tudomásunk.<br />

1440 óta többször említtetik a zsinagóga, amely<br />

az Jj-utcában volt. Ez az utca volt a <strong>zsidó</strong>k utcája.<br />

Tudós rabbik álltak a hitközség élén. Körülbelül<br />

a XIV. sz. végén élt Moier rabbi, akire a<br />

Minhógim szerzője, mint kiváló tekintélyre hivatkozik.<br />

A XV. sz.-ból ismerjük Kálmán rabbit,<br />

Gedl rabbit, Jákob rabbit és Juda rabbit. Utóbbit<br />

a XIV. sz. egyik történetírója, a Salselesz Hakabóló<br />

szerzője, mint az askenáz országok egyik<br />

nagy tudósát említi. Valószínű, hogy ezek tanházakat<br />

is tartottak fenn, erre azonban nincs bizonyíték.<br />

A mai <strong>zsidó</strong>ság története 1840. kezdődik.<br />

Azelőtt is laktak néhányan a városban, de<br />

csak titokban, mint «megtürtek» és nem végeztek<br />

semmi közösségi munkát. 18í0-ben az országgyűlés<br />

megnyitotta a <strong>zsidó</strong>k számára a szabad<br />

királyi városokat és ekkor kezdetét vette a <strong>zsidó</strong>k<br />

letelepedése S.-ban. Érdekes jelenség, hogy<br />

legtöbben Lakompakról, Kis-Martonból, Kaboldról,<br />

Német-Kereszturról és Nagy-Martonból jöttek,<br />

ahová őseik tulajdonképpen S.-ból kerültek<br />

az 1526-i száműzetés alkalmával. A S.-i városi<br />

tanács a tradíciókhoz hűen ismét áskálődott a <strong>zsidó</strong>k<br />

ellen, de ezúttal teljesen eredménytelenül.<br />

A <strong>zsidó</strong>k száma állandóan növekedett. Eleinte a<br />

beköltözőitek nem tömörültek külön hitközségbe,<br />

hanem annak a hitközségnek kötelékében maradtak,<br />

ahonnan elkerültek és csak «vallási társulatot)'<br />

létesítettek. Ez minden tekintetben nehézségeket<br />

okozott, de leginkább a temető és az<br />

iskola hiányát érezték. 1850. temetőhelyet kérelmeztek<br />

a várostól, amit azonban a tanács<br />

nem adott meg. 1852-ben magániskolára való<br />

engedélyt kértek; ezt meg is kaptak, de a létrejött<br />

iskola kezdetben nagyon gyengén működött.<br />

Az utolsó <strong>zsidó</strong>ellenes zavargások 1858. voltak,<br />

a kormány azonban szigorú parancsot adott ki ós<br />

azonnal rendet teremtett. A <strong>zsidó</strong>k most már<br />

zavartalanul élhettek és mindinkább érezhetővé<br />

vált az önálló hitközség alapításának szüksége.<br />

Horschetzky Róbert, a vallásos gyülekezet elnöke<br />

1857. kérvényt nyújtott be a hitközség alapításának<br />

engedélyezése végett ós miután kimutatta,<br />

hogy hányan tartoznak a soproni községhez,<br />

megkapták az engedélyt s a bizottság megalakult.<br />

Az első elöljárók Horschetzky Róbert.<br />

Zappert Miksa, Meller Miksa, Kohn Salamon és


Sopron — 800 — Sopron<br />

Dux Mózes Áron voltak. Ekkor azonban temető,<br />

rabbi éa állandó zsinagóga még mindig nem<br />

volt. Az ima-összejöveteleket különböző bérelt<br />

lakásokban tartották. Miután 1862. a temető<br />

helyre vonatkozó kérelmet a városi tanács ismét<br />

visszautasította, a hitközség vezetősége elhatározta,<br />

hogy önerejükből fognak temetőt létesíteni.<br />

Összegyűjtötték a szükséges pénzt és 1869.<br />

megvették az ú. n. «Leimsieder»-telket, ahol a<br />

mai <strong>zsidó</strong> temető áll. Ugyanebben az évben alakult<br />

meg a Chevra Kadisa, amely ma Léderer<br />

Sándor vezetése alatt áll és 90 taggal bir. A hitközség<br />

már 1868. szükségét érezte egy lelkipásztornak<br />

és Alt Lázárt bízta meg, aki Rehberger<br />

A. dájánnal együtt végezte a rabbi-teendőket.<br />

Működésével azonban nem voltak megelégedve<br />

ós 1872. elbocsátották. Ekkor a hitközség<br />

20 évig rabbi nélkül maradt, ami azzal magyarázható,<br />

hogy a templom- és iskolaépítéssel volt<br />

elfoglalva és ez a munka minden erejét lekötötte.<br />

Az emancipáció (1. o.) utáni emlékezetes<br />

kongresszus következtében a tagok egyrésze kivált<br />

és megalapították az orthodox hitközséget.<br />

De az anya-hitközség sem fogadta el a kongresszusi<br />

szabályzatokat és megmaradt régi statusquo-ante<br />

alapon. A templomépítés eközben<br />

nagyon lassan haladt s egy szerencsétlen véletlen<br />

jött a hitközség segítségére. Rosenfeld Jakab,<br />

a hitközség legnagyobb jótevője az Asehaffenburg<br />

melletti vasúti szerencsétlenségnél életót<br />

veszítette és a katasztrófa helyén végrendeletet<br />

készített, amelyben 20,000 forintot a soproni<br />

hitközség javára hagyományozott. Ebből az<br />

összegből és a tagok járulekaiból épült fel a mai<br />

templom 1876., amelyet nagy ünnepélyességgel<br />

Jelűnek Adolf bécsi rabbi avatott fel. 1884-ben<br />

befejeződött az iskola felépítése is. amelyhez 400<br />

forinttal Széchenyi László gróf is hozzájárult.<br />

Az iskola mindinkább magyarosodni kezdett és<br />

1893. rendszeresítették a magyar nyelvoktatást. A<br />

jótékonyság gyakorlását különböző, e célból alakult<br />

egyesületek végezték és végzik ma is.<br />

1863-ban megalakult a Nőegylet, később a<br />

Betegségéi yző Egylet, a szegény gyermekek felruházásával<br />

foglalkozó Fillér-Egylet és a szegény<br />

diákok támogatására szolgáló Deáksegélyző<br />

Egyesület. 1892-ben a rabbiszék betöltése<br />

végett meghívták Spira Jakab és Büchler<br />

Adolf rabbikat. Mindkét jelöltnek voltak párthívei<br />

és az ellentétek annyira kiélesedtek, hogy<br />

legjobbnak látták mindkettőtől elállni. A választást<br />

bizonytalan időre elhalasztották és csak<br />

1894. tartották meg, amidőn szinte egyhangúlag<br />

megválasztották Pollák Miksát (1. o.), aki ma is<br />

a hitközség élén áll. A hitközség lélekszáma kb<br />

1500, családszám 250 körül van, 308 adófizető<br />

taggal. Foglalkozásuk: 120 kereskedő. S nagykereskedő,<br />

36 köztisztviselő, 30 magántisztviselő,<br />

20 magánzó, 19 orvos, 17 iparos, 13 ügyvéd,<br />

6 tanító. 4 nagyiparos, 4 vállalkozó, 4 mérnök,<br />

3 más szabad pályán, 2 író, 2 katona, 1<br />

gazdálkodó és 19 egyéb, 10 közadakozásból él.<br />

Évi költségvetés 32,906 pengő, amiből 30,000<br />

pengőt hitéleti, szociális és fllantropikus célokra<br />

költenek. Anyakönyvi területéhez tartoznak a<br />

soproni járás községei. Az iskola tantestülete:<br />

Lantos Jakab igazgató, Hoffner Júlia és Weinberger<br />

Ernő tanítók. A világháborúban 356-on<br />

katonáskodtak és 23 hősi halált halt. A hitközség<br />

tagjai közül többeknek nagy szerepük van a<br />

gyáripar kiépítésében. A következő vállalatok<br />

vannak <strong>zsidó</strong>k kezében: Hacker Lipót és Fia,<br />

Schwartz Viktor téglagyárak, Maier Leo. Eisenmann<br />

és Reisz, Walter Kürt textilgyárak, Jacobi<br />

Sándor szivarkahüvelygyár. A hitközség mai<br />

vezetősége: Pollák Miksa főrabbi, Schöi berger<br />

Gusztáv elnök, ifj. Hacker Lipót és Mitzger<br />

Salamon alelnökök, Schiller Vilmos pénztárnok,<br />

Scheiber Samu, Strausz Jakab és Weisz Henrik<br />

templomgondnokok, Német Vilmos iskolaszóki<br />

elnök, Strasser Emil iskolaszéki alelnök, Kemenes<br />

Aladár hitközségi ügyész, Léderer Sándor és<br />

Kerpel Ignác iskolaépületi gondnokok, Nagy<br />

Ferenc, Krausz Mihály éa Spitzer József elóljárósági<br />

tagok, Horvát Rezső jegyző.<br />

Az orthodox hitközséget a hitközségből 1873.<br />

kivált 48 tag alapította meg. Még a megalakulás<br />

évében rabbit választott a hitközség Grünwald<br />

Manó (1. o.) személyében, aki 55 év után ma is<br />

a hitközség élén áll. A hitközség első elnöke<br />

Pollák Salamon volt, akit Fuehs Vilmos, Gellis<br />

Miksa, Frischmann Jakab, Wittmann Károly,<br />

Klaber Károly, Fuchs Jónás, Klaber Adolf, Klaber<br />

Ödön, Ullmann Henrik, Rosenberger Béla,<br />

Schiff Ödön, Friedmann Izidor, végül pedig<br />

Weiler Béla követett az elnöki székben. A kiváló<br />

és lelkes vezetőknek tulajdonítható, hogy a<br />

hitközség gyors tempóban fejlődött, tagjainak<br />

száma csakhamar megkétszereződött s olyan,<br />

intézményei létesültek, amelyek gondosan őrködnek<br />

a hagyományok felett. 1874-ben létesült<br />

a Talmud Tóra iskola, amelyet a hitközség csak<br />

szubvencionál, de magánosok tartanak fel. A<br />

Talmud Tóra 1923. új, modern berendezésű hajlékba<br />

került, melyet Goldschmied Szigfried kezdeményezésére<br />

önkéntes adományokból létesítettek.<br />

Az iskolának ma három tanítója van s növendékeinek<br />

száma 80. 1890 —91-ben épült a hitközség<br />

nagy temploma. A 23,800 forintos építkezési<br />

költséget a hitközség kölcsön útján fedezte.<br />

1911-ben rituális fürdőt és pászkaházat<br />

épített a hitközség, ugyanakkor és ezután is<br />

többször próbált elemi népiskolát létesíteni, de<br />

nem sikertilt, úgy hogy a gyermekek a statusquo<br />

hitközség iskoláját látogatják. 1912-ben<br />

Klauber Győző nagy adománya segítségével<br />

külön temetőt létesítettek. 1917-ben alakult meg<br />

a jesiva, amelynek Poser Simon a vezetője és<br />

hallgatóinak száma kb. 50. A hitközség intézményei<br />

: a Chevra Kadisa, melynek elnöke<br />

Friedmann Vilmos, alelnöke Bienenfeld Benő,<br />

a Talmud Tóra, melynek elnöke Goldschmied<br />

Szigfried, alelnöke Schischa Simon, a felnőttek<br />

talmudi és biblia oktatására szolgáló Sász<br />

Chevra, melynek elnöke Bienenfeld Dezső, alelnöke<br />

Fleischmann Samu, előadó rabbija Mttller<br />

Lajos. Ezenkívül van még egy Nőegylet,<br />

melynek Schiff Izidorné az elnöke és Steiner<br />

Miksáné az alelnöke, egy Bikur Cholim betegsególyzőegyesület,<br />

mely Breuer Ignác elnöklete<br />

alatt működik és egy Tif eresz Bachurim egyesület,<br />

mely a héber kultúra ismertetését tűzte ki cél-


Sor habor 801 Spira<br />

jául. A hitközség tagjai közül Weiler Béla elnök Debrecenben, a szolnoki, békéscsabai és kolozsvári<br />

városi ügyész, a társadalmi életben is előkelő (nyári) színházak épületei. A szegedi zenepalota<br />

szerepet játszik. Ipari vállalkozásokat létesítet­ tervpályázatán Márkus Gézával együtt I. dijat<br />

tek: Steiner József (téglagyár), Steiner Gyula és nyert 1910. F.R<br />

Emil (ugyancsak téglagyár); mindkét üzem nagy­ Spiegler Gyula Sámuel, rabbi, szül. Balassaszámú<br />

munkást foglalkoztat. A hitközség 50,000 gyarmaton 1838., megh. Budapesten. Tanulmápengős<br />

évi költségvetéssel dolgozik, melyből nyait Brünnben, Prágában, majd Budapesten vé­<br />

8000 pengőt fordít szociális és íllantropikus cégezte, később itt iskolát nyitott. Nevezetesebb<br />

lokra. A hitközség történetét Pollák Miksa írta művei: PhilosophischeSeflexionenüberdieisra-<br />

meg: A <strong>zsidó</strong>k története S.-ban c könyvében. elitische Eeligion (Kassa, 1860); Vádirat a<br />

A hitközség lélekszáma kb. 1100, a családok vérvád ellen (Kassa, 1883); Héber bölcsészet<br />

száma 225, adót 209-en fizetnek. Foglalkozás (Budapest, 1885); Die Phüosophie der Kabbala<br />

szerint; 12 nagykereskedő, 1 tanító, 124 keres­ (Lipcse, 1886); Die Geschichte der Phüosophie<br />

kedő, 2 ügyvéd, 2 munkás, 4 nagyiparos, 1 orvos, des Judenthums (Lipcse, 1890); Die Unsterfa<br />

16 magántisztviselő, 2 vállalkozó, 14 iparos, 12 lichkeit der Seele (Lipcse, 1895). Megírta né­<br />

magánzó és 19 egyéb. A hitközség mai vezetőmetül a magyarok és szabadságharcuk történetét.<br />

sége : Grünwald Manó főrabbi, Weiler Béla el­ Spielberger, 1. Leó, író, szül. Kassán 1898.<br />

nök, Schischa Simon alelnök, Feigelstock Mór Megjelent munkái: Gól (novellák, Kassa, 1921);<br />

pénztáros, Friedmann Izidor ellenőr, Müller Fü­ Dybuk (fordítás Lányi Menyhérttel együtt, Kassa,<br />

löp és Goldschmied Ede templomi elöljárók. 1924); Zsidó építők (tanulmány, Prága—Kassa,<br />

Sor habor, legendás, mitikus állat. Hatal­ 1926). Önálló irodalmi munkákon kívül szorgalmas<br />

étvágyú ökör, mely naponta egy hegynyi masan fordítja magyarra a jiddis és héber írókat.<br />

legelőt legel le. A legenda szerint ebből az állatból Több jiddis színdarab az ő fordításában került<br />

fognak enni egykor az igazak a túlvilág isteni színre a szlovenszkói és ruszinszkói magyar szín­<br />

lakomáján. v. M. házakban. E <strong>lexikon</strong> munkatársa.<br />

Sós,l.Aladár, építész, szül. Temesvárott 1887. 2. S. Mór, ügyvéd, szül. Kassán 1892 okt. 22.<br />

Tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte, Jogi tanulmányait Kassán és Budapesten végezte<br />

utána a magyar államvasutaknál főmérnök volt. és u. o. szerzett doktorátust. Jelentős szerepet ját­<br />

Több pályázatot és a mérnökegyleti ösztöndíjat szik Kassán a <strong>zsidó</strong> társadalmi mozgalmakban.<br />

nyert. Mint szakíró és lapszerkesztő is működött. A Joint ötös' választmányának és az Országos<br />

A legutóbbi években Jakab Dezső építésszel (1. o.) Cionista Szervezet központi bizottságának tagja.<br />

társulva dolgozik. F. B. Mint a Zsidó Párt képviselője öt éven át volt a<br />

2. S. Géza, szobrász, Salten Félix (1. o.) író fivére, Kassa város képviselőtestületének tagja, mely<br />

szül. Bécsben 1870., megh. Budapesten 1918. Fő­ idő alatt <strong>zsidó</strong> érdekek védelmében hasznos munleg<br />

állatszobrokat mintázott jellegzetes mozdulakát fejtett ki.<br />

tokban. Iskoláit Budapesten járta, művészi tanul­ Spielmann Zsigmond, író, szül. Csaezán<br />

mányait a bécsi akadémián végezte. Itthon előbb 1862 szept. 3. Kiadta a Volapük Almanach-ot<br />

Zala Györgynél segédkezett a millenáris emlék­ és a Volapük grammatika-*- (Die Weltsprache<br />

művön, majd önállóan dolgozott és a Műcsarnok­ Volapük, Leipzig). Elnöke volt a bécsi tudomában<br />

állított ki. Később Buenos Airesba vándorolt nyos világnyelv társaságnak.<br />

ki, ott nem tudott érvényesülni és visszajött, F. B. Spira, 1. Cevi Elimelech, rabbi., megh. 1841.<br />

Sovevim névvel jelezzük ama böjtnapokat, Előbb Ribatits, Strizev, Holisitz ós Dinov len­<br />

melyeket a szökőévekben tart a zsinagóga gyergyelországi községekben rabbiskodott. Innen kemekbetegségek<br />

elkerülése végett. Nevét onnan rült <strong>Magyar</strong>országra, a munkácsi hitközség élére.<br />

nyerte, hogy ezeket a böjtöket ama hetek hétfőin Öregségére visszatért Dinovba. Megjelent müvei:<br />

tartják, melyeknek szombatjain a következő heti­ Bené Jiszoszchor, Májon Ganim, Igro Deszakaszok<br />

olvastatnak fel: Semósz, voéró, bó, pirko, Derech Pikudecho, Igro Dekalo, Magid,<br />

besálách, Jiszró, mispotim, terumó, tecave. E sza­ Réach Dudoim, Vehejé Berocho, Derech Ldovak<br />

kezdő betűi adják a S. szót; ezért röviden e szecho, Kelé Horoim, Devorim Nechmodim és<br />

napokat S. böjtnek nevezik. Ha a hétfő újholdra, Berocho Mesulesesz homiletikus és kabbalisz-<br />

vagy más böjtöt kizáró napra esik, akkor csütikus könyvek, Hag'ohosz Meharco jegyzetek a<br />

törtökön böjtölnek. L. Böjtnapok.<br />

Zoharhoz, Likuté Meharco bibliamagyarázatok,<br />

Spiegel, l. Ármin, rabbi, szül. Korneuburgban Ghidusé Meharco glosszák Megilla traktátus-<br />

(Alsó-Ausztria) 1883 jan. 28. 1898-1909-ig volta hoz. Könyveit a konzervatív és főleg a chásszi-<br />

budapesti Rabbiképző növendéke. 1910-ben .avatdikus <strong>zsidó</strong>k körében mindenhol ismerik és<br />

ták rabbivá, 1924. bölcsészdoktorrá Budapesten. tanulják. T. I.<br />

1910-ben Szarvas, 1911 óta esztergomi főrabbi. 2. S. Cevi Hirsch, rabbi, megh. 1913. 1893-ban<br />

Fő müve: József ibn Kaszpi Gerór Hakeszef c. a munkácsi hitközség élére került atyja, S. Sala­<br />

logikájának előszava és bevezetése (Budapest mon (1. o.) utódjául. Rendkívüli tudása magába<br />

1924). F. D. ölelte a talmudi és a kabbalisztikus tudományok<br />

2. & Frigyes, építész, szül. Budapesten 1866. minden ágát. Olyan szent hírében állt, hogy töme­<br />

Tanulmányait a műegyetemen végezte 1887. Szágesen zarándokoltak hozzá a hívek az egész ormos<br />

bérházat épített Budapesten, melyeken a legszágbél. Konzervativizmusában a legintranzigenújabb<br />

építészeti törekvéseket igyekezett érvényesebb volt ós a modern viseletűeket nem tűrte meg<br />

síteni. Építkezései között megemlítendók: a Ker. a környezetében. Munkái közül a leghíresebb a<br />

és Iparkamara s a Fémipari Szakiskola épületei Darké Tesuvo c. könyve, amely a Jore Deá-nak<br />

Zsidó Lexikon. 51


Splro 802 Spitzer<br />

kommentárja. Egyéb művei: Beér Lachaj Hói,<br />

Zóhár-rnagyarázat, Cevi Tiferesz responsutnok,<br />

Tiferesz Boriim és Darké Emuno. T. I.<br />

3. S. Jakab, rabbi, szül. Homonnán (Zemplén<br />

vm.) 1864 júl. 3. 1881—91-ig volt a budapesti<br />

Rabbiképző növendéke. 1890-ben avattak bölcsészdoktorrá<br />

Budapesten, 1892 pedig rabbivá. Két<br />

évig Bisenz rabbija, 1894 óta Máhrisch-ostraui<br />

főrabbi. F. D<br />

4. S. Lázár, rabbi, szül. Strzyzovban 1868. Híres<br />

rabbi-családból származik. 1902-ben a munkácsi<br />

hitközség rabbikollégiumának főnökévé (ros<br />

bészdin), majd 1913. a hitközség főrabbijává<br />

választották. Igazgatója a munkácsi nyilvános<br />

rabbiiskolának. Megjelent munkái: Minchász<br />

Elózor (responsumok 3 köt); Osz Chajim Vesó-<br />

Iqm; Chamiso Máamorosz ; Zichron Óadikim ós<br />

Olasz Tomid. T. I.<br />

5. S. Salamon, rabbi. szül. Lengyelországban,<br />

a Przemysl közelében levő Ribatits községben<br />

1832., megh. 1893. Nagybátyjánál, S. Cevi Elimelechnél<br />

(1. o.) nevelkedett. 1857-ben a strizevi<br />

hitközség rabbija lett, ahol 25 éven át működött.<br />

1882-ben elfoglalta a munkácsi rabbiszéket és<br />

nagy erővel terjesztette a chásszidizmust a<br />

magyarországi <strong>zsidó</strong>ság kőzött. A Talmudban ós<br />

a kabbalában nagy jártassággal bírt és gyakran<br />

fordultak hozzá tudományos kérdésekkel. Fia és<br />

unokája művében jelentek meg egyes responsumai<br />

Sém Slomo címmel. T. L<br />

6. S. Salamon, rabbi, szül. Homonnán 1865<br />

nov. 20. Rabbi-oklevelét a berlini Hildesheimerf<br />

éle intézetben szerezte. Verbász Kulán, Losoncon<br />

volt rabbi, 1898 óta a miskolci hitközség rabbija.<br />

1923 júl. 8-án a hitközség ós a város társadalma<br />

melegen ünnepelte 25 éves lelkészi működésének<br />

jubileuma alkalmából. Munkái: Die Eschatologie<br />

der Juden nach Talmud und Midras (Berlin,<br />

1889); Egyházi beszéden (Miskolc, 1905).<br />

Spiro Ede, festő, szül. Pozsonyban 1790 körül,<br />

megh. Bécsben 1856. Egy Apponyi gróf lett rá<br />

figyelmessé Pozsonyban és küldte Olaszországba<br />

1820 körül. Rómában festette Hágár a pusztában<br />

c. képét ós 1825. küldte haza Esterházy Miklós<br />

grófnak <strong>Magyar</strong>ország és Erdély egyesítése c<br />

képének vázlatát, mely az 1839. festett Asztrik<br />

püspök átveszi a pápától az Istvánnak szánt<br />

koronát c. kép mellett az első magyar történeti<br />

képek egyike. A 30-as évek elején Pozsonyba tért<br />

vissza, hol arcképeket és oltárképeket festett.<br />

1835-ben Bécsben telepedett le, ahol Judith Holofernes<br />

fejével; Fonó olasz parasztasszony ;<br />

Alvó zarándoknö; Kovácsműhely Rómában;<br />

a Madonna virágünnepe Genzanoban c. képeit<br />

mutatta be 1834. rendezett kiállításán. Pesti ki­<br />

állításokon a 40-es években átlag 100 — 150 forintjával<br />

árulták képeit F. B.<br />

Sipitz, 1. Áron Halévi, rabbi, megh. Holicson<br />

1816. 1799—1811-ig Prosznic község rabbija<br />

volt. Innen Trencsénbe ós később Holicsra került.<br />

Homiletikus magyarázatai vejének, Zivebner<br />

(Sehag) Ábrahámnak (1. o.) Öhel Avrohom c.<br />

könyvéhez csatoltan jelentek meg Bész Aharon<br />

címmel. T. I.<br />

2. S- Izsák, rabbi a XVIII. században, szül. Nikolsburgban<br />

s 1745-ben Berlinben adte ki Bir-<br />

chasz Jerhiel c. müvét, amely a Tóra öt könyvéhez<br />

tartalmaz aggadikus fejtegetéseket. Ezenkívül<br />

maradt egy müve Biur Jicchok címen (Brünu,<br />

1790). Halála után fia, S. Izrael adta ki a peszachi<br />

Haggadához írt magyarázatokat, melyhez S. unokájának,<br />

S. Jechiel Micháel hőgyószi rabbinak<br />

Peri Éc c. müve van csatolva. T. I.<br />

3. S. Jechiel Michael, rabbi, megh. Hőgyószen<br />

1790. Kiadta atyjának S. Izsák bonyhádi rabbinak<br />

Biur Éc c. művét (Brünn 1790) és ehhez<br />

hozzácsatolta bevezető tanulmányát. Kéziratban<br />

több müve maradt meg. T. L<br />

4. S. Jicchok Halévi, rabbi, szül. Nikolsburgban,<br />

megh. Bonyhádon 1768. Korán Berlinbe került.<br />

Tóra-kommentárjának címe: Birchasz Jicchok,<br />

1746. jelent meg Berlinben. Kevéssel könyvének<br />

megjelenése után választották meg Bonyhádra<br />

rabbinak. Itt működött egészen haláláig. Posthumus<br />

műveként adták ki Hagada-kommentárját,<br />

Brünnben, 1789. jelent meg. T. i.<br />

5. S. Meir, baranyai megyés főrabbi a XVIII.<br />

sz.-ban, szül. Nikolsburgban, megh. a század vége<br />

felé. 1870-ben jelent meg Koszisz Lamoór c.<br />

műve, melyhez Chajesz Gerson akkori nagymartom,<br />

későbbi nikolsburgi országos főrabbi írt<br />

ajánlatot. Sénon Hamoór c. műve, amely rituális<br />

kérdéseket tárgyal, 1792. Bécsben jelent meg.<br />

6. S. Móritz; amerikai rabbi, szül. Békés-Csabán<br />

1848 okt. 14. A prágai egyetemen tanult s<br />

egyszersmind az ottani jesiván is, ahol Tebelesz<br />

Juda rabbitól kapta rabbikópesítésót. 1870-ben<br />

Chicagóban, majd Milwaukeeben, 1878-tól kezdve<br />

St.-Louisban volt rabbi. Állandó munkatársa volt<br />

az American Israelite, a Deborah lapoknak s<br />

egyideig szerkesztette a Jewish Tribünét, majd<br />

a Jewish Voiceot. B. a<br />

7. S- Mózes, rabbi a XIX. sz. elején, szül.<br />

Óbudán. Prágában ós Nikolsburgban tanult. Veje<br />

volt Österreicher Mózes Árje nagykárolyi rabbinak.<br />

Tudományos levelezésben állott Kunitz Mózes<br />

rabbival, a Hámecaréf szerzőjével. 26 éven át<br />

töltötte be Csengeren rabbi tisztségét.<br />

Spit-eer, 1. Bevjamin Salomon, rabbi, szül.<br />

1810 körül, megh. Bécsben 1893 dec. 5. Veje volt<br />

Szófer Mózesnek (1. o.) s több mint 40 évig a bécsi<br />

Schiffgasseben lévő orthodox hitközség rabbija<br />

volt. Türelmetlen ellenfele volt a bécsi nagy hitközségnek,<br />

melynek reformjait nem bocsátotta<br />

meg. Responsumait, prédikációit és talmudi jegyzeteit<br />

veje, Baer-Kohen Joseph adta ki Tikun<br />

Selomó címen (1892).<br />

2. S. Benjámin Salomon, ószakamerikai tengerészkapitány,<br />

szül. Óbudán 1774., megh. Bécsben<br />

1820. Jómódú szülei a József császár-féle<br />

türelmirendelet idején Pestre költöztek. A hitközség<br />

elöljáróvá választotta meg S. atyját, Goetzl-t,<br />

aki később egész vagyonát elvesztette. S. addig<br />

se tanult, amíg jólétben élt, elszegényedvén,<br />

házalókereskedő lett. Később kivándorolt s előbb<br />

Prágában ólt, majd Németországban, végre Hamburgban<br />

nagy nyomora miatt beállott matróznak.<br />

Kétszer körüljárta az egész földgömböt, majd<br />

New-Orleansban telepedett le s itt kapitány lett<br />

és önállóan vezetett kereskedelmi hajóival az<br />

afrikai északi-és nyugati partokon folytatott kereskedést.<br />

Tíz évre rá, hogy kivándorolt, 1808.


