személyes eszmény, különleges jófeltétel, lelki napirend - Magyar ...

Küldetésünk titkai sorozat 15.P. Kentenich JózsefSZEMÉLYES ESZMÉNY,KÜLÖNLEGES JÓFELTÉTEL,LELKI NAPIRENDSzemelvényekKentenich atya elõadásaibólCsaládakadémia-Óbudavár EgyesületÓbudavár, 2005

Összeállította és fordította: Csermák Kálmán és AliceLektorálta: Zajkás PéterISBN 963 86371 7 XISSN 1585-2067Kiadja a Családakadémia-Óbudavár Egyesület8272 Óbudavár, Fõ u. 14., tel./fax: 87/479-026www.csaladakademia.huinfo@csaladakademia.hu, kiado@csaladakademia.huFelelõs kiadó: az Egyesület elnökeNyomdai elõkészítés: Palásthy Imre, www.palasthybt.huNyomás: OOK-Press Nyomda, VeszprémFelelõs vezetõ: Szathmáry Attila

Bevezetés azeszménypedagógiába 1Eszménynek nevezzük azt a példaképet, amelynekelérésére törekszünk. Ha van valaki, akire felnézünk,akit szívesen utánozunk, akitõl örömmel tanulunk,akkor ezáltal nagy belsõ erõk mozgósíthatókönmagunk nevelésére. A nevelésnek ezt a módját nevezzükeszménypedagógiának. (A szerkesztõ bevezetõszavai.)Az eszménypedagógia területei:• Magatartás- vagy érzület-alapú nevelésszemben a cselekvésre irányuló pedagógiával;• Nagylelkûségre nevelésszemben a kötelességet hangsúlyozó pedagógiával;• Alázatra nevelésszemben az önkényalapú és önigazoló pedagógiával;• Szabadságra nevelésszemben a kényszerpedagógiával;• Örömre nevelésszemben a komor szomorúság-pedagógiával.Mintegy belekóstolásképpen kiragadunk mostaz eszménypedagógiából egy fontos területet:1 Részletek: P. J. Kentenich: „Grundriß einer neuzeitlichenPädagogik für den katholischen Erzieher”, Schönstatt Verlag,1971.5

Az érzület és a magatartás neveléseAki a mai életet önmagán nem tapasztalta megés nem találkozik vele állandóan a neveltjeiben, aztalán erre azt mondja, hogy ez természetes. A katolikuspedagógia mindig is érzületre alapozó nevelésvolt. Ezzel aztán át is akar siklani a tettre és a gyakorlatrairányuló pedagógiára. Hiszen a magatartásésérzületpedagógiának egyúttal gyakorlat- és tettpedagógiánakis kell lennie.Ez igaz, és régebben ez is volt a való helyzet. Acselekedetek, gyakorlatok eszközül szolgálnak arra,hogy formáljuk a magatartást, a szellemiséget. Ezobjektív lét-törvény. A modern lélektan és pedagógiamég hozzáteszi, hogy nem önmagukban a tettek,hanem csak az értékkel telt cselekedetek formálnakbennünket. Értékes cselekedetek ismétlése által formáljukki a magatartást, az érzületet, a szellemiséget.Ám itt van a probléma. A fenti törvény megállapításaigaz, de a mai ember kiszakadt az objektívlétrendbõl és elvesztette az egyensúlyát. Egyre jobbana gyökértelenség, az otthontalanság jellemzi: elszakadtminden tiszta lelkiségtõl, helytõl és személyektõl,amelyekhez pedig az embernek kötõdniekellene.Egy normális embernél a cselekedetek a magatartásbólnõnek ki, és ha legalább valamennyire is értékesek,visszahatnak a magatartás elmélyülésére.Az ismétlés által jön létre a magatartás. A mai embernélez azonban másképp van. Az élmény és az akciómaga lett a minden! Az egyes tettek elszigeteltentörténnek egymás mellett, anélkül, hogy valamiféle6

szellemiséget hoznának létre; anélkül, hogy valamiféleszellemiségbõl vagy magatartásból erednének.(Túlzóan és tipizálva beszélek, de errefelé tart a világ.)Ez nagyon különös és titokzatos is. A modernember tettei nincsenek „földalatti” kapcsolatbanegymással, nincs gyökerük, nem a személyiség magvábólerednek. Ebbõl következik, hogy széttöredezettek,nincs folytonosság a gondolkodásban, az érzelemben,az akaratban. Például egy SS-katona, akisokakat meggyilkolt, fordul egyet és átöleli az egészvilágot. A cselekedetei nem egyetlen közös talajbólnõnek ki. Ez az ember tulajdonképpen már nem isember, mert személyiségének magjából eltûnt mindenérték. Ez a jövõ, efelé tartunk. És ez okozza a pedagógusoknagy gondját és tehetetlenségét. Példáulvan egy nagyszerûen sikerült népmissziónk. A résztvevõksírnak a meghatottságtól. Egy hét múlva, egyhónap múlva minden nyomtalanul eltûnik. Csodálatoslelkigyakorlatokat tarthatunk, a gyümölcs azonbancsekély. Beteg a modern ember lelke, a katolikusokéis. A régi idõkben lehetséges volt, hogy avasárnapi prédikációból az emberek egy jófeltételt,egy gondolatot hazavigyenek. A nevelésben is lehetettjófeltételt jófeltétel után állítani. Mert jelen voltegy olyan alapmagatartás, mely képes volt befogadniés értékelni egy-egy cselekedetet. A mai nevelõkés lelkipásztorok egyik nagy hibája, hogy munkájuksorán feltételeznek egy katolikus magatartást, amipedig már nincs. Ezért kell a hitoktatási és a prédikációsmódszerünket is teljesen átállítani. Azért nincshaladás a modern valláspedagógiában, mert nem tö-7

ekszünk tudatosan figyelembe venni a szellemiségkialakításának törvényszerûségeit. A lélek síkjainakegymáshoz való alapviszonya ma teljesen más, mintkorábban volt. Nézzük a nagy rendalapítókat: SzentBenedek, Szent Ferenc, Szent Ignác… Mind az eszménypedagógiávaldolgoztak, de nem váltak tudatossáezek a törvények. Ma azonban ismernünk kellezeket, mert az emberi lélek síkjai mára teljesen átrendezõdtek.Vagyis ma még jobban alkalmaznunkkell az eszménypedagógiát, mint régebben. Tudatosan,célzottan a keresztény magatartás kialakításánkell dolgoznunk, miközben világosan a szemünkelõtt tartjuk a természetfölötti törvényszerûségeket.Az eszménypedagógia alkalmazásaAz eszménypedagógia alkalmazása szorosankötõdik magához az eszményhez. Gyakorlatilag ezazt jelenti: ha egy közösség lelkipásztora vagyok,akkor kell, hogy legyen egy közösségeszményem, ésminden prédikációnak ebbe a közösségeszménybekell beleáramlania. Korábban így volt ez mindenegészséges szerzetesi nevelésben. A noviciátus és aterciátus 2 minden nevelõi erõfeszítése arra irányult,hogy a szerzetesi eszményt és a megfelelõ alapmagatartástelmélyítse.Az eszménypedagógia tehát kimondottan érzületpedagógiaakar lenni, nem pedig csupán gyakorlat-és akció-irányultságú pedagógia. Gondosan2 Terciátus – a jezsuitáktól átvett képzési forma: a háromévespróbaidõ harmadik éve; a tanulók kiképzésének vége felébeiktatott idõszak.8

ügyelni kell arra, hogy az egyes gyakorlatok és cselekedetekne egymás mellett elszigetelve álljanak,hanem mind ugyanazt a szellemiséget alakítsák.Ugyanez érvényes az én önnevelésemre is.Nemde az én lelkem is rostjaira szakad szét, ha egyedülállok kint a világban? Jön egy szellemi áramlat,mely elõre lendít, jön egy másik, ez oldalra térít el,vagy épp az ellenkezõ irányba fordít. Nietzsche szavainagyon is igazak, amikor így kiált fel panaszosan:„Mit tettünk, amikor Földünket eloldottuk aNaptól?!” – hiszen a modern ember valóban elvesztetteIstent, és elveszítette önmagát is. Isten elvetéseés az objektív élet- és létrendbõl való kiszakadás pedigborzalmas szétesést eredményezett. Így áll elõttünka mai ember: lerongyolódva, szétbomolva, atomizálódva.Egy ilyen atomizálódott emberrel adiktátor azt tesz, amit akar.A közösségi eszmény mint az anyagfeldolgozásának és elrendezésénekegyik meghatározó szempontja 3„A közösségi eszménynek – osztály- vagy csoporteszményformájában – befolyása van a tananyagkiválasztására és beosztására. Ez azért van így, mert3 M. A. Gramlich: „Gehet hin und lehret” – Kleines Handbuchder Katechetik (Menjetek és tanítsatok – Kis hitoktatóikézikönyv) c. mûvében az eszménypedagógia alapján építifel a hitoktatást. Különös súlyt fektet arra, hogy az egyesosztályok helyesen lássák és nagyra értékeljék a közösségieszményt. Idézet a könyvbõl (9-13 oldal).9

ebben az esetben minden oktatás az eszmény megvalósításárairányul.„A közösségi eszménynek – osztály- vagy csoporteszményformájában – befolyása van a tananyagkiválasztására és beosztására. Ez azért van így, mertebben az esetben minden oktatás az eszmény megvalósításárairányul.A közösségi eszmény természete. A közösségieszmény természete alatt a közös lelki atmoszférát, aközösség lelkét értjük. Ragyogó csillagként áll a közösségfölött, ennek alapján tájékozódik mindenki, anevelõ éppúgy, mint a gyermek, és ebbe áramlik beleminden befogadott ismeret és élmény.A közösségi eszmény értéke és jelentõsége. Amai korban, amikor a katolikus ember és a gyermekis jellegzetesen elkülönül, messze ható nevelõi jelentõségevan a helyesen alkalmazott és értékkel telítettosztály- vagy csoporteszménynek is.Ennek fõ értéke abban áll, hogy létrehoz egyolyan vallásos alapmagatartást, amelybõl merítve agyermek önállóan és öntevékenyen megbirkózik aproblémáival és alakítja az életét. Ezzel ún. „érzületvallásosságra”:belsõ magatartásból kiinduló, vallásosanformált életre nevelünk, szemben a „gyakorlatvallásossággal”,mely a célt bizonyos vallásoscselekedetek és gyakorlatok teljesítésében látja. Azosztályeszménytõl megragadott gyermek is bizonyáraelfelejt a hittanban hallott és tanult dolgokból.De a személyes vallásos alapélményhez kapcsolódórejtett nevelési értékek a lelke mélyén szilárdanmegmaradnak és alakítják személyisége magját.”10

Honnan ismerhetjük fel az eszményt? Nem foghatokmeg elvakultan akármiféle eszményt, hogy aztánmegpróbáljak abból magatartást formálni!Az igazi eszmény felismerése eredhet objektívés szubjektív forrásból is. Ha belépek egy vallási közösségbe,akkor ott valamilyen objektív eszménytközvetítenek felém. Ekkor azonban gondoskodnomkell arról, hogy az objektív eszmény az én saját szubjektíveszményemmé is váljon.„Egy ilyen vezérgondolat egyesíti és összekötiazokat, akik életüket ugyanazon eszmény szerintrendezik. Mennyire fontos ez éppen ma, amikor azosztályközösségek sokszorosan is szétszakadtak, ésgyermekeinknek a szülõi ház és az otthoni közösségvezetését nélkülözve, a vallási kapcsolatok felügyeletenélkül, gyakran egyedül kell helytállniuk. Haegy ilyen gyereket belsõleg megragad a közösségieszmény, akkor ezáltal a lelke mélyén összekapcsolódika közösséggel és annak magatartásával, és azeszményben megtalálja élete alakításának vezérfonalát.Az ilyen, az eszményben kifejezett közösségi atmoszféraelválaszt az erkölcsileg-vallásilag létidegenkörnyezettõl. Egy szellemi falat emel föl, melymegvédi a gyermeket bizonyos mai veszélyektõl.”Így volt ez már az õskeresztényeknél is. Egy régiigazság ez új köntösben. De a kollektivizmusban: anemzetiszocializmusban vagy a kommunizmusbanis így van ez. Azok az eszmék is egyesítettek, de elis választottak. Nemcsak az egyéneket, hanem a tömegetis formálták.11

