A családok atyja - Magyar Schönstatt Család

hogy összeverték társaikat. Átélhették a kínzásokatés végül ahogy „kimentek a kéményen”. Így neveztéka lágerben a halottak elégetését a krematóriumokban,melyek állandóan üzemeltek. Minden fogolykimondhatatlanul sok lelki fájdalmat is hordozottmagában. És Kentenich atya családi asztalánáltréfálkoztak egymással. Isten er´ósebb volt. Istennagy emberének a szívében fény volt. És ez a fénymaga Isten volt. És aki magában hordozza ezt afényt, az jókedv´ú.Kés´óbb Kentenich atya megfogalmazta egyimában ezt a magatartást: „Háromszor CsodálatosSchönstatti Anya és Királyn´ó, tégy engem a folytonosisteni mosolygás és emberi sírás gyermekévé!”Kentenich atya sohasem vonta kétségbe az emberisírást. Mindig távol állt t´óle az akasztófahumor,amikor a nehéz helyzetekben jókedv´ú maradt. A vidámságaabból a tudatból fakadt, hogy Isten hordozza,hogy Isten közel van, hogy a Sz´úzanya agondját viseli.Mit jelent ez nekünk, házaspároknak?A családi asztalunk egy olyan asztal, amelynélsokat nevetünk. Nem hagyjuk magunkat az általánospanaszkodástól megfert´ózni. Mert a Sz´úzanyanálunk lakik, a házunkban, és ez az asszony hatalmas.És Isten közel van hozzánk, köztünk lakik.Mit akarunk még?!Egy nagy gondolkodó mondta egyszer: a keresztényeknekmegváltottabbaknak kellene látsza- 875