Egyszervolt Allatok

Azokról az állatfajokról olvashatunk e könyvben, amelyek annyira
megfogyatkoztak, hogy a kihalás veszélye fenyegeti őket, vagy pedig
már ki is pusztultak. Félő, hogy az elkövetkező évtizedekben
nagyon sok állatfaj nevét törlik majd az „élők" névsorából. Mindent
meg kell tennünk, hogy ez ne következzen be. De vajon sikerű
l-e megmenteni az indiai orrszarvút vagy a galápagosi óriásteknőst?
A feladat nem egyszerű. Az emberiség most tanulja az élővilág
megmentésének tudományát. Mert nem elég, ha „békén hagyjuk"
az élővilágot, ha „nem bántjuk" a rohamosan pusztuló fajokat.
Hiszen gyakori eset, hogy a védelem alatt álló, növényevő állatok
túlzottan elszaporodva felborítják a természet egyensúlyát,
el fogyasztják, tönkreteszik élőhelyük növényzetét, s végül elpusztulnak.
Az embernek tehát be kell avatkoznia az állatvilág életébe.
Gyakran ritkítania kell állományukat, vagy védelmezni a járványos
betegségektől, ellenségeiktől, máskor meg éppen a ragadozók oltalmazásával
lehet biztosítani egy-egy faj életképességét.
Furcsa dolog ez: hiszen a természet évmilliókon át megvolt az
ember beavatkozása nélkül; a helyzet azonban visszafordíthatatlanul
megváltozott. A földgolyót elfoglalta az ember. Egy sereg állatfaj
jól megvan velünk, megtanultak mellettünk élni. Akadnak
olyan fajok is - mint pl. a kártevő rovarok -, amelyeket ki sem tudunk
irtani. Ne higgyük hát, hogy minden állatfaj pusztulóban, eltűnőben
van. De mintha éppen a legérdekesebb, legszebb állatfajokat
fenyegetné a legnagyobb veszély, Földünk „élő műkincsei"
egyre fogyatkoznak. Néhány évtized alatt sok száz állatfaj tűnt le
az élet színpadáról, emléküket már csak kitömött példányok és képek
őrzik, Többségük az emberi felelőtlenség áldozata. Bolygónk
„állatsereglete" azonban még végtelenül gazdag, s a pusztuló fajokért
mindent megtesznek a lelkes természetvédők.
3