„Kiindulási pontok. Az eszmény kialakításárakét kiindulási pontunk van (a nevelõ és a nevelt). Bizonyosesetekben a nevelõ játssza a közvetlenül hatóerõ szerepét, a nevelt pedig közvetetten vesz részt afolyamatban. A nevelõ kiválaszt egy értékes gondolatot,bevéshetõ formába öltözteti azt, és erre irányítjaa teljes oktatást. Vagyis neveltjeit tudatosan arraneveli, hogy a kiválasztott vezérgondolat értékeitmegvalósítsák. Az eszmény tehát elõször feladatkéntáll a gyerekek elõtt. De minél inkább azonosulnakvele bensõleg és minél inkább belõle alakítják azéletüket, annál erõsebben formálják a közösségi lelkületetés légkört is.Az eszmény kialakításának ebben a folyamatábantehát a növendékek is részt vesznek. A nevelõnekismernie kell érték-érzékenységüket, és ennekmegfelelõen kell kiválasztani és felöltöztetni a vezérgondolatot.A közösségi eszmény kialakításánakez a leggyakoribb útja.”Ha egy olyan közösséghez csatlakozom, melynekvan egy ilyen vezérgondolata, akkor nem kell továbbkeresnem.Az eszmény mint feladat és mûködésA vezérgondolat elõször feladatként áll a gyerekekelõtt. Minél jobban megragadja az eszmény agyerekeket, annál jobban bevésõdik az a szívükbe.Ugyanez érvényes a vallási közösségek noviciátusáraés terciátusára is. Ha egy nevelõ igazi mester ésérzékeléskapcsolatban áll övéivel, akkor a szubjek-12

tív úton fog járni. Ha ilyen eleven érzékelésbõl nõ kia vezérgondolat, akkor a munka fele már kész.Egy példa:„A harmadikos fiúosztályban már év elejénmegkezdõdik az elsõáldozásra és a gyónásra valóhosszú felkészülés. A hittanár szeretné egész éven áta Krisztussal való találkozás felé terelni a fiúkat ezzela vezérgondolattal: „Krisztus lovagja vagyok!”A hittanteremben a falon függ Szent Kristóf képe.Az egyik hittanórán róla van szó. Felelevenítik enneka bátor és erõs lovagnak a történetét, aki átvitteaz áradó folyón a gyermek Jézust, és így lett Krisztushordozó(Christo phorus). A történet kiértékelésea központi élményre irányul: Kristóf csak a legnagyobbés leghatalmasabb királynak, Krisztusnakakart szolgálni. Krisztus lovagjaként segítségérevolt a rászoruló embereknek és átvitte a gyermek Jézusta folyón.Ehhez kapcsolódik a megfontolás: tudnánk-e miis kis Krisztus-lovagok lenni és hogyan? A hittanórárólminden fiú ezzel a jófeltétellel távozik: ezen ahéten én is Krisztus lovagja akarok lenni. Én is, mintKristóf, örömet szerzek, és szolgálok Neki úgy, hogyvalakinek, aki bajban van, segítek.”A gyakorlatban mindig különválik a tanítási célés az életcél. A tanítási cél a gyakorlati életben a legközelebbihittanóráig akar hatni. De minden gyakorlattalvégül is egyetlen (élet)magatartást akarunk kialakítani.Ez kell, hogy a legforróbb törekvésünklegyen. Ezért a magunk részérõl minden lehetségestmeg kell tennünk. Aztán vagy sikerül, vagy nem.13

Mert sajnos rengeteg más, „földalatti” nevelõ is beleszóla folyamatba.„A következõ órán visszatekintünk: azok a fiúk,akik Krisztus-lovagként valóban tettek valamit, kapnakegy Szent Kristóf-képet ezzel a képaláírással:Ne fejtsd el, Te is Krisztus-lovag vagy!A rákövetkezõ idõkben a vezérgondolatot tartalommaltöltjük meg és egyre jobban értékkel telítjük:A Krisztus-lovag:– uralkodik magán és áldozatokat hoz királyának;– hûséges marad hozzá, nem áll át az ellenség táborábaés nem szolgál bûnnel az ördögnek;– van bátorsága kiállni az igazság mellett és beismerni,ha vétett valamit a lovagi becsület ellen;királyának a kegyelem állapotában levõ tisztalélekkel szerzi a legnagyobb dicsõséget, mertígy a Krisztus-lovag Szent Kristófhoz hasonlóanKrisztushordozóvá válik;– Szent Tarzíciusz is Krisztus-lovag és Krisztushordozóvolt, sõt odaadta életét királyáért;– A Krisztus-lovagság csúcspontját a fiúk az elsõszentáldozásban élik át, amikor lovaggá üti õketkirályuk.”Mindezt általános vonalvezetésként kell érteni.Úgy gondolom, hasonlóképp kellene minden osztálytvezetni. Természetesen ez állandó eleven érzékeléskapcsolatotfeltételez. Alban Stolz mondta:„Nevelni annyit jelent, mint eleven érzékeléskapcsolatbanlenni.” Aki ezt nem teszi, az beszélhet a magastoronyból, szólhat az értelemhez, de az ilyen14

nem jó pedagógus, legfeljebb csak értelmi továbbképzésttud nyújtani.„Ritkábban fordul elõ, hogy az eszmény magábóla közösségbõl indul ki, abból mintegy kinõ. Talánegy téma feldolgozásánál érzékeli a nevelõ, hogya gyerekekben különös érzékenység és fogékonyságmutatkozik egy érték iránt, megmutatkozik a lélekkészsége az eszmény megvalósítására. Érdemes ezta szikrát addig szítani, míg lángra nem lobban, amígegy közös szellemiséggé nem növekszik.Például a hetedik leányosztályban a közelmúltbanmegfigyelhetõ volt, hogy egy élmény lelkilegerõsen megterhelte õket. Ezt a szellemi együttmûködéscsökkenése követte, és lecsökkent az örömük azoktatásban is. Utóbb kitudódott, hogy rossz társaságmiatt az osztály nagy erkölcsi veszélyeztetettségbenállt. Ekkor a serdülõknek az egyik hittanórán úgymutatták be a fiatalságuk értelmét, illetve az úgy tárultfel elõttük, mint a tiszta és gazdag leányságértvaló küzdelem. Megragadta õket, hogy mekkora áldástjelent egy olyan lány, aki õrzi és korunkon áthordozza érintetlen tisztaságának lángját, mely belsõgazdagságából tör elõ és sugárzik szét. A fiatalokmásnap ezt írták a falitáblára: Õrizzük a lángot!”Itt a közös élménybõl kiinduló eszmény feladattávált.„A hitoktatónõ errõl látszólag nem vett tudomást,de az óra alatt megerõsítette õket Szent Ágneséletének példájával. Majd késõbb az orléans-i Szûzpéldája lángra gyújtotta a szikrát a lányok lelkében.Egy beszélgetõ órát kértek a hitoktatótól, és azon fel-15

tárták neki egész lelki-erkölcsi gondjukat. Azáltal,hogy a fiatalok szabadon beszélhettek és felszabadultak– némelyikük ugyan csak egy hosszantartófolyamat után ért el ide –, lendületet kaptak és képesséváltak lelkesedni új céljuk iránt. A nevelõjüknekcsupán csak az a feladat maradt, hogy mindig újratáplálja és gazdagítsa eszményüket mind újabb gondolatokkalés értékekkel. Az eszmény kialakítását éselmélyítését teljesen önállóan végezték. Lassankéntérezni lehetett, hogy nagy vezérgondolatuk átalakítjaaz életüket, és mindent ehhez mérnek, ehhez kapcsolnak.Nemsokára találtak egy dalt is, mely jól kifejeztetörekvésüket. Ezt énekelték reggelente atanítás kezdetekor. Amikor pedig az egyik lány találtegy képet az öt okos szûzrõl (Mt 25,4), meglett eszményükjelképe is: „Õrizzük a lángot!” Ebben azidõszakban a fiatalok érzéketlenek voltak mindeniránt, ami nem kapcsolódott az eszményükhöz, ésteljesen immúnissá váltak az õket körülvevõ veszélyekkelszemben.”A fenti két példa bemutatta, hogyan képes a vallásosvezérgondolat lassanként létrehozni egy közösségbenegy meghatározó szellemi légkört és ezenát alakítani az egyesek életét. Ez a személyiségformálása célja minden eszménypedagógiának.Ennyit az eszménypedagógiáról mint érzületalapú,a szellemiségre építõ nevelésrõl.16

A személyes eszmény kereséseA közösségi eszmény mellett létezik még a személyeseszmény is. A személyes eszményrõl mintszemélyiség- és feladateszményrõl a saját gyakorlatiélet számára rengeteg tudományos eredményt és tapasztalatotlehetne mondani. Most csak egy kis utalás:1. Ha Önök eléggé biztosra akarnak menni, amikorszemélyiségük magját próbálják felfedezni – fõleg,ha vallásosan kiformált emberekrõl van szó –, eza tanácsom: találják meg kedvenc röpimájukat. Létezniekell egy kedvenc röpimának! Ha ez belülrõlered, akkor a személyiségük is részt vesz benne. Akérdés persze ez: Van-e egyáltalán kedvenc kisimádságom? Nem kell persze, hogy ez valódi, szóbeliima legyen. Ha viszont ilyenem nincs, akkor félnemkell, hogy személyiségemnek már egyáltalánnincs (vallásosan kiformált) magja. Akkor vallásostömegember lettem.2. Kérdezzenek rá kedvenc foglalatosságukra,mert ebben személyiségük egy irracionális részenyilvánul meg.3. Kérdezzenek rá kedvenc mottójukra. Létezik-eolyan mottó, amelyik váratlanul az eszembe jut? Vanolyan szó, mely lángra gyújtja szívemet? Más szónem tesz rám semmi hatást, hiába lelkesednek érte tízezrek.Csak az lobbant lángra, amelyik visszaadja azalapmagatartásomat.4. Mi a kedvenc vallásgyakorlatom? És ha azt amodern kritika látszólag egészen perifériálisnak ítélné?Egyik szentnek a személyes eszménye a szegénylelkek felkarolása volt. Ne mondják, az Isten szerel-17

mére, hogy a személyes eszményünk csak a Szentháromságlehet! A fõ dolog itt ugyanis az, hogy eltaláljukszemélyiségünk magját. Ha ez nem sikerül,akkor mit számít, ha a Szentháromságról beszélek,csak beszélek, és nincs hozzá semmi olyan személyeskapcsolódási pontom, mint pl. a szegények irántivagy az õrangyalom iránti szeretetem.A pedagógusnak arról kell gondoskodnia, hogyez a kapcsolódási pont kibontakozzék.

A személyes eszmény 4A személyes eszmény semmi más, mint személyesenszínezett, eredeti, mélyreható istenszeretet. Nosvizsgáljuk felül, hogy is néz ki a személyes eszményem.Igaz-e, hogy a személyes eszményem nem más,mint személyes, egyénileg színezett istenszeretet?A személyes eszményt bizonyos formába kellöntenünk: minél tökéletesebbé válunk, annál egyszerûbbekleszünk. A legmagasabb csúcson általábancsak egyetlen szó marad már, amely állandóanfogva tart, pl. a „Schönstatt-egyéniség”. Mi mindenhangzik itt együtt! Egy egész világ! Mások ezt egyáltalánnem hallják. Lehet ez egyetlen szó, és egyben talánegy egész programpont is. A hosszabb megfogalmazásokegész programot jelentenek. Ha az egyetlenszóhoz lassan egy hosszabb megfogalmazásból jutottunkel, akkor jó, ha a hosszabb megfogalmazást isidõnként, talán minden nap egyszer, megújítjuk. Végültehát van egy szavunk, amely egész program. Lehetegy mondat is, egy jelszószerû mondat. Engedjünkszabadságot! Csodálatosan szép ez, mert így a családbanminden eleven. Engednünk kell mindent csendben,szervesen, egyszerûen és szerényen növekedni.Igen, az a legszebb, hogy a lelki életünk mennyireeredetivé és egyszerûvé fejlõdött, ugyanakkormennyire nagyon sokoldalúvá.4 Részletek: Kentenich J: „Stilles verborgenes Heldentum”1936, 4-9. Mai.19

