A családok atyja - Magyar Schönstatt Család

Szabadjon e sorok szerz´ójének egy pillanatra aháttérb´ól el´ólépnie és önmagáról beszélnie, hogyszemélyes tanúságtétellel megvilágítsa ezt az alapvet´ódolgot: „Nem találkoztam egész életembenegy olyan emberrel sem, aki oly komolyan vett volnaengem, a sajátosságomat, eredetiségemet, sajátmagamat, mint Kentenich atya. És nem találkoztamsenkivel, akinek ez a sajátosságom oly fontos lettvolna, mint neki.”És az a mód, ahogy Kentenich atya befogadottés megismert — az volt az érzésünk, hogy a vesénkbelát —, az az érzékelés-kapcsolat, amelybenelfogadott és komolyan vett minket, er´ót adott azembernek. Jót tett az embernek. Szívesen emlékszemvissza a beszélgetéseinkre.Gyakorlati útmutatásA házastársi életünk számára: Magunk elé képzeljüka házastársunkat, és egész csendesen a szívünkbenezt mondjuk: Szabad, hogy olyan légy,amilyen valóban vagy! Egy jó beszélgetés eseténígy szólunk a társunkhoz: Te, én örülök, hogyolyan vagy, amilyen vagy.A gyermekeinkkel való élet számára: Er´ófeszítéseketteszünk, hogy ugyanez legyen az alapállásunka gyermekeinkkel szemben is. Ezt be lehetgyakorolni. Magunk elé képzelünk egy gyereket, ésegy ideig engedjük, hogy a sajátossága hassonránk: ahogy mozog, ahogy megjelenik, ahogy viselkedik...Aztán csendben a szívünkben így szólunkhozzá: Örülök, hogy ilyen vagy!769