diagnosztikus fajkombináció

A Föld biomjai 

Ökológia 

3.ea 

A trópusi öv biomjai 

• 0-25. szélességi körök között 

• jellemző biomok kialakulásában a 

csapadék évi mennyisége a meghatározó 

ökológiai tényező 

• 3 fő biom: 

– trópusi esőerdők 

– szavannák 

– trópusi sivatagok 

A Föld biomjai 

• Bioszféra alatti SIO egységek 

• Zonális elhelyezkedés 

• Klimatikus kialakító tényezők 

– nedvesség 

– hőmérséklet 

Trópusi éghajlati öv 

A napi hőingadozás nagyobb, mint az éves: 

•évi középhőmérséklet 26-28 o C, 

•nincs fagy, a leghidegebb hónap is >18 o C 

(kiv. hegyvidékek) 

•évi 1500 - 10000 mm csapadék (legalább) 

2011.01.01. 

1

Az Egyenlítőnél heves 

délutáni zivatarok. 

A magasban sarkok felé 

áramló légtömeg a 

térítőknél leszálló 

áramlatba fordul 

= nagynyomású, meleg, száraz 

légáramlat, ami az Egyenlítő 

felé áramlik vissza, az óceán 

fölött párával telítődve. 

de a Föld forgása miatt ez nem 

É-D irányú 

� északon ÉK-i, 

� délen DK-i passzátszelek. 


Trópusi esőerdők 

hőmérsékleti 

egyenlítő 

a földfelszín 

legmelegebb 

pontjait köti 

össze. 

A XX. század végére több mint fele részük végérvényesen 

elveszett! 

Itt él a világ növény- és állatfajainak 40%-a, zömében fán 

lakó élővilág. 

Brazil őserdő 1 km 2 -én 300 fafaj. 

Maláj félsziget malajziai részén >3000 ismert fafaj. 

Panama – Leuhea seemanii óriásfa 19 egyede 3 éven át 

�7712 egyed: ebből 945 bogárfaj + az ormányosok (≈ 200 faj) 

�≈50 000 trópusi fafaj 

�≈ 10 Millió (2-80 Millió) bogárfaj. 


DK-Ázsia: a trópusi alacsony légnyomású zóna nyáron 

mélyen behatol az északi féltekére, a DK-i passzátszél 

átlépve az Egyenlítőt DNy-i monszunként érkezik a 

szárazföldre. 

Hasonló hatásra a déli féltekén az ÉNy- monszun szelek 

hoznak esőt Ny- és Közép-Afrikában, és Ausztrália 

északi részén. 

A monszunszelek alapvetően a hőmérséklet különbég 

(nyár-tél – szárazföld-óceán) miatt alakulnak ki. 

Trópusi esőerdők 

• az Egyenlítő mentén két kb. 10º sávban húzódik 

• kiegyenlített, magas hőmérséklet, 25-27 ºC évi kh. 

• hőingadozás 1 ºC körüli 

• levegő vízgőztartalma igen magas 

• évi csapadékmennyiség 1500-3500 mm között 

• termőtalaj sz.a. szegény, humuszfelhalmozódás nincsen ↔ 

≈7,3 t sza. /év 

• talaj vasban és alumíniumban gazdag laterit 

• a dús, erőteljes növekedésű, fajokban gazdag PP 

• fák örökzöldek, lombjuk folyamatosan cserélődik 

• rövidnappalos növények. 

• Afrikában: Guinea, Kongó-medence, nagy 

vulkánok vidéke, 

• K-Madagaszkár, K-Afrikai szigethegyek tenger felé 

néző lejtői, 

• Ázsiában: Elő-India Ny-i partvidéke, Himalája 

lejtői, 

• Hátsó-India nagy része, Indonéz szigetvilág 

• Ausztrália: ÉK-Ausztrália, Óceániai szigetvilág 

• D-Amerika: Amazonas-medence, Andok 

csapadékos lejtői, K-Brazilia, 

• Antillák hegyvidékei, K-Mexikó 

2011.01.01. 

2

• legproduktívabb, (1000 g szén megkötés/m 2 ) 

• okok: erős napsugárzás, rendszeres esők 

• Produkció nagy része magasan a 

lombkoronában (fanerofitonok) 24-36 m 

magasságban, (70 m óriásfák) 

• lágyszárúak is felkapaszkodnak (epifitonok) 

• az aljnövényzet 

gyakorlatilag 

hiányzik. 

• intenzív biológiai aktivitás a talajban 

• talajfelszín szinte teljesen csupasz tápanyagok a növényekben, 

egyébként kimosódnak 

Talaj: 

Számos talajfelület százezer évek óta ki van 

téve az igen intenzív mállásnak. 

A tápanyagokat megkötő agyagásványok 

gyakran szétrombolódtak, a tápanyagokat 

pedig az eső kimossa a talajból. 

irtások hatása 

Síkvidéki esőerdők zónája 

• Trópusi esőerdők formációcsoport 

– Örökzöld erdők 

– Időszakos esőerdők 

– Félig lombhullató esőerdők(átmenet a monszunerdőkhöz!) 

• Növényzet: jellemző az óriásfák 

Cecropia 

Síkvidéki trópusi esőerdő 

Acacia mimoza 

Eucalyptus mannifera 

Ausztália: Eucalyptus-fajok 

Amerika: Cecropia-fajok 

Dracontomelon-- 

2011.01.01. 

Dipterocarpus- 

Afrika: Mimózafélék 

Ázsia: Dipterocarpus-, 

Dracontomelon-fajok 

3


Örökzöld trópusi esőerdők: Minden évszakban vannak 

kihajtó, virágzó, termést érlelő fák. 

Időszakos trópusi esőerdők: 2-4 hónap hosszú a száraz 

évszak. Évszakokhoz igazodó fenofázisok, de teljesen 

lombtalan időszakok nem igazán vannak. Kicsit több 

lágyszárú növény. Kicsit több talajlakó növényevő, földön 

fészkelő madár. 

Félig lombhullató esőerdők: Még szárazabb körülmények 

között alakulnak ki. Átmenetet jelentenek a monszunerdők 

felé. 

Síkvidéki trópusi esőerdők 

növényei 

Óriásfák: 

• Nagy, fényes, bőrnemű, sima szélű, csepegtető 

hegyes levelek guttáció. 

• Palánkgyökerek, vagy pányvagyökerek. 

• Főleg rovarmeporzásúak, de pl. egyes mimózaféle 

vagy mályvaféle fákat denevérek, 

szivarfaféléket D-Amerikában kolibrik, 

Afrikában mézmadarak porozzák be. 

• Gyakori a kauliflória. 

(Jackfruit (''Artocarpus heterophyllus'') fruits at the tree Photo taken by User:Ahoerstemeier on June 

28, 2003 in Chaiya, Surat Thani Province, Thailand. {{GFDL}}{{cc-by-sa}} Category:Fruits 

Category:Moraceae) 


növényei 

Liánok: 

Fásszárú, vagy fűnemű szár, együtt 

fejlődnek a támasztó fával. 

Kúszópálma (rotang) igen nagy 

szakítószilárdságú, elfásodó. 

Fűnemű a vanília, tökfélék, borsfélék. 

palánkgyökér 


fafojtó fikusz 

hajtáslankadás 


növényei 

Alsó koronaszint és cserjeszint: 

bambuszok, ázsiai cukorpálma, kelet-indonéziai 

szágópálma 

Gyepszintben: 

Páfrányok, csipkeharasztok, kontyvirágfélék, 

gyömbérfélék, csalánfélék, erdei utak és vágások 

mentén a vadbanán tömeges. 

Síkvidéki trópusi 

esőerdők növényei 

Epifitonok: 

Orchideák, páfrányok, Bromeliák, Tillandsiák, mohák 

és zuzmók, epiphyll mohák és zuzmók. 

Vízszükségletüket csupán a csapadékból, és a levegő 

páratartalmából fedezik: vízfelvevő gyökérháló, 

léggyökerek, Orchideák álgumói (levélnyél) mint 

vízraktárak, szukkulens (testükben vizet tartalékoló) 

fajok. 

Ásványi tápanyag biztosítása még nehézkesebb: 

fészekepifitonok, (myrmecophilia), növényi 

félélősködők (pl. fagyöngyök) 

2011.01.01. 

4


növényei 

Hemiepifitonok: 

Életük egy szakaszán összeköttetésben állnak a 

talajjal. 

Filodendron, fafojtó füge (Ficus), ördögfüge, 

borostyánfélék. 

Trópusok magas hegyei 

Sűrű bambuszdzsungel, esetleg kis levelű, örökzöld, 2-4 

m magas fákból, vagy Ericafélékből álló törpeerdő. 

(* Description: '''Loiseleuria procumbens''' * Picture taken by User:Tigerente * Habitat: Großer Bösenstein, Styria, Austria * Date: 24. June 2005 {{GFDL}} ) 

Állatvilág: 

• kevés a nagytestű állat, ezek: okapi, varacskos disznó, 

tapír 

– Madarak: papagáj-félék, kolibri-fajok 

– Majmok: félmajmok, főemlősök 

– Hüllők és kétéltűek, krokodil-félék, viziló-fajok 

– Kevés a rovarfaj! 

• Másodlagos erdők (dzsungel), talajerózió 

Hegyi esőerdők 

Trópusi hegyvidékeken, kb. 1000 m magasság fölött, 

2500-3000 m-ig hatolnak fel. 

15-22 O C évi középhőmérséklet. 

Igen párás. Alsó hegylejtők bujább növényzete annak is 

köszönhető, hogy sok a csapadék, de a lejtés miatt 

nem alakul ki pangóvíz. 

Hegyi esőerdők zónája 

(köderdők, felhőerdők, mohaerdők) 

• Trópusi hegyvidékeken 1000 m fölött, kb. 2500-3000 

m-ig 

• Trópusi fenyők (Podocarpus-fajok, babérfélék, 

teafélék, kínafa, 

• Rendszerint örökzöld fák, lombkoronaszint 10-20m. 

Liánok, páfrányok, Gyepszintben pl. Begóniák. 

• kininfa- vagy kínafafajok , burgonyafélék, 

páfrányfák, begónia-félék, kávé, kokacserje 

• Köderdők: csenevész fák, mindent moha borít. 

2011.01.01. 

5

Köderdők 

• nagy fajgazdagság 

• Hagenia 

• Abyssinica 

• Rhododendron sp. 

• epifitonok 

• Podocarpus sp. 

• babérfélék 

• teafélék 

• mirtuszfélék 

• burgonyafélék 

• páfrányfák 

(Afrika, Ázsia) 

• begóniák 

Hegyi 

esőerdők 

Nedves trópusok edafikus 

társulásai 

Sziklai növényzet: 

A meredek sziklák, főleg a mészkőszirtek száraz 

élőhelyet jelentenek. 

Üstökösfákból álló cserjések. 

Amerika: Agave- és pálmafajok 

Afrika: Cycasok és Aloe fajok 

Ázsia: Dracaena (sárkányfák) 

Szukkulens cserjék és kúszónövények, 

törpepálmák, bambuszok 

Trópusok magashegységei 

• Andok, Kilimanjaro 3000 m fölötti területei 

• nappal nyár, éjjel tél 50 O C-os hőingás 

• Paramo – üstökösfák (Lobelia-, Senecio-félék) 

• Puna – szárazabb, mint a paramo, zsombékoló 

füvek, kétszikűek 

• Havasi sivatagok 

• trópusi magashegyi 

• Bozótos 

• Erica arborea 

Paramo 

Nedves trópusok edafikus 

társulásai 

Tengerpartok: 

Mangrove = tengerparti mocsárerdő: 

Apály idején szárazra kerülő, dagálykor a vízből 

sokszor alig kiálló állványszerű gyökérzetű, 

léggyökerekkel rendelkező, leveleikben extrém magas 

sótartalmú, leginkább elevenszülő fák alkotják. 

Rhizophora- és Avicennia fajok, Afrikában és 

Ázsiában Nipa pálma. 

Nyílt homokos tengerpartok: 

Kókuszpálma, csavarpálma, szúrós termésű füvek. 

2011.01.01. 

6

Mangrove 

Másodlagos esőerdők 

Fűfélék, fatermetű bambuszok, egyéves növények, 

magas évelők, cserjék és kúszónövények alkotta 

áthatolhatatlan bozót keletkezik. 

Jellegzetesek a gyors növésű puha szövetű pionír fák, pl. 

balsafa (15 év alatt 20 méteresre is megnő). 

D-Amerika: Cecropia fajok, DK-Ázsia: Macaranga fajok 

� hangyákkal élnek szimbiózisban. 

Vanília (Mexikó) 

Tápióka (Amerika) 

Termesztett növények 

Kókuszpálma 

(Csendes-óceáni 

szigetek) 

Kámforfa (Ázsia) 

Fahéjfa (Ázsia) 

Másodlagos esőerdők 

• Nagyobb nyiladékok keletkezhetnek 

földcsuszamlással, erdőtüzekkel, de leginkább 

emberi beavatkozásra. 

• fénykedvelő pionír fajokból létrejön egy 

másodlagos esőerdő, kisebb fajgazdagsággal, 

alacsonyabb fákkal, dúsabb talajközeli 

növényzettel. 

• A nagy tápanyagveszteség esetén nehezen veti 

meg újra a lábát az erdő. 

Kínai teacserje 

másodlagos esőerdő Macaranga triloba: a kagyló 

alakú pálhák alatt helyezkednek 

el a tápanyagtestecskék 

Robuszta-kávé 

Banán (Hátsó-India) 

Teraszos hegyvidéki 

rizstermesztés 

(Hátsó-India) 

Fekete Bors (Ázsia) 

Dinnyefa 

2011.01.01. 

Kakaó 

(Közép- 

Amerika) 

7

Termesztett növények 

Arékapálma (Ázsia): bételdió 

Kaucsukfa (D-Amerika) 

Olajpálma (Afrika) 

Tea (Kína és Burma határhegyei) 

Kínafa (Andok) 

Kokacserje (Andok) 

Kukorica és burgonya (trópusi Amerika hegyvidékei). 

Monszunerdők 

Zárt lombhullató trópusi erdők 

Legtipikusabbak Elő- és Hátsó-Indiában, de 

megtalálhatók K-Afrikában és D-Amerikában is. 

Alacsonyabb, egységesebb lombkorona, több fény jut a 

talajra. 

Lombhullató, de az aljnövényzet üde marad. 

Kevesebb a fán lakó növény, de még sok a lián. 

Ausztrália 

Időszakos trópusi esők öve 

A 10. és 20. szélességi kör között. 

A csapadék az esős évszakra korlátozódik és

Szavannák és erdős szavannák • Ha a száraz évszak rövidebb, mint az esős évszak 

• –zárt lombhullató trópusi erdők (monszunerdők)alakulnak ki 

Szavannák és erdős szavannák 

A száraz évszak hossza eléri a 6-10 hónapot. 

Évi csapadék 250-1500 mm, 

évi középhőmérséklet 23-29 o C. 

A száraz évszak gyakran aszályos � vándorló állatvilág 

Nyílt gyepvegetáció uralta (pázsitfűfélék uralma) erdős 

szavannák, füves szavannák. 

Legnagyobb kiterjedésben: Kö- és K-Afrika, 

Amazonastól délre, India, É-Ausztrália. 


Sivatagok felé átmenete tüskés, 

tövises fákkal (Boswellia, 

Acacia), pozsgásokkal 

(Euphorbia, Cactus) tarkított. 

A fátlan szavanna leginkább 

edafikus okokból alakul ki: 

esős évszak magas 

talajvízszintje, sekély 

termőréteg. 

Száraz évszak hossza Csapadék (mm) Szavanna-típus 

3-4 hónap 1200-1400 erdős szavanna 

5-7 hónap 500-1200 ligetes szavanna 

7-10 hónap 300-500 tüskés, füves szavanna 

• Erdős szavanna:jellemzőa pirofitonfajok –Acacia-, Eucalyptus-fajok 

• Szárazabb szavanna: örökzöld fák hiányoznak. 

• Jellemzőek az un.palacktörzsűfák, pl. majomkenyérfa 

(Adansoniadigitata) 

• Hosszúfüvű–rövidfüvűszavanna (átmenet a félsivatag felé) 


Talaja a vörös színű latoszol. 

Pázsitfüvek. 

Tűznek ellenálló fafajok (víztartó, vastag, vagy hámló 

kéreg): Acacia, mirrhafa, vajfa, baobab 

(majomkenyérfa), szalámifa, dum-pálma, 

legyezőpálma, Eucalyptus. 

A tűz a szavanna egyik éltetője, illetve számos helyen a 

kialakítója a tűzre érzékeny, száraz erdőkből. 

• fű, elszórtan fákkal, de nagy nyílt területek is 

• Nagytestű növényevők folyamatosan legelik 

• füvek merisztémája a föld alatt vagy közelében 

• gyakoriak a tüzek 

2011.01.01. 

9


Trópusi erdőzónák felé átmenetei a szavannaerdők: 

Afrika: miombo – laza koronájú pillangós fák 

(Angola – Dél-Tanzánia) 

Közép- és D-Amerika: fenyőfélék (Pinus és 

Araucaria) 

DK-Ázsia: fenyők és tölgyfajok 

Ausztrália: Acacia, Eucalyptus 

Erdős szavanna az afrikai Serengeti 

Nemzeti Parkban 

A szavannák növényei 

Majomkenyérfa vagy 

baobabfa 

Időszakos trópusi esők övének 

termesztett növényei 

• Afrika: gabonacirok és durrhaköles 

• Kukorica 

• Gyapot és cukornád 

• Öntözéssel csaknem minden trópusi 

növény termeszthető. 

Kelet-Afrika 

Időszakos trópusi esők övének 

edafikus vegetációtípusai 

Tengerparti mangroveerdők 

Afrika: papiruszmocsarak (Csád-tó, Afrikai 

Nagy Tavak). 

Folyómenti galériaerdők 

D-Amerika: óriási levelű tündérrózsák 

(Victoria amazonica) 

Ázsia: lótuszvirág (Nelumbo nucifera) 

Amerika: sárga lótuszvirág (Nelumbo 

lutea) 

• erős szezonalitás az esőknek köszönhetően 

• száraz időszakokban nő a növényevők 

mortalitása 

• nagy telelőmadár populációk: mag-és rovar 

abundancia 

(populáció mennyisége élőhelyen ) 

2011.01.01. 

10

• Szélirányok évszakos változása: összefügg az ITC zóna (Trópusi 

Konvergencia Zóna) mozgásával (ennek forrása az É-i és a D-i passzát 

találkozása!) A szárazföldhatására Ázsiában pl. nyáron az ITC zóna É-ra 

tolódik, az alacsony-nyomásúlégtömegek is É-ra tolódnak,ez 

magyarázza a nyári monszun bőséges csapadékát. 

• India K-i partjainál a DNy-i monszun április és október között hoz 

jelentős csapadékot, az év többi részében szárazság van 

• Ártéri szavanna: part menti ligeterdő(galériaerdő), 

pálmafajok, 3 m magas füvek. Évente kétszer folyóáradás 

• Termesz szavanna: termeszvárak, levélnyíró hangyák. 

Elsősorban Afrikában jellemző. Termeszfajok száma: 1900! 

Macrotermes-fajok. 

Dél-Amerikában két jelentősebb szavannaterület: 

1.CampoCerrado-területe ~2x106 km2 Növényzete:Pálmák, fűfajok 

Állatvilág: nandu, vadkutyák, sok endemikus hüllő(gekko-félék) 

2.Catingas(Caatinga) –Brazilia száraz szavannavidéke. 

területe ~800.000km2 .Pálmák, kaktuszok. 

