A családok atyja - Magyar Schönstatt Család

mondta magában. Mindenki, aki Fischer atyát ismerteés szerette, tudta, hogy nagyszív´ú ember, deegyúttal egy szenvedélyes természet is. (Pl.: azegyik társa kérdésére, hogy mir´ól fog prédikálni,azt válaszolta: „Még nem tudom, de már lángolok.”)Azon a napon tehát Fischer atya egyedülment a gyülekez´óhelyre azzal az elhatározással,hogy végzett Kentenich atyával. És csak a gyülekez´óhelyenvette észre, hogy Kentenich atya egészcsendben követte, mellé lépett és mellette áll, majdígy szólt:„József, csomagot kaptam, volt benne egy angolna.Neked szeretném ajándékozni az angolnát.”Fischer atya ezt válaszolta: „Atya, ilyen körülményekközött nem fogadhatom el az angolnát.” ErreKentenich atya könyörögni kezdett: „Engedd, hogyismét jóba’ legyünk, József!” — mondta. És így tovább.Egy id´ó után — így mesélte Fischer atya —már nem tudott ellenkezni, és elfogadta az angolnát,és kibékültek, és az életük végéig tartó, új,mély kapcsolat jött létre közöttük.A kett´ós életünk számáraJönnek félreértések, veszekedések. Nem kell,hogy b´ún legyen, amin összeveszünk. Két emberközött valóban megtörténhet, hogy jóhiszem´ú cselekedetekkelis megsebezhetik egymást és összevesznek.Nagyon is lehetséges, hogy mindketten jótakarnak, és az igazuk tudatában vitatkoznak egymással,és így összevesznek. Lehet, hogy egy ilyenbeszélgetésben úgy t´únik, hogy az éveken át lassan30