2011. január - Zalai Oktatás

(7) Mit tud a gyermeki agy, és erről tud-e az iskolaioktatás is?A kérdés első felére könnyű a válasz: igen sokat.A tipikusan fejlődő gyermekek agya 6-7 éves korbanminden olyan alapvető dolgot „tud”, amire azolvasástanuláshoz szüksége van. Nyitott a beszéltnyelv finom elemzésére, s kész alapokkal szolgálja anyelvi képességek rendszerét. Az agykéreg specializálódásilehetőségei előkészítettek, az agy egyarántképes az egyszerűbb és az összetettebb látási és hallásiesemények elemzésére, az elemi összetevők és alakzatokpárhuzamos feldolgozására. Az iskolát kezdőgyermek agyában az olvasásra való előkészítettségnekés az átalakulni kész képességeknek egy olyan csodálatosegyüttese van jelen, amelyre támaszkodva a gyerekektöbbsége játszi könnyedséggel tanul meg olvasni.Ezért is támad az a benyomásunk, hogy mi semkönnyebb annál, mint megtanulni olvasni.A kérdés második felére sem nehéz a válasz, csaképpen bántó lehet: igen, bár nem túl sokat.Kérdezhetjük persze, minek is ezt tudni, megvolt e-nélkül eddig is az iskola. Lehet. A 21. században, atudásalapú társadalmat nem csupán hirdető, hanemmegvalósítani akaró oktatásban azonban nem árt odafigyelniarra, mit is tudunk a gyermeki agyról, s aképességek fejlődéséről. Ez különösen fontos lehetakkor, amikor a diszlexia, vagy az olvasástanítás körüllángolnak fel a viták. A módszerek és programok bőségébenkönnyen elveszik a szülő és sajnos sokszor aszakember is. Úgy tűnik, hogy az olvasástanításért, s atankönyvekért felelős szakemberek egy részét mármost is érdekli mindaz, amit a kognitív idegtudományközvetíteni próbál. Értheti tehát, hogy az olvasásfunkció-együtteséért, jókért és rosszakért is, az agyolvasási hálózata felelős. Ebből az is következik, hogya gazdaságosan és jól működő olvasási rutinok agyihálózatának alapozásakor az egyik legfőbb formáló aziskola.(8) Megfelelő korban és megfelelő módszereket használunk-e?Igen is meg nem is.A nemre az érv az, hogy az olvasás- és írástanuláshozszámos képesség és funkció nincs készen. Sem anyelvi elemző rendszer, sem a nagy észlelőrendszerek,de még a finommozgásokat végző kezecskék fejlődésesem éri el a megfelelő szintet. Igaz, az iskolakezdetvalóban kulturális konvenciókra épül; az adott országbankialakult, s éppen ezért sokszor változó hagyományokszerint kezdik az iskolát az európai gyerekek 5és 7 éves koruk között. Megfelelő tehát az iskolakezdésiéletkor? Igen, bár attól függ, honnan nézzük. Haonnan, hogy mikor éri el az olvasás agyi rendszere azideális előkészítettséget és a jól formálhatóságot, a 6-72011. januáréves kort nem tekinthetjük tévedésnek. Megfelelőekehhez a módszereink? Nem mindegyik és nem mindenkikezében. Saját kutatási adataink szerint vannakolyan olvasástanítási módszerek, amelyek nem ártanak,de nem is használnak. Legalábbis elmulasztanakvalami fontosat. Elmulasztják a formálásra nyitottbeszédészlelő rendszer megfelelő alakítását, nemhasználják ki a hangos olvasásban rejlő hasznos viszszacsatolás(feedback) lehetőségét, nem alapoznakstabilan, nem jól és nem jókor, s talán nem is jó sorrendbenfókuszálnak az olvasási utak kialakítására.Mindez az agyi válaszok mérésével kimutatható. Sokaknálkésőn, s alig javíthatóan rögzülnek az agykérgihálózat funkciói, a korrekció pedig a kiskamasz kortólkezdve egyre nehezebb. Ennek is agyfejlődési okaivannak.(9) Mit „szeret” a gyermekek agya?Az életkornak megfelelő, kihívást, de mégsem túlterheléstjelentő feladatokat. Az olvasás esetében ez afontolva, a gyerek tempójához alkalmazkodó alapozást,a feladat arányos nehezedését és a tapasztalatszerzéstjelenti. Tudás- és örömszerzést együtt!(10) Hatnak-e az olvasástanítási módszerek akésőbbi teljesítményre?Sajnos igen. Számos kutatási adat igazolja, hogy amai harmincasok generációjában aránytalanul sokannem tudnak helyesen írni. Diszlexiások lennének?Aligha. A beszéd és a gondolat felől a szóforma felénincs jól bejáratott útjuk a szóformához. Jó lenne, hama olyan módszereket használnának az iskolák, hogyezek a problémák nem jelennének meg.A fenti, saját magamnak feltett kérdésekre a kutatásiadataink, s a gyakorlati tapasztalat alapján adottválaszoknak legalább két fontos üzenete van.• Az olvasás üteme adott életkorban egyéni eltéréseketmutat, a türelmes, az anyanyelv hang- ésírásszerkezetének legjobban megfelelő módszera siker záloga.• A diszlexia nem azonos a gyenge olvasással.Természetük, kialakulásuk más. Az előbbit azerre szakosodott szakember dolga megoldani, azutóbbit pedig a gyerekre odafigyelő, türelmes ésfelkészült iskolának és pedagógusoknak.• A könnyedén működő agyi hálózat fejlődési feltételea gyakorlás, azaz nem mindegy, mennyitolvasnak a gyerekek. Az elegendő olvasáshozkell a megfelelő motiváció, a szellemi izgalom,az értelmet és érzelmet közvetítő olvasmányoksora. Ebben van a szülőnek, a tanárnak, s az őketsegítő könyvtárosnak az egyik legfontosabb szerepe,s egyben legnagyobb feladata.9