3.Chaco–Argentina és Bolívia területén. Száraz erdő jellemzi Gyakoriak és 

jellemzőek a kaktuszfélék 

Szavannák állatvilága 

• óvilági szavannákon sok a nagytestűállat 

• Afrikában:, sakál-félék, hiénakutya, foltos hiéna, csíkos hiéna, 

oroszlán, gepárd, antilop, gazella, gnú, impala, zsiráf, orrszarvú. 

Zöld cerkófmajom, huszármajom. Kígyófélék! Strucc! 

• Száraz szavannák népesség eltartó-képessége igen kicsi. 

SZAHEL övezet 

Catingas(Caatinga) –Brazilia 

Campo Cerrado 

Chaco–Argentina és Bolívia területén 

• Ázsiában:a szavannaterületek jóval fajszegényebbek, mint 

Afrikában! 

– Hüllők, kétéltűek 

• Ausztrália:erszényesek –kenguru, koala. 

Nagyszámú papagájfaj. 

– Futómadarak: emu és kazuár 

2011.01.01. 

11

• Dél-Amerika:sokkal szegényebb 

nagytestűállatokban az afrikai szavannáknál. 

Sok az endemikus békafaj. Csak itt élnek a 

vöcsötyúkok (5 faj!) 

• Termesztett növények:gabonacirok, kukorica, 

cukornád, gyapot. 

• Jóval jelentősebb 

az állattenyésztés! 

Szubtrópusi biomok 

• Esős nyarú szubtrópusi területek 

– monszun vagy passzát szél 

– Szubtrópusi esőerdők 

– Babérlombú erdők 

Esős nyarú szubtrópusi területek 

Ázsia: babérfélék, örökzöld tölgyek, Magnoliafélék 

Ausztrália, Új-Zéland: nyitvatermők 

Mexikó, Florida, Louisiana: Magnoliafélék, örökzöld 

tölgyek, mocsárciprusok 

Dél-Brazília: Araucaria erdők 

A szubtrópusi öv 

A trópusok és a mérsékelt öv érintkezésénél. 

Átmeneti klímahatások, vagy egyik évszak trópusi, a 

másik mérsékelt övi jellegű. 

Alapvetően meleg éghajlat, de enyhe fagyok 

előfordulnak. 

Három fő típusa: 

esős nyarú 

esős telű 

állandóan száraz 


Szubtrópusi esőerdők 

Alacsonyabbak és egyszerűbb szerkezetűek, mint a 

trópusi esőerdők. 

Fokozatos átmenet a hegyvidéki esőerdőkbe. 

Burma (Myanmar), Közép-Kína alacsony hegyvidékei, 

Dél-Japán szigetek, Mexikó, USA déli része, Dél- 

Ausztrália, Új-Zéland északi szigetei, Dél-Brazília. 


Babérlombú erdők 

A mediterrán hegyvidékek valamivel szárazabb 

viszonyai között alakulnak ki. 

Félkemény, kis, pergamenszerű levelű fák. 

Balkán-félsziget csapadékosabb részei, Pireneusok, 

Kaukázus csapadékos oldalán, Azori- és Kanáriszigetek, 

de a többi kontinensen is. 

Rhododendron, Buxus. 

2011.01.01. 

12


• a kontinensek keleti felén, a 30. és 35. szélesség 

között, a trópusok és a meleg mérsékelt égöv 

között, a passzát- és monszunszelek hatása alatt 

az északi és a déli féltekén egyaránt előforduló 

átmeneti övezetben és óceáni szigeteken) 

• Lombkoronaszintjükben kevés fajt találunk: 

leveleik középnagyok, fényesek és bőrneműek 

(innen a „babérlombú” név). 

• Európa nyugati peremén lévőatlanti-óceáni szigeteken (pl. Kanári) 

• a Kaukázus nyugati oldalán, Kelet-Ázsiában Korea, Kína és a 

• Japán szigetek déli része, Florida atlanti partjai, Kaliforniától 

• Oregonig a partközelben, D-Amerika (Chile déli része), 

• Ausztrália (keleti parti sáv). 

• A tél enyhe és fagymentes. Állandóan magas a páratartalom, 

• kicsi a napi és éves hőingáskicsi. 


• kiegyenlített csapadékjárás (esetleg téli 

csapadékminimum) 

• az évi középhőmérséklet 15°C vagy több, 

• fagypont alá télen is csak átmenetileg száll a 

hőmérséklet; 

• a napi és az évi hőingás kicsi, 

• a tél enyhe, fagymentes. 


• Az északi féltekén (Holarktisz) ezek a fák leginkább 

babérfélék, örökzöld tölgyfajok, liliomfák és mocsári 

ciprus. A déli féltekén nyitvatermők válnak jellemzővé, 

így Dél-Amerikában az araukáriafenyők. Kelet-Ázsiától 

Észak-Ausztráliáig mellettük jelentős szerephez jut a 

bambusz. 

• Gyepszintjük fajgazdag; többnyire a páfrányok utalják. 

• Mohaszintjük erősen fejlett. 

• Jellegzetes talajaik a sárga és vörös podzolok. 

Esős telű szubtrópusi területek 

• Esős telű szubtrópusi területek (mediterrán) 

• talaja humuszban gazdag terra-rossa, 

terrafusca,vagy fahéjbarna talajok 

• Enyhén hűvös tél az évi csapadék nagy részével, 

nyáron a közeli sivatagos területek nagynyomású, 

száraz, forró légtömegeinek hatása uralkodik. 

• Földközi-tenger partvidéke, Fokföld, DNy-Ausztrália, 

Chile, Argentína, Kalifornia egy része. 

2011.01.01. 

13


Jellegzetes talaja a vöröslő terra rossa. 

Alkalmazkodás a fő asszimilációs periódusban 

bekövetkező szárazsághoz: 

- kemény, fényes, esetleg erősen szőrös, örökzöld 

levél 

- levéltelen (csökkent párologtató felületű), szárukkal 

asszimiláló 

Mediterrán területek termesztett 

növényei 

Európa legrégebbi kultúrterülete � a legtöbb erdőt 

kivágták, helyüket pedig már az ókor óta legeltetik. 

Aljnövényzet cserjéiből és letörpült fákból létrejött a 

jellegzetes örökzöld bozótos, a macchia 

(Kaliforniában a chaparral ehhez hasonló). 


Keménylombú erdők 

A mediterrán területek zonális erdőtársulásai. 

É-Afrika, Európa: 

mészkövön: magyaltölgy 

szilikáton: paratölgy 

tengerpartokon: aleppói fenyő, Pinea 

Erdők aljnövényzetében sokféle örökzöld, szúrós, vagy 

illatos cserje fordul elő: Pistacia, Lavandula, 

Jasminum, Juniperus, Myrtus. 


Mediterrán tűlevelű erdők 

A mediterrán keménylombú erdők zónája felett alakult 

ki. 

Atlaszcédrus, libanoni cédrus, mammutfenyők 

(Kalifornia). 

Edafikus növényzet 

Sziklákon: szúrós növényekből álló garigue 

Mocsaras területek: olasznád 

Folyómente: Appennini- és Balkán-félsziget: platán, 

oleander 

Mediterrán területek termesztett 

növényei 

Jellegzetes termesztett növény az olajfa, a 

szentjánoskenyér-fa. 

A száraz nyarú területek a gabonatermesztés őshazái 

(kenyérgabonák többsége Elő-Ázsia mediterrán 

területeiről származik), ma is a fő szőlőtermesztő 

területek. 

Citrusfélék: citrom, narancs, mandarin, grape-fruit 

(Ázsia trópusi-szubtrópusi területeiről származnak). 

Fokföld: muskátli, Asparagus fajok. 

2011.01.01. 

14

A mediterrán terület növényvilága 

Mediterrán vidék 

krisztustövissel 

Levendula 

Közönséges vagy nemes babér 

Állandóan száraz területek 

Sivatagok 

Zonálisan a trópusokat kétoldalról határoló leszálló 

légáramlásos zónában. 

Főleg a szubtrópusi zónába esnek, bár Elő- és Belső- 

Ázsiában a mérsékelt övbe tolódtak. 

Afrika: Szahara, Líbiai-, Namíb- és Kalahári-sivatag 

Ázsia: Arab- és a Nyugat-Pakisztáni Thar-sivatag, Kara- 

Kum, Kizil-Kum, Takla-Makán, Góbi 


Sivatagok 

D-Amerika: Atacama-sivatag 

É-Amerika: Új-mexikói és Dél-kaliforniai sivatagok 

Ausztrália belső területei 

Ritka, és rendszertelen csapadék (max. 100 mm). 

Paratölgy 

Sivatag – Szaúd-Arbia 

Sivatagok 

Sivatagok osztályozása az alapkőzet 

szerint 

• szikla-, és kősivatag (hammada) 

• kavicssivatag (serir) 

• homoksivatagok (erg) 

• agyagsivatagok (takir) 

• sós agyagsivatagok (sott) 

2011.01.01. 

15

Félsivatag - Argentína 

Félsivatagok 

Sivatagi és félsivatagi növények 

jellegzetes életformái 

Efemer növények: 

Mag állapotban nyugszanak évekig, eső esetén 

kicsíráznak, rövid idő alatt virágzanak, termést 

érlelnek, magot hoznak. 

Poikilohidratúrás növények: 

Elviselik a kiszáradást, a látens állapotból hamar 

regenerálódnak eső esetén, pl. mohák, 

mannazuzmó, egyes páfrányok Amerikában, 

talajlakó Tillandsiák. 


Félsivatagok 

Csapadék mennyisége max. 200 mm. 

Fele-fele a csupasz és a növényzettel borított terület. 

Sivatagokban is kialakul vízmosásokban (vádi), tavak, 

oázisok környékén. 

Fokföldi Karroo, ausztráliai sivatagok jó része, É-Góbi, 

Kaszpi-tó környéke. 

Mérsékelt övi erdőterületeken edafikus okok miatt 

(erősen sós talaj, laza homokon, málló, meredek 

löszfalak). 

Trópusi sivatagok 

• a 15-50° szélességi körök között 

• a forró sivatagok a 30-35°-ig húzódnak, míg 

• antipasszátszelek hatására alakultak ki a trópusi és szubtrópusi 

területek határán 

• évi középhőmérséklete 20 °C körüli 

• igen magas a napi hőingás 

• az évi csapadékmennyiség a 250 mm-t sem éri el, 

• egyes helyeken akár évekig sem esik az eső 

• talajuk humuszmentes köves homok 

• alkalmazkodás: vízraktározás, párolgáscsökkentés 



Szukkulensek: 

Pozsgás szárban vagy levélben nyálkaanyagokhoz 

kötött vizet raktároznak, és a párologtató felületük 

minimalizált. Vastag kutikulával, vagy szőrzettel 

borítottak a besugárzás ellen. 

Amerika: kaktuszok, Agave 

Afrika: kutyatejfélék, Aloe 

Ázsiai mérsékelt övi sivatagokban és Ausztráliában 

alig vannak igazi szukkulensek. 

2011.01.01. 

16



Szklerofília 

Párologtatással járó vízveszteség csökkentésére vastag 

kutikula, többrétegű epidermisz, besüllyedt 

gázcserenyílások, kemény, szilárdító elemekben 

gazdag levél, kis levélfelület, esetleg redukált levelek 

és a szár asszimilál. 

É-Afrika és Belső-Ázsia magashegyi kősivatagjainak 

gömbcserjéi. 

Dél-Afrikai sivatagok ablaknövényei. 

Félsivatagok és sivatagok –a Föld több, mint ¼-e 

• Nagyobb sivatagok: 

– Afrika:Szahara, Líbiai, Namib-és Kalahári-sivatag 

– Ázsia:Arab-és Thar-sivatag 

– Dél-Amerika:Atacama-sivatag 

– Észak-Amerika:Új-Mexikó, D-Kalifornia 

– Ausztrália:belsőterületek 

– Belső-Ázsia:Kara-Kum-, Kizil-Kum mérsékelt 

övben. Nem klimatikus sivatagok! 

– SaltLake:esőárnyékban! 

• Dél-Afrikában: „kavicskaktuszok”(ablaknövények): 

Lithops-fajokés kristályvirágfélék (Mesembrianthemumfajok) 

• Welwitschia mirabilis–paleoendemizmus–csak a 

Namibsivatagban! 

• Termesztett növények: oázisokban, vádikban. Legfőbb 

növény a datolyapálma 

• Peru és Chile: öntözéses banánültetvények 

• Állatvilág: sivatagok állatvilága a szomszédos száraz 

szavanna, sztyeppék állatvilágával rokon 

• A szárazsághoz valóalkalmazkodás szélsőséges formái: 

teve (zsírpúp);ugróegerek (soha nem isznak); 

zsírfarkújuhok; gazella, antilop, 

• sivatagi róka; sivatagi tyúkok; vándorsólyom 

• Dél-Amerikában: lámafélék (nincs zsírpúp!) Kondorkeselyű 

• A zonális sivatagok a trópusokat két oldalról 

határoló nagy nyomású, leszálló légáramlásos 

zónában, 

• A forró, száraz térítő menti öv a passzátszelek 

leszálló, nagy nyomású övezetébe esik, ahol 

nagy a felmelegedő levegő víztartó képessége. 

A víz nem csapódik ki, a párolgás pedig 

különlegesen erős; 

Félsivatagok 

• Karroo(Dél-Afrika), Ausztáliai sivatagok egy része, 

Góbi-sivatag É-i fele, Kaszpi-tópartvidéke 

• Félsivatagok jellemzőnövényei: Ürömfélék 

(Artemisiafajok), Chenopodium-félék, tamariszkusfajok, 

Caragana és Haloxylon-fajok(szakszaulcserjék) 

• Jellegzetes növényi életformák: 

• Efemerek(igen rövid életűek); változóvízállapotúak 

(poikilohidratúrásnövények): csipkeharasztok, 

Anastatica-fajok; szukkulencia(pozsgás termet): 

kaktuszfélék, kutyatejfélék, Agave, Aloë 

2011.01.01. 

17

A sivatagok szomjazó növényei 

Oázis Jemenben 

Különböző 

kaktuszformák 

A mérsékelt öv biomjai 

• 40-65. szélességi körök között 

• (É)-Amerika, Európa, Ázsia 

• Északi féltekén kiterjedtebb 

• 4 évszak vegetációs szünet, áttelelési stratégiák 

• 3 fő zóna: 

– füves puszták 

– mérsékeltövi lomberdők 

– tűlevelű erdők 

– mérsékelt övi sivatagok 

Afrikai kutyatejfaj 

• magevőhangyák és rágcsálók 

• nomád életmódú madarak 

• húsevők: víz a zsákmányból 

• tenyésztett állatok: teve, szamár, juh 

• Gazellák, Jávorantilop, numibiai vadszamár, ugróegér félék, madárpók , skorpió, 

namibiai homoki gyík, aranyvakondok, háromujjú homoki szkink, 

• Efemer növények: rövid tenyészidőszak 

maszlagürömfélék kristályvirágfélék, kanadai 

betyárkóró, kék búzavirág, szőrös disznóparéj 

• Szukkulens növ.: 

Afrika: tegezfa ablakvirág kutyatejfélék aggófűfélék 

Amerika kaktuszok agavefélék, jukkák 

Ausztrália parakeeya, fűfa 

Mérsékelt öv 

A trópusi és szubtrópusi övet két oldalról széles sávban 

szegélyezi, de a kontinensek elhelyezkedése miatt az 

északi féltekén sokkal nagyobb a területe. 

A téli hideg miatt vegetációs szünet áll be (fiziológiailag 

szárazság). 

A növények áttelelő szervek segítségével vészelik át a 

kedvezőtlen időszakot. 

Az áttelelő szervekben az életfolyamatok nem állnak le, 

csak lelassulnak. 

2011.01.01. 

18

Préri – Yellowstone Nemzeti Park 

Jellegzetes növények: 

pázsitfüvek 

Füves puszták 

Füves puszták zónája 

sásfélék 

liliomfélék 

boglárkafélék 

Kétszikű virágok főleg az esős tavaszi és őszutói 

időszakban vannak, a kedvezőtlen időszakot földalatti 

szerveik (hagymák, gumók) vészelik át. 

Gyakoriak a magállapotban áttelelő egynyári növények. 

Sztyepp: 


D-Romániától D-Ukrajnán, D-Oroszországon, 

Kazaksztánon és D-Szibérián keresztül 

Mongóliáig és É-Kínáig húzódik. 

Belső-Ázsia kontinentális éghajlatában több ezer 

méter magasra felhatol (K-Kaukázus, Pamír, Tien- 

San és Altaj hegyeinek, Tibet fennsíkjának hegyi és 

alhavasi sztyeppei). 

Ibériai-félsziget, É-Afrika, Anatólia és Perzsia 

mediterrán jellegű sztyeppei. 


200-500 mm/év csapadék � természetes körülmények 

között nem tud kialakulni fás vegetáció 

A növények a lankadás ellen szilárdító szövetek 

kifejlesztésével védekeznek 

� nehezen emészthető pázsitfüvek, sások. 

A vegetációnak kettős nyugalmi állapota van: 

téli hideg 

nyár végi szárazság 

Megjelenés alapján: 

rövidfüvű 


magasfüvű 

Talajtani viszonyai alapján: 

lösz pusztagyep 

homok pusztagyep 

sós (szikes) pusztagyep 

sziklai pusztagyep 

2011.01.01. 

19


Edafikus és mikroklimatikus okok miatt kialakult füves 

puszták az Erdélyi- és a Pannon-medencében és az 

Alpok esőárnyékos völgyeiben. 

A sivatagi zónával határosan inkább rövidfüvű és sziklai 

sztyeppek, míg északon az erdőssztyeppek felé 

átmeneti részen főleg magasfüvű sztyeppek 

találhatók. 

A füves puszták kiterjesztéséhez és fenntartásához a 

történelem előtti ember is jelentősen hozzájárult 

(tűz, földművelés, állattenyésztés). 


Patagónia, dél-óceániai fátlan 

szigetek, Új-Zéland (a zárt füvű 

vegetáció mellett) 

Füves puszták 

A puna-növényzetre 

emlékeztető, 

zsombékszerűen növő 

pázsitfüvek alkotják. 

Termesztett növények a sztyeppzónában: 

Eredetileg főleg állattenyésztés (Mongólia, Argentína 

még ma is). 

A belterjesebb mezőgazdálkodás kialakulásával a 

gabonatermesztés fő területévé vált (Ukrajna, 

Kanada). 

Az általában humuszban gazdag mezőségi talaj miatt 

elsősorban búzatermesztés folyik ( a világ 

búzatermesztésének több, mint ¾-e erre a zónára 

esik). 


Préri: 

Észak-Amerikában É-D-i irányba húzódik a 

füves puszták zónája. 

A csapadékosabb keleti területek magasfüvűek, míg 

a szárazabb nyugati területek inkább 

rövidfüvűek. 

Pampa: 

A Dél-amerikai kontinensen az Andok 

szélárnyékos keleti oldalán, Argentína területén 

húzódik. 

Sok a prérikkel azonos nemzetségbe tartozó 

növényfaj. 


Erdőssztyepp: 

Magyar Alföld, Erdélyi-medence, A Kárpátokon túl 

összefüggően az Urálon túlra. 

Erdő és sztyeppfoltok mozaikja, vagy nyílt, pusztai 

elemekben gazdag erdők (főleg pusztai tölgyesek). 

