A fehér barát 5. évf. 1. sz. (1942. március) - EPA

§f- - 

IMkMMmíBE 

fß^ySi-M^^ftu; 

ÍÍVA - 

évi. f. szám 

E i lliliifill 

BB

A FEHÉR BARÁT 

Heg jelenik március, junius, szep- 

A PÁLOSREND ÉRTESÍTŐJE 

tember és december hónapokban. ^ y # £LŐFIZETÉSIÁRA 1.20 PENGŐ 

SUMOMYI 

TÓGAZDASÁG 

HALKERESKEDÉSE 

Budapest, IX., 1. számú Központi Vásárcsarnok. 

KEGYTÁRGYAK, ZÁSZLÓK 

OBERBAUER A. UTÓDA 

Magyarország legrégibb templomberendező 

és zászlókészítő 

vállalatánál. 

Budapest, IV. ker., Váci-utca 41. szám. 

Alapítási év 1863. Telefon: 183 344. 

BAROSS RÁDIÓHÁL: villanyszerelési cikkek, 

rádiók, vili. háztartási 

cikkek. TURUL izzólámpa 

lerakat. 

VIII., Baross-utca 48. sz. Telefon: 131-219. 

i • Felelős szerkesztő és kiadó a Pálosrend képviseletében: 

BARANYAY LAJOS, p. prelátus. Szerkeszti és kiadja a Rend megbízásából: 

P. GYÉRESSY ÁGOSTON, pálos. SZERKESZTŐSÉG 

és KIADÓHIVATAL: Budapest, XI. ker., PÁLOS KOLOSTOR. 

Telefon : 468-550. Csekkszám f 48004. 

Rendi és főegyházmegyei jóváhagyással. 

Legolcsóbb, alumínium, érmek, szobrok, szentképek, 

keresztek, térdeplők 

WEISZ FRIGYES 

kegytárgyüzletében Budapest, 

IV., Ferenciek-tere 3—4. szám. 

7 U éves katolikus cég 1 

Az influenza és-rheuma 

szuverén gyógyszere a 

CAUSYTH- 

TABLETTA 

Cyclohexatrienpyridinsulfo- ; 

savas-pyrazolonszármazék 

T E R N A) G Ó-G YÓ G YS Z E RTÁ R 

Szent Gellért gyógyfürdő. 

Mindennemű templomberendezés. Miseruhák. 

Zászlók. Javitások. Gyertya. Mécsolaj. 

BITTNER ÉS TÁRSA 

Budapest, IV., Prohátzka Ottokár-utca 8. u. 

Telefon: 183-357. 

Budapesten, környéken, vidéken 

50 éve vezet 

árban, minőségben, kiszolgálásban KÖZTISZTVISELŐK SZÖVETKEZETE 

1892-1942. 

A PALOSREHDBE LÉPNI 

höz: 1. kereszt- és bérmalevelüket, 2. érettségi bizonyítvá- ' 

nyukat, ha papok akarnak lenni, 3. szülői beleegyezést, 

ha kiskorúak, 4. hittanáruk, plébánosuk ajánlását, 5. or- 

szándékozó fiúk csatolják kérvényük- 

vosi bizonyítványt, ,6. életük rövid ismertetését, kifejtve, mely okok vezetik Rendünkbe. 

A kérvényt küldjék Pécsre a Pálos Ujoncház címén.

a fehér barát 

V. ÉVFOLYAM * 1. SZÁM 

1 9 42 MÁ RCIUS HÓ 

Hagyatkoznak a barátok 

(A lepoglavai pálosokról írta: August Senoa horvát költő 1838—1881.) 

.. És József császár így rendelkezett: 

„Kár annyi rendes emberért! 

Eltörlünk minden szerzetet; 

A mennybe jutni s üdvözülni 

Barátok nélkül is lehet. 

Ameddig ér e birodalom, 

Mindenütt úgy legyen s úgy akarom,. 

Vesse le rongyát a sok csuhás 

És éljen úgy, mint bárki más! 

A rendházakra szükség van éppen: 

Szegény diákok víg tanyája 

Leend belőlük, vagy kaszárnya, 

Ellaknak bennük csendben, szépen 

Fegyencek is, vagy nagybetegek. 

Kolostor mélye bizonyára 

Sok drága zsákot rejtegetett: 

A birodalmi kincsestárba 

Csorogjon most az ezüst s arany! 

Van annak helye számtalan; 

Azon a pénzen iskola épül, 

Birodalmamnak ékességül; 

Magomnak nem kell semmisem." 

így szóla József kegyelmesen. 

No, támadt erre zűrzavar! 

De ez őt éppen nem zavarta: 

Futárok futnak csakhamar, 

Még aznap és még azon éjjel, 

Minden irányban, szerteszéjjel, 

Hirdetve ezrek füleinek: 

„Mindenki mostan tudja meg: 

Megszűnnek már a szerzetek! 

Jezsuiták, figyeljetek, 

Figyeljetek, ti pálosok, 

Bécsből tinéktek hírt hozok! 

231 CL fehér barát 

OBSZ. 

HitUpok-w yöii*:ok 

\MA él.. 

Verjétek most a melleteket, 

Csuklyát, csuhát levessetek, 

Legyen az szürke vagy fehér, 

Vagy akár talpig fekete — 

lm, ez a császár rendelete, 

Előtte meghajolni kell!' 1 

A rossz hír gyorsan terjed el, 

Végiyfut nyomban hét határon, 

Valóra vált a szörnyű álom, 

Hélet napja elérkezett. 

De hál — a császár parancsa ez 

S azt megmásítni nem lehet. 

Rohant a hír és nemsokára 

El is jutott Lepoglavára. 

Az erdő mélyén csendes lak van, 

Fehér barátok laknak abban 

Tán ősidőktől fogva már. 

Nagy urak ők és gazdagok, 

De nem kegyetlen nábobok, 

Sőt inkább talpig emberek, 

Kik szívesen segítenek 

Mindenkin, aki megszorul, 

Hisz az ég sokszor elborul 

S ha rossz a termés, jég esett, 

Vagy történt légyen baleset, 

Biz' a fehér barátok adnak 

Hosszú kölcsönt a zsellérhadnak, 

A kisnemesnek, hétszilvafásnak, 

Földhözragadt jobbágynak, száznak. 

Gazdagok bizony és nagyurak ők, 

Tudósok s mégis vendégszeretők, 

Jól hegedülnek, festenek, mérnek, 

Könyveket írnak a horvát népnek 

S marakodnak a jezsuitákkal. 

De mostan végük. Nem használ semmi: 

A pálosoknak el kell menni.

Ám rögtön szólal az öreg apát: 

„Jöjjön a harangozó baráti 

Jöszte csak s húzd meg a lélekharangul! 

Hívd össze nyomban a pátereket, 

Gyűjtsd össze mindet! mondom neked. 

Gyűljetek egybe az udvaron, 

Mert én, az apát, így akarom. 

És csukd be majd a nagykaput" .• 

Lassankint immár bealkonyodott, 

A nyugati égalj kipirosult, 

Pálosok napja pislákol ott 

S a lélekharang egyre zokog. 

Barátok jönnek hosszú sorban, 

Kezükben gyászos gyertya lobog, 

Az arcuk sápad egyre jobban, 

A földet nézik bús mereven, 

Mint aki sem holt, sem eleven. 

S mikép szél siráma zúg, 

Ha tengerárral küzdve ví, 

Lepoglaván is búgva búg 

A „De profundis" s ríva rí. 

Már egybegyűlt a sokadalom 

A tágas, sötét udvaron. 

Most csendet int az agg apát 

S a néma csendben így kiált: 

232 

„Jajduljon fel most hangotok, 

Az istenhez kiáltsatok! 

Térjen meg az, ki vétkezett, 

Meri minden, minden elveszett! 

A lélekharang felriad, 

Jajongva sír, de kit sirat? 

Kinek szól gyászos énekünk 

S e jajgató harang? Nekünk. 

Éleiben marad mindegyikünk, 

De meghal e szent gyülekezet; 

Bizony a rendház elveszett. 

Hosszú háromszáz éven át 

Dicsértük itt az Ég urát, 

De annak vége, vége már ... 

E ház az államé. Be kár! 

Mihelyst holnap felkel a nap, . 

Vagy még annál is hamarabb, 

Eljön a biztos s ránk parancsol, 

Hogy rendházunkat hagyjuk el. 

Nekünk most innen menni kell 

És mindenünket itt kell hagyni, 

A biztos úr kezébe adni 

E házát s minden vagyonunkat. 

Nagy úr a császár. Parancsolhat. 

Az Isten néki hatalmat ada, 

Legyen meg Isten akarata! 

Most hát, fiaim, menjetek! 

Az Ür legyen tivéletek! 

Nehéz a kereszt vállatokon, 

Kiki viselje boldogan, 

Velünk az Ür irgalma van! 

• 

Széledjetek, oszoljatok, 

Keserves lesz az utatok . .. 

Amerre jártok, becsületet 

És tisztességet vessetek, . 

Annak a magvát hintsétek el, 

Annak idővéL győznie kelti 

Induljatok, édes fiaim, 

Az élet rögös útjain, — 

De várjatok csak egy pillanatig! 

Tudjátok, minek mondatik 

Itt horvát földön a fehér barát? 

Horvátok vagyunk, e nép fiai, 

Nem is restelijük bevallani, 

Szeretjük ezt a szent hazát. 

Bennünket is e szent haza szült, 

S ami kincs itt a kezünkbe gyűlt, 

Amit szereztünk eddigelé, 

Az mind a horvát nemzeté, 

Horvát verítékből fakadt; 

Ezt elfelednünk nem szabad! 

E papírhalmazt idehozattam, 

Van itten jó pénz, olvasatlan, 

Kötelezvény és adóslevél, 

Egy milliót bizony megér. 

Millió tallér, egyre-másra! 

Ennyire rúg a tartozása 

Jobbágynak, úrnak, kisnemesnek, 

Mind a mi vérünk, mind a mi fajtánk, 

Kölcsönt nekik hogy is né adnánk? 

Mostan az állam adósai lesznek... 

Jaj lészen, jaj a nincstelennek! 

Mi várnánk bezzeg szívesen, 

ítéletnapig türelmesen ... 

De mától kezdve más világ van. 

Tegye csak rá kezét az állam 

E nagy csomó papírra itt, 

Nem szánja ő a nép fiait, 

Mit- neki jobbágy?! horvát fajta?! 

Könyörtelenül behajtja rajta 

A régesrégi adósságot. 

Tönkretesz, elnyel sok falut, 

Minden idegen kézre jut, 

Ami csak itten .felgyülemlett 

Háromszáz hosszú éven át. 

A törvény tiltja, hogy barát 

A szerzeményét másra hagyja;\ • 

Nem örökölhet sem az atyja, 

Sem édesanyja, senkisem; 

Minden vagyona „holtkéz 11 leszen. 

De most a rend van pusztulóban! 

Van erre, törvény? Nincs valóban, 

Végrendelkezzék hát a rend: 

Mi most örökre elmegyünk, 

Legyen a nép a mi örökösünk. 

S a hagyatékunk ez leend! 11 

Beleharap a gyertya lángja 

Az ócska papír halmazába, 

Sok kötelezvény lángra gyúl, 

CL fehér barát

Millió tallér ég vadul 

el is hamvad csakhamar. 

Búsan búg az éjjeli kar: 

„Bocsásd meg a mi vétkeinket, 

És engedd el a tartozásunk, 

Miképen mi is megbocsátunk..." 

Szökik az éj az ég alól, 

A lélekharang egyre szól, 

Forrósodik a levegő, 

Lángol a tűz és nőttön nő, 

Az ócska papír megfeketül... 

Fehér barátok a tűz körül 

Térden állva nézik a tüzet 

És karban zeng a gyülekezet: 

„Adj nekünk örök nyugodalmat!" 

Dobok vetik végét a dalnak, 

Kísértetes dobok peregnek 

S élén a tóduló seregnek 

Jön a császári biztos is. 

Közli a császár akaratát, 

Meghajlik némán az agg apát, 

Átadja mind a kulcsokat... 

A biztos úr csak bólogat: 

. „Hol van a busás rendi vagyon?" 

S az agg% apát szól: 

„Itt vagyon. 

Por és hamu. Minden elége 

• Ez a mi népünk öröksége!" 

(Fordította: Pappné Tarczay Gizella.) 

Oroszországi élményeim 

Irta: Gyéressy György őrvezető 

Az orosz nép mint régen, most is vallásos 

és istenfélő. A bolseviki biztosok számtalan 

Vérengző tettükkel sem tudták megfosztani 

Istenétől, liiába rombolták le és szennyezték 

be mindeféle torz világi dolgokkal a templomokat, 

hiába tüntették el a vallásos tárgyú 

könyveket és képeket, az orosz nép megmaradt 

Istene mellett, legfökép a parasztság 

és ahol tehette, nyíltan vagy titokban meg 

tartották áz istentiszteletet és teljes erejükből 

igyekeztek, hogy az istentelen vörös propaganda 

összes agyafúrt eszközei ellenére is 

megmaradjanak ösi hitükben. -A nagyobb 

városokban már gerinctelenebb volt az 

orosz, különösen az iparosság, mely mindenben 

elsőbbséget kapott, hisz a Szovjet 

nem nélkülözhette kezük munkáját. 

Ahány orosz községbe jutottam el, mindegyikben 

előbújt félve, vagy bátran, a falu 

pópája és igyekezett a soha nem látott katonákkal 

érdeklődő barátságos beszédbe elegyedni. 

Piszkos földmíves ruhájában S3nki 

közülünk nem ismerte volna meg a tisztes 

öreg pátriárkát. Mihelyt a vörösök eltakarodtak, 

helyreállt a nyugalom és béke, az 

igazságos és emberséges életmód és kezdődött 

elölről a mindennapi munkás élet, a 

falu papja pedig újra felöltötte miseruhajáfc 

és zavartalanabbul végezte a hagyományos 

ceremóniával egybekötött Istentiszteletet. 

Volt olyan vidék, ahol nem is engedték 

meg a vallásos gyülekezést és a szentbeszédek 

megtartását, meghagyták a család véd^szentjeinek 

képét és a házi oltárok használatát. 