Spltzer — 803 — Sport<br />

már sokszoros milliomos volt és visszatért Pestre,<br />

ahol azonban visszaéltek becsületességével, hamis<br />

ajánlatokkal becsapták és kizsarolták. Erre újból<br />

elment tengerészkapitánynak és egy tízágyús<br />

hajót vezetett Marokkóba, de hajótörést szenvedett<br />

ós egy összeütközésnél súlyosan megsebesült.<br />

1820-ban újra visszatért Bécsbe, majd ismét Amerikába<br />

készülődött, hogy ottani ingatlanait értékesítse,<br />

de váratlanul szélütést kapott. Sírja a<br />

bécsi <strong>zsidó</strong>temetőben van. V. ö. Beich, «Beth—El»<br />

1860. IV. f. 8. R.<br />

3. S. Emánuel, festő, szül. Pápán, 1844., megh.<br />

Wagingban (München mellett) 1919. Atyja Pápán<br />

földbirtokos volt S.öt évet töltő ttPárisban és aL'art<br />

pour tous folyóiratnak készített rajzokat. 1869.<br />

Münchenbe költözött, aholWilhelm v. Diez iskolájába<br />

járt. Hírnevét Münchenben festett humoros<br />

erősen, novellisztikus élű, nagy életképeivel<br />

szerezte. 1870-80 között a Fliegende Blátternek,<br />

a 90-es években pedig az Über Land und Meernek<br />

rajzolt és feltalált egy sokszorosító eljárást<br />

(Spitzer-tipia). Régebben a Műcsarnok tárlatain<br />

is kiállított. Élete utolsó éveiből valók azok a<br />

képek, melyeket 1919. mutatott be a müncheni<br />

Kunstvereinban ós amelyeken már mint az impresszionista-festés<br />

egyik előfutárja mutatkozott.<br />

E képekből egész sorozatot Nemes Marcell (1. o.)<br />

a Szépm. Múzeumnak ajándékozott. P. B.<br />

4. S. Frederic(Sámuel), francia műgyűjtő, szül.<br />

Pozsonyban 1814., megh. Parisban 1890. Atyja<br />

temetőcsősz volt s ő Bécsbe ment, ahol 1848.<br />

önként belépett a hadseregbe, amellyel Itáliába<br />

került. Visszatérve, megkezdte a 'műgyűjtést.<br />

Egy potom áron vásárolt Dürer-festménnyel megalapította<br />

szerencséjét. Londonba, majd Parisba<br />

ment és régi fegyverek gyűjtésével kezdett foglalkozni.<br />

Évek múlva óriási fegyvergyűjteményét<br />

a bécsi Rothschild báró vette meg félmillió<br />

frankért. Másnemű gyűjteményéért Gambetta<br />

6 millió frankot ajánlott fel s a megvásárolt<br />

gyűjteményből állami muzeumot létesítettek,<br />

melynek életfogytiglan való igazgatója S. volt.<br />

Gyűjteményének jegyzéke, a Catalogue de la<br />

Collection Spitzer (3. vol. 1887), maga is érték<br />

s bolti ára 1200 fr. volt. & R.<br />

5. S. Henrik, orvos, író, szül. Keszthelyen<br />

1840., megh. a 90-es években. A budapesti egyetemen<br />

tanult és 1864. lett orvos. Sokáig élt Törökországban,<br />

ahol az orosz-török háború idején törzsorvosi<br />

minőségben szolgált. Később Nagyváradon<br />

volt kórházi főorvos, majd a biharmegyei Nagyherekibe<br />

vonult vissza. Élénk és tartalmas visszaemlékezést<br />

írt Törökországi élményeim címmel<br />

(2 köt. 1879).<br />

6. S. Ignác, filantróp, szül. 1840., megh. Aradon<br />

1909. Előbb Aradon, azután Bécsben tanult,<br />

majd Aradra való visszatérése után atyja<br />

üzletébe lépett. Végrendeletiig 2.000,000 K-t<br />

hagyott jótékony- ós kultúrcólokra. Aradon utcát<br />

neveztek el róla. sz. L<br />

7. S. József, ügyvéd, szül. Szentkereszten 1883<br />

dec. 14. Iskoláit Kassán és Iglón végezte. Megalapította<br />

a Melissza cukorkagyárat Kolozsvárott<br />

és a Ttizifaforgalmi részvénytársaságot. Szerkesztette<br />

néhány évig a Kolozsvári Friss Újság c.<br />

napilapot. I<br />

8. S. Leo, egyetemi tanár, filológus, szül. Pozsonyban<br />

1887. Tanulmányait Pozsonyban, részben<br />

Budapesten, majd Bécsben végezte. Utóbbi<br />

helyen tett doktorátust és u. o. lett a román nyelvek<br />

magántanára, majd ugyanilyen minőségben<br />

a bonni egyetemen tanított, 1926 óta pedig<br />

Marburgban az összehasonlító román nyelvészet<br />

nyilvános rendes tanára. Mint összehasonlító nyelvész<br />

nem csupán a szavak eredetének ós fejlődésének<br />

vizsgálata val, hanem a nyelv és stílus<br />

egész kialakulásával és azok lelki tényezőinek<br />

kutatásával foglalkozik. Munkatársa a legtöbb<br />

nagyobb német filológiai folyóiratnak s azonkívül<br />

a <strong>Magyar</strong> Nyelvőrnek is. Főbb müvei: Die Wortbildung<br />

als stilistisches Mittel (1910); Fremduvrterschatz<br />

und FremdvöIkerhass(1918); Über<br />

einige Wörter der Litbessprache (1918); Barbusse<br />

(1920); Die Umschreibung des Beqriffes<br />

Hunger im Italienischen (1920); Itahenische<br />

Kriegsgefangenenbriefe (192); Italienische Umgangssprache<br />

(1922).<br />

9. S. Sámuel, rabbi és kultúrtörténész, szül.<br />

Keszthelyen 1839., megh. Eszéken 1896. Atyja,<br />

aki Keszthelyen volt rabbi, Jom-Tob Lipman<br />

Heller családjából származott. S. Prágában tanult<br />

8 1856-tól Eszéken volt főrabbi. Müvei:<br />

írta: Das Heer- und Wehrgesetz der altén<br />

Israeliten, Griechen und Rörner (1869); Die jüdische<br />

Ehe (1869); Die jüdische Gemeindeordnung<br />

(1873); Das Mahl bei den altén Völkern<br />

(1878): UrheimischinslavischenLándern(1880);<br />

Das Jubilaum in wörtlicher und historischer<br />

BeleucMung (1882); Das Blutgespenst aufseine<br />

wahre Quelle zurückgefúhrt{l883);Dasreligiöse<br />

Bedenken o. Kann man d. Eid vor einem Andersglaubigen<br />

ablegen ? (1883); Über Baden und Báder<br />

bei den Altén (1883); Die JJhr bei den Altén<br />

(1885); Ö6er Sitté und Sitten der altén Völker<br />

(1886); Der Brief bei den altén Völkern (1893).<br />

Sport. A magyar <strong>zsidó</strong>k társadalmi egyenjogúsítását<br />

követő időre esik a S. feléledésének korszaka<br />

<strong>Magyar</strong>országon. A 90-es ó vekben már résztvesznek<br />

a S.-életben a <strong>zsidó</strong>k is, az ország összlakosságához<br />

mérten eléggé jelentős mértékben.<br />

Fontos munkát végeznek egyrészt mint szervezők,<br />

másrészt mint aktív S.-emberek és sikereikkel<br />

rácáfoltak arra az elfogult teóriára, amely<br />

a <strong>zsidó</strong>k testi satnyaságát, fizikai teljesítményre<br />

való alkalmatlanságát igyekezett bizonyítani. A<br />

S.-oló tömegben nehéz szemmel tartani a <strong>zsidó</strong><br />

atléták ós organizátorok munkáját és érdemeit,<br />

mert éppen a S. területén nem tartották soha<br />

számon a vallási hovatartozást. Mégis a rendelkezésre<br />

álló adatok szerint különvéve a S. ágakat,<br />

megvilágítjuk a magyar <strong>zsidó</strong> atléták működésót<br />

(1. Atlétika; Birkózás; Futbal; Kerékpár,<br />

Úszás; Torna;Vívás alatt). A S.-oló <strong>zsidó</strong> ifjak<br />

legkiválóbbjai megszerezték a legjobb magyar<br />

kardvivó és a legjobb magyar birkózó címek<br />

mellé nem egyszer a világbajnokságot is és igen<br />

sokan nemzetközi versenyeken szereztek győzelmet<br />

a magyar színeknek. Többen a S. adminisztrációjában<br />

játszottak jelentős szerepet (1. Brüll<br />

Alfréd; Fischer Mór ; Hajós Alfréd ; Hajdú<br />

Marcel). Elenyésző kis számban vannak azok a<br />

S.-egyesületek, amelyek tagjaik közé nem fogad-<br />

öl*


Stár mechirasz choméc 804 Statusquo-ante<br />

nak be <strong>zsidó</strong>kat. Budapesten egy olyan egyesület<br />

van, amely viszont kifejezetten <strong>zsidó</strong> egylet (1.<br />

Vivő és Atlétikai Club). F. P.<br />

Stár mediirasü. choméc. A kovászos eladásáról<br />

készített adásvételi szerződés peszach<br />

előnapján. Az erre vonatkozó talmudi rendelkezés<br />

a Szentírásnak erre a versére támaszkodik:<br />

«Ne láttassék semmi kovászos a hét napokon át<br />

minden határodban)) (Deuter. 16. 4). A Talmud<br />

szó szerint votte e vers értelmét és nemcsak a<br />

kovászos élvezetét, de birtokban tartását is megtiltotta<br />

a peszach egész idejére, sőt a felhasználását<br />

sem engedte meg, ágy hogy még elajándékozni<br />

sem szabad és állatetetósre is alkalmatlan. Az idők<br />

során érezni kezdték, hogy a túlszigorú tilalom<br />

gazdasági nehézségeket okoz. Mindannak a birtokon<br />

kívül való helyezése, ami a choméc fogalma<br />

alá esik, sok esetben keresztülvihetetlennek bizonyult,<br />

mert súlyos anyagi károk származhattak<br />

belőle. Az élethez való alkalmazkodás törvényének<br />

nyomása alatt tehát az a szokás alakult ki,<br />

hogy a chómócot peszach előtt formálisan más<br />

vallásuaknak kell eladni, még pedig szerződós<br />

mellett; peszach után az ügyletet visszacsinálják.<br />

Az eladást azonban semmi hátsó gondolat, vagy<br />

fenntartás nem kísérheti; de a visszavásárlás meg<br />

van engedve. Minthogy pedig ez a könnyítés azzal<br />

fenyegetett, hogy az ügylet komolysága illuzóriussá<br />

válhatik, a visszavételt ahhoz a feltételhez<br />

kötötték, hogy az eladóra némi veszte sséggel<br />

járjon. P. M.<br />

Stark Lipót, mérnök, szül. Trencsénben 1866.<br />

A budapesti műegyetemet végezte, majd a Ganz<br />

Villamossági Rt.-hoz került, 1893-tól kezdve pedig<br />

Saó Pauloban (Brazília) működött, mint főmérnök,<br />

ahonnan később a <strong>Magyar</strong> Elektromossági Rt.<br />

visszahívta. 1911-ben a Société Anonyme Ottomane<br />

d'Electricité főmérnöke lett Konstantinápolyban,<br />

majd még u. a. évben a budapesti<br />

fővárosi elektromos művek igazgatójául hivták<br />

meg, egyszersmind a <strong>Magyar</strong> Elektrotechnikusok<br />

Szövetsége alelnökévé választotta meg.<br />

Főbb, önállóan megjelent mixnkái: Berechnung<br />

der elektrischen Leitungen J. Herzoggal együtt<br />

(1890); Gebrciuchliche Spavnungen in Wechselstromanlagen<br />

(1897); Maschinenbau und<br />

Elektrotechnik (1898); Blitzableiter mit besonderer<br />

Berücksichtigung landwirtschaftlicher<br />

Gebaude (1903). Később az Elektrotechnika<br />

című szakfolyóiratot szerkesztette hosszabbideig.<br />

Statusquo-ante. A magyarországi izraelita<br />

hitközségek egy része az 1868—69-iki országos<br />

egyetemes gyűlés után nom csatlakozott sem az<br />

egyetemes gyűlés által létesített kongresszusi,<br />

sem pedig az 1871. megalakult orthodox szervezethez,<br />

hanem megmaradt abban a jogállapotban,<br />

amelyben az egyetemes gyűlés előtt a hazai hitközségek<br />

voltak. Abból a tényből, hogy a kongresszus<br />

előtti jogállapotban maradtak, nyerték elnevezésüket.<br />

A S. alapon álló hitközségek egészen1928-ig<br />

abban különböztek a kongresszusi és az orthodox<br />

szervezethez tartozó hitközségektől, hogy számukra<br />

sem a kongresszusi, sem az orthodox szervező<br />

szabályzat nem volt kötelező és nem volt<br />

központi képviseleti szervük. Ennélfogva ezen<br />

hitközségekkel a kormányhatóságok a közigazgatási<br />

hatóságok utján érintkeztek, s felekezeti<br />

választott bíróság hiányában a közigazgatási hatóságok<br />

döntöttek a S. alapon álló hitközségek<br />

vitás ügyeiben. A S. alapon álló hitközségek már<br />

a világháború előtt igyekeztek közös szervezetbe<br />

tömörülni. A külön szervezet létesítésére meglevő<br />

kívánságot nagyban fokozta az izraelita<br />

vallásfelekezet felsőházi képviseletéről szóló,<br />

88,206/1926, sz. VKM. rendelet, amely a S. alapon<br />

álló hitközségeknek a felsőházi tag választásánál<br />

különálló jelentőséget nem adott. Ilyen előzmények<br />

után 1927. megalakult a magyarországi S.<br />

izraelita hitközségek országos szövetsége, amelynek<br />

alapszabályait a vall. és közokt. miniszter<br />

az 1928-iki 35,847/11. számú rendeletével jóváhagyta.<br />

Ennek folytán a S. alapon álló hitközségek<br />

is ma már külön szervezethez tartoznak, amely<br />

szervezetnek legfőbb célja: A magyarországi S„<br />

izraelita hitközségeknek a magyar <strong>zsidó</strong>ság megfelelő,<br />

egységes önkormányzatának mielőbbi elérhetése<br />

érdekében közös erkölcsi és anyagi érdekeik<br />

védelme. A S. országos szövetségnek nem<br />

minden S. alapon álló hitközség tagja s az odavaló<br />

belépés sem kötelező. A szövetség tagjává<br />

csupán az a S. hitközség válik, amelynek közgyűlése,<br />

az összes szavazóképes tagok legalább<br />

kétharmadrészének titkos szavazatával, a szövetségbe<br />

való belépést elhatározta. A kongresszusi<br />

és az orthodox szervezethez tartozó hitközségek<br />

szervezeteikből kiléphetnek és a S. szövetséghez<br />

csatlakozhatnak. Az erre vonatkozó hitközségi<br />

határozat azonban különös alakszerűségeket kivan<br />

meg (1. Hitközségek). A S. szövetség képviseli<br />

a kebelébe tartozó hi tközségeket, ezek összességét<br />

az egyetemes <strong>zsidó</strong>ságot érintő kérdésekben<br />

a kormány hatóságok előtt, közvetíti a m. kir.<br />

kormány és a kebelébe tartozó hitközségek közötti<br />

érintkezést, közvetítőkónt jár el egyes hitközségek<br />

körében előforduló vitás esetek békés<br />

elintézése érdekében és feladata, hogy mindent<br />

megtegyen, ami a magyar <strong>zsidó</strong>k megfelelő egységes<br />

önkormányzatának megvalósítása érdekében<br />

szükségesnek mutatkozik. A S. szövetség<br />

szervei: (1) a naggyűlés, (2) a szövetségi tanács,<br />

(3) az elnökség. 1. A naggyűlés tagjai a szövetséghez<br />

tartozó önálló hitközségek rabbijai és a<br />

hitközségek elnökei. Ezenkívül minden hitközség<br />

a választói névjegyzékükbe felvett minden 200<br />

hitközségi tag után egy-egy képviselőt választ a<br />

naggyülésbe. 2. A szövetségi tanács, az elnökség<br />

tagjaival együtt 7 rabbi és 13 világi tanácsosból<br />

áll. A tanácsosok a nagygyűlés tagjai közül<br />

3 évre választatnak. Állásuk tiszteletbeli. 3. A<br />

szövetség elnöksége a következőkből alakul:<br />

a) egyegházi és egy világi elnökből, b) két társelnökbői,<br />

c) két alelnökből, d) két előadóból. A<br />

szövetség elnökségét a nagygyűlés választja és<br />

pedig a társelnökök, az alelnökök és előadók<br />

egyike a világi, a másik a rabbitagok sorából választandó.<br />

A legtekintélyesebb S. alapon álló hitközségek<br />

a debreceni, a nyíregyházai, az egri és<br />

a gyöngyösi hitközségek. A S. szövetség első<br />

egyházi elnöke Lebovits József baranyamágocsi<br />

főrabbi, világi elnöke pedig Fejér Ferenc, a debreceni<br />

izraelita hitközség elnöke volt. M. R.


