Folyosóról-folyosóra - Az Interdiszciplináris Doktori Iskola ...

44. 260Szerkezeti váz: 1, (3), (5), (4), 5, 6, 5, 7, 5, 8vsz.-egységek: 1 1 1 1 1 2 1 2 1 6-s.Legfontosabb jellemzőkKissé töredezett a cselekmény íve, és különös néhol a fogalmazásmód is. A nyitó szakaszazért elemeit tekintve hagyományos: Fehér Laci (!) lólopása a Fekete-halom alatt, ostorávalnagyot csattant, ami elhallatszik ‘várossában’. Konkrét helymegjelölés azonban nincs, Annalakhelyét sem tudjuk meg. A 3-as részben csak elbeszélő szólam van, Anna „Lëszalad azistállóban,/Az istálló ajtajára”. Nem folytatódik a készülődéssel, és nem tudjuk meg, hová,milyen folyosókra kerül. A törés azzal is nyilvánvalóbb, hogy az átvezetés így kezdődik:„Fejér Anna ëggyet sëm szól”. Majd csak amikor ismétlődik az átvezetés, lesz értelme enneka sornak, ugyanis előtte beszélt a bíróval (4). Váltságdíjat nem ajánl, igaz, nem is esett szó azelőző egységben kincsek felpakolásáról. Újabb átvezetés után bátyjánál van (6), akit fölöttébbfiurcsa megszólítással illet (6. vsz.): „Hallod-ë të, hirës bëtyár”, és beszámol a bíróajánlatáról. (Meghitt hangütésről itt egyáltalán nem beszélhetünk. Amikor az éjszakai jelenetután újból a börtönhöz megy, akkor is így szólítja meg bátyját, pedig a sor folytatása a másholaggódást kifejező kérdés: „Ébrën vagy-ë vagy mëghaltál?”.) Nehéz elképzelni, hogy Annaszemrehányását fejezné ki a ‘te híres betyár’, valószínűbb, hogy egyszerűen Fehér Lászlórólmint betyárról énekel az előadó. Elvégre lótolvaj László is, mint azok!Annát így figyelmezteti László, önmagáról szót sem ejtve: „Në hálj vele, a gonosszal, / Hiszaz akasztanivaló! / Elvëszi a böcsületëd, / Nékëd jelënt szëgénységët.” Suta megfogalmazás,de kifejez egyfajta társadalmi értékrendet: szegénység vár hugára, ha a bírónak enged. Azéjszakai 7-es részhez átvezetés visz, itt Anna megerősíti, miért jött vissza: „Veled hálok azéjszaka,/ Szabadítsd mëg ëggy órára!” A zörgésre felriadva a bíró magyarázata nem nyugtatjameg, megy vissza a börtönhöz, ahol a raboktól megtudja, László azóta hová került: „Në ittkeresd a bátyádat! / Zöld erdőben, zöld mezőben, /Az akasztófa tövében.” Általában‘akasztófa tetejében’, – így szokták mondani, itt pedig ez áll: ‘tövében’. Talán még aholtukban is számkivetett kivégzettek sorsára utal a szokatlan helymeghatározás, akiket atemetőből kizár az erkölcsi norma.Így, ezen a mélyponton végződik a ballada, az átok elmarad. 261Hagyárosbörönd (Zala), Takács Lajosné Nagy Mária (46). Paksa, 1968. VIII. AP 7620j.Romlott dallam, második fele elcsúszott, hangneme átértelmeződött.260 533–543. VAR. o)261 Töredékes, akárcsak az egyébként hosszú, hiszen 16 és 14 versszakos 28. és 35., és a szintén 12 versszakbólálló 43.71