A személyes eszmény egész személyes életünkmagja és középpontja. Ez az a lendkerék, mely egészerkölcsi tevékenységünket, a csendes, elrejtett hõsiességiránti egész törekvésünket állandóan mozgásbantartja. A személyes eszményem egy kis értékkeltelített igazság a számomra. Úgy is mondhatjuk: azeredeti, személyes istenszeretet képe.Ha elemezzük a személyes eszményt, háromfélenagy erõt különböztethetünk meg benne:– az eredeti eszme ereje,– az eredeti szeretet ereje, és– a kegyelem ereje.Hol van az én nagy eredeti eszmém, vagy kis ötletem?Akinek nincs ilyenje, sohasem válik személyiséggé.Lehet, hogy kifelé nagyot teljesít és remekel,de szentté nem lesz. Lehet a tehetség csodája, denem lesz az egyszerû, csendes nagyság csodája, sohasemlesz a szentség csodája. Nietzsche mondja valahol:Tudni akarom a te nagy ötletedet! Fejezzék kiegyszer önmaguk számára a nagy ötletüket egész világosan,egyetlen szóban! Hogy mi minden együtthangzik ebben, azt más nem értheti. Több szó is lehetpersze. Engedjenek ebben maguknak szabadságot.De kérem, tartsák magukat ehhez szilárdan, eztgondosan ápolnunk kell! Már sokat hallottak a jelszavakjelentõségérõl mind az egyén, mind a népszámára. Ha nem hangzana túl tiszteletlenül és elcsépelten,azt kellene mondanom, hogy a személyeseszményem egy ilyen jelszó a számomra. Talán hallottakmár bizonyos dalok (pl.: a nemzeti himnusz)szuggesztív erejérõl. Ami a nép számára a nemzeti20

himnusz, az kell, hogy legyen az évfolyameszményaz évfolyam számára; a családeszmény a család számára;a személyes eszmény az én számomra. Nagyonörülök, hogy mindannyian megértették, hogymit szeretnék, és többnyire az egész lelkükkel egyrejobban küzdenek ezért a szilárd magért, a személyiségükmarkáns magjának a megjelenítéséért. Markánsszemélyiségek létrejöttéért küzdünk. Ezértszükséges, hogy a lelkünkben egy karakteres eredetiszeretet égjen. Milyen nevet adjunk neki?Természetesen nem szabad ezeket a gondolatokata kezdõk, az újoncok elé vinni, mert csak görcsöserõlködés lesz belõle. A nevelésünk úgy épül fel,hogy elõször az évfolyameszménnyel kezdünk dolgozni.Az újoncoknak egyáltalán ne is hozzák elõ aszemélyes eszményt. Késõbb az évfolyam atmoszférájábólki fog majd magától fejlõdni a személyeseszmény is. A személyes eszmény elméletére azújoncoknál semmi szükség! Az évfolyameszményértvaló küzdelem ugyanis gyakorlatilag a személyeseszményért való küzdelmet jelenti. Ez személyesállásfoglalást is jelent az egész család eszményeirányában. Ezért az évfolyameszményért való harc isaz egész újoncnevelésünk csúcspontján személyesállásfoglalás lesz a családunk eszménye iránt. Negondolják, hogy a harc és a görcsös erõfeszítés rosszelõjel egy évfolyam számára. Ellenkezõleg, ha harcnélkül menne, gyanús lenne, hogy talán rájuk erõltettéka dolgokat…Az általános nevelési rendünk szerint hosszúideig nincs szükségünk elméleti tudásra. Ha elõször21

az elméletet kapnák neveltjeink, az túlságosan kifárasztanáõket. A családunk a gondolkodásban ésakarásban oly szép egyszerûséget mutat! A helyeslégkör van most közöttünk.Öröm és lelkesedésBiztos, hogy az eszményünk nem lehet valamilyenabsztrakt, lélektelen gondolat, ehelyett inkábbolyan személyesen színezett, élményszerû gondolatlegyen, amely megragadott bennünket, amely állandóanjelen van az életünkben. Mindig gondoskodnunkkell arról, hogy az eszményünk, a vallásos életünkbizonyos lendületet, bizonyos lelkesedéstmutasson. Ezt az eszményünk biztosítja akkor is, hacsak hétköznapi hangulatról van szó.Az általános magatartásunkat bizonyos lelkesedésnekkellene jellemeznie. Nekünk, akik nagyszívûségreállítottuk be magunkat, a csendes hõsiességszámára mindig segítségül kell hívnunk egy bizonyosszabályozott lendítõerõt. Bizonyos lelkesedésrevan szükségünk. Nem szabad ezt félreérteniük!Nem egyfajta vasárnapi lelkesedésre gondolok, hanemegy nagyon is hétköznapira. Bizonyos lendületességre,egész lényemnek egy bizonyos pontra valóalapvetõ beállítottságára. Bizonyos öröm nélkül erreképtelenek vagyunk. Nagyon fontos ez a családunkszámára, mely a Szûzanya képére egyszerû, szerény,de mégis hõsies akar lenni. Bizonyos melegséggel ésráhangoltsággal kellene a személyes eszményre beállítanimagunkat.22

Nálunk a különleges jófeltétel (Particular Examen,P.E.) feltételezi a személyes eszménytõl való megragadottságot.Vallásos-erkölcsös életünkhöz és törekvésünkhözmindig bizonyos örömnek, mértéktartólendületnek kell kapcsolódnia. Enélkül hosszú távonnem fogunk tudni kitartani. A szív vidámsága ezértoly rendkívül fontos a családunk számára. Ezértmindig újra meg kell kérdeznünk: jelen van-e azöröm a családunkban? Az öröm nem féktelen jókedv,nem kitárulkozás. Az öröm, a szív vidámságavalami egészen más, mint a vigadozás. Például a vigadozásta Szûzanyával kapcsolatban el sem tudomképzelni. A szív vidámsága bizonyos hétköznapiöröm, a nagy feladatunk iránti legalább akaratlagosodaadottság. Ez biztosítja a családunkban a családeszmény,az évfolyameszmény és a személyes eszményiránti elszántságot.23

A különleges jófeltételAz eredeti latin kifejezés: Particular Examen(részleges vizsgálat) könnyen félreérthetõ. Az emberezt hallván elképzel egy egész csomó elhatározást.Ez a kifejezés tehát nem jó, nem találó. Azegész életfolyamatnak csak egy kis részét érinti.Nem szabad a P.E.-t csak önvizsgálatként felfogni!A különleges jófeltételt a személyes eszmény, enagy szeretet szolgálatában kell néznünk. Ezzel márel is tûnik egy csomó nehézség, melyet a kívülállóktámaszthatnának. Mondhatnák: minek ez a sok összefüggéstelenjófeltétel? Ha ugyanis Önök az egyszerû,gyermeki gondolkodásmódjukból indulnak ki,akkor egyikük sem fog egy csomó jófeltételt felvállalni.Amit pedig mégis felveszünk, azok teljesenbetagozódtak a pedagógiai rendszerünkbe.Mi hát a célja a jófeltételeinknek?A fõ szenvedélyünket az értelemtõl megvilágítottés hatékony módon meg akarjuk nemesíteni a személyeseszményünk értelmében.Mi is ez a fõ szenvedélyünk? A fõ szenvedély alegerõsebb természeti erõ, amely bennünk rejtõzik.Nemde magától értetõdik, hogy a természetnek eztaz erejét a valódi szeretet számára ki kell használnunk?Itt kezdõdik az igazi hétköznapi életszentség.Itt akar az eszmény megtestesülni, egész szemléletesenmegmutatkozni.25

Hogyan is ábrázolhatnám a különleges jófeltételtÖnöknek új, elmélyült módon? Szeretném mozgósítaniÖnöket, hogy a gyakorlatban ezt a feladatotjobban megvalósítsák! A különleges jófeltételnél lényegébenkét dolgot kell megkülönböztetni:1. Az elõfeltétel. Ha nincs személyes eszményük,akkor a különleges jófeltétel is értelmét veszti.A személyiségem mélyén rejlõ energiát nemhúzhatom és vonhatom egyszer ebbe, majd abba azirányba! Az elõfeltétel mindig egy személyes eszmény,egy megtapasztalt, életszerûvé vált bensõ cél.2. Azon fáradozunk, hogy ezt a személyes eszménytaz értelemtõl megvilágított és tetterõs módonegyre jobban megvalósítsuk, kibontakoztassuk a fõszenvedélyünk megnemesítésére.Tegyük fel, hogy a személyes eszményem ez:„egyéniség akarok lenni”; vagy pedig: „mindig aztteszem, ami az Atyának örömet szerez!”Nos, megkérdezem magamtól:– Hol van a természetemben a legnagyobb ellenállásaz eszményemmel szemben?– Hol van a lelkemben a megvalósításhoz a legjobbszövetséges társ?Hogyan valósíthatjuk meg hatékonyan most a P.E.-t?A régi aszkéták szerint napjában háromszor a részlegeslelkiismeret-vizsgálat tárgyát meg kell ízlelni.1. Kora reggel megújítjuk az elhatározást.2. Délben: önvizsgálat.3. Este: önvizsgálat.26

Hogyan sikerül a P.E. hathatós megvalósítása?Megkérdezem magamtól, mi a legszükségesebb teendõmmost ebben a pillanatban ahhoz, hogy a személyeseszményemet elérjem? Ezen múlik akkor ahathatós megvalósítás. Itt megint a régi aszkétákgyakorlatát szeretném a modern érzéshez alkalmazni.Mi is három idõszakot különböztetünk meg: reggel,délben és este.1. Elhatározás reggelNos, milyen legyen a jófeltételünk, melyet az elsõidõkben reggelente magunk elé kell állítanunk?Ez hozzátartozik a reggeli gyakorlathoz. Mindig újraösszekapcsoljuk a személyes eszményt és a különlegesjófeltételt. Tehát reggelente örülök – erre már estebeállítottam magamat – és ezt mondom: örülökannak, hogy ma megint az Üdvözítõ kis „egyénisége”lehetek. Erre ébredtem fel, ezért adta a Jóisten afelfrissítõ álmot. Vagy: megint gyermek lehetek –minél egyszerûbb, annál jobb! Hogy ezt elérjem, erreszolgál a különleges jófeltételem. Tudom, hogymivel szerezhetem a legtöbb örömet az Atyánakvagy a Szûzanyának. Ismerem ezt a pontot. Nemelég viszont, ha reggelente egy kicsit lelkesedünk aszemélyes eszményünkért! Bele kell kapcsolnunk akülönleges jófeltételünket is!Milyennek kell lennie a jófeltételünknek?Világosnak és konkrétnak, nem pedig álomszerûnek.Ezzel adjuk meg a jelet a harcra. Nem elég aztmondani, hogy most már meg akarom tenni. Nem!27

Ehelyett: most valóban megteszem! Tehát egy világos,konkrét elhatározás kell.A jófeltételnek értékkel telítettnek kell lennie.Tudják, hogy ez mit jelent? Vannak hosszú idõszakok,amikor a különleges jófeltételünk egybevága személyes eszményünkkel. A személyes eszménya bõvizû forrás. Gondoskodom róla, hogy a forrásbõven áradhasson. A különleges jófeltétel (és a részlegeslelkiismeretvizsgálat) nem más, mint ez a gondoskodása forrásról, a személyes eszménytõl valómegragadottság állapotáról. Például van itt valami,amit le kell metszenem; amott pedig fel kellene mégvalamit élesztenem magamban stb. A különlegesjófeltétel tehát a személyes eszménytõl kapja az értékét.Emlékeznek arra, amit a kis felismerések értékkelvaló megtöltésérõl mondtam? Gondoljanakmost a sásból font kosárkára 5 . Mi nem várjuk, hogya királylány kivegyen minket a kosárból, mert akkorelkezdünk „felnõttekké” válni. Nem, nekünk mindigszükségünk van a sás-kosárkára! (Ez ugyanis a mikis fészkünk, ahol otthon vagyunk.) Így bensõlegegyszerûbbek, „méginkább együgyûek” maradunk,és ily módon Isten egyszerûségéhez közeledhetünk.Ha Önök ilyen egyszerû módon növekszenek, akkorÖnök számára magától értetõdõ dolog, hogy a jófeltételükbeleolvadjon a tapasztalati tudásukba, a személyeseszményükbe. Magától értetõdik, hogy ha én5 „Sás-kosárka”, amiben a csecsemõ Mózest kitették a vízre,hogy a fáraó leánya megtalálja. (Kiv 2,3)28

egy kis egyéniség akarok lenni, akkor ma ettõl és ettõlmeg kell szabadulnom; vagy ezt és ezt meg kelltennem. Az elhatározást azonban mindig bele kellvonni a személyes eszménybe; a személyes ideánkéletfolyamatába.A jófeltételt a legkomolyabban a szemünk elõttkell tartanunk.Abszolút határozottnak kell lennünk – ennekmeg kell lennie, ha törik, ha szakad! Ha örömet akarokaz Atyának vagy a Szûzanyának készíteni, akkorez így lesz és nem másképp! Egyébként nagy a veszély,hogy beleragadunk a határozatlanságunkba.Látják, ezért kell a kis idõkre nagy hangsúlytfektetni, fõleg a terciátusban. Ez a terciátus értelme.Itt meg kell tanulnunk mindezeket a kis eszközöketújra használni. A tudásnál lényegesen fontosabb alelki átformálódás, lényünknek nagylelkû szeretetregyúlása. Ez a rejtett hõsiesség. Senki sem látja, hogymi megy végbe a lélek mélyén. Ez a fõ dolog! Nagyonsok múlik azon, hogy a különleges jófeltételemreilyen módon törekszem-e, különben a személyeseszményem csak ábrándkergetés, fontoskodáslesz, de nem formáló erõ. Nem, egész életemet egyrejobban ki kell szakítani a közömbösségbõl! Érzékelik,hogy a különleges jófeltételben benne van a személyeseszmény?2. Önvizsgálat délbenA második idõszak délben legyen, azaz délbenmeg kellene vizsgálni magunkat, hogy a különleges29

jófeltételünket délelõtt valóban megtartottuk-e?Hallják ugye, hogy nem kell egész nap tudatosan figyelnimagunkra?! Nem! Délidõben visszahúzódoka bensõmbe és megkérdezem: hogyan is állok mostezzel? Ha egy negatív feltételem van – például: nemakarok ma túlzásba esni; igazságtalan lenni; intrikuskéntbeszélni –, akkor meg fogják látni, hogy azönvizsgálat sokkal kézzelfoghatóbb lesz. Tudják-e,miért? Ha a lelkünk alázatos maradt, azonnal szemrehányásttesz, ha hibáztunk. A lelkiismeretem vagymegdicsér, vagy megbüntet. Ha például szörnyen viselkedtem,nemde természetes, hogy a lelkiismeretemmegmozduljon? A pozitív feltételekkel azonbanvigyázni kell, nehogy ártalmassá váljanak. A pozitívtörekvés és igyekezet annyira természetes és egészségesvalami, hogy a nap folyamán nem is válik a lélekszámára tudatossá. A pozitívumok önvizsgálatánálóvatosnak kell lennünk, nehogy értelmét veszítseigyekezetünk. A pozitív növekedés ugyanis annyiratermészetes élet-törvény, hogy nehéz a részleteibebehatolni. Legfeljebb kis mankócskákat kereshetünk.Vegyük például a cserkészeket. Náluk mindenkineknaponta kell egy szolgálatot teljesíteni. Reggelkötnek egy csomót a zsebkendõjükre, és ezt addignem szabad kioldani, amíg az apró szolgálat megnem valósult. Ez a csomó egy pozitív mankó. Így lehetnea pozitív jófeltételnél egy minimumot biztosítani.De természetesen felül kellene múlnom ezt aminimumot.Nos, látniuk kell végre, hogy miért mûködött eddigoly kevéssé a különleges jófeltételük!30

