Müller Gábor - A lelkemben, avagy képzelet vagy valóság

Müller Gábor
A lelkemben,
avagy képzelet vagy valóság
Müller Gábor A lelkemben, avagy képzelet vagy valóság
Accordia Kiadó

Müller Gábor
A lelkemben,
avagy képzelet vagy valóság
Ahhoz, hogy a lelkembe láss, meg kell nyitnod számos kaput.
Ez egy embernek sikerült, és ö a Kedvesem.

Önvallomás
Hogyan kerültem kapcsolatba a magyar nyelvvel?
Édesanyám német anyanyelvü, édesapám magyar. 11 éves koromban kerültem
kapcsolatba a magyar nyelvvel, mikor Magyarországra költöztünk. Annak idején
annyit tudtam magyarul, engem hogy hívnak, és tízig tudtam számolni. A kezdeti
nehézségek és a segítség hiánya nem tántorítottak el, hiszen nagyon tetszett a
nyelv, és kihívásnak éreztem.
Az irodalommal nagyon nehezen barátkoztam meg, mivel nem értettem amit
olvastam. A müvek régies szóhasználata pedig még inkább elkedvetlenített.
A literatúrával igazából felsöfokú tanulmányaim során kerültem közelebbi
kapcsolatba, akkor is inkább a német oldallal, de ez volt a kezdö lépés a magyar
irodalom felé. Tanulmányaim során szerettem meg a nyelv ezen ágazatát.
A magyar nyelvet igyekeztem mesterfokon megtanulni, ez úgy gondolom, hogy
tanári és szakfordítói munkám során egészen jól sikerült. Persze van még böven
mit tanulnom.
Mit jelent számomra a magyar nyelv?
Ezt nagyon nehéz kifejezni, sokak számára ez az anyanyelv. Egyfajta
hovatartozást, odaadást, megbecsülést jelent. A magyar nyelv egy hihetetlen
színes és kifejezö nyelv, olyan szavai vannak, melyek más nyelvben csak
körülírhatók, vagy ki sem fejezhetök. Édesapám révén kapott örökség, melyet
egész életemben becsülni fogok.
Gondolataim, érzéseim magyar nyelven történö megfogalmazása egyfajta
tiszteletadás édesapámnak, feleségemnek, gyermekeimnek és magyar családom
többi tagjának.
26 év után, a 2012. év elején ismét hazaköltöztem Németországba. Számos olyan
esemény történt magyarországi életem során, amiröl úgy éreztem, hogy akkor
tudok feldolgozni, ha valamilyen formában kiírom magamból. Aztán jött egy
gondolat, egy motiváció, sugallat és 2013 áprilisában elkezdtem verseket írni,
magyar nyelven.
Számít, hogy én mit gondolok?
A gondolatok az univerzumból jönnek, és az mindig számít. Meg szeretném
szólaltatni szívem és lelkem, ebben a versírás segít. Támogat ritka bölcsességeket
tanulni és érzéseket, gondolatokat újra felidézni, magamat felfedezni és
megtalálni.
Számít, hogy én ki vagyok?
Sok zavaró és elhomályosító körülmény azt mutatja, mi volt, nem azt, ami van
vagy lesz.
Ha nem vigyázol, elveszhetsz a világban. Ha leköt a külvilág, elvonják a
figyelmedet, nem gondolkozol, elveszted önmagad. Csak dolgozol, éled a
világodat, de minden nap egyre kevésbé vagy önmagad, míg aztán, kettészakadsz.
Te jobbra mész, a többi, ami meg igazán fontos benned, balra. Fel sem tünik,
hogy megtörtént, amíg rá nem jössz, hogy fogalmad sincs, hogy ki vagy, amikor
nem sodródsz a világgal.

Rájöttem, mikor sodródtam a világban, mennyire elfelejtettem, hogy ki vagyok. A
versírás újra emlékeztet arra, hogy ki vagyok ott legbelül.
Úgy érzem, hogy ebben a világban elveszítettem önmagam.
Addig írok, míg nem találkozom újra önmagammal. Ekkor elmesélem, mit
fedeztem fel, mit éreztem, és addig írok, míg ki nem fogynak a szavak. Ez fontos,
mert a lényeget nehéz kimondani.
A végén majd újra magamat látom.
Ezt remélem a versírástól.
Teszem, mert hiszem, hogy verssel születtem!

Gondolatok a versírásról
Mi a vers, ki mondja meg, hogy egy vers jó vagy megfelelö. Ki mondja meg, hogy
mit szeret a publikum. Hiszen egy vers egy érzés vagy gondolat, ezek keveréke,
ami személyes, másokhoz szólhat, vagy egyszerüen csak kiírásra vágyik.
Megmondani, kinek mi tetszik is egyfajta korlátozás.
Egy érzést, gondolatot, élményt vagy kalandot megosztani müvészet, hiszen a vers
szépségét olyan képek adják, amelyeket mások is el tudnak képzelni, amelyekbe
bele tudja élni magát az ember. A szavak varázsa és azok forgatása adja meg a
lényeget. Egy megítélés szubjektív.
Az emberben olyan dolgok játszódnak le, amiket csak írók és költök tudnak
igazán szép szavakkal kifejezni. A költö verseiben leírja a benne levö érzéseket,
gondolatokat, hogy vele örüljenek vagy sírjanak a népek...
Nem tartom magam müvésznek, de vagyok annyira érzékeny és figyelmes, hogy
átérezzem, beleéljem magam, szinte lássak magam elött képeket, jeleneteket,
érezzem az esöcseppeket az arcomon, vagy a Nap sugarainak melegét, érezzem az
illatokat, amiket az erdö ad és halljam a folyó hangját, ahogy lezúdul medrében.
Eljutottam arra a lélektani szintre, hogy inspirál egy hang, egy illat, egy gondolat,
egy kép, egy helyzet, egy érzés...
Minden gondolat egy rezdülés ... ez vagyok én, úgy gondolom ... próbálom
elfogadni, hogy egy kicsit más vagyok. Hogy talán „átlagos” ember soha nem fog
megérteni, mert benne nincs az, ami bennem megszületett, de szeretném
verseimben megértetni mindenkivel, kit érdekel, és lehetöséget adni arra, hogy
megértsenek engem.
Az emberek alszanak. Mindenkiben szunnyad valami, kiben mélyebben, kiben
inkább a felszín közelében. Bennem is szunnyadt. Mindenkit más érint meg, és
zökkent ki a szürke hétköznapokból. Engem is megérintett sok minden. Kell
valami, ami inspirál, ami felhívja figyelmünket, érdeklödésünket, ami által kitör a
bennünk szunnyadó vulkán. Belölem is kitört. Írom, amit spontán érzek, látok,
hallok. Sokszor leszek elgondolkodtató.

