Akkor is szeretlek - Magyar Schönstatt Család

ÖÖrömvadászatmeg tudom-e szabni a gondolataimnak,hogy merreinduljanak? Gyakorlat teszia mestert.Szoktatom magam a jóra…Több gyermekünk közül nagyobbiklányommal megszaporodtak a nézeteltérések,olykor heves viták és harcok dúlnakköztünk, nagyon bánt, hogy tombolköztünk a meg nem értettség.Egyik nap is durcásan, rossz hangulatbanérkezett haza, nekem sem voltkönnyű napom a munkahelyemen. Várrám még a vacsorakészítés, a kisebbiktőla földrajz kikérdezése… Elhatározom,hogy mégis felvidítom. Nem sikerüljókor és jót kérdeznem, bosszankodik,leforráz a szemtelenségével. Érzem, hogynem érdemes a küzdelem kesztyűjét felhúznom…– „látom rossz napod volt”– mondom, és adok egy puszit a fejebúbjára. Nem szól semmit, kimegyek aszobájából. Hagyom, hogy hasson a gorombaságáraadott nyugodt válaszom.Fontos, éreztessem vele, hogy szeretnémaz eddigi türelmetlenségeimet, rohanásomatjóvá tenni, feléje fordulni, amikornehézsége van. Persze ez nem megyegyik pillanatról a másikra…Ha sikerül erőt venni a hirtelen jöttindulaton, ez csodákra képes két emberközött.Negyedórával később kijön hozzáma konyhába, és nyugodt kedves hangonmesélni kezdi, mi volt a nap folyamánvele, miért rossz a kedve. Készítek valamifinomat a vacsorájához, és érzem aÖrömvadászatmelegséget, ami annak kapcsán tölt el,hogy sikerült egy apró napi csatát megnyernem.Lányom pedig fürdik a csakrá fordított figyelmem melegében, és egylépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogyelsimuljanak kapcsolatunk hullámai…Olykor nehéz felfedezni életünk eseményeimögött az Atyát, mert ha rendbencsörgedeznek dolgaink, az olyantermészetes, hogy elfelejtünk hálát adniérte, ha meg a fáradtság és a rossz pillanatokegyütt állnak, nehéz megragadnia jót.Érdemes békeidőben gyakorolni azörömvadászatot, akkor a nehézség idejénis könnyebben megy a pozitívumokmegtalálása…

4 TartalomEsszéÖrömvadászat................................................3Tartalom..........................................................4Esszé................................................................5Életünkből......................................................7Frissítő...........................................................23Kentenich atya tanításából.........................24Tedd könnyűvé.............................................26Női rovat.......................................................29Férfi szemmel...............................................33Az élet delén.................................................35Élő háziszentély...........................................37Gyermeknövelde..........................................39Kincsesláda...................................................42Szentély év....................................................46Oázis konyha................................................47Gólyahír........................................................48Van/Nincs boruk!.......................................49Gyerekszáj.....................................................50TartalomISSN 2063-0441Hírek..............................................................51Fiatalok Oázisa.............................................56Jelenlegi számunk házigazdájaaz Óbudavári Régió volt,köszönjük a munkájukat!Őket a Budapesti Régió követi.A következő Oázis központi témája:Veled döntünk – „Kiúta túlprogramozottságból”Sok családban nehézség, hogy mi mellettdöntsön, amikor annyi jó program, lehetőségvan. Könnyű a rossz és a jó közül választani,de a jó és jó között nagyon nehéz.Lapzárta: 2012. május 15.Várjuk írásaitokat a következő címre:oazis@schoenstatt.huOÁZIS 2012. március, XXII. évf. 1. (65.) szám, a Családok a Családért Egyesület (MagyarSchönstatt Családmozgalom) lapja. Megjelenik negyedévenként. Felelős kiadó: az Egyesületelnöke, 8272 Óbudavár, Kistelek u. 2. Tel.: 06-87/655-014, info@schoenstatt.hu,www.schoenstatt.hu/oazis• Főszerkesztő: Endrédy Pisti és Orsi• Készítették: Andai Anikó, Balogh Ákos és Balogh-Palásthy Anna Mária, Batta Nikolett,Bodó Márton és Rita, Csabai Barbara, Csermák Kálmán és Alice, Endrédy István és Cili,Endrédy Gábor, Fehér Zoli és Marika, Geiger Reni, Gódány Róbert és Rita, Guld Veronika,Gyuk Balázs és Katus, Joó Enikő, Kárpáti Attila és Évi, Kiss Ádám, Kozma Judit, KomáromiMari, Lőw Péter és Helga, Mészáros Zsuzsa, Mosoni István és Kati, Nádudvari András ésRita, Perei Gábor és Nóra, Radnai Petra, Sallainé Karikó Éva, Oláh István és Éva, OszoliMárti, Schumicky Ildikó, Szabó Bálint és Anna, Ther Tamás és Ther-Illéssy Zsuzsi, TörökOrsolya, Varga Erika, Vértesaljai János és Vali, Vidra Zoli és Rita, Wangler Ottó és Kati,Weeber Saci, Zajkás Péter, Zemlényi Csaba• Szöveget gondozta: Schumicky Ildikó, Heiszer Erika • Tipográfia: Heiszer Csaba és Erika• Képszerkesztő: Lőw Helga • Grafika: Laza Dominika, Ozsvári Imri• Címlapkép: Ramocsai Fanni Karolina: Édesanyám és testvére• Nyomás: ofszetnyomda.huAz Oázis évente négyszer jelenik meg. Éves költsége (postaköltséggel) 1500 Ft. A költségetadományokból, illetve díjazás nélküli munkavégzés útján teremtjük elő. Kérjük,hogy ezzel az összeggel támogassátok az Egyesület 73200134-10000434 számlaszámát!Az óbudavári építkezéseket a Schönstatt szentélyt Magyarországnak Alapítványonkeresztül tudjátok támogatni (73200031-11252201 számlaszámon).A szeretet növelésének öt módjaAJóistennek az a terve, hogy növekedjünka szeretetben. És miazonnal érezzük, hogy ezen aterületen van mit tennünk. Halehet azt mondani, itt nemcsak a Jóistendolgozik. Ebben a tervben a Jóisten újraés újra megszólít bennünket, és választvár. Sok lehetőséget ad, és várja a válaszunkat.Mindig az a célja, hogy növekedjena szeretetünk. Ez érdekes!Az első feladat, az első meghívás arra,hogy növekedjünk a szeretetben, ígyhangzik: Aludd ki magad! Aki jólaludt, az jókedvű; és aki jókedvű, annakkönnyebb szeretni. A legjobb ördögökterve a mai korban az, hogy azembereknek mindig, nyughatatlanuldolgozniuk, csinálniuk kelljen valamit,és amikor lenne egy kis idejük pihenni,akkor még tévézniük, beszélgetniükkelljen, és így túl keveset alszanak. Ezérta Jóisten tervében az első feladatunk az,hogy kialudjuk magunkat, ha növekedniakarunk a szeretetben!A második feladat: örülni. Megtalálnia szép eseményeket, és egy kicsitelidőzni bennük. Akinek a szívébenöröm van, az tud szeretni. Mi volt szép?Mi volt jó? Visszaemlékezünk és észrevesszük,hogy valamely tapasztalatunkmögött a Jóisten áll. Schönstattban ígymondjuk: az élet Istene. Ő állt e szép dologmögött, és ajándékozta ezt nekünk.A szeretetben való növekedés harmadikmódja: valamit jól csinálni, jóldolgozni. Akinek sikerült egy munkája,az jókedvű. Lehet ez a diáknak egy is-kolai munkája; vagy az anyának az otthonifőzés, takarítás… Ha jól sikerült amunkánk, akkor jókedvűek vagyunk, ésjobban tudunk szeretni.A negyedik: elfogadni a nehézségeket.Növekszünk, ha egy megpróbáltatásbanerősek vagyunk és szeretünk.Ily módon lassan-lassan meglátjuk,hogy az ötödik is fontos: a szenvedés.Vannak dolgok, melyeken nem lehet változtatni.Vannak olyan dolgok, amelyeketcsak elszenvedni lehet, és odaadni aMennyei Atyának. Ez is munka, a szenvedés!Végül is levetjük a büszkeséget, haátélünk ilyen helyzetet. De ez is erőt ad.Tehát nem panaszkodunk, hanem hordozzuka szenvedést, amelyen nem lehetváltoztatni. És akkor jó!Tehát az a Jóisten terve, hogy az életünka szeretet iskolája legyen. És újraés újra gyakoroljuk a szeretetben valónövekedést.A szenvedésről és keresztről beszélünk,a keresztről az életünkben. KedvesBarátaim, ez nehéz dolog, nem megykönnyen. Személyes tapasztalatom szerintáltalában nem értjük, és nem tudunkrögtön válaszolni a Jóistennek akeresztre. Általában nem sikerül mindjártelfogadni, több évre, néha a fél életrevan szükségünk ahhoz, hogy végül boldogantudjuk mondani: Igen, Atyám!Ha tehát az életünkben van kereszt,fájdalom, szenvedés, akkor hasonlóakleszünk Jézushoz, kapcsolatba kerülünkJézussal. Hasonlóképpen, mint a Szűzanyaa kereszt alatt, aki együtt szenve-

É10 ÉletünkbőlÉletünkből11ÉAz anyuka számára ez nem volt kérdés, újorvost kerestek, és 2004-ben megszületetta legkisebb fiuk. A betegség valóbanfellobbant a kicsi világra jövetele után.Gyakran jöttek shubok (hirtelen, erős állapotromlássaljáró időszakok), majd mirea negyedik fiúcska három éves lett, Évikerekesszékbe kényszerült. Lelkiismeretesorvosa időről-időre új lehetőségeketkínált, és amikor nem működött, továbbgondolkodott. Ennek köszönhetően többkezelési módot kipróbáltak, s Évi állapotanem romlott, sőt, mintha néhány apródolog javult volna. Például ma már egyedülbe tud szállni az autóba, nem kell segítséga fürdéshez. Bízunk benne, hogyez a lassú javulás tovább folytatódik!Számomra hősies, ahogy ezt a helyzetetÉvi és Attila kezeli, ahogy mosolyogva,teljesen nyugodtan beszélnekerről a nehéz keresztről. Hiszen egy betegségetrengetegféleképpen lehet viselni.Példaértékű az őcsendes, kiegyensúlyozotthelyt állásuk.Arról kérdeztemőket, hogy mi aderőt Nekik ehhez aküzdelemhez.Egybehangzóanvá laszolták, hogyerejük egyfelől aházasságukból fakad,valódi társaiők egymásnak. Bizonyosságuk,hogya kapcsolatuk Istenakarata. Az, hogyőszintén tudnak beszélniegymással, élőszeretetkapcsolat vanköztük, szeretnek együtt lenni, erőt ad amindennapokhoz. Azáltal tudják ezt abetegséget hordozni, hogy nagynak látjáka másikat, mélyen szeretik egymást,és azt figyelik, hogy mi szolgálja a társukjavát. Ha egy házasságnak lehet jelmondata,akkor az övék ez lenne: szeretni amásikat, bármi történik.Évi csendesen azzal folytatta, hogy amásik erőforrásuk maga Krisztus, akitszám talanszor megtapasztalnak: ott vanvelük a házasságban, a szeretetkapcsolatban.A nehéz shubok idején oly közelérzi Őt magához Évi. Különösen erőskegyelmi megtapasztalása, hogy Jézusbenne él, nélküle nem is nagyon bírná elezt a keresztet. Vagy Attila szavaival: vanÉvi, vagyok én, és van köztünk a szeretet.(Ugye mennyire emlékeztet a modern teológiaSzentháromság-modelljére?)Ennek a betegségnek komoly nevelőhatása is van. Attila, aki egyetlen gyermekeszüleinek, azelőttnem ismert, újkihívások elé került.(Évi épp ott tart,hogy Attilának nagyonjó természetevan, amikor férjeközbevág: „ezt majdlégyszi vastag betűkkel…”Mára Attilamindenféle házimunkábólkiveszia részét, nagy-nagyfigyelmességgel segítÉvinek. Persze nemvolt sima az út idáig,számos konfliktusonvannak túl. Ilyen voltpéldául a rend kérdése.Évinek fontos, hogy rendben legyena lakás, (hiszen egész nap otthon van),Attila viszont nem tartja ezt olyan fontosnak.Ki kellett alakítaniuk egy mindkettőjükszámára élhető egyensúlyt, deez még ma is mindennapos küzdelem.Attila megtapasztalta, hogy azzal, hogyrendet tart, a szeretetét fejezheti ki Éviiránt, és Évi is megértette, hogy Attilánakmás igényei vannak e tekintetben.Évi sosem volt a sors ellen lázadó típus,most is azt keresi, hogyan lehetneebből a helyzetből a legjobbat kihozni.Megtanulta kezelni a betegséget, beosztaniaz erejét.Azt gondolnánk, bőven elég ennyinehézség egy családban. De pár évvelezelőtt, mikor a legkisebb fiuk öt és féléves korában drámaian fogyni kezdett,újabb feladatot kaptak. A gyermek cukorbeteglett, heteket töltött kórházban.Azóta is szigorú rend szerint él, s veleszülei is: reggel hattól egészen estig bevannak osztva a mérések, inzulin injekciók,szénhidrát számlálások.Köszönjük Neked, Istenünk, a Kárpáticsaládot, hogy az Ő hősies helytállásuka nehézségekben példát ad nekünka hétköznapok küzdelmeihez! Áldd megŐket, s adj Nekik gyógyulást! Amen.(Épp) Azért (is) szeretlek…Istenről hallottuk, olvastuk és remélhetőlegtapasztaltuk is, hogy nem a bűneinkellenére, hanem velük együtt,éppen bűneink miatt is szeret minket.Mi, emberek – leginkább a házasságban– szintén törekszünk ennek megvalósítására,de emberi mivoltunkbólfakadóan ennek elérése igencsak nehézkes,mondhatni: lehetetlen. Kaptunkviszont hozzá mankót, segítséget, amikönnyebbé teszi a cél felé való közeledést.Biztos sokan tapasztalták már, hogyidőnként valami egyszerű dolog hirtelena felismerés erejével hat ránk, mintha addignem is létezett volna, és mi egyszeribenfeltaláltuk volna a spanyolviaszt.Rám így hatott néhány év házasság utánaz a felismerés, hogy a társam mindenegyes tulajdonságának két oldala van (ezlenne a mankó).Ez egy családnapos esti beszélgetésközben vált világossá számomra, mikoris a férjem kifejtette, hogy mennyireirtózik a nagyon új dolgoktól, és hogymilyen jó, hogy a házban, amit vásároltunkés átépítettünk, legalább a pincemegmaradt olyannak, amilyennek 100évvel azelőtt építették. Nekem ezt előttesosem mondta, így én is erős figyelemmelés kíváncsisággal hallgattam a továbbipéldáit, miközben nagyon büszkevoltam rá, hogy az én emberem milyeneredeti egyéniség. És hogy bizonyára azelőbbi irányultsága miatt van az, hogysemmire nem tud vigyázni, mindentelszakít, eltör, összepiszkol, behorpaszt,kilyukaszt, bemaszatol, szétmállaszt,rozsdállni hagy, eláztat… de legalábbisa világ minden kincséért sem tart rendben,hogy MINÉL ELŐBB RÉGIVÉVÁLJON!!!

É12 ÉletünkbőlÉletünkből13ÉEsti harangszó, köszöntelek!Bármelyik percben megérkezhetnekimacsoportunk tagjai. A gyerekekmég félmeztelenek, a fürdővíz pedighordalékostul bugyog fel afürdőszoba összefolyójából, eláztatvamamuszokat, szétdobált szennyeseket,leejtett törülközőket. Férjem hősiesenkönyékig turkál a szürke masszában,majd komótosan elindul zoknit cserélni.(Miért nem hord papucsot? Bezzeg agyerekektől megköveteljük!) Én az előzőfélórában szoptattam, lerámoltam avacsoraasztalt, levezényeltem a fürdést,tiszta terítőt tettem az asztalra, előszedtema gyertyákat, ellenőriztettem az iskolatáskákat,(De biztos benn van a furulyádis? És a kotta is? És a zeneiskolaitájékoztató is?) türelmet és érdeklődéstmímelve meghallgattam a legjobb iskolaivicceket (Igen, drágám, hahaha, éskitől hallottad ezt a szenzációs viccet?),pelenkáztam, és kezdtem megközelíteniazt a nyugodtnak igazán nem nevezhetőlelkiállapotot, ami a külsőmön is kezdettmeglátszani: itt egy bukifolt, ott egyhomlokránc, a hajfonatom kibomlott, azoknim a papucs dacára szétázott…Éppen négykéz láb térdeltem a rongygyala kezemben, meregettem a trutyitegy vödörbe, és nagyon-nagyon szerettemvolna, hogy késsenek az imaóráraérkezők, mikor a férjem (Honnan kerültelő? Miért ilyen későn jött vissza?)a legnagyobb nyugalommal bekiáltotthozzám a fürdőbe, hogy: „Gyere egy kicsit,nézd csak, milyen aranyosan figyela baba erre a játékra!”Nem tudom, hogy más, flegmatikusférjjel megáldott feleségek ezt hogy bírják,de én nem bántam volna, ha életempárja – aki ugye a jobbik részem –, beleféra fent emlegetett összefolyóba… delegalábbis a feje!És akkor eszembe jutott, mennyitszenvedtem gyerekkoromban a szüleimbőláradó feszültségtől, mikor nem sikerültidőben elindulni valahová, vagyelkészülni valamivel. Beárnyékolta akülönben örömmel várt utazásokat, ésmár előre szorongással töltött el, ha készülődnikellett.Mennyire jó, hogy most csak rajtammúlik, hogy ez nálunk ne így legyen,mert a férjem ilyen apróságokon – mintpontos indulás vagy rendes lakásban valóvendégfogadás – aztán egészen biztosannem izgatja magát!Vasárnapi misének vége, hideg van, sárvan, éhesek vagyunk. Mindenki beszálla kocsiba, irány haza! Alighogyindulunk, a kisbusz leáll. Férj ki, hibátmegkeres, megoldást szintén: kell egymadzag! Szerez. Milyen jó, hogy járnakmisére madzagtulajdonosok is.Madzagot ráköti a gázkarra és előrevezeti,egyik kezével azt húzza, másikkalkormányoz. Én váltok. Újra irány haza!Egy kilométer után madzag elszakad.Én tartom a lelket a gyerekekben és(titokban) magamban, hiszen beindula gyerekkori reflex: ami nem tökéletes,attól idegeskedni kell! Szóval mi inkábbviccelődünk, énekelünk. Férjem, zsebébenmatatva, talál egy kipukkadt lufit,rajta egy hosszú és erős madzag (Pedigén mondtam, hogy pakoljon ki a zsebeiből,leszakad a fogas a kabáttól!). Kötözés,indulás.És tényleg hazaérünk a tragaccsal(amit nem igaz, hogy nem képes normálisanmegszereltetni). Gondolom: na,most szegény mehet ki a hidegbe autótszerelni. De tévedtem, bejön, minthaKilenc évnyi független paneléletután nyílt lehetőségünk kertesházba költözni. Szinte mérlegelésnélkül vágtunk a lakáscserébe,annyira vonzott a lehetőség, hogy kétgyermekünk, plusz a szívem alatt hordottharmadik már saját udvarunkontölthesse a nyarat. Ripsz-ropsz folytaka felújítási munkálatok, párhuzamosanErős kötelékmise történt volna :o) és a reggeli kuglófbóljó nagyot szel, megpúpozza tejszínhabbal,lábát felpolcolja kényelmesen, ésnagy léleknyugalommal bekebelezi. (Jó,én már nem szólok, folyton nekem kellmindenre figyelmeztetnem úgyis, mostmár elegem van.)Végül derűsen feláll, megtörli a száját,csókot lehel rám, és azt mondja:„Na, most erőt gyűjtöttem, megyek,befekszem a kocsi alá, adj valami rongyot,hogy ne ázzak szét a sárban! ” – ésmindezt mosolyogva…Lehet, hogy szinte állandóan lemaradásbanvan, mindig késik, flegma, szétszórtés folyton gyűrött, szakadt, foltos a ruhája,cserébe másokért is vállal (utolsópillanatban elkészülő) pluszmunkát,minden autós kalandot derűsen és amegoldásra koncentrálva old meg (sokszorigen eredeti módon), sosem követeltőlem vasalt inget, szépnek lát engemnyúzottan is, nem idegeskedik a legnehezebbpillanatokban sem, én (épp) ezekért(is) szeretem! Ámen.dolgozott a járólapos az étkezőben, azasztalos a konyhában, a fűtésszerelők akazánházban, én pedig kis Polskinkkalszállítottam a mesterek keze alá a mindenféleszükséges alapanyagot.Június 1-jén kezdtünk, 19-én, szombatonnagylányunk tanévzárója után betettükaz utolsó felmosófát is a kocsiba,és elégedetten indultunk az újjávarázsolt

