Nem kötelező érvényű útmutató a 2006/25/EK irányelv végrehajtása ...

NEM KÖTELEZŐ ÉRVÉNYŰ ÚTMUTATÓ A 2006/25/EK IRÁNYELV VÉGREHAJTÁSA SORÁN ALKALMAZHATÓ LEGJOBB GYAKORLATOKHOZ
(Mesterséges optikai sugárzás)
Rendkívüli esetekben más expozíciós határértékek alkal-
mazandók: például a c expozíciós határérték, ha a d ex-
pozíciós határérték túllépése valószínűleg megtörténik,
vagy a h határérték, ha a g expozíciós határérték túllé-
pése valószínűleg megtörténik. Az ilyen esetek kizárólag
a kockázatértékelési folyamat előrehaladásával lesznek
nyilvánvalóak.
Ezek az expozíciós határértékek a S(λ), a B(λ) és az R(λ)
spektrális súlyozó függvények használatával kerültek
meghatározásra. E tényezők magyarázatát lásd az 5.2.
pontban. Használatukhoz spektrális adatok szükségesek.
Geometriai tényezők
Amennyiben a forrás látható és/vagy IR sugárzást bocsát
ki, a megfelelő expozíciós határértékek és a radiometri-
ai adatok kiszámítandó geometriai tényezőktől függnek.
E tényezők egy részét definiálja az irányelv, mások magya-
rázata az EN 62471 (2008) szabványban található. Ameny-
nyiben a forrás kizárólag UV sugárzást bocsát ki, e ténye-
zők nem relevánsak.
A geometriai tényezők a következők:
θ (a forrás felületére
60
merőleges vonalon
és a méréshez hasz-
nált nézet irány-
vonala által bezárt
szög), (lásd a jobb oldali ábrát),
Z (a forrás átlagos mérete),
α (a forrás által bezárt szög),
C α (az α-tól függő tényező),
ω (a forrás által bezárt térszög).
Bármely tényező kiszámítása előtt fontos tekintetbe
venni, hogy a forrás térben viszonylag homogén mezőt
bocsát-e ki. Ha a forrás homogén, minden méret (hosz-
szúság, szélesség stb.) vonatkoztatható a forrás teljes te-
rületére. Ha a forrás egyértelműen nem homogén (pél-
dául egy gyenge tükröző felület elé helyezett erős fényű
lámpa), e méreteket kizárólag a legfényesebb területre
kell vonatkoztatni. Ha a forrás egy vagy több egyforma ki-
bocsátóból áll, mindegyik tekinthető különálló forrásnak,
amely a mért kibocsátás arányos mértékét okozza.
A Z kiszámítása:
a forrás látható hossza, I = tényleges hossz x cosθ
a forrás látható szélessége, w = tényleges szélesség
x cosθ
a Z az l és a w átlaga
Megjegyzés:
• ha a forrást felületére merőlegesen nézzük, cosθ = 1
• ha a forrás kör alakú, és 90°-ban nézzük, Z egyenlő az
átmérővel
A forrás látható felülete, A, egyenlő:
tényleges terület x cos θ (kör alakú forrás esetében), vagy
l x w egyéb források esetében
Ha a forrás távolsága = r, és minden méret ugyanabban
a mértékegységben megadva szerepel:
α = Z/r, radiánban (rad)
ω = A/r 2, szteradiánban (sr)
A C α az α-ra alapul, és kizárólag a recehártya
hőkárosodásának veszélyére vonatkozó expozíciós határérték
kiszámítására használatos. Mivel az itt bemutatott
értékelések mindegyike az alábbiakban kifejtett egyszerűsítő
feltételezéseken alapul, a C α értéke nem kerül
kiszámításra.
Előzetes értékelés
Az expozíciós határértékeket definiáló szerv (ICNIRP) sze-
rint nem szükséges teljes körű spektrális értékelést végez-
ni a „fehér fényű” általános világítóforrások kiváltotta, a re-
cehártyára gyakorolt veszélyről, ha a forrás fénysűrűsége
< 10 4 cd m -2 . Ebbe a kategóriába tartozik minden szűrő
nélküli izzólámpa, fluoreszcens lámpa és ívlámpa.
Ez az útmutatásul szolgáló határérték nem alkalmas az ult-
raibolya sugárzás okozta kockázatok értékelésére. Hasz-
nálható azonban annak eldöntésére, hogy van-e szük-
ség a látható és IR sugárzás okozta kockázat teljes körű
értékelésére.
Az útmutatóul szolgáló határérték alkalmazásához a 380–
760 nm-es sugárzás spektrális besugárzott felületi teljesít-
ménye súlyozható a CIE által meghatározott, a világosság-
hoz hozzászokott szemre és jó megvilágításra vonatkozó
spektrális hatásfok függvényével, V(λ), majd összeadással
megkapható az effektív besugárzott felületi teljesítmény,
E v, értéke. Ennek mértékegysége a W m -2 . Az érték meg-
szorozható a fény hatásfokának állandójával (683 lm W -1 ),