Folyosóról-folyosóra - Az Interdiszciplináris Doktori Iskola ...

hatások említése a szervesülés vagy kizáródás mechanizmusán keresztül pedig érinti – anépzenei-néprajzi anyag összetettsége és az értelmezés (mi számít népinek, mi nem) kérdéssel– a történetileg változó szemléletmódokat is. Olsvai nem tudománytörténetet nyújt, hanem amagyar népzene ’élettanát’ és ’anyagát’ helyezi a bemutatás középpontjába, Bartók, Kodályés tanítványainak rendszerezése, azok időben módosuló/módosult stílusbeosztása alapján. 12Az elemzések által feltárt, dallamtípusok alkotta magyar népzenei stílusokösszehasonlításával kirajzolódnak a szomszéd és rokon népek zenéjével, valamint az európaiműzenével való kapcsolatok is. Mivel a történetiség korántsem egyenesvonalú, hanemszövevényes alakulásra mutat, hangsúlyozza, hogy a stílus „régisége egyáltalán nem jelentiazt, hogy annak valamennyi dallamtípusa régen és egyszerre alakult ki. A stílus gyökereinyúlnak vissza kideríthetetlen történeti mélységbe. (...) az egyes dallamtípusok hosszú időnkeresztül ágaztak szét, talán még a 19–20. században is keletkezett új típusú régi stílusúdallam. (...) A régi anyag bizonyos elemei (...) más formában élnek tovább: az új stílusszerkezeti keretei között.” 13 Paksa Katalin népzenetörténeti 14 könyvében egy többdimenziósságotérzékeltető kronológiai ’időszalaggal’ szemlélteti a stílusok történetirétegzettségét és időbeli meg-megújulásait. Az írásbeliség nélküli hagyományos kultúravizsgálata a népzenei gyűjtés mintegy száz éve alatt felhalmozódott anyagán végzettelemzésre és dallamösszehasonlításra épül. Bartók a szomszédnépi népzenei kutatásban,Kodály a honfoglalás előtti zenei réteg feltárására, továbbá népzenénk műzenei és európaiösszefüggéseinek megállapítására használta a módszert. Ez utóbbi vállalkozás a történetiforrásokkal való dallamösszevetésre épít, de a régiséget nyomozó összehasonlítás azösszehasonlító nyelvtudomány mintájára következtet. Szabolcsi Bencét idézi Paksa Katalin:„a dallam – változandósága ellenére – legalább olyan hosszú életű, legalább olyan maradandó,mint a szó, vagy a régészeti és antropológiai lelet; tehát összehasonlítás útján ugyanúgykövetkeztethetünk belőle népek és kultúrák összetételére, kapcsolatára és vándorlására, mint anyelvből vagy az ásatások anyagából. (...) Az átvevő nép persze módosít az átvett nyelven,sajátos irányban fejleszti tovább. De ez sem mond ellent a dallamok tartósságának, adallamcsaládok vándorlásának és akár otthon, akár más környezetben való fennmaradásának;sőt ellenkezőleg, még megerősíti azt.” 1512 Dobszay László és Szendrei Janka zenei rendszerezése, amelyet ’népzenei stílusrendnek’ neveznek (A magyarnépdaltípusok katalógusa – stílusok szerint rendezve – I.), és a megjelent kötetben részletesen ismertetnek, ettőlsok szempontból eltérő koncepciót követ. Típuskatalógus 1988.13 Olsvai Imre 1998: 524.14 Paksa Katalin 1999: 42 után befűzve15 Szabolcsi Bence 1954. In Paksa Katalin 1999: 40.4