Mondolat, Dicshalom, 1813

!:44 vszíBszó.ágyugömbök' halálsujtási közt Liptse alatt elhullott.— UtóbbTudományos ötletekre térvén a' szó : eggy rakás Iramat egyszerreaz asztalra hág, - - mellynek eggyik Füzetében magát a'Mondolat is találá, Ö láttatá velem a' darabot elsben, mellynekpillagó ketseit éh szemekkel faldoztara ; mind eddigtudatomtól tündérített írójának pedig dühödt JJarátja lettem.Legalább, miolta tsak ezen mestermívét bírom, nem szntemtudaklani nevét -- a' Szeretettét ! de lakom' néma körébenszótlan minden, mint a' czet, és a' morotvány ; st már(13) kezd topni reményem, ||hogy ákászszal koszorús Mátrára érdemesírónkat valaha kipuhatolhassam.A' fennt éréntett Mondolat' birtokával tehát haza-vetemedvén;melly szembetn benyomatot szerzett légyen az, a'legutolsó folnagytól fogva a' legels tudákosig mindeneknekbeljében ? megtettszik azon tolongásból, mellyel azólta érkezetta' meglátogatás karámomban. Fvegelve tömött koszorútfonván körültem, odakövesedve állottak — belém tapadt mindenszem. minden fül; — 's kijvén tsendjek' tónusából: kifakadtörömmel, 's felsikoltva javallák olvasásomat; mintKISFALUDYnak, még a' Tudósok d) füleit is elbájoló gyönyörÉnekeit — mig végre megkérödtem, hogy áztat szükséges b-(14) vitményekkel adnám ki : hogy igy, a' ki a' forrásból ||nem meríti,általam juttatnék tudásához. Annyival inkább, mivel erreönn' Könyvtáromban is feles segédeket nyerhettem ; de többhelyekrl Barátim is nagy tsomókat, 's szinte bröndökkelküldözének a' már birttak' mellé. Hajoltam hivzomos kérelmekre,iggal vélvén : hogy mívem, mellyet sok fáradalommal,mint mézét a' méhe gyjtögettem, senki kezében sem maradhozzáfogástalanul ; vagy ha néha slgedtem, az a' kinézéshogy ez által megszegem reptet az örök tünésnek, magambólegészszen kiemelvén — imé Honnom ! végre Könyvirói személlyképpelmegjelentem elttedd) Ntvi hatul : a' l,i helyi'n, tudva, 's akartva botol.Töv. és Vir.