É14 ÉletünkbőlÉletünkből15Éházba. A nap hátralevő része rakosgatással,pakolással telt, estére már mindenkia saját ágyában tért nyugovóra, hogy amegfeszített munka után másnap déligfel se keljen.Ez volt a terv. A valóság pedig reggelötkor az udvaron található ezeréves nyomóskút fülsértő nyikorgása.Repülőrajt az ágyból az ablakhoz: kinekjut eszébe hajnalban így zajongani?Férjem akkor 73 éves nagypapája voltaz új szomszédunk, aki számára természetes,hogy reggel időben kell öntözni,hisz ő úgysem alszik már, a többiek pedigne lustálkodjanak!Az új lakásba költözésünk első napjaigencsak viharosan telt, hisz egy öregembermár kevéssé tud alkalmazkodni,az érveket nagyothallása miatt alighallja, ellenben a hangos magyarázatotfenyegetőnek érzi. Sűrű könnyhullatások– részemről –, a költözési nehézségekszámbavétele – férjem részéről –, és sértődöttcsapkodás – nagymama részéről– között kezdtük hát az új életet.A várt gondtalan nyár helyett az udvaronés a kertben belebotlottunk mégrozsdás, szúnyoglárvákkal és poshadtvízzel teli fémhordóba (kicsi és picigyermekeinkkel!), hanyagul a teraszlépcsőfelső fokára helyezett sarlóval (csakbeszaladtam hűsölni), és a meleg nyáriestéken nyitott ablak melletta szomszédból teljeshangerővel bömbölő sorozat(szegény papa így isalig hallja) hangja melletttérhettünk nyugovóra.Egy szó, mint száz,sokszor bántuk elhamarkodottlépésünket, a kiköltözést,amelyet nem utolsósorbanaz is motivált, hogy az idős nagyszülőkszámítanak segítségünkre.Sokszor kellett tudatosan felidézni,hogy bármilyenek is most, ők segítettekfelnevelni korán (33 évesen ) megözvegyültanyósomnak a férjemet és öccsét. Anagymama főztjén cseperedett, a nagypapatanította a műhelyben fűrészelni,ők kísérték iskolába, ők tanultak vele elsőosztályban, a nagymama csomagoltakatona korában a rántott csirkecombot alisztes zacskóba, tőlük kapta az első karórát,élete minden percében segítették,szeretetükkel elhalmozták.Ez az emlékidézés nem sikerült mindigelső pillanatra, de tudatosan ügyelveelcsitultak a hirtelen felhorgadt indulatok.Amikor pedig a beköltözésünk után3 évvel megszületett a negyedik gyermekünkis, dédipapa már csak a babakocsiringatásával tudta pásztorolni a kicsifiút, akinek édesapjával még együtt focizott„fiatal” nagypapakorában.Kapcsolatunk aztán annyira szorosravált, hogy élete utolsó napjaiban, akórházi ágyon, lányai, menye nevét isfeledve már csak a kezdetben oly haragosunokamenyét (e sorok íróját) ismertemeg, aki ott értette meg, hogy a „mégisszeretlek” lehet olyan erős kötelék, mintaz első látásra fakadó, könnyű érzelem.Egy hitetlen édesapa mesélte akövetkező történetet. Bár torokszorítóvolt hallgatni, egyben erőtadó is, hogy Isten arról sem feledkezikmeg, aki nem ápol szoros kapcsolatotvele, és a férfi azt még nem látja,hogy küzdelmeiben nincs egyedül:Közeledett a karácsony, és egyre jobbanszorongtam. A gyerekeknek szerényvágyai vannak, de nekünk annyi pénzünksincs, hogy ezeket teljesítsük. Amunkámhoz nagy szükségem lenne egyszámítógépre, a nagylányaimnak is a tanuláshoz,de ez elérhetetlen vágyálom.Karácsonykor azért rettegek, hogy nekapcsolják le nálunk a fűtést és a villanyt.Budapest egyik gyönyörű környékén lakunk,de a hitelek miatt a lakásunk eladhatatlan.A tetőtér beépítésére vettünkfel kölcsönöket, de a mindennapi megélhetésreelment a pénz, négy gyermekünkegy szobában lakik. Sokszor ételre is aligjut, a gyerekeknek még csak-csak, de afeleségem ilyenkor egyre jobban fogy…Sokszor az az érzésem, hogy az életutamvégén egy WC vár, ahol lehúznak.Biztosan hibás vagyok abban, hogy azéletünk így alakult, de már nem tudomvisszaforgatni az idő kerekét, és megnem történtté tenni a dolgokat.Ahogy közeledett a szenteste, naprólnapra jobban eluralkodott rajtam a félelem.Huszonkettedikén feleségem azzalállított haza a munkából, hogy a cég vettneki egy laptopot, amiről otthon is tudmunkát végezni. Szokatlan és váratlanvolt ez a lehetőség, soha korábban nemHiszek hitetlenültettek ilyet. Hirtelen innen is, onnan isbejött egy kis pénz még korábbi, kifizetetlenírásaimért (újságíróként is dolgozom),ismét megúsztuk a közművek kikapcsolását.Egy kis ajándékra is futotta,de karácsonyfára már nem.Huszonnegyedikén dél körül sétálnimentünk néhány gyerekemmel egyközeli erdőbe. Gondolatban ostoroztammagam, milyen apa vagyok, aki acsaládjának nem tud előteremteni egykarácsonyfát sem. Hirtelen a távolbanegy nagy, zöldellő halmot láttunk meg.Több tucat kivágott fenyő. Valószínűlegaz árusok úgy gondolták, már nemtudják eladni őket, és ledöntötték a teherautóról.Összeszorult a torkom. Kiválasztottunkegyet. Egy szép nagyot.Gyönyörű formája volt. Nincs autónk,egy barátom jött segíteni hazavinni. Azthiszem, a környéken nekünk volt a legszebbkarácsonyfánk.

É20 ÉletünkbőlÉletünkből21ÉHázastársak– munkatársakAschönstatt szellemiségétől nem idegen a házaspárok közös munkálkodása. Sőt.Ezek a közös feladatok általában a családokért, az egyházért végzett áldozatostetteket jelentik a „civil” hivatáson felül. Most egy olyan házaspárral beszélgetünk,akiknek végzettsége is hasonló, s hosszú időn át 24 órában közös volt azéletük. Munkatársak, házastársak voltak irodában, családban, egyházban.– Terveztétek, hogy együtt dolgozzatok?Pisti: Én még a szocializmus idejénkezdtem a könyvelést. Az állami cégmegszűnésével, „véletlenül” lettem vállalkozó,ahol az első évek nehezen indultak,így nagy segítség volt, hogy Évi – akiszintén könyvelő – munkatársam lett.Évi: Az iskoláim elvégzése után egykülkereskedelmi vállalatnál helyezkedtemel. Látható volt, hogy itt anyakéntnagyon nehéz lenne dolgozni, így aGYES után nekem is jól jött, hogy Pistiirodájában dolgozhatok, amíg a gyerekeinknagyobbak nem lesznek.„Hisszük, hogy az a hivatásunk, hogyaz egyház szíve legyünk…Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy egymindet legyőző, mélyreható szeretet-hatalommákell válnunk, mely betölti azegyházat a szeretet hősiességével. Szeretet-hatalom– ez a küldetésünk!”(Joseph Kentenich)– Milyen előnyei vannak a közös munkahelynek?Évi: Az első, ami eszembe jut, hogyrugalmasan kezeljük a munkaidőt, nemkell elkéredzkednem a főnökömtől, azazha mégis, akkor nagy valószínűséggelel is fog engedni. :) Előny, hogy jobbanátérezzük egymás gondjait, problémáit.Megértem, ha ingerült, feszült. Jobbantudok segíteni, nem csak tanáccsal, hanemtettel is.Pisti: Ámulatba ejtett, hogy menynyirekönnyen tudott Évi kapcsolatotépíteni, alkalmazottal, ügyféllel. Nemkellett magyarázkodnom, hogy miértkell tovább dolgozni bizonyos időszakokban,ki és miért idegesített fel.Nagyon jól tudott megnyugtatni, aminagy előny.– Kijelöltetek határvonalakat időben/térben/házasságban,hogy meddig amunka, honnan a család?Évi: Eleinte nem, de azután kénytelenekvoltunk. A gyerekeink mondták,hogy állandóan a munkáról beszélünk,unják már az egészet. Úgyhatároztunk, hogy a gyerekek előtt, halehet, egyáltalán nem beszélünk a munkánkról,és megpróbálunk délután nemis törődni vele.Pisti: Nekem nem tűnt fel, hogy bármilyenhatárvonal lett volna. Egyszerűenélveztem, hogy együtt lehettünk. Kézenfogva mentünk ebédelni és együtt oldhattunkmeg problémákat, akár a munkáról,akár a családról volt szó. A reggelikötetlen beszélgetések nemcsak nekemhiányoznak, hanem a munkatársaknakis. Szerintem, ahogy a család lakásátváltoztatja egy asszony meleg otthonná,ugyanúgy vált az iroda is azzá.– Terhelő volt a kapcsolatotok számárafőnök-beosztott viszony?Pisti: Nem, egyenrangúak voltunk,ahogy a házasságban is. Van, amihez őért jobban, és van, amihez én. Kiegészítjükegymást munkában, családban. Ígyvagyunk egyek.– Hogyan oldottátok fel az abból fakadófrusztrációt, hogy nem panaszkodhatsza házastársadnak az esetleg idegesítő munkatársról,mert éppen ő az?Évi: Ez feladat volt a számunkra(elég nehéz). Probléma adódott példáulolyan helyzetből, ha a másik – már lezárt– munkájában hibát találtunk. Ennekelkerüléséért ellenőriznünk kellettidőnként egymás munkáját, ezáltal többlett a feladat. Igyekeztem, hogy kritikátinkább kötetlenebb helyzetekben – példáulebédszünetben – említettem csak.Idővel, azt hiszem, ezt a nehézséget ismeg tudtuk oldani.Pisti: Ahogy a házasságban vannakviták, veszekedések, így a munkahelyenis voltak. De ezeket is meg tudtukoldani. Ezért nem éreztem soha, hogyvalamelyikünk a főnök, mert ahogy amunkában kiegészítettük egymást idővelkialakult magától, hogy kinek mia feladata. Persze néha fájt, ha olyatvetett a szememre, amiről úgy gondoltam,hogy az én dolgom, de akkor seméreztem azt, hogy „idegesítő főnökként”viselkedne.– Mi az, amit a közös munka soránújként tapasztaltatok meg a másikban?Évi: Az emberekkel való viselkedéseúj volt a számomra. Otthon másképpviselkedett, mint a munkahelyen.Pisti: Sokat tanultam tőle az emberekkelvaló kapcsolat kialakításáról,velük való beszélgetésről. Még mindignem tudom olyan jól csinálni, mint ő.Mióta nem dolgozunk együtt, ez hiányzika legjobban. Elég volt egy kérdés agyerekről, és láttam az ügyfeleken azörömet, hogy egyáltalán tudja, hogymilyen probléma van a családjukban.– Mi ennek az időszaknak az aranyásása:mit javasoltok a közös munkárakészülő házaspároknak?Évi: Próbálják a humort bevinni amunkahelyre. Sok konfl iktust, nehézhelyzetet meg lehet oldani, ha derűsenközelítjük meg a problémát.Pisti: Mikor elkezdtünk építkezni,sok statisztikát mutattak, hogy milyensokan válnak el ilyen időszakban. Mikorelkezdtünk együtt dolgozni, sokanmondták, hogy ez most igazi próbatétellesz a házasságunkra nézve, de én nemtapasztaltam egyik időszak alatt semigazi nehézséget. Inkább nosztalgiávalgondolok vissza ezekre az időkre. Amia legjobb, hogy a munkahelyen is úgynéztem rá, hogy ő a házastársam, és nemúgy, hogy munkatársam.

22ÉÉletünkbőlFFrissítőImádság és áldozatAkkor is szeretlek, ha„A mi imáink és áldozataink az egyházjövőjét szolgálják.Olyan ez, mint egy érem két oldala. Azegyik oldalon van az apostoli tevékenység,a másik oldalon az imaéletünk, az áldozataink,törekvéseink. Ily módon gazdagíthatjuka kegyelmi tőkét, és Mária az embereketKrisztushoz tudja vezetni, mert aszentélyből gazdag kegyelmi forrás árad”Gertrud-Mária nővérA Családakadémia Imakör mintegy„kolostorként” hordozza családmozgalmunkat,arról gondoskodik, hogy aJóisten mindig újra odaforduljon a családokhoz.De nemcsak arról az időről vanszó, amit imádkozással töltünk, hanemKrisztus szenvedésében, a Mennyei Atyairánti odaadásában való részvételről is.Amikor Isten szenvedést küld, meghívbennünket, hogy Jézussal együtt mi isodaadjuk magunkat neki a kereszten.És ebben az odaadásban lehívjuk Istenszeretetét és áldását a családokra. Lehet,hogy van valami visszatérő testi vagylelki szenvedésem, akkor ezt mondom:Mennyei Atyám, felajánlom, odaajándékozomezt a családokért: az enyéimért ésa többi családért.Az Imakörnek tehát kettős célja van:imádság és áldozat!Próbáljuk összegyűjteni a kéréseinket,és hálát adunk a kapott ajándékokért. Acsaládmozgalmunk, családjaink előttálló feladatokat, nehézségeket Isten és aSzűzanya elé visszük, és kérjük segítsé-güket. Az imaköri tagok naponta próbálnakimádkozni, vagy nehézségeiketfelajánlani az elkövetkezendő időszakfeladataiért ( pl. Családakadémia jelenlegiévfolyamában részt vevő családokért,előadó házaspárokért, betegeinkért,stb. ). Az imaéletünk elmélyülésébensegítségünkre vannak Kentenich atyaimádságai is, így közelebb kerülhetünka schönstatti lelkülethez.Az imaköri tagságnak nem előfeltétele,hogy valaki tagja legyen a Családakadémiának.Ha van valaki, aki a szívügyénekérzi, hogy a magyar családokértily módon imádkozzon, és szívesen résztvállalna e fontos feladatban, bátran jelentkezhet.Szívesen vesszük azt is, havalakinek kérése van, vagy hálát szeretneadni a Jóistennek. Kérjük, hogy ezt aszándékát juttassa el hozzánk, hogy minéljobban tudjuk az életet szolgálni.A Családakadémia imakörébe szeretettelhívunk és várunk új jelentkezőket,akik imáikkal és szenvedéseikfelajánlásával szívesen hozzájárulnánakcsaládakadémiánk, családmozgalmunkfeladataihoz, céljaihoz.Jelentkezni lehet e-mailen:imakor@csaladakademia.huvagy postán :Mosoni István és Kati :8000 Székesfehérvár, Udvarhelyi út 33.Fehér Zoli és Marika:9022 Győr, Tarcsay Vilmos út 15.…mindennap el kell mondanom, hogyöntsd ki a gyerek fürdővizét;…ha minden egyes alkalommal én rakomki száradni a törölköződet fürdésután (már eszembe se jut, hogyszóljak érte);…ha napokig kell kérnem, hogy viddle a szemetet, amikor munkába indulsz;…ha az öt megbeszélt dolog helyett csakhármat veszel meg a piacon, mert atöbbit elfelejtetted;…ha már megint azt érzem, hogy jobbanbánsz a gyerekkel, mint én (és eznekem egy kicsit fáj);…ha már megint nyugodtabb vagy,mint én (pedig én is nagyon szeretnékaz lenni);…ha megint mindenhol égve marada lámpa;…ha úgy érzem, már megint nemértesz meg;…ha azt mondom, hogy el akarokválni (amit egyébként nem gondolokkomolyan);…ha mindennap ezt a döntést kellmeghoznom.gh…ha nem szeretsz (vagy legalábbisúgy csinálsz, mintha nem szeretnél);…ha úgy érzem, nem fogadod el aszeretetemet;…ha azt mondod és azt is érezteted,hogy nincs szükséged a szeretetemre;…ha haszontalannak állítod be mindazt,amit csinálok;…ha látszólag nincs értelme, hogy szeresselek;…ha Neked van igazad és nem nekem(pedig pont az ellenkezőjét érzem);…ha nincs kedvem hozzá;…ha éppen nem lelkesedsz azért, amiértén;…ha rávilágítasz a hibáimra;…ha mindennap ezt a döntést kell meghoznom,…ettől erősödünk!!!