Hogyan kell hát az önvizsgálatot végezni?Elõször is odafordulok a Szentlélekhez, a Szûzanyához.Imában kérem, hogy világosítsák meg azértelmemet, hogy tisztán lássam, a kitûzött jófeltételemetmegtettem-e és hogyan teljesítettem.Amennyiben sikerült a jófeltételt teljesítenem, megköszönöm.Ellenkezõ esetben megbánom, és felteszemmagamban, hogy legközelebb jobban igyekszem.Kifejezzük a hálánkat is. Úgy jutunk el ugyanisa leggyorsabban a szeretethez, ha szeretve tudjukmagunkat. Megkérdezzük magunktól: megmutatta-evalahol a Jóisten, hogy kedvel engem? Hol és hogyanmutatta meg reggeltõl mostanáig? Ennek keresésekellene, hogy a kedvenc idõtöltésem legyen!Erre fordítsuk és használjuk fel a legtöbb idõt, és akkora hála már magától jön.Egy gyermek, aki egyszerûen, szervesen növekszik,hosszas fontolgatás nélkül mondja magánakönmagáról: itt és ott kevésbé tetszettem Atyámnak,itt és ott nem olyan jól viselkedtem; itt és ott nemvoltam annyira nemes lelkû, mint kellett volna.Ha valakinek kifinomult a lelkiismerete, nemkell sokáig kutatnia, a lelkiismeret azonnal vádol.Ezért nem kell az önvizsgálatra nagy súlyt fektetni!Értékesebb, ha egyszerûen felindítjuk magunkban abûnbánatot és az Atyának, a drága Anyának egyszerûenazt mondjuk: ma estig több örömöd lesz bennem,több örömet akarok készíteni Neked! Itt is ajánlatos,hogy higgyek benne, hogy a Szûzanya, azAtya szeret engem.31

Pozitív különleges jófeltétel esetén nehezebb adolog. A belsõ élet folyamatainak megfelelõen itt alelkiismeret kevésbé segít. Ha elhatároztam, hogypéldául jóságos leszek, a nap folyamán így is, úgy isgyakran jóságos vagyok, anélkül is, hogy erre kifejezettenfigyelmeztetnem kellene magamat.A negatív feltételekre vonatkozóan az önvizsgálatnálszigorúbbnak kell lennünk. A pozitív jófeltételeknélviszont nem szabad a jófeltétel konkretizálásábantúl messzire elmenni, különben túlterheljükmagunkat. Ebben az esetben pedig a pozitív jófeltételállandóan nyugtalanítani fog. Segédeszközt kellhasználnunk, és például azt kell mondanunk: legalább2-szer, 3-szor jóságos akarok lenni. Nem szabadazt gondolnunk, hogy a pozitív jófeltételt tudatoscselekedetként kell megvalósítanunk. Ha tehátelhatároztam valami ilyesmit, akkor nem kell gyakortanapközben mindig újra mondogatnom magamnak:így ni, most ezt megteszem. Vagyis az egyes tetteknélnem kell mondani, hogy ez most a különlegesjófeltétel. A közönséges hétköznapi életben így kikapcsolhatjuka reflexív tudatosságot. Különben aztmondhatnánk az önvizsgálatnál, hogy egy idejesemmit sem csináltam. Pedig megtettük, csak nemtudatosan.Írásos ellenõrzésMiért kell a pontokat írásban ellenõrizni? Becsületesenmégis be kell vallanunk, hogy az írásos ellenõrzés– ha nem is feltétlenül szükséges –, de nagyonsokat ér, már csak azért is, mert rászorít a konkrét32

gondolkodásra. Mégiscsak mindnyájunkat fenyegeta felületesség és a határozatlanság! Egy szilárd éskonkrét dolognak megvan az az elõnye, hogy kiszakítmindent a határozatlanságból. Ha megõrzik azegyszerûség lelkületét, akkor ezek a dolgok nem károsítanaksemmit. Sõt, minden konkrétabbá, megfoghatóbbáválik. Azt hiszem, hogy egy negatív elhatározásesetében szinte mindig szükséges az írásosellenõrzés, különben nem jutunk elõbbre. Annak isjelentõsége lehet, ha napról napra végignézzük: tegnapígy sikerült, ma meg úgy. Azoknak, akik nélkülözika világos, biztos akaratot és belátást; akik alátszatokban élnek, azoknak duplán, sõt triplán igyekezniükkellene, hogy az általunk gyakorolt módszerrela különleges jófeltételt, mint a szeretet növekedésénekeszközét, az életükbe beépítsék.Kapcsolat a kegyelmi erõkkel.Hogyan válik hatékonnyá a különleges jófeltétel?Viszontkérdés: hogyan válik a kis eszme, a kisigazság alkalmassá arra, hogy hordozójává legyenegy nagy szeretetnek? A kegyelmi erõkkel való kapcsolatáltal. Tehát a másikra is mondom, nemcsak akis igazságra: akkor lesz a különleges jófeltétel hatékony,ha azt összekötöm a kegyelmi erõkkel. Tehátkérjük egyszerû, szerény szeretettel, hogy a Jóistensegítsen abban, hogy örömet szerezhessek Neki.33

Fõ szenvedélyünk megnemesítéseKérdezzük meg magunktól, hogy mit jelent ez: afõ szenvedélyünk értelemtõl áthatott és hatékonymegnemesítése?Tehát a fõ szenvedélyünk értelemtõl áthatottmegnemesítésére van szükségünk. Honnan nyerhetünkehhez fényt? Nem szabad vaktában operálnunk.Fényre van szükségünk! Fényhez juthatok a dogmatikából,a lélektanból és az egészséges élet megfigyeléseáltal.Ha a dogmatikához nyúlok, akkor itt van elõttema jócselekedetekrõl szóló egész kiterjedt tanítás.Mellesleg szólva ez az alapja a kegyelmi tõkérõlszóló tanításnak is.Mit mond nekünk az egyház, mit mond nekünk aSzentírás a jócselekedetekrõl? Ezt gyakran át kellgondolnunk, hogy ebben a kérdésben a családunkbanbiztosak legyünk.Két dologról van itt szó:– Ahol valódi élet van, ott természetesen van hatékonyság,tevékenység is. Az élet mindenholtevékenységre, hatékonyságra törekszik. A jócselekedetektehát a bennünk élõ és ható isteniélet gyümölcsei.– De azt is tudjuk, hogy a jócselekedetek egyúttaleszközök is arra, hogy az isteni élet bennünknövekedjék és jobban kibontakozzék. Tehát jótetteketkell végbevinnem.Ha az istenszeretetem személyes színezetû, havan személyes eszményem, akkor a személyes eszménynekéletelvemmé kell válnia; hatékonnyá kell34

ennem válnia. Kérem, ne felejtsék el, mi a személyeseszmény! Személyes színezetû istenszeretet.Tehát nemcsak egy eszme, hanem személyesenszínezett istenszeretet. Az ilyenfajta fogalom-meghatározásoka számunkra mindig jobbak. Mert azéletelvnek, mint a bennem levõ isteni élet folyományának,gyümölcsöket kell érlelnie. A gyümölcsökpedig arra is szolgálhatnak, hogy az isteni életet bennemtovább szítsák. Tehát valóban úgy áll a dolog,hogy a jócselekedeteim nemcsak a bennem levõ isteniélet gyümölcsei, hanem a természetfeletti életemelmélyítésének eszközei is.Erre szolgál a különleges jófeltételem. Nemondjuk elhamarkodva, hogy csinálni fogok valamit.A szeretetemnek kell tudatosan megmozdulniaa cél felé; neki kell a cselekedeteket is beindítania;egy egészséges aszkézist létrehoznia, hogy a természetfelettiéletem teljesebb legyen.Másrészrõl a személyes eszményünkbõl is fényesik a különleges jófeltételünkre. A különlegesjófeltételünket megvilágítja a fõ szenvedélyünk, demegvilágítja a személyes eszményünk is. A személyeseszményünkben is megtalálhatjuk a fõ szenvedélyünkfényét. A fõ szenvedély, mint a természetünkalapösztöne, a személyes eszményünkkiformálásában lényeges, hatékony szerepet játszott.Ez is fény! Milyen színezete lesz a személyes eszményemnek,a különleges jófeltételemnek? Hogyfog kinézni? Aztán az életembõl kiformált és kialakítottszemélyes eszményemet másfelõl arra fogomhasználni, hogy az életemet és a fõ szenvedélyemet35

alakítsa. A személyes eszményemet az életembõl, afõ szenvedélyembõl formáltam ki, másrészrõl pedigmindkettõt a különleges jófeltétel segítségével továbbalakítom, formálom és megnemesítem.Itt fõleg az idõsebbek, akik már túl vannak a terciátuson,kell, hogy mélyebbre lássanak.Ha csak mondom: „ami az Atyának örömetokoz…”, de nem cselekszem e szerint, akkor a személyeseszményem már többé nem lesz fény- és erõforrása számomra. Az eszményemet a fõ szenvedélyembõlolvastam ki, de most visszahatólag a fõszenvedélyemet kell vele alakítanom. Gondoskodnomkell arról, hogy a fõ szenvedélyemet állandóangyúrjam és nemesítsem. Ez a nevelés értelme, ez avalódi élet.A különleges jófeltételt meg kell világítania a fõszenvedélynek, a személyes eszménynek. Fáradoznomkell azon, hogy a személyes eszményemet hatékonnyátegyem a hétköznapi életben. Nem elég, hacsak azt mondom: „kész kis egyéniség” vagyok, hanema hétköznapi életben úgy is kell élnem, mint egykis egyéniség. Ha eredeti módon növekedtem eddig,akkor biztos kézzel megragadom az igazit. A hétköznapiéletben éppen azt fogom megragadni, amibena fõ szenvedélyem rejtõzik. Viszont sok nehézségetokoz a megnemesítés, ha túlságosan vigyázokmagamra. Ebben az esetben ugyanis arra kell törekednem,hogy legyõzzem ezt az erõs belsõ reflexiót.A fõ szenvedélyem kibontakoztatása és megnemesítésedirekt és indirekt módon történhet.36