Stauber — 805 Stetn<br />

Stauber József (nagy doroghi), lapszerkesztő,<br />

szül. Nagy doroghon 1871 febr. 1. A budapesti<br />

tudományegyetemen jogot végzett. Előbb a Szabad<br />

Szó, majd a Pesti Napló belső munkatársa<br />

lett. 1897 óta felelős szerkesztője az Aradi Közlönynek.<br />

Néhány év alatt az újságot a vidék egyik<br />

legnagyobb napilapjává fejlesztette. S. alelnöke<br />

volt aVidéki HirlapírókOrsz. Szövetségének, majd<br />

elnöke az Újságírók Országos Szervezetének.<br />

Később az Aradi Nyomda r.-t. vezetője és az Aradi<br />

Közlöny tulajdonos főszerkesztője lett. 1910-ben<br />

«nagydoroghi» előnévvel magyar nemességet kapott.<br />

Húsz éven át, a háború végóig, választott<br />

tagja volt Arad varos törvényhatósági bizottságának<br />

és ugyancsak választott tagja a román<br />

impérium alatt megalakult első városi tanácsnak.<br />

Lapjában lelkesen támogatja az erdélyi <strong>Magyar</strong><br />

Párt törekvéseit. Sz. L<br />

Steier Lajos, történetíró és publicista, szül.<br />

Liptószentmiklóson 1885 márc. 2. Mérnöknek,<br />

majd jogásznak készült és a budapesti egyetemen<br />

doktorált, aztán lapszerkesztő volt és kimerítően<br />

foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel, főleg a tótkérdéssel..<br />