Ez mindig attól függött, hogy milyen 

volt a kerület, megye, tartomány biztosa, 

milyen mértékben lakott annak lelkében az 

istentelenség, vagy volt-e benne egy parányi 

könyörület az állati sorban szenvedő pa: 

rasztság iránt. Mert ez a bizalmi ember volt 

kötelezve behajtani évenként azt a töméntelen 

gabonát és egyéb mezőgazdasági terméket, 

melyek segítségével hihetetlen módon 

fel tudtak fegyverkezni, többnyire külföldről 

vásárolt fegyverekkel. Természetesen amelyik 

kerületi biztos nem volt elég szívtelen 

és kegyetlen és a meghatározott mennyiségű 

gabonát nem tudta beszolgáltatni, azt kö-. 

nyörtelenül agyonlőtték, vagy legjobb esetben 

elcsapták helyéről és másikat neveztek 

ki. 

Ezektől függött a nép jóléte is. Ha a besúgókat 

nem tudta fizetni, jó termés volt, némi 

engedményeket adott az embereknek és az 

állandó robotban elfáradt paraszt rettegés 

nélkül menekülhetett egyetlen szobájának 

megszentelt sarkában függő ikon elé. 

Istennek hála, a többség hivő maradt. 

Egy alkalommal csapatom parancsnoka 

szálláscsinálás végett másodmagammal 

útbaindított. Hosszú és fáradságos út után 

beérkeztünk a kijelölt faluba és igyekeztünk 

a nehéz harcokban elfáradt katonáknak kényelmes 

és tiszta házakat keríteni. A hosszú, 

egyetlen utcából és számtalan házból álló 

községbe estére beérkezett a zászlóaljunk és 

jelentéstétel után mi is nyugovóra tértünk a 

kiszemelt új házacskában. A házban tapasztalt 

tisztaság rendszerető lakókról tanúskodott. 

Igyekeztünk a háziaknak nem alkalmatlankodni, 

mire viszonzásul a legkészségesebb 

kiszolgálással és szeretettel igyekez- 

GLfefiér barát 3

tek kedvünkbe járni. Egyszerű, de ízlésesen 

tálalt kis vacsorájukat szabadkozásunk ellenére 

is megosztották velünk. Akárcsak a 

magyar parasztot láttam volna! Mielőtt a 

kanálhoz nyúltak volna, a család legöregebbje 

példájára kezüket összetéve, a sarokban 

függő, aranyos keretben pompázó Fekete 

Máriához fordultak s halk imát mormoltak 

el. Csak ez után a soha el nem mulasztott 

ima után láttak neki az étkezésnek. 

Nyugodtan, kapkodás és mohóság nélkül, 

szinte áhítatosan fogyasztották el egyszerű 

vacsorájukat. 

Az istenfélő orosz parasztról, hisszük, lekerül 

most az a súlyos kereszt, melyet évszázadok 

óta hordott vállain. Amennyire 

megismerhettem őket, gondolom, meg is érdemlik. 

Krisztus a kereszten 

Irta: P. Peter Lippert S. J. 

Jézus láztól égő szemét a tömegre fordította, 

amely ott nyüzsgött keresztje lábánál. 

A legtöbben hidegen, Közönyösen álltak ottan, 

csak néha-néha vetettek egy kíváncsi 

pillantást a szenvedőre', oivan átnató pillantást, 

mintha minden rostszálat meg akarnának 

számlálni testében. Mások durva gúnyolódásokban 

törtek ki, esetlen kárörvendő 

megjegyzéseket tettek. 

Hirtelen úgy rémlett Jézusnak, mintha 

a föld gyorsan elszaladna alóla és eltűnne a 

messzi bizonytalanságban és öt valami láthatatlan 

erö felrántaná a magasba, a levegőbe. 

A tömeg mérhetetlen messzeségből integetett 

feléje, de ö csak vérvörös íatyulon 

keresztül tudta kivenni az alakok körvonalait. 

£¡3 érezte, amint mind aggasztóbban 

nehezedik rá az elhagyatottság iszonyú tudata 

és nyomja őt lefelé, az öntudatlans-ág 

örvényébe. Mintha félelmetes pusztaságba 

taszították volna ki egyedül, mindenkitől, elhagyatva, 

minden segítségtől megfosztva, 

mintha mindenki kitagadta volna, mintha 

sehol, de sehol nem találna visszhangra 

megtépett, agyongyötört lelkének segítségsikoltása. 

Fent függött a nagy semmiségben, 

ég és föld között. 

Még édesanyja is, a szent asszonyakkal, 

Szent Jánossal együtt, visszasuhant a távoli 

ködfolt képébe. Oly rettentő válaszfalként 

emelkedett köztük a térség, hogy nemcsak 

hangja veszett volna el a semmiségben, hanem 

lehetetlennek látszott az is, hogy egyáltalán 

ők feléje közeledhettek volna. Teljesen 

egyedül volt. Oly egyedül, mint az észak- 

sark eltévedt kutatója, olyan egyedül, mint a 

kriptába élve eltemetett vérvörös, ijesztően 

csendes magányában. 

És ekkor kitágultak lelki szemei, messze, 

oly messze, ahová a fantázia is nehezen 

tudná követni ezeket a gondolatokat. De nem 

azért, hogy enyhülést leljen bennük, hanem 

hogy az új képek is növeljék borzalmát. 

Pillantása behatolt minden térségbe, minden 

időbe, mult, jelen, jövő, mint tarka felvonások 

jelentek meg előtte. Szeme előtt elvonult 

a föld minden népe, a beláthatatlan sokaság, 

mely ezt a sárgolyót taposta valaha és taposni 

fogja. A ködkép óriási embertömeggé 

tágult, örült iramban milliók és milliók rohantak 

el tekintete előtt, eszeveszett zúgással 

nyargaltak tova, de csak nem akart vége 

lenni. És aztán mind felsorakoztak. 

Ennek a vad, felbőszült, zajongó, sivító tömegnek 

puszta látása is visszataszító undorral, 

megfoghatatlan idegenkedéssel, kiengeszteliietetlen 

ellenségeskedéssel töltötte 

el. Mintha falánk, vérszomjas férgek mászkálnának 

egymás hegyén-hátán. Ugy érezte, 

hogy semmi* kapcsolat közte és a üemzsegő 

soKaság között, vagy jobban mondva, ez a 

véghettüen időkből összegyülekezett embertömeg 

nem akarna róla tudni. Miért isi' 

xMyorna sem volt itten földöntúli megjelenésenek, 

emoerfeletti akarasanak, csouainak, 

kegyeiemteljes ajándekozasanak. L)e hát 

hova lett mindaz, amit oly fáradhatatlan 

buzgalommal, oly keserves izzadással elvetett 

r Hát nem sikerült embereket faragni 

ezekből az alakokból, nem sikerült jobbakká, 

boldogabbakká tenni öketi' Éppoly végtelen 

ür vaiasztotta el valamennyit töie is, mmt a 

Teremtőtől. Utálatos ocsmanyság, piszok 

födte Okét most is. Ha valaki sokévi barangolás 

után visszatér szulöiöldjére, fellélegezve 

akar a jólismert környezetnez simulni, 

va^mi gyakran hatalmas csalódás éri: kénytelen-kelletlen 

arra a fölfedezésre jut, hogy 

ez a világ számára teljesen idegen, annyira 

idegen, hogy neki itt semmi keresnivalója 

nincs, senki sem mosolyog feléje. Es ha valamikor, 

hát most otthon, szülőföldjén fogja 

érezni, mennyire idegen ö, mennyire egyedül 

áll a világon, most fogja csak ugy igazában 

megtapasztalni, mi a honvágy és ez a honvágy 

annál kínzóbb, égetőbb, mert tárgytalan, 

bizonytalanságban bolyong, azt seín 

tudja, hová, merre szálljanak gondolatai, 

vágyai, számára nincsen többé lehetőség 

arra, hogy ezt a honvágyat csillapítsa, nincs 

hazája, nincs meleg tanya, ahol a fájdalom 

megpihenhetne. Ez az érzés, ez a hontalanság 

vett erőt Jézuson, amikor tekintete a 

lázasan sürgő beláthatatlan sokaságra esett. 

4 CL fehér barát

Úgy erezte hogy elhagyta, kitaszította öt 

mindenki, éppen azok, akik felé esdeklő karjat 

kitárta, akikért egész életét feláldozta. 

Í7s ahova csak pillantott, mindenütt ugyanaz 

á hidegség, véffagyasztóan rideg közöny 

fogadta, nincs talpalatnyi hely, ahol szemét 

megpihentetné, ahol szíve hő vágyának otthont 

találna. Pedig soha szíve nem vert oly 

sebesen, mint most, soha nem sikoltott 

akkora erővel viszontszeretetért, megnyupvásért, 

befogadásért. 

Jézus kétségbeejtő aggodalmában Atyja 

felé iranyítja lázas tekintetét. Mint a gyermek, 

midőn a sziklafalon, életveszélyes ösvényen 

előreszaladt és hirtelen megtorpan, 

a szédítő örvény földreszegezi lábait, rémület 

fogja el pici kis szívét és rohan, rohan, 

vissza atyjához, amint apró lábai csak bírják. 

De íme ... nincs senki itt sem ... Jézusban 

az Atya látása mintha elhomályosodott 

volna. Először fogta el életében a szörnyű 

félelem hogy Isten végtelenül boldogító jelenléte 

valahogy elosont lelkéből. Lényének 

gyökerében, lelki világának törzsében valahogyan 

érezte, hogy Isten vele van, benne 

van, örökre, elválaszthatatlanul, sőt jobban, 

mint valaha, megérezte, megsejtette, mi az 

Isten, egész lénye, bensője Isten után epedett, 

kimondhatatlan törtetéssel feléie vágyódott, 

de éppen ez okozta kimondhatatlan 

gyötrődését. Mert öntudatának jelenében, 

mintha valahogyan összezsugorodott volna 

a kép, sötétség, üresség, végtelen ür tátongott 

lelkében, mintha nem is volna Isten, 

mintha forró szerelmének és epekedő sóvárgásának 

üres fantom volna egyetlen támasza, 

tárgya. Eddig szakadatlan egységben 

volt Istennel összeforrva, ott érezte a lelkében, 

a legnagyobb elhagyatottság idejében 

is, minden más messze távol állt tőle, 

elmerülve, átitatva ebben az isteni érzésben 

a világ vásári zaja is. 

És éppen ez az Isten jelenléte hatotta 

öt át eddig és nyelte el végtelen mélységeibe. 

Mintha végeszakadatlan örvénybe került 

volna, úgy zuhant le a feneketlen mélységbe. 

És aztán feje felett összecsapott az ár és 

elnyelte. De ez a végtelenség csordulásig 

telistele volt, ezért hatott boldogító, emelő 

érzéssel. Bár szívéből, sőt mi több, öntudatából 

riiinden teremtmény kiszorult, mégis 

valahogyan egészen, szorosan a közelben 

volt minden. Egyedül volt, de egyedül Istennel 

és ez lényegileg összekötötte, hordozta, 

átölelte, birtokolta őt, Istenben. 

- De mostan jött a nagy Ür, az egyedüllét. 

Az Atyát nem találja sehol. Isten! Mintha 

üres, csupasz szót susogna ajka, szíve ösztö- 

a fefí&r barát 

kéli, hogy keresse, hívja segítségül őt, le 

hiába, minden hatás nélkül. Mintha álomban, 

lázálombán mozogna, melyben semmi jelentősége 

sincsen most számára ennek a szónak. 

Csodálatos csengése van e hangnak, 

mintha ezer meg ezer édes, mélyen zsongó 

harang zúgna, de végelemzésben nem más, 

mint egy csomó hangrezgés, amely felvételre 

talál a kétségbeesett fül mechanizmusában, 

ki tudja, micsoda valóság rejlik mögötte, 

hátha csak a füle zúg? Mintha valahol ha- 

Limpiási feszület. 

rangóznának, pedig csak a lázas beteg pulzusa 

ver eszeveszetten. Fény villant fel az 

éjben, mily csalogatóan hívta és zsibbadt 

lelkének minden porcikája szeretett volna 

felujjongani, mint mikor az élve eltemetett 

egész közelben felvillanó fényt, a nap fényét 

pillantja meg és már-már örömmámor járja 

át egész testét, de aztán hirtelen átcikkázik 

agyán a szomorú valóság öntudata: ez csak 

lázas, ideges rángatódzása betegesen érzékeny, 

felizgatott látószervének. És ekkor 

kezd nyomorúsága igazán elviselhetetlen 

lenni, semmi, üres, csupasz semmi ez a végtelen 

örökkévaló valami, aminek ö áldozatul 

esett... ez a gondolat nehezedett reá nyomasztólag, 

folytogatólag karolta át, mint 

5

¡valami örült öntudatának fantasztikus rögeszméje. 

Emberi szív nem bírná elviselni ezt a gyötrelmet. 

Menekülnie kell előle, másképpen leroskad 

alatta. Fogja magát, adja a vakot, 

megkeményíti szívét a nyomorúsággal szemben, 

ieríias nemtörődömséget, közönyösséget 

színlel, hogy aztán ebbe az önként vállalt 

nyomorúságba vesszen- el. És mintha 

Jézusban is mostan valami így halni készült 

volna: a szeretet, amely egész életén át forrón 

epedő szívét eltöltötte, a reszkető sóvárgás, 

gyermeki, mondjuk inkább: jegvesi 

szerelmes vonzódás Isten, Atyja után. Mint 

dobogott, mint remegett ez a szív, érzelemvilágának 

csodás gazdagságában az Atyáért, 

mily sebesen kezdett verni, hacsak nevét 

hallotta, mily friss, vidám, bátor, vállalkozó, 

erős és hatalmas lett, ha az Atya tetszéséről 

\ olt szó. És most, most," lassú haldoklás, 

hervadás, kihűlés, kialvás fenyegeti. Ügy 

érezte, hihetetlen, mintha egész érzelemvilága 

közönyös volna... az Atya iránt. 

Vagy talán máris kihalt, kialudt benne minden? 

Micsoda rettenetes gyötrődés? És ha 

élniakarása, az élet szeretete káprázatnak, 

fantáziaképnek tűnt is fel előtte, mégis ez a 

szeretet felfrissítette, mint a tavasz, mint 

a csobogó forrásvíz, mint az éltető napsugár, 

mogifjította.. De most nyoma kincsen 

ezeknek a csodálatos érzéseknek, most 

egyetlen boldogsága kicsúszott markából,, 

nem érzett semmi szeretetet, semmi édes 

hullámzást. Nemcsak körülötte hallgatott 

minden némán, üresen, érzéketlenül, benne 

is minden hideg, hátborzongató, hullaszerű 

volt... és a nagy semmi vette át uralmát. 