KNem baj, akkor is szeretlek!Ha él valami, akkor ez azt jelenti,hogy fejlődik, kibontakozik, életjelenségeketmutat. A szeretetünkis fejlődik, egyre mélyül és tisztul.Az áldozatkészség pedig a szeretet fokmérője.Törékeny emberi természetünkazonban gyakran csődöt mond, amikora szeretetünk túl nagy kihívással kerülszembe.Emlékeimben kutatva, eszembe jutnéhány eset. Pl. gyermekkoromban,amikor Édesanyám megszidott ugyanaz összepiszkolt, elszakadt nadrágommiatt, de aztán magához ölelt és éreztettevelem: „Akkor is szeretlek!”Egy alkalommal a házastársam isugyanezekkel a szavakkal vigasztaltegyik kudarcom után. Sőt, már én isfordultam így gyermekeimhez, amikorerőt akartam beléjük önteni.Gyengeségeink közepette néha nehézönmagunkat is elfogadni, és türelemmelelviselni korlátainkat. De azthiszem, hogy magamnak még sohasemmondtam:Kentenich atya tanításábólNa, fel a fejjel, semmi baj, akkor isszeretlek, ha ilyen tökéletlen vagy!Amikor a Jóisten valami áldozatotkér tőlem, vagy nehéz próbatétel elé állít,amikor szerető kezére „vaskesztyűt”húz, és azzal fog meg erősen, hát sajnoskutya módjára gyakran inkább belekapoka kezébe, semhogy azt mondanám:Atyám, akkor is szeretlek, ha így bánszvelem!Kentenich atya élete-példájaKKentenich atya tanításábólMi volt a legnagyobb áldozat, amit IstenKentenich atyától kért? Saját elbeszéléseszerint a nácik fogságában, a GESTAPOsötétzárkájában töltött utolsó napon,mely éppen október 18., az alapítás évfordulójavolt, belső élményben világosodottmeg előtte a legnagyobb áldozatlényege. Gondolatban Schönstattbanvolt, ahol a Mária-nővérek közösségeezen a napon ajánlotta fel magát a HáromszorCsodálatos Anya szentélyébenIstennek és a Szűzanyának alapítójukkiszabadulásáért. Eközben egyszer csakrádöbbent, hogy mi lesz, ha soha többénem szabadulhat már ki innen. Ha azaz Isten akarata, hogy Schönstatt vezetésétsoha többé ne vegye a kezébe. HaSchönstatt beteljesítésén már nem dolgozhat.Ezzel kérte tőle a legnehezebbáldozatot Isten. Nem a saját életét vagyhalálát sajnálta, hanem Schönstatt feláldozását,az „ábrahámi áldozatot”. Készneklenni arra, hogy feláldozza Istenneksaját gyermekét, az isteni ígéret gyermekét;önként, mindennel egyetértve,amit róla Isten határoz, beleértve aszomorúságot, nyomorúságot, sőtmagát a pusztulást is.Kentenich atya akkor így imádkozott:„Üdvözítőm, ha nem tartaszengem értékesnek és méltónak arra,hogy Téged a kedvenceid előtthirdesselek, akkor engedd MagadAnyád által arra indítani, hogy újeszközt válassz helyettem. Akkor éncsak a háttérben akarom felajánlaniNeked egészségemet, erőmet és életemetőérettük, mint Istenhez méltóajándékot. Add, hogy a családodne kerüljön addig nehéz viharba,mielőtt Téged jobban megismerneés szeretne.Anyám, eddig Te vezetted gyermekeidetaz Üdvözítőhöz, de tevékenységedfolytatásához és beteljesítéséhezszükséged van a mi tudatos,mindenre kiterjedő és mélyrehatóegyüttműködésünkre. Ne engedda tieidet a nyílt tengerre addig, mielőttezt a munkát eszközeid segítségével némiképpenlezárnád!A rendelkezésedre állok ezért mindenemmel,amim csak van, ami csakvagyok.Ha akarod a munkámat: itt vagyok!Ha azt akarod, hogy minden szellemierőm lassan elvérezzen: itt vagyok!Ha a halálomat akarod: itt vagyok!De gondoskodj arról, hogy mindazok,akiket nekem adtál, megtanulják szeretniaz Üdvözítőt, és hogy Érte éljenek éshaljanak!”Kérjük a Szűzanyát most, a szentélyévében, hogy vonjon be bennünket isJézus iránti szeretetébe, hogy Kentenichatyához hasonlóan mi is tudjunk szeretni,és növekvő áldozatkészséggel mondhassuka nehézségek idején:Nem baj, akkor is szeretlek!„Örömteli alapbeállítottság jelenti a kulcsot az emberek szívéhez. Egy ilyen emberneka zsebében van a szívek kulcsa. Egy ilyen ember olyan mint egy élő varázspálca, akimások lelkében mély titokzatos (öröm)forrást fakaszt nemcsak a lényével, hanem aszava által is, a beszéde és a cselekedetei által.” (Joseph Kentenich)25

TTedd könnyűvé…TTedd könnyűvé…27Egy kedves ismerősünk rosszallóankérdi: „Te nem tudod, hogy ki lettaz Európai Parlament az új elnöke?”Mivel két nappal azelőtt választottákmeg, nem tudtam (bár most iserősen gondolkoznom kell, hogy eszembejusson). „Nem tartasz lépést a napihírekkel?” „Naponta egyszer meghallgatom,de van, hogy elmarad, és van, hogyaz információ fele se jut el az agyamig,mert közben zajlik az élet.” – mondomkicsit szégyenkezve, hogy fény derült tudatlanságomra.Hazaérve aztán elgondolkodtam:mivel lenne jobb, ha naprakész lennék,és ismerősünkhöz hasonlóan rendszeresenkiborulnék azon, milyen szörnyű avilág. A nagypolitikaifolyamatokra feleségként,édesanyakéntúgy van hatásom, haőrzöm a családi fészekmelegét, ha a jég hátánis megélő, de melegszívűgyermekeket nevelek,és teszem emellettmindazt, amire Istentalentumot adott. Deha a környezetünkben,a világunkban a nyilvánvalóanjelenlévőrosszra fókuszálnék, az elvenné életerőmet,lendületemet – ma már klinikailagis bizonyított, hogy nem csak testileg,hanem lelkileg is beteggé tesz. Ha olyanemberrel találkozom, aki folyton a negatívumokoncsámcsog, vámpírkéntMint a tyúk, mikor iszikHisszük, hogy azi mád kozó em berösszetett kezébenha talmas erő van,hogy az ima, az áldozatoskötelességteljesítésháborúkatállíthat meg.leszívja erőmet. A félrevert harangokzajában félni fogunk mi is, és gyermekeinksem mernek kirepülni, családotalapítani. Kétségbeesve, rettegve, hogyantudok a hazatérőkre rámosolyogni,depisen nem tudok derűs légkört varázsolni,no és nem tudok finomságokatkészíteni, ami miatt valódi forradalomtörne ki otthon :-)„A szívekben és az otthonokban elkell oltanunk az ördög tüzét, hazánkbanés a világban pedig lángra kelllobbantanunk Mária és Isten tüzét!”-mondja Kentenich atya. A rosszat a jókiárasztásával tudjuk legyőzni, és ehhezkell az, hogy belül erősek legyünk, hogysugározni tudjuk: a jó, a szeretet erősebba rossznál, Istenhatalmasabb a gonosznál,és végül Ő győzedelmeskedik,és ebbenmi is segítőtársai lehetünk.Segíthetem férjemetazzal, hogy jóhazajönnie, nem csakéhségét, szomjúságátcsillapítom, hanem énis éhezem és szomjazomazt, hogy velemlegyen, hogy közelebbkerüljünk egymáshoz,hogy melegség legyen köztünk, hogyegymás karjaiban megnyugodjunk.Segíthetem gyerekeimet azzal, hogy afolyton a teljesítményt hajtó világbólhazajőve itthon kiengedhetnek, és bársok mindenben nem értek egyet velük,meghallgatom és elfogadom őket, ígyők is meghallgatnak engem, és esélyemvan arra, hogy elfogadják az értékeimet.Segíthetem őket azzal is, ha példámmalmegmutatom, hogy jó dologfeladatokat vállalni, túllépni önzésünkkorlátain. Segíthetem a környezetemetazzal, hogy nem állok be a gonosz lélekdalárdájába, nem betonozom be mégjobban a negatív világlátásába azzal,hogy két szólamban szidjuk a mai viszonyokat,hanem újra és újra felcsillantoma reményt.Egy társaságban mindenki arrólmesélt, hogy mi történt vele az elmúltidőben. Kavarogtak az indulatok, dőltbelőlük ez elégedetlenség, pedig nemtörtént velük nagyobb baj. Azt éreztem,mindjárt megfulladok ebben a légkörben.A végére maradtam, és elmeséltemkét történetet, ami azokban a napokbanesett meg:Egy hatgyermekes házaspár örökbefogadott egy Down-kóros babát, akitaz édesanyja nem vitt haza a kórházból.Nem azért vállalták, mert nem születhetettsaját gyermekük, nem azért, mertegészséges, mert sikeres, mert tökéletesbaba, akivel majd büszkélkedhetnek, hanemmert neki van szüksége a szeretetre.A társaság tagjai az ő önzetlen szeretetükrőlhallva mélyen megdöbbentek.Egy 11 éves fiú a kályhán ülve a reluxazsinórjával játszott, nyakára tekerte,majd leesett, és a zsinór megfojtotta.Előbb édesanyja, majd a mentősök többmint egy órán keresztül élesztették újra,lélegeztető gépre tették életveszélyes állapotban.A rohamaiból az orvosok arrakövetkeztettek, hogy az agya károsodott.Három nap múlva (18-án, a szövetségnapján) az asszonykörben kb. huszonötenimádkoztuk a teljes rózsafüzért a kisfiúgyógyulásáért. Épp a végére értünk, mikormegcsörrent egyikünk telefonja, ésazt az SMS-t kaptuk az édesapától, hogyébredezik a kómából, mozgatja a végtagjait.Annyira boldogok voltunk, hogyhálából az Irgalmasság rózsafüzérét is elimádkoztuk.Hamarosan újabb javulásoktörténtek: édesanyjára ránézett, halkan,csak a száját formázva elsorolta a testvéreinevét, és levették a lélegeztető gépről!Ők is, mi is boldogok vagyunk, hogy egycsodálatos nagycsalád tagjai vagyunk, ésmeríthetünk a közös kegyelmi forrásból,egymás imáiból, és számíthatunk a kétkezisegítségre is, hiszen gyorsan beosztástkészítettünk, melyik nap ki, mit főza családnak, milyen egyéb dologban kellsegítségükre sietnünk.A társaságban a keserű légkör egészenmegváltozott, megkönnyebbülten sóhajtottakfel, és más színben kezdték látni asaját problémáikat, áldozataikat, pedig atörténet végét akkor még el sem tudtam

28TTedd könnyűvé…NNői rovatmesélni: nem sokkal két héttel későbba fiú gyógyultan hagyta el a kórházat.A család írta: „Megtapasztaltuk újra,minden eddiginél mélyebben a Jóistenmérhetetlen szeretetét, irgalmát, a közösima, a hit és az emberi összefogás óriásierejét. Visszakaptuk gyermekünket,olyan állapotból, olyan gyorsasággal,ahonnan és ahogyan kevesen jönnekvissza.”Nem történnek minden nap csodákkörülöttünk, és a csodák sokszor tragédiából,szenvedésből gyökereznek, mint azelőbbi két történetben is, de azt tudjuk,hogy bárhol vagyunk, bármi vesz körül,Isten velünk van, és nem állít megoldhatatlanfeladatok elé. „Nem olyanokvagyunk-e, mint az ökrök és a barmok,akik igába hajtva mindig csak lefelé néznek?Inkább tegyünk úgy, mint a tyúk,amikor iszik: minden kortynál felszegi afejét, és felfelé pillant.” – Kentenich atyaezt közvetlenül a Dachauból való kiszabadulásaután mondta, amikor még tartotta háború, még sok ember halt megkörülötte a harcokban, és az ő élete ismég mindig állandó veszélyben forgott.Mégis így tudott beszélni: „Már ma estefogjatok hozzá, és gondoljátok át: hol találkoztamma Istennel? Hol köszöntöttmagyarán mindent elhagy: bérletet,zongoracuccot, sapkát stb. Egyszer, igaz,háromévesen, leforrázta a kezét kézmorám?Hol volt jó hozzám? Ezt számbakell vennetek minden este elalvás előtt.És akkor majd egyre csodálatosabbantárul fel előttetek Isten szeretetének,atyai gondviselésének és irgalmánakvégtelen tengere. Ezáltal megtanultokhálát adni.”Hisszük, hogy az imádkozó emberösszetett kezében hatalmas erő van,hogy az ima, az áldozatos kötelességteljesítésháborúkat állíthat meg. Magunkis megtapasztaltuk, hogy a megdönthetetlennekvélt kommunizmus szintevéromlás nélkül, kártyavárként omlottössze, miután II. János Pál pápa a világösszes püspökével együtt felajánlottaOroszországot és az egész világot SzűzMária Szeplőtelen Szívének. Igyekszünk,hogy a hírek hallgatása ne félelmet, dühöt,gyűlöletet, ítélkezést gerjesszen aszívünkben, hanem imáinkkal építsünkvédőfalat szűkebb és tágabb családunkköré. Olyan jó tudni azt, amitKentenich atya így fogalmazott meg:„Hálásak vagyunk, hogy egy körülöttünklévő másik világ ellenére hűségesen megkapaszkodhatunka személyes Isten létezésébevetett hitünkben, Krisztusban, Máriában,a lélek örök túlvilági életében, a halál utániigazságtételben.”Egy tanár kolléga sokat panaszkodott az egyik osztályára: nincs fegyelem, nincsérdeklődés, nagyon nehéz velük. Egy alkalommal az igazgató óraközi értekezletethívott össze, ami kicsit elhúzódott. A kolléga amint belépett az osztályba,szenvtelenül közölték vele a diákok: tanár úr, késett. Ő magyarázkodás helyettelismerte a késést, elnézést kért, majd megkezdte az órát. A diákok nem ezt a választvárták, meglepődtek, és bekapcsolódtak az órába. Azután hosszú ideig nem volt gonda fegyelemmel.Akkor is szeretlek – anya - szemmelAszülő szeret a legelfogultabban.Pláne az édesanyák, akik méhükbenhordozták, életre segítettékgyermeküket. Ez az eleve elrendelt,érdek nélküli érzés magában foglaljaazokat az állapotokat is, amikor nemis olyan könnyű jól szeretni. Egészsége,temperamentuma, kora, életállapota válogatja,hogy kihez hogyan forduljunkszeretettel.– Hogyan próbálod akkor is jól szeretnigyermekedet, mikor az látszólag egészenmást igényel, mint amit „ösztönösen” nyújtanálneki? Kérlek, mondj egy példát!Anya 1.:Ez a mondat legtöbbször akkor juteszembe, mikor 4 éves kisfiam lassúságátpróbálom – nemmindig a legnagyobbtürelemmel – tolerálni.Ha nem kell éppen sietünk,fel tudom fogniviccesen is. Próbálomjátékosan megoldani,felgyorsítani a helyzetet.Legtöbbszöra viccbéli teknős juteszembe: „ha siettettek,el sem indulok”.De mikor rohannunkkell! Az anorákot ráncigálomfel kishúgára,két nagylányom gyorsan,önállóan öltözik, de fél szemmel látom,hogy drága fiacskám a legnagyobbnyugalomban ücsörög, cipőjét kezébenszorongatva. Ő bizony nem siet sehova.Neki így szép az élet elgondolkozva,elmélázva, elbambulva. Ilyenkor nemmindig sikerül türelmesen, higgadtankérni, hogy öltözzön már. Olykor azegész szomszédság hallja, hogy kisfiammár megint egy lajhár gyorsaságával éliaz életét. Aztán lehiggadok, elszégyellemmagam, és próbálom újra az egészetnyugodtan, türelmesen, szeretettel. Hálátadok, hogy ő és a testvérei vannak, éspróbálom őket úgy és olyannak szeretni,amilyenek.Anya 2.:Gyermekeink közül több is világoshajú, de egy kifejezett „szőke nő” is vanközöttük. Szétszórt, szórakozott, rendetlen,kevéssé kötődik a tárgyakhoz,