An Dich
Die Sonne scheint, das Wetter ist warm,
und ich halt’ Dich nicht in meinem Arm.
Die Woche ist lang, aber die Zeit vergeht,
und trotzdem hast Du mir gefehlt.
Ich hatte die Woche viel zu machen,
und musste jeden Morgen ohne Dich wachen.
Ich wollte Dir meine Aufmerksamkeit schenken,
Du warst nicht da, also musst’ ich an Dich denken.
Magyar változat:
Neked
Süt a nap, s meleg az idö,
nem vagy karjaimban, nem vagy velem.
A hét hosszú, de múlik az idö,
és mégis hiányoztál nekem.
A héten sokat kellett dolgozni,
és minden reggel nélküled ébredtem.
Figyelmemmel akartalak megajándékozni,
de nem voltál itt, ezért rólad elmélkedtem.

A kezdet
Egy reggel rád találtam,
mert gyönyörü gondolatod támadt.
Én le voltam nyügözve,
de még mutattál egy párat.
Én fel sem tudtam fogni,
mily szerencse ért,
és te elöször egy kicsit aggódva
mutattad, hogy a világ mily szép.
Szerényen és félve
óvatosan közeledtünk,
mikor rádöbbentünk,
mennyi minden közös bennünk.
Néha-néha elkapott a hév,
és szárnyra kapott a fantáziánk.
Ekkor még csak sejthettük,
mi várhat még ránk.
Gyönyörü gondolatok, csodálatos érzések
repültek nagy távolságon keresztül,
és már most tudtuk,
hogy találkoztunk egymással… ott legbelül.
Csodálatos kezdet ez.
Érzések, gondolatok és vágyak… benned és bennem.
És türelmetlenül várom,
hogy kebledre hajthassam fejem.

A szivárvány
Egy hosszú éjszaka után,
mely során izgalomtól gyötört az álmatlanság,
kitártad felém Szíved,
és erös napsugárként megérintett a boldogság.
Felemelö érzés,
mely szavakba nem önthetö,
erös szívverés,
falakat ledöntö.
Ily mély kapcsolatot még sosem éreztem,
mely ennyire megrészegít.
Pedig azt hittem, hogy már szerettem,
de játszik velem az élet… látod, így!
Mintha egy lángoló szivárvány
kapcsolna össze bennünket.
Mélyen belehatol a testembe,
hogy összekösse lelkünket.
Ez öröm és fájdalom egyszerre.
Öröm a boldogság, mely vele árad.
S fájdalom, mely gyötör,
mert messze vagy, és nem vagyok nálad.
A szivárvány lángja egyre nagyobb,
és remény is érkezik vele.
A Szíved melege megérint általa,
ez a remény az igaz szerelemre.

A kis csillag
Láttam egy halvány fényt,
egy aprócska csillagot az égen.
Magányosnak tünt és
pislogott magában szerényen.
A kis csillag majdnem eltünt,
mert a többi csillag világított erösen.
De egyszer csak életre kelt,
mert megérintettem kedvesen.
A csillagom ragyogni kezdett,
közelebb jött, s rátalált magára.
Megmutatta énjét, mit rejtett,
mert érzi, szereti valaki... Istennek hála.

A változás
Állandó a változás…
Emiatt sok érzés kavarog bennem.
Éltem át bánatot és megalázást,
szenvedést és sok bántást.
Hosszú volt a sötét éjszaka,
teli félelemmel és aggodalommal.
A remény sugarát látni véltem,
de messzi volt, el nem értem!
Már nem hittem a változásban,
nem hittem a napsugárban.
De minden megváltozni látszik,
hát ahogy éppen az élet játszik…

Az égi csata
Hajnalban a felhözet szakadozik,
A Nap látja a rést a pajzson,
Kemény az égi csata, de a Nap
Mégis utat tör az akadályon.
A felhök újra próbálkoznak.
Beborul az ég.
Villám csap le a földre,
Egy kisebb fa kiég.
De a Nap kitartó és elszánt.
S a felhök menekülnek.
Mikor segítö szél támad,
A láthatatlanba vegyülnek.
A csatának vége,
A Nap gyözelmet aratott.
A felhök messziröl figyelik
A virágokon a korai harmatot.

A kismadár
Csendes volt az éj, még a bagoly is csak figyelt,
Mert lelkem és szívem egy kalitkába zárva pihent.
Hangom sokáig csendes volt és nem dalolt,
És remény sem látszott arra, hogy egyszer majd megszólalok.
De eljött a nap, melyen gyönyörü szavakat hallottam.
Füleltem, és eredetükröl tanakodtam.
Éreztem bizsergést és izgalmat,
Mert valami rángatni kezdte ajtaját kalitkámnak.
A sok gyönyörü gondolat mutatta, hogy ott egy út,
S kinyitotta a kalitkát és a kismadár kiszabadult.
Az vidáman és boldogan repdesett.
Szabadságát élvezve próbált dalolni kedveset.
A kismadár, mely azóta csicseregni megtanult,
A szép gondolatokért bolondul.
Leírhatatlan, mily dalra fakadt, és szívvel, lélekkel
kiszabadítójának, múzsájának, szerelmének énekel.

A felhök felett
Az ég ketté volt szelve,
Középen a nagy kék ég.
Az egyik oldalon vörösen izzó Nap,
A másikon pokoli sötétség.
És középen figyelt a Hold,
Mely nem tudta eldönteni... ki tudja miért;
Válassza-e a ragyogó napsütést,
Vagy a szunnyadó és nyugodt éjt.

A szerelmünk
Meghallottam suttogásod,
Mely elért erdön és hegyen át,
Minden szavad áthatol hozzám,
Hiszen nincsen gát.
Semmi meg nem állíthatja,
Hiszen itt van bennünk
A minket összekötö és gyönyörben
Gazdag szerelmünk.
A szívünk összeolvadt,
Nem tudja elválasztani senki,
Mert a kulcs bennünk van,
Így lehetetlen elvenni.
Vigyázunk rá,
Hisz ilyen sokaknak nincs,
S ezt megörizzük,
Hisz ez örök kincs.
A szívem boldog, örül,
Gyönyörü a cél... itt van bennünk
Ez a szellem vesz minket körül,
Áthatolja lelkünk, szerelmünk.

A szerelem lángja
Az érzelmek tengerén sodródtunk
Más - más irányból,
Egy szigeten értünk partot
Máskor és máshol,
S mit sem tudtunk egymásról,
De lelkünk mágnesként
Vonzott minket egymáshoz,
Szikra gyúlt, mikor e kettö összeért,
Éreztük, s hallgattuk egymás énekét
Szép gondolatok simogatták szívünket,
A szikra lángra gyúlt,
Majd szerelemmé alakult,
Érzelmeinket kincses ládába tettük,
Melyhez kulcs a szerelmünk.
Ez örök kapocs,
Mely elszakíthatatlan közöttünk.