Összefüggő zárt erdők csak a nagyobb folyók mentén 

tudnak kialakulni. 

1. Füves puszták 

• viszonylag kevés csapadék (200-500 mm) 

• (DE hosszúfüvű préri 600-1000 mm) 

• nagy éves hőingás >25 °C 

• csapadék nagy része kora nyáron 

• téli csapadék hó 

• gyakran két nyugalmi időszak 

2011.01.01. 

20

• legtöbb természetes vegetációt helyettesítették 

termesztett növényekkel: búza, árpa, zab, 

kukorica, stb. 

• perifériákon: állattenyésztés 

• legjobban degradált az összes biom közül 

http://farm4.static.flickr.com/3155/2658097507_73c6ec7d99.jpg 

A prérik állatvilága 

• hüllők 

– láncos csörgőkígyó, texasi csörgőkígyó, zöld csörgőkígyó 

• madarak 

– nagy prérityúk, kis prérityúk, ürömfajd , Bairdverébsármány, 

üregi bagoly, agyagszínű verébsármány 

• rágcsálók 

– Hosszúfarkú ürge, 

– prairie-kutya 

– rovarevők oposszumok 

• növényevők 

– amerikai bölény,villásszarvú antilop 

Dél-amerikai pampák 

• D sz. 32°-38° 

• csapadék eléri 1000 mm-t 

• fagy ritkán 

• éves hőingás 20-22°C 

• nyáron kevesebb a csapadék, ezért 

aszályos időszakok alakulhatnak ki 

Észak-amerikai prérik 

• 54° szelesség – Mexikói magasföld 

• hosszúfüvű préri 600-900 mm 

• fenyérfüvek (A. gerardii), Stipa partea, Agropyrum 

smithii, Panicum virgatum 

• Andropogon scoparius 

• rövidfüvű préri 450-500 mm 

• Bouteloua gracilis, bölényfű (Buchloe dactyloides) 

• fűfélék 

Pampák élővilága 

• Stipa neesiana, S. papposa, Eryngium sp. 

• Emlősök: Lama vicuqna, Lama quanaco, Zaedyus 

pichy, Chaetopharactus villosus Lyncogon 

patagonicus, Dusicyn griseus, tengerimalac, Mara 

• hüllők Oroctotretus pectinatus, Liolaemus 

magellanicus, L. fuscus 

• madarak Pterocnemia pennata 

2011.01.01. 

21

Eurázsiai sztyeppék 

• csernozjom talajok 

• A fűfélék közül leggyakoribbak az árvalányhaj fajok, 

közülük a kunkorgó árvalányhaj, de a 

• csenkeszek és a sások, 

• valamint az ürmök is a kakukkfű és a pimpo fajokkal 

igen gyakoriak 

Kialakulásuk 

• Természetes hatásokra: 

Klimatikus-, domborzati-, és talajviszonyok, 

– Tűz, 

– Növényevők, stb. 

• Emberi átalakítóhatások: 

• Égetés, erdőirtás, legeltetés, lecsapolás. 

• Makroklíma által meghatározott: 

– klímazonáliserdős-sztyeppek. 

– Egyéb okok (talaj, domborzat) hatására: 

edafikuserdős-szteppek. 

Az erdős-sztyeppek klímája 

• Erdős-sztyepp zóna klimazonális növényzetét a 

szemiarid (félig száraz) típusú klíma alakítja ki. 

• Jell.: Egyes években egy későnyári -kora őszi, legalább 

két hónapig tartó félszáraz időszak. 

• Összetett klímatípus. 

Erdős-sztyeppek biomja 

• Az erdős-sztyepp a zárt erdő és a sztyepp klímaövek 

átmeneti éghajlati sávjában kialakult önállónövényzeti 

öv. A többé-kevésbé zárt erdők általában száraz 

termőhelyű gyepekkel váltakozva, mozaikos 

elrendeződésben jelennek meg 

• Mérete: hektáros mérettől kontinensnyi növényzeti 

övekig 

• Erdőkomponense: gyakran a szomszédos fás 

társulásokéhoz hasonlóan klimazonális erdős-sztyepp 

esetében, edafikus erdős-sztyeppeknél „saját 

képződmény”jelenhet meg. 

• A gyepek: irtásrétek, ill. rétsztyeppek, attól függően, 

hogy az erdő-vagy a sztyeppzóna felé helyezkednek el. 

Az eurázsiai erdőssztyeppek 

földrajzi típusai 

• 8000 km hosszan húzódik nyugat felől, eleinte 

300-400 km szélesen, majd egyre keskeny 

erdősávban. 

1. Európai tölgyes erdőssztyeppek, 

• 

2. Nyugat-szibériai nyíres erdőssztyeppek, 

3. Közép-szibériai nyíres-tű-és lomblevelű 

erdőssztyeppek, 

4. Bajkál környéki tű-és lomblevelű erdős sztyeppek, 

5. Távol-keleti lombos erdőssztyeppek. 

2011.01.01. 

22

2. Mérsékeltövi lomberdők 

• függőleges tagozódás 

– felső lombkoronaszint (12-20 m) 

– alsó lombkoronaszint (5-12 m) 

– cserjeszint (0,5-1 m) 

– gyep-, és mohaszint (0-0,5 m) 

• talajok 

– barna erdőtalaj, 

– barnaföld, 

– kilúgozott podzolos erdőtalaj, 

– rendzina 

2. Mérsékeltövi lomberdők 

• 4-6 hónap vegetációs periódus 

• évi csapadékmennyisége 500-600 mm, 

• de néhol elérheti az 1000 mm-t 

• enyhe tél 

• az évi középhőmérséklet 10-15 ºC 

• aszpektusok 

• elterjedés: 

– Európa 

– É-Amerika 

– Ázsia 

Mérsékelt övi lomberdők zónája 

Viszonylagos tengerközelben alakulnak ki. 

Az É-i féltekén lombhullatók, a D-i féltekén sokszor 

örökzöldek. 

Téli hideg � lehetetlenné váló vízfelvétel � 

párologtatás csökkentésére lombhullatás. 

Évgyűrűk. 

Többszintű. 

Mérsékelt övi lomberdők zónája Mérsékelt övi lomberdők zónája 

Tölgyesek: 

Anglia és Franciaország atlantikus területein nyírrel 

elegyes kocsányos tölgyesek. 

Közép-Európában kocsányos és kocsánytalan tölgyesek. 

Dél-Európában csertölgy és magyar tölgy jut fontos 

szerephez. 

Elegyfajok: nyír, rezgőnyár, mezei juhar, szil. 

Gyertyános tölgyesek kissé magasabb térszíneken. 

2011.01.01. 

23


Amerikai tölgyesek sokkal fajgazdagabbak a tölgyeket 

tekintve, tipikus elegyfajok a gesztenye és a hikoridió. 

Fánlakó növények: mohák, zuzmók. 

Lián szerűek: iszalag, borostyán. 

Gazdag cserjeszint: mogyoró, som, kecskerágó, fagyal. 

Dús gyepszint, tavasztól-őszig akadnak virágzó fajok. 


Tölgyesek Mérsékelt övi lomberdők zónája 


Nothofagus(délibükk) erdők: 

A déli félgömbön a bükk közeli 

rokonai, a többnyire örökzöld 

Nothofagus fajok alkotnak 

erdőket. 

Dél-chilei Valdívia és Tűzföld, DK- 

Ausztrália, Tasmánia és Új- 

Zéland. 

Bükkösök: 

Közép-Európa csapadékos 

hegyvidékei, Ny-Európában 

alacsonyabb dombvidékeken is. 

Zárt lombkoronaszint � cserjeszintje 

fejletlen, gyepszintje csak kora 

tavasszal borított virágos fajokkal 

(medvehagyma, csillagvirág, 

hóvirág, szellőrózsák). 

Sziklán juhar és kőris, magasan 

jegenyefenyő elegyedik a bükkel. 


Ezen erdők egy része a hazai bükkösökhöz hasonló 

megjelenésű, más részük azonban esőerdő jellegű 

(sok lián, epifiton páfrányok, mohák). 

Ilyen mérsékeltövi esőerdő alakult ki Valdíviában, ahol 

hűvös nyár mellett a tél igen enyhe és egész évben 

sok a csapadék. 

Jellegzetesek lehetnek a páfrányfák (pl. Dicksonia 

antarctica). 

2011.01.01. 

24

Mérsékelt övi lomberdő zóna 

edafikus társulásai 

Ligeterdők: 

Aljnövényzetük nedvességkedvelő 

fajokból áll. 

Keményfa ligeterdők: 

magasabb, ritkábban elöntött 

térszíneken 

hamvas éger, kőris, szil, 

kocsányos tölgy 

Puhafás ligeterdők: 

mélyebb, gyakran elöntött 

térszíneken fehérnyár, füzek 



Lápok és rétek: 

lápok, láprétek: 

levegőtől elzárt lassú szervesanyag oxidáció 

� tőzegképződés 

tőzegmohalápok: hűvös, csapadékos 

klímában 

síklápok: melegebb nyarú klímában (tőzege 

semleges, vagy bázikus, esetleg mész- 



Láperdők: 

pangóvizes területeken: mézgás éger, lápi nyír, fűz és 

kőrisfajok 

Vízi növényzet: 

lebegő hínár: békalencse, rence, békatutaj 

gyökerező hínár: tündérrózsa, vízitök, sulyom, 

békaszőlő 

mocsári vegetáció: 

1-2 m vízmélységig nádas: nád, gyékény, 

harmatkása, tavi káka 

zsombéksásos 

láperdő 



Lápok és rétek: 

mocsárrétek: 

tőzegfelhalmozódás nélküli nedves rétek 

pázsitfüvek, sások 

irtásrétek: 

másodlagosan alakulnak ki 

jó szénát adó növényzet 

a kaszálás fenntartja, legeltetés lerontja 

2011.01.01. 

25



Fenyérek: 

erdők helyén kialakuló másodlagos vegetációtípus (irtás 

és legeltetés hatására kialakuló), de létrejöhet 

kiszáradó lápokon, sovány homok és kavicstalajokon is 

óceáni éghajlatú területeken: D-Chile, Ny-Európa, Ny- 

Dunántúl 

örökzöld, pikkelyes, vagy tűlevelű törpecserjék, erősen 

savanyú, leromlott, tápanyagszegény talaj 

erikafélék, rekettyék 



Homoki növényzet: 

tengerparti homokdűnék: 

tarackos pázsitfüvek, sások 

homoki fűz 

É-i partok, Balti-tenger: erdeifenyves 

Ny- és D-Európa: lomberdő 

Fekete-tenger partvidéke: ezüsthárs 

szárazföld belső részein futóhomok területek: 

folyók, gleccserek által szállított homok 

magyar csenkesz, ezüstperje 

Tölgyesek Lombkoronaszint 

• Anglia, Franciaország 

• kocsányos tölgy+nyír 

• Közép-Európa 

• kocsánytalan tölgy+ kocsányos tölgy 

• Délkelet-Európa 

• csertölgy, magyartölgy 

• + nyír, rezgő nyár, mezei juhar, szil 

• dombvidéken: gyertyános tölgyes 

• epifitonok csak mohák és zuzmók 



Sziklák növényzete: 

mohák, zuzmók 

füvek, páfrányok, kövirózsák 

sziklagyep 

fák (sokszor fenyők) 

Sótűrő növényzet: 

homokdűne nélküli, tengervíz áztatta tengerparti 

területek 

szikesek: mézpázsit, sóvirág 


termesztett növényei 

gabonafélék 

kapások: kukorica, burgonya 

zöldségtermesztés 

almafélék, csonthéjasok 

Tölgyesek Cserjeszint 

• gazdag 

• mogyoró, som, kecskerágó, fagyal 

• Nyugat-Európa 

• búbos lonc (Lonicera periclymenum), 

• örökzöld magyal (Ilex aquifolium) 

• Gyepszint 

• nagyon dús és változatos 

• tavasztól őszig virágzik 

2011.01.01. 

26

Bükkösök 

• Nyugat-Európa dombvidékein kocsányos 

• Közép-Európa hegyvidékein (500-1000 m) 

• Dél-Európa (1000-1800 m) 

• bükk (Fagus silvatica) 

• zárt lombkoronaszint ⇒ Cs alig, Gy aszpektus 

• jellegzetes hagymás növények 

• medvehagyma (Allium ursinum), 

• csillagvirág (Scilla) fajok, hóvirág 

• gumós növények - pl. keltike fajok (Corydalis) 

• gyöktörzses pl. szelőrózsák (Anemona 

É-Amerikai lombhullató 

erdők 

• nagyobb fafajgazdagság 

• több tölgyfaj 

• erdőtípusok: 

– tölgyes-tulipánfás 

– tölgyes-gesztenyés 

– tölgyes-hikori 

Mérsékeltövi lomberdők állatvilága 

• őz , gímszarvas vaddisznó, farkas, róka, nyuszt, nyest, 

• görény, coboly, vadmacska, barnamedve, jégmadár, 

csonttollú madár 

Ázsiai lombhullató erdők 

• mongol tölgy (Quercus mongolica) 

• szőrös nyír (Betula pubescens) 

• rezgőnyár (Populus tremula) 

• magnólia (Magnolia stellata) 

• fehér eperfa (Morus alba) 

• tövises lepényfa (Gleditsia triacanthos) 

• varázsmogyorók (Hamamelis) 

• ginzeng (Panax ginseng) /termesztett növénye/ 

• dahuriai havasszépe (Rhododendron dahuricum) 

Fafajok 

• juharfélék (Aceraceae) 

• tölgyek (Quercus ssp.) 

• hikori diók (Carya sp.) 

• tulipánfa (Liriodendron tulipifera) 

• ámbrafa (Liquidambar styraciflua) 

• amerikai gesztenye (Castanea dentata) 

• cukorjuhar (Acer saccharum) 

• kanadai nyár (Populus canadensis) 

• keleti platán (Platanus occidentalis) 

Mérsékeltövi magashegységek 

• nivális régió >3000 m 

• szubnivális régió 2400-3000 m 

• alpin régió 1900-2400 m 

• subalpin régió 1500-1900 m 

• montán régió 800-1500 m 

• submontán régió

Tajga 

• a négy évszak 

• a nyár rövid, meleg 

• a tél hosszú, és hideg 

• a tavasz és az ősz rövid 

• évi csapadék 150-400 mm 

• talaj: podzol 

• az altalaj tartós megfagyása 

• gyakori elláposodás 

• a sz.a. produkció 5,5 t/év/ha 

• talajélőlények aktivitása kicsi 

Tajgaerdő 

Svédországban, 

aljnövényzetében 

tőzegmohákkal 

A tajga növényzete 

Magashegyi lucos 

erdő, fölötte alhavasi 

gyeppel 

Közönséges nyír 

• Jávorszarvas rénszarvas 

• karibu rénszarvas 

• barnamedve 

• hiúz (Lynx lynx) 

A hideg öv élővilága 

Tajgaerdők állatvilága 

tema.bluetec.cz 

• európai hód (Castor fiber), kanadai hód (Castor canadensis) 

• halászó nyest (Martes pennanti) 

• kis bukó (Mergus albellus), fajdkakas (Tatrao urogallus), 

• császármadár (Bonasa bonasia), nyírfajd (Lyrurus tetrix), 

• szakállas bagoly (Strix nebulosa), macskabagoly (S. 

• uralensis), fenyőpinty (Fringilla montifringilla) 

• erdei béka (Rana sylvatica), mocsári béka (Rana temporaria) 

• keresztes vipera (Vipera berus), elevenszülő gyík (Lacerta 

• vivipara) 

Tajga biom 

2011.01.01. 

28

Hideg öv - Tűlevelű erdők zónája 

Elegyeserdők: 

Európa: bükk, tölgy, gyertyán, erdeifenyő, lucfenyő 

É-Amerikában: simafenyő, amerikai vörösfenyő, 

cukorjuhar 

áfonyákból és körtikefélékből álló gyepszint 

összefüggő mohaszőnyeg, szárazabb helyeken 

zuzmók 


Kanada: fehér és fekete luc, balzsamfenyő (a 

Sziklás-hegység ezüstfenyvesei nem a tajga, 

hanem a magashegyi zóna képviselői) 

az egyetlen lombos fafaj a nyír 

zárt koronaszint, áfonyás gyepszint, dús mohaszint 

sztyeppzónával érintkező állománya ritkás 

a déli félgömbön nincsen összefüggő tajgazóna 


edafikus növénytársulásai 

Tőzegmohalápok: 

A hideg éghajlaton a kis párolgás miatt sok 

helyen kialakulnak pangóvizes területek. 

Akár több négyzetkilométeres dagadólápok is 

létrejönnek. 

Tőzegmoha, szőrmoha, áfonya, ericoid levelű cserjék, 

rovaremésztő növények. 


Tajgaerdők: 

Európa: lucfenyő, a legsoványabb talajokon 

erdeifenyővel 

Ny-Szibéria: szibériai lucfenyő és szibériai 

jegenyefenyő 

K-Szibéria: vörösfenyő, erdeifenyő 

Tajga - 

Alaszka 

Boreális tűlevelű erdők biomja 

• Eurázsia, Észak-Amerika –TAJGA, zonális 

tűlevelűerdők 

• Klíma: hideg 

• Talaj: savanyú podzoltalaj 

2011.01.01. 

29

Növényzet: 

• Lúcfenyő; erdeifenyő; ezüstfenyő; európai 

jegenyefenyő; 

• balzsamfenyő; szibériai jegenyefenyő; európai 

vörösfenyő; szibériai boróka; NYÍRFAJOK; 

zuzmók és mohák 

– Tőzegmohás lúcerdők 

– Erdeifenyő-tajga 

– áfonyás tajga 

– tőzegmohás tajga -gyapjúsás 

Tundraterületek biomja 

• Eurázsia, Észak-Amerika. Poláris fahatár szibériai 

vörösfenyő 

• Erdőstundra: 4-6 m magas fák alacsony erdőségek – 

erdeifenyő, törpenyír 

• Törpecserjés bokros tundra - áfonyafélék, molyűző, izlandi 

zuzmó 

• Tőzeghalmos tundra –törpemálna, törpenyír, sarki nyír, 

mohák-zuzmók 

• Hegyi tundra –kéreg-és lomboszuzmók, mohák 

Hideg öv – Sarkvidékek 

növényzete 

Tundra: 

A levegő hőmérséklete mindig 10 O C alatt marad. 

Maximum törpecserjék, alhavasi gyepekkel analóg 

fűnemű vegetáció, mohák, zuzmók. 

Erre a zónára jellemző, a növényi megtelepedést 

nehezítő talajtani folyamatok: szoliflukció (felső 

talajrétegbeli jégtűk lazító hatása), 

poligonképződés, sárfolyás. 

• prémes állatok; 

• jávorszarvas –Európában 

• rénszarvas -karibu 

• barna-medve –grizzli-medve 

• európai hód –kanadai hód 

• hiúz 

Állatvilág 

• Madarak. Siketfajd, hófajd, császármadár; nyírfajd. 

• Gazdasági tevékenység. BÁNYÁSZAT, ERDÉSZET 

Erdőstundra: 


növényzete 

A sarkkör környékén törpülő fenyves törpe nyírekkel, 

törpe füzekkel. 

Permafrost (állandóan fagyott legalább az altalaj) 

talajok. 

A féléves sarki nyár miatt alig van napszakos ritmusa a 

növényeknek. 

Tundra: 


növényzete 

A magas észak hegytetői tundrajellegű vegetációfoltjai 

a fjeldek. 

A déli féltekén alig van tundra jellegű szárazföldi élőhely 

(Tűzföld, néhány sziget) 

2011.01.01. 

