Folyosóról-folyosóra - Az Interdiszciplináris Doktori Iskola ...

szemüvegén keresztül tekintve a balladára más a megítélés nézőpontja, mint a balladakutatóé,így nem lelvén a klasszikus, régi népballadákat a 18. századi forrásokban, ennek okait keresniegészen természetes. Nyilván nem kell azonban komolyan gondolni a feltevést: ha nincs aközköltészetben régi népballada, az akkor nem is létezett. 24 Mindketten (Küllős és CsörszRumen) ki is fejtik, hogy irodalomszociológiai magyarázata van ennek a hiánynak. Csörsz azírásbeli rögzítés kései okainak tárgyalásakor, Faragó József irodalomszociológiai érveinyomán, a közköltészeti hagyomány fenntartásában vezető szerepet játszó diákság versfüzeteitartalmával kapcsolatban rámutat a csoportidentitás és ízléseszmény meghatározta szelektívhatásra. A klasszikus balladák egész egyszerűen „egy másik folklórhagyományhoztartoztak.” 25Az irodalom és folklór érintkező felülete, a közköltészet kutatása igazán lendületeselőretörésének napjainkban vagyunk tanúi. E történeti folklorisztikai beágyazottságú irányjelentőségét már az is fémjelzi, hogy a XVIII-XIX. századi kéziratos énekeskönyvek ésponyvanyomtatványok őrizte szövegcsaládokat és -típusokat közlő kritikai kiadású köteteket arégi magyar irodalomtörténet nagybecsű sorozata, az RMKT befogadta. 26 Az említett kétszerkesztő fáradhatatlanul nyomozza a korszak írásbeliségében is megjelenő szövegeket,szövegcsaládokat, követi vándorlásaikat, változásaik útját. Ami tanulmányaikból sugárzik (ésa tisztán szóbeliségben élő/élt népzenével, népköltészettel foglalkozó számára különös), 27 egyolyanfajta szemlélet, amelyben az első és legfontosabb hely egyértelműen az írásos forrásé.Hangsúlyozzák ugyan, hogy amellett, hogy a források tanúsága esetenként világosankirajzolja egy bizonyos műfajcsoport történeti fejlődését, néhány árulkodó vonás mutathatazért korábbi gyökerekre is, 28 – de végeredményben szemükben mégis az írásos, filológiaijellegű bizonyíték, tehát az írott forrás megléte a mérvadó. Ami a ballada eredetét,kialakulását, műfaji gazdagságát, összetettségét illeti, eltérő nézetekről, ám – véleményemszerint – valójában számos összeegyeztethető részletet is tartalmazó elképzelésekről van szó.A Klaniczay idézetben foglalt fogalompárokat újra érdemes felidézni: írott – szóbeli; egyéni– közösségi; úri (lovagi) – népi alkotás és hagyományozódás bonyolult együttesébenkeresendő a titok nyitja. A fogalompárok oppozíciók, de a lényeg talán éppen a felsorolástzáró kifejezésben: „bonyolult együttesében” rejlik. Ám a Vargyas-féle teóriába éppúgy24 Csörsz Rumen István 2003.25 uo.: 34.26 Közköltészet 1-2. (2000., 2006.)27 Kríza Ildikó 2002: 84 ’Történetiség a szájhagyományban’ c. passzusa is érinti ezt a kérdést.28 Például Küllős Imola „Balladaszüzsék és -típusok legrégibb kéziratos feljegyzései” c. tanulmányában, azújstílusú balladakorpusz XIX. sz. második feléből származó kéziratos forrásokban fellelhető bizonyos elemeinek(régies szövegformuláknak, toposzoknak) a közköltészetben és a szóbeliségben is (!) feltehető korábbimegvoltáról szó esik. (Küllős 2004: 268.)7