A direkt út: Tegyük fel, hogy a fõ szenvedélyemaz erõs odaadó képesség, és most azon fáradozom,azon dolgozom, hogy valóban önzetlenül jóságosanis szolgáljak; hogy ne mindig önmagamat keressem.Ha mindenkinek mindene akarok lenni; ha az Atya,a Szûzanya gyermeke akarok lenni, akkor le az önzéssel!Akkor tudom, hogy ez nem tetszik az Atyának,a Szûzanyának; nem okoz örömet nekik; itt, ebbenés ebben nemesebbé, jobbá kell válnom. Arratörekszem tehát, hogy ne legyek kifelé türelmetlen,hogy visszafogjam magamat. Itt egy közvetlen éspozitív megtisztulásról van szó.Az indirekt út: A fõ szenvedély indirekt megnemesítése.Tegyük fel, hogy a fõ szenvedélyem azodaadó képesség. Akkor a kompenzáció törvényenagy erõvel érvényesülni akar. A személyes kapcsolatokbanfelébred bennem a kiegészítõ ösztön. Amásfélében ösztönösen kiegészülést keresek. Egyérett személynek azonban küzdenie kell azért, hogya kiegészülést önmagában is megkeresse. Amikorazt mondjuk, hogy az odaadó képesség a kimondottannõies típus ismertetõjele, akkor ezzel csak egyeszmét neveztünk meg. Ugyanez áll a másikra is,amikor azt mondom: az érvényesülõ akarat a férfiastípus jellemzõje. De ha pontosabban megfigyeljük,felismerjük, hogy mindegyikünkben, férfiban és nõben;gyermekben, lányban és fiúban mintegy csiraszerûenmindkét vonás megtalálható. Mindegyikünknekvan odaadó képessége és érvényesítõakarata. Ha jó az önismeretük, akkor nagyon gyorsanmegértik, hogy mirõl beszélek. Férfi és nõ nem37

olyan borzasztóan más, mint ahogy azt feltüntetik.Mindenkiben alapvetõen mindkét fõ szenvedélymegvan.Ha a fõ szenvedélyemet meg akarom nemesíteni,akkor gondolnom kell arra is, hogy az erõteljesenkifejlõdött odaadó képesség bennem gyengeséggé isválhat. A jóság szivacsos puhasággá válhat. Ezt is figyelembekell vennem. Ha kellõen egyszerû vagyok,akkor ezt a veszélyt hamarosan fel fogom ismerni.Fõleg akkor, ha magam elõtt látom a személyes eszményemvalamilyen megtestesülését. Akkor ígyszólok magamhoz: Állj! Õ nem örülne annak, hagyengeség lenne az odaadásomból. Gondoskodnomkell arról is, hogy az érvényesülési ösztönöm utolérjen;hogy ápoljam az érvényesülési ösztönömet is.Az odaadó képességet és az érvényesülési ösztöntnem szabad egymástól elválasztva látnunk. Ezekugyanis lényegileg egymásba kapaszkodnak. Ha a fõszenvedélyemet, az odaadó képességemet az értelemtõlmegvilágított módon meg akarom tisztítani,akkor gondoskodnom kell arról, hogy az érvényesülésiösztönöm mértéktartóan kövessen. Akkor majdkésõbb meglátják, hogy ezáltal az odaadó képességemerõteljesen nemesebbé válik. „Ha férfi vagy,légy férfi!” Ha például erõteljes ösztönzés van bennemönmagam elajándékozására, és ez lassankéntgyengeséggé kezd válni, vagyis a jóságból kifolyólaggyengévé válok, akkor itt az idõ, hogy a jóságotvisszafogjam. Erõs akarok lenni! Megõrzöm önmagam,érvényt szerzek egy gondolatomnak, amely ed-38

dig csak mintegy csíraszerûen rejtõzött bennem.Fordított esetben pedig, ha kolerikus vagyok, egészenerõs akarok lenni. Van sok nõ, akiben erõsebbaz érvényesülési ösztön, mint a férfiakban; õk nagyonjó szervezõk. De jaj, jaj, jaj, ha ezek a nõk egyidejûlegnem ápolják és értékelik önmagukban azegyszerû odaadó képességet is!Amikor tehát a fõ szenvedélyünk megnemesítésérõlbeszélünk, akkor ezen egy közvetlen, direkt ésközvetett, indirekt megnemesítést kell értenünk.Szabadjon még egyszer feltennem a kérdést: mitjelent a különleges jófeltétel a számomra? A fõ szenvedélyemértelemtõl megvilágított és hatékony megnemesítéséta személyes eszményem érdekében ésszolgálatában. A személyes eszménybõl kell örömet,melegséget, lendítõ erõt nyernünk.A különleges jófeltételünk hatékonyságaLegyen a különleges jófeltételünk értelemtõl áthatott;de legyen hatékony is. Igen, még egyszer kikell emelnem, hogy amit elméleti tudományossággalmondok, a gyakorlatban nagyon egyszerû; a hétköznapigyakorlati szükségletünkhöz tartozik. Önökmost kivétel nélkül mindent jól megértettek tehát.Csak az hiányzik, hogy komolyan vegyük. A legegyszerûbbekhaladnak a legbiztosabban. Ha példáulengem a „kis egyéniség” egyszerû eszméje hordoz,ha egyszerûen és eredetien növekedtem eddig, akkora gondolkodásom és a cselekvésem pontosan megfelelennek az elméletünknek. Ezek a dolgok rendkívülgyakorlatiak, rendkívül egyszerûek. Csak ne hagy-39

ják magukat megzavarni. Nekünk legkevésbé a fényhiányzik, a legjobban pedig az, hogy komolyan vegyük.Ezért a fõ szenvedélyünknek nemcsak értelemtõlmegvilágított, de hatékony megnemesítéséreis szükségünk van.Hogyan lesz tehát hatékony a P.E.?1. Akkor és annyira lesz hatékony, ha és amilyenmértékben odakötöm a személyes eszményemhez ésösszekapcsolom vele. Vajon ez tényleg így van?Gondoljanak csak egyszer bele! Ha a különlegesjófeltételüket a személyes eszménytõl különválasztvanézik, akkor ez csak játszadozás! Ezt a nõi természetnem bírja elviselni, de a férfi sem. A különlegesjófeltételnek mindig az eszményhez kell kötõdnie.Minél egyszerûbbek vagyunk, annál kevésbé tudunkegy olyan jófeltételt teljesíteni, mely ki van ragadvaebbõl az összefüggésbõl. Látnom és gondoskodnomkell arról, hogy fõleg szakaszonként tudatosabbanátéljem a különleges jófeltételemnek a személyeseszményemmel való kapcsolatát. Vegyék már észre,hogy ha Önök egyszerû lelkûek és eredetiek, akkor ahatékonyságnak ez a fajtája mindig ott él Önökben;akkor a P.E. hatékonyan össze van kötve a személyeseszménnyel! Keressenek erre példákat a saját életükbõl.Ezt én most nem tehetem, mert az idõ nagyonelõrehaladt.2. A különleges jófeltételt hatékonnyá kell tennünka szeretetre való pozitív törekvés által is. Ittkénytelen vagyok közbeszúrni egy másik gondolatot40

is. Hogy kell a „kis eszmének” kinéznie ahhoz, hogyszeretetet ébresszen?– Értékkel telítettnek kell lennie.– Kapcsolódnia kell a szeretetre irányuló pozitívés negatív törekvéshez. Szabad akaratom van, amelymindig újra kötõdni tud ide vagy oda. Feltétlenülszükségünk van a szeretetre irányuló pozitív törekvésre.Pozitív erõkifejtésre van szükségem; kerül,amibe kerül, ezt most meg akarom tenni! Példáulazt, hogy a „kis egyéniség” bennem testet öltsön.Meg vagyok róla gyõzõdve, hogy ez nagyon sokatfog lendíteni a folyamaton. Azt is feltételezem, hogyez életszerû gondolat. Jól tudjuk, hogy éppen azilyen erõsen átérzett eszmények nem vonzzák azakaratot; szabadon hagyják az akaratot. Így a szeretetösztönömútközben lekötõdhet mindenféle látszat-és részjavakhoz.Mit kell hát tennem? Nemcsak a P.E.-t kell odakötnia személyes eszményemhez, hanem pozitíverõkifejtésre is szükségem van: ezt most megteszem,kerül, amibe kerül. Rengeteg dolog van, amit erõkifejtésnélkül nem tudok végbevinni. Mi szerez örömetaz Atyának? Ennél a pontnál tehát lehorgonyzomaz akaratomat, mert az örömet okoz az Atyánakés a Szûzanyának. Minden mást félreteszek. Példáullátom, hogy még nagyon erõsen függök az embertársaimítéletétõl. Itt van még bennem az érvényesülésiösztön; itt van még bennem valami, amit még nemirányítottam a végsõ pontra. Ha nem igyekszemazon, hogy a szeretetösztönömet az egyik oldalon elvágjam,a másik oldalon erõsen odakössem, nem ju-41

tok elõbbre. Így lesz a P.E. hatékony. Ez egy egészharcmodor!Nos, mit tehetek azért, hogy a P.E. ezek szerinthatékony is legyen? Milyen legyen a szeretetre valótörekvésem?A P.E. hatékonyságát az idõben biztosítom. Vana napnak három idõszaka, amelyet különösen is kikell használnom, hogy a személyes eszmény szempontjábólformáljam az egész embert: a reggel, a délidõés az este. Ezekben az idõpontokban ismét megakarom ragadni a jófeltételemet; azaz látni akarom,hogy a szeretetre való törekvésemet újra a kezembeveszem. Félre minden mással! Milyennek kell ajófeltételemnek lennie? Úgy a személyes eszménynek,mint a különleges jófeltételnek világosnak, szilárdnakés konkrétnak kell lennie. Nem álomszerûnekmint amilyen az „ez Isten akarata, légy tehátcsendben!” vagy a „minden csak nyomorúság ezen avilágon, mit számít a kereszt a dicsõséghez képest!”Nem, ez nem jó! A jófeltételnek valami szilárdnak,világosnak, határozottnak kell lennie. Ha észreveszem,hogy itt vagy ott rabul estem, függõségben vagyok(mások ítéletétõl), akkor jobbról is meg balrólis vágnom kell, hogy bensõleg függetlenné váljakmások ítéletétõl. Ha ezt így megteszik, ahogy mondtam,látni fogják, hogy már nem is fognak tudni másképpenélni. Ehhez szükségük van némi magányra.Ne tévesszék szem elõl a nagy hallgatás jelentõségétsem, természetesen értelemszerûen alkalmazva amindenkori helyzetre.42

Összefoglalva:– A jófeltételnek világosnak, szilárdnak és konkrétnakkell lennie. Nem függhetek szolgai módonmásoktól; a család vezetõségében is belsõleg függetlennekkell maradni mások ítéletétõl! A fészkembenkell ülnöm és a fészkembõl, a „sás-kosárkámból” kiindulvahozok ítéletet. Ha nem így teszek, és nemfüggetlenítem magamat a többiektõl, akkor önállótlannáleszek és hosszú távon használhatatlan. Megbetegítemmagamat, és másokat is beteggé teszek.Azonnal nyugtalan leszek, ha a kis Mózes elhagyjaa sás-kosárkát. Ha egy királylány kiveszi õt,akkor tíz másik kell, hogy visszatérjen. Kell, hogyelõször is legyen saját álláspontom, különben évekenát fogok ide-oda hányódni. A jófeltételemnek tehátvilágosnak, szilárdnak és határozottnak kell lennie.Mivel el akarom érni a személyes eszményemet,ezért ma bensõleg függetlenítem magam mások ítéletétõl.– Ezzel már meg is neveztem a P.E. második tulajdonságát:Értéktelítettség. Ez akkor valósul meg,ha jófeltételem mindig kapcsolatban marad az eszménnyel.Ha ez nem így van, akkor nem lesz belõlesemmi.– A harmadik tulajdonság: Döntésképesség.Nem elég, ha a jófeltételemet világosan és határozottanmegfogalmazom. Az akaratomnak döntésrekésznek kell lennie. Ha törik, ha szakad, a jófeltételemetmegtartom! Persze nem szabad ezt görcsösencsinálni!43

A lelki napirendA lelki napirendünk biztosítja az általános lelkiismeretvizsgálatot.A lelki napirend így egy állandóelõkészület a gyónásra. Ebbõl a szempontbóltesszük fel a kérdést, hogy mit vegyünk be a lelki napirendbe?Vizsgálnunk kellene azokat a dolgainkat is, melyekátnyúlnak bûnös területekre. Egy olyan pontróllesz most szó, amelyrõl épp a tökéletességre valótiszta törekvés miatt könnyen megfeledkezünk. Alelkiismeretünk eltorzult, fõleg ami az egymásrólvaló beszédet illeti. Ezen a téren nagyon sok bûnt követünkel. Igazán megéri a fáradságot, hogy ezen aterületen komolyabban megvizsgáljuk magunkat.Ez is hozzátartozik a csendes hõsiességhez. Ezért alegkomolyabban törekszünk egy egészséges lelkiismeretkialakítására.Megkülönböztetünk erkölcsteológiai és aszketikusbûntudatot. Ennek megfelelõen különbséget tehetünkerkölcsteológiai és aszketikus lelkiismeretközött is. A lelkiismeretemnek – ha valami csúnyadolgot teszek – úgy kell reagálnia rá, mint bûnre,nem pedig úgy, mint valami hiányosságra. Egyszervégre nagyon komolyan meg kell mondanom, hogyaz idõsebb generáció egy sajátos vonást hozott be acsaládba: minden lehetséges szempontból borzasztóansokat beszélnek itt egymásról, egymás között,egymással. Ebben a vonatkozásban ténylegesen ál-45

landóan vétkezünk. Ha szentté akarunk válni, akkortermészetesen meg kell gondolnunk, hogy mit kellelsõnek lefaragnunk a „terméskõrõl” (önmagunkról),mint olyat, ami teljesen helytelen…Szükségünk van gondolataink, szavaink és dolgainkirányításánál és megítélésénél arra, hogy világosanlássuk, mi az, ami a bûnhöz vezet.1.) GondolatokA régi aszkétáink különbséget tettek:a) az önállóan, szabadon, magamtól gondoltgondolatok ésb) az olyan gondolatok között, melyek a rosszvagy a jó szellem révén csak úgy megszállnak.Meg kell kérdeznünk magunktól: hogy állok ezekkela gondolatokkal? Vannak-e napközben csúnyagondolataim is? Én hiszek abban, hogy ezek a dolgokkevésbé fordulnak elõ közöttünk. Hogy állok viszonta testvéri szeretettel ellenkezõ gondolatokkal?Bizonyára megrohanhatnak bennünket ilyenek is.2.) BeszédA családban a legtöbbet ez által vétkezünk. Aszavaink ténylegesen bûnösebbek, mint gondolnánk.Milyenek a szavaim? Milyenek a ma kimondottszavaim? Tekintsünk vissza! Itt háromféle beszédetkülönböztethetünk meg:a) Becsületsértõ szavakJogtalanul megsértem valakinek a becsületét(megszólás), sõt közben talán valótlanságokat is46