A szlovák történelem anyagát a Történelmi<br />

Társulat megbízásából ő tanulmányozta a<br />

bécsi levéltárakban. S. a legkomolyabb magyar<br />

történetírók közzé tartozik. Főbb művei: A tótkérdés;<br />

A sajtókamara; Csehek és tótok ; There<br />

is no Gzech Culturein Upper-Hungary; Beniczky<br />

Lajos 1848—49-iki kormánybiztos visszaemlékezései,<br />

jelentései; A tót nemzetiségi kérdés<br />

története és okirattára I—III. k.; Görgey és<br />

Kossuth (1924); Haynau és Paskievics; Az<br />

1849-iki trónfosztásról. Legújabban német nyelven<br />

szélesen megalapozott munkát írt az utódállamok<br />

politikai, gazdasági és nemzetségi viszonyairól<br />

Die Vergewaltigung c. alatt.<br />

Stein, 1. Artúr, ügyvéd, S. Miksa (1. o.) főrabbi<br />

flaf szül. Törökszentmiklóson 1889. Jogi<br />

tanulmányokat végzett és ügyvédi gyakorlatot<br />

folytat Budapesten. 1912 óta szerkesztője a Hagyományé,<br />

<strong>zsidó</strong> felekezeti hetilapnak (l.o.). Nemzetiség<br />

és felekezet c. tanulmánya megjelent 1921.<br />

2. S. Fülöp, orvos, szül. Nyitrán 1868., megh.<br />

Budapesten 1917. Egyetemi tanulmányait Bécsben<br />

végezte és u. o. szerzett doktorátust. Budapesten<br />

előbb a belügyminisztérium közegész-<br />

8é gugyi osztályán, majd az angyalföldi elmegyógyintézetben<br />

működött, utána a Schwartzerf<br />

éle intézet főorvosa volt. Az alkoholellenes mozgalmat<br />

ő indította meg <strong>Magyar</strong>országon 1900 körül.<br />

1901-ben pedig az Angliából kiküldött Mias<br />

Gray-vel megalapította Budapesten a GoodTemplar<br />

Rendet, melynek haláláig előharcosa és szellemi<br />

vezére volt. A GoodTemplar Rendnek Forel<br />

mellett nemzetközi másodelnöke. Érdemeiért kir.<br />

tauácsosi címet kapott. Számos cikket, tanulmányt<br />

írt magyar és külföldi lapokba az alkoholkérdés,<br />

ideggyógyászat és higióna köréből.<br />

Müvei: Az alkohol kérdés mai állása (1910);<br />

Az iszákosság és annak leküzdése (1913).<br />

3. S. Tjudwig, filozófus óa egyetemi tanár,<br />

szül. Erdőbónyén 1859 nov. 12. Középiskoláit<br />

Pápán ós Sárospatakon, egyetemi tanulmányait<br />

Berlinben ós Hallóban végezte s az előbbi helyen<br />

a rabbiszemináriumot is, ahol rabbi-oklevelet<br />

nyert és 1881—83-ig Berlinben működött mint<br />

rabbi. 1886-ban Zürichben, 1891-től Bernben volt<br />

a íl lo zófia egy etemi tanára.1911 - ben lemondott tanszókéről<br />

ós azóta Berlinben él, ahol a Nord undStid<br />

c. társadalomtudományi folyóiratot és az Archiv<br />

für systematische Philosophiet szerkeszti. 8. igen<br />

nagy kiterjedésű tudományos munkásságot fejt<br />

ki. Pontosabb müvei a következők: Die Falaschas<br />

(1880); Die Willensfreiheit bei denjüdischen<br />

Phüosophen des Mittelalters (1882); Berthold<br />

Auerbach (1882); Eduárd Lasker (1883):<br />

Die Psychologie der Stoa (1886); Die Erkenntnistheorie<br />

der Stoa (1888); Leibniz und Spinoza<br />

(1890); Friedrich Nietzsches Wettanschauung<br />

und ihre Gefahren (1893); Das erste<br />

Auftauchen der socialen Frage bei den Griechen<br />

(1896); Die sociale Frage im Lichte der<br />

Philosophie (1897, II. kiad. 1903, IV. kiad. 1923.<br />

Fő munka, franciául és oroszul is megjelent) ;<br />

Die Philosophie des Friedens (1899); An der<br />

Wende des Jahrhunderts (1900); Der Sinn des<br />

Daseins (1904); Der sociale Optimismus (1905);<br />

Die Anfánge der menschlichen Kultur (1906);<br />

Philosophische Strömungen der Gegenwart<br />

(1908); Weltbűrgertum, Nationalstaat und Internationale<br />

Verstandigung (1913); Evolutionary<br />

Optimism (1924). A Műveltség Könyvtárába<br />

Tegze Gy. és Heller Farkas közreműködésével<br />

ő írta a Társadalom c kötetet. Sokáig<br />

Diltheyvel ós B. Erdmannal együtt szerkesztette<br />

az Archiv für Geschichte der Philosophie-t. Ezenkívül<br />

tanári működése alatt kiadta a Bemer<br />

Studien zur Philosophie und Ihre Geschichte<br />

sorozatot, majd újabban a Bibliothek für Philosophiet.<br />

Tagja a <strong>Magyar</strong> Tudományos Akadémiának<br />

is 1899 óta. 8. E.<br />

4. S. Marc Aurél, sir, archeológus, utazó és<br />

orientalista, szül. Budapesten 1862 nov. 6. Szanszkrit<br />

nyelvésznek készült és Bécs, Tiibingen,<br />

Oxford és London egyetemein tanult. 1888-ban<br />

kinevezték az indiai Lahoreba a Punjab-egyetem<br />

könyvtárnokának és az ottani Keleti Szeminárium<br />

igazgatójának, egyszersmind a szanszkrit nyelv<br />

tanára ós a kerület tanulmányi főigazgatója lett.<br />

Egyideig Kalkuttában is működött. Világhírű<br />

archeológus. Kasmírban, a kinai Turkesztánban<br />

és a Góbi Sivatagban eredményes ásatásokat<br />

végzett. Utazásairól írt műveinek egy része magyarul<br />

is megjelent. (Homokba temetett városok ;<br />

Középázsiai utam: Romvárosok Ázsia sivatagjaiban<br />

; Indiából Kínába; Harmadik utam<br />

Belső-Ázsiába, 1913—1916). S. munkássága kiterjed<br />

Eszak-India vallástörténetére, továbbá a<br />

görög-kor maradványaira ós főleg a skíta-uralom<br />

művelődési viszonyaira, valamint a szanszkrit-utáni<br />

indiai nyelvekre és azok paleográfiájára.<br />

Ezek a tudományos művei sorrendben a<br />

következők: Zoroastrian Deities on indoscythian<br />

Goins (1888); Zur Geschichte der Pahis<br />

von Kabul (1893); Kalhanas Bafatarangini or<br />

Ghronicle of the Kinqs of Kashmir (3 voL<br />

text and translation, 1892—1900); Catalogue of<br />

the Sanscrit Manuscripts in the Raqhunatha<br />

Tenvple Library ofHis Highnes the Maharadja<br />

of Jamnu and Kashmir (1884); Detailed Éeport<br />

of an Archeological lour icith the Buner


Stolnbach — 806 — Stelner<br />

Field Force (1898); Memoir on Maps Illustrating<br />

the Ancient Geography of Kashmir (1899);<br />

Afganistan in Avestic Geography (1888); Notes<br />

on Ou-Kong's Account of Kashmir (1896); Serindia<br />

(5 vol: 1909); melyben belsőázsiai útjának<br />

eredményeiről számol be, továbbá The thousend<br />

Buddhas (1921). S. mint kartográfus is a legjelentékenyebbek<br />

közé tartozik, mert a Taklamankán<br />

és Góbi-sivatag, meg a Khüen-Lünhegylánc<br />

ismeretlen vidékeit felvételezte. Tagja<br />

a <strong>Magyar</strong> Tud. Akadémiának, a Magy. Földrajzi<br />

Társaságnak, melynek Lóczy-érmót ő nyerte meg<br />

először, díszdoktora a cambridgei és oxfordi<br />

egyetemeknek és tagja számos külföldi tudományos<br />

akadémiának. A háború alatt megkapta az<br />

angol állampolgárságot és ez alkalommal bárói<br />

rangra is emelték. s. R.<br />

5. S. Mayer Miksa, rabbi, szül. Törökszentmiklóson<br />

1865 aug. 23. 1886-ban törökszentmiklósi<br />

rabbi lett, 1896. a nagyszombati hitközség<br />

élére került, ahol jelenleg is működik. Itt hires<br />

jesivát létesített és nagyjelentőségű irodalmi tevékenységet<br />

fejtett ki. Szerkesztette és irta a<br />

<strong>Magyar</strong> Rabbik c. folyóiratot (1905—10). Egyéb<br />

művei: Hagyomány (1910—15), Evén Hameir,<br />

Jahrbuch Í—1L és Alkalmi Beszédek (1913).<br />

Fontos szerepe van a szlovenszkói <strong>zsidó</strong>ság felekezeti<br />

életében: a szlovenszkói hagyományhű<br />

rabbik egyesületének elnöke és a szlovenszkói<br />

hitközségek szövetségének egyházi feje. S. kiváló<br />

szónok.<br />

Steinbacli, 1. Gusztáv, író, szül. Pozsonyban<br />

1848 febr. 18. Gimnáziumi tanulmányait u. o.<br />

végezte, a filozófiát Bécsben. Ott nyerte jogi és<br />

filozófiai doktorátusát. Előbb a Deutsche Zeitung<br />

és a Neues Pester Journal, 1879. a Neue Freue<br />

Presse szerkesztőségének tagja lett. Müvei: Das<br />

ungarische Strafgesetzbucli; Ungarische Verfassungsgesetze<br />

(1891); Jahrbuch des öffentlichen<br />

Rechts (1907); Franz Deák. Parlamenti<br />

és belpolitikai cikkeket írt. 1889-ben aConcordia<br />

bécsi hírlapírók egyesülete nyugdíjintézetének<br />

elnökévé választotta meg és haláláig ez intézmény<br />

élén maradt.<br />

2. S. József, orvos ós író, szül. Pécsett 1850<br />

jan. 3., megh. 1927. Az egyetemet Bécsben végezte,<br />

ahol egyideig az egyetemi kórház asszistense<br />

volt, majd a tengerészeinél működött, később<br />

gynekológus lettFranzensbadban. Szerkesztette<br />

az Oesterreichisch - Ungarische Badezeitung-ot.<br />

Orvosi működése mellett szépirodalmi<br />

tevékenységet fejtett ki. Idevonatkozó művei:<br />

Heimatsklánqe (1882); Übersetzung von Josef<br />

Kiss, Gedichte (1886); Eiaenes und Fremdes<br />

(1888). Die Stellung der Militarartzte im Oestereichisch<br />

- Ungarische?!, lleeresverbande. Ez<br />

utóbbi Petőfi három költői elbeszélését is tartalmazza,<br />

míg a többieket Alexander Petőfis poetischeWerke<br />

címen 1902-ben adta ki. Ezért a Kisfaludy-Társaság<br />

és a Petőfi-Társaság tagjává választotta.<br />

Steinberg Sámuel, egyetemi tanár, történetíró,<br />

szül. Kőszegen 1857 dec. 16. A gráci egyetemen<br />

tanult és u. o. lett filozófiai doktor 1882.,<br />

1895-ben pedig a bécsi egyetem magántanára.<br />

1901-ben kinevezték a prágai német egyetemre<br />

a történettudományok nyűg. rendes tanárává.<br />

Nagyszámú tanulmányai, amelyek szakfolyóiratokban<br />

jelennek meg, főképpen a XIV.—XVL<br />

századok korát ölelik fel. Főműve: Nuntiaturberichte<br />

aus Deutschland (1897).<br />

Steinberger Lajos (Louis), feltaláló, szül.<br />

Szegeden. Pályáját, mint tájképfestő kezdte. Később<br />

Amerikába ment és ott több technikai találmányávalnagysikert<br />

aratott. Feltalálta az Électroset<br />

ós a Filmoid-Flexoid-Insulost. Chicagóban és<br />

St. Louisban a világkiállításokon több kitüntetést<br />

nyert. Körülbelül 300 találmányát szabadalmazták.<br />

S. igen népszerű ember Amerikában. «Zsidó<br />

Edison» néven emlegetik. Jelenleg Brooklynban<br />

él.<br />

Steiner, 1. Fülöp, festő, szül. Pesten 1812., a<br />

bécsi képzőművészeti akadémia anyakönyve szerint<br />

Kittseen. Tanulmányait Pesten kezdte, 1837.<br />

Münchenbe ment, ahol akkor I. Lajos király<br />

alatt új művészi élet virágzott. Arcképeket és<br />

életképeket festett és az 1840-es évek közepén<br />

Pesten ólt. F. B.<br />

2. S. Gyula, szobrász, szül. Budapesten 1878.<br />

párisi Société des Beaux Árts kiállításán 1909.<br />

tűnt fel hatalmas méretű Lavina szoborcsoportjával.<br />

1910-ben pedig a berlini kiállításon aratott<br />

nagy sikert Michel Angelo és Est c. szobraival.<br />

Azóta nyoma veszett. F. B.<br />

3. S. Ignác, pedagógus, szül. Szécsényben<br />

1845. Hosszú ideig a lévai izr. elemi iskola igazgatója<br />

volt. Felekezeti és héber lapokba írt vallástörtónelmi<br />

és pedagógiai cikkeket. Fontosabb<br />

munkái: A lévai izr. hitközség története ; Joacliin<br />

és Boáz; Beise in das gelobte Land ós<br />

Ein Beitrag zur Geschichte der Entwicklung<br />

der religiosen Idee im Judentum.<br />

4. S. Jesája, rabbi, szül. Zborón 1851., megh.<br />

1925. Gyermekkorában abüdszentmihályijesivába<br />

került. Innen a liszkai caddikhoz ment, aki nemsokára<br />

bizalmasává avatta. A caddik halála után<br />

Liszkán akart maradni, de ott üldözéseknek volt<br />

kitéve és Bodrogkereszturra költözött. Ekkor már<br />

a liszkai hívek közül sokan őt tartották a caddik<br />

utódjának. A nagyhírű szandeci, szigeti és nadvernai<br />

rabbik is elismerték. Híre egyre terjedt.<br />

Faképpen a jótékonyságáról beszéltek sokat. A<br />

háború alatt nagyon sok menekült is menedékhelyet<br />

talált nála. A magyarországi konzervatív<br />

<strong>zsidó</strong>ság nagyrésze hívéül szegődött, sőt gyakran<br />

nem<strong>zsidó</strong>k is elmentek hozzá tanácsot kérni. 1925.<br />

Szandecről jövet megbetegedett az úton és ijar<br />

hó 3-án meghalt.<br />

T - L<br />

5. S. Lajos, egyetemi tanár, meteorológus,<br />

szül. Vácon 1871 jún. 15. A budapesti egyetemen<br />

tanult, majd a göttingeni ós berlini egyetemeken<br />

folytatta tanulmányait s miután filozófiai doktorátust<br />

szerzett, a Meteorológiai Intézet tisztviselője<br />

lett. 1907 óta egyetemi magántanár, 1917-ben<br />

pedig a <strong>Magyar</strong> Tudományos Akadémia tagjává<br />

választotta. <strong>Magyar</strong> és külföldi matematikai, meteorológiai<br />

és fizikai szaklapokban számos tanulmánya,<br />

a wasshingtoni Terrestrial Magnetiom ós<br />

a Meteorologische Zeitschrift c. folyóiratokban<br />

pedig több értekezése jelent meg. Könyvalakban<br />

megjelent művei: Az 1892. II. Üstökös pályája<br />

(1897): A Balaton-vidékén az 1901 nya-


Stelnhardt — 807 — Stern<br />

rán végzett földmágnességi mérések eredményei gresszusán a haladópárt egyik vezére volt. Részt<br />

(1902. A Balaton tudományos tanulmányozásai­ vett az Országos Rabbiszeminárium létesítésében<br />

nak; eredményei c. sorozatban); Der tagliche is s az intézet vezérlőbizottságának élete végóig<br />

Gang der erdmagnetischen Elemente der tagja volt. Kiváló magyar és német hitszónok­<br />

Kingua Fjord (1904. Archiv. d. Deutschen lataivalországos hírnevet szerzett. Nyomtatásban<br />

Seewarte Hamburg); A földmágnességi hábor­ megjelent hitszónoklatai: Egyházi beszéd, targások<br />

egy különös alakjárúl; Hőmérsékleti vitotta Baján az újonnan épült izraelita templom<br />

szonyok a dobsinai jégbarlangban. Újabb na­ felszentelése alkalmával c. alatt. (Arad 1845).<br />

gyobb munkája: A föld mágneses jelenségei Auftrittspredigt (u. o. 1845); A király sziletés-<br />

(1923).<br />

napján tartott magyar beszéd (u. o. 1845); Be­<br />

6. S. Márkus, rabbi szül. Pozsonyban 1864 széd, mely az aradi izraelita templomban 1846<br />

máj. 22. 1884—1894-ig volt a budapesti Rabbi­ aug. 29. a magyar izraelitáktól fizettetni szoképző<br />

növendéke. 1893-ban avatták bölcsészdokkott türelmi adó kegyelmes királyi, leírat által<br />

torrá, 1895. pedig rabbivá. 1896 óta bielitzi fő­ történt eltöröltetése miatt rendezett egyházi ünrabbi.<br />

Müvei: Micha könyve, (Budapest 1893); nepélyen tartatott (1846); Predigt zur Feier<br />

Die Eeden an der Bahre S. I. Halberstam ; der glückl. Genesung Franz Josef I.... in der<br />

Gedenkrede über den Grossprásidenten der Synagoge zu Nagy-Várad (1853); Bedé am<br />

Grossloge in Neicyork. F. D. Sarge des seligen Herrn Friedrich Gross<br />

7. S. Pál, orvostanár, sebész, szül. Pápán 1879 (1858); Bedé (1860); A korlátozások felfüggesz­<br />

febr. 5. A budapesti egyetemen tanult 8 itt nyert tése alkalmából; továbbá Lőw Lipót feletti<br />

orvosi diplomát, 1907. pedig a kolozsvári egye­ emlékbeszéde a Lőw Lipót végtisztessége című<br />

temen lett asszistens a sebészeti klinikán. 1911. műben.<br />

egyetemi magántanár, 1919. rendkívüli, majd Steinhart Akiba, rabbi, szül. Liptószentmik-<br />

nyilvános rendes tanár lett. A háborút, mint törzslósonl788., megh. Alsókubinban 1846. Hasonnevű<br />

orvos szolgálta végig. Külföldi orvosi kongresz- nagyatyja u. o. volt Tabbi s ennek müvét Masbir<br />

ezusokon több előadást tartott. Nagyobb művei: Bór (Prága 1828) S. adta ki. Egyéb művei:<br />

A prostatatúltengés sebészeti kezelése (1911., Kóach hésiv (Prága 1827) ós Bechór Sór. Har­<br />

németül 1912); Sebészeti műtéttan (1916). Orvosminc éven át működött hitközségében.<br />

tudományi cikkei és tanulmányai külföldi ós ma­ Steinherz Jakab, rabbi, szül. Nagypákán<br />

gyar folyóiratokban jelentek meg.<br />

(Pozsony vm.) 1856 nov. 24., megh. 1921. 1885-ig<br />

8. S. Simon, tanár, szül. Temesváron 1856 volt a budapesti Rabbiképző növendéke. 1885-ben<br />

júl. 13., megh. xi. o. 1924. A budapesti egyetemen avatták bölcsészdoktorrá Budapesten, 1886. pe­<br />

tanult s miután a matematikából és fizikából dig rabbivá. Előbb Nagyatádon működött. 1888. a<br />

tanári és bölesészetdoktori oklevelet nyert, a székesfehérvári hitközség választotta meg fő­<br />

makói állami főgimnáziumban, majd a temesvári rabbijának és haláláig ott működött. Cikkei az<br />

állami főreáliskolában volt tanár az összeomlásig. Imit évkönyveiben s a <strong>Magyar</strong> Zsidó Szemlében<br />

A magyar iskoláknak román iskolákká történt jelentek meg.<br />

átalakítás után S. megvált állásától ós miután a Stella József, orvos. Régi olasz családból<br />

román állampolgári esküt nem tette le, a temes­ származott és tanulmányait is Olaszországban<br />

vári Zsidó Lyceum tanáraként működött haláláig. végezte. 1711-ben már Pozsonyban működött. A<br />

Sok tanulmányt Irt szaklapokba. Önállóan megje­ királyi család körül szerzett érdemeiért privilélent<br />

müvei: A reciprok poláris kúpszeletek negiumot kapott az uralkodótól, hogy orvosi műkövezetesebb<br />

tulajdonságai (1884); Népszerű csildését mindenütt, ahol <strong>zsidó</strong>k laknak, korlátlanul<br />

lagászati értekezések (1893). Sz. J. fejthesse ki. De Nikolsburgban mégis nehezen<br />

9. S. Vilmos, rabbi, szül. Vácon (Pest vm.) 1886 leküzdhető összeütközései voltak szabad tudo­<br />

jún. 30. 1900—1910-ig volt a budapesti Rabbimányos működése miatt a hatósággal. Héber<br />

képző növendéke. 1909-ben avatták bölcsészdok­ könyvet irt Toceósz Chajjim c alatt. Meghalt<br />

torrá Budapesten, 1911. pedig rabbivá. Ugyan­ Bécsben 1720.V. ö. L. Wachstein, «Die Inschrifakkor<br />

a hátszegi hitközség rabbijává választotta ten des altén Judenfriedhofes in Wien». II. kötet.<br />

meg. Kilenc évi működés után Nagy szentmiklósra Sterk. Izidor, építész, szül. Budapesten 1860.<br />

került, innen két évi lelkészkedés után Versecre. Becsben tanult és 1892. telepedett le Budapesten.<br />

1924 óta nagykikindai főrabbi. Müvei: Három Számos gyártelepen ós bérházon kívül több nagy<br />

arab kézirat az őkairői genizáből (1909); Em­ üzletházat tervezett, melyek közül a legnevezelékbeszédek<br />

(Velika Kikinda 1926). P. D. tesebb a Révai Testverek Üllői-úti könyvesháza. A<br />

Steinhardt Jakab, rabbi, szül. Makón 1818 Gellért fürdő pályázatain háromszor nyert I. dí­<br />


