az európai unió által nyújtott források és a nemzeti fejlesztési terv

írt el¡, amelyben a tagországok számára megsz¢ntek a vámilletékek, ezáltal el¡segítettéka két termék (szén és acél) szabad kereskedelmi forgalmát egy bels¡, közös piacon.Az ESZAK intézményrendszerében a föderalizmus jellege tükröz¡dik: aLegfels bb Hatóság (High Authority) képviselte a döntéshozó hatalmat a közösségben,kölcsönözte a szupranacionális jelleget a szervezetnek, mivel a szén és acél termeléskérdéseiben a döntéshozatal ezt a szervet és nem a tagországok politikai struktúráit illettemeg. A Legfels¡bb Hatóság munkálatait egy Miniszteri Bizottság és egy ParlamentiGy¢lés segítette, ez az intézményrendszer képezi a vázát a kés¡bbi EU-sintézményrendszernek is. Az ESZAK legjelent¡sebb eleme, hogy megjelentek a nemzetekfölötti hatáskörök és intézmények.¡Az ESZAK sikerén felbuzdulva történtek kísérletek egy Európai VédelmiKözösség (European Defence Community) és egy Európai Politikai Közösség (EuropeanPolitical Community) létrehozatalára is, ezek a próbálkozások azonban nem hoztak sikert.1.1.3. Az integráció útjánAz európai integrációpolitika céljai ezután egyértelm¢vé váltak: egy békés európai közeglétrehozása, amely a közös európai gazdaság hatékonyságának növelésével, a kontinensglobális politikai helyzetének konszolidálásával lehet¡vé teszi az emberi jogokbiztosítását, a demokrácia és a jogállam védelmét, egyszóval biztosítja a liberálisdemokrácia értékrendjének továbbélését.1955. június 1.-én, a messinai konferencián, ahol az ESZAK tagországokkülügyminiszterei egyeztették az álláspontokat, célul t¢zték ki a közös piac létrehozását,és ennek el¡készítésével, a résztvev¡ államok álláspontjának egyeztetésével megbíztakegy bizottságot, Paul-Henri Spaak vezetésével.1956. május 29-én Velencében találkozott a hat ESZAK tagállamkülügyminisztere. Ezen a konferencián fogadták el a Spaak Jelentést, alapként aszerz¡dések kialakítására irányuló további tárgyalásokhoz. 1956. nyarára kétszerz¡déstervezet készült: az egyik egy teljes vámuniót irányzott el¡ a közösség országaiközött, a másik békés célú atomenergia-ipar közös irányítását és fejlesztését.Végül 1957. március 25-én Rómában Franciaország, Németország, Olaszország,Belgium, Hollandia és Luxemburg külügyminiszterei aláírták az Európai GazdaságiKözösséget (European Economic Community) és az Európai Atomenergia Közösséget(European Atomic Energy Community) létrehozó Egyezményeket, amelyeketösszefoglalóan Római Szerz déseknek hívunk.Az Európai Gazdasági Közösség szerz¡dés általános célja a közös piac kialakításavolt, amelynek fázisaiként a vámok, mennyiségi korlátok lebontását, a közöskereskedelempolitika, közös közlekedési és versenypolitika megvalósítását, ajogharmonizáció elvégzését és további, új szakpolitikák kialakítását jelölték ki. A közöspiac megvalósítása a szabad árukereskedelem, a liberalizált szolgáltatás- ést¡ketranzakciók, a munkaer¡ szabad mozgásának elveire alapult. A Római Szerz¡désekkeretszerz¡dések voltak, mert a gyakorlat számára rugalmas keretet biztosítottak.A Római Szerz¡dések hatására gyors, bels¡ konjunktúra következett: Az 1958-tól1973-ig terjed¡ id¡szakban a hatok közötti kereskedelmi forgalom az ötszörösérenövekedett, az EGK-n belül a GDP növekedése pedig elérte az évi 5%-ot. 1968-ra, 2évvel a kit¢zött határid¡ el¡tt, a tagállamok közötti vámok és mennyiségi korlátokatlebontották, és megvalósult a közös piac. 1962-ben megkezdték a Közös Agrárpolitikakialakítását. Az EGK legf¡bb sikere abban mutatkozott meg, hogy a brit politika is11