A családok atyja - Magyar Schönstatt Család

sélünk az elmúlt napról. És gyakran ez az elbeszéléskitágul, és beszélünk arról is, amit a múltban átéltünk,ami fontos volt nekünk. Egyszer´úen beszélgetünkarról, ami volt, és próbáljuk megérteni egymást.A „Mi” akkor jön létre, amikor az egyikkomolyan veszi a másikat.Az „Igen, de...” szófordulat, mely nagyon gyakranegy hozzászólást vezet be, csak kevéssé használhatóa házaspári beszélgetésben. Sokkal jobb avisszakérdezés: „Jól értettelek? Ezt akartad mondani...?”És akkor egység jön létre. Létrejön a „Mi”.Az egyes házas felek élménye közös szellemikinccsé válik. És ez az egység növekszik. Úgy,ahogy egy házasság növekszik.Akkor majd abból, hogy a másikat megint jobbanmegismertük, öröm fakad, melyet gyengédséggelfejezünk ki. És akkor döntünk. És ugyanúgydöntünk, ahogy Kentenich atya szokott dönteni: Eztegyütt fogjuk megcsinálni. Mi, nem én. És általábanérvényes lehet: „A teljes egyetértésed nélkülnem teszek semmit.” Ez az elv nem alkalmas arra,hogy közvetlen cselekvési szabályként használjuk.Hanem egy helyes életfolyamatot ír le. Ez annyitjelent, hogy házaspárként normális esetben nemdöntünk azonnal, hanem egy hosszan elhúzódó folyamatban.Vagyis gyakorlatilag ha egy döntés elékerülünk (Milyen szín´úek legyenek a függönyeink?Vegyünk-e egy új sz´ónyeget? Milyen autót vásároljunk?),vagy a hétköznapi életben felmerül egy kérdés(Hogyan ünnepeljük a Karácsonyt, a születésnapot?Hogyan reagáljunk a gyerek viselkedésé-221