A családok atyja - Magyar Schönstatt Család

NYOLCADIK HÉTA családi asztalReggeli imaÉdes Istenem! Az élet nehéz. Rosszak az emberek.Mindenki magára gondol, csak én gondolokmagamra. Édes Istenem, nehéz id´óket élünk. Mindenfeléháború. És a szomszédaink sem éppenkönny´ú esetek. Édes Istenem, a munkám is jobbanmehetne. És a gyerekek problémákat okoznak.Édes Istenem, ha az egyházadra gondolok, elmegymindent´ól a kedvem. Veszekedés és széthúzás mindenütt.Hogy mehet ez így tovább? És csak kevesekfogadják el a papi hivatást. És sokan kilépnek azegyházból. Ki kellene már egyszer végre ezt mondani,és még sok mást is. És mindig újra beszélnikellene róla.Édes Istenem, Te valóban az öröm Istene vagy?Te olyan Isten vagy valóban, aki mosolyogni tudsz,amikor látod, hogy milyenek az emberek? Te vagyvalóban az a szeretet, mely mindent átváltoztat?Édes Istenem, olyan szomorú vagyok. És ha szomorúvagyok, akkor a többieknek is szomorkodniukkell! Ezért határoztam el, hogy sokat és buzgónfogok beszélni a világ nyomorúságáról. Ez az énprogramom. Egy kicsit az az érzésem, hogy Temásképp képzeled el a viselkedésemet és beszédemet.Hallom, ahogy mondod: Ne tartsd olyan fontosnakmagadat, én is itt vagyok még. És hallom,72