Mondolat, Dicshalom, 1813

58 MONDOLAT.(44) Né-\\p€tfelvilágositó szelíded érzeményekre geíjfsztelEománok\és más szivképz Beplóirások' Szerzit — jutalomtételekkel,vagy valam^lly tisztesség' dandárjának Érdemjelével,'s Czimerjével kellene gedélni v) hogy Nyelvünk'(45) ékesIIszállásának tsergedezni kezd tsermellyit elmés míveinknekárjával pennánk' méltósággal duzzadozó nagyságáranevelni törekedjenek. — Mellynek hogy Utóink örvendhessenek:kívánom, ezen Iramatomnak minél több példa-(4G) mánnyai Hazajitársaink'kezekbe hatván — ne-\\mes MagyarVerseket az enyimhez hasonló lángolatba lobbanthassák.Mondoltam, vagy — Zungottam.A' Szittya Tünöngyének minden Alagyái, Lantolayjai, Dandi,'s Mezengyei közt — a' ki a' kegyetlenül szépet nem tompa érzeni— leginkább é Stantzdjdt irigyelheti:A' padon a' matska ment HA végig,A' suton ha czintzogott — egérke 's a' t.vj * Méltán is: mert a' Könyvet jól magyarítani, nemesehbdologitds, mint a' madzagot sodorítani, a posztót nadrdgitani, adeszkát asztalittani, az árpát serítteni, a' szilvát pálinkittani.*Ha én Nyelvmives leszek, igy hektikába sem esem, mind a vénKf'mives, lei tsak a' sok köhögést miveli st reményiem, hogya' Nyelvmivelés engem meg Szolga Birósit, st meg is Viczé IspányitOh melly szép köszönetelö Mondolatot hallanak én tlemaz én beiktatásomkor a' Vármegye' Házában ; hasonló Buttúzolatotfognak hallani tlem az én eliktatásomkor ; — a' mitlyen örömmeliktatnak be, olly römmel iktatnak ki.* — A' mint szóll a\fentéréntettMagyarítván Hazafi Hunyadi, Kedves Barátjához irt Leveliutolján Lásd Püsp. ÉL 234. l.