A múzsa csókja
Csend és nyugalom honolt,
szinte már ürességnek tünt,
Aztán vidámság, élet,
napsugár, mi felszínre került.
A melegség
hegyen völgyön át érkezik,
Megérint, áthatol
és megold minden kínt.
Csodálatos ajándék
a szépséges múzsa csókja,
ami lángra lobbantja szívem,
és ebböl lesz az óda.

Füstbe burkolt múlt…
Füstös, öreg kocsmában ültem,
A csapos osztotta a sört,
Az ital, a kártyázás és a kockázás dúlt.
Férfiak az asztalnál hangosan szóltak,
Nem éreztem magam jelen,
Az érzés, mint a füstbe burkolt múlt.
Életem oly világban zajlott,
Mi szürke, szomorú, és az esö szakadt,
Mint egy szomorú öszi éjszakán.
Mikor csak járod az utcákat, nem tudod, merre tartasz,
Benned ezer és ezer gondolat játszódik le,
Mint film a moziban, melynek sosincs vége.
Csak jársz, kelsz, és nem tudod hová,
Csupán egy dolog foglalkoztat… mint sejtelem,
Egy gyönyörü lány, kit megismertél,
Ki okos, bölcs és csupa rejtelem.
Ö ösztönöz a dallamra, a gondolatokra
Pedig önbizalmad csekély,
De ö tudja, hogy mindennek van oka,
S érzed te is, hogy ö mindent megér.
***
Sok mindent akarok mondani a világnak,
Vágyak, hiány és szenvedély
Mit óhajtok és kívánok,
De megosztani csak vele szeretném.

Ki vagyok én?
Roppantul idegesít, hogy nem tudom, ki vagyok.
Ha kimondom a nevem, sem tudom.
Hiába beszélek, semmit nem szólok,
Pedig az univerzum egy szóval kezdödött.
Mi volt elöbb?
A szó, vagy a szó mögötti gondolat?
Beszédet gondolat nélkül ember nem alkothat,
Gondolat szavak nélkül nem fakadhat,
Vagyis melyik teremtette a másikat?
És ki alkotta az univerzumot?
Beburkolózom ebbe a kérdésbe…
Belülröl tanulmányozva a világot,
A kérdésbe: Ki vagyok én?
Ez az, ami tetézi a gondolatot.
Ez egy veszélyes kérdés, nem igaz!?
Hiszen sosem kapok rá megfelelö választ.
A szónak célja van, a névnek ereje,
Azt hiszem ez a lényege.

Az idö
Az élet: évek, napok, órák, percek,
Idöt kaptunk, mikor megszülettünk.
Minden perc levág az életböl egy darabot,
Ami talán az örömre egy lehetöségünk.
Vagy üzenet, hogy véget ért egy út,
Majd egy újabb másik lehetöséget nyújt.
Az ember folyton az idöböl kifut.
Én nem vesztem el a percek között...
Köztük lebegek a végtelen lehetöségekben,
De a pillanatok között a világ összes perce
itt van én bennem.

Lezuhantam egy szikláról
Létünk az életünk
útja, fájdalommal jár ... de nézz fel,
Nézd a szépet és a jó oldalát
küzdened kell, nem adhatod fel.
Ha utad során leesel egy szikláról,
Próbálj meg repülni, nincs veszteni valód!
Mindig ott lesz ö, ki szeret,
Bízik benned és kiáll melletted.
Egy érzés a szívembe markol,
ha csak meglátom öt, vagy rá gondolok.
Igen! Lezuhantam egy szikláról.
Szemébe nézek és elhiszem, hogy repülni tudok.

Szerelem, vagy sem?
Mi az, amit érzek, szerelem, vagy sem,
Hiszen szerelmet kapok és boldogságot.
Nem is tudom… éppen elgondolkodom
Csupán felfogni nem tudom,
Hogy körülötted forog minden gondolatom.
Pedig elhihetem nyugodtan... bízom magunkban,
Mert egymás életének része lettünk.
Közös jövönk van ebben az életben,
Ezért nem kételkedhetek már semmiben.
Már semmiben, ez valóság… azt hiszem.
Nem álom, miböl könnyesen ébredek.
Hallgatom, mit mond szívünk,
Lélekböl fakad szerelmünk,
Amit adok magamból, az egy vagyon,
Emiatt a lelkem örül és boldog nagyon.
Ez öszinte és örök szerelem, vajon?

A Ma a Tegnap ellentétje
Tegnap szürke volt a világ, ma színesek az utcák,
Tegnap kopár volt minden, ma rügyeznek a fák,
Tegnap még nem láttam madarakat, ma már csicseregnek,
Tegnap a fiúk, lányok csak nézték egymást, ma már hízelegnek.
Tegnap a hideg illata csapott meg, ma már a virágok illata,
Tegnap felhök borították az eget, ma itt a nap pillanata,
Tegnap még nem szavaltam, ma már dalolok,
Tegnap szürke lény voltam, ma új ember vagyok.
Új ember vagyok, kiben van félelem és türelmetlenség,
Vágyakozás arra, hogy néhányan szeressék,
Dúl bennem a szavak vihara, mely vágyakozik csendességre,
Gondolataim áradnak, hiszen a Ma a Tegnap ellentétje.

Itt a tavasz
Az erdöben sétálva annak szépségét fürkésztem,
De még korai lehetett, mert kopárnak éreztem,
Pedig nagyon figyeltem, és lám, rátaláltam,
Eljött a pillanat, mire ennyi idöt vártam.
Hihetetlen látvány egy levél születése,
Figyeltem, mert így még nem láttam én sem.
Elöször a szemek elöl elzárt titok,
Biztonságban, mint védö anyai burok.
Elöször lassan mozdul, szinte nem is látni,
Nagyon kell figyelni, nem is látja akárki.
Hirtelen kipattan a rügy, teljesen váratlanul,
Mintha a levél erre vágyna, végre kiszabadul.
Most látom, hogy nem ez az egyetlen,
Elmúlt a tél, mely néha kegyetlen,
Csodálatos érzés, itt a sürüsödö zöldben.
Megérkezett a tavasz, és nem csak az erdöben.

Képzelt valóság, vagy valósághü képzelet
Érzem zivatarban az esöcseppeket,
A Nap sugarainak melege megérint,
A virágok finom illata kényeztet,
Hallom a fák susogását az erdö mélyén,
A folyó lezúdul medrében, micsoda gyorsaság,
Ez valósághü képzelet, vagy képzelt valóság.
Az emberek vágynak a szépségre,
Kiéheztek a szürke hétköznapok mellett.
Együtt elrepülünk álomországba,
Figyeljük a kék, felhötlen eget,
A réten a füben heverve megvárjuk az estét,
Meghallgatjuk a csillagokat, suttogják a mesét.
Mese az életröl, mi elszalad, észre sem vesszük,
Gyönyörü élményekröl lemaradunk,
Mikor belátjuk, hogy lassítanunk kell, azt tesszük,
Mit gyerekkorban imádtunk...álmodozunk,
Pedig szép az élet, a virágok ébredése,
A szél suttogása, a napsütés és a madarak csicsergése.
De vigyázzunk, mert ez mély és átható változás,
Mit nem mindenki bír, ezért fogjuk egymás kezét!
Ha szédülni kezdünk, óvjuk egymást,
Láthatsz más világot, használd az elméd,
De vigyázz, nem tudni, hogy ez álom vagy élet,
Képzelt valóság, vagy valósághü képzelet.