Tudott még az a szív, amelyiknek életeleme 

a szeretet, élni ily állapotban? Nem 

kell élve elevenen megkövülnie, ha szeretete 

elhervadt? ' 

Aki a szeretetet még egyáltalában nem 

ismeri, nem élte meg, az tulajdonképpen 

még nem tüdja, mi az élet, mint á mustármag 

míg hidegen alszik a föld burka alatt, 

nem is sejti,-milyen az ég végtelen szemfedője, 

pedig felette van kiterítve. De ha 

emberi szíve egyszer már szeretett, tisztán, 

erősen, forrón, fájdalmasan, akkor 

tudja, mi a térség, mi a végtelen, ő maga 

megtapasztalta már a végtelent, mert kitöltötte. 

Ha azonban ez a szeretet, vagy annak 

csak érzése, tudata elhomályosul, a 

végtelenből, amellyel töltekezett, visszazuhant 

önmaga elenyésző kicsinységének 

nvomorúságába, és most a végtelennel, megint, 

de a végtelen űrrel, a semmivel áll 

szemben, vigasztalan, sötétbeborult, ellenséges 

szemeket meresztő néma űrrel. Szá- 

mára az életnek nincs többé értelme, mert 

az élet egyértelmű önmagunk kiárasztásával 

a végtelenbe, az élet: szerétet. 

így teljesen sötét, üres, csillagtalan éjszaka 

borult Jézus lelkére, hol eddig 

Atyja iránti és teremtményei iránti szeretetének 

napja ragyogott végtelen csillogással. 

De most a nap kialudt. Legalább is 

úgy látszott. Szíve, mint soha máskor, sebesen 

dobogott, nyargalt, mintha ki akarna 

szakadni kebléből, de aztán mind lankadtabban, 

bágyadtabban, már csak remegő 

kalapálás volt verése, hullámai nem törtek 

a végtelen felé, hanem fáradtan törtek meg 

az üres semmi előtt. Nem volt part, hol kikössenek, 

nem volt csillag, melyet visszatükrözhettek 

volna. Kimondhatatlan, megfoghatatlan 

fáradtság nehezedett erre a 

tüzesen, forrón ziháló szívre, nem a hazatérő 

munkás fáradtsága, aki alkotott, dolgozott, 

hanem a céltalan, sikertelen, értelmetlenné 

vált buzgóságé. 

Az emberi szív nem bír ebben az űrben 

lélegzeni, ki kell törnie ebből a semmiből, 

természetesen csak azért, hogy újabb, még 

nagyobb kínokba rohanjon. Közönyössége, 

haldoklása, elenyészése a vágyaknak csak 

látszólagos. Az elfagyott, megdermedt érzelmek 

fájdalmasan kemény jégpáncélja 

alatt valójában őrjöngő, forró, tüzes láva 

ömlik, hánykolódik, bezárva a katlanba, 

legyömöszölve a feneketlen, öntudatlan 

mélységbe. De nem sokáig tart a rabság, 

hamarosan előtörnek, kitörnek, kirobbannak, 

és haragosan, kemény csapásokkal rohamozzák 

meg a hideg jégpáncélt. A bilincsbevert 

szeretet végül is kitör, mint 

harag, zokogó, mindent letipró fájdalom, 

csalódás. És ha valójában tehetetlenül zokogó 

harag csupán, de hatalmas, mindent 

elsöprő áradattá fajul, mindent elnyelő, 

mindent; felperzselő lángoszloppá ég. Harag, 

saját önmagunk iránt, bősz lázadás, 

bosszú, a markunkból kicsúszott szerelmes 

iránt, fájdalmas kiáltás, sikoly, a néma, 

érthetetlenné vált Isten felé. 

És ez a harag tépi szét a halott, néma. 

csendes üresség hatalmát. Újra megtölti 

léttel a semmit, nem is más valójában, mint 

a régi szeretetnek újabb fellángolása más 

formában. De egyszersmind a legfájdalmasabb, 

legborzalmasabb, legiszonyatosabb 

alakja a szeretetnek.-A lélek önmagát vagdalja 

szét a harag tűszúrásaiyal, amellyel 

szétolvasztja közönyének tarthatatlanná 

vált fagyos, kemény jégpáncélját. 

Önmagára sem ismer rá többé, mert hisz 

legjava, és leginkább sajátmaga, a szeretet, 

most valami szokatlan, félelmetes és iszo- 

6 CL/eáér barát

nyatos alakot öltött, sikoly, lázadás, elkeseredett 

bosszúállásvágy élteti, járja át egész 

valóját. Teljesen új, sohasem hallott szavak 

tolulnak az ilyen ember ajkára, keserű 

kérdések, fenyegető jajveszékelés, szemrehányás 

a szeretettel szemben. Benső valójának 

ebben a teljesen új megnyilatkozásában 

elveszti a lélek önmagát, és egészen 

megzavarodik, mert látszólag önmagával 

jutott ellenkezésbe, és önmaga ellen uszítja 

önmagát. Önmaga előtt is; önönmagának is 

iszonyatos rejtély viselkedése, utálat, félelem 

fogja el, ha sajátmagára gondol, és ekkor 

éri el egyedülvalóságának, elhagyatottságának 

tetőpontját. Már az énje sem az 

övó, mert meghasonlott önmagában. 

Jézusnak meg kellett ízlelnie ennek a 

lelki fájdalomnak minden cseppjét, fenékig 

kellett kiürítenie a kelyhet. Lelkében mégegyszer 

felegyenesedett a széttiport féreg, 

mely utolsó csöpp erejét összeszedve átkot 

szór a szörnyűséges sors ellen. Jézus Szívében, 

íme életében először kel fel a panasz 

keserű hangja, a csodálatos, megfoghatatlan 

szemrehányás: „Istenem, Istenem, miért 

hagytál el engem?" Évszázadok óta vártak 

ezek a szavak, a zsoltáros fűzte őket öszsze, 

számára készítette, a keresztrefeszített 

Isten Fia számára, mint a kimosott 

folyóágy, amelybe benső elhagyatottságának 

fájdalommal teli tengerét levezethette. 

És amint ennek a megrázó szemrehányásnak 

első szava előtört, amilyen szemrehányás 

még élő ember szájából nem hatolt a 

hallgató, néma hallgatásba merült Isten 

felé, egymás után következtek á többiek 

is. Az Egyszülött, akiben az Atyának 

kedve tellett, most utolsó mostohagyermeknek 

érezte magát: „Ősatyáink Istenhez 

fohászkodtak és megmenekültek, benned 

bíztak, és nem szégyenültek meg. De 

én, féreg vagyok, széttaposott féreg, s nem 

ember többé." Féreg és nem ember többé.^ 

Nem elég kemény az embersors? És a Keresztrefeszítettnek 

még kegyelem, irgalomszámba 

megy, és azt sem élvezheti. Öt már 

"mindenki csak féregnek tekinti, amelyet 

büntetés nélkül széttaposhat, széttiporhat 

az utolsó gyerek is. És ki ez az utolsó, kegyetlen, 

aki így bánik vele? Az Isten, az 

Atya, az Ö Atyja, aki a mennyekben vagyon! 

És ha már így bánik vele, mit várjon 

az emberektől, a gonoszaktól, igazságtalanoktól? 

Azok legfeljebb követik az útmutatást, 

melyet számukra áz Atya kijelölt, 

szemében csak féreg, és így akkor 

számukra szégyenfolt, aki miatt irulnipirulni 

kell, a népnek számkivetettje. 

Q fehér barát 

„Mindenki, aki engem néz, nevet, széthúzza 

ajkát, és fejét rázza." 

„Az Istenben bízott, hadd lássuk hát, 

megmenekül-e, megszabaditja-e őt, kell-e 

még Neki?'\ Mily keserűen hangzik ez! 

Mennyire igazuk van! Ezek a kegyetlen 

hóhérok, ezek a törvénytiprók, igazsággyilkösok, 

Istenre hivatkozhatnak, és íme, 

Isten nekik ad igazat. Ha Ö akarja, magáé- v 

nak tekinti, rikácsolják, hát akkor mutassa 

meg. De Ö hallgat, semmi jelet nem ad, nem 

mutatja, hogy magáénak vallja. „Elhagytál 

éngem." 

Mint perzselő láng tör ki belőle ez a félelmetes 

panasz, és jobban meggyötri szívét," 

mint az embereknek minden kegyetlensége, 

jobban, mint minden lelki küzdelme, 

keserűsége, amiben eddig része volt. 

Hogy mint a megtépett, agyontiport féreg, 

ő is kénytelen volt Istene, Atyja ellen, 

hogy úgy mondjam felemelkedni, felegyenesedni, 

hogy ő benne is, Istennek nagy 

szerelmesében, lázadás kelt a hönszeretett 

ellen, lelke egyetlen szerelmese ellen, nem 

őrült izzó tűz volt-e ez, amelyben önmagát 

fel kellett emésztenie? Nem volt ez keserűbb, 

kegyetlenebb, mint minden haldoklás 

és irtózatosabb, mint minden ostorosapás? 

Ezek az ütlegek csak testét és lelkét 

találták, de most ez a keserűség, amely 

Isten ellen izgatta, fájdalmasan tört a szeretet 

ellen, most szeretete sebesült meg. 

szívének legbensőbb éltetőeleme. Ó szörnyűség! 

De most már a szenvedés önmagát múlja 

felül, kihűl, mint a hidegben az izzó vas 

hegyes csúcsa. A panasz, vád a forrónszeretett 

ellen elhangzott már, és visszhangzik 

Jézus lelkében, mint a közeledő ellenség 

csatakiáltása. Erre hamar összegvülekeznek 

a várvédők, felfegyverkeznek, hogy 

a fenyegetett otthont megvédelmezzék, 

így hangzott Jézus lelkében a zsoltáros 

szava, mint riadó, amelv az utolsó, leghatalmasabb 

szereteterőket mozgósította.. 

A gyengéd szeretet forró hullámát váltotta 

ki ez a borzalmas panaszszó, hasonlóan a 

résztvevő szív kiáltásához, mintha Isten 

iránt támasztott volna részvétet, és elmosott 

minden panaszos keserűséget, örvendezve 

kel szárnyra ismét a bizalom, úi. törhetetlen 

erővel, és a -lélek egész szenvedelmével. 

az újramegtalált szerelmes isteni 

mélvsésreibe veti magát. Mintha egv örökkévalóságtól 

kezdve mindig csak kereste 

volna fájdalmasan, és a nokolban lakott 

volna eddig, így raionen'a körül most hazatérve 

az újra meertalált szerelmest: „Méeris 

te vagy az én Istenem, anyám testétől 

7

kezdve, kezedbe helyeznek, fektetnek engem, 

mint az újszülöttet atyja karjaiba. 

Nem fogsz elhagyni engem." 

Most már csak az emberek kegyetlensége 

miatt panaszkodik. Ezt még nem fogta 

fel. Most az Atyával együtt indul kínzói 

ellen, és az aggódó gyermek beszédességével 

meséli el Atyjának, mint bántak el vele. 

Hogy az Atya is, mint féreggel bánt vele, 

széttaposta, mint Izaiás, a tárgyilagos elfogulatlan 

megfigyelő, leírta, arról már 

szó sem esik. Ellenkezőleg, ez az Isten 

most nem fog várakoztatni segítségével, 

megmenti szorongatott fiát a gonoszság 

fergetegétől, amely odalent dúl. 

És most, hogy a legfeketébb éjszakának 

vége szakadt, és a hajnal első sugara felvirrad, 

új, majdnem megmérhetetlen bátorság 

száll szívébe, mint a hajnali fülemile 

csattogása és a széttaposott féreg oly vakmerő 

lesz, hogy ígéreteket tesz magának 

Istennek, és nagyszerű országot helyez kilátásba, 

amilyent gyermekboldogságának 

legszebb napjaiban sem látott. A megfeszített 

hattyúdala keserű panasszal kezdődött, 

most szerelmi énekkel végződik, 

amely egészen új örökkévaló jövőt tár fel 

előtte, elragadtatással szemléli máris annak 

gyönyörűségeit. A halál lassan leszáll 

erre a szétőrlött testre, és ez a lélek csak 

most hódítja meg igazában jövendő alatt 

valóit, új népét, a félelmetes, de mégis 

egyedül szeretetre méltó szerelmes Isten 

számára. 

„Hirdetni fogóm nevedet testvéreimnek, 

az emberek között dicsérlek, és azt mondom, 

mindnyájan, kik félitek az Istent, magasztaljátok 

őt, és Jákob minden nemzetsége 

dicsőítse meg öt. „És aztán eledelt fog ennek 

a népnek adni, melyet összegyűjtött, 

ő, aki most oly tehetetlen, elhagyatottan 

függ a kereszten és a szomjúságtól majd 

eleped." És enni fognak, és jóllaknak minden 

szegények és gazdagok, minden kicsinv 

és nagy egyforma mértékben, és szívük 

örökkévalóságtól örökkévalóságig élni fog, 

és imádni fogják az Urat, mert övé az ország, 

és Ö uralkodni fog, lelkem Neki fog 

élni, és az én népem neki szolgál."- 

Az istenszeretet diadala a legkeserűbb 

haláltusa közepette! A panasz és vádaskodás, 

még születésekor átváltozott széretetdallá, 

a legirtózatosabb harag, amely amellett 

igazságos is, igazságosabb, mint bármely 

más, az Isten Fiának haragja Atyja 

cllén, belecsurgott az istenségbe, mint 

örök gyengédség édes érzelme. Ki tudná 

ugyan megharagítani ezt az Istent? Íme, 

a legmélyebb sötétség, legfeketébb sötét- 

238 

ség, amely valaha ember szívében keletkezett, 

bizalmas és szerető teremtőerő vakító 

fényévé vált. A földi könny tenger fájdalmas 

keserűsége ebben a megtört szívben 

gvengéd édességgé lett. 

Mikor Jézus szíve alkotóképességének 

ehhez a csúcspontjához ért, végtelen béke 

szállta meg. Felemelte fejét és hangosan 

kiáltotta: „Beteljesedett". És midőn már 

fejét nem bírta feltartani, csodálatos lelkinyugalommal 

és bensőséggel mondotta; 

„Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet". Arcán'mosoly 

húzódott végig, mint a fáradt 

gyermek arcocskáján, amikor anyja ölében 

csendesen elszendereg. 