30

Tundra - Alaszka 

A háziasított rénszarvas 

Szállító és közlekedési 

eszközként is használják 

már ősidők óta 

húsáért és bőréért is tenyésztik, 

leginkább ridegen tartják 

A tundra 

• félévenként váltakoznak a hosszú nappalok és a 

• hosszú éjszakák 

• évi középhőmérséklet általában 0ºC alatt 

• nyár igen rövid és hideg 

• nyári havi középhőmérséklet 10 ºC alatt 

• csapadék igen kevés: évi 150-300 mm 

• rövid vegetációs periódus: 2-3,5 hónap 

• télen a hóborítás vastagsága 10-50 cm 

• terület: Eurázsia, É-Amerika 

A rénszarvas 

fő élőhelye a fátlan tundra 

A sokoldalú félvad háziállat 

• A rénszarvasnak minden porcikáját hasznosították: 

– hús, zsiradék � élelem 

– bőr, szőrme � ruházat 

– inak, csontok � fegyverek, használati eszközök 

• A kultikus szerepe is nagy volt � sámánok 

• Legendák � eredetmondák 

• Rénszarvasteszt 

Törpe nyír 

Rénszarvaszuzmó 

A tundra növényzete 

Nedves tundra 

zsombékokkal, 

tőzegmohákkal 

2011.01.01. 

31

• -rövid vegetációs időszak és hosszú, hideg tél 

• -kevés faj, biomonotonitás 

• Fenyő Pinus, vörösfenyő Larix, éger Betula, 

nyár Populus,luc Picea 

Hideg öv termesztett növényei 

Az elegyeserdő zóna még jó gabonatermő vidék. 

A tajgazóna déli részén esetleg rozs és 

burgonyatermesztés. 

Legfontosabb a fakitermelés. 

Vadászat és állattartás (rénszarvas) – lappok, 

szamojédek, inuitok 

Sarki fahatár 

• fafajok: 

• erdeifenyő (Pinus sylvestris), 

• kisebb nyír fajok (B. tortuosa), 

• ermani nyír (B. ermani), 

• szibériai luc (Picea obovata), 

• szibériai vörösfenyő (Larix sibirica), 

• dahuriai vörösfenyő (L. dahurica), 

• szürkeluc (Picea glauca), feketeluc (P. mariana), 

• amerikai vörösfenyő (Larix laricina) 

• erdős tundra 

• sarki fahatár 

A tundra típusai 

• törpecserjés és bokros tundra 

• tőzeghalmos tundra 

• mohás és zuzmós tundra 

• hegyi tundra 

Erdős tundra 

• fafajok: erdeifenyő (P. sylvestris), 

• törpe nyír (Betula nana), Betula tortuosa 

• törpe fák 

• vékonytörzsű, 

• 4-6 m magas 

Törpecserjés és bokros tundra 

• • jellemző növények: 

• törpe nyír (Betula nana), 

• fűz fajok (Salix arbuscula, Salix lapponum), 

• málna fajok (Rubus chamaemorus, 

• R. arcticus), 

• molyűző (Ledum palustre), 

• fekete áfonya (Vaccinium myrtillus), 

• vörös áfonya (Vaccinium vitis-idea) 

2011.01.01. 

32

• 10-20 m átmérőjű, 

• 3-4 m magas 

• Halmok 

• Sphagnum sp. 

• tőzegáfonya 

Sztyeppei 

Pannon 

Anatóliai 

Fekete-tengeri 

Boreális 

Kontinentális 

Atlantikus 

Alpin 

Makaronéziai 

Mediterrán 

Arktikus 

Tőzeghalmos tundra 

EURÓPA ÉLETFÖLDRAJZI RÉGIÓI 

HEFOP 3.3.1. 

forrás: www.zalakozig.hu/downloads/natura2000/K%F6zig%20hivatalok_jegyz%F5i%20% HEFOP 3.3.1. 

nyomán módosítva 

A MAGYAR FLÓRA SZÁRMAZÁSA ÉS ELEMEI 

1. ENDEMIZMUSOK 

� a magyar flóra egyik legnagyobb értékét az endemikus 

(bennszülött), illetve a szubendemikus fajok jelentik 

� a Kárpát-medence endemikus növényfajainak száma több 

mint 70, ebből hazánk területén több mint 60 faj él 

néhány példa: 

• magyar szegfű (Dianthus giganteiformis 

subsp. pontederae) 

• dolomitlen (Linum dolomiticum) 

• tornai vértő (Onosma tornensis) 

• magyar kökörcsin (Pulsatilla pratensis 

subsp. hungarica) 

HEFOP 3.3.1. 

HEFOP 3.3.1. 

�biogeográfiai régió: 

növényzeti és éghajlati tulajdonságok alapján 

meghatározott régió; 

ökológiai szempontból többé-kevésbé egyöntetű 

területek 

EURÓPA ÉLETFÖLDRAJZI RÉGIÓI 

� Európában összesen 11 nagy biogeográfiai régió 

� a Kárpát-medence, s benne Magyarország önálló 

életföldrajzi (biogeográfiai) régió, amely túlnyomórészt 

hazánk területén található 

(kiterjed Csehország, Szlovákia, Ukrajna, Románia, 

Szerbia-Montenegró és Horvátország területére is) 

HEFOP 3.3.1. 

A PANNON ÉLETFÖLDRAJZI RÉGIÓ 

�Kialakulását segítő tényezők: 

• a Kárpát-medencét szinte minden irányból 

magas-hegységek zárják körül 

• a hegységek közvetítő és szűrő szerepet játszanak 

a flóra és a fauna kialakulásában 

• az általános zonalitás átrendeződik a Kárpátok 

gyűrűjében 

• rövid távú grádiensekkel tájjellegű 

élőhely-komplexek jönnek létre 


2. RELIKTUMOK 

� a reliktum, vagy maradványfajoknak ritkaságuk mellett 

flóra és vegetációtörténeti jelentőségük van 

• tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos) 

• északi sárkányfű (Dracocephalum rhuyschiana) 

• Jósika-orgona (Syringa josikaea) 

• hévízi tündérrózsa (Nymphaea lotus) 

3. ALPIN ÉS DEALPIN FLÓRAELEMEK 

� Magyarországon az alpin flóraelemek előfordulása 

a Nyugat-Dunántúlra korlátozódik, számuk igen kicsi 

• magyar cifra kankalin 

(Primula auricula subsp. hungarica) 

• kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus) 

HEFOP 3.3.1. 

2011.01.01. 

HEFOP 3.3.1. 

33


4. DACIKUS ELEMEK 

� Erdély hegyvidékeinek jellemző flóraelemei; hazánk 

területén kevés fajuk él, főként az Északi-középhegységre 

jellemzőek 

• pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) 

• orgona (Syringa vulgaris) 

5. SZUBMEDITERRÁN FLÓRAELEMEK 

viszonylag sok a szubmediterrán flóraelem a bokorerdők, 

a meleg-kedvelő tölgyesek, a mészkő és dolomit 

sziklagyepek, a homoki gyepek növényfajai között; 

részesedésük a magyar flórában jelentős, 18% körüli 

• virágos kőris (Fraxinus ornus) 

• molyhos tölgy (Quercus pubescens) 


8. KOZMOPOLITA FAJOK 

� több kontinensen is előfordulnak; némelyikük csaknem az 

egész földkerekségen megtalálható 

� legnagyobb részt vízinövények, sok gyomfaj van közöttük 

• nád (Phragmites australis) 

• disznóparéj (Amaranthus retroflexus) 

• közönséges csalán (Urtica dioica) 

9. ADVENTÍV FAJOK 

� az emberi tevékenység kapcsán elterjedt, idegen 

származású fajok, részben behurcolt, részben 

szándékosan kultúrába vett, de onnan kiszabadult és 

naturalizálódott kultúrszökevények 

� arányuk a hazai flórában rohamosan növekszik 

(331 faj, 12,6%) 

PANNON ERDŐ-ÉLŐHELYTÍPUSOK 

� pannon gyertyános tölgyesek (90,58 %) 

� pannon cseres tölgyesek (97,94 %) 

� pannon molyhos tölgyesek (86,66 %) 

� fehér nyáras-borókások (97,55 %) 

hazánk nemzeti felelőssége ezek megőrzésében is 

kiemelkedő! 


6. BALKÁNI ELEMEK 

� az egész Balkán-félszigeten elterjedt elemek 

magyar tölgy (Quercus frainetto) 

� Balkán-pannóniai elemek 

leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) 

� Nyugat-balkáni v. illír elemek 

magyar kikerics (Colchicum hungaricum) 

7. EURÁZSIAI FAJOK 

� a magyar flóra legnagyobb elemcsoportja (579 faj, 22,1%) 

•közönséges nyír (Betula pendula) 

•erdei fenyő (Pinus sylvestris) 

•réti boglárka (Ranunculus acer) 

HEFOP 3.3.1. 

NÖVÉNYTÁRSULÁSAINK EGYEDISÉGE 

� pannon szikesek jellemző élőhelytípusaink közül 

az egyik legfontosabb 

• kiterjedésük mintegy 210 000 hektár 

• Románia, Ausztria és Szerbia is nagyban 

részesedik teljes területéből 

� pannon sziklagyepek, pannon homoki gyepek és pannon 

löszgyepek területi részesedésünk > 95 % 

hazánk nemzeti felelőssége igen nagy 

� félszáraz gyepek fajgazdag növénytársulások 

• kontinentális félszáraz gyepek 

• pannóniai félszáraz gyepek 

A KÁRPÁT-MEDENCE FAUNÁJÁNAK 

ÉLETFÖLDRAJZI KOMPONENSEI 

1. POLICENTRIKUS ELTERJEDÉSŰ PALAEARKTIKUS ÉS 

HOLARKTIKUS FAJOK 

� az alapfauna fontos komponensei! 

• fecskefarkú lepke (Papilio machaon) 

• szajkó (Garrulus glandarius) 

• barázda billegető (Motacilla alba) 

2. SZIBÉRIAI FAJOK 

� e faunatípus egyike a legfajgazdagabbaknak 

• óriás lápi-bagolylepke (Eurois occulta) 

• csonttollú (Bombycilla garrulus) 

• északi pocok (Microtus oeconomus) 

2011.01.01. 

34

A KÁRPÁT-MEDENCE FAUNÁJÁNAK 

ÉLETFÖLDRAJZI KOMPONENSEI 

3. HOLOMEDITERRÁN FAJOK 

� faunánk másik jelentős komponensét alkotják 

• fakopáncsok (Dendrocopus ssp.) 

• cinegék (Parus ssp.) 

• denevérek 

13. KOZMOPOLITA ÉS ADVENTÍV FAJOK 

� emberi tevékenység hatására honosodtak meg 

� megjelenésük típusai: 

• tudatosan, gazdasági céllal betelepítettek, pl.: muflon 

• behurcolt fajok, 

pl.: burgonyabogár, kaliforniai pajzstetű 

• aktív terjedéssel, az ember által létrehozott 

élőhelyeken meghonosodott fajok, 

pl.: platán aknázómoly 

HEFOP 3.3.1. 

A PANNON ÉLETFÖLDRAJZI RÉGIÓ MEGŐRZÉSE 

� kötelességünk az egyes élőhelytípusok és fajok 

kedvező természetvédelmi állapotának monitorozása 

� ehhez növelni kell a természetvédelem költségvetési 

forrásait, gazdasági, illetve hatósági önállóságát 

� a rossz beidegződések felszámolása: 

„a természetvédelem a gazdasági fejlődés akadálya” 

� megelőző, preventív természetvédelem szükségessége 

A magyar flóra kialakulása 

Mogyoró kor (ie. 7000 – ie. 5500): 

• felmelegedés, száraz éghajlat 

• középhegységi mogyorócserjések és száraz 

tölgyesek, alföldi fátlan puszták (sztyepp) 

• kultúrtörténetileg a középső kőkorszakkal esik egybe 

A PANNON ÉLETFÖLDRAJZI RÉGIÓ MEGŐRZÉSE 

� tájaink természetes adottságaihoz idomult, 

hagyományos tájhasználat 

•a Pannon régióra jellemző fajgazdagság 

• fajaink erős hazai népességei 

� probléma: 

• a hagyományos gazdálkodási módok felváltása 

rövid távon több hasznot eredményező gazdálkodási 

formákkal 

• a hagyományos használat módjait értő nemzedék 

„kihalása” 

HEFOP 3.3.1. 


Posztgalicális flóratörténet: 

Fenyő-nyír kor (ie. 12000 – ie. 7000 év): 

összefüggő tajgaerdők 

kultúrtöténetileg ez a csiszolatlan kőkor időszaka 


Tölgykor (ie. 5500 – ie. 2500): 

• továbbra is meleg, de csapadékosabb klíma, ezért 

részben az Alföld is beerdősült 

• kultúrtörténetileg ez az időszak a csiszolt 

kőkorszakkal esik egybe, ezért egyes területek 

beerdősületlensége már részben nem a klíma, 

hanem az ember állattenyésztő, földművelő 

tevékenységének az eredménye 

2011.01.01. 

35


Bükk I. kor (ie. 2500 – ie. 800): 

• a csapadékosság melletti hűvösödő klíma 

eredményeként a bükkösök egészen az Alföldre is 

leereszkednek 

• ez az időszak a bronzkorral esik egybe 


Az Északi-középhegység és a Dunántúl természetes 

növénytakaróját a civilizációs hatások valamivel 

kevésbé érintették, bár ugyanúgy jelentős nyomot 

hagytak rajta. 

A Középhegységnek mindig fontos kapcsolata volt az 

Alföld pusztai növényzetével, mely részben a meleg, 

déli lejtőkről származott (Ős-Mátra elmélet), 

részben keleti (pontusi) eredetű. 

Magyarország növényföldrajzi 

beosztása 

Az Alföld flóravidéke: 

Kelet, dél, és nyugat felé is túlterjed hazánk 

határain. 

Majdnem az egész az erdőssztyepp zóna része (DKen 

kevés füves puszta). 

Geográfiai szempontból öntésterület, agyag, lösz 

és homok váltogatja egymást, ma a nagy része 

mezőgazdasági táj. Folyómenti ligeterdők, 

homokbuckás hátak, löszpuszták, szikespuszták 

kisebb-nagyobb foltjaival, és egykori nagy 

kiterjedésű lápvegetáció nyomokban megmaradt 

maradványaival. 


Bükk II. kor (ie. 800-tól): 

kissé szárazabb éghajlat 

• Az Alföldön a természetes kép a ligetes homoki és 

löszpusztai tölgyesek, homokpuszták, löszpuszták és 

szikesek, melyeket folyómenti ligeterdők, mocsarak 

és láperdők tarkítanak. 

• Ezt a tájat azonban a kiterjedő földművelés, 

gabonatermesztés, a vizes területek lecsapolása nagy 

mértékben átalakította. 


beosztása 

Flórabirodalom: 

Holarktis 

Flóratartomány: 

Hazánk nagy része Pannóniai flóratartomány, 

egyes területek pedig már a Kárpátok, Keleti- 

Alpok és a Nyugat-Balkán flóratartományba 

tartoznak. 

Flóravidékek: 

Alföld, Északi-középhegység, Dunántúliközéphegység, 

Dél-Dunántúl, Nyugat- Dunántúl 


beosztása 

Flórajárásai: 

Kisalföld 

Dél-Alföld 

Mezőföld és Solti-síkság 

Duna-Tisza köze 

Tiszántúl 

Nyírség 

Észak-Alföld (Bodrogköz és a Szatmár- 

Bereg 

2011.01.01. 

36


beosztása 

Az Északi-középhegység flóravidéke: 

A hűvös tetők, északi lejtők és a szurdokerdők már 

Kárpáti hatás alatt állnak, míg a déli lejtők, 

alacsonyabb térszínek a melegkedvelő pannon 

növénytakarónak adnak otthont. 

Andezitből és mészkőből álló hegységek. 

Tölgyesek (főleg cseres-tölgyesek), gyertyános 

tölgyesek, bükkösök. 


beosztása 

A Dunántúli-középhegység flóravidéke: 

Erős szubmediterrán klímahatásokkal (tavaszi és 

nyári csapadékmaximummal). 

Mészkő, dolomit és bazalt alapkőzet. 

Cseres-tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, 

karsztbokorerdők. 


Pilis-Budai-hegység 

Vértes és Bakony 

Balaton-vidék (Balaton-felvidék, Keszthelyihegység, 

bazaltvulkánok) 


beosztása 

A Nyugat-Dunántúl (Magyar Alpokalja) flóravidéke: 

Hűvös, csapadékos klíma. 

Magashegyvidékről leereszkedett dealpin elemek, 

boreális elemek. 


Göcsej 

Őrség és Vasi dombvidék 

Magyar Alpok (Soproni-hegység, Kőszegihegység, 

Vendvidék) 

Lajta-hegység 


beosztása 


Zemplén-hegység 

Tornai-karszt (Aggtelek és a Csereháti 

dombvidék) 

Bükk-hegység 

Mátra 

Börzsöny (Cserhát és a Gödöllői-dombvidék 

is ide tartozik) 

Dunazug hegyvidéke 


beosztása 

A Dél-Dunántúl flóravidéke: 

Balkáni és szubmediterrán, Nyugat balkáni (Illír), 

pannon, dealpin és atlanti-mediterrán 

elemek is. 

Cseres-tölgyes, gyertyános-tölgyes és bükkös. 


Villányi-hegység 

Mecsek 

Külső-Somogy 

Belső-Somogy 

Zalai-dombvidék 

Magyarország növénytakarója 

Hazánk természetes növénytakarójában az 

erdőspuszták, zárt tölgyesek, gyertyános-tölgyesek, 

tölgyelegyes és montán bükkösök uralkodnak zonális 

növénytársulásként. 

Nagy kiterjedésűek az edafikus ligeterdők, láperdők, 

homokpuszták és szikespuszták. 

Extrazonális növénytársulások a középhegységi 

karsztbokorerdők, lejtősztyeppek, és a Nyugatdunántúli 

elegyes lucosok. 

2011.01.01. 

37

HAZAI FÁS TÁRSULÁSOK 

• 1. Klímazonális erdők: Kialakulásukban a döntő 

környezeti tényező az éghajlat volt, elsődlegesen a 

hőmérsékleti- és csapadékviszonyok. Az éghajlat 

magassági övei szerint kialakult erdőtársulások: 

– cseres-kocsánytalan tölgyesek (cserestölgyesek) 

– gyertyános-tölgyesek 

– bükkösök 

– elegyes fenyves erdők (az ország legnyugatibb részein, csak 

kis területen) 

Gyertyános- tölgyes 

• Közép- hegységeinkben tszf. 400-700 

m 

• felső szint: kocsánytalan tölgy 

• alsó szint: gyertyán, madárcseresznye 

(szálanként) cseregalagonya, mezei 

juhar, kecskerágó fajok gyertyán 

(cserje méretű) Gyakran csak avarral 

borított bükksás, egyvirágú 

gyöngyperje, szagos müge geofita, 

odvas keltike, bogláros szellőrózsa, 

saláta boglárka, pirosló hunyor, kis 

télizöld, madársóska 

Fenyves 

• Kis kiterjedésű, elegyes 

erdők a Ny-Mo-i 

területeken és a Dunántúl 

DNY-i részén lucfenyő 

(Alpokalja) erdei fenyő 

(DNY Dunántúl) Fejlett 

moha és zuzmószint, 

virágos növény a 

gyepszintben szinte nincs. 