A lények én bennem - Die Wesen in mir
Higgyétek el, lelkem sokszor fél,
Kiismerhetetlen, gyakran dacol,
Tudjátok, lelkemben két lény él,
Mely egymással állandóan harcol.
Az állat, melyben tombol a gonoszság,
Mit okoz, az állandó feszültség,
Táplálja a düh, és a hazugság,
A bosszúvágy, rosszindulat és irigység.
A szellem a másik, mi ad meleget,
Érzem magamban, ö a jóság,
Ö maga az öröm, és a szeretet,
Béke, kedvesség és igazság.
Kegyetlen a csata, de azt vallom,
Hogy bennem csak jó van, pedig
Az erösebb az, melyiket táplálom.
De szellem gyözött mindeddig.
Oft fürchtet sich meine Seele, glaubt mir!
Sie trotzt oft und ist undurchschaubar.
In meiner Seele leben zwei Wesen, wisst ihr!
Die miteinander kämpfen... unaufhaltbar.
Das Tier, in dem tobt das Böse,
Das ständige Spannung verursacht,
Ernährt durch Zorn, Rachsucht und Lüge,
Gehässigkeit und Neid, das über uns wacht.
Der Geist ist das Andere, Wärme schenkend.
Ich fühle und weiß es, er ist das Gute,
Er ist die Freude und Liebe ohne End,
Der Friede, die Gerechtigkeit und die Güte.
Heftig und grausam ist die Schlacht,
Nur Gutes ist in mir, das ist was ich meine.
Der Stärkere bekommt mehr, sei achtsam,
Aber mein Geist gewann bisher... und Deiner!?

A természet játéka
A lágyan hullámzó tóban tükrözödik
A parti fák zöldje, a szél lassan mozgatja öket.
A túlsó parton magas hegy emelkedik,
A havas csúcsok szinte a csillagokat érintik.
A sötétkék égre tekintve megpillantani lehet
A csillagrendszer bolygóit és csillagait.
Egy üstökös halad el az égbolt alján,
Majd eltünik a hegyek mögött,
A selymes füben ülve a tó partján
A távolból egy hegedü hangját hallani,
A játékára hullócsillagok közelednek földünk felé,
Szeretnek a zeneszóra tüzijátékot játszani.
Lassan a Nap lepihen, s leszáll az éj,
Csodálatos a lenyugvás fényjátéka,
Néhány bíborszínü felhö érkezik, betakarja
A földet, nyugalmat és csendességet ígér.
Elötünnek a csillagok, és egyértelmüen kivehetök:
A szüz, a vízöntö és a kis szekér.
Az állatok eltünnek a távolban,
A Hold ragyogja be a tájat és a tavat.
A szél kicsit feltámadt, de csak annyira,
Hogy megsimogassa a csúcsokon a havat.
Gyönyörü a változás, mit a természet magára ölt.
Értékeljük nagyon, mert a miénk ez a föld.

A legjobb, ami velem történt
Találtam egy kincset,
Mi neved viseli,
Oly gyönyörü és értékes,
Ezt szívem kedveli.
Mellettem alszol el,
Nézni tudnálak egész éjjel,
Nézni, ahogy alszol,
Hallgatni, ahogyan lélegzel.
Ismét sikerült elérned azt,
Hogy elálljon a lélegzetem,
Mikor mellettem fekszel,
Míg fel nem ébredünk reggel.
Alig tudom elhinni: képzeld,
Olyasvalaki, mint én,
Megérdemelt olyan Szépet,
Mint a te személyed.
Te vagy a legjobb,
Ami történt velem.
Annyira jó,
Ahogy te szeretsz engem.
Felejtsd el a világot,
Mikor velem vagy, Kedvesem.
Túl ritkán mondom neked,
Hogy milyen jó, hogy vagy nekem.
Örömteljes nevetésed
Vágyat teremtett,
Mint ha nem ez a világ,
Hová tartozik, mibe született.
Még ha a közelséged
Méreg is lenne,
A tiéd lennék, míg
Az velem nem végezne.
A távolléted elpusztítaná a világot,
De erre gondolni sem akarok.
Tölts fel erövel, vedd el a kétségeket,
Ezzel erösítsd meg szerelmünket.
Ezer hazugságot mesélhetsz,

akkor is mind elhinném neked,
De egy kétség marad mindig,
Hogy engem miért szeretsz.
Amikor felborul az életem menete,
Te vagy a nyugalom és a menedékem helye,
Mert minden, amit adsz nekem szeretetböl,
Egyszerüen jót tesz, végtelenül.
Te vagy a végtelen utazás,
Amikor fáradhatatlan vagyok,
Ezért hatalmas világom
A te védelmezö kezedbe adom.
Túl ritkán mondom neked:
Milyen jó, hogy vagy nekem.
Imádlak, mert te vagy velem,
Egyetlen drága Szerelmem.

Münchhausen báró
Tökéletes senki nem lehet,
Tudjuk, a hiba hiányzik belöled.
Hibát mindenki tehet.
Megpróbálhatja bárki… felöled.
Az egód nagy,
Akkora, mint a fészer:
Elszámolsz végtelenig
… azt kétszer.
Le tudod alkudni a fele felét,
Ismered a Pi utolsó számjegyét.
Tudsz nullával osztani,
Hagymát sírva fakasztani.
Nem játszod Istent,
A játék gyerekeknek való.
Lehet, hogy már nem élsz,
Csupán a halál nem szólt, báró,
Könyvet nem olvasol,
Addig nézed,
Míg önként kiadja a gondolatot.
Nincs globális felmelegedés,
Csak fáztál,
Ezért felcsavartad a Napot.
És ki meri mondani:
Ez az ember nem normális,
Az nézzen szét a világban,
Rájön, hogy ez a reális.