N30 Női rovatNői rovat31Nsás közben, mert csak a piros csapot nyitottameg, mert az a kedvenc színe…Őnála érzem gyakran, hogy hirtelen,átgondolatlanul reagálok a mindigváratlanul érkező újabb bonyodalomravele kapcsolatban. Állapotbeli kötelességem,hogy embert faragjak belőle, tehátszólnom kell, szankcionálnom kell, demégsem mindegy, hogy hogyan.Megpróbálok az ő érdekében veszekednivele. Nem azért, mert nekem nehézségetokoz a szétszórtságával, nemazért, mert magamra ismerek benne, ésígy még jobban bosszant. Ezeket igyekszemlegyőzni magamban. Próbálokigazán őrá koncentrálni, az ő kedves,melegszívű lényére, és arra, hogy őbelőleis egyszer másokért felelősséget vállalnitudó nő kell, hogy legyen. Ezzel a belsőindíttatással közeledem hozzá és azéppen aktuális problémájához. És ha ezsikerül, azt ő rögtön megérzi. Akkor azesti búcsúzásnál bocsánatot kér, és igazánőszintén segítséget.Anya 3.:Középső, 6 éves gyermekemmel élemmeg ezt leginkább. Talán a testvérekközötti pozíciójából adódóan – hogy senem kicsi, se nem nagy –, talán a szélsőségesebbszemélyiségéből következően,nem tudom. Folyamatosan dolgoznomkell azon, hogy eltaláljam, mire van valóbanszüksége. Hol ajándékot készítekneki, hol időt biztosítok, hogy kettesbenlegyünk. De van, hogy épp egy ilyennap estéjén vágja a fejemhez – mikorrászólok, hogy ne üsse meg a kistestvérét–, hogy „persze, mert engem nemszeretsz!”. Ilyenkor összedől minden törekvésem,tőrrel a szívemben kérdezemmagamtól: hol rontottam el? S van, hogyigen rosszul reagálok az ilyen kitörésekre:dühbe gurulva veszekszem vele, hogymiért nincs igaza. Falra hányt borsó. Aztántanácsot kérek a férjemtől, aki sokkaljobban kezeli a feszült helyzeteket.Megölelem, megcsókolom kislányomat– amíg lehet –, elmondom neki, hogy„de, én nagyon szeretlek”, s imádkozomtovább, hogy utat találjak a szívéhez.Anya 4.:Mostanában van elsőszülött lányom9. születésnapja. Emlékszem, mennyirevágytunk egy kislányra két fiú után.Imahadjáratba kezdtünk, hogy lányunkszülethessen. A Jóisten meghallgatta imáinkat.Megajándékozott minket Vele.Milyen nagy volt az öröm és a hálaa szívemben, hogy egy kislánynak is azédesanyja lehetek! Tündérkének hívtuk,mert annyira édes, tüneményes kislányvolt. Finomságot, lágyságot, szépségethozott két fiúgyermekes családunkba.És most, kilenc évvel később, ő az agyermekem, aki miatt a legtöbbször vanlelkiismeret-furdalásom, hogy jól szeretem-e.Szegénykém nemigen rendszerető: aruhái csak úgy „kúsznak le” a székérőlvagy az ágyáról, ahová éppen ledobta,ce ruzahegyezék halmoktornyosulnakaz asztala alatt. Haa délelőttömet azzaltöltöm, hogy rendetrakok és feltakarítoka lányszobában, estéremár semmi sem látszikbelőle (igaz, ebbenkét húga is segítségérevan). A matematikávalis állandó a küzdelme.Ha az egyik példát érti,az ugyanolyan másikatmár nem. Tanárnője szerint ez csak figyelmetlenség,de ha valaki leejt valamit,Panka az, aki először ugrik érte,hogy felvegye.Éjjelente, mikor a lelkiismeretemgyötör, hogy már megint szeretetlenvoltam vele a miatt a bosszantószámtanpélda miatt, végiggondolom,mi tetszik jobban a Jóistennek: hogykitűnőre tudja a matekot és folytonrend legyen a dolgai körül, vagy az,hogy előzékeny, udvarias, fi gyelmes ésszeretetteljes legyen másokkal. Aztánbelátom, hogy Őt ilyennek tervezte ésgondolta el a Mennyei Atya, és elfogadom,hogy így van jól. Átmegyeka lányszobába, megsimogatom alvóTündérkémet, gyönyörködöm benne,és hála van újra a szívemben, hogy Őtnekünk ajándékozta a Jóisten, s aligPróbálok igazán őrákoncentrálni, az őkedves, melegszívűlényére, és arra, hogyőbelőle is egyszermásokért felelősségetvállalni tudó nőkell, hogy legyen.várom a reggelt, hogy megölelhessemés bocsánatot kérhessek Tőle.Anya 5.:Ezen a kérdésen sokat lehet gyötrődni.Én természetemből fakadóan mindigúgy reagálok, ami agyermekemnek hoszszútávonigazán jó. Tulajdonképpenaz örökéletszempontjából. Ezkicsit több „nem” kimondásáteredményezia hétköznapokban.Így viszont nem vagyokannyira népszerű.Próbálok magambanlazítani, de akkornem vagyok nyugodt.Ez lekiismeretbeli ügy.A lelkivezetőm azt mondja, nem baj, haa gyerekek most nem értenek, majd eljönaz idő, amikor megértik, mit miérttettem. Jött már vissza ezzel kapcsolatosreagálás.Igen régen történt, hogy egyik gyermekünketnem engedtük el valahova.Akkor ez nagyon nehéz volt neki is, nekünkis. 10 évre rá mondta azt, hogy azúgy volt jó. Ez így elolvasva jól hangzik,de ez sok küzdelem. Néha ki szeretnékbújni a bőrömből, és csak úgy átgondolatlanul,felelőtlenül szeretni. Nap mintnap vizsgálom azt, hogy Jézus hogyanszólt konkrétan az egyes személyekhez,hogyan reagált a személyes beszélgetésekbenstb. Elég érdekes. Nem sok puhaság,lazaság vagy elomló szeretet fedezhetőfel benne. Pedig olyan kényelmeslenne olyannak lenni.

32NNői rovatne enni ebédre, hanem más szintekenveszekszik. Igyekszem meglátni bennea kibomlóban lévő személyiséget, úgy,mint korábban a dackorszakban: érteni,hogy a növekedésének az eszköze vagyok,és helyén kezelni a vitát.Minél többet gondolkozok ezen, annálinkább azt érzem, hogy a gyermeknevelésbennekem a legtöbb türelem önmagamhozkell. Mert persze nem könynyűórák hosszat hülyeségekről vitatkoznoma gyerekekkel, vagy higgadtan utattörni az elaknásított előszobán. De azttudom, mennyire nagyszerű gyermekeinkvannak. Magamat nehéz elfogadni.Azt, hogy újra és újra elbukok a türelemés a szeretet iskolájában. Még jó, hogy agyermekeim ilyenkor is szeretnek.– Az igazságot mindig ki kell mondani?Tilmann atya: Vannak helyzetek, amikor az igazságot egyáltalán nem szabad kimondani.Van egy régi szabály: bírálatot csak akkor mondunk, ha kilátásban vana siker. Különben csak fáj, de nem segít. Meg kell vizsgálnunk, egyáltalán tud-eváltozni, változtatni, ha elmondjuk a véleményünket.– Vagyis nem szabad mindent kimondani, ami a szívünkben van a másik emberrelkapcsolatban.Tilmann atya: Így van.– Akkor hogyan akadályozhatjuk meg, hogy a ki nem mondott, az elfojtott szavakváratlanul, rossz helyen, rossz időben ki ne törjenek?Tilmann atya: Ez szív kérdése. Ha szeretek egy embert, ráérezhetek, hogy mire vanszüksége. Minden, amit mondok, még akkor is, ha ez spontán vagy meggondolatlan,a szeretet szava lesz. Nincs olyan ember, aki igazán tökéletes. A mi eszményképünknem a patyolattiszta ruha, hanem a szeretet. Egy érett ember a házasságban tudjaszeretni a másikat akkor is, ha hibázott. Ha valaki nem tud szeretni egy hibás, bűnösembert, annak nem szabad házasságot kötnie.Beszélgetés Tilmann atyával a szavakrólFFérfiszemmelAnya 6.:Számomra az egyik legnehezebb szituáció,amikor vitába keveredek a nagyobbgyerekeinkkel. Erősen szangvinikustípus vagyok, így pillanatok alattelönti a fejemet az indulat, elkezdeknagy vehemenciával harcolni velük, ésolyankor már nem tudom jól szeretniőket. Ha ezt sikerül észrevennem, akkorpróbálok távolabbról nézni a helyzetre,a gyermekemre, és tudatosítani magamban,hogy nincs „háború”, szeretjükegymást, ez csak egy vita. Ha kell egykis érzelmi töltet is hozzá, akkor felidézem,hogy milyen kedves volt kicsi gyereknek,és ő most is ugyanaz a gyerek,csak most egy más állapotában. Márnem azért hisztizik, mert csokit szeret-Aképernyő fölé hajolunk mindketten.Ahogy asszonykám a mondataimatmustrálja, tudom, érzem,hogy sokallja halmozott jelzőimet,egymást értelmező tagmondatokból öszszeálló,nagyon összetett mondataimat,nem érti, miért nem elég egyetlen találójelző, egy-egy egyszerű mondat;fontoskodónak, nagyzolónak tartjaazon törekvésemet, hogy az általamelképzelt gondolati tartalom jelzőkkel,értelmező mellékmondatokkal történőkörülbástyázásával a lehető legpontosabbmegfogalmazást próbálom megtalálni.Engedelmesen, bár vonakodvakihúzok néhányat, és látom, hogy értékelibelátásomat, ugyanakkor újfentfájdalommal állapítom meg, hogymegint nem értjük egymást…Hogyan is érthetne szót két ember,ha az egyikük számára mindennél fontosabba gondolatok, az átélt valóság lehetőlegpontosabb körülírása, a szavakés jelentésük világos megkülönböztetése,a gondolati fogalmak behatárolása éslogikus egymásra épülése, a másik azonbana spontán önkifejezés bajnoka, akiszerint a szavaknak egy adott helyzetbenúj jelentést lehet adni (hiszen úgyis értjük,vagy nem?), pusztán a hangalakihasonlóság már elég is, és teljesen mellékes,hogy az a szó, kifejezés eredetilegegészen mást jelent, vagy hogy egyáltalánlétezik-e a magyar nyelvben. Míg éna kínok kínját élem át, ha szavaimmalkörül kell írnom, mondjuk egy hastájifájdalmat az orvosnál (és az ilyenekbeFélreértéseink vígjátékamilyen gyakran beletörik a bicskám, hiszenaz érzések legtöbbször leírhatatlanok!),addig ő könnyedén és nagyvonalúleleményességgel nevez át dolgokat (hanem jut eszébe éppen a megfelelő szó,akkor jó lesz helyette a „cuccos”, bármilegyen is az értelme!), vagy minden gátlásnélkül kreál új hangutánzó jellegű szavakat,mint pl. „bugyurgázik” (amineka jelentése számomra még mindig kétséges),és a „buggyanás” (ami legtöbbszörösszejövetelt, találkozást jelent).Ő fokozódó türelmetlenséggel várja,hogy végre leszálljak a földre, és kinyögjem,mit is akarok (hiszen gyakran megsem szólalok addig, míg azt nem érzem,hogy megtaláltam a pontos nyelvi kifejezést),én pedig egyre fárasztóbbnak érzema rejtvényfejtést (miért fogalmazta meg

34FFérfiszemmelAAz élet delénezt pont így, mit akart ezzel mondani?Csak közölni akart egy érzést, vagy voltitt valami mögöttesszándék, valami, amitfigyelmen kívül hagytam?);holott tulajdonképpenszeretem a rejtvényeket– nemcsakfejteni, de készíteni is!Én néha előrerohanokaz események megfejtésénekláncában, majdfölteszek egy – számáraváratlan és érthetetlen – kérdést, abbana meggyőződésben, hogy ő is bizonyosanott tart a gondolatmenetben, aholén, holott ő még el sem indult abba azirányba, még teljesen a jelent éli. Nemértem, miért nem érti, mire gondolok; őmeg nem érti, miért kellene kitalálnia,hogy én gondolatmenetem hányadikállomásánál vagyok éppen. Így adunkfel egymásnak talányokat, és így leszbeszélgetésünk állandó félreértések forrása– és ezt olykor kimeríthetetlenülmulatságosnak, máskor kétségbeejtőentragikusnak éljük meg…Tudom, volt idő, amikor képes voltamcsodálattal adózni a női impulzívbeszéd leleményességének, sőt másokonis észreveszem, hogy gyakran élvezettelhallgatják asszonykámat. Egy másik családférfitagja jut eszembe, aki elismerőnevetéssel jutalmazta feleségem számtalannyelvi leleményét, a „bugyurgázást”,meg a „cuccost”, meg a „buggyanást”,míg én kétségbeesetten próbáltam lépésttartani a beszélgetés menetével (és – bevallom– féltékeny is lettem egyszerre).Tágabb családunk tagjaira gondolok,akiknek a körében mára szállóigévé vált…a Jóistenre gondo l o k , a k i m i n d e nbi zonnyal gyakranha sát fogva nevet„ fé l re é r té s e i n k v í g -játékain”,a Tesco-ban elhangzott „még buditetőtkell vennünk” mondat, amely természetesena vécéülőkéreutalt. Aztán a Jóistenregondolok, aki mindenbizonnyal gyakran hasátfogva nevet „félreértéseinkvígjátékain”,és azt kérdezem, én vajonmiért nem tudommindig ilyen vidámlelkülettel élvezni, csodálnia női intuíció evarázslatos, nyelvújító költészetét! Persze,ha igyekszem, és jobban odafigyelek,mégis nemritkán sikerül ez..Tudom, a jó Istentől kaptuk különbözőségünket,mégpedig valószínűlegazért, hogy jobban odafigyeljünk egymásra.Én talán azért is kaptam őt magammellé, hogy fellengzősen halmozottjelzőimet megtanuljam kigyomlálni.Meg hát azért is vagyunk mi egymásnak,hogy kiegészíthessük egymást, példáulamikor közösen fogalmazunk megvalamit, teszem azt egy előadást, ami ezáltalcsiszolódik valamennyire közelibbéa tökéleteshez…Schönstattban emellett megtanultam,hogy a Jóisten arra is nevel bennünketezen nyelvészeti nehézségek által, hogyvégül mindig, újra és újra ki tudjukmondani a nagyobb félreértések időszakában:akkor is szeretlek, ha történetesennem értelek.25 év gyümölcsei(Az előző számból a Perei házaspárral készült interjú folytatása.)Hogyan tudtatok a nehézségekből gyümölcsötérlelni?N: Pl. amikor a nyitott gerincű babánkathordoztam, abból egy nagyszerűkapcsolatom lett a Szűzanyával. Megküzdöttemazzal, hogy a gyerekeinketelengedjem teljesen, és Istenre bízzamŐket. Ne én akarjam az Ő életüket irányítani.Az Istenre való ráhagyatkozás,a Benne való bizalmam erősödött. Nehézidőszak is volt a házasságunkban,amikor kissé eltávolodtunk egymástól.A 25 éves házasságiévfordulónk évébenkértük a Szűzanyáta kápolnában, hogyújítsa meg a házasságunkatés segítsen nekünk.Eltelt egy nyár,és ősszel le tudtunk ülni beszélgetni.Nagyszerű volt, kipucoltuk az egész házasságunkat.Hatalmas felszabadulásthozott, nagy lendületet, újrakezdést, ésnagyon sok örömet. Előtte úgy éreztük,hogy megszürkültünk, ellaposodtunk,eltávolodtunk egymástól. Megkaptukaz újrakezdés ajándékát, a megújulást.Kérni kellett, kérni kell!G: Vannak bizonyos játékszabályok,amiket ha nem tartunk be, óhatatlanulbekövetkeznek ilyen eltávolodások. Bizonyosidőközönként rendszeresen kella házaspárnak beszélgetnie. Szükség vana közös élményekre. A közös munka isigencsak összehoz. Kertes házban lakunk,ahol mindig van mit tenni-venni.Igen nehéz időszak volt a házasságunk-Öregszem, ez aztjelenti, hogy egyreközelebb kerülök anagy találkozáshoz.ban, amikor építkeztünk. Hajlamos vagyokarra, ha látom a feladatot, akkorannak azonnal nekiugrom, megcsinálom.Nem szeretek halogatni. Pedig nembiztos, hogy azonnal meg kell tennem.Sokkal fontosabb, hogy egymásra figyeljünk,időt ajándékozzunk egymásnak. Avasárnapjaink mindig szent idők maradtakaz építkezés alatt is, olyankor együttvoltunk. Kirándultunk, játszottunk agyerekekkel. Igaz, hogy már felnőttek,lassan kirepülnek. Nehéz együtt lenni,közös programokatkészíteni. Az adventi,karácsonyi időben ezvalahogy mégiscsaksikerül. Nagyon élvezzük,amikor nyáronegyütt nyaralhatunk.Mennyire nehézség jelenleg az életkor,a betegségek?G: Ha szemtelen akarnék lenni, aztmondanám, hogy kikérem magamnak…Negyvennyolc évesek vagyunk,közelítünk az ötvenhez. Nem érzemmagam idősnek.N: A lelkünk nem az, de a testünk márjelez. Szükséges már a szemüveg stb.G: Vannak életkori dolgok, hogy ittfáj, ott fáj, de hála Istennek ez még nemakadályoz abban, hogy amindennapos ténykedésünketés avállalt kötelezettségeinketmeg tudjuktenni. Voltam

