Mondolat, Dicshalom, 1813

4() VRZéRSZÓ.Hazafi-szerzk, noint a' Nemzet' Orlelkei, 's a' Dörg' ázur Palotájánakpödörszakállú rmesterei tüzesömledóseknek íetheriszárnyait héllyáztatták ; 's Gygász-erövel hartzra szegült karokkalátküzdvén a' Styx' öbleit, ion-koszorús fejeken balzsamomoskenet villogott, üstökeiken láng lebegett, 's tsókdostahomlokaikat: mind annyiszor rettenve nézett rajok szemem,'s felüllepve búszomorral, sáppulva sürgettem-oda magam' azirásasztalhoz, görtsileg reszket kézzel nyúltam az irástoUhoz,— Ellentékeimnek erteljes észokokkal különölt Irománnyaibóla' hogykell-lennire figyelmetessé tétetvén. De a' majdminden sorrendeimben ejtett hibabakból tehertelen vala sejténem: melly távolié vöségben állok elképeim' beképzéserejénekböltsesít tanítirásaitól, — 's bizonyosra emelé bennema' gyanittást fel, hogy erség nélkül való iráshártyáimból(5)(4) soha töves reménnyel felépüléskönyv-||vet nem várhatni.Ekkor a sérült fülmilével, a' berek' legaljasb árnyaiba rejtezvén,a' bértzböl kiforradozó nyers patak b) módjára omlottéiszemeim' könnyürömmel édes kelyhe, mint hajdanCaesaré, a' hs Pompeiusz' márvány- sarampój a alatt, ifjontzPéldánnyá' kora Rénnyeinek dicstelen irigyletén !így folyt özönöm sárossan, iszappal, 's nem ritkán büdössenis, az égnek, ós partoknak visszatükrdzése nélkül : c) migeggy láthatlan kéz, sok vágyaim után a' feledség' lavataljábólfel nem idézett ; mig a' Szörnyek||-ölje a' szent tegezbl nékemis nyilat, xijj húrt, igát, 's teknt is ujjat nem adott. Deaddig gyúrtam az Isteneknek zsámolyát, hogy végi-e diszlett e'mód — Küprisz engem is kegyelni kezdett, az érzemény' forrásitkobozomra tsalta, 's a' menny véghetlen rében, a'villámvezet Sassal aetheri szárnyakon mereng melancholia,b) Ki tudja, ha más Hajlag alatt luni Irhetnek-é szdraz-va(/;iinkáhh aszalt patakok in?c) Kn ennél; a' n'hlí/nal; sirkísniii hepe niltain. ei/tjy tündérezésre átkoztatotí hajlélek, az rlrontsolt tapuduHunf darálja, a'•