mondok (rágalmazás). A szenvedélyes jóindulatú típusokgyakran egyáltalán nem is tudják, hogy mitokoznak, mert nem mérik fel szavaik visszhangját.Nem veszik észre spontán természetüket: természetesgyermekek õk, akik rúgkapálnak, ha megsebzikõket. Nem ügyelnek tetteik visszhangjára, hiszen belülállandóan az van bennük, hogy õk nem akarnaksemmi rosszat. Nem ébred bennük bûntudat, merthiszen semmi rosszat sem akartak tenni. Mégis ilyenmódon rettentõ sok bajt okozhatnak.b) Idétlen, suta beszélgetésekTörekednünk kell arra is, hogy ne beszéljünkannyi badarságot. Kérem, értsenek jól! Nem arrólvan itt szó, ha valakit fel akarok vidítani. Határozottokom van arra, hogy így beszéljek! Nagyon sokuknak,fõleg a kis filiákon, küzdeniük kellett az élénkbeszélgetés mûvészetéért. Néhányan talán most jobbanmegértik, hogy miért volt a régi szerzetesközösségekbenfelolvasás az étkezések alatt. Ezekben arendekben sokkal kevesebb alkalom volt a beszéd általmegvalósuló vétkezésre. Ha itt elengedjük magunkat,akkor a beszélgetés által halomra dönthetjükmindazt, amit reggel óta felépítettünk. A minap tartottamegy elõadást a beszélgetés mûvészetérõl ésmódjáról. Nos, ezen a területen tényleg tanulmányoznilehet a családunk valódi szellemiségét. Ezena területen mutatkozik meg ugyanis az igazi hõsiesség!Ne gondoljuk, hogy ha „gyomorrontásban”szenvedek és naphosszat meg se tudok szólalni, akkorvalami nagy erényhõsök vagyunk! Ezek a dol-47

gok bizony rosszra fordulhatnak, és könnyen bûnösséválhatnak. Ez viszont teljesen ellenkezik az eszményünkkel.Gondoskodnunk kell tehát arról, hogya szavaink valóban friss örömet sugározzanak.Összességében talán nem fektettünk elég súlyt a családbanarra, hogy a beszédmódunk, a társalgásunkvidám és derûs legyen. Számunkra ez sokkal nagyobberény, mint a csendben hallgatás. Szerintemebben áll az igazi szeretet, mely állandóan sugárzik,még akkor is, ha elõtte valaki fájdalmat okozott neki.Ilyen a szilárd erény!c) Szeretetlen beszédEz az a pont, ahol valóban rettentõen sokat vétkezünk.Ne azt kérdezgessük magunktól, hogy vajonvétkeztem-e, hanem sokkal inkább: megfeleltem-eaz eszményemnek! Nem sértettem-e meg valakineka becsületét? Megfelelek-e az igazi Mária-nõvéreszményének? Nyilván vannak esetek, amikor szabadmásokról beszélnem:aa) ha egy hiba már általánosan ismert és szóvákell tennem.A mai kor olyan, hogy nem lehet egy hibát sokáigtitokban tartani… Hamarosan mindenki tudomástszerez róla… A keserûség mennyi mindent rejt magában!…Ebbõl a szempontból hiányzik az egészcsaládban az egészséges lelkiismeret-formálás. Milyenszemélyiség kell ahhoz, hogy az említett esetekbenhallgassunk! Miért olyan nehéz ez? Mert túlkevéssé vesszük számításba a beszédünk visszhangját.Milyen gyakran a legnagyobb nehézségeket épp48

az okozza, hogy errõl meg arról minden lehetségesdolgot elmondanak. Több önfegyelmet!…bb) ha ezzel az illetõn segítek.Akkor szabad másokról beszélnem, ha nagy annaka valószínûsége, hogy valaki segíteni tud az illetõjavulásában. Ebben az esetben helyes lehet, ha beszélek.cc) ha le akarom vezetni a feszültségemet.Ha meg akarok szabadulni belsõ feszültségemtõl,akkor kipanaszkodhatom magamat. Ennek megvana helye, ahol ezt megtehetem. De nem mindentés nem mindenütt!A lelkiismeretünknek egészségesebbé kell válnia!Most nem szabad ezért nyugtalankodniuk, haneminkább aszketikusan gondolkodva azt keressék,hogy mit tudnának ebben az irányban jobban tenni?Hogyan és hol kellene a szavaim visszhangját jobbanszámításba vennem? Talán csak tekintetbe kellenevenni, hogy a szavainkkal leromboljuk, amit elõttehõsies áldozatokkal felépítettünk…3.) Ugyanez érvényes a tetteimre isErre mindnyájunknak több súlyt kell fektetnünk.Lázadást szíthatok már csak az által is, ahogy nézek.Sokatmondóan ránézek valakire.Ezek a dolgok fontosak, itt sok világosságra éskegyelemre van szükségünk. A lelki napirendet átmenetilege szempontok szerint is át kell vizsgálni,tehát a szubjektív és az objektív vétkesség szempontjaiból…49

Ehhez szükséges, hogy az egész család a katekizmustjobban megtanulja. Mivel nem tudjuk, hogymi mindent tartalmaz, és nem tartunk kellõ távolságotönmagunktól, nem látjuk a magunkkal hurcoltbûnöket és hibákat sem.Milyen legyen tehát a lelki napirendem?Lényegében ugyanúgy kell eljárnom, mint a különlegesjófeltétel esetében. A lelki napirendemnekis ugyanazon tulajdonságokkal kell rendelkeznie,mint a különleges jófeltételemnek. Mikor lesz a különlegesjófeltételem hatékony és értékkel telített?1. Ha mindig a személyes eszményhez kapcsolódik;2. ha a legkomolyabb akarati erõfeszítés társul hozzá;3. ha kegyelmi erõk kapcsolódnak hozzá.Büntetés, elégtételNagyobb hibák esetén elégtételt (penitenciát)kell magunkra kiszabni. Mi a felfogásunk a fegyelmezésrõl,büntetésrõl? Szeretném, ha a fegyelmezéstsokkal mélyebben fognánk fel, úgy, mint felfokozottszeretetet. Jóvá akarom tenni a felfokozottszeretet által a hibázásomat. A felfokozott szeretetáltal! Így érthetõ, hogy a legnemesebb embernek (havétkezik) kifejezett igénye van a büntetés iránt. Haegy hibát felfokozott szeretettel jóvá akarok tenni,akkor ez a felfokozott szeretet nagyon gyakran abbanrejlik, hogy magamra veszek valamit, ami nehezemreesik; vagy pedig a szeretet egy új cselekedetétviszem végbe, hogy ezzel megmutassam Atyámnakés Anyámnak szándékom valódi komolyságát. Gondolkodásmódunkszerint az is a fegyelmezéshez és a

üntetéshez tartozik, ha felfokozott szeretettel, belsõmeleg érzelemmel jóváteszem a hibámat. Az elégtétel(penitencia) mégis gyakran abban áll, hogy magamraveszek valamit, ami nehezemre esik. Deszükséges, hogy ennek is a szeretet legyen a forrása,különben eldurvul... Ne kérjünk túl gyorsan bocsánatot,mert akkor ez idõvel (komolytalan) sietségnektûnik. Legjobban a jóvátétel által kérek bocsánatot.A külsõdleges, elsietett bocsánatkérés nagyonkönnyen gépiessé válik, és gyakran erõsen lehúz.EgészségápolásFelhívom még a figyelmet néhány olyan kérdésre,amelyrõl eddig még alig beszéltem. Korábbanmondtam, hogy olyan pontokat akarunk felvállalni,amelyek szabályozzák az imaéletünket; amelyekbiztosítják az egészséget. A gimnasztikai gyakorlatoktalán inkább a napirendhez tartoznak. Szeretném,ha a családban sokkal jobban ügyelnének ezekrea dolgokra a következõ a megfontolásból:egészségesnek kell maradni ahhoz, hogy apostolkodhassunk.Kell valaki a vezetõségben, aki állandóangondoskodik az egészségrõl. Egy olyan egészségesaszkézishez tartanám magam, amelyet Önökmaguk ellenõriznek. Mi tesz nekem jót vagyrosszat? Sok dologban az orvos tanácstalan, nekemmagamnak kell ráéreznem. Eddig elmehetek, de továbbnem. Csak kevesen vannak, akiknek egészségesaz életérzésük. Azért van ez, mert nem ülünkelég biztosan a sás-kosárkánkban; mert az életünketmég nem nézzük eléggé a központi gondolatból.51

Sokkal többet kell tennünk a saját egészségünkért,mégiscsak egészséges testre van szükségünk, ha dolgozniakarunk. Nincs jogunk tönkretenni a testünket.Akik a legtöbbet dolgoznak, rendszeresen, összeszedettenfel kell, hogy tegyék maguknak a kérdést:megtettem-e a legszükségesebbet az egészségemért?…Ne higgyenek a jófeltételekben, fõleg Önök közülazok ne, akiknek a legtöbb munkájuk van! Merta szakmai munka minden jófeltételt elmos. Csakhébe-hóba tesznek valamit az egészségükért! Ennektehát benne kell lennie a napirendben! Több mozgás,több légzésgyakorlat, több gimnasztika. Gondoskodjunkaz egészséges életérzésrõl, akkor nem kellmajd olyan sokat orvoshoz járni. Ezekben a dolgokbannagyon nehéz biztos tippet adni, mert itt életfolyamatokrólvan szó. Gondoskodjanak róla, hogymegismerjék az életritmusukat. Így kellõ távolságbanlesznek önmaguktól ahhoz, hogy tudják, ha mégegy cseppet tovább dolgoznak, összeroppannak.Gondoskodni kell a tápláló jó kosztról…, a jóemésztésrõl is…52

Máriás nevelés 6Az eszménypedagógia Máriában többszörösenis nagy segítõre talál. Egyrészt úgy áll elõttünk Mária,mint a megváltott ember legszebb példaképe;másrészt mint gondoskodó anya, aki kegyelmek közvetítésévelhatékonyan segíti az eszményre törekvõket.(A szerkesztõ bevezetõ szavai.)Aki a mai helyzetet és a ránk váró jövõt komolyanszámításba akarja venni, annak számára a Mária-tiszteletnemcsak egy a vallásos formák közül,hanem végsõ soron az egész nevelésünk számáraegy sajátos, magával ragadó formáló elv. Itt kezdõdikmegint a mai gyengeségünk! Akik ugyanis a nehézsorsuk miatt ismét elkezdenek fokozottabbanmáriásan gondolkodni, hamar feladják. Nem telik elsok idõ, és a máriásságot ismét a sarokba állítják, alimlomok közé dobják. Megpróbálkoztak vele, ésmivel nem mûködött azonnal, már el is vetik. Ez amai kor, a filmember, az élmény-ember tragédiája!Mindent kipróbál, de nem marad meg benne semmi…Ha a máriás lelkület jelentõsége iránti érzékünketbizonyos mértékben megerõsítettük, akkor a talponmaradás annyit jelent, mint állandóan azon fáradozni,hogy máriás embereket neveljünk; hogy a6 Részletek: P. J. Kentenich: „Grundriß einer neuzeitlichenPädagogik für den katholischen Erzieher”, SchönstattVerlag, 197153

tanítványokat ebbe egyre mélyebben és mélyebbenbevezessük, magunk pedig a máriás ember eszményétbemutassuk. Vagyis az egész nevelési folyamatnakállandóan máriásnak éspedig melegen máriásszínezetûnek kell lennie, nemcsak itt-ott néha.Ennek kell az én „ceterum censeo”-mnak lennie.Minden beszédnek máriás kicsengése legyen; mindenszemélyes jó tanács Máriára utaljon!Minél betegebb, minél szétesettebb a mai emberitermészet; minél érzéketlenebbé vált a nagy, az isteniiránt, annál tudatosabban kell ezeket a módszereketalkalmaznunk, melyek gyógyszert, gyógyulásthozhatnak.A máriásság megajándékoz bennünket:– Az isteni iránti személyes nyitottsággal, értékfogékonysággal,értékérzékenységgel.– Egy nagy objektív eszménnyel, mely választad a mai kor nagy antropológiai nehézségeire.– Fegyverrel, mellyel megvalósíthatjuk ezt anagy eszményt.Az isteni iránti nyitottságA Szûzanya úgy áll elõttünk, mint maga a személlyévált, az isteni iránt tanúsított nyitottság; felruházvaazzal a karizmával, hogy mindenütt, aholbeengedik õt, ahol elkötelezõdnek egy állandó máriásnevelés mellett, adjon ebbõl a személlyé vált, azisteni iránt tanúsított nyitottságából.Valóban úgy áll õ elõttünk, mint a megszemélyesedettnyitottság? Már ez a tény is nagy örömmel töltibe a lelkünket. Kiegészíti az elõzõ fejezetet, ahol54

az apai elv mellett kevésbé hangsúlyoztuk a nõi elvet.Az Újszövetség két nõ párbeszédével kezdõdik.„A férfi hallgat!” – mondja Szent Ambrus. Zakariásbanhallgat a férfi, a próféta. Az Újszövetségben eleinteegy szót sem szólt, megnémult. Az Ószövetségmegtelt férfias értetlenséggel. A férfias tettvágy segíteniakart a világ megváltásában. És itt, Zakariásszemélyében – mondja Szent Ambrus – hallgat a férfi.És ki az, aki beszélni kezd? Õ, aki „áldott azasszonyok között” és Erzsébet. Mária megnyilatkozásábanbennünket mindenekelõtt az õ természetfelettialap-beállítottsága érdekel, nem pedig az erkölcsialap-beállítottsága. Ez az alap-beállítottsága azegész teremtésnek, a férfinak is, az örök Istennelszemben. Mária nem azt mondja, hogy „akarom”,hanem passzívan és teljesen nõiesen: „Ecce ancilladomini, fiat mihi secundum verbum tuum.” (Lk 1,38)(Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem ate igéd szerint.) Itt az egész kozmosz odaadó ösztönetestesült meg, talált kifejezõdési formára. Csaknemazt szeretnénk mondani, hogy ez itt a személlyé lett„potentia obedientialis” (engedelmeskedõ képesség),emberi megszólíthatóság, az isteni, az örökkévalófelé való nyitottság. Az imádkozó Mária jelképeennek a nyitottságnak. Õ az üres edény; a gyertya,aki azt akarja, hogy fentrõl meggyújtsák. „Ecceancilla domini!” (Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok.)Egy példanélküli, természetfeletti, teljes nyitottságez az isteni, az örökkévaló felé.Az évezredek alatt sok hatalmas, súlyos szó,imádság is elhangzott. A legfontosabb szó azonban,55

amelyet tiszta emberi száj kimondott, az egyszerûnázáreti szolgálólány dísztelen szava. Ebbõl nemcsakerkölcsi engedelmesség, erkölcsi szófogadásragyog felénk. Nem, nem! A teremtés és az emberegész természetfelettisége sugárzik itt fel elõttünk:„Ecce ancilla domini!” (Íme, az Úr szolgálóleányavagyok.)A férfi lelkének is ilyen nõi, gyermeki módonnyitottnak kell lennie Isten elõtt. Félre az önkényesférfiassággal! Amikor Istennel szembesülünk, akkorhozzánk csak a teljes kozmosz odaadó vágya illik.„Ecce ancilla domini!” (Íme, az Úr szolgáló leányavagyok) – ezt a szót követi a másik erõteljes, teremtõszó, az átváltoztatás szava: „et verbum caro factumest.” (Jn 1,14) (És az Ige testté lett.)Így van ez a mi életünkben is: ha gyermekienmegnyílunk az isteni, az örökkévaló elõtt, akkor átvittértelemben bennünk is valósággá válik az igazság:„et verbum caro factum est.” (Jn 1,14) (És az Igetestté lett.) Ekkor minden isteni szó alakot, formátnyer bennünk. Erre az Istennel szembeni nyitottságrakövetkezik aztán bennünk az Istennel és az istenivelvaló betöltekezés, betöltöttség. És éppen ez az,amire gyermekeinknél oly forrón és bensõségesentörekszünk.Szent Bernát mondja: „Non erigitur vir nisi perfeminam!” (A férfi csak a nõ által részesül a megváltásban.)Ezzel elõször is azt akarja mondani: ahogyÉva által esett bûnbe Ádám, úgy magától értetõdõena férfi is csak az áldott nõ közremûködése által részesüla megváltásban.56

Egy másik értelmezés szerint a mai férfi is általábancsak a megváltott nõ által részesül a megváltásban.Ez mélyen feltárja leányaink és asszonyainkmai nevelésének értelmét. Ha sikerül Mária-alakokatnevelnünk és küldenünk a világba, akkor gyakorlatilaga „férfiak megváltói” vagyunk.A Jelenések könyvében olvassuk: „a földre taszították(az ördögöt)… és üldözni kezdte az asszonyt…”(Jel 12, 9 és 13) Nézzék csak, az ördög a támadásátma az egész vonalon – ahogy a Paradicsomban is –az asszonyra összpontosítja, hogy aztán rajta keresztüllépre csalja és tévútra vezesse a férfit.A harmadik értelmezés szerint a férfi csak úgy részesüla megváltásban, ha ápolja magában a nõi elemet,a nõiesen passzív nyitottságot Istennel szemben.A máriás embereszményA Szûzanya és maga a máriás nevelés is megajándékozbennünket egy világos, szép, lebilincselõ,objektív eszménnyel.Itt ábrázolhatnám Máriát mint az Isten dicsõségeinekemberi visszfényét. Isten valamennyi dicsõségevisszatükrözõdik a Szûzanyában, aki áldott azasszonyok között. Minden elképzelhetõ személyesés közösségi eszmény klasszikus formában megtalálhatóebben a tükörben. A Szûzanya képében a maiveszélyeztetett ember is megtalálja az eszményképét.Nos, nyúljunk vissza mindahhoz, amit – kezdvea XV. századtól – a modern emberképekrõl mondtunk.A sötét háttér elõtt itt állnak az intellektuális, agazdasági, az ösztönös és a kollektivista emberké-57

pek. És velük szemben: „Omnes haereses tu solainteremisti in universo mundo!” (Te egyedül legyõztedaz összes eretnekséget.) Ez valami egészen nagydolog a nagyra beállított embernek. Mária az évszázadoksorán egyedül legyõzte – ezt mondja a tapasztalatés ezt tanítja az egyház – az összes eretnekséget.Sõt az egyház így mondja: te egyedül! Az õ nagy feladatatehát abban áll, hogy legyõzze a mai kor antropológiaieretnekségeit is. Nemde az is nagy dolog,ha így szólhatunk: az a mi hivatásunk, hogy Máriátelvezessük a harctérre, és segítsünk neki, hogy kb.egy évszázad múlva mindenfelõl felhangozzék:„Omnes haereses tu sola interemisti in universomundo!” (Te egyedül legyõzted az összes eretnekséget.)És ha egyébként semmi más feladatunk semlenne, mint hogy a Szûzanyának segítsünk, akkorsem élnénk hiába, úgy is az emberiség nagyjai közésorolnának bennünket…Ma mindenfelé fõleg az emberi méltóság és a nemeslelkület van veszélyben. Mária emberi méltóságaaz Immaculata (a Szeplõtelen) képében ragyogfel elõttünk. A helyesen használt szabadság nemeslelkûsége pedig az általános kegyelemközvetítõ szerepébenölt testet. E két nagy igazságkomplexum körülforog ma a máriásság.Maria Immaculata (Szeplõtelen Mária)Mint az emberi méltóság megmentõje áll elõttünka Szeplõtelenül fogantatott. Nem különös, hogyaz „irodalomban” szinte egy idõben jelenik meg akollektivista emberkép (Marx Károly mûveiben), és58

hirdetik ki a Szeplõtelen fogantatás dogmáját? (IX.Pius pápa: „Ubi primum” 1849)Az Immaculatában lelki szemeink elõtt áll– a töretlen emberi természet eszménye,– a természetes és természetfeletti életteljességeszménye,– a bátor harcrakészség és gyõzelembiztosságeszménye.A töretlen emberi természet eszményeA Szeplõtelen fogantatás dogmája elõször is akivételezettségrõl beszél. Mária mentesült az eredetibûntõl. Nem szeli át a természetét az eredeti bûn törésvonala.Õ nem ismeri a tisztátalan érzéseket, azösztöneinek ellenkezését a szellemivel, az istenivel.Töretlen természete erõteljes tiltakozás az ösztönösemberképpel szemben. Ha így mutatom be és rajzolommeg Mária képét, akkor ez a kép immunizál korunkantropológiai eretnekségeivel szemben. Ha népünkmájusban és októberben naponta maga elõttlátja ragyogni a Mária-képet és kiolvassa belõle a töretlenemberi természet eszményét, akkor az értelemtiszta marad, akkor nem könnyen esik áldozatul amai kor ösztön-áramlatainak.Hogyan hat ránk az emberi természet töretlenségénekgondolata? Egyrészt elszomorít, másrészt óriásivágyat ébreszt bennünk. Egy igazi nemes érzületûember lelkébõl, aki nem hagyta megfojtanimagában az istenit, és még vonzódik a nagyság iránt,milyen sóvárogva csendül fel a vágy: Anyám, bárcsakolyan lehetnék, mint Te!59

A természetes és természetfelettiéletteljesség eszményeA háttérben ott állnak a reneszánsz emberképek,melyek mind eltávolodtak Istentõl, az istenitõl, a természetfelettitõl.Szembeszökõ tiltakozásként áll velükszemben Mária, akinek egész nagysága abbanmutatkozik meg, hogy a természetfeletti valóságbabele tudott épülni.Természetfeletti életteljességét bizonyítják azangyal szavai: „kegyelemmel teljes” (Lk 1,28). Akegyelem egész világa áll itt most elõttünk. A kegyelemrendje ismeri a létszerû felemelést a megszentelõkegyelem, az isteni erények, a Szentlélek ajándékaiés a sarkalatos erények által. Ez magával hoz egyérzületszintû és életszerû felemelést is: a hit, a reményés a szeretet erényeiben. Ezt a természetfelettiéletteljességet többféleképp is lemérhetjük:– Mária lelkében nincs semmi ellenkezés az istenivelszemben. Benne az ösztönélet ugyanisnincs összekavarva.– A nagyságot mindig a személyes kicsiségtudatonés -érzésen mérik. Mária a pici szolgálólány,maga a személlyé vált alázat. Kegyelemmelteljes, de az érzésében mégisvégtelenül kicsi a végtelennel szemben.– Isten a kegyelem mértékét a feladat mértékeszerint méri. És mekkora feladat jutott osztályrészülMáriának? Az Úr állandó segítõtársalett a megváltás teljes mûvében. Ezért úgyáll elõttünk, mint kegyelemmel teljes.60

Mária mint nyilvánvaló tiltakozás áll szemben aXV. század óta létrejött valamennyi elvilágiasodottemberképpel.A természetes életteljesség eszménye is Mária. Aháttérben ott látjuk az összes olyan emberképet,mely túlzó módon kiragad valamit az emberben, ésazt abszolutizálja. Például: egyik a fejet, másik a szívet,egyik a hasat, másik a munkavégzõ képességet.Mária eszményi képét az egész vonalon végtelen,példátlan természetes életteljeség jellemzi: az értelem,a szív, az akarat természetes tökéletessége.Az értelem teljessége. Az egyik oldalon itt vana szélsõséges intellektualizmus. Tudjuk, hogyan jöttlétre, és mi a gyenge pontja. Ellensúlyként a mai korúgy éli meg az értelmet, mint az élet, a lélek halálosellenségét. Így jött létre a szélsõséges ösztönösség(vitalizmus). Máriában is megvan ez a természetesítélõképesség, ezt azonban az isteni erények azonnala természetfelettibe emelik. De nézzük most tudatosanértelmének természetes oldalát. Az Úr angyalaüzenetet hoz neki. Ez egy külsõ impulzus volt. Amodern ember értelme számtalan alkalommal csapong.Benyomásokat gyûjt, de nem dolgoz fel semmit.Ezért film-emberré, a pillanatnyi benyomásokemberévé vált. Mária nem ilyen volt. Õ elgondolkodottaz angyal szavain. Ez az elsõ szakasza az értelemegészséges fejlettségének: a személyes elgondolkodás,a dolgok személyes vizsgálata ésfelülvizsgálata. A második szakasz pedig: Miután õis elért a célhoz, megkérdezte az angyalt: „Hogyan61

lehetséges ez?” Ebben megmutatkozik az értelemegészséges fejlettsége, egy egészséges érzék az igazság,az igazság értelme és az igazság kikutatásairánt. És amint elegendõ felvilágosítást kap, létrejönaz eredmény: „Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok!”Ez kifejezett tiltakozás a mai kor ösztönalapú emberképeellen.Érzelmi érettség. A hátteret ismét az intellektuálisés/vagy az ösztönös ember alkotja. Egyik sem ismerérzelmet. Az egyik az ösztönt imádja, a másik azértelmet, a szívet azonban nem ismerik. Ehhez jönaztán a kollektivista (tömeg)ember, aki a szívet teljesenelveti. Itt áll elõttünk a mai „teljesen szétbombázott”ember, aki a külsõ benyomások, a kereszt és aszenvedés miatt teljesen elfelejtette kifejleszteni azérzelmi világát. Máriánál, az õ történelmi életébenaz érzelmi fejlettség csodálatosan szép vonásait találhatjuk.Ezek benne vannak a Szentírásban. Máriaküldetése nyilván az, hogy az igazi emberség képviselõjeés kezese legyen Isten Országában; úgy azÜdvözítõ földi életében, mint fent az égben, ahol õ ismintegy ott ül, és szót kap a legszentebb Háromságtanácsában. Ott is az igazi emberség képviselõje éskezese. Példaként nézzük életének három eseményét.A 12 éves Jézus a templomban. A hátteret itt azÜdvözítõ kérlelhetetlen istensége adja. És milyencsodálatosan emelkedik ki ebbõl a háttérbõl az anyaérzelmekkel telt, igazán emberi képe: „Fiam, miért62

tetted ezt velünk?” (Lk 2,48) Mennyire emberien,mennyire anyaian hat! Szó sincs valamiféle agglegényeshozzáállásról: „Nem tesz semmit. Majd megkerül!”Nem, nem! Ez egészen más. „Fiam, miért tettedezt velünk?” A Szûzanya életében ez a fájdalmaknyitányát jelenti, olyasmit, mint Jézusnak az Olajfákhegye. Akkor, ott, Jeruzsálemben az Üdvözítõ –csaknem azt mondhatnám – egy teljesen groteszkmegközelíthetetlenséget mutat: „Miért kerestetek?!”(Lk 2,49) Kép és ellenkép, az Üdvözítõ és Mária!Mária itt az igazi emberség képviselõje és kezese.Más alkalmakkor az Üdvözítõ is képviseli az igaziemberséget, de itt a templomban az ellentét nagyonerõs és éles.A kánai menyegzõ. Mennyire emberi itt is aSzûzanya képe! A másik oldalon pedig isteni megközelíthetetlenségébenott áll az Üdvözítõ „acélkeményarccal”. Nem valami létkérdésrõl van itt szó,hanem kötelességen felüli dolgokról. A vendégekmár eleget ittak! A Szûzanya tisztán emberi együttérzésbõl,csak azért megy az Üdvözítõhöz és kér tõlecsodát, hogy a háziakat kisegítse zavarukból. Csakmegértenénk, hogy mit jelent ez! És milyen fölényesnyugalommal kéri! Szinte annak a tudatában, hogymeg fogja hallgatni. Az egész jelenet során úgy cselekszik,mint akinek ez az állása, hogy közbenjárjon,és nem úgy, mint amikor a szentek közbenjárnak valakiért.Egyszerûen annyit mond: „Nincs több boruk!”(Jn 2,4) Kérése mögött érezhetõ a bizonyosság,hogy az Üdvözítõ igent fog mondani.63

Mária követi Jézust. Az elsõ nyilvános nagy beszédekután jött a hír Názáretbe, hogy Jézus veszélybenvan. A Szûzanya félti õt, és naivitásában arragondol, hogy elmegy érte, és rokoni segédlettel hazahozza,nehogy valami baja essék. Milyen szép emberiérzés! Végül megtalálja Jézust tanítványai körében,feladata és küldetése teljesítése közepette. Akörülállók szólnak Jézusnak: „Anyád és testvéreidkint állnak és beszélni akarnak veled.”De õ megkérdezte a hozzá szólót: „Ki az énanyám és kik az én testvéreim?” Az isteni megközelíthetetlenségetlátjuk itt, mely minden emberi érzésreegyformán halálos. „Ki az én anyám?!” Jézus ittcsak a természetfeletti világot nézi, csak egyetlenküldetést, célt ismer: „Aki teljesíti mennyei Atyámakaratát” (Mt 12,47-50).A Szûzanya úgy jelenik meg Jézus életében,mint az igazi emberség képviselõje és kezese. De ezegyúttal egy általános törvényszerûség is. Ugyanez aszerepe a Szentháromság trónjánál is. Ott is az igaziemberség képviselõje és kezese. Antropomorf módonúgy képzelhetnénk ezt el, hogy ott fent õ gondoskodikarról, hogy Isten tervei igazi emberséggelvalósuljanak meg. Mély, finom, gyengéd kedélyvilágában,a kifejlett nõies érzelemvilág eszményekéntáll elõttünk.Mária akarata. Amikor nyugodt megfontolásután igent mondott („Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok,legyen nekem a te igéid szerint”), ezt az igenjétsoha nem vonta vissza. Hûséges szûzként kitartott a64

nehéz helyzetekben, a kereszt alatt is, ahol mint egybûnözõ anyját, megszégyenítették, ahol sokkal jobbanfájt neki fiának borzalmas halála, mint a sajátbaja. De kitartott. Nézzük csak mennyire más már amagatartása a kereszt alatt, mint ahogy akkor viselkedett,amikor a templomban megtalálta a 12 évesJézust! Mennyit növekedett az erõteljes odaadásban!Mindent rá tud már bízni az örök, végtelen Atya akaratára.Örömteli harcrakészség eszményeTalán azt gondoljuk, hogy Máriának nem is voltakbelsõ küzdelmei. Igen, a bûnnel való belsõ harcotvalóban nem ismerte, de neki is küzdenie kellett,míg felért az önátadás csúcsára.Az eredeti bûn miatt két összhang is megsérültaz emberben: az állat és az angyal között, valamintaz angyal és az istengyermek közti harmónia. Máriábanez a kettõs összhang sohasem sérült, és így nemismerte az ösztönökkel való harcot. De neki is küzdeniekellett azért, hogy egész mélyen belenõjön Istenakaratába, kívánságaiba. Ezért hitének, szívénekminden irányban küzdeni kellett, hogy beleharcoljamagát Isten terveibe. A 12 éves Jézus eseténél mégnem ismerte Isten tervét. Mily kevéssé tudta Õt megérteni?!Milyen gyámoltalanul hangzott: „Fiam, miérttetted ezt velünk?”Ilyen gyámoltalanul állunk mi is sok esetbenegyes élethelyzetekben. Gyakran az ajtó csak résnyirevan nyitva, csak egészen kevés a fény. Végtelensötétség vesz körül bennünket. Harcaink ma a gyer-65

mekség hõsiességére irányulnak. Ez az „új part” legmagasabbcélkitûzése. És Mária ennek a ragyogópéldaképe.Eszményünk megvalósításának fegyvereMáriában egyrészt szemléletesen elõttünk áll azeszményünk, másrészt azonban õ a kegyelem egyetemesközvetítõje is, aki állandóan, mintegy „hivatalból”hatékonyan közremûködik, hogy az eszménytmegvalósíthassuk: „Nincs több boruk!” (Jn2,4) – mondja Jézusnak egyszerûen, szerényen. Engedjükõt szóhoz jutni! Koldulva kérjük õt: szólj Te,hogy nincs már több borunk! Ha õ nyújtja ki a kezét,akkor az Úr végül mégiscsak végbeviszi az átváltoztatáscsodáját. Ebben áll a máriás nevelés máriásfegyvere.A máriás nevelés célkitûzéseElõször is mi a katolikus nevelés végsõ célkitûzése?Képességek és készségek kialakítása, hogyKrisztus tagjaiként Isten gyermekeinek önálló, lehetõlegtökéletes életét éljük. Ehhez jön hozzá a máriáslelkület. A máriás nevelés célkitûzése tehát: kialakítaniKrisztus tagjának és Isten gyermekének készségétés képességét arra, hogy a Máriához való lehetõlegtökéletes kötõdés által önállóan és öntevékenyenelsajátítsuk a lehetõleg tökéletes máriás magatartást;vagy a lehetõleg veretes máriás élet- és munkastílust.Végül is minden ezen a két dolgon múlik: a Máriáhozvaló kötõdésen és a máriás magatartáson. Amáriásnevelés mindkettõvel megajándékoz bennünket.66

Máriás magatartás alatt Máriának Istennel, azélettel, az ördöggel, a világgal és önmagával szembenimagatartását értjük. Ez a kereszténység magatartása,mely testet öltött Mária személyében.Máriához való kötõdés. Dogmatikailag nézve amagatartás a legértékesebb. Lélektani szempontbólnézve azonban – és ezt most szilárd biztonsággal kikell mondani – a Máriához való kötõdés értékesebb.A máriás nevelés magja, veleje a gyermeki, egyszerû,meleg kötõdés Máriához. Ez a gyermeki szeretetaz életátadás sajátos erejével, az egyesítõ és hasonlóvátevõ teremtõ erõvel rendelkezik. Ha gyermekienszeretem a Szûzanyát, akkor magától értetõdõen ez alegértékesebb és legbiztosabb eszköz arra, hogy Isteniránt tanúsított magatartását elsajátítsam. Ezértakarunk ismét egyszerûen azon fáradozni, hogy alelkünkben gyermeki Mária-tiszteletet és Mária-szeretetetneveljünk ki, és a ránk bízottak számára továbbadjuka gyermeki Mária-szeretetet.Természetesen vallásosságunk végsõ célja mindigis Krisztus és a Szentháromság volt és marad.Mária és a máriás magatartás által azonban fogékonyabbakvagyunk Isten és Jézus iránt. X. Szent Piuspápa Monforti Szent Grignion Lajoshoz csatlakozvamondja: Márián át vezet a legbiztosabb, legkönnyebbés legrövidebb út Krisztushoz, hogy teljesen elteljünkKrisztussal, a Szentháromsággal.A Máriához való kötõdés azonban még többet iseredményez, mint a Krisztussal szembeni máriásmagatartást. Megajándékoz bennünket a Krisztus67

iránti máriás kötõdéssel, egy izzó Krisztus-szeretettelis. Mi mindannyian tanult emberek – anélkül,hogy tudnánk róla –, túlságosan is a felvilágosodásbanélünk. A szélsõséges intellektualizmust mégnem gyõztük le egészen magunkban. A liturgiában isgyakorlatilag csak a vallásnak mint eszmének a díszítésétlátjuk. Nem találunk rá a Krisztushoz valószemélyes kötõdésre, és nem is törekszünk erre. AMáriához való kötõdés azonban máriás magatartásteredményez Isten iránt: Krisztus, az Atya és a Szentlélekiránt. Az Istenhez való személyes kötõdés alegfontosabb. Önmagunk és népünk egészséges nevelésébensokkal több függ a szerves kötõdésektõl, aszemélyes Istenhez való személyes kötõdéstõl, mintgondolnánk. Ahol csak eszmék lebegnek a fejünk fölött,ott az egész embert nem tudjuk megfogni. És amikorkomolyra fordul az élet, mindenki összeomlik.A máriás nevelés módszerei– Gondoskodunk arról, hogy önmagunkban ésgyermekeinkben a máriás gondolkodási rendszerváljon uralkodóvá.– Állandó kapcsolat a szó, az igazság és az értékközt; a részértékek és a központi érték között; a veleszembenálló látszatértékek folyamatos leleplezése.– Gondoskodunk arról, hogy ez a nagy gondolkodásirendszer szubjektív és objektív értékrendszerréváljon.Van például egy csoport, amelyik különösen isvonzódik Krisztus szeretetéhez. Ebben az esetbenarról kell gondoskodni, hogy a máriásság ne vég-68

pont, hanem átmenet legyen. A szerves végpontmindig a Szentháromság. Tehát arról gondoskodom,hogy a Szûzanya szívén keresztül ez a csapat mégjobban szeresse Jézust, az Atyát és a Szentlelket.Az egyszerû népnek ezzel semmi problémájasincs. Csak a tanultaknak. Az egyetemek tesznek beteggéminket. És még ha csak a fej lenne beteg, de aszív és a gyomor is azzá válik! Meg kell tanulnunkismét a szerénységet és az egyszerûséget. Egy másikpéldában ez a kapcsolódás inkább erkölcsi vonzódása tisztasághoz. Ekkor a választ Mária tisztaságánakbemutatásával adom meg.69

TartalomjegyzékBevezetés az eszménypedagógiába..................... 5Az érzület és a magatartás nevelése ................ 6Az eszménypedagógia alkalmazása ................ 8A közösségi eszmény....................................... 9Az eszmény mint feladat és mûködés ............. 12A személyes eszmény keresése ....................... 16A személyes eszmény.......................................... 19Öröm és lelkesedés .......................................... 22A különleges jófeltétel ........................................ 25Fõ szenvedélyünk megnemesítése................... 34A különleges jófeltételünk hatékonysága........ 39A lelki napirend ................................................... 45Büntetés, elégtétel............................................ 50Egészségápolás ................................................ 51Máriás nevelés..................................................... 53Az isteni iránti nyitottság................................. 54A máriás embereszmény.................................. 57Maria Immaculata (Szeplõtelen Mária)........... 58A töretlen emberi természet eszménye............ 59A természetes és természetfelettiéletteljesség eszménye................................. 60Örömteli harcrakészség eszménye .................. 65Eszményünk megvalósításának fegyvere........ 66A máriás nevelés célkitûzése........................... 66A máriás nevelés módszerei ............................ 6871

ACsaládakadémia-Óbudavár Egyesületés aSchönstatt-szentélyt Magyarországnak Alapítvány(8272 Óbudavár, Fõ u. 14.)kiadványai megtalálhatóak az alábbi oldalon:www.schoenstatt.hu/olvassMegrendelés:kiado@csaladakademia.hu20/9892-759A megrendelt könyveket postai utánvéttel küldjük.Elõre is köszönjük megrendelését!Terjesztõk jelentkezését is várjuk!