(Németből fordította: P. Zsámár Jenő S. J.) 

Szent-Vér-ereklyék 

A történelem tanúsága szerint az üldözések 

korában az őskeresztények felfogták a vértanuk 

vérét, vagy belemártogatott kendőkkel és szivacsokkal 

igyekeztek azt felitatni és megmenteni. 

Ugyanezt feltételezheti ük a vértanuk Királyáról, 

Jézus Krisztusról, Ki Vére ontásával váltotta 

meg a világot s Kinek keresztje tövében ott 

állott a Boldogságos Szűz és többen a tanítványok 

és jámbor asszonyok közül. 

Az ősegyházban erről kevés hiteles feljegyzés 

maradt reánk, egyrészt mert az üldözések idején 

kívánatos volt a szent-Vér-ereklyéket a pogányok 

és eretnekek elől elrejteni és róluk mélységesen 

hallgatni, másrészt az Eucharisztiában 

megvolt az Ur Jézus valóságos szent Testével az 

ő valóságos szent Vére is, mely a hívek imádásának 

tárgya volt akkor is épúgy, mint most. 

Hogy a szent-Vér-ereklye tisztelete megvolt, 

bizonyítják az apokrif evangéliumok és főleg a 

középkornak legszebb népies költői alkotásai, a 

Grál-monda. 

A tisztelet történelmi alapját és az állandó 

hagyományok fennmaradását bizonyítja a lincolni 

(Anglia) érsek szava az 1247-ben tartott 

nemzeti zsinaton : «Jézus halála után József félefjlem 

nélkül elkérte az Üdvözítő holttestét és meg 

is kapta, mert tekintélyes férfiú volt. A- zsidók 

zúgolódása dacára is mélységes tisztelettel leemelte 

a vérrel és sebbel borított holttestet a 

keresztről. Nagy gonddal törölte le a vért a nedves 

sebhelyekről és a kereszt fájáról, hol a szegek 

az Ur kezeit és lábait átfúrták . . . Mikor a 

holttestet a sírbolt közelébe hozta, azt egészen 

inegmosta s aztán a vértől piros vizet egy tiszta 

edényben gondosan megőrizte. Még nagyobb 

teztelettel;őrizte a Vért, mely az Ür kezéből és 

lábából folyt. Mindkét ereklyét mint felbecsülhetetlen 

kincset őrizte önmaga és utódai számara». 

A Bollandisták azt mondják, hogy ez az 

elbeszeles nem tartalmaz semmi olvat, ami a 

legapróbb részletekig nem volna hihető. 

A szent-Vér-ereklyék - létét főkép : a keleti 

hagyomany bizonyítja. 


w i f í f r , C u kön y v . melyet Sirlet 

Wboros fordított latinra, a IV. században élt 

Barypsabas nevű remetéről ezt írja : ((Szeptember 

10-re esik Szent Barypsabas vértanusága. 

WÍPÍT^ lstenfé10 remetétől a Megváltó 

oldalsébebol folyt drága Vért kapta s ezzel sok 

beteget gyógyított. Éjnek idején orvul meggyilkolták, 

kik a csodálatos gyógyszert akarták megszerezni. 

De a kincset a szentnek egy tanítványa 

megmentette». 

A Synaxium című könyv szerint az ereklye 

aztán Konstantinápolyba került. 

Szent Germán (715—730) konstantinápolyi 

érsek, a «sacer crater» (Szent Grál) szót így 

magyarázza : «Ez az a szent edény, melyben 

összegyűjtötték a Vért, mely Krisztus megnyílt 

oldalából, valamint kezéből és lábából folyt». 

Száz évvel később • György, ki 867-ben került 

Konstantinápolyból Nikomédiába érseknek, a 

Boldogságos Szűzről mondott szentbeszédében 

ezt mondja Krisztus szent Vérére vonatkozólag : 

«Mennyire átjárta lelkét a fájdalom tőre, mikor 

Fiának tagjait a keresztre szegezték ! Keserű 

könnyek patakzottak szeméből,... mikor oly nagy 

szánalommal nézte Őt és a vért és vizet, mely 

oldalából folyt, erős vágyódással és nagy tisztelettel 

összegyűjtötte . . .» 

Ugyanígy ír 911-ben Metaphrastes, Bölcs Leó 

császár titkárja. 

Egy másik szent-Vér-ereklye Jeruzsálemből 

került Európába, ahogy azt 950-ben meg is 

írták, az «Úr Vérének átvitele» címén. Ezt az 

ereklyét Azan, jeruzsálemi helytartó ajándékozta 

Nagy Károly császárnak. Ez ereklyének 

egy része 923-ban Beichenauba (Baden nagyhercegségbe) 

került s ott őrzik ma is. 

A XIII. században a szent-Vér-ereklyék máshová 

is eljutottak s azért a szent Vér tisztelete 

általánossá lett. 

Szent Lajos francia király idejében került egy 

ereklye hiteles iratokkal, mint Balduin császár 

ajándéka, Franciaországba. 

Dietrich, elzászi gróf, 1148-ban Flandriába, 

Brügge városába hozott ily ereklyét. 

1247-ben III. Henrik király idejében került 

ily ereklye Angliába, melyet a jeruzsálemi 

patriárka küldött egy templomos vitéz által, 

mellékelve a saját és több püspök aláírásával 

hitelesített okmányt, mellyel igazolta, hogy ez 

abból a Vérből való, melyet az Úr Jézus a keresztfán 

ontott. 

Szent-Vér-ereklyék vannak még Bómában, 

Mantuában, Boulogne-ban, Weingartenben, 

Stams, Niederachdorf, Lohe, Bobingen és Gattingen 

helységekben. 

Vagy ezer év előtt élt Konstantinápolyban 

Euthymius nevű bazilita szerzetes, ki a bogumilek 

elleni iratában, melynek latin fordítása 

megmaradt, ezt írja : «Hogyr . . Krisztus valósággal, 

saját testében lett keresztre feszítve, 

- igazolja az a Vér, mely az ő sebeiből folyt és még 

most is megvan a keresztények őrizetében és 

betegeket gyógyít; hogy ez Krisztus valóságos 

Vére volt, azt a sok csoda bizonyítja.» 

E szent-Vér-ereklyéket jogosan tisztelik a 

hívek azért is, mert még ma is történnek előttük 

csodák. 

A budapesti pálos kolostorba írta valaki 

1938-ban : «Bátor vagyok azt az örömhírt közölni, 

hogy zarándok-utamról, melyet minden 

évben máshová tettem, 1937-ben kegyelemmel 

gazdagon, meggyógyulva tértem haza. Szavakban 

kifejezni nem lehet, mit jelent az, negyvenhat 

havi gyötrelem után ismét megnyerni a kegyelmeket, 

melyek nélkül élni — pokol e földön. 

Weingartenben, hol az Ür Jézus szent Vérét 

őrzik a bencések, történt gyógyulásom Longinus 

lándzsájáról való Jézus Szíve Vére ereklyéje 

által. Sok csodával gyógyult lelki és testi betegek 

nyernek itt áldást és egészséget...» 

A levél, nem véletlenül, jó helyre jött, mert a 

pálosok már évszázadok előtt alapítottak egyesületeket 

a szent Vér és Jézus öt szent Sebe tisz- 

teletére, még mielőtt Albertini Ferenc 1814-ben 

megalapította Jézus szent Vérének társulatát 

és mielőtt B. Boldog Gáspár a drágalátos Vér 

szerzetesrendjét alapította volna. 

P. Galambos Kálmán O. S. P. 

Emlékezzünk! 

(Tatárjárás) 

Hétszáz éve múlt: 1242 kemény telén Ős- 

Buda egyházainak s kolostorainak harangjai 

belezúgtak az éjszakába, de a béke s boldogság 

ezen az éjszakán messze- elkerülte magyarjainkat, 

nem ünnepi áhítatra hívta a hívőket az 

egyháznak kőfalai közé, hanem az utolsó nagy 

útra, mely Isten országa felé vezet. 

Voltak és sokan voltak azok* kik biztonságos- 

Ct feáér barát •a 9

sabbhak vélték a pilisi rengetegbe menekülni, 

az Isten nyújtotta hajlék helyett. - j 

"Valami borzasztó kataklizma zúdult Us-tíuaa 

magyar véreire. Keleten tűzpirosra gyúlt az eg. 

Vad hordá mindent elsöprő áradata viharkent 

száguldott át Ős-Budán. Zsúfolásig megtelt az 

egyház, de az egyház körüli cinterem is, harcra 

erős férfinéppel, asszonyokkal s gyermekekkel 

telt meg. Az egyházon kívül zúgott-jajongott 

a város, ordításában elenyészett az egyházak 

zúgó harangszava. A kőfalon belül fakó-sárga 

arcok utolsó fohászfoszlányai szálltak fel az izzó 

pernyével, zsarátnokkal eltakart csillagos ég felé. 

Az egyházak tornyainak ódon haranglábai recsegtek-ropogtak, 

a harangok már rekedten hívták 

a hívőket. Volt, ki eszét vesztetten káromolta 

Istent, volt, ki őrjöngve rohant bele a közelgő 

pusztító áradatba és volt, ki az őspogány hitvallás 

sugallatára a már-már alkonyuló szent 

hegy nagy kultuszhelyén áldozott, vagy, kétségbeesve 

törte-pusztította kőbálványistenképeit. 

Nincs történelem írva róluk. Hallgat á krónikás 

is. 

A vihar mindent elsöpört. Eltűnt egy város, 

eltűnt sok élet, apró sok putrinak nyomát sem 

lelhette az ember. Egyházi épületek s főúri paloták 

lettek a föld színévé. Nem tartott soká. 

Még azon az éjszakán Isten akarata beteljesült. 

Csak páran maradtak meg. Az éhség s ki 

tudná megmondani, milyen szenvedések árán 

élhették túl a végtelen borzalmas kataklizmát. 

Írott emlékeink valamit mégis beszélnek róluk. 

Elvonultak a világtól. Piüs rengetegeiben 

remete életet kezdtek . . . 

Azonban a feltárt föld minden szenvedést és 

balsorsot elmond. Az ősi egyházak falainak rommaradványai 

alatt s. mellett az emberi porhüvelyek 

sokasága némán hallgat, mint maguk a 

rom-emlékek. Hétszáz esztendő távlatában azonban 

felélednek az 1242. év rémes emlékei . . . 

Emlékezzünk 1* Sashegyi Sándor. 

* Boldog Özséb tiszteletére s budapesti Sziklatemplomunk 

restaurálási költségeinek fedezésére 

márc. 25-én este 8-kor a Zeneművészeti Főiskola 

nagytermében kiváló művészek közreműködésével 

az idén is hangversenyt rendezünk. Fővédnökeink : 

vitéz dr. József Ferenc kir. herceg, Anna kir. hercegasszony 

és dr. gróf Zichy Gyula kalocsai érsek. 

Isteni titkok őrzője 

Az Isten útjai az ember számára kikutathatatlanok. 

Amit az ember nagynak, szépnek 

vagy hősinek tart, az sokszor Isten előtt közönséges 

semmi. S amit az ember kicsinynek, jelentéktelennek 

gondol, amit sokszor lenéz, megvet, 

áz a legértékesebb lehet Isten előtt. 

Az ember szereti a hősi, a világot bámulatbaejtő 

dolgokat. Szereti a nagy; csodálatos eseményeket, 

vagyis szereti mindazt, amiből a leg- 

: kevesebb jut neki, amiben a legkevésbbé|van 

része és lenézi azt, amiből pedig minden hősi, 

minden nagy és minden szép kinő : a csöndes 

elrejtettséget, egyszerűséget, igénytelenséget. 

Krisztus Urunk földi élete tele van nagy, 

számunkra csodálatos eseményekkel. Pedig ez 

az isteni élet egy csodálatos isteni terv végrehajtásában 

a legnagyobb egyszeruseg kereteben 

folyt le. Legfeljebb csak a zsidók meltatlankodása 

és zúgolódása, vagy a lelkes tömeg örömrivalgása 

zavarta meg. Mindazok pedig, akik az 

Isten terveinek, az isteni nagy titkoknak hordozói 

lettek, mindazok egyszerű, csöndes, magukba 

mélyedt emberek. 

Szent József ezek közül való. A jó Isten arra 

rendelte s arra választotta, hogy az isteni titkok 

hordozója s őrzője legyen. E megbízatásban, 

az isteni titkok birtokának tudatában Szent 

József lelke is csöndes, egyszerű, magába mélyedt 

lett. Egyben olyan hatalom és méltóság osztályrészese, 

amilyen a Szűz Anyán kívül földön 

embernek még nem adatott. Az Atya Egyszülöttjének 

volt földi életében gondviselője. 

Ez Isten-közelségben, az isteni titkok őrizetében 

kiverődik, kipatinázódik a lelkén a krisztusi 

vonás, a krisztusi lelkület: az igazlelkűség, 

az elrejtettség, egyszerűség, Istenben való elmerülés, 

a csendes, példaadó munkás élet és az 

otthonának élő meleg családiasság. Ez az, ami 

Szent József lelkéből jóleső melegséggel sugárzik 

felénk. Művészek képen vagy szoborban különöskép 

ezt a megnyerő vonást igyekeznek kifejezésre 

juttatni. Beá vonatkoztathatjuk a 

Szentírás szavát: igazlelkűsége és «ebben hűsége 

és szelídsége az, ami miatt szentté tette őt és 

kiválasztotta minden élő közül az Úr» (Sir. 45). 

És «az igaz virul, mint a pálma, gyarapszik, 

mint Libanon cédrusa, el van ültetve az Ür 

házában s virul Istenünk házának udvarában» 

(Zsolt. 91). íme, az Isten kedve szerinti lelkület! 

Mely nem fél az isteni hívó szótól, nem habozik 

követni az isteni sugallatokat, melyek bizony 

őreá is nem kis megpróbáltatásokat róttak. De 

elég volt neki az angyal által hozott isteni üzenet 

: József, ne félj, ne habozz, menj, vedd és 

tedd, az Isten veled ! 

