Programfüzet (PDF) - DE OEC Tudományos Diákköri Tanács

Kiss Zsuzsanna, Ph.D. IIHumángenetikaA SEJTDIFFERENCIÁLÓDÁS SZABÁLYOZÁSASTREPTOMYCESEKBEN: EGY PLEIOTRÓP HATÁSÚAUTOREGULÁTOR SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA GENOMIKAIMÓDSZEREKKELA Gram-pozitív Streptomycesek tanulmányozása alapvetően kétszempontból fontos: egyrészt a spóraképződéssel végződő micéliális növekedésmiatt mint differenciálódási modell vizsgálható, másrészt a differenciálódássalösszefüggésben termelt szekunder metabolitok között nagyszámban találunkorvosi és ipari szempontból fontos vegyületeket.A morfológiai differenciálódást és a vele összekapcsolódó szekundermetabolizmust a legrészletesebben a modell mikroorganizmusnak számítóStreptomyces coelicolorban vizsgálták.A sejtdifferenciálódás és az ezzelösszefüggő folyamatok szabályozásában kulcsszerepet játszanak az ún.extracelluláris autoregulátorok. Ezek közé tartozik az általunk vizsgáltStreptomyces griseus 45H törzsben leírt C faktor, mely egy extracellulárisfehérje, s a differenciálódásban és a sejtek közötti kommunikációban játszikfontos szerepet. A C faktor génjének klónozását, szekvenálását és analízisétkorábban már elvégeztük. A C faktor hatására a C faktorra érzékeny, C faktortnem termelő és nem spórázó S. griseus 52-1 törzs a sporulációra jellemzőprespórákat hoz létre. A C faktor szerepének további tanulmányozására a Cfaktort termelő törzsből deléciós null mutánst állítottunk elő, mely mutánsszilárd táptalajon nem képes légmicélium és spóra képzésére, azonban normálspóraképzése a klónozott C faktor génnel helyreállítható. Mindeközben újrafelvetődött két olyan probléma, melyek már korábbi kísérletes munkákból issejthetők voltak: egyrészt a 45H törzs nem származhat az 52-1 törzsből, mint aztkorábban feltételeztük, másrészt lehetséges, hogy a 45H törzs nem S. griseus,hanem valójában S. flavofungini.A fenti hipotézisek alátámasztását a következő módokon kíséreltük meg:1. A S. coelicolor genom szekvenálása 2001-ben befejeződött, így ezenmikroorganizmus összes ismert vagy feltételezett fehérjéjének génjét tartalmazóDNS microarray rendelkezésre áll. Az ismert S. coelicolor és S. griseus génekhomológiája az esetek döntő részében elég magas ahhoz, hogy a „coelicolor”-chipeket a fenti törzsek genomi DNS-nek összehasonlításában felhasználjuk;ezeket a kísérleteket a John Innes Centre kutatóival együttműködve végezzük. 2.A baktériumok identifikálására leggyakrabban használatos molekuláris bélyegaz rDNS szekvenálása, így ezzel kiegészítve a microarray kísérleteketkideríthető a fenti törzsek eredete és tisztázható azok kapcsolata.Témavezető: Dr. Biró Sándor