Mondolat, Dicshalom, 1813

:ííVRZéBSZÓvén kókkadó Nyelvünknek, a' balvóleményü Beszélettudósokatbeszádlanám, kiknek rakontzátlan uralkodások' alatt a'Böltselkedmény örök vaklásrakárhozódott.Ti nagy Istenek I kik Felségteket az Áldozatnak húUadókival,'s az Imádság' huhongásival tengetitek : öltözetetek' leg-(8) alsó prém-||j ét buzgalommal tsókolomén I Tárán áll keblem buliklya Örömteli háláját — 'se szent tsészevíz áldozik ! !—Én pedig eggy újj Phoebósz, a' Pinduszi nyerít ménrefelrepítve, halkva léptselek az Áoni Szzecsnék' vigságkörkéifelé ; hol merész szökéssel szemlélem égre kelni a' Pantheon'márvánnyait — méltó lakát a' minden Isteneknek. Hol, mintrokon kötél az égiekkel, az örök' kikelet' virány bársonyán,a' komló ernyben, 's a' Hársalléen, vagy a' zamatos gerezdek'Thyrsusai közt boldog tsendel nyugom a' béke' karjain ;hol Glüczi I velem karöltve nézed az est' pirholagos sugarát,melly égi bíborral festengeti az aranyos felhket. Hol, mighomlokomon aranyüstök omladoz, a' Páphósz' kiesében toborzonvigadó Szépnéktl orozva nyert tsókok' közt, nemfélek az id' mohától, sem a' góthfalvak' kormaitól ; hol,mint vizlakos örök gyönyörben úszván : a' Tündér- és Tünet-(9) világban vé-||get nem esmér kor lesz a' felem ; égi örömimeta' kaján had' mogorva homloka nem fojtja, 's koszorúzottfejemet az érdem' pálya ága fogja beárnyéklani.Ne hogy pedig bizatlanságból a' zsinár kirié ezt tsakálomhüvelyezésnek állassa, vagy a' lotsogáskürt szinetlenszerénységemet gántsoljaImé!Egy, akár tkeleg, akár tárgyalag nézlelve,olly tanakmányos,és miveletes okalapon feneklett ; 's a' Nyelv' sziuténségénekolly körülnyesett esméretével irt Honni Darabot teszekle itten : mellybl, bár azt az Aesthesis' komponájára vessük —akármelly gépelyezet Löny, "s makataúlt izlet Zseni is, mindenlükkögés, vagy eldurczúlt barna vad szemöldének pislongásanélkül megvallhatja :hogy annak nem lélektelen írójáraa' kilentz Szüzek keggyel hunyorgattak. Ki, a' mi nagyon tün(10) szembe, a' Nyelvnek Mamsell la ||Regléjét lévvé vérré változtat-