Jó és rossz
Az ördög optimista, ha azt hiszi,
Hogy az embereket még rosszabbá teheti.
Sokszor nincs erre szükség,
Hiszen vannak kikben a rossz több, mint elég.
Változott a világ, és néha bosszantó,
Mikor egy emberben megbízunk,
Gyakran világosan látható,
Benne a legrosszabbra fényt derítünk.
Van, ki embertelen
És emellett kegyetlen,
Egyszer nem az, pedig gyarló,
Rögtön azt hiszi, hogy jó.
Jó ember tíz éven át jót cselekszik,
Azt senki nem veszi észre,
De ha egy órán át rosszat tesz,
Biztos rossz hírneve lesz.
Na és mit tesz a dicséret?
Még rosszabbá a rossz embereket,
Elviselhetetlenné a jó lényeket.
Higgyék el, ez lesz a végzet.
Az ördög a világot elhagyta,
Mert tudja, hogy az emberek
Neki nem okoznak többé gondot,
Mert maguk fütik be a poklot.

A freskók kritikája
A széles tömeg horizontja változó,
Sok a buta ember - ez nem túl vonzó.
Minden élet az államban és azon felül
Van, mert nincs ki gondolkodik... ott belül.
Gondolkodni nagyon kemény - hevesen
Szikrázik az agy, van ki sírva fakad,
S könnye a hátán leszalad,
Talán ezért müvelik ezt oly kevesen.
Dolgoznak a csavarok, egy gondolat kibuggyan,
Kimerül az agy, elfárad nagyon, de végre
A gondolatok csak úgy ömlenek,
Néha megállítani nem lehet.
A freskók a falon gyakorolják
A sok eszement zagyvaság felett a kritikát.
Senki nem hallgat a világon annyi esztelenséget,
Mint egy múzeumban a freskók, képek.
Sok butaságot és értelmetlen dolgot hallani,
Sokan ezt elhiszik vagy elnevetik.
Sose nevess mások butaságán -
Hisz ez a lehetöséged, siess, mert elveszik.
Az idö számos zsenivel ajándékozott meg.
Reméljük, hogy van köztük néhány tehetséges is...
Talán figyelnek a lehetöségekre,
Gondolkodnak és tesznek valamit, végre.
Értelmes életet ne a földön kívül keressünk,
Elöbb itt a földön, hiszen itt élünk!

Barátság és ellenség
Furcsa, mégis érdekes a világ.
Jó lenne a kérdést megfejteni,
Ki az ellenség és mi a barátság.
Kicsi a különbség, ezt nem szabad elfelejteni.
A barátok Isten bocsánatkérése a rokonokért.
Öket arról lehet felismerni,
Hogy mindig mellettünk vannak,
Ha szükségük van ránk... de miért?
Sokan eljátsszák a barátságot,
Mert megváltoztatták a világot, most már
A szerelemnél a barátság tragikusabb ... okkal,
Mert tovább tart... nagyon sokkal.
Ha már a barátságnál tartunk,
Mindig befolyásos emberek barátságát akarjuk.
Nagyon fáradságos elérni,
Elég, ha nem ellenségeink, ezzel kell beérni.
Ellenségeink sokszor saját köreinkböl valók,
Rokonok, kapcsolatok és emberek, kik rosszakarók.
Ellenségeinknek megbocsáthatunk, s tegyük,
De egy a lényeg, nevüket sose feledjük.
Na meg amúgy minden "Szeresd ellenséged"
Tartalmaz egy "Gyülöld barátod" is... ezt ne feledd.

A csúcs alja
A siker: nyerni, gyözni,
Elnyerni mástól,
Felkerülni a csúcsra,
A vereség ellenszerének kulcsa.
De a csúcson találkozol
Furcsa teremtményekkel,
Akik karrieristák, de
Nem rendelkeznek eredményekkel.
A csúcs olyan hantázókat rejt,
Kik ott pöffeszkednek,
Mert nem rendelkeznek
Olyan képességekkel,
Amelyek visszatartanák öket.
De mily érdekes, hogy
Ök sosem felelösek.
Egy ilyen lénynek
Nincs más életcélja,
Csak mások elörehaladását
Akadályozza.
Vallja, hogy a munka
Senkit meg nem ölt még,
De minek kockáztatni,
Mikor mások elvégezték
Helyette... már rég.
Egyszer talán lepottyan mind.
A szorgos öket váltja,
Majdani gyözelme nagyon szép.
De a valós élvezet
Majd a vesztesek vigasztalása...
Micsoda egy elképzelt kép.

Az újjászületés
Nehéz nap után ébredtem,
A fáradságtól nem tudtam felkelni.
Mintha egy sziklához láncoltak volna,
Mely súlyosabb minden tehernél,
De gondolataim már szálltak szabadon.
Az órára néztem, és észrevettem,
Ez lesz ma az én napom.
Csicseregtek a madarak, sütött már a Nap,
De én feszült voltam, mint vihar elött,
Az égbolton a felhözet kitörni vágyott,
Ez volt a meghatározó hangulat.
Csak lassan tudatosodott bennem,
Hogy tegnap jól pókereztem,
Harcoltam, csatáztam
És szabaddá vált testem, lelkem.
Hirtelen furcsa érzés fogott el,
Mintha a környezet eltávolodna.
Már nem benne vagyok a létben,
Hanem kívülröl szemlélem.
Felszabadító érzés,
Hiszen elszakadt a lánc.
A szikla kettétört,
Mi belül annyira gyötört.
Kezdödhet az új életem,
Kezdödhet a tánc.
Kíváncsisággal várom a holnapokat
Az éjjeleket és a nappalokat,
Majd, ha eljön az éjszaka,
Megfigyelem a gyönyörü fényeket,
Érzem az illatokat, hallom a lényeket.
Tudom, hogy ez lesz a nekem való:
Újjá születtem, ez nyilvánvaló.

A festett szépség
Magányosan állok halvány fényben,
figyelem árnyékomat, de érzem,
hogy nem engedelmeskedik nekem,
valami mást akar,
nyugodjon meg... kértem.
Figyel valamit,
de én nem jól látom,
a vonalak színesek,
miket látni vélek.
Koncentrálok és várom,
hogy élesedjenek
az elmosódott képek.
Egy nö alakját vélem felfedni,
mely színek játékából születik,
mint egy festö nélküli kép,
mely önmagát megfesti.
És igen, ez te vagy. Te,
az én Drága Szerelmem.
Gyönyörü tekinteted látom,
éledsz, és itt vagy velem.
Látom élesen
gyönyörü tested vonalait.
Most már egyértelmü,
mit akarok még.
Vágyódom rád, Kedvesem,
s gondolataid
célba értek,
erre vártam már oly rég.
Tested követné már lelked.
A képböl kilépsz,
oda hozzám.
Fülembe súgod,
itt vagyok neked.
Érzem közelséged, Szerelmem.
A szerelmes csókod megérintett,
az örömtöl sírva fakadtam.
Gyönyörü érzések kavarognak bennem,
hiszen szerelmedet kaptam.