Stern — 800 — Stern<br />

Pesti Izr. Hitközség polgári fiúiskoláját, melynek<br />

1896. történt megnyitása óta igazgatója. 1906-18.<br />

elnöke volt az Országos Izraelita Tanítóegyesületnek.<br />

A régi nagy tanítók gárdájából való jeles<br />

pedagógus, aki értékes munkálkodásával nem csak<br />

a szorosan vett felekezeti, de az egész magyar<br />

tanügy fejlődése körül nagy érdemeket szerzett.<br />

Ötven éves működése után 1928. vonult nyugalomba.<br />

A <strong>Magyar</strong> Zsidó Szemlében és a Tanügyi<br />

Értesítőben számtalan cikke és dolg )zata jelent<br />

meg. Iskolai könyvei és szakmunkái közül fontosabbak:<br />

Héber nyelvtan: Izrael története (két<br />

kötet, 1901); Szemelvények a zsoltárokból és<br />

Szemelvények a prófétákból. E <strong>lexikon</strong> revizora.<br />

2. S. Adolf, honvódtörzsorvos, szül. Nagykárolyban<br />

1847. Sokat foglalkozott katona-egészségüggyel<br />

és 1866. a hadjárat alatt, mikor fölállították<br />

a honvédséget, rósztvett az egészségügy<br />

megszervezésében s előbb dandái 1 -, majd törzsorvos<br />

s végül orvosfőnök lett. Szakcikkei a Honvéd,<br />

Militár Zeitung, Wehrzeitung ós Ludovika<br />

Akadémia Közlönye c. folyóiratokban jelentek<br />

meg.<br />

3. S. Albert, rabbi, szül. Nagykanizsán 1826.,<br />

megh. Óbudán 1888 jún. 16 A pozsonyi és óbudai<br />

jesivákon tanult és ott nyerte rabbiképesítését is.<br />

Apósa, a híres Fassel Hirsch nagykanizsai főrabbi<br />

ajánlatára Lengyeltóti hitközsége rabbijának<br />

választotta meg. 1851—67 között itt működött.<br />

Ekkor Újpestre hívták meg, de 1884. le<br />

kellett mondania állásáról, mert a reformkövetelések<br />

terén oly igényekkel állott elő, amelyek<br />

a hívek érzületét elidegenítették tőle. S. gyógyíthatatlan<br />

elmekórt kapott, amelybe pár év múlva<br />

meghalt. S. igen képzett, nagytudományú modern<br />

teológus volt. 1877—79 közt héber nyelven<br />

szerkesztette a Hamechakér c. tudományos folyóiratot,<br />

melyből három kötet jelent meg. Ebben<br />

számos egyházjogi és héber irodalomtörténeti<br />

tanulmányt közölt. A hullahamvasztásról, jogi<br />

és történelmi szempontból (1874) és a <strong>zsidó</strong> nevek<br />

eredetéről (1861) is írt tanulmányt. Asszimilációs<br />

törekvéseinek igazolására nevét megmagyarosította<br />

Szterényire. Piai Szterényi Hugó*<br />

természettudós (1. o.) és Szterényi József* báró,<br />

volt miniszter (1. o.) s. R.<br />

4. S. Bernát, író, hírlapíró, szül. Rigában 1867<br />

jún. 13. Bécsi és müncheni szerkesztőségekben<br />

működött sokáig, majd a nagyobb német lapok levelezőjeként<br />

Oroszországból, Kelet-Ázsiából és a<br />

Balkánról írt tudósításokat. Később a Berliner<br />

Localanzeiger, a Berliner Tageblatt, majd a Neue<br />

Freie Presse belsőmunkatársa lett. 1900-ban Falk<br />

Miksa meghívására Budapestre jött, s itt a Pester<br />

Lloyd vezércikkírója, azután a Neue Pester Journal<br />

belmunkatársa volt a lap megszűnéséig. Mű vei:<br />

Ludtvig der Kunstsinnige ; Erinnerungen an<br />

Bauernfeld; Fürst Wladimirs Tafelrunde:<br />

Altrussische Heldensagen : Die JRomanows :<br />

Aus dem modernen Russland : An der Wolga :<br />

Zwisclien Kaspi und Pontus : Von der Ostsee<br />

zum Stillen Ocean: Vom Kaukasus zum Hindukusch;<br />

Der Sultan und seine Politik : Die moderné<br />

Türkéi; Abdul Hamid und sein Hof;<br />

Jungtürken und Verschux'jrer ; Medizinischer<br />

Aberglauben und Geschlechtslebeninder Türkéi<br />

(2 Bde); Geschichte der öffentlichen Sittlichkeit<br />

in Russland (2 Bde); Geschichte der erotischen<br />

Litteratur (2 Bde).<br />

5. S.Gerson, rabbi, szül. Hegyaljamádon 1858.<br />

1880-ban megválasztották Marosludas főrabbijává,<br />

ahol azóta teológiai munkásságot fejt ki.<br />

Jalkut Hagersírni o. 12 kötetes műve a legnépszerűbb<br />

erdélyi haggadista és halachista munkák<br />

egyike. További művei: Ével kovéd; Marbe<br />

jesiva ós Birchasz hanefes. 8z. 1.<br />

6. S. Ignác, teológus és pedagógus, szül. Nyitra<br />

vm. 1810 körül, öngyilkosságot követett el Szegeden<br />

1865. Évtizedeken át Hódmezővásárhelyen<br />

volt tanító az ottani <strong>zsidó</strong> népiskolában. A kabbaláról<br />

írt értékes tanulmánya a Ben Chananja több<br />

számában jelent meg és az elsők közé tartozott,<br />

akik a modern tudomány szempontjából megvilágították<br />

azt.<br />

7. S. Lázár, ügyvéd, szül. Báestopolyán 1860.<br />

Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte,<br />

ugyanitt szerezte jogi doktorátusát is. A magyar<br />

országos ügyvédszövetség megalakításában tevékeny<br />

része volt és 1918. elnöke volta szövetség<br />

nagybecskereki osztályának. Részt vett Torontál<br />

vm. kulturális életében és a Szabad Líceum megteremtésében.<br />

Munkatársa volt a Huszadik Század<br />

c. folyóiratnak, majd 1918 után a Szabadkai<br />

Hírlapnak és a Bácsmegyei Naplónak. A nagybecskereki<br />

<strong>zsidó</strong> hitközségnek előbb alelnöke,<br />

aztán elnöke volt.<br />

8. S. Max Emánuel (Mendel Ber Stern),<br />

hebraista, szül. Pozsonyban 1811 nov. 9., megh.<br />

Bécsben 1873 febr. 9. A Schmidt Anton-fóle héber<br />

könyvnyomda korrektora volt, majd a kismartoni<br />

<strong>zsidó</strong> iskolákhoz hívták meg. Itt írta meg Tiferesz<br />

ha-Tisbi c. epikai költeményét, melyet Bécsben<br />

1840. M. J. Ernst álnéven adott ki. 1840-ben<br />

megjelent szatírája Ihurmbau zu Bábel címen.<br />

1845-ben kezdte szerkeszteni a Kochvó Jicchok c.<br />

folyóiratot, melyet a Wieni Csász. Akadémia két<br />

izben is támogatott. A császár a «Pro litteris et<br />

artibus» aranyérmével tüntette ki,a DeutschMorgenlándische<br />

Gesellschaft pedig tiszteletbeli tagjának<br />

választotta meg. S. további müvei a következők:<br />

König Sauls Glück und Ende (1833);<br />

Sprüche Salomos (héber kommentárral, 1833, 2.<br />

kiad. 1854); Síré ha-Jichud (1840); Ével Mőse<br />

(1840); Perlen des Orients (1840); Zeitstimmen<br />

(1841); Klange aus der Torzéit (1841); Das Bach<br />

Ezechiel (1842); Bész-ha-Széfer (1842); Die<br />

fromme Zionstochter (1842); Toklősz Jiszróél<br />

(1844); Die Weisheitssprüche des Josua b. Szirach<br />

(1844); Festgebete der Israeliten (184-4);<br />

Bikuré ha-Ólom (1851); Szeliclwsz (1853);<br />

Haggódóh (1854); Tachkemóni d. Juda al-<br />

Gharizi (1854); Die Rabbinerwahl in Bumesl<br />

(1856); Lehrbuch des Herzenspflichten nach R<br />

Bach ja (1856); Chochnosz, Selómó (1858); Zur<br />

Alexander-Sage (1861); Ócar ha-milin {1863);<br />

More Nebuchim v. Maimonid.es. iibersetzt (1864);<br />

Készer Tóra (1864). s. R.<br />

9. S. Menachem Mendel, rabbi, megh. 1834.<br />

Előbb kalisi dáján volt, később a máramarosszigeti<br />

hitközség élére került, ahol 30 éven át működött,<br />

Derech Emuno (Csernovitz 1857) c. müve<br />

homiletikus magyarázatokat tartalmaz. T. I.


Sterntuch — 809 — Störk<br />

10. S. Salamon, rabbi, a XIX. sz. első feléten,<br />

Alistálon működött, mint apósának, Friedmann<br />

Salamonnak f utóda, amikor ez utóbbit G-algócra<br />

hívták meg.Élóak tudományos levelezésben állott<br />

Szófer Mózessel ós Aszód Judával, mint ezek responsumaiból<br />

kitűnik. Egy kocsi gázolta halálra<br />

1858. Utódául fiát, S. Mózest választották meg,<br />

míg másik üa, S. Salom Ber Dunaszerdahelyen<br />

volt a század elején rabbisági ülnök.<br />

11.5. Samu, orvostanár, szül. Homonnan 1858<br />

nov. 18., megh. Budapesten 1926 szept. 17. A<br />

budapesti egyetemen avatták orvossá 1881. Néhány<br />

évig Korányi tanár első asszisztense volt.<br />

1889-ben a fizikális vizsgálati módszerek tanából<br />

magántanár, később a Poliklinika belgyógyászati<br />

osztályának főorvosa lett. Müvei: A fizikális<br />

vizsgálati módszerek tankönyve (1888, 4.<br />

kiad. 1905); Tumor mediartini esete (1898); A<br />

hepatüis interstilialistól eredő hasvízkór sebészi<br />

kezelése (1900).<br />

12-. S. Sámuel, orvostanár, szül. Halason 1839<br />

szept. 16., megh. 1900 körül. A prágai ós bécsi<br />

egyetemeken tanult és a bécsi köz kórház orvosa,<br />

1863. egyetemi magántanár, 1870. pedig rendes<br />

egyetemi tanára lett a klinikai propaedeutikának.<br />

Főbb művei: Beitrage zur Kenntnis der Funktionen<br />

des Nervensystems (1868); Die propadeutische<br />

Klinik als selbstandiges theoretischmedizinische<br />

Forschungs-Institut (1870); Diagnostik<br />

der Brustkrankheiten von propadeutischkliiúschen<br />

Standpíinkte (1877).<br />

13. S. Selomo Zalman, rabbi, Rohoncon működött.<br />

Tórakommentárjának címe: IÁvjász chén<br />

(Prága 1833).<br />

14. S. Vilmos, orvos, szül. Nagyenyeden 1891.<br />

Tanársegéd volt a kolozsvári egyetemen ; 1914. a<br />

szebeni hadtest orvoslaboratóriumának vezetője,<br />

1918. Erdély egészségügyi felügyelője volt. Feltalálója<br />

a külföldön is elismert Fuchsin-Bouillon<br />

Stern néven ismert bakteorológiai eljárásnak.<br />

Számos alapvető cikke jelent meg német és francia<br />

szaklapokban a szerológia köréből. Kolozsvárott<br />

megalapította a Therapia-laboratórium c.<br />

mfiintézetet. Sz, I.<br />

8terntuch(helyesebben: Stirntuch),régi ritus<br />

szerint élő <strong>zsidó</strong>nők fövege a haj teljes eltakarására.<br />

Lengyelország és <strong>Magyar</strong>ország északkeleti<br />

részein a gazdag és előkelő chásszideus asszonyok<br />

szombaton és ünnepnapokon nagy fényűzést<br />

fejtenek ki a S.-chal, amely gyakran vagyontéró<br />

drágakővel van díszítve.<br />

Nteuer Miksa Dávid, ügyvéd, szül. Homonnan<br />

1871. A Columbia-egyetemen végezte tanulmányait<br />

és 1893. kezdte meg ügyvédi működését<br />

Newyorkban. Nagy feltűnést keltő perekben képviselte<br />

a védelmet és rövid idő alatt nagy népszerüsógre<br />

tett szert. Számos jótékonysági ós ponti<br />

kai szervezet vezetője. Alelnöke az American<br />

Jtnvish Congressnek. B. B.<br />

Stier Josef, berlini rabbi, szül. Vágájhelven<br />

18* í ápr. 12., megh. Berlinben. Pozsonyban, majd<br />

» bécsi egyetemen tanult s a breslaui rabbiszemináriumban<br />

nyerte el diplomáját. 1872-ben<br />

özumhathelyen lett főrabbi, 1890 óta haláláig<br />

Htírhu egyik rabbija volt. Müvei: Franz Deák<br />

i-«'•'>); Festschrift zur Emweihung der Syna-<br />

gogein Steinamanger (1880); Priesterund Propheten(\SM);<br />

Zunz{\ 893); Theismus undNaturforschung<br />

in ihrem Verháltnis zur Teleologie<br />

(1896); Die Éhre in der Bibel (1897).<br />

Stier-Somló Fritz*, egyetemi tanár, államjogász,<br />

szül. 1873 máj. 21. Berlinben tanult.<br />

1904-ben Bonnban kapott egyetemi katedrát,<br />

majd a kölni egyetemen lett az állam- és nemzetközi<br />

jognak és politikának rendes tanára. Főbb<br />

művei: Die deutsche Sozialgesetzgebung (1906);<br />

Das Recht der Arbeiterversicherung (1912);<br />

Preussisclies Staatsrechi (1910); Kommunáié<br />

Wissenschaften und Kommunáié Praxis(1911);<br />

Studien zum sozialen Recht (1912); Die Vereinigten<br />

Staaten von Deutschland (\919); Vom<br />

parlamentarischen Wahlrecht in den Kulturstaaten<br />

der Welt (1918); Die Wandlungen des<br />

preussischen Stadte-, Landgemeinde-, Kreisund<br />

Pravinzialrechts (1922); Politik (1921).<br />

Stiller Bertalan, orvostanár, szül. Miskolcon<br />

1837 jan. 23., megh. Budapesten 1922 jan. 3. A<br />

budapesti és bécsi egyetemeken tanult. 1874 óta<br />

főorvosa volt a Zsidó Kórháznak, melynek később<br />

igazgatója lett. 1886-ban magántanár, 1906. udvari<br />

tanácsos lett. Értekezései a hazai és külföldi<br />

szakfolyóiratokban jelentek meg. Nagyobb szakmüvei<br />

: Az ideges gyomorbántalmak (1884, magyar<br />

és német nyelven); A lép betegségei (1895);<br />

Az ideges gyomorbetegségek; a hashártya betegségei<br />

(1897); Az asthéniás alkati betegségekről<br />

(1907, magyar ós német nyelven); Glossen zur<br />

Radiologie des Magens (1910).<br />

2. S. Mór, jogtudós, szül. Miskolcon 1842.,<br />

megh. Budapesten 1917. A budapesti egyetem jogi<br />

karán végezte tanulmányait, majd ügyvédi oklevelet<br />

szerzett és rövid idő alatt a főváros legelőkelőbb<br />

ügyvédei közé emelkedett. 1880-ban<br />

kiadta törvényszéki szónoklatait Védbeszédek<br />

bűn- és sajtóügyekben címmel. Sok tanulmánya<br />

jelent meg főképpen a büntetőjog köréből a Jogtudományi<br />

Közlöny és Themis nevű folyóiratokban.<br />

1885-ben megalapította ós negyedszázadnál<br />

tovább szerkesztette a Jog című heti szakfolyóiratot.<br />

1906-ban jelent meg Angol parlamenti<br />

küzdelmek c. politikai és közjogi tanulmánykötete.<br />

Több évtizeden át a törvényhatósági bizottság<br />

tagja volt és élénk részt vett a főváros közügyeiben<br />

is.<br />

Störk, Í.Félix*,német egyetemi tanár, jogtudós,<br />

szül. Budán 1851 okt. 20., megh. Greifswaldban<br />

1908 jan. 18-, ahol egyetemi tanára volt az<br />

állam jognak és német közjognak. Nagyobb művei<br />

: Option und Plebiscit bei Eroberungen und<br />

Gebietscessionen (1879); Dos verfassungsmassige<br />

Verháltnis der Ahgeordneten zur Wáhlerschaft<br />

(1881); Handbuch der deutschen Verfassungen<br />

(1884); Zur Methodik des öffentlichen<br />

Rechts (1885); Zustimmungserganzung und Genehmigung<br />

(1898); Das bürger'liche Gesetzbuch<br />

mit der Gesetzgebungsapparate des deutschen<br />

Reiches (1899); Der staatsbürgerliche Unterricht<br />

(1893). Labanddal együtt szerkesztette az<br />

Archiv für öffentliches Recht c. folyóiratot s<br />

folytatta a Martens-féle nemzetközi jogforrásgyűjteménynek,<br />

a Nouveau Recueil des Traitósuek<br />

a kiadását és szerkesztését. s. R.


Stomfa — 810 — Strausz<br />

2. S. Kari, orvostanár, szül. Óbudán 1832 2. S. Dávid Júda, rabbi, szül. Vágújhelyen,<br />

szept. 17., megh. Bécsben 1899 szept. 13. A prágai ahol atyja S. Eleazár rabbi volt. S. 1851—1861<br />

és bécsi egyetemeken tanult, majd Sürk tanár közt Szarvason, majd Kulán működött s itt is halt<br />

asszisztense lett s ő használta először a laryn- meg 1888 jan. 26. Teológiai tanulmányokat írt a<br />

goscopot torokbetegeknél. Ezenkívül még más Ben Chananjába.<br />

műszereket is talált fel, amelyek később elter­ 3. 8. Eleázár, rabbi, szül. Rozsnyón 1790.,<br />

jedtek. 1864-ben magántanár, majd rk. tanár, megh. Vágújhelyen 1848 dec. 18. Triesohben és<br />

1891. a laryngológianyilv.rendes egyetemi tanára Prágában tanult a jesiván, majd rabbiállást töl­<br />

és a klinika vezetője lett Számos műve közül fontött be előbb Nagy magyarban, majd 1830—34-ig<br />

tosabbak: Laryngoscopische Mitteilungen (1863); Győrben, 1834-től pedig élete végóig Vágújhe­<br />

Laryngoscopische Operationen (2. kiad. 1872); lyen volt főrabbi. Egyike ?olt az elsőknek, akik<br />

Beitráge zur Heilung des Pareuchym u. Gysten- tiszta, irodalmi német nyelven tartották prédikákropfes<br />

(1874); Mitteilungen iiber Asthma cióikat az orthodox templomokban. A Ben Cha-<br />

Bronchiale u. d. mechanische Lungenbehandnanja 1859. évf.-ban Lőw Lipót örökítette meg<br />

lung (1875); Klinik d. Krankheiten d. Kehl- emlékét.<br />

kopfes, der Nase u. des Bachens (1876—80); 4. S. Miksa, mérnök, szül. Pápán 186-4 dec.<br />

Sprechen u. Singen (1881); Die Erkrankungen 23. A műegyetemet Budapesten végezte, majd<br />

der Nase, des Rachens u. des Kehlkopfes hosszabb külföldi tanulmányutat tett. Több vas­<br />

(1895-97).<br />

utat épített, így több hegyi vasutat Galíciában,<br />

Stomfa (Stupava Cs.-Szl.). A Pálffyak vé­ a Máramarossziget- Kőrösmezei vasutat stb. Épídelme<br />

alatt már a XV1I. sz. utolsó negyedében tett még több Tisza- ós Duna-hidat. Hosszabb ideje<br />

szervezett <strong>zsidó</strong> község volt, neves rabbival. Az főtitkára a Magánmérnökök Orsz. Szöv.-ének és<br />

1670. évi bécsi kiűzetés után néhány módos <strong>zsidó</strong> felelős szerkesztője a Közmunkának. Különböző<br />

család.S.-án telepedett le. 1686-ban lakott ott a szaklapokban ós napilapokban állandóan jelen­<br />

gazdag és nagytekintélyű Hirsch Lazels, a bécsi nek meg cikkei, főleg mérnök-gazdasági kérdé­<br />

pénzverde ezüstezálhtója, ki Oppenheimer Sásekről, v. A.<br />

muellel együtt néhány, Buda visszavívasánál Strauss Lajos, hegedűművész, szül. Pozsony­<br />

fogságba esett <strong>zsidó</strong>t nagy váltságdíjjal kiszababan 1835., megh. Cambridgeben (Anglia) 1899<br />

dított. Egy másik ott lakó <strong>zsidó</strong>: Stambe (Stam- okt. 15. Első zenei tanulmányait a bécsi Konzerpfen)<br />