36 Az élet delén ÉÉlő háziszentélymár rosszabbul is. Egy éve pl. úgy fájtakaz ízületeim, hogy szinte nem bírtammozogni. Akkor azt kértem a Jóistentől,hogy segítsen, hogy legalább a munkámatelvégezhessem, hogy a családomateltarthassam. Segített! Most köszönöm,jól vagyok.N: Nemrég átestem egy visszérműtéten.Előző este elmentem gyónni, ésfelvettem a betegek szentségét. Az atyaígy imádkozott: „vedd el fájdalmaités félelmeit!” A félelmeim teljesen elmúltak,fájdalmaim se nagyon voltak.Mindent le tudtam tenni Isten kezébe.Igazából annak akarok örülni, ami ajelen pillanatban van. Öregszem, ez aztjelenti, hogy egyre közelebb kerülök anagy találkozáshoz. Ez sem tragédiát,sem stresszt nem okoz. Inkább várakozásés hála van bennem. A testünketamennyire tudjuk karban tartjuk, sokatbiciklizünk – nyáron a Balatont ismegkerültük – sétálunk, hetente úsznijárok.A korral – mint ajándék – együtt járhataz unokák születése is. Ti ezt hogyanéltétek meg?N: Először megzavarodtam, hogy őmost nem is az én gyerekem. Elkezdtemnagy hévvel … Állj! Adjam visszaaz anyjának. (Legkisebb lányunk, Zita,kilencéves, korban nincs még túl meszszeaz első unokánktól.) Furcsa volt, demost már jól tudom kezelni. Meg kelletttanulni, hogy ott legyek ha kell, demindenképp háttérben. Ha átmegyek alányomhoz, akkor azt kérdezem meg,hogy mit csináljak ? Megvárom, hogyő mondja meg, miben tudok segíteni,nem csak nekiesek a takarításnak. Lehet,hogy azt szeretné, hogy vigyem lea lányokat az udvarra, ő meg addig tudtakarítani… Ne én irányítsak, hanemamire szüksége van, azt tegyem.G: Először nevettünk rajta, hogyminket innentől kezdve úgy fognak szólítani,hogy nagymami, meg nagypapi,de még hiányzik az ősz szakáll, hajlotthát, meg a bot. Kérdezték, hogy milyenérzés, hogy most nagypapa lettem. Ottálltam egy kéthetes unokával, és neméreztem, hogy most nagypapa vagyok.Az egyetlen dolog, ami változott, hogymilyen furcsa érzés az, hogy az emberminden reggel egy nagymama mellettébred. De attól én még ugyanolyanvonzónak találom a feleségemet, hogynagymama lett.A viccet félretéve, arra minden nagyszülőnekvigyáznia kell, hogy ne kényeztesseel az unokáját, és hogy minden szeretetea Jóistenre és a szüleire mutasson.Ne csak magát akarja megszerettetni azunokáival, hanem úgy nevelje, tanítsaazt a gyermeket, hogy az édesapját, édesanyjáttekintse nagynak. Nem szabadmagunkat előtérbe tolni, a gyerekbenúgyis kialakul, hogy a nagyanyámtól, anagyapámtól kaptam ezeket a dolgokat.Majd berak minket az értékrendjébe, halesz neki olyan. A nagyszülőség is egyszolgálat kell hogy legyen, egy segítség asaját gyermekünk felé.N: Ahogy egy anyukának az a dolga,hogy az apához vezesse a gyermekét, anagyszülő feladata, hogy az unokáját aszülőkhöz vezesse. És természetesen, aJóistenhez.Milyen terveitek, álmaitok vannak?N: Nem igazán vannak terveim. Amita legfontosabbnak érzek, hogy boldogoklegyenek a gyermekeink, unokáink, mertmegtalálták Istent. Hálás tudjak lenniminden helyzetben, s meglássam IstenPár hete kaptuk az alábbi kérést:„Imát és áldozatokat kérünk Tőleteka kegyelmi tőkébe egy feleségért,aki négygyermekes édesanya éshősiesen küzd a rákkal már jó ideje. Alegutóbbi vizsgálat eredményei sajnos avártnál rosszabbak lettek, ezért különösennagy szüksége van most a segítségre,hogy a káros folyamatok megálljanak,visszaforduljanak és meggyógyuljon. Areménye erős, a lelke derűs és bizakodó!Az egyik keszthelyi családcsoportbatartoznak kb. 20 éve. Kérjük együtt aMennyei Atyát, hogy ha terveivel összeegyeztethető,Kentenich atya közbenjárásáragyógyítsa meg Őt!„Küzdelem a rákkalszerető kezének az érintését,akkor is ha éppennehéz az életem. Ezek avágyak vannak bennem.G: Anyagi értelemben, nincsenekkülönösebb vágyaim, mindent megkaptunka Jóistentől, amire szükségünk van.Bölcsességet és erőt kérek Istentől, hogytovábbra is tudjuk szeretni és támogatniegymást. Egymásra találtunk, gyerekeketkaptunk ajándékba - kell ennéltöbb?Kedves Nóra és Gábor! Szívből kívánom,hogy házasságotok következő huszonötéve is ilyen gyümölcsöző legyen!Köszönjük, hogy bepillantást nyerhettünkeddigi életetekbe.Megérintett a hír, hisz jómagam isnégygyermekes anyuka vagyok, kicsit áttudtam élni a helyzetet. Mikor el akartamküldeni az Oázisnak ezt a kérést,nagy meglepetés ért. Az alábbi leveletkaptam:„Köszönet a Szűzanyának, az Úr Jézusnak!!!!Köszönet mindenkinek, akikértem imádkoznak!!! A tegnapi (2012.02. 17.) vérvétel eredmény-értékei jókvagy jobbak mint a múltkoriak!”Persze a küzdelem még nem dőlt el,de nagy öröm a jobbulás. Kérünk benneteket,hogy hordozzuk tovább együttennek a családnak a terhét! Kérjük a továbbiimáitokat és áldozataitokat!

38ÉÉlő háziszentélyAz egyház a családok otthonaibanújul megGGyermeknövelde„A szülő a mindennapi kenyér,a nagyszülő a kalács”Házszentelésre érkezett hozzánk aplébános atya. Előre megbeszéltükaz időpontot, vacsorával iskészültem.Megérkezett az atya, kedvesen játszottegy kicsit a gyerekekkel, beszélgettünk,majd ünnepélyesen felállt, elővettea házszenteléshez szükséges könyvet,szenteltvíztartót, stólát. Áhítatosan elkezdtükaz imát, a gyerekek is olvastakkönyörgéseket stb. Amikor kinyitotta azatya a szenteltvíztartóját, hogy meghintsea helyiségeket, döbbenten látja, hogyüres… Felénk fordult: nincs itthon véletlenülszenteltvizetek? Odaléptem aHáziszentélyhez, elővettem azt az üvegszenteltvizet, amit még a húgom hozottSchönstattból, s abból töltöttünk a plébánosatya szenteltvíztartójába. – Vanitthon szenteltvizünk!Add, hogy Hozzád hasonlóvá váljunk!Kislányom műtétje miatt kórházbantöltöttünk egy hetet. A gyerekosztályonsok kedves szülővel beszélgettünkmint sorstársak. Egyikükis, másikuk is elkezdte mesélni, hogymilyen sokan imádkoznak a gyerekükért,a plébánia közössége segít a többigyerekük iskolába szállításában stb.Gondoltam, milyen nagyszerű dolog,hogy látják rajtam, hogy keresztény vagyok,ezért fedik fel a hitüket előttem.Aztán amikor a nap végén véletlenüla tükörben megláttam, hogy rajtam vana nyakláncom a schönstatti Szűzanyamedállal, elszégyelltem magam. Arragondoltam, hogy talán nem is az énarcomon látták meg Krisztust, hanema Szűzanyát látták… De jó lenne, ha amedál nélkül is látszana rajtam, hogyKrisztus követője vagyok! Add, hogyHozzád hasonlóvá váljak!„A szeretet azért lehetséges, és mi azért tudjuk gyakorolni, mert Isten képmásáravagyunk teremtve. Megvalósítani a szeretetet, és ezáltal Isten világosságáta világba hozni – erre szeretnék meghívni mindenkit.”XVI. Benedek, Deus caritas estGódány Róbertet és Ritát a SchönstattCsaládon belül mindnyájanismerjük. Az alapító családokkörébe tartoznak. Velük beszélgetünkmai műsorunkban nagyszülőiélethelyzetükről.– Hány unokátok vesz körül benneteket?– Közvetlen körülöttünk 14, összességébenpedig 21 unokánk van, 2011.novemberében született a legkisebbik.Most augusztusban ünnepelhettük 45éves házassági évfordulónkat. Óbudaváron,a Balaton-felvidék kis falujábanélünk 1980 óta. Öt gyermekünk van,mind családosak. Két fiunk és egy lányunkél itt Óbudaváron.Gyermekeink és családjaik igyekeznektekintettel lenni ránk, tapogatóznak,hogy lehetne jól együttműködni.Előfordul, hogy orvoshoz kell menni,vagy hirtelen megszorul valaki, olyankortermészetesen igyekszünk „beugrani”.De törekszünk rá, hogy inkábbrákészülősen, szabályozottan alakítsuknapjainkat. Gyerekeink jó előre bejelentik,mikor lenne szükség ránk…Fölkínáltunk nekik heti egy „bölcsis”délelőttöt azok számára, akik még nemóvodások, de már el tudnak szakadniaz édesanyjuktól. Ilyenkor ebéd utánigbiztosítjuk a fiatal édesanyák szusszanását,délutáni alvásra már hazavisszük akicsiket.A folyamat úgy történik, hogy korareggel elmegy az ovibusz, addigra a kicsikmár fölöltözve várják, hogy jöhes-senek. Együtt reggelizünk, tízóraizunk,ebédelünk. Az utóbbit próbálom előreelkészíteni, hogy tudjak minél többetvelük lenni… igyekszünk megteremteniaz unokáinknak a lehetőségeket: télenbordásfallal, matraccal, hogy lehessenugrálni, labdázással akár a szobában is,jó időben pedig ott az udvar, a falu, melytöbb lehetőséget is kínál.– Kedves Róbert! Te, mint nagypapa,hogy találod fel magad a „bölcsis délelőttökön”?Férfiakhoz inkább az idősebb gyerekekszoktak közel állni…– Az, hogy a szívemhez ki áll közelebb,a kicsik vagy a nagyok, életkortólfüggetlen, de ahogy a kicsik a nagymamautasítására vannak utalva, úgy énis, ebben a helyzetben. A kicsik vannaktöbbet nálunk, a nagyok már ritkábban,így a kicsikkel a kapcsolat intenzívebb.Jó a kapcsolat, haverkodunk…

G40 GyermeknöveldeGyermeknövelde41G– A kisgyerekkori közvetlen kötődés azalapja annak a kapcsolatnak, mely a későbbiekbenműködik… A misén szép élményemvolt az öledben ülő kislány, s azalsó tagozat végén járó nagyobb fi úunoka,Jakab. Látszott, hogy jó kapcsolatban vannak.Látszott, hogy élvezi a társaságodat, sközben fi gyelt kis unokahúgára.– Nagy különbség van e tekintetbenkettőnk között. Jakab, aki 11 éves, hatodikos,odaült nagymamája mellé, mertsokkal jobban megélheti nála az értőfigyelmet és az értő gondoskodást. Szépvolt látnom, hogy Jakab milyen jól éreztemagát Rita mellett.– Szeretettel rajzolt lovat, kiscsikót, káposztáskertet…- Szép ajándék a Kápolnában a szentmisén,ahogy Jakab észrevette, hogy kisunokahúga, aki három év körüli, nyugtalankodnikezd. Észrevette, hogy le kellkötni a kislány figyelmét, és így kitartóanés kedvesen szolgálta őt. Előszörlovacskát rajzolt neki, majd kiscsikót.Szép kis együttlét volt, én csak kicsitirányítottam a kislány figyelmét Jakabra.A táskámban mindig van toll, papír,lerajzolta a keresztet, a mintázatot, mégOzsvári Csaba cirádáitis papírra vetette.Neki is fontos volt arajz, mise végén átvittemegmutatni szüleineka másik padsorba, sédesanyja is rácsodálkozott,milyen szépetrajzolt. Kértem, írja ráa nevét és a dátumot,hogy eltehessem. Későbbértékes lehet neki, hogy visszagondolhat,mit alkotott 11 évesen. Ám ő…négyéves fiúunokánka közel egy órásúton, mely Óbu davárigmég hátra volt,végig mondta a magáét.nem a nevét írta rá, hanem az oltárterítőfeliratát, „Semmit nélküled – semmitnélkülünk”. S egy aranyos mozzanat: asemmit egy „m” betűvel írta…– Öröm hallgatni ezt a sok érzékelőodafi gyelést, ezt a sok apró mozzanatot,abban a világban, ahol a gyerekek sokaságaa nyári szünidőt a számítógép melletttölti, s nem tapasztalja meg, milyen gazdagis lehet kapcsolatokban, érzékelésbenegy nap. Hogy küzdötök meg a televízió ésszámítógép nagy vonzerejével?– Nálunk is látják a televíziót, a számítógépet,a DVD-ket, ilyenkor közösenkiválasztunk egyet-egyet. A nagyobbaknakmár jó értékítéletük van.Vannak visszatérő alkotások is, például a„Legyetek jók, ha tudtok…” Szoktuk ismondani nekik, mikor búcsúzkodunk:„legyetek jók, ha tudtok!”– Van egy saját változatom is: Legyetekjók, mert tudtok…– Nem alakul ki olykor a ti szeretetetekértvaló vetélkedés?– Hat unokánk él a velünk szembenlévő házban, megjelennek a kerítésrácsnál,s kérdezik, „mikor mehetünkhozzátok?” Szép megtapasztalni, hogyörömmel várják a találkozást.Ám enneka rendjét mindig megkell beszélni, bölcsenkell egyeztetnünk aszülőkkel, különösenaz édesanyával…Két éve szokás nálunk,hogy születésnapiajándékképpenközösen elmegyünkaz ünnepelttel kirándulni. A köszöntéskorkis ajándékkísérő lapon kapja mega meghívást. Választhat, hogy kikkelszeretne velünk jönni, mert azautóban hátul három hely van. 9éves Marci unokánk kiválasztottkét unokatesót, így öten együtt indultunka Kő-tengerhez. Ott töltöttünknéhány órát, visszaúton méga szivárványt is megcsodálhattuk,gyönyörű volt, ahogy kibontakozottelőttünk. Igazán szép közös élményvolt, végül még fagyiztunk is.– Ti magatok vagytok az ajándék,úgy érzékelem, s ez a legtöbb, amitajándékozhattok! Nagy dolog a személyesodafordulás.– Úgy éljük meg, hogy sokatjelent ez nekik, útközben beszélgetünk,mindig feszíti őket a mondanivaló,mi pedig örömmel meghallgatjuk.– Nem biztos, hogy egy hatgyerekes családbanvan a szülőknek annyi füle, hogyminden beszélgetni vágyó gyereknek jussonbelőle, így kiemelten fontos nagyszülői feladata meghallgatás!– Egyszer Ostff yasszonyfáról utaztunkhazafelé egy családi összejövetelről.Devecsernél lehettünk, amikor a hátsóülésen utazó unokák közül kettő elaludt,s négyéves fiúunokánk a közel egy órásúton, mely Óbudavárig még hátra volt,végig mondta a magáét… Mikor kiszállt,búcsúzóul azt mondta:„Jövőre is veletek szeretnék hazajönni…”– Van olyan, amit nálatok máshogyélnek meg, ami vonzó, ami eltér az otthonitól?– Magától értetődő, hisz mi is sajátszemélyiségek vagyunk, s minél inkábbaz ő érdekeiket próbáljuk fi gyelembevenni. Van egy mondás:A szülő a mindennapi kenyér, anagyszülő a kalács… Természetesenazért igyekszünk mértéktartók lenni,de kétségtelen, hogy nagyobb szabadságotélhetnek meg nálunk, hiszen mijobban szabaddá tudjuk tenni számukramagunkat .– Nem mézeskalács akartok lenni, csakkalács…– Igen, ez egy tanulási folyamat. Voltrégebben, hogy jelezték gyerekeink, hogyaz unokák nálunk túl gyakran kapnakTúró Rudit, vagy a tea édesebb volt nálunk,mint otthon… Igyekeztünk megszívlelnia jelzéseket, hisz a gyerek javátkell elsősorban szem előtt tartanunk.Az írás a Mária Rádióban elhangzottÉletre növelő műsor szerkesztett és rövidítettváltozataRita, Róbert, Erika

KKincsesládaKKincsesláda43Rejtett évek– könyvajánló a lektor tollábólHelkaoldhassák a SoktornyúKastélyra telepedettgonosz átkot.Ezekkel a kalandokkalindul NyulászPéter izgalmas meseregénye,melynek cselekményeitegy régilegendára építi a szerző. Az új történetvalójában Lipták Gábor: A Balaton tündérecímű legendájának szerves folytatása.Helka hercegkisasszony a régi legendábólismert Helka és Kelén hercegi párgyermeke, s ő az, aki most a veszélyekkelteli útra vállalkozik hű testőrével és pajtásával,hogy félelmüket leküzdve szembenézzeneka gonoszokkal. Útjuk soránkülönös segítőkre találnak, akik nemcsak galibát tudnak okozni, hanem meg-Küszöbön áll a Kentenich atya gyermekéveités ifj úkorát feldolgozókönyv kiadása. Mint lektor, hónapokatdolgoztam ezzel a könyvvel,és nagy örömmel tettem. Csodálatostitkok tárulnak fel, fantasztikus mélységekés magasságok érhetők el e munkasorán. Gyakran azt éreztem, hogy itt ésmost szól hozzám az Isten, hogy aktuáliskérdéseimre kapok választ. Pedig a „történet”több mint 100 évvel ezelőtt játszódik.Úgy tűnik azonban, hogy az emberilélek nem változik. Márpedig ez a könyvba emelkedni képes, a dolgokat felülről,összefüggéseiben látni képes szent.Fantasztikus gazdagságban tárulelénk egy mai szent, egy zseni, egy prófétahivatásának kibontakozása. Lenyűgözőenérdekesek azok a vallomások,amelyek azoktól az emberektől származnak,akik személyes kapcsolatban voltakaz ifjú Josef Kentenichhel, valamintKentenich atya saját vallomásai életéről,amelyeket gondos kezek különböző előadásaibólés egyéb megnyilatkozásaibólgyűjtöttek össze. (A könyv szerzője, M.Doria nővér a schönstatti Mária-nővérekközösségének tagja, 1999 óta Kentenichatya életének kutatásával foglalkozik.)Legyünk bármely életszakaszunkban,biztosan van mondanivalója számunkra.Hiszen az a fejlődési út, amit Kentenichatyánk születésétől a pappá szenteléséigbejárt, egy ember szentté válásának története.Márpedig ez legtöbbünk számáraegy életen át tartó küzdelmet jelent.Nagy segítségünkre lehet ez a könyvaktuális kérdéseink megválaszolásában,pillanatnyi nehézségeink leküzdésében,ill. feldolgozásában. Ajánlom mindenschönstatti család és fi atal számára,hogy használja kézikönyvként. Bár attóltartok, hogy aki először veszi kézbe,nem nagyon fogja tudni megállni, hogyazonnal végigolvassa, olyan izgalmas!A könyv Magyarországon először jelenikmeg, már most előjegyezhető és megrendelhetőPalásthy Imrénél („Palásthycsalád” ).Schumicky IldiKegy lélek kibontakozásáról szól. Hogyanlesz a hernyóból pillangó? A földön járó,csak az orráig látó emberből a magasságönyvfesztiválonkülönös érdeklődésselkerestem Nyulász Péter újkalandregényét, mely a Balatonlegendájának újraéledését ígériegy feledésbe merült mítosz nyomán.A szerzőtől eddig verseket, mondókákatolvashattunk (Zsubatta! Miazami?Miazmég?). Azt is tudjuk, hogy történelem-földrajzszakos diplomája van, emiattis izgatott, hogy milyen lesz a regény. Izgalmammásik oka az volt, hogy nyarantaa családdal kedvelt kirándulóhelyünka Balaton-felvidék, kíváncsi voltam hát,„miazamit” még nem tudok róla.A borítóval egybeszerkesztett fületkihajtva, a Balaton-felvidék „varázstérképe”jelzi, mely vidékeken, tájakonfogunk járni olvasásközben. Belelapozvapedig Bohony Beatrixillusztrációi sejtetik akönyvben rejlő titokzatosvilágot, melybena Bakony varázslója,Kamor, útnak indulHelka hercegkisasszonybeiktatási ünnepségére. A szekerén kétállandóan éhes, ugyanakkor igen csintalanmanó találgatja a hercegnő-avatómenüjét („palacsinta vagy túrógombóc”).A varázsló a Szurdokvárban lakik,s el kell jutnia a Soktornyú Kastélyhoz,ami a Tihanyi-félszigeten található. Közbena kastélyban a leendő hercegnő azunalmas táncpróbák elől a veszélyekkelteli, tiltott rengeteg egy közeli tisztásáraszökik szamócázni. Itt talál rá hűséges…nem kelt hatásvadászizga l ma kat,csakis „továbbolvasási”izgalmakat, havan ilyen fogalom.apródja, akivel a tréfa kedvéért korábbanmár öltözéket is cseréltek (koldus és királyfi-motívum),s így mennének visszaa Kastélyba, ahova azonban nem jutnakbe, mert a palotát ezalatt rejtélyes támadásérte. Minden kapu zárva, sehol egylélek, leszámítva a főlovászt, Nóniuszt.Mint Csipkerózsika meséjében, a palotaösszes lakója mély álomba merülve alszik.Nóniusz is csak annyit tud, hogyfekete madarak és csúszómászók ütöttekrajta a palotán, és valamiféle csillámportszórva lebénították a Kastély népét. Mivelvéletlenül Helkára is kerül a lemoshatatlancsillámporból, nem várhatnaktovább. Lóhátra kapnak, s nekiindulnaka félelmetes Erdőn át, hogy eljussanaka varázslóhoz, és fel-

