az európai unió által nyújtott források és a nemzeti fejlesztési terv

• A közösségi preferencia elve szerint biztosítani kell, hogy az egységes piacon aKözösségen belül termelt termékek el¡nyt élvezzenek a harmadik országokbólbehozottakkal szemben. Ennek érdekében a hazai termékeket támogatják, emelletter¡s importvédelmet alkalmaznak.• A pénzügyi szolidaritás elve szerint a tagországok a KAP m¢ködtetési költségeitmez¡gazdasági termelésük nagyságától és nemzetgazdasági súlyától függetlenül,egységes érvény¢ szabályok szerint megállapított pénzügyi hozzájárulássalviselik. A termel¡k részére egységes, a közösségi szinten megszabott normatívákszerinti támogatások kerülnek kifizetésre.3.1.4. A KAP fejl déseA KAP megvalósítása érdekében a hatvanas évek elején a mez¡gazdasági termékekreegységes piaci szabályozást, „közös piaci szervezeteket” (piaci rendtartásokat) alakítottakki. Ezek keretében közösségi eszközökkel befolyásolták a termelést, illetve azértékesítést.f¡A termékekre „intézményes” árakat határoztak meg, amelyek alapja bels¡ afellelhet¡piaconlegmagasabb ár volt. Az intézményes árak képezték a piaci zavarok esetébenalkalmazott közösségi intervenciós felvásárlások, illetve az importvédelmi intézkedésekalapját.Az intézményes árak meghirdetése, az importot gyakorlatilag kizáró vámok éslefölözések alkalmazása tartósan biztosította azt, hogy a bels¡ piaci árak jóvalmeghaladják a világpiaci szintet. A magasabb bels¡ árak miatt a termékeket csak akkorlehetett harmadik piacon értékesíteni, ha ahhoz exporttámogatást nyújtottak.A világpiaci szintet meghaladó árak növelték a termel¡i jövedelmeket, lehet¡ségetbiztosítottak a termelés b¡vítésére, az európai farmstruktúra fenntartására. Azintézkedések árát azonban a tagországok fogyasztói fizették meg a magas élelmiszerárakban.A hetvenes évek elejéig a Közösség teljesen önellátóvá vált agrártermékekb¡l,export¡rként súlya a világkereskedelemben egyre jelent¡sebbé vált. Jelent¡sen n¡tt atermelés m¢szaki színvonala, hatékonysága is. A hetvenes évekt¡l szükségessé vált azállat- és növény-egészségügyi, az állatvédelmi, élelmiszer-min¡ségi, higiéniai el¡írásokegységesítése annak érdekében, hogy a termelés kielégítse a fogyasztói igényeket. Aközös piaci rendtartások keretében nem lehetett megfelel¡en kezelni a kedvez¡tlenebbadottságú területek és termel¡k problémáit, az intézkedések nem ösztönöztek a termelési,üzemi szerkezet átalakítására. Az EGK döntéshozói ezért megfogalmazták amez¡gazdaság strukturális fejlesztési irányelveit, azok végrehajtásának segítéséreközösségi támogatásokat biztosítottak.A nyolcvanas évek elején jelentkeztek a KAP els¡ problémái. A termelésb¡vítésére ösztönz¡ szabályozás termékfeleslegek megjelenéséhez vezetett. Egyre többközösségi forrást igényelt az intervenció (beavatkozás), az export támogatása. A KAPfinanszírozása az EGK költségvetés legnagyobb tételévé duzzadt. A nyolcvanas évekbenkerült sor a KAP els¡ jelent¡sebb korrekciójára. Az intézményes árakat befagyasztottákés korlátozták az el¡állítható termékek mennyiségét. A területük egy részénekpihentetését vállaló termel¡ket közvetlen támogatásban részesítették. A korrekciósintézkedések azonban nem oldották meg a rendszer alapvet¡ problémáit. Továbbnehezítette a helyzetet az újabb mez¡gazdasági országok (Spanyolország és Portugália)felvétele.30