A családok atyja - Magyar Schönstatt Család

nem egy egyoldalú dolog. Ezért utasítást csakakkor adunk, amikor azt valóban véghez akarjukvitetni. Ezért normális esetben el´óször érzékeléskapcsolatotkeresünk. Érzékelés-kapcsolatba lépünka gyermekünkkel: „Nem szeretnéd...; mitgondolsz...?” És itt hosszasan és türelmesen elid´ózünk.Nem baj, ha ez a „meggy´ózés-munka” sokáigelhúzódik, amíg végül döntünk: így és így fogjukcsinálni.Jól szemlélteti az elmondottakat a következ´ópélda: Az áruházainkban a pénztárak mellé gyakranodakészítenek ún. „nyafogó-árukat”. Azért nevezik„nyafogó-áruknak”, mert a gyermek, aki az anyjávalmegy bevásárolni, ott áll a pénztár mellett, amígaz anya a sorára vár, és észreveszi és megkívánjaezeket. Azaz „ráharap” az egyik kikészített „csalira”és nyafogni kezd az anyjának, hogy vegye megneki. Ha az anya nemet mond, akkor a gyerek harcolnikezd. És mivel az anya nem szeretné másokel´ótt blamálni magát egy neveletlen gyermekkel,gyorsan enged, és a gyermek megnyeri a harcot.Szó sincs itt a „mi”-r´ól, hanem egyértelm´úen a kiszsarnok gy´ózelmér´ól. Az anya belül elégedetlen.Mi a teend´ó? Megbeszélni a gyermekkel, hogy ekkorés ekkor kap majd valami finomságot. És ebbenmegegyezni. És abban is megegyezni, hogy az áruházbantöbbet nem nyafog! Akkor mindkét fél elégedettlehet a maga módján. Aztán ha a gyerekmégis újra nyafogni kezd, akkor megtámadja azanyával kötött egyezséget, azaz kitör a „mi”-b´ól. Aválasz erre egy szerény és egyszer´ú: nem! Talán a225