Ebből a szentjózsefi lelkületből igen kevés van 

a világban. Pedig ez az egyedüli, igazi forrása 

a csendes és termékeny munkának, oszlopa és 

dísze a házas- és családi életnek ! Ezért buzdít 

a Szentírás : Ite ad Joseph ! Menjetek Józsefhez 

1 Menjetek és tanuljátok el tőle és formáljátok 

ki magatokban ezt az igazi lelkületet. Ezt 

az Istenben élő, Istennek élő és Istenért élő 

lelkületet. Ez a lelkület hatalmat jelent, mert 

részesévé tesz az Isten lelkének, Isten titkainak 

erejében. p. Csellár Jenő O. S. P. 

Nagy Szent Teréz írja 

Szent Józsefről: 

«Pártfogómnak és szószólómnak dicsőséges Szent 

Józsefet választottam és sokszorosan oltalmába ajánlottam 

magamat. És világosan tapasztaltam, hogy 

úgy ezen szükségemből, mint más nagyobbakból is, 

melyek becsületemet és lelkem üdvösségét illették, 

ez az én Atyám és Uram szabadított meg engem, 

még pedig sokkal jobban, mint ahogy én kérni 

tudtamjolna. Nem emlékszem rá mostanáig, hogy 


tőle valamit kértem, amit meg nem adott volna 

Csodálatos dolog, mily nagy kegyelmekben részesített 

Isten e dicsőséges szent által s mennyi testi-lelki 

veszedelemtől szabadított meg. 

úgy látszik, hogy Isten más szenteknek hatalmat 

adott arra, hogy egyes szükségben segítsenek, 

de az en tapasztalásom az, hogy ez a dicső szent 

mindenben segít. Azt hiszem, az Űr ezáltal akarja 

értésünkre adni, hogy amint engedelmes volt neki 

a földön mint nevelőatyjának, úgy az égben is 

mindent megtesz, amit csak tőle kér. Ugyanezt 

tapasztalták mások is, akiket rávettem, hogy magukat 

pártfogásába ajánlják. Most már sokan vannak, 

kik e szentet újból tisztelik, s kik ugyanezen 

igazságot tapasztalták. Iparkodtam ünnepeit a 

lehelő legnagyobb fénnyel megülni.. . 

Szeretnék mindenkit rábeszélni, hogy e dicső 

szentet tisztelje, mert sokszoros tapasztalásból tudom, 

mennyi jót eszközölhet ki Istennél. Nem 

ismertem senkit, aki hozzá igaz tisztelettel viseltetett 

és különös ájtatosságokai végzett, akin meg 

nem látszott volna az erényben való haladás. Mert 

az ő tisztelete-nagymértékben előnyére válik a lelkeknek, 

kik magukat oltalmába ajánlják. Azt hiszem, 

néhány éve annak, hogy az ő ünnepén mindig 

valami meghatározott dolgot kérek és az mindenkor 

teljesül. Ha pedig kérésem nem egészen helyes, 

akkor ő megváltoztatja az én javamra. . . Aki 

nekem hisz, tegyen kísérletet és saját tapasztalásából 

meg fogja látni, mily nagy haszonnal jár, ha 

valaki magát e dicső pátriárka oltalmába ajánlja 

és iránta tisztelettel viseltetik.» 

(Önéletrajza, 6. fej.) 

Zrínyi Miklós sírjánál a 

a lerombolt pálos kolostor 

templomában 

Muraköz régi vallási élete szoros összefüggésben 

állt az évszázados, ma már lerombolt Csáktornya 

melletti Szent Ilona pálos-kolostorral, 

amelyben a Zrínyi-család tagjai porladnak. Ma 

már a régi épületekből csak egy kis kápolna áll 

elhagyatottan az erdő szélén, amely az egykori 

pálos-templom szentélye. Ezt bizonyítja a templom 

hajójának néhol előbukkanó alapfala. Már a 

vasútállomásról is meglátjuk a város északnyugati 

részén az aránytalan magasságú kápol- 

. nát az országútnak hátat fordítva, három úttól 

körülzárt, 4—5 hold terület délkeleti sarkán. 

Ezen a kopár földön valamikor, amelyen ma még 

egy fa sem áll, terjedelmes épületszárnyak, gazdasági 

épületek és gyümölcsösök foglaltak helyet. 

Több mint félezer év pusztításaival dacolt a 

kegyeletnek ez a szent helye, amelyet végül is 

romboló kezek szedtek szét. Lackfy István erdelyi 

vajda László fiával és Dénes testvérével közösen 

1376-ban alapították? ezt a kolostort, a magyar 

eredetű pálos-szerzetesek számára. Gazdagon 

megajándékozták őket, a környező földekkel es 

azt is megengedték nekik, hogy a kolostor szuk- 

. ségéhez képest az erdőkből fát szabadon termel- 

CL fehér barát ——————— 

jenek és állataikat is szabadon legeltethessék. 

A gót-stílusban épült templom és az egyszerű 

kolostor már a középkorban szépen fejlődött. 

Zala és Varasd vármegyékben is terjedelmes földjük, 

erdejük és szőlőjük volt. Cilley Frigyes jóvoltából 

a stridói kegyhelyet is megkapták. 

Mátyás felmentette őket az adózás alól, sőt 

gyarapította gazdagságukat is. A Muraköz ezen 

egyetlen kolostora azok közé a kevés kolostorok 

közé tartozik, amelyek el tudták kerülni a török 

pusztítást. Már majdnem 200 éves múltra tekintett 

vissza a kolostor, midőn I. Miksa 1556-ban 

Zrínyi Miklós, a szigetvári hős levágott fejét 

Batthányi Miklóssal Győrből ideküldte eltemetés 

végett. A török vezér a hős fejét, iránta való 

tiszteletből, nem a szultánnak küldte meg szokásuk 

szerint, hanem Miksának. 1570—-1586-ig a 

protestánssá lett Zrínyiek részéről kétízben is 

kellemetlen események zavarták meg a kolostor 

békés, megszokott csendjét. Zrínyi György, a 

A csáktornyai pálostemplom megmaradt szentélye, 

alatta a Zrínyiek temetkezőhelye. 

költő apja, elűzte Muraköz katolikus papjait és 

a pálosok kolostorát is megtámadta, javaikat 

pedig elvette. Egyidőre kénytelenek voltak még 

kolostorukat is elhagyni. Azt azonban tétlenül 

nem tudták nézni, hogy Zrínyi György a lakosságot 

lutheránus papok meghallgatására kényszeríti. 

1580-ban a lutheránusok megtámadták a 

kolostort, amelyet ki is fosztottak. A barátok 

hősies bátorsággal védték magukat, többen 

közülük súlyosan megsebesültek, főnökük pedig 

meg is halt. Vitkovics Benedek, zágrábi püspök, 

nagyon elismerően szól róluk, hogy példás odaadással 

teljesítették feladataikat. «Szigeti apostolokénak 

nevezi őket, kolostorukat az Isten 

várának. Miután a Zrínyiek visszatértek a katolikus 

Egyházba, a pálosokkal ismét jóviszonyba 

kerültek. A kolostorban általában 10—15 szerzetes 

lakott. Egyemeletes, négyszögletes egyszerű 

épület volt, amelynek keleti részét a templom 

homlokzata foglalta el. A templom homlokzata 

sima, dísztelen volt; a kolostor felől nyolcszögű 

torony állott, a keleti oldalán -pedig a Zrínyiek 

hatszögletű emlékkápolnája, amely Bemete szent 

Pál tiszteletére volt szentelve. A kolostor déli 

szárnya 4 méterrel kijjebb állott a templom homlokzatánál 

; ebben a kis hatszögletű kápolnában 

állt Zrínyi Miklós törökön vett győzelmének 

emléke. Zrínyi, a költő, vallási életére kétségtelenül 

nagy hatással volt a szentilonai pálos 

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 11

szerzetesek szigorú élete. Kertje egészen a kolostorokig 

terjedt, amelyet a vár ablakából mindig 

láthatott. Az volt az erős meggyőződése, hogy 

Isten azért pusztítja a magyart, mert nem tisztelik 

Szűz Máriát, az ország patrónáját, pedig 

szent királyaink ezt szigorúan megparancsolták. 

Halála előtt való évben nagy győzelmet aratott a 

törökön : 2000 törököt szorított a 120 méter 

széles Murába, melynek még vizét sem lehetett 

látni a sok holttesttől a néphagyomány szerint. 

Véletlen halálába a közvélemény még ma sem 

tud belenyugodni. Egyszerű emlékoszlop hirdeti 

azt a helyet, a hol a vadkan megölte. 

Ennek a kolostor-kápolnának a kriptájában 

temetkeztek el a Zrínyiek. Zrínyi Miklós is, ki 

életében együtt harcolt a pálosokkal a törökök 

ellen, ő is itt kívánt nyugodni. 1664 dec. 21-én 

temették el. Az emlékbeszédet gróf Kéry János, 

pálos szerzetes mondotta. Obosztrenevcz Jakab 

pálos teológus panegyrist mondott róla. Scotto 

Anárás epithaphiumában a hős erényeit és élete 

főbb mozzanatait drámai rövidséggel örökítette 

meg. Zrínyi Ádámot, a költő fiát, aki a szalánkeményi 

csatában esett el, szintén itt temették 

el. 1676-ban, a kolostor 300 éves évfordulója 

alkalmából bővíteni kezdték és erős falakkal 

vették körül. 1695-ben díszesen kibővített kolostort 

és templomot gróf Kéry János perjelsége 

alatt tűzvész pusztította el. Ez alkalommal a 

templom sírjait fedő márványlapok nagyrésze is 

elpusztult, de a Zrínyi emlékkápolna csodálatos 

módon sértetlen maradt. Nem sokáig maradt 

ilyen elpusztult állapotban az épület, mert 

SeticseviCS István, zágrábi püspök támogatásával 

ismét felépült és újból lakhatóvá lett. 

A kurucok 1704-ben feldúlták. 1708-ban gróf 

Pálffy János bán a kurucoktól visszafoglalta és a 

kolostor régi rendjét helyreállította. Ezután 

hosszú ideig egészén a kolostor eltörléséig, békés 

nyugalom szállt küzdelmes múltjára. Sok kiváló 

egyéniség élt csendes falai között, akik később 

püspökök lettek. 1786 után sokáig gazdátlanul 

állt. Nem törődött senki nemzeti nagyságaink 

sírjaival, sem a kolostor dicső múltjával. A volt 

Zrínyi birtokkal együtt a Festetich-család kezére 

került. A zárdaépületet gazdatiszti lakásnak 

használták. Később azonban az épület két felesleges 

szárnyát lebontották; a templom a toronnyal 

és a kolostor déli szárnyával még 1880ban 

is állt. Az ez évben levő nagy földrengés 

súlyosan megrongálta. Meglehetett volna könynyen 

menteni, de Festetich Jenőnek nem volt 

érzéke a mult emlékei iránt és leromboltatta a 

megrepedt falakat. Faragott köveit mindenfelé 

széthordták. A templom beomlott sírboltját kőtörmelék 

tölti ki. Most ezek a nehéz kövek nyomják 

a Zrínyiek porait, amellyel már senki sem 

törődik, pedig ezeknek a hamvaknak éppen 

olyan szentnek kell lenni előttünk, mint Rákóczi, 

Zrínyi Ilona, Széchenyi hamvainak. A Zrínyiek 

mutatták meg idegen származásuk ellenére is, 

hogy a Szent Korona népeinek csak egy nemzeti 

eszméjük, egy nemzeti céljuk és egy nemzeti 

gondolatuk lehet. Zarándokhellyé kell tenni 

ismét ezt a helyet, mert a Zrínyiektől tanulhatják 

meg a magyar és a horvát egymás kölcsönös 

megbecsülését. Itt a közős nagyjaink sírja mel- 

12 

lett felújulnak közös küzdelmeink és közös dicsőségünk 

emlékei. Ezzel nemcsak a kegyeletnek, 

hanem szent kötelességünknek teszünk eleget. 

Csak törpe nép feledhet ősi nagyságot, 

Csak elfajult kor has elődeket; 

A lelkes eljár ősei sírjához, ; 

S gyújt régi fénynél új szövetneket...» 

Dr. Szabó László. 

Fények az éjszakában 

Titok az élet, titok a szépség. Titok, amelynek 

fátylát eddig még egyetlen kéz sem tudta 

elhárítani, hogy szentségtörő kíváncsisággal behatoljon 

kifürkészhetetlen rejtekeibe. Csak egyet 

tudhatott meg. «Földfölötti súlypont nélkül nincsen 

nagy, nemes, színes, gazdag földi lét.» 

A szépség nem a földön született. Valahol magasabb 

világban, az Isten közelében. A szépség 

titka Isten ölében rejtőzik. Aki egyszer megtagadja 

a szépséget, megtagadja szükségszerűen 

Istent is, minden szépségnek teremtő Osokát. 

Te gyárfüstös kor! Te késői ember-vándor 

a tömeghalál, a szenvedés óráiban érzed-e a szépség 

közelségét? Érzed a szívek szimfóniáját? 

Van-e művészi, prófétai erőd, amely kivetíti 

örök fényét az éjszakába? Az éjszakába, amelyben 

dideregve bolyongsz, mint az elhagyott 

árva gyermek? Van-e hited, amely összefogja 

lelkedet hited alanyával, az Istennel? Van-e 

erőd, amely birtokosává avat a legtermékenyebb 

művészi valóságnak? És meg tudod-e magadban 

rendezni a legszínesebb, leggazdagabb tárlatot, 

amit ember eddig a földön rendezett? össze 

tudod-e állítani Isten örök szépségének tudatában 

azt az átfoghatatlan értékű ki. 1 italt, amelyben 

a szépségek végtelen arányai kápráztatnak 

szemet, fület, szájat? 

Ó, nem a vatikáni múzeum gazdagsága, nem 

is a San Pietro gigászi nagysága, nem a Louvre 

értékei, sem a Galleriák színpompái adják meg 

évezredek tomboló erejével a szépségek mérhetetlen 

nagyságát. Ó, nem. Az igazi szépséget 

Isten varázsolja a Napbanéző emberiség arcára. 

Napbanéző Koldus vagy. Semmi más. Elvakítanak 

a fények. És csak alamizsnát kaphatsz. 

Isten asztala gazdagon terített, de nem a tiéd. 

Istené. És ő ad neked, de csak akkor, ha van 

benned szikra, amely fel tud lángolni egyetlen 

egyszer az Isten közelségétől. 

Isten szépsége örök. Isten ajándéka mérhetetlen. 