Mózes 1712. a komáromi katonai őrségnek vatóriumban végezte. 1850-ben tartotta első nyil­<br />

szállítója volt. Jelenlegi szépstílusú zsinagógája vános hangversenyét — a nagy hegedűművész.<br />

1803. épült. 1809-ben, midőn I. Napóleon hadse­ Ettől az időtől kezdve sikerekben gazdag élete<br />

rege e vidéket megszállotta, a <strong>zsidó</strong> hitközség van. 1864-ben a londoni Filharmóniai társaság<br />

sokat szenvedett. Rabbik: Katzenellenbogen Meier szólistája lett. Az angol király királyi zeneigaz­<br />

1680 körül; Eskelesz Juda 1700; Srage üri gató címet adományozta neki.<br />

1720-1730; Jechiel, Michel b. Salamon 1730— Strausz Adolf, néprajzi író, egyetemi tanár,<br />

1745 ; Kális Izsák 1750—1783 ; Árholcz Nátán szül. Cecén(F<br />

1783—1791; Ullmann Salamon 1793—1797;<br />

Bollák Lóvi 1798-1806 ; Tauber I. L. ?—1829;<br />

Kuttenplan József 1829 — 1833; Binét M. Márkusz<br />

1835-1849; Winter Lázár 1852—1893;<br />

Herzog M. Sámuel 1897—. (V. ö. Kohn S., Héber<br />

források; Herzog, Koroth habottim.) M. B.<br />

Strakosch Alexander, színművész-pedagógus,<br />

szül. Eperjesen 1845 dec. 3., más adat szerint<br />

Sebesen (Sáros vm.), megh. Berlin-Schönbergben<br />

1909 szept. 16. Miután Sonnenthal felfedezte<br />

képességeit, játszott Troppau, Hannover ós<br />

Budapest színpadjain, majd Parisba ment, ahol a<br />

Gomédie Francaisenál a betanításnál segédkezett.<br />

Onnan hozta őt vissza Laube és alkalmazta játékmesternek.<br />

1879-től kezdve, mint recitátor világhírű<br />

volt s Európa minden nagy városában<br />

fellépett igen nagy sikerrel s főkép Shakespearet<br />

ós a német klasszikusokat interpretálta mesterien.<br />

Egy időben Erzsébet királyné szavaló művésze<br />

volt. Később a bécsi Konzervatóriumban tanárságot<br />

is vállalt.<br />

Strasser, 1. Albert, közgazdász, szül. 1833.<br />

Lissán (Cs.-Szl.), megh. Temesváron 1894. Jogi<br />

tanulmányai végeztével a temesvári Lloyd Társulat,<br />

majd 1876. az Ipar- ós Kereskedelmi Kamara<br />

titkára lett. Szerkesztette a Temesvarer Zeitungot,<br />

Temesvarer Lloydot, Südungarischer Lloydot, továbbá<br />

a Laterne c. ólclapot ós a temesvári szabadkőművesek<br />

közlönyét, az Uniont. n. s.<br />

, ejér vm.) 1853 máj. 15. Középiskolái<br />

után a Ludovika Akadémiát végezte ós egyideig<br />

a vezérkarban teljesített szolgálatot, majd a budapesti<br />

egyetemen tanult s főleg balkáni országok<br />

néprajzának tanulmányozásával foglalkozott. A<br />

bolgár-magyar barátság megalapozásában jelentős<br />

része van. Kormányküldetésben többízben beutazta<br />

a Balkánt ós Kis-Ázsiát a világháború alatt<br />

is. Az orosz-japán háború alatt a török kormány<br />

mellett volt Motzu-Hitu japán császár hivatalos<br />

megbízottja. Mint a bolgár néprazi és gazdasági<br />

viszonyok kitűnő ismerője munkatársa volt Stambulov<br />

bolgár miniszterelnöknek és Ferdinánd bolgár<br />

király barátságával tüntette ki. Tudományos<br />

munkásságának elismeréséül számos magyar és<br />

külföldi kitüntetést kapott. S. sokáig volt rendes<br />

tanára a Keleti Akadémián keleti országok<br />

politikai, néprajzi és gazdasági történetének, majd<br />

az egyetemen is ugyanezt adta elő. 1923-ban nyugalomba<br />

vonult. Nagyszámú tudományos tanulmánya<br />

magyar ós külföldi folyóiratokban jelent<br />

meg s mint publicista is évtizedekig dolgozott a<br />

Hon, Egyetértés, Nemzet, Budapesti Hírlap, Pesti<br />

Napló, Pester Lloyd, Neue Freie Presse, Frankfurter<br />

Zeitung, Times, Temps, Trnska Constitucia ós<br />

más nagy lapokba. Szerkesztette a Revue d'Orient,<br />

a Gazette de Hongrie és Die Donaulander c. tudományos<br />

folyóiratokat. A <strong>Magyar</strong> Néprajzi Társaság<br />

egyik megalapítója és tiszteletbeli tagja. Tudományos,<br />

néprajzi tárgyú darabjait (Orosz-


Strelml 811 Sulchán Áruch<br />

japán háború, stb.) többb százszor előadta az<br />

Uránia-színház. A közel Kelet országainak etnoo-ráfiája<br />

szempontjából gyakran alapvető fontossága<br />

szakmunkái: Bosnyák föld és népe (1881);<br />

Bosnien, Land und Leute (1884); Bosznia és<br />

Hercegovina (1885); A Balkáni félsziget (1888);<br />

Voyage au Montenegró (1889); Bolgár népköltési<br />

gyűjtemény (1892); Bulgarische Volksdichtungen<br />

(1895); Bolgár nyelvtan (1894); Bolgár<br />

néphit (1897); Die Bulgaren (1898); Bosznia<br />

ipara (1898); Paris (1898); Románia (1899);<br />

Bulgária ipara (1901); Szerbia (1903); Törökország<br />

(1905); Az M/i Balkán-félsziget (1913);<br />

Vas Osmanische Reich (1917) Grossbulgarien<br />

(1917). S. a <strong>zsidó</strong> tudományos irodalmat is gazdagította,<br />

megírta A római ghettó történetét (1929).<br />

Egyik legelső kezdeményezője a magyarországi<br />

cionista-mozgalomnak s díszelnöke a <strong>Magyar</strong><br />

Cionista Szövetségnek. Számos alkalommal képviselte<br />

huzamosabb ideig a magyarországi cionista<br />

szervezetet Londonban és a cionista világkongresszusokon.<br />

A karlsbadi cionista világkongresszus<br />

megbízásából 1921. tanulmányúton járt<br />

Palesztinában s útjáról magyar, német, francia<br />

és héber lapokban számolt be. <strong>Magyar</strong> és külföldi<br />

cionista lapoknak állandó munkatársa s a budai<br />

hitközségnek egyik vezetője. Kulturális téren igen<br />

jelentékeny és lelkes működést fejt ki. A budai<br />

I. ker. templomkörzetnek díszelnöke.<br />

Streiml, prémkörítéses kalpag. Az orosz és<br />

lengyel <strong>zsidó</strong>k szombati viselete, de csak a tudósok<br />

és előkelőek élnek vele rendszerint. A chásszideusok<br />

között mindenki. A prémkörítés úgy van<br />

szabva, hogy tizenhárom szőrmecsomó tüskéllik<br />

ki belőle. Ezzel a tizenhárom törzset szimbolizálják.<br />

(József törzsét ugyanis kettőnek veszik,<br />

Efraim és Menasse törzsének.) Azokkal szemben,<br />

akik a lengyel slachticoktól átvett viseletnek<br />

mondják, némelyek a S. viselését a lateráni<br />

zsinatig viszik vissza. A zsinat mindenképpen<br />

meg akarta bélyegezni a <strong>zsidó</strong>kat ós arra kötelezte<br />

ókét, hogy <strong>zsidó</strong> jelnek állatfarkat tűzzenek a<br />

ruházatukra. Mely ruhadarabra kell a megszégyenítő<br />

farkat feltűzni, azt nem írta elő a zsinat.<br />

A <strong>zsidó</strong>k tehát azt tették, hogy nem is egy, hanem<br />

tizenhárom prómdarabbal szegték körül a süvegeiket.<br />

Ebben az egyébként ellenőrizhetlen hagyományban<br />

a S. 13 ága isten 13 attribútumára és<br />

a 13 legfőbb hittótelre emlékeztet. F. M.<br />

Striclter Salamon, osztrák orvostanár, szül.<br />

Vágújhelyen 1834., megh. Bécsben 1898 ápr. 2.<br />

A bécsi egyetemen tanult előbb jogot, majd orvostudományt.<br />

Azután különböző klinikákon működött,<br />

mint asszisztens. 1862-ben azonban lemondott<br />

a gyakorlatról ós az embriológia magántanára<br />

-ett az egyetemen, ahol Brücke ós Oppolzer tanárok<br />

melleit működött. 1868-ban rk. tanára lett a<br />

Kísérleti patológiának ós az akkor létesült patológiai<br />

intézet igazgatójává is S.-t nevezték ki. 1872<br />

°w az általános és kísérleti kórtan nyilv. rendes<br />

eeyetemi tanára volt. 1875-ben kinevezték a Csá-<br />

8 -^ri Tudományos Akadémia rendes tagjának. S.<br />

merész újító volt a kórtan tudományában, ahol<br />

JOK régebbi teóriát kutatásaival halomra döntött.<br />

**U tudományos értekezést irt ós azonkívül a<br />

Következő nagyobb munkákat: üntersuchungen<br />

über die Papülen in der Mundhöhle der Froschlarven<br />

(1857); Studien. (1869); Handbuch der<br />

Lehre von den Geweben des Menschen und der<br />

Tiere(1871-73); Vorlesungenüberdieallgemeine<br />

und experiméntéllé Pathologie (1877—83); Studien<br />

über das Bewusstsein (1879); Studien über<br />

die Sprachvorstellungen (1882); Über die Bewegungsvorstellungen<br />

(1882); Studien über die<br />

Association der Vorsfellungen (1883); Physiologie<br />

des Rechts (ISSi); Allgemeine Pathologie<br />

der Infectionskrankheüen (1886); Die Behandluvg<br />

der Nervcnkrankheiten (1891). Egyetemi<br />

tanári működésének 25 éves fordulója alkalmából<br />

tisztelői és tanítványai kiadták addig irott<br />

tanulmányainak jegyzéket 25 Jahre experimenteller<br />

Pathologie c. alatt. s. R.<br />

Sturm Albert, publicista és tanár, szül. Liptószentmiklóson<br />

1851., megh. Budapesten 1909 febr.<br />

14. Papi családból származott. Eredetileg jogi<br />

pályára készült, de 1875. tanári vizsgát tett és öt<br />

esztendeig tanított is. Később a Pester Journal<br />

munkatársa lett. Innen a bécsi Tagespressehez,<br />

majd a Neue Preie Presséhez került. Mikor visszajött<br />

Pestre, Schnitzerrel együtt megalapította a<br />

Neues Pester Journalt. 1886-ban a Pester Lloyd<br />

szerkesztőségébe lépett és innen csak tíz év múlva<br />

ment el, mikor a Budapesti Tudósító c. félhivatalos<br />

kőnyomatos tulajdonosa lett. Lefordította<br />

németre Arany Buda halálá-t, amiért a Kisfaludy-társaság<br />

tagjai sorába választotta. Önálló<br />

munkái: Kulturbilder aus Budapest (1875),<br />

Freimaurerische Gedichte. A vértanú c. ötfelvonásos<br />

tragédiájával, melyet Újvári Béla társaságában<br />

írt, dicséretet aratott a Karácsonya-pályázaton.<br />

Sudo dedáj nó, (h.) bírói mérlegelés,becslés,<br />

diszkréció.<br />

Sugár Ignác, kamarai titkár, szül. 1862.,megh.<br />

Miskolcon 1918. Tanulmányait a budapesti egyetemen<br />

végezte s ugyanitt lett jogi doktor. Előbb<br />

kereskedelmi iskolai tanár volt, majd a Miskolci<br />

Kereskedelmi és Iparkamara titkára lett. Közgazdasági<br />

ós jogi szaklapokban számos tanulmánya<br />

jelent meg. Munkái közül jelentősebbek: Közgazdaságtan<br />

Budapest 1896); A kisiparos sorsa<br />

(Budapest (1901); Az önálló vámterület életbeléptetése<br />

(Budapest 1901). , v. A.<br />

Sulamit, az Énekek Éneké-nek főalakja,<br />

jóllehet az ének csak egyszer említi (7.1). S. egy<br />

pásztor menyasszonya volt, de rendkívüli szépsége<br />

a tradíció szerint heves szenvedélyre lobbantotta<br />

Salamon királyt, aki őt meg akarta szerezni<br />

háreme számára, de sikertelenül. A név<br />

ethymológiailag Sunám leányát jelenti s ezért<br />

másik bibliai formája Sunámit s ezen az alapon<br />

némely kritikus szerint azonos ^Királyok Könyvében<br />

említett sunámiti Abisággal, aki Dávid király<br />

halála után nagy szerepet játszott a jeruzsálemi<br />

királyi udvarban. F. M.<br />

Sulchán Árucli- Josef ben Efraim Karó<br />

(1488—-1575) törvénytára, amely véglegesen szabályozta<br />

a <strong>zsidó</strong> hitéletet. A S. kompendiuma<br />

Karó főművének, a Bész Joszef c. munkának,<br />

amelyen 35 évig dolgozott. Ez a grandiózus mnnka<br />

az újabb eszmeáramlatok produktuma, mert a<br />

módszeresség már olyan mértékben érvényesül


Sulchán Áruch — 812 — Surő<br />

benne, mint amilyent az előtte élt kodifikátorok<br />

még nem alkalmazhattak. A halachikua anyag<br />

elrendezésében a szelektálás és a modern kritika<br />

módszereit Karó alkalmazta legelőször. Nagy<br />

elődeitől csak ebben különbözött, egyebekben<br />

hozzájuk alkalmazkodott és inkább csak arra törekedett,<br />

hogy amit azok kezdtek, teljesebbre<br />

építse ki, mint arra, hogy túlszárnyalja őket és<br />

újat alkosson. Eész Jőszef c. nagy műve is nem<br />

egyéb, mint Jákob ben Asór (1340) Árba Turim<br />

(Négy sor) kommentárja. Csakhogy úgy irta meg<br />

ezt a kommentárt, hogy hatalmas törvénytár lett<br />

belőle. Összegyűjtötte a második jeruzsálemi Templom<br />

lerombolása óta keletkezett halachikus döntvényeket,<br />

ismerteti és meg is bírálja a rájuk vonatkozó<br />

összes kommentárokat és sommázásul<br />

megállapítja a végleges haláchát, tehát azt a törvényt,<br />

amelyet érvényesnek kell elismerni. Munkájának<br />

értékeléséhez tudni kell, hogy maga Jákob<br />

ben Asér is úttörő munkát végzett a Árba<br />

Turim megírásával és ezt az utána következő korok<br />

is elismerték, mikor kódexét a Halacha alapművéül<br />

fogadták el. Karó is erre építette fel az<br />

ő Bész Jo'zse/'-jét és ezért az ő munkájának méltánylásához<br />