Cseres-tölgyes 

• Közép- hegységeinkben és dombvidékeinken tszf. 250-450 m 

• Laza lombkorona, kocsánytalan tölgy, cser-tölgy, virágos kőris 

(szárazabb helyeken) 

• Fejlett; fény- és melegkedvelő fajok egybibiés galagonya kökény, 

fagyal, vörösgyűrű som, vadalma és vackor (szórtan) ostorménfa 

• Dús, 80-100 %-os borítású, lombos-moha pázsitfüvek: egyvirágú 

gyöngyperje, erdei ebír,, felemáslevelű csenkesz, ligeti perje, 

• tavaszi lednek, sátoros margitvirág, fehér pimpó, 

• nyáron édeslevelű csűdfű, vitéz bükköny, tarka koronafűrt, 

gyűszűvirág, hólyagos habszegfű,, erdei macska-gyökér, közönséges 

galaj 

• ősszel kétüstökű csormolya, szurokfű, festő zsoltina 

Bükkös 

• Közép- hegységeink tszf. 600 m 

• Sűrű, teljesen záródó lombkorna 

bükk, magaskőris hegyi szil 

farkasboroszlán, fürtös bodza örvös 

salamonpecsét, havasi ribiszke, 

szagos müge, madársóska, hajperje, 

szélfű 

• A klimazonális erdőkben előfordulnak 

extrazonális, azaz zónán kívüli állományok. 

Hűvös hideg völgyekben, meredekebb északi 

hegyoldalakon a tölgyes és gyertyános-tölgyes 

erdőkben mikro- ill. mezoklimatikus 

adottságok miatt megjelenik a bükk. 

2011.01.01. 

38

2. Edafikus, intrazonális erdők: 

A klimazonális társulások állományai közé települt, leginkább a helyi 

talajadottságok, ill. vízellátottság, alapkőzet, vagy a domborzat 

módosító hatása következtében kialakuló társulások. 

• Ide tartoznak: 

– szurdokerdők 

– sziklai-és törmeléklejtő-erdők 

– mészkedvelő tölgyesek 

– bokorerdők 

– mészkerülő erdők 

– ligeterdők 

– láperdők 

– homoki erdők 

– sziki erdők 

Szíki tölgyes 

• Alföld: Nagykunság, 

Kiskunság kocsányos 

tölgy, 

juharfélék sóvirág, sziki 

kocsord, 

réti őszirózsa 

Mészkedvelő tölgyes 

• Sekély talajú, délies lejtőkön, 

karbonát alapkőzeten, meleg, 

száraz mikroklíma 

• tszf. 300 m 

• , cseres- tölgyesekkel 

megegyező cserjeszint erdei 

gyöngyköles, lappangó sás, 

kesenylevelű bükköny, nagyvirágú 

lednek, egyvirágú 

gyöngyperje, nagy ezerjófű, 

gérbics, tarka pázsitos 

nőszirom 

Homoki erdők 

• Duna-Tisza köze, Nyírség, Somogy, 

Kisalföld 

– Nyílt homoki tölgyes Szárazabb 

bucka-tetőkön- 

– Zárt homoki tölgyes kevésbé 

száraz, nedvesebb területek záró 

társulása 

• kocsányos tölgy, fehér nyár, 

boróka 

• somfélék, fagyal 

• homoki csenkesz, gyöngyvirág 

Mészkerülő erdők 

• Középhegységeink és 

dombvidékeink savanyú 

(3-4 pH-jú), 

podzolosodó talaján 

Gyenge növekedésű, 

göcsörtös fák: bükk, 

tölgy, gyertyán, nyírfák 

(riták) Korpafüvek, 

áfonyák, fehér perje, 

szittyó 

Molyhos és 

cseres-tölgyes 

• Dunántúli-középhegység 

Molyhos- és csertölgy virágos 

kőris Ostorménfa, somfélék, 

egybibés galagonya 

2011.01.01. 

39

Cserszömörcés molyhos tölgyes 

bokorerdő 

• Déli,, szárazabb, meleg mészkőés 

dolomitlejtőkön alakul ki. Pl. 

Dunántúli középhegység Molyhos 

tölgy, olasz tölgy, virágos kőris, 

kocsánytalan tölgy cserszömörce, 

sajmeggy, madárbirs, berkenye 

félék barázdás csenkesz, 

árvalányhaj, fenyérfű, kövirózsák, 

varjúháj, kakukkfű, gamandor 

Telepített erdők 

• a fenyves erdők ökológiai igényeinek, másrészt a 

tűlevelű avar nem bomlik le, s így az adott élőhely 

talaját megváltoztatja. 

• akácfa. Igénytelen, gyors fejlődésű faj, de ugyanakkor a 

talaj tápanyagtartalmát teljes mértékben kiaknázza, 

felhasználja, humuszképzése viszont jelentéktelen. A 

volt akácosok területe "kizsigerelt" talaj 

• nyárakat gyors növekedésük és papíripari 

feldolgozhatóságuk miatt telepítették és telepítik. 

Aljnövényzetük szegényes, egy-egy faj túlszaporodása 

jellemző. 

Fás társulások állatvilága 

• ELSŐDLEGES FOGYASZTÓK 

(NÖVÉNYEVŐK): 

– Növényevő nagyvadak: őz, gímszarvas, dámvad, 

muflon.... 

– Mindenevő nagyvad: vaddisznó, borz 

– Növényevő kisemlősök: erdei pocok, erdei egér, 

mókus, nagypele, mogyorós pele ... 

– Magevő madarak (fiókaneveléskor rovart is esznek!): 

pinty-félék, kék galamb (bükkösökben) 

– Növényevő ízeltlábúak (rovarok): gyapjaslepke, 

szarvasbogár, cincérek, tücskök, sáskák, kabócák, 

szöcskék (nagyobb része), virágbogarak, kis 

apollólepke (bokorerdőkben) 

Elegyes karszterdő 

• Bükk, virágos kőris, 

hárs-félék 

Meggyvágó 

Zöldike 

3. Telepített erdők 

• nyáras erdők 

• akácos erdők 

• fenyvesek 

csíz 

Tengelic 

2011.01.01. 

40

Gímszarvas 

Európai muflon 

Európai õz Vaddisznó 

Erdei pocok Mogyorós pele Mókus 

Nyuszt 

Csóka 

Nyest 

Európai dámvad 

Mezei nyúl 

Közönséges görény 

• Hüllők (ragadozó, rovarevő): zöld gyík, fali gyík, fürge 

gyík, vízi- és erdei sikló ... 

• Rovarevő emlősök: denevér-félék, cickány-félék, sün, 

vakond ... 

• Rovarevő énekesmadarak: bajszos sármány, cinkék, 

rigók, ökörszem, billegetők, harkály-félék, szajkó 

• Rovarevő kétéltűek: barna- és zöldvarangy, erdei- és 

mocsári béka, sárgahasú és vöröshasú unka, levelibéka, 

pettyes és tarajos gőte, foltos szalamandra ... 

• Rovarevő halak: sebes pisztráng, szivárványos 

pisztráng, domolykó ... 

• Ragadozó (rovarevő) ízeltlábúak: futrinkák, szöcskék, 

aranyos bábrabló ... 

MÁSODLAGOS ÉS HARMADLAGOS 

FOGYASZTÓK, CSÚCSRAGAZODÓK 

• növényevő és állatevő állatokkal 

táplálkoznak): 

• Ragadozó emlősök: róka, nyest, görény, 

vadmacska, nyuszt ... 

• Ragadozó madarak: 

• éjszakai ragadozók: bagoly-félék: 

macskabagoly, kis kuvik, fülesbagoly (uhu) ... 

• nappali ragadozók: ölyvek, vércsék, kánya, héja, 

kerecsensólyom 

• Ragadozó és dögevő madár: holló ... 

• Mindenevő madár: csóka ... 

Fali gyík 

2011.01.01. 

41

Unkafélék 

Foltos szalamandra 

LEBONTÓ SZERVEZETEK 

• Különböző férgek, puhatestűek és 

ízeltlábúak (ászkarákok, bolharákok tiszta 

vizekben) erdei vaspondró 

(ikerszelvényes), gyászbogár, ganéjtúrófélék... 

• A legtöbb gomba különböző 

fafajokkal képes együtt élni (pl. a 

légyölő galóca a nyírfával, 

lucfenyővel, savanyú talajon a 

bükkel is együtt tud élni), 

• csak egy bizonyos fafajhoz 

kötődnek (pl. a sárga 

gyűrűstinorú csak vörös fenyő 

alatt nő). 

• A mikorrhizás gombák jelentős 

része a savanyú talajokat 

részesíti előnyben. 

Fejes domolykó 

Sebes pisztráng 

Szivárványos pisztráng 

II. HAZAI FÁTLAN TÁRSULÁSOK 

• Edafikus, intrazonális társulások: 

– Vízi- és vízparti növényzet (hínárok, nádasok, 

magassásos területek) 

– Mocsárrétek 

– Láprétek 

– Lápok 

– Szikesek 

– Szikla- és pusztagyepek 

Fátlan társulások 

• Maradványfoltjait szigorúan őrzi a 

természetvédelem (kunhalmokon, ősi 

földvárakon, megyehatármezsgyéken...) 

Gyepalkotó füvei: a 

barázdált csenkesz, vékony csenkesz, 

kunkorgó árvalányhaj és a 

tarackbúza. Jellemző fajai ma védett 

ritkaságok, így a pamacslaboda, 

tátorján, bókoló zsálya és az erdélyi 

hérics. 

• A meglévő fátlan társulások 

kialakulását az alapkőzet, a 

domborzat és a terület vízháztartása 

befolyásolta, ezért edafikus, 

intrazonális társulások. 

2011.01.01. 

42

I. FŐ BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐ: AZ 

ALAPKŐZET 

2. Sziklagyepek: 

A növényzet hézagosan borítja a felszínt, nyílt 

sziklagyepek 

• szilikát sziklagyepek: vulkáni eredetű, szilikátos 

kőzeten : a sziklai csenkesz, varjúháj és kövirózsa fajok, 

magyar kőhúr, hegyi hagyma, szirtipáfrány. 

Előfordulásuk: Balaton-felvidék, Bükk 

• mészkő sziklagyepek: nyúlfarkfüvek, kőtörőfüvek, 

borsos varjúháj, kövirózsák, deres csenkesz. : Bükk, 

Aggteleki-hegység, Mecsek, Bakony, Villányi-hegység 

• dolomit sziklagyepek: dolomit hegységeink meredek 

déli, délnyugati lejtőin fejlődnek. 

magyar gurgolya, pilisi len, 

deres csenkesz, kövér daravirág, sziklai kőhur. 

Budai-hegység, 

Vértes, Keszthelyi-hegység. 

II. BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK: A VÍZ ÉS 

A TALAJ 

1. Homoki gyepek: 

• Az alapkőzet sajátosságai, a buckák közötti száraz, meleg 

mikroklíma, a talajvíztől való távolság és a szél hatására változó 

homokfelszín alakította ki. A futóhomok beerdősülésének 

folyamata, jellegzetes társulásai a következők: 

– 0-1 év: Rozsnokos pusztagyep: erősen mozaikszerű, egyéves fajok laza, 

20-50%-os záródása, pl. királydinnye 

– 10-15 év: Nyílt homoki pusztagyep: évelő fajok, a borítás 50-80%-os, 

gyepzáródás még nincs, pl. magyar csenkesz, ezüst perje 

– 40-50 év: Zárt homokpusztai gyep, pl. merev csenkesz, árvalányhaj, 

csűdfű 

– 55-60 év: Nyílt homoki tölgyes 

– 95-100 év: Zárt homoki tölgyes 

• Hazánk területén a Nyírség, Duna-Tisza köze, Kisalföld és Belső- 

Somogy homokvidékein alakultak ki, mára megmaradt természetes 

foltjai védett területek (Kiskunsági Nemzeti Park, Csévharaszt). 

3. Lejtősztyepprétek: 

• szilikát sztyepprét: Jellemző fajok: sziklai 

csenkesz, barázdált csenkesz, 

hosszúlevelű árvalányhaj, homoki pimpó 

• mészkő lejtősztyepprét: Jellemző fajok: 

kései perje, pusztai csenkesz, fenyérfű, 

gyöngyperje, barázdált csenkesz, 

árvalányhaj-fajok, tavaszi hérics, kardos 

peremizs 

• dolomit lejtősztyepprét: Jellemző fajok: 

lappangó sás, homoki nőszirom, 

csikófark, tavaszi hérics, magyar szegfű, 

éles mosófű, selymes dárdahere 

Szikesek 

erős a párolgás, nátriumionokban 

gazdag sófelhalmozódás történik, 

kevéssé morzsalékos (ezáltal rosszabb 

levegő- és vízellátottságú) talaj 

félsivatagi, szárazságtűrő növények. 

– száraz szikeseket főleg tavasszal 

borítja víz, utána kiszáradnak, 

– nedves szikesekre hosszabb ideig 

tartó vízborítottság jellemző. 

2011.01.01. 

43

Nyílt homoki pusztagyep vadrozzsal 

Futóhomok 

1. Mocsárrétek 

• Friss vízellátású, üde talajú, nyáron kiszáradó 

területek. A talajban tőzegképződés nincs. 

Fennmaradásukat kaszálás, esetleges legeltetés 

biztosítja. A legfontosabb társulásaik: 

– fehér tippanos rétek 

– ecsetpázsitos rétek 

– réti csenkeszes rétek 

– sédbúzás rétek (főleg a Dunántúlon) 

• Ártéri ligeterdők termőhelyein, folyóvölgyekben, 

mélyebb fekvésű helyeken nagy területeket 

foglalnak el. A társulások névadó fajain kívül a 

sovány perje, a mocsári perje és a boglárka félék 

több faja (réti- és a kúszó boglárka) is jellemző. 

Mindegyik társulás igen variábilis, gyakran 

egymással is keverednek. Fontos gazdasági szerepük 

van a takarmányozásban. 

kormos csáté 

budai nyúlfarkfű 

III. FŐ BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐ: A VÍZ 

2. Láprétek 

• Lefolyástalan, pangóvizes területeken, az 

egykori láperdők helyén találhatók. a 

levegőtlen talajban tőzeg képződiklombos 

mohák borítják. 

• Nedves láprétek a Dunántúlon : 

– sásláprét: lápi sás, palka sás, hengeres sás 

– szittyós láprét: nagy szittyó, csomós szittyó 

– nyúlfarkfüves láprét: lápi nyúlfarkfű 

– csátés láprét: kormos csáté 

• A nyáron rövid időre kiszáradó kékperjés 

láprétek a Nyírségben, a Duna-Tisza közén 

gyakoriak, de lehetnek a Dunántúlon is. A 

kékperje mellett a muharsás és csermelyaszat 

• kaszálás tartja a lápi füzesen át megindul a 

láperdőhöz vezető szukcesszió (benépesülés). 

3. Magassásos társulások 

• Sekélyvizű, vagy csak időszakosan 

vízzel borított ártereken Átmenetet 

mocsárrétek, láprétek és nádasok 

között. 

• Lehetnek: 

– magassás rétek: parti-, mocsári-, borzas-, 

bókoló- és csutaksás-félék, mocsári 

zsurló, fehér tippan; 

– zsombéksásos területek: nádtippan, 

zsombéksás; 

– semlyéksásos területek: hengeres- és 

bugás sás, vidrafű 

2011.01.01. 

44

4. Nádasok 

• Az 1-2 méteres sekély parti 

vízben gyökerező, de 

fotoszintetizáló leveleikkel 

magasan a vízszint fölé 

emelkedő növények. nád, 

tavi káka és a gyékény. 

– szennyező anyagok kiszűrése 

(például a Kis-Balaton, vagy a 

somogyi Berkek területe). 

6. Magaskórós társulások 

• Patakok, csatornák üde talaján 

– Vörös acsalapu, réti legyezőfű, 

halovány aszat 

Fátlan társulások állatvilága 

• SZÁRAZFÖLDI TERÜLETEKEN 

Elsődleges fogyasztók: 

• rágcsáló emlősök: mezei pocok, 

ürge, hörcsög, mezei- és üregi 

nyúl... 

• magevő madarak: fácán-félék, 

fogoly, galamb-félék, túzok ... 

• növényevő rovarok: sáskák, 

szöcskék (egy része), tücskök... 

5. Vízi növényzet 

7. Lápok 

• Forráslápok a középhegységek és dombvidékek: 

közönséges erdei káka, lombosmohák. 

• Átmeneti lápok azok a savanyú, tőzeges talajú 

területek, ahol a lombosmohák és tőzegmohák 

ritka sásfajokkal (pl. gyapjasmagvú sás) és 

vidrafűvel. Főleg a Nyugat-Dunántúlon, illetve az 

Északi-középhegység 

• Dagadó lápok (Keleméri-láp, Csarodai-láp) jégkori 

vagy jégkor utáni (postglaciális) maradvány, ritka 

féltett természetvédelmi területek. növényük a 

tőzegmoha, a füles fűz, lápi- és szőrös nyír 

jellemző. 

• Az álló- és folyóvizek 

– gyökerező hínár társulások: a 

sekély víz aljzatában gyökerező 

növények. Ilyenek: a fehér 

tündérrózsa, hínáros békaszőlő, 

sulyom, süllő- és tüskéshínár, 

békaliliom. 

– lebegő hínárok: a víz felszínén 

úszó és alámerült fajok: a 

békalencse-fajok, a vizidara, 

rucaöröm, kolokán, békatutaj 

• Másodlagos- és harmadlagos 

fogyasztók: 

• ragadozó, rovarevő kisemlősök: 

mezei cickány, sün, vakond ... 

• ragadozó madarak: c, réti sas, 

ugartyúk, kis- és nagy őrgébics ... 

• hüllők: fürge gyík, homoki gyík, 

zöld gyík, pannon gyík .. 

2011.01.01. 

45

• Lebontó szervezetek: 

– baktériumok, gombák, férgek és rovarok ... 

Az édesvizek élővilága 

• a tavak vizének kémiai összetétele 

állandóan változik: párolgás, csapadék 

(évszakosan) 

• folyóvizek összetételét befolyásolja 

– a vízgyűjtőte-rület kőzetminősége, a folyó 

táplálás szerinti rendje, a klimatikus tényezők, 

és az élővilág hatása) 

• Lebontó szervezetek: 

• baktériumok, férgek, puhatestűek 

VÍZI- ÉS VÍZPARTI TÁRSULÁSOK 

• Elsődleges fogyasztók: 

• egysejtű planktonok (kandicsrákok, 

bolharákok) .. 

• növényevő halak: ponty, compó, keszegfélék, 

amur, busa ... 

• Másodlagos- és harmadlagos fogyasztók: 

• ragadozó halak: ragadozó őn, csuka, lesőharcsa, süllő ... 

• kétéltűek: kecskebéka, mocsári béka, sárga- és 

vöröshasú unka, tarajos- és pettyes gőte... 

• madarak: fehér gólya, barna rétihéja, kormorán 

(kárókatona), bakcsó, szürke- és vörös gém, bölömbika, 

kis- és nagy kócsag ... 

• hőháztartás szerint: 

Tavak élővilága 

– egyenes hőrétegződésű 

– fordított hőrétegződésű 

– évszakosan változó hőrétegződésű tavak 

• szervesanyag-produkció alapján: 

– disztróf tavak csekély a termelékenység, kevés faj 

fordul elő bennük. 

– eutróf tavak A tápanyag-ellátottság bőséges, a 

szervesanyag-termelés nagy. 

– oligotróf tavak tápanyagban szegény 

2011.01.01. 

