Mondolat, Dicshalom, 1813

HONDOIiAT. 51merdek halmokban meredez vad havaso-\\kon h) mintfá- (26)raddal gyjtögették a' vadonnakforgáts- szerepét, 's a' komojfenyvesek' züzós ágait a sziklák' görtsös martjain — a' didergéjjezeC hidegjének enyhitésére, rongyos köntöseiknekczondrái alig fedvén preségeket ! Mint oltották szomjokátnéhány vénhült fa' alatt a' follyamnak lotsából ; mint tükrözte üstökös képeket a' tó'hináros színe! Mint mentek mindengyzhet hadi erköltsök mellett, a'körültök pezsg áskálódókémfellegek között, a' Fdirákságnak, és Tudákosságnakesméret-\\lensége miatt nyakra 'sfre veszedelemre ; mint (;27)vesztek follyárokba a'Vizépittések' nemtudása miatt — szóval:tsuda, hogy annyi búval nyomozva, nem lettek tellyességgelmás idegenNemek' tiporványiVagyon ellemben okunk magunknak örvendeni, ésmostani állapotunkban szerelmeseknek lenni, ha a' maiBudai és Pesti Városnak, s' Hazánk' más Fhelyeinek magassanfelkapóPalotáira i) tekintünk : mellyek izes bkezséggelkipipesittettek ; mellyeknek kapuszabású ajtai, és ablakaifelettredsrántzos leplegek puffadóznak —falai hallatlanérdem festésekkel büszménykednek ; szóval, mellyekbena' Napkeleti, és Ara-\\beszk-iz a' Nyúgotival a' legnagyobb (28)kellemmel van összezagyválva. Ha belépünk azon Angolly'inyire szabott kies kertekbe, mellyeken keresztül kóválygócsatornák felett a' vizifák boltot borúinak; ha elnézzük,mint mulatoznak ezekben enyelgéssel a' sürü erddzet' nyillámjaiközött édes Bájnéink ; mint üvöltöz puha testekennyúlámló slepjek;!mint haboznak susogva nyakaikon csoh)Mellynek suhadar szálai a' fennlebeg Istenek' országát érik.Ha! mint ekhóz az órákra hangzó üregöhöV ordittó torka a' dühenésre!— ha! mint omlanak-he rendüléssel a' kongó barlangok'rémitt boltjai! — ha — ha — melly dörmögéssel — melly rohogással— ha ! !!i) És a' Mennytáros boUorok' szobraira.4*