A családok atyja - Magyar Schönstatt Család

Foglalkozhatna az ember azzal is, hogy helyesencselekedett-e Kentenich atya, vagy sem. Nemismerjük a helyzetet. Fischer atya sohasem beszélttöbbet err´ól. Csak egyszer, az eset után kb. egy évtizeddelkés´óbb, egy személyes beszélgetésben említette.Úgy beszélt, mint aki meg van gy´óz´ódve,hogy Kentenich atyának igaza volt. Nem esett nehezéreezt kifejezni. De ez a kérdés: Kinek volt igaza?— sem fontos. Nekünk, házasoknak, az fontosés érdekes, hogy az újrakezdéshez az els´ó lépéstKentenich atya tette meg, aki nem érezte magátvétkesnek, hanem hitte, hogy neki van igaza. Kentenichatyának nem az volt a fontos, hogy er´ósítgesse:Nekem van igazam! — hanem az újrakezdésaz él´ó emberrel. És ez az a tanulság, amit mi, házasok,ebb´ól az esetb´ól levonhatunk.Újrakezdünk egymással akkor is, ha mindkettenúgy gondoljuk: nekem volt igazam. Egy „angolnát”ajándékozunk a másiknak. A dachaui táborban ezegy kincs volt. Ajándékozunk a másiknak valamit,és ezt mindenki mindenkivel megteheti. Újrakezdjükegymással. Engedd, hogy megint jóba legyünkegymással. És akkor a szeretetünk er´ósebb, mint aszóbanforgó konfliktus. Ebben valami isteni nyilvánulmeg, Isten válik láthatóvá, aki irgalmas az emberhez,jóllehet az Isten és az ember közti konfliktustegyértelm´úen az ember okozta. A mi Urunk JézusKrisztus meghalt értünk a kereszten, értünk,b´únösökért. Nem azokért halt meg, akik bocsánatotkérnek T´óle; nem azokért, akik belátják, hogy valamirosszat tettek; nem azért halt meg értünk a ke-32