46

TAVAK HŐRÉTEGZŐDÉSÉNEK FŐBB TÍPUSAI 

• AMIKTIKUS (állandóan jéggel fedett sarkvidéki tavak) 

• HIDEG MONOMIKTIKUS (télen rétegzett, nyáron átkeveredő 

sarkvidéki tavak) 

• DIMIKTIKUS (tavasszal és ősszel keveredik, nyáron és télen rétegzett 

mérséklet égövi tavak) 

• MELEG MONOMIKTIKUS (télen keveredik, nyáron rétegzett 

szubtrópusi tavak) 

• OLIGOMIKTIKUS (kevés cirkulációs periódus szabálytalan 

időközönként, trópusi tavak) 

• POLIMIKTIKUS (állandóan, vagy gyakran van átkeveredés, hidegvagy 

melegégövi tavak) 

• MEROMIKTIKUS (állandó rétegzettség, pl. sós tavak) 

HEFOP 3.3.1. 

Tavak 

• vertikális (függőleges) metszet 

– pelágikus tér nyílt vízfelszínhez 

– bentális aljzathoz kötött 

• litorális (partmenti), 

• profundális (mélytavi) 

Európai tavak 

• a tópart felső részén a nádzóna helyezkedik el, 

amelynek uralkodó faja a nád, amit néha tavi 

káka helyettesít 

• a szennyezőanyagok nagy részét a nádasok 

tartják vissza 

• a parttól befelé haladva a hínárosok két típusa 

jelenik meg, az alámerülő és a rögzült hínárok 

• önálló zárt rendszert 

Tavak 

• a Föld összes tavának vízmennyisége 

szárazföldek területének 1,8%-át 

• típusai klímazónánként különbözőek, 

• a hőmérséklet növekedésével csökken a víz 

oxigéntartalma, ugyanakkor az élő szervezetek 

oxigén-igénye megnő 

tipikus élővilág 

• járommoszatok (Staurastrum) 

• moszatok 

• ágascsápú rákok (Cladocerák) 

• kerekesférgek (Rotatoriák) 

• nád 

• tavi káka 

• széleslevelű gyékény 

• úszó békaszőlő 

• füzéres süllőhínár 

• csavarthínár 

• fehér tündérrózsa 

• sulyom 

• vízitök 

• apró békalencse 

• rucaöröm 

növényei 

http://hortenzia.freeblog.hu/files/Cattail.JPG 

hu.wikipedia.org/wiki/Palkafélék 

2011.01.01. 

47

• Befolyásolja 

Folyóvizek élővilága 

– a folyó vízjárása, 

– vízhozama, 

– a víz hőmérséklete, 

– a víz oxigénellátottsága, 

– hordalék mennyisége, minősége 

• Áramlás → régiók 


• a mederfenék közelében az oxigénellátottság igen 

rossz, de ennek ellenére számos puhatestű és örvényféreg 

kedveli ezt a területet 

• a folyók környezeti terhelése a múlt század vége óta 

jelentősen megnövekedett 

• az antropogén hatás következtében a faji összetétel sok 

helyen megváltozott 

Mérsékelt övi patakok és folyók 

3. márnarégió: 

– gyorsfolyású, homokos vagy iszapos a folyóágy 

4. dévér keszegek zónája: 

– lassú folyású, zavaros, oxigénszegény, 

meleg 

– sajátos madárfajok, pl.: vízi rigó 

www.vadallatok.hu/adatlapok_madarak_v.html 

jjphoto.dk 


• - a folyók különböző adottságú ökorendszereket kötnek 

össze 

• - a torkolat vidékén az ökoszisztéma állandó anyag és 

energiacserében áll a tengeri ökoszisztémával 

• - ebben a régióban a sótartalmat széles határok között 

elviselő (eurihalin) fajok élnek 

http://www.geographic.hu/images/napihirek/9097.jpg 

Mérsékelt övi patakok és folyók 

1. pisztrángos régió: 

– a felső szakaszon, oxigénben gazdag, hideg 

2. pórhalak által betelepült régió: 

– a patakágy homokos, a víz melegebb 

www.fiskbasen.se/harr.html 

A tenger élővilága 

http://www.halaink.extra.hu/halak/ragadozo_hal.html 

• Földünk felszínének 71% tengerek és óceánok 

• A tenger hőmérsékleti – 2 C ↔ + 30 C 

(sós víz fagyás pontja –4 C), 

• Van ahol az évi hőingás ≤1 C 

• szűktűrésű fajok 

2011.01.01. 

48

A tengerek élővilága 

• az ember a tengerekből évente 50 millió 

tonna tápanyagot von ki 

• élővilága vízszintes és függőleges irányban 

egyaránt zonális elrendeződést mutat 

• a sótartalom átlagosan 34-37‰ (de pl. a 

Vörös-tengerben 46‰, míg a Botteni öbölben 

1-2‰ körül mozog) 

– (termohalinás áramlások) 

Tengerek élővilága 

• jelentősen eltér a szárazföldek élővilágától 

• biocönózisaiban az alacsonyabb rendű 

• növények dominálnak 

• gyakoriak az egy-, vagy többsejtű telepes 

növények 

• különböző moszatok zonálisan helyezkednek el: 

– zöldmoszatok 

– barnamoszatok 

– vörösmoszatok 

Tengeri biomok 

• tenger – szárazföld anyagforgalom 

• tengerek fényviszonyait főként a mélység befolyásolja 

• napfény maximális behatolása a tengerekbe 300-400 m 

• a planktonállomány 

– a sarkoktól az Egyenlítő felé haladva csökken 

– mélység felé szintén csökkenés: 

• felszín közelében 10000 db/liter 

• 400 méter mélyen 200 db/liter 

• 1000 méter alatt már csak 100 db/liter 

• bentális élettér: 

–a tengerek aljzatához kötődő életmódot 

–leginkább a partközeli, litorális 

• pelágikus (nyíltvízi) élettér: 

–a partoktól távolabb eső tenger felső 200 

m vízrétegét foglalja magába 

függőlegesen tagolható 

http://znn2008.freeblog.hu/archives/2008/04/19/Utolso_omani_ut_-_fotok/ 

• a mélytengeri halaknak világítószerveik 

vannak, gyakran szokatlan, vagy feltűnő 

készülékeik alakultak ki a zsákmány 

megragadására 

mélytengeri horgászhalra viperahal 

2011.01.01. 

49

Élet a tengerben 

A tengerek növényvilága 

Planktontermelődés (gC/m 2 ) 

Anarktikus tengerek 

• császárpingvin (Aptenodytes forsteri) 

• leopárdfóka (Hydrurga leptonyx) 

• fülesfóka 

• medvefóka (Arctocephalus ursinus) 

• északi oroszlánfóka (Eumetopias jubatus) 

• törpebálna 

Tengerpart 

Arktikus tengerek 

• 50-60°-ig 

• állandóan alacsony vízhőmérséklet 

• kovamoszatok dominanciája 

• dús plankton 100 000 db/l 

• zooplankton: Radiolaria → üledékképzés 

• evezőlábú rákok copepoda tömegesen 

• halak kis fajszámban, nagy egyedszámmal 

• bálnák, fókák, tengeri vidrák 

• sirályfélék viharmadarak récék partlakó madarak 

({{Information |Description= Adult Sea Otter (''Enhydra lutris'') in Morro Bay, CA drifts out of the harbor on the ebb tide 1 4dec2007 Friday 14 Dec. 2007 - Photo by Mike Baird, Canon 1D Mark III with 

600mm IS lens w/ 2X II TE and polarizer |Source=[http:/) 

Mérsékeltövi tengerek 

• átmeneti jelleg 

• kevesebb plankton 10 000 db/l 

• self területek élővilága gazdagabb 

• rákok, puhatestűek, szivacsok, tüskésbőrűek, polipok 

• madarak nagy faj és egyedszámban 

• viharmadarak (albatrosz, galambhojsza (D), 

• ezüst sirály, lummák, kárókatona) 

• delfinek 

• kék bálna, hátúszós bálna 

2011.01.01. 

50

Meleg tengerek 

• a plankton sűrűség alacsony 

• kovamoszatok helyett ostoros moszatok és páncélos 

ostorosok 

• kékmoszatok 

• nagy mennyiségű tápanyag a trópusi folyókból 

• a halak egyed és fajszáma magas pl.: repülőhalak 

• szegényes madárvilág 

• korallok (speciális igények) 

Az „életforma” kifejezés 

• Tudományos megközelítésben 

felépítésük, ökológiai szerepük szerint 

különíti el a növényeket; 

• A legismertebb ilyen életforma-alapú 

osztályozás a Raunkiær-féle életformaosztályozás. 

A Raunkiaer-rendszer osztályozásának 

alapja a növény növekedési pontjának 

(rügyének) elhelyezkedése a számára 

ellenséges időszakokban 

(hideg évszak, száraz évszak) 

Christen C. Raunkiær 

először a Dán Botanikai Társaság előtt 

tartott beszédében említette 1904-ben, 

majd első rövid leírása a társaság 

lapjában, a Botanisk Tidsskriftben jelent 

meg. 

Raunkiær tovább finomította a rendszert, 

és dán nyelven publikálta 1907-ben. 

Raunkiær életforma-osztályozását 

később többen továbbfejlesztették, de a 

rendszer lényege nem változott. 

Phanaerophyta (Ph) 

Fás szárú növények Áttelelő szerveik 

magasan a talaj szintje felett vannak. (fák, 

cserjék, alacsony félcserjék) 

2011.01.01. 

51

Phanerophyta – Fásszárú növények 

Phanerophyta – Fásszárú növények. Az áttelelő szervek 

magasan, legalább 25 cm-rel a talaj szintje felett vannak 

(fák és cserjék). A rendszer korábbi változataiban az epifita 

(fán élő) növények is ide tartoztak, ezeket később 

Raunkiær saját kategóriába helyezte. A növény magassága 

szerint tovább oszthatók megaphanerophyta, 

mesophanerophyta vagy nanophanerophyta növényekre, 

vagy más bontások is alkalmazhatók, a levelek 

élettartama (örökzöld vagy lombhullató), pozsgásság 

szerint, illetve hogy van-e a rügynek fedőpikkelye az 

áttelelést megkönnyítendő. 

Hemikryptophyta(H) 

Hemikryptophyta – Az áttelelő szervek a 

talaj felszínén, vagy közvetlenül az alatt 

vannak. Ezek lehetnek tőrózsa, tősarj 

vagy földbeli hajtás. Lágy szárúak, évelők. 

Chamaephyta(Ch) 

Chamaephyta – Az áttelelő szervek a 

föld felszínéhez közel (25 cm-nél 

közelebb) helyezkednek el. Fásszárú 

törpecserjék, kúszócserjék tartoznak 

ide. a szár lehet fásodott, kúszó vagy 

hiányzó 

erdei kutyatej 

Kryptophyta 

Az áttelelő szervek föld- vagy vízalattiak 

(hagymás, gumós, gyöktörzses növények): 

•Geophyta(G) – az áttelelő szervek száraz 

talajban rejtőznek(hagymás, gumós, 

gyöktörzses növények). 

ciklámen 

2011.01.01. 

52



• Hemigeophyta – Az előző csoport Priszter 

Szaniszló által bevezetett alcsoportja. Ezek a 

növények ősszel kihajtanak és vegetatív 

állapotban telelnek át. 

Fodros gólyaorr 

Kryptophyta 

Kryptophyta 



•Helophyta – Az áttelelő szervek mocsaras 

talajban vannak. 

Therophyta(Th) 

Egy éven belül csíráznak, növekednek 

és virágoznak, majd ősszel el is 

pusztulnak, csak a magvak maradnak 

meg. (egyévesek, egynyáriak) 

Kryptophyta 



•Hydatophyta vagy hydrophyta(HH) – Az 

áttelelő szervek vízbeni lletve a víz fenekén 

vannak. (mocsári- és vízi növények). 

Hemitherophyta(TH) 

Az évelőkhöz hasonlóan áttelelnek, de csak 

egyszer (ekkor még általában nem is 

virágoznak), a második év végén azonban 

elhalnak és csak a magok maradnak meg. 

(kétévesek, kétnyáriak) 

nefelejcs 

Epiphyta(E) 

Fákon élő növények, a talajban 

nem gyökereznek – ilyen a 

hazánkban is előforduló 

fagyöngy, vagy a trópusok sok 

páfrány-, orchidea- vagy 

broméliaféléje. 

2011.01.01. 

53

Asszociáció 

A sárga fagyöngy – vagy 

más néven fakín – a 

Loranthaceae családba 

tartozó nemzetség, 

élősködő növény 

A fehér fagyöngy 

fagyöngyfélék (Viscaceae) 

félélősködő, örökzöld 

növény. Leggyakoribb 

gazdanövényei az almafa, 

a nyárfa, a fűzfa, az akácfa. 

meghatározott florisztikai összetételű, állandó, egyedeiben 

törvényszerűen ismétlődő növényi társulás, egységes 

életfeltételekkel és megjelenéssel. 

Az asszociációk elkülönítése* 

• a florisztikai kompozíció, 

• a társuláshoz hű (fidelis) karakterfajok megléte 

•a cönológiai hierarchia nagyobb csoportjait képviselő 

fajok arányai 

Mintavétel 

*Braun-Blanquet-féle 

egy objektum bizonyos tulajdonságainak minél alaposabb és 

torzításmentesebb megismerése. 

Minél nagyobb hányadát vizsgáljuk meg az objektumnak, 

annál pontosabb képet kapunk róla. 

Meg kell adnia, a mintavételi helyeken 

•mekkora mintavételi egységek, 

• hány elemű minta 

•milyen változók 

Flóraelemek 

Az egyes növényfajok földrajzi elterjedését jelenti. A cönológiai felvételezés 

során rögzített növényfajok flóraelemeinek %-os megoszlása a vizsgált társulás 

Flóraelem Rövidítés 

kelet, nyugat, észak, K,Ny,É,D 

dél 

Közép Kö 

Európai eu 

Ázsiai á 

Amerikai am 

Kozmopolita kozm 

Cirkumpoláris cirk 

Kontinentális kont 

mediterrán med 

növényföldrajzi karakterét fejezi ki. 

Állomány 

Flóraelem Rövidítés 

szubmediterrán szmed 

atlanti atl 

balkáni balk 

pontusi pont 

alpesi alp 

kárpáti kárp 

pannóniai pann 

neofiton adventív n- 

archeofitona- az adott asszociáció konkrét megjelenési formája. 

A terepen látható és leírható tényleges növényzet az 

asszociációkat felépítő valós asszociációegyedekből áll 

(mint ahogy a fajokat is egyedek reprezentálják). 

A klasszikus cönológiai mintavételi szempontok 

a) A mintavételi egység helyének kiválasztása: 

„Az asszociációk gyakorlati felismerése, azok homogenitása 

révén még kezdő számára sem jelent különösebb nehézséget.” 

(Zólyomi, 1951). 

Ebből a meggyőződésből kiindulva a mintavételi hely 

kiválasztása szubjektív, „a jellemző folt(ok)” választandó(k) ki. 

2011.01.01. 

54

) A mintavételi egység alakja: a klasszikus cönológia 

tradicionálisan négyzet alakú mintavételi egységeket 

használ (kvadrát módszer) 

Az így megkapott fajok mintázatából(fajok 

térbeli elhelyezkedése, sűrűsége)következtetni 

tudunk az egész társulás kinézetére. 

d) Analitikus (felvételezéskor a helyszínen becsült) 

bélyegek: 

a következő analitikus bélyegeket a felvételi 

négyzetben talált összes fajra szintenként 

•lombkorona – A, 

•másod lombkorona – A2, 

•cserje – B, 

•lágy szárú – C, 

•moha – D 

Egy helyet a növényzet jellegétől függően egy 

vegetációs periódusban többször kell felvételezni (pl. 

kora tavaszi – késő nyári mintavétel). 

Borítás (dominancia, jele: D) 

Azt fejezi ki, hogy az adott növényfaj egyedeinek függőleges vetülete a 

mintaterület (kvadrát) hány százalékát borítja. 

A helyszínen az alábbi táblázat segítségével állapítottuk meg a 

dominancia értékét. 

A faj egyedei által a kvadrát %- ában lefedett 

terület 

D-érték 

0,1-1 % + 

1,1-5% 1 

5,1-25% 2 

25,1- 50% 3 

50,1-75% 4 

75,1-100% 5 

c) A mintavételi egység nagysága: a felmérni kívánt 

növényzet típusától függ (akkora legyen, hogy a 

típusban élő fajok 70-80 %-át magába foglalja). elvben 

a minimumáreát közelítő méretű kvadrátot kell 

használni, 

A gyakorlatban a cönológusok általában korábbi 

tapasztalatokra alapuló, standard méretű (pl. erdőben 

20×20 m-es, réteken 2X2 m-es) kvadrátokat 

használnak. 

Egyedszám (abundancia, jele: A) 

Azt fejezi ki, hogy a mintaterületen (kvadrát) belül az adott növényfajnak 

hány egyede található. (A felmérés során pontos értékekhez az egyedek 

felvételi négyzetben történő megszámolásával jutottunk.) 

Faj egyedszáma a kvadráton belül A-érték 

Becsült A–D 

érték 

1-10 1 

11-100 2 

101-1000 3 

1001-10000 4 

10000< 5 

Borítás 

(%) 

5 75–100 

4 50–75 

3 25–50 

2 5–25 

1 1–5 

+ 1 alatt 

A–D érték (abundancia– 

dominancia): 

az előforduló fajok 

tömegességének jellemzésére 

szolgáló, az egyedszám- és 

borításviszonyoknak a 

termetkülönbségekből adódó 

arányeltolódásokat csökkentő 

becslési skálája. Az A–D 

értéket ötfokú ordinális skálán 

való becsléssel határozzák 

meg 

2011.01.01. 

55

Társulásképesség (szociábilitás, jele: S) 

Azt fejezi ki, hogy az adott növényfaj egyedei a 

mintaterületen (kvadráton) belül mekkora 

csoportokban fordulnak elő. 

Az adott faj előfordulása a társuláson belül S-érték 

szálanként 1 

kis csoportokban 2 

foltokban 3 

nagy összefüggő telepekben 4 

összefüggő zárt tömegben 5 

1. A mintanégyzet kiválasztásából, amely eredetileg egy 

minimum-area vizsgálaton alapszik. 

A minimum-area a legkisebb – rendszerint négyzet (vagy az állomány 

alakjához igazodó) alakú – terület, amelyen a társulásra jellemző fajok 

előfordulnak. Ez úgy érhető el, hogy a mintanégyzetet növelve egy olyan 

területnagyságot érünk el, amelyen a fajok száma állandósul, vagyis 

amelynek további növelésével a fajszám már nem növekszik. 

2. A felvételezés második fázisa a minőségi vizsgálat, a 

mintanégyzetben előforduló fajok – esetleg fontosabb 

faj alatti taxonok – leltárszerű feljegyzése. 

