A családok atyja - Magyar Schönstatt Család

k´ózet egy-egy repedésén átes´ó fény, egy pillanatrabevilágított és bepillantást engedett bels´ójébe.Ilyesmi történt a harmincas évek egyik lelkigyakorlatán.Valamivel több, mint ötvenéves volt akkor.Egyszercsak így szólt: „Az utóbbi id´ókbengyakran kérdezem magamtól, imádkoztál-e máregyáltalán egyszer igazán?” Egy mély Isten-élményjelentkezik itt elfojtottan. Egy alkalommal Kentenichatya arról a szenvedésr´ól beszélt az egyik látogatójának,melyet Isten bizonyos nagy embereinekki kellett állni, mert az egyház a legkomolyabbvizsgálat alá vetette. Err´ól volt szó akkor is, amikoregy akkoriban közismert pap esetét említették, aki,mid´ón az egyház elvette t´óle m´úvének további vezetését,lelkileg összeomlott. Kentenich atya akkoregész csendesen így szólt maga elé: „Tulajdonképpenkülönös, hogy nekem mindez nem jelentettsemmit.” És elhallgatott. A vendége tiszteletbentartva elcsendesedését, szintén hallgatott. Egy id´ómúlva Kentenich atya hozzátette: „Emögött azonbanegy mély Isten-élmény is áll.”Érthet´ó, hogy Kentenich atya a maga által szerzettimákban alapjában véve saját tapasztalatait írtale:„Istenem, Te felemeled a létünket, mint templombabeköltözöl a lélekbe, ahol a Fiúval és aSzentlélekkel együtt állandó vendégnek bizonyulsz.A test és a lélek a Szentháromság számára vanfelszentelve, aki bennünk mint az égben trónol, ésgazdagságával bennünk lakik.819