Nincs benne hasadás. Hasadás csak az 

emberszívekben van. A szívekben, amelyekre 

«Buddha, Konfucius, Mohamed vont szinte áttörhetetlen 

fátylat és nem tudják még ma sem 

meglátni a fényt». Árius gőgje, Nestorius féktelensége 

tett érzéketlenné milliókat a szépséggel 

szemben. A saját szépséghibáira flastromot 

kereső emberiség hányszor tépte széjjel Isten 

szépségköntösét, hogy annak darabjaival takarja 

be kimarjult életének üres világát. 

Ember ! látod-e a szépséget? 

A szépség metafizikáját Isten alkotta meg 

es O veste az emberi lélekbe-is. yU idők l«gfel- 


]ebb csak gyakorlattá érlelik azt, amit Isten 

az Ür ajándékozó kedvében megt( 

? 1 Í°, t , te .x a ! elkek kőkorsóit és ebből a csodálatos 

vízből itatja ma is a világot. A szépség szerelmeseinek 

csodálatos kútja áll előttünk, mint 

minden isteni szépség őrzője és letéteményese, 

az Anyaszentegyház. Vájjon inkarnálódik-e bennünk 

mindaz a szépség, amit felénk sugároz 

Roma lelke? Vájjon Sienai Szent Katalin egyszerű 

lelke megtanít-e arra, hogy mindenkor 

Isten szépségét szemléljük? És megtanít-e arra 

egy bzent Ágoston, hogy necsak nézzük, hanem 

éljük is Isten szépségeit? 

Mennyivel másként festene a világ, ha a 

keresztények nemcsak turista szemmel néznék 

az Isten szépségeit kíváncsian, hanem élnék is. 

Ha ki tudná ásni mindenki a rejtett kincset és 

Te lucis ante siderum-tól az ante terminumig 

nemcsak a kozmikus világ, nemcsak a hétköznapi 

tragédiák érdekelnék, hanem átélnék 

Isten rejtett valóságát. 

«A kereszt fénye nélkül szegényes minden 

művészet és én nem haboznék lerombolni a 

San Pietro kupoláját, ha azzal egyetlen lelket 

megmenthetnék ...» — adja a vértanú Campion 

szájába a szót egy regény. Valóban. Az igazi 

szépség a lélek szépségé. Az igazi érték a leiek 

érteke. Az a diadalmas világnézet, amely nem 

világokat hódít, hanem az életet. Az igazi művész 

az, akinek lelkére lángbetűkkel vésődik : Civis 

Romanus sum. 

A fény, amely az emberéjszakákba sugárzik, 

Istentől jő. Isten szeretetének lángja. Ennél a 

fénynél tárul fel a beata pacis visio, az örök 

krisztusi életszemlélet.' 

Az Isten-kéz hatalmas freskóját szemlélve, 

minden idők örök álma valósul meg szemeink 

előtt: Istenben és Istenért alkotni, istenben és 

Istennel élni. Lengyel Rezső. 

Philomena mystica 

Régi ferences himnuszok 

Mint vaami mesés-mívű csillogó kis ékszerdoboz, 

melyben fölbeesülhetetlen értékek 

rejteznek, olyan ez a pompás himnuszgyűjtemény. 

Kívül a köntösét, belül az iniciálékat 

Kákonyi M. Konstantina nővér 

finom ecsetje álmodta meg olyan nemesen 

leegyszerűsített, szinte törékeny vonalú, 

igazán „spirituális" művészettel, hogy az 

már magában véve is nagy értéke volna a 

könyvecskének, melyben P. Szedő Dénes 

0. F. M. illatos csokorba szedte az Amor 

Sanctus ferences költőitől termésük legjavát. 

E pazar-szép középkori himnuszok Assisi 

szerafikus Szentjével, Ferenc Testvér költeményeivel 

kezdődnek. Milyen elragadtatva 

énekli Poverello a „Boldogasszony köszöntőjében": 

Boldogasszony, Királyasszony, 

méltó, hogy az Ür válasszon, 

rólad gyümölcsöt szakasszon^, 

jó Lelkével elárasszon. 

Üdvözlégy, ő Palotája, 

Szent Sátora, Szülőháza, 

üdvözlégy, öltő Ruhája, 

édes Anyja, kedves Lánya! 

így lüktetnek a hibátlan ritmusok, így 

szökellnek a játékos strófák, így csengnekbongnak, 

kacagnak a rímek betlehemi csengői 

végig a kis kötet tündöklő himnuszain. 

Nehéz betelni szépségükkel és édességükkel. 

Milyen merész és milyen könnyű, milyen 

finom és milyen édes Pecham (f 1292) ferences 

provinciális és canterbury érsek 

Philomena-ciklusa, melyről e himnusz-gyűjtemény 

nevét kapta: 

Fülemile, lantosa 

tavasz jóhírének, 

takarodót aki fújsz 

havas, jeges télnek 

s leolvasztod daloddal 

szívünkről a kérget, 

édesszavú kismadár, 

kerülj hozzám, kérlek. 

Jöszte, jöszte, hadd küldlek 

magam helyett, repdess 

énekkel enyhíteni 

a búsongó Kedvest, 

pendítsd meg a nyelvedet, 

bánatát feledtesd; 

gyenge szómmal hiába 

gyürkőzöm én ehhez. 

Pedig még harmincegy oldalon keresztül 

csattogja, trillázza az édesszavú kismadár 

képében titokzatos énekét ez a káprázatos 

költő, megénekelvén sorban a teremtés, a 

megtestesülés, a számkivetés, a vértanúság 

és a megdicsőülés kozmikus énekét a zsolozsma 

kánoni beosztása szerint. 

Vagy milyen gyönyörű Wiburni Gvalterus 

himnusza a „Boldogságos Szűzről": 

Üdvözlégy, Szűz, ékes rózsa, 

akit a vers és a próza 

magasztalván föl nem ér; 

üdvözlégy Szűz, bűnnek gátja, 

élet kútja, a halálra 

nálad termett ír, gyökér. 

Prófétákra tőled árad 

a titok és magyarázat; 

üdvözlégy szent szűzleány; 

CL fefiér barát 13

titkod nékünk leleplezte, 

mit a könyvek ó értelme 

rejt előlünk hajdanán. 

De tanulmányokat lehetne és kellene írni 

ezekről a himnuszokról. Rövid ismertetésünkben 

csak azt a kritikai kételyünket szeretnénk 

leszögezni P. Szedő Dénes 0. F. M. 

érdekes véleményével szemben, aki a Stabat 

Matert Szent Bonaventurának tulajdonítja 

újabb kutatók (Blume, Mauser) nyomán 

„külső és belső érvek alapján", hogy ezt 

egykönnyen elfogadni nem tudjuk és igen 

hálásak volnánk, ha ezekkel az érvekkel 

tüzetesebben megismertetne* Azt is óhajtottuk 

volna, ha e himnuszok latin eredetijeit 

is élvezhetnénk a magyar fordításokkal párhuzamosan, 

de ez talán megdrágította volná 

ennek a gyűjteménynek páratlanul olcsó kiadását 

(1.80 P). S volna még egy bátortalan 

kívánságunk, noha sem költőinket, sem 

kiadóinkat nem látjuk versengeni érte, bár 

megjelenhetnének egyszer már a régi pálos 

himnuszok is magyarul! 

P. Gyéressy Ágoston 0. S. P. 

* Hogy beigazolódott Fráter Jácint sejtélme (1: A 

Fehér Barát 1941 szeptember sz.): a gyönyörű Pecham-vers 

bravúros fordítóba csakugyan P. Szedő 

Dénes 0. F. M. 

BEKÜLDÖTT HftlWEH 

Cronin: A mennyország kulcsa. Dante kiadás. 

Budapest. 

Cronin ama kevesek közé tartozik, kik a 

világirodalmat jelentik, mint Dante, Shakespeare, 

Prohászka . . . : nevük fogalom ; amit a semmiből 

teremtettek, amivel az emberiséget megajándékozták, 

az egy-egy újabb világ, valóságos 

kinyilatkoztatás ; örök csúcsokon ragyognak ők ! 

Croninnak ez a legújabb és megrendítően szép 

könyve egy katolikus pap regénye. Villanásszerű 

éles képekben pergeti le előttünk a pap 

biztos kézzel, fölényes művészettel, csodálatosan 

finom és gyöngéd elemzéssel megrajzolt életét. 

Chisholm páter nemes érzületében mintha 

Ottó Karrer csodálatos könyvének (Vallásosság 

és kereszténység) visszhangját hallanók. A legszigorúbb, 

de méltányos theologiai kritika sem 

találhat benne semmi kivetnivalót, kivéve egyetlen 

megjegyzését az Egyház böjti fegyelmére 

vonatkozólag, mely bizonyára jóhiszemű, de nem 

a legszerencsésebb megfogalmazásban van odavetve 

(vagy talán a kitűnő fordító vétette volna 

el?). A magyar fordítás első kiadása a megjelenés 

napján elfogyott, ezt a nagyszerű sikert 

méltán megérdemli ez a káprázatosan szép 

könyvi - . Fráter Jácint. 

Ottó Karrer: Vallásosság és kereszténység. 

Szent István-Társulat kiadása. Budapest. 

Páratlan tájékozottsággal, becsületes nyíltsággal, 

őszinte szeretettel hajol minden vallás 

fölé Ottó Karrer ebben a csodálatosan mély és 

szép könyvében s kutatja a különböző megnyilatkozási 

formákon túl a lényeget: az emberiség 

vallásosságát, az ember ősi vallásos ösztönének 

metafizikáját az istenség titokzatosan meg 

borzongató (tremendum), vagy elragadtatott 

(fascinosum) élményével kapcsolatban. Az értékeset 

a legeltorzultabb vonásokban is meg tudja 

találni s nem fél fölfedezni a katolicizmus abszolút 

értékbőségének és értékteljességének tudatában. 

Szédítő az a biztonság, az az olvasottság, 

de az az intuíció is, mellyel nemcsak a buddhizmust, 

hinduizmust, konfucianizmust, shintoizmust 

vizsgálja, hanem a primitív népek együgyű, 

de őszinte numinosum-elképzeléseit is és egyike 

a könyv legszebb fejezeteinek, melyben az emberiség 

imáját boncolja, filozofikus és misztikus 

tartalmukat föltárva mindvégig szigorú és alapos 

theologiai fölkészültséggel. Ez a könyv hatalmas 

élmény s esemény az egyházi irodalomban, 

s úgy érezzük, olyan eündítások és fejlődések 

forrása, melyek mérhetetlen haszonnal lesznek 

Krisztus Országának és Igazságának ügyére. 

A fordítóról, kinek ezt az értékes könyvet 

köszönheti a magyar olvasóközönség, csak anynyit: 

mint az olvadt ezüst, úgy csillog és árad 

minden árnyalatot kifejező s az eredetit híven 

tolmácsoló stílusa, fordítását nem érezzük fordításnak, 

sőt mintha magyar tolla kicsiszolta 

volna a kissé fanyar német nyelv érdességét. 

Péchy Viola. 

Vonier-Szuny ogh: A győzedelmes katolicizmus. 

Szent István-Társulat kiadása. Budapest. 

Az Egyház történetében fölmerült sok nehézség 

mintha nehézséget váltott volna ki a hivek 

lelkében. Lelki értékeink diadalmas átélése és 

átérzése vesztett erejéből. Felszínesség lett úrrá 

a lelkiélet terén. Hiányzik a hitbeli dolgok világos 

felfogása. A szerző óhaja : «elsorolni és bemutatni 

hitünk állandó és változatlan örök értékeit 

és megmutatni a mi örökségünk és osztályrészünk 

győzedelmes dicsőségét». Istennel kötött 

szövetségünk rejtett fölségébe s vigasztalásaiba 

vezet. Kik a mélyebb hitforrásokat és hitismereteket 

keresik, haszonnal olvashatják e könyvet. 

— 9 §§ 

Rousselot—Huby—Brou—Grandmaison—Bagamérí: 

Krisztus és az Egyház. Szent Istváh- 

Társulat kiadása. Budapest. 

Amit csak a legnagyobb történészeknél találunk 

: azt a zseniális szintézist, korszakokat és 

világrészeket átfogó, biztos és mély — ezer adat, 

történés tarka-barka, felszínes kavargásában lelkét, 

meglátó, lényeget markoló — intuíciót 

kapunk ebben az egyháztörténelemben. Mert, 

hogy egészen őszinték legyünk, ez a könyv 

(Christus, La religion chrétienne) nem más, mint 

Krisztus egyházának remekbe-írt története. 

Ragyogó, hatalmas éposz prózában. Nem száraz, 

csupán adatokat és dátumokat hűségesen 

és pontosan előszámláló kézikönyvnek készült. 


Mindenütt a lélek, a szellem történeté után kutat 

Igazi francia esprit csillog a könyv lapjain Pár 

sorban szinte egy egész korszak élete lüktet. 

Nagy nyeresége ez a könyv egyházi irodalmunknak 

' gy. b. 

r,fÍ lÍSÍ r; Par Íí s ~ PdL ' Halavány hold. Ányos 

Pal,Irodalmi Kör kiadása. 1942. 

i Uj ír ót avat ez az első regény. Biztató kezdet. 

Ányos Pál életének finomtollú, hibátlan elemzésű 

regénye. Csodálatos, hogy ez a fiatal író 

milyen mélyen belelátott a nagy pálos költő 

érzékeny lelkébe, milyen biztos ösztönnel eleveníti 

meg lelkivilágának, egyéni hangjának fejlődését 

a szülői háztói a szerzetesi celláig. 

Figyelemreméltó a szerző halktónusú, zavartalan 

menetű stílusának egyszerű, mégis lírai melege 

és. bája. Reméljük, a szép kezdésnek lesz még 

folytatása. P. Á. 

P. Gaetano Raczynski 0. S. P.: Vita di 

S. Paolo primo Eremita. Róma, 1941. 

Római kolostorunk perjele ebben a kis könyvben 

Remete Szent Pál életét ismerteti olaszul 

Szent Jeromos klasszikus életrajza nyomán. 

Alapos felkészültséggel, hatalmas tájékozottsággal 

száll szembe azokkal, akik történelmi létezését 

is tagadják, ismerteti Szent Jeromos forrásmunkáit 

; fiúi szeretettel, megkapó gyöngédséggel 

fejtegeti a szent pátriárka erényeit : Istenés 

emberszeretetét, alázatát, imádságát. ..; 

végül a róla elnevezett magyar Pálosrend alapítását, 

szellemét, rövid történetét mutatja be. 