3. A harmadik fázis ugyanezen fajok mennyiségi 

előfordulásának becsléssel való megállapítása. Ez 

elsősorban az egyes fajpopulációk által a 

mintanégyzetben lefedett területhányad alapján 

történik 

A társulások vizsgálata 

A terepen a társulásokat Braun-Blanquet 

kombinált becslési módszerével vizsgáljuk, 

amelynek során az egy mintanégyzetben 

előforduló fajok minőségét és mennyiségét 

becslési skála segítségével megállapítjuk és 

feljegyezzük – szakkifejezéssel élve: „felvesszük” 

–, ún. növényszociológiai vagy társulástani 

felvételt készítünk. 

fajok mennyiségi előfordulásának becslése 

5: 

4: 

a mintaterület >75%-át borítja uralkodó 

vagy domináns faj 

a mintaterület 51–75%-át borítja 

uralkodó vagy domináns faj 

3: a mintaterület 26–50%-át borítja 



+: 

r: 

a mintaterület < 1%-át borítja, több, kis 

borítású egyeddel 

a mintaterület < 1%-át borítja, csak 1-2 

egyed 

diagnosztikus fajkombináció 1. Uralkodó vagy domináns fajok, amelyek a 

társulás által elfoglalt területnek több mint a 

A társulások jellemzéséhez 

a fajok négy csoportját emeljük ki, amelyek 

különösen értékes segítséget nyújtanak a 

társulás felismerésében és azonosításában. 

felét borítják. 

Ha ez a faj a társulás legfelső szintjében fordul 

elő, társulásalkotó fajnak is nevezhetjük. 

Ha a dominancia két faj között oszlik meg, 

kodomináns fajokról beszélünk. 

Egy domináns faj esetén a társulás 

monodomináns, ha a legfelső szintben több faj 

uralkodik, polidomináns társulásról van szó. 

2011.01.01. 

56

2. Jellemző vagy karakterfajok. 2. Jellemző vagy karakterfajok. 

társulástani értékét a társuláshoz való hűség : 

valamely faj kizárólagosan egy társuláshoz 

ragaszkodik, csak annak állományaiban fordul 

elő. 

2. Jellemző vagy karakterfajok. 

(b) A relatív karakterfajnak. 

(ba) A regionális karakterfaj areája messze 

túlterjed a társulásén. Areájának határain 

azonban az érzékenysége megnő, és 

életfeltételeit már csak egy társulásban 

találja meg. 

(bb) Lokális a kapcsolat csak kisebb területre, 

egy flórajárásra, hegységre, kisebb 

tájegységre vonatkozik. 

3. Differenciális vagymegkülönböztető fajok Ez 

a felértékelődés fokozódik azzal, hogy a 

természetes élőhelyeket és társulásokat egyre 

gyakrabban érő zavarások először az érzékeny 

karakterfajok eltűnéséhez vezetnek. A 

differenciális fajok két, egymáshoz hasonló 

növénytársulás florisztikai megkülönböztetését 

teszik lehetővé. 

(a) Az abszolút karakterfaj a társulás egész 

területén ragaszkodik a társuláshoz, és areája 

egybeesik a társuláséval. 

endemikus faj endemikus növénytársulásban, vagy 

reliktum faj reliktum társulásban. 

Több hasonló összetételű társulásban előforduló fajok 

jellemzők lehetnek a társulásokat összefoglaló 

asszociációcsoportra, több csoport közös fajai a 

rendre, több rend közös fajai az osztályra. 

Előfordul – különösen a fajszegény társulásokban –, 

hogy az uralkodó faj tölti be a karakterfaj szerepét. 

Ezek más társulásban is előfordulnak, de alárendelt 

szerepben, tehát a karakterfajjelleg a faj 

dominanciájában nyilvánul meg. Ilyen esetekben 

dominanciatársulásról beszélünk, mint pl. a vízi, 

mocsári társulások, a zavart termőhelyek 

gyomtársulásai stb. esetében. 

3. Differenciális vagymegkülönböztető fajok 

(a)Az ökológiai differenciális fajok olyan ökológiai 

termőhelyjelző, ún. bioindikátor jellegű fajok, amelyek 

egyazon tájban előforduló, egymáshoz szerkezetben és 

faji összetételben közel álló társulás (pl. bükkös és 

gyertyános-tölgyes, gyertyános-tölgyes és keményfaliget 

stb.) megkülönböztetésére alkalmas. Ugyancsak ilyen 

fajcsoportok alkalmasak egy-egy társuláson belül a 

különböző ökológiai fokozatú – pl. eltérő 

talajnedvességű – termőhelyek társulástani 

alegységeinek, a szubasszociációknak az elkülönítésére. 

2011.01.01. 

57

3. Differenciális vagy megkülönböztető fajok 

(b) A földrajzi differenciális fajok ezzel szemben rendszerint 

nem ökológiai indikátorok. Az egymást területileg 

helyettesítő, ún. vikariáns asszociációk 

megkülönböztetésére szolgálnak. Ennek lényege abban 

áll, hogy a különböző flórakörzetekben (pl. Északiközéphegység, 

Nyírség, Duna–Tisza köze, Dél-Dunántúl) 

olyan széles ökológiájú – tehát sok társulásban 

előforduló – fajok jelennek meg, amelyek területileg 

választják el a hasonló termőhelyeken egymást 

területileg helyettesítő bükkös, gyertyános-tölgyes, 

molyhos tölgyes, pusztai tölgyes stb. társulásokat. 

ökológiai indikátorértékek 

A növénytársulások előfordulását korlátozó tényezők 

feltárásához 

felépítő növényfajokat a külvilág bizonyos tényezőivel 

szemben mutatott átlagos viselkedésük alapján 

kategóriarendszerek 

az ökológiai viselkedést figyelembe vevő 

(vagyis nem a fiziológiai optimumra alapozó) 

relatív értékszámokat rendelnek a fajokhoz. 

Borhidi-féle rendszer (Borhidi, 1993) szerzői törekednek a 9-fokú 

skála használatára (pl. Borhidinál 

RB = 1 erősen savanyúságjelző, kifejezetten mészkerülő fajok, 

RB = 9 mész-, illetve bázisjelző fajok). 

A hazai gyakorlatban (16. ábra) legelterjedtebben eddig a 

Zólyomi-féle TWR rendszert használták (Zólyomi et al., 1967, 

későbbi kiegészítésekkel Simon, 1992 közli). 

4. Állandó vagy konstans fajok, amelyek a társulás 

állományaiban mindig, illetve az esetek több mint 60%-ában 

megtalálhatók. 

Ezért a diagnosztikai értékük fontos, mert rajtuk keresztül 

teljesül az a feltétel, hogy az állományok jellemző faji 

összetétele azonos környezeti feltételek között törvényszerűen 

ismétlődik. 

Ezek a fajok gyakran azonosak a magasabb rangú társulástani 

kategóriák jellemző fajaival, azaz a csoport, rend vagy osztály 

karakterfajaival, de lehetnek nagy ökológiai toleranciájú 

generalisták is, ún. kísérő fajok. 

A fenti fajcsoportok együttesen alkotják a könyvben tárgyalt 

egyes társulástani egységek jellemző vagy diagnosztikus 

fajkombinációját. 

ordinális skála 

csak rangsorrendet jelölnek, az egyes skálapontok közötti 

különbségek nem feltétlenül azonosak, és nincs rögzített 

nullapontja a skálának. 

matematikailag hibás egy társulást valamelyik ökológiai 

indikátorérték átlagával jellemezni. 

A növényfajok relatív ökológiai viselkedését eddig a következő 

faktorokra vonatkozóan sorolták be: 

•hő (T), 

•talajnedvesség (W vagy F), 

• talajreakció (R), 

•nitrogén (N), 

• fény (L), 

• kontinentalitás (C), 

• sótűrés (S). 

Ökológiai mutatók 

Az egyes fajok környezeti igényéről 

tájékoztatnak 

2011.01.01. 

58

T- érték: növényfajok hőmérsékleti igényei a 

legjellemzőbb klímaövvel megadva. 

0 - tág tűrésű faj, határozott hőigény nélkül 

1 - tundra 

2 - erdős tundra 

3 - tajga 

4 - tű- és lomblevelű elegyes erdők 

5 - lomberdő klíma 

6 - szubmediterrán lomberdő 

7 - mediterrán, atlanti örökzöld erdő 

R- érték: a fajok pH- igénye, az a savanyú- meszes 

talajtípus, ahol a faj jellemzően előfordul. 

0 - pH-ra nézve tág tűrésű faj 

1 - savanyú 

2 - gyengén savanyú 

3 - közel semleges 

4 - enyhén meszes 

5 - meszes, bázikus 

Z- érték: a fajok degradáció tűrésének 

jellemzése (Németh- féle értékelési rendszer). 

- - ismeretlen degradációtűrésű 

1 - degradációt nem tűrő 

2 - degradációt kevéssé tűrő 

3 - degradációt közepesen tűrő 

4 - degradációt jól tűrő 

5 - degradációt kedvelő 

W- érték: a fajok vízigénye, illetve az a termőhely, ahol a 

0 - extrém száraz 

1 - igen száraz 

2 - száraz 

növény a leggyakrabban előfordul. 

3 - mérsékelten száraz 

4 - mérsékelten üde 

5 - üde 

6 - mérsékelten nedves 

7 - nedves 

8 - mérsékelten vizes 

9 - vizes 

10 - igen vizes 

11 - vízi 

N- érték: a növényfajok nitrogén- igénye (Soó- 

0 - közömbös fajok 

féle mutatók). 

1 - nitrogénben szegény termőhelyeken élő fajok 

2 - inkább nitrogénben szegény termőhelyeken 

élő fajok 

3 - közepes nitrogénigényű fajok 

4 - inkább nitrogénben gazdag, jó 

tápanyagellátású talajokon élő fajok 

5 - csak nitrogénben gazdag, túltrágyázott 

termőhelyeken élők 

Természetvédelmi értékbesorolás 

Egy adott terület természetességi állapotát a természetes, 

természetközeli állományokra jellemző növények és a degradált 

állapotra (leromlott állapotra) utaló növényzetet alkotó fajok 

aránya mutatja meg. 

Ez alapján osztályoz az általunk használt, Simon Tibor- féle 

természetvédelmi értékbesorolás (1984,1988) is, melynek egyes 

kategóriáit az alábbi táblázat tartalmazza: 

2011.01.01. 

59

a növénytársulások eredetiségét, természetességének szintjét 

lehet becsülni. 

a hazai edényes fajokra kidolgozott Simon-féle (TVK) rendszer 

(Simon, 1988, 1992). 

Természetvédelmi érték kategóriák Jele Jellemzői 

Unikális fajok U 

Különleges növényritkaságok. Pl. melegkori vagy 

hidegidőszaki reliktum (maradvány) fajok. 

Fokozottan védett fajok FV 

Az előzőekhez hasonló jellegű, 

területeken elterjedtebb fajok. 

de a védett 

Védett fajok V 

Olyan fajok, melyek az előző két csoport fajaival 

együtt hivatalosan védettek. 

Társulásalkotó fajok E 

A természetes növénytársulásokban 

természetes fajok. 

domináns 

Kísérő fajok K 

Az adott terület eredeti flóráját alkotó természetes 

fajok. 

Gyakori, általában a szukcesszió (az élőhely 

Természetes pionír fajok TP benépesülésének) 

fajok. 

első stádiumában megjelenő 

Természetes zavarástűrő fajok TZ 

Kis mértékű zavarást (pl. kaszálást) elviselő fajok, 

melyek a zavarás hatására föl is szaporodhatnak. 

Gazdasági növények G Különböző célból termesztett fajok. 

Gyomok GY 

Másodlagos termőhelyeken, antropogén 

tevékenység következtében megjelenő fajok. 

Invazív gyomok GY! Agresszíven terjedő gyomnövények. 

Frekvencia (gyakoriság, jele: Fr) 

Gyakorlatilag ugyanazt fejezi ki, mint a 

konstancia (állandóság), csak a felvételi 

négyzetek (kvadrátok) nem több, hanem 

egyetlen állományban készülnek. Skálája 

megegyezik a konstancia besorolásokkal. 

Konstancia 

(állandóság) kategóriák 

Adott növényfaj 

előfordulása a 

cönológiai felvételek 

%-ában 

Konstancia (állandóság, jele: K) 

Azt fejezi ki, hogy az adott növényfaj a 

társulás különböző állományaiból készült 

cönológiai felvételek hány százalékában 

fordul elő. 

A növényeket állandóságuk szerint öt 

konstancia-osztályba soroljuk az alábbiak 

szerint: 

Fajtípusok 

K I: 1–20% akcidens fajok 

K II: 21–40% 

szubakcesszórikus 

fajok 

K III: 41–60% akcesszórikus fajok 

K IV: 61–80% szubkonstans fajok 

K V: 81–100% konstans fajok 

1 

2 

4 

5 

6 

7 

8 

9 

10 

Fajnév 

(Latin név) 

Erdei fenyő 

( Pinus sylvestris) 

Kocsánytalan tölgy 

(Gluercus petraea) 

Közönséges Gyertyán 

(Carpinus betulus) 

Virágos kőris 

(Fraxinus ornus) 

Közönséges nyír 

(Betula pendula) 

Mezei juhar 

(Acer campestre) 

Kökény 

(Prunus spinosa) 

Fehér akác 

(Robinia pseudoacacia) 

Egybibés galagonya 

(Crataegus monogyna) 

Flóraelem 

Cönológiai 

fajcsoport 

Életforma 

Növénytársulások 

szintetikus bélyegei 

A-D/S T W R N Z TV érték 

euá Erdei fenyves Ph 2-3 3 4 2 2 1 K, G 

eu 

KÖeu 

Mezofiltölgyesek 

Gyertyánelegyes 

erdő 

Ph 2 5 6 0 2-3 2 E 

Ph 1-2 5 5 3 2-4 5 GY 

Dkeu Száraz tölgyes Ph 1 6 2 5 2 3 E 

euá 

Savanyú 

tölgyeserdő 

Ph + 3 4 2 2 3 E 

eu Erdő Ph + 5 4 4 2 2 K 

Deuá 

n-am 

Száraz 

bokorerdő, 

töviskesek 

Ültetett erdei fa, 

kivadult 

Ph + 5 3 3 2-3 4 TZ 

Ph 1 5 3 4 3-4 5 

G, 

GY 

euá Tölgyesek Ph + 5 4 3 2 4 K 

A Fenyőfői Ősfenyves Természetvédelmi Területen a 

vizsgált társulás különböző állományaiból készítettünk 

cönológiai felvételeket, így a mintaterületeken felmért 

növényfajok konstancia osztályait határoztuk meg. 

A fentiekben ismertetett szempontok szerint elkészített 

növénytársulás-tani tabellánk adatai szolgáltak alapul a 

Fenyőfői Ősfenyves Természetvédelmi Területen található 

erdei fenyő állomány társulás-szerkezeti vizsgálatához. 

Flóraelem Fajszám % 

DKeu 1 11,40% 

euá 3 47,88% 

n-am 1 11,40% 

KÖeu 1 22,80% 

Deuá 1 1,14% 

eu 2 34,14% 

Összesen 11 100 

A diagramból látszik (I. 

diagram), hogy a 

területen főként az 

eurázsiai, illetve európai 

fajok dominálnak, de 

jelen vannak a középeurópai,délkeleteurópai, 

és amerikai 

fajok is 

34,14% 

1,14% 

22,80% 

Flóraelem 

11,40% 

11,40% 

47,88% 

2011.01.01. 

DKeu 

euá 

n-am 

KÖeu 

Deuá 

eu 

Az ábrán jelölt „szárazabb” és 

„nedvesebb” növényzeti típus 

egyetlen kocsánytalantölgyes 

erdőrészlet numerikus 

klasszifikációval elkülönített két 

foltját jelöli. 

Az osztályozás alapjául az összes (148) előforduló lágy szárú növényfaj 12,5×12,5 m-es 

kvadrátokban gyűjtött prezencia/abszencia adatai szolgáltak. A W-értékek típusonkénti 

gyakoriságeloszlásának kiszámításához 60–60 db véletlenszerűen kihelyezett, 1 m 

sugarú körben regisztrált prezencia/abszencia adat szolgáltatott alapot. Így az y 

tengelyen az adott típusban regisztrált összes fajelőfordulás százalékában ábrázolható 

az egyes W-érték-kategóriába sorolható fajok relatív fontossága 

60

Elsősorban az erdőtipológia gyakorlati felhasználói számára 

dolgozták ki a ökológiai fajcsoportokat (ökocsoport). 

E csoportok kialakításához az érintett növényfajoknak a 

termőhelyi tényezőkre adott hasonló válasza szolgáltat alapot, 

nevüket a csoport egy jellemző fajáról kapták (pl. Melica 

uniflora csoport). A hazánkban mintegy 640 erdei növényfajra 

kidolgozott rendszer (Csapody et al., 1963, Babos et al., 1966) 

47 ökocsoportba sorolja a fajokat. 

Növénytársulástani 

gyakorlatok 

/ Fátlan növénytársulások 

ismerete 

NYME EMK Növénytani Tanszék 

2008/2009. tanév, II. szemeszter 

Borhidi A. – Sánta A. (szerk.) (1999): Vörös Könyv 

Magyarország növénytársulásairól I-II. – A KöM TVH 

tanulmánykötetei VI., Budapest. 

Soó R. (1964-1980): A magyar flóra és vegetáció 

rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I-VI. – 

Akadémiai Kiadó, Budapest. 

Fekete G. és munkatársai (szerk.) (1997): Magyarországi 

élőhelyek. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó 

Rendszer. – Természettudományi Múzeum, Budapest. 

Kun A. – Molnár Zs. (szerk.) (1999): Élőhelytérképezés. 

Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó 

Rendszer. – Scientia Kiadó, Budapest. 

ELŐADÁS ÉS 

KÉPANYAGÁNAK FORRÁSAI 

• Hortobágyi Tibor és Simon Tibor (szerk.): 

Növényföldrajz, társulástan és ökológia. 

Tankönyvkiadó, Budapest, 1981 

• David Attenborough: Az élővilág 

enciklopédiája. GeoHolding Rt. Budapest 

1994. 

Irodalom: 

Mátyás Cs. (szerk.) (1996): Erdészeti ökológia. – Mezőgazda 

Kiadó, Budapest. 

Ajánlott fejezetek: 48-118. oldal, 134-153. oldal 

Hortobágy T. – Simon T. (szerk.) (1981): Növényföldrajz, 

társulástan és ökológia. – Tankönyv-kiadó, Budapest. 

Ajánlott fejezetek: 117-263. oldal. 

Borhidi A. (2003): Magyarország növénytársulásai. – 



Társulás fogalma: 

Társulás = egy adott helyen, egy adott időpontban 

együtt létező populációk közössége 

Társuláskoncepciók: 

különbözőképpen értelmezik a társulások szervezettségét 

2011.01.01. 

61

Milyen elvek alapján osztályozhatók a 

társulások? 

• Fajösszetétel, és annak hasonlóságai/különbségei 

• Állományszerkezet (magasság, borítás, szintezettség) 

• Termőhelyi háttér 

• Vegetációtörténet, kialakulás 

Fontos társulástani fogalmak 

A reális növénytársulásoknál 

- a határok elmosódhatnak, 

- a fajkészlet átmeneti jellegű lehet, 

- az emberi hatások nagyban átalakíthatják a természetszerű 

állapotot 

Társulások elnevezése 

• jellemző növényfajok alapján, azok tudományos (latin) 

nevéből képezve 

• -etum végződés (pl. Quercetum pubescentis) 

• két részből álló társulásnév esete (pl. Cotino-Quercetum 

pubescentis) 


Növényzet (növénytakaró, vegetáció) 

Az ideális növénytársulás olyan növényközösség, amely 

- térben és időben ismétlődik, 

- fajkészlete hasonló, 

- meghatározott termőhelyi körülmények között alakul ki, 

- a szomszédos társulásoktól elhatárolható 

-és e társulások rendszerezhetők 

Társulások rendszere 

• Alapjaiban hasonló a taxonómiai rendszerhez 

(„szüntaxonómiai rendszer”) 

• Hierarchikus felépítésű 

• Kötelező végződések a nevek végén 

• Alapegység: társulás (asszociáció) (hasonlóan a 

taxonómiához, ahol az alapegység a faj) 

Társulás felett: 

• Társuláscsoport (-ion végződés, pl. Orno-Cotinion) 

• Társulássorozat (-etalia végződés, pl. Orno-Cotinentalia) 

• Társulásosztály (-etea végződés, pl. Quercetea pubescentipetraeae) 

• Társulásdivízió (-ea végződés, pl. Querco-Fagea) 

2011.01.01. 

