Mondolat, Dicshalom, 1813

(19) MONDÓ LATA'MAGYAE NYELV KIMIVELÉSÉRÖL,És AZT TÁRGÍAZÓKULOMBFÉLE SEGÉDEKRL.JljATOB.HOGY a' Szájaláírnak szabdáiban kevéssé vándorlottlegyek ; sem Irományaimat az Iramat' példájaicrtkiadni ne merészeljem : mindazonáltal czékázó szemeimmelMagyar Izlelötudományunknak köréi elnézvén, és az abbantalálandó nó'tevények' és ültelmények' sopánd való tenyészését,és élettelen nyöszörgését könnyüs szemekkel látván —;(20) azt is, hogy ezen elttem nem egész-\\szen idegen Ötletre néminembehatásom vagyon, magamban érezelvén : kívántamezen szinte MONDOLATÜT f) késziteni,mellynek tárgya : a' Magyar Nyelv' Kimiveltetésének szükséges, ós kerülhetetlenvolta. Nehogy pedig valaki állíttományómnaklehettét kétbe vonnya ; vagy hogy én ezzel valakinek szeme'(21) eleibe kék gzt akarnék tsinálni, ál- \\líttsa : a Segédeket is elf)Halljuk tfiak ! mit iger errl er/gy m agyaritián- Hazafi :tLesznek — úgymond — abban a Mimdolatban sok regi MagyarIrolatokl)ól, és újj Vetseletekbol, és a' dologhoz ill felhordolatok.liliomlag, és rdsalag leírásokkal való tirdgositmányok. Tsiipiintsaka' terméizetes szókkal élek abban, elkerülöm pedvi a' természetienszókat, vagy a' term^szet-nélkül való mondásokat. Nem sokat ért éhbend Tótlag — ésNémetleg ember.*