A viharok tengerén
Éled a tenger, vihar érkezik,
hajónk magányosan sodródik,
a víz magasra csap, sötét az ég,
a hullámokon lovagol a szél,
egyszer csak látom a tenger fenekét,
Már minden bátor matróz fél.
A tenger felkapja a hajót.
Ez nem sejtet semmi jót.
A hullámok elnyelnek minket.
Sodródunk messze, a világ végéig,
a végtelenségben kapunk bilincset,
ahol leszünk az idök végezetéig.

A lecke
Tudom, az élet
nem mindig igazságos,
a múltat elfelejteni
mindig sajátságos,
ami volt, elmúlt,
de azért valóságos,
most már szabad vagyok,
ez is világos.
Hosszú idö kellett,
sokat kínlódtam,
a végére a leckét
mégis megtanultam,
már nem tekintek vissza,
gondolkodtam,
már csak elöre nézek,
ezt megfogadtam.

Új nap virrad
Az élet nem mindig szép,
de változás mindig lesz.
Ki nem lát semmi jót,
magáért semmit nem tesz,
kinek nem elég
a ma szenvedése,
gyarapítsa
a tegnap fájdalmával,
a holnap félelmével,
legyen ez büntetése.
Az optimista mondja,
holnap is lesz egy nap,
ez a valóság,
a pesszimista tudja,
hisz tapasztalta,
ez az igazság.
Az életet becsüljük
és ne feledjük,
mindig lesz egy holnap,
megjelenik egy kis csillag,
mely fényt és reményt ad,
majd új nap virrad.

A pillanat fontossága
Az életben sosincs megállás,
pedig néha pihenöre vágyom,
a parton heverve is gondolkodom,
ahol látszólag semmi dolgom.
Mindenben a megfejtést keresem,
kibogozom a csomókat a gomolyagból,
mert ez kihívás, felébreszti kedvem,
nem bírom abbahagyni, megszokásból.
Állandóan dolgozott minden odabent,
a jelenet végén a fejem majd szétment,
sosem volt elég, hajtott a kíváncsiság,
észre sem vettem, milyen változatos a világ.
Most megbecsülök minden pillanatot,
életemnek ez adja meg a hangulatot,
végül is ez az enyém ... örvendezek,
add nekem a mát, és boldog leszek.

Die gemalte Schönheit
(A festett szépség)
Ich stehe einsam im Dämmerlicht
meinen Schatten beobachte ich,
er ist komisch und ich fühle,
er tut mir nicht Genüge,
er ist aber eigensinnig,
ich bitte ihn... sei ruhig,
es scheint alles nass,
er beobachtet etwas,
aber ich seh' es nicht richtig,
bunt sind die Linien,
die einen Körper umziehen.
Ich warte und konzentriere mich,
ich seh' jetzt alles eindeutig.
Aus dem Spiel der Farben
entsteht eine Frauengestalt,
wie ein Gemälde ohne Maler,
das sich sonderbar selbst malt.
Das bist du, meine teure Liebe,
deinen wunderschönen Blick sehe ich,
du erwachst mir zuliebe,
und bist hier mit mir, ich liebe dich.
Endlich ist es wahr,
ich sehe alles klar,
die Linien deines schönen Körpers,
nach denen sehne ich mich öfters,
und deine Gedanken
haben ihr Ziel erreicht,
darauf hab' ich so lange gewartet,
früher sind sie immer entweicht.
Dein Körper will deiner Seele folgen,
das jetzt und nicht morgen,
du schreitest aus dem Bild hervor,
und flüsterst etwas in mein Ohr.
Dein Liebeskuss berührte mich heute,
und ich musste weinen vor Freude.
Wunderbare Gefühle spielen in mir,
denn ich bekam deine Liebe von dir.

Mi ketten
Egy páratlan páros vagyunk, mi ketten,
két gyönyörü szó egy versben.
Két madár, mely szabadon repül,
virágos kertben a fákra leül.
Két lélek, mely testben is összeért.
Élvezik azt, mit az élet nekik ígért.
Lombos fák ágai, melyek összeérnek.
Levelei a Nap aranyában zöldelnek.
Kép a képben, mi fakad egymásból,
az ecset emléket varázsol egy álomból.
De nem álom a mi szerelmünk.
Éljük, érezzük mindazt, ami van bennünk.

Mélyen szemedbe nézek
Lelked mélyén meglátom érzéseidet,
mikor mélyen a szemedbe nézek,
mint a kedvesed.
Az érzés, mely ilyenkor belém árad,
édes melegséggel tölt el,
az öröm bennem túlárad.
Olyan jó érezni a közelséged,
amikor együtt vagyunk,
tombolnak az érzelmek,
miket egymástól akarunk.
Gyönyörü pillanatok,
miket egymással megélünk,
szerelemvágy,
mit egymásban egyesítünk.
Tudom és érzem,
mi van bennem,
biztos vagyok benne,
ez igazi szerelem!

Gondolatból született
Hiába minden,
ha megértetek engem,
valamit nem jól mondtam,
mást, mint gondoltam.
Aki félreért engem,
s nem kell hozzá segítségem,
az megértette a lényeget,
meggyújthatja a fényeket.
A gondolat ébreszti a csendet,
néha káosz váltja a rendet,
mint a szó a hallgatást,
gondolatból lett alkotás.
Az alkotás a vers, mely ad
érzést, élményt vagy képet,
olykor szeresd, kívánd, akard,
hogy ez sose érjen véget.

Porszemként élni
Néha elveszettnek
érzem magam,
Pedig nem vagyok
egyedül,
Mikor gondolataim
tengerében
Lelkem mélyen
elmerül.
Ekkor pici lény vagyok
a nagy univerzumban.
Egy homokszem
a hatalmas sivatagban.
A szél felkavar,
s kedve szerint elhajít,
Porszem, mi aztán
lepottyan és feljajdít
Mi keresi a kapaszkodót
és az esélyt.
De nem mer,
mert érzi a veszélyt,
Bízik, akkor is,
ha törékeny és apró,
mindig megkeresi,
merre van az ajtó.
Az ajtó mögött
mindig vár valami,
ám nem mindig akarom
azt kitárni.
De most segítö kéz
nyúl ki utánam,
egy meghitt lény,
kire én vártam.
Megmutatja nekem
az életet,
Mit kapok töle,
az igazi szeretet.

A gyönyör kapujában
A gyönyör kapujában állok,
Érzéki érintésedre várok,
Vágyódom csókodra,
Nincs szükségem bókodra.
Hiszen dicsöítjük egymást lélekben,
Ahogy leírom ebben az énekben.
Fejem hajtom a kebledre,
Engedd, hogy lehessek kedvedre!
Miközben arcodat érintem,
Hevesen dobog a szív én bennem,
Forró ajkunk lágyan összeér,
Testünk, lelkünk mindent kér.
Szerelmünk csodálatosat ígér,
Együttlétünk mindent megér,
Nagy kincs, mivé tesszük,
Minek minden pillanatát élvezzük.