K44 KincsesládaKincsesláda45Kérzik a „varázsnépek”közelségétis. Mindamellettf inny pet rá sanfél re h a l l a n a kmindent, hercegnőifelvonuláshelyett „hencegősfelborulás”-tértenek például.A humor végigfinoman jelenvan a műben,ami kellő pillanatbanoldja is afeszültséget, a kis főhősök pedig az izgalmaskalandok során végigjárják a balatonitáj mesés helyszíneit, és lassankéntfelgöngyölítik a múltjuk titkait.Amellett, hogy a regény nagyon érdekfeszítő(titkos, olykor beszélő naplóval,különböző színekben fénylő térképpel,mely a veszélyes helyeket jelzi,átokhínárral borzongatva), mégsem rémisztő.Mértéktartó, nem kelt hatásvadászizgalmakat, csakis „továbbolvasási”izgalmakat, ha van ilyen fogalom.A regényben nincs felesleges agreszszió,az ellenséget különböző cselekkelhatástalanítják a főhősök. Például a ronda,szőrös, szakállas békák a kőolvasztószerkezet segítségével dermesztik kővé,s máris ráismerhetünk Szentbékkállahelységre, a Kőtengerre. Az Óriás, amikorelveszíti erejét, bazaltoszloppá alakulát. Így a különös bakonyi felszíniformák kialakulására is kap egyfajtamagyarázatot a gyerekolvasó, mégsemdidaktikusan.Ötletesek az eredetmondák, van sodrásaa cselekménynek, ugyanakkor nemcsapong és követhető. A fejezetekben átszövikegymást a különböző eseményekszálai, s ez állandóan fenntartja az olvasóifigyelmet.Méltó hazai képviselője lehet e regénya külföldi gyermekirodalomban oly népszerűfantasy-történeteknek. Ebből aszempontból hiánypótló a hazai kortársgyerekirodalomban.Mindemellett késztetést érzünk,hogy elmenjünk a regényben szereplőhelyekre, s megkeressük például Agont,az óriások vezérét a Szent György-hegyibazaltorgonák között. Vagy reménykedünk,hogy a sajkodi szamócásbanösszetalálkozunk Traminival és Furminttal,a két pajkos manóval. A regénybeszédes nevei is nagyon izgalmasak. Hafi lmet készítenének belőle, bizonyára jóhosszú lenne a stáblista. Például Kamorlovát Cuhának, a javasasszonyt Rezinekhívják, a pelekapitány pedig a Boncsosnévre hallgat.Nyulász Péter nem titkolt szándékavolt e könyv megírásával az is, hogy újrafelfedezzük a Balaton környékének gazdagtermészeti kincseit, gyönyörű helyeit.Ha a füredi partokon ücsörgünk, sa vízen a két legöregebb balatoni hajó,a Helka vagy a Kelén ringatózik, márazt is tudni fogjuk, kikről nevezték előket hajdanán. Csak aztán vigyázzunk,mert aki nem olvasta a Helkát, az mégnem tudhatja, hányadán is állunk Sióval,a Balaton tündérével, akit egykorelátkozott a Bakony varázslója, s hogymost valójában tündér-e, avagy gyíkszerűlény, aminek förtelmes polipkarokkígyóznak a fején. Óvatosan lógassuktehát a lábunkat a vízbe!Oszoli MártiAmikor az álmaink egy csapásramegsemmisülnek„Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozvavittem, Csöndesen és váratlanulÁtölelt az Isten.Nem harsonával, Hanem jött néma,igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalonDe háborus éjjel.”Akár ez az Ady vers is lehetett volna aHartbergben bemutatott Josef und Ryan(József és Ryan) című musical mottója.Talán mindannyian megtapasztaltukmár, milyen az, amikor az álmaink egycsapásra megsemmisülnek, az az út,amelyről azt hittük, hogy Isten jelölte kiszámunkra, hirtelen véget ér, akadálybaütközik. Isten megtöri a gőgünketés megmutatja, hogy igazán csak Veleboldogulhatunk. Az ószövetségi Józsefneknemegyszer volt ebben az élménybenrésze. Testvérei elárulták, majdnemmegölték, aztán eladták. Amikor újra jórafordul volna a sorsa, ismét buknia kellett,hogy aztán a legmélyebb elkeseredésből alegmagasabb dicsőségbe kerüljön.Ezt a történetet állították színpadraa Graz melletti osztrák városka fiataljai,láthatóan sok munkával és nagy lelkesedéssel.Hogyan ragadta magával őketJózsef sokszor idézett, számos feldolgozásbanmegjelenő sorsa? Sarah Hucek,a musical fiatal szerzője csavart egyet atörténeten, s párhuzamba állította Ryannek,egy mai amerikai fiatalnak az életével.Ryan reményvesztett, kiábrándult,nehéz sorsú fiú, akit egy angyal visszavisszarepít József korába. Az ószövetségiJózsef és a XXI. századi Ryan egymásnakadnak reményt a megpróbáltatások idején,egymást támogatva jutnak el addig,hogy igazán rábízzák életüket Istenre.Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy lekell tennünk önzésünket, le kell válnunkönmagunkról. A musical egyiklegsikerültebb, legdinamikusabb jeleneteaz, amikor a testvérek tehetetlen dühvelszemlélik Jákob szeretetét legkisebb fiairánt. A szerencsés Józsefnek, Isten, azapja és a lányok kedvencének minden sikerül(még Rubennel is csak azért randiznaka lányok, hogy Józseffel egy sátorbanehessenek). Feszül a testvérekben a düh,a néző azonosul néhány percre a másikoldallal is. Ugyanígy Ryan sem egyértelműenpozitív hős, önzésével bántjatestvérét, a legjobb barátját és a lányt,aki szereti. A börtönben, a legnagyobbelhagyatottságban mindketten megszabadulnakaz önmaguk körüli forgásból,így lesznek képesek Istent és a többi embertvalóban szeretni, így tapasztalhatjákmeg a valódi boldogságot.A musical zeneszerzője és fő menedzselőjeaz az Alois Lugitsch, akinekdallamait már ismerhetjük a Máriamusical-ből. A Josef und Ryan-ben átszűrődnekaz ismerős dallamok, mégisúj zenét hallhatunk. Jó szívvel ajánlhatommindenkinek, hogy ha teheti, nézzemeg a musical-ről készült DVD-t, biztosangazdagodni fog az előadás által. Énpedig köszönöm mindenkinek, aki lehetővétette, hogy megnézzük az előadástHartbergben. Nagy élmény volt!

II. Mi foglalkoztatja a magyar schönstattcsaládokat,mi az ifjúságot?Sok család megtapasztalja a munkahelyibizonytalanságból fakadó feszültséget,a rossz munkahelyi légkört, nehézeltartani a családokat, látják a különféleútkereséseket (sokan mennek külföldredolgozni).„Embertelenül sokat kell dolgozni”,és mégis kiszolgáltatottak vagyunk.Ebből következik a következő kérdés,ami gyakran munkál bennünk: hogyanőrizhetjük meg mégis a jó légkört?Öröm-fáradtság-jövő hármas életérzés,életállapot.Sok schönstatti család az életközépnéltart, új feladat: ismét egymásra találni,amikor a gyermekek már nagyok, és távolvannak.Többeket is foglalkoztat az elmúlásgondolata, azzal összefüggésben, hogyközépkorú emberek haltak meg környezetükbenhirtelen, több esetben saját kezükáltal. – Az emberek lelke beteg. Kérdés:az emberek körülöttünk vágynak az örökéletre, mit és hogyan beszéljünk erről?Lelki életünk karbantartása éppolyfontos, mint otthonunk működőképességénekbiztosítása.Az idősebb családok körében minthafogyna a lelkesedés a közösség ügyeiiránt. Magunknak is újra meg újra, ésminden nemzedéknek is újra meg kellhódítania Schönstattot!Oda kell állnunk a fiatalok mellé(kéznél kell lennünk), mert nem könynyűa helyzetük, és lelkileg sokat tudunkSzentély évA zsinati beszámoló folytatásaSzentély évnyújtani nekik. Felnőtt gyermekeinknekis kell a biztos családi háttér tudata éstapasztalata. Ne féljünk az őket érő kellemetlenségektől.A kellemetlenség mégnem a rossz!Saját családunkból, otthonunkból tudunkerőt meríteni.Fiataljaink is beszámoltak tapasztalataikról,munkáikról, vágyaikról: foglalkoztatjaőket a Kentenich-pedagógia; azifjúsági világtalálkozó jelmondata, amita mi három készületi évünkre is vonatkoztathatunk:„Verjetek Benne gyökeret,épüljetek Rá, erősödjetek meg a hitben!”A fiatalok vágya egy közösségi helyBudapesten. Ezért komoly erőfeszítésekettesznek, és áldozatokat hoznak,amelyet az interneten egy virtuális korsóképében is megjelenítettek.A „Való Világról” nyert keresztmetszetkomoly, és a kezelése is komoly kell,hogy legyen. Mindemellett jó érzés volthallani azt is, hogy egyáltalán nem baj,ha vannak feszültségek, mert ez mindigfejlesztőleg hat ránk.III. ÜnnepségSzombat délután ünnepléssel folytattuka munkát. Az októberi zsinat keretébena Schönstatt-közösségek szerte avilágon lezárják a Triennium – készületiidőszak – első évét, az Atya-évet, ésmegnyitják a második készületi évet: aSzentély évét. Ezt tettük mi is.Először Gertrud Mária nővér tartottelőadást „A szentély a mi égő csipkebokrunk”címmel.OOázis konyhaA Mózes történetéből vett csipkebokor-képpelállította párhuzamba a miszent helyünket, a Schönstatt-szentélyt.Szent hely az, ahol Isten jelen van, aholIsten szeret, ahonnét Isten küld minket.A mi szent helyünk a szentély, aholotthonra találunk, ahol szeretetében átalakulunk,és erejéből merítve küldetéstkapunk.Tavaszra már minden elfogyott afüstölőről, csak a sonka maradt, ígylett a húsvét jellegzetes étele.Húsvéti ebéd:• Sonkás tormakrémleves• Rozmaringos bárány (más hússal, pl.borjúval is készíthető) vajas pároltzöldségekkel• Kávés diótorta tojáslikőrrelSonkás tormakrém levesEzt a levest akkor készítettem először,amikor már senki nem kért többet afőtt sonkából, és a maradék hasznosításántörtem a fejem. Azóta többször isszerepelt már nálunk a menüben, mertegyszerű és nagyon bevált.A leveshez valók: olaj, liszt, tejszín, só,bors, főtt sonkakockák, reszelt torma,póréhagymacsíra a díszítéshez.Az olajjal és a liszttel világos rántástkészítünk, ízesítjük sóval, borssal, beletesszükaz 1-2 kanál reszelt tormát (lehetfriss is, de ecetes is). Ha felforrt, tejszínneldúsítjuk, és beletesszük az apró kockáravágott főtt sonkát. Tálaláskor póréhagymacsírát teszünk rá. Gönyörű látvány!Oázis konyhaEzekkel a gondolatokkalindultunk a kápolnába,ahol lezártuk az Atya-évet,és megnyitottuk a Szentély-évet.Ekkor történt a Kentenich atyával valószeretetszövetség megkötése is, valamintaz Atya-jelkép elhelyezése. Az ünnepségszentmisével zárult.(folytatjuk)A bárányhúsh a g y o m á n y o shúsvéti étel, a régiparaszti gazdaságokbanis készítettekbáránysültetlegalább éventeegyszer, lehetőlegmég mielőtt azállatok a szabadlegelőre mentek,vagyis György napja előtt, mert a bárányhúsa ekkor finom igazán. A húsvét volt alegjobb alkalom.Hentesnél érdemes előre megrendelniés előkészíttetni, a faggyútól megszabadítani,de beszerezhetjük vidékről is, ígytalán kedvezőbb az ár.Igazi ünnepi étel! Kevés munkávalfantasztikus eredmény!Rozmaringos báránycomb:Hozzávalók: 1,5 kg báránycomb, olaj,5gerezd fokhagyma, 3 ág rozmaring, só,5 dl húsleves, 3 fej hagyma.A fokhagymát összenyomom, a rozmaringlevélkéit apróra vágom. Kb. féldl olajban elkeverem a fokhagymát és a

ozmaringot, majd a megmosottbá ránycombot alaposanbekenem vele. Letakarvaegy éjszakán át hagyomállni! Másnap egy nagy tepsibe teszem.1 ág rozmaringot és a negyedbe vágotthagymákat mellé teszem. Aláöntöm ahúslevest, és lefedve 160 fokon sütöm2 óráig. A végén nagyon picit hagyompirulni! Időnként rákukkantok, és kicsitmeglocsolom a levével! Nagyon fontos,hogy csak a végén sózom meg!Köretnek krumplipürét és vajonpárolt vegyes, színes zöldségkeveréketadhatunk! Szemgyönyörködtető és ínycsiklandozó!Meghatottsággal emlékszem visszaarra, hogy gyerekkoromban minden ünneprekészített a nagymamám ilyen tortát,és mindig nagyon ízlett nekünk. Másünnepeken tojáslikőr nem volt hozzá, dehúsvétkor ettől lett aktuális. Az elkészítésétcsak emlékezetből próbáltuk meg,2011. december 28-án, Aprószentekünnepén világra jött apró leánykánk,Németh Lujza Ilona (2730 g, 48 cm).Hálásan köszönjük az értünk mondottsok-sok imát. Szeretettel:Nóri, Zoliés Benedek, Gellért, Lőrinc, EllaÖrömmel értesítünk mindenkit, hogyhosszú, adventi várakozás után 2011. december13-án megszületett Máté, a milegnagyobb karácsonyi ajándékunk!Bartal Gergő-Orsi-KingaGólyahírekGGólyahírtöbben is a családból, mert a receptet sajnosmagával vitte a nagyi…Kávés diótorta tojáslikőrrelHozzávalók: 5 db vékony (fél-1 cm) tortalap,20 dkg darált dió, cukor, kb. 1 dlkávé, 10 dkg vaj, tojáslikőr.A vékony süteménylapok közé töltjüka felfőzött (a diót és a cukrot összekeverjük,és egy kevés vízzel vagy tejszínnelfelfőzzük) cukrozott darált diós tölteléket,amihez elkészített kávét is adunk, ésha kihűlt, vajjal habosítjuk (hozzáteszszüka szobahőmérsékletű vajat, és robotgéppel1-2 percig keverjük). Kívülrőlis bevonjuk a krémmel, és tálaláskor tojáslikőrrelöntözzük meg.Borajánlat: Budai Chardonnay 2011.Nyakas pince – TökEnnél a bornál a karakteres férfias íz jegyekmellett a finom savak és telt gyümölcsösízek dominálnak. Bátran rábízhatjuka húsvéti ebéd kísérését.VVan/Nincs boruk!Van borukHálásan köszönjük a Jóistennek és aSzűzanyánakv Tilmann atyát, aki júniusban ünnepelhetipappá szentelésének 50. évfordulójátv az óbudavári gyakorlati zsinatotv a jelmondatkibontó gazdag lelki ajándékaitv a családnapokat (előadók, házigazdák)vállaló házaspárokatv a 10. Családakadémiai évfolyam családjaitv azokat a testvéreinket, akik példát adnaknekünk türelemmel viselt szenvedéseikkelés nehézségeik nagylelkűfelajánlásával a kegyelmi tőkébev egy életveszélybe került kisfiú felépülésétv mindazok áldozatkész munkáját, akikelősegítik mozgalmunk működését.Nincs borukKérjük a Jóistent és a Szűzanyát,v hogy Kentenich atya közbenjárásárameggyógyuljon Gergő – aki balesetbenlebénult –, és ez a csodálatosgyógyulás segítsen Kentenich atyaboldoggá avatásábanv betegeinkért és az őket ápoló családtagokértv testi, lelki és anyagi nehézségekkelküzdő családjainkért, hogy megélhesséka kánai menyegző csodájátv hogy áldja meg hazánkat, erősítsemeg a magyar családokatv hogy a fiatalok találják meg hivatásukatv hogy a jegyesoktatások segítsék elő apárok felkészülését a házasságra és acsaládi életrev a kápolna-búcsú ünnepéért (2012.03. 31.)v hogy a családakadémia 10. évfolyamátbőséges áldás kísérjev a nyári családnapok előadóiért, azelőadóképző sikeréértv hogy az építkezésre kapott kölcsönöketvissza tudjuk fizetniv hogy Budapesten élő és tanuló fiataljainkkérése teljesüljön, akik szeretnék,ha a Szűzanya a fővárosba is„beköltözne”. „Egy helyet szeretnénka számára, ami egészen az övé és egészena miénk is. Egy állandó otthontifjúsági közösségünk számára.”Helyesbítés: A téli Oázis (2011/4) 45. oldalán „Régi magyar áldás” címen megjelentversről kiderült, hogy Kosinsky Ágnes műve, de mi ezt nem tüntettük fel. Ezútonszeretnénk elnézést kérni a szerzőtől, és a hátsó borítón egy újabb nagyszerűkölteményével megörvendeztetni az olvasókat.