62

Társulás alatt: 

• Altársulás (szubasszociáció) (-etosum végződés) 

• Fáciesz 

• Szinúzium 

• Konszociáció 

• Geográfiai variánsok 

A társulások szerkezetének leírása, 

tanulmányozása, elemzése 

Analitikus bélyegek: a felvételezéskor a terepen 

becsült értékek (egyszerű fajlista, borítás értékek, 

stb.) 

Szintetikus bélyegek: a felvételekből a belső 

rendezés - rendszerezés során megállapított 

jellemzők (pl. konstancia) 


Aszpektus – a társulások „képe”, megjelenése egy adott 

vegetációs periódusban 

A társulások fluktuációja (hullámzása) – a társulások jellemző 

fajainak arány-változásai (általában több év viszonylatában) 

Diagnosztikus fajkombináció 

Társulások leírása: 

Elemei: 

• Domináns fajok 

• Karakterfajok 

(abszolút karakterfajok) 

(regionális vagy lokális karakterfajok) 

• Differenciális fajok 

(ökológiai differenciális fajok) 

(földrajzi differenciális fajok) 

• Állandó fajok 

A társulások szerkezete: 

- vertikális struktúra (szintezettség) 

- horizontális struktúra (mozaikosság) 


Szukcesszió – a társulások fejlődése, átalakulása egymásba 

Pionír (kezdő, úttörő) társulások 

Átmeneti társulások 

Klimax (záró) társulások 

(valódi klimax, szubklimax, paraklimax állapotok) 

2011.01.01. 

63

Jellemző szukcessziós (társulásfejlődési) sorok: 

tavi zonáció: nyílt víz – hínaras – gyékényes – nádas – 

magassásos – lápi fás társulások 

folyóparti zonáció: pionír lágyszárú növényzet – bokorfüzes 

– puhafás ligeterdő – keményfás ligeterdő – síkvidéki 

gyertyános-kocsányos tölgyes 

sztyepréti zonáció: nyílt sziklafelszín – sziklahasadéknövényzet 

– sziklagyepek – sztyeprétek – bokorerdők – 

zárt molyhos tölgyesek 

A társulások kialakulását meghatározó legfontosabb tényezők 

- klíma (klímazonális és klímaregionális társulások, 

extraregionális társulások) 

- talaj, domborzat, hidrológiai viszonyok (edafikus v. azonális 

társulások) 

- vegetációtagozódás (klímaövek – növényzeti övek) 

2011.01.01. 

64

Jellemzések a fajösszetétel alapján 

• Mintavételek 

• Minimi-area fogalma 

• Fajlisták 

• A fajok tömegviszonyait érzékeltető mutatók: 

Abundancia (egyedszám) 

Denzitás (sűrűség) 

Dominancia (borítás, záródás) 

• Állandóság (konstancia) 

Hol készítsünk társulásfelvételt? 

ahol éppen kíváncsiak vagyunk rá 

vagy 

ahol tipikus, jellemző állományt vélünk felfedezni 

ügyeljünk arra, hogy egyértelműen más élőhelyek ne 

kerüljenek be a felvételbe! 

A terepi társulásfelvételezés lehetőségei 

Alapvetően két célja lehet: 

• egy társulás meghatározása, azonosítása 

• egy már azonosított társulás jellemzése 

• (komolyabb társulástani, ökológiai, termőhelyi 

összefüggések keresése) 

Társulások terepi felvételezése 

(„cönológiai felvétel készítése”) 

• A mintaterület nagysága: 

erdőkben: 20 x 20 - 40 x 40 m 

cserjésekben: 5 x 5 - 10 x 10 m 

gyepekben: 1 x 1 - 5 x 5 m 

de: minden esetben az igényekhez alkalmazkodni kell! 

A társulásfelvételezés részei: a mintaterület jellemzése A társulásfelvételezés részei: a fajösszetétel jellemzése I. 

Felvételek sorszáma 1 2 3 4 

1. Felvétel mérete (m 2 ) 400 400 400 400 

2. Tszf. magasság (m) 160 165 175 185 

3. Lejtfok (º) 5-7 3-4 3-4 5 

4. Kitettség ÉNy ÉNy ÉNy Ny 

5. A1 magasság-terjedelem (m) 20-23 20-25 17-25 18-21 

6. A1 átlagmagasság (m) 22 23 22 20 

7. A1 átmérő-terjedelem (cm) 25-40 20-40 20-40 25-35 

8. A1 átlagátmérő (cm) 35 30 30 30 

9. A1záródás (%) 85 80 85 75 

10. A2 magasság-terjedelem (m) 7-12 7 8-12 8-12 

11. A2 átlagmagasság (m) 10 7 10 10 

12. A2 átmérő-terjedelem (cm) 5-10 3 5 5 

13. A2 átlagátmérő (cm) 10 3 5 5 

14. A2 záródás (%) 15 2 3 10 

15. B magasság-terjedelem (m) 0,5-6 0,5-5 0,5-7 0,5-6 

16. B átlagmagasság (m) 5 3 5 5 

17. B záródás (%) 90 80 65 50 

18. C borítás (%) 50 40 30 40 

A1 – felső lombszint 

A2 – alsó lombszint 

B – cserjeszint 

C – gyepszint 

D – mohaszint 

A fajok tömegességének, számarányának becslése 

Alapfogalmak: 

•Borítás (gyepszint, mohaszint) 

•Záródás (cserje- és lombszintek) 

Mérési lehetőség: 

•A borítás vagy záródás százalékos megadása 

•Úgynevezett “A-D” érték meghatározása (A-D = 

abundancia – dominancia) 

Az értékeket szintenként becsüljük 

A becslés szintenként abszolút értékben adjuk meg (nem 

relatív értékben) 

2011.01.01. 

65

A-D értékek meghatározása Sorszám 1 2 3 4 5 K A-D 

A1 

Quercus cerris 4 4 4 4-5 3 V 3-5 

Quercus petraea s. l. 3 2-3 2 2 3 V 2-3 

Becsült A-D érték Borítás / záródás (%) 

5 75 – 100 

4 50 – 75 

3 25 – 50 

2 5 – 25 

1 1 –5 

+ 1 alatt 

r szinte 0 

Hány felvételre van szükség egy társulás jellemzéséhez? 

•Lokális jellemzésekben legkevesebb 5 

•Regionális vagy országos összevetésben 10 - 1000 

A társulásfelvételezés összekapcsolása más jellemzőkkel II. 

Ökológiai jelzőszámok 

Természetességi jelzőszámok 

Életformák 

Flóraelemek 

………………. 

Csoportrészesedés (%) 

A társulásfelvételezés részei: a fajösszetétel jellemzése II. 

B 

Juniperus communis . . . + . I + 

Prunus spinosa . . + . . I + 

Quercus cerris . . . 1 . I 1 

Rosa gallica . . . + . I + 

Tilia cordata (cult.) 2 1 2 . . III 1-2 

Tilia platyphyllos (cult.) . . . 2 . I 2 

C 

Acer platanoides (juv.) . + . . . I + 

Acer pseudoplatanus (juv.) . . . + . I + 

Ajuga reptans + + + + + V + 

Alliaria petiolata . . . . + I + 

Avenella flexuosa 

2- 

3 

3 3 4 2 

V 2-4 

Betonica officinalis . . . . + I + 

Brachypodium pinnatum . . . . 1 I 1 

Brachypodium sylvaticum + . + . . II + 

Calamagrostis epigeios + . . . . I + 

A társulásfelvételezés összekapcsolása más jellemzőkkel I. 

Csoport-részesedés: 

a fajok tömegességét nem veszi figyelembe a 

számításoknál 

Csoport-tömeg: 

a fajok tömegességét is figyelembe veszi a számításoknál 

Társulások összehasonlítása ökológiai mutatószámok alapján 

50 

40 

40 

36 

33 

31 30 

31 

30 

27 27 

27 

25 25 

20 

19 

14 

23 

21 

13 

21 

17 

16 

23 

17 

11 

14 

15 

20 

12 

20 20 

12 

21 

16 

12 

13 

19 

12 

10 

0 

10 

7 

5 

2 2 2 

6 

4 

0 

2 

8 

4 

2 

4 4 

3 

1 

8 

4 4 

8 

5 5 5 

9 

5 

3 

9 

3 

9 

6 

4 

9 

4 

acT acTJ tipCST füvMOT somMOT somCS fszGYT üGYT vaGYT 

2011.01.01. 

1 

2 

3 

4 

5 

6 

7 

8 

9 

66

Termőhely és társulások összefüggései 

Társulások és éghajlat kapcsolata: 

• Zonalitás 

• Regionalitás 

• Makroklíma 

• Mezoklíma 

• Mikroklíma 

• Edafikus társulások 

– Víztöbblet vagy vízhiány 

• Klímaregionális társulások 

• Extraregionális társulások 


– Alapkőzet és a talaj tulajdonságai 

2011.01.01. 

67


– Domborzat (lejtfok, kitettség) 

• Vízgazdálkodási fokok: 

szélsőségesen száraz ….. - üde …… - vizes 

• Erdőtípusok: 

meghatározott termőhelyi körülmények 

nagyjából azonos növényzet 

nagyjából azonos erdőgazdálkodási lehetőségek 

• Lejtfok 

• Kitettség 

Társulások és domborzat kapcsolata 

Társulások és vízellátottságuk 

• Hidrológiai viszonyok 

• Vízgazdálkodási fok 

Társulások és alapkőzet, talaj kapcsolata 

• Alapkőzet és talaj kémhatása 

• Alapkőzet és talaj szerkezete 

• A talaj szövete (kötöttsége) 

• Különleges talajok 

Társulások és emberi hatások kapcsolata 

• Az emberi hatások „eredménye” 

megszüntető 

termőhelyet átalakító 

növényzetet átalakító 

2011.01.01. 

68

• A kialakult szituáció 

irreverzibilis 

visszafordítható / visszaforduló 

• A visszaalakulás sebessége 

gyors (évek, néhány évtized) 

lassú (évszázadok) 

Konkrét beavatkozások 

Vízrendezések 

Fajcserék, idegenhonos fajok 

Erdőfelújítások (mód, terület) 

Fahasználatok 

Más használati formák (legeltetés, égetés, 

parlagoltatás) 

Emberi hatásra létrejött értékes élőhelyek 

Különleges felvételezési módszerek 

Transzekt 

• térben/időben változó termőhely vagy 

növénytársulás felvételezésére 

Rácshálós térképezés 

• mozaikkomplexek elemzésére 

• társulások szerkezetének vizsgálatára 

• A növényzet átalakulása 

szerkezeti (vertikális, horizontális) 

fajkészletbeli 

szukcessziós fázisokat megszüntető 

Társulások természetessége - átalakítottsága 

• Természetes vegetáció 

• Potenciális vegetáció 

• Aktuális vegetáció 

Transzekt-felvételezés - példa 

Borítás (%) 

100 

90 

80 

70 

60 

50 

40 

30 

20 

10 

A Molinia coerulea agg. gyakoriságának alakulása 

0 

1 3 5 7 9 11 13 15 17 19 21 23 25 27 29 31 33 35 37 39 41 43 45 47 49 51 53 55 57 59 61 63 65 67 69 

Felvételi négyzet száma 

2011.01.01. 

1988 

1996 

1998 

69

Transzekt-felvételezés - példa 

Borítás (%) 

140 

120 

100 

80 

60 

40 

20 

-20 

Magaskórós fajok gyakoriságának alakulása 

0 

1 3 5 7 9 11 13 15 17 19 21 23 25 27 29 31 33 35 37 39 41 43 45 47 49 51 53 55 57 59 61 63 65 67 69 

Vegetációtérképezés 

• Fogalommagyarázat 

Felvételi négyzet száma 

• A térképezés célja és a térképező lehetőségei 

határozzák meg a módszert és a felvételezés 

eszközeit 

• A vegetációtérképezés „előnyei” 

• A vegetációtérképezés „hátrányai” 

• Lépték: méretarányok 

1: 10.000.000 --- 1: 1.000 

Irodalom: 

Mátyás Cs. (szerk.) (1996): Erdészeti ökológia. – Mezőgazda 

Kiadó, Budapest. 

Ajánlott fejezetek: 48-118. oldal, 134-153. oldal 

Hortobágy T. – Simon T. (szerk.) (1981): Növényföldrajz, 

társulástan és ökológia. – Tankönyv-kiadó, Budapest. 


Borhidi A. (2003): Magyarország növénytársulásai. – 



1988 

1996 

1998 

Mozaikkomplexek elemzése - példa 

• Alkalmazott alaptérképek 

• A térképezés kategóriarendszere 

• Segédanyagok (térképek, légifényképek, 

műholdas fényképek, térinformatika) 

• Régi térképek felhasználása - több időpontban 

ugyanazon terület vizsgálata 

Borhidi A. – Sánta A. (szerk.) (1999): Vörös Könyv 

Magyarország növénytársulásairól I-II. – A KöM TVH 

tanulmánykötetei VI., Budapest. 

Soó R. (1964-1980): A magyar flóra és vegetáció 

rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I-VI. – 


Fekete G. és munkatársai (szerk.) (1997): Magyarországi 

élőhelyek. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó 

Rendszer. – Természettudományi Múzeum, Budapest. 

Kun A. – Molnár Zs. (szerk.) (1999): Élőhelytérképezés. 

Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó 

Rendszer. – Scientia Kiadó, Budapest. 

2011.01.01. 

70

Társulástan története 

• Formációk felismerése – 19. század eleje 

• Régiók növényzeti különbségeinek felismerése – 19. 

század közepe/vége 

• Szigorúan vett növénytársulástan kezdetei – 20. század 

eleje 

• “Növénytársulástani irányzatok” – különböző iskolák 

• Tipológiai iskolák 


A reális növénytársulásoknál 

- a határok elmosódhatnak, 

- a fajkészlet átmeneti jellegű lehet, 

- az emberi hatások nagyban átalakíthatják a természetszerű 

állapotot 

Koncepciók ütköztetése 

• Biológiai kapcsolatok szerepe – abiotikus környezet szerepe 

• Léteznek-e egyáltalán szervezett növénytársulások? 

• Elválaszthatók-e a társulások éles határokkal? 

• Jellemezhetők-e a társulások fajösszetételük alapján? 


Növényzet (növénytakaró, vegetáció) 

Az ideális növénytársulás olyan növényközösség, amely 

- térben és időben ismétlődik, 

- fajkészlete hasonló, 

- meghatározott termőhelyi körülmények között alakul ki, 

- a szomszédos társulásoktól elhatárolható 

“Szuperorganizmus koncepció” 

Fontosabb képviselői: 

•Clements 

•Zürich-Montpellier társulástani iskola 

•Braun-Blanquet 

•Soó 

•Borhidi 

“Individualisztikus koncepció” 

Fontosabb képviselői: 

•Gleason 

Társulások elnevezése 

• jellemző növényfajok alapján, azok tudományos (latin) 

nevéből képezve 

• -etum végződés (pl. Quercetum pubescentis) 

• két részből álló társulásnév esete (pl. Cotino-Quercetum 

pubescentis) 

2011.01.01. 

71






Társulás alatt: 

• Altársulás (szubasszociáció) (-etosum végződés) 

• Fáciesz 

• Szinúzium 

• Konszociáció 

• Geográfiai variánsok 

Társulások terepi felvételezése 

(„cönológiai felvétel készítése”) 

• A mintaterület nagysága: 

erdőkben: 20 x 20 - 40 x 40 m 

cserjésekben: 5 x 5 - 10 x 10 m 

gyepekben: 1 x 1 - 5 x 5 m 

de: minden esetben az igényekhez alkalmazkodni kell! 






Diagnosztikus fajkombináció 

Társulások leírása: 

Elemei: 

• Domináns fajok 

• Karakterfajok 

(abszolút karakterfajok) 

(regionális vagy lokális karakterfajok) 

• Differenciális fajok 

(ökológiai differenciális fajok) 

(földrajzi differenciális fajok) 

• Állandó fajok 

A társulásfelvételezés részei: a fajösszetétel jellemzése I. 

A fajok tömegességének, számarányának becslése 

Alapfogalmak: 

•Borítás (gyepszint, mohaszint) 

•Záródás (cserje- és lombszintek) 

Mérési lehetőség: 

•A borítás vagy záródás százalékos megadása 

•Úgynevezett “A-D” érték meghatározása (A-D = abundancia – 

dominancia) 

Az értékeket szintenként becsüljük 

A becslés szintenként abszolút értékben adjuk meg (nem relatív 

értékben) 

2011.01.01. 

72

A-D értékek meghatározása A társulásfelvételek feldolgozása 

Becsült A-D érték Borítás / záródás (%) 

A társulások szerkezete: 

5 75 – 100 

4 50 – 75 

3 25 – 50 

2 5 – 25 

1 1 –5 

+ 1 alatt 

r szinte 0 

- vertikális struktúra (szintezettség) 

- horizontális struktúra (mozaikosság) 


Szukcesszió – a társulások fejlődése, átalakulása egymásba 

Pionír (kezdő, úttörő) társulások 

Átmeneti társulások 

Klimax (záró) társulások 

(valódi klimax, szubklimax, paraklimax állapotok) 

•„Egy felvétel nem felvétel” – minimum 5 

•Szükséges mintaanyag összegyűjtése 

(saját vagy másoktól átvett) 

•A felvételeket rendezni kell 

•A következtetéseket (társulások 

jellemzését, leírását, összehasonlítását) a 

felvételek sok szempontú elemzésével, 

vizsgálatával kell megtenni 


Aszpektus – a társulások „képe”, megjelenése egy adott 

vegetációs periódusban 

A társulások fluktuációja (hullámzása) – a társulások jellemző 

fajainak arány-változásai (általában több év viszonylatában) 

Jellemző szukcessziós (társulásfejlődési) sorok: 

tavi zonáció: nyílt víz – hínaras – gyékényes – nádas – 

magassásos – lápi fás társulások 

folyóparti zonáció: pionír lágyszárú növényzet – bokorfüzes – 

puhafás ligeterdő – keményfás ligeterdő – síkvidéki 

gyertyános-kocsányos tölgyes 

sztyepréti zonáció: nyílt sziklafelszín – sziklahasadéknövényzet 

– sziklagyepek – sztyeprétek – bokorerdők – zárt 

molyhos tölgyesek 

2011.01.01. 

73

A társulások kialakulását meghatározó legfontosabb tényezők 

- klíma (klímazonális és klímaregionális társulások, 

extraregionális társulások) 

- talaj, domborzat, hidrológiai viszonyok (edafikus v. azonális 

társulások) 

- vegetációtagozódás (klímaövek – növényzeti övek) 

legszárazabb 

gyeptársulások 

A gyeptársulások helye a magyarországi 

vegetációban 

természetes gyepek 

üde 


antropogén eredetű 

gyepek 

„támogatott” 


2011.01.01. 

legnedvesebb 


74

Biogeográfia 

TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI BSc 

2011.01.01. 

75

diagnosztikus fajkombináció

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?