is csak úgy juthatunk el, ha legalább<br />

nagy vonalaiban ismerjük az alapépítményt. Jákob<br />

ben Asér kódexe négy részre őszük. Az elsőnek<br />

Orach Ghájim (Az elet útja) a címe és a köznapokra,<br />

a szombatra éz az ünnepnapokra vonatkozó<br />

törvényeket tartalmazza. A második könyv<br />

címe Joré Dea (A megismerés tana) és a vallásgyakorlat<br />

kódexe. A sorozat harmadik része az<br />

Eben Haézer (A Segítség köve) a házasságijogot,<br />

a negyedik rész pedig, a Chosen Mispot<br />

(A jog paizsa) a polgári jogszolgáltatást adja. Jákob<br />

ben Asér kétségtelenül logikusan törekedett az<br />

érvényes törvények világos elrendezésére, de<br />

csak az addigi zűrzavart oszlatta el. Könnyebbé<br />

tette az áttekintést, de olyan kódexet, amelyre a<br />

gyakorlati életben megnyugvással támaszkodhatott<br />

volna a <strong>zsidó</strong>ság, mégsem adott, mert túlságosan<br />

részletező és a különböző vélemények felsorolásában<br />

oly terjedelmes, hogy nem adhata<br />

meg azt a gyors tájékozást, ami a törvénytárak<br />

legfőbb érdeme. Ehhez hozzájárul még az a hátránya<br />

is, hogy a forrásmunkákat nem jelöli meg.<br />

Ezért határozta el magát csaknem másfél század<br />

után Karó, hogy kommentárt ír az Árba Turimhoz<br />

és rendet teremt a rabbinikus törvényhozás<br />

útvesztőiben. így jött létre az első szisztematikus<br />

törvénygyűjtemény. Karó érezhette, hogy a jövő<br />

<strong>zsidó</strong>ságának fundamentumát építette ki ebben<br />

a munkájában, de ahhoz, hogy köztulajdonná lehessen,még<br />

ezt is túlságosan bonyolultnak találta.<br />

Ezért írta meg kilenc évvel később a Sulchan<br />

Áruchot-ot (Terített asztal), a Bész Josef kompendiumaképen,<br />

még pedig olyan Bzigorú szabatossággal,<br />

hogy azt, a saját állítása szerint,<br />

akárki is harminc nap alatt könnyen áttanulmányozhatja.<br />

Olyan kódexet akart a <strong>zsidó</strong>ság kezére<br />

adni, amely minden kételyt megszüntet és<br />

megkönnyíti az eligazodást a rabbinikus törvények<br />

labirintusában. Ez a törekvése a legnagyobb<br />

mértékben sikerült, még pedig azért, mert módszeresen<br />

dolgozta fel az anyagot és ahhoz az alapelvéhez,<br />

amely a döntvények végleges lerögzítésó-<br />

nól irányította, vaskövetkezetességgel ragaszkodott.<br />

Minden törvényt a legelismertebb döntvényezők<br />

véleménye alapján szövegezett meg. Érvényesnekpedig<br />

olyan döntvénytismert el, amely három<br />

auktoritás azonos felfogását fejezi ki. Mértékadó<br />

dönt vónyezőknek általában Alfa^-i-t, Maimonides-t<br />

és Aser ben Jechiel-t fogadja el. Ha e három<br />

kodittkátor törvénymagyarázata egyezik, akkor<br />

minden más rabbinikus tekintély 7 véleményét<br />

figyelmen kívül hagyja és érvényes törvénynek az<br />

ő egyező döntésüket iktatta a törvénytárába. Abban<br />

az esetben pedig, mikor Alfasi, Maimuni és<br />

Aser b. Jechiel nem mutatnak valamely törvény<br />

értelmezésében egyöntetű felfogást, akkor Karó<br />

a többségi vélemény után igazodott, illetve azt a<br />

véleményt kodifikálta, amelyet e három közül<br />

kettő egyezően vallott. A S. hatása és népszerűsége<br />

olyan nagy, hogy alig is van még egy munka<br />

a rabbinikus irodalomban, amely hozzá mérhető.<br />

A <strong>zsidó</strong>ság felismerte nagy értékét, amely főleg<br />

abban áll, hogy véget vetett a különböző iskolák<br />

és irányok torzsalkodásainak és az egész talmudikus<br />

törvényrendszert egy munkába tömörítette.<br />

A tudományos világ úgy fogta fel ezt a kódexet,<br />

mint a talmudikus törvénytudomány zárókövét.<br />

Maga a <strong>zsidó</strong>ság pedig a legmegbízhatóbb útmutatót<br />

látta meg benne, a hitélet legfőbb őrét és<br />

szabályozóját és abban a tudatban, hogy leghívebben<br />

jut benne kifejezésre az ősi vallásos<br />

felfogás, önként vetette magát a szuverenitása<br />

alá. Ma már csaknem az egész világ <strong>zsidó</strong>sága a<br />

S.-ot ismeri el a hitélet alapjául és csupán a reform<strong>zsidó</strong>ság<br />

szélső irányzata tett az utolsó<br />

évtizedekben kísérletét arra, hogy a tőle való<br />

f üggetlenítésre bírja rá a haladó <strong>zsidó</strong>ságot. De<br />

ez az elszakadás csak nagyon kis területre korlátozódott<br />

és ma, különösen <strong>Magyar</strong>országon,<br />

még a leghaladóbb hitközségek is hitéletüknek<br />

a S. szellemében való restaurálására törekednek,<br />

u.p.<br />

Sümegi Vilmos*, hírlapíró és politikus, szül.<br />

Sümegen 1864 ápr. 4. Több lap munkatársa volt.<br />

Ö alapította Holló Lajossal együtt a <strong>Magyar</strong>ország<br />

c. politikai estilapot, mely a függetlenségiliberális<br />

politika legfőbb szócsöve lett. Később<br />

szerkesztette is, majd a lap kiadóvállalatának<br />

igazgatója lett. 1904—18-ig állandóan országgyűlési<br />

képviselő volt függetlenségi programmal.<br />

Surámyi József*, hírlapíró, szül. Budapesten<br />

1861., megh. u. o. 1918 júl. 17. Tanulmányait u.<br />

o. és külföldön végezte, de már előbb hírlapíró<br />

lett és több lapba írt tárcákat és novellákat.<br />

Kereskedelmi téren is tevónykedett s nagyobb<br />

szabású kiviteli- és behozatali céget alapított.<br />

1901-benmegvetteaPesti Naplót, melynek 1917-ig<br />

főszerkesztője volt. Erdemeiért udv. tanácsosi<br />

címmel tüntették ki. A harctéren elesett egyetlen<br />

fia emlékére nagyobb alapítványt tett hadikórház<br />

létesítésére s végre adeletóben is nagyobb összeget<br />

hagyományozott jótékony célokra. Németnyelvű<br />

verses kötete Hans Harding álnéven jelent<br />

meg 1890.<br />

$uró, 8zószerint sort jelent. A temetési szertartás<br />

befejezése után ugyanis a temetésen megjelent<br />

férfiak két szemben álló sorban sorakoznak<br />

ós közöttük vonulnak el az eltemetett leg-


Suruk — 818 — SzabadelvOségr<br />

közelebbi fóríirokonai (nevezetesen: fiai, fivérei,<br />

apja, férje) kor szerint, miközben a két sor tagjai<br />

héberül a következő vigaszszavakat mondják:<br />

Isten vigasztaljon meg titeket (téged) Ción és<br />

Jeruzsálem gyászolói közepette. E sorbanállás<br />

szertartása elmarad ama napokon, mikor gyászhetet<br />

tartani nem kell, illetőleg a gyászhét<br />

nem követi közvetlenül a temetést, tehát :<br />

ünnepek előnapjain, félilnnepeken, ünnepek másodnapjain.<br />

F. D.<br />

Surnk, a héber magánhangzó-rendszerben<br />

a rövid u. ü-nek is kiejtik, sőt a lengyel zsargonban<br />

i-nek is.<br />

Snssmann Wolf, rabbi, szül. Pozsonyban<br />

1825., megh. u. o. 1898. Gyermekkorában aChaszam<br />

Szófer pozsonyi jesivájába került. A mester<br />

halála után 4 évig fiánál, a Keszav Szófernél<br />

tanult. Innen Sük Mósehoz ment, akinél 5<br />

évig tanult és végül utolsó mestere Perlesz Móse<br />

bonyhádi rabbi volt. Előbb a vázsonyi, később a<br />

szentgróti hitközség rabbija volt, míg 1868—69.<br />

mesterei utasítására elvállalta a budapesti Sász<br />

Chevra rabbiságát. Ekkor még nem volt Pesten<br />

orthodox hitközség és a Sász Chevra volt a konzervatívok<br />

egyesülete. S. sokat tett a hitélet kimélyítése<br />

érdekében. Az ő és a Deutsch Áron Dá-<br />

Szabadelvűség. Vallásban, politikában, de<br />

még a tudományban és gazdasági életben is az<br />

az irány, amely arra törekszik, hogy nagyobb<br />

szabadságot, több jogot és könnyebb fejlődóst biztosítson<br />

a társadalomnak és ehhez képest elvi<br />

ellensége minden korlátozásnak, főleg azoknak,<br />

amelyek a tekintélyek vak tiszteletében, a hagyományban,<br />

az öröklött formalizmusban és a történelmi<br />

jogban gyökereznek. Ennek az iránynak az<br />

a felfogása, hogy az ember boldogsága fontosabb,<br />

mint az öröklött formák szentüítartása. Az élet<br />

folytonos változásai észszerű alkalmazkodást követelnek.<br />

Nem szabad hát a fejlődés törvényei<br />

alól kivonni a szokásokat és berendezkedéseket<br />

sem és ha vannak is közöttük olyanok, amelyek<br />

lényegük szerint szentek és sérthetetlenek, csak<br />

a tartalmukat védheti meg a multak iránt való<br />

tisztelet, de az élet kényszerűségeihez alkalmazkodó<br />

formai változást nem utasíthatja el. A lényeget<br />

nem érintő és csupán a formák célszerű megváltoztatására<br />

törekvő Sz. a <strong>zsidó</strong> irodalom minden<br />

periódusában észlelhető, ha némely korban<br />

bujkálnia is kellett és az irodalom mélységeiben<br />

húzódott is meg. Ilyen búvóhelye a Sz.-nek a talmudi<br />

Aggada is. Ez volt az ókori ós középkori<br />

<strong>zsidó</strong> közvéleménynek szabad sajtója a hivatalos<br />

írásmagyarázattal szemben, amely annyi rendszabályt<br />

teremtett, hogy szinte agyonszabályozta<br />

a <strong>zsidó</strong> életet és ezzel magát a vallásosságot is.<br />

A <strong>zsidó</strong> gondolkodás már e korokban is szabadabb<br />

mozgást követelt ós nem is tűrte el BZÓ nélkül a<br />

hagyományok makacs forma-kultuszát. A szigorú<br />

rabbinizmussal szemben az Aggada képviseli a<br />

Sz<br />

vid balassagyarmati rabbi tevékenysége folytán.<br />

Budán rituális fürdőt építettek. Kéziratait fia,<br />

S. Fisel budapesti rabbiülnök adta ki Chalifasz<br />

Szimlasz Binjomin címen. S. 1891. visszatért<br />

Pozsonyba.<br />

Sváb Károly*, főrend, szül. Csongrádon 1829.,<br />

megh. 1890. Részt vett a szabadságharcban, mint<br />

hadnagy, azután nagy kiterjedésű birtokain Csanád-<br />

és Torontálmegyékben gazdálkodott. 1875—<br />

1885-ig Törökké nizsa országgyűlési képviselője<br />

volt, attól kezdve főrend. Elnöke volt az Országos<br />

<strong>Magyar</strong> Zsidó Alapítványi Egyletnek.<br />

Svó (sva), a héber magánhangzó rendszerben<br />

más nyelvbeli magánhangzóval vissza nem adható<br />

hang neve. Kétféle hangon szolgál ugyanaz<br />

a jel. Az egyik: svó nő (mozgó, helyesebben folyó)<br />

hézag, mely magánhangzó teljes rövidüléséből<br />

vagy eltűnéséből a volt hangzó helyén megmarad<br />

és e-nek ejtjük: (torokhangoknál a, Ö, é-nek<br />

és ilyenkor chatof-nak nevezik) pl. dóvor (dábár),<br />

dévorim(debárim); cházák,cházákim, chóli,(chőli).<br />

Amásiksw nach (nyugvó, helyesebben néma svó),<br />

melyet egyáltalán nem ejtünk ki és kitétele a mai<br />

kiejtésben fölöslegessé vált, inkább más hangtani<br />

funkciója tette szükségessé megjelölését. F. M.<br />

Synliedrion, 1. Szanhedrin.<br />

Sz.-et és az egész <strong>zsidó</strong> gondolkodásra jellemző,<br />

hogy a Talmud kodifikátorai egyáltalán nem fojtották<br />

el a szabadabb gondolkodást, sőt tűrték,<br />

még támogatták is és minden szabadelvű nyilatkozatot<br />

lelkiismeretesen feljegyeztek. Abban az<br />

időben az egész társadalmi élet jóformán az auktoritás<br />

elvén épült fel, a vallásos életben pedig<br />

a hagyományok tisztelete érvényesült. Aki ezekkel<br />

az elvekkel szembeszállt, tulajdonképen az<br />

uralkodó hatalommal szállt szembe és ez már akkor<br />

is hálátlan szerep volt. Az aggadisták mégis<br />

vállalták a kockázatot és épen Istennel példázgattak<br />

arról, hogy a népakarat fontosabb tényező,<br />

mint a tekintélyek tirannizmusa és a szabadakarat<br />

olyan attribútuma az életnek, amelytől még<br />

az Isten sem akarta megfosztani az emberiséget.<br />

Klasszikus plaszticitással hirdeti ezt a Sz.-et a<br />

következő Aggada: «Mikor Mózes Isten sugalmazására<br />

irta a Tórát, az annál a mondatnál: ,Hadd<br />

teremtsünk embert a magunk képmására', feldöbbent.<br />

,Uram, — szólt Istenhez — az eretnekek<br />

úgy magyarázzák majd ezt a fogalmazást, mint<br />

ha nem egymagad, hanem más istenekkel együtt<br />

teremtetted volna az embert ós ürügyet találnak<br />

ebben a bálványimádásra.' Mire az Úr így felelt:<br />

,Csak írd, amit mondok ; aki téves tant akar követni,<br />

hadd tegye meg; én azonban erkölcsi példát<br />

akarokadni arról, hogy a nagyok ne járjanak mindiga<br />

maguk esze után, hanem hallgassák meg a kisebbek<br />

véleményét is, mint ahogy én magam is az<br />

ember megteremtésének kérdését az angyalokkal<br />

vitattam meg, (Beresit Babba 1. 26). Volt az<br />

írásmagyarázóknak egy iskolája, amely szünetle-

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!