50GGyerekszájHHírekÓR IÁSIapróságok(gyerekszáj)Kedves családok!Elsősorban anyukák és nagy tesók segítségétszeretném kérni!Mindannyian örömmel olvassuk csemetéinkédes mondásait, és jókat derülünkrajtuk. Egy-egy ilyen alkalommal kérlekbenneteket, hogy gondoljatok a mi nagyschönstatti családunkra is, és írjátok megezeket a vicces, jópofa mondásokat, hogyígy is gyarapodhasson kincsestárunk. Ameglévő készleteink végesek, ezért nagyonjó lenne, ha minél többen küldenétek akárrégebbi vicces történeteket.Köszönettel! A rovat szerkesztőjeKisfiam, Tomi (6) beszélget a szintén6 éves Jázival…Jázi: – Tomtom, engem te érdekelsza legjobban!Tomi: – Engem meg a foci!Laura (7) és Hunor (4) beszélgetnek!– Laura, hallok valami hangot, szerintemlégyszállító repülő! (????)– Nem, Hunor, szúnyogirtó…Négyéves Petikém elmélyülten építia kockákból a tornyot, látom, már éppaz utolsót teszi rá, nagyon magas és labilisanáll.– Vigyázz, óvatosan rakd rá! – mondomizgatottan.Petikém teljes nyugalommal. – Nyugi,anya, imádkoztam! (És a torony valóbana lábán maradt.)A legnagyobb kislányom (7) az életnagy dolgairól kérdezgetett, hogy honnanlehet tudni, hogy ki az Igazi. Nagymagyarázkodásba kezdtem, a végén öszszegeztea lényeget: – Anya, akkor ezolyan, mint a cipővásárlásnál. Van, amikoregyből megtetszik egy cipő, máskormeg sokat fel kell próbálni, és akkor sebiztos, hogy passzol…Lilla (4): – Felhívom a papát, nem asimát, a dédit.Unokahúgommal beszélgetek telefonon,felköszöntöm 12. születésnapja alkalmából,és kicsit faggatom, hogy hogyérzi magát mostanában. Lelkesen mesél,nagyon jó passzban van. Sommázom:– Szóval akkor jól érzed magad a bőrödben?Miután letettem a telefont, uzsonnázgatókétévesünk megkérdezi:– Kivel telefonáltál, mama?– Sárival, tudod, az unokatestvéreddel,most volt szülinapja.– És? Jól érzi magát a börtönben?Ritkán látott barátainknál jártunk látogatóban. Gyerekeik faggatni kezdtékkétéves kisfiunkat: – Neked mi a neved?– Izsák! – jön a határozott válasz.– És a másik neved?– Izsák koma! – mondja kicsit halkabban.Nevetés után kérdi a nagyfiú:– Jó, akkor a harmadik neved micsoda?Rövid gondolkodás után rávágja:– Sasszemű!!!Átutalta a NAV a 2011. évi felajánlásokbólszármazó 1 %-ot, 1 640 852,-Ft-ot.ghTilmann atya bejelentette, hogy nemtud évente Magyarországra jönni, és ittcsaládokat fogadni az egészségi állapotamiatt. Münchenben továbbra is szívesenfogadja a tanácsra vágyókat.gh2011. december 21-én kifizettük a Diósház utolsó számláját. Erre az építkezésrevan 6 200 000 Ft adósságunk, melynekrendezéséhez továbbra is kérjük szépenadományaitokat.ghA szilvesztert három család töltötte Óbudaváron.23.15-kor Vértesaljai János hálaadóigeliturgiát tartott a kápolnában,ahol felolvastuk és az oltárra helyeztüka Magyar Schönstatt Család hálaadásáta 2011-es évre. Honlapunkon megtalálhatóhálaadásunk szövege.gh2012. január 7-én technikai zsinat voltÓbudaváron. A gazdálkodás, az építkezések,az új civil törvény, a családnapoklebonyolítása, Oázis újságunk, a Családakadémiatevékenysége és a kiadványokszerepeltek napirenden. Honlapunkonmegtalálható a rendezvény összefoglalója.ghSaját felajánlásból elindította egyik családunka központ szennyvízcsatornázásánaktervezését.ghSCH hírekA Nemzeti Család- és SzociálpolitikaiIntézetnek a „Családbarát közgondolkozáselősegítése” c. pályázatán az egyesületnyert 600 000,-Ft-ot.ghKözeledik az adóbevallás és az 1% felajánlásideje.Kérünk Benneteket, hogy ajánljátokfel adótok 1%-át a Magyar SchönstattCsaládot képviselő Családok a CsaládértEgyesületnek, adószám: 19265836-1-19.Ha lehetőségetek van rá, kérjetek megerre másokat is.Akkor is érdemes felajánlani az 1%-ot, ha a gyerekkedvezmény miatt 0 Ft azadótok, mert az egyesület számára nagyjelentősége van annak, hogy hányan támogatják.Ha saját magatok készítitek az adóbevallást,akkor az űrlapon töltsétek ki amegfelelő részt. Elektronikus beadásnális van erre lehetőség.Ha a munkáltatótok készíti a bevallásotokat,akkor május 11-ig kell eljuttatninekik lezárt borítékban a rendelkezőnyilatkozatot, melyben szerepel azegyesület neve, adószáma, és a borítéka ragasztott felületen átmenően alá vanírva általatok. A borítékra rá kell írni azadó- azonosító jeleteket.A bevallástól függetlenül is el lehetküldeni a rendelkező nyilatkozatot azadóhatóságnak a fentiek figyelembevételévelmájus 24-ig.Előre is köszönjük fáradozásotokat.

H52 HírekHírek53HHirdetményMuzsika a közösségi helyértA budapestischönstatti fiú éslány ifjúsági mozgalombana tavalyiévben megszületett az igény egy saját közösségihelyre, amely otthont adhat a közösségeinknek,otthont a programjainknak.Ezért a célért 2011. szeptember 24.és 2012. június 23. között imakilencedhirdettünk meg. Ez idő alatt az imádságon,örömeink és nehézségeink felajánlásánkívül Kentenich atyának otthonossággal,otthonnal kapcsolatos szövegeit,gondolatait is olvassuk. A közösségi helyértvégzett Kilenced fontos célja szándékunkkomolyságának a bizonyítása, aközösségi hely ügyének élővé tétele, ésa fi gyelemfelhívás. Kilencedünkhöz aközösségi hely honlapján lehet csatlakozni:kozossegihely.schoenstatt.hu. Errea honlapra várjuk, és itt jelenítjük mega különböző adományokat, imákat, felajánlásokat,ötleteket, jó tanácsokat.Az előttünk álló félévben szeretnénkmegtalálni azt a helyet, amelyet majdotthonunknak mondhatunk. Budapestbelső kerületeiben keresünk egy 30-50m 2 -es, legalább egy szobás, teakonyhávalés vizesblokkal (vagy ezeknek a lehetőségével)ellátott szuterént, pincehelyiséget,lakást vagy beépített tetőteret. A helyiségreközéphosszútávon (5-10 évre) szeretnénkszerződést kötni. Vagy szívesen bérelnénkegy rossz állapotú, használaton kívüli helyiséget,amelyet felújításért cserébe használnánk.Az így kialakítandó közösségi helyünköncsoport-összejöveteleket, filmklubot,előadásokat, képzéseket, imákat, gyerekvigyázástszerveznénk, és szeretnénkegy schönstatti könyvtárat is létrehozni,amely elérhető az ifjúság számára.Kérjük, amennyiben környezetébentud ilyen bérelhető vagy használaton kívülihelyiségről, április 21-ig, a közösségihelyért szervezett jótékonysági koncertidőpontjáig keressen meg minket.Ha szívesen támogatná anyagilagkezdeményezésünket, az alábbi számlaszámravárjuk adományát:Családok a Családért Egyesület:73200134-10000434Megjegyzés rovatba: közösségihelyKöszönettel a szervezők nevében:Ther Tamás (thertom@gmail.com)Megjelent a „Fotók könnyedén” jegyzet második része, amibena fénykép kompozíciójáról olvashattok, hogy mitől jó egykép. Sok gyakorlati tanácsot kaphatunk a fényképezéshezKristek Andrástól, az anyag szerzőjétől, ajánljuk figyelmetekbe!(oazis.schoenstatt.hu)A budapesti schönstatti fiú és lány mozgalom jótékonysági koncertet szervez április 21-én,18 órától, a Párbeszéd Házában. A koncerten összegyűjtött adományokból egy közösségihely megvásárlását, felújítását vagy bérlését tervezzük, amely otthont adhat programjainknak.A kiválasztott helyet az este folyamán fogjuk első alkalommal bemutatni.Ügyünkről bővebb információkat a közösségi hely honlapján találhat: kozossegihely.schoenstatt.hu. Cím: Párbeszéd Háza, 1085 Budapest, Horánszky u. 20.Jegyárak: Diák – 500 Ft, Felnőtt – 1000 FtA jegyekből befolyt összeg pusztán a terembérlést fedezi, további adományaikat akoncert helyszínén elhelyezett perselyekbe várjuk. Köszönjük!Műsor:J. S. Bach: Esz-dúr prelúdium és fúga(WK. II.)Schumann – Liszt: Szerelmi dal(Widmung)Schubert: Asz-dúr impromptu(Op. 90. No. 4.)Liszt: Holtak emlékezeteElőadja: Uzsaly Bence – zongora-szünet„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevembenott vagyok közöttük.” (Mt. 18,20)I m a k öBuxtehude: In te Domine speraviLiszt: Pater nosterElgar: Ave verum corpusArcadelt: Ave MariaVerdi: Rabszolgák kórusa a Nabucco c.operábólBárdos: Első népdalrapszódiaElőadja a SZERÁF Kórus, zongoránközreműködik Juhász Erika,vezényel Uzsaly BenceMindenkinek az életében vannak olyan emberek, dolgok, vagy akársaját maga, amiért jó volna imádkozni, amiért jó volna, ha többenimádkoznának. Erre a célra találtuk ki az imakört.Csak írnod kell egy e-mailt a bartaljulcsi@gmail.com-ra. Ezeket az imaszándékokatösszeírom minden hónapban. Ha 10-e előtt küldöd, akkor fogbekerülni az adott hónapi imakörös levélbe. Természetesen az imaköröslevélbe minden névtelenül fog bekerülni, nem kell ettől se tartanod.Mi imádkozunk az imaszándékokért. Továbbá, bármikor lehet csatlakozniaz imakörhöz, ez nem jár semmiféle egyéb elkötelezettséggel. Nem kellidőközönként részt venni valamin. Természetesen, ha valaki csatlakozik,akkor azt vállalja is, hogy imádkozik az adott imaszándékokért.Várom az imaszándékaidat!Ha bármi kérdésed van, nyugodtan fordulj hozzám.Az imakör vezetője: Bartal Julcsir

54 HírekHírek55Szeretettel hívunk, és várunkminden 16 év fölötti lányt a tavaszilányhétvégére, melyet 2012. április 27–29 között lesz Székesfehérváron. Jelentkeznia bartaljulcsi@gmail.com e-mailcímen lehet. Bővebb információkért látogassel a lanyok.schoenstatt.hu-ra.Kialakultak a 2012-es nyári lánytáborokis, melyek sorrendje a következő:Fiútáborok 2012Kedves Fiúk, kedves Szülők!Természetesen idén is megtartjuk hagyományos fiútáborainkat. Az alábbiakban szeretnénkrövid tájékoztatást nyújtani ezek helyeiről, időpontjairól és vezetőiről:Felsős: 2012 június 30. – július 7. Sarvaly-forrás, Sümegprága(táborvezető: Horváth Gergő, gergely28@freemail.hu)Alsós: 2012 július 8. – július 14. Sarvaly-forrás, Sümegprága(táborvezető: Palásthy János, janos@palasthybt.hu)Középiskolásoknak: 2012 július 22. – 29. Monostorapáti(táborvezető: Csermák Péter, peter@schoenstatt-patres.org)Részvételi díj:12000-13000 FtJelentkezési határidő: június 10. (Azezt követő jelentkezés díja +1500 Ft)Jelentkezés módja: A honlapunkon(fiuk.schoenstatt.hu) található űrlap kitöltésévelés beküldésével.A Magyar Schönstatti Fiúmozgalom22 éve szervezi nyári fiútáborait, és emenagyszerű tradíciótól idén sem kívánunkeltérni. Továbbra is számíthatsz erdeisátrazásra, nomád körülményekre, nagykirándulásokra, izgalmas akadályverse-Lányhíreknyekre és számos újdonságra. Várjuk a régimotorosokat, de az elmúlt évek tapasztalataialapján joggal reménykedhetünk,hogy sok új táborozót is köszönthetünkmajd.További részletekért bátran keresséteka táborvezetőket, vagy látogassatokel honlapunkra, ahol a tavalyi beszámolókatolvasva ízelítőt kaphattok táborainkhangulatából, vagy felidézhetitek aközös emlékeket.Mindenkit sok szeretettel várunk:A szervezők16–18 éveseknek: 2012. július 8.–14.18+-os lánytábor: 2012. július 14.–20.13–15 éveseknek: 2012. július 22.–28.Helyszín: ÓbudavárNomád lánytábor: 2012. július 29. –augusztus 4.A táborokra jelentkezni a bartaljulcsi@gmail.com címen lehet. Bővebb információka lányhonlapon lesznek megtalálhatóak:(lanyok.schoenstatt.hu-n)A kislánytábor időpontja az idén:2012. július 29. – augusztus 3.Helyszíne: DömösJelentkezés telefonszámmal:schumicky.ildi@sch-ps.huMinden 1–4. osztályt végzett kislánytszeretettel várunk!Schumicky IldikóKedvcsináló a tavalyi táborozók beszámolóiból:CSAK 9. küldetésünnepDecember 3-án a Családakadémia 9. évfolyamánakküldetésünnepére gyűltünkössze a soproni Szent Imre templomban.A Szentmise végén Dr. Pápai Lajos megyéspüspök atya átadta Busa Csaba ésKatalin, Dr. Horváth Csaba és Gréta,Gön czöl Etele és Veronika, NádudvariAndrás és Rita, Maros Ervin és Ágnes,Németh Zoltán és Nóra, Papp Géza ésTímea házaspároknak a diplomákat.További beszámolók: http://csaladok.schoenstatt.hu/Hirlevel.html„Nekem nagyon tetszett ez a tábor.Fárasztóak voltak a kirándulások denagyon jól esett. Élveztem a dunapartisétákat. Nagyon jó volt amikor felülhettünkFekete szépségre. Szuper volt a futóversenyis. Jók voltak a játékok is,és azis, hogy odajött Detti, Ilus és Barbidó.Tetszett a tábortűz!”„Köszönöm szépen ezt a lánytábort.Nagyon jól éreztem magam. Szép volt eza Dömös. Finomak voltak az ennivalók,és még jó volt a hajfonás és az imák.”Mit kaptunk a CSAK 9-től?Elmentünk egy étterembe. Rendeltünkegy kis vacsorát.Hét fogást kaptunk, nagyon kedvezőáron, akciósan. Az ünnepi vacsora elhúzódott, több mint két évig ültünk az asztalnál,élveztük a finom falatokat.Előétel: meghívás frissen tálalt feladatokkalLeves: bánat és megkönnyebbülés könynyeiFőétel: (konyhafőnök ajánlata) házastárssaltöltött időKöret: barátainkkal töltött időSaláta: nyers, adalékanyagoktól mentesgyermekeinkkel töltött időDesszert: derűs percek komoly tudássziruppalleöntveItal: szívek pezsgéseHamarosan megnyitjuk saját kisvendéglőnket.András és Rita

FFiatalok OázisaFFiatalok Oázisa57Lakást kerestünk – otthont találtunkmostanában lesz egy éve, hogy rátaláltunkközös otthonunkra.Ennek kapcsán egyik nap előkerestükaz akkori levelezéseinket,naplókat, naptárakat – jó volt nosztalgiázni,visszaidézni azt a hat hónapot: hogyankezdtük, milyen álmaink, elképzeléseinkvoltak, és hogyan alakítottamindez a kapcsolatunkat.A hosszú kollégiumi, illetve otthontöltött, néhol konfliktusokkal teletűzdeltévek kellőképpen megérlelték a vágyatmindkettőnkben, hogy saját otthonunklegyen, és szüleinknek hála erre lehetőségünkis volt – már csak meg kellett találniaz igazit. Szép volt, hogy még jóval anehézségek megjelenése előtt tisztáztuk,hogy akármi is lesz, akárhogy is lesz,mindenképpen azt tartjuk szem előtt,hogy a békét, az összhangot megőrizzükmind a szüleinkkel, mind egymással,mind Istennel.Nehézségek pedigjutottak bőven.Mikor nekiláttunk alakáshirdetések átrágásának,ötleteink,elvárásaink voltakszép számmal – tapasztalatunkannálkevésbé. Alapvetőena lehetőséget kerestükmindenben: legyenekfalai, amiketszükség esetén akárle is bonthatunk,legyen fűtés, vil-lany, víz, fény. Százszámra böngésztükvégig az ajánlatokat, sorra szerettünkbele alaprajzokba, fényképekbe, elképzelésekbe.Aztán sorra ábrándultunkki a zajból, a sötétből, a beázásokból,az ésszerűtlen elrendezésekből, amika helyszínen rögtön kiderültek. Perszekészültünk rá, hogy nem lesz könnyűa keresgélés, igyekeztünk nem beleélnimagunkat semmibe, de az ötödik-hatodik-sokadikrákészülés majd csalódásután már nem vettük olyan békésen azakadályokat.A legnehezebb mindig az volt, mikornem mi mondtunk le egy lakásról, hanema szülőknek nem tetszett valami,vagy mások éppen az orrunk elől vittékel. Ilyenkor ugyanis nem csak arrólvolt szó, hogy elégedetlenül hagytuk otta helyszínt, és újra vethettük bele magunkata hirdetések tengerébe, hanema szülőkkel, vagy a Jóistennel való kapcsolatunkkerült megmérettetésre. Utólagmár nem nagy ügy, de akkor nehézvolt, hogy ne hagyjuk személyes konfliktussáválni a problémákat, és tudjunkráhagyatkozni szüleink hozzáértésére ésa Gondviselésre.Egyszer különösen beleszerettünk egylakásba: csendes környék, jó közlekedés,világos szobák, némi átalakítanivaló, ráadásultartozott hozzá egy kis kertrészés egy műhely. Miután mindent megnéztünk,az ingatlanközvetítő elmondottnéhány fontos tudnivalót, és azt is,hogy egy hete egy fiatal párnak szinténnagyon megtetszett a lakás, de alighanemmégsem tudjákmegvenni, mertnem kaphatjákmeg a vásárláshozszükséges hitelt.Úgy tűnt, hogynyert ügyünk van!Nagyon boldogokvoltunk: úgy éreztük,annyi keresgélésután már megérdemeltük,hogyrátaláljunk a leendőotthonra. Hazafelé mértük, mennyiidő alatt fogunk majd innen bejutni avárosba, tervezgettük, mit hogyan kellátépíteni. Közben próbáltuk nem beleélnimagunkat, de azért éreztük, hogyez most más.Másnap jött a telefon, hogy a fi atalpár mégis kapott hitelt, és így ők veszikmeg a lakást. Ezt elég nehéz volt elfogadni.Már olyan közel álltunk a célhoz,és biztosak voltunk benne, hogy ennéljobb nem lehet! Imádkoztunk is érte sokat,és hálásak voltunk, hogy a Jóistenelvezetett minket a tökéletes otthonhoz.Igazságtalannak éreztük, hogy ismét ottvagyunk, ahonnan elindultunk – sőt:annál is mélyebben, hiszen miért voltszükség erre az egész játékra? Miért nemkapta meg az a pár egy nappal korábbana pénzt, hogy ne is lássuk, miről csúszunkle? Végül sok-sok bosszankodás ésbeszélgetés után kicsit megerősödtünk,és megpróbáltuk meglátni a történet másikoldalát is: az a másik pár is hozzánkhasonló cipőben járhatott, ők is már kitudja, mióta keresgélnek, és most milyenboldogok lehetnek – ha az ő vágyuk teljesült,bizonyára mi sem leszünk elfelejtve.Újabb nagylevegőt vettünk, ésfolytattuk a kutatást.Ezek után mégjó néhány hasonlótörténet által lettünkerősebbek.Mindig nehéz, deszép feladat voltezeket a hullámzásokatviselni, és magunkbankimondani,hogy „akkor is szeretlek” – akára szülők elképzeléseiről, akár a Jóistenelfátyolozott szándékairól, akár a másiklelkesültségéről-levertségéről volt szó.Érdekes volt észrevenni, hogy felváltvakaptunk erőt a folytonos újrakezdéshez:míg egyikünk ismét nekiveselkedett atöbbnyire már kívülről ismert hirdetésekátböngészésének, a másik időt kapott azerőgyűjtéshez.Végül a „befutó” szinte illetlenülkönnyen érkezett. Úgy éreztük, tálcántolta elénk az egészet a Jóisten éppenakkor, mikor már az időből is kezdtünkkifutni, és a lelkesedésünk is fogytánvolt. Külön ajándék volt, hogy bár hakorábban nagyon ragaszkodtunk volnaa saját akaratunkhoz, szüleink abban istámogattak volna bennünket, de sokkaljobb volt így, megtapasztalhattukazt, hogy a legvégén teljes egyetértésbenhoztuk meg a döntést. És egészen biztos,hogy messze nem szeretnénk annyira eztaz 50 négyzetmétert, ha mindezek a kisebb-nagyobbharcok, elkeseredések ésfeltápászkodások, „csakazértis” imádkozásoknem tették volna számunkra igazánvágyott otthonná ezt a lakást.

F58 Fiatalok OázisaFiatalok Oázisa59FKiskoromban, nem is olyan régen,minden álmom egy hörcsög volt.Lehetőleg aranyhörcsög, merta bátyámnak is az volt, és sokatmesélt róla, hogy az milyen jó fej, aranyoskis állat.Könyörögtem anyuéknak, hogy haddkaphassak végre egyet, de sokáig csak eztmondták: „Tudsz majd vigyázni rá, gondoskodniróla?” Erre csak nevettem egyjót, hát persze, egy tízcentis állat, hogynetudnék gondoskodni róla?! Aztán végülis beleegyeztek, ha csinálok neki helyet,adok neki megfelelő otthont, viselemgondját, és persze a saját zsebpénzembőlfi nanszírozom mindezt. A régi akváriumotkipucoltam, lesöpörtem az egyikpolcomról a holmikat, így készítve nekihelyet, elmentem az állatkereskedésbe,és elköltöttem az összes pénzemet egycsomó forgácsra és persze a várva-vártGyerekkori álmomaranyhörcsögre. Olvastam róla szakirodalmat(egy-két bekezdést) hogy mitszeret enni, tettem be neki tehát tápot,paprika maradékot, egy kis tálkába vizetés WC-papír gurigát, amit szétrághat,hogy koptassa a folyton növő fogait.Kb. két hónapig volt érdekes a dolog,aztán már kezdett kicsit zavarni, hogyfolyton fejben kell tartani az élelmezését.Meg persze a forgácsot is hetente cserélnikellett, amikor már nem lehetett szemet(orrot) hunyni a bűz felett. Aztán, hogya hörcsög éjszakai állat, az pont egy másikbekezdésben lehetett, mert nekem újinfó volt. Egész nap, amíg gyönyörködhetnékbenne, semmit nem látok belőle,csak egy halom WC-papír törmeléket,amivel betakarózott. Éjszaka viszont,amikor aludnék, megállás nélkül halloma sötétben a mászkálását, szörcsögését,forgács-zörgését, apró karmok üvegfalontörténő hegyezését. Jaj, de jó.Aztán egyszer felhalmozta a sok WCpapírtés forgácsot, épített egy dombotbelőlük, és kimászott. Persze éjszaka.Természetesen a megtalálása kizárólagaz én feladatom, hiszen enyém az állat,én viselem gondját stb. Csavard fel a szőnyegetmég ma éjjel… csak épp buli nélkül.Bútortologatás, emelgetés programjakövetkezett, míg végre egy sötét, keskenyzug mélyén az elemlámpa fényében megcsillanta kis fekete riadt szempár. Amikorbenyúltam érte, akkorát harapott azujjamba, hogy mikor üvöltve kirántottama kezemet, még mindig rajtam csüngött ahörcsög a szépen kifent fogaival kapaszkodva.Nem kis lendülettel vágtam be aterráriumába, és amikor ijedten menekültvolna vissza a forgács rengetegbe,már nem volt hova, mert addigra én mára negyedére csökkentettem a halmát, nehogymegint ekkora várat építsen belőle.Egyszóval sok bosszúságot okozotta kis vakarék, de a szüleim noszogatásáramegerőltettem magamat, és keresnikezdtem benne a jót. Végül is ő azenyém, hozzám tartozik, én hívtam őtebbe a lakásba. Legkisebbként itt mindenkirólam gondoskodik, én viszontőróla. Szeretem őt, bár a szeretetemetnem viszonozza, és a gondoskodásomjelei neki természetesek. Hogy van kaja,ital, puha kis vacka, mind magától értetődik.Később esett le a tantusz, hogyazért bírtam nagyon ezt a hörcsögöt,mert kísértetiesen hasonlít rám. A szüleimhívtak erre a világra, és a sok szépségés öröm mellett biztos sok nehézségetis okoztam nekik. Ráadásul mindenemmegvan, és ez számomra sokszortermészetes. Aztán kamaszkoromban abűz és az éjszakai élet is felerősödött…Akárcsak egy hálátlan hörcsögnél. Haeltűnök, a szüleim szinte az egész világotfelforgatják értem. És még én vagyokdühös, hogy tök ciki, hogy ilyenkétségbeesetten keresnek, és miért nemvolt evidens, hogy a haveroméknál töltöma hétvégét? Nem mondtam? Ja,mindegy.Szóval akkor is szerettem ezt az állatot,ha pont ilyen kis hülye volt…Együttjárás – „Akkor is szeretlek”Talán nem mi vagyunk a legjobbpár, akik beszélhetnek erről a témáról,mert már hét éve együtt vagyunkugyan, mégis úgy érezzük, hogy akapcsolatunkból szerencsére hiányoznakés hiányoztak az „akkorok”. Amikor máspárokat hallgatunk, vagy egy beszélgetésalkalmával szóba kerül, sokszor komolyanel is csodálkozunk. Tanulhatunk,jó körülmények között élünk, szeretjükegymást. Miért is lenne olyan nehéz nekünk,min veszekednénk? Sokszor aztlátjuk magunk körül, hogy a problémákata párok néha „gyártják” maguknak,valahogy mindketten saját maguk körülforognak, és nem azon igyekeznek,hogy a másikra figyeljenek. Melyikünka fáradtabb, kinek nehezebb a munkája,az egyeteme, a családja, „nem értékelszeléggé”. Ezek olyan apró megjegyzések,viták, amelyek sokszor elmérgesedhetnek,pedig nincs igazán reális alapjuk,felesleges játszmák, amelyeket egyszerűenki lehetne hagyni – pusztán szeretetből.Persze vannak valódi nehézségek,problémák. Szerintünk nagyon fontos ahelyes, mély önismeret, és az, hogy tisztázzuk(elsősorban saját magunk számára)a kapcsolataink kereteit, a közöscélokat, hogy mit várunk magunktól ésa másiktól. Összejönni valakivel könynyű,az első pár hónap mindig egyszerű,aztán sokszor látjuk magunk körül,

F60 Fiatalok OázisaFiatalok Oázisa61Fhogy az emberek megijednek, ahogykomolyabban megismerik a másikat, ésszembekerülnek a megoldandó feladatokkal.Ilyenkor könnyebbnek tűnikkilépni a dologból, mint belátni, hogya párkapcsolat munka is, amelyet elsősorbansaját magunkon kell elkezdeni.Az önismeret meg azért fontos, mert hatisztában vagyok a saját értékeimmel,akkor az egy olyan magabiztosságot, szilárdságotad, amely megelőzi azt, hogya fent említett felesleges játszmákbanakarjak bizonyítani magam és a másikelőtt. Nem támaszkeresésről, önigazolásrólfog szólni a kapcsolatom, hanema közös épülésről.Lehet, hogy közhelyesen hangzik, demégis ide kívánkozik: tisztáznom kellmagamban, hogy mit is jelent ez a „szeretlek”.Gyakran mondjuk, és talán azthisszük, értjük is, egyszer mégis egy kétórásbeszélgetésbe került, míg valamit kitudtunk hámozni a szó valódi jelentéséről,tartalmáról. Márpedig, ha ezt átgondoljukmagunkban, akkor sok minden„alapértelmezetté” válik: elfogadás,odafigyelés, odafordulás, önzetlenség.A másik ismerete pedig segíthet elfogadnia hibáit. Ha tudom, hogy honnanjött, hogy milyen valójában, akkormegérthetem a viselkedését, meg tudomválaszolni, hogy miért olyan, amilyen.Ez a konkrét helyzetben nem feltétlenülsegít, mert akkor lehet, hogy az indulatokdolgoznak, de hosszútávon mégis segít elfogadnom– márpedig ez számít igazán.Számunkra nagyon hangsúlyos dolog,hogy mit tanulhatunk a másiktól és azadott szituációkból. (Nem csak a párkapcsolatban,de a mindennapokban is.)Éppen ezért ezek az „akkorok” is fejlődésilehetőséggé válnak, nem a másik, hanema saját magam számára. Azt tapasztaltuk,hogy egymásra mindig indirekt módonvagyunk hatással, úgy csiszolódunk öszszea leginkább, ha nem akarjuk erővelmegváltoztatni a másikat, mert az csakfrusztrációt, feszültséget szül.Összefoglalva azt gondoljuk, hogy adolog kulcsa az önismeret, az, hogy magunkbantisztázzuk a párkapcsolat kereteités az elérni kívánt közös célokat, amiakár saját magunkon is túlmutat. Ha ezmegtörténik, tudni fogjuk, mit várunkel magunktól, és mire számíthatunk amásiktól. Ilyenkor tapasztalataink szerinta kapcsolat mélysége, az örömökmellett eltörpülnek ezek a címben említett„akkorok”.Nikolett, CsabaKedves Fiatalok!Kérünk benneteket, írjátok meg nekünka tapasztalataitokat! Nálatok hogyműködik ez az „akkor is szeretlek”? Hola határa? Mikor kell elfogadás helyettszakítani?miért is lettünk „Borostyánkert”?Erre igen egyszerű aválasz… mert a Szűzanya ezta nevet adta. Nem volt egyszerű,se gyors a választás, de mindenkiúgy érezte, ennél szebb, jobb nevet nemis kaphattunk volna.Szerettünk volna olyan nevet találni,ami magába foglalja azokat az eszméket,amik számunkra nagyon fontosak.Az összes név, ami a névválasztás soránszóba jött, mind szép és frappánsvolt, de egyik sem volt az igazi. Mindegyikbőlhiányzott valami…És akkor Kentenich atya életét olvasvarábukkantunk a „Mária-kert” motívumra.Mivel nem csak Kentenich atya egészéletét, de a nővérek életét is végigkísérteez a motívum, ezért ennek nagy jelentőségevan Schönstattban. A mi csoportunk(most még) „igen kicsike”, ezért úgy érez-Borostyánkerttük, ezt a nevet mégsem választhatjuk magunknak.Végül, a sok imának köszönhetően,Mária nevet adott új kis Kertjének,és „Borostyánkert”-nek nevezte el. Ahogya Borostyánkert a Mária-kerten belül egykis kert, úgy mi is Schönstatton belül egykis csoport vagyunk.A név magába foglalja az összetartóközösséget. Mi is szeretnénk olyannáválni, mint a borostyán. Ahogy összekapaszkodvahúzzák felfelé egymást alevelek, úgy szeretnénk mi is egymástIsten felé húzni. Ez jelképezi számunkraa célt, hogy minél közelebb kerüljünkIstenhez, együtt, örökzölden, ahogy aborostyán. A név (Bor+Ostya) emlékeztetminket arra, hogy mi is Krisztus élőeszközei vagyunk. Ennek megfelelőenkell élnünk, szeretnünk, és átadnunkmagunkat Istennek, ahogy egykor Ő isfeláldozta értünk életét.

62BorostyánkertEz a másfél év lehetőséget ad arra,hogy mi, egy kertet alkotva, egymást erősítve,rábízzuk magunkat a „kertészünkre”,Szűzanyánkra, aki olyanná formál,nemesít bennünket, hogy Urunknakmindenkor jó eszközei lehessünk!Február 11-én megkezdődött Kertünkformálása. Óbudaváron, Gertrúd-MáriaNővér vezetésével megismerkedtünk„személyiségünk titkaival”. Mindenkiremélyen, mégis máshogyan hatott a hétvége.Néhányan beszámoltak, hogy számukramit jelent a Borostyánkert, miértis jelentkeztek erre a „képzésre”.„Amikor már éppenMiért is lettünk „Borostyánkert”?Erreegyszerű a válasz…mert a Szűzanya ezta nevet adta.Ez a szám a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, mint Támogatóés a nemzeti család- és Szociálpolitikai Intézet,mint Pályázatkezelő támogatásával jelent meg.úgy gondoltam, hogyez nem teljesen nekemvaló, és nem is fér beleaz időmbe, kaptamegy e-mailt, aminekhatására még egyszerátgondoltam, és szerencsérevégül mégisúgy döntöttem, hogy elmegyek. Már azelső találkozás is elég volt ahhoz, hogyboldogan mondhassam, hogy a Borostyánkerttőlmég többet kaptam, mintamit vártam.”„Mária kertjében egy kis virág lenni –ez a gondolat, kép érintett meg nagyon.Egy új szemszög, amely által megvizsgálhatommagamat, azokat a helyszíneket,ahol helyt kell állnom, a kapcsolataimat,az engem körülvevő embereket, azokata tulajdonságokat, amikben fejlődnömkell, és mindezt egy imádsággal, gondosankiválasztott közösségben! (Mert teljesenbiztos, hogy nem véletlenül, csak aszél által sodorva jött össze ez a társaság!!)Remélem, hogy az együtt töltött minőségiidő, a sok elmélkedés, a gondolatainkmegosztása mindannyiunk számára gyarapodástfog hozni, és erősebb gyökereketverhetünk abba a földbe, amibe elültettekminket – a környezetünk, embertársaink,a világ örömére .”„Nekem már a kezdetektől fogva anynyierőt és energiát adott, hogy a hétköznapokbanis tudjam Isten szeretetétsugározni mások felé. Az előadásoksegítettek megtalálniönmagam, és segítettteljesen magamba nézni,elmélyülni, elcsendesedni.Ami még szépítia Borostyánkertet,hogy ez alkalomból elindítottukkörünkbena Zarándokszentélyt.Örülök, hogy a lányokkal rendszeresentalálkozhatok, együtt formálódhatunk,és egyre közelebb kerülünk a Szűzanyához,és általa Istenhez.”Azt gondolom, hogy a Szűzanya gondosanválasztott ki, és hívott meg minketKertjébe. Kentenich Atyával segítenek,nevelnek minket, hogy életünkkelSchönstatt eszméjét tudjuk sugározniaz emberek felé. Hiszem, hogy Máriamindenkor velünk van, és gondoskodikrólunk!MPHCEV!CSALÁDI KÉPEK KÖNNYEDÉN Kompozícióoazis.schoenstatt.huMitől jó egy fotó? Egyszerűen fogalmazva: attól, hogy egy jótémát jól fényképezünk le. Egyrészt technikailag helyesen, másrésztpedig jól komponálva. De fontos, hogy hiába jó a technika(pl. éles egy fotó), ha nem jön át a kép üzenete, ha nincs bennelélek! Tehát a nagy kérdés az, hogy milyen kompozíciós eszközökkeltudom az elképzelt üzenetet átadni? Ebbe az eszköztárbatartozik a már említett szűkebb képkivágás és kevesebbképelem alkalmazása, vagy a megfelelő háttér elérése a helyesnézőponttal. Ugyanakkor van még számos elv, amit a művészekrendszeresen használnak, bár időnként pont ezek megszegéseadja az igazán jó eredményt. Ebben a fejezetben ilyen általánoselvekkel szeretnék ötleteket adni neked.Aranymetszésbe komponáltlányomat a pulóver színe iskiemeli a háttérből. A bal felsősarokból hozzá vezeti a szemeta gödrök vonala. A vidámparkhordójában viszont középrekellett komponálni a dongáksugárirányú rajza miatt.

„Bevégeztetett”Ki korbáccsal üt,Ki keresztet ácsol,Ki csak egyszerűennem ad magából…Kosinsky Ágnes