Programfüzet (PDF) - DE OEC Tudományos Diákköri Tanács

Pap Attila, TTK IVDEOEC, Biokémiai és Molekuláris Biológiai IntézetMAGRECEPTOR LIGANDOK HATÁSA EGÉR EREDETŰ DENDRITIKUSSEJTEK DIFFERENCIÁLÓDÁSÁRAA mieloid eredetű dendritikus sejtek (DC) fontos szerepet töltenek be azimmunrendszerben, mint hivatásos antigénbemutató sejtek (APC) képesekstimulálni a naív T-sejteket és ezáltal beindítani a specifikus immunválaszt.Mivel a DC-k rendkívül kis számban találhatók meg a különböző szervekben,ezért a hematopoetikus prekurzoraikból való előállításuk döntő jelentőségű akísérletekhez szükséges megfelelő sejtszám elérése érdekében.Korábban karakterizáltuk, hogy a humán monocita-dendritikus sejt irányúdifferenciálódás során milyen transzkripciós változásokat idéznek elő különfélemagreceptor ligandok (Rosiglitasone, AM580, LG268). Azonban fontos kérdés,hogy az általunk kapott hatások in vivo is hasonlóképpen működnek-e, ezért azutóbbi időben egér modellekben kezdtük vizsgálni a DC differenciálódást.Először tanulmányoztuk, hogy az egér eredetű sejtek hasonlóan válaszolnak-e aligandkezelésekre, mint a humán sejtek. A kísérletekhez C57BL/6 egerekethasználtunk, valamint rendelkezésünkre állnak genetikailag módosított állatokis, pl. CD1d hiányos NOD (Non Obese Diabetes) egerek. Az egerekbőlcsontvelői sejteket izoláltunk, majd GM-CSF és IL-4 citokinekkel DC iránybadifferenciáltattuk. Ezenkívül egér lépből direkt módon, grádiens centrifugálástkövető immunomágneses szeparálás segítségével izoláltunk DC-ket. Az izoláltsejteket PPAR gamma (Peroxisome Proliferator-Activated Receptor) agonistávalés retinoidokkal kezeltük.A dendritikus sejt populáció azonosítása érdekében, illetve adifferenciálódás során bekövetkező változások követésére sejtfelszínimarkereket (CD14, CD11c, F4/80, CD1d) mértünk áramlási citometriával. Asejtek nagy része CD11c pozitív, ami az egereknél DC-re jellemző marker,ugyanakkor CD14 negatív volt, amit inkább makrofágok expresszálnak. „Realtime”kvantitatív PCR módszerrel meghatároztuk a csontvelői sejtekdifferenciálódása során bekövetkező transzkripciós változásokat. Azt találtuk,hogy a PPAR gamma magreceptor, valamint célgénjének (FABP4) mRNSszintje is megemelkedik a differenciálódó DC-kben.Eddigi vizsgálataink alapján azt mondhatjuk, hogy a magreceptorligandok az egér eredetű primer sejtekre is hatással vannak, azonban ezek azeredmények nem mindig azonosak a humán eredményekkel.Témavezető: Dr. Szatmári István, Dr. Nagy László