Kínoz az írás hiánya
Nem tudom,
mi van velem,
semmihez
sincs kedvem.
Üresnek tünik
a lelkem,
nem szabad énekem
elveszítenem.
Kozmikus csaták
temetöje,
pedig más volt
elöidézöje,
hol gondolatok
harcoltak,
pedig az égiek
megajándékoztak.
Tudom, eröltetni
nem szabad,
de érzéseim
akadtak,
melyek kitörni
vágynak,
mint vulkánból
a láva.
Épp most
tudatosul
gondolatom,
verssel párosul.
Nahát,
megint írok.
Elmúltak
bennem a kínok?

Mint a Merkúr
Olyan vagyok, mint egy lárva,
miböl semmi sincs feltárva,
egy kemény burokba zárva,
felfedezésre várva,
mint a Merkúr alatti titkok,
amiket éget a forró átok,
elérni próbálnak kísértetalakok,
a túloldalról pedig sötét árnyékok,
ök kíváncsiak, de vakok,
elöttük ismeretlenek az okok,
nekik jutnak majd a maradékok,
mert a forrás én vagyok.

Élni, s nem félni
Élmények és pillanatok:
Ezek életünk darabjai.
Öröm és bánat:
Ennek vagyunk rabjai.
Hiány és teljesség:
Nem tudjuk, mi érkezik,
Csoda és szomorúság
Mindenkinek létezik.
Volt részem mindenben,
De a múltat hagyjuk.
Nyugalom és kegyelem,
Mire vágyom... de valljuk:
Emberként élni
És nem mindig félni.
Na meg a szerelem,
Mi megadatott nekem.
A lelkek találkozása,
Az érzések változása,
Olyan, mint tengernek a part,
A harcosnak a kard,
Mint halnak a víz,
Megkapod te is... csak bízz.

A fiamnak
Egy nap megérted,
miért mentem el,
egy nap meglátod,
hogy nem adtalak fel.
Hiszem azt,
hogy szeretsz.
Hiszem azt,
hogy nem feledsz.
Sokszor kérdem,
hogyan éled meg,
mert távol vagyok
és nem vagyok veled.
Innen vigyázok rád,
mindig leszek neked.
Légy erös és kitartó,
mert ott élek benned.
Megtörni nem tud senki és semmi.
Elválaszthatatlanok vagyunk,
mert szeretünk együtt lenni,
élvezzük, amit kapunk.
Örködöm fölötted,
én vigyázok rád.
Mindig veled vagyok.
A te szeretö Édesapád.

Egy új világ
Magányosan
a felhök felett,
vár engem
a távoli kelet,
a lenyugvó Nap
mögöttem,
a csillagokkal teli ég
fölöttem,
az éj sötétsége
megjött már,
új kaland
és élmény vár.
Ismeretlen tájak
felett repülök,
gondolataimban
elmélyülök,
azon töprengek,
mivel találkozom,
újat tanulni,
mindig jó alkalom.

Szem elött
Nahát, ezek az emberek
mindig valamit keresnek,
fura érzés, mikor téged
egyszerüen végigmérnek.
Nem tudod, miért, mire való,
ez nem jó, söt, zavaró,
magadtól kérded,
mert nem igazán érted,
hogyan nézel ki,
mi van rajtad,
mit akarnak töled,
összeszorul ajkad.
Látod, ahogy bámulnak,
hallod, ahogy suttognak,
érzed, ahogy figyelnek,
mintha látni akarnák lelkedet.
Nincs már semmi tisztelet,
nem tudsz védekezni ellene,
megfigyelésed is zavaró lehet,
csak ebbe gondolj bele.

A hazatérés
Álmosan ébredtem,
szinte fájt a szemem.
Az elsö volt a sötétség,
amire emlékszem.
Elöbb hideg és ridegség,
aztán a tüz bennem,
az volt ám a melegség,
semmit nem kellett tennem.
Oly érzést adott,
mint otthonomban,
de rájöttem,
hogy nem ott voltam.
Messzi földre utaztam,
várva az új feladatot,
az érkezésre vártam
leküzdve a távolságot.
Bármerre is jársz,
az otthont nem pótolja semmi,
és amire vágysz:
csupán párod karjaiban lenni.
A hazafelé vezetö út keserves,
úgy érzed, sosem ér véget,
szíved egyre hevesebben verdes,
a hiány nagyon kínoz téged.
Csodálatos dolog a hazatérés,
mikor a család megölel,
meleg, barátságos érzés,
mi itt van már, nagyon közel.
S mikor eljön e pillanat,
potyognak az öröm könnyei,
otthon érezni magadat:
egyszerüen csak mennyei.

Apának lenni
Jó apa
hogyan lehetek?
Néha
bármit tehetek,
úgy tünik,
semmi sem jó,
pedig néha
elég néhány szó,
egy pillantás
vagy ölelés.
Gyakran úgy érzem,
hogy kevés,
de gyermekem
öszinte ember,
sok minden
neki nem kell,
csak szeretni,
törödni vele,
tudom,
hálás lesz érte,
nem számít,
akárhogy is legyen,
a gyermekemet
mindig szeretem.

Viharba kerülve
Dúl a vihar,
Lángokban az ég,
Vérben áll a patak.
Már semmi sem olyan, mint rég.
Az idill, ami egy gyermeknek kell,
A hit, amivel reggel felkel,
A kötödés, mind elmúlt,
S a lelkem nagyon feldúlt.

A vallomás
Sír a lelkem,
mert el akarsz hagyni.
Szorong a szívem,
mert nem akarsz maradni.
Nem akarok nélküled lenni,
mert veled az élet a menny.
Csak veled tudok továbbélni,
nem akarom, hogy elmenj.
Csak abban bízom,
hogy neked még kellek,
mert én téged
mindennél jobban szeretlek.

A sors iróniája
Tisztességesen élünk,
Sokszor jót remélünk,
De az élet néha igazságtalan,
Olykor az éjszakánk álmatlan,
Mert mindig akad olyan,
Ki örömét leli abban,
Hogy másnak rosszat tegyen,
Egy darab életet elvegyen.
Nem érdekli semmi,
Nem tudja akadályozni senki,
Dühvel felruházva, alaptalanul
Egy agyatlan csatába indul,
Szétrombol mindent, ami útjába akad,
Összes tette indulatból fakad.
Kemény ellenfél, nehéz ellene tenni,
De a háborút a végén mégis elveszíti.

A hónapok játéka
A január hideg
A február rideg
A március tavasz
Az április ravasz
A május virágos
A június világos
A július dacos
Az augusztus napos
A szeptember hulló
Az október múló
A november avas
A december havas

A magyar dal
Tudatos számodra,
mit jelent a nyelv,
amelyet beszélsz,
amivel együtt élsz?
Amivel változást okozol,
amelyen gondolkozol,
mely örömet okoz,
és néha felpofoz?
Szerintem nem,
ugyanez van velem,
gondolkoztam, töprengtem,
s végül rájöttem:
A nyelv, a magyar,
nem szürke, s nem is fanyar,
mindenben megtalálható.
Ugye elgondolkodtató?
Lehet az ember, a magyar,
jobbágy vagy arisztokrata,
a nyelv egy, és közös,
nem számít ezt ki akarta.
Vésd az eszedbe,
ez, ami örök,
nem a tatár,
és nem is a török.
A magyar, a nyelv,
amit magaménak érzek,
egyedi, ott van bennünk,
ezért elnézést nem kérek.
A gondolat, az érzés
egy töröl fakad,
van múltja és jelene,
de hidd el, jövöje is akad.
A szív hevesen dobog,
nem mert a zászló lobog,
hanem táncol a lélek,
mikor magyarként élek.

A költö szavai
igazán hipnotizálnak,
kifejeznek szerelmet, bánatot,
örömöt és vágyat.
Nem is tudod,
ez mekkora kincs,
fel sem fogod,
ha elveszted és többé nincs.
Fedezd fel,
mi van benned,
éld a nyelved,
hisz magyarnak kell lenned.
Fejlödj, tanulj,
használd a logikát,
a nyelvben a lehetöség,
ne lásd mindenben az igát.
A magyar,
mi benned van, ami vagy,
felülmúl mindent,
ezzel legyél nagy.
Az akkordok erejét használd,
élj vele,
légy büszke rá,
hiszen ez nyelvünk ereje.
A ritmikus nóta,
ami a magyarra vall,
az egység és harmónia:
ez a magyar dal.

Ti meg én
Változik a világ,
változom én is.
Változik az élet,
ti maradtok mégis.
Nem értitek,
mit miért csinálok.
Nem látjátok,
hogy mivé változok.
Nevettek rajtam,
mert más vagyok.
Nevetek rajtatok,
hisz egyformák vagytok.

Álmaimban
Megbolondít engem a szerelem,
Megörülök, mit tettél velem.
Álmaimban furcsa érzések uralnak,
Szokatlan gondolatok találkoznak.
A virágok illatával madarak ébrednek,
A fák susogásával pillangók énekelnek,
A nap virradásával a harmatcseppek csillognak,
A hajnal illatával az angyalok csókolóznak.
Ök is minket utánoznak,
Látnak minket boldogoknak,
Tudják, hogy szíveinkkel találkoztunk,
Tiszta lelkünkkel egybeolvadtunk.
A vágy irántad csak erösödik,
A szívem dobogása nem csendesedik,
Álmaimba magammal viszlek,
Hiszen mindennél jobban szeretlek.

Szívünkben
Te meg én
álmodtunk egymásról,
E csodavilágban
közelre került a távol,
De te kiléptél az álmomból,
én a tiédböl, és felébredtünk,
De nem tudtuk azt,
hogy mi történt velünk.
Az érzés erös
és egyben biztosak lettünk,
megérintettük a másikat,
aki most ott él bennünk.

Nélküled
Ahogy erdönek az esöre,
a virágnak a napsütésre,
úgy van rád szükségem,
kérlek, legyél velem.
Hiányzik az illatod,
hiányzik a közelséged,
elixír számomra,
ha láthatlak téged.
Minden annyira homályos,
nélküled olyan hiányos.
Kívánom érzéki érintésedet,
csókolnálak, ha megengeded.

A gyönyör
Szépen csillogó szemed
rám tekint,
és én elérzékenyülök
megint,
forró, piros ajkad
csókot akar,
nincs már lepel,
mi testet takar.
Imádom ajkammal
érezni börödet,
kívánok érzéki érintést
kapni töled,
az együttlét
csodálatos gyönyör,
melynek hiánya
állandóan gyötör,
de oly szenvedélyes
szerelmünk.
Ez a legjobb,
mi történhetett velünk.

Öszinte szerelem
Hiányzol, Kedvesem.
A kegyeidet keresem,
Csak rád gondolok,
Fogadd el, amit adok.
Egy öszinte ölelés
Most igen kevés,
De dúl a szerelem,
Ezt tetted énvelem,
Állandóan rád figyelek,
Ölellek és megvédelek,
Hiszen nemcsak kedvellek,
Hanem öszintén szeretlek!

Megbolondít ez a szerelem
Kérdezni akartál,
miért gondolok csak rád,
valami csupán terel,
de megtalálod, ami vár rád.
Itt vagyok neked,
sosem leszel egyedül,
álmaidban élek,
mindig ott leszek legbelül.
Add önmagad,
mondj el mindent,
én meghallgatlak.
Mutasd önmagad,
oszd meg szíved,
én csak téged akarlak.
Vágyom rád,
kívánom ajkad érintését,
légy az enyém, légy velem.
Imádom illatodat,
böröd selymességét,
megbolondít ez a szerelem.

Csupa varázslat
A kimondott szó
tökéletes találat,
amit teszünk,
az csupa varázslat.
Oszd meg szíved,
akarom érezni,
veled együtt lélegezni.
Nyisd ki ajtód,
maradnék melletted,
magamat adom tenéked.
Megosztom szívem,
ezt az utat választom,
mert ezt én így akarom.
Az élet nélküled
csupa szenvedés,
a szerelmünk
bizony nem tévedés.

Megengedem magamnak
Megengedem magamnak, hogy
Boldog legyek,
Színesen álmodjak,
Bármit megtegyek,
Határtalanul gondolkodjak,
Rengeteget nevessek,
Rózsaszín szemüveget hordjak,
Mindent színessé fessek.
Megengedem magamnak, hogy
Ne legyek kedves,
Néha rosszul döntsek,
Levetközzem azt, ami terhes,
Éljek és ne féljek,
Hisz senki sem tökéletes,
Bármikor bocsánatot kérjek,
Vagyok annyira lelkiismeretes.
Megengedem magamnak, hogy
Jót tegyek,
Mások életében részt vegyek.
Megengedek magamnak mindent
És még sokkal többet,
Amit megosztok veletek,
Mert ez az én életem,
Amit élek és szeretek.

A remény
Ez a világ csupán elévülés,
A következöre való felkészülés.
Amikor elmúlik jelen életem,
Marad még annyi reményem,
Hogy valaki szeretett engem
És valakinek odaadtam szívem.
Ezer világban majd öt keresem,
S kutatok utána tízezer életben.
Lelkemmel fáradhatalanul keresve,
Szívemmel örökre reménykedve
Abban, hogy minden életben
Kedvesem fog várni engem.

A honvágy
Kedves Drágaságom, jó reggelt!
Nálam a Nap már felkelt.
Csupán te hiányzol mellölem,
Hiszen az ébredést veled szeretem.
Jó reggelt, Drágaságom!
Szememböl kiugrott az álom.
Sietek haza, kicsi párom.
Csókod, ölelésed nagyon várom.