Hisszük, olasz barátaink felfigyelnek erre a kis 

munkára. P. Gyéressy Ágoston O. S. P. 

Fr. Ldnczos Ambrus 0. S. P. : A híres Fekete 

Madonna-kegykép története. Pécs, 1942. 

Híveink már régóta keresik a szépséges 

csensztochowai Boldogasszony híres kegyképének 

történetét. Ennek a kívánságnak tesz eleget 

Fráter Ambrus, hűségesen ismertetve az ősi 

hagyományt s cáfolva . újabb kutatók bizonytalan 

nézeteit., — 

Fr. Ldnczos Ambrus 0. S. P. : Tiszteletreméltó 

Csepellcny György magyar vértanú elete. 

Pécs, 1942. 

A sok közül egyik ismertebb pálos vértanú 

életét és megrendítő halálát ismerteti a kis füzet. 

Bár siettetné régóta húzódó szenttéavatását. 

A szép életrajzot szenttéavatását és közbenjárását 

kérő imádság zárja le. —y— 

Szentimrei Jenő: Versekben tündöklő Erdély. 

Lepage Lajos kiadása. Kolozsvár, 1941. 

Költők énekelnek hozzá, költők énekelnek róla, 

költők öntik dalba érzéseiket, melyek erdélyi 

erdők zúgásában, erdélyi halmokon és kies folyóvölgyékben 

születtek. A nép és táj fiai énekelnek, 

fából rótt kunyhók egyszerű lakói, öreg 

városok szerelmesei, külső akadémiákon tanult 

diákok és tanulatlan paraszti énekesek. Az egész 

soksípú orgona őt dicsőíti: Erdélyt, a kis hazát, 

mely imént simult vissza édesanyja keblére. 

Századok éneklik ebben a könyvben Erdélyt, 

az egyetlent, a sajátosat, a sajátos színeiben és 

jellegében hasonlíthatatlan magyar életet és világot. 

Aki a verseket csokorba rendezte, maga is 

erdélyi költő. Egyike azoknakj kik a nyomasztó 

emlékű megszállás első évei óta szüntelenül harcban 

állottak az alacsonyabb kultúrájú jövevényekkel. 

Reménytelennek látszó szellemi harcuk 

mégis diadalt ülhetett s högy miért, elegendő e 

nagyszerű gyűjteményt átlapozni. Ennél értékesebb, 

ennél tartalmasabb ajándékot alig helyezhet 

visszatért országrész az egyetemes magyarság 

olvasó asztalára. 

Szent Bonaventura: A tökéletesség kis tükre. 

Budapest, 1941. 

Bár ezt a művecskét elsősorban apácáknak 

írta Szent Bonaventura, tanítása mégsem a kolostor 

lakóinak szól csupán. A keresztény tökéletesség 

mindennapi, hogy úgy mondjuk: házi erényeit 

veszi sorra a szent szerző/ Olyanokat;' 

amilyenekre az otthonunkban, családunkban 

mindannyiunknak nagyon szükségünk van. 

A közös élet ott is terhet rak vállunkra; tehát 

elkel valamennyiünknek Bonaventura'buzdítása. 

Milánói Jakab 0. F. M. : A szeretet zsarátnoka. 

Ferences kiadás. Budapest. 

A középkor áhítatos lelkének remeke ez a 

könyv. Sokáig Szent Bonaventura művének tartották. 

Benne imádkozik ebben a műben az Isten 

közelségébe emelkedett lélek vágyódása a keresztény 

tökéletességre, alázatos önmegvetése, hiánytalan 

odaadása, elragadtatásos szemlélődése és 

ujjongó szeretete. Nagypénteki elmélkedése pedig 

a lelkiélet irodalmának egyik legfölségesebb alkotása. 

Szent Bonaventura: Beszélgetek a lelkemmel. 


Nem lelki napló ez a könyv. A középkori 

ember nem értett a földi élet apróságainak és 

jelentéktelen eseményeinek a színezéséhez. Az 

örök gondolatok varázsa alatt állott. Ügy ki 

tudott emelkedni ebből a világból, hogy legegyénibb 

írásaiban sem emlegette élete körülményeit, 

érdekességeit, nem a mindennapi élethez 

fűzte elmélkedéseit. Idő és kor felett gondolkozott, 

imádkozott, elmélkedett. Az eszmék szerelmese 

a középkori ember. Az eszme a tapasztalati 

világgal, a gyakorlati élettel csak veszít. 

Sohasem közelíti meg a látható világ a láthatatlant, 

de mindent mozgató eszményt. 

François Mauriac: Ami elveszett. 

A világhírű francia író, akinek csaknem minden 

könyve magyarul is megjelent, az összeomlás 

előtti mondén Párizsnak a keresztmetszetét 

adja ebben a regényben. Két házaspár titkokkal, 

emberi gyengeséggel és nyomorúsággal átszőtt 

élete vonul el az olvasó előtt. Mauriac 

hidegen, szinte kegyetlenül rajzolja meg azt a 

poklot, ami ezeknek az «elveszetteknek» a számára 

már itt a földön elkezdődött. Különös pokol 

ez : párizsi mulatók, bűnt verejtékező házak, 

sötét utcák alkotják a díszletet. A mauriaci 

fanyar, ideges stílus még fülledtebbé teszi a 

CL fefiér barát 15

egény légkörét, de messziről már látni lehet a 

Kegyelem tisztító viharának a villámfényeit. 

Bíró Vencel—Boros Fortunát: Erdélyi katolikus 

nagyok. Bonaventura-nyomda, Kolozsvár. 

Hatvan ragyogó csillag rövidebb-hosszabb 

arcképét gyűjtötték egybe a tudós szerkesztők 

Erdély viharos múltjából, hogy áldozzanak emléküknek, 

akik Fráter Györgytől kezdve a protestáns 

elnyomatás évszázadaiban a katolikumot 

igyekeztek megmenteni a végenyészettől. Micsoda 

kényes és nehéz helyzetben, arra tanúság 

a könyv, melynek nagy anyagát Bíró Vencel 

piarista tudós, egyetemi tanár s Boros Fortunát 

ferences házfőnök írták. De egy-egy portré alatt 

mások nevét is találjuk. A könyv példaképet 

nyújt arra, hogy katoükusságunk nyilt megvallásával 

csak nyerünk, hogy Erdélyért és első 

vonalban tettek azok, akik a vallásukért áldoztak. 

Váth János. 

Kiss József—Könnyű László: Tanítóírók és 

költök II. Bokrétája. Jászberény. 

A csokor, mi a könyvet színes nyomatban 

ékesíti, jelképesen kitellett színben is. Ám az 

első hétíves könyv most már kilenc ívre nőtt. 

A belső tartalom is megerősödött. Több, értékesebb 

írónév díszíti, emeli. Azonfelül az erdélyi, 

felföldi tanító-írók is szép számmal részt kértek 

a színvonalas anthologiából. Váth János. 

Fáy Aladár: A magyarság díszítő ösztöne. 

A magyarságkutatás terén hézagpótló munka 

ez a könyv. Nem ismerteti, hanem esztétikai 

tekintetből vizsgálja a magyar nép díszítőművészetét. 

Szerzője a tervező művész szemével és 

tapasztalatával kutatja a népművészet képzeletbeli, 

szerkezetbeli, ízlésbeli sajátosságait, ösztönös 

törvényszerűségeit, díszítőerejének lélektani 

okait, egyetemes jelentőségű értékeit. Egyszerű, 

világos gondolatfejtéssel, magyarázatokkal 

és ábrákkal vezeti az olvasót a díszítményalkotás 

örömének rejtett ösztöncsapásain, érzésutain, 

a magyar díszítmény lényegének, hivatásának 

és értékének fölismerése felé. Megkeresi 

a magyar díszítmények egész vonalrendszerében 

jelentkező sajátságokat. Foglalkozik a díszítőerő 

egyetemes törvényszerűségeinek a magyar nép 

díszítő művészetében való érvényesülésével s 

ebből következtet a magyarság lélekalkatára, 

ízlésének követelményeire. 

Dr. Kertész János: Széchenyi faluja, Nagycenk. 


Széchenyi Istvánról a magyarság nemcsak 

jubileumi esztendőkben, nemcsak évfordulókon 

emlékszik meg, hanem mint egy örök láng, ott 

lobog minden magyar lelkében. A sopronmegyei 

Nagycenk a magyar nemzeti zarándokhelyek 

közt van felsorolva. Amikor a magyarság nehéz 

napokat élt, megrázkódtatásokon ment keresztül, 

mindig megindultak a magyar tömegek, 

hogy a ((legnagyobb magyar» előtt hódoljanak. 

Ilyen hódolat ez a füzet is, mely Széchenyi falujának 

adatait gyűjtötte nagy gonddal össze. 

Dr. Kertész János: Mickiewicz Ádám emlékezete 

Magyarországon. Budapest, 1941. 

Hazánkban termékeny talajra talál minden 

kulturális áramlat. Különösen ama népek nagyjainak 

alkotásai terjedtek el, melyek gyakori 

érintkezések folytán megismerhették egymást. 

Az első között kell említenünk a lengyel származású 

Mickiewicz Ádámot, kinek halhatatlan költészete 

és tragikus élete nem ismeretlen Magyarországon. 

Hazai vonatkozásainkat ismerteti a 

kis füzet, mely az ő kultuszát ápoló Magyar 

Mickiewicz Társaság kiadásában jelent meg. 

Varga József: A sopronbánfalvai hegyi templom. 

A sopronbánfalvai hegyi templom közel ezeréves 

történetét ismerteti röviden e kis könyv. 

Ősidőktől fogva remeték éltek e hegyen, melyen 

később a magyar remeteségből fejlődött Pálosrend 

épített nevezetes templomot és kolostort. 

A rend százados történetének sok dicső napját 

látták e megszentelt falak, melyek ma is hangos 

bizonyságai a fényes múltnak. 

P. Gyenis András S. J.: Az egyszerűség 

ösvénye. Korda kiadás, Budapest. 

A szerző Lisieuxi Kis Szent Teréz életútját 

tárgyalja apologetikus módszerben. Először a 

szent gyermekkori hibáit és szenvedélyeit veszi 

sorra és bemutatja, hogy szentünknek is voltak 

hibái, szenvedélyei, melyek ellen neki is meg 

kellett vívnia az élet-halál harcot. Majd a Karín 

elben látjuk, hogy a közös élet adta új nehézségekkel 

hogyan harcol győzelmesen. Hiszen az 

életszentség nem nagy dolgok véghezvitelében, 

hanem kis dolgok szentül való végzésében áll. 

Azok számára, akik Kis Szent Teréz életösvényén 

akarnak szentté lenni, e mű igen hasznos 

segédkönyv. • — nn — 

PÁLOS fíRónim 

Az Igazságot lehet arculcsapni, lehet véresre 

ostorozni, lehet keresztre feszíteni, csak megölni 

nem lehet 1 Még eltemetni is lehet, de harmadnap 

föltámad 1 Nem hal meg soha, élni fog örök 

diadallal 1 Az arculvert, véresre korbácsolt, keresztre 

szögezett Igazság örök diadalát üljük 

Húsvétkor. Az ő nevében kívánunk allelújás 

ünnepeket Kedves Olvasóinknak 1 

Virág Ferenc pécsi megyéspüspök szemináriuma 

több kispapjával együtt három pálos 

teológusunknak adta fel az egyházi hajkoronát, 

illetve a kisebb rendeket. Csak gyarapodjék az 

Ür munkásainak a száma, a munka úgyis tengernyi. 

«A fehérruhás pálosok hatalmas szerepet játszottak 

történelmünkben, — írja Marton László 

az Üj Hegyaljá-ban —; rendjük valami sajátsá- 


gos közösseget vállalt a magyarság sorsával s azt 

is elmondhatjuk, hogy a nemzeti szellem hordozója 

volt még határainkon túl is». Majd'a külföldi 

kolostorokat elsorolva különös figyelmet 

szentel két közeli.volt kolostorunknak: a sajóládinak, 

melynek egykor Fráter György is perjele 

volt és a sátoraljaújhelyinek, melyben Csepellényi 

György pálos vértanú teste pihen. 

Juhász Vilmos írja «Fráter György» című 

tanulmányában : «A történeti magyar mitológiában 

ott van a barát szikár, fehércsuhás alakja is, 

hosszúkás, keskeny arcával, vékony ajkaival és 

nagy szemeinek mérev, eltávolodott, amellett 

nyugtalanul perzselő nézésével. . .» Róla írt 

nagyszerű tanulmányt a Nemzeti Újság legutóbbi 

számában Ijjas Antal «Erdélyország meg-, 

alakulása» címen (1542). 

¡(Engedjék meg lapjuk régi előfizetőjének, — 

írja valaki —, hjjgy egy-két szóval kifejezzem 

véleményemet a láp irányáról, szerkesztésmódjáról 

s kitűnő cikkeiről». Bevallja, hogy valamikor 

a lap előfizetésével csak a Rend anyagi támogatására 

gondolt, «mert rendkívül kényes vagyok 

egyházi olvasmányaim megválogatásában, most 

azt tapasztalom, mily elsőrangú szellemi táplálékot 

nyújt az olcsó lapocska előfizetőinek. Szereztem 

is vagy ötveQ előfizetőt és szeretettel verbuválok 

továbbra is». Különösen a Karrer fordítások 

tétszenek neki a legjobban. .«Régi súlyos 

mulasztásnak tartom, hogy a nagyszerű katolikus 

szerzőt nem népszerűsítik nálunk is . . . Ha 

szabad, szerény előfizető létemre, tanácsot osztogatnom, 

kérem a t. Szerkesztőséget, szíveskedjék 

a jövőben is a megkezdett irányt kultiválni, 

mely külön specializálja e lapot a hasonirányúaktól 

és jó volna Karrer Ottó mellett a többi nagy 

külföldit: Bérullet, Sonnenscheint, Newmant, 

Mőhlert, Pascalt, Gratryt stb. is bemutatni a 

magyar olvasóközönségnek hangulatos kisebb 

cikkekben, hogy kedvet nyerjen a többi megismerésére 

. . .» Köszönjük a jó szót, a jóleső 

biztatást és. igyekszünk a jövőben is mindent 

megtenni, hogy kis lapunk Kedves Olvasóink 

szellemi és lelki igényeit minél maradéktalanabbá 

kielégíthesse. 

Szentmisék rendje templomainkban : Budapesten: 

Hétköznap 3 /47, 1 /28, 1 li9 és 9-kor; vasárnap 

7, 8, 9, 10 és ^^-kor. Pécsett: Hétköznap 

•8/47 és 3 /48-kor; vasárnap 8, x /a10 és ^U-kor. 

Szentkúton:' Hétköznap 7-kor; vasárnap 8 és 

10-kór. Itt üzenjük dr. Györké Margit . úrhölgynek, 

hogy a kért szentmisét «édes Hazánkért» 

elmondottuk. 

Pécsi templomunkból oltárterítőket, gyertyatartókat, 

virágvázákat loptak el ismeretlen tettesek. 

Jótevőink: Széntkúti kolostorunk mély hálával 

köszöni Tapodi János gazda értékes adományát, 

azt a nagyszerű betlehemet, melyet ezidén már 

föl is állítottunk templomunkban. Ugyancsak a 

tanyai gyermekek nevében hálásan köszönjük 

azt a sok ajándékot, melyet mind budapesti, mind 

pécsi ismerőseinktől, valamint Esztergomból, Miskolcról 

és Gyöngyösről kaptunk. A jó Isten áldása 

és a tanyai szegény gyermekek hálája kíséri áldozatos 

jócselekedeteiket! ..•',. 

Pécsi kolostorunk dr. Hanuy Ferenc püspöki 

helynök, apostoli főjegyző, uradalmi kormányzó 

őméltóságának élelmiszer küldeményeit köszöni 

hálásan, özv. Springsfeld Gyulánénak a templomi 

csengő gyönyörűen hímzett szalagját és misebort, 

özv. Gál néninek, Simon Ágota néninek, Ilonka jótevőnknek 

értékes karácsonyi ajándékokat köszönhetünk 

és Berecz Károlynak 100 P-t, azonkívül 

néhány lelkes hlyünk tekintélyes összeget gyűjtött 

templomunk látogatói között szép Remete 

Szent Pál oltárképünk régi keretének megújítására 

és megaranyozására, a névsort itt közöljük 

: özv. Dombovicsné gyűjtése: Glatt_Adolfné 

50 fillér, Angster Elza 2 P, özv. Wagner Béláné 

2 P, V. Gyuláné 5 P, dr. Boda Géza 1 P, Boda 

Géza 1 P, Boda Gézáné 1 P, N. N. 1-50 P, Czwingler 

Ferencné 1 P, özv. Saághy Ferencné 1 P, 

Pirity Lajosné 50 fillér, vitéz Vértes Antalné 50 

fillér, Ágoston Józsefné 2 P, Wurster Mária 1 P, 

Ágoston Nővérek 2 Pvözv. Kaszás Ferencné gyűjtése 

: Saághy Auguszta 5 P, özv. DomboVicsné 

1 P, V. Gyuláné 1 P, Orbán Rudolfné 2 P, N. N. 

2 P, özv. Witzl Antalné 5 P, N. N. 50 fill., vitéz 

Vida Ferencné 5 P, "Varga Gyula 5 P, Mindszenthy 

Anna 3 P, N.'N. 50 fill., Rainer Mártonné 2 P, 

N. N. 1 P, N. N. 50 fill., Berecz Károlyné 10 P, 

dr. vitéz Zádor Imréné 3 P, Horváth Józsa "3 P, 

K. 5 P, id. Hamerli Károlyné 5 P, N. N. 2 P, E. V. 

4 P, Miasszonyunk Zárda 5 P, Téczely Jenőné 1 P, 

dr. Horváth 2, P, N. N. I P, Vajda Ferencné 5 P, 

N. N. 50 fill., dr. Nyiredy Jánosné 5 B;'N. N. 5 P, 

Vady Jenőné 5 P, Pirity Lajosné 50 fill., Glatt 

Adolfné 1 P, Karbuczky Kornélia 2 P, N. N. 50 

fill.-, ifj. Hamerli Károly 5 P. Szabolcs Rezsőné, 

Fiola Péter, Mayer Magda, Simon Ágota, 

Aumanné és Stefánia közös gyűjtése : SzaboLcs 

Rezsőné 20 P, Till Sándorné 2 P, özv. Müllher 

Ferencné 2 P, Mohay Károlyné 5 P, Daláth Jenőné 

3 P, Kocsis Mihályné 3 P, dr. Oltayné 2 P, Zichy 

Lujza grófnő 5 P, dr. Jellachich Lajosné 2-50 P, 

Simon Ágota 3 P, Emődy Géza 5 P, özv. Payor 

Leóné 2 P, Augusztné 1 P, dr. Büky Ernő 2 P, özv. 

Cserta Antalné 5 P, dr. Hornung József 2 P, dr. 

Parill Ferenc 2 P, Várady Antalné 1 P, dr. Rónaky 

Elemér 2 P, dr. Szapár József 50 fill., dr. Ábrányi 

Alajos 2 P, Tegzes-család 1 P, Gaál László 1 P, 

Fiola Péter 5 P, dr. Gáti Ferenc 2 P, Boross István 

2 P, dr. Páva István 2 P, dr. Dőry Dénes 2 P, dr. 

Krassóy Béla 2 P, Klobucsárné 2 P, dr. Lutz 

Miklós 2 P, dr. Bögös Lajos 2 P, dr. Meszlényi 

Károly 2 P, dr. Steiner Károly 2 P, dr. Hasznos 

Ignác 3 P, N. N. 1 P, Radnótiné 2 P, dr. Maróti 

József 2 P, Hende Ferencné 50 fill., Maróti Imre 

1 P, Mayer Márta 1-50 P, Várnagy Viktorné I P, 

Mátraházy Gizella 1 P, Szilágyiné 2 P, Szakáts 

Sándorné 2 P, özv. Aumanné 1 P, özv. Bugyánné 

1 P, Baraits-család 3 P, dr. Nemes István 3 P, 

dr. Bálint László 2 P, dr. Wámoscher István 3 P, 

ifj. Ratkovics István 2 P, Stocker Lajosné 2 P, 

Littke pezsgőgyár 3 P, ifj • Klein Imi^e 2 P0 Sziber Ferenc 

1 P, özv. B. N.-né 8 P, dr. Simonfay Kremmer 

László 1 P, Szalay Jánosi P. — Isten fizesse meg! 

Boldog Özséb szobrára imameghallgatásért < 

4 P, szentt£avatására: Breitenhock Sári, Sopron 

: 10 P.' Vadányi Dezső Sopron 16 P. — Csepellény 

i György pálos vértanú boldoggáavatására 

: 5-80 P, dr. Smotzer Nándorné Sátoraljaújhely. 

«Sajnos, írja egy előfizetőnk, szegénységem 

meggátol, hogy szívem szerint tudjak küldeni, 

mert «A fehér barát» legkedvesebb lapom» 

(Blaton Erna, Pomáz), mégis felülfizetést küldött, 

ha pár fillért is, de Jézusnak, tudjuk, ez tetszik a 

legjobban, mert az ő szegénységéhez sok az is. — 

Felülfizettek A fehér barátra: 10 P: Dr. Bozóky 

Jenő Bp., özv. Magasházy Gyuláné Bp., dr.

Potyondy Imre Székesfehérvár, Bolyós Rudolf 

Salgóbánya, özv. Muschinek Jánosné Bp., Fülöp 

Béla Ada. 7 V: br. Czillinger Lóránd, Rákospalota, 

6 P: Gerster Margit Bp. 5 P: ötv. Tirin-. 

ger Károlyné Bp., Draskovich Ferencné Kalocsa, 

Magócs Jánosné Hódmezővásárhely, özv. Bauernobl 

Szilárdné Kassa, Piltsch S. Antal Bp., dr. 

Györké Margit Székésfehérvár, özv. dr. Georgevits 

Józsefné Bp., Sashegyi Gyuláné Bp., Saághy 

Auguszta Pécs, dr. Ópalotay Bodó János Szarvas, 

Kovács József Hajdúszoboszló. 4 P: Szent Ferenc 

III. Rendje Szabadka, Másik Andor Bp., Körmendy 

Jenő Révfülöp, Prochnow Károlyné Klotildliget, 

Vadász Józsefné Bp. 3 P: Poros Etel 

Szigetvár, Wukassinovits József Bp., Jávor Zsuzsanna 

Adony, Kondor Ferenc Kisvelence, Tamás 

Irma Székesfehérvár, Nagy Anna Pécs, dr. 

Dvorszky Béláné Szombathely," dr.'Bogner IVIi 

hályné Bp., dr. Dürr MórJBp., Scipiades Iréné 

Veszprém, dr. Ányos Lajos Bp., Vajda Gyula Bp., 

Reven Magda Pécs, Várits Károly Győr, dr. Wolff 

Károlyné Bp., Schéibert Józsefné Gyula, özv. 

Csorna Gyuláné Bp., Haydn József Rákospalota, 

Stumpf Margit Pápa, Nagy Anna Ludány, Bari 

István Litér,* Kovács Anna Vasvárad, Gránási 

Mihályné Újszeged, Vidovszky Károlyné Békéscsaba, 

Pados Imre Budafok. 2 P: Gerencsér János 

Pécs, Lavrinyec Katalin Békéscsaba,'özv. Ottava 

Ignácné Révfülöp, dr. Zámbó Lászlóné Bp., 

Szabó Elemér Kassa, T özV. Neubauer Györgyné 

Kispest, Koltai János Bp., Petrik Béla Rad, Sán- 

dor Imre Kolozsvár, özv. dr. Horváth Józsefné 

Bp., Beiger Ferencné Bp., dr. Barzó Livius Bp., 

Rózsa Gyula Soltvadkert, id. Bihar Árpád Bp., 

Pados Imre Budafok, Csatth Béla Bp., Kléber 

Elemér Bp., Sebestyén Károly Pécs, id. Mayer 

Vendel Hónt, özv. Palotay Istvánné Bp., dr. 

Garay Lajos Pécs. (Folytatjuk.) 

f alsótorjai Vastagh Éva. Fiatalon hagyott itt 

minket. Telve volt lázas, teremtő álmokkal és gondolatokkal. 

Műterme zsúfolva, volt tervekkel. 

Boldog Özséb modellje is ott állt, várva azt a márványtömböt, 

melyben testet ölthet... Családja 

huszonkét művészt adott édés Hazánknak. Ki ne 

ismerné a Vastagh Györgyök nevét ? Édesanyja 

Benczúr-lány volt. Bátyja, Vastagh László is kitűnő 

szobrász. .. Vastagh Éva halála fájdalmas 

veszteségünk. 

Halottaink: Nyáry József, bakonyi plébános, ki 

gyönge egészsége miatt kellett, hogy távozzék 

Rendünkből, melynek példás tagja volt; özv. 

Angster Józsefné, pro Ecclesia et Pontífice pápai 

érdemrenddel kitüntetve ; Gyermek Jézusról nevezett 

Soós M. Aloyzia, volt karmelita főnöknő, a 

pécsi zárda alapítója ; Malcsiner Emil, a Magyar 

Kurir főszerkesztője Bp., dr. Makay. István volt 

pécsi polgármester, Muschinek János hősi halált 

halt Ungvár hajónkon, dr. Rozs István Pécs, özv. 

Nagy Emiiné Bp., Vargha Nándor Zombor, Láner 

Kornélia Bp., Palyó Mihály kanonok Kassa, Lang 

Gusztáv Bp., Schwartz Gusztáv Rákospalota, Kriston 

Ferenc Nyíregyháza, Kauzli Dezső püspöki 

helynök, apostoli főjegyző Veszprém ; dr. Hanauer 

Á. István, yáci megyéspüspök, Rőhry-Rába József 

Bakönykút, benne Lukács Testvérünk édesatyját 

gyászolja I — Adj Uram örök nyugodalmat nekik! 

A szerkesztésért és kiadásért felelős: Baranyay Lajos. 

Stepahneum nyomda Budapest. Felelős: ifj. Kohl Ferenc. 

Most jelent meg! * * * Karrer-Gyéressy: 

VALLÁSOSSÁG ÉS KERESZTÉNYSÉG 

(a Szent István-Társulat kiadásában. Ára: 5.20 pengő.) 

Kodolányi János írja róla: «Ezt a könyvet válóban «katolikusnak», azaz 

egyetemesnek látóm, mert nem rekeszti ki az emberiség millióit, vagy 

müliárdjait, nem törli el az ember múltjának évezredeit, vagy százezredeit; 

hanem szem előtt tartja az írást: Nem azért jöttem, hogy 

megszüntessem a törvényt, hanem, hogy betöltsem. Nagyon fontosnak 

s örvendetesnek tartom, hogy ilyen valóban tudományos, az ember 

valóságával számoló s egyetemes mű magyarul megjelent s hogy éppen 

a pálosok egyik rendtagja adta az irodalomnak s a nemesebb közvéeménynek 

ezt a könyvet. Egy okkal több, hogy szeressem a 

pá osokat. Most különösen nagy feladat hárul rájuk, a hazugság- 

, . , . , , nak ' a képmutatásnak, a türelmetlenségnek, az embertelenséenek 

L 1S Í e fi e Í en !f e i Cbbpn a r ° thadt és r0thasztó korszakában Az ember Xárogva íor 

dul azok felé, akiknek élményük az Istennel való közösség s nem puszta MZ^Í alkukom

Ü l 

Á PÁLOSREND 

É V N E G YE D ES 

ÉRTESÍTŐJE 

TARTALOM: 

Hódolat gróf Zichy Gyulának —• A Szűzanya 

öt öröme—dr.Carl Sonnenschein: 

Az Úr — Sédy Rezső: Találkozásom 

a Hagy Művésszel — P. Csellár Jenő 

O. S. P.: Az Úr napja -— ifj. Schreil 

Gyula: Templomom — Fráter Jácint: 

Szent Vér Ünnepe—Romvári Illés: Isten 

embere — Alexovics Vazul O. S. P.: 

Hagyboldogasszony — Pilisi-Pariss 

Pál: György barát madárkái— Lantos- 

Kiss Antal: A Sziklatemplom varázsa — 

Dr. Margittay Rikárd: A budaszentlőrinci 

pálos kolostor ásatásai — 

Dr. Szabó Lászjó: Látogatás Stridón, 

Szent Jeromos szülőhelyén — Sashegyi 

Sándor: A pomázi ásatásokról — 

Beküldött könyvek — Pálos krónika 

V. évf. 2. szám * Ara 32 fillér * 1942 június

A fehér barát 5. évf. 1. sz. (1942. március) - EPA

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?