A családok atyja - Magyar Schönstatt Család

e? stb.), akkor jó, ha nem úgy beszélünk egymással,hogy már az els´ó beszélgetésben eredménytkell elérni. Jobb, ha el´óször csak kicseréljük a gondolatainkatés nyugodni hagyjuk a dolgot. Aztánmegint beszélünk róla és megint nyugodni hagyjuk.És akkor megérik a „Mi” a döntésünkben. Közelebbkerülünk egymáshoz, belemegyünk a másikelképzelésébe, és megtaláljuk, hogy mit kell tennünk.Hogyan jön létre a „Mi” Kentenich atya szerint?És annak példájára, ahogy a munkatársaivaldolgozni szokott? El´óször: Sok odafigyelés. Másodszor:Megnevezni a szívügyet és nyugodnihagyni. Harmadszor: A szívügyet mindig újra el´óhozniés együtt utat keresni.Különös figyelemmel kell lennünk a „Mi”-re,amikor egy harmadik személlyel beszélünk, tehátegy olyan valakivel, aki nem tartozik a mi kett´ósegységünkhöz. Egyszer´úen elképzelhetetlen, hogyKentenich atya egy harmadik személyhez így szóltvolna: X.Y. ezt és ezt szeretné, de nekem más a véleményem.A „Mi” a titok védelmében növekszik.Ha dolgozunk egy kérdésen, vagyis még nem születettdöntés, akkor err´ól valaki más el´ótt csak a társunkbeleegyezésével beszélünk. Ezen a területensok házaspár bels´ó kapcsolata súlyos kárt szenved.Viszonylag könnyen kiviszik a házastársukkal kapcsolatosproblémáikat és megbeszélik olyanokkal,akikhez bizalmuk van: egy pappal, rokonokkalvagy egyszer´úen a szomszéddal vagy a munkatárssalis. Természetesen ez nem b´ún — amíg ebben avonatkozásban